Ünnepeink

Augusztus 15. -Nagyboldogasszony ünnepe

 

FB_IMG_1565846506270

2019. augusztus 15. –  Szűz Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony)
Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse? De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”
Mária megszólalt:
„Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje,
széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval,
de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,
amint atyáinknak megígérte:
Ábrahámnak és utódainak mindörökre!”
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába.
Lk 1,39-56

 

Szűz Mária égi anyám, ó hallgasd meg az én imám,
hozzád szólok benned bízva, szomorúak nagy vigasza.
Sok bánat a földi életem, segíts nekem elviselnem.
Nyújtsd ki mennyből Szent kezedet, segíts vinni keresztemet.
Kérjed értem Szent fiadat,tudom jól, hogy terád hallgat.
Hogy majd az ő Szent nevében köszönthetlek fönt az égben.
Ó hallgasd meg kérésemet, hogy dicsérjem Szent nevedet.
És fogadd el az én imám, Szűz Mária édes anyám.

Ámen.

FB_IMG_1565848727273

 

Augusztus 20. Szent István -Államalapítás ünnepe

 

FB_IMG_1566240146472

SZENT ISTVÁN KIRÁLY

Augusztus 20.
a világegyházban augusztus 16. *969/970 +Esztergom, 1038. augusztus 15.

A magyar törzsek fejedelmei között Géza különleges hatalmi pozíciót vívott ki magának. Elsősorban politikai megfontolásokból nyugat felé fordult, és megnyitotta a kereszténységnek az ország kapuit. Ebben keresztény feleségének, az erdélyi Saroltának befolyása is érvényesült. Beengedte az országba Pilgrim passaui püspök követeit. A bajor papok egyike keresztelte meg őt, Mihály testvérét és 973-ban vagy 974-ben fiát, Vajkot, aki a keresztség vizében és lélekben történt szent újjászületésekor a passaui egyházmegye védőszentje után az István nevet kapta. Az országban azonban még túlsúlyban volt a pogányság, és a pogány elem keveredett a kereszténységgel. A királyi udvarban, Gézánál éppúgy, mint uralomra vágyó feleségénél, a keresztény gondolat kezdetben inkább dinasztikus és állami célokat szolgált, mintsem Krisztus szent ügyét. Géza, hogy a kereszténység felvételét és ezzel kapcsolatban a nyugati orientációt biztosítsa, s házának hatalmát megszilárdítsa, kizárta a trónöröklésből versenytársát, Koppányt, és termetre ugyan kicsiny, de jellemben, bátorságban és helytállásban messze kiemelkedő fiát, Istvánt jelölte utódjává. Prágából meghívta Adalbert püspököt, hogy a megtérést elmélyítse, és István további képzését előmozdítsa. Adalbert volt az is, aki a fejedelmi ifjút megbérmálta, és vallási szempontból előnyösen befolyásolta. Ő közvetítette 995-ben az István és Gizella között létrejött házasságot is. Amikor az ifjú trónörökös atyja halálakor, 997-ben átvette a hatalmat, a keresztény szellem és vallásos világnézet már szilárd gyökeret vert benne.

Egyelőre azonban még véres csatákat kellett vívnia az ellene fölkelt törzsfőkkel. A Veszprém melletti győzelem és Koppány halála őt legfőbb belső ellenségétől, az országot pedig a pogányságba való visszaeséstől szabadította meg. A Konstantinápolyban megkeresztelt Gyula és Ajtony leverése viszont a Bizánchoz való csatlakozás tervét hiúsította meg. Azonkívül István megszerezte magának a Tiszán és Dunán túl fekvő területeket, valamint Erdélyt, és ezáltal gyarapította országát, uralmát és birtokát.

Ezzel megteremtette messzenéző uralkodói programjának előfeltételeit, és szívós energiával, okos taktikával fogott hozzá nemzetpolitikai fő feladatához. A történelmi keresztút előtt álló országban négy nagy probléma jelentkezett: a kereszténység megkedveltetése és szívüggyé tétele, közösségben az apostoli székkel és Nyugattal; az állam önállósága, vagyis nemzeti függetlenség mind a német-római, mind a bizánci császársággal szemben; erős monarchia és politikai egység fölépítése, vagyis a törzsi önállóság és hűbéri hatalom megszüntetése központi kormányhatalom alapítása által; s végül mindamellett, amennyire csak lehetséges, a magyar népi jelleg és szokások megőrzése a Nyugat-Európába való egyidejű beilleszkedés közepette.

Diplomáciai és politikai érzéke, mellyel nemegyszer a gyakorlatban egymásnak ellentmondó célokat is el tudott érni, korának, sőt mondhatni, az egész magyar történelemnek legnagyobb államférfiává avatta. Politikai, vallási és társadalmi szempontból tulajdonképpen ő teremtette meg Magyarországot, István jelölte ki és biztosította a jövőbe vezető utat népének. A magyarságnak négy különböző szomszédos kultúra — a török-mohamedán keleten, a görög-szláv a Balkánon, a latin-német nyugaton és a pogány-szláv északon — feszültséggel teli területén kellett ezek ostromló befolyásával és ellentmondásaival küzdelmet folytatnia. A változást, amelyet István hozott, jól megvilágítja egy világpolitikai jelentőségű tény: trónra lépése előtt nem egészen fél századdal a magyar lovascsapatok még halálosan fenyegették Nyugatot és a kereszténységet, egészen az Augsburg melletti Lech-mezőig hatolva előre. Az István által alkotmányában, kiterjedésében, kultúrájában és történelemformáló erejében újjáalakított Magyarország ezzel szemben a keresztény Nyugat előretolt bástyája lett az előnyomuló mongol és török veszély ellen, és évszázadokon keresztül védőfal az ázsiai hódítók barbárságával szemben.

Nagy érdemeket szerzett az ország katolikus egyháza érdekében kifejtett munkájával is. Szerzetes papokat hívott Bajorországból, Csehországból, Olaszországból, éspedig bencéseket, kiváltképpen a clunyi reform követőit, Dél-Magyarországra pedig a görög bazilita rend férfi és női tagjait. Szent Márton hegyén (Pannonhalmán) apátságot alapított. Sok kolostort létesített, amelyek missziós központjai és gyújtópontjai lettek a vallásos s kulturális életnek. Elrendelte a vasárnap megszentelését és minden tíz falu számára templom építését. Saját költségén emelt Esztergomban, palotája közelében egy gyönyörű székesegyházat, Veszprémben egy női apátságot, és fölépítette Budán a Szent Péter és Pál templomot a székeskáptalannal együtt. Más templomokat gazdagon megajándékozott, javaikat közvetlen védelme alá vette. Ami a keresztény vallással és keresztény törvénnyel nem volt összeegyeztethető, annak hadat üzent és büntetéssel sújtotta. Ebben ő és pogány ellenlábasai egyformán koruk gyermekei voltak. Mindazonáltal nem nyúlt a régi mondákhoz és énekekhez, amelyek a pogány ősöket és hősöket dicsőítették; a pogány korból származó népszokásokat, ha az új hittel nem ellenkeztek, megőrizte vagy megtöltötte őket keresztény tartalommal. E tekintetben a bölcs alkalmazkodás módszerét követte: enyhébb, józanabb, eredményesebb volt, mint Magyarország első hithirdetői.

Az állami törvényhozásban, a kormányzásban és gazdasági vonalon sikerült szerencsésen összeolvasztania a nyugati elemeket, mindenekelőtt a frank grófság-alkotmányt a hazaiakkal. Ugyanilyen messzenéző megértéssel képviselte népe sajátosságát és érdekeit a határokon túl is. Gondolt Európa és a keresztény világ egységére. A keresztény magyar szellemet külföldön is jelenvalóvá tette: Jeruzsálemben bencés kolostort, Rómában zarándokházat, Konstantinápolyban díszes templomot építtetett.

Egyik fő munkatársa, a 993-ban Prágából érkezett Asztrik szerzetes ztján II. Szilveszter pápához fordult jogai megerősítéséért és a teljhatalom kieszközléséért. Célja az volt, hogy a keresztény királyság méltóságára emelkedjék, nemkülönben, hogy már eleve kizárjon mindenféle függőséget a német birodalomtól és a szomszédos bajor egyháztól, s országa egyházát az állammal szorosabban egybekapcsolja. Asztrik valóban kieszközölte urának a koronát, az előtte hordozott keresztet és azt az apostoli kiváltságot, hogy püspökségeket alapíthasson és egyházi főméltóságokat nevezhessen ki.

Az 1000. év karácsonyán kenték föl és koronázták királlyá Istvánt Esztergomban. Ez egyenlő volt szuverén királyi méltóságra emelésével és apostoli küldetésének elismerésével. A pápától kapott előjogra támaszkodva birodalmának szilárd egyházi szervezetet adott: tíz egyházkerületet alapított (12 volt tervbe véve), köztük két érsekséget: Esztergomban és Kalocsán, valamint nyolc püspökséget.

Két fájdalmas esemény árnyékolta be élete alkonyát, mindkettő legbensejéig érintette. Imre fiát, a rendkívül erényes ifjút rendelte és készítette elő trónörökösévé. Még halála előtt meg akarta vele osztani az uralmat. Imrét azonban közvetlenül uralkodótársává koronázása előtt, 1031-ben egy vadászat alkalmával vadkan támadta meg és sebezte halálra. István másik gyermeke már korábban meghalt. Így nem maradt közvetlen örököse. Az Árpád-nemzetség egyetlen leszármazottja Vazul volt, ő azonban ifjúkori ballépéseiért börtönben ült. A súlyosan beteg király megkegyelmezett neki, kiengedte a fogságból, sőt azon gondolkodott, hogy még életében maga mellé veszi és trónra emeli. A rossz tanácsra hallgató hálátlan rokon azonban egy galád összeesküvésbe keveredett, aminek az volt a célja, hogy a királyt meggyilkolják és az országban visszaállítsák a pogányságot. Ilyen gazságot István nem hagyhatott büntetlenül, életművét nem engedhette elpusztítani. A királygyilkosság szándékáért halálbüntetés járt. István az összeesküvés három fejének kiszúratta a szemét és levágatta a kezét: ez abban az időben a súlyos gonosztevők szokásos büntetése volt, és a megérdemelt halálbüntetés esetén, mint itt, kegyelmi aktusnak számított.

Amikor halálát közeledni érezte, magához hívatta tanácsosait, s velük egyetértésben Pétert, Velencében élő nővérének fiát tette utódjává. Mindenkit arra intett, hogy maradjanak meg az igaz hitben, szeressék az igazságosságot, és főleg hűségesen ápolják a kereszténység zsenge vetését. Közel hetven éves korában — a 11. században ritka magas korban –, 42 évi uralkodás után halt meg Mária mennybevitelének napján, akit oly bensőségesen tisztelt s akinek tiszteletére több templomot épített. Halála előtt neki ajánlotta az országot.

Istvánt az egész nemzet gyászolta. Temetésére az egész országból sereglettek az emberek Székesfehérvárra. Ott, az általa alapított gyönyörű bazilikában — mely éppen akkor készült el, és ebből az alkalomból gyorsan fölszentelték — helyezték ünnepélyesen nyugalomra földi maradványait.

Az általános gyász igazi és szívből jövő volt. A nép érezte: István király személyében a dinasztia megalapítója, a kimagasló uralkodó és államalapító hunyt el, az erős és igazságos király, aki a szigort szelídséggel tudta párosítani. Tudott harcolni, ha a szükség úgy kívánta; mindazonáltal békeszerető volt. Támadó hadjáratot nem kezdeményezett, harcias nemzetét a gyümölcsöző béke világába vezette, és a még túlnyomóan vándorló, nomád életet élő népet a letelepedésre szoktatta. Az ország határain kívül is nagy tiszteletnek örvendett, egyrészt történelmi szerepe miatt, másrészt azért, mert menekülteknek és más sorsüldözötteknek menedéket nyújtott, a Szentföldre, Konstantinápolyba, Ravennába vagy Rómába zarándokló idegeneknek pedig vendéglátást és kedvező átvonulást biztosított.

Mint uralkodó tudatában volt Isten előtti felelősségének. Ragyogó példája volt ennek, hogy Szent István templomában hivatalát évente letette, annak jeléül, hogy csak kölcsön kapta Istentől, és annak bizonyságára, hogy hatalmát Istennek áldozza. Lelki arculata abban a ,,fejedelemtükörben” is visszatükrözödik, amelyet fiának hagyott hátra latin nyelven. Talán nem ő maga írta, de mindenesetre az ő közelében, politikai s erkölcsi elvei értelmében szerkesztették. Az akkori Magyarországon mindenképpen a legjelentősebb irodalmi alkotás. Ezekben az Intelmekben (Admonitiones) többek között a következő uralkodói szabályok találhatók: ,,Uralkodjál szelíden, alázattal, békésen harag és gyűlölködés nélkül! A király koronájának legszebb ékszerei a jótettek; azért illő, hogy a király igazságossággal és irgalmassággal, valamint a többi keresztény erénnyel ékeskedjék. Minden nép saját törvényei szerint él; add meg az országnak a szabadságot, hogy aszerint éljen!”

Halála után még egyszer lázadást szított a pogány visszahatás; a császári hatalom nyomása is erősödött Magyarországgal szemben. Végül azonban az itt-ott fölbukkanó zűrzavar után különösen László és Kálmán király visszavezette az országot István nyomdokaiba. Azóta István a nép szívében mindinkább legendás hőssé, népe apostolává, védelmezőjévé és Magyarország eszményévé magasztosodott föl. Benne és vele a korona, királyság és nemzet szinte misztikus egységgé olvadt össze. Sírja sokat látogatott nemzeti búcsújáró hellyé vált; számos imameghallgatás és csoda történt ott. Ünnepe nemzeti ünnep lett.

László király 1083. augusztus 20-án pápai engedéllyel, a magyar püspökök, apátok és előkelők jelenlétében oltárra emeltette Istvánt, Imrével és nevelője, Gellért csanádi püspök földi maradványaival együtt. Ez akkor egyenértékű volt a szentté avatással.

István tisztelete nemsokára elterjedt az ország határain túl is. Különösen Scheyernben és Bambergben, a bajor hercegi házzal való házassági kapcsolata következtében; azután Aachenben és Kölnben, ahová egyes ereklyéi is elkerültek; Montecassinóban, főleg a bencés rendnek tett kiváltságai miatt, és a belgiumi Namurben. XI. Ince pápa 1686 novemberében — Buda visszafoglalása alkalmából — az egész Egyházra kiterjesztette szeptember 2-ára helyezett ünnepét. Ma a világegyház augusztus 16-án, a magyar egyház augusztus 20-án (mint Magyarország fővédőszentjét) ünnepli. Május 30-án a mai napig sértetlenül fennmaradt Szent Jobb ereklyét tiszteljük.


Istenünk, aki Szent István királyt, a te hitvallódat a földön országunk koronájával ékesítetted és szentjeid közé emelted, kérünk, add meg, hogy aki a hit terjesztője volt Pannóniában, Egyházad védelmezője legyen a mennyben!

 

“Tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.” 

– Szent István király 

 

SZENT ISTVÁN INTELMEI HOZZÁNK IS SZÓLNAK

Államalapító királyunk nemcsak egy sikeres vezető példáját állítja elénk, hanem egy gondos apáét is. Egy olyan férfi képét, aki fiának át akarja adni a sikeres kormányzás titkát. Ez a bölcsesség azonban sokkal inkább szól Isten helyes imádatáról, mint politikai fogásokról.

Hallgass, fiam, atyád intelmére,
s ne vedd semmibe anyád tanítását!… (Péld 1,8)

[Hallgasd hát meg, fiam, fogadd el szavaimat,]
akkor nagy lesz száma élted éveinek. (Péld 4,10)

Idézi Salamon király intelmeit Szent István. Sokan tanultunk a király intelmeiről az iskolában, de az idő és a nyelv változásai akadályozó falként tudják elrejteni előlünk a több száz évvel ezelőtt írott bölcsességeket. Fordítsuk hát le a ma emberének azokat a tanácsokat, melyek Szent István szerint sikerre vezetnek minket az életben.

Maradj meg a hitben!

Hiába mondjuk magunkat kereszténynek, ha az megmarad számunkra a szavak szintjén, és nem nyilvánul meg cselekedeteinkben. Szent István szerint fiának példát kell mutatnia a hitben, különben sem az alattvalók tetszését, sem az örök élet koronáját nem nyeri el. Ugyanakkor félti is a tévelygésektől, és a tiszta hit megtartására buzdítja, mely szerinte a következő: “higgy erősen a mindenható Atyaistenben, minden teremtmény teremtőjében, és az ő egyszülött fiában, a mi Urunkban, Jézus Krisztusban, kit az angyal meghirdetett, ki Szűz Máriától született, az egész világ üdvösségéért a keresztfán szenvedett és a Szentlélekben, ki szólt a próféták s az apostolok, valamint az evangélisták szavával, mint egyetlen tökéletes oszthatatlan szeplőtelen istenségben, és kétely hozzád ne férjen.”

 

Építsd az egyházat!

Szent István szerint a királyi palotában a hit áll az első helyen, utána az egyház következik. Ez az egyház nem egy épület, hanem a Krisztusban hívők közössége. Szent István így fogalmaz: “Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat.” Ő ugyanis önnönmagát nevezte kősziklának, s nem ám fából avagy kőből épült egyházról beszélt, hanem az újonnan nyert tömeget, a kiválasztott népet, Isten nyáját, mely hitben kioktattatott, keresztségben megmosatott, kenettel olajoztatott, hívta a saját magára épült szentegyháznak.

A király szerint csak azt nevezik nagyságos uralkodónak, aki ezt a szentegyházat építi. Fontos meglátnunk, hogy Szent István nem politikai sikerek alapjáról beszél, hanem az örök élet elnyeréséről. István király szerint csak akkor lehet boldog egy uralkodó  és sikeres egy ország, ha a hit megőrzése az uralkodó legfőbb célja.

“Azért is nevezték az első királyokat nagyságosnak, mert az egyházat nagyobbították. Te is ezt tegyed, hogy koronád híresebb, életed boldogabb és hosszabb legyen.”

 

Tiszteld az egyházi embereket!

István király szerint a főpapokat különösen meg kell becsülnie egy uralkodónak. De van még egy nagyon fontos dolog, amire felhívja a figyelmünket. Eszerint ne rágalmazzuk hamis vádaskodással Isten felkentjeit, és ne hurcoljuk őket a nyilvánosság elé. Az ilyen tett első sorban Istent sérti, hiszen ahogyan Dávid király is mondja “Felkentjeimet ne érintsétek!”. Ez nem jelenti azt természetesen, hogy ha egy egyházi személy bűnt követne el, akkor ne lenne annak következménye. De még ebben a helyzetben is a Biblia tanácsát kell követni: “figyelmeztesd háromszor, négyszer is négyszemközt az evangélium tanítása szerint. Ha akkor intelmeidet nem hallgatja meg, nyilvánosan kell megfeddni a következők alapján: Ha rád nem hallgat, jelentsd az egyháznak.”

 

Legyél türelmes és igazságos!

“A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak.”

Az a fantasztikus Szent Istvánban, hogy bölcsességét Isten igéjére alapozza. Többször is idézi Dávid király szavait, nem is csoda, hiszen egy uralkodónak a legjobb példakép. Lehet tanulni Istenkapcsolatából, de bűneiből is. “Ha [türelemmel] kitartotok, megmentitek lelketeket.” – idézi az evangéliumot István király. 

 

Figyelj az idősek bölcsességére!

A király nem javasolja fiának, hogy a tanács fiatalabb tagjaihoz forduljon kérdéseivel, hanem keresse meg vele a “véneket”. Manapság hajlamosak vagyunk az idősebbeket lealacsonyítani, pedig mennyi életbölcsesség és tapasztalat rejlik bennük! A jó társadalom alapját a fiatalokban rejlő alkotó erő és az idősebbek bölcsessége adja. Figyeljünk mi is nagyszüleink, szüleink tapasztalataira!

“Aki ugyanis megveti, amit megszabtak atyai elődei, az isteni törvényekre sem ügyel.” – írja Szent István.

 

Imádkozz rendszeresen!

A király szerint a rendszeres imádkozás megtisztít a bűntől és feloldoz. Hisz nemcsak a látható ellenségek ellen harcolunk, hanem a láthatatlanok ellen is. “Imádkozz azért is, hogy a tétlenséget, tunyaságot elkergesse tőled, megajándékozzon az erények összességének segedelmével, s így legyőzhesd látható és láthatatlan ellenségeidet.”

 

Legyél erényes!

Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz. Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz, őrizd szívedben mindig az isteni intést: “Irgalmasságot akarok, nem áldozatot.”

Légy kegyelmes; erős; alázatos; türelmes; mértékletes; szelíd; becsületes; tiszta a bujaságtól. Összefoglalva: az Istennek tetsző élet alól egy király sem vonhatja ki magát. Hatalmas áldás, hogy elődeink ezt felismerték, és ma is tanítanak minket Isten követésére.

“Mindez, amit fentebb érintettünk, alkotja a királyi koronát, nélkülük sem itt nem tud senki uralkodni, sem az örök uradalomba bejutni. Ámen.”

„ …Tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.” (Szent István)

Magyarország 2019. Augusztus 20. ???

“Hallgasd meg, fiam, fogadd el szavaimat, akkor megsokasodnak életed esztendei. Megmutatom neked a bölcsesség útját, egyenes lesz az út, amelyen vezetlek.
Semmi sem gátolja lépteidet, amikor jársz, és ha gyorsan szaladsz, akkor sem botlasz meg.

Tartsd meg intelmemet, ne tágíts tőle! Őrizd meg, hiszen ez a te életed!

Ne lépj a gonoszok ösvényére, és a gonosztevők útján ne járj!

Hagyd el s ne menj rajta tovább, kanyarodj el tőle, úgy folytasd utadat!
Az igaz ember útja olyan, mint a hajnal pirkadása, amely egyre világosabb, míg fényes nappal nem lesz.

A gonoszok útja olyan, mint a sötét éjszaka, maguk sem tudják, miben botlanak meg.

Fiam, figyelj szavaimra, nyisd ki füledet a beszédeimre!
Ne téveszd el őket soha a szemed elől, és őrizd meg a szíved közepében! Mert élet annak, aki megleli őket, gyógyulás az egész testének.

Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet. Tartsd távol magadtól a száj hamisságát, távolítsd el az ajkak álnokságát!

Egyenest előre nézzen a szemed, legyen egyenes a szemed pillantása. Egyengess sima utat a lábadnak, legyenek biztosak mind az útjaid.

Se jobbra, se balra ne térj le az útról, és a gonosztól tartsd távol a lábad.

Ez az Isten igéje.” (Példabeszédek könyvéből, Péld 4,10-15.18-27 – Szent István király intelme: Járjunk az igaz úton.)

 

 

FB_IMG_1566295631390

20190820_113618

FB_IMG_1566297513281

FB_IMG_1566307595348 

 

November 1.-

Mindenszentek ünnepe

gyertyafény-emlékezés

“Most olyan napok jönnek, amikor azokra emlékezünk, akik már nincsenek itt közöttünk, de akiknek az emléke még ma is szívünkben él. Csak a testük nincs velünk, de csukott szemünk mögött felvillan szelíd mosolyuk, és még itt lebeg körülöttünk néhány itt hagyott szavuk. Hiányuk csendje még ma is gyakra n szívünkbe dobban, és az elmúló évek sem képesek arra, hogy elhalványítsák a lelkünkbe ívódott képüket. Emlékünk csillaga majd akkor is bennünk ragyog, ha porba hullnak mind az égi csillagok.”

Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el?

Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.
Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
M’ért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket.

Aki elment, jól van,
csak egy más világon,
s nem tud örvendezni
levágott virágon.
Földdé porladt testet
látogatsz a sírnál.
Élőkért tehetnél,
ahelyett, hogy sírnál!
Oly sok a magányos,
kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna,
ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg se látod
– tudod – attól félek.
Megbékélni kéne,
s nem visz rá a lélek.

Vársz, amíg késő lesz,
mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre,
majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja,
s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni,
s elbúcsúzni tőle…

 

Aranyosi Ervin: Halottaknak napján

 Mikor kezdődik a vég?Mikor elvesztünk valakit, aki közel állt hozzánk, mi magunk is belehalunk kicsit a veszteségbe, nem visszavonhatatlanul,

csak úgy apránként.Mert akiket szerettünk, és aki szeretett bennünket,
az mind elvisz egy-egy darabot belőlünk.Mikor kezdődik hát a vég?
A sírba tétellel biztos nem.
Ha telik-múlik az idő?
Hát fordulhat feledésbe a valódi hiány?
Nem hiszem.Akiket igazán szerettünk, és akik által igazán szeretve voltunk nem hagynak magunkra bennünket, hanem tovább kísérnek az utunkon.És ez az egész folyamat független magától a haláltól, mert az igaz szeretet időtlen, korlátlan, határtalan. Életben-halálban egyaránt.Fontosabb talán azt tisztázni, hogy mi élők élünk-e igazán vagy sokszor tetszhalottként vegetálunk csupán? Merjük-e áramoltatni a szeretetet, képesek vagyunk-e a feltétlen odaadásra és elfogadásra? Hiszünk-e ténylegesen abban, hogy a szeretet teremtő erő, hogy ebben rejlik az élet veleje?A szeretet múlása a vég kezdete, ezért tartsuk életben az elevenség tüzét az emlékezés lángjaival is…Chatalinohalottak napja a temetőben

 

November 19.Árpádhűzi Szent Erzsébet ünnepe

Szent Erzsébet élete[

Szent Erzsébet 1207-ben született Sárospatakon. (Azonban ez a kérdés biztonsággal még nem tisztázott, Pozsony és Óbuda is a lehetséges születési helyek között szerepel.)

Az öt gyermek közül Erzsébet volt a harmadik. Bátyja később IV. Béla néven lett magyar király. Budán keresztelték meg, fényes pompával. I. Hermann türingiai tartománygróf kérésére Erzsébetet a kor szokásának megfelelően négyéves korában eljegyezték Hermann-nal, a tartománygróf fiával. Erzsébet Eisenachba, majd Wartburgba került. Az irodalom- és zenekedvelő tartománygróf és buzgón vallásos felesége mellett jó nevelést kapott. 1213-ban meghalt az édesanyja (a Bánk bán Gertrúd királynéja), ami után hosszú ideig rémálmai voltak. Vőlegénye, a betegeskedő Hermann 1216-ban 19 évesen meghalt, ekkor – némi politikai huzavona után – öccse, Lajos, aki Erzsébet legjobb pajtása volt, jegyezte el. Az esküvőt 1221-ben tartották Eisenachban.[1] Erzsébet a nála 7 évvel idősebb Lajossal boldog házasságban élt. Gyermekeik Hermann (1222. március 28.), Zsófia (1224. március 20.) és Gertrúd (1227. szeptember 29.). 1222-ben „utólagos nászútra” visszalátogatott férjével Pozsonyba; csak itt tudta meg anyja meggyilkolásának tragikus történetét.

Erzsébet korán elkezdte a vezeklő életmódot: gyakran böjtölt, ostorozta magát, vezeklőövet is hordott. Éjjelente gyakran virrasztott. Első gyermekének születése után menedékhelyet alapított árva gyerekek részére, szegényeket segített. Második gyermeke születése után hálából 28 ágyas kórházat alapított, ahol maga is segített a betegápolásban.

1225-ben Lajos vazallusként II. Frigyes oldalán hadba indult, Erzsébet vette át a tartomány kormányzását. Az éhínségek, járványok okozta sebeket orvosolni igyekezett, kinyittatta Wartburg éléstárait, a szegényeket élelmezte. Maga is mértéktartóan élt. A családtagok aggódva nézték Erzsébet „pazarlását”, Lajos azonban visszatértekor mindent jóváhagyott.

II. Frigyes megkoronázásakor ígéretet tett III. Ince pápánakkeresztes hadjárat indítására. Ennek beváltása Lajost is érintette. Erzsébet maga varrta fel a keresztesek jelét férje ruhájára. Ettől kezdve gyászruhát hordott.

Lajos 1227szeptember 11-én elhunyt. Szeptember 29-én született Gertrúd lányát már nem láthatta. IX. Gergely pápa levelében atyai szavakkal bátorította Erzsébetet, és az igen szigorú Konrád mestert gyóntatójává és hivatalos védelmezőjévé nevezte ki.

Lajos öccsei, Raspe Henrik és Konrád igen keményen bántak Erzsébettel. A 20 éves özvegyet megfosztották a vagyona kezelésének jogától és férje birtokainak jövedelmétől.

  

 

 

 

 

Erzsébet leprás beteget fürdet; a kassaiSzent Erzsébet-dóm szárnyasoltárának szárnyain 12 képen Árpád-házi Szent Erzsébet életének eseményei láthatóak

A kialakult helyzet miatt egy októberi napon észrevétlenül elhagyta Wartburgot újszülöttjével, majd másnap két másik gyermekét is elhozatta. Fonással tartotta fenn magát, gyermekeit a megmaradt ékszereiből neveltette. Eckbert bambergi püspök befogadta Pottenstein várába, és Erzsébetnek az újraházasodást javasolta. II. Frigyes császár meg is kérte a kezét, ám Erzsébet nem akart újabb házasságot kötni.

Rövid időre még visszatérhetett Wartburgba, ám a család javaslatára Marburgba költözött. Assisi Szent Ferenc harmadrendjének tagja lett, ettől kezdve egyszerű szürke köntösben járt. Bár II. András hívta, nem tért vissza Magyarországra gyermekei neveltetése miatt.

  

 

 

 

 

Sírhelye a marburgi Szent Erzsébet-templomban

  

 

 

 

 

Ereklyetartója a marburgi Szent Erzsébet-templomban

Erzsébet 3 nappal előbb megmondta halálának napját. Sírja mellett számos csodás esemény történt. IX. Gergely pápaavatta szentté1235-ben. A szentté avatás ugyanott történt, ahol 7 évvel korábban Assisi Szent Ferencé. A szertartás IX. Gergely pápa prédikációjával végződött. Beszédének szövege azonos lehetett, amelyet a pápa Kasztíliai Beatrixnek küldött az ezt követő napokban. Ebben a pápa összefoglalja Erzsébet nemes cselekedeteit és követendő példaként állítja Beatrix elé. Marburgi sírja fölé 1236-ban elkezdték építeni az Szent Erzsébet-templomot, mely 1283-ban készült el. Magyarországon IV. Béla, Erzsébet testvére építtette tiszteletére az első templomot Kápolnán.

Erzsébet és a rózsák[

  

 

 

 

 

Árpád-házi Szent Erzsébet és a rózsacsoda

Erzsébetet többnyire rózsákkal a kötényében, kosarában ábrázolják. Ennek eredete az a legenda, mely szerint férje halála után Erzsébet továbbra is gondoskodott a szegényekről. Egy alkalommal kenyereket vitt gondozottjainak, eközben sógorával, Henrikkel találkozott. Arra a kérdésére, hogy mit visz kosarában, Erzsébet tartva attól, hogy esetleg megtilthatják neki a jótékonykodást, így válaszolt: rózsákat. Amikor megmutatta, a kenyerek helyett illatos rózsák voltak kosarában – eszerint Isten nem akarta, hogy a szent asszony hazudjon. Más történetekben Erzsébet az apjával (3 évesen) vagy férjével találkozik.

Gyakran ábrázolják még korsóval, amelyből a szegényeknek adott inni, illetve pálmaággal, ami a halál feletti győzelem jelképe.

Emlékezete[

  

 

 

 

 

Liezen-Mayer Sándor: Erzsébet szentté avatása 1235-ben (vázlat)

Marburgban lefolytatott szentté avatási per (1231–1235) aktáinak tanúsága szerint kevesebb, mint öt hónap telt el Erzsébet halála és a sírjánál történt első csoda között, ami hírének gyors elterjedését bizonyítja. A csodás gyógyulásról beszámolók többsége ugyan 50–100 kilométeres körzetből érkezett, de volt köztük egy utrechti, a következő évben pedig a liège-i egyházmegyéből is. A Német Lovagrend nevében Türingiai Konrád, Erzsébet sógora vállalta magára a szentté avatási ünnepség költségeit, és szintén a rend anyagi támogatásával kezdődött meg a ma is álló marburgi Szent Erzsébet-templom építése. Az ünnepélyes szentté avatásra a perugiai domonkos kolostorban került sor 1235 pünkösdjén, majd ezt követően nagymértékű Erzsébet-tisztelet alakult ki a közép-itáliai domonkosok körében. A 13. századi magyarországi és csehországi Erzsébet-kultusz is részben a domonkosokhoz köthető. V. István lánya, Mária királyné révén Erzsébet kultusza átterjedt a 14. századi Nápolyra is: valószínűleg ő volt a megrendelője a nápolyi Santa Maria Donna Reginaban található, Szent Erzsébet életét bemutató falkép-ciklusnak is.

  • Ünnepét 1670-ben vették föl a római naptárba temetésének napjára, november 19-ére. Az 1969-es naptárreform alkalmával ünnepét visszatették november 17-ére, halálának napjára, Magyarországon azonban maradt az eredeti napon.
  • Erzsébet tisztelete a 13. századtól nagyon gyorsan elterjedt egész Európában. Egymás után alakultak a Szent Erzsébet-kórházak, -templomok, -kápolnák és -kolostorok.
  • Az egyik legismertebb Szent Erzsébet tiszteletére szentelt székesegyház a kassaiSzent Erzsébet-dóm.
  • bogotai székesegyház az ő tiszteletére van szentelve.
  • Párizsban a Paroisse Elisabeth-templom viseli a nevét[2]
  • Londonban a Southwark Cathedral egyik kápolnája Erzsébet és Assisi Szent Ferenc nevét viseli.
  • A belgiumi Mons-ban is van Szent Erzsébet-templom, főhajója két oldalán két hatalmas történelmi magyar zászló függ.
  • A korábbi Erzsébetfalva névadását átértelmezve 1932-ben róla nevezték el Pestszenterzsébetet, a mai Budapest XX. kerületét.
  • Budapesten a VII. kerületben 1931-ben Szent Erzsébet halálának 700. évfordulóján a Szegényház teret, amelyen egy Szent Erzsébet tiszteletére emelt templom áll,[3] a szent legendája nyomán átnevezték Rózsák terére.
  • 2007-ben, a Szent Erzsébet-emlékév alkalmából az esztergomi Tabán híd a Szent Erzsébet híd nevet vette fel, a városban ezen kívül egy egyházi iskola és óvoda viseli a nevét.
  • A budapesti Árpád híd által kettéválasztott óbudai Szentlélek tér déli oldalát átnevezték Szent Erzsébet térre.
  • Ferenc József 1898. szeptember 17-én felesége emlékére és Szent Erzsébet tiszteletére Erzsébet-rendet alapított.
  • magyar katolikus egyház Erzsébet ünnepnapjához közel eső vasárnapon minden évben gyűjtést rendez a rászorulók javára.
  • Több helyütt az országban Erzsébet napja alkalmával jótékonysági bálokat rendeznek.
  • Ünnepnapja alkalmából osztják ki a Szent Erzsébet Rózsája díjat
  • Rómában 2000-ben aranyérmes lett Márk Gergely rózsanemesítő Árpád-házi Szent Erzsébet emléke nevű park-, illetve futórózsája
  • Az ő legendáját dolgozta fel Liