Erősítő történetek

Egyedül és mégis többségben

“Közületek egy férfi elűz ezret, mert Istenetek, az Úr harcol értetek, ahogyan megígérte nektek”
Józs 23,10

Miért számolod, hányan vannak veled? Egyetlen ember Istennel több, mint ezer az ellenség oldalán. Olykor túl sokan segítenek ahhoz, hogy Isten erejét megláthassuk. Így volt ez Gedeon esetében is, aki nem kezdhetett a harcba, amíg létszám csökkentéssel meg nem növelte csapata erejét; mert az Úr serege sohasem lehet túl kicsi. Mikor Isten népet akart alapítani, egyedül Ábrámot hívta el és áldotta meg. Mikor le akarta győzni a büszke fáraót, nem hívott elő hadsereget, csak egyetlen, nehezen beszélő embert. A Biblia gazdag olyan példákban, hogy Isten a szolgálatban gyakrabban használ fel egy-egy embert, aki bizalmát teljes egészében Őbelé vetette, mint begyakorolt seregeket, tisztekkel az élükön. Valamennyi izráelita együtt nem vágott le annyi embert, mint Sámson egymagában. Saul és seregei levágtak ezret, Dávid azonban tízezret.

Az Úr akár nagy előnyt is adhat az ellenségnek, mégis legyőzi azt. Ha hiszünk, akkor Isten velünk van, és mit számít akkor az emberek sokasága? Egyetlen terelőkutya ezernyi juhot elhajt maga előtt. Testvérem, ha az Úr küld téged, ereje el is fogja végezni isteni elhatározását. Ezért támaszkodj az ígéretre, és légy bátor!

Az új vezérigazgató

Egy sikeres üzletember már idős volt és érezte, hogy eljött az ideje, hogy kiválassza az örökösét, aki továbbviszi az üzletet.
Viszont nem az egyik igazgatót vagy az egyik gyermekét választotta, hanem valami egészen mást tett.
Összehívta az összes fiatal alkalmazottat. és ezt mondta nekik:

“Eljött az ideje, hogy visszavonuljak és kiválasszam a következő vezérigazgatót. Elhatároztam, hogy közületek fogok választani valakit.”

A fiatal alkalmazottak megdöbbentek. A főnök így folytatta:
“Mindegyikőtöknek adok egy MAGOT – egy nagyon különleges MAGOT. Szeretném, ha elültetnétek ezt a magot, öntöznétek és jöjjetek vissza mához egy évre azzal, amit neveltetek a magból. Akkor majd megnézem a növényeiteket és kiválasztom, ki lesz a következő vezérigazgató.”

Volt a fiatalok közt egy Jim nevezetű is aznap, aki a többiekhez hasonlóan, szintén kapott egy magot. Nagyon izgatottan tért haza, s elmondta a feleségének is a történteket.
A felesége segített cserepet, földet és komposztot keríteni és Jim elültette a magot. Minden nap meglocsolta és figyelte, nőtt-e a növénye. Körülbelül három hét elteltével a többi alkalmazott már a kikelt növényekről beszélgetett.

Jim mindig megvizsgálta az ő magját, de semmi nem kelt ki belőle. Eltelt három, négy, végül öt hét, még mindig semmi. Addigra már mindenki a növényéről mesélt, de Jimnek nem volt növénye, úgy érezte, kudarcot vallott.
Már eltelt hat hónap és még mindig nem volt semmi Jim cserepében.
Tudta, hogy biztosan elpusztította a magját.

Mindenkinek fái és magas növényei voltak, de neki semmije sem. Jim mégsem szólt egy szót sem a kollégáinak. Tovább locsolta és trágyázta a földet. Annyira akarta, hogy kikeljen a mag.
Amikor végre letelt az egy év a cég minden fiatal alkalmazottja elhozta a növényét, hogy a vezérigazgatónak megmutassa.
Jim azt mondta a feleségének, hogy ő nem fog bevinni egy üres cserepet.
De ő azt válaszolta, hogy őszintén el kell mondania, ami történt.

Jimnek kavargott a gyomra, úgy érezte, ez lesz életének legkínosabb pillanata, de tudta, hogy a feleségének igaza van.
Elvitte az üres cserepét a tanácsterembe. Amikor Jim megérkezett, csodálattal nézte a sokféle növényt, amit a többi alkalmazott nevelt. Gyönyörűek voltak, mindenféle alakú és méretű növények. Jim letette a földre az üres cserepét, sok kollégája kinevette, páran sajnálták őt.
Amikor a vezérigazgató belépett, körülnézett és köszöntötte fiatal kollégáit. Jim próbált meghúzódni valahol a sarokban.
“Istenem, milyen gyönyörű növényeket, fákat és virágokat neveltetek!”
mondta a vezérigazgató.
“Ma az egyikőtöket kinevezem vezérigazgatónak.”

Hirtelen a vezérigazgató megpillantotta Jimet az üres cseréppel a terem végében. A pénzügyi igazgatót arra kérte, hogy hívja Jimet előre. Jim megrémült. Azt gondolta: A vezérigazgató tudja, hogy kudarcot vallottam! Talán kirúg!
Amikor Jim előrement, a vezérigazgató megkérdezte, hogy mi történt a magjával. Jim elmondta a történetét. A vezérigazgató mindenkit arra kért, hogy üljön le, kivéve Jimet. Ránézett Jimre és mindenki előtt bejelentette:
“Íme az új vezérigazgatótok! Jimnek hívják.”
Jim nem hitt a fülének. Hisz még ki sem kelt a magja.

Hogyan lehetne ő az új vezérigazgató? – mormogták a többiek.

A vezérigazgató akkor azt mondta:
Egy évvel ezelőtt az itt lévők közül mindenkinek adtam egy magot. Arra kértelek titeket, hogy ültessétek el, öntözzétek és hozzátok vissza nekem e napon. Én mindenkinek főtt magot adtam; halottak voltak – lehetetlen volt, hogy kibújjanak a földből.
Mindegyikőtök, Jimet kivéve, fákat, növényeket és virágokat hozott nekem. Amikor észrevettétek, hogy a magok nem kelnek ki, kicseréltétek a tőlem kapott magot egy másikra.
Jim volt az egyetlen, akiben megvolt a kellő bátorság és őszinteség, hogy egy olyan edényt hozzon ide, amiben az én magom van.
Ezért ő lesz a következő vezérigazgató!
Hogy miért küldtük el így karácsony előtt ezt az üzenetet Neked is? Mert…

  • Ha őszinteséget vettek el, bizalmat arattok.
  • Ha jóságot vettek el, barátokat arattok.
  • Ha alázatot vettek el, nagyszerűséget arattok.
  • Ha kitartást vettek el, elégedettséget arattok.
  • Ha megfontoltságot vettek el, reményteli kilátást arattok.
  • Ha kemény munkát vettek el, sikert arattok.
  • Ha megbocsátást vettek el, megbékélést arattok.
    Tehát, vigyázz Te is, mit vetsz el ma, mert ez határozza meg, mit fogsz később learatni.
    Bármit adsz az életnek, az élet visszaadja azt Neked.

“ISTENNEK SZÜKSÉGE VAN VILÁGÍTÓ FÁKLYÁKRA” – INTERJÚ JIM CAVIEZELLEL

Egy újabb csodálatos Caviezel-interjút hoztunk el Nektek a 777 munkatársainak segítségével. 

AZ ÖRÖM TÍZPARANCSOLATA

1. Minden reggel hűségesen kérd Istentől az örömet.

2. Mosolyogj és tanúsíts nyugalmat kellemetlen helyzetben is.

3. Szívből ismételgesd: “Isten, aki engem szeret, mindig jelen van.”

4. Szüntelenül törekedj arra, hogy csak a jó oldalukat lásd az embereknek

5. Könyörtelenül űzd el magadtól a szomorúságot.

6. Kerüld a panaszkodást és a kritikát, mert ennél semmi sem nyomasztóbb

7. Munkádat örömmel és vidáman végezd.

8. A látogatókat mindig szívesen, jóindulattal fogadd.

9. A szenvedőket vigasztald, magadról felejtkezz el.

10.Ha mindenütt az örömet terjeszted, biztos lehetsz benne, hogy magad is rátalálsz.

(Gaston Courtois)

Csütörtökön sokan álltunk a Tescoba a húspult előtt!
Öregek, fiatalok kicsi gyermekkel, középkorúak szóval sokan kb 25-en.
Kérek szépen 5 klg csirke farhátat mondja a fiatal anyuka karján a kb 3 éves kicsi fiúval…
Még kapja a farhátat fehér szatyorkába, majd kéri a tovább a 3 klg csirke szárnyat.
Azt is meg kapja a fehér szatyorkába.
Kér e még valamit?! kérdezi tőle az eladó kedvesen…
A fiatal asszony gondolkodik egy pillanatig, majd levegőt vesz, és kedvesen kéri az eladót, hogy meg nézné mennyibe kerül 1 db csirke mell?!
Az eladó.. hogyne igen…. Mérleg mutatja az árát ennyibe kerül mondja az eladó a fiatal asszonynak, azaz 1020 Ft ‼️
A kis fiatal asszony fel szisszen, Ó.. majd olyan szomorúsággal köszöni meg az eladónak, hogy köszönöm nem kérem, és bocsánatot kérek… amibe az ember szíve 1000 apró db szakadt szét… 😓
Jön a következő vásárló… Egy idős hölgy bottal kb 75 év körüli,
Kérek szépen 8 db csirke szárnyat, mondja arányosan kedvesen…
Az eladó már szedi is neki a legszebbeket…
Rá tette a mérlegre ami 640 Ft mutatott.. a néni vissza kérdezte az eladótól hogy mennyi?!
Az eladó válaszolt neki kedvesen, 640 Ft ‼️
A néni válasza :Nagyon köszönöm kérem szépen, de kalácsot, és tejet már nem nagyon tudok akkor venni, mert még a cicámnak is kell venni ennivalót,
Az eladó válasza neki.. Nagyon sajnálom, csókolom!
A néni boldog húsvétot kívánok önnek kedves!
Majd lassan húzta ki a sorból a kosárkát, és tipegett a kalacsok felé, amit csak nézett ‼️😓
.. Pillanatokon belül darabokra tört a lelkem, egy fiatal anyuka a karján egy kicsi gyermekkel, és egy 75 év körüli kedves idős hölgy aki már az életét le dolgozta, és az áruházba a kalácsot csak nézte, de nem tudta meg venni…
ki álltam a sorból egy pillanatra… Attila egy pillanatra nem értette, de aztán gyorsan fel fogta az agya..
Kértem 1 nagyobb csirke mellett, meg köszöntem és sarkon furdultam, miközben a szívem a torkomban dobogott!
Láttam a nénit hogy a fonott kalácsot nézte, abból is ki vettem egy szépségeset, és siettem a pénztárhoz, mert a néni már ott állt a sorba
Ki fizettem az egy db csirke mellet és az egy db szép fonott kalácsot, és meg álltam azon a helyen, ahol a néni tipegett ki…
Jött is aranyosan, kedvesen, nem volt szomorú…
Halkan rá szóltam… Kérem szépen egy pillanatra meg tetszik állni.. a néni.. igen tessék kedves miben segithetek!
Na itt azt hittem menten össze csuklok, mert ezt is olyan alázattal és kedvesen mondta, hogy az életbe nem lehet el felejteni!❣️
Szemébe néztem… és a következőt mondtam…
Bocsánatot kérek, de tessék ezt a kalácsot tőlem elfogadni, mert ez az én lelkemnek most nagyon fontos!
A néni válasza… Ő szintén bele nézett a szemembe, és a következőt mondta!
Kedvesem a te lelked fontosabb az én esetleges szégyenemtől, így köszönöm szépen, és Boldog húsvétot kívánok neked..
Arcomon folyt le a könny, a néni szeme is könnyel telt meg.. Nem vártam meg amíg sír..
mert abba ott meg semmisűltem volna….

Még fordultam és ott jött velem szembe a kis fiatal asszony, aki 1 db csirke mellett már nem vehette meg, a pénz hiányában…
Oda léptem rá szóltam erélyesen határozottan, a kis fiú ott volt a baba kocsiba..
Pillanat szabad.. Igen válaszolta….
Kezébe nyomtam azt az 1 db csirke mellett, és hopp szedtem a virgácsaim befelé vissza az áruházba… Vissza néztem egy pillanatra, tartotta a kezében a csirke mellet és nézte…

Itt vagyok Attila itt vagyok…
Vettünk húst káposztának, tejet, vajat, de mást már nem nagyon…
A lényeg hogy a néni eszik kalácsot húsvétkor, és a kicsi fiú csirke mellet húsvétkor ‼️

A többi pedig nem számít, de nem ám….
Legyen áldott szép napja mindenkinek!

2022, 04. 16.
R,Zója.

– A barátom nem jött vissza a rohamból, Uram. Kérek engedélyt kimenni, és megkeresni őt.- Nem engedélyezem – mondta a tiszt – Nem akarom, hogy kockáztasd az életed egy olyan emberért, aki valószínűleg halott.A katona ennek ellenére kiment, és egy óra múlva maga is halálosan megsebesülve, halott barátjának tetemét cipelve tért vissza. A tiszt dühöngött: – Mondtam, hogy halott. Most aztán mindkettőt elvesztettem. Mondd, volt annak valami értelme, hogy kimenj, és becipelj egy holttestet? – Ó, persze, hogy volt, Uram – válaszolta a haldokló – Amikor megtaláltam, még élt. És azt mondta nekem: “Jack, biztos voltam benne, hogy értem jössz..”

A szomszédban lakik egy néni. Mindenki csak úgy hívja, hogy a bolond Böske. Mindig hozzáteszik, hogybolond. Az udvarán óriási szemétkupac van. Van ott minden. Régi, kopott szekrény, rozsdás fazekak, ázott, penészes rongyok, egy öreg, rozoga fotel, amiből rugók merednek az ég felé, törött tányérok és mindenféle összehordott dolog, ami semmire nemvaló. Ezt anyukám szokta mondani, hogy “semmire nem való”. Szerintem nincs olyan, hogy valami nem való semmire, legfeljebb nem tudjuk, hogy mire. A múltkor találtam egy olyan rugót, ami a bolond Böske foteléből is kiáll, haza vittem, anya azt mondta “dobd ki, ez nem való semmire”, de én felvittem a szobámba és fellógattam egy szögre, ami a plafonból áll ki, aztán ráakasztgattam a terméseket, amiket már egy ideje gyűjtögetek. Szerintem szép lett. Mikor nyitva van az ablak és fújdogálja a szél, akkor pörög és az árnyékát is szeretem nézni a falon.Apa azt mondta a múltkor a bolond Böskére, hogy”minek tartja már itt az Isten az ilyet”. De szerintem az Isten úgy van a bolond Böskével, mint én a rugóval.Mert az ablakomból pont a bolond Böske udvarára látok és szoktam látni amikor kijön az udvarra és motyogva tesz-vesz, aztán leül és ahogy leül, a cicájaaz ölébe kucorodik, a kutyája pedig a lábához, és a bolond Böske olyan szépen simogatja őket, hogy még én is szeretem nézni, nemhogy az Isten! Szóval szerintem minden dolog való valamire, csak ezt kevesen tudják. Főleg a felnőttek közül kevesen.Szerintem a bolond Böske tudja.(Andrássy Réka – A bolond Böske)

