Hamvazószerda- Nagyböjt- Húsvét

https://www.facebook.com/erika55sajatvideoi/videos/525539518330343/

 

 

Hamvazószerda

A hamu, amivel a pap keresztet rajzol a homlokunkra, két halálra emlékeztet.
Elsősorban a saját halálomra az életem, ha szép lassan is, de elég, mint fa a kandallóban, és meghalok, a testem pedig hamuvá, porrá lesz. Ez annak a szomorú ténynek a következménye, hogy Ádám vétkezett, mi is vétkeztünk, és Pál apostol szerint a bűn zsoldja – következménye – a halál. A halál nem az Isten találmánya, hanem az ördög fizetőeszköze. Ma is azt mondja, mint amit ősszüleinknek mondott: Ha mégis eszel a tiltott fa gyümölcséből, és nem engedelmeskedsz Istennek, akkor Isten lehetsz, azt csinálhatsz, amit akarsz, mert magad is el tudod dönteni, hogy mi a jó neked, és mi a rossz. Azt elfelejtette el hozzátenni, hogy halott Isten leszel, a magad istene, aki senki fölött, de még magad fölött se leszel képes uralkodni. Isten volt olyan jó, hogy figyelmeztette Ádámot: Amely napon eszel arról a fáról, meg fogsz halni, vége lesz a kapcsolatunknak. Ez elsősorban nem fizikai halált jelent, hanem lelki halált. Ádám, bűnnel elvágja a szeretet szálait, amelyekkel Isten átölelte őt. Mondhatni: Ádám kiszabadult Isten markából, és az evilág, saját maga rabja lett. Az ember, akit az Isten a maga képére teremtett, csak akkor szabad, ha szeretetkapcsolat fűzi Istenhez.
A másik halál, amire emlékeznünk kell hamvazószerdán: Jézus kereszthalála. Ez a halál következménye Ádám bűnének. Elsősorban azért, mert Ádám elesettségét, Istennel való szembefordulását, a tőle való elszakadást, az áteredő bűn révén mi is örököltük. Így már születésünk óta mi is oka vagyunk annak, hogy Jézus a keresztre került, ahol meg kellett halnia. Ennél még tragikusabb, hogy ehhez hozzá kell számolnunk azokat a bűneinket is, amelyeket már saját magunk követtünk el, úgy mondhatnám érett fejjel, tehát tudatosan is szembeszálltunk Isten akaratával, mint korábban Ádám is. Az a szomorú, hogy nem adhatunk mást, csak amink van, amivel rendelkezünk, az pedig a halál, amivel az ördög minket is kifizetett, amikor megtagadtuk Istentől az engedelmességet.
Mindkét halál szomorú; a miénk kétszeresen is az, mivel a mi halálunkat magunknak szereztük, de Jézus halála is ránk nehezedik, mivel azt is mi okoztuk neki bűneinkkel. Ugyanakkor mindkét halál javunkra is válhat: egyrészt a saját lelki halálunk, ha bűnbánatot tartunk, ha elfogadjuk Jézus bűnbocsánatot adó irgalmas szeretetét, ha tanulunk elesésünkből, ha felfogjuk Jézus keresztjének titkát. Másrészt Jézus halála is a javunkra fordulhat, ha felismerjük; Jézus nemcsak azért halt meg, mert bűneinkkel keresztre szegeztük, hanem mert önként adta áldozatul magát, hogy minden embert kimentsen a kárhozatos halálból, ahová bűnei miatt zuhant. Jézus halálában az a vigasztaló, hogy valaki azért vállalta halandó sorsunkat, hogy a föltámadásban megmutassa fölötte aratott kettős győzelmét: egyrészt Jézus föl tud bennünket támasztani – már itt a földön – a lelki halál állapotából, újból lehetővé teszi – ha bűnbánatot tartunk, és ha mi is akarjuk –, hogy ismét az Atya szerető karjaiban élhessünk, hogy újra éledjen Isten és közöttünk a szeretetkapcsolat. Másrészt megígéri Jézus, hogy a fizikai halálból is feltámaszt az ítélet napján, ha a földi élet során kitartunk mellette; szeretjük testvéreinket, és követjük Jézust, ha kell a Golgotára is.
Három eszköz is rendelkezésünkre áll nagyböjtben, hogy Istennek való engedelmes életre, és testvéreink szeretetére segítsenek minket. A böjt, az imádság és a jótettek.
Pál apostol mondja a böjttel kapcsolatban: megsanyargatom testemet, hogy ne vigyen a rosszra. Megfékezem szenvedélyeimet. Isten a böjt által fölemeli a lelket és bőséges kegyelmed ad. A könyörgésben azt kérjük, hogy lelki küzdelmeinkben „az önmegtagadás legyen védőpajzsunk”. Gondoljunk a „nagy böjtölőkre”! Jézus, mielőtt megkezdené nyilvános működését negyven napig böjtöl és imádkozik. Mózes az Isten hegyén negyven napig böjtöl népéért, mielőtt átveszi a két kőtáblát az Úrtól. Illés próféta a bálványozásra tért népért böjtöl és könyörög szintén negyven napig. Legyenek komoly jó föltételeim, amelyeket a nagyböjt kezdetén elhatározok: miről próbálok lemondani, miben mérséklem magamat? Ételben, ínyencségben, beszédben, ártalmas és felesleges időtöltésben. Mindenki ismeri saját gyengéjét, ami újra és újra lefelé húzza. Itt a kedvező alkalom, Isten segítséget ad hozzá.
Jézus három alkalommal is megismétli: „Atyád, aki a rejtekben is lát.” Hangsúlyozni akarja, hogy aki jót tesz, imádkozik és böjtöl, az nem az embereknek teszi, hanem Istennek, aki látja ezt. Nekem tehát bíznom kell ebben a jézusi ígéretben, és úgy kell tennem jó cselekedeteimet, hogy ne keressem az emberi elismerést. Ugyanígy háromszor mondja „Bizony mondom nektek, megkapták jutalmukat.” Tudniillik, akik az emberek szeme előtt tették a jót, és dicséretet kaptak.

 

Nagyböjt

FB_IMG_1555360573133     

                nagyBöjtre

inbound1803861738   

 böjt

inbound71579734

 

Pénteken 17.30tól Keresztút  a Plébániatemplomban 

Keresztúti ének
Kezdőének: Szívünk, lelkünk most kitárjuk,
Utad, Jézus, veled járjuk.
Kérünk, mélyen belevéssed
Szíveinkbe szenvedésed.
1. Áll a gyilkos nagy ítélet,
Rajtunk immár igaz véred.
Valahányszor szavam vétett:
Pilátusod lettem néked.
2. Itt van már a kereszt fája,
Hurcolnod kell Golgotára.
Uram, én meg puhán, restül
Vonakodom a kereszttül.
3. Botlik, roskad szegény tested,
Nem bírja a nagy keresztet.
Földre sujtód, jaj, én voltam,
Ki oly sokszor elbotoltam.
4. Ó jaj, látod jönni szemben
Édesanyád, gyötrelemben.
Ó csak én is véle járnék
Krisztus után, mint az árnyék.
5. Vinni terhed, segítségül
Itt van Simon Kirenébül.
Bárcsak én is, bűnös lélek,
Keresztemmel követnélek.
6. Jámbor asszony siet hozzád,
Kendőjével törli orcád.
Vajon hát én, kőszívemmel,
Mennyi könnyet törültem fel?
7. Földre roskadsz másodízben,
Értem tűrő, kegyes Isten.
Hát én hányszor tántorultam!
Bűneimbe visszahulltam.
8. Sírva jöttök ki elébe,
Jeruzsálem asszonynépe.
Jaj, rám is szól, ami rátok:
Magatokat sirassátok!
9. A keresztnek szörnyű terhe
Harmadszor is földre ver le.
Ested adjon szent kegyelmet,
Hogy a bűnből talpra keljek.
10. Megcsúfoltak ruha nélkül,
Borzad szájad vad epétül,
Tisztes mérték, szent szemérem,
Mindig, mindig maradj vélem!
11. Édes Jézus drága testét
Véres fára fölszegezték.
Mi egyetlen boldogságunk,
Szent keresztfa, sírva áldunk.
12. Megváltásunk már betelve:
Jézus lelkét kilehelte.
Újra élek kegyelméből,
Ki szakaszt el szerelmétől?
13. Keresztfádról már levesznek,
Szent Szűz szívén pihen tested,
Bár pihennél mindig nálam,
Tiszta szívem templomában.
14. Már a szent test sírba téve
Újon metszett szirt ölébe,
Onnan kél fel harmadnapra,
Halált, pokolt letiporja.
Záróének: Uram, hiszek, és remélek,
Én szerelmem, neked élek.
Szánom, bánom minden vétkem,
Légy az enyém egykor égben.

https://youtu.be/5EVT2-FJcFg

RÖVID KERESZTÚT

I. Elítélik
– Fegyelmezett

II. Ráteszik
– Elvállalja

III. Megbotlik
– Újrakezd

IV. Találkozik
– Szelíd

V. Segítik
– Elfogadja

VI. Enyhítik
– Hálás

VII. Elesik
– Folytatja

VIII. Siratják
– Erős

IX. Leroskad
– Fölkel

X. Megfosztják
– Odaad

XI. Odaszegezik
– Szabad

XII. Meghal
– Kiengesztel

XIII. Tehetetlenül
– Megvált

XIV. Eltemetik
– Feltámad

XV. Él
– Bennünk

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Március – Böjtmás hava – tavaszelő?

Márciust a magyar népi kalendárium böjtmás havának nevezi, az elnevezés a húsvét előtti nagyböjt második hónapjára utal. A nagyböjt legnagyobb része általában erre a hónapra esik. Tavaszelő, kikelet hava.

A meteorológusok tavaszelőként tartják számon. Rovásírásos emlékeinkben mint kikelet hava szerepel, a régi magyar katolikus naptár böjtmás havaként említi. A régi rómaiaknál az év első hónapja volt; márciust a hadba vonulás időszakának is tartották, így lett a harcias természetű Mars isten a hónap névadója.

Március régi magyar neve böjtmás hava: a húsvét előtti nagyböjt legnagyobb része legtöbbször erre a hónapra esik. A nagyböjti időszak megtartása a VII. századtól vált szokássá, II. Orbán pápa rendelkezése folytán. Gyakran márciusra húzódik a vízkeresztkor kezdődő és húshagyó keddig tartó farsang farka, a legnagyobb karneválok, farsangi mulatságok időszaka. A húshagyó keddet követő nap, hamvazószerda, a nagyböjt kezdete – minthogy húsvét mozgó ünnep – egyes években március 10-ére is eshet.

Húsvét legkorábban március 22- ére eshet, így ha nem is túl gyakran, de március Jézus feltámadásának, a legnagyobb egyházi ünnepek egyikének hónapja is. Mint ismeretes, a húsvéttal együtt mozognak az ahhoz kötődő ünnepek is – így a nagyhete t megkezdő virágvasárnap a barkaszenteléssel.

A március tizenkettedikére eső Gergely-nap ünneplését IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban. A jeles naphoz kötődő népszokás a Gergely-járás: az iskoláskorú gyermekek országosan ismert, színjátékszerű játéka. Elsősorban köszöntő, adománygyűjtő célja volt: a diákok ezekből az adományokból teremtették meg a tanulásukhoz szükséges anyagi feltételeket. E napon vetélkedőket, diákpüspök-választást és felvonulásokat rendeztek. Gergely napjához termés- és időjárásjóslás is kapcsolódott: „ha Gergely megrázza a szakállát, még áprilisban is hó lesz.”

Az egymást követő Sándor, József és Benedek-napokhoz kapcsolódó megfigyelés szerint: „Sándor, József, Benedek zsákban hozzák a meleget!” A három jeles nap közül szokásokban talán leggazdagabb 19-e, a gyermek Jézus gondviselőjének, Józsefnek ünnepe. E napon érkeznek a fecskék. „Fecskét látok, szeplőt hányok!” Március 21-én a bencés rendet alapító Szent Benedeket ünnepeljük.

A csillagászati tavasz 21-én kezdődik, amikor a nappalok hosszúsága éppen beéri az éjszakákét, a néphagyomány mégis 24-ére, „harmatszedés napjára” teszi az igazi tavasz kezdetét. E napon bizonyos tájegységeken kovászba keverték a hajnali harmatot.

 

Március huszonötödike, Gyümölcsoltó Boldogasszony napja;

Jézus Krisztus fogantatásának ünnepnapjaként tartja számon a katolikus egyház. December 25-éig, Jézus születésnapjáig éppen kilenc hónap telik el gyümölcsoltótól. A naphoz kötődő népszokás a búzaszentelés, a fák oltására, szemzésére.

Ha nap süt a rétre
a rét közepére
gyerünk, gyerekek, csapatostól.
Hozzuk ki a labdát,
rakjunk güzü-csapdát,
csattogjon a csillagos ostor.

(Weöres Sándor: Ha nap süt a rétre, részlet)

Március a tavaszvárás, a jó idő beköszöntének hónapja. Nem véletlen a hónap régi magyar elnevezése, kikelet hava. Végre megérkezik a földművesek által is olyannyira várt tavasz, elkezdődhetnek a kinti munkák: a férfiak szántanak-vetnek, az asszonyok hagymát, borsót, répát, zöldséget, palántának való magokat veteményezhetnek végre. A méhészek kiviszik a méheket, a gazdák kiterelik az állatokat, elkezdődnek a tavaszi nagytakarítások és a szövések-fonások. Vége a télnek: emberek és állatok kimozdulhatnak a szabadba. Kikelet…

A tavaszelő még változékony időjárásához számos népi megfigyelés kapcsolódik:

„március, ha nedves, gazdának nem kedvez”; „valamennyi köd vagyon márciusban, annyi zápor lészen az esztendőben”; „ha böjtmás hava száraz, Szent György hava nedves”; „fú és havaz, úgy lesz tavasz”; „tavaszbúza ravasz búza”; „ha január meleg volt, március hideg”; „száraz március szép májust jövendöl”; „ha márciusban ugrándoznak, láncra perdülnek a bárányok, áprilisban újra akolban rekednek”; „ha dörög Benedek, akkor negyven napi szárazságra számíthatsz”; „amilyen időjárás van március 9. körül, olyan marad egész hónapban”; „éjnapegyenkori szélvészek termékeny esztendőre mutatnak”; „ha a harangok messze hallatszanak, nagy eső következik”; A tizedikére eső Ildikó napja még hosszú hideggel fenyeget: „ha ezen a napon fagy, negyven napig el nem hagy”.

 

Húsvét

szombat-15 óra-Városi Keresztút

a Ráckerti templomból

            

                                        

 

  

A Plébániatemplomhoz

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagyhét

 

 

                                           

 

Virágvasárnap

           

VIRÁGVASÁRNAP

Olajágak hullnak Jézus elébe,
Pálmát lenget, úgy követi a népe.
Szamárháton jön a béke Királya,
A hozsannát száz torok is kiáltja.

Ő az, aki jön az Úrnak nevében,
Akiről az Írás beszél ekképpen:
,,Örülj, Sion, ímhol jő a Királyod,
Üdvöt hoz, ha néki kapud kitárod!’’

Én is, Uram, leborulok előtted,
Ajkaimról visszhangzik a dicséret;
Kitárom most nagy örömmel a szívem,
Királyom vagy, te kormányozd az éltem!

Hamar István

Virágvasárnap a Nagyhét ünnepélyes megnyitása

Virágvasárnap Jézus Jeruzsálembe történő bevonulásáról emlékezik meg a Katolikus Egyház. Virágvasárnappal megkezdődik a Nagyhét, amely Jézus szenvedésén és kereszthalálán keresztül feltámadásának ünnepére, húsvétra vezet el minket.

A virágvasárnapi szentmise a bevonulásra emlékező körmenettel kezdődik, amelynek során a hívek pálmaágakkal és barkákkal köszöntik a templomba bevonuló papot és kíséretét, ahogy egykor a jeruzsálemiek is hódoltak Krisztus előtt. Sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a fákról, s eléje szórták: „Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!” (Mt 21, 8). A virágvasárnapi liturgia része az a körmenethez szorosan kapcsolódó szertartás, amelynek során a hívek által hozott barkákat a pap megáldja: „Mindenható, örök Isten, szenteld meg áldásoddal ezeket az ágakat, hogy mi, akik most örvendezve lépünk Krisztus Király nyomába, őáltala egykor az örök Jeruzsálembe is eljussunk.”

Ez a vasárnap az Úr szenvedésének vasárnapja néven ismert a liturgiában és hallhatjuk Krisztus szenvedéstörténetét, a passiót. Az Egyház kifejezi hitét, miszerint a dicsőséges bevonulás kezdete annak az eseménysornak, amely Jézus szenvedésével és halálával folytatódik, majd feltámadásával teljesedik be. Ezáltal hozva el a megváltást, amely minden hívőben az örök élet reményét táplálja minden hívőben.

https://youtu.be/o0x8G26nouA?list=PLuorNO7bKUejF3vcolh4Sfcx2v34SZMnf

 

 

 

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nagyhétre vonatkozó közleménye

HAZAI – 2020. április 2., csütörtök | 18:07                          

 

 

 

 

 

 

 

A húsvét ünnepére készülve buzdítunk mindenkit arra, hogy hittel és lélekben, egyénileg és családban is méltó módon ünnepelje meg megváltásunk titkát.

Tekintettel arra, hogy többekben felmerült annak igénye, hogy a nagyhetet szabályozzuk plébániai szinten, megerősítjük, hogy korábbi rendelkezéseink a nagyhétre is érvényesek.

Kérjük a paptestvéreket, hogy ha valamely hívő részéről a személyes gyónás sürgető igénye felmerül, az egészségügyi szabályokat a legmesszebb menőkig tartsák szem előtt. Akinek nincs alkalma arra, hogy a szentáldozását a húsvéti időben végezze el, az elvégezheti később.

A feltámadt Krisztus örömét és békéjét kívánjuk a paptestvéreknek és minden kedves testvérünknek.

Budapest, 2020. április 2.

a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

Forrás és fotó: MKPK Titkárság

Magyar Kurír

 

 

Nagycsütörtök 

Nagycsütörtök az Oltáriszentség és a papság alapításának ünnepe

 

Nagycsütörtök napján két liturgikus ünneplést is tart a Katolikus Egyház, külön megemlékezve a papság (egyházi rend) és az Eucharisztia (Oltáriszentség) megalapításáról.

Délelőtt hagyományosan olajszentelési szentmisét vagy másnéven krizmaszentelési szentmisét tartanak a főpásztorok a papság tagjaival együtt az egyházmegyék székesegyházaiban. Ekkor szentelik meg a keresztelendők és a betegek olaját, valamint a krizmát (olivaolaj és balzsam megszentelt keverékét). A szentmisén az evangélium elhangzása után újítja meg a papság a szenteléskor tett ígéreteit, kifejezve ezáltal közösségét a főpásztorral és az Egyházzal. Az idei esztendőben hazánk számos székesegyházában ezt a szentmisét egy későbbi időpontban vagy csak zárt körben tartják meg.

Az esti liturgia az utolsó vacsorát, Jézus elárultatását és elfogatását tárja elénk, a szenvedéstörténet kezdetét. Az utolsó vacsora az első szentmise, és az Oltáriszentség alapításának az ünnepe, arra a jézusi parancsra emlékezünk, hogy „szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket” – egy olyan tanítás ez, amelynek szolidaritásra és összetartásra vonatkozó üzenete e napokban különösen is időszerű.

Az ószövetségi olvasmány (Kiv 12,1–8.11–14) felidézi az egyiptomi kivonulás éjszakáját. A zsidó peszah, a húsvéti lakoma áldozati báránya Krisztus előképe. A szentlecke (1Kor 11,23–26) az utolsó vacsora termét jeleníti meg, ahogy Jézus a tanítványainak ezt mondja: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem…” Jézus saját testét és vérét hagyja ránk, hogy lelkünket táplálja, vére által megszabaduljunk a bűntől és az örök haláltól.

A nagycsütörtöki evangélium (Jn 13,1–15) a lábmosás szertartását tárja elénk, azt a jelképes cselekedetet, ahogyan Jézus, az Úr és Mester a legalantasabb munkát vállalva mosta meg a tanítványok lábát. Ez a cselekedet örök időkre szóló példaadás, hogyan kell egymást alázatos szívvel szolgálni. A nyilvános szentmisén az evangélium elhangzása után ennek emlékére a püspök vagy a pap megmossa az arra kiválasztott emberek lábát.

Az esti szentmise elején a jelképek az utolsó vacsora örömének hangulatát idézik. A liturgia színe fehér – ezért van a pap fehér miseruhában –, az öröm hangjaként szól a mise elején az orgona, és virág díszíti az oltárt. A „Dicsőség”-re minden templomban megszólalnak a harangok, a csengők, az orgona, majd a „Glória” után elnémulnak nagyszombat estig. A mély gyász jeléül ezután csak a kereplők szólnak. A harangok „Rómába mennek” és megjelennek a szomorúság, a fájdalom jelei is. Megrázó ellentét, ahogy Jézust azon az estén árulják el, amelyen szeretetének legnagyobb jelét adja.

A szentmise részeként az áldozás után az Oltáriszentséget a pap a templomon át elviszi őrzése helyére, egy mellékoltárhoz vagy egy kápolna tabernákulumába. Ez a cselekedet Jézus elfogatását, elhurcolását jelképezi. Ezután történik az oltárfosztás, amikor is eltávolítanak az oltárról minden díszt, beleértve az oltárterítőt is, emlékeztetve minket Jézus elfogatására és a passió kezdetére. A szertartás végén a csend jelzi a Jézus szenvedésével együtt érző fájdalmat.

Sajnálatos módon idén ez a liturgia is módosul. Az utolsó vacsora emlékmiséjének végén elmarad az Oltáriszentség átvitele, és azt továbbra is a tabernákulumban kell őrizni. Kivételesen minden pap engedélyt kap arra, hogy megfelelő helyen, ezen a napon nép nélkül is misét (magánmisét) celebráljon.

Veres András győri megyéspüspök, az MKPK elnöke április 9-én, nagycsütörtökön 10 órakor mutat be krizmaszentelési szentmisét a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban, amelyet a Duna Televízió közvetít.

Forrás: MKPK Sajtószolgálat

Fotó: Wikimedia

Magyar Kurír

Dsida Jenő: Utolsó vacsora
.
Kezében megtörik az ostya.
Az arca ólomszürke már.
(Szétzilált ágyán Mária töpreng:
Merre jár, jaj merre jár?)
.
Júdás éjsötét szemébe
kapzsi vágyak karvalya ül ki.
(Mária sóhajt csendesen;
Fájdalmas áldás Jézust szülni.)
.
– Bizony mondom, az Atyához megyek,
mielőtt a Vigasztalót hoznám –
(Mária susogva fohászkodik:
Vezéreld haza hozzám!)
.
Fáklyások lopóznak a hegyre,
az olajfák furcsán összesuhognak…
(Mária egyedül sírdogál:
Mi lesz holnap?)
.
Hirtelen búgó szélvihar hördül,
a Cedron morajlón felrian –
(Mária belesikolt az éjbe:
Meghal, meghal a fiam!)
.
Festmény: Jacobo Tintoretto
 
 
 
 
https://youtu.be/zUuTRE4i5tA
 
 
 
 

Nagypéntek

 

Nagypéntek – Jézus Krisztus kereszthalálának napja

KULTÚRA – 2020. április 9., csütörtök | 20:24     

 

 

 

 

 

 

 

Nagypéntek az egyházi év legcsendesebb ünnepe: Jézus kínszenvedésének, halálának és sírba tételének napja. Az Anyaszentegyház ősi hagyomány szerint nem mutat be szentmisét ezen napon, mert maga az örök Főpap, Krisztus az áldozat a kereszt oltárán.

Az egyházi év legmegrendültebb liturgiáját ünnepeljük nagypénteken.

A nagypénteki szertartás három fő részből áll: az igeliturgiából (olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel), a kereszt előtti hódolatból, valamint a szentáldozás szertartásából.

A liturgia színe már előre jelzi a szenvedéstörténetet. A piros szín a vértanúság, a mártírság, a szenvedés színe. A pap piros miseruhában, némán vonul az oltárhoz, majd leborul az oltár előtt. A pap földre borulása az önmagát kiüresítő, az emberrel, a földdel azonosuló Krisztust jeleníti meg.

Az igeliturgia olvasmányai Jézus szenvedésének titkáról szólnak. Az ószövetségi olvasmány Izajás próféta könyvéből hangzik el (Iz 52,13–53,12): az Úr szolgájának sorsáról, az Igaz szenvedéséről szól, akinek áldozatát Isten elfogadta. A szenvedő szolga az ószövetségi Üdvösségközvetítő, a Messiás előképe. A szentleckében Krisztus mint az új szövetség igaz és tökéletes főpapja jelenik meg előttünk (Zsid 4,14–16; 5,7–9). Ezután hangzik el a passió. A János-evangélium (Jn 18,1–19,42) drámai módon idézi fel Krisztus kínszenvedését, halálát és sírba tételét.

A szentbeszéd után az egyetemes könyörgések következnek, amikor – lélekben a kereszt alatt állva – könyörgünk az Anyaszentegyházért, a pápáért, a papságért, a hívekért, a keresztségre készülőkért, a keresztények egységéért, az Ószövetség népéért, a zsidókért, az Egyháztól elszakadtakért, a nem hívőkért, valamint az ország, a társadalom, a világ vezetőiért és különösen a szenvedőkért. A tíz könyörgés után idén a járvány miatt külön egy tizenegyedik könyörgést iktatott be az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció, amelyben megemlékeznek mindazokról, akik gyászolnak, a betegekről és a halottakról. Ez a könyörgés magyarul így hangzik:

A járványban megbetegedettekért, az elhunytakért,
és a szeretteiket elvesztőkért is imádkozzunk, testvérek,
hogy megtapasztalhassa a keresztény nép:
– életünkben és halálunkban egyaránt mellettünk áll Krisztus,
a Mindenség Királya.
Csendben imádkoznak, majd a pap folytatja:
Mindenható, örök Isten, tekints kegyesen aggodalmunkra,
könnyítsd meg gyermekeid terhét,
fogadd országodba az elhunytakat
és erősítsd meg gyenge hitünket,
ahogy megerősítetted Szent Fiadat,
Jézus Krisztust,
aki értünk kiürítette a szenvedés kelyhét.
Add, hogy mindig kétkedés nélkül bízzunk
atyai gondviselésedben.
Krisztus, a mi Urunk által.
H.: Ámen.

A kereszthódolat szertartása a liturgia második fő része. Idén sajnálatos módon, tekintettel a járványveszélyre, templomainkban nem kerülhet sor a hívek kereszt előtti hódolatára, mivel hasonlóan az elmúlt napokhoz, a hívek fizikailag nem, csak lélekben és imádságban tudnak belekapcsolódni a liturgiába, és ezért egyedül a celebráns csókolhatja meg idén a keresztet.

A kereszthódolat után következik a szentáldozás szertartása. A Miatyánk és az Isten Báránya elmondása után szolgáltatja ki a celebráns a szentséget. A zárókönyörgés elmondása után a liturgia befejeztével a pap teljes csendben távozik a templomból.

A helyi szokásoknak megfelelően ekkor következhet a lamentáció, Jeremiás siralmainak a felolvasása.

Nagypénteken az esti szertartást megelőzi a délután három órakor végzett keresztút. A keresztút segít megértenünk a történelem drámáját, de bennünket, hívőket biztosít arról, hogy nem a halálé az utolsó szó, hogy nagypénteket követi a feltámadás, a jó győzedelmeskedik a gonosz felett, a szeretet győz a gyűlölet felett, a harmadnapra Feltámadt Krisztus győzelme hirdeti, hogy az utolsó szó Istené, aki maga az Élet.

Az Egyház nagypénteken szigorú böjt megtartását kéri a hívektől. A 18 és 60 év közötti hívek legfeljebb háromszor étkezhetnek, és egyszer lakhatnak jól, valamint 14 éves kortól a húsételek fogyasztásától is tartózkodni kell. A hívek ezzel az önmegtagadással fejezik ki szeretetüket az Örök Főpap iránt, és a testi lemondás emlékeztet minket Jézus mindhalálig tartó szeretetére.

