Háborús menekültek segítése

https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=pfbid0GmUZpFppuVQJrzZ1eyhNHGUejeLDRLsb4SLRzpu6Yr7Va8gao3bnfsKCy8AWjmTol&id=100000633307119

Lucsok Miklós kárpátaljai magyar püspök húsvéti üzenete: „A keresztben van az üdvösség”

KÜLHONI – 2022. április 28., csütörtök | 16:01

Lucsok Miklós, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye apostoli kormányzója írásban és videoüzenetben is szólt a hívekhez húsvétkor; üzenetét az alábbiakban tesszük közzé. A püspök kiemelte, különösen az ilyen vészterhes, háborús időkben fontos elmélyülni a feltámadt Krisztus jelenlétében, mert egyedül Ő az, aki a sötétségből a világosságba, a rabságból a szabadságba vezethet.

„A keresztben van az üdvösség” – ezzel a jelmondattal kezdtük meg március 6-án a Szent Kereszt évét ukrajnai egyházunkban; abban az országban, melyet február 24-én megtámadtak az orosz csapatok, és számos erőszakos cselekményt követtek el ártatlan emberek ellen. Az ukrán népet Krisztushoz hasonlóan halálra ítélték, és felvette keresztjét: az erőszakos háború keresztjét. Mint eddig soha, megértjük Jézus szenvedését, az Ő erejét és szeretetét is, mellyel a Golgotára ment, ahol életét adta értünk. De a halállal nincs vége mindennek.

Jézus Krisztus feltámadása a szenvedése után következik. Számunkra, akik átéljük az ukrajnai háború borzalmait, azoknak az ártatlanoknak a szenvedését, akik különböző módon erőszakot szenvedtek, megkínozták és meggyilkolták őket, Jézus Krisztus feltámadásának titka a Jónak a Gonosz feletti győzelmébe vetett hit! Nincs olyan fájdalom, amellyel most ne tudnánk odamenni az elárult, erőszakot szenvedett, megkínzott és meggyilkolt Jézushoz és egyben ahhoz a Krisztushoz, aki legyőzte a gonoszt – úgy, hogy nem adta meg neki magát –, Krisztushoz, aki feltámadt!

A feltámadás az erő forrása a szenvedésben, lehetőség arra, hogy szenvedésünket és halálunkat már most megmerítsük a feltámadt Krisztus világosságában. Ez akkor következik be, amikor megengedjük, hogy a Feltámadott mellettünk legyen és belépjen az életünkbe. A feltámadt Jézus ajándéka pedig az a lehetőség, hogy Ő a szívünkben éljen, és így betöltse azt az Ő erejével, világosságával és életével.

Erejével – hogy továbbmenjünk, amíg át nem lépjük a halál küszöbét!

Világosságával – hogy lássuk, hová és hogyan kell mennünk!

Életével – amelyben nincs helye a gonosznak!

A feltámadt Krisztus világossága és ereje töltse be szíveteket jelenlétének teljességével! Krisztus feltámadt!

+ Lucsok Miklós
apostoli kormányzó

 *

Forrás: Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye

Fotó: Merényi Zita (archív)

Magyar Kurír

Éjjel-nappal, ha kell – Így segít a nyíregyházi karitász a menekülőknek

HAZAI – 2022. április 19., kedd | 13:46

Az ukrán háború elől menekülőket lassan két hónapja fogadják a humanitárius segélyszervezetek a határnál. A Katolikus Karitász barabási fogadópontjánál is jelen vannak a munkatársak, az önkéntesek. A Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász a kezdetektől kiveszi részét a munkából.

Az egyházmegyei karitász központja továbbra is a barabási fogadópont raktáraként is funkcionál; innen viszik az utánpótlást a határátkelőhöz, ha ott már fogyóban van valami. Ide adományok is érkeznek; a beérkező és innen elszállított adományok arányának mérlege jelenleg elbillen az elszállított adományok felé, ezért is fontos, hogy

aki tud, a továbbiakban is „segítsen, hogy segíteni tudjunk”

– kérik a karitászos munkatársak.

Örömteli minden beérkező szállítmány. A Nyíregyházára immár másodízben érkező kutyás mentőcsapat Hamburgból a közelmúltban tartós élelmiszert, édességet, tisztálkodási szereket, takarót hozott. További adományok főként Nyugat-Európából érkeztek.

A fogadópontnál való jelenlétet a munkatársak és önkéntesek az országos karitász koordinálásával heti beosztás alapján biztosítják. A Nyíregyházi Egyházmegye legaktívabb egyházközségi karitászcsoportjai, önkéntesei – Nyírszőlős, Máriapócs, Nyírtura, Nyírkáta, Kálmánháza – már sokszor teljesítettek 12 órás szolgálatot.

A Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász jelenleg nyolcvan, az egyházmegye területén elszállásolt menekültnek segít, az ő ellátásukról is gondoskodik; hetente visznek nekik nagyobb mennyiségű élelmiszert. Őket azonban nem csak élelmiszeradományokkal segítik a munkatársak: van, akivel papírokat kell intézni; van, akit fejlesztő foglalkozásra, vagy épp a sürgősségire kell kísérni – akár nagypénteken is.

A barabási és a nyíregyházi munka ma már átlátható, jól szervezett. Az elmúlt nehéz időszakról a Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász igazgatója beszélt az ITT látható riportfilmben. „Nem is volt kérdés számomra, hogy csináljuk. Éjjel-nappal, ha kell” – nyilatkozott Oláh Tamás igazgató, aki munkatársaival és az önkéntes segítőkkel a kezdetektől a menekülők mellett állt.

Az önkéntességgel és adományokkal kapcsolatos lehetőségekről ITT tájékozódhatnak.

Szerző: P. Tóth Nóra

Forrás és fotó: Nyíregyházi Egyházmegye/Katolikus Karitász

Magyar Kurír

A csillagfényes mennyei hazában…

Mi a fontosabb, egy jó kép vagy az emberi méltóság? – Kárpátalja egy magyar fotós lencséjén keresztül

Várhegyi András2022.03.30. 17:35 AJÁNLOM

Kárpátalján még nincsenek összecsapások, de az ott élőknek is bőven kijut a háború borzalmaiból. Sokan a végsőkig kitartanak, mások viszont már összepakoltak, hogy ha kell, azonnal indulhassanak Magyarországra. A több szépirodalmi kötettel rendelkező Szöllősi Mátyás dokumentarista fotósként feladatának érzi a nehéz emberi sorsok felmutatását. Rendszeresen visszajár Kárpátaljára, hogy segítsen, tapasztalatait egy fotósorozat kíséretében osztotta meg lapunkkal. GALÉRIA

Többször jártál már Kárpátalján, milyen világ bontakozott ki előtted, és miért tartod fontosnak mások elé tárni az ottélők mindennapjait?

2016-ban jártam Beregszászban először. Azzal a céllal mentem, hogy egy ház lakóiról készítsek riportot, akik meglehetősen nehéz körülmények között éltek már akkor is. A munka során megismerkedtem az ott élők többségével, legfőképp egy nagycsaláddal, ahol már akkor négy gyermek volt (most már öt van), és akiknek azonnali segítségre volt szükségük az édesanya, majd az édesapa kialakulóban lévő betegsége miatt. Kárpátalján már akkor is igen kritikus volt szerintem a helyzet, sokan éltek bőven a létminimum alatt, és azóta, ahogy én ezt meg tudom ítélni, a helyzet csak romlott. Mivel szorosabb kapcsolatba kerültem velük a látogatás során, a család nyitott lett arra, hogy gyűjtést szervezzünk, és szerencsére sokan segítettek, sok tartós élelmiszer gyűlt össze, és egy komolyabb összeg is, hogy Viktórián elvégezhessék a műtétet, ami mindenképp szükséges volt. Azóta ők már elköltöztek abból a házból, saját otthonuk van, jobb körülmények közt élnek, amit igazán jó volt látni most, hogy kint voltam ismét. Számomra is megnyugtató, hogy van például Kárpátalján olyan ismerős, akire számíthatok, aki ismeri a helyi viszonyokat, ilyen például még Egressy Miklós, a görögkatolikus lelkész Makkosjánosiban, a felesége, Éva, valamint a lányuk, Mariann, akiktől szintén sok segítséget, útbaigazítást kaptam.

Én úgy látom, hogy a határon túli magyar lakta részek közül Kárpátalja van a legsúlyosabb helyzetben,

és amellett, hogy persze ott is élnek jómódú emberek, az átlagos kereset vagy egy nyugdíj szinte semmire sem elég, és ezt a helyzetet a háborús szituáció csak tovább rontja, mert a boltok kiürültek, az adókat, a részleteket fizetni kell, és a kevés kis pénzükhöz is nehezen jutnak hozzá az emberek. Amikor bő három hete elkezdődött a háború, azonnal az jutott eszembe, hogy a legtöbben – teljesen érthető módon – a menekülőkre figyelnek majd, miközben az ott maradóknak is kell a segítség.

Mi a célod ezekkel a képekkel?

Láttatni szeretném ezeket az embereket, a helyzetüket, a sorsukat. Rövid kis interjúkat is készítettem velük, mert a szöveg még kifejezőbbé, érthetőbbé teszi a felvételeket, mélyebb betekintést nyújt ezeknek az embereknek az életébe. Dokumentarista fotósként ez a feladatom, és örülök, hogy sok jelzés érkezett; sokan megkerestek azzal, hogyan tudnának segíteni egyes családokon, vagy egy idős nénin, aki hiányt szenved sok mindenben, ami számunkra alapvető és természetes.

A háborús helyzet a mi generációnk számára, sőt még az eggyel idősebbek számára is ismeretlen, és így sokkhatású.

Úgy látom, sok ember szemét fölnyitotta, cselekvésre is ösztönzi őket az, hogy szembesülnek a menekülőkkel, illetve a folyamatosan érkező hírekkel, képekkel, felvételekkel.

A nyolcvanhat éves Irén portréja nagybégányi otthonában 2022. március 5-én. (Fotó/Forrás: Szöllősi Mátyás)

Hogyan fogadtak a kint élő magyarok, kialakultak személyes kapcsolatok?

Igen, a mostani látogatás alkalmával is sok embert ismertem meg, és nyilván az adományoknak nagyon örültek, tényleges segítség volt nekik. Szerencsére ismerőseim is hoztak ki több mint egy tonna tartós élelmiszert két nappal azt követően, hogy kiérkeztem, így már néhány nappal a háború kitörése után juttathattunk a Beregszász környéki befogadóhelyekre adományt, és persze egyes családoknak, egyedülálló időseknek is. Sokan félnek, tartanak ettől a helyzettől, és azóta már tudjuk, hogy folyamatosan terjeszkednek nyugat felé az ukrajnai területeken az összecsapások, szóval teljesen jogosan tartanak attól, akár a határ közelében élők is, hogy idővel a kárpátaljai térségben is lehetnek harcok. Találkoztam ott élő ukránokkal, magyarokkal, romákkal, és persze olyan menekültekkel is, akik Kijev környékéről érkeztek Kárpátaljára, s akik nem akarnak nyugatabbra menni, vissza akarnak térni a lakhelyükre, amint csak lehet.

Alapvetően nyitott volt mindenki felém, és azt hiszem, sokaknak szükségük is van arra, hogy beszélhessenek arról, ami velük történt, amiket láttak, a sok súlyos teherről, ami a lelküket nyomja.

Hogyan tudod elérni, hogy egy család befogadjon, megnyíljon és természetes maradjon a kamerád előtt?

Nyilván nem minden esetben megy ez pár perc alatt, de igyekszem alkalmazkodni, türelmesnek lenni, nem erőltetni semmit, és mivel van már tapasztalatom, hamar látni lehet, hogy ki mennyire nyitott, és adott esetben mit szabad és mit nem. Az, hogy érdeklődő vagyok, beszélgetünk, beszélnek magukról, mindig oldja a helyzetet, és számukra is, számomra is nagyon fontos az, hogy érezzük, teljesen egyenrangú félként vagyunk jelen. Azt hiszem, abban a helyzetben, ami Kárpátalján van, pláne jólesik a legtöbbeknek, ha valaki érdeklődő, és

engem a történetük is érdekel, nem csak az, hogy fényképet készítsek róluk.

Erre a kérdésre persze inkább azok az emberek tudnának igazán jól válaszolni, akikkel találkoztam.

Mit tapasztaltál a mostani látogatásod során, hogy élik meg a háború jelenlétét a helyiek?

Kárpátalján nincsenek még harcok, de a nem oly távoli Lviv (Lemberg), illetve Ivano-Frankivszk városát már bombázták az oroszok. Jártam egy családnál, ahol a tizenkilenc éves családfenntartót novemberben vitték el katonának, és tudomásom szerint az utóbb említett városban tartózkodott a bombázáskor, szóval a Kárpátalján élőknek is van bőven köze a háború borzalmaihoz, sok család egy-egy férfitagját is konkrétan érinti ez a rettenet. A bizonytalanság iszonyatos dolog, és a határhoz közeli területeken bőven élnek olyanok, akik nem akarnak eljönni, akik ott élték le az eddigi életüket, és nem szívesen hagynák el az otthonukat, ami teljesen érthető. Amikor legutóbb visszaindultam, Beregszászban már légiriadó volt, és a család, akiknél laktam, összepakolt, hogy ha kell, azonnal indulhassanak Magyarország felé. Ez jól érzékelteti szerintem, hogy milyen idegőrlő a helyzet.

Magyarországról érkezett adományok szétválogatása Makkosjánosiban 2022. március 4-én. (Fotó/Forrás: Szöllősi Mátyás)

Kivárnak még vagy sokan döntenek az elmenekülés mellett? Vagy ez a családok szétszakadását is jelentené a férfiak itthonmaradása miatt?

Sokan eljöttek, de ahogy említettem, vannak, akik kivárnak a végsőkig. Nyilván olyanokról van szó, akik idősek vagy például betegek, de persze akadnak nagycsaládok is, akik a négy-öt gyermekkel nem tudnak, nem mernek útra kelni. Sok olyan kijevi, mariupoli vagy Irpinyből származó menekülttel találkoztam, akik, amint csak lehet, vissza akarnak menni, hogy újrakezdjék, fölépítsék a romokból az otthonukat, és folytassák az életüket ott, ahol eddig éltek. Igen, a fiatal férfiak helyzete speciális, hiszen nagyon sokan hadkötelesek, és nyilván vannak, akik bujkálnak, vannak, akik már a legelején elhagyták az országot, és vannak olyanok Kárpátalján, akik nem mozdulnak:

akik tudják, hogy bármikor elvihetik őket a frontra.

Ez valóban a család szétszakadásával járhat. Március elején magam is vittem Beregszász környékéről olyan fiatal anyát a két gyermekével a határra, akinek a férje valahol a fronton van. Ők például már szétszakadtak, és ez itt történik, a szomszédos országban, 2022-ben.

Amikor az ember krízishelyzetben fotózik, s valami drámai dolog kerül a kamerája elé, gyakran felmerül benne a dilemma, hogy letegye a gépet és valamilyen módon beavatkozzon, segítsen?

Igen, egyértelműen felmerül, és szerintem sokan meg is teszik ezt. A háborús szituáció nyilván a legszélsőségesebb, ahol a fotós maga is rendkívüli kockázatot vállal, több újságíró és fotós halt meg az ukrajnai harcokban. Én nem fotóztam a háborús övezetben, de sok olyan szituációban voltam, ahol idővel már inkább az foglalkoztatott, hogy miként lehetne segíteni az embereken, akik ott állnak velem szemben, és igencsak embert próbáló körülmények közt vannak/élnek. Nagyon érdekes és kettős dolog ez, mert nyilván ha az ember olyanokat láttat, akik nyomorban élnek, mindig kap megjegyzéseket, hogy miért fotózta le őket, de például ez a kárpátaljai helyzet – az ott készült képeimre érkezett sok reakció – megerősített abban, hogy sokan, ha ilyesmivel szembesülnek, segíteni akarnak, szóval hogy a láttatásnak van egyértelmű pozitív hatása. Sokan megkerestek, és azért is térhettem vissza még március folyamán, mert újabb adománycsomag gyűlt össze, amit eljuttathattunk olyanoknak, akiknek ott kint nagy szükségük van a segítségre.

Melyek voltak azok a pillanatok, amelyeket sohasem tudtál megörökíteni, de beleégtek az emlékezetedbe?

Ahogy említettem, a harci helyzetben való dokumentálás a legkritikusabb, de azt hiszen, más olyan helyzet is van, amikor az ember nem készít felvételt, ez akár egy budapesti utcasarkon is könnyen előfordulhat, elő is fordult velem sokszor. Számomra jó néhányszor eljött az a pont – említhetném Erdélyt, Kárpátalját vagy épp Oroszországot is, ahol az Urálban fotóztam több alkalommal –, amikor már azt éreztem, én is csak elvennék azzal, ha fényképet készítenék; amikor egy szituációban már nem az számított, hogy egy erős képet örökítsek meg, hanem egyértelműen az, hogy annak az embernek megmaradjon a méltósága. Tényleg nehéz dolog ez, és sokan azt gondolják, hogy ez nem okoz gondot azoknak, akik fényképeznek, hogy nekik nem szólal meg a lelkiismeretük, pedig szerintem ez a legtöbbek esetében egyáltalán nem így van.

Király-Bagi Judith: Bőröndökbe zárt életek…

Az ember keresi, ízlelgeti a szavakat,de már csak a sós könnyek maradnak.

Nézzük egymást némán tágra nyílt szemekkel,egymásba kapaszkodva küzdünk érzéseinkkel.

Nincs az a szó, ami leírhatná a fájdalmat,a veszteségeket, az összetört lelkeket, a bombákat.

Ölelő karok szorítják a zokogást,vállakkal felfogott könnyek áradását.

Hazudhatnánk, „ne sírj lesz még jobb neked”,ám semmi nem pótolja romjait elhagyott életeknek.

Marad hát a meghasadt lélek,az ölelés, a bőröndökbe zárt élet.

Barabás, 2022.03.23

Mai szívmelengető

Pali Nelli Sallai jelenleg itt van: MOL Marché – Alacskai Pihenő

Mcárci8ui99s8t S217., pn1so34re6:4a0c8  · Vecsés (Pest megye)  · 

Megláttam az Orosz kollegát.

Hűtős.Agregát nem ment.

Bekopogtam.

Kinyitotta ablakot.

Kezet nyujtottam.

Kérdeztem hogy minden ok?Üzemanyag étel bármi?

Mondja hogy van minden és van uj bankkártyája.

Nagyon megköszönte és mászott is le.

Megölelt. Én is.

Megkönnyezte.Én is.

Szebb lett egy kicsit a világ.🙏👍🇹🇯🤝🇷🇺

Mai nap képe

“Egy tanárnő a csernyihivi gyerekmenhelyről 30 gyereket mentett meg.Natalia Pesotska csaknem egy hónapot töltött az alagsorban saját gyerekeivel és 30 gyerekkel a menhelyről, amíg lehetősége nyílt arra, hogy mindenkit evakuáljon a nyugat-ukrajnai Ivano-Frankovszkba.”Senki nem volt hajlandó a menhelyen maradni, mert a helyzet elviselhetetlen lett. A gyerekek könyörögtek, hogy ne hagyja ott őket, így Natalia Ivanivna elhozta a gyerekeket magához a saját gyerekei mellé, és az egész háború alatt velük élt, etette és gondozta őket. , a legfiatalabb fiú 3,5 éves” – meséli a történetet Tetyana Yasochko, a Sydnevska gimnázium igazgatója FB-jában.”A háború igazi hősei

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei határátkelőhelyekre továbbra is érkeznek az Ukrajnában zajló háború elől menekülők. Március 19-én az ukrán viszonylatú határátkelőhelyeken 6245-en, a két román viszonylatú határátkelőhelyen 4406-an léptek be Magyarország területére.

Üzenet a III. Vh. fizikai és lelki túlélésére a még “valamennyire” vagyonosoknak.

A MAG támogatása, munkája, lelkisége, küzdése, értetek és mindenki másért is való küzdelme, segítsége, fohásza,…. nélkül nincs az a vagyon, bármibe is fektetted be, ami hamarosan bárkit is megmenthetne. Ha ismered a forgatókönyvet akkor tudod, hogy így van.

“Ha életben akartok maradni, ha túl akarjátok élni, akkor egy dologba érdemes befektetnetek: A nemzeti “oldalba”.

A Teremtőhöz történő visszatérés a feltétele és záloga a Békének, az Emberiseg szabadságának. A magyarok küldetése az ehhez történő út megmutatása, Fénnyel történő megvilágosítása ☀️

Jézus: 🙏 “Térjetek meg!”🙏

A nap képei:

Egy Állatmenhelyes Hölgy sorai

Larissa Kovbasistaya

t61343 óp.73lm2tns97m2or20  · Sokan kérdezik, hogyan mentünk el. Rövid történet) kora reggel hívás tört ki, és egy férfi hang gyorsan jelezte, hogy ha indulni akarunk a kutyákkal, 30 perc múlva már a bejáratnál várnak ránk. 15 perc, hogy kidobjak mindent, ami eszembe jutott a táskában, kutyákat fogni és nyakörveket felvenni, próbálom megragadni a pokróc tekercsek és kaja pórázait, kiskutyás dobozokba dobálni. Csengess – gyere ki. Amikor kiengedtem a szemem, a kutya tabut hordtam ki kint, a rohadt bérlők mellett. Elképesztő emberek posztja előtt dicsekszünk a buszba, akik buszoznak, ketreceket sehova raknak, vasat dobnak két puha bullterrierbe. Más kutyák ingyen járaton. Menjünk. , az autobyok egyértelműen mindent használnak, a kutyák koszosak, én koszos vagyok. Kiderült, hogy a busz nem Lvivbe, hanem Zhytomyrbe megy. Érkezünk, elég gyorsan tolnak minket a buszon Lvivbe. Ez az út viszonylag jó szívás. 23.00 körül érkeztünk Ao Lvovba, aztán hűha, be sem lehet menni az állomásra, nemhogy kutyákat elhelyezni. A nép hülyén ül odakint. Mi is leülünk. Hideg, mínusz kettő. A kutyákat úgy csináljuk ahogy tudjuk, a kutyusok egy plédbe vannak csomagolva, a többi egymás után, a pulcsink kabát, minden rendben ment. Az állomáson az egész állomáson forog a sor a vonatért, az emberek csak tengernyi ember. Kint töltöm az éjszakát. Végre reggel 7-kor jön hozzánk egy autó. Kutyákat és dolgokat hordunk ehhez az autóhoz, ami valószínűleg egy kilométerre állt meg tőlünk.))) a lábak nem járnak, a kezek nem figyelnek, beszállunk egy teherautóba. Úton a határ felé, kb 7 km hosszú autósort látunk. Az emberek napokig várnak, leteszik az autójukat és elsétálnak a gyalogátkelőhelyig. Borzasztó a látvány, gyerek kutyákkal sétálnak az emberek, kézipoggyász gyakorlatilag sehol. Sok a gyerek, mindenki szinte semmi nélkül jár (Jannak hála ő a megmentőnk, átlépte a határt és elvitt minket a buszával. Gyorsan átlépték a határt. Ha nem lenne Jan, el sem tudnám képzelni, mit csinálunk a határon. Most az ő házában vagyunk, teljesen el vagyunk látva, remélem lesz olyan otthon, ahol a tabummal fogadnak minket.

Majnek Antal: Akik Kárpátalján maradtak, nagyon szépen vizsgáznak az irgalmas szeretetből

NÉZŐPONT – 2022. március 10., csütörtök | 8:21

Majnek Antal OFM nyugalmazott munkácsi megyéspüspök Kárpátalján maradt, hogy szolgáljon. A háborúban, bár fájóan sok magyar hagyta el Kárpátalját, úgy látja, még nagyobb szükség van arra, hogy ott segítsen. Március 8-án vele beszélgettünk telefonon.

hirdetés

– Miért döntött úgy, hogy Kárpátalján marad?

– Itt nem bombáznak, béke van. Egész Ukrajnából jönnek ide menekültek; sokan Kárpátalján keresztül haladnak tovább Európába. Nekem egyelőre nem jutott eszembe, hogy Magyarországra költözzek. Mehetnék vissza a ferencesekhez, ezt nem is zárom ki. A háború előtt mondtam a provinciális atyának, hogy szívesen visszatérek, de egyelőre szeretnék itt segíteni, mert tudom, hogy kevés pap van.

Most különösen jól jön a segítség, hiszen rengeteg magyar hagyta el Kárpátalját, főleg férfiak, de azóta már családok is.

Vannak olyan magyar falvak, ahonnan a lakosságnak már több mint a fele elmenekült, főleg a fiatalok és a családok. Az idősebbek maradtak. Nem is tudjuk még a pontos számokat.

Feltűnően, bántóan, fájóan sokan hagyták el az otthonaikat.

Az első napokban azt hitték, hogy itt is fognak bombázni, mert voltak ilyen híresztelések. Akik itt maradtunk, úgy érezzük, Kárpátalja megmarad a béke szigetének.

– Püspök atya most hol tartózkodik?

– Itt vagyok a Csap–Záhony határátkelő közelében, a harmadik faluban, Ráton. Volt itt egy üres plébánia, amit felújítottak nekem. Innen járok segíteni, nagyböjti lelkigyakorlatokat tartani, amíg béke lesz, és lehet utazni. A kis falunkba is rengeteg menekült érkezett. Négy árvaházunk, gyermekotthonunk működik itt, minden közösségi házunkba befogadtuk őket. Azok, akik kinőttek a gyermekotthonból, elmentek Magyarországra tanulni – most már különösen nem fognak visszaköltözni Kárpátaljára. A gyermek-rehabilitációs központban az összes vendégszoba foglalt.

Tizenkét család van most itt, akik főleg Kijevből érkeztek, mind ukránok.

Imádkozunk, mindannyian naponta bekapcsolódunk az irgalmasság rózsafüzérébe, amit egész egyházmegyénkben, egész Ukrajnában, sőt talán már az egész világon imádkoznak a békéért, és a szentmiséken is

Ukrajna, Kárpátalja békéjéért könyörgünk.

– Milyen állapotban vannak az emberek?

– Sokan összecsomagoltak; ha baj volna, rögtön indulnak a határra. Magyarország felé mind az öt határátkelő működik éjjel-nappal. Az első napokban rengetegen lépték át a határt. Sokan menekültek gyalog, most inkább vonattal.

Először a gazdagabbak, utána a szegényebbek hagyták el az országot.

Az emberektől hallottunk rémtörténeteket is. Például egy fiatal párnak szombaton volt az esküvője, csütörtök hajnalban kirobbant a háború. Másnap elsők között érte a házukat bombatalálat, még az óvóhely is beszakadt. Az ifjú házaspár Kijevből két testvérükkel érkezett ide harmincórányi utazás után. Kétszer-háromszor annyi ideig tartott az út, mint máskor, olyan sokan voltak, hiszen a többi városból is menekülnek Románia, Moldova, Magyarország, Szlovákia és Lengyelország felé.

– Hogyan tudják segíteni a menekülteket?

– Főleg a nagyvárosokban, Ungváron, Munkácson van most sok ukrán menekült. A karitászunk nagyon szépen segít nekik. Az eddigi létszám többszörösére főznek most ingyen ebédet. A többi városban is osztják a Magyarországról érkezett segélyeket a menekülőknek. A híveink is szívesen segítenek. Egyre többen engedik be a saját házukba is az embereket.

Akik itthon maradtak, nagyon szépen vizsgáznak az irgalmas szeretetből.

– Mennyire elszántak az emberek, hogy kitartanak és Kárpátalján maradnak?

– Ezt tőlük kellene megkérdezni, nem tudom. Bizonytalanság van mindenkiben, úgy látom. Senki nem merné azt mondani, hogy halálomig itt maradok, és várom a bombákat.

Hiszek abban, hogy az Úristen csak megállítja a gonoszságot; hiszek abban, hogy a szeretet erősebb minden rossznál; hiszek abban, hogy a Jelenések könyvének a vége reményteli. Az Úr Jézus a kereszten is győzött.

A hírekről nincs mit mondanom, hiszen azt önök is hallják, látják. Én most már néhány napja nem nagyon olvasok híreket, mert az csak fájdalom. Mert azt látom, hogy akik folyton a híreket nézik-hallgatják, azokban a félelem pánikká növekszik, az pedig nagyon rossz tanácsadó. Az imádság, az emberekkel való beszélgetés, látogatás tölti ki a napjaimat.

– A menekültek mennyire beszélnek arról a borzalomról, amit átéltek? Mivel teszünk jót, ha megszólítjuk vagy ha hagyjuk őket?

– Azt vettük észre, hogy az első nap bezárkóznak, csendben vannak, nem beszélnek. Aztán néhány nap múltán jelentkeznek, hogy mit lehet segíteni. Ez annyira jólesik! Látják az öt nagy házat az udvaron, a szép kápolnát.

Az egyik család szólt nekünk, hogy szívesen takarítanának a kápolnában. Tiszta volt a kápolna, de hát hadd segítsenek!

Önként jelentkeztek, és ez szerintem mindenhol máshol is így van. Lassacskán feloldódik bennük az a félelem, amit átéltek, és nemcsak ülnek és várnak, hanem igyekeznek munkát keresni, hasznossá tenni magukat.

– A gyerekek hogyan reagálnak erre a helyzetre? Említette Antal atya az árvaházat, és a menekültek is sok gyerekkel érkeznek.

– Nálunk jó helyre találtak, mert a mi árváink között is van bőven ukrán nyelvű vagy ukrán családból származó. Az udvaron együtt fociznak, jó látni, milyen gyorsan befogadták őket. A magyar és az ukrán gyerekek mindig megtalálták a közös hangot.

– Mennyire félnek a gyerekek?

– Most itt nálunk minden óvoda és iskola bezárt. A kollégiumaink is tele vannak menekültekkel. A gyerekek nem járnak iskolába, bár olvastam, hogy néhány igazgató jövő héten már újra akarja indítani a tanítást. Meglátjuk. Ha nem rosszabbodik a helyzet, akkor az iskolák újranyitnak. A legrosszabb azoknak a gyerekeknek, akik egyedül vannak otthon, iskolatársak, barátok nélkül. Jobb helyzetben vannak azok, akik egymással foglalkoznak, végzik a munkájukat és imádkoznak. 

– Antal atya említette, hogy nagyböjti beszédeket is fog tartani. A háborúban megélt nagyböjt mire hív minket?

– A Biblia példái, főleg az ószövetségi példák alapján van egy egyszerűbb és van egy hosszabb válasz. Az egyszerű válasz az, hogy meg kell térni. A próféták mindig ezt mondták Ninivétől kezdve Jeruzsálemig:

Térjetek meg, és én megvédelek benneteket.”

Ezt Jónás próféta idején gyönyörűen megtapasztalták, Jeruzsálem népét is megszabadította az Úristen. Kétszáz évvel később, Jeremiás idején nem hallgattak rá, és elpusztult az egész város.

A Szűzanya is arra hív, mint Keresztelő Szent János: „Térjetek meg! Forduljatok Jézushoz, hallgassatok rá!” Akár Fatimára gondolok, akár Međjugorjéra, akár a ruandai Mária-jelenésekre, mindenhol azt mondta a Szűzanya: ha imádkoztok, böjtöltök, ha Jézusra figyeltek, akkor az Úristen megsegít benneteket, és nem lesz háború.

A háború a mi bűneink miatt, a világ bűnei miatt, a sok rossz találkozása miatt robban ki: kezdődik a veszekedés, utálkozás, gyűlölködés, ami háborúvá válik az országok között.

Biztos vagyok benne, hogy Szent Jakab apostolnak ma is ugyanúgy igaza van. „Mitől van köztetek háborúság? Miért van? Mert bűnös vágyak tartanak fogva benneteket.” Nemrég hallottuk a szentmise olvasmányában: átkozott az az ember, aki csak emberekben bízik, mert a szíve elfordult az Istentől. És itt van összefoglalva minden fájdalom oka:

ha a szeretet és a béke Istenétől elfordul a nép, akkor mindenféle bálványok felé fordul, és bizony nem a békébe vezet így az út, hanem a nyomorúságba, a szörnyű háborúkba.

Eddig is hallottunk háborúkról, melyek Afrikában és más távoli helyeken zajlottak, de ez most már annyira közel van, hogy az ember elkezd arra gondolni, hogy a fejünk felett is megjelenhetnek a halált hozó repülőgépek. És ha ne adj Isten, világháborúvá fog növekedni ez a háború? Bizony, 

ezt csak az állíthatja meg, ha megtérünk a béke Istenéhez, akinek Betlehem fölött énekeltek az angyalok. Az Úr Jézus békét hozott a földre.

Aki ezt elfogadja, annak a fejében, szívében máris béke lesz, és ha ezek az emberek összefognak, akkor igaz lesz a próféta gyönyörű jövendölése, hogy boldog az a nép, amelynek az Úr az Istene.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Lambert Attila, Merényi Zita (archív)

Magyar Kurír

A kárpátaljai Szent Márton Karitász a háború következményeit enyhítő segítségnyújtásról

KÜLHONI – 2022. március 6., vasárnap | 21:30

Az alábbiakban a „Szent Márton Karitász” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány a munkácsi egyházmegye honlapján március 6-án megjelent közleményét olvashatják az ukrajnai háború következményeit enyhítő segítségnyújtással kapcsolatban.

hirdetés

A Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye az ukrajnai háborús helyzet miatt válságcsoportot hozott létre az egyházmegyei karitász munkáját segítve. Célja, hogy minden lehetséges módon segítsünk az itt élő rászoruló és a háború miatt kényszerűségből ide menekülő családokon, nőkön, gyerekeken felekezeti és nemzetiségi hovatartozástól függetlenül.

Rendkívül súlyos és összetett a helyzet, a második világháború óta nem voltunk ehhez hasonló válságban. Felfoghatatlan, ami körülöttünk történik; ugyanakkor megrendítően szép látni a segítő szándéknak, jóakaratnak a számtalan megnyilvánulását.

Hogyan segíthet?

Pénzbeli támogatás – jelen pillanatban ez a leghatékonyabb támogatási forma. Az alábbi magyarországi szervezetekhez utalt pénzek garantáltan eljutnak hozzánk. A bizonytalan ukrajnai helyzet miatt kérjük nem a saját ukrajnai számlánkra az utalásokat.

Kárpátalja Hitéletéért Alapítvány (számlaszám ITT)

Kárpátaljai Családokért Egyesület (számlaszám ITT)

Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítvány (számlaszám ITT)

A megjegyzések rovatban kérjük feltüntetni: „Segítség a háborús helyzetben”

Élelmiszer- és tárgyi adományok – ezekre is nagy szükség van folyamatosan és hosszabb távon is. A gyűjtés meghirdetése előtt feltétlenül egyeztessenek velünk!

Egy súlyos és elhúzódó humanitárius válságban vagyunk, így a támogatásokra még sokáig nagy szükség lesz. A segítség-felajánlásokra igyekszünk időben válaszolni.

A magyarországi szállásfelajánlásokat a Máltai Szeretetszolgálat vagy a Katolikus Karitász erre a célra létrehozott elérhetőségeire küldjék.

A pénzbeli és tárgyi felajánlásokkal kapcsolatos kérdéseket, információkat, megkereséseket a következő címre küldjék: valsag.caritas.karp@gmail.com.

Az aktuális és bővebb információkat, elérhetőségeket a Szent Márton Egyházmenyei Karitász honlapján találhatják.

Kérjük mindenkitől az imádságot a békéért és értünk. Hisszük, hogy az ima reális erő, az egyetlen, ami meg tudja változtatni a világot.

Köszönettel és a béke reményében:

Fehér Ferenc
„Szent Márton Karitász”
Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány

Forrás: Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye

Fotó: Szent Márton Karitász

Magyar Kurír

Hogyan segíthetünk az ukrán válsághelyzetben? – Katolikus egyházi felhívások – FRISSÍTVE

HAZAI – 2022. március 6., vasárnap | 9:50

Az alábbiakban a hazai katolikus egyházi honlapokon közzétett felhívásokat gyűjtöttük össze; összeállításunkat a beérkező információk alapján bővítjük. Ne feledjük el az adományok mellé odatenni imáinkat is!

hirdetés

Katolikus Karitász

A Katolikus Karitász az ukrajnai válsághelyzetben különösen is azok mellé áll, akik a legkiszolgáltatottabbak. A szervezet gyűjtést hirdet a Caritas Ukrajnával közös munkájának támogatására. A gyűjtéshez többféle módon lehet csatlakozni:

– a 1356-os adományvonal hívásával (egy hívás 500 forint támogatást jelent)
– online adományozással a szervezet honlapján – www.karitasz.hu – keresztül
– a Katolikus Karitász központi bankszámláján „Ukrajnai háború” megnevezéssel – Raiffeisen Bank 12011148-00124534-00100008

Részletek ITT.

*

Magyar Máltai Szeretetszolgálat

A Máltai Szeretetszolgálat az Ukrajnában kialakult válsághelyzetre tekintettel meghirdetett humanitárius akcióinak támogatására gyűjtést indított. Aki szeretne szegíteni, megteheti az adomanyozz.hu oldalon online átutalással vagy a 1350-es adományvonal hívásával (egy hívás 250 forint támogatást jelent).

A közvetlen átutalásokat a 11784009-20200776 számú számlán, a külföldről (euróban) érkező befizetést a 11763842-00104881 számlaszámra (IBAN: HU34 1176 3842 00104881 0000 0000 Swift kód: OTPVHUHB) fogadja a szeretetszolgálat.

Aki egyéb felajánlást tenne vagy kapcsolatba szeretne lépni a szeretetszolgálat illetékeseivel, a karpataljaert@maltai.hu e-mail-címre írhat.

Részletek ITT.

*

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász tuzséri Páduai Szent Antal-karitászcsoportja szintén bekapcsolódott az ukrajnai háború elől menekültek fogadásába, megsegítésébe, elszállásolásába a záhonyi önkormányzattal karöltve.

A karitászcsoport szeretettel kéri a további önkéntesek csatlakozását az Ukrajnából érkező menekültek megsegítéséhez, valamint adományokat is szeretettel fogadnak.

Az adományokat a tuzséri karitászszervezet telephelyén (Tuzsér, Lónya u. 7., kapcsolattartó: Tóth Tiborné: 30/646-3616); a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya Főplébánia épületében (Nyíregyháza, Kossuth tér 4), valamint a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Karitász központjában (Nyíregyháza, Tábor u. 1./E., kapcsolattartó: Rosszel Gertrúd, 30/116-5737) fogadják.

Részletek ITT.

*

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

A budapesti Szent Erzsébet Karitászközpont a – Katolikus Karitásszal együttműködve – szervez gyűjtést és juttatja el az adományokat a rászorulóknak.

A helyzetre való tekintettel Erdő Péter bíboros, prímás, az egyházmegye főpásztora is válságstábot hozott létre, és arra kérte paptestvéreit és a plébániák híveit, hogy a helyi Karitász vagy a Szent Erzsébet Karitászközpont felé jelezzék felajánlásaikat (élelmiszer, matrac, takaró stb.) – még akkor is, ha el tudnák szállítani a határra vagy Kárpátaljára, – hogy az ottaniak felkészüljenek annak fogadására.

Március 6-tól nagyböjti tartósélelmiszer-gyűjtést szerveznek két héten keresztül, ezt is a Szent Erzsébet Karitász Központ koordinálja, illetve juttatja majd el az illetékeseknek országos szervezetével együttműködve. Akik ruhákat, matracokat szeretnének felajánlani, azok ezt a plébániai karitászcsoportoknál jelezzék, hiszen mostanra sok menekült családoknál, illetve plébániákon van elszállásolva.

Részletek ITT és ITT.

*

Győri Egyházmegye

A Győri Egyházmegyei Karitász – a Katolikus Karitász koordinálásával – gyűjtést szervez a háború elől menekülő családok számára.

Arra kérnek minden jóakaratú embert, hogy a következő tárgyak, élelmiszerek adományozásával segítsék a szolgálatot: matracok, takarók, plédek, melegítést nem igénylő konzervek (májkrém, löncshús, stb.).

Átvételi pont: Apor Vilmos Ház (9027 Győr, Kandó Kálmán utca 10.) H–P 9–12 óra között.

A Győri Egyházmegyei Karitász az egyházmegye nyolc gyűjtőpontján leadott adományokat ütemezett szállítással juttatja el a rászorulókhoz. Ezen felül köszönettel fogadnak minden jószándékú felajánlást határmenti önkéntes szolgálatra. További információ és jelentkezés: gyorcaritas@gmail.com.

Aki pénzadománnyal szeretné segíteni a segélyakciót, az alábbi módokon teheti meg:
• a 1356-os adományvonal hívásával (egy hívás 500 forint támogatást jelent)
• online adományozással a Katolikus Karitász honlapján keresztül
• a Katolikus Karitász központi bankszámláján „Ukrajnai háború” megnevezéssel: 12011148-00124534-00100008 (Raiffeisen Bank)
• A Győri Egyházmegyei Karitász központi bankszámláján „Ukrajnai háború” megnevezéssel: 10700031-72331772-51100005 (CIB Bank)

Részletek ITT.

*

Görögkatolikus Metropólia

A görögkatolikus templomokban nagyböjt első vasárnapján, március 6-án tartanak gyűjtést a háborúban szenvedők megsegítésére és ezen a napon összegyűlő perselypénz is a bajba jutottak megsegítését szolgálja, valamit élelmiszeradományokat is le lehet adni, minden parókia gyüjtőpontként szolgál!

Addig is, valamint azután is a már korábban is segélyezésre használt számlaszámra küldhet bárki adományt, amelyet a bajba jutott testvéreink javára fordítanak:

Magyarországi Sajátjogú Metropolitai Egyház
10702071-69121841-51400006
IBAN: HU75 10702071-69121841-51400006
SWIFT kód: CIBHHUHB
A közlemény rovatba csak annyit kell írni: „Ukrajna”.

Részletek ITT.

Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök levélben fordult az egyházmegye híveihez és az otthonaikat elhagyni kényszerülő menekült embertársainkhoz. A levél ITT olvasható.


A Hajdúdorogi Főegyházmegye is elsősorban a Szent Panteleimon Karitász Kárpátaljai Görögkatolikus Jótékonysági Szervezet munkáját igyekszik segíteni.

A szervezet vezetője, Szkoropádszky Péter atya tájékoztatása szerint a legnagyobb hiány tartósélelmiszerből van, egyre nagyobb a félelem, hogy nem lesz mit enni a térségben, a boltok polcai már most üresek.

Ezért minden jó szándékú segítőt arra kérnek, hogy amennyiben módjukban áll, főként konzervet, lisztet, cukrot, olajat, rizst, tésztát, kekszet, tartós tejet, teát valamint higiénés szereket tartalmazó csomagokat állítsanak össze és juttassanak el a Metropólia számára.

Hogyan tehetik ezt meg?

– Minden parókiánk gyűjtőpont;

– Minden oktatási intézményünk gyűjtőpont;

– Minden szociális intézményünk gyűjtőpont.

A Hajdúdorogi Főegyházmegye területénre beérkezett adományokat Debrecenbe, a Petőfi tér 8. szám alatt található Metropolitai Hivatalba viszk be önkéntesek és onnan viszik tovább. 

A Görögkatolikus Metropólia a Katolikus Karitász munkáját is igyekszik támogatni, ezért a beérkező segélyszállítmányok egy részét a barabási határátkelőnél kialakított központ kapja, a többit pedig önkéntesek viszik át Kárpátaljára.

További részletek ITT.

A Miskolci Egyházmegyei Karitász szeretettel vár mindenkit, aki önkéntes munkájával szeretne hozzájárulni a háború elől menekültek támogatásához.

Jelentkezni a miskolcikaritasz.onkentes@gmail.com e-mail-címen lehet, az elérhetőség megadása után (például telefonszám) az egyházmegyei karitász munkatársai felkeresik a jelentkezőket a feladatok részleteivel.

Ugyanitt várják azok jelentkezését is, akik lakhatást és ellátást tudnak felajánlani számukra.


Nyíregyházi Egyházmegye a háború sújtotta Ukrajna közvetlen szomszédja. A Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász tevékenységének köszönhetően valóban eljutnak a felajánlások az arra rászorulókhoz.

Ön is segíthet, ha a szükséges használati tárgyakat és élelmiszert ajánlja fel:
– olyan tartós élelmiszert, mely előre csomagolt, a helyszínen könnyen felbontható, nem igényel tányért, evőeszközt és konyhai előkészületet: előre csomagolt, könnyen bontható májkrém, vákuumcsomagolt, szeletelt szalámi, lapkasajt, konzerv, szeletelt toastkenyér, csomagolt croissant, ivójoghurt, zacskós keksz, kis kiszerelésű, dobozos üdítőital, babaétel
– pelenka, kis kiszerelésű fertőtlenítő, nedves törlő
– ásványvíz (0,5 l-es és nagyobb kiszerelésben)
– takarók
– játékok

A melegedőkben, ideiglenes és tömegszállásokon tartózkodók, valamint a családok számára, akik találnak szállást, de a megélhetésük nem megoldott, szükség lehet tartós, konyhai előkészületet is igénylő élelmiszerre, például: olaj, rizs, liszt, cukor stb.

Az adományok átvételének helyszíne:
Szent Miklós Ház
4400 Nyíregyháza István u. 3. (régi START épület)
H–CS 7.30–16.00
P 7:30–13.30

Előzetes telefonos egyeztetésre nincs szükség, a portán leadhatók a felajánlások.

A híradások szerint sokan várakoznak az országhatárnál vagy maradtak otthon, de anyagi támogatásra szorulnak. Számukra a Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász a Kárpátaljai Karitásszal együttműködve közvetlenül utal gyorssegélyt a bankszámlaszámáról.

Ha anyagi támogatással szeretne segíteni, az egyházmegyei Karitász számlaszámára utaljon.

A Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász bankszámlaszáma:
CIB 10702071-69264122-51100005

Kérdésével fordulhat a Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász igazgatójához, dr. Oláh Tamáshoz is: +36 30/163 33 35

Aki segíteni tud, vagy aki rászorul a segítségre, jelentkezzen a segitunk@nyirgorkat.hu e-mail-címen vagy a +36 30/976 4914-es telefonszámon.

Részletek ITT.

*

Kaposvári Egyházmegye

A Kaposvári Egyházmegyei Karitász is segít a magyar-ukrán határnál.

A Karitász munkatársai tartós élelmiszerekkel, tisztálkodó- és tisztítószerekkel megrakott kisbusszal érkeztek a magyar-ukrán határhoz. Barabáson, a határ menti fogadóállomáson nyújtanak segítséget a menekülteknek. Rögzítik adataikat, ellátják őket, illetve pihenési lehetőséget biztosítanak számukra, mielőtt továbbindulnának.

Rövid időn belül újabb kisbusz indul a magyar–ukrán határra Kaposvárról, hogy az addig összegyűjtött adományokat eljuttassa a hazájukat elhagyni kényszerülő emberek számára. Mindemellett a Balaton déli partjára is visznek segélyszállítmányt, ahol a már elszállásolt menekülteket látogatják.

A Kaposvári Karitász továbbra is várja a tartós élelmiszer-, tisztálkodó- és tisztítószer adományokat, melyeket hétköznap reggel 8 és 11, illetve 13 és 16 óra között lehet átadni a Kaposvári Karitász irodájában (Kaposvár, a Füredi u. 65.).

*

Szent Panteleimon Karitász Kárpátaljai Görögkatolikus Jótékonysági Szervezet

A szervezet felhívással fordul a jószándékú, adakozni kívánó emberekhez. A kialakult helyzetben nagyon sok kérés és gyorsan megoldandó feladat hárul ránk a Kárpátaljára érkező és az itt maradt rászorulók ellátására.

Jelen pillanatban a tárgyi adományok átjuttatása a határon komplikált. Ebből kifolyólag azonnali segítségként a pénzbeli adományok azok, amelyeknek most a legnagyobb hasznát veszik, ugyanis ezeket azonnal fel tudják használni az ellátáshoz szükséges dolgok beszerzésére (élelmiszer, higiéniai szerek, stb.).

Az adományokat a palágykomróci görögkatolikus egyházközség magyarországi számlájára fogadják, ahonnan az adományok el tudnak jutni a Szent Panteleimon Karitász Kárpátaljai Görögkatolikus Jótékonysági Szervezethez.

Számlatulajdonos teljes neve: Palágykomoróci Görög Katolikus Egyházközség
Számlaszám: 111007028500124559000005
IBAN számlaszám: HU78 111007028500124559000005
A számlavezető bank SWIFT kódja: CIBHHUHB
A számlavezető bank neve: CIB BANK

További információ: szentpanteleimonkaritasz@gmail.com e-mail-címen kapható.

Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye

*

Pannonhalmi Főapátság

A Pannonhalmi Főapátság az ukrajnai háború menekültjei és áldozatai javára adománygyűjtést szervez. Március 5-e, szombat reggelig fogadják a felajánlásokat.

Csak élelmiszerre és tisztálkodási, higiéniai szerekre van szükség.

Az adománygyűjtéssel kapcsolatos további információkért Jurinka Szilveszter atyát kereshetik a szilveszter@osb.hu e-mail-címen. Továbbá kérdéseikkel fordulhatnak a Pannonhalmi Bencés Gimnázium tanárához, Dobszay Balázshoz is a dobszay@osb.hu e-mail-címen vagy a 06/20/4393018-as telefonszámon.

Részletek ITT.

*

Pécsi Egyházmegye

A Pécsi Egyházmegyei Katolikus Karitász is megkezdte az Ukrajnából Magyarországra érkező menekültek megsegítését, a támogató feladatok koordinálását.

Besenczi Zsolt pécsi egyházmegyei karitászigazgató levelet közölt a legfrissebb információkkal, illetve tájékoztatással a segítségnyújtás lehetőségeiről. A levél teljes terjedelemben ITT olvasható.

Plébániák, plébániai karitászcsoportok, közösségek helyi szinten tudnak tartós élelmiszert, és tisztálkodási szereket gyűjteni. Érdemes a helyi önkormányzatokkal egyeztetni és az adott helyeken akár kibővíteni a gyűjtést. Az adományok összegyűjtése után az egyházmegyei Karitász megszervezi a szállítást és az adományok célba juttatását.

A pécsi karitászközpont elérhetőségei:
e-mail: karitasz@pecs.egyhazmegye.hubesenczizs@pecs.egyhazmegye.hu
tel.: +36 72 532 207

Szálláshelyek és befogadó családok jelentkezését is várják a hosszú távú segítségnyújtás érdekében. Ezt a felajánlást a Katolikus Karitász erre a célra nyitott csatornáin tudják megtenni.
E-mail: karpataljaert@caritas.org.hu
tel: +36 (1) 372 0910

Pénzadománnyal is lehet a munkát segíteni. Erre országosan, egységesen központi bankszámlaszám áll rendelkezésre:
Nemzeti Összefogás 11711711-22222222

Telefonos adományvonal a bajbajutottakért: 1357 (egy hívás 500 Ft segítség)

Részletek ITT.

*

Szeged-Csanádi Egyházmegye

A Magyarországra érkezett, Szegeden és környékén tartózkodó mintegy kétszáz kárpátaljai menekült megsegítésére továbbra is várja a felajánlásokat a Szeged-Csanádi Egyházmegyei Karitász. 

A háború borzalmai elől menekültek több szálláshelyen: a domaszéki Zöldfás Lelkigyakorlatos házban, Ásotthalmon és a szegedi Öthalmi Kollégiumban laknak. A hazájukat, otthonaikat hátrahagyó családok maguknak szeretnének főzni, ezért szívesen fogadnak jó állapotú serpenyőt, főzőedényeket, evőeszközöket, valamint a főzéshez szükséges alapanyagokat: lisztet, olajat, cukrot, fűszereket és tésztát.

A segélyszervezet továbbra is vár új fehérneműket (gyermek és felnőtt minden méretben), új zoknikat, papucsokat, utazótáskákat, bébiételt, konzervet, tartós tejet, készételt, ágyneműhuzatot, takarót, törölközőket, női higiéniai és tisztálkodószereket.

Az adományokat a karitász szegedi, a Csongor tér 12. szám alatt működő központi irodájában adhatják le a segítő szándékú emberek.

Kérdéseikkel, felajánlásokkal kapcsolatos hívásaikat a szervezet két munkatársa: Ancsa-Molnár Hajnalka a 20/828-9972-es, Szabó Orsolya Anna a 30/ 510-1774-es telefonszámon várja.

Egyéb felajánlásokat – önkéntes munka, tolmácsnak jelentkezés – a szegedukrajna2022@gmail.com e-mail-címen tehetnek.

A segíteni szándékozók pénzbeli felajánlásokat is tehetnek: a Szeged–Csanádi Egyházmegyei Karitász 11735005-20392886-00000000 számlaszámára utalhatnak. A közleménybe kérik feltüntetni: „a kárpátaljai családok megsegítésére”.

*

Szombathelyi Egyházmegye

A Szombathelyi Egyházmegyei Karitász folyamatosan fogad be Ukrajnából hazánkba érkező menekülő családokat. Az Ő ellátásukat szeretnék a lehető legjobban megoldani, illetve az Ungváron élőket támogatni, ehhez kérnek segítséget. Sok plébánia máris gyűjtésbe kezdett.

Elsősorban matracra, takaróra, plédre, párnára, ágyhuzatra, hálózsákra, törölközőre, pelenkára, bébiételre, női higiéniai termékekre, valamint olyan élelmiszerekre van szükség, melyek gyorsan fogyaszthatók: konzerv, levesporok, készételek, kekszek, édesség stb.

Az összegyűlt adományokat a Karitász Központban lehet leadni (Szombathely, Hollán E. u. 14.). Ahol nem megoldott a szállítás, kérik, jelezzék a szombathelyikaritasz@gmail.com e-mail-címen vagy a 06-94/318-560-as telefonszámon, és a Karitász munkatársai elviszik a felajánlásokat.

A pénzadományokat a 11747006-20209380-as OTP Bankos számlaszámon fogadják.

*

Váci Egyházmegye

A Váci Egyházmegyei Karitász is aggodalommal figyeli az Ukrajnában kialakult helyzetet, ezért megkezdte a felkészülést az Ukrajnából hazánkba érkező menekültek megsegítésére.

A gyors és hatékony segítséget elsősorban pénzbeli adományokból tudják biztosítani. Az adományokat az alábbi számlaszámra várják:
OTP Bank Zrt. 11784009-22227148
A közleménybe kérik beírni: „Ukrajnai menekültek”.

Részletek ITT.

*

Veszprémi Főegyházmegye

A Veszprémi Főegyházmegye területén a helyi, Veszprém-Főegyházmegyei Karitász koordinálja a segítségnyújtást a hazájukat elhagyni kényszerült emberek számára. A tapasztalatok alapján legfőképp pénzbeli adományaira számítanak a kiegyensúlyozott segítségnyújtás érdekében (nehogy valamiből túl sok, illetve valamiből pedig hiány legyen).

Az adományokat várják a Veszprém-Főegyházmegyei Karitász bankszámláján „Ukrajnai háború” megnevezéssel OTP Bank 11748007-20089175.

A nagyböjt első vasárnapján, március 6-án összegyűlt perselyadományokat is a háborús helyzet áldozatainak megsegítésére fordítják.

Amennyiben mégis természetbeni adományokkal segítenék a kárpátaljai és ukrán menekült embereket, a Veszprém-Főegyházmegyei Karitász jelenleg csak és kizárólag tartós élelmiszert (nyitható konzervek, konzerv húskészítmények, vákuumfóliás szeletelt száraz szalámik, tea, cukor, citromlé, kekszek, csokoládék), valamint hygienés eszközöket gyűjt. Az adományokat a Veszprém-Főegyházmegyei Karitász Jelenlét Pontján (8200 Veszprém, Damjanich J. u. 3/A, tel.: 88/428-638, +3620/520-0716) lehet leadni hétfő-kedd-szerda-csütörtök 9.00 – 15.00 óra között, péntek 9.00-13.00 óra között, valamint a helyi, településeken működő plébániai karitászcsoportoknál.

Részletek ITT.

*

Ferences Rendtartomány

A kárpátaljai ferences misszióban élő testvérekkel egyeztetve a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány adománygyűjtést indít.

Jelenleg anyagiakkal tudunk a leghatékonyabban segíteni. Az adományokat a rendtartomány központi adományszámláján és a Ferences Alapítványon keresztül is fogadják.

Ferences Rendtartomány
adományszámla: 11600006-00000000-28408844
Külföldről: SWIFT code GIBAHUHB; IBAN HU8411600006-00000000-28408844 (devizanem: HUF)

Számlavezető pénzintézete: Erste Bank Zrt. H-1138 Budapest, Népfürdő utca 24–26. Hungary

A közleményben kérik feltüntetni: „békés életért 2022”

Ferences Alapítvány
az alapítvány számlaszáma: 11600006-00000000-49195664
Külföldről: SWIFT code GIBAHUHB HU78 11600006-00000000-49195664 (devizanem: HUF)

Számlavezető pénzintézete: Erste Bank Zrt. H-1138 Budapest, Népfürdő utca 24-26. Hungary

A közleményben kérik feltüntetni: „békés életért 2022”

Részletek ITT.

A ferences közoktatási intézményekben február 28. és március 4. tárgyi felajánlásokat fogadnak. Az adománygyűjtés célja, hogy háborús menekültek körülményeit jobbá tegyék.

Az alábbi tárgyi adományokkal nyújthatunk segítséget a Nagyszőlősre és környékére érkező háborús menekültek tábori elhelyezésében.
– hálózsák
– laticel (akár felfújható matrac),
– pokróc / pléd.

A segíteni vágyók az adományokat a ferences fenntartású iskolákban, az alábbi gyűjtőpontokon adhatják le:

Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium és Kollégium, Esztergom
2500 Esztergom, Bottyán J. u. 10.

Ferences Gimnázium, Szentendre
2000 Szentendre, Áprily Lajos tér 2.

Szent Angéla Ferences Általános Iskola és Gimnázium
1024 Budapest, Ady Endre utca 3.

Kérik a jótevőket, hogy kizárólag a fent írt adományokat vigyék az intézményekbe, egyéb eszközt nem áll módjukban elfogadni.

Részletek ITT.

*

Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya

A magyar jezsuiták is igyekeznek kivenni részüket a bajba jutottak megsegítéséből, valamint a barátaiktól már most sorra érkező felajánlások minél hatékonyabb felhasználásából, elosztásából, közvetítéséből.

Mindekelőtt arra biztatnak, hogy március 2-án, hamvazószerdán csatlakozzunk együtt a Ferenc pápa által meghirdetett ima- és böjtnaphoz, és a továbbiakban is fohászkodjunk azért, hogy Ukrajnában szűnjék meg az öldöklés, és az országban a béke győzedelmeskedjen a fegyverek felett.

A cselekvő szeretetből fakadó teendők koordinálására a magyar Jezsuita Menekültszolgálat rendi felelőse, Sajgó Szabolcs SJ irányításával munkacsoport jött létre, mely azonnali intézkedésként az alábbiakról határozott:

Vállalják, hogy a hozzájuk érkező pénzadományokat jezsuita kapcsolataikon keresztül a háború elől menekülők, illetve a Kárpátalján maradt családok javára használják fel. Az anyagi támogatást kétféleképpen tudják fogadni:

– a segíteni vágyók a felajánlást átutalhatják a rendtartomány folyószámlájára. Kedvezményezett neve: JTMR Adományszámla; számlaszám: HU23 10702019-19014056-55200004 (CIB Bank Zrt.); közlemény: „Ukrajna”, valamint a felajánló e-mail- vagy postai címe;

– bármilyen készülékről hívhatják a 13600-as telefonszámot; kapcsolás után meg kell adni a 07-es kódot (vagy SMS-ben a 13600-as számra üzenetként elküldeni a 07-es számot). Minden hívás vagy SMS egységesen 500 Ft támogatást ér.

Mindennek megalapozásaként saját forrásból 5 millió forintot különít el a jezsuita menekültszolgálat a hozzájuk érkező menekültek kiadásainak, valamint az otthon maradott rászorulók támogatására, illetve a segélyezés hátterének biztosítására.

A rendtartomány egyes intézményeiben – lehetőségeihez mérten – szállást ajánl fel a hazánkba érkező háborús menekültek számára.

Barátaik lehetőségeinek felmérésére, felajánlásainak összegzésére a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya ezen a linken létrehozott egy felületet. Itt lehet folyamatosan jelezni, hogy ki mivel – szállással, adománnyal, önkéntes munkával stb. – segítené a jezsuitákon keresztül a bajba jutottakat.

A fejleményeket folyamatosan figyelemmel kísérik, élő kapcsolatban állnak az egyházi és civil társszervezetekkel, valamint állami szervekkel, s munkájukat a továbbiakban is úgy szervezik, hogy a segítség a leghatékonyabb módon érvényesüljön.

Forrás: Katolikus KaritászMagyar Máltai SzeretetszolgálatDebrecen-Nyíregyházi EgyházmegyeEsztergom-Budapesti FőegyházmegyeGyőri EgyházmegyeHajdúdorogi FőegyházmegyeKaposvári EgyházmegyeMiskolci EgyházmegyeNyíregyházi EgyházmegyePannonhalmi FőapátságPécsi EgyházmegyeSzeged-Csanádi EgyházmegyeSzombathelyi EgyházmegyeVáci EgyházmegyeMagyarok Nagyasszonya Ferences RendtartományJézus Társasága Magyarországi RendtartományaVeszprémi Főegyházmegye

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Sorsok és néma tanúságtételek a Katolikus Karitász menekültbázisán Barabáson

HAZAI – 2022. március 4., péntek | 14:45

Március 3-án ellátogattunk az ukrán–magyar határra. A Katolikus Karitász Barabáson fogadja a menekülteket. Az első napokban többnyire magyarok, most pedig főként ukránok érkeznek ide. Csonka családdal, hiszen az édesapák és a felnőtt fiúk nem hagyhatják el az országot.

hirdetés

Barabás felé megyünk autóval. Régi harangláb a gótikus kis templom mellett, az utcákon alig van ember. Az árvíz után sok szép házat építettek, megújult a környék. Kicsi a forgalom, de látunk ukrán rendszámú autókat megrakva, némelyik utánfutóval. Célállomásunk felé fordulunk a körforgalomban.

Nyugodtnak tűnik a vidék, nehéz elképzelni, hogy a fájdalom és a félelem mennyire összesűrűsödik tőlünk nem messze.

Egy kereszteződésben rendőrségi buszok állnak, várják a menekülteket, akiknek egyelőre nincs hova menniük, és nincs kivel.

Az utcában egy helyen feltűnően sok a parkoló kocsi, kisbusz – a Katolikus Karitász menekültbázisához érünk. A segítők közül mindenki készenlétben van, amint kell, gyorsan megbeszélik és megoldják a felmerülő problémákat. Az udvarban két nagy sátor tele adományokkal, tartós élelmiszerrel, tisztálkodószerekkel, takarókkal, játékkal. Mellette hatalmas ládákban alma, sok helyen kézfertőtlenítő kitéve. Az udvaron ukrán ajkúak vannak többségben, halljuk, ahogyan egymással beszélnek, hivatalos tolmácsuk nincs.

Egy kárpátaljai fiú önkéntesen látja el ezt a feladatot. Átjött a határon, amikor még lehetett, a háború kezdetén. „Rokonaink élnek Barabáson, az ő házukban szállunk meg. Otthon, a határhoz közeli kárpátaljai falunkban a polgármesternő szólt nekünk, mikor kitört a háború, hogy azonnal meneküljünk. Apukám, testvérem és unokatestvérem is velünk tartott, ő is tolmácsként segít. Anyu maradt otthon a gyengén látó nagyapámmal, de sokszor át tud jönni a keresztanyámmal Barabásba. Szerencse, hogy közel lakunk a határhoz!”

Miközben beszélgetünk, a háttérben, az udvar egy másik szegletében orvosnők tesztelnek egy családot. A tolmácsfiú közben elmondja, hogy Közép-Ukrajnában járt iskolába. Az egyik barátja évekkel ezelőtt elment a seregbe szolgálni, mert azt mondták, ott jól lehet keresni. „Azóta nem beszélhettünk vele erről a témáról, tilos volt őt erről kérdezni, azt is tudtuk, hogy lehallgatják. Aki harcol, azzal sincs kapcsolatom most. Van olyan ismerősöm, aki Közép-Ukrajnában él, egyedül van a kistestvérével.

Amikor bombariadó van, szól a sziréna, leviszi őt is a pincébe. Néha három napot is eltöltenek ott. Egy másik rokonomék Kijevből menekültek, miután három napig nem tudtak kijönni a lakásukból.

Amikor tankolni próbáltak, csak húsz liter benzint adtak, és mindenhol dugó volt a városból kifelé. Egy-másfél napon keresztül utaztak autóval. Már szinte minden ismerősöm lejött Kárpátaljára, az egész házunk tele van, a szomszéd falvakban is elszállásolnak embereket. Sokan maradnak Kárpátalján, mert félnek attól, hogy a határról visszafordítják, és elviszik katonának őket – hiszen volt erre is példa. Az újságok is írták, hogy a hadköteleseket elfogják. Akik már kaptak behívót, azokat biztosan.”

Megszólítok egy karitászos kabátban levő férfit, kiderül, hogy görögkatolikus pap. Évek óta működik a falujukban, Nyírturán karitászcsoport, látják, hogy szükség van segítségre. „Amit eddig kaptunk, ezzel tudjuk viszonozni. Az egyházmegyék karitászvezetője koordinálja a különböző egyházközségek karitászcsoportjait, minket mára osztottak be.

Úgy látom, itt most inkább pakolókra, tolmácsra és éjszakai műszakosokra van szükség, hiszen tele van a szálláshely. Az ágyak mellett sokan még a földön is aludtak éjjel.”

Vadász Bálint a győri karitásznál dolgozik, előtte az országos központban volt a katasztrófaelhárításnál. Előre jelzi, hogy beszélgethetünk, de azonnal mennie kell, ha hívják. Ő vasárnap vagy hétfőn érkezett – a napok már összefolynak. Az ő elosztópontjukon kialakult, hogy 12 órában dolgoznak váltásban, így most már tudnak pihenni, amennyire ilyen helyzetben lehet.

Mint mondta, hétfőtől naponta 1000-1100 ember fordul meg a bázison, leginkább azok, akik gyalog jöttek át a határon. Az autósok csak megpihennek náluk, esznek pár falatot. A magyar protokoll szerint a határátlépés után nem lehet gyalogolni, így autóval kell szállítani őket, amit önkéntesek is vállalnak. „Aki idekerül, általában tudja, hova szeretne menni, de az még sokszor kérdéses, hogyan. Az egyik legnépszerűbb célváros Budapest, de külföldre is sokan utaznak tovább, leginkább Lengyelországba, Franciaországba, Csehországba és Németországba. Anyukák, gyerekek, nagymamák, nagypapák érkeznek hozzánk, a hadkötelezettség miatt alig látunk férfit. A menekültek nagyon fáradtak, de céltudatosak. Talán húsz olyan ember jött át, akik még nem tudták, hova fognak menni. Nekik segítünk, hogy Magyarországon találjanak munkát. A nagy többségnek van barátja, ismerőse, akik már előre alakítják a lehetőségeiket. Azt látjuk, hogy olyan országból érkeznek, ahol már megszokták, hogy többféle tervük legyen a hogyan továbbra.

Találkozunk olyannal, hogy az édesanya próbál erős lenni, aztán sírva fakad – folytatja sietve Vadász Bálint. – Amikor behunyja a szemét, és szeretne aludni, még mindig hallja a bombázásokat. Látta azt is, hogyan semmisültek meg a környező épületek. A menekültek ritkán beszélnek a családtagjaikról, és mi sem kérdezzük őket róluk. Egy belső védelmi falat emelnek maguk köré. Még nem jött el az ideje, hogy a traumákról beszéljenek. Jelenleg arra van szükségük, hogy eljussanak a céljukhoz.

Kizárólag olyan dolgokról kérdezzük őket, ami előrevisz ebben a helyzetben. Meg kell tanulni nem kérdezni, ezt 12 év tapasztalata és a katasztrófapszichológiai protokoll mondatja velem.”

Közben kiderül, hogy a kilencéves kisfiú Covid-tesztje pozitív lett, ő napok óta lázas. „Biztosan nem ő az első koronavírusos beteg. Fertőtlenítünk, mindent megteszünk a higiénia érdekében: akik tünettel érkeznek, azokat teszteljük.” A kisfiúnak három testvére van. „A család együtt fog maradni, mindenki megy a kisfiúval, nem cél, hogy még jobban szétszakadjon a család.” Vadász Bálintot várja a következő feladat: most mindenki azon van, hogy a bázison ne terjedjen tovább a Covid, és az érintett kisfiú mielőbb megkapja az orvosi ellátást.

A magyar doktornő, Békési Mariann az első napját tölti önkéntesként Barabáson. Munka mellett jön ide, amikor csak tud, hogy segítsen. Már járt a Hungary Helpsszel Libanonban. „Most itt van rám szükség, ide jövök. Úgy látom, az embereknek vannak terveik, de sok a bizonytalanság, senki nem tudja, mi lesz – és ez mindenkit megrémít. Az a család, ahol pozitív lett a kisfiú tesztje, két nap múlva ment volna tovább Lengyelországba. A debreceni gyerekklinikára szállítja őket a mentő, akiknek a segítségét a legkisebbek teszteléséhez is kértük.”

Közben két újabb család érkezik kicsi gyerekekkel kimerülten, földre szegezett tekintettel. Ki tudja, mióta küzdenek, hogy átjussanak a határon. A picik leülnek, amint lehet. A szüleik nem akarnak beszélni semmiről, ez nem az a helyzet, amire lennének szavak.

A tolmács segít nekünk, hogy az ukrán doktornőt megértsük. Már másodszor futunk neki a beszélgetésnek, hiszen mindig sok a teendő. Arra is figyelni kell, hogy minél távolabb legyünk az elkülönített családtól.

A doktornő Közép-Ukrajnából jött, három napja sikerült átjutnia a határon. Azelőtt három napig pincében élt. Jelenleg nincs hová mennie, így orvosként segít. Gasztroenterológus, de sokféle szakterületen dolgozott már.

A lánya Amerikában él, hozzá szeretne kimenni, de amíg nem kap vízumot, itt marad. Elmondja, hogy három nappal ezelőtt még vonattal könnyebben át lehetett jönni, de azt hallotta, tegnap egy kupéban már 25-en utaztak. Kijevben ki se nyitották a vonat ajtaját, pedig olyan sokan voltak a peronon, hogy nem tudtak hova lépni. Félelmükben az emberek kiütötték az ablakot, hogy fel tudjanak szállni a vonatra. Az ő városában két katonai épületet már lebombáztak, az orosz katonák most a belvárosi gyárat akarják elfoglalni. Mindenki a pincékben ül és retteg, nem tudnak kimenni boltba sem, hiszen egyfolytában bombáznak.”

Bemegyünk a bázis épületébe, a folyosó is tele adománnyal. Fertőtlenítjük a kezünket. Sokan vannak a nagyteremben, ahol ágyak sorjáznak egymás mellett. Az ittenieknek is néhány gyorsan összepakolt csomagjuk van, ezekben viszik tovább az életüket. Egy férfi tollat kér tőlem, egy papírt kell kitöltenie. Gyereksírás hallatszik. Érezni, hogy mindenki uralkodik magán, az anyák csitítják a piciket.

Két huszonéves lány takaróba burkolózva ül az asztalnál. Az egyik mellett fekszik a kutyája a földön, szintén betakarva. A lány angolul szépen beszél, szívesen elmondja a történetét. A gyereksírástól alig hallani, amit mond. Kijevből érkezett, a lembergi egyetemen turizmust végzett. Hiába várta, hogy változzon otthon a helyzet… A barátjával elhatározták, hogy elmenekülnek. A szülei otthon maradtak, nem akartak eljönni. Így ketten kimentek a vasútállomásra, még jegyük is volt, de nem tudtak vonatra szállni, mert mindegyik vagon zsúfolva volt nőkkel, gyerekekkel. Egy rendőr is azt kiabálta: „Csak nők és gyerekek!” Könnyeivel küzd, sokszor az arcához kap, miközben mondja: „A barátom mégis feljutott valahogy a vonatra, de Ungvárnál visszafordult. Tartjuk egymással a kapcsolatot Viberen.”

Miközben a lány beszél, jönnek, hogy fertőtlenítsék a kezünket. A jegyzetfüzetemmel véletlenül leverem az asztalról a használt papír kávéspoharát.

Borzalmasan szégyellem magam, úgy érzem, egy cseppet sem szabad beletölteni abba a bizonyos másik pohárba, amiben az utolsó csepp olyan sokat számít. Vagy abba a kehelybe, amit ki kell inni.

Egy ágyon egy asszony ül a nyolc hónapos kisunokájával, mellettük a fiatal menye és többen székeken. Csomagjaik körülöttük. „A fiam hozott autóval a határra, aztán visszament a testvéreiért, ma reggel együtt jöttünk át. Édesanyám maradt otthon, nagyon sajnálom, hogy nem jött – elsírja magát. – Úgy volt, hogy én se jövök, a ház, egy élet munkája, minden otthon van. De mondták a gyerekek, hogy »Anya, gyere!«. Amint lehet, visszamegyünk. A fiamhoz és a férjemhez igyekszünk Csehországba, ott dolgoznak. A fiam főnöke segített nekünk lakást keresni. Gondoljuk, hogy mihamarabb megoldódik ez a helyzet, mert ez nem állapot.”

Kimegyünk az udvarra, a kapu elé újabb szállítmányt hoznak kisbusszal, előre elkészített szendvicseket is, ami nagy segítség ebben a helyzetben. Katonák is megjelennek az utcában felfegyverkezve – eddig még nem jöttek. Nem tudni, kik ők, miért vannak itt. Búcsúzásunk közben Árvai Ferenc, az Egri Főegyházmegyei Karitász vezetője a négygyermekes család sorsán töpreng. „A kisfiú beteg. Ha az anyuka bent marad a kicsivel a klinikán, mi lesz a másik hárommal?” De biztatja magát:

„Majd fentről jön a segítség, meg lesz ez is oldva.”

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Bogár Edit

1tgSph81h8 4nó1o7.freifa  · Vonattal indultam haza ma reggel Édesanyámhoz, Muronyba. S ahogy beléptem a Keleti pályaudvar csarnokába, valami más volt, mint amit eddig megszoktam. Sok ember, csomagokkal, gyerekekkel, ez nem lenne különös egy állomáson, de a levegőben ott volt valami, – szorongás, szomorúság, a gyermekek szemeiben a rémület. A hangos bemondó szláv nyelven szólalt meg .Ekkor fogtam fel, hogy ők azok, akikkel együtt érzünk, s akikkel szívünk együtt dobban, az ukrajnai menekültek! A torkom összeszorult, s a szemem, nem csak a maszk miatt párásodott be. A felnőttek tették a dolgukat fegyelmezetten, a gyermekek egy plüsst, vagy más kedvencet szorítottak magukhoz. Induló táblánál kerestem a vonatomat, mikor tőlem pár méterre megállt egy fiatal szőke, hosszúhajú nő, szép arcán, szomorú kétség, kezében egy baba fürdőkád, benne apró, befóliázott újszülött holmik. Ezután vettem észre a téli kabátja alatt domborodó pocakot…Ó, Istenem! – s már nem csak párás, de könnyes is lett a szemem. De hála, felbukkant egy fiatal ember, göndör sötét haj keretezte derűs reményteli arcát, aki átölelte a nőt, elvette tőle a kádat, s elindultak az épp betolatott vonat felé…József és Mária, így neveztem őket. Biztonságos utat, és befogadást kívántam nekik utánuk nézve. Ezután, míg eljön a béke, imádságaimban hordozni fogom őket, születendő kisdedükkel együtt ❤️

Katolikus Karitász – Caritas Hungarica

MárctiSpius2940 n5411rf.,19 181d:38  · Hogyan tud segíteni az Ukrajnából menekülőknek?Az eddigi tapasztalatok alapján összeírtuk, mire van szükség és hogyan lehet csatlakozni a Katolikus Karitász segítségnyújtáshoz:

🏡

Szállás: Elsődlegesen Budapesten és annak vonzáskörzetében. A felajánlásokat a Kárpátaljáért karpataljaert@caritas.org.hu email címre várjuk.

🤗
🍽

Tartós élelmiszer, amit az ország egész területén szeretettel várunk. Gyűjtőpontok listája a lenti linken keresztül érhető el.

💞

Minden adományt köszönettel fogadunk.

Gábor CsordásDebrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász

MtáSr17ci14p0us o51.,ns o23:t044  · Mosógépekre van szükségünk!

A hozzánk érkezett menekültek rendezett körülmények között élő emberek, akik hozzánk hasonlóan tiszta ruhában szeretnek járni. Mivel a szálláshelyükön általában nincsen mosógép, kézzel oldják meg a mosást. Kérjük, ha van működő, de használaton kívüli mosógépe (automata vagy forgótárcsás) vagy centrifugája, jelezze a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitásznál, hogy be tudjuk állítani valamelyik befogadó épületben! A szállítást megoldjuk. Természetesen új gépekre is elfogadunk célzott pénzbeli adományt.

⬇

Akik tudnak , kérjük segítsenek felajánlásaikkal az Ukrajnából menekült Embereknek akik a Magyar határokon várják minden Jóakaratú Ember támogatását.

Szükség van: -takarók,plédek, matracok, hálózsák

  • élelmiszer: konzervek, tartós kenyér, csomagolt felvágott, bébiétel, bébiital,ásványvíz,
  • pipere: pelenka, tisztasági törlők, betétek, papírzsebkendő, toalett papír, papírtörlő, törülközők, foylékony szappan
  • kutya, macskaétel

– tápszer-popsitörlő-pelenka-bébiétel-cumisüveg-lázmérő-gyerekruha-láz és fájdalomcsillapító-cumi

A felajánlásokat elhozhatják: a PLébániatemolomba és a Ráckerti templomba (utóbbiba csak misék alkalmával) egyaránt. Munkatársaink eljuttatják azokat a határmenti befogadó települések gyűjtőhelyeire: Fehérgyarmat, Lónya, Barabás, Záhony, Beregsurány, Mándok, Tiszabecs térségébe-a legnagyobb szükségben lévő gyűjtőpontokra .

1356-os adományvonal hívásával (egy hívás 500 Forint támogatást jelent)-Caritas

a 1350-es adományvonal hívásával Máltai Szeretetszolgálat

a 1357-es adományvonal hívásával a Híd a Kárpátaljaikért segélyszolgálatokat támogatja.

Mindenki tud valahogyan segíteni: Ki imával, Ki adománnyal, Ki pénzzel, Ki fuvarral, Ki egy telefonhívással…ha mindenki tesz valamit, “hegyeket mozdíthatunk el”.

Egy édesanya hálatelt szavai a határról…

Minden barátunknak őszinte köszönetünket fejezzük ki a szívélyes fogadtatásért Magyarország területén. Köszönöm, hogy nem közömbös más gyásza iránt. Támogatásért és meleg szavakért, mosolyért, segítségért népünknek. Gyermekeink rajzokat és hálaszavakat rajzoltak nektek. Hidd el, tiszta szívből szól. Mindannyiunktól! Ne legyen a háború és a politika hideg, közömbös, könyörület nélküli és gonoszsággal teli a szívünk! Szeretetet, tiszteletet, segítséget és könyörületet mutatva egymás iránt jobbá tesszük magunkat és ezt a világot!

https://www.facebook.com/100009894883551/videos/907887476493709/

Gyerekek rajzai…

Exkluzív interjút adott a 777-nek Majnek Antal nyugalmazott munkácsi püspök, aki immáron 33 esztendeje szolgálja a Kárpátalját. Eredetileg 1989-ben 2-3 esztendőre érkezett a területre, azonban egy életre szóló hivatásra talált. A ferences szerzetest Szent II. János Pál pápa szentelte püspökké, ő lett a Munkácsi Egyházmegye első püspöke. Egészségügyi okokból többször kérte nyugalmazását, Ferenc pápa végül 2022 január végén fogadta el azt.

Azóta sem hagyta el Kárpátalját, Rát faluban él és ott szolgál. Beszélgetés a háborúról, Kárpátaljáról, a béke fontosságáról és arról, hogy mibe lehet kapaszkodni egy rendkívüli időszakban.

Beszélgetőtárs: Martí Zoltán

https://fb.watch/buYHKlJaXF/

„Ez az első gyógypuszi” – Beregsurányban a Magyar Máltai Szeretetszolgálat segít

HAZAI – 2022. március 2., szerda | 18:57

„Ilyen összefogást még soha nem tapasztaltunk” – állapíthatjuk meg az orosz–ukrán háború ötödik napján, március 1-jén Beregsurányban. A határfaluban a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) fogadja a menekülteket.

hirdetés

Nagy a sürgés-forgás a beregsurányi Uray-kastélyban kialakított fogadóbázison. Az épület mögötti téren konténerek állnak, egy büfékocsiban teát, kávét, szendvicseket osztanak. Állandó a mozgás, de rendezett itt az élet. Szinte percenként érkeznek a kisbuszok; magánszemélyek és a falugondnok ingáznak a határ és a bázis között. Itt rendezte be központját a Magyar Máltai Szeretetszolgálat.

Elcsigázott emberek szállnak ki a járművekből. Rögtön hozzájuk lépnek a segítők, már kérdezik is őket.

Pillanatok alatt feltérképezik, kinek mire van szüksége, és mire a következő busz begördül, már megvan mindenkinek a helye. Ez a kastély az önkormányzat és a művelődési ház épülete. A hivatalok ideiglenesen elköltöztek, teljesen a segítségnyújtást szolgálja az épület.

Jól szervezetten folyik a munka. Három csoportra osztják az embereket. Akiknek van úti céljuk, akikért jönnek, azok enni-inni kapnak, majd a fűtött konténerekbe irányítják őket. Az önkormányzat épületében a gyerekekkel érkezők foglalnak helyet, az épület melletti tornateremben pedig azokat helyezik el, akiknek egyelőre nincs hova menniük. Ők pár napig biztosan itt maradnak, amíg megfelelő szállást találnak számukra. Köztük vannak nagyobb cigány családok, akiket együtt elhelyezni nehezebb feladat.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Beregsuránynál együttműködik a rendőrséggel és a határőrséggel. A határon először ők segítenek a menekülteknek: akiknek nincs rendben a papírjuk, azokat Tarpára viszik, ahol gyors ügyintézést tudnak biztosítani nekik. A segélyszervezetekhez kerülnek azok, akiknél ez rendben van.

A segélyszervezetek a koordinációs tárgyalásokat követően foglalták el helyüket a számukra kijelölt településeken.

Hat szervezet veszi ki a részét a segítségnyújtásból. Beregsurányban a határ magyar oldalán a Máltai Szeretetszolgálat, az ukrán oldalon az Ökumenikus Szeretetszolgálat nyújt segítséget a feltorlódó menekülteknek. Barabáson a Katolikus Karitász, Lónyán a Vöröskereszt, Tiszabecsen a Baptista Szeretetszolgálat, Záhonyban a Református Szeretetszolgálat van jelen.

A MÁV ingyenjegyeket biztosít. Már nem csak Záhonyból lehet ezt igénybe venni.

„Ilyen összefogást még soha nem tapasztaltunk, pedig már sokat láttunk. Ez a csúcs emberi és nemzeti összefogásban. Logikusan működik mindenki, lehetőség van rugalmasan kezelni a helyzetet” – mondja Vándor Attila, az MMSZ vészhelyzetkezelési munkacsoportjának önkéntes tagja.

Beregsurányban is sokak összehangolt munkájának vagyunk tanúi. A vészhelyzetkezelési csoport 40-50 jól képzett, tapasztalt tagja irányítja az önkénteseket és a folyamatosan érkező civil adományozókat.

Az önkormányzat is részt vesz az összefogásban. Gál Szilvia jegyző elmondja, átköltöztették a hivatalt, hogy az egész épületet át tudják adni segítségnyújtás céljára. Tevékenyen vannak jelen. A surányi intézmények munkatársai mellett a szomszéd települések önkormányzataitól is vannak önkéntesek. „Mi fogadjuk az adományokat, készítjük a szendvicseket, takarítunk. Hálásak vagyunk, hogy itt a Máltai Szeretetszolgálat. Ha csak mi lennénk itt, nem tudnánk helytállni. Az első perctől fogva jól működünk együtt.”

„Ez az első gyógypuszi – fogalmaz Attila. – Beregsurány átmeneti, tranzitzóna, melynek előnye, hogy személyre szabott segítséget tudunk nyújtani. Itt megoldja a helyzetet az a szeretet, amit megéreznek a részünkről. Munkatársaink felkészültek; tudjuk, mi kell ahhoz, hogy béke, nyugalom legyen, hogy a fájdalom ne törjön fel, ne uralkodjanak el az érzelmek, oldódjon a feszültség.

Ide lendületből érkeznek az emberek, örülnek, hogy itt már biztonságban vannak. A tragédia, amit átélnek, nem itt csapódik le.”

Tolmácsok segítik a kommunikációt. Ukrán, orosz, angol, francia, spanyol szó keveredik. Átlagosan kétszáz ember van egyszerre itt a befogadóállomáson. Míg az első napokban Kárpátaljáról magyar ajkúak érkeztek, most már inkább Kelet-Ukrajnából, a háború sújtotta területekről jön a többség. Főként asszonyok gyerekkel, de sok a külföldi diák is, akik Kijevben tanulnak – magyarázza Attila.

Érkezésünkkor Debrecenből frissen sütött pizzát hoz egy adományozó. A meleg étel pillanatok alatt elfogy. Közben érkezik három taxi. Megtudjuk, Tatabányáról jöttek. „Gyűjtést végeztünk a családi és baráti körben. 106 ezer forint gyűlt össze. Bevásároltunk, és elhoztuk az adományt. Most az üres autókkal tizenkét embert tudunk szállítani” – mondja Kocsis Zsolt.

„Sok a felajánlás szálláshelyre, szállításra. A legjobban annak örülünk, ha a szállítást vállalók megjelennek itt, a szervezőink már össze is kötik őket a várakozókkal. Erre nincs központi nyilvántartás, itt a helyszínen kell megoldani, olyan szerteágazó kívánságokkal szembesülünk. Van, aki Horvátországba, mások Hollandiába, Németországba szeretnének eljutni. Akit csak lehet, azonnal küldünk tovább” – teszi hozzá Attila. Kiemeli: „Itt a határnál nem a tartós befogadásra vagyunk berendezkedve. A Máltai Szeretetszolgálatnál folyik az adminisztratív munka, felmérve, hova lehet hosszabb távra elhelyezni a menekülteket.

Az a cél, hogy minél kevesebb lépésben oldják meg az elhelyezést. A problémát nem rendezi a két-három hétre nyújtott szállás.

Ezért akinek nincs hova mennie, az befogadóállomásra kerül, amíg találunk számára valódi, hosszú távú megoldást.”

Az MMSZ építeni tud erős kárpátaljai szervezetére, velük együttműködve koordinálják a határon átnyúló segítséget. Első lépésben Szabján Imre, a vészhelyzetkezelési csoport vezetője felderítőcsapatával bejárták Kárpátalját, hol mire van szükség. A katonai kormányzó határozatára 400 ezer embert betelepítettek Ukrajna keleti részeiből meghatározott kvóták alapján minden településre. A helyieknek nincs forrásuk az ellátásukra, ennek biztosításához szeretne a Máltai Szeretetszolgálat hozzájárulni, rendszerszinten, folyamatos utánpótlással.

Közben a hátország is összefog, rengeteg az adomány, érkeznek szállásfelajánlások. Külön értékesek a munkát felajánló cégek, melyek foglalkoztatni tudják a hosszabb ideig itt maradókat.

Mindannyiunkban megszólal az aggodalom: Sok magyar elhagyta otthonát. Hátrahagytak házat, jószágot. A béketárgyalások sikertelenségét látva olyanok is „kijöttek”, akik eddig nemet mondtak rokonaik hívására. Van-e ebből a helyzetből visszatérés? Várja-e az üresen maradt ház a távollévőt? Hány embert visz tovább a lendület Nyugat felé? A jövő teljesen bizonytalan.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír

Isten mégis megsegít minket – Barabáson a Katolikus Karitász fogadja a menekülőket

HAZAI – 2022. március 2., szerda | 11:04

Az orosz–ukrán háború ötödik napján, március 1-jén már biztonsággal működik a menekülteket fogadó segítségnyújtás rendszere. Hat segélyszervezet van jelen a határon. Barabáson a Katolikus Karitász működik: fogad, meghallgat, továbbsegít. Őket látogattuk meg.

hirdetés

A teremben végig fekhelyek. Otthonosság. Két összetolt ágyon három fiú fekszik, a telefonjukon mutatnak egymásnak képeket. Mellettük két kislány babázik. Szemben egy idős férfit elnyomott az álom. A terem végén két asszony hajol egy csecsemő fölé, pelenkázzák. Az egyik sarokban fiúk sakkoznak. Az asztalon édesség, gyümölcs, tea, péksütemény. Folyamatosan érkeznek újak, egyelőre mindenkinek van hely.

Érkezésünkkor éppen egy anyuka száll be hét gyerekkel egy kisbuszba. Szinte semmijük nincs, néhány táskával tették meg a hosszú utat gyalog a határig. Látszik, mekkora szegénységből jöttek. De most boldogok. Tartós helyet kaptak Szentendrén.

Eközben népes csoport érkezik. Öt gyerek három fiatal nővel. Átfáztak, kimerültek. Ők három család. A férjek szállították őket Kijevből a határra. A férfiak nem tudták, de nem is akarták elhagyni Ukrajnát.

Okszána azt mondja, „meg kell védeniük az országunkat, harcolniuk kell”.

Négy napon át utaztak, állandó félelemben, nem foglalja-e le a hadsereg az autójukat, tudnak-e benzint venni. Megkönnyebbültek, hogy megérkeztek. Az egyik önkéntes vette kézbe ügyüket, Lengyelországba szeretnének jutni, egy kapcsolat révén ott kapnak ideiglenesen munkát, lakhatást.

Barabáson vagyunk, azon öt határátkelő egyikén, ahova folyamatosan érkeznek a menekültek Ukrajna felől, és ahol a magyar segélyszervezetek befogadóbázisokat létesítettek.

A korábban csak nappal működő kis határátkelőt most éjjel-nappalra megnyitották. A faluban a Katolikus Karitász a település önkormányzatával összefogva épített ki fogadóbázist.

„A kultúrház nagytermében egy felajánlásnak köszönhetően kórházi vaságyakat tudtunk felállítani” – mutat körbe Daróczi Gábor, Barabás polgármestere. Az ezerlelkes falu maga sincs jó anyagi helyzetben, de „az emberek első szóra jöttek segíteni, ki kell tennünk magunkért, hiszen Bereg híres a vendégszeretetéről” – hangsúlyozza a településvezető a példátlan összefogást.

Árvai Ferenc, az Egri Főegyházmegyei Karitász igazgatója is dicséri az együttműködést. „Nagyon jól össze tudunk dolgozni az önkormányzattal és az önkéntesekkel. A helyiek gyűjtik össze a határon az érkezőket, szállítják ide kisbuszokkal, mi pedig a továbbjutást szervezzük. Összehangolt munkát végzünk.”

A kertben két nagy sátor áll. Az egyik fűthető légkamrás sátor, benne tábori ágyak. Itt alszik a 8-10 karitászmunkatárs, köztük Árvai Ferenc, Zagyva Richárd, az országos Karitász igazgatóhelyettese, Oláh Tamás, a Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász igazgatója, Vadász Bálint, a győri karitász munkatársa, Veres József, az abasári karitász vezetője és Pásztor Gergely, a nyíregyházi csoport munkatársa. A másik sátor olyan, mint egy vegyesbolt. Tartós élelmiszer, tisztítószerek, takarók, babakocsik, ruhák, sőt még állateledel is van itt.

Ferenc atyának gondja van az érkezőkre. „Figyelünk, hogy jó legyen a hangulat. Az embereknek kell a jó szó. A menekülők többségében édesanyák, nagymamák. Akkor nyugszanak meg, mikor látják, hogyan élednek fel a gyerekek. Éjjel még fagyott, napközben hideg szél fúj.

A kicsik fáradékonyak, nehezen viselik a megpróbáltatásokat, a hajnali gyaloglást, a várakozást a határnál. Vacogva érkeznek meg.

Amikor itt felmelegszenek, tele a pocak, kaptak csokoládét, újra előjön az a gyerek, aki tud nagyot kacagni, játszani, kergetőzni. Velünk is leül, nem bizalmatlan, látja, hogy mosolygunk rá, és a nyelvi akadályok ellenére is jókat játszunk. Meg kell adni nekik, hogy itt is gyerekek maradhassanak. Az élet csodálatos szakasza a gyerekkor, amikor a Jóisten sok mindentől megvéd minket. Ezt tapasztalom itt is. Ezek a kicsik nem fogták fel, hogy ők most anyával menekülnek, úgy élik meg, ez izgalmas kaland, olyan, mint egy nagy kirándulás, ahova nem tudjuk, miért, apa nem tudott velünk jönni. Biztatjuk, vigyék magukkal azt a játékot, ami megtetszett, hiszen a menekülőcsomagba játék biztosan nem fért bele. Egy plüsállat barátot és vigasztalót is jelent.” Az igazgató szavaiból megérezzük, milyen figyelemmel fordulnak a gyerekek felé a határon szolgáló karitászosok.

Ferenc atya emlékeiben sok orosz szó megmaradt, megszólítja a Kijevből érkezett fiúkat. Egyre jobban beindul a beszélgetés. Okszána is csatlakozik. Elmondják, Kijevben a repülőtér mellett van a lakásuk. „Békés lakókból egy csapásra menekülőkké váltunk. Csütörtökön bombázásra ébredtünk. Tudtuk, hogy nagy a veszély. Készítettem egy füzetet, felírtam, kik vagyunk, ha történne velünk valami. Harkovi barátainktól még aggasztóbb hírek érkeztek. Ők már nem tudták elhagyni a várost. A férjem úgy döntött, biztonságba kell vinni a gyerekeket. Unokatestvéreimmel együtt másnap útnak indultunk.

A férjeink maradtak. Menteni a menthetőt, harcolni, megtenni, amit tudnak. Mi lesz velük? Mennyi áldozat, amíg vége lesz? Haza tudunk-e valaha menni? Áll-e még a házunk? A háború szörnyű.”

Mindannyiukban nagy a tartás, fegyelmezettek. Könnyek között mondják el a történetüket, de nem a kétségbeesés beszél belőlük. Sokat jelent, hogy itt nemcsak ételt kapnak. Egy pár órára megpihenhetnek, meghallgatják őket. A Karitász önkéntesei nem engedik, hogy magukba roskadva üldögéljenek, keresik a kontaktust, rájuk mosolyognak, beszélgetést kezdenek. És az emberek meg is nyílnak. Feloldja őket az itt megtapasztalt légkör, és elmondják gondjukat, bajukat. Sokan vannak, akik mindezt megteremtik. Huszonöt karitászcsoport van az egyházmegyében, mindenhonnan érkeznek Barabásra önkéntesek. A fogadóasztalnál a szomszéd faluból, Tiszaadonyból érkezett önkéntes ül. Kapi Barbara angolul beszél, éppen egy Kijevben tanuló nigériai diákcsoport fuvarját szervezi Budapestre.

A konyhában például a Recskért Egyesület két nyugdíjas önkéntese dolgozik a helyiekkel. Szendvicseket készítenek, teával, kávéval kínálják az érkezőket.

Tarjányi Imréné és asszonytársa reggel érkezett, adományt hoztak Recskről. A sofőrjük szállítást vállalt Budapestre, addig a két asszony kiveszi a részét a munkából. „Testvértelepülésünk van, Rafajnaújfalu. Interneten tartjuk a kapcsolatot, összeszedjük, amire a kintieknek szükségük van. Ezt a világot éljük, nem tudunk mit tenni, de segítünk. Ha kell, bármikor jövünk” – az idős asszony fáradhatatlan a segítségben.

Eközben a háttérben is folynak a munkálatok. Écsy Gábor, a Katolikus Karitász igazgatója járja Kárpátalját, a nyíregyházi bázisról élelmiszert, gyógyszert szállítanak a karitászegységekhez. Ukrajnában ugyanis meghatározott kvóták szabják meg, hogy egy településnek hány menekülőt kell befogadnia. Hogy akinek nincs, annak adni tudjanak – a Magyarországról érkező szállítmányokból. Nyíregyházán, a görögkatolikus csoport Oláh Tamás vezetésével csütörtök óta szevezi a segítségnyújtást. Naponta több száz úti csomagot raknak össze szendviccsel, itallal, kéztörlővel a vonattal utazók számára.

Búcsúzáskor az arcokon egy kis megnyugvás. Szlava Bohu – Hála Istennek. Isten mégis segít minket. És hálásak az embereknek, megköszönik a jóságukat.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír