Advent-Karácsony

Az év végén____________Minden év végén lezárul egy fejezet,Ha szeretnéd most vissza nézheted.Te élted át minden egyes percét,Te őrzöd a jó és rossz emlékét.Tudod, egy év alatt sok minden történik,Még emlékszel mikor kezdődött, s máris befejeződik.Ez idő alatt sok minden változott,Volt ami megszépült, s volt ami megkopott.Meglelted az örömöt, boldogságot,Sok nevetést és vidámságot.S amikor a mosoly az arcodra kiült,Isten veled együtt örült.De ha könnyes volt mind a két szemed,Ha kitártad Isten felé mind a két kezed,Ha reménytelennek tűnt minden,Akkor is melletted volt az Isten.S hogy a jövő év mit tartogat?Nem tudhatod, de bátran hívogat.Hát menj és nézz elébe,Tedd életed Isten kezébe.Így nincs mitől félned,Istennel együtt szebb lehet a következő éved.Ott lesz veled minden utadban,Megküzd veled minden harcodban.Igen, az év végén lezárul egy fejezet,De a jövőt reménnyel nézheted.S bármi is vár még rád,Veled lesz örökké szerető Jó Atyád.Kovács Bettina

Áldd meg, Isten, a magyart itthon és a világ minden táján!Áldd meg, Isten, a magyart karácsony éjszakáján!Engedd, hogy a harangszó, ha már mindenüvé elért,Egymáshoz öleljen szülőt, barátot, testvértÉs mindazokat, kiket a sors ma idegen fenyő alá állit,De lélekben itthon vannak mind egy szálig!…Kiket – mint tékozló gyermekeket – már elveszettnek hittünk.Ma hazahozza őket az egyszerű jászolba vetett hitünkÉs a magyar röghöz láncoló szeretet,Mely legyőz minden távot, tengert, gyűlöletet,Hogy öledbe hozza édes szülő a gyermekedet.Hitvesnek a hitvest, testvérnek a testvért, barátnak a barátot..Óh, színezüstben csillogó karácsonyfa, legyél érte áldott!- Bár ne aludna ki fényed soha, mely lángol karácsony éjszakáján,Áldd meg, Isten, a magyart itthon és a világ minden táján!

“A léleknek nem kell pénz,A lélek mindig valami szépet remél.Kell neki minden nap a pillanat,Amikor valami szépet befogad,És felerősítve sugározza tovább,Hogy szebb legyen tőle a világ.”

Radnóti Miklós

https://goo.gl/uFK1da

https://youtu.be/NTPukubkH1I

A KARÁCSONYFA LEGENDÁJA

Az első fenyőfa, amelyet cukorkákkal, süteményekkel, papírdíszekkel díszítettek a XV. századi német földről ismeretes. A legenda szerint Luther Márton a téli erdőben sétált és gyönyörködött a csodaszép fenyőkben, annyira megragadta a nagy vallástudóst a látvány, hogy hazatérve el akarta mesélni, amit látott. Aztán gondolt egyet, inkább bevitt a szobába egy fenyőfát, csillogó gyertyákkal díszítette fel és írt egy verset is:”Mennyből jövök most hozzátok,jó hírt mondok, jer, halljátok,mert nagy örömöt hirdetek,méltán ujjong ma szívetek. A megtartó ma született,ég-föld örül ma veletek.Egy ártatlan kis csecsemő,egész világ üdve lesz ő.” Így vált a karácsonyfa az év legszebb keresztény ünnepének jelképévé, Jézus születésnapjának, a szeretet, a család ünnepének díszévé. Régebben a fenyőfát mézeskalács figurákkal, piros almával, ezüst, aranypapírba csomagolt dióval díszítették.Ma már ezernyi dísz, szaloncukor ékesíti a XXI. század ”karácsonyi fáját”, változnak az ünnepi szokások, de a karácsonyfa jelzi és élteti az ünnepet.

Áldás legyen házatokba

Áldás legyen házatokba, áldás lelketekbe,hogy a Jóisten szeretetét az is érezhesse,aki rongyos ruhájában, éhezve és fázva,bízik még és hisz az Isteni csodákba.Mert a Jóisten az, ki nem tesz különbséget,hisz neki ugyanolyan urak a nincstelen szegények,mint azok kik gazdagságukban rég elfeledték,milyen is a gyomrot maró, kínzó éhínség.Áldás legyen szívetekbe, hogy büszkék legyetekazon becses tanításra, mi emberré tehet,oly jóságos emberré, kinek minden egyes léptejövő utat nyit egy szebb világ elébe.

Kun Magdolna

“Amíg időnk van, tegyük oda a vállunkat a másik ember keresztje alá, ami alatt roskadozik!”

Ne feledjünk el szeretni

Karácsonykor a szeretetláng egekig lobog,és érzéssel telt szívünk is egyformán dobog,de ha elmúlnak az ünnepek hová is lesznekazok a puhán ölelő, bársonyos kezek.Hová lesz belőlünk a tiszta szeretet,ami Karácsonyi napjainkon kiteljesedett,és elhitette velünk, hogy minden ember lelke,Istentől kapott jósággal van telveMiért feledjük el, hogy kérész életünk,csak egy röpke perc, mert aztán elmegyünkoda, ahol már nem lehetnek velünkazok kiket Karácsonykor megölelhettünk.Amíg időnk van szeretni, addig szeressünk,mert odaát már mindannyian magunkban leszünk,nem lesz vigyázónk, nem lesz támaszunk,csak kicsorduló könny, miket titkon hullatunk.Ha egy emberöltő élet megadatott nekünk,akkor minden egyes napot kincsként becsüljünk,és úgy szeressünk egymást, ahogy senki más,hogy büszke legyen ránk az ég és földvilág.

Vers:Kun Magdolna

“Kívánom a falusi estéket, az esti miséket… Amikor nagy pelyhekben hull a hó, vagy amikor dermesztő hideg van… Amikor templomba belépéskor tisztelettudóan leemelik a férfiak a fejükről a báránybőr sapkát és bőrcsizmájukat összeütik az ajtó előtt, így szabadulva meg a rárakodó hótól, latyaktól… Igen, kívánom a meleget árasztó otthont, a kályhában pattogó tűzet, a derűs estéket. A ráérős, kártyázó, borozgató szomszédokat akiknek társasága felvillanyozza az estét. Akikkel az ember megoszt jót és rosszat, így könnyítve kölcsönösen az élet terhein… Igen, kívánom a kis házakat, a meleg lelkű embereket akik mellett nem fázik az ember. Ebben a rohanó és idegeket felőrlő világban kívánom, hogy legyen részünk elcsendesedésben, a lélektől lélekig élményében…”Czernay Hajna

Advent negyedik gyertyája

A negyedik gyertyaláng adjon reményt nekünk,hogy bátorsággal, hittel mindent legyőzhetünk,mert egyre lanyhul bennünk az a szilárd kitartás,mely keresztülvitt minket tűzön-vízen át.Lobogjon e gyertyalángban annyi szeretet,miből bőven jut a földön minden embernek,mert csak így válhat jobbá ez a kegyetlen világ,melyben egyre több az ármány, és több a kapzsiság.Amíg szeretettől telve dobban meg a szívünk,nem kell félni attól, hogy bűnösökként veszünk,hiszen a szeretet hatalmát nem győzheti lea pusztító gonoszság démon ereje.

Kun Magdolna

Advent harmadik gyertyája

Advent harmadik gyertyájának lángja,hozzon égi áldást erre a kegyetlen világra.Áldást mely feloldozza azon bűnöket,amit a Jóisten, s az ember ellen vétettek.E bűnös nagyvilágban nincs már csak gyűlölet,melyben elsorvad a jóság, elsorvad a szeretet,s vele együtt sorvad el az a régi hitvallás,hogy odafenn az Úr úgyis megbocsát.Mert az Úrnak is sok már az a folyton növő bűn,mely hömpölygő áradatként reá nehezül,hisz minden egyes újabb nappal több lesz az a súly,mely vérző vállaira keresztként simul.

Kun Magdolna

Aranyosi Ervin: Gyújts tüzet lelkekben

Erőtlenül süt a téli Nap sugárahidegtől búsuló, bánatos világra.De vajon a szívek, azok is befagynak,átadják magukat a bénító fagynak?Kéményekből lassú füst száll fel az égre,válaszul a hideg téli ridegségre.Kályhánknak melegét átveszi-e szívünk,van-e reménységünk, mert jó lenne hinnünk!Hinnünk a csodában, ami biztos eljő’!Amit nem takarhat el néhány hófelhő,ami másokra is szeretetet áraszt,hogy érzéseinkre kapunk-e majd választ?Közeleg az ünnep, a napok gyorsan telnek.Gondolsz-e azokra, kik utcán telelnek.Kiknek mások szíve nem nyújt menedéket,mondd csak az ő létük, megérint-e téged?Áruházak, bankok, most mind gazdagodnak,az ünnepi fények szépen felragyognak,s nem látod azokat, kik árnyékban élnek,hiszen elvakítanak téged is a fények!Álszent a csillogás, hisz fáznak a lelkek,akik melegséget, megnyugvást nem lelnek,akik magányosak, s nem értik a létet,kiket nem kényeztet örömmel az élet.Hol van a szeretet e kihűlt világban?A gyertya fényében, a fenyőfaágban?Drágán vett holmikban, ami nem is kell tán,vagy villódzó fényű, feldíszített fejfán?Hiába a külső, díszes megjelenés,ha kihűlt szívekben a jóérzés kevés.Hogy kovácsolsz össze szétesett családot,ha csak a pihenést, a nyugalmat várod.Kihűlt a szeretet, nincs ki melegítsen,elárvult lelkeket jó kedvre derítsen?Evésről, ivásról szól csak a karácsony,s a magány sok rabja nem lát túl a rácson?Van-e tűz szívedben, ami melegítsen,magányos szíveken, éhezőn segítsen?Szeretet tüzével olvaszd fel világod,segíts most a Napnak, gyújts szeretet-lángot.Szórd szerte mosolyod, jó szavad emeljen,hogy az árva lélek is életre keljen!Hogy remény szülessen Jézusunk nyomában,szeretet ébredjen tüzedtől a mában!Gyújts tüzet lelkedben és őrizd a lángot,hadd tegye fénylővé, széppé a karácsonyt.Okozzon örömöt a fény születése,s engedd, hogy mosolyát a szívekbe vésse!

ÜRÖGDI FERENC: Minden advent

Minden advent kegyelem:Vétkem jóvá tehetem.

Minden advent vigalom:Isten Úr a viharon!

Minden advent érkezés:Átölel egy drága kéz!

Minden advent alkalom:Győzhetsz saját magadon!

Minden advent ítélet:Így kellene s így élek!

Minden advent remegés:Isten felé epedés!

Minden advent ima is:Uram, fogadj be ma is!

Minden advent szeretet:Betlehembe vezetett,Köszönd meg hát a csodát:A világ karácsonyát!

Kassák Lajos: Advent van

Advent van, s átjárja lelkema szeretet és az emlékezés.Rájövök ismét-tán ezredszer-,hogy szépen élni gyakran túl kevés.Szeretni szóban és tettekben,hinni, remélni szüntelen.Táplálni kell mosollyal, öleléssel,hogy emléked hibátlan legyen.Most visszarepülök gondolatbangyermeki önmagamba újra…látom, amint jancsi-kályha mellettanyám fagyos lábujjamat gyúrja.Hársfa teát tölt poharamba -˝Idd meg! Nem fogsz fázni majd!˝Átmelegedett a testem, valóbans én azt hittem a tea tette azt.Ma már tudom, tőle volt meleg.Ölelés, szeretet, gondoskodásezek voltak mitől az a ˝jó˝a testem és a lelkem járta át.Ez adta azt a boldog érzést,mi ma is rám tör, ha a múltbarévedek.Hiánya – így advent idejében -fájón kéri vissza az elmúlt éveket.Emlékszem a finom illatokra,ami a konyhát járta át,mikor sült a finom mézes,és a lágyan foszló mákos kalács.Arca piros volt az izgalomtól,mikor a szobába engedett,csilingelt egy üvegpohár szélén:˝Itt az Angyalka! Megjelent!˝Futottunk mind a fenyő köré,ámultunk, örültünk nagyon.Ezt a boldog érzést fiaimnakminden karácsonykor átadom.Már negyedszer töltjük el nélkülea karácsony szent ünnepét,de lelkemben ott mosolyog képe,ahogy átöleli hét kisgyermekét.Mert az ünnep attól sokkal szebb lesz,ha gyertyafényben rá emlékezünks tudom – onnan fentről ő is nézi:Ugye mindenkit szeretünk?Jusson szép szóból bárkinek!Simogató, ölelő kezekből,mosolytól csillogó szemekbőláradó tűz gyújtson fényeket!Muzsika szálljon a gyermek kacajból,áhítat járja át a lelkeket!A szeretetet, mit tőle tanultunknaponta adjuk át mindenkinek.

November 29. vasárnap

  December

“Van egy csodás tervem, dédelgetett álmom:
Legyen minden ember boldog a világon!
Szeretném szívüket jobbá varázsolni,
képes legyen máshoz szeretettel szólni!
Legyen minden ember örömmel megáldva.
Szeretetet küldök szerte a világba!
Mert a boldogsághoz semmi egyéb nem kell,
csak fordulj másokhoz tisztán, szeretettel!..”
 
 
Szabadi Lívia: A várakozás ideje
 
Várom a havat, hófehéret,
a száncsengőt, a nevetésed,
piros sapkának fehér bojtját…
Kandallótűz meleget ont ránk.
Várom a téli nagy csodákat,
feldíszített karácsonyfákat,
narancs-fahéj illatú estet…
Békességet, nyugalmat, csendet!
Várom a családok mosolyát,
a búcsút intő gondok sorát,
a szívekbe költöző imát…
Mikor jön végre egy jobb világ?
Várom karácsony ígéretét,
lelkekbe lopott szeretetét…
Várom, hogy ne csak egy nap legyen,
várom: Ne kelljen várni sosem!

Advent-Karácsony

Aranyosi Ervin: A Szeretet Angyala 😇
 
Kopogtat egy Angyal és be akar jönni.
– Indulj ajtót nyitni, kedvesen köszönni!
Kicsi kosarában szeretetet hozott,
érzed, hogy a kedved máris megváltozott?
A te szíved most bújt ünneplő ruhába,
boldogan tekintesz szeme sugarába.
A szíved megdobban, jó ezt elfogadni,
s nézz körül, hogy kinek tudnád tovább adni?
Biztos találsz olyat, kinek szíve éhes,
aki boldogságot, örömöt nem érez.
Látod, itt az Angyal, elhozta az esélyt,
hogy kihűlt szívekbe meggyújthassuk a fényt.
Hogy szomorkás arcra, kedves mosolyt csaljunk,
hogy a Karácsonyról tiszta szívvel valljunk!
Szeretet Angyala, jaj de nagyon vártunk,
szívvel marasztalunk, maradj vendég nálunk!
Majd, mikor a szívünk szeretni túl gyenge,
hozz kis melegséget, mire szükség lenne!
Hisz, amikor fázunk, tűzhöz közelítünk,
meleget a másik szívéből merítünk.
Ha közelebb húzunk szívünkhöz egy szívet,
rögön felparázslik egy megtört tekintet.
Ha már felparázslott, ne hagyjuk kihűlni,
engedjük a mosolyt az arcára ülni.
Őrizzük az Angyalt, maradjon közöttünk,
ha még kicsik vagyunk, vagy ha nagyra nőttünk!
Segítsünk, hogy könnyen tehesse a dolgát,
Élje meg az Ember az Angyal mivoltát!
Hisz képesek vagyunk Szeretetet adni,
Karácsony után is Angyalnak maradni.
Legyen sok ünnepünk a hétköznapokban,
s leljük örömünket ölelő karokban!
 
 
 
Adventi koszorú története
A régi időkben még boszorkányokban, gonosz varázslókban, gonosz lelkekben és többféle istenekben hittek az emberek. Ebből a korszakból származik a varázskör gondolata is: szalmából, fűzfa-vesszőből vagy fenyőágakból koszorút fontak, melyet vörös és aranyszínű szalagokkal díszítettek. A zöld a termést, az arany a fényt, a piros pedig az életet szimbolizálta. Maga a koszorú az örökkévalóság jelképe volt és az olyan varázserőé, amely sosem törik meg. Úgy gondolták, hogy az ilyen szent körrel minden gonosz szellemet elűzhetnek a háztól. Idővel persze feledésbe merült ez az ősi pogány szokás.
1838-ban egy protestáns lelkész, Johann Heinrich Wichern megalapította az első gyermekotthont Hamburgban, s naponta istentiszteletet tartott az ott élő kisgyermekeknek. A ház egyik termébe hatalmas csillárt készíttetett fából, és minden mise alkalmával egy-egy gyertyát tűzött rá. A keréken 23 gyertya volt, ami a karácsony előtti napokat jelölte, kifejezve a Megváltó születésének évfordulójára való várakozást. 19 piros gyertya jutott a hétköznapokra, négy fehér gyertya a vasárnapokra.
1860-ban Berlin-Tegelben született meg a gondolat, hogy fonott fenyőkoszorúval helyettesítsék a fakarikát, és a 24 gyertya helyett csak négyet tettek rá, amelyek a négy adventi vasárnapot jelképezték: így már elég kicsi lett a kör ahhoz, hogy a polgárok lakásában is helyet kapjon és széppé tegye az ünnepi várakozást.
Az első világháború után Németországban már minden családnál volt adventi koszorú, s szépen lassan a katolikus keresztényekhez is eljutott. Az 1950-es évek óta már Európa szerte általánossá vált egy-egy gyertyát meggyújtani a koszorún a karácsony előtti 4 vasárnapon. Magyarországon főleg a második világháborút követő időben vált szokásossá az adventi koszorú készítése.
A hagyomány szerint három lila és egy rózsaszín gyertyát helyeznek el a koszorún. A lila szín a bűnbánatot és a megtérést, a rózsaszín pedig a bűnbocsánatot és a közelgő ünnepet jelképezi. Az advent során ugyanis ugyanúgy önmegtartóztatással, bűnbánattal készülnek a keresztények a közelgő karácsonyra, mint tavasszal húsvét előtt. A koszorú négy gyertyája közül – a meggyújtás sorrendjében – az első, a második és a negyedik lila, míg a harmadik rózsaszín. A négy vasárnapból a harmadik kis szünetet jelent az önsanyargatás közepette, ekkor a küszöbön álló ünnep fölött érzett öröm kerül előtérbe. Ezt fejezi ki a rózsaszín gyertya.
Manapság többféle adventi koszorú készül. A gyertyákat vasárnaponként gyújtjuk meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amely a várakozónak Karácsony közeledtét jelzi.
A képen a következők lehetnek: gyertya
         
A négy gyertya…
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend
körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.
Azt mondta az első :
– ÉN VAGYOK A BÉKE! De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok
aludni. – Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a
hajdan fényesen tündöklő lángra.
A második azt mondta:
– ÉN VAGYOK A HIT! – Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább
égnem. – A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
– ÉN A SZERETET VAGYOK! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem,
semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám. – Ezzel ki is aludt.
Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott:
– De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké! – Elkeseredésében
hirtelen sírva fakadt.
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
– Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.
ÉN VAGYOK A REMÉNY!
A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új életre
keltette a többit.
– Add, Urunk, hogy soha ki ne aludjon bennünk a remény! Hadd legyünk eszköz a
kezedben, amely segít megőrizni gyermekeink szívében a hit, remény, szeretet és béke
lángját!!! Ámen

           

 – Advent első vasárnapja

Az advent szó az „adventus Domini” latin kifejezésből származik, melynek jelentése: az Úr eljövetele. Az adventi koszorún lévő négy gyertya egy-egy fogalmat szimbolizál. Eredetileg 3 gyertya lila színű, egy pedig rózsaszín volt, de ma már számtalan színben pompáznak a koszorú viaszgyertyái.

Az első gyertyához a hit köthető. A lila szín a megtérést, a bűnbánatot jelképezi. A hit fogalma párba állítható Ádámmal és Évával, az első emberpárral, akiknek először ígérte meg Isten a megváltást.

Advent első vasárnapján egy égkék ruhájú angyal érkezik el hozzánk, aki elhozza a hiten kívül az erőt, a védelmet szívünkbe és otthonunkba. Ez a vasárnap a számvetés, az önvizsgálat, a belső egyensúly megtalálásának ideje.

november 29.-vasárnap – I. Adventi gyertyagyújtás

Aranyosi Ervin: Advent – első gyertya

Advent első vasárnapján
felgyullad egy gyertya fénye.
Melegítse át szívedet,
legyen fénylő eredménye.

Kezdődik a csodavárás,
ahogy egykor Jézust várták:
szeretettel, bizalommal,
a tűz lángját körül állták.

A megváltó tiszta fényt hoz,
szeretetet, ami éltet.
Felemel a puszta földről,
Isten fiává fogad téged.

Szeretettel tárd ki lelked,
öleld át a nagyvilágot,
kívánd azt, hogy minden ember
itt a Földön, legyen áldott!

aranyosi_ervin_advent_elso_gyertya

Az első vasárnap angyala
Négy héttel karácsony előtt valami nagyon fontos dolog történik: egy angyal kék köpenybe öltözve leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A legtöbb ember ezt észre sem veszi, mert túlságosan el van foglalva mással. De azok, akik jól figyelnek, meghallják a hangját. Ma van az első napja, hogy az angyal először szól, s keresni kezdik azokat, akik meg tudják és meg akarják hallgatni őt.

december 6.-II. Gyertyagyújtás

Aranyosi Ervin – Advent második gyertya

A második is fényre lobban,
jelzi, angyal szállt a földre:
– Éljetek méltóbban, jobban,
s várjatok az újszülöttre!

Lelketeket készítsétek,
– a világ újjá születhet!
Szóljon szívből belső ének,
– nyissátok meg szeretetnek!

Legyen bennünk könyörület,
új megváltónk mikor várjuk.
A világ is szebbnek tűnhet,
ha utunkat eképp járjuk.

