Iskola

SzentségimádásNovember 22. vasárnap

Jöjjetek, Atyám áldottai!Jézus, a világmindenség Királya azt mondja: „Vegyétek birtokba a nektek készített országot, mert ennem és innom adtatok, felruháztatok, befogadtatok, meglátogattatok…”

Azt ígéri, hogy akik jót tesznek másokkal, azok elnyerik jutalmukat az Ő országában.A 2021 szeptemberében tartandó 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve a tetteinkkel szeretnénk kimutatni hitünket a világ felé. Ehhez viszont Jézustól kapunk erőt. Őt imádjuk az Oltári szentségben, de hozzá imádkozunk otthonunk csendjében is.

Tegyük ezt most ismét közösen egy óra szentségimádásban végzett imával november 22-én, Krisztus Király ünnepén délután 16.00 órakor a Római Katolikus Plébánia templomban vagy ugyanezen időben csatlakozz hozzánk saját otthonodban az alábbi linken: http://romkategyhazmateszalka.hu/ .István atya

Egyetlen gyermek sem érdemel bántalmazást. Soha. Semmilyen körülmények között. Viszont minden gyermek megérdemel egy szeretetteljes életet. Minden gyermek megérdemli, hogy segítő közegben nőjön fel. Minden gyermek gondoskodást, odafigyelést, megbecsülést érdemel. Minden gyermek megérdemli a megfelelő testi, szellemi, lelki táplálékot. Mert minden gyermek egy csoda. Minden gyermek jó bánásmódot érdemel. Mindig. Minden gyermek.

“A gyermek szeme a jövő tükre. Jaj annak, aki elhomályosítja.” /Juhász Gyula/..Ők is épp annyira egyenlők, mint mi – Ma van a gyermekek jogainak világnapjaNem csak ezen az egy napon kell emlékeztetnünk magunkat arra, hogy a gyermekeknek kötelességeik mellett, jogaik is vannak. A világban gyermekek milliói élnek megfosztva az otthon biztonságától, a tanulás lehetőségétől, vagy épp családon belüli erőszak áldozataként. Ennek megoldása pedig nem különböző társadalmakon múlik. Globális a probléma, és így, megoldása is csak világméretű összefogás révén következhet be.Az ENSZ 1989. november 20-án fogadta el a gyermeki jogokról szóló egyezményt, amelyet Magyarország 1990. március 19-én írt alá.Jelenleg a Föld lakosságának egyharmada, több mint kétmilliárd ember fiatalkorú, és negyedrészük siralmas körülmények között él. Naponta csaknem 30 ezer öt éven aluli gyermek hal meg szerte a világon olyan okok miatt, amelyek megelőzhetőek lennének, több százmillió gyermeknek nincs fedél a feje fölött, és mintegy 70 millió gyermek nem jár iskolába.Hazánkban 1997-ben ünnepelték először A gyermekek jogainak egyetemes napját, amelyről Európa-szerte megemlékeznek. Az Országgyűlés hosszú előkészítés után, 1997. április 22-én fogadta el A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényt, amelynek szövegébe mindazok a gyermeki jogok belekerültek, amelyeket az ENSZ Gyermekjogi egyezménye rögzít.A jogszabály meghatározza a gyermekek jogait, szabályozza a szülők, a nevelők, az állam, a helyi önkormányzatok, illetve a civil szervezetek feladatait a gyermekvédelem, valamint a gyermekek jogainak érvényesítése területén.

Aranyosi Ervin: Biztató szavak gyermekemnek

Nagyszerű vagy, tudsz-e róla!
Büszke vagyok hát reád!
Nagy ember válhat belőled,
kijárva az iskolát!

Bízz magadban, hisz jól látod,
sose veszítsd kedvedet!
Okos is vagy, értelmes is,
nyugtasd meg a lelkedet!

Amit tettél, jól csináltad,
te vagy maga a csoda.
Ha van vágyad, izzó célod,
könnyebben jutsz el oda!

Érzed mi a helyes döntés,
ha belsődre jól figyelsz!
Ha elhallgatsz, a lelkedben
mindig jó válaszra lelsz.

Indítsd napod vidámsággal,
s ne veszítsd el kedvedet!
Minden napod új csodát hoz,
ha magadhoz engeded!

Nekem tetszik, amit művelsz,
végezd hát a dolgodat!
Váltsd valóra összes álmod,
s legyél tőlük boldogabb!

Legyél jó és legyél kedves,
becsüld meg a társaid!
Merj álmodni óriásit,
s váltsd valóra vágyaid!

Légy derűs és udvarias
s érezd tőle jól magad!
Állj ki mindig igazadért,
ha szívedből jön szavad!

Merj álmodni óriásit,
használd képzelőerőd!
Lássa hasznát embertársad,
a természet és a Föld!

Reád mindig büszkén nézek,
az én jövőm te leszel,
s hiszem nyomot hagysz a létben,
s hiszem, csupa jót teszel…

Aranyosi Ervin © 2019-01-18.

Anya tanítsd szeretni gyermeked!Első fogalma legyena szeretetMikor még bölcsőjétRingatod,erről szóljon mesédés dalod.Hogy együtt nőjön ez azérzelemminden gyerekkel, mindentéreken,s hogy mint tavasszala virágos ág,úgy boruljon virágbaa világ,közel és távol,ahol ember él!E szót röpítse szárnyaina szél,szálljon a széles tengerek felett….Anya tanítsd szeretniGyermeked!

Várnai Zseni: Szeretni

Gyerekszáj rovat…

– Anya! Miért öregszünk meg?- Mert elfárad a testünk.- Miért fárad el?- Talán azért, mert nem jól szeretünk.- Hogyan kell jól szeretni?- Magam sem tudom, csak sejtem.- Szerintem Te jól csinálod.- Gondolod?- Igen. De Messzi mama nem jól csinálja, mert mikor Messzi papa kér valamit tőle, akkor Messzi mama mindig sóhajt egyet és felnéz az égre. Látszik, hogy fárad a szeretetben. – Tudod, Messzi mama nagyon régóta szereti már Messzi papát.- Igen, de Te is régóta szeretsz engem. Már hat éve! És soha nem sóhajtasz, ha kérek valamit. A múltkor sem sóhajtottál, mikor kiöntöttem a kakaómat és újat kellett csinálnod.- Mert nagyon szeretlek!- Na, látod! Te soha nem fogsz megöregedni, ha így folytatod! És ha majd megnövök, akkor cserélünk és én fogok Neked kakaót készíteni és nem fogok hozzá sóhajtani soha. Így aztán egyikőnk sem öregszik meg és örökké fogunk élni.- Hát jó. De én nemigen szeretem a kakaót.- Akkor majd kávét kapsz. A kedvenc, pöttyös bögrédbe.- Az jó lesz. – Na, ezt megbeszéltük.

Szülők imája gyermekeikért

Imára kulcsolom most a két kezem,Elmondom a vágyam, drága istenem.Nem kincset szeretnék, nem is gazdagságot.Nem is magam miatt mondok imádságot.Gyermekeim sorsáért, aggódom nagyon,az ő boldogságuk többet ér mint egy vagyon.Küldj nekik hitet a nehéz napokra, gondolatokat,amik a gondokat megoldja.Adj nekik reményt, hogy bízni tudjanak,erőt, egészséget, hogy el ne bukjanak.Unokáim, tisztességgel nevelhessék,Munkájuk gyümölcsét el ne veszítsék.Imádságaikat ne mondják hiába,Vigyázz rájuk istenem.Rájuk és az egész családunkra.Ámen.

MINDEN SZÜLŐ OLVASSA VÉGIG 👌🤗🥰💝

“Dicsérd meg gyermeked, legyél büszke rája,mert mikor így teszel, az őt inspirálja!Nagyon fontos neki, ha te hiszel benne,nélküled elárvult és hitetlen lenne!Bátorítsd, adj erőt, légy a hátterében,tudja, számíthat rád, mikor megkér szépen!Ne korhold, ne bántsd meg érzékeny szép lelkét,bosszúsággal sose vond el a figyelmét.Mutass neki példát, legyél példaképe,s figyeld, hogy utána a nyomodba lép-e?Pátyolgasd az álmát, hadd váltsa valóra,s ne az álmaidról szóljon minden óra!Ne teneked kelljen szépen megfelelni,engedd őt a saját ösvényére lelni!Nem arra született, hogy helyetted éljen,hanem, hogy egy saját világot reméljen!Tedd hát jó szülőként azt, ami a dolgod,engedd, hogy hadd legyen felhőtlen és boldog!Szeretetet adj hát, s engedd, hogy vezesse,hagyd, hogy saját útját szabadon keresse!Nem azért született, mert adósod neked,s nem a tulajdonod a saját gyermeked!Azért jött, hogy saját életét megélje,boldogságát, jussát elvárja, remélje!A te dolgod inkább, hogy megtanítsd a jóra:emberiességre, támogató szóra!Tudjon felelősen magáért kiállni,mutasd meg, amit tudsz, hogyan kell csinálni!Sose kösd rabláncra büszkén szálló lelkét,légy a fényszórója, irányítsd figyelmét!Tanulj te is vele, néha tanulj tőle,s engedd hadd szaladjon időnként előre.Vigyázz, ne add tovább szüleid hibáit,ami neked is fájt, neki sem hiányzik.Keress jobb megoldást, válasz könnyebb utat,olyat, melyet szíved szeretettel mutat.”💖(Aranyosi Ervin)

“Néhány évvel ezelőtt hallottam egy középiskolai tanárnőről, aki a táblára felírta mindenki nevét, majd megkérte a diákokat, hogy másolják le a listát.
Az óra hátralévő részében az volt a feladat, hogy mindenki neve mellé írják oda, hogy mi az, amit a legjobban szeretnek vagy csodálnak benne. Az óra végén a tanárnő beszedte az írásokat.
Hetekkel később mindenkinek a kezébe nyomott egy lapot. Mindegyik lapon egy diák neve szerepelt, alatta pedig az a huszonhat jó dolog, amit az osztálytársai írtak róla. Annyira sok szépet és jót fedeztek fel egymásban, hogy csak mosolyogtak, és szóhoz sem tudtak jutni az örömtől.
Három évvel később a tanárnőt felhívta az egyik volt diákjának, Robertnek az édesanyja. Robert nem volt jó magaviseletű gyerek, mégis egyike volt a tanárnő legkedvesebb diákjainak. Az anya rettenetes hírt közölt: Robert elesett az öbölháborúban. A tanárnő elment a temetésre, ahol Robert barátai és volt középiskolai osztálytársai is beszédet mondtak. A szertartás végén Robert anyja odalépett a tanárnőhöz, elővett egy viharvert papírlapot, amelyet a tulajdonosa láthatólag sokszor szétnyitott, majd újra összehajtott. Elmondta, hogy ez volt az egyike azoknak a tárgyaknak, amit Robert zsebében a halála után találtak. Az a lista volt, amelyet a tanárnő olyan nagy alapossággal állított össze.
A papírlap láttán a tanárnő szemét elfutotta a könny.
Ekkor egy másik volt diák, egy lány, aki ott állt a közelben, elővette a saját gondosan összehajtogatott lapját, és elmondta, hogy mindig magánál tartja.
Egy harmadik diák bevallotta, hogy az ő listája bekeretezve függ a konyhában, egy következő pedig azt, hogy a felsorolást az esküvői fogadalmába is beépítette.
Ez a tanárnő annak idején arra kérte a gyerekeket, hogy vegyék észre a jót egymásban, és álmában sem gondolta volna, hogy ezzel valósággal átalakítja a belső világukat.

(Jack Kornfield: A bölcs szív) Kevesebb jelenje

2020. november 17., kedd 15:57

Szent Márton hetet tartottak a mátészalkai Széchenyi István katolikus köznevelési intézményben

Szent Márton hetet tartottak a mátészalkai Széchenyi István katolikus köznevelési intézményben

A mátészalkai Széchenyi István Katolikus Német Nemzetiségi, Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Óvoda ünnepelték meg Szent Márton napját november 11-én, az alsó és felső tagozatot egyaránt felölelő többnapos projekt keretében. A programot Dienes Béla intézményünk vezetője nyitotta meg.

Az ünnep lelki tartalmát és Tours-i Szent Márton életét Heidelsperger István esperes plébános úr, iskolánk lelkivezetője ismertette:

Tours-i Szent Márton 316 körül született, szülőhelye az egykori Savaria (Szombathely). Apja jómódú, pogány katonatisztként szolgált, és jutalomból Itáliában kapott birtokot. A család ezért ott telepedett le. Márton katona volt, de szolgálatából kilépve az Úr tanainak követését választotta.

Vajon mi volt szent Márton életének egyik legnagyobb örömteli pillanata?

Miután  Poitiers városában Szent Hilarius püspök mellett tanult, hazatért meglátogatni szüleit, akik ekkor még pogányok voltak. Életének egyik legnagyobb pillanata volt, amikor e hosszú látogatás végén édesanyját megkeresztelte. Ő, aki fizikailag életet kapott szüleitől, lelkileg életajándékozóvá vált a szülei számára. Hiszen azzal, hogy a szentkeresztségben részesítette édesanyját, lelkileg életet adott neki az üdvösségre. Nincs nagyobb öröm a gyermek számára, mint megköszönni az életet, és ugyanakkor ajándékozni az élet forrását, Istent, azoknak, akik az ő számára itt e földön a legfontosabbak voltak.”

371-ben Mártont Tours püspökévé választották, ő azonban tiltakozott ellene. A legenda szerint egy libaólban próbált elrejtőzni, de a ludak elárulták gágogásukkal. Fontos hittérítő munkát végzett. Életét csodák és gyógyulások kísérték. A nép atyjaként szerette őt, mert úgy élt közöttük, mint a legszegényebbek, s csak segíteni és békességet teremteni akart mindenütt.

Intézményünk nemes feladatául tűzi ki minden évben a rászoruló családok megsegítését, amelyet a projekt egyik céljának tekintettünk.

„Várj csak, valahogy segítek rajtad!” – mottóval indítottuk el az adománygyűjtést, hogy tartós élelmiszerrel támogassuk a bajban lévő embertársainkat. A felajánlásokat december 6-ig, Szent Miklós ünnepéig gyűjtjük.

A program alapjául szolgáltak a hét folyamán, tanórák keretében lezajló kézműveskedések, barkácsolások. A német tagozatos osztályok által elkészített Márton – napi szimbólumok, lámpások, képregények, Márton-kódexek, libás maszkok, kétnyelvű hagyományos ünnepi receptek kiállítása színesítette iskolánk auláját. Az alsó tagozatos gyerekek helyezettjei Mesélő Bibliának és oklevélnek örvendhettek. A felső tagozatos tanulók interaktív csoportos vetélkedőn vettek részt. A verseny során használhatták az új tableteket, amelyeket a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, Konczili Vendel ajándékozott intézményünknek. A feladatokon keresztül Szent Márton csodái, jótéteményei elevenedtek meg.

Legnagyobb hatást azonban Szent Márton közelsége keltette. Korabeli püspöki viseletben, „római katonák” kíséretében „személyesen” is meglátogatta a gyerekeket az osztálytermekben és az óvodában egyaránt.

Ez az ünnep mélyebb tartalmakat is rejtett és jelentett számunka: Márton püspök alakjának megidézése révén azóta is szemléletesen tudjuk bemutatni az önzetlenséget, odaadást, könyörületességet a gyöngék, elesettek iránt. Szeretnénk, ha a Márton-nap ünneplése kapcsán módjuk volna a gyerekeknek átélni ezeket a pozitív emberi érzéseket. Egyházi és német nemzetiségi iskolaként kiemelkedően fontosnak tartjuk, hogy Szent Márton élete, szerénysége, hittérítő munkája mindannyiunk számára követendő út legyen.

Nagyhaju-Fleisz Júlia

idegen nyelvi munkaközösség-vezető

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

B. Radó Lili: Ne mondd…

Ne mondd, hogy “úgy is jó!” Ne mondd…Ne mondd, hogy “mindegy!” Nem igaz!Napod ezer parancsot ont,s ha nem igyekszel, lemaradsz!”Úgy is” semmi sem sikerül!Ha minden “mindegy”, célt nem érsz -csak úgy, ha küzdesz emberül!Győzni az fog, ki tettre kész…De azt, hogy “úgy sem”, azt se mondd!Csatát veszt, aki csügged, ésa tett helyett csak könnyet ont…Az “úgy sem” az a csüggedés!Hát sose légy reménytelen…Kövessünk el bár száz hibát,a győztes az lesz – higgy nekem! -kit jó szándék hajt s értelem,és helyrehozni nekilát.

A szánkó🛷🛷🛷🛷

Kegyetlen hideg tél volt, azóta se tudok hozzáfoghatót. Fenékig befagyott a patak, a verebek megdermedve hullottak le a fákról, a háztetőről olyan vastag jégcsapok meredeztek, hogy kővel is alig bírtuk őket lehajigálni. Először a báránybőr sapkánkat vagdostuk hozzájuk, de evvel nem sokra mentünk. A fülünk megfázott, a sapka a tetőn maradt, s ami a legnagyobb baj volt: a jégcsap se esett le.Még jobban szerettünk a hóban játszani. Akkora hó volt, hogy alig látszottunk ki belőle, ástunk is benne akkora barlangokat, hogy akár a medvék királya ellakhatott volna bennük. Persze a medvének több esze volt, minthogy hópalotában lakott volna. Nem is fagyott le se keze, se lába, mint nekünk.Legkülönb mulatság mégiscsak a szánkázás volt. Szomszédunkban lakott a bíró. A bíró csináltatott a fiainak olyan szánkót, hogy annál szebb még nem volt a világon. Még most is sokszor álmodom vele így tél idején. Kőrisfából volt a talpa, diófából a karja, az ülése lószőrvánkos, beterítve bársonyposztóval, a lábtakaróján bolyhos szőnyeg. Be volt festve az egész szép pirosra, tán a kötele is selyemből volt.Megvolt a mesés szép szánkó, de nem volt, aki húzza. Nagy úr volt akkor Bíró Pali is, Bíró Gyuri is, mind a kettő csak húzatni akarta magát. Engem fogtak be meg egy másik szegény gyereket, a Favágó Jánoskát.Egyszer ti húzzátok, máskor mi ülünk benne – biztattak a bíró fiai.Bántuk is mi a csúfolódást, csakhogy hozzáférhettünk a szánkóhoz. Pali, Gyuri elnyújtózkodtak nagyurasan a puha ülésben, mi ketten nyakunkba akasztottuk a cifra istrángot, szél se érhetett a nyomunkba aztán. Meg se álltunk az ötödik fordulóig, ott is csak lélegzetet venni.Így tartott ez egy hétig, hanem Favágó Jánoska már akkor olyan búsan lógatta a fejét, mint egy igazi ló. Meg is kérdezte tőle a kisebb gazdánk, a Bíró Pali, hogy tán kevesli az abrakot?Szeretnék már egyszer én is beleülni a szánkóba – motyogta félősenJánoska -, csak egyetlenegyszer, csak egyik saroktól a másikig!Bíró Gyuri nevetve csördítette meg fejünk fölött a pántlikás ostorát:Mást nem kívánnál, kis rongyos? Nem olyan gúnyához csinálták ezt a szánkót, mint a tied.Pali még jobban rákiáltott:Örülj, hogy húzhatod. Gyí, Szellő, gyí, Bogár!Összenéztünk Jánoskával, s akkorát rántottunk a szánkón, hogy mind a két gazdánk kigurult a hóra. Olyat hemperedtek, hogy öröm volt nézni, ámbátor igyekeztünk elhordani az irhát.Hanem aztán megbántuk, amit tettünk. Másnap majd meghasadt a szívünk, mikor a bíró fiai elszánkáztak a ház előtt. Most már a Szabó Gergőék húzták őket.Ekkor énnekem egy gondolatom támadt:Jánoska, van egy hatosod?Volt tavaly, de labdát vettem rajta.Tudod mit, Jánoska? Ha neked is volna egy hatosod, nekem is, vennénk rajta szánkót.Másnapra kerítettünk pénzt. Én a Csacsadér vargától kaptam, mert segítettem neki kivinni a csizmákat a piacra, Jánoska meg eladta a labdáját meg a márvány golyóját, meg a bicskáját a molnárinasnak.Délután elmentünk a szenesboltba, vettünk a pénzünkön egy szenesládát. A ládát félig megraktuk szalmával, a fenekére szögeztünk két gyalult deszkát, kerítettünk egy ruhaszárító kötelet, s azt ráerősítettük a láda két oldalára. Megvolt a szánkó.Biz az nem egészen olyan volt, mint a bíró fiaié, de éppúgy csúszott.Az udvaron próbáltuk ki, mert az utcára szégyelltünk kimenni a másik szánkó miatt.Hanem az udvar kicsi volt.Megegyeztünk, hogy kimegyünk a falu végére, ahol senki se lát. Közökön, zig-zug utcákon bujkáltunk kifelé, hogy ne találkozzunk a bíró fiaival. Fújt a szél kegyetlen, sodorta a tetőkről az arcunkba a havat, de nem törődtünk vele. Csak arra gondoltunk, hogy milyen jó lesz szánkóba ülni Először Jánoska ül bele, én elhúzom a kis erdőig, ő meg engem vissza. Jaj, istenem, de jó lesz!Kiértünk a falu végére. Az utolsó ház a Kati nénié volt, az öreg koldus-asszonyé. Rogyott kis szalmás kunyhó, se udvara, se kerítése. Most csupa hó és jégcsap az egész kunyhó, csupa dér még az ajtókilincs is. A Kati néni kutyája, a szegény Morzsa, ott nyöszörgött a küszöbön.Megállj, Ferkó – mondta a Jánoska -, eresszük be ezt a szegény kutyát, mert megveszi idekint az isten hidege. Az öregasszony bizonyosanalszik.Belöktük az ajtót, a Morzsa csaholva szaladt előre.Kati néni ott gubbasztott a vackán, elkékült orcával, dideregve vékony kendőjében. Olyan hideg volt odabent, hogy még a tűzhely sarkait is kivirágozta a dér.Nem égett ebben a tűz, lelkeim, már három nap óta. Sem egy marékszalmám, sem egy gyújtat fám. Majd megfagyok, lelkeim – sóhajtozott azöregasszony.Jánoska rám nézett, én meg őrá. Előhúzta a sarokból a baltát, kiment, csattogott, pattogott odakint: fölvágta tűzrevalónak a szánkót.Kisvártatva hatalmas tűz lobogott a kunyhóban. Égett a szánkó. A mi szánkónk, amelyikbe egyszer se ültünk bele.A szánkódarabok piros lángja hosszú csíkokban táncolt a falon, amely mintha sírt volna örömében, ahogy a dér leolvadt róla. Az öreg koldusasszony orcája is színesedni kezdett. Ahogy ránk vetette háládatos tekintetét, a mi szívünkben is valami melegség támadt. És egyszerre megsajnáltuk a gazdag bíró fiait, akik érzik, hogy milyen jólesik repülni a szánkón, de nem tudják, milyen jólesik jót tenni a szegényekkel.

Móra Ferenc

“Olyan generáció vagyunk, amely soha nem tér vissza…. Egy nemzedék, amely gyalog ment és jött vissza az iskolából. Egy olyan generáció, amely, ha a tanár krétáért a titkárságra küldte, akkor úgy dagadt, mintha az Egyesült Nemzetek küldötte lenne. Egy olyan generáció, amely egyedül tanult és ha nem értett valamit, akkor az óra után “bezárták”, kötelezően ott maradt, és elmagyarázták neki újra, amíg meg nem értette. Egy nemzedék, amely a táblához állt és büszkén írt és felelt az osztály előtt. Egy olyan generáció, amelyik nem mobiltelefonokkal járt iskolába. Egy olyan generáció, amelyiknek jegyeit a naplóba írták, egy olyan generáció, amely egyedül végezte el a házi feladatait, nem járt mindenféle különórára, viszont kötelezően, mégis örömmel tömegsportra, és nem hívta fel szüleit minden problémájával, mert nem is volt telefonja, a családnak se, sokszor… Egy generáció, amely szégyellt ülni a buszon álló felnőtt mellett. Egy olyan generáció, amely megcsókolta a kenyeret, amikor megkapta.Olyan generáció, amely sokat és csendesen nevetett testvéreivel lefekvés előtt, hogy a szülők ne tudják, hogy ébren vannak, és zseblámpával olvasott a takaró alatt, ha villanyoltás után se tudta letenni az izgalmas könyvet.Olyan generáció, amely nagyon tisztelte szüleit, tanárait vagy szomszédait, s előre köszönt mindenkinek, a társainak is, az utcán játszott és vizet ivott a kútból.Nemzedék, amely szerette mindazt, amit csak talált vagy kapott, és elégedett volt. Olyan generáció vagyunk, amely sajnos nem tér vissza! “/Cseh Erzsébet/

A kesztyű

Valaki az erdőben elvesztett egy hatalmas, szőrmével bélelt bőrkesztyűt. Ott feküdt a galagonyabokor aljában. Barna színe teljesen egybeolvadt a környező avar színével. A kis állatok mégis észrevették. A kesztyű meleg volt, tágas volt, kuckórakásra kiváltképpen alkalmas. Beköltöztek hát a kesztyűbe:a pocok a nagyujjaba, a cinke a mutatóujjába, a béka a középső ujjába,a szarvasbogár a gyűrűsujjábas az öreg, rövidlátó hangya a kisujjába. Ha beköltöztek be is rendezkedtek. Utána munkához láttak. Mindenki a saját mesterségéhez. Hű micsoda sürgés-forgás, micsoda kalapálás, kattogás, csattogás hallatszott a kesztyűből! De egyszer csak vége szakadt a munkának. A kis állatok megéheztek. Hozzáfogtak az ebédfőzéshez. Főtt, rotyogott az ebéd a kesztyűben! Délután egy kicsit pihentek. Majd saját mulatságára mindenki muzsikált egy kicsit. Ez volt még csak az igazi zaj, ricsaj, zenebona!Estére elunták a mókát. Vacsoráztak. Egy kicsit sétáltak a patakparton. Utána a kesztyű tágas tenyerében klubnapot tartottak!a pocok és a béka sakkozott, a cinke televíziót nézett, a szarvasbogár újságot olvasott, s az öreg, rövidlátó hangya énekelt és kötögetett.Tíz órakor elbúcsúztak egymástól. Aludni ment mindenki a kesztyű ujjaiba:a pocok a nagyujjaba,a cinke a mutatóujjába,a béka a középső ujjába,a szarvasbogár a gyűrűsujjábas az öreg, rövidlátó hangya a kisujjába.Varga Katalin /Gőgös gúnár Gedeon/kép /Google/

November 1. -MIndenszentek Ünnepe

Megemlékezés a Temetőben: vasárnap, 16.30

“Virágerdő sűrűjében,pihen egy szív csendesen,Rég nem dobbant családjáért,messze vitted Istenem.Álmainkban találkozunk,lelked vár ránk odafent,Hol uralkodik a hit,Békesség és szeretet,Telhetnek a hónapok,múlhatnak az évek.Mi örökké szeretünk és nem feledünk TÉGED

Koncz Zsuzsa – Szabadnak születtél 🖐 (Zene és szöveg: Bródy János) / 2020. október 23. /

Szabadnak születtélItt születtél ezen a tájon, itt ringatott az édesanyádItt indultál el az útra, s itt jártad ki az iskolátItt élnek a barátaid és itt találtad meg szerelmedetA nagyvilágon e kívül nincs máshol helyedItt fogadtad szívedbe az Írást és a GondolatotItt eszméltél magadra, és itt volt mindig az otthonodS most itt mondják neked elvakult sötét lelkű ostobákKeress magadnak máshol hazátNe törődj vele, hogy mit mondanakAz vagy, akinek tartod magadMég akkor is, ha szembe fúj a szélNe törődj vele, hogy mit mondanakAz vagy, akinek tartod magadNe feledd el, hogy szabadnak születtélNe hagyd, hogy lelked mérgezzék a hazug előítéletekNe hagyd, hogy korlátok közé szorítsák szabad szellemedHa Kölcsey és Vörösmarty nyelvén szól az énekedA nagyvilágon e kívül nincs máshol helyedTudom, hogy nehéz elfeledni mindazt, amit nem lehetDe ne add fel a szíved mélyén élő szép reményeketKárpátok gyűrűjéből szállj fel szabad madárÉrted is szól a harang márNe törődj vele, hogy mit mondanakAz vagy, akinek tartod magadMég akkor is, ha szembe fúj a szélNe törődj vele, hogy mit mondanakAz vagy, akinek tartod magadNe feledd el, hogy szabadnak születtél

Sose feledd, hogy szabadnak születtélhttps://youtu.be/lHS_60HvGa4

Téged gyerekkorodban megtanítottak rá, hogy köszönni kell?

Mai napig faluhelyen az a szokás, hogyha találkozol valakivel jártodban-keltedben, akkor köszönsz.

Mindegy, hogy ismered-e az illetőt személyesen, vagy sem, meg kell adni a tiszteletet. Aki falun nőtt fel, vagy legalább egy ideig ott élt, egész életében benne marad, hogyha kisebb közösségbe kerül, akkor ha szembe jön valaki köszönti. Fellelhető ez néha városokban is, méghozzá a panelházakban. Csakhogy ott ezen a szinten meg is reked. Szinte semmi többet nem tudnak egymásról az emberek.

Egy kis településen, ha idegent látnak, akár még meg is kérdezik tőle köntörfalazás nélkül, hogy kit keres. Ezt persze lehet úgy is értelmezni, hogy mindenbe beleüti az orrát az illető, de lehet úgy is, hogy ez egyfajta védekezés, hisz a nem megszokott jelenthet  veszélyt is. Hisz ha az illetőt  nem ismerik, nem lehet tudni milyen szándékkal érkezett.

Megtanultad azt is még gyermekkorodban, hogyha szokatlan időben harangoznak – akkor valaki meghalt a faluban. És azt is tudod, hogyha a kisharang szólal meg, akkor az elhunyt egy gyermek.

Már gyerekkorodban tudtad, hogy  a kakas kukorékolása jelzi a reggelt. Pontosan érzik, hogy mindjárt pirkad, így ha vele együtt kelt a ház népe, a reggeli teendőket követően már világosban intézhette a kinti dolgokat.

Aztán a kakasról azt is jól a fejedbe vésted, hogy jó vigyázni őkelmére, mert a kakaskukorékolás azt is jelzi, hogy a terület ahol él az övé, vele együtt nyilván a baromfiudvar népe is, nem jó összeakasztani vele a bajszodat, mert Te húzod a rövidebbet.  Rövid úton megcsíp.

Tudod, hogy a ló, vagy marha mögé állni nem szabad, azt is, hogy a tehenet merről kell fejni, ha tejet akarsz.  Figyelni kell, mert rúgásuk nem kellemes.

Már suhancként is tudtál fűrészelni, és ezzel együtt azt is, hogy a fűrészt nem csak reszelni, hanem hajtogatni kell.  És tudod azt is, hogy a jó kaszát kalapálták és nem köszörülték, és a kapát is kalapálni szokás.

Tudod, ha elvetsz valamit a földbe, akkor az mikor dugja ki a fejét, és mikorra várható belőle termés, ha nem jön közbe valami, márpedig az mindig közbejöhet.És  az sem titok előtted, hogy a termésért dolgozni kell…

Iskoláskorod óta tudod, hogy  hasogasd a fát a kályhába, hogy a kezed ép maradjon, és hogy rakd meg a tüzet, hogy az be is gyulladjon. Azt is magadba szívtad vele, hogy a sparhelten, lassan  készült étel íze valami fenséges. És hogy este a sötétben a sparhelt világánál beszélgetni milyen meghitten kellemes…

Az is nyilvánvaló Neked: ha azt akarod, hogy a macska egerésszen is, akkor nem kell neki macskatáp, és ha egészen nap ölben van, és agyondédelgeted,  előbb-utóbb hülyére vesz és ő lesz az úr a háznál.

Már gyerekkorodban rájöttél, hogy a meleg paradicsomnak, amit akkor szedtél le a tövéről, valami csodás íze van, és hogy az épp sárguló gyümölcs, ha kicsit meggyűrögeted, megnyomogatod ugyanolyan finom, mint az érett. És persze azt is régóta tudod, hogy fára mászni jó, de a gyümölcsfákkal vigyázni kell…

Azt is tudod, hogyha újkrumplit akarsz, akkor nem kell felszedned az egész tövet, és hogy ha bogarat látsz rajta nem biztos, hogy egyből elő kell hozni a permetezőgépet.

Tudod azt is, hogy a munkához idő kell, és nem szabad hirtelen nekiesni, hajtani esztelenül, mert nem bírod sokáig. Meg azt is, hogyha elfáradtál, akkor pihenni kell.

És rengeteg emberséget, bölcsességet, amit más, egy városi ember  az iskolában nem tanulhat meg. Mert ezeket megtanulni igazán csak “élőben”, az élettől  lehet…

Október 18. 10 óra: Római katolikus plébániatemplom Elsőáldozás

26 kis tiszta lélek köti ma össze életét az Úrral, Aki Nekik életet adott

“Vigyázz magadra, fiam! Tudd, hogy mindenki csak abból adhat, ami neki is van. Boldogságot boldog embertől kaphatsz, boldogtalantól soha. Segíteni az erős képes, a gyenge nem. Tudást az adhat át neked, aki maga is megtanulta és nem csupán hiszi, hogy tudja, hanem be is bizonyította. Célokról az beszélhet, akinek voltak és el is érte azokat, az oda vezető útról pedig az mesélhet neked, aki végig ment rajta…. Tartásra nem taníthat megalkuvó, becsületre pedig nem nevelhet tolvaj. Szorgalmat nem követelhet rajtad rest, helytállást tunya, bátorságot pedig gyáva.Mert mindenki csak abból adhat, amije van.”

Idén is lehet csatlakozni az „Egymillió gyermek imádkozza a rózsafüzért” kezdeményezéshez

HAZAI – 2020. szeptember 7., hétfő | 13:40

 2

Október 18-án, helyi idő szerint 9 órakor világszerte gyermekek imádkoznak fél órán át a békéért és az egységért. Az elmúlt esztendőkben hazánk számos településén csatlakoztak az eseményhez.

Maga a kezdeményezés keresztény közösségektől, Venezuelából indult: miközben 2005 nyarán gyermekek közösen imádkozták a rózsafüzért, a mellettük levő asszonyok kézzelfoghatóan érezték a Szűzanya jelenlétét. Napjainkra ez a kezdeményezés nem csak Dél-Amerikában, hanem szerte a világon elterjedt. Kiinduló gondolata az a Szent Piótól származó idézet volt, miszerint „ha egymillió gyermek imádkozza a rózsafüzért, akkor a világ meg fog változni”. Ez a kezdeményezés októbernek mint a rózsafüzér hónapjának kiemelt hangsúlyt adhat.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia megbízásából az Országos Lelkipásztori Intézet hívja a gyermekeket – kérve a tanítókat, hitoktatókat, nevelőket, szülőket, nagyszülőket is, hogy csatlakozzanak a szervezéshez –, hogy mint az előző években, kapcsolódjanak be idén is a közös rózsafüzér imádságba, lélekben egyesülve gyermekek csoportjainak ezreivel szerte a világon.

Mivel ebben az esztendőben október 18-a vasárnapra esik, azt javasolják az iskoláknak, hogy a következő napon, október 19-én, hétfőn tartsák meg a közös imádságot a gyerekekkel. A járványhelyzet miatt elrendelt szabályok betartása mellett is reméljük, hogy a közösségek megtalálják a módját az imádságba való bekapcsolódásnak.

A képhez tartozó alt jellemző üres; img1.php a fájlnév

A Szükséget Szenvedő Egyház (ACN International) nemzetközi segélyszervezet kísérőlevelet írt az eseményhez, ami ITT olvasható.

A gyerekeknek szóló levél ITT érhető el.

A letölthető imádság ITT található.

Forrás és fotó: Országos Lelkipásztori Intézet

Magyar Kurír

Andrássy Réka: Gyerekszáj rovat…

– Anya! Miért öregszünk meg?- Mert elfárad a testünk.- Miért fárad el?- Talán azért, mert nem jól szeretünk.- Hogyan kell jól szeretni?- Magam sem tudom, csak sejtem.- Szerintem Te jól csinálod.- Gondolod?- Igen. De Messzi mama nem jól csinálja, mert mikor Messzi papa kér valamit tőle, akkor Messzi mama mindig sóhajt egyet és felnéz az égre. Látszik, hogy fárad a szeretetben. – Tudod, Messzi mama nagyon régóta szereti már Messzi papát.- Igen, de Te is régóta szeretsz engem. Már hat éve! És soha nem sóhajtasz, ha kérek valamit. A múltkor sem sóhajtottál, mikor kiöntöttem a kakaómat és újat kellett csinálnod.- Mert nagyon szeretlek!- Na, látod! Te soha nem fogsz megöregedni, ha így folytatod! És ha majd megnövök, akkor cserélünk és én fogok Neked kakaót készíteni és nem fogok hozzá sóhajtani soha. Így aztán egyikőnk sem öregszik meg és örökké fogunk élni.- Hát jó. De én nemigen szeretem a kakaót.- Akkor majd kávét kapsz. A kedvenc, pöttyös bögrédbe.- Az jó lesz. – Na, ezt megbeszéltük.

Széchenyi István Katolikus és Német Nemzetiségi Általános Iskola

Zalka Máté Általános Iskola 

Iskolánk védőszentje

Iskolánk védőszentje, Szent József

Szent József, Jézus nevelőapja volt. Az Újszövetség szerint Dávid házából származott, ácsként munkálkodott Názáretben. Eljegyezte Szűz Máriát. Amikor jegyesét titokban el akarta bocsátani, mert gyermeket várt, álmában egy angyal tudomására hozta: Szűz Mária a Szentlélektől van áldott állapotban.

“József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert a gyermek, amelyet a szíve alatt hordoz, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, akit Jézusnak nevezel el, mert Ő szabadítja meg népét bűneitől”.7- olvashatjuk a Szentírásban.

Szent József nem játszott szerepet Jézus nyilvános működésében, azért mert még mielőtt Jézus tanítani kezdett volna, Szent József már meghalt, Jézus és Mária karjai között.

Védőszentjüknek tekintik az ácsok, asztalosok, erdészek, famunkások, favágók, bognárok, koporsókészítők, kádárok, tímárok, a jegyesek, az ifjú házasok, a családok, az árvák és a haldoklók. Segítségért folyamodnak hozzá a házépítéskor, kísértésben, hirtelen halál, reménytelen ügyek, szembetegségek idején. A XIX. századtól tartják a papnövendékek és a szerzetesek védőszentjének; a XX. században pedig a munkások patrónusa lett. Szent Józsefet legtöbbször úgy ábrázolják, hogy a kis Jézus a jobb karján ül, bal kezében pedig liliomot vagy kivirágzott vesszőt tart, de ábrázolják vándorbottal, fűrésszel, fejszével és fúróval is. Szent József a jegyesek és iparosok védőszentje. 1870-ben IX. Piusz pápa az egyház védőszentjévé választotta.

 

„Dávid házából József, aki lettem,
Koldusszegény ács, de kiválasztatott.
Hogy Máriámat egy életen át szeressem,
Az ember módján, mint megírattatott.”

(Kornis Mihály: József)

 

Tanévnyitó

széchényis tanévnyitó3

 

Jubileumi Ünnepélyes Tanévnyitó Öreg-, és Újdiákok számára

Ünnepélyes Tanévnyitó a volt Zalkában

Óvodaátadás

óvodaavató2óvodaavató3óvodaavazó 2018.

 

 

Városi Adventi Gyertyagyújtás

gyertya4

 

Ünnepélyes Tanévzáró és Ballagás 

Június 14. Péntek 

 

 

2019/20.Tanév

Szeptember

2019. szeptember 2-án hagyományos tanévnyitó ünnepséggel nyitottuk meg a 2019/2020-as tanévet. Dienes Béla intézményvezető úr köszöntötte a kis elsősöket és szüleiket, Heidelsperger István esperes plébános úr lelki útmutatást adott az új tanévre. A műsorban óvodás, elsős és ötödikes tanulók versekkel köszöntötték az iskolát. A kisdiákok emléklapot és egy kis ajándékot vettek át, amely mindig emlékeztetni fogja őket életük eme nagyon fontos pillanatára. Iskolánk valamennyi dolgozója nevében kívánunk vidám, tartalmas, lelkiekben is gazdag tanévet. Isten áldása legyen valamennyiük életén,munkáján!

 

!szécnyényi tanévnyitó4 széchényi tanévnyitó2 széchényi tanévnyitó5

 

Egyházi tanévnyító

Egyházi tanévnyitó Veni Sancte ünnepségünkre 2019. szeptember 8-án vasárnap, 16.00 órakor kerül sor a római katolikus plébániatemplomban. (Mátészalka, Kossuth tér 2.)
Ide várjuk az első osztályos gyerekeket szüleikkel együtt.

plébániatemplom

 

 

 

Első diákmise a

2019/2020-as tanévben
2019. szeptember 15-én 10.00 órától diákmise lesz a Rácz-kerti templomban.

Fatimai imaestek 2 

Minden hónap 2. vasárnapján reggel 8 órakor Diákmise a Rackerti templomban.

 

A Debrecen- Nyíregyházi Egyházmegye területén működő óvodai intézményegységek II. szakmai tanácskozását tartották szeptember 11-én a mátészalkai Széchenyi István Katolikus Német Nemzetiségi Általános Iskola és Óvoda óvodai tagintézményében.

 

SzechenyiOvi 2          SzechenyiOvi_20190911_0071 3 

 

FB_IMG_1568219137058 

December

Aranyosi Ervin: Mire tanít a Mikulás? (részlet)

A Mikulás tudja, hogy kell
örömöt szerezni,
hogyan kell nagy szeretettel
a szívnek üzenni.
Azt próbálja tanítani:
– Ha örömöt szerzel,
a szíved is átmelegszik,
s boldog lesz az ember.

Tanulj hát meg szívből adni,
úgy tegyed a dolgod,
hogy akire rámosolyogsz,
legyen attól boldog!
Adjál másnak szeretettel,
légy a Mikulása!
Hadd örüljön a Mikulás,
hogy akad már mása!

A Mikulás valójában
csak a jót tanítja,
s aki tanul, annak lelkét
mind-mind gazdagítja.
Mert jó érzés szívből adni,
s ha adsz máris érzed,
hogyan okoz a szeretet
benned melegséget!

Adventi időszak

valaki vár             adventi készülődés 

Városi Adventi gyertyagyújtás

 

 

                                          Március 11.-április…

                                                              

                    

 

Ne felejtsd el katolikus hittanra íratni gyermekeidet! – Idén nem akárhogy buzdítják a szülőket

 

A mostani időszakban zajlik az iskolai beiratkozás folyamata, amikor lehet dönteni a katolikus hit- és erkölcstan választásáról. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Hitoktatási Felügyelősége tájékoztató kampányt indított az oktatásról, illetve szeretne lehetőséget nyújtani arra, hogy jobban megismerhessék a szülők által kiválasztott iskolában tanító hitoktató kollégákat.

„A jó szülők a gyerekeiknek a legszebbet, a legjobbat akarják adni, amivel az életben találkoztak” – mondta Erdő Péter bíboros abban a videóban, ahol arra buzdítják a szülőket, hogy idén se felejtkezzenek meg a gyermekeik hitoktatásáról. „És valóban: a tanítás, az oktatás sok kincset, sok értéket közvetít a fiatalok felé. De a hitoktatás az, ami megmutatja, hogy az egésznek értelme van. Hogy értelme van az életünknek, hogy boldogok lehetünk itt, ebben a földi életünkben, és az örökkévalóságban is. 

Kedves szülők! Az idei rendkívüli helyzetben is gondoljatok rá, hogy hittanra írassátok gyermekeiteket!”

A videóban Erdő Péter bíboroson kívül meghallgathatunk négy szülőt is a katolikus hittannal kapcsolatos tapasztalatairól:

„Számomra a reményről beszél” – nyilatkozta Süveges Gergő újságíró, kommunikációs tréner. „Arról, hogy jónak lenni, meg embernek maradni nem azért kell, hanem azért lehet, mert van Valaki, aki végtelenül szeret engem. (…) Én ezt a felszabadító, boldogító, reményt adó üzenetet szeretném átadni a gyerekeinknek is. Ezért járnak katolikus hittanra.”

„Olyan alapot ad, amely örök életre szól. És szó szerint Örök életre!” – lelkesít mindenkit a döntésben Joós Andrea tanár, előadó, a népszerű Élménybiológia Facebook-oldal alapítója.

Semsei Rudolf és felesége, Dobay Eszter közgazdászok, a Házasság Hete 2020 nagykövetei így látják a katolikus hittantanulás gyümölcseit: „Csodálatos látni, hogy négy gyermekünk a katolikus hitben és védelmében közösen élik meg a keresés élményét” – mondta Rudolf.

„Egyre közelebb kerülnek Krisztushoz, egyre inkább megérzik az Ő támaszát és szeretetét” – tette hozzá Eszter.

Bővebb információért kattints IDE.

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Hitoktatási Felügyelősége; NEK

Fotó: Unsplash

Magyar Kurír

 

Április 22. A Föld Világnapja

A Föld fohásza

Vándor, ki rajtam élsz, s vándorolsz,
Jól gondold meg mit teszel,
Mert porból vagy, s porrá leszel,

S, ha sorsod rossz útra terel
Neked folyton-folyvást menekülnöd kell;
Én erdőm fáival rejtelek
Hegyim barlangjaiban éltetlek
Forrásim bő vizével oltom szomjadat,
Szellőimmel pirosítom arcodat,
S Napom fénye csinosítja alakodat.
Cserébe védj a gonosztól,
Ki megfoszt fáimtól,
Ellopja óriás hegyeim,
Kiapasztja bő forrásim!
Szellőm nem pirosít,
Napom nem csinosít.
Vándor, ki rajtam élsz, s vándorolsz,
Gondolkozz, mielőtt cselekszel!
Mert porból vagy, s porrá leszel,
S, ha sorsod rossz útra terel,
S akkor már nem lesz ki többé felemel!

A Föld meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt a Világűrben egy bolygó. Messziről úgy nézett ki, mint egy kék üveggolyó. Irígykedve nézett rá a többi égitest, mert olyan gyönyörű volt.

A Nap nagyon- nagyon büszke volt rá, hiszen Õ melengette fényével minden reggeltől estig. Ápolta, nevelgette, figyelte, hogyan fejlődik rajta az Élet…

Gyönyörű kékségét a Földet borító tengerek, folyók, tavak adták. Smaragdszínben zöldelltek az erdők, mezők…, barnállottak a felszántott földek…, az állatok mozgalmassá tették.., az emberek pedig annyit használtak belőle, amennyire életükhöz szükségük volt.Mikor a Nap beküldte fénysugarait a felhők alá mélyen, azok vígan jelentették, hogy a Földön minden rendben! Színpompásan virítanak a virágok, a fák termései éretten kínálják magukat, a vizek lakói vígan lubickolnak a kristálytiszta tengerekben, majmocskák ugrándoznak a fákon, minden élőlény boldogan éli világát.

Egyszer aztán megváltozott minden!!!

Az Ember, aki nagyon régóta békességben élt a növényekkel, állatokkal, hirtelen önzővé vált. Kényelmesen, bőségben akart élni, nem érdekelte, milyen hatása van új életének a Földre.

Ha fázott, kivágta a fákat, hogy azok tüzénél melegedjen, de nem ültetett helyettük másikat! Kihalászta a vízből a halakat mert éhes volt, de nem nevelt helyettük újakat .Leszakította az édes gyümölcsöket, de nem ápolta a termést adó növényeket, hogy teremhessenek újra. Önzése egyre nőtt!

Nagy házakban akart élni. Szép ruhákban akart pompázni. Gyorsan el szeretett volna jutni bárhová a Földön. Már nem volt elég a saját lába, járműveket talált ki magának. Nagy gyárakat épített, amiknek kéményéből dőlt a füst a tiszta levegőbe. A nagy hajóiból mérgező olaj szivárgott a tengerbe, felelőtlenül szétszórta a sok szemetet, levadászta az állatokat, és elfoglalta a helyüket.

A FÖLD SZENVEDETT!!!

A róla visszaverődő fényhírnökökkel a Naphoz kiáltott segítségért!

“Segíts! Az Ember észre sem veszi és elpusztít engem!!! Segíts kérlek, hogy megtisztulhassak, míg nem késő!!”

A Nap nagyon féltette a Földet, és folyton keresett, kutatott, mert nem tudta, hogyan segíthetne rajta.

Egyszer az egyik fényhírnök izgatottan jelentette: “Nap! Napocska! Találtam valakit, aki segíthetne a Földnek életben maradni! Igaz, KICSI…. az emberek gyereknek hívják, de nagyon sok van belőle! Képzeld! A gyerekek szeretik a Földet! Meglocsolják a virágokat, el ne hervadjanak. Télen a madárkáknak etetőt készítenek, éhen ne haljanak! Imádják az állatokat, símogatják, mosdatják, etetik őket, játszanak velük. Nem dobálják szét a szemetet! Sokat járnak az erdőbe, de nem tördelik az ágakat! Tudnak fára mászni,kedvesek, mosolygósak, szorgalmasak és legszívesebben folyton vízben lubickolnának a halacskákkal. Õket kérd meg, hogy segítsenek a Földnek megtisztulni, életben maradni!”

A Nap megértette az üzenetet és nem keresett tovább.Érezte, hogy a gyerekekre van szükség, és minden erejével Õket kezdte tanítani: Színpompás virágokat szórt a lábuk elé, hogy a gyerekek megszokják a szép színes növényeket maguk körül.Egész nyáron egészségesre sütötte kis testüket, hogy legyen erejük télire. Titkos üzeneteket súgott a fülükbe, hogy lássák milyen gyönyörű a természet amely szebbé teszi életüket és védjék minden erejükkel otthonukat a Földet.

A Nap nem csalódott. A gyerekek megértették, milyen nagy feladat vár rájuk. Azóta szorgalmasan gyűjtik a szemetet, az óvoda kertjébe növényeket ültetnek, magocskákat keltetnek, kis kezük munkáját figyelemmel kísérik, minden saját termésüknek örülnek. Enni adnak az állatoknak, ha fészekből kiesett madárkát találnak, segítenek visszatenni a helyére.

A Nap megnyugodott. Gyors fényhírnököt küldött a Földhöz, biztató üzenettel:

“Ne félj KINCSEM! Megmenekülsz! Elhasznált, szenvedő tested védi sok-sok gyermek!Okos felnőtté cseperednek majd, és nem felejtik el mennyi szép élményt kaptak tőled, amikor még kicsik voltak. Ha majd felnőttek lesznek, akkor sem fognak cserbenhagyni téged. Megtisztítanak, és megtanulnak úgy élni rajtad csodaszép KÉK BOLYGÓ, hogy ne fájjon neked!”

Berta Kati

http://www.csaladivilag.hu/a-fold-meseje-mese/

Legyünk kreatívak! :Tesi óra -is-otthon::)

 

https://www.facebook.com/KidsArtnCrafts/videos/673177309893085/
 
 
 

Mindannyian egy kis igazi Csodák vagytok! …Isten igazi kis Csodái

Hétvégén, május első vasárnapja: ANYÁK NAPJA

Nézzd meg, hogyan segíthetnél Anyukádnak?

“ITT IS LAKIK EGY ANYUKA” – AKÁR ORSZÁGOSSÁ IS VÁLHAT AZ ARANYOSAPÁTI ISKOLA DOLGOZÓINAK ÖTLETE

  • április 28, 2020
  • Írta: Háromhatár
  • Közzétéve Helyi hírek

Különleges ötlettel álltak elő az aranyosapáti iskola dolgozói, amiről az igazgató Benkő Zsigmondné tett felhívást a facebookon. A lényeg, hogy mivel nincs osztálytermi tanítás, az iskolában nem tudják közösen megünnepelni az anyák napját.

tulipán anyuka 1

“Kedves Szülők és Gyerekek!
Mint tudjátok a hét végén, vasárnap Anyák napja lesz! Sok szeretettel köszöntjük az Édesanyákat! Ilyenkor az iskolában kis meglepetéseket készítünk, de most mindenki otthon van. Intézményünk dolgozói azzal az ötlettel álltak elő, hogy indítsunk egy mozgalmat, aminek azt a címet adjuk, hogy “Itt is lakik egy Anyuka”.

Ezt úgy tudnánk legkönnyebben megmutatni, ha egy gyönyörű szép tulipánt kivágunk, és kitesszük egy olyan ablakba, amit az útról is jól lehet látni.

Ha valaki megkérdezi, mondjátok azt, hogy azért van ott, mert Itt is lakik egy Anyuka! Ha Nagymama is veletek lakik, kettőt is tehettek ki, hiszen ő is Anyuka.
Nagy öröm lenne mindannyiunk számára, ha elterjedne ez a mozgalom.
Vegyetek benne részt, terjesszétek ti is!Technikából ez a feladat.”

Úgy gondoljuk mi is besegítünk a hírverésbe (reméljük a tulipánunkra ötöst kapunk technikából), miért is ne legyen ez az ötlet járási, esetleg megyei, vagy adja Isten országos akció!

Tisztelettel kérem más lokális vagy országos hírújságok, weboldalak, facebook oldalak vagy csoportok segítségét, vigyék tovább az ötletet bármilyen formában!

Természetesen Ön is segíthet egy megosztással, amit tiszteletteljesen megköszönünk.

Dsida Jenő: Óda az Édesanyámhoz

Dicsértessél ma Te is itt a földön, mert esküszöm, hogy nagyon nagy a Lelked s a földi szívek földig borulását Te mindenkinél inkább megérdemled. Nézem, látom a teltzsákú sok évet és érzem: nekem már semmit se hagy, de büszke leszek mindéltemig arra, hogy Te vagy nekem az, aki Te vyagy. Te vagy az, aki mindenkinek ad, a szenvedőknek virrasztást, vizet, Te vagy, akinek mindenki adósa, s akinek jóval senki sem ­ zet. … Hadd legyek hát én az igazi zengő, kis régi gyermek rombadőlt tanyán és harsogjam el hozsannás hitemmel Dicsértessél, dicsértessél, Anyám!


József Attila: Nem tud úgy szeretni

Nem tud úgy szeretni a világon senki,
mint az édesanyám tud engem szeretni.
Akármit kivántam megtette egy szóra,
még a csillagot is reám rakta volna.
Mikor a faluban iskolába jártam,
rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.
El nem tűrte volna ő azt semmi áron,
hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.
Éjjel – nappal őrzött mikor beteg voltam,
magát nem kimélte, csak értem aggódott.
Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében
öröm könnynek égtek, s csókolva becézett.
Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,
viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.
Lássak a szemében boldog örömkönnyet,
ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek

Barcsai – Fehér Géza: Nagymamának

Jó nagymama, tedd le ma

Fényes ókuládat!

Kérlek szépen hallogasd meg

A kis unokádat!

Eddig mindig te hoztál

Ajándékot, cukrot.

Kérlek, ma te fogadd el

Tőlem e kis csokrot.

Nem adhatok egyebet

Pár szerény virágnál.

De egy- egy jókívánság

Mindenik virágszál.

Általuk, jó nagyanyám,

Tehozzád én szólok.

Isten éltessen soká!

Légy vidám és boldog!

2018.

Dsida Jenő:Hálaadás

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
– itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.

Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!!

Hogyan születnek a nagymamák

“A nagymamák először kislánynak születnek. Aztán nagylányok lesznek, és azután anyukák.
Akkor születnek a nagymamák, amikor az anyukák megtudják, hogy a gyereküknek gyereke lesz, tehát hogy unokájuk lesz.
Ők már ettől kezdve nagymamák, egészen addig, amíg meg nem halnak.

A nagymamák sokat sírnak.
Már akkor sírnak, amikor kiderül, hogy nagymamák lesznek.
Aztán sírnak, amikor megszületik a kisbaba. Sírnak ha beteg, de akkor is, ha túl egészséges.
Sírnak, amikor először a kezükbe veszik, és amikor először rájuk mosolyog, és ettől kezdve minden jó és rossz dolog miatt sírnak. De az is lehet, hogy ilyenkor csak valami por megy a szemükbe….

Persze, boldogok is ám, és sokat nevetnek.
Például amikor meglátják az első ultrahangos fotót.
Akkor elhiszik, hogy ők igazi nagymamák, és akkor nevetnek. És közben persze sírnak is.

A nagymamák mindent megengednek az unokának.
Ennek a szülők nem örülnek, ezért a nagymama megígéri, hogy többet nem lesz ilyen, de persze utána is lesz, csak akkor titokban kell tartani!

A nagymamák szeretnek játszani.
Bármikor meg lehet kérni, hogy mamiiiiiii, játsszuuuunk! És akkor leül a szőnyegre, kicsit szokott ilyenkor jajgatni, hogy jaj, a derekam, de pár perc alatt elfelejti.

A nagymama mesélni is szeret. Mindenfélét, amit kérek. És énekelni is. Igaz, ilyenkor a szüleim nevetgélni szoktak és pusmogni, de nem tudom, miért?

A nagyi jól főz és süt. Mindig megkérdezi: mit főzzek neked, kisbogaram? És akkor nekem az összes finomság eszembe jut, és nem tudok dönteni.
Amikor sütit csinál, szoktam segíteni. Ilyenkor a fülemtől a lábam ujjáig csupa liszt vagyok, de ezen mindig jót nevetünk.

Persze a mami minden másban is segít. Elvisz engem az oviba, vagy hazahoz. Vigyáz rám, amíg anyáék szórakozni mennek. Vasalni is szokott, mert az anyukám nem szeret.

Szóval, jó ha van egy gyereknek nagymamája, mert az olyan, mintha két anyukája lenne, csak az egyik öregebb és néha jajgat.

Én örülök, hogy nekem vagy nagymamám, és szeretném, ha mindig is lenne, és sosem halna meg. És az is jó, hogy nekem kettő nagymamám is van, mert így tudják egymást váltogatni abban, hogy éppen melyikük szeretgessen engem.

Ha nagy leszek, én is szeretnék nagymama lenni, sütni, főzni, és egy kicsit jajgatni, de énekelni lehet, hogy nem fogok, hogy ne nevetgéljenek rajtam.
De lehet, hogy mégis fogok. Addig majd eldöntöm.

Szerintem nagymamának lenni a legjobb a világon. Mert a nagymamáknak biztosan van legalább egy gyerekük, de inkább több, és azoknak is van egy gyereke, de inkább több, és akkor az egész világ gyerekekből és nagymamákból áll! “

(Skolik Ágnes: Hogyan születnek a nagymamák?)


https://www.facebook.com/209872839173573/videos/820770041748891/

Hittan-nem csak- gyerekeknek

Május 10. Madarak és fák napja

Aranyosi Ervin: A fák és madarak napjára

Üzenem a fáknak és a madaraknak:

– Boldog az én szívem, örülök, hogy vannak!

Mert tudom a sok fa tüdeje a Földnek,

ők a teremtői a tiszta levegőnek.

Na, de nem csak ezért tisztelem a fákat,

akik élőhelyet adnak sok madárnak,

hanem szépek, zöldek, jó magasra nőnek,

tagjai lehetnek ligetnek, erdőnek.

Lombjuk palettája milliónyi zöldnek,

dicsérik munkáját az őket Teremtőnek.

Mennyi féle levél és hány féle termés,

ahogy lélegeznek, jól kitalált, elmés.

És ha a törzsüket gyakran megöleled,

energiát adnak, csodát tesznek veled.

Gyökereiken át beléd élet árad,

szeresd hát a fákat, hisz jobbak tenálad.

Hisz, mindent, mijük van, önzetlenül adják,

az embert jóságban jócskán meghaladják.

Te csak annyit tehetsz, óvjad, védjed őket,

csak hagyd őket élni, becsüld az erdőket!

S tudd, madárdal nélkül, unalmas a hajnal,

együtt ébredeznek a felkelő Nappal.

Manapság sok veszély leselkedik rájuk,

pedig lelket vidít reggeli trillájuk.

Ha figyeled őket, látod, csodaszépek,

és ha szomorú vagy, egy szép madárének

lelked megnyugtatja, elűzi a gondot,

leveszi lelkedről a fájó koloncot.

Színesek, pajkosak, jobbra-balra szállnak,

párjukat csábítva vígan dalolásznak.

Kedves kis lakói ligetnek, erdőnek,

mosolyt gerjesztenek, ha figyeled őket.

Üzenem a fáknak és a madaraknak:

– Ha én rajtam múlik, élnek, megmaradnak,

csak olyan pusztítja, aki élni sem mer,

csak a pénzt hajszoló, felelőtlen ember!

https://www.facebook.com/cslazzar/videos/239316867334029/

Kedves Szülők! Kedves Gyerekek!

Tájékoztatjuk Önöket, hogy az iskolai munkarend a következőképpen módosul:

• A tantermen kívüli, digitális munkarend a tanév végéig érvényben marad.
• A tanév 2020. június 15-én ér véget.
• 2020. június 2-től megváltozik a gyermekfelügyelet rendje is, biztosítjuk a tanulóink számára a felügyeletet, amely kiscsoportos oktatást jelent (engedélyezett az iskolákban a pedagógusok és tanulók oktatási célú találkozása, de az intézmény a szabályok betartásával maximum 240 diákot tud egyszerre fogadni).
o forma: kis csoportokban tanulás (csoportonként maximálisan 10, ideiglenes órarend szerint), illetve egyéni felkészítések
o cél:
 az elmúlt hónapokban megszerzett tudás megerősítése – pl. különösen fontos lehet ez alsó tagozaton,
 az esetleg lemaradó tanulók felzárkóztatása, hiányosságok pótlása – pl. akik nehezebben kapcsolódtak be a digitális oktatásba
 ekkor lesz lehetőség a gyerekeknek a javításra
• 2020. június 2-től június 26-ig biztosítjuk az étkezést, amelyet a bejelentkezéskor kiszámlázunk.
• Az iskolába történő jelentkezéskor a Szülő köteles nyilatkozni a gyermek egészségi állapotáról
• A Szülők a gyerekeket csak az intézmény kapujáig kísérhetik el!
• A felügyeletre jelentkezni csak az osztályfőnököknél lehet, amelynek határideje 2020. május 26. (kedd)! Kérjük a határidő betartását, megfontoltan döntsenek, mert a csoportok beosztása után már nem áll módunkban változtatni!
.
TANÉV ZÁRÁSA
• a hagyományos tanévzáró ünnepséget nem lehet megszervezni az idén
• a hagyományostól eltérő módon, kisebb csoportokban / osztályonként történik meg a bizonyítványok átadása

Nehéz, a szokásostól eltérő rend szerint kellett a munkát szervezni és tanítani, tanulni az elmúlt időszakban, amelyért köszönet illeti meg a Szülőket és a gyerekeinket egyaránt.

Mátészalka, 2020. május 22.

Iskolavezetés

Május utolsó vasárnapja: Gyermeknap

Köszönöm, édes Istenem,
Hogy született négy gyermekem.
Megáldottál, őket adtad,
A legszebbet, mit anya kaphat.

Virágtenger szeretetük,
Ringó szellő kedvességük.
Jóságuk a felkelő nap,
Mi szórja a sugarakat.

Életerőt tőlük kapok,
Így szépek a mindennapok.
Ők adnak meg minden éket,
Célt, fényt, reményt, mindenséget.

Értük küzdök az életért,
Napjainknak meglétéért.
A lelkünk Összetartozik,
Lelkemnek Ők darabjaik.

Értelme van életemnek,
Boldogságom Ők adják meg.
Megkaptam én minden szépet,
Szeretetet, békességet.

Elgondolkodtató levél…

Gyakran megkérdezik az emberek a vallások képviselőit. „Ha van Isten, miért engedi meg azt a nagy szenvedést és bajt, amely sújtja a világunkat, benne a sok ártatlan embert és gyermeket?” Az alábbi interjú találó választ ad a kérdésre.

Billy Graham leányával készítettek interjút az egyik rádióműsorban, amelyben Jane Clayson riporternő megkérdezte őt az utóbbi idő borzalmas eseményeivel kapcsolatban. „Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyenek megtörténjenek?”
Anne nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott.
– Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történik, ám évek óta azt mondjuk neki, „Menj ki az iskoláinkból, a kormányunkból, és távozz az életünkből!” És Ő, amilyen gentleman, csendben hátrahúzódott. Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmét adja, ha egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket békén?
O’Hare (akit meggyilkoltak, a testét nemrég találták meg) panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben.
Azután valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát az iskoláinkban; a Bibliát, amely azt mondja, „Ne ölj, ne lopj, és szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” És mi azt mondtuk, rendben.
Azután dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenekeljük el a gyermekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megsérül, és lerombolhatjuk az önbecsülésüket. (Spock fia öngyilkos lett.) És mi azt mondtuk, egy szakember biztosan tudja, miről beszél, és azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki azt mondta, hogy jobb, ha a tanárok, az osztályfőnökök nem fegyelmezik a gyermekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az iskola vezetői azt mondták, hogy a tanárok inkább meg se érintsék a diákokat, nehogy ezzel rossz reklámot csináljunk az iskolának, és semmiképpen sem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket. És mi azt mondtuk, rendben.
Azután valaki azt mondta, hagyjuk, hogy a diáklányaink abortuszt végeztethessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják a szüleiknek. És azt mondtuk, rendben.
Azután egy bölcs vezető azt mondta, mivel a fiúk fiúk, és úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy erről a szüleiknek beszámoljanak. És azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki, az általunk jelentős posztra megválasztottak közül, azt mondta, hogy nem számít, mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem számít, mit tesz valaki (beleértve az elnököt is) a magánéletben, amíg van munkánk, és a gazdaság jól működik.
Azután valaki továbblépett ebben a csodálatban, és meztelen gyermekek képét publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket elérhetővé tette az Interneten. És mi azt mondtuk, rendben, a szabad szólás joga ezt lehetővé teszi a számukra.
És azután a szórakoztatóipar azt mondta, csináljunk tévéműsorokat és mozifilmeket, amelyek az erőszakot, az erkölcstelenséget és a tiltott szexet reklámozzák. És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek bátorítanak a nemi erőszakra, a kábítószer-fogyasztásra, a gyilkosságra, az öngyilkosságra; és a különböző sátáni témákat dolgozzák fel. És mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem veszi senki komolyan, úgyhogy, csak hadd menjenek.
Most pedig feltesszük magunknak a kérdést, miért nincs a gyermekeinknek lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket, az osztálytársaikat, saját magukat!
Talán, ha elég hosszan és keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég sok köze van mindennek ahhoz a mondáshoz, hogy „amit vet az ember, azt is aratja” (a Galácziabeliekhez írt levél 6. fejezetének 7. verse).

Furcsa, milyen egyszerű az embereknek kivetni, kidobni Istent, zagyvaságnak, értelmetlenségnek tartani az üzenetét, aztán csodálkoznak, miért megy a világ a pokolba.
Furcsa, mennyire elhisszük, amit az újság ír, de megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond. Furcsa, hogyan mondhatja valaki, „Hiszek egy Istenben”, miközben Sátánt követi, aki egyébként szintén hisz Istenben! Furcsa, milyen gyorsan készek vagyunk az ítélkezésre, és mennyire nem a megítéltetésre. Furcsa, milyen gyorsan továbbküldjük a viccek ezreit, és azok bozóttűzként terjednek a köztudatban, de ha az Úrról szóló üzenetekkel tesszük ezt, az emberek kétszer is meggondolják, mielőtt továbbítanák.

Furcsa, hogy az erkölcstelen, obszcén, durva és vulgáris dolgok szabadon áramlanak a világhálózaton, miközben az Istenről való nyilvános beszédet elnyomják az iskolákban és a munkahelyeken. Furcsa, hogyan lehet valaki Krisztusért lángoló hétvégén, és láthatatlan keresztény a hétköznapokban. Nevetsz?
Furcsa, hogy jobban érdekel, mit mondanak rólam az emberek, mint az, hogy mit mond Isten felőlem. Gondolkodsz?
Add tovább ezt az üzenetet, ha úgy gondolod, hogy megéri. Ha nem, akkor csak szabadulj meg tőle. Senki sem fogja megtudni, hogy ezt tetted. Azonban, ha kidobod ezt az elmélkedést, akkor ne panaszkodj arról, hogy milyen rossz bőrben van ez a világ!
(J. H.)

„Kedves Isten! Miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek az osztályunkban? Tisztelettel, egy érintett tanuló.”
Íme, a válasz.
„Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolából. Tisztelettel: Isten.”

Pedagógusnapra…

“Vezesd őket, utat ne tévessz,
S magadhoz mindig hű maradj,
Mert élen állsz, és messze látszol,
Sose feledd: példa vagy!”

(Nagy László)

Szülőknek és tanároknak

“Tanítsd meg a gyermeknek, hogy gyakran az utolsókból elsők lesznek, de a sor vége is gyönyörű, ha emelt fejjel, egyenes gerinccel áll, mert belátni a tájat. Tanítsd meg neki, hogy minden könny gyémánttá válik, ha tesz érte, csak egy picit. Tanítsd meg neki, hogy a szép szív az, ami öltöztet, és a mosoly valóban képes megváltoztatni a világot. Tanítsd meg neki, hogy a kenyér fele mindig odaadható annak, akinek nincs, és lehajolni azért, aki elbukott, szárnyakat ad. Tanítsd meg neki, hogy nem minden út járható, de ami az övé, azon repülni is képes lesz. Tanítsd meg neki, hogy a csodákra bizony várni kell, de ha tiszta a szív, a varázslat mindig érkezik. Tanítsd meg neki, hogy nem minden nap szép, de minden napban van valami, amiért érdemes élni. Tanítsd meg, élni, küzdeni, játszva győzni vagy elbukni. Tanítsd meg felállni, könnyeket letörölni, tanítsd tisztán, tanítsd szívből, tanítsd őszintén sírni és nevetni. Mert kell, mert neked szánta az élet. Nem véletlen kaptad a gyermeked, szükséged van rá.”

(Todorovits Rea – Látom az Életed-TheA fb oldal)

Isten éltesse a Pedagógusokat!  

Nem csak szülőknek és tanároknak…felnőtteknek is szól: “Tanítsd meg a gyermeknek, hogy gyakran az utolsókból elsők lesznek, de a sor vége is gyönyörű, ha emelt fejjel, egyenes gerinccel áll, mert belátni a tájat. Tanítsd meg neki, hogy minden könny gyémánttá válik, ha tesz érte, csak egy picit. Tanítsd meg neki, hogy a szép szív az, ami öltöztet, és a mosoly valóban képes megváltoztatni a világot. Tanítsd meg neki, hogy a kenyér fele mindig odaadható annak, akinek nincs, és lehajolni azért, aki elbukott, szárnyakat ad. Tanítsd meg neki, hogy nem minden út járható, de ami az övé, azon repülni is képes lesz. Tanítsd meg neki, hogy a csodákra bizony várni kell, de ha tiszta a szív, a varázslat mindig érkezik. Tanítsd meg neki, hogy nem minden nap szép, de minden napban van valami, amiért érdemes élni. Tanítsd meg, élni, küzdeni, játszva győzni vagy elbukni. Tanítsd meg felállni, könnyeket letörölni, tanítsd tisztán, tanítsd szívből, tanítsd őszintén sírni és nevetni. Mert kell, mert neked szánta az élet. Nem véletlen kaptad a gyermeked, szükséged van rá.”

Kedves Szülők!
Tájékoztatjuk Önöket, hogy 2020. június 15-én lezárul ez a tanév. Szeretnénk megköszönni azt a türelmet, megértést és segítőkészséget, amellyel az elmúlt 3 hónapban hozzájárultak a nevelő-oktató munka eredményességéhez. E rendkívüli helyzetben tanulóink is szorgalmasan dolgoztak, így a tanév követelményeit majdnem minden gyermek teljesíteni tudta.
A tanév rendje június végéig a következőképpen alakul:
• Június 16-26-ig az intézmény továbbra is biztosítja a tanulói felügyeletet. Jelentkezni az intézmény honlapján és facebook oldalán megtalálható „Kérelem és nyilatkozat” kitöltésével lehet. Határidő: június 11. 10.00
Letöltés a http://www.szechenyimsz.hu/tajekoztatas/ oldalon is lehet!
• június 17-én bizonyítványok kiosztása– alsó tagozat
13.00 – 4. évfolyam
14.00 – 3. évfolyam
15.00 – 2. évfolyam
16.00 – 1. évfolyam
• június 18-án bizonyítványok kiosztása– felső tagozat
13.00 – 7. évfolyam
14.00 – 6. évfolyam
15.00 – 5. évfolyam
Kedves Szülők! Testvérek esetében lehetőség van arra, hogy az osztályfőnökökkel egyeztetve egyszerre vegyék fel a bizonyítványokat!
• június 19-én a 8. évfolyam ballagása

• A kialakult helyzet miatt intézményünk a nyári táborok szervezését felfüggesztette.
A honlapon és az iskolai facebook oldalon folyamatosan tájékoztatjuk Önöket!
Köszönjük mindenkinek az eddigi munkáját! Vigyázzanak magukra és gyermekeikre!

Kedves Szülők! A nyári szünetre mindenkinek kellemes pihenést kívánunk!

Mátészalka, 2020. június 09.

Üdvözlettel:
Az iskolavezetés

VAKÁCIÓ!
V, mint VÁLTOZÁS
A, mint AKARAT
K, mint KITARTÁS
Á, mint ÁLDOZAT
C, mint CINKOSSÁG
I, mint IZGALOM
Ó, mint ÓRIÁSI GRATULÁCIÓ minden DIÁKNAK, TANÁRNAK és SZÜLŐNEK, akik végig csinálták ezt a tanévet!

Mi ezzel a bizonyítvánnyal kívánunk jó VAKÁCIÓT NEKTEK! 

A megható, őszinte, humoros idézeteket fogadjatok szeretettel: apákról, apáktól apák napjára.😊

“Életemben a legjobb tanácsot apám adta. Azt mondta: “Csinálhatsz bármit, csak 65 évesen ne úgy ébredj fel, hogy azon gondolkodsz, mit kellett volna kezdened az életeddel”

George Clooney

“Nem számít, hogy ki volt az apám; az a fontos, hogy én kire emlékszem.”

Anne Sexton

“Egy apa igazi valója abban mutatkozik meg, hogy miként bánik a gyermekeivel amikor senki sem figyel.”

Dan Pearce

“Az apaság életem legfontosabb szerepe. Ha ebben elbukom, elbuktam mindent.”

Mark Wahlberg

“Hiszem, hogy az, amilyen ember végül válik belőlünk, attól függ mit tanulunk apánktól azokban a kósza pillanatokban, amikor éppen nem akar tanítani nekünk semmit.”

Umberto Eco

“Apámtól kaptam a legnagyobb ajándékot, amit csak egy ember adhat a másiknak, – azt, hogy hitt bennem.”

Jim Valvano

“Az apák nem csak néhanapján szeretik a gyereküket. Ez a szeretet végtelen és örökké tart.”

George Strait

“Fogalmam sem volt arról, hogy én is érezhetek ilyen mélyen, hogy egy gyermek az imádság derűjét adhatja, hogy az apaság megújítja szívemet.”

Hugh O’Neill

“Egyesek nem hisznek a hősökben, de ők még nem találkoztak az apámmal!”

“Az apám bölcsebb, mint ahogy valaha sejtettem. Valójában nem hiszem, hogy bölcsebbé vált volna – csak én változtam meg.”

Richard Paul Evans

“Gyermeket nemzeni bármelyik férfi tud – de csak a különlegesekből lesznek édesapák.”

Anne Geddes

apa idézet, “Gyermeket nemzeni bármelyik férfi tud – de csak a különlegesekből lesznek édesapák.” Anne Geddes

“Egy gyermek semmire sem vágyik jobban, mint az apja védelmező erejére.”

Sigmund Freud

“Apám nem mondta meg hogyan éljek. Csak élt, és hagyta, hogy figyeljem, miként csinálja.”

Clarence Budington Kelland

“Apa. Úgy játszik, mint egy gyerek, úgy ad tanácsot, mint egy barát, úgy védelmez mint egy testőr.”

“Apám volt az, aki megtanított az önbecsülésre. Azt mondogatta, hogy a szépségem különleges, és hogy én vagyok élete legnagyobb kincse.

Dawn French

“Én vagyok az apád.”

Star Wars, Birodalom visszavág

“Most, hogy apa lettem, már értem, hogy miért volt apámnak olyan gyakran rossz kedve.”

Adam Sandler

“Apám két dologra tanított: az egyik, hogy elégedjem meg kevéssel, és minden erőmből segítsek másoknak: a másik pedig, hogy csináljam jó kedvvel azt, amit amúgy is csinálnom kell.”

Ioan Slavici

“Egy apa úgy van a gyermekeivel, mint Isten velünk, emberekkel. A szívek mélyére lát, és megítéli a szándékokat.

Honoré de Balzac

“Férfiként, majd apaként a felelősséged nem csak arra korlátozódik, hogy eltartsd a családodat és anyagilag támogasd. Annak már lejárt a mandátuma. A felelősséged abban is rejlik, hogy megfelelő példát állíts a gyermekeid és a következő generáció elé, mint férfi, mint férj, mint apa !”

Marie Clarence

június 21.Apák Napja

https://www.facebook.com/102327601254014/videos/913611172385762/

Csendes tragédia fenyegeti gyermekeinket, de tehetünk ellene!

Victora Prooday neves kanadai nevelési szakértő, aki blogot vezet YourOT néven. Blogján egy éve hosszas bejegyzést közölt, mely a következő megállapítást teszi: „Csendes tragédia bontakozik ki a szemünk előtt az otthonainkban, és a legnagyobb kincseinket – gyermekeinket – fenyegeti.”

„Foglalkozási terapeutaként több száz gyermekkel és családdal végzett munkám során a saját szemem előtt bontakozott ki ezt a tragédia. Bátran beszélj olyan tanárokkal és szakértőkkel, akik legalább 15 éve dolgoznak a szakmában! Az enyémhez hasonló panaszokat fogsz hallani tőlük. Az elmúlt 15 évben a kutatók egyre nagyobb mértékben látták növekedni a mentális betegségek arányát a gyermekek között, amely mára »járványos méreteket« öltött”.

A mai gyermekeket „az egészséges gyerekkor alapjaitól” fosztják meg

A Prooday által idézett statisztikák szerint a helyzet ijesztő, és a szerző itt nem a született rendellenességekről beszél. Ötből egy gyermek lelki betegségekkel küszködikA figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) 43%-kal nőtt. A kamaszkori depresszió 37%-kal emelkedett, illetve a 10-14 éves gyermekek között az öngyilkossági ráta 100%-kal nőtt meg! Prooday meggyőződése, hogy nem a diagnosztizálás kiterjedéséről, illetve az iskolarendszerről van szó. Helyette úgy véli, hogy a jelenlegi környezet és társadalom „átírja a gyermekek agyát”, és „nehézségeket teremt a mindennapi életben”.

Meggyőződése, hogy mai gyermekeket „az egészséges gyerekkor alapjaitól” fosztják meg, amelyek a következők:Iratkozz fel a Férfiak Klubja YouTube-csatornájára, és nézd meg a videóinkat!

  • érzelmileg jelenlevő szülők
  • egyértelmű határok és nevelés
  • felelősség
  • kiegyensúlyozott táplálkozás
  • elegendő alvás
  • szabadban való mozgás
  • kreatív játék
  • társasági érintkezés

Ehelyett a gyermekek úgy élnek, hogy

  • mindent megengednek nekik;
  • nem alszanak eleget, és nem táplálkoznak helyesen;
  • négy fal között élik az életüket;
  • a „minden kijár” elve érvényesül a „felelősség” helyett;
  • folyamatos ingerek érik őket;
  • mindent azonnal megkapnak;
  • a digitális világ számukra „technikai bébiszitterként” funkcionál.

Utóbbival arra célozhat, hogy az okostelefonok, táblagépek folyamatosan a gyerekek mellett vannak, illetve a kezükben.

Cikkajánló: Elmagányosodó fiatalok. Van megoldás, és nem üzleti

Mit lehet tenni?

A szerző megoldásokkal is előáll, melyeket saját pontokba szedve közlünk. Az első sor tanács a szülői feladatokra vonatkozik:

1. Prooday meggyőződése, hogy javíthat a helyzeten, ha egy szülő a felelősségre és függetlenségre neveli gyermekét.
2. Nem szabad túlságosan óvni a gyereket a kisebb sikertelenségektől. Ez ugyanis megtaníthatja a gyereknek, hogy később leküzdje az élet nagyobb nehézségeit. Példaként felhozza, ne pakoljuk be a gyerek táskáját, ne vigyük a csomagját, és hámozzuk meg a banánt egy ötévesnek. „Tanítsuk meg nekik a képességeket ahelyett, hogy megcsináljuk helyettük!”
3. Le kell fektetni a határokat: bátran mondjunk nemet, ha kell!

Ezt technikai, gyakorlati tanácsok követik:

1. Prooday azt is írja, hogy oda kell figyelni a gyermekek egészséges táplálkozására.
2. Ne vegyük körül gyermekünket állandóan technikával, hogy addig se unatkozzon!
3. Ne a telefonon lógjunk, mert ez rossz példát mutat. Inkább a gyermekünkkel beszélgessünk.
4. Korlátozzuk a kütyük használatát! Mutassunk jó példát!
5. Ne szoktassuk rá a gyereket, hogy azonnal mindent megkap. A szakértő szerint szintúgy fontos, hogy ne a szülő legyen a gyermek „szórakoztató brigádja”, és legfőképpen ne digitális eszközökkel kösse le a figyelmét! Ne használja a kütyüket étkezés alatt, vagy családi program közben. A legfontosabb, hogy a szülők érzelmileg is jelen legyenek a gyermek számára.
6. Fontos a gyereknek feladatokat adni, melyek felelősségtudatra, önállóságra, empátiára nevelik!

Cikkajánló: Rajtunk múlik, hogy „digitális árvákká” válnak, vagy sem!

Ezen kívül szükséges a szülők érzelmi jelenlétét is növelni. A szerző szerint:

1. Legyünk elérhetőek gyermekünk számára, ne csak fizikálisan, de emocionálisan is. Tanítsuk meg gyermekünknek, mik is azok a szociális készségek!
2. Tanítsuk meg gyermekünknek, hogyan birkózzon meg a haraggal és az ingerültséggel!
3. Tanítsuk meg gyermekünket kezet fogni, helyet átadni, megosztani valamit, együtt érezni, illetve megfelelően viselkedni az asztalnál, vagy beszélgetés közben.
4. Tartsuk vele az érzelmi kapcsolatot: nevessünk rá, pusziljuk meg, csiklandozzuk meg, olvassunk neki, táncoljunk és ugráljunk vele, kússzunk-másszunk együtt.

V. L. B.

KEVÉSBÉ ISMERT ESTI IMÁK GYEREKEKNEK

Ezek a kevésbé ismert verses esti imádságok meghitt családi szokások alapjaivá válhatnak.

Van egy imádság a Miatyánkon kívül, melyet talán minden keresztényként felnőtt magyar ember ismer. Mégpedig a következő esti imádság:

Én Istenem! Jó Istenem! Becsukódik már a szemem, De a Tied nyitva, Atyám! Amíg alszom, vigyázz reám! Vigyázz kedves szüleimre, Meg az én jó testvérimre, Mikor a nap újra felkel: Csókolhassuk egymást reggel. Ámen.

Neked is azonnal beugrott, nem? Azonban ezzel nem ér véget a verses esti imák sora! Következzék négy imádság, melyeket a gyerekek szintén örömmel fognak megjegyezni. 

Szemeimre
Rászállott az álom,
Álmaimért
A jó Istent áldom. Ámen.

*

Én lefekszem ágyacskámba,
Fejem hajtom párnácskámra.
Három angyal fejem felett:
Egyik megőriz engemet,
Másik szememet bezárja,
Harmadik lelkemet várja. Ámen.

*

Már a szép nap lenyugodott,
Egészen bealkonyodott
És setétbe vonta magát
Adjon Isten jó éjszakát! Ámen.

*

Köszönöm, mi jót ma adtál,
Hogy eddig is megtartottál,
Tarts meg Uram, ezután is,
Tartsd meg apám és anyámat is,
Nagyszülőket, testvéreket,
S mind, akiket én szeretek, Ámen.

Forrás: www.eternus.hu – Klasszikus versek

Figyelj a gyerekedre:

Szülők, imádkozzatok a gyermekeitekért!

Szülőként az egyik legfontosabb dolog, amit gyermekedért tehetsz, ha imádkozol érte. A következő 15 pont segítségedre lehet, hogy konkrétan miért, és milyen igeversek alapján tehetsz eleget ennek a kötelességednek. Imádkozz, hogy…

  1. Szeressék az Urat, az ő Istenüket teljes szívükkel, teljes lelkükkel, teljes elméjükkel és minden erejükkel, valamint felebarátjukat, mint önmagukat (Mt 22:36-40)!
  2. Már életük elején megismerjék Krisztust, mint Urukat (2Tim 3:15)!
  3. Fejlődjön ki bennük a gonosz és a bűn gyűlölete (Zsolt 97:10, Péld 8:13)!
  4. Isten védje őket a gonosztól életük minden területén: szellemileg, lelkileg, fizikailag és a gondolataikban is (Jn 17:15, 10:10, Róm 12:9)!
  5. Amikor bűnt követnek el, az derüljön ki, és kapják meg az Úr fenyítését (Zsolt 117:71, Zsid 12:5-6)!
  6. Kapjanak az Úrtól bölcsességet, megértést, tudást és belátást (Dán 1:17, 20, Péld 1:4, Jak 1:5)!
  7. Tiszteljék a tekintélyben lévőket, és vessék alá magukat nekik (Róm 13:1, Ef 6:1-3, Zsid 13:17)!
  8. Kerüljék a rossz társaságot, és a megfelelő barátok vegyék őket körül (Péld 1:10-16, 13:20)!
  9. Találjanak istenfélő házastársat, és neveljenek fel istenfélő gyermekeket, akik Krisztusért élnek (2Kor 6:14-17, 5Móz 6)!
  10. Egész életükben ragaszkodjanak az erkölcsi és szexuális tisztasághoz (1Kor 6:18-20)!
  11. Az Úr előtt tartsák tisztán és érzékenyen a lelkiismeretüket (ApCsel 24:16, 1Tim 1:19, 4:1-2, Tit 1:15-16)!
  12. Ne féljenek semmi rossztól, hanem járjanak az Úr félelmében (Zsolt 23:4-5, 5Móz 10:12)!
  13. Jelentsenek áldást a családodnak, a gyülekezetnek és Krisztus egyetemes ügyének (Mt 28:18-20, Ef 1:3, 4:29)!
  14. Legyenek telve Isten akaratának ismeretével, és hozzanak gyümölcsöt minden jó cselekedetben (Ef 1:16-19, Fil 1:11, Kol 1:9)!
  15. Csorduljon túl belőlük a szeretet, ismerjék fel, mi a legjobb, és legyenek feddhetetlenek Krisztus napjáig (Fil 1:9-10)!

Forrás: Kendrick–Alcorn: Eltökélt szívű férfiak (Immanuel Alapítvány, Szombathely, 2013. p. 253.)

Szeptember 1.

Drága Istenem! Amikor megszámlálhatatlanul sok pedagógus kezdi az előttünk álló új tanévet, adj nekik bőségesen bölcsességet! Készítsd fel a szívüket, hogy szívesen fogadják és szeressék a mi kis szeretteinket, és legyenek biztosak abban, hogy cserébe mi is szeretetet és tiszteletet adunk nekik! Adj nekik nagylelkűséget, amivel segítenek a nem boldoguló tanulóknak, bátorságot, hogy átadják, amit kell, és bölcsességet arról: hogyan és mikor kell a szeretetet kifejezni! Adj nekik erőt, ha gyengének érzik magukat! Amikor láthatatlannak érzik magukat, emlékeztesd őket arra, hogy egyetlen pillanat sem marad észrevétlen. Naponta millió apró – mégis hihetetlenül fontos – módon alakítják a jövőt! Eláraszt bennünket a hála a gyermekeinkkel megosztott tudás ajándékáért. Áldd meg a pedagógusokat, Uram, hogy legalább csak egy villanást lássanak meg abból, ahogy mai hűségük örökre hat majd az elkövetkező generációkra! Ámen.

2020/2021. Tanév

Idén is lehet csatlakozni az „Egymillió gyermek imádkozza a rózsafüzért” kezdeményezéshez

HAZAI – 2020. szeptember 7., hétfő | 13:40

 2

Október 18-án, helyi idő szerint 9 órakor világszerte gyermekek imádkoznak fél órán át a békéért és az egységért. Az elmúlt esztendőkben hazánk számos településén csatlakoztak az eseményhez.

Maga a kezdeményezés keresztény közösségektől, Venezuelából indult: miközben 2005 nyarán gyermekek közösen imádkozták a rózsafüzért, a mellettük levő asszonyok kézzelfoghatóan érezték a Szűzanya jelenlétét. Napjainkra ez a kezdeményezés nem csak Dél-Amerikában, hanem szerte a világon elterjedt. Kiinduló gondolata az a Szent Piótól származó idézet volt, miszerint „ha egymillió gyermek imádkozza a rózsafüzért, akkor a világ meg fog változni”. Ez a kezdeményezés októbernek mint a rózsafüzér hónapjának kiemelt hangsúlyt adhat.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia megbízásából az Országos Lelkipásztori Intézet hívja a gyermekeket – kérve a tanítókat, hitoktatókat, nevelőket, szülőket, nagyszülőket is, hogy csatlakozzanak a szervezéshez –, hogy mint az előző években, kapcsolódjanak be idén is a közös rózsafüzér imádságba, lélekben egyesülve gyermekek csoportjainak ezreivel szerte a világon.

Mivel ebben az esztendőben október 18-a vasárnapra esik, azt javasolják az iskoláknak, hogy a következő napon, október 19-én, hétfőn tartsák meg a közös imádságot a gyerekekkel. A járványhelyzet miatt elrendelt szabályok betartása mellett is reméljük, hogy a közösségek megtalálják a módját az imádságba való bekapcsolódásnak.

A Szükséget Szenvedő Egyház (ACN International) nemzetközi segélyszervezet kísérőlevelet írt az eseményhez, ami ITT olvasható.

A gyerekeknek szóló levél ITT érhető el.

A letölthető imádság ITT található.

Forrás és fotó: Országos Lelkipásztori Intézet

Magyar Kurír

Így nevelj kiegyensúlyozott, boldog, sikeres iskolást – egy tanárnő fontos tanácsai a szülők számára

Németh Noémi ● 2017-09-26 14:34
Szólj hozzá!Küldés e-mailbenAz év eleji szülői értekezleten szokatlan listát kaptunk harmadikos gyerekeink osztályfőnökétől.

szülői erények

Szeptember, első szülői értekezlet az idén. A tanárnő – ahogy már megszokhattuk az elmúlt két évben – nem a száraz tényeket darálja le a viszontlátás örömére, hanem a gyerekek lelkivilágáról és a szülők érzéseiről beszél. Három tál csokit tesz le az orrunk elé, mindhárom tálkán más-más felirattal: Következetesség, Kitartás és Türelem.
Azt mondja, többek között ez az a három erény, amelyből néha kifogyunk, mégis nagy szüksége lenne rá minden szülőnek. Körbeviszi a tálcát és arra biztat, mindenki vegyen abból, amelyikre úgy érzi, a legnagyobb szüksége van – csak egy átlagos szülői értekezlet Tünde néninél. 🙂

Majd felolvas egy 10 pontból álló listát, melyet egy általános iskolai pedagógus a legjobb szándékkal írt össze a saját tapasztalai alapján. Mi sem érezzük kioktatásnak a tanácsokat, melyeket minden szülőnek el kellene olvasnia.


Így nevelhetünk kiegyensúlyozott, boldog, sikeres iskolást

“A gyerek a világra nyitott lény, kész a befogadásra, jóra jóval válaszol, simogatásra simogatással, jókedvre jókedvvel, tevékenységre tevékenységgel.”

1. A nevelés a család feladata. Az alapokat a család rakja le, mi arra tudunk építkezni. Folytatjuk, kiegészítjük az otthoni nevelést, de a családot pótolni nem tudjuk.

2. A példamutatásnak nagyon nagy a szerepe, ám ennél is fontosabb, hogy bízzanak a gyermekükben. Amit tanítottak nekik, az a megfelelő időben beérik. Ezt nem “prédikációkkal” érjük el, hanem sok-sok beszélgetéssel.

3. Szeretni tanítsák gyermekeiket. A legnagyobb ajándék az együtt töltött idő legyen. A kamaszkor mindenkit megvisel, a szeretettankot fel kell tölteni.

4. A gyerek mindig érezze, hogy a család mellette áll. A helytelen cselekedetet ítéljük el, ne a gyereket. Az érzelmileg kiéhezett gyerek csábítható, könnyen keveredik rossz társaságba.

5. Az elvált szülők ne rombolják le egymás tekintélyét, mert ennek eredményeként se apja, se anyja nem lesz a gyereknek, akit tisztelni tudna. Ha nem tiszteli a szüleit, a pedagógusokat sem fogja.

6. Ajánlom a szerető szigort. A gyerekek a kiszámítható környezetben érzik biztonságban magukat.

7. Már ebben a korban meg kell tanulniuk a precíz, gondos munkát, rendszeretetet. A kontár munka itt alapozódik meg. Mindegy, hogy milyen munkát választ majd később, de abban a legjobb legyen!

8. A házimunkát végző gyereknek van feladata, felelőssége, önállósága.

9. Amelyik gyerek nem alussza ki magát, az nem tud figyelni a tanórákon, tehetsége nem fejleszthető.

+1. A tehetséges gyereknek is jár a gyerekkor, ne terheljék túl különórákkal! Ne akarják a saját álmaikat megvalósíttatni velük!

Forrás: Scoala Benedek Elek

Egy iskolában a tanár minden diák kezébe adott egy lufit, majd arra kérte őket, hogy írják rá a nevüket. Ezután mindenki letette a földre a lufiját, és szaladgálni kezdtek közöttük, így teljesen összekeveredett a sok színes léggömb. A tanár azt a feladatot adta a gyerekeknek, hogy mindenki keresse meg a lufit, amin az ő neve szerepel. Erre 2 percet adott. Hatalmas fejetlenség lett: a diákok össze-vissza rohangáltak, de alig volt valaki, aki megtalálta a sajátját.Ekkor a tanár azt kérte, hogy mindenki vegyen fel a földről egy lufit, és adja oda annak, akinek a neve szerepel rajta. 1 perc sem kellett, és minden diák kezében ott volt a saját lufija.A tanár ekkor azt mondta: ‘Gyerekek, a boldogság olyan, mint a lufik. Ha csak a sajátodat keresed, nehezen találod meg. Ha törődünk egymással, ha segítünk egymásnak, a boldogságot is könnyebben megleljük együtt.

Imaszándék az erdőtűz kis menekültjeiért

Egy oregoni erdőőr által közzétett felhívás:„A vadállatok városok felé fognak haladni. Területük ég és a menekülési, repülési ösztönök beindulnak. Ez azt jelenti, hogy szarvasok, jávorszarvasok, prérifarkasok, medvék és bármi más, ami a hegyek körül él [vagy körbe repül], biztonságot keres. Hozza be háziállatait, társállatait , és tegyen ki a menekülőknek vödrökben vizet. Félnek és kimerültek. NE lője őket. Világuk ég, és nincs hová menniük. ”Imádkozunk minden teremtményért és lényért, akik a tűzesetek útjába kerül.

Fagyi

Egy fagyizóba belépett egy kissrác. Szerény, visszafogott öltözet, anya által nyírt frizura.Leült a sarokba egy asztalhoz. Odament a felszolgálólány – Mit hozhatok?Mennyi egy kehely fagyi, tejszínnel? – kérdezte a kissrác.Nyolcszáz Forint – mondta a lány.A fiú elkezdte számolni az aprót, amit a zsebkendőjéből vett elő…A másik asztalnál lévő család lenézően, türelmetlenül méltatlankodtak, hogy miért nem inkább őket szolgálják ki, meddig kell várni egy kis csóróra…És… mennyi tejszín nélkül?Az hatszázötven Forint mondta türelmesen és kedvesen a felszolgálólány…A fiú még számolt kicsit, majd azt mondta, hogy akkor kér egyet tejszín nélkül.A lány kihozta a fagyit tejszín nélkül, majd kiszolgálta a családot is.Amíg a fiú evett a család rajta kuncogott – a csórónak nem tellik tejszínre…A srác kikérte a számlát, kitette az apróját az asztalra és elment.Amíg a lány számolt a szomszédos asztal röhögött – Na megvan? kérdezte megvetően az apa a családból?Igen, nyolcszáz Forint.Csend lett. A kisrác lemondott a tejszínről, hogy adhasson jattot a kiszolgálónak. A lánynak, aki kedves volt vele akkor is, amikor mások lenézték. Úrnak lenni nem gazdagság kérdése. Kedvesnek lenni sem…

https://www.facebook.com/watch/?v=261013357631222&extid=8DDZjpXglckWwwuX

Egy mai kort felölelő “probléma”Játék és valóság

Fáradtan kopogott be a lakás ajtaján. Mindkét vállát a boltban vásárolt termékek húzták le. Remélte, hogy fia ezúttal meghallja a segítségkérést, és ajtót nyit.Nem így történt. Réka lepakolt a padlóra, és előkotorta a kulcsát. Majd újra megemelte a nehéz bevásárló táskákat, és behurcolkodott a konyhába.- Krisztián! – kiáltotta. – Krisztián!Kipakolt az asztalra, miközben tekintete megakadt a temérdek mosogatni valón, ami reggel még nem volt ott.Elpakolt mindent a helyére, de fia még ekkor sem került elő. Réka felment az emeletre, és bekopogott a fiú szobájának ajtaján. Válasz azonban most sem érkezett. Mérgesen nyomta le a kilincset, és belépett. Odabent dohányszag terjengett. Krisztián a kanapén ült, és kezében egy játék távirányítójával, épp zombikat irtott a falszéles TV képernyőjéről.- Krisztián! – kiáltotta Réka, mert a gyerek fején egy hatalmas fejhallgató minden zajt kirekesztett a való világból. Réka mérgesen toppantott egyet a lábával, majd hátulról letépte fia fejéről a fejhallgatót. A TV-ben a harcos, abban a pillanatban elesett, és egy zombi lény kitépte a nyaki ütőerét. Krisztián pedig megfordult, és Réka kénytelen volt elhátrálni a dühös fiútól. A gyerek tekintetében még ott lobogott a szadista, ölési vágy. Karja felemelkedett, ujjai begörbültek, és Réka egy egészen rövid időre úgy látta, hogy a fia arra készül, amit az imént a játékban tettek a harcossal. – Elment a józan eszed? – rivallt rá a kamasz, nyálat fröcskölve izgalomtól felhevült arcából.Réka kihúzta magát, és tekintetébe sértettség költözött.- Nekem? Még jó, hogy nem ütöttél meg Krisztián. Mi a franc történt veled?- Mi történt volna? – kérdezett vissza a gyerek. – Játszottam.- Ez neked játék fiam? Kopogtam, hogy segíts behozni a szatyrokat. Reggel megkértelek, hogy tegyél már valami rendet magad körül. E helyett a konyha úgy néz ki, mintha felrobbant volna. A szobádban cigaretta szag van. Te tizenhat éves vagy. Ez szerinted az az élet, amire nevelni próbállak?- Ugyan már anya, hagyd a hegyi beszédet. Most miattad buktam az egész szintet. Kezdhetem elölről.- Ó, hát rettentően sajnálom Krisztián. A való világban mikor emeled fel a szintet a normális emberi létre?- Normális vagyok, anya.- Gond van veled, fiam. Értsd meg. Kerülöd az iskolát. Nincsenek barátaid. Az itthoni idődet a fejhallgatód alatt töltöd, és ilyen izéket gyilkolászol. Ebben leled az örömödet. Nekem semmiben sem segítesz. Mond, mi lesz belőled így?- Ugyan már! – legyintett dühösen a kamasz. Vedd észre anya, hogy ez a világ már más. A te idődben mások voltak a szabályok és a lehetőségek. Benneteket teljesen lebutított a technológia hiánya. Mi meg már ebben növünk fel. Tudod. Számítógépek, Windows 10 mond neked ez valamit?- Nekem fiam az mond valamit, hogy mi annak idején fejben kiszámoltunk egy matematikai feladatot.- Mi a francnak erőltessem az agyam, mikor a gép kiszámolja nekem? Mi gépeket használunk. Ti mit használtatok?- Az eszünket, fiam. Ami segített akkor is, mikor nem állt a rendelkezésünkre az általad oly nagyra tartott technológia. S ha már itt tartunk, te ezt a technológiát arra használod, hogy szadista, gyilkos játékokat játszol, ami arra tanít, hogyan lehet egyszerűen és könyörtelenül végezni valakivel.- Csak levezetem a feszültséget. Miért baj ez?- Pontosan milyen feszültség ért téged a mai nap?Krisztián legyintett egyet, és kezébe vette a játék konzolját.- Áá. Nem, fiam. Szeretném, ha lejönnél a konyhába, és segítenél nekem egy kicsit.- Főzz meg te anya. Ez a nők dolga.Réka már visszaválaszolt volna, de lenyelte keserűségét. Egyedül nevelte Krisztiánt. Nem is volt gond a gyerekkel addig, míg ki nem került a hatóköréből, és az iskola, meg annak környezete be nem szippantotta. Réka jól keresett, és mikor a fia azzal állt elő, hogy kellene neki egy telefon, megkapta. Majd karácsonyra már számítógép kellett, majd x box vagy minek nevezte. A játék már a sarokban porosodott, mert a technika fejlődött, és ma már Ps4 az igazi, bár Rékának fogalma sem volt arról, hogy az mit jelent. Csak azt látta, hogy a gyereke a szobájába süllyedt, és olyan játékokon éli az életét, amiknek semmi közük sem volt a valósághoz. Néha még enni is elfelejtett a nagy gyilkolás lázában. Többször is megpróbált a lelkére hatni, még néhány olyan haverját is meghívta, akikről tudott, hogy Krisztián barátkozik velük. Miután a srácok becsukták a szoba ajtaját, már csak a játék hangeffektjei szűrődtek ki és némi édeskés illat, amiről Réka tudta, hogy sodort cigarettából származik.Míg mosogatott, a megoldások tucatjait vetette el, hogyan tudná felhívni fia figyelmét az élet sokkal fontosabb dolgaira.Vacsoraidőben a gyerek még mindig nem jelentkezett. Réka mielőtt nyugovóra tért, ismét benyitott hozzá.- Krisztián.- Mit akarsz megint, anya? Abbahagytam a játékot.- Nem jöttél le vacsorázni.- Nem vagyok éhes.- De ez így nem mehet tovább. Mi történt veled?Krisztián befordult a fal felé.- Semmi bajom, anya. Nem értem miért gondolod, hogy gond van.- Azért fiam, mert az élet nem csak erről szól.A gyerek ekkor dühösen felült az ágyában, és Rékára nézett.- Akkor mégis miről szól?- Odakint élet van, fiam. Néhány ember hasznos dolgokra tette fel az életét. Alkotnak. Parkokba járnak, észreveszik a világ csodálatos képződményeit. A napjaikat úgy élik meg, hogy este élvezik egymás társaságát. Barátokkal moziba mennek, vagy csak összejönnek odakint egy padon, és kicserélik a gondolataikat. Tanulnak.- Baromság. És tudd meg, amit én csinálok, az is hasznos.- Tényleg? Milyen haszna van, hogy a gép előtt ülsz egész nap, és lógsz az iskolából is?- Fantasztikusan ügyes játékos leszek. Profi, akit keresni fognak a nagy játékok gyártói, hogy teszteljem nekik az új piacra szánt termékeiket. Többet fogok keresni vele, mint te, aki egész nap odavagy.- Tehát szerinted a jövő ebben van?- Mi másban lenne? A számítógépek átveszik az uralmat az emberi izom felett. Nekem csak az a dolgom, hogy ezt betörjem.- No, és mi van, ha egy nap lekapcsolja valaki az áramot? Ha nem lesz, aki fizesse, vagy aki visszakapcsolja?- Anya, te melyik bolygón élsz?- A valóság bolygóján, fiam. És te?Réka nem várt választ. Kilépett az áporodott szagú szobából, és halkan becsukta maga mögött az ajtót.Aznap éjjel álmatlanul forgolódott az ágyában. Bár minden tagjában érezte a fáradság erejét, képtelen volt megnyugtatni az agyát, hogy egy kicsit pihenhessen is. Az éj beszivárgott a résnyire nyitott ablak keretén át, és paplanként borult az ágyban hánykolódó nő testére. Odakintről a város, soha meg nem szűnő zaja hallatszott be a kis szobába, és behatolt Réka hallójáratain át egészen az elméje mélyébe.- De jó is volt még a gyermekkorban – tűnődött. – Mikor nem volt ez a fene nagy technika, és a szomszéd reggelente odaintett neki, ahogy az iskolába sietett testvérével.Végig nevetgélték a napot, kidobóst játszottak, vagy épp szembekötősdit.Réka elmosolyodott a régi emlékre. Szinte minden szabadidejét valamelyik játszón töltötte el, ahol a gyerekek összejöttek, és mindenféle játékokat agyaltak ki, amin jót lehetett szórakozni. Ahogy összehasonlította ezeket a fia szobájában látottakkal, egy terv kezdett el megfogalmazódni a fejében.Másnap nem zavarta meg a fiát. Munka után hazaérve ismét rendet rakott a lakásban, majd felment az emeletre, és benyitott a szobába. Majdnem átesett a földre dobott iskolatáskán, de ügyesen átugrotta.- A hétvégén meglátogatom a szüleimet. Van hova menned, míg távol leszek?- Hogy érted ezt? – nézett hátra Krisztián, és megállította a játékot.- Nem maradhatsz a lakásban egyedül egy hetet.- Egy hetet?- Neked tavaszi szüneted lesz a jövő héten. Én meg kivettem egy hét szabadságot, mert halaszthatatlan ügyeim vannak a szülőkkel. Te meg csak tizenhat vagy. Nem maradhatsz felügyelet nélkül egy héten át.- Megoldom.- Nem kell. Már megoldottam, és imádni fogod.- Nem megyek át Juditékhoz. Tavaly kiborultam a vinnyogásától.- Csak arra kért, hogy beszélgess velük a telefonod helyett. De, mindegy. Nem kell hozzájuk menned.- Viszont tegnap említetted, hogy vadonatúj játékok teszteléséből akarsz megélni.- Hogy jön ez most ide? – Volna itt egy játék, amit tesztelned kellene fiam.- Szuper Márió? – kérdezte Krisztián gúnyosan. Réka elengedte a füle mellett, és folytatta.- Nem. A barátom azt mondta egy olyan háromdimenziós játék, mint amit azon a szemüvegen át nézel.- Nocsak – fordult meg a székében Krisztián, és nagyobb érdeklődéssel figyelte az ajtóban álló édesanyját.- Azt mondta nem kell hozzá az a konzol sem, ami a kezedben van. Minden cselekvéssorozat teljesen élethű benne, és a dolgod valami túlélés.- No, ez az! – kiáltott fel a gyerek, és arca kipirosodott a lehetőségtől.- Honnan vannak neked ilyen barátaid?- Véletlenül futottam össze vele ma a városban. Beszélgetni kezdtünk, és említettem neki, hogy milyen ügyes vagy ezekkel a játékokkal. Erre felragyogott az arca, és azt mondta kellene neki valaki, aki a túlélés nagymestere. Gondoltam megkérdezlek, mit szólnál hozzá, ha kipróbálhatnád ezt a játékot.- Imádnám anya! – kiáltott a gyerek. – A legnagyobb mestert kérdezed a túlélésről. Mehetek hozzá?- Egy egész hétre, ha van kedved.- Részemről rendben. – Jó. – Réka megfordult az ajtóban, majd visszaszólt.- Majd elfelejtettem. Van egy kikötése.- Mi lenne az?- A termék, amit szolgáltat, nagyon titkos. Ezért olyan helyen teszteli, amiről még te sem tudhatsz. Szóval, ha vállalod a játék kipróbálását, akkor be kell kössük a szemed, és a füledre tehetsz valami zenét, amit kedvelsz.- Ez nagyon izgalmasan hangzik. Mikor megyünk?- Csak, te mész. Én elkísérlek hozzá, majd egy hét múlva jelentkezem érted. Megfelel?- Imádlak, anya. – Tudom fiam – mosolyodott el Réka, és magára hagyta a gyereket.- Azt is, hogy ez egy életre szóló játék lesz neked.…Krisztián egy tyúk kotkodálására ébredt. A szokatlan hang összezavarta, és idő kellett neki, mire lassan elkezdte felfogni, hogy nem otthon van a szobájában. Halovány emlékei voltak még a kocsiban való utazásról. Hogy édesanyja vidáman ecsetelt egy valósághű programot, amit majd neki kell tesztelnie. Majd az egész kiesett. Ez a szoba, amiben felébredt teljesen elütött a megszokott környezetétől. A legfeltűnőbb a csend volt, ami körülvette. A tágas térben az ágy, amiben feküdt valószínűtlenül kicsinek tűnt. A szoba berendezése puritán egyszerűségről mesélt. A tölgyfaasztal körül két szék állt, és szemben a falnál óriási ódon szekrény támaszkodott. Krisztián felült az ágyban, és ekkor vette észre a szobában sétálgató barna tyúkot. A szárnyas, észlelte lakótársát, félrebillentette a fejét, és kíváncsian nézte az embert.Krisztián semmit sem értett. Kibújt az ágyból, és felvette kopott farmernadrágját, egy fehér pólóval, ami oda volt hajtogatva az egyik szék ülőkéjére. Gyomra hangosan mordult egyet, és a torkában fészket rakó szárazság nehézzé tette a nyelést. A fiú a szoba távolabbi felébe nézett, ahol zárt, barna ajtó mutatta a kiutat. Mikor kinyitotta az ajtót, valójában nem is tudta mire számít. Minden idegen volt. Bejárta az egész házat, és rájött, hogy a rönkház egy erdőben áll, illetve egy erdő széli tisztáson, de, hogy hol, arról fogalma sem volt. Talált egy vödröt, aminek alján némi víz csillogott. Abból végre olthatta szomját, ami már nagyon gyötörte. A szekrények ajtaját nem nyitotta ki. Hűtőt keresett, de az nem volt a kétszintes ház egyetlen szobájában sem. Felfedezett egy erkélyt az emeleten, s mikor oda kilépett, magas, erős felépítésű férfit pillantott meg, aki elmélyülten olvasott egy könyvet.- Maga kicsoda? – kérdezte.- Neked is jó reggelt, fiatalúr – dörmögte vissza a férfi, de nem nézett fel könyvéből.- Ja. Jó reggelt. Anyám, hol van? Mi ez a hely?A férfi ekkor letette a könyvet. Az asztalon gyümölcsök mosolyogtak rá az éhes Krisztiánra, akinek összefutott a nyál a szájában.Kérdés nélkül leült és felkapott egy piros almát.- Maga a számítógépes játék alkotója, ami miatt itt vagyok?- A nevem érdekel egyáltalán fiatalember? Vagy bármi más önmagadon kívül?Krisztián elmosolyodott, és a férfire nézett.- A játék érdekel.- Rendben – dőlt hátra nádszékében a férfi.- Nos, van egy játékom és édesanyád azt állította, hogy te tudsz nekem ebben segíteni. Ha jól tudom, túlélőnek vallod magad.- A legjobbal beszélget.- Mit értesz a túlélés alatt?- Bármit. Fegyverrel, vagy a nélkül, pusztakezes harcban, bármiben képes vagyok likvidálni az ellenséget.- Értem. Tehát azt állítod önmagadról, hogy bármilyen szorult helyzetből képes vagy kivágni magad. Lelkiismeret-furdalás nélkül kitekered az ellenség nyakát, és képes vagy a fejlődésre szintről, szintre.- Tökéletesen – válaszolta Krisztián, és beleharapott az almába.- Rendben van. Egy héten át tesztelheted a terméket. Amennyiben tényleg fejlődőképes vagy, és megérted a játék valódi értelmét, azt gondolom, alkalmas leszel az igazi kipróbálásához is.- Tehát nem tesztelhetem magát a játékot?- Kapsz egy próbaverziót. Itt, és mostantól. Ha ezen átmész, a valódi szinteken már megállod a helyed. Krisztián ledobta a félig megrágott almát az emeletről, és összecsapta két tenyerét.- Mikor kezdek? Hol van a gép?- Háromdimenziós játék tesztelését ígértem neked. Olyat, amihez konzolra sincs szükséged. A túlélés nagymesterének vallod magad, aki kiváló képességekkel rendelkezik, és megoldja a problémákat. Harcművész vagy, fegyverrel, vagy a nélkül.A férfi felemelkedett a székéből. Krisztiánnak csak most tűnt fel hatalmas erőtől duzzadó termete.- A játékot elkezdted. Az első lépésre megkaptad tőlem a lehetőséget. De mostantól a magad ura leszel.- Mi volt az első lépés? Nem értem.A névtelen férfi belépett a házba, majd onnan visszafordulva, szigorú arccal nézett a megszeppent kamaszra.- Az eldobott alma volt az első bónusz pontod. És a víz, amit odabent megittál.Krisztián döbbenten nézett a férfi után.- Ez megbolondult? Hé! – kiáltotta.- Hol van a gép? Mi a játék lényege?De válasz nem érkezett. Krisztián felállt, és dühösen a férfi után ment. A ház hűvös levegője kijózanítóan hatott rá, és mire lement az emeletről már érezte, hogy képes lesz nem üvölteni furcsa házigazdájával.A férfit sehol sem találta bent, ezért kiment a tisztásra. Nem messze talált egy nyitott fészert. A férfi ott hasogatott fát éppen.- Nézze, kezdjük elölről – szólt hozzá békülékenyen.- Krisztián vagyok.- Én pedig Károly – köpött a tenyerébe a férfi, és erős karjába véve a fejszét lecsapott a farönkre. A fa, forgácsot vetve kettérepedt, és széthasadt.- Van egy tyúk a szobámban – mondta Krisztián.- Tudom.- Jó. De miért van ott?- Majd, ha elég éhes leszel, megtudod.- Ezt, hogy érti?Károly újabb farönköt hasított ketté. – A túlélés nagymestere vagy nem? – kérdezte vissza, majd a felhasogatott fákat az ölébe véve elindult egy kisebb ház felé, amit Krisztián még csak most vett észre.- Most hová megy?- Én ott lakom – intett a fejével a férfi a kis lak felé. – Egy héten át, míg te itt játszol.- De, hát mit játszok? Nem láttam a házban sem gépet, sem konzolt, de még egy fali konnektort sem.- Aha. Akkor hát mégis csak van olyan, hogy nincs áram, nemigaz?- Na, várjon, várjon már – kiáltotta Krisztián. – Én nem ezért jöttem ide. Sőt ide se jöttem, úgy hoztak. Követelem, hogy vigyen el az anyámhoz.Károly megfordult, és a földre dobta a hasábokat. Olyan lendülettel indult meg a fiú felé, hogy a gyerek hátrálni kezdett ijedtében. Megbotlott egy kiálló gyökérben, és hanyatt esett. A férfi úgy magasodott fölé, mint egy óriás, aki azonnal összetapossa.- Te itt semmit sem követelhetsz kis vakarék. Ha menni akarsz, menj. Ha maradni akarsz, maradj. Anyád kell? Amíg melletted volt és könyörgött neked, hogy vedd észre őt addig miért nem tetted? Most itt a lehetőség. Mutasd meg, hogy valóban olyan nagy ember vagy, mint amilyen sokra tartod magad. Minden eszköz a rendelkezésedre áll ebben a környezetben, hogy megélj. Én megteszem. Már húsz éve. Neked ez semmiség.Kezdd el a játékot!Károly visszament a hasábokhoz, felmarkolta őket, és magára hagyta a földön fekvő fiút. Krisztián magatehetetlenül csapott a talajra, majd felállt, és visszament a szépen, stílusosan megépített rönkház teraszára. Gyomra ismét követelte a jogait, így bement az épületbe, hogy valami ételt keressen. De sem a szekrényekben, sem a raktárban nem talált semmit. Utolsónak a szobába ment, ahol felébredt. A barna tyúk szárnyait kifeszítve rohant az asztal alá, és onnan kotkodácsolt vissza a belépő emberre.Krisztián az ágyra dobta magát. Fogalma sem volt róla, mit kellene tennie. A barátságtalan férfi nem sok jót ígért neki.Végig dőlt az ágyán, és úgy is maradt egészen estig. Majd ismét érezte, hogy éhes és szomjas. A sötétben lebotorkált az emeletről, és nagy nehezen megtalálta a vödröt, aminek az alján még volt egy kevés víz. Ivott, majd visszamászott az emeletre. Dacosan magára csapta az ajtót, és ahogy volt, az ágyba bújt. – Majd reggel – gondolta. – Majd reggel lelépek innen a jó francba. Másnap reggel a tyúk kotkodálására ébredt. Az erős, érces hang úgy megijesztette, hogy szó szerint kiugrott az ágyból, és megint nem tudta hol van. Majd miután ráébredt odavicsorgott a tyúknak.- Pá, galambom. Én innen lelépek, és neked is ezt javaslom.Lerobogott az emeletről, ki az udvarra, majd elfutott egészen a tisztás széléig. Ott azonban megállt. Fogalma sem volt róla merre kellene indulnia. Jobbra lefelé egy kitaposott ösvényt vett észre, és arra indult el. Az ösvény egy széles patak partjára vezette őt, aminek szélére egy a víz fölé hajló alkalmatosságot vett észre. Az egyik karjára egy vödör volt erősítve, míg a másik felére egy nagy szikla volt kötve. A kamasz rájött, hogy az alkalmi szerkezet a vízhúzást segíti. Megemelte a kart, és a szerkezet olajozottan elindult a víz fölé. Krisztián megmerítette a vödröt, majd megpróbálta kiemelni a víz alól, de a súly meghaladta az erejét. Rácsimpaszkodott a karra, de testsúlya sem volt elegendő, hogy kiemelje az elmerült vödröt a patak medréből. Lemondóan úgy hagyta az egészet, és visszament a ház elé. Az életnek semmi jelét sem látta. Hirtelen ráébredt, hogy teljesen egyedül, van. Hogy éhes, szomjas, és semmi esélye sincs arra, hogy valahogy megoldja ezeket az egyszerű problémákat.Egész nap a ház körül, majd bent az épületben mászkált. Minden lyukba benézett, és talált pár kekszet egy polcon. Károlynak színét sem látta egész nap.Esteledett. Krisztián az emeleti tornácon ülve nézte végig, ahogy a szemközti oldalon a nap vörös koronggá szelídül, majd fejest ugrik a fekete ruhát öltött erdő fáinak rengetegébe. A pillanat, ahogy minden koromsötétbe borult rémisztően hatott az éhes fiatalemberre.- És mi lesz, ha egyszer valaki lekapcsolja az áramot? – hallotta a sötétből édesanyja hangját.- Ugyan már anya. Te melyik bolygón élsz?Krisztián a feneketlen sötétben ülve meg sem mozdult. Ekkor jutott eszébe a mobiltelefonja. Nem is értette, hogyan, hogy eddig nem gondolt erre. Megkönnyebbülten vette elő a készüléket a zsebéből, és felnyitotta. A telefon éles fényt vágott a fekete valóságba, és ha lehet még tömörebb sötétséget húzott a fény határain túli éjszakába. Mohón vetette magát a képernyőre, de térerőt nem talált. Össze – vissza nyomkodta a beállításokat, de semmire sem jutott. A segélyhívó! – jutott eszébe, és már nyomta is be a megfelelő számokat, mikor a készülék villant kettőt, és kikapcsolt.- Nem! Nem! Nem! – kiáltott csalódottan a gyerek, és megpróbálta visszakapcsolni a telefont. Eredménytelenül.- Anya! Miért hoztál engem ide? – üvöltötte bele az éjszakába.Valahol a fák között valami megriadt a hangjára, és futni kezdett az avarban. Krisztián elhallgatott, és feszülten figyelt a fekete semmibe.- Károly, maga van ott? – kérdezte félénken, de csak egy ugató válasz érkezett. A gyereknek fogalma sem volt róla miféle erdei állat adhat ilyen goromba hangot.Ekkor lassan, lépésről lépésre elindult befelé a koromsötét lakásba, hogy megtalálja a szobát, amiben aludt. Sokáig tartott. Mire az ágyba került, már egy nagyon fáradt, éhes, és teljesen elárvult gyerek volt csupán. Hogy magára maradt, levetkőzte minden dacos ellenállását, és meglepetésére sírva fakadt. Halk szipogása úgy hangzott a végtelen csendben, mint egy vonat zúgása a városok forgatagában. Másnap reggel ismét a szobájában élő tyúk keltette. Krisztián meggyötörten nézte a szárnyast, majd kikászálódott az ágyból, és a mellékhelyiséget keresve elindult kifelé. A konyhában egy kályhára lett figyelmes, amihez egy főzőlapot erősítettek. Mellette a konyhai felszerelések, lábosok, és kések. Krisztián fázósan összehúzta magán a hálóköntösét, és megállt a pult mellett. Kezébe vette a kést, majd a pisilésről megfeledkezve, késsel a kezében visszament a szobájába. A tyúk ott állt az ágya mellett, és emberi szemnek láthatatlan dolgokat szemezgetett fel a fából készült padló réseiből. Krisztián felsóhajtott. Emlékezett rá, mikor néhány barátja jókat nevetett azon, hogyan tépi ki a zombi torkát egyetlen mozdulattal. A véres jelenet izgalmas, üdítő élménnyel töltötte el az agyukat.- Nagyon jó vagy ebben Krisz – mondta egyikük, és vállon veregette a magát oly nagyra tartó gyereket. A tyúk kotkodálva fordította szemét az ajtóban ácsorgó kamasz felé.- Éhes vagyok – mondta, hogy legyen hangja valaminek a nagy csendben.A tyúk kotkodácsolt, és mintha megértette volna, mit mond az embergyerek, a szoba egy távolabbi pontja felé sétált. Krisztián követte a szárnyast, majd hirtelen kergetni kezdte. A tyúk hangosan káricálva menekült, Krisztián pedig űzőbe vette, s egy sarokban végül elkapta. A szerencsétlen állat erőteljes szárnycsapásokkal küzdött, és rendesen összecsipkedte Krisztián kézfejét, mire a fiúnak sikerült leszorítania. Ott ült a földön, ölében a barna tyúkkal, kezében a késsel. A tyúk felnézett rá, és halkan magyarázott neki a maga nyelvén. Krisztián a szárnyas torkához emelte a kést. Fél órával később még mindig ugyan abban a pózban ültek. A tyúk elszenderedett a meleg ölben, Krisztián pedig elmaszatolt egy könnycseppet az arcán.- Ez nem egy rohadt számítógépes szimuláció – sóhajtott fel, és kiesett a kés a kezéből. A zajra felpillantott, és akkor meglátta a tojásokat nem messze magától.Életében először nevetett és sírt örömében, amiért ilyen csodával áldotta meg kényszerű lakótársa. Krisztián a három tojással a kezében, amit talált, lelkesen robogott le az emeletről a konyharészbe. Kis kutakodás után talált egy tepsit, amit jónak vélt a tojások elkészítéséhez, és már előre összefutott a nyál a szájában. Szombat reggel ébredt elsőre itt, és a vasárnapot teljes terjedelmében átduzzogta. Egy félig megevett almán, s pár kekszen kívül semmi más nem került a hasába mióta itt volt. A tojásrántotta elkészítésének még a módját sem ismerte, és eme hiányosság most komoly feladat elé állította. Valójában édesanyja megannyi alkalommal próbálta elmagyarázni neki, hogy mikor nem ér haza időben, hogyan készítse el a tojást, de sosem figyelt oda. Most nagyon bánta, hogy ezt elmulasztotta. Mindazonáltal annyi esze neki is volt, hogy a tojást ki kell ütni a héjából, bele a tepsibe. Ezt meg is tette, majd ujjával megpróbálta a beleütött tojáshéjat kivenni a kocsonyás állagból kevés sikerrel. Hanyag eleganciával a főzőlapra tette a tepsit, és a bekapcsoló gombot kereste. Ami nem volt.- Hogy az a…. – kezdett átkozódni, és tüzetesen átvizsgálta a szerkezetet. Rájött, hogy a lap akkor melegszik fel, ha tüzet rak a kandallóba. Látott ott még csöveket is, amik felfelé futottak a falon át a mennyezeten, de funkciójára nem jött rá. Az egyik csővezeték a mosogató tálca felé haladt, és ott csatlakozott a csapokhoz.- Van víz – futott át Krisztián agyán a gondolat, és megnyitotta a telepet. De abból semmi sem jött.- Ez a pasas elmeroggyant – dünnyögött magában egyre bosszúsabban.- Van bevezetett vize, fürdőkádja, főzőlapja, de egyik sem működik. Húsz éve nézegeti?Az éhes és szomjas gyerek végül feladta a meddő fejtegetést, és kiment az udvarra. Károly épp a patak felől jött felfelé, két karjában egy – egy vödör vízzel. Krisztián akaratlanul is megcsodálta a férfi vastag karjában futó ereket. Emlékezett rá, hogy Károly dühösen vált el tőle szombaton este, és mivel segítségre volt szüksége, nem kezdett el dühöngeni azon, hogy mennyire együgyű a kényszerű házigazdája.- Jó reggelt – köszönt hangosan.- Neked is fiatalúr – válaszolta Károly, és tovább ballagott a kis lak felé.- Találtam három tojást – kezdte Krisztián.- Az jó. Ha a tyúkod jól van tartva, és nem éhezik, akkor ad is neked.Krisztiánnak eszébe sem jutott, hogy a tyúk a szobájában lehet épp olyan éhes, mint ő maga.- Szeretném megsütni a tojásokat, de az a főzőlap a konyhában nem működik. A víz sem folyik.Károly megfordult, és letette a vödröket.- Értem. És most ezt miért mondod nekem?- A magáé a ház. Gondoltam csak tudja mi a gond vele.- Semmi baj azzal a rendszerrel. Csupán akkor működik, amikor fel van töltve.- Hogy érti ezt?- Gondolod odahaza a kényelmes lakásban, ahol anyáddal élsz, a víz ingyen folyik? A főzőlap magától adja a meleget? Tudd meg túlélés nagymestere, hogy az a víz csak akkor jön a csapból, ha édesanyád megdolgozik érte, és kifizeti a szolgáltatónak a csekkeket. Lehet, hogy számodra eddig természetes volt, hogy nyitottad a vizet és jött, vagy feltettél főni egy ételt, amit kétlek. De soha nem az. Komoly időt és energiát emészt fel, hogy te meg tudj fürödni. Ha már a fürdésnél tartunk, ez rád is férne. Idáig bűzlesz.Krisztián elvörösödött, de maga is érezte áporodott, savanyú szagát.- Nincs víz a fürdőben – motyogta.- Tegyél róla, hogy legyen.- Hogyan? Nekem nincs pénzem. És itt meg sem vehetném.- De megdolgozhatsz érte. A rendszer tiszta. Nézd a ház oldalában azt a magas létrát.Krisztián odanézett.- Ha azon felmászol, a tetőn találsz egy nagy vizes konténert. Ha azt megtöltöd vízzel, lesz víz a lakásban is, míg el nem fogyasztod. És ha begyújtasz a kandallóba, akkor egy részét fel is melegíti. Ha ahhoz van kedved, este még egy kád vízben is pancsolhatsz. A főzőlap is így működik. Krisztián megértette.- A víz ott van a patakban. A helyedben két vödörrel mennék, mint, ahogy én is teszem. Eloszlik a súly a karokban és a vállakban. Könnyebb a cipekedés. Fát találsz a fészerben. Ott a fejsze. Ma ingyen adom neked. Bónusz pont. Tudod. Mint a játékodban, ahol jár neked, ha valamit jól csinálsz.Károly felemelte a vödröket, és tovább ment. Krisztián csendben nézett utána. Téblábolt még egy ideig, majd lement a patakhoz. A vízhúzó szerkezet ott állt, és a vödre üresen várakozott a parton. Krisztián felemelte a kart, és a vödröt a víz fölé lódította, majd leengedte a kart, hogy a vödör elmerüljön. Azonban ma sem tudta a víz fölé emelni. Ránehezedett, majd testét forgatva elindította a vödröt kifelé a part felé. Mikor a vödör megközelítette a sekély széleket, elengedte a kart, és a vödörért ugrott. Mire odaért a vödör oldalra dőlt, és tartalmának fele elveszett. A kamasz dühösen rángatta partra a rögzített vödröt, és fejét beledugva hosszasan ivott. A friss, tiszta víz még soha életében nem esett neki ennyire jól. Újra a víz fölé emelte az alkalmatosságot, és ezúttal vigyázott, hogy a vödör ne merüljön el túl mélyre. Így sikerült kiemelnie, és a partra forgatnia. Hatalmas öröm áradt szét benne. Majd ráébredt, hogy nincs mibe átöntse a vizet, ezért visszament a házba. Levitte a két vödröt, és elkezdte fáradságos munkáját. A két vödör víz majdnem leszakította a vállát, mikor felemelte őket. Kacsázva indult fel a lejtőn, egészen félútig bírta, majd kénytelen volt letenni nehéz terhét, mert a vödrök fülei majdnem kiszakították az ujjait. Rettentően éhes volt, és még egyetlen vödör víz sem került fel a tartályba. Újra nekiveselkedett, és eljutott a magas létra aljába. Egyik vödrét kézbe fogva megpróbált felmászni vele a létrán, de az öreg szerkezet akkorát reccsent, hogy megijedt, kettétörik.- Mi a jó francot csinálok én itt? – kérdezte magától. Dühösen letette a vödröt, és már azon gondolkodott, hogy ismét Károlyért szalad, mikor tekintete megakadt egy a létra mellett felhúzott kötélen, aminek az aljára kampót erősített valaki. Rájött, hogyan juttatja fel a vizet a magasba. Felmászott a tetőre, de előtte a kampót beleakasztotta a vödör fülébe. Majd odafent jól megtámaszkodott, és elkezdte felhúzni az első vödör vizet.Két órával később a hatodik vödör víz is felkerült a tetőre, de Krisztiánnak egyszerűen nem maradt ereje felemelni, és a tartályba önteni. Lenézett az aljába, és elszontyolodva beletúrt fekete hajába. Két és fél napja nem evett már. Karja, háta sajgott a szokatlan megerőltetéstől.- Ez még arra sem elég, hogy megnedvesítse a kádat.Lemászott. Elindult, de támolygott az éhségtől. Ahogy elhaladt a ház terasza alatt, meglátta a megbarnult, félig rágott almát a fűben. Úgy vetette magát a falatra, mint egy ragadozó. Kicsit megtisztogatta a rajta mászkáló hangyáktól, és már falta is. Úgy érezte, még életében nem evett ilyen finomat. Erőre kapva indult a patak partja felé, mikor figyelmét Károly vonta magára. A férfi egy táborozóhelynél foglalatoskodott, és tüzet rakott. Valamit főzni fog – gondolta, és már a gondolatra is összefutott a nyál a szájában. Hirtelen eszébe jutott a három tojás. Meg sem tudom sütni őket, mert…- Tüzet kellett volna raknom basszus.Krisztián ott tartott, hogy elbőgi magát. Most akkor vizet hordjon, vagy tüzet rakjon? Míg elindult a fészer felé, rájött arra is, hogy nem tudja, hogyan kell tüzet rakni. Megkérdezhetné Károlyt, de biztosan azt válaszolná, hogy milyen egyszerű a központi fűtéses lakásban, csak tekerek egyet a gombon. S milyen igaza lenne – sóhajtott fel a gyerek, majd leemelt egy tuskót és ráhelyezte a másik tetejére, ahogy tegnap látta Károlytól. A fejsze nyele sértette a tenyerét. Felemelte a feje fölé, és rávágott a tuskóra. A fejsze visszapattant róla, és majdnem leverte a lábáról. Újra ütött, s ezúttal az éle mélyen a fába harapott. Rángatta, de a fejsze makacsul benne ragadt a fában. Kétségbeesetten nézett fel, mikor meglátta, hogy Károly ott áll a nyitott ajtóban, s őt figyeli.- Segítsek?Krisztián ellökte magától a fejsze nyelét.- Oké. Oké, értem – sikoltotta hirtelen. – Éhes vagyok. Büdös is. Nem tudok se fát vágni, se főzni, még egy nyamvadt tyúkot sem voltam képes megölni. Hiába éhezek.- Hát nem te vagy a zombi vadász, aki fél kézzel tépi ki az élőholtak gigáját?- Hagyjon – legyintett Krisztián lemondóan – Nem én vagyok.- Akkor ki vagy te?Krisztián ismét felnézett az erős férfira. A kérdés összezavarta. Két napja még tökéletesen tisztában volt azzal, hogy kicsoda. Ő egy igazi játékmester, akinek hajbókolnak az ismerősei, aki mindent könnyen megold, minden akadályt legyűr, és nincs szüksége senki segítségére. De most, ahogy ott állt a tavaszi erdő füvén, és ezúttal kizárólag rajta múlott, hogy eszik – e aznap vagy sem, fürdik – e aznap vagy sem, már fogalma sem volt róla, hogy kicsoda.- Nem….én azt hiszem, nem tudom, ki vagyok – mondta csendesen, és lehajtotta a fejét.Károly felemelte a fejszét, és megfordítva azt a hátsó lapjával ütött oda a tuskóra. A beékelődött fa tovább hasadt, és kettérepedve szétvált.- Így csináld. Elsőre kicsiket vágj, hogy a tűz hamar rákapjon. Majd aztán tegyél rá nagyobb hasábokat. Az sokáig ég. Messze még az este. Ha ügyes vagy, lesz vized is.Krisztián komoran bólintott, de nem hitte, hogy képes lesz véghez vinni, a játék alap szintjét.Esteledett. Krisztián éhesen, és holt fáradtan mászott le a létráról. Utolsó vödrével a kezében betámolygott a házba, ahol a tüze már órák óta leégett. Nagyon nehezen gyújtotta meg, de a vízhordás közepette elfelejtett vigyázni rá. Pedig hatalmas érték lett volna. A három tojás megzápulva büdösödött a hideg főzőlapon. Eszébe jutott, hogy a tyúk, lehet már éhen halt. A saját szaga is rettentően zavarta. A ház némán, üresen kongott. Nem volt benne az a tiszta élet, amit odahaza érzett, mikor édesanyja ki – be rohangált, és beszélgetni próbált vele. Ó, Hogy hiányzik neki egy jó beszélgetés. Letottyant egy székre. Az ablakon túl lassan leereszkedett az éjszaka. Károly tüze olyan fényt, és meleget árasztott, ami ragyogó gyémántként világította be a kis tisztást. Krisztián orrát ekkor főtt étel fenséges illata érte el. Gyomra görcsbe rándult, és hatalmasat kordult. Kilopódzott az udvarra. Károly ott guggolt a tűz mellett, és egy fakanállal belekevert a bográcsba. Cserzett arcáról visszavetült a tűz fénye. Krisztián közelebb ment.- Gyere ide fiatalúr – szólt erős hangján Károly, és maga mögé intett.- Észrevett.- Nem volt nehéz. A szagod elárult.Krisztián elszégyellte magát.- Elaludt a tüzem.- Tudom. De meg kell értened, hogy a dolgok nem működnek, ha nem figyelünk oda rájuk.- Nem tudtam annyi mindenre figyelni. Képtelenség.- A játékodban, ami előtt egész nap ülsz mégis megy. Ha nem menne, nem érnéd el a következő szintet, nem így van?A gyerek nem szólt vissza.- Mikor édesanyád munkába megy, majd onnan hazaér, szerinted egy nap hányféle elintéznivaló dolog jár a fejében?- Fogalmam sincs – suttogta, és leült szemben a férfival, remélve, hogy a szaga nem olyan elviselhetetlen.- Rengeteg minden. Bevásárló lista. Kifogyó élelmiszerek, munka, reggeli, ebéd, vacsora, takarítás. A hozzávaló eszközök. Posta, lejárathoz közeli csekkek. Minden, amitől egy háztartás működik, és te gondtalanul élhetsz benne.- S mind – e közben ott vagy te, aki semmiben sem vagy a segítségére, mert azt hiszed önnön fontosságod, mindenek felett való.Krisztián nem szólt. Első alkalommal érezte, hogy a mogorva embernek ott a tűz másik oldalán igaza van. Testében ott érezte az egésznapi munka fáradalmait, de nem volt elég gondoskodó, és éhes maradt.- Tudod, ma sokat nőttél a szememben – hallotta meg Károly hangját, és mikor felfogta annak értelmét, hihetetlen öröm járta át a lelkét.- Tényleg? – kérdezte.- Nem adtad fel. Húztad a vizet, vitted, és addig dolgoztál, míg rájöttél, hogyan juttasd fel a tartályba.- Mit érek vele, ha hideg maradt, és a vacsora is elmaradt.- Sokat – válaszolta Károly.- Holnap már nem lesz gondod a vízre. Elég tüzet raknod, és ha figyelsz rá, estére mindened meglesz.- Megzápultak a tojások.Károly jókedvűen felkacagott.- Ma velem vacsorázhatsz fiatalúr. Meghívlak rá, ez a bónusz pontod.- Hagyjuk ezt a bónusz dolgot.- Miért mondod? Nem az élet játékát teszteled éppen?Krisztián elfogadta a felé nyújtott kanalat, és a tányért. Meg sem kérdezte mit eszik. Azonnal a szájába vette az ételt. Olyan élményben volt része abban a pillanatban, hogy sírva fakadt. Károly nem vigasztalta. Némán nézte a gyereket, és magában adott még egy pontot a fejlődésére. Kis idő múlva a kamasz összeszedte magát, és csendben elfogyasztotta a vacsorát.- Miért él ilyen távol mindentől? – kérdezte.Károly bicskájával egy szobrot farigcsált. A tűz fényében olyan volt az egész lénye, mintha egy mesekönyvből lépett volna ki az élet színpadára.- Meguntam az emberek viselkedését. A sok kirakatot, amiben élnek. Hogy önző módon mindent a maguk javára fordítanak, hogy hazudják a szeretet szó valódi fogalmát. Te szereted az édesanyádat?- Napról napra jobban – válaszolta Krisztián.- Jó válasz. Tán még időben vagy, hogy ezt megértesd vele is. Hogy tiszteld a munkáját, és azt a sok törődést, amit érted tesz.- Honnan ismeri az édesanyámat?Károly titokzatosan elmosolyodott, de válasz helyett csak a tüzet piszkálta meg.- Eredj az ágyadba fiatalúr. Holnap is lesz egy nap.Krisztián korán ébredt. Az előző esti vacsora energiával, élettel töltötte fel. Első gondolata a tyúk volt. A szárnyas ott gubbasztott az asztal alatt, és láthatólag nem ébredt fel. Krisztián óvatosan megközelítette, majd hirtelen elkapta. A tyúk felriadt, és kotkodálni kezdett, de Krisztián ezúttal tudta, hogyan fogja magához a méltatlankodó tojásrakót.- Gyere. Ma te is ehetsz kedvedre, mert másképp nem adsz nekem tojásokat. A tyúkot levitte az emeletről, és a tisztáson szabadjára engedte. A szerencsétlen állat, mikor rájött, hogy mekkora szerencséje van, körbe rohangálta az udvart, és teli tüdőből kotkodált. Krisztián pedig felnevetett, és a házi állattal együtt örült. Majd mikor rajtakapta magát, elgondolkodva elindult a fészerhez, ahol várt rá a fejsze. Még soha életében nem örült más örömének. Kiváltképp nem egy barna tyúk szabadságának.Összehasogatta a fát, és bevitte a kandallóhoz. Vagy egy órán át próbált szikrát csiholni a kis fémrúdból, mikor végre láng lobbant a száraz füvön, és a füstje az arcába szállt.Eltökélte magában, hogy ezen az estén végre megfürdik, és alaposan kimossa a ruháit is.Ruhát fogok mosni – villant át az agyán ismét egy olyan gondolat, ami sosem jutott volna eszébe odahaza, ahol édesanyja mindent megcsinált helyette. Megint éhes volt, de előbb a tűzzel kellett foglalatoskodnia. Mikor a tűz elég erős lett, Krisztián jól megpakolta a kandallót. Most már tudta, hogy órákra felszabadulhat, mert a vastag fa egy jó ideig ki fog tartani. Az udvarra ment, mikor meglátta Károlyt. A férfi vállán egy nyílpuska lógott. Krisztián meglepetten sietett Károly felé.- Jó reggelt – köszöntötte – Az ott egy nyílpuska?- Jó reggelt fiatalúr. Látom, jön a füst a kéményből. Sikerült begyújtani.- Nem volt egyszerű, de megoldottam, igen. Van pár órám most. Esetleg…- Esetleg? – kérdezett vissza Károly, és markáns arcán átfutott egy mosoly.- Vadászni megy?- Nem zombira, de igen.- Elkísérhetem?- Hát a szagod sokban fog minket hátráltatni, de egy fácánra talán rábukkanunk.- Már készül a meleg víz. Estére megfürdök, és a ruháimat is kimosom.- Mivel? – tette fel a kézenfekvő kérdést Károly, és elindult be az erdőbe. Krisztián megdöbbent a kérdés egyszerűségén. Nincs neki se szappanja, se mosószere. Némán baktatott a férfi után.Az erdő erős, hatalmas tölgyfákból állt. A széles törzsek közt zsenge fű nőtt, a fák koronája pedig halványzöld köntöst vett magára. Ahogy a meleg nap fénye áthatolt az ágak között, sárga fénylándzsákat helyezett a levegőre. Krisztián, ahogy a vadászt követte azon kapta magát, hogy elámul a természet színeitől. Az előtte haladó Károly olyan természetességgel mozgott ebben a világban, mint ő odahaza réglátott szobájában. Vagy a számítógép virtuális valóságában. Majd a férfi lépései lelassultak, térde kissé megrogyott. Krisztián egyszerűen csak tudta, hogy a vadász becserkészi az áldozatát. Rettentő izgalom lett úrrá rajta. Maga is utánozni kezdte az öreget, és vérében ugyan az az adrenalin bugyogott fel, mint amit játék közben érzett, mikor harcolnia kellett valami ellen. Ez azonban más volt. Itt érezte a szél járását a bőrén. Szagok tolultak bele az orrába, és az erdő hangjai teljesen elvarázsolták. Ezerszer jobb érzés volt, mint a városi szobában a fejhallgató alatt. Itt érezte, hogy él. A vére a vénáiban száguldott, szívének erőteljes lüktetése majd kilökte a mellkasát. Károly leemelte a válláról az erősnek látszó fegyvert. Mintha ő maga húzta volna fel az ideget, bár azt sejtette, hogy meg sem bírta volna mozdítani a huzalfeszes kötelet. A nyíl is a helyére került. Károly felemelte a nyílpuskát, és széles vállgödrébe helyezte. Krisztián levegőt, sem mert venni. Fogalma sem volt róla mit lát a vadász. Nem tudta mire céloz. A fegyver végül pattant egyet. A nyíl hihetetlen gyorsasággal röppent ki. Valami fellármázta a környéket, a magasba repült, majd onnan az avarba esett.- No, menj. Hozd ide a zsákmányt – dörmögte Károly, és visszatette a számszeríjat a vállára. Krisztián odaszaladt a már döglött szárnyashoz, és óvatosan felemelte. A nyíl keresztülhatolt a testén. Esélye sem volt.- Ez…Ez valami hihetetlen! – kiáltott fel a gyerek, és visszament a magas férfihoz.- Ugyan. Cseppet sem volt nehezebb, mint a számítógépes játékodon kinyírni bárkit, aki ellenségnek nevezhető.- Én…izé. – kezdte Krisztián, majd letette a földre a madarat, és felnézett az öregre.- Tegnap, de lehet, hogy tegnapelőtt, megpróbáltam megölni a tyúkot a szobámban.- Nem sikerült – fejezte be a mondatot Károly, és egyetlen rántással kitépte a vesszőt a madárból.- Ez egy fácánkakas volt. Még a Britek telepítették be Európába vadászat céljából. Azóta elszaporodott Európa minden országában . Vadászata egész évben megengedett. És nagyon finom a húsa is.Felvette a zsákmányt a földről, és az övére tűzte.- Menjünk. Kell még pár, hogy jó leves legyen belőle.Délutánra még négy madár került a táborozó hely mellé. Krisztián sok fát tett a lakás tüzére, majd visszament, hogy segítsen Károlynak. A férfi szakértő mozdulatokkal szabadult meg a madár felesleges dolgaitól, és Krisztián megpróbálta követni őt. Rendkívül élvezte, hogy olyasmit cselekszik, ami majd élelemmel, és energiával látja el. Károly közben beszélt hozzá.- Az élet alaptörvényein mész át a napokban. Megtanultál éhezni. Szomjazni. Ráébredtél mekkora kincs, egy alma. Azt gondolom, mostantól már semmit sem fogsz simán elhajítani, mert megtanultad tisztelni az ételt.- Maga látta, hogy megeszem az almát a földről?- Öreg vagyok. De, nem vak. Tudtam, hogy meg fogod találni azt az almát. Ezért mondtam neked az első nap, hogy bónusz volt. A játékod én terveztem. Emlékszel?- De, honnan tudta?- Kétféle ember van – magyarázta Károly, és a bográcsba öntötte a fácán ehető részeit. Megkeverte, és paprikát szeletelt hozzá.- Az egyik sohasem fog átlátni a saját egoitásán. Minden segítő szándékot ellenséges gondolatnak fog vélni, és inkább beledöglik, de nem lesz hajlandó megérteni, hogy mindennek oka van. A földön nincsenek véletlenek. Ami veled megtörténik, nem feltétlenül jelenti azt, hogy rólad szól. Lehetséges, hogy egyes cselekedeteid csak évek múlva nyernek értelmet, és te emlékezni fogsz arra, hogy az miért történhetett úgy.Van, aki soha nem tanul a hibáiból. Én ezeket az embereket nevezem hörcsögnek a magam módján. Tekerik a kereket, soha nem érnek a végére, de teljes hittel csinálják a semmit. Majd ott vannak azok, akik megértik a tanítás lényegét. Akik felfogják, hogy amint leteszik a vágyaik kielégítésére használt egójukat, máris szabadabbak lesznek. Neked ma reggel fiatalúr, örömet okozott a lelkedben egy tyúk szabaddá tétele. Ugye milyen fantasztikus volt? A magad akaratából életre engedtél egy állatot, aki beszéd helyett a cselekedetével fejezte ki háláját feléd. Mond csak, hány gigabájtnyi játék lejátszásában éltél át ehhez hasonló élményt?- Még sohasem – válaszolta Krisztián, és szeme könnybe lábadt, mert kezdte megérteni ittlétének értelmét.- Ma, ismét nagyot nőttél a szememben – Szólt váratlanul Károly.Krisztián a kezébe vette a fakanalat, és megkeverte a rotyogó ételt. – Mit tettem, ami kiváltotta elismerését?- Odafigyeltél. Nem felejtetted el a tüzed. És odakint az erdőben tisztelettel adóztál Gaiának.- Ho…honnan tud Gaiáról? – hökkent meg a kamasz, és kezében megállt a fakanál.- Ismered a szót?- Magát a jelentését is. De, honnan tudja, hogy….- Neked mit mond a név?- Jesszusom, hát magát a föld szellemét hívják így. A Final Fantasy a legjobb videojáték volt, amivel valaha is játszottam.- Akkor a megalkotójának volt némi tapasztalata róla.- Gaia maga a föld. A tökéletes energia, ami képes szimbiózisban élni a rajta lakó életformákkal. Azok, akik érzékenyek rá, olyan titkokba merülhetnek el, amik magának Gaiának a lelkét tükrözik …..vissza…. – Krisztián beszéde hirtelen lelassult, ahogy felfigyelt a saját szavainak értelmére.- Atya úr isten – nyögte a gyerek, és tekintetével megkereste az öregét. Károly a tűz másik oldaláról csak némán bólintott. Krisztián megszédült. Épp benne volt a legtisztább spirituális mannában, ami létezhetett. Körülötte az élettől zsongó erdő sötétje vetett árnyékot a tábortűz fényében. Az apró szikrák kis szentjánosbogarakként keringtek a levegőben. A tűz felett a kondérban a föld ajándéka főtt, és a fiú, testében érezte a nap tevékeny, értelemtől gazdag pulzáló létét. Ezen az estén nem vágyott a nagyváros zajára. Mérhetetlen nyugalom szállta meg. A világ legtökéletesebb helyén ülhetett egy olyan ember társaságában, akit most már rettentően tisztelt tudása, és bölcsessége miatt.Károly kis idő múlva felöntötte a bográcsot, és megemelte az üres vödröt, de Krisztián azonnal felpattant.- Majd én. Ha szabad.Az öreg átadta a vödröt ifjú tanítványának, és nézte hogyan válik köddé a gyerek a tűz fényén túl terjengő fekete éjszakában.Krisztián ezen az éjjelen egy kád, forró vízben merült el, és gondolatai olyan fényesen ragyogtak a fejében, mint még soha annak előtte. Másnap megtanulta, hogyan kell bánni rendesen a gémeskúttal, aminek addig a nevét sem tudta. Célba lőtt a nyílpuskával. Csütörtökre újra töltötte a vizes tartályt. Tenyerén vízhólyagok keletkeztek, és izomláz gyötörte, de panasz nélkül tűrte el, mert tudta, jó munkájának mellékhatása csupán.Péntek este magányosan ült ideiglenes házának teraszán. Kis olaj lámpája halovány fényt adott a helynek. Krisztián a fényen túli sötét éjszakába nézett. Egy olyan kamasz ült ott aznap, aki alig hasonlított a dacos, csak önmagával foglalkozó gyerekre. Egy hét alatt úgy érezte teljesen megfordult a világ. Célja lett az életének, és tervei születtek. Károly állhatatos tanításai nyomán a semmirekellő kamaszból olyan ember kezdett el megszületni, akire még ő maga is idegenül tekintett. Ma már élvezte az estét. Köszöntötte azt, és a neszezések sem zavarták, mint korábban. Ha jobban fülelt, még a barna tyúkot is hallotta, ahogy a szobájában, az asztal alatt szendereg. A hálás jószág mindennap megáldotta őt tojással, és ma már semmi gondot nem okozott annak elkészítése. Tudta, hogy holnap megérkezik az anyja. Elmosolyodott a gondolatra, mikor napközben, míg Károly erős csomók kötésére tanította, végre válaszolt a kérdésére.- Hogy honnan ismerem anyádat? – kérdezett vissza, és megrántotta a kettős csomót a kezében. Széles, ráncokkal teli arcán egészséges mosoly terült szét.- Valamikor ő maga is megmászta azt a létrát a ház oldalában.Felnevetett, és Krisztián vele nevetett. Az ég, kék volt. Az erdő gyönyörű. Krisztián pedig soha nem volt szabadabb, mint abban a pillanatban.Két héttel később, mikor Réka hazaért, makulátlan tisztaságot találta odahaza. Az asztalon azonban ezen a napon teríték várta, és egy gazdagon elkészített vacsora illata ingerelte érzékeit.- Hát, ez? – kérdezte Krisztiánt, de a gyerek nem válaszolt, csak némán kihúzott egy széket édesanyjának.Réka kissé megrészegülve ült le. Váratlanul érte az udvarias gesztus. No, nem mintha nem élvezte volna Krisztián fejlődését. De a mai este más volt.- Valami történt? – kérdezte, és kezébe vette a villát. Mennyei vacsora volt. Fogalma sem volt róla, hogy Krisztián hogyan tanult meg főzni. Azt sem tudta, hogy Károly az utolsó együtt töltött estén megmutatta az akkor már igen érdeklődő gyereknek egyik titkos receptjét.- Anya – kezdte a kamasz, és letette a kést a kezéből. Kicsit kereste a szavakat, míg Réka szeme a kétszeresére nőtt kíváncsiságában.- Végtelenül hálás vagyok neked a tavaszi szünetért. Megtaláltad a módját, hogyan lehetek a világ legszerencsésebb fiúgyermeke. Bár eleinte utáltalak, és gyűlöltelek érte. Ma már csak köszönömöt mondhatok neked. Szeretném valamivel meghálálni ezt.- Mire gondolsz? – kérdezte a nő.- Életed álma volt egy kertes családi ház valahol a város szélén. Arra kérlek, ha megtehetjük. Költözzünk el.- Jaj, fiam. Az nem olyan egyszerű. Egy családi házhoz férfi kell, aki elvégzi a munkákat is benne.- Igen. Így van. – Felelte Krisztián, és felállt székéből.- Ha elfogadod, akkor itt vagyok én, férfinak. Mindent megteszek, hogy megoldjam a problémákat. S ha nem megy, akkor van hova mennem, megkérdezni, hogyan tovább.Réka könnyes szemmel állt fel fia elé, és felnézett a magas kamaszra.- Nagyon büszke vagyok rád, fiam.- Én nem különben rád, édesanyám. Fantasztikus ember lett belőled, pedig te is csak egy vödör víz felhúzásával kezdted.Erre mindketten felnevettek. Távol tőlük, egy csendes erdőben pedig egy fiatal lány ébredt fel egy barna tyúk kotkodálására egy különös szobában…

A CSENDES TRAGÉDIA, AMELY GYEREKEINKET FENYEGETI🤨

A mostani kor otthonaiban van jelen ez a csendes, de annál szomorúbb tragédia, mely a szemünk láttára ragadja el a nekünk legkedvesebbet: a gyermekeinket.Victoria Prooday egy Torontóban élő, elismert nevelési szakértő. Hosszú évek tapasztalatával a háta mögött úgy döntött, hogy publikálja gondolatait és megkongatja a vészharangokat.”Bátorítok minden szülőt, aki törődik a gyermekei jövőjével, hogy olvassa el az alábbi sorokat. Tudom, hogy sokan inkább az választják: nincs létjogosultsága mindannak, amit mondok a cikkben, de a gyermekeidnek szüksége van rád, és arra, hogy meghalld ezt az üzenetet. Még akkor is, ha nem értesz egyet a megközelítésemmel, kérlek, kövesd az ajánlásokat a cikk végén. Miután láttad a gyermeked életében bekövetkezett pozitív változásokat, meg fogod érteni, miért is mondom, amit mondok. Köszönöm!”- Victoria ProodayGyermekeink ugyanis szörnyű mentális állapotban vannak!A legutóbbi 15 év statisztikájából egyértelműen kiviláglik, hogy a gyermekek pszichológiai rendellenességei egészen elképesztő mértéket öltenek:- minden ötödik gyerek mentális rendellenességben szenved,- a figyelemhiányos rendellenességek száma 43%-kal nőtt,- a serdülőkori depressziós betegségek száma 37%-kal nőtt,- a 10-14 évesek gyermekek körében az öngyilkossági arány 200%-kal nőtt.Mit tehetünk, hogy szembenézzünk az igazsággal?- Rossz válasz, hogy javítsuk a diagnosztikai lehetőségeket.- Rossz válasz, hogy hát, így születtek.- Szintén rossz válasz, hogy az iskolarendszer a hibás.Igen, az a valóság, hogy – bár fáj ezt saját magunknak is bevallani – mi, egyedül MI szülők vagyunk a felelősek, nekünk kell segíteni a gyermekünknek.De miben is áll ez a probléma?A modern kor gyermekei nem élik meg az egészséges gyermekkor élményét, amihez tartozik például:- érzelmileg elérhető, megközelíthető szülők,- egyértelműen meghatározott határok és erkölcsi minta,- felelősség,- kiegyensúlyozott étrend és megfelelő mennyiségű és minőségű alvás,- megfelelő mennyiségű szabadban eltöltött aktív mozgás,- kreatív játékok, a közös, önfeledt szabadidő eltöltése.Ehelyett a gyerekek ezt látják:- örökké elfoglalt szülők,- a végletekig kényeztető szülők, akik mindent megengednek a gyermeküknek (kompenzálnak),- az érzés, hogy “nem kellesz senkinek”,- kiegyensúlyozatlan étrend és hiányos alvás,- “otthonülős” életmód.Végtelen stimuláció, technológiára alapuló szórakoztató eszközök hada, az igények azonnali kielégítése. Hogyan lenne lehetséges, hogy ilyen körülmények között egy mentálisan egészséges gyerek nőjön fel? Természetesen sehogy…Az emberi természetet nem lehet megvezetni, becsapni: a szülői nevelést nem lehet megkerülni sehogy sem. Ahogy látjuk, ennek hiánya egyszerűen szörnyűségekhez vezet. Az igazi gyermekkor elvesztéséért, vagy meg nem éléséért később hatalmas árat fizet maga az áldozat: az érzelmi jóléte kerül veszélybe.Mit lehet tenni?Ha azt szeretnénk, hogy gyermekünknek valóban egészséges és önfeledt gyermekkora legyen, akkor vissza kell térnünk egészen az alapokig. Még nem késő!Íme, ezeket kell a szülőknek megtenni:1) Állítsunk fel korlátokat, közben ne feledjük: mi a gyermekeink szülei és nem barátai vagyunk.2) Azt biztosítsuk a gyermekünknek, amire szüksége van, és ne azt, amit szeretne. Nem kell félni nemet mondani az igényeire, ha azok ellentétben állnak a szükségessel.3) Biztosítsunk számára egészséges ételeket és korlátozzuk a nassolást.4) Naponta legalább egy órát töltsünk a természetben.5) A családi, közös vacsora alatt felejtsük el az elektronikai eszközök nyomogatását.6) Rendes, asztali játékokkal játsszon a gyerek.7) Minden napra kapjon a gyerkőc valamilyen feladatot, például: beágyazás, a játékok összeszedése játék után, kiteregetés, táskák elrendezése, megterítés stb.8) Minden nap ugyanabban az időben feküdjön le a gyermek, és tiltsuk meg neki, hogy az ágyba vigye a különböző eszközöket, tárgyakat.9) Tanítsuk meg a gyermekünknek a felelősségtudatot és az önállóságot. A kis sikertelenségektől ne védjük meg őket. Ezzel megtanítjuk megbirkózni a nehézségekkel, leküzdeni az akadályokat.10) Ne csomagoljuk össze, illetve hozzuk a gyermek helyett az iskolatáskát. Ne vigyük neki az iskolába az otthon hagyott ételt, házi feladatot stb. Ha elmúlt 5 éves, ne tisztítsuk meg neki a banánt se. Tanítsuk önállóságra. Tanulja meg, mi az a türelem, és adjunk neki esélyt, hogy a szabad idejét valóban szabadon töltse el. Ezalatt kissé unatkozhat, mely arra sarkallja majd, hogy alkotó tevékenységet végezzen.11) Az élet ne csak szórakozásból álljon.12) Ne vegyük körül gyermekünket állandóan technikával, hogy addig se unatkozzon.13) Semmilyen oda nem való tárgy se legyen az asztalon, amikor étkezésről van szó. Akkor sem, ha autóban vagy étteremben ül, vagy akár az üzletben vagyunk vele. Ezzel arra ösztönözzük a gyermek agyát, hogy gondolkozzon és kitaláljon valami unaloműzőt.14) Legyünk elérhetőek gyermekünk számára, ne csak fizikálisan, de emocionálisan is. Tanítsuk meg gyermekünknek, mik is azok a szociális készségek.15) Ne a telefonon lógjunk, gyermekünkkel beszélgessünk.16) Tanítsuk meg gyermekünknek, hogyan birkózzon meg a haraggal és az ingerültséggel.17) Tanítsuk meg gyermekünket kezet fogni, helyet átadni, megosztani valamit, együtt érezni, illetve megfelelően viselkedni az asztalnál, vagy beszélgetés közben.18) Tartsuk vele az érzelmi kapcsolatot: nevessünk rá, pusziljuk meg, csiklandozzuk meg, olvassunk neki, táncoljunk vele, ugráljunk vele, kússzunk-másszunk együtt.Változtatni kell eddigi szemléletünkön, különben az egész utánunk következő generáció pirulákon fog élni. Még nem késő, de az idő egyre csak fogy és fogy…Forrás: internetp

A szeretet listája.

Néhány évvel ezelőtt hallottam egy középiskolai tanárnőről, aki a táblára felírta mindenki nevét, majd megkérte a diákokat, hogy másolják le a listát. Az óra hátralévő részében az volt a feladat, hogy mindenki neve mellé írják oda, hogy mi az, amit a legjobban szeretnek vagy csodálnak benne. Az óra végén a tanárnő beszedte az írásokat.Hetekkel később mindenkinek a kezébe nyomott egy lapot. Mindegyik lapon egy diák neve szerepelt, alatta pedig az a huszonhat jó dolog, amit az osztálytársai írtak róla. Annyira sok szépet és jót fedeztek fel egymásban, hogy csak mosolyogtak, és szóhoz sem tudtak jutni az örömtől.Három évvel később a tanárnőt felhívta az egyik volt diákjának, Robertnek az édesanyja. Robert nem volt jó magaviseletű gyerek, mégis egyike volt a tanárnő legkedvesebb diákjainak.Az anya rettenetes hírt közölt: Robert elesett az öbölháborúban. A tanárnő elment a temetésre, ahol Robert barátai és volt középiskolai osztálytársai is beszédet mondtak. A szertartás végén Robert anyja odalépett a tanárnőhöz, elővett egy viharvert papírlapot, amelyet a tulajdonosa láthatólag sokszor szétnyitott, majd újra összehajtott. Elmondta, hogy ez volt az egyike azoknak a tárgyaknak, amit Robert zsebében a halála után találtak. Az a lista volt, amelyet a tanárnő olyan nagy alapossággal állított össze.A papírlap láttán a tanárnő szemét elfutotta a könny.Ekkor egy másik volt diák, egy lány, aki ott állt a közelben, elővette a saját gondosan összehajtogatott lapját, és elmondta, hogy mindig magánál tartja.Egy harmadik diák bevallotta, hogy az ő listája bekeretezve függ a konyhában, egy következő pedig azt, hogy a felsorolást az esküvői fogadalmába is beépítette.Ez a tanárnő annak idején arra kérte a gyerekeket, hogy vegyék észre a jót egymásban, és álmában sem gondolta volna, hogy ezzel valósággal átalakítja a belső világukat.

Jack Kornfield: A bölcs szív

Ha tőlünk sokkal szegényebb országokban boldogabbak az emberek, akkor felmerül a kérdés, hogy mit rontunk el? A természettől eltávolodott kapcsolatunkat átértékelve lehet rajta változtatni, egyszerűen csak ki kell menni egy erdőbe és észrevenni az apró csodáit. Egy gyereknek gyakran sokkal nagyobb élmény lehet a szüleivel gombát szedni vagy találni egy szarvasagancsot, mint egy többmilliós ajándék.

Máté Bence

Október

Október 1. _Idősek Napja

Október 1- Az idősek világnapja

Nagyon nagy szeretettel, és tisztelettel köszöntjük őket, Óbecsey István: Szeressétek az öregeket c versével…

Nagyon szépen kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
A reszkető kezű ősz apákat,
A hajlott hátú jó anyákat.
A ráncos és eres kezeket,
Az elszürkült, sápadt szemeket.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket!

Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket,
Adjatok nekik szeretet.
Szenvedtek Ők már eleget,
A vigasztalóik ti legyetek.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket!

Ne tegyétek Őket szük odúkba
Ne rakjátok Őket otthonokba.
Hallgassátok meg a panaszukat,
Enyhítsétek meg a bánatukat.
Legyen hozzájuk szép szavatok,
Legyen számukra mosolyotok.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket!

Ők is sokat küzdöttek értetek ,
Amíg fölnevelkedtetek.
Fáradtak Ők is eleget,
Hogy ti módosabbak legyetek.
Ők is elfogadtak titeket,
Mikor Isten Közéjük ültetett.
Azért én kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket!

Ha majd az örök szeretet
Elhívja Őket közületek,
Ti foglaljátok el helyüket,
Mert ti lesztek majd a

A gyógykezelés

Az orvos csalódottan rázta meg fejét. Betegén a javulás legkisebb jele sem látszott. Immár tíz napja, hogy az idős úr semmiféle gyógykezelésre nem reagál. Teljesen elhagyatottan feküdt a kórházi ágyon, úgy tűnt, ereje sincs már, hogy életéért küzdjön. Elfáradt, beletörődött sorsába.A következő napon az orvos ismét megrázta a fejét, ám ezúttal az őt ért meglepetéstől. Az idős úr minden életfunkciója a normális értéket mutatta. Párnájára támaszkodva ült az ágyon, teljesen visszanyerve egészséges színét.- Mi történt Önnel? – kérdezte az orvos. Tegnap már teljesen feladtuk a reményt, most pedig minden tökéletesen működik. Mi történt?Az öregúr mosolyogva bólintott:- Igaza van, doktor úr, tegnap valami történt, meglátogatott az unokám, aki azt mondta nekem,- Ó, nagypapa, haza kell jönnöd, gyorsan, mert elromlott a bringám.A szív és az agy közt, a lélek a híd.

Ezt a mintát kaptam és ezt is adom át a gyermekemnek…Köszönöm.🙏❤️❤️❤️Az élet útja

“Anyu és apu minden évben vonattal kísérték Martinót, fiukat, a nagymamájához a nyárra, majd másnap ugyanezzel a vonattal jöttek haza. A fiú, amikor felnőtt, azt mondta a szüleinek:- Én már felnőtt vagyok, mi lenne, ha idén egyedül próbálnék menni a nagymamához?Rövid vita után a szülők beleegyeztek. Itt állnak az állomás járdáján, integetve, utolsó tippet adva az ablakból, miközben Martino folyamatosan ismételgeti:- Igen, tudom, tudom, már százszor elmondtad…!Mindjárt indul a vonat, mire az apa: – Fiam, ha hirtelen rosszul érzed magad vagy félsz, akkor ez neked szól! – és valamit, a fiú zsebébe tesz.És most a fiú egyedül ül a kocsiban, a szülők nélkül, először néz ki egyedül az ablakból. Körülötte idegen emberek tolonganak, zajt csapnak, belépnek a hozzá, majd kimennek onnan.A kalauz megjegyzi, hogy egyedül van, valaki szomorúan, sajnálkozva néz rá. Hirtelen a fiú kényelmetlenül érzi magát, és egyre jobban elfogja a kétségbeesés.Megijed és a fejét lehajtva, húzza össze magát az ülés egyik sarkában, majd zokogni kezd.Ebben a pillanatban eszébe jut, hogy az apukája tett valamit a zsebébe az induláskor! Reszkető kézzel keresi meg a papírt, kinyitja és ezt az írást olvassa benne: – Fiam, az utolsó kocsiban vagyok –

…Utóirat: Így kell elengedni a gyerekeket, bízni bennük, de mindig az utolsó kocsiban kell lennünk, hogy ne féljenek… Közel legyünk – amíg élünk…” 🙏❤️© MauriMen

Október, a Rózsafűzér Királynőjének hónapja

Október 4. Az Állatok Világnapja

Szeresd őket. Állatok világnapja.

Rónay György: Mondd, szereted az állatokat?

Mondd, szereted az állatokat?A kutyát, macskát, csacsit, lovats a madarakat: a verebeket,rigót, galambot, pintyeket,akik a Földön veled élnek,s bundájuk, tolluk melegébennekik is van szívük, csak éppennem beszélnek?Mondd, szereted az állatokat,s figyelted őket néhanap:hogy mit csinálnak, hogyan élnek,s a maguk nyelvén mit mesélnek,vagy miről hallgatnak, mikor komorcsöndjükbe burkolódzva ülnek,és titokzatos, hallgatagkülön világukba merülnek?Én szeretem az állatokat.Elnézem őket,ha játszanak, alszanak, vagy tűnődnektitkaikon és a világon.Hidd meg, barátom,nekik is vannak titkaik,s csak annál nehezebb talánszámukra ez a sok talány,mert nincsenek rá szavaik.Tégy próbát, hisz ember vagy: értsd mega bennük szorongó miértet;segíts nekik, mondd ki helyettük azt, ami ott ködlik a testükvaksi lelkében – vidd közelebbaz állatokhoz az embereket,hogy megértsenek végre minket.S mi is őket, kisebb testvéreinket.

Október 6.

Az Aradi tizenhárom🇭🇺🇭🇺🇭🇺“Elít

élték sorba mind a tizenhármatSzőttek – fontak a nyakukba ezer vádatElnevezték felségsértő pártütőknekMert a magyar szabadságért harcra keltek”

Én Istenem, Jóistenem, lecsúkodik már a szemem.De a Tiéd nyitva Atyám, amíg alszom, vigyázz reám!Vigyázz kedves szüleimre, meg az én Testvéreimre,Mikor a nap újra felkel, csókolhassuk egymást reggel.Ámen🙏 Szereteted égi Atyám oltalmazzon az éjszakán,Szent kezedet tartsd felettünk, hogy békében pihenhessünk.ámen