Forrás: MKPK Sajtószolgálat

Magyar Kurír

Nagypéntek

Isten szeme könnyezik, fiát siratja,
ki értünk és a világért életét adta,
hogy megváltsa azokat a súlyos bűnöket,
melyek szívén és lelkén sebet ütöttek.

Isten arcán szomorúság, bánat árnya ül,
hisz mérhetetlen bűn az mivel szembesül,
bűn,gonoszság, hazugság, és viszály,
mely az emberi szeretetet földig rombolá.

Isten magához emeli drága gyermekét,
hogy ne lássa annak nagy szenvedését,
s hogy megadja számára azt az örök életet,
mely az érző szívű embereknek elrendeltetett.

Isten szeme könnyes, és könnyes is marad,
addig, míg az ember a gonosz útján halad,
mert amíg lesz ember, ki a gonosz felé hajlik,
addig Isten szeméből is csak a könny patakzik.

Kun Magdolna

 

Haluszka Rózsa: A Golgota felé
.
Hitetlen, kőkemény szívek,
Gúnykacaj, metsző és hideg,
Vad átok zúg völgyön, hegyen,
Kísérik drága Mesterem
A Golgota felé!
Közéjük álltam egykor én,
Nem vett körül még semmi fény,
S én a sötét, a fénytelen,
Kísérem drága Mesterem.
A Golgota felé!
.
Kacagja Őt a sokaság,
Hol itt a hit? Hol itt a vágy?
Csak ellene!… Mellette nem!…
Úgy kísérik szent Mesterem
A Golgota felé!
Közéjük álltam egykor én.
Üldözte lelkem annyi rém,
S kacagtam én is féktelen.
S úgy kísértem szent Mesterem
A Golgota felé!
.
Csúfolja Őt a nagy tömeg,
Száz kéz emel most Rá követ!
Vad lárma hangzik szüntelen
Kísérik drága Mesterem
A Golgota felé!
Közéjük álltam egykor én,
Hol volt a Hit? Hol volt a Fény?
Meg sem döbbentem vesztemen,
S kísértem drága Mesterem
A Golgota felé!
.
S a Mester egyszer hátranéz…
S követ fogva… megállt a kéz,
S én rádöbbentem hirtelen
Miattam megy most Mesterem
A Golgota felé!
Némán megálltam akkor én,
Szemvakító volt a fény,
Mely felvillant a Mesteren.
S én áttörtem a tömegen,
A Golgota felé!
.
Csöndes, szelíd asszonysereg,
Angyalszemükből könny pereg.
Siratják Isten szent Fiát,
A Magdolnák s a Máriák,
Mellette mind!… Ellene nem!…
Kísérik drága Mesterem
A Golgota felé!
Közéjük állok mostan én,
Nem vonz már más csak az a fény,
S örök hűséggel követem
Imádott, drága Mesterem
A Golgota felé!
 
 
 

Sík Sándor
A KERESZTÚTON

Megy a Jézus a Kálváriára,
Fejében a töviskoronája.
Véres rózsák verték ki a testét.
Megy a Jézus, viszi a keresztjét.
Most először roskadt el alatta,
Vad pribékek keze fölrángatta.
Szeges szíjak a húsába tépnek,
Borzalommal kísérik a népek.
Szeges szíjak, csontig elevenbe.
Jön az úton Szűzmária szembe.
A szeméből mennyek mosolyognak,
De szívében hét tőre pokolnak.
Nézi Jézust, nézi a keresztfát,
Azt a véres, verejtékes orcát,
Azt az Arcot, azt az édes-egyet,
Aki az ő testéből testedzett.
Kis Betlehem boldog éjjelében
Ő ringatta ámuló ölében,
Ő mosott rá, főzött és dagasztott,
Ágya szélén de hányszor virrasztott!
Ruhácskáit szőtte, fonta, foldta,
Haj pedig már akkor is de tudta … !
Ó hogy nézte távolodó képét,
Mikor elment, három éve, végkép!
Nézi most is, rogyadozó testtel,
Kicsi fiát a szörnyű kereszttel.
Nézi, nézi fátyolodó szemmel.
Megy a Jézus, utána a tenger.
Véres úton, végestelen hosszan:
Tenger ember, férfi, gyerek, asszony,
Véres tajték veri ki a mesgyét.
Valamennyi viszi a keresztjét.

Nem hiányzik senki sem a sorból:
Legelől a tizenkét apostol,
Utánuk a számolatlan ezrek,
Ködbevesző végtelen keresztek.
Ott piheg a sok mái szegény is,
Édesapám, édesanyám, én is!
Hétfájdalmas, nézz ide miránk is,
Krisztus Anyja, légy a mi anyánk is!
(1943).

 

NAGYPÉNTEK

Úr Jézus! Te végigjártad a keresztutat és méltósággal viselted a bántást, a szenvedést! Sohasem volt hatalma feletted senkinek és semminek, a kereszten is szabad voltál! Szabad voltál, mert szerettél és most is szeretsz bennünket, Egy vagy a Teremtővel. Hálás a szívünk ezért és csodálunk Téged. Adj erőt, hogy mindennapi keresztre-feszüléseinkben megélhessük ugyanezt szeretet-szabadságot! ÁMEN

Nagypéntek érted történt. Jézus inkább meghalt helyetted, semhogy nélküled éljen.

 

PASSIO – NAGYPÉNTEK

EVANGÉLISTA: A mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedése Szent János evangélista szerint.

Abban az időben Jézus kiment tanítványaival a Kedron völgyén túlra, ahol egy kert volt, s bement oda tanítványaival. Ezt a helyet ismerte Júdás is, aki őt elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival. Júdás kapott egy csapat katonát, valamint a főpapoktól és a farizeusoktól szolgákat, és kiment velük oda lámpákkal, fáklyákkal, fegyverekkel fölszerelkezve. Jézus tudott mindent, ami rá várt. Eléjük ment tehát és megkérdezte tőlük:

JÉZUS: Kit kerestek?

EVANGÉLISTA: Azok ezt válaszolták:

TÖMEG: A názáreti Jézust.

JÉZUS: Én vagyok.

EVANGÉLISTA: Júdás is ott volt köztük, aki elárulta. Mikor azt mondta nekik: “Én vagyok”, meghátráltak és a földre estek. Ezért újra megkérdezte tőlük:

JÉZUS: Kit kerestek?

EVANGÉLISTA: Azok ezt válaszolták:

TÖMEG: A názáreti Jézust.

EVANGÉLISTA: Erre Jézus így szólt:

JÉZUS: Megmondtam már, hogy én vagyok. Ha tehát engem kerestek, engedjétek el ezeket!

EVANGÉLISTA: Így beteljesedett, amit korábban megmondott: “Senkit sem veszítettem el azok közül, akiket nekem adtál”. Simon Péternél volt egy kard. Kirántotta, és a főpap szolgájára sújtott vele: levágta a jobb fülét. A szolgának Malkusz volt a neve. De Jézus rászólt Péterre:

JÉZUS: Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Ne igyam ki talán a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?

EVANGÉLISTA: Ekkor a csapat, az ezredes és a zsidó szolgák elfogták Jézust, és megkötözték. Először Annáshoz vezették, mert ő apósa volt Kaifásnak, aki abban az évben főpap volt. Ő adta a zsidóknak azt a tanácsot, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért.

Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, ezért bemehetett Jézussal a főpap udvarába, Péter meg kint várakozott a kapu előtt. A másik tanítvány, aki ismerőse volt a főpapnak, visszajött, szólt a kapuban őrködő lánynak, és bevitte Pétert. A kaput őrző szolgáló közben megjegyezte:

SZOLGÁLÓ: Talán te is ennek az embernek a tanítványai közül vagy?

EVANGÉLISTA: Ő azt felelte:

PÉTER: Nem vagyok!

EVANGÉLISTA: Mivel hideg volt, a szolgák és a fegyveresek tüzet raktak, hogy fölmelegedjenek. Péter is köztük álldogált, és melegedett. A főpap eközben tanítványi és tanítása felől faggatta Jézus. Jézus ezt válaszolta neki:

JÉZUS: Én a világhoz nyíltan beszéltem. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása van. Titokban nem mondtam semmit. Miért kérdezel hát engem? Kérdezd azokat, akik hallották, amit beszéltem. Íme ők tudják, hogy miket mondtam!

EVANGÉLISTA: E szavakra az egyik ott álló szolga arcul ütötte Jézust, és így szólt:

SZOLGA: Így felelsz a főpapnak?

EVANGÉLISTA: Jézus ezt mondta neki:

JÉZUS: Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha viszont jól, akkor miért ütsz engem?

EVANGÉLISTA: Ekkor Annás megkötözve elküldte őt Kaifás főpaphoz. Simon Péter még mindig ott állt, és melegedett. Újra megkérdezték tőle:

SZOLGÁLÓ: Talán te is az ő tanítványai közül vagy?

EVANGÉLISTA: Ő így felelt:

PÉTER: Nem vagyok!

EVANGÉLISTA: A főpap egyik szolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte:

SZOLGÁLÓ: Nem téged láttalak én a kertben ővele?

EVANGÉLISTA: De Péter ismét tagadta; és ekkor mindjárt megszólalt a kakas. Kaifástól tehát elvezették Jézust a helytartóságra. Kora reggel volt. A zsidók nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanná ne váljanak, és elkölthessék a húsvéti bárányt. Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és megkérdezte:

PILÁTUS: Mivel vádoljátok ezt az embert?

EVANGÉLISTA: Azok azt felelték:

TÖMEG: Ha nem volna gonosztevő, nem adtuk volna őt a kezedbe.

EVANGÉLISTA: Pilátus ezt mondta:

PILÁTUS: Vigyétek el, és ítélkezzetek fölötte a ti saját törvényetek szerint!

EVANGÉLISTA: A zsidók ezt válaszolták neki:

TÖMEG: Nekünk senkit sem szabad megölnünk!

EVANGÉLISTA: Így beteljesedett, amit Jézus arról mondott, hogy milyen halállal fog meghalni. Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust és megkérdezte tőle:

PILÁTUS: Te vagy-e a zsidók királya?

EVANGÉLISTA: Jézus így válaszolt:

JÉZUS: Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?

EVANGÉLISTA: Pilátus ezt felelte:

PILÁTUS: Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok adtak a kezembe. Mit tettél?

EVANGÉLISTA: Ekkor Jézus így szólt:

JÉZUS: Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna az országom, szolgáim harcra kelnének, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innét való.

EVANGÉLISTA: Pilátus megkérdezte:

PILÁTUS: Tehát király vagy?

EVANGÉLISTA: Jézus így felelt:

JÉZUS: Te mondod, hogy király vagyok. Én arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, az hallgat a szavamra!

EVANGÉLISTA: Erre Pilátus azt mondta:

PILÁTUS: Mi az igazság?

EVANGÉLISTA: E szavak után Pilátus újra kiment a zsidókhoz és ezt mondta nekik:

PILÁTUS: Én semmi vétket sem találok benne. Szokás azonban nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?

EVANGÉLISTA: De ők ismét kiáltozni kezdtek:

TÖMEG: Ne ezt, hanem Barabást!

EVANGÉLISTA: Barabás rabló volt. Ekkor Pilátus fogta Jézust és megostoroztatta. A katonák tövisből koszorút fontak, a fejére tették és bíborszínű köntöst adtak rá. Azután eléje járultak és így gúnyolták:

TÖMEG: Üdvöz légy, zsidók királya!

EVANGÉLISTA: És közben arcul verték. Pilátus ezután újra kiment, és így szólt hozzájuk:

PILÁTUS: Íme, elétek vezetem őt, hogy megtudjátok: nem találok benne semmi vétket.

EVANGÉLISTA: És kijött Jézus, töviskoronával, bíborruhában. Pilátus pedig így szólt:

PILÁTUS: Íme az ember!

EVANGÉLISTA: A főpapok és a szolgák, mihelyt meglátták őt, kiáltozni kezdtek:

TÖMEG: Feszítsd meg! Feszítsd meg!

EVANGÉLISTA: Pilátus azt mondta nekik:

PILÁTUS: Vigyétek, feszítsétek őt ti keresztre, mert én semmi vétket sem találok benne!

EVANGÉLISTA: De a zsidók ezt felelték:

TÖMEG: Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten fiává tette magát!

EVANGÉLISTA: Amikor Pilátus meghallotta ezt, még jobban megijedt. Visszament a helytartóságra, és újra megkérdezte Jézust:

PILÁTUS: Honnan való vagy?

EVANGÉLISTA: De Jézus nem válaszolt neki semmit. Erre Pilátus azt mondta neki:

PILÁTUS: Nem felelsz nekem? Talán nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy megfeszítselek, vagy arra, hogy elbocsássalak?

EVANGÉLISTA: Erre Jézus azt mondta:

JÉZUS: Semmi hatalmad sem volna fölöttem, ha onnan felülről nem kaptad volna. Ezért annak, aki engem a kezedbe adott, nagyobb a bűne.

EVANGÉLISTA: Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa Jézust.

A zsidók azonban ezt kiáltozták:

TÖMEG: Ha szabadon bocsátod nem vagy a császár barátja. Mert mindaz, aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak.

EVANGÉLISTA: E szavak hallatára Pilátus kivezette Jézust, maga pedig a bírói székbe ült a kövezett udvaron, amelyet héberül Gabbatának hívnak. A húsvéti készület napja volt, a hatodik óra körül. Így szólt a zsidókhoz:

PILÁTUS: Íme a királyotok!

EVANGÉLISTA: De azok így kiáltoztak:

TÖMEG: El vele, el vele! Feszítsd meg!

EVANGÉLISTA: Pilátus megkérdezte:

PILÁTUS: Keresztre feszíttessem a királyotokat?

EVANGÉLISTA: A főpapok azonban ezt felelték:

TÖMEG: Nincs királyunk, csak császárunk!

EVANGÉLISTA: Erre kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszítsék. Ekkor a zsidók átvették Jézust. A keresztet ő maga vitte, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak. Ott keresztre feszítették őt, s két másikat is vele, jobb és bal felől, Jézus meg középen. Pilátus feliratot is készített, és a keresztfára tétette. Ez volt ráírva: “A názáreti Jézus, a zsidók királya.” A feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol Jézust megfeszítették, közel volt a városhoz. Héberül, latinul és görögül volt felírva. A zsidó főpapok kérték Pilátus: “Ne azt írd: A zsidók királya” Pilátus azonban ezt válaszolta: “Amit írtam, megírtam”. A katonák pedig, miután Jézust keresztre feszítették, fogták a ruháit, négy felé osztották, mindegyik katonának egy részt. Azután a köntöse következett. A köntös varratlan volt, egy darabból szabva, ezért így szóltak egymáshoz: “Ezt ne vágjuk szét, inkább vessünk rá sorsot, hogy kié legyen!” Így beteljesedett az Írás: “Szétosztották maguk között ruháimat, s a köntösömre sorsot vetettek.” A katonák pontosan ezt tették. Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége, és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához:

JÉZUS: Asszony, íme a te fiad!

EVANGÉLISTA: Azután a tanítványhoz szólt:

JÉZUS: Íme, a te anyád!

EVANGÉLISTA: Attól az órától fogva házába fogadta őt a tanítvány. Jézus tudta, hogy minden beteljesedett. De hogy beteljesedjék az Írás, így szólt:

JÉZUS: Szomjazom.

EVANGÉLISTA: Volt ott egy ecettel telt edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték és a szájához emelték. Mikor Jézus megízlelte az ecetet, így szólt:

JÉZUS: Beteljesedett!

EVANGÉLISTA: És fejét lehajtva kilehelte lelkét.

(Csend, térdelés)

EVANGÉLISTA: A zsidók pedig, mivel az előkészület napja volt, és a holttestek nem maradhattak a kereszten, megkérték Pilátust, hogy töresse meg a keresztre-feszítettek lábszárát, és vetesse le őket a keresztről. Az a szombat ugyanis nagy ünnep volt. Elmentek tehát a katonák, és megtörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek. Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona beledöfte lándzsáját az oldalába. Ekkor vér és víz folyt ki belőle. Az tanúskodik erről, aki látta ezt, és az ő tanúságtétele igaz. Jól tudja ő, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. Mert mindez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: “Csontot ne törjetek benne!” És ami az Írás más helyén áll: “Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak.”

Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, bár a zsidóktól való félelmében csak titokban, engedélyt kért Pilátustól, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. El is ment és levette Jézus testét. Eljött Nikodémus is, aki korábban egyszer éjszaka ment Jézushoz. Hozott mintegy száz font mirha- és áloékeveréket. Fogták Jézus testét, és fűszerekkel együtt gyolcsleplekbe göngyölték. Így szokás temetni a zsidóknál. Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, a kertben pedig egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt oda temették Jézust.

Ezek az evangélium igéi.

 

https://youtu.be/maeOV1XMNtc

 

– Passió

https://youtu.be/PejraT0mAkA?list=PLbeVUDFE0-txbYrt7bNCv3hzJPBWrTDhn

https://youtu.be/UhqqhRHKnto

https://youtu.be/Z4fggf5i-f0

Atyám, a Te kezedbe teszem le az én lelkemet

„Tizenkét órától három óráig sötétség lett az egész földön. A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt. Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet! És ezt mondva meghalt” (Lk 23,44-46).

Elérkeztünk Jézus hetedik szavához. A sorrend, ahogy az előző részben említettem, bizonytalan. János, aki úgy ábrázolja Jézus szenvedését, mint az Atya akarata iránti engedelmességet, egy küldetést, amit teljesíteni kell, azt hangsúlyozza, hogy Jézus utolsó szava a győzelmi kiáltás volt. Ezután Jézus csendben kilehelte lelkét. Lukács, aki nem volt ott, azokat a beszámolókat részesítette előnyben, melyek szerint Jézus halálát apokaliptikus jelenségek sora kísérte, sötétség, földrengés és a templom kárpitjának kettéhasadása. Ehhez az apokaliptikus közeghez az az üzenet illett jobban, hogy miután Jézus érvényesítette az Atya akaratát, saját életét is leteszi az Ő kezébe. Mivel, ahogy már többször megjegyeztem, az eseményekről nem készült jegyzőkönyv, az evangéliumok pedig – bár a történeti tényeken alapszanak – valójában igehirdetések, a sorrendnek nincs akkora jelentősége, mint ahogy egyesek gondolják. Ezért a hetedik szót Lukács üzenetének összefüggésében szeretném bemutatni, ahogy ezt János esetében is tettem. Négy dologról fogok szólni: a hetedik szó forrásáról, a Jézus által használt megszólításról, a szójelentéséről, valamint a keresztényekre gyakorolt hatásáról.

https://youtu.be/H9cMl3dNOQo

https://youtu.be/s_AaTt5cdqE

Húsvéti kalendárium

Az év egyik legnagyobb, több napig tartó ünnep-sorozata a húsvét. A Jézus halálát és feltámadását középpontba állító keresztény ünnep a pogány tavaszkezdő rítusok hagyományát is magába foglalja. Összeállításunkban Virágvasárnaptól Húsvéthétfőig vesszük sorra az ünnep legfontosabb részeit.
Virágvasárnap
Virágvasárnapi körmenet Húsvét előtti vasárnap, Virágvasárnap vezeti be az ünnepet. Jézus ezen a napon vonult be diadalmasan Jeruzsálembe, és lábai elé a tisztelet jeléül ágakat, vagy pálmaleveleket fektettek.
Az ünnep a 4. századtól terjedt el. A hagyomány, hogy a virágvasárnapi bevonulás szereplői a gyermekek, feltehetően a jeruzsálemi egyház liturgiájából ered. Felnőttek keresztelésére évente kétszer – vízkeresztkor és húsvétkor – került sor, így a virágvasárnapi ünnepen az ujjongó népet a keresztelésre várók jelképezték, őket pedig a görög egyházi nyelv „gyermekeknek” nevezte. Ez a hagyomány úgy őrződött meg, hogy az iskolás gyermekek ilyenkor barkát gyűjtenek, amit a templomban megszentelnek. A szentelt barkát gonoszűzőnek, betegséggyógyítónak tartják, de elűzi a jégesőt is és megóv a villámcsapástól.
Hagyományosan több palóc községben ilyenkor tartják az úgynevezett kiszehajítást. Fiatal lányok a telet jelképező, menyecskeruhába öltöztetett szalmabábut visznek végig a falun, majd vízbe dobják majd elégetik. Ezzel a cselekedettel rituálisan is vége van a télnek. Majd következik a Nagyhét, Jézus kereszthalálához és feltámadásához vezető eseménysorozattal.
Nagyhét
Krizmaszentelés Nagyhéthez köthető a tavaszi újjászületés ünneplése is. A természet virágba borulása a test és a lélek megújulását is jelenti. A magyar falun a parasztok egészen a közelmúltig a nagyhét tiszteletére megtisztították az egész
portát, beleértve az istállót és melléképületeket is. A szerszámokat letisztogatták, kifényesítették. Különös gonddal készültek ilyenkor a gyónásra, szentáldozásra is. Az édesanya szigorúan gondoskodott róla, hogy minden gyermek és még a béresek, szolgálók is mind elvégezzék. A húsvét táján végzett gyónást még a XX. század elején is a gyóntatócédula igazolta, ilyet ma is találni régi imádságoskönyvekben. Egyes helyeken a vízkereszti házszentelés alkalmával az asztalra készítették és a plébános jelenlétében a sekrestyés cérnára fűzve összegyűjtötte. A nagyhét eseményeihez tartozik a püspöki székesegyházakban a krizmaszentelési mise. (Krizma a püspöki szertartásokhoz használt olívaolaj és balzsam keveréke). Ekkor újítja meg a papság a szenteléskor tett ígéreteit is.
Nagycsütörtök
Leonardo da Vinci, Az utolsó vacsora c. festménye örökíti meg.Az utolsó vacsora emléknapja, az Eucharisztia (oltáriszentség) alapításának ünnepe. Ilyenkor a székesegyházakat kivéve minden templomban csak egy mise van, az esti órákban. Ezen a pap az örvendezést, ünneplést jelentő fehér ruhában van. Az orgona szól, egészen a Dicsőség a magasságban Istennek… kezdetű himnuszig, ami alatt szólnak a harangok és a csengők. Utána húsvét vigíliájáig se az orgona, se a csengő nem szól. („A harangok Rómába mentek…”) Ez jelképezi, hogy senki nem szólt Jézus mellett. A prédikáció után a lábmosás szertartása következik. Ennek hagyománya a Bibliában található, Jézus az utolsó vacsorán megmosta tanítványai lábát. A mise után következik az oltárfosztás: az oltárt a díszeitől megfosztják, az ajtaját kinyitják. Ez jelképezi, hogy Jézust megfosztották ruháitól. A mise után általában a templomokban virrasztást szoktak tartani, arra emlékezve, hogy Jézus ezen az éjszakán megkérte tanítványait, virrasszanak vele.
Nagypéntek
Passió Jézus kereszthalálának napja. Ilyenkor szigorú böjtöt tartanak mindenütt, osztozva szimbolikusan Jézus szenvedéseiben. A népszokásban általános tisztálkodási nap is: meszelnek, takarítanak, nagymosást tartanak a patakban és az állatokat is megfürösztik. Sok helyen nem gyújtanak tüzet. A katolikus egyházban nincs mise, mert ezen a napon maga Jézus, az örök főpap mutatja be az áldozatot. A pap a szertartást piros öltözékben végzi – a piros a vértanúság liturgikus színe. A papság és a segítők teljes csendben vonulnak be a templomba, s a Nagycsütörtökön kiüresített oltárszekrény (tabernákulum) előtt arcra borulnak. Ezt követi az igeliturgia: az olvasmány Isten szenvedő szolgájáról szól, majd János evangéliumából olvassák fel Jézus szenvedéstörténetét, a passiót. Ezután következnek ünnepélyes formában az egyetemes könyörgések. Majd körmenetben behozzák a keresztet, amely előtt tisztelegve minden hívő kifejezheti háláját és imádatát a megfeszített Krisztus iránt.
Nagyszombat
Tűzgyújtás, húsvéti gyertya .Este tartják Jézus feltámadásának ünnepét. A halál legyőzésének egyik központi eleme a tűz. A tüzet ősi módon (csiholással, dörzsöléssel) újra meggyújtják és megszentelik. A katolikus egyházban az egyik ilyenkor szokásos liturgia a Fényliturgia: a tűz megáldásának és a húsvéti gyertya meggyújtásának szertartása, amely Jézus feltámadását jelképezi. Az esti harangszó a böjt végét jelenti. (A húsvét név is erre utal: hús magunkhoz vétele újra, a böjti időszak után). A katolikus időszámításban szombat este a sötétedés után már vasárnap van, ezért a szombat esti misét vasárnap vigíliájának nevezik, amely után húsvéti körmenet hirdeti a világnak Krisztus feltámadását.
Húsvétvasárnap
Húsvéti sonka, tojás, kalács. Ehhez a naphoz tartozott az ételszentelés hagyománya. A délelőtti misére letakart kosárral mentek a hívők, melyben bárányhús, kalács, tojás, sonka és bor volt. A húsvéti bárány Jézus áldozatát, a bor Krisztus vérét jelképezi. A tojás pedig az újjászületés jelképe. Az egészben főtt tojás ugyanakkor a családi összetartást is jelképezi. A magyar néphagyomány szerint a családtagoknak együtt kellett elfogyasztaniuk a húsvéti tojásokat, hogy ha valamikor eltévednének az életben, mindig eszükbe jusson, hogy kivel fogyasztották el a húsvéti ételeket és mindig hazataláljanak. Ilyenkor tartják a húsvéti határjárást: az egész falu népe körbejárja a földjeit, kitisztogatja a forrásokat. Sok helyütt bált is rendeznek.
Húsvéthétfő
Húsvéti locsolkodás. A locsolkodás és a hímes tojás ajándékozása ősi termékenység-kultusz továbbélése. A víznek emellett megtisztító, megújító erőt is tulajdonítanak. Van olyan legenda is, amely arról számol be, hogy a Jézus feltámadásán ujjongó asszonyokat a sírnál a katonák lelocsolták, ezzel próbálván lecsendesíteni őket. A húsvéti tojások piros színe egyes feltételezések szerint Krisztus vérét jelképezi, de a piros színnek egyébként is védőerőt tulajdonítottak. A húsvét eredetileg a termékenység ünnepe, amely segítségével szerették volna az emberek a bő termést, és a háziállatok szaporulatát kívánni. Így kötődik a nyúl a tojáshoz, mivel a nyúl szapora állat, a tojás pedig magában hordozza az élet ígéretét. A locsolkodás is az öntözés utánzásával a bő termést, fiataloknál pedig a termékenységet, az élet átörökítésének képességét hivatott jelképezni.

Forrás: Várnagy Antal, Liturgika, Lámpás kiadó, Abaliget, 1993.
Tarján Gábor, Mindennapi hagyomány, Magyar Médiapedagógiai Műhely, 1993.
Édes Borbála
Helyesi-Eördögh 2016  

A fáradt ember keresztútja a koronavírus járvány idején Zubály Lajos plébános gondolataival

A fáradt ember keresztútja a koronavírus járvány idején  Zubály Lajos plébános gondolataival          

 

 

 

 

 

 

 

Bevezetés:

Krisztus Urunk keresztútjának állomásai minden korban más és más gondolatokat ébresztenek az imádkozó lelkekben. Másképpen szemléli az eseményeket a jelenben is az idős, másképp a fiatal, másképpen az egészséges és másként a beteg.
A keresztjét hordozó Üdvözítőt azonban minden időben leginkább a szenvedő ember érzi magához egész közel. Amikor magunk is nehéz a keresztet cipelünk, amikor megaláznak bennünket, összecsapnak a hullámok fölöttünk, és úgy tűnik, nincs már számunkra kiút, akkor egyedül a kereszthordozó Krisztus szenvedésében találunk igazán vigasztalást és erőt.

Így van ez 2020 nagyböjtjén is, amikor a koronavírus járvány miatt korlátaink vannak. A fő szabály: “Maradj otthon!” Lehet, hogy kellemetlenek ezek a korlátok. Idővel talán elviselhetetlen lesz és belefáradunk. Kérjük az Úr Jézust, hogy adjon erőt a mindennapra; főleg akkor, ha belefáradunk ebbe a kereszthordozásba.

1. állomás: Jézust halálra ítélik.

( Önuralom)

 

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

A Getszemáni kert álmatlan éjszakája és idegkimerültsége után, tompán, fájó fejjel, égő szemekkel emberek elé állni; nyugodtan szólni, amikor beszélni kell; és hallgatni, amikor némaság a méltó válasz…
Uram, a te nyugalmad kiérdemelte a kegyelmet, hogy én is tudjak uralkodni idegességemen, kimerültségemen, álmatlanságomon az emberek előtt. Tudjak nyugodtan szólni, és ha kell, hallgatni akkor is, ha idegeim pattanásig feszülnek.

Ez a járvány mindannyiunkat próbára tesz. Ezért is kell türelmesen elfogadni mostani helyzetünket és megtenni mindent, még akkor is, ha nehéz, hogy másoknak segítsek szóban, cselekedetben, példaadásban és ne keserítsem meg életüket. A mostani “Maradj otthon!” súlyos ítélet, de ezzel a szabállyal tudjuk elkerülni a nehezebb keresztet. Önuralom és alázat kell ennek elfogadásához és betartásához. Segíts Uram ebben!

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!

 

2. Állomás: Jézus vállára veszi a keresztet.

(A mindennap keresztje)

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Ilyen fáradtan, kimerülten veszed válladra a keresztet: megkezded azt a munkát, melyet a mennyei Atya a mai napra számodra kijelölt.
Te tudod, Uram, mit jelent munkába indulni anélkül, hogy az ember kialudta volna magát. Oly jó lenne egy napot kihagyni…, nem tenni semmit…, nem tudni semmiről… De nem lehet, vár a mai nap feladata. Vállamra veszem a nap terhét, veled együtt indulok…

Ebben az évben, amikor nagyböjt idején a koronavírus járvány jár közöttünk alattomos módon, igazi nagyböjtünk van és nem 40 napig tart. Sok mindenről le kell mondanunk, bár ezt nem szerettük volna: a templomba járásról, az Oltáriszentség magunkhoz vételéről, csak lelki áldozásra van lehetőség a járvány idején abban az évben, amikor Magyarországon az Eucharisztikus Kongresszus lesz reményeink szerint. Nehéz papként mindennap bemutatni a szentmisét az üres templomban, amikor a Napkori és Apagyi hívek nem lehetnek jelen. De vállalom ezt a keresztet és bizakodóan imádkozok értük, hogy a mostani keresztet kitartóan hordozzuk. Le kell mondani az iskolába és a munkába járásról, a személyes találkozásokról, a beszélgetésekről az utcán vagy a bolt előtt, a közösségben való szórakozásról és még sorolhatnánk. 2020. nagyböjtjének a mottója: „Maradj otthon!” Segíts Uram, hogy ezt a keresztet kitartóan és hűségesen vigyem ebben az időben és végig járjam az idei nagyböjt keresztútját a magam és mások biztonságáért és érdekében!

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!

 

3. állomás: Jézus először roskad le a kereszt alatt.
(Nehéz…)

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

A teher a földre nyom. A te keresztedben a mi terhünk is nehezid. A világ terhét vonszolod meg-megingó lábbal.
Az én tehercipelésemnek, földre zuhanásaimnak azért van végtelenbe nyúló értéke, mert azt az Isten fölsebzett válla és tántorgó lába szentelte meg. Jézus kiérdemelte, hogy érdemszerző legyen.

Nem könnyű a kereszt hordozása 2020. nagyböjtjén. Hordozni a keresztet, hogy „Maradj otthon!” De nincs más megoldás! Úr Jézus! Te ezt a terhet is magadra vetted keresztedben és vitted a Golgotára. Mi elcsábulhatunk, hogy jó lenne megszegni a szabályt; hogy találkozzunk azokkal, akiket szeretünk és élni eddigi megszokott életünket. Nem tehetjük! Vannak, akik elesnek ebben a küzdelemben. A rendelkezések miatt elégedetlenkedhetünk, főleg úgy, hogy március 28-tól még nehezebb lett, amikor kijárási korlátozás lépett életbe. Pörlekedhetünk. Ha így teszünk, akkor is elesünk. Nincs értelme a pörlekedésünknek! Önmagunknak és másoknak lesz rosszabb. Ha mégis elbukunk, álljunk fel és tartsuk tiszteletben a szabályokat, és vigyük tovább a keresztünket! Uram, adj hozzá erőt és kitartást!

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!

 

4. állomás: Jézus édesanyjával találkozik.
(Máriával)

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Vannak tiszta, nyugodt, harmonikus lelkek. Oly jó velük találkozni, közelségük olyan megnyugtató, szeretetük oly erőt sugárzó. Mária csak szemével tudja végig simítani fia fájó homlokát, de az ő jelenléte új erőt ad a fáradt kereszthordozónak.
Mária, édesanyám, engedd, hogy lüktető homlokomat kezedbe hajtsam.

De jó lenne elzarándokolni Máriapócsra, a Kegykép előtt imádkozni, elsírni bajunkat, kérni a Szűzanya oltalmát és segítségét főleg most, amikor a koronavírus jár közöttünk! Nincs rá lehetőség. Mária most azt mondja nekünk: „Maradj otthon!” Járvány elmúltával örömmel mehetünk majd hálát adni. Ebben a nehéz időben is, mint számtalanszor betakar palástjával. Ahogyan végig kísérte Jézust a keresztútján, úgy velünk is járja ezt a nehéz időszakot, mint Fájdalmas Anya.
Vegyük elő a Máriapócsi Kegyképről készült szentképet. A Szűzanya ránk tekint, megnyugtató szemeivel bíztat és erőt ad a kitartásra. Egyúttal a kis Jézusra is mutat. Jézus is végig járta a keresztútját és teljesítette a mennyei Atya akaratát: „engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2,8). Mária a kis Jézusra mutatva nekünk is mondja, mint a kánai menyegzőn a szolgáknak: „Tegyétek, meg amit mond” (Jn 2,5) és Jézus szavait követve újítsuk meg életünket.
A szentképen Jézus Édesanyjára mutatva pedig üzeni: kérjük a Szűzanya segítségét, hiszen soha nem lehetet hallani, hogy Mária magára hagyta azt, aki hozzá fordult. A Kegyképen a kis Jézus Édesanyjára mutatásában benne van az a tekintet és rendelkezés, amit a kereszten mondott Máriának és János apostolnak: „Asszony, íme a te fiad!” Aztán a tanítványhoz fordult: „Íme, a te anyád!” Jn 19,26-27). Mária, Édesanyánk! Légy oltalmunk és segítségünk!

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!

 

5. állomás: Cirenei Simon átveszi a keresztet.
(Fáradtan is segíteni)

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Simon egész napi kimerítő munka után igyekszik hazafelé, amikor a kereszthordozó Jézussal találkozik. És mégis fölkíséri a Golgotára.
Uram, szabadíts meg a fáradtság, az idegesség önzésétől! Mert fáradt vagyok, nem kívánhatom, hogy mindenki körülöttem forogjon, mindenki énrám legyen tekintettel, mindenki engem szolgáljon, és nem menthetem föl magam a szeretet kötelessége alól: fáradtan is szeretnem, szolgálnom, segítenem kell.
Ha találkozom Vele, fölkísérem (még napi munkám után is) Jézust a Golgotára, keresztjét hordozva.

Mindenkinek nehéz ennek az évnek a keresztútja. Hordozzuk a koronavírus járvány keresztjét egyénileg és közösségileg is. Nem mondhatom: az én keresztem a legnagyobb, megvan a magam baja. Van, akinek nehezebb a keresztje, van, aki tőlem még nehezebben tudja elviselni ezt az időszakot. Egyedül lenni a nap 24 órájában, senkihez nem szólni, van, akit még telefonon sem hívnak fel, senkinek nem mondhatja el félelmét vagy baját. Csak a négy fal, a rádió vagy televízió, ami megtöri a néma csendet körülötte. Jóesetben a facebookon keresztül tud üzenetet váltani, ha biztosított ez a lehetőség számára. Jó lenne kimenne az utcára valakivel találkozni, az arra járókkal beszélgetni! Mégsem teszi, vállalja az egyedüllét nyomasztó magányát, mert tudja, hogy most ez a helyes. Némán belekiáltja környezetébe: „Maradj otthon!” Vállalom a magány keresztjét érted is.
Gondoljunk ezekre az emberekre! Hordozzuk őket szívünkben! És Cirenei Simonként merjünk hozzájuk csatlakozni egy telefonhívással; egy jó szóval a közösségi hálón; vagy az utcán, ha találkozok velük, amikor a boltba mennek, mint én is a szükséges dolgokat megvásárolni. Így leszek Cirenei Simonná, aki a fáradságos napi munkája után segített Jézusnak a keresztet vinni.

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!

 

6. állomás: Veronika letörli kendőjével Jézus verítékét.
(A többi ember fáradtsága)

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Együtt élek emberekkel. Őket is hajszolja az élet. Ők is sokszor fáradtak, kimerültek, idegesek. Milyen kevés kell ahhoz, hogy Veronika lehessek.
Egyszer egy derűs szó, máskor egy kis hallgatás, csöndben maradás, egy kis elnézés – talán csak annyi, hogy nem kapcsolom be a rádiót, vagy csöndesen teszem be az ajtót, halkan beszélek, nem panaszkodom folyton saját bajaimról, nem érzékenykedem, helyet adok a villamoson.
Az emberek kimerültségében Krisztus fáradságát tisztelem.

A koronavírus járvány egyre jobban terjed. Növekszik a betegek és halottak száma. Eddig sokan még türelmesen fogadták ezt a keresztet. De ahogy telnek a napok, a hetek, sokan fásultak, befelé fordulók, türelmetlenek lesznek. Egy hajóban evezünk. Ne terjesszünk rémhíreket, ne gyártsunk elméleteket, ne panaszkodjunk, ne elégedetlenkedjünk, ne idegesítsük a másikat, hanem legyünk megértőek az intézkedésekkel és embertársunkkal, aki talán nehezebben viseli ezt a keresztet. Legyünk Veronikák, akik türelmükkel és szeretetükkel segítjük embertársunkat.

Itt van a tavasz, a jó idő. Milyen jó lenne együtt lenni szeretteinkkel húsvétkor, a templomi közösséggel, kirándulni, sétálgatni az utcán, a strandra menni és sorolhatnánk a tavasz adta lehetőségeket, melyeket felkínál számunkra. Most nem szabad! Jövőre és utána való esztendőkben is lesz tavasz, lesz gyönyörű napsütés, és akkor is vár majd. De most azt üzeni ez az évszak: „Maradj otthon!” Ez a feltétele, hogy mindannyian megérjük a következő tavaszokat. Ne engedd, hogy elcsábítson a kísértés! Veronika kendőjét nyújtva bátoríts másokat, hogy új erőre kapjanak!
Húsvét kapujában vagyunk. A járvány miatt lelkigyakorlatunk elmaradt. Templomainkban nem vehetnek részt a hívek szentmisén. Községi keresztutat nem tarthatunk. Nem vehetünk részt az esztendő egyszeri és máskor nem pótolható szent három nap szertartásain, melyekkel Jézus megváltó halálát és feltámadását ünnepeljük. Ez a szent három nap a mi örök életünk záloga és nem adhatunk ezért hálát templomainkban. Csak a televízión, rádión, vagy interneten keresztül van lehetőség bekapcsolódni az ünnepbe. Vedd elő Veronika kendőjét és töröld le magadról, családról és embertársad arcáról mindazt a port és szennyet, ami belepi az ünnepet. Templomban az ünnepek alatt lehetnek zavaró tényezők. 2020 Szent Háromnapján megélheted Jézus szavainak valóságát: „Menj be a szobádba, zárd be az ajtót és úgy imádkozzál a rejtekben lévő Atyádhoz. Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked” (Mt 6,6). Tedd ezt családoddal és bensőségessé lesz az idei húsvéti ünneped. Nem hozhatjuk a templomba el húsvét vasárnap a húsvéti ételeket megáldatni. A pap az üres templomba kérheti rájuk és az ételekre Isten áldását. De te Veronika kendőjével, melyen Jézus arcképe ott maradt, takard be az ételeket és családodat. És ez a kép biztat, hogy nem a kereszté az utolsó szó, hanem azé az életé, melyet Jézus szerzett meg feltámadásával.

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!

 

7. állomás: Jézus másodszor roskad le a kereszt alatt.
(Csüggedés)

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Uram, időnként oly csüggedés fog el. Hiába minden küszködés, úgy érzem, nem jutok előre. A mindennap taposómalmából áll az életem. Napról napra kezdem elölről a munkát, és mindig elmarad egy csomó tennivaló. Napról napra elindulok jószándékaimmal, és minden nap meghozza ugyanazokat a hibákat és bűnöket, mint a tegnapi.
Uram, elfelejtettem a csüggedés óráiban, hogy a te megismétlődő eleséseid megszentelték, érdemszerzővé tették az én taposómalmomat, a te fölkeléseid megadják a kegyelmet, hogy egy-egy lépéssel mégis csak előbbre juthassak hibáim ellenére a küzdelemben.

Milyen szép terveink voltak az év elején 2020-ra. Mennyi munkát és feladatot tűztünk ki célként. A nagyböjtöt, a nyarat, az iskolai szünetet és sorolhatnánk mindazt, amit elterveztük és nem úgy sikerül a koronavírus járvány miatt. Úgy néz ki, hogy ezek, vagy legalábbis egy része nem valósul meg. Mi lesz ezekkel a tervekkel? – tesszük fel a kérdést. Sok olyan dolog elmarad, amit jónak gondoltunk. Mostani helyzetünk kilátástalannak tűnik a jövővel kapcsolatban, nem tudjuk megtervezni a holnapot sem. Egy biztos terv van, amit be kell tartani: „Maradj otthon!” Eleshetünk terveink meghiúsulása miatt és csüggedést válthat ki belőlünk. De nem adhatjuk fel! Újra és újra fel kell állni és járnunk kell tovább a járvány keresztútját.