Találd meg a belső békét,
s majd, ha utad tisztán járod,
élvezheted eredményét,
egy csendes, békés világot…

Elérkezett advent második vasárnapja. Mi ennek a napnak az üzenete?
Ahogy egyre közeledik a karácsony, úgy kell megnyitnod a szívedet, lelkedet is.
A második gyertyáról
Ahogyan az első gyertya, úgy a második színe is a lila, vagyis az advent liturgikus színe, jelentése mégis eltérő az elsőétől. Ez a gyertya ugyanis nem a hitet, hanem a reményt szimbolizálja. Az Úr reményt ébresztett a zsidóságban, hogy eljön a Messiás, aki közülük való lesz.
Erre készítsd a lelked a meggyújtásakor!
Advent első vasárnapján megnyitottad a lelkedet mások felé, most pedig eljött az ideje, hogy abból az erőből, ami a sajátod, másoknak is adj. Ezúttal gondold végig, hogy mi az, amit másokért tehetsz: ne azt nézd, hogy mit kaphatnál vissza, hanem pusztán a segítő szándék vezéreljen.
Nem kell nagy dolgokra gondolnod, egy kedves szó, egy apró mosoly vagy bármilyen kicsi gesztus is jóleshet embertársaidnak. Gyújtsd meg a remény szikráját azoknak a lelkében, akiknek talán csak a te biztatásod hiányzik ahhoz, hogy újra erőre kapjanak. Meglátod, hogy nemcsak rajtuk segítesz, hanem magadon is.

 

december 13. III. Gyertyagyújtás

Aranyosi Ervin: Advent – harmadik gyertya

Advent, harmadik vasárnap
örömgyertyát gyújtunk,
rózsaszínre vált a lelkünk,
nem nyomaszt a múltunk.

Közeledik a Karácsony,
öröm gyúl lelkünkben,
a szeretet és a hála
vendég életünkben.

Az Adventi várakozást
még az is fokozza,
hogy minden nap, a Karácsonyt,
még közelebb hozza.

A szeretet ünnepére
készül minden lélek.
Három gyertya lángja fénylik,
s hálatelt az ének.aranyosi_ervin-advent-harmadik_gyertya 

decenber 20. IV. Gyertyagyújtás

Aranyosi Ervin: Adventi negyedik gyertya

Negyedik is lángra lobban,
kiviláglik tiszta fénye.
Ott ragyog a csillagokban,
s éled az ember REMÉNYe.

A szívünkben BÉKE lángja,
HITünk ajtót nyit a jóra.
Aki ránk néz, máris látja:
– Elérkezett hát az óra.

S bizony, hol a SZERETET él,
ott gonosznak helye nincsen.
Hol a jóság jövőt remél,
ott megjelenik az Isten.

Eljön a mennynek országa,
tudom, itt lesz, lent a Földön.
Nyíljon ki szívünk virága,
aki remél, készülődjön!

 

aranyosi_ervin_advent_elso_gyertya

Aranyosi Ervin: Mi lenne, ha a Karácsony…

Mi lenne, ha a Karácsony, a szeretetről szólna?
Ha minden ember szívében egy apró gyertya volna?
Mi lenne, ha meggyújtanánk, s fénye mást elérne?
Mi lenne, ha a fény körül mindenki elférne?

Mi lenne, ha így, közösen, őriznénk a lángot,
szeretettel beragyognánk az egész világot?
Az ajándék, a szeretet, s a kedvesség lenne,
ha világunk Karácsonykor, újjá is születne.

Mi lenne, ha a Karácsony sosem érne véget?
Szeretetben és békében kezdenénk új évet?
Mi lenne, ha megváltoznánk, s emberibbé válnánk?
Mi lenne, ha meg is tennénk, nem csak megpróbálnánk?

Mi lenne, ha nem vennénk el, s megpróbálnánk adni,
s mindenkit, ki emberré lett, el tudnánk fogadni?
Mi lenne, ha megélhetnénk, mind a boldogságot,
s szeretettel jobbá tennénk az egész világot?

Elgondolkodtató 💞🙏

Megfontolandó 😉
Követendő 🥰
“Mindig azt mondjuk, de jó volt régen.. Keressük a régmúlt karácsonyok ízét, illatát, rajongunk a retro díszekért, régi mesekönyvekért. Keressük a nagyi sütijének a receptjét, és úgy egyáltalán, szeretnénk egyszer, csak még egyszer érezni azt a vágyott, boldog érzést. De mit is keresünk igazából? Tényleg a régi dolgokat, vagy inkább azt az összetartást, szeretetet, ami akkor még sokkal jobban megvolt az emberekben?!
Azt, hogy gyerekként egy illatos almának, vagy egy aranypapírba csomagolt diónak is mennyire tudtunk örülni.. vagy amikor este elázva, még mindig kint szánkóztunk, és boldogok voltunk..? Hogy imádtuk a legegyszerűbb ételeket is, mint a sült krumpli kacsazsírral, hagymával, töpörtyűvel! De együtt ettük, nem pedig egymás mellett.. . Nem volt puccos hamburger, és boldogok voltunk nélküle. Ma, amikor roskadoznak a boltok a százféle szaloncukortól, miért nem érezzük ezt a régi, boldog érzést?
Talán mert hiába az ezerféle étel, ha szanaszét a család, hiába a drága ajándék, ha nem szívből adjuk, és hiába minden, ha a legfontosabb, az összetartás nincs meg az emberekben. Ott ragadt valahol a múltban..
Ma csillogó a karácsony. Csillog a lakás, díszítve a városok, a boltok, és tényleg minden. Ömlik ránk az ál- boldogság, és hogy ‘legyél boldog’ mert karácsony van!
Csak egy valami nem csillog, a lelkünk. Rohanunk, és közben épp ezekre a ‘régi vágyott’ dolgokra nincs időnk. Azokra a krumplievős, beszélgetős estékre. Amikor nem kellett tévé, internet és egyéb luxus a boldogsághoz…
Mindannyian a gyermekkorunk emlékeit szeretnénk vissza, hacsak egy percre is. És ugyehogy nem arra a babára, vagy kisautóra vágyunk, amit akkor kaptunk, hanem az érzésre, amit akkor éreztünk. Nem volt sok ajándék, de megbecsültük, és odafigyeltünk egymásra. Nem cseten, nem telefonon, hanem szemtől-szemben, lélekkel.
Hát ezt keressük mindannyian, a régi idők hangulatát, a gondtalan, talán szegényes, de boldog gyerekkorunkat. S úgy érezzük, így karácsony környékén talán egy kicsit újra átélhetjük, hiszen ez csak rajtunk múlik.Igen, haladunk kell a korral, de a szívünkben megőrizhetjük és tovább adhatjuk ezt az érzést. Mert a karácsonyi csoda létezik, de ez nem a boltokban, hanem a szívekben keresendő..😍
 
“https://www.facebook.com/100003107248800/videos/3514802888633251/
 
 
 
“Kívánom a falusi estéket, az esti miséket… Amikor nagy pelyhekben hull a hó, vagy amikor dermesztő hideg van… Amikor templomba belépéskor tisztelettudóan leemelik a férfiak a fejükről a báránybőr sapkát és bőrcsizmájukat összeütik az ajtó előtt, így szabadulva meg a rárakodó hótól, latyaktól…
Igen, kívánom a meleget árasztó otthont, a kályhában pattogó tűzet, a derűs estéket. A ráérős, kártyázó, borozgató szomszédokat akiknek társasága felvillanyozza az estét. Akikkel az ember megoszt jót és rosszat, így könnyítve kölcsönösen az élet terhein…
Igen, kívánom a kis házakat, a meleg lelkű embereket akik mellett nem fázik az ember.
Ebben a rohanó és idegeket felőrlő világban kívánom, hogy legyen részünk elcsendesedésben, a lélektől lélekig élményében…”
Czernay Hajna
 
https://youtu.be/BCnVh6ntw7Y – Ady Endre: Karácsonyi rege…
 
https://fb.watch/2i8hUQVojD/          -Aranyosi Ervin: A szívek szabója
 
XIV. Dalai Láma szerint korunk paradoxona:
 
“Nagyobb házak, kisebb családok;
Több háztartási gép, kevesebb idő;
Több végzettség, kevesebb ész;
Több tudás, kevesebb bölcsesség;
Több szakértő, több probléma;
Több gyógyszer, kevesebb egészség.
A holdra mentünk és visszajöttünk,
De az új szomszédhoz át nehezen jutunk.
Több számítógép több adattal
Több másolatot készít mint valaha,
És mi egyre kevesebbet érintkezünk
Sok mennyiség és kevés minőség,
Gyors étel és lassú emésztés,
Nagy emberek és kicsiny jellemek,
Magas profit és sekély kapcsolatok.
Olyan kor,
Mikor sok van az ablakban,
De semmi a szobában.”

 

JÉZUS LEVELE AZ EMBEREKHEZ KARÁCSONY ELŐTT

Kedves Barátom!

Mint tudod, közeledik a születésnapom. Megtiszteltetés számomra, hogy minden évben ünnepséget rendeznek, és úgy tűnik, ez idén is így lesz. Nagyon sok ember vásárol sokat, rengeteg a külön erre az alkalomra szóló rádió- és TV-műsor, hirdetések, reklámok, és a világ minden pontján arról beszélnek, hogy születésnapom egyre közeledik. Igazán nagyon jó érzés tudni, hogy legalább egyszer egy évben sok ember gondol rám.
Amint tudjátok, születésnapomra való emlékezés sok évvel ezelőtt kezdődött. Az első időkben még úgy tűnt, hogy az emberek egy része értette, és hálás volt mindazért, amit értük tettem, de manapság egyre inkább úgy látszik, hogy alig akad, aki tudja az okát az ünneplésnek. Mindenhol összejönnek az emberek, családok, barátok, és nagyon kellemesen érzik magukat, de valójában nem tudják, nem értik, és nem is keresik az ünnep valódi jelentőségét.

Emlékszem, az elmúlt évben is volt egy hely, ahol hatalmas lakomát rendeztek a tiszteletemre. Az asztal roskadásig tele volt ízletes ételekkel, gyümölcsökkel, édességekkel. Tökéletesen díszített helyiségekben sok-sok gyönyörűen becsomagolt ajándék várta gazdáját. S tudjátok, mi történt? Meg sem hívtak! Pedig én voltam az ünnepség díszvendége, mégsem küldtek meghívót. Miattam volt az egész összejövetel, a sok dísz, és minden egyéb, és amikor maga az ünneplés elkezdődött, én kívül maradtam, bezárták előttem az ajtót. Pedig be akartam menni, velük lenni, együtt ünnepelni… Habár az igazság az, hogy mindez nem lepett meg, hiszen az elmúlt néhány évben sokan bezárták előttem az ajtót.

Mivel nem hívtak meg, hát úgy döntöttem, hogy titokban megyek be, minden zaj nélkül, és csendesen megállok az egyik sarokban. Mindenki nagyon jól érezte magát, ittak, ettek, beszélgettek, vicceltek, nevettek, és hatalmas jókedvük volt. Aztán az emberek körülállták a karácsonyfát, és átölelték egymást. Én is kitártam a karomat, de engem nem ölelt át senki. Aztán nagy várakozással elkezdték osztogatni, és csomagolni az ajándékokat. Végül minden elkelt, és néztem, vajon nekem van-e valami – de nem, én nem kaptam semmit. Te hogyan éreznéd magad, ha a születésnapodon mindenki kapna ajándékot, csak éppen te nem?
Megértettem, hogy nemkívánatos személy vagyok saját születésnapom emlékünnepén, és csendben elhagytam a helyiséget. És tudjátok, ez minden évben rosszabb és rosszabb. Az embereket csak az étel, az ital, az ajándékok, az összejövetelek érdeklik, és alig néhányan emlékeznek rám. Pedig én annyira szeretném, ha ezen a karácsonyon beengednének engem az életükbe! Nagyon szeretném, ha felismernék a tényt, hogy több mint kétezer évvel ezelőtt azért jöttem el erre a világra, hogy megmentsem őket. Csak annyit szeretnék, hogy ezt teljes szívvel elhiggyék, és beengedjenek az életükbe.

Valamit szeretnék megosztani veletek, különösen arra való tekintettel, hogy jó néhányan tudjátok az ünnep igazi értelmét. Hamarosan rendezek én is egy saját ünnepséget: látványosat, hatalmasat, amilyet soha senki még elképzelni sem volt képes. Most még dolgozom rajta. Már küldöm a meghívókat – Te is kaptál már, személyesen. Remélem, észrevetted a sokféle invitálás között, s nem dobtad el…
Kérlek, feltétlenül jelezz vissza, részt akarsz-e venni az ünnepségemen, foglalhatok-e egy helyet a számodra? Beírhatom-e a nevedet aranybetűkkel a vendégkönyvembe? Az ünnepségemen ugyanis csak azok jelenhetnek meg, akiknek nevei ott szerepelnek. Sok vendéget várok.
Akik elvesztették vagy eldobták a meghívókat, el sem jönnek – kár értük! Akik nem válaszolnak a meghívásra, azok hiába jönnek, nem lesz helyük, kívül maradnak. Nagyon lesújt minden ilyen elmaradás…

Kérlek, készülj és válaszolj, mert így, amikor mindent előkészítettem, te is részese lehetsz az én csodálatos ünnepségemnek.

A találkozás reményében szeretettel üdvözöllek:
Jézus Krisztus

 

 

https://www.facebook.com/ildiko.radvanyi.5/videos/841037285948402/