Az október, a Szűzanya és a rózsafüzér hónapja. Egyházunk közössége hosszú századok óta imádkozza ezt az egyszerű, mégis kimeríthetetlenül mély, Krisztus szemlélésére irányuló imádságot, Mária áldott füzérét, „mely Istenhez láncol minket”.

A rózsafüzér, más néven olvasó vagy szentolvasó (latinul: rosarium) egyrészt imádság, másrészt az imádság eszköze. Elnevezése onnan származik, hogy a hagyomány szerint az első rózsafüzéreket Szent Domonkos összepréselt rózsaszirmokból készítette – rózsakoszorúnak a Szűzanya számára.

A mai rózsafüzér a középkor jámborságában folyamatosan alakult ki. Szerzetesek és remeték az első időktől kezdve használták ismétlődő imádságok számlálására. Remete Szent Pálról jegyezték föl, hogy a Miatyánk számlálására magokat vagy kavicsokat használt. A hagyomány egy másik ága szerint a rózsafüzért örmény keresztények használtak először, valószínűleg a Jézus-ima imádkozására. Amikor a muszlimok meghódították az örményeket, átvették tőlük a rózsafüzér gyakorlatát Allah nevének és dicsőségének ismételgetésére. Európában a 11. században az 50, 100, 150 Miatyánk térdhajtásokkal kísért imádkozása vált gyakorivá. A 12–13. században a Miatyánk helyére az Üdvözlégy első fele került, majd a két formát egyesítették. Henrich von Kalkar OCarth (†1408) alakította a rózsafüzért úgy, hogy minden tíz Üdvözlégy elé Miatyánkot tett.

„A rózsafüzér, ez a megváltó megtestesülésbe gyökerező, evangéliumi imádság teljesen Krisztusra irányul. Mert még jellegzetes eleme is – az Üdvözlégyek litániaszerű ismétlése – Krisztus dicsőítése lesz, akiről az angyali üdvözlet és a Keresztelő anyjának köszöntése szól: »Áldott a te méhednek gyümölcse« (Lk 1,42). Sőt, többet mondunk: az Üdvözlégyek ismételgetése a háttér, melyben a titkokat szemléljük: Jézus, akit minden Üdvözlégyben megnevezünk, ugyanaz, mint akit a titkok egymás után szemünk elé állítanak mint Isten Fiát és a Szűzanya fiát.” 

(VI. Pál pápa)

A rózsafüzér elterjesztéséért különösen a ciszterciek és a domonkosok tettek sokat. Szent Domonkos az albigensek ellen segítséget kért a Szűzanyától, aki mint új és hathatós fegyvert adta át neki a rózsafüzért.

14. századi feljegyzések szerint először domonkos apácák és karthauziak kapcsoltak a rózsafüzérhez titkokat és elmélkedéseket: a tíz Üdvözlégy előtt rövid mondattal fölidézték Jézus és Mária életének egy-egy eseményét. Alanus de Rupe osztotta örvendetes, fájdalmas és dicsőséges részekre a rózsafüzért. 

„A rózsafüzér – jóllehet jellegzetesen máriás imádság – lényegét tekintve krisztologikus. Alkotóelemeinek egyszerűségében sűrítve tartalmazza az egész evangéliumi üzenet mélységét, melynek mintegy rövid összefoglalása. Benne visszhangzik Mária imádsága, az ő örök Magnificatja, a megváltó megtestesülés művéért, mely az ő szűz méhében kezdődött el. A rózsafüzérrel a keresztény nép beiratkozik Mária iskolájába, hogy bevezessék Krisztus arca szépségének szemlélésébe és az ő szeretete mélységének megtapasztalásába. A rózsafüzér által a hívő kegyelmek bőségét nyeri el, mintegy magának a Megváltó Anyjának kezéből.”

(II. János Pál pápa)

A rózsafüzér a 15. században nyerte el mai formáját, az egész Egyházban a 16. század második felében terjedt el. A törökök felett Lepantónál aratott győzelmet (1571. október 7.) az egész keresztény világ a rózsafüzér imádkozásának és a Szűzanya segítségének tulajdonította. Maga a pápa, Szent V. Piusz is a rózsafüzért imádkozta, mikor zajlott a harc. 

Az Egyház a rózsafüzérnek mindig különös hatékonyságot tulajdonított, ezért a legnehezebb ügyeit a közösségben, folyamatosan mondott rózsafüzérre bízta

– írja II. János Pál pápa, aki a 2002 októberétől 2003 októberéig terjedő időszakot a rózsafüzér évének nyilvánította, s kiadta a Rosarium Virginis Mariae kezdetű apostoli levelet. Ebben hirdette meg a hagyományos örvendetes, fájdalmas és dicsőséges titkok mellé a világosság rózsafüzérének öt titkát. A szentatya szavai szerint „a rózsafüzér mondása nem más, mint Krisztus arcának szemlélése Máriával”; „a rózsafüzér a maga egyszerűségében és mélységében […] jelentős imaforma, s az a rendeltetése, hogy az életszentség gyümölcseit teremje”.

Ferenc pápa is a rózsafüzér imádkozására hívott 2018 októberében is – hogy Isten Anyja óvja meg az Egyházat a gonosz támadásaitól és Szent Mihály segítsen minket a gonosz ellen folytatott küzdelemben.

Szűz Máriát mint a Rózsafüzér Királynőjét október 7-én köszöntjük. Az ünnepről és történetéről ITT olvashatnak.

„Ó, Mária, áldott rózsafüzére, édes lánc, mely Istenhez láncolsz minket, szeretet köteléke, mely az angyalokkal egyesítesz, az üdvösség tornya a pokol szakadékában, biztos kikötő az általános hajótörésben, nem hagyunk el soha többé.”

(Részlet Boldog Bartolo Longo könyörgéséből)

A rózsafüzér imádkozásának módjáról és a titkokról ITT találunk részletes leírást.

Forrás
Magyar Kurír

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Október: a rózsafüzér hónapja

A rózsafüzér megünneplésének története 1571. október 7-ig a keresztény seregek

törökök feletti lepantói győzelmének napjáig nyúlik vissza. A tengeri győzelmet V. Pius

pápa és a hívők az imádság hatékonyságának, és Szűz Mária segítségének tulajdonította.

Szent Domonkos ekkor szellemi és lelki fegyverként használja a szentolvasót: „A

rózsafüzér szent kard. Ez a kard nem üt sebeket, hanem inkább begyógyítja azokat. Ez a

kard nem olt ki életeket, hanem inkább feltámaszt lelkeket a bűn halálából. Vegyük

kezünkbe ezt a szent kardot, a rózsafüzért és harcoljunk vele a lelkekért, a békéért, a

szeretetért.” A rózsafüzér imamódjának kialakítása szent Domonkos nevéhez fűződik.

V. Pius pápa vezette be a minden év október első vasárnapján tartandó Mária ünnepet,

melynek hagyományát az utódai is tiszteletben tartották. Rózsafüzér hónapról XIII. Leó

levelei óta beszélünk, aki a rózsafüzér naponkénti elimádkozását szorgalmazta október

hónap folyamán.

A katolikus egyház a megemlékezés jegyében egész október hónapban tartja a közös

rózsafüzér imádságot. A rózsafüzér imádkozása közben együtt kísérik végig Máriát

életútján. A közös ima összeköti a híveket, és mindannyiunkért szól.

II. János pápa mondta, hogy „A rózsafüzérben a Krisztus-misztériumról való

elmélkedés sajátos módszere az ismétlés, mely természetes módon segíti elő a titkokkal

való azonosulást. Ha az imát felületesen végezzük, szárazzá válhat, de ha a szeretet

kifejezésének tartjuk, nem fáradunk bele, hogy újra és újra visszatérjünk a szeretett

személyhez. Az Üdvözlégyek ismétlése közvetlenül Máriához fordul, a szeretet aktusa

ővele és őrajta keresztül Jézusnak szól.”

 Pinterest