“A szív jól lát. És mivel jól lát, felfedezi a jót a másik emberben. Aki sötét szemüveggel nézi a másikat, az csak a rosszat fogja észrevenni benne. A ragyogón és világoson, a jón és szelíden át fog siklani. Csak ha szívemmel nézek a szomszédra, akkor leszek igazságos hozzá. Azonban ennek az a feltétele, hogy szívem jó, hogy a destruktív gondolatokat nem engedem be szívembe. Akinek szíve sötét, az nem tud jól látni, és a másikban a jót felismerni.A lényeg a szemnek láthatatlan. A szem a felszínt látja. A másik arcvonását veszi észre. Érzékeli a haragot, az elégedetlenséget, a zárkózottságot, a keménységet, az irtózatot és a szenvedést. A szív mélyebbre lát. Az emberi ábrázat mögé tekint. A szívébe lát. Minden ember szívében felismeri a vágyat, hogy jó legyen, hogy önmagával és a világgal békében legyen, a vágyat, hogy önmagát és elrontott életét felajánlja Istennek, gyógyulást találjon Istenben, és összhangba kerüljön önmagával.Az ember lényege láthatatlan. De a világ lényege is. Az életművészet abban áll, hogy a szívemmel lássak. Csak ha a szívemmel nézek, találkozom a virágban teremtője szépségével és a fában saját vágyammal, hogy erősen gyökerezzem egy mélyebb alapba. Csak ekkor érzem meg egy fa megpillantásakor is a vágyakozást, hogy annyira nagyra nőjek és kivirágozzam, hogy mások árnyékomban védettséget és közelemben vigaszt találjanak.” ~ Anselm Grün (Az életművészet könyve)

Sok múlik egy mosolyon

Egyszer egy pap New York Bowery nevű részén járt, ahol sok a hajléktalan.Három barátjával épp a komp felé igyekezett. Útközben láttak egy rongyokba öltözött embert a járdán ülni. Nagyon piszkos volt, és szemmel láthatóan depressziós. Amikor a tekintete összetalálkozott a papéval, intett neki, hogy menjen oda hozzá. A pap meghatottan elindult felé.

A barátai azonban gyorsan rászóltak:- Csak nem mész oda ahhoz a csavargóhoz?!

A pap elengedte a füle mellett barátai figyelmeztetését, és odalépett a hajléktalanhoz. Pár szót váltott vele. Aztán rámosolygott és indult a komphoz.Amint a beszállásra várakoztak, a hajléktalan futva odajött hozzá, és zokogott, mint egy gyerek. Előhúzott egy fegyvert, és azt mondta:- Atyám, ma reggel, mielőtt találkoztunk, arra készültem, hogy befordulok egy sikátorba, és szétloccsantom a fejemet.Amikor ön felbukkant, intettem és ön odajött. Válaszolt a hívásomra és a könyörgésemre. Aztán úgy beszélt velem, ahogy azzal beszélnek, akit szeretnek, de nem ez tartott vissza attól, amit terveztem. Távozóban a szemembe nézett, és rám mosolygott.Hét év óta ez volt az első jele az emberi szeretetnek, ami felém irányult, és el akartam mondani, hogy a mosolya visszaadta ma az életemet.Aztán beszélgettek még egy kicsit kettesben, a pap megtudta, hogy ez az ember valamikor orvos volt a John Hopkins Kórházban. A pap megáldotta, majd folytatta útját.

Később a pap elment a kórházba, és kérdezősködött a férfi felől.Különböző orvosoknak és nővéreknek említette meg az illető nevét, és azt mondták, hogy tényleg orvos volt itt, de valami probléma miatt távozott.Senki sem tudta megmondani, hogy hol tudná megtalálni.

Három évvel később csörög a telefon, és egy kellemes hang üdvözli a papot.- Halló, itt Dr. Lawson. Emlékszik még rám? A kikötőben találkoztunk. Ismét itt vagyok a kórházban. Csak azt akartam mondani, hogy milyen sok múlik egy mosolyon – néha minden egy mosolyon múlik.

A szeretet körforgása

Egyik reggel egy paraszt dörömbölt a kolostor kapujában. Amikor a kapus barát kinyitotta a kaput, a paraszt átnyújtott neki egy pompás szőlőfürtöt.
– Drága kapus barát, ez itt szőlőm legszebb fürtje, azért jöttem, hogy elhozzam ajándékba.

– Köszönöm! Máris viszem az apátnak, aki biztosan nagyon fog neki örülni.
-Nem. Én neked hoztam.
– Nekem? Én nem érdemlem meg a természet ily gyönyörű ajándéká
t.
– Amikor kopogtattam, Te mindig ajtót nyitottál nekem. Amikor segítségre szorultam, mert a szárazság tönkretette a termést, mindennap adtál egy darab
kenyeret és egy pohár bort. Azt akarom, hogy ez a fürt szőlő neked is adjon valamit a nap szeretetéből, az első szépségből.
A kapus barát letette maga elé a fürtöt, és egész délelőtt csodálta: valóban nagyon szép volt. Éppen ezért úgy döntött, hogy átadja az apátnak, aki mindig bölcs szavakkal biztatta. Az apát is nagyon örült
 a szőlőnek, de eszébe jutott, hogy van a kolostorban egy beteg barát, és azt gondolta. “neki adom a szőlőt.
Talán megajándékozza őt egy kis vidámsággal.”
De a szőlő nem maradt sokáig a beteg barát szobájában, mert ő is elgondolkodott: “a szakács barát gondoskodik rólam, mindig a legjobb ételt adja nekem. Biztos vagyok benne, hogy ez a szőlőfürt majd boldoggá teszi.” És amikor a szakács
barát belépett hozzá az ebéddel, átadta neki a szőlőt.
– Ez a tied. Mivel Te mindennap kapcsolatban vagy a természet ajándékaival, te
tudni fogod, mit kezdj Istennek ezzel a csodálatos művével.
A szakács barátot elkápráztatta a fürt szépsége, meg is mutatta segédjének, milyen tökéletes szőlőt kapott. Olyan tökéleteset, hogy senki sem értékelhette volna jobban, mint a sekrestyés barát, aki az oltáriszentséget őrzi, és akit a kolostorban sokan szentnek tartottak
.
Aztán sekrestyés barát odaajándékozta szőlőt a legfiatalabb novíciusnak, hogy megértse, hogy a teremtés benne rejlik a legapróbb részletekben is.
Amikor a novícius megkapta, szíve megtelt Isten
dicsőségével, mert még soha nem látott ilyen szép fürtöt. És eszébe jutott az a nap, amikor először lépett a kolostorba, és eszébe jutott az az ember, aki akkorajtót nyitott neki. Ez tette lehetővé, hogy egy olyan közösség tagjává
válhasson, amely tudja értékelni a csodákat. Így nem sokkal naplemente előtt, elvitte a szőlőt a kapus barátnak.
– Edd meg és teljen benne örömöd. Hiszen te időd nagy részét itt töltöd egyedül, ez a szőlő jót fog tenni neked.

A kapus barát pedig megértette, hogy ezt az ajándékot valóban neki szánták, minden egyes szőlőszemet hosszan ízlelgetett, és boldogan aludt el. Ily módon bezárult a kör, a boldogság és az öröm köre, amely mindig körülöleli azt, aki
kapcsolatban áll a Szeretet Energiájával.
http://blog.xfree.hu/

Egy férfi minden nap busszal ment, hogy munkába induljon. Egy megállással később egy idős hölgy jött fel, és leült az ablak mellé.Az idős hölgy kinyitott egy táskát, és végig kidobott valamit az ablakon, minden nap ugyanazt csinálta, és egy napon értetlenül kérdezte a férfi.

– Elnézést a kíváncsiságomért, de mit dob ​​ki az ablakon?

– Ezek magvak! – mondta az öregasszony.

– Magok? Magok miből?

– Virágok, látod, amikor kinézek, minden szomorúnak tűnik számomra, hiányoznak a színek, az élet … Szeretném, ha ezt az utat végig nézhetném a virágokon.- Sokkal szebb lenne, nem gondolod?

– De asszonyom, a magok az aszfaltra hullanak, a járművek összetörik őket, a madarak megeszik.- Tényleg azt hiszi, hogy a magjai ezen az úton csíráznak?

– Biztos vagyok benne. Még akkor is, ha néhányan eltévednek, vagy útra kelnek, idővel felvirágoznak.

– De vízre van szükségük.- Teszem a részem. Az esős napok az övék lesznek.

– A férfi leszállt a buszról, hogy dolgozni menjen, azt gondolva, hogy az öregasszony kissé megőrült.Néhány hónappal később a férfi az ablakon át nézve észrevette, hogy az út mentén virágok vannak.És eszébe jutott az idős hölgy.Utóbbiról kért hírt a sofőrtől.

– Nos, több mint egy hónap telt el azóta, hogy elhunyt.

A férfi visszatért, hogy leüljön, és tovább nézte a tájat, és azt mondta magában: A virágok felbukkantak, de mi haszna volt neki, hiszen nem láthatta “munkáját”.

Hirtelen egy kisfiú nevetését hallotta. – mutatott a virágokra.- Nézd anya! Nézd meg ezeket a virágokat!

Ennek a legendának az öregasszonya elvégezte a dolgát, és hagyta örökségét mindazokra, akik tudták, hogyan kell szemlélni.

Azt mondják, hogy ez az ember attól a naptól kezdve otthonról dolgozni utazott dolgozni egy zacskó maggal, amelyet kidobott az ablakon.

Erkölcs: Ne fáradjon bele a jó dolgok vetésébe, lehet, hogy nem látja annak gyümölcsét … De valaki valahol értékelni fogja, amit vet.

– Szia! De jó, hogy találkoztunk. Mi van veled?

– Ne is mondd, pár hónapja elköltöztem Megszokásból. Képzeld nagyon sokan otthagyták.- Hová költöztél?- Az új lakhelyünk Félelem. Rengeteg ember lakik itt és folyamatosan jönnek újak és újak. Annyian vagyunk, hogy már minden földrészen van rengeteg ilyen nevű hely.

– Értem. Képzeld én is nem rég költöztem. Otthagytam Ismeretlent.

– Haha!! Ugye, hogy megmondtam, hogy nem lesz jó ott neked… Még szerencse, hogy nem hallgattam rád és nem követtelek.Na és hol laksz most?

Szeretetben…- Szeretetben?? Az hol van??- Mindenhol... Ahol épp vagyok, ott megtalálom… Tudod Szeretet bennem van, ott belül a lelkemben.

– Jaj hagyjál már, beszélsz itt hülyeségeket. Foglalkozz inkább fontosabb dolgokkal. Épp tegnap mondták a tévében, hogy nagyon sokan meg fognak halni, te meg ilyenekkel traktálsz engem. Mindenki, aki Félelemben lakik, erről beszél. Nem is hallottál róla??

– Tudod, mi akik Szeretetben élünk, nem hallgatjuk ezeket a híreket. Hiszen egyszer úgyis mind meghalunk, de addig amíg lélegzünk, addig nyugalomban élünk Szeretetben. Majd ha menni kell, megyünk.. de minket a halál után is vár a Szeretet.. Az égi.. Nincs kedved odaköltözni inkább?? Szólhatsz a többieknek is, várunk mindenkit!

– Mekkora ez a Szeretet?? Lehet el sem férünk, hiszen ahogy mondtam, mi rengetegen élünk Félelemben…

– Ne aggódj! Lehet fel sem tudod fogni, de Szeretet végtelen…

Várlak, gyere, lesz helyed nálunk mindig!

Dóró Sándor

13Te, Éva Németh Istvánné és további 11 ember2 megosztás

“VANNAK EMBEREK, AKIK MEGMENTENEK TÉGED.

Egy bátorító szóval,

egy üdvözléssel,

a jó humorukkal,

egy öleléssel,

a puszta jelenlétükkel,

a gyengédségükkel,

a barátságukkal,

a kinyújtott kezükkel,

a megbocsátásukkal,

a figyelmes hallgatásukkal,

a szavaikkal és tanácsaikkal,

a szeretet gesztusaival…

És nem is tudják, hogy megmentettek téged egy rossz naptól, a szomorúságtól, vagy az élet értelmetlenségétől.

Légy ma te is azok egyike, akik életeket mentenek!

Próbáld ki.Nem kerül sokba, az életmentés SZERETET kérdése.

“Szép napot, szeretetteljes új hetet, mindannyiunknak!🌼

“Amíg nem éled át, milyen a másiknak, addig nem tudsz szeretni.

Amíg nem fáj neked a fájdalom, amit másnak okozol, nem tudsz szeretni.

A karma nem büntetés, hanem tanítás: megtanít, milyen a másiknak lenni; mit érez, hol fáj neki.

Amíg nem fáj a seb, amit másokon ejtesz, és nem vérzel tőle te is, addig nem tudod, mi az, hogy »vele« és »együtt« és »közösen«.

Együtt érezni valakivel csak akkor lehet, ha az én idegeim is összerándulnak attól, amit benne én okozok.”Müller Péter

NE A BÍRÁLÓKRA ÉS ÍTÉLKEZŐKRE HALLGASS!

Amikor valamire vágysz, valamit szeretnél megvalósítani, elérni az életedben, higgy benne, hogy a Magasabb Intelligencia ösztönöz erre.

Téged választott erre a feladatra, mert tudja, hogy képes vagy rá, célja van veled és a terveiddel.

Soha ne fojtsd el magadban ezt a vágyat, főleg akkor nem, ha mások nem hisznek benne, hogy meg tudod csinálni, esetleg (többnyire a hátad mögött) gúnyolódnak, bírálnak vagy elítélnek miatta.Ne hagyd, hogy győzzön a “mit mondanak majd az emberek”, vagy a “családom ezt sohasem értené meg”, vagy “a barátaim elfordulnának tőlem”.

Csak az számít, hogy te hogyan érzel az adott dologgal kapcsolatban.Ha izgatottság fog el, amikor rá gondolsz, lelkes vagy, amikor azzal foglalkozol, újabb és újabb ötletek állnak sorban a fejedben, amikor azt a dolgot tervezed, akkor ne hagyd, hogy bárki visszahúzzon!

Csak csináld!Biztos, hogy képes vagy rá!Minden terv, amiben rendületlenül és pozitív töltettel hiszel, megvalósul és sikert hoz!A legvadabb terved is.Az ember csak akkor lehet maradéktalanul boldog, ha ott él, ahol igazán szeretne, ha úgy él, ahogy igazán szeretne, ha azzal él, akivel igazán szeretne, ha azt csinálja, amit igazán szeretne.A te vágyaid a tieid, nem másoké.

Ne hagyd, hogy mások irányítsák az életed, hogy a racionalitásra hivatkozva mások döntsenek helyetted.Ha nem tesz boldoggá a munkád, lépned kell.Ha nem tesz boldoggá a kapcsolatod, lépned kell.Rajtad kívül senki sem tud változtatni a helyzeteden.Amint a jó érzéseidet kezded követni, rohamos mértékben válik jobbá az életed, szinte meseszerű lesz a köréd épülő új világ.Ha a családi kötelékeid megsínylik a váratlan önbizalmadat, ne aggódj, már időszerű volt, hogy lazábbak legyenek.Ha a baráti kapcsolataid nem élik túl a fejlődésedet, ne aggódj, már időszerű volt, hogy véget érjenek.Azt nem tudod megakadályozni, hogy mások véleményt alkossanak rólad, a külsődről, a gondolataidról, a kapcsolataidról, a tanulási vagy munkamorálodról, a gyereknevelési módszereidről, a karrierépítési technikáidról, a vállalkozó szellemedről, a vágyaidról. egyszóval az életedről, de azt igenis meg tudod akadályozni, hogy hatással legyenek rád.Meg tudod tenni, hogy ne foglalkozz velük.És ha boldogan akarsz élni, tedd is meg!Olvasd lassan és csendben!

Ebben a világban legalább öt ember van, aki úgy szeret,hogy meghalna érted, és legalább 15, aki igazán szeret.Az egyetlen ok, hogy valaki utál, azt jelenti, hogy olyan szeretne lenni, mint te. Mosolyod azoknak is örömet szerez, akik nem szeretnek.Minden este gondol rád valaki elalvás előtt.

Valaki nem tudna miért élni, ha te nem lennél.

Különleges vagy és egyéniség vagy.

Valaki, akinek a létezését figyelmen kívül hagyod, szeret téged.

A legnagyobb hülyeség is, amit csinálsz, jó valamire.Ha úgy gondolod, mindenki hátat fordít, jól nézz körül.

Elsősorban te vagy az, aki hátat fordít.Ha azt gondolod, nincs szerencséd, azért mert nem kaptad meg, amit akartál, akkor nem is kapod meg. Ha nem gondolod, akkor valószínűleg előbb vagy utóbb megkapod.

Emlékezz a bókokra, amiket kapsz és felejtsd el a rossz megjegyzéseket.Mindig mondd meg az embereknek, mit érzel irántuk, jobban fogod érezni magad, ha tudni fogják.

Senki sem érdemli meg a könnyeid és az, aki megérdemli,soha nem fog megsiratni.

Ha van legjobb barátod, akkor legyen rá időd, hogy elmondhasd neki, mit jelent számodra.

Azt mondják egy percig tart, hogy észrevegyél valaki különlegeset, egy órát, hogy komolyan vedd, egy napot, hogy megszeresd és egy egész élet kell ahhoz, hogy elfelejtsd.

Állj meg egy pillanatra és szánj rá egy kis időd, hogy élj!

gyemantfeny.hupont.hu

Néhány évvel ezelőtt, egy New York-i buszon ragadtam a csúcsforgalomban. Alig haladt a forgalom. A busz tele volt hideg, fáradt emberekkel, akik mélységesen ingerültek voltak egymással, és magával a világgal. Két férfi acsarkodott egymással egy meglökés miatt, ami lehet, hogy szándékos volt, vagy lehet, hogy nem. Felszállt egy terhes nő, és senki sem ajánlott neki helyet. Düh volt a levegőben; itt nem volt semmi könyörület

.De ahogy a busz közeledett a Hetedik sugárúthoz, a sofőr beleszólt a rádióba:– Emberek, – mondta, – Tudom, hogy kemény napotok volt, és frusztráltak vagytok. Nem tudok mit kezdeni az időjárással, vagy a forgalommal, de van valami, amit tehetek. Ahogy mindegyikőtök leszáll a buszról, kinyújtom a kezem felétek. Ahogy odaérsz, dobd a gondjaidat a tenyerembe, oké? Ne vidd haza a problémáidat a családodnak ma este, csak hagyd rám őket. Az útvonalam pont a Hudson folyó mellett vezet, és amikor később arra megyek, kinyitom az ablakot, és vízbe dobom a gondjaidat!

Olyan volt, mintha megszűnt volna az elvarázsoltság. Mindenki nevetésben tört ki. Az arcok csillogtak a meglepett örömtől. Azok az emberek, akik az elmúlt órában úgy tettek, mintha nem vették volna észre egymás létezését, hirtelen vigyorogtak egymásra, hogy ez a fickó komolyan gondolja?És ő, komolyan gondolta.

A következő megállónál, ahogy ígérte, a sofőr kinyújtotta a kezét, tenyérrel felfelé, és várt. Egymás után az összes kilépő ingázó pont az övé fölé tette a kezét, és azt a gesztust utánozta, mintha valamit a tenyerébe ejtene. Volt, aki nevetett, ahogy ezt tette, volt, aki megkönnyezte, de mindenki megcsinálta. A sofőr a következő megállóban is megismételte ugyanazt a kedves rituálét. És a következőben is. Egészen a folyóig.

Kemény világban élünk barátaim. Néha különösen nehéz embernek lenni. Néha rossz napod van. Van, amikor a rossz napok több évig is tartanak. Küzdesz és elbuksz. Elveszíted a munkádat, a pénzed, a barátokat, a hitet és a szerelmet. Szemtanúja vagy a hírekben szörnyű eseményeknek, félelemmel teli és zárkózott leszel. Vannak idők, amikor úgy tűnik, minden sötétségbe borul. Vágyódsz a fényre, de nem tudod, hol találod meg.

De mi van, ha TE VAGY A FÉNY? Mi van, ha te vagy a megvilágosodás ügynöke, amiért egy sötét helyzet könyörög?

Erre tanított engem ez a buszsofőr, hogy bárki lehet a fény, bármelyik pillanatban. Ez a fickó nem valami nagy játékos volt. Nem volt spirituális vezető. Ő nem valami média-guru influenszer volt. Buszsofőr volt, a társadalom egyik legláthatatlanabb munkása. De ő igazi hatalom birtokában volt, és ezt gyönyörűen a javunkra fordította.

Amikor az élet különösen zordnak érződik, vagy amikor különösen erőtlennek érzem magam a világ bajaival szemben, erre az emberre gondolok, és megkérdezem magamtól:

Mit tehetnék most, hogy fény legyek?

Természetesen nem tudok személyesen véget vetni minden háborúnak, vagy megoldani a globális felmelegedést, vagy átalakítani a zaklatott embereket teljesen másmilyen lényekké. És határozottan nem tudom irányítani a forgalmat. De van némi befolyásom mindenkire, akivel csak összetalálkozom, még akkor is, ha soha többet nem beszélünk, vagy nem tanuljuk meg egymás nevét.

Nem számít, ki vagy, hol vagy, vagy milyen hétköznapinak, vagy keménynek tűnhet a helyzeted, hiszem, hogy FÉNYT GYÚJTHATSZ A VILÁGODBAN. Sőt, hiszem, hogy csak így lesz világosság a világban, egyszerre csak egy fényes cselekedet… egészen a folyóig.

(Elizabeth Gilbert)

❤

Az esti iskolán, ahol tanítok, nemrégiben elkövettem a „megbocsáthatatlant”. Házi feladatot adtam az osztályomnak!

Egész pontosan azzal bíztam meg őket, hogy a következő hét folyamán menjenek oda valakihez, akit szeretnek, és mondják meg ezt neki. Olyasvalakit válasszanak, aki még sohasem hallotta tőlük ezeket a szavakat, vagy ha mégis, akkor már nagyon régen.

Ez így nem hangzik nagyon nehéznek, amíg nem tisztázzuk, hogy tanulóim túlnyomó része elmúlt harmincöt, és abba a nemzedékbe tartoznak, amelynek tagjaiba azt sulykolták bele, hogy az érzések kifejezése férfihoz méltatlan viselkedés. Érzelmeket mutatni vagy pláne sírni (Jézusmária!) egyszerűen nem ildomos. Így aztán egyesek számára rettentően kemény erőpróbát jelentett a dolog.

A következő óra elején megkérdeztem, van-e kedve valakinek elmondani, mi történt, amikor végrehajtotta a feladatot. Határozottan arra számítottam, hogy szokás szerint nő lesz az önként jelentkező, de ezen az estén az egyik férfi emelte fel a kezét. Úgy tűnt, nagyon megindult, kissé meg is rázta az ügy.

— Eléggé haragudtam magára, Dennis — kezdett bele, miután mind a száznyolcvanöt centijével kihúzta magát —, amikor megkaptuk a házi feladatot. Egyrészt nem jutott eszembe egyetlen alkalmas egyén sem a környezetemből, másrészt meg kicsoda maga, hogy ilyen személyes dolgokba avatkozzék? De hazafelé menet megszólalt a lelkiismeretem. A szememre vetette, hogy pontosan tudom, kinek kellene vallomást tennem. Tudja, öt évvel ezelőtt csúnyán összekülönböztünk az apámmal, s azóta nem is békültünk ki igazán. Kerültük egymást, jóformán csak karácsonykor és más elmaradhatatlan családi ünnepeken találkoztunk, de még olyankor is alig váltottunk egy-két szót. Így hát kedden, mire kiszálltam a kocsiból, már meg is győztem magamat, hogy felkeresem az apámat, és megmondom neki, hogy szeretem.— Szinte hihetetlen — folytatta a férfi —, de már a puszta elhatározástól mintha nagy kő esett volna le a szívemről.

Otthon berohantam a házba, a feleségemhez, Már lefeküdt, de felébresztettem. Amikor meghallotta, mire készülök, szinte kirepült az ágyból, átölelt, és házasságkötésünk óta először láttam sírni. Fél éjszaka fenn maradtunk, kávéztunk és beszélgettünk. Csodálatos volt! — sóhajtotta.

— Másnap korán reggel magamtól ébredtem. Igazság szerint alig tudtam aludni az izgalomtól. A szokottnál előbb mentem be a munkahelyemre, és két óra alatt többet végeztem, mint az egész megelőző napon. Kilenckor felhívtam apámat, hogy benézhetnék-e hozzájuk munka után. Mikor felvette a telefont, egyszerűen megkérdeztem: „Apa, beugorhatnék ma délután? Mondanom kell neked valamit.” „Igen? Na és mit?” — morogta, mire biztosítottam, hogy nem tart sokáig, így végül beleegyezett. Fél hatkor csöngettem be a szüleimhez, azért fohászkodva, hogy apám nyisson ajtó. Féltem, ha anyám jön ki a csöngetésre, inamba száll a bátorságom, és inkább neki mondom, amit apának szántam. De mintha kezemre játszott volna a szerencse, mégis apa jött. Nem vesztegettem az időt, beléptem, és rögtön így szóltam:

„Azért jöttem, hogy megmondjam: Szeretlek, apa!”

A férfi egy pillanatra elhallgatott.— Apám arca mintha átalakult volna. Vonásai a szemem láttára lágyultak meg, ráncai szinte kisimultak, és eleredt a könnye. Felém nyújtotta a karját, átölelt, és így válaszolt:

„Én is szeretlek, fiam, de soha nem voltam képes megmondani.”

Újabb szünet.Nem akartam megtörni a pillanat varázsát, mozdulatlanná dermedtem.

Anyám jött oda könnyes szemmel. Csak intettem és egy puszit dobtam neki.

Még egy kicsit átölelve tartottuk egymást apámmal, aztán elmentem.

Hosszú ideje nem éreztem ilyen csodálatosan magam, de nem ezért álltam fel most.

Két nappal látogatásom után az apám, aki régóta szívbetegségben szenved, de nem árulta el nekem, szívrohamot kapott, és a kórházban kötött ki. Azóta eszméletlen, nem tudom, életben marad-e.

Úgyhogy csak azt szeretném mondani mindenkinek:

Sose halogassák azt, amit meg kell tenniük!

Ha tovább várok az apámmal, talán soha többé nem adódik alkalom.

Használják ki az időt, és tegyék meg most azt, amit kell!

(Ismeretlen)