Istenes versek

Sik Sándor: Néma Miatyánk

Hozzád, Veled, Neked,
Mondani egy utolsó éneket,
Imában ömleni Eléd,
Legutolsó, de hűséges cseléd…!
De jaj! ha nem igaz!
Szobám csupa por,
Kertem csupa gaz,
Csupa lelógó tört faág,
A templom messze, a könyv nehéz,
Ólomcsizmában toporog az ész.
És mégis, mégis, Ő van itt,
Immár tőlem el nem veszik.
Nap nap után, éj éj után
Én Téged hívlak, Miatyánk.

Pünkösd

Aki nem tud a hit szárnyán
a magasba szállni,
nem is tud a Megváltónak
Szentlelkére várni.

Ó, emberek! Krisztus nélkül
mit ér ünnepléstek?
Nincs ott pünkösd, nincs ott áldás,
ahol nincs Szentlélek.

Azért tehát Őt várjátok,
Őt várjátok! – eljő
Hittel égő lelketekbe,
Mint a nyári szellő…

Eljön Krisztus szeretettel,
eljön Szentlelkével,
ha várjátok s imádjátok
pünkösdi reménnyel!

Megtelik a szív és lélek
nemes indulattal,
ha bevonul oda Krisztus
teljes diadallal.

Csak úgy lehet pünkösd napja
áldás, öröm, béke –
a győzelmes, igaz hitnek
gyönyörű pecsétje!

Weöres Sándor: Tíz lépcső

Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid – a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.

Ölbey Irén

ANGYALÉNEK MENNYBEMENETEL NAPJÁN

Áldottak legyenek a füvek és a fák
és áldott legyen a földön minden virág,
és áldott legyen az út, áldott legyen a kő,
mert itt jár halk léptekkel az Üdvözítő.

S áldott legyen az ember ha a mennyei
béke és szeretet izzón átöleli
és ha az emberiségnek hasznára van
s az Isten átöleli lelkét boldogan…

Boruljon elé az ember, a virág, a fa,
legyezd Őt körül tavasz édes balzsama,
csókold fehér ruháját napfény, levegő,
mert mennybe szállt a feltámadt Üdvözítő!

Dsida Jenő:
A gyöngék imája

.
Jó Uram, aki egyként letekintesz
bogárra, hegyre, völgyre,
virágra, főre, szétmálló gyöngyre,-
Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz,
csak nagyon- nagyon gyönge.
.
Mert pókháló és köd a szív,
selyemszőttes az álom,
pehelykönnyű és szinte-szinte semmi
s én erőtlen kezem
még azt sem tudja Hozzádig emelni.
.
De azért vágyaim ne dobáld sárba,
ami az Óceánnak
legdrágább, legkönnyesebb gyöngye!
Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz,
csak gyönge, nagyon gyönge.

GOETHE:

“Kicsit több békesség, jóság, szelídség.
Kevesebb viszály, irigység.
Kicsit több igazság úton-útfélen.
Kicsit több segítség, bajban-veszélyben.
Kicsit több “mi” és kevesebb “én”,
Kicsit több erő, remény,
és sokkal több virág az élet útjára –

  • Mert a sírokra már hiába” !

Juhász Gyula : Május

Vén harcos, én, ma békét hirdetek,

Virággal verve meg a szíveteket.

Egy új kiáltványt írok, s érzem,

Hogy ez az ige egyszer tett lészen:

Ember, légy végre ember újra már,

Ne ordas farkas és halálmadár!

Nem bús robot, de boldog munka kell,

Melynél a szív bízó taktusra ver.

Új szent szövetség kösse össze mind

Embertestvérek jó reményeit!

Ez áldott föld ne temető legyen,

De kert, amely több jóságot terem!

Ember, magyar, ma még élő halott,

Legyen majális minden egy napod!

Vén harcos, én, ma békét hirdetek:

Legyen szerelmünk már a szeretet!

Reményik Sándor: A lélek él

Imre József kedves bátyámnak,
igaz tisztelettel

A lélek él,
Testvéreim,
És hitet nem cserél.
A lélek él: betűben, színben, fában,
Hullámos hangban és merev márványban,
Száz változáson át –
Amíg meg nem tagadja önmagát.A lélek él, és munkál csendesen,
Kis szigeten, vagy roppant tengeren,
De amit alkot: nem szól a világnak;
Csak egy kis körnek, csak egy kicsi nyájnak.
A lélek él,
Testvéreim,
És hitet nem cserél.1920

Gárdonyi Géza: Ima
Atyám, számon tartasz
Minden kis fűszálat,
Utolsó porszem is
Fölírva Tenálad.
Híven gondot viselsz
Az égi madárra,
Öledben a gyermek,
Öledben az árva.
Legyen az áldásod
Apámon, anyámon,
Magyarok szép földjén,
Drága jó Hazámon!

Dsida Jenő:Hálaadás

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
– itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.

Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!!

Dsida Jenő: Óda az édesanyámhoz

Dicsértessél ma Te is itt a földön, mert esküszöm, hogy nagyon nagy a Lelked s a földi szívek földig borulását Te mindenkinél inkább megérdemled. Nézem, látom a teltzsákú sok évet és érzem: nekem már semmit se hagy, de büszke leszek mindéltemig arra, hogy Te vagy nekem az, aki Te vyagy. Te vagy az, aki mindenkinek ad, a szenvedőknek virrasztást, vizet, Te vagy, akinek mindenki adósa, s akinek jóval senki sem ­ zet. … Hadd legyek hát én az igazi zengő, kis régi gyermek rombadőlt tanyán és harsogjam el hozsannás hitemmel Dicsértessél, dicsértessél, Anyám!

József Attila: Nem tud úgy szeretni

Nem tud úgy szeretni a világon senki,
mint az édesanyám tud engem szeretni.
Akármit kivántam megtette egy szóra,
még a csillagot is reám rakta volna.
Mikor a faluban iskolába jártam,
rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.
El nem tűrte volna ő azt semmi áron,
hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.
Éjjel – nappal őrzött mikor beteg voltam,
magát nem kimélte, csak értem aggódott.
Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében
öröm könnynek égtek, s csókolva becézett.
Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,
viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.
Lássak a szemében boldog örömkönnyet,
ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek

Barcsai – Fehér Géza: Nagymamának

Jó nagymama, tedd le ma

Fényes ókuládat!

Kérlek szépen hallogasd meg

A kis unokádat!

Eddig mindig te hoztál

Ajándékot, cukrot.

Kérlek, ma te fogadd el

Tőlem e kis csokrot.

Nem adhatok egyebet

Pár szerény virágnál.

De egy- egy jókívánság

Mindenik virágszál.

Általuk, jó nagyanyám,

Tehozzád én szólok.

Isten éltessen soká!

Légy vidám és boldog!

HÁLA

Úgy szeretnék ma mindent megköszönni,
Felém áradó nagy kegyelmedet,
Mindazt a mérhetetlen sok-sok áldást,
Mely átöleli szegény szívemet!

Úgy szeretnék ma mindent megköszönni,
De érzem, gyenge, nyomorult vagyok.
Világok Ura, mérhetetlen Isten,
Köszönöm azt, hogy Hozzád szólhatok.

Úgy szeretnék ma mindent megköszönni,
Köszönöm, hogy megismerhettelek,
Köszönöm gondviselő, nagy jóságod,
S az elkészített örök életet! Ámen!

Somogyiné Csoma Irén

“Szerteszórt magyarok,
Boruljatok földre,
Összetett kezekkel
Nézzetek az égre,
Kössétek a múltat
E borongós mához,
Forduljatok bízva
Az egek Urához!

Kérjétek az Istent,
Tekintsen le rátok,
Óvjon áldott keze,
Bármerre is jártok.
Én is fohászkodom,
Hisz az ima fegyver,
Ne legyen a magyar
Egy bujdosó ember!

Pillants rá a népre,
Részesüljön kegyben,
Tereld haza őket,
Éljen ismét egyben!
Ébredjünk fel holnap
Régi lángra gyúlva,
Jertek haza, legyünk,
Legyünk együtt újra!

Az élet vihara
Bármily zászlót lenget,
Szülőföldet, s hazát
Nem találsz, csak egyet.
Gondolatok hangja
Repül ki a számon,
Halljátok meg ott is,.
Túl az Óceánon!

Hív a Kárpátoknak
Fenyvese és tölgye,
Hív az Olt, a Maros,
S az Aranyos völgye.
Olyan közel vagytok,
S olyan távol mégis.
Hív a többi magyar,
S közöttük én is.

Akármilyen nyelvet
Beszél ma a szátok,
Hol őseink éltek,
Ott van a hazátok.
Egy darab kenyérből
Ketten fogunk falni,
S elődeink földjén
Nyugodtan meghalni.”
/ Tordai Matyó /

Késői megbocsátás

Ne a sírnál térdelj bocsánatot kérve,
s ne a sírnál tekints a magasságos égre,
mert ott már nincs értelme azon szavaknak,
melyek szíved mélyéből előbuggyannak.

Ne a sírnál hullasd a fel-feltörő könnyet,
ami záporként áztatja a homokszínű földet,
hisz ott már senki sem érzi át azon keservet,
melyek lelked mélyében sebként véreznek.

Otthon mondj el mindent, otthon gondold meg,
hogy akit te szeretsz, néked mit is jelenthet,
mert ha egy nap kettészakít titeket az élet,
módod sem lesz arra, hogy bocsánatot kérhess.

Az élet túlságosan rövid, túl hamar elszalad,
ezért kell úgy szeretni, hogy ne bánts másokat,
mert ha nem bántasz senkit, nem kell kérned azt,
hogy sírjuk előtt térdre rogyva megbocsássanak.

Kun Magdolna

Nagy Sándorné: Fohász…

Istenem, nyújts
segítő kezet,
védd, óvd
az embereket!

Áldd meg az árvát,
a beteget,
segítsd meg
a szegényeket!

Vigasztald meg
az özvegyet,
töröld le szeméről
a fájó könnyeket!

Erőt adj, Istenem,
mindenkinek,
boldog mosolyt
a felnövő gyermeknek!

Vigyázz az édesanyára,
minden ember fiára,
küldj békét, szeretetet
az egész világra!

forrás: Poet.hu

Ady Endre: Az Úr érkezése


 
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
 Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon,
De háborus éjjel.
 És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.

Túrmezei Erzsébet: Ha nem teszek semmit sem

Most nem sietek, most nem rohanok, most nem tervezek, most nem akarok, most nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten.
Most megnyugoszom, most elpihenek békén, szabadon, mint gyenge gyerek, és nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten.
S míg ölel a fény és ölel a csend, és árad belém, és újjáteremt, míg nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten,
Új gyümölcs terem, másoknak terem, érik csendesen erő, győzelem… ha nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Szénási Sándor: Magyar imádság…..

Uram, egy népért könyörgök:
Fordítsd felé Szent Orcád!
Szíved ajtaján, ím zörgök:
Tied hatalom és ország!

Uram, egy népért könyörgök:
Sokszor káromol az ajka,
Szenteld meg ajkát, s felzendül
A legszebb zsoltárszó rajta.

Uram, egy népért könyörgök,
A szíve sokszor oly konok.
Hódítsd meg, s akkor e szív
Lesz majd királyi zsámolyod.

Uram, egy népért könyörgök,
Mindene van és mégis szegény:
Mert Nélküled árva koldus
Aranyhalmai tetején.

Uram, egy népért könyörgök:
Mindig szabadságra vágyott,
De bűnei bilincséből
Tehozzád alig kiáltott.

Uram, egy népért könyörgök:
Annyit folyt könnye s vére!
Ajándékozz arcára mosolyt
És vidám Napot egére!

Uram, egy népért könyörgök:
Érezze, mindig szeretted.
Gyógyítsad meg a vakságát,
S ragyogjon felé Kereszted!

Uram, egy népért könyörgök:
Magyar népemért most, sírva.
Imádságom szívembe van
Örök betűkkel beírva.

Linn Márton: Ember csak úgy lehetsz…

Hiába van sok pénzed,
de gazdag nem lehetsz,
ha szíved, lelked gonosz,
és senkit sem szeretsz.

Gazdag bíz’, csak úgy lehetsz,
ha szíved kitárod.
Tegyél jót, nyitott szívvel,
s a rosszat kizárod.

Légy te ember, mindenkor,
segítsd ki elesett.
Ahhoz, aki jó lelkű,
társul a szeretet.

Embernek lenni mindig,
bárhol a világba’.
Szívben az empátia
boruljon virágba.

Ha kinyílik a szíved,
más lesz majd az élet.
Gazdagságról azután,
másképp festesz képet.

2020. 04. 19.