Jézus kereszthordozása nem a csüggedés szellemében történt, hanem maga előtt látta a célt, amit meg kellett valósítania a megváltásunkért, a jövőnkért, hogy nekünk „életünk legyen és bőségben legyen” (Jn 10,10). Kereszthordozásában nem a csüggedés lelkületét adta nekünk az Úr, hanem a józanság és kitartás lelkét. Van értelme keresztjeinknek. Amit tudunk, oldjunk meg; a kikerülhetetlent pedig fogadjuk el. Mostani járvány miatti kereszthordozásunk kikerülhetetlen. Fel fogunk mindenképpen érni a Golgotára, amikor vége lesz a járványnak. De nem mindegy, hogy hogyan. Csak akkor jutunk fel jól, ha nem csüggedünk el, vigyázunk egymásra és biztatjuk egymást, elsősorban saját példánkkal a rendelkezések betartására. Adj Uram ehhez tisztánlátás és erőt! Add meg az erősség lelkületét!

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!

 

8. állomás: Jézus szól a síró asszonyokhoz.
(Az emberi vigasz kevés)

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Uram, keresztutadon nemcsak korbács és durvaság kísér, vannak olyanok is, akik sajnálnak, siratnak. Jól esik ez a szívnek – de a lényegen nem változtat. A keresztet mégis egyedül kell fölvinni a Golgotára.
Amikor fáradtan botorkálok a szenvedés útján, akad egy-egy meleg szív, aki részvéttel van, vigasztal, sajnál. Jó ez, ha megkapom, de nem keresem. Problémám lényegét nem oldja meg úgy sem. A szenvedéssel végső fokon mégis négyszemközt maradok, és a keresztnek egyedül kell az ,igen”-t kimondanom.

Keresztemet egyedül és másoktól körülvéve kell hordoznunk.
Egyedül, mert magam érzem, hogy miről kell lemondanom a mostani időszakban. Sok jó dologról. Olyan cselekedetekről, mellyel mások felé tudom kifejezni szeretetemet a családi, a baráti és közösségi kapcsolatainkban. Ez szomorúsággal és fájdalommal tölt el.
Húsvét sokak számára a közösség ünnepe is. Templomainkban sem lehetünk együtt. A pap egyedül végzi majd a szent három nap szertartásait, más esztendőben tele a templom, és ez a tény szomorúsággal tölti el a lelkipásztort. De az üres templomban is a megváltás örömhírét hirdetjük: „Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16). Hogy az üres templomban kell végezni a szertartásokat, talán a legnehezebb része a pap keresztútjának 2020-ban. Mégis azt mondja: „Maradj otthon!”, mert a húsvét örömhíre ebben az évben így tud igazán eljutni szívedbe-lelkedbe, ha a kereszthordozásnak ezt az áldozatát megteszed magadért és másokért is.
Mint Jézus keresztútján a síró asszonyok ott voltak, a miénken is ott vannak embertársaink. Bár mindenkinek nehéz, de vigasztaljuk, bátorítsuk és segítsük egymást. Nem mindig tudjuk megoldani a nehézségeket és bajokat. De egy-egy bátorító és vigasztaló szó sokat tud segíteni, főleg azoknak, akik fizikailag is egyedül vannak és nem családban élnek. Így is tudom Jézus szavát hitelesen megélni: „Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” Mt 25,40).

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!

 

9. állomás: Jézus harmadszor esik el a kereszt alatt.
(Kétségbeesés)

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

A legmélyebb zuhanás. Jó volna így maradni. Már nem is érzed a rúgásokat, a korbácsok ütését. Csak ne kellene tovább menni. Csak meg lehetne most itt halni.
Uram, e szörnyű mélységekbe való leszállásod által ments meg engem a kétségbeeséstől. Ó, Te ismered a sötétség mélyét, melyből nem látszik kivezető út. De van. Igaz, hogy a Golgotán át visz, de húsvét hajnalán mégis csak fény ragyog.

Mi emberek szeretjük megtervezni az életünket. A keresztútban nem lehet tervezni, főleg a mostaniban, a koronavírus járvány keresztútjában nem lehet, amikor a jelszó így hangzik: „Maradj otthon!” magad és mások miatt is. Talán már feltört belőlünk a kérdés: Uram, meddig tart még ez a járvány? És előjön később is, amikor már elegünk kezd lenni az egészből. Lehet, hogy ismét elbukunk ezen a keresztúton, mert elégedetlenkedünk, vagy előjön a csábítás a szabályok megszegésére. Nem tehetjük, amit akarunk; a munkahelyek egy része megszűnt, vagy korlátozott munka van; kevesebb pénzből a megélhetés nehezebb. Kétségbeeshetünk.

A magunk által felállított és a liberális világ által elgondolt szabadságot megcsonkítva érezhetjük. Vannak, akik a szabadságuk korlátozását látják az előírt szabályokban. Vannak, akik a rendelkezésekben a maguk által elgondolt demokráciát féltik, és félelmet keltve sulykolják a féligazságot, vagy hazugságot az emberekbe. A világ által felkínált szabadság nem az igazi szabadságot adja számunkra. Az igazi szabadságot Krisztus adja, aki a mennyei Atya akaratát elfogadta. Önként és szabadon vállalta a keresztet, a megváltásunkat. Ezért is kelt fel újra és újra, bár jó lett volna az eleséskor befejezni. Nem tette, mert tudta, hogy a keresztút vége nem a halálban, a sírban van, hanem a húsvétban, az örök életben.

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!

 

10. állomás: Jézust megfosztják ruháitól.
(Magányosság)

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

A Golgota kimagaslik a tömegből, és ott állsz rajta, Jézusom, kifosztottan, egyedül, dermesztő magányosságban.
Barátaid elmaradoztak, Máriát édesanyádat, Veronikát, Jánost hiába keresi a távoli tömegben szemed. Hóhérok, vadállatok vesznek körül, és ők még fájóbbá teszik magányosságodat.
Uram, lelkemen úgy átfáj néha magányosságom. Olyan jó lenne, ha valaki meghallgatna, meg tudna érteni. Ha valakivel föl tudna oldódni egyedülvalóságom. De éppen a szenvedés, a fáradtság, a kimerültség órái a legmagányosabbak. A te elhagyatottságod szentelje meg, és tegye értékessé azokat az órákat, amikor fáj a magány.

A koronavírus járvány miatt sokmindentől meg vagyunk fosztva. Maradt néhány lehetőségünk: telefon, megfelelő távolságban való beszélgetés például a szomszédokkal, a rádió, a televízió, az internet világa.

Uram, Jézus! Téged teljesen megfosztottak mindentől: fizikai szabadságodtól, ruhádtól, a mozgástól a kereszten. Az akkori szokás szerint a legtöbb esetben az elítéltet teljesen meztelenre vetkőztették, hogy így is megalázzák emberi méltóságában. Valószínűleg Téged is. A szemérmesség sem volt szent hóhéraidnak. Értünk, megváltásunkért vállaltad ezt is. Még az Istentől való elhagyatottságot is átérezted, amikor így kiáltottál fel a kereszten: „Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engem?” (Mt 27,46). De a mennyei Atyával a kereszten is egy voltál.
A mostani helyzetben magányosak lehetünk testileg és lelkileg. Adj erőt, hogy tudjak és akarjak ezekben a pillanatokban is hinni, hogy Te velem vagy. Tudjam és akarjam magam és mások miatt is betartani a legfontosabbat amikor mondod nekem: „Maradj otthon!” Ezzel a két szónak betartásával megvagyok fosztva sokmindentől, melyet a világ kínál fel számomra és oda szegeződők az otthonomhoz! Tölts be ekkor magányosságomat, mert a mostani helyzetben ez a felelősségteljes szeretet próbaköve.

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!

 

11. állomás: Jézust a keresztre szegezik.
(Álmatlanság)

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Végre lefekhetsz, Uram, ziháló melled megnyugodhat, fáradt tested elpihenhet. Ó, de a keresztre kellett ráfeküdnöd, hogy fájó szögek hasítsák át, és feszítsék ki fáradt tagjaidat.
Hányszor kereszt az én pihenésem is, Uram. Nem tudok pihenni. Aludnék, de zajok, hangok hasítanak belém, mint szögek. Aludnék, de idegeim feszülnek, mint tested a fán.
Legyen megnyugvásom ilyenkor a Megfeszített képe.

A koronavírus járvány keresztjére mi is rá vagyunk szegelve. Nem választottuk, hanem kaptuk. Miért jutott ez osztályrészül ebben az esztendőben? Lehet elméleteket gyártani, lehet ellenkezni ellene. De lehet engedelmesen elfogadni a keresztre szegelés korlátait. Kő kemény valóság, hogy ez a járvány jelen van az életünkben. Nincs más módja a vírus elkerülésének, csak az, hogy „Maradj otthon!” Még ez sem 100%-os biztonság, hogy nem kapjuk el. De nagyobb a valószínűsége, hogy elkerül bennünket, és csak az otthonmaradásunk lesz a keresztre feszítésünk, és nem a vírus betegágyához való odaszögelés. Mindkettő odaszögelés, de az otthonmaradás vállalása az a szeretetből vállalt felelősség odaszegelése, melyet vállalok magamért és másokért is. Az otthonmaradás keresztre szegelésével is megvalósítom Jézus szavait: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért” (Jn 15,13).

Nehéz Uram ez az odaszegelés otthonainkban. De még mindig jobb, mint a vírus betegágyához lennénk odaszögelve. Uram! Bármelyik is lesz osztályrészem, adj erőt és kitartást. A Te keresztedhez tedd az enyémet is, hogy megnyugvással fogadjam!

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!

 

12. állomás: Jézus meghal a keresztfán.
(Még az Isten is elhagy)

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

A nap és a hold elsötétedik, éjszaka száll a Golgotára, és éjszaka száll a lelkedre: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?
Amikor a szenvedés, kimerültség útjait járom, hányszor érzem, Uram, én is: nem tudok már imádkozni sem. Sötétség, szárazság kínoz, és úgy érzem, éppen ilyenkor hagy el az Isten.
Uram, a te golgotai éjszakádból él a világ, és amikor a tökéletes engedelmesség áldozatát bemutattad, akkor voltál a legkedvesebb az Atyának.

Jézusom, taníts meg arra, hogy aki szenved attól, hogy nem tud imádkozni, az már jól imádkozik, és hogy nagyon közel van az Isten ahhoz, akinek fáj az Ő távolléte.

Elhagyott bennünket az Isten a koronavírus járvány idején? Lesz, akiben ebben az időben meginog a hit, vagy elveszíti a hitét. Jézus, amikor felkiált a kereszten „Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engem?” (Mt 27,46) átérzi azoknak a helyzetét, akik ilyen esetekben, mint a vírusjárvány ideje meginog a hite, vagy elveszíti azt. Jézus a keresztben magára vette minden kor emberének bűnét, fájdalmát, szenvedését, kétségbeesését, félelmét, a mostani koronavírus járványt is, mindazt, ami megbénítja az ember életét, ami gátolja az igazi szeretet megélésében. Nemcsak odaszögezték Jézust a kereszthez egy ítélettel, hanem az Isten iránti emberi engedetlenség feszítette őt a fához. Jézus pedig az Atya iránti halálig való engedelmességével helyreállította a világ rendjét. Az ember Isten iránti engedetlenségével megsérült a körülöttünk lévő természet is, aminek következménye a mostani járvány is. Ez is ott volt Jézus keresztjében és a megoldás is a keresztben található.

A járvány idején mi is oda vagyunk szegezve a kereszthez. Merjük hinni, hogy éppen Jézus megváltó keresztjéből és halálából jön a mi gyógyulásunk. Nem lehetünk ott nagypénteken Jézus szenvedésének ünneplésekor a templomban, de otthonainkban (ha lehet, és jó lenne, ha családi körben a médiaközvetítések alkalmával, vagy anélkül) átélhetjük a Golgota titkát. Most nem a templomban lesz a Golgota, hanem lakásainkban, ahol az imádság szavaival adjunk hálát a Nagypéntekért, Jézus halálba menő szeretetéért.

2020-ban a „Maradj otthon!” felszólítással bizonyos szempontból mi is meghalunk. Ha betartjuk ezt a felszólítást, akkor meghalunk egoizmusunknak, annak hogy mászkáljunk fölöslegesen, és nem adunk esélyt a vírus terjedésének. Meghalunk az önzőségünknek a magunk és mások érdekében. Így az otthonmaradásunk keresztjében és az otthonmaradásunkban való meghalásban Jézus szeretetét követjük. Segíts ebben Uram!

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!

 

13. Jézus testét leveszik a keresztről.
(Tehetetlenség)

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Megdöbbentő dolog ez: az Istenember holtan, tehetetlenül függ, leszögezve. Szeretetből, a mi tehetetlenségünk miatt. Aki mindenre képes, az erőtlenné tette magát.
Hányszor kínoz engem is tehetetlenségem. A fáradtság, az erőtlenség leszögezi tagjaimat, agyamat, akaratomat. A lélek kész, de a test erőtlen.
Krisztusom, te is erőtlenségedben voltál a legerősebb, a világ Megváltója, a gonoszság fejedelmének legyőzője. Ha egyesítem veled gyöngeségemet, én is részt veszek veled a világ megváltásában.

A mai kor embere állandó mozgásban van. Információkat gyorsan meg akarjuk szerezni, nehogy lemaradjunk róla. Gyermekeiket sokan arra nevelik, hogy a legjobb legyen az osztályban. A legjobb, legszebb, legnagyobb, a legek állandó mozgást, tevékenységet igényel. Ez a járvány lelassít, néha tehetetlenné tesz, mert néhány héttel ezelőtti életritmusunkból vissza kell venni, amikor a „Maradj otthon!” felszólítást kapjuk mindenfelől. Tenni, alkotni szeretnénk, emberekkel találkozni, templomba menni, szórakozni barátainkkal és ismerőseinkkel, de tétlenségre vagyunk ítélve. Néha a nyomasztó a csend, a bizonytalanság, hogy meddig tart még a jelenlegi korlátozás.

Uram! Te a kereszthordozás után és megváltó műved bevégeztével megnyugodtál. Halálod után tehetetlenül függtél a kereszten, nyugodtál édesanyád ölében és feküdtél a sírban. Csönd volt a Golgotán és utána a sírodban. De ez csak időleges volt, nem a teljes megsemmisülés tétlenségének a csöndje, mert húsvétvasárnap reggeltől új irányba indult a világ élete. Ehhez meg kellett állnod, hogy a világ megismerje és szívébe vésse a Te szeretetedet és kövesse is. A mi mostani életünk irányváltásához nekünk is meg kellett állnunk. Talán hosszúnak tűnik ez a tehetetlenség és tétlenség, a mostani megállás. De ha levetjük önzőségünket, akkor felismerjük, hogy a javunkra lesz a szeretet megélésében. És a járvány elmúltával hálásak is leszünk ezért a tehetetlenség csendjéért, mert ebben tudjuk felismerni, hogy mire is vagyunk igazán meghívva földi életünkben és az örökkévalóságba.

Fájdalmas Anyánk! Szent Fiad mozdulatlanul nyugodott kebleden. Szeretnék én is ott lenni a mostani időben, a Te öledben. Biztos és megnyugtató hely a Te közelséged. A jelen tehetetlenség erőtlenségében öledben merítsek erőt, hogy a most járvány idején betartsam a szabályokat és annak elmúltával erős legyek Isten akaratát teljesíteni.

Szűzanyám! Amikor öledben tartottad Jézust, akkor is igent mondtál a mennyei Atya akaratára, mint Názáretben. Segíts, hogy a jelen nehéz időben tudjak igent mondani a szeretet szolgálatára: ha kell, segítsek másokat és felelősségteljes magatartásommal hozzájáruljak a járvány leküzdéséhez.

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!

 

14. állomás: Jézust a sírba teszik.
(A teljes megnyugvás)

Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged.
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Eljött a teljes pihenés ideje. Vége a harcnak, küzdelemnek, fáradtságnak, szenvedésnek. A nagy életmű kész.

Minden, ami fáj, elmúlik egyszer. A megfáradt vándor hazatér. S a pihenés nem öntudatlan semmibe süllyedés egy néma temetőben a föld mélyén – ó, nem. A mennyei Atya vár ölelésre, letöröl szememről minden könnyet, elsimít homlokomról minden barázdát. Krisztus kézen fog, és a sok szürke, fáradt, egyszerű emberrel együtt bevezet országába: ,,Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek a nektek készített országot.” Amikor türelemmel, szeretettel, áldozatkészen, keresztemmel egyesítve hordoztátok a mindennap fáradságát, a szenvedés keresztjét, – talán nem is gondoltatok arra, hogy az én passióm folytatódik bennetek a világ végéig.
Ilyeneké a mennyek országa.

Nem az örök szenvedésre és halálra vagyunk teremtve. Erre Jézus sírja a garancia, melybe eltemették, de harmadnapra üres lett, mert feltámadt. Isten a benne bízóknak egy fájdalom és szenvedés nélküli örök életet ígér, ahol „Letöröl a szemünkről minden könnyet. Halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom. Ami eddig volt, elmúlt” (Jel 21,4).
Isten a világot tökéletesnek teremtette, de a bűn miatt megmegsérült. A világ sérülékenysége miatt megengedi a katasztrófákat, a járványokat, a szenvedést. De ezzel üzenni akar: szükségünk van Rá. Isten tervei nem hátrányunkra van, hanem az előnyünket szolgálják. Ezen a világon sokszor kereszthordozásban van részünk, aminek a végén eljutunk a saját sírunkba. Ez a sír azonban nem örökre zár be, egykor üres lesz. Erre a garancia Jézus üres sírja, mert Ő legyőzte a halált és a világot. Ezért Őhozzá bármikor fordulhatunk a béke és az örökkévalóság utáni vágyakozásunkkal.

A koronavírus kereszthordozása talán lelki értelemben sírba zár minket, főleg akkor, ha nincs reményünk. Húsvét óta megkaptuk a feltámadt Jézustól a reményt. A legkilátástalanabb helyzetekben is van reménysugár. Most is a járvány idején, mert Isten nem hagy magunkra. Nekünk együtt kell működni Vele és felelős vezetőinkkel, akik megkapják Istentől a segítséget ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben. Együtt kell működni velük a szigorú felszólítást betartásával: „Maradj otthon!” Bármilyen furcsa, de ebben az időben ez a két szó az, ami a járvány kereszthordozásában Isten segítségével a reménysugarunk.

Könyörülj rajtunk, Uram!
Könyörülj rajtunk!

 

Befejezés:

Keresztedet viseld tisztelettel, és a Gondviselésben bízva. Nincs senki kereszt nélkül, és a zúgolódás nem használ, és még ingerli a fájdalmat, a szenvedőt lealacsonyítja.
Ne csüggedj el, kereszthordozó ember! Isten ott vigasztal meg, ahol nem vártad, Ő tudja, mit tesz, te nem tudod.

Angelo Comastri bíborost Szent II. János Pál 2003 márciusában megkért, hogy tartsa meg a Római Kúria nagyböjti lelkigyakorlatának elmélkedéseit. A pápa példaadó összeszedettséggel vett részt a lelkigyakorlaton, amelynek végén fogadta a bíborost, és a következőket mondta: „Arra gondoltam, hogy ajándékozok Önnek egy, az enyémhez hasonló keresztet.” A bíboros a szó kettős jelentésére utalva ezt válaszolta: „Szentatya, nem hiszem, hogy az Önéhez hasonló keresztet adhatna nekem.” A szentéletű pápa elmosolyodott, és rámutatott egy mellkeresztjére, amit a bíborosnak akart ajándékozni. „Erről a keresztről van szó.” Majd hozzátette: „Önnek is meglesz a saját keresztje: alakítsa át szeretetté. Ez az a bölcsesség, ami megvilágítja az életet.”

Krisztus Urunk keresztjére tekintünk keresztúti imádságunk végén. Megláthatjuk Jézus mindent odaadó szeretetét, mely halálában csúcsosodott ki. Jézus keresztje 2020-ban hív bennünket, hogy saját keresztünk hordozásával mi is tegyünk meg mindent, még akkor is, ha nehéz, hogy a vírusjárvány keresztútjának elmúltával eljussunk a Húsvétra. Alakítsuk át Szent II. János Pál pápa biztatására ezt a keresztutat Isten és embertárs szolgálatának szeretetévé! Így lesz a járvány elmúltával szebbé és értékesebbé életünk.

Boldog Brenner János vértanú pap végig járta saját keresztútját. Gyilkosai még emlékét is ki akarták törölni az emberek emlékezetéből. Nem sikerült, mert Isten az ígérte: nem a Sátán és a bűn győzedelmeskedik ebben a világban, hanem Ő, aki maga a Szeretet és az Élet. Boldog Brenner János, amikor papszentelésekor jelmondatát választotta, talán még nem gondolta, hogy a vértanúságával válik valósággá papi jelmondata: „Az Istent szeretőknek minden a javukra válik” (Róm 8,28). Most nekünk a koronavírus járvány keresztútja adatott, mely a javunkra is válhat, ha azt az egymásiránti felelős szeretetté alakítjuk, és betartjuk a felszólítás: „Maradj otthon!”
Ámen.

(A fáradt ember keresztútja elmélkedést Zubály Lajos napkori plébános egészítette ki gondolataival)

Fotó: Kovács Ágnes

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

-18 óra:Nagypénteki Szentmise: facebook oldalon is látható, illetve a SZENTMISÉK oldalunkon

 

Nagyszombat

Nagyszombat –   A csend, az üresség napja ez, és a készületé

ZŐPONT – 2020. április 10., péntek | 20:50    

 

 

 

 

 

 

 

Füzes Ádám, az Esztergomi Hittudományi Főiskola levelező tagozatának liturgikatanára szerkesztőségünk megkeresésére személyes hangvételű videobloggal segít e napokban, hogy miként vehetünk részt lakásunkban, családi körben minél elmélyültebben a liturgikus eseményeken.

Ebben az esztendőben a nagyheti szertartásokat a járványhelyzet miatt csak televízión, rádión vagy az internet révén számítógépen, okostelefonon követhetjük. Hogyan tudunk mégis ünnepelni?

Nagyszombati videójában Füzes Ádám úgy fogalmazott: a nagypéntek nem ért véget; Jézus meghalt és a sírban fekszik, ahogyan ott hagytuk őt nagypénteken.

A nagypéntek fontos eleme a csend: a döbbenet, a magány, az elszigetelődés csendje, és azt mondhatjuk, hogy ez tovább kísér bennünket nagyszombaton. „Békeidőben” ilyenkor ellátogatunk az üres templomba és a szent sírnál csöndben elidőzünk. Nézzük a halott Krisztus szobrát, hogy milyen ára volt a mi megváltásunknak. Most, amikor kinézünk az ablakon, azt látjuk, a tavasz dacára, hogy üresek az utcák, a közterek. A csend és az üresség tovább jön velünk erre a napra.

Mi az, ami velünk marad nagypéntekből? A kereszt, ami körül összegyűltünk imádkozni. A keresztet fontos helyre tudjuk tenni a mai napon is: tartsuk mellette a családi imát, a nap folyamán nézzünk rá, és akár csak csendben mondjuk: Köszönöm, Uram, hogy meghaltál értem! Köszönöm, Uram, hogy így adtál életet nekem!

A nagyszombat a csend és az üresség napja. Az Egyházban nincs szentmise ezen a napon – és érdekes módon kapcsolódik ez a jelenlegi helyzethez, amikor sokan egyáltalán nem jutunk el szentmisére.

Ugyanakkor azt is mondhatjuk: ez a csend készülődés. Ha kinézünk az ablakon, látjuk a virágzó fákat, látjuk, hogy valami készül a természetben. Otthon is a készülődéssel telik a nagyszombat délután: megfőzzük a sonkát, a tojást… Készülünk az ünnepi vacsorára, készülünk, mert valami fog történni. Még nem az ünnep kezdődik, de a készület a maga visszafogottságában és reményteliségében ennek a napnak a fontos eleme.

Fotó: Pxfuel.com

Magyar Kurír
(sza)

-18 óra Feltámadási Szentmise

Nagyszombat és Húsvéti Vigília

2018. március 30., péntek 18:00

Nagyszombaton az Egyház Krisztus szenvedéséről és haláláról elmélkedik a szentsír előtt időzve. Az esti vigília-szertartással veszi kezdetét a Katolikus Egyház legfontosabb ünnepe, a húsvét, amely a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdeti: Jézus Krisztus feltámadt a halálból és mindenkit meghív az örök életre.

 

Nagyszombat a gyász napja, Jézus most sírban fekszik egy nagy kővel elzárva. Nagyszombaton egész nap lehetőség van imádságra a szent sír előtt. Ezen a napon készülődünk a feltámadás örömére. Ilyenkor betölti lakásainkat, családjainkat és szívünket a csend, amely segít Krisztus szeretetének-halálának titkában elmélyedni. Nagyszombat – Jézus a sírban pihen, a hívek felkeresik a templomokban felállított szentsírt.
 
Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe. Húsvét éjszakáján az egyház talán legszebb ünneplése jeleníti meg számunkra a szent titkokat. A liturgia szimbólumaiban megjelenik a fény és sötét, a tűz s a víz, a nap és a csillagok, hogy együtt magasztalják a feltámadott Krisztust, aki legyőzte a sötétséget, a halált. A liturgia sötétben kezdődik, abban a sötétben, amely a világra borult Krisztus halála után. Amikor úgy látszott, hogy a halál legyőzte az életet, a bűn legyőzte Krisztust. Ebben a sötétben gyullad meg a remény: Krisztus feltámadásának fénye.
A vigília szertartása négy, jól elkülönülő lényegi részből áll: a fény liturgiájából, az igeliturgiából, a vízszentelésből és az áldozati liturgiából. A jelenlegi liturgikus rend, a IV. századra vezethető vissza.
A húsvéti vigília szertartása a tűzszentelés szertartásával kezdődik. Egyedül a parázsló szén világít, s az arról vett tűzzel a pap meggyújtja a húsvéti gyertyát, miközben azt imádkozza, hogy Jézus Krisztus tegnap és ma, ő a Kezdet és a Vég, ő az Alfa és az Ómega, övé az idő, és övé az örökkévalóság, övé a dicsőség és a hatalom, mindörökkön örökké. A húsvéti gyertya fénye maga is Jézus Krisztust jelzi, feltámadását, mely belevilágít a templom sötétjébe, de egyúttal a világ sötétjébe is, hogy új reményt adjon.
 
Erről az új tűzről gyújtják meg a húsvéti gyertyát, amely Jézus testét szimbolizálja, benne a tömjénszegekkel, amelyek Jézus halálos sebeit jelzik. A Föltámadásnak nem volt tanúja, hiszen Jézus nem erre a világra, nem ennek a térnek és időnek keretei közé támadt föl, hanem az örökkévalóságba lépett át, mégis az Egyház liturgiája mintegy megjeleníti a föltámadás pillanatát, ez történik akkor, amikor a gyertya élettelen testét megeleveníti az új tűz. Szimbolikusan ez a föltámadás pillanata. A megszentelt tűzről gyújtott gyertyák sokasága Krisztus világosságának elterjedését érzékelteti, azt, hogy a bűn és halál sötétjében Krisztus feltámadásának ereje kiterjed az egész emberiségre. A pap elindul a fénnyel a sötét templomba, s három lépésben szétosztja Krisztus világosságát a híveknek, akik a Húsvéti gyertyáról meggyújtják saját gyertyáikat. Krisztus világossága tölti be a sötét templomot. Mi vagyunk a sötétben járók, akik várjuk a fényt. Ezt az örömet halljuk és látjuk: „Krisztus világossága”, erre válaszolunk: „Istennek legyen hála.” Ezután hangzik föl az Egyház leggyönyörűbb éneke, az Exultet, a Húsvéti örömének. A húsvéti örömének az ünnep tartalmát fogalmazza meg, a fényt, amely a feltámadást és a megváltást jelképezi.
 
A húsvéti örömének elhangzása után kezdődik az igeliturgia, mely végigvezet minket az üdvösségtörténet nagy állomásain, eljutva az Újszövetségig. Ekkor felhangzik a Glória, Isten dicsőítése és „visszatérnek a harangok”, felszólítva a hívőket Krisztus győzelmének ünneplésére. A szentleckét követően az ünnepélyes alleluja Isten népének ujjongó örömét fejezi ki. Jézus feltámadását, az igazi örömhírt hirdeti az evangélium.  

 

 

 

 

 

 

A prédikáció után következik a keresztelés ünnepélyes szertartása. Először a mindenszentek litániája, hiszen a keresztséggel az ember tagjává lesz az Egyháznak, amelyhez a szentek közössége hozzátartozik. Ezt követi a keresztvíz megszentelése és a keresztelés. Ha ez mégsem lenne, akkor is vizet szentel az Egyház, a hívek megújítják keresztségi fogadalmukat: ellene mondanak a Sátánnak és megvallják hitüket a Szentháromság egy Istenben, s keresztségükre emlékezve az Egyház meghinti őket az új vízzel. A fogadalom válaszait elsősorban a keresztelendők mondják és velük együtt a hívek. Nemcsak azért, mert ma mindannyian ünnepeljük keresztségünk titkát, hanem azért is, mert mindannyiunknak testvéri felelősséget kell vállalnunk a keresztelendőkért, egymásért.

 
A szertartás a szentmise szokott rendje szerint folytatódik. A szentáldozásban a feltámadt Üdvözítővel találkozunk. A feltámadási körmenettel a hívők ünneplése kilép a templom falai közül, és a világnak hirdeti a feltámadás örömét. Ez a szép közép-európai hagyomány kiviszi a Föltámadás örömhírét a világba, megáldva a négy égtájat. Az egész világ számára elviszik az Örömhírt: Krisztus Feltámadt! Valóban feltámadt! Alleluja!
 
 
 

Mint az meg volt jövendölve, Húsvét vasárnapjára az Úr Jézus Krisztus feltámadott!

 

Szabolcska Mihály: Húsvét

Miért keresnéd Őt a sírba

Hisz nincsen ott, mert nem halott.

Halál bilincse szétszakítva,

Az Úr Jézus feltámadott!

.

A Golgotán volt az ítélet,

Ott gyõzte le a bűnt s halált.

A sírból most kikelt az élet,

Az ígéret valóra vált!

.

A Golgotán Õ meghalt érted,

Ó bűnös szív, ezt ne feledd.

A Golgotánál hajtsd meg térded,

És sírva sírj bűnöd felett.

.

De nagypéntekre jött a húsvét,

Örülj, ujjongj bűnbánó szív,

Az Úr életre kelve ismét,

Örökre él s életre hív!

https://www.facebook.com/erika55sajatvideoi/videos/525539518330343/

Húsvét vasárnap

Feltámadás

A harmadik napon feltámadott Isten,
s örök életet nyert odafenn a mennyben.
ám mielőtt útnak indult ekképpen szólott,
azokhoz kik halálakor könnyet hullatott.

„Én vagyok a feltámadás, én vagyok az élet”
akárhol is jártok, ezt el ne feledjétek,
„és aki csak él és hisz bennem, soha meg nem hal”
ha hűsége irántam a szeretetről vall.

„Ha valaki megtartja az én beszédemet,
nem kóstol halált soha”
mert életre kel azon az égi úton,
hol földi halálnak nincsen már nyoma.

De ki ellenem szegült, elkárhozik majd,
nem várja őt, fény, sem szivárványos part,
mert lelke pokolba száll, hogy tűz lángjában lelje,
azon kínt mely testem halálra sebezte.

Kun Magdolna

-08 óra Húsvéti Szentmise

https://youtu.be/GIUbcA61hdI

Feltámadás – Dosztojevszkij szerint

 

Tavaly Tolsztoj Feltámadását olvastuk újra a húsvétra készülve, idén a regény dosztojevszkiji párját vettük elő. A Bűn és bűnhődést, amely szintén viselhetné a Feltámadás címet – annál is inkább, hiszen harminchárom évvel előbb született, mint Tolsztoj halhatatlan műve.

Nyehljudov herceg és Raszkolnyikov párhuzamos, mégis gyökeresen más utat járnak be, de a végpont ugyanaz: új életet nyernek az evangélium igazságában. Nyehljudov, amikor szembesül múltbéli bűnével, rögtön a bánat útjára lép a tisztulást keresve. Raszkolnyikov azonban, bár a lelkiismerete rettenetes szakadékokba taszítja és a teher alatt elméje szinte megbomlik, egészen a végsőkig nem képes bűnnek elismerni a bűnt, amit elkövetett.

Szerb Antal irodalomtörténetét hozzáolvasva indulok a Bűn és bűnhődés mélységei felé, és próbálom megtalálni azt az ösvényt, amin egy rövid írás erejéig elidőzhetünk.

Idéztem tavaly is A világirodalom történetéből a gondolatot, mely szerint Tolsztoj és Dosztojevszkij műveinek olvasása a lelkiismeret-vizsgálathoz hasonlít.

A bűn megrázó valóságáról szól közel hatszáz oldalon keresztül Dosztojevszkij regénye. Az író „az embersors végső örvényeibe” világít be Raszkolnyikov és az őt szeretők szenvedésein keresztül. Raszkolnyikov gyilkol, elmélete megbukik, de ő csak ott hajlandó hibát látni benne, hogy várakozásával ellentétben önmagát mégsem sorolhatja azok közé, akiknek joguk van ölni. Egy helyen így biztatja magát: „Elég! Elég a lázálmokból, képzelt rémségekből, kísértetekből!… Még élek! Vagy talán az imént nem éltem? Nem igaz, hogy meghalt az életem az öreg anyókával! Jöjjön el neki a mennyek országa, de… elég volt, anyókám, ideje, hogy nyugodni térj! Itt most már az értelem és világosság országa fényeskedik… az akarat és erő országa… most majd elválik! Meglátjuk, ki marad felül!” Az értelem és világosság, az akarat és erő országa azonban nem győzedelmeskedhet Isten országán. Raszkolnyikov alulmarad. Szonyának elismeri majd: „…azt hiszed, az öregasszonyt öltem meg? Magamat öltem meg, nem azt az anyókát! Egy csapással agyonütöttem magamat akkor, úgy, hogy sose támadok fel többet!”

Kicsoda Szonya? Raszkolnyikov őhozzá ragaszkodik, vele osztja meg a bűn terhét. Már addig is oly sok minden nehezedett gyönge vállaira, s íme, egy újabb bírhatatlan teher. De azok közül való, akik – szótlanul – kérik, sőt követelik a terheket. Az önfeláldozásban a végsőkig, az őrültségig megy azokért, akiket szeret. Szerette Lizavetát, és szereti a gyilkosát is. Türelmes szeretetével elvezeti Raszkolnyikovot a szenvedés vállalásáig. „Szonya a könyörtelen ítélet, a megmásíthatatlan döntés.”

Ő a bűnös asszony, aki mindig kész könnyeivel öntözni, hajával törölni és illatos olajjal megkenni az Úr lábát. És akkor az Úr így szól: „Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett.” A regény dialektikája szerint Raszkolnyikov borul földre Szonya előtt, és csókolja meg a lábát. „Nem előtted borultam le, az ember töméntelen szenvedése előtt borultam le” – mondja neki. „Ti szegénykék, szelídek, szelíd tekintetűek… drágáim!… És miért nem sírnak? Miért nem jajgatnak? Mindenüket odaadják… és csak néznek szelíden, szótlanul… Szonya, Szonya, szótlan Szonya…”

Dosztojevszkij központi eszméje Szerb Antal szerint a szenvedés vállalása. Ez a feltámadás záloga. „A szenvedés kapcsolja össze az embert az isteni dolgokkal” – hiszen maga az Isten is vállalta a szenvedést. „…állj ki a keresztútra – mondja Szonya –, hajolj le, és csókold meg a földet, amelyet beszennyeztél, aztán hajtsd meg magad az egész világ előtt, a négy égtáj felé, és mondd fennhangon, mindenkinek: »Öltem!« Akkor az Isten új életet ád neked!” S nem sokkal később hozzáteszi: „Együtt vállaljuk a szenvedést, együtt viseljük a keresztet.”

feltámadás szó háromszor szerepel a regényben. Először maga Raszkolnyikov mondja ki – a tékozló fiú –, amikor elhagyja anyját és húgát. „Megyek… el kell mennem. Meg akartam mondani… már amikor idejöttem… magának, anyácskám… és neked is, Dunya… hogy legjobb lesz, ha most egy időre elválunk. Nem érzem jól magam, nincs nyugtom… Majd eljövök… eljövök időnként… ha lehet… Nem felejtlek el és szeretlek titeket… de hagyjatok, hagyjatok magamra. Így határoztam már előbb… szilárdan elhatároztam. Akármi érjen is, ha elpusztulok, ha nem, egyedül akarok lenni. Felejtsetek el, jobb úgy… Ne kérdezősködjetek felőlem, ha eljön az ideje, visszajövök, vagy… majd hívlak… Talán van még feltámadás! De most, ha szerettek, mondjatok le rólam… különben meggyűlöllek, érzem… Isten áldjon…”

Másodszor Szonya által mondatik ki. Annyi rejtett utalás után itt nyíltan belép a regény szövegébe az evangélium. Szonya Lázár feltámasztásának történetét olvassa Raszkolnyikovnak. Ez a gyötrelmes evangéliumolvasás a regény kulcsjelenete. Az Úr szava igazság és ígéret: „Én vagyok a feltámadás és az élet.” Ezzel az isteni szóval száll perbe az emberi szó, amikor Raszkolnyikov nem sokkal később azt mondja, hogy ő nem támad fel soha. De a mag már a földbe került.

Harmadszor maga az elbeszélő mondja ki a szót, amikor a lélek által bejárt útra reflektál. Raszkolnyikov már a száműzetésben van, de a szenvedés vállalása még nem ért el a lelke közepébe. „Gyötörte magát ezzel a kérdéssel, és nem ébredt rá, hogy talán már akkor, mikor ott állt a Néva felett, megérezte, micsoda mélységes hazugság rejlik benne és a gondolkodásában. Nem értette, hogy ez az érzés már egy eljövendő életfordulatnak, feltámadásának, jövendő új életszemléletének a hírnöke lehetett.” A fordulat végül bekövetkezik, a mag kikel és termést hoz. Hosszú és keserű küzdelem után Raszkolnyikov feltámad.

„Krisztus megszentelte az emberi szenvedést azáltal, hogy Isten létére ő is szenvedett – írja Szerb Antal. – Krisztus és a szenvedés (…) a világ alapja és lényege. (…) A szenvedés Dosztojevszkij szerint örökkévaló és személytelen. (…) Ez az egyetemes közösség a végső orosz hitvallás. Az egyéniség, az, ami embert embertől elválaszt, csak felületi, nem fontos, legkevésbé értékes része az embernek, a mélységekben, amelyek kinyílnak Dosztojevszkij szeme előtt, minden ember egyforma, része a mindenkori közösségnek. Mindenki szenved mindenkiért. Ez a minden-szenvedés a Krisztus. Aki alázattal magára veszi keresztjét, megtalálta élete rejtett értelmét.” Ez a Bűn és bűnhődés üzenete, és a Feltámadásé is. Húsvét titkát visszhangozzák: a szenvedés vállalása a feltámadás záloga.

Borsodi Henrietta

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2020. április 12–19-i ünnepi számában jelent meg. 

 

Húsvét hétfő

Magyarországi keresztény egyházak közös húsvéti üzenete

 

2020 húsvétjára közös nyilatkozatot adott ki a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK). A dokumentumot az alábbiakban közöljük.

„Ámde Krisztus feltámadt” (1Kor 15,20)

Húsvét a keresztény világ örömünnepe. Nem lehet nagyobb öröm annál, mint hogy az élet győzött a halálon. Krisztus feltámadt, és feltámadásával Isten a mi jövőnket is kijelölte.

Kedves Testvérek! Még ha a járvány be is árnyékolja idei húsvétunkat, hisszük, hogy húsvét azért az ünnepek ünnepe, mert Krisztus feltámadásában látjuk Isten teremtette és Isten rendelte sorsunkat. Az az öröm tölt el, hogy Ő feltámadt, és Vele miénk az élet! A halálon győzött az élet!

Tudjuk, hogy ahol fény van, ott árnyék is van, s amíg fény van, addig az árnyék is megvan. Együtt kell élnünk az árnyékkal és a fénnyel is.

Húsvét újra és újra elhangzó hívása: ember, gyere az árnyékból a fényre! A fény éltet. A fény jövőt mutat. A húsvéti fény túlmutat a temetők kapujának „Feltámadunk” feliratán. Rámutat az élő Jézus Krisztusra, aki maga a feltámadás és az élet. Mindenki számára nyitva áll az út, a lehetőség. A keresztény világ példát ad, hogyan lehet élni az örök élet örömével. Ez a fényben élő egyház hite: „Az Úr feltámadott”. Ez a fény élteti a Feltámadottban hívőket.

Ezzel az örömhírrel köszöntjük a magyar keresztény testvéreket: Jézus él! Dicsérjük az Urat!

Húsvét, 2020

Dr. Veres András
püspök, elnök
Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

Steinbach József
református püspök, elnök
Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa

Dr. Fischl Vilmos
főtitkár
Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Tagegyházai:

Dr. Szabó István
református püspök, a zsinat lelkészi elnöke

Kondor Péter
evangélikus püspök

Papp János
baptista egyházelnök

Pataky Albert
pünkösdi egyházelnök

Dr. Khaled A. László
metodista szuperintendens

Dr. Frank Hegedűs anglikán esperes
Szent Margit Anglikán/Episzkopális Egyház 

Arsenios Kardamakis metropolita
Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus – Magyarországi Ortodox Exarchátus

Mark budapesti és magyarországi metropolita
Orosz Ortodox Egyház Magyar Egyházmegyéje (Moszkvai Patriarchátus)

Siluan Mănuilă püspök
Magyarországi Román Ortodox Egyházmegye

Pantelic Lukijan püspök
Budai Szerb Ortodox Egyházmegye

Antonii metropolita
Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház

Forrás: MKPK

https://youtu.be/nj-ggo3N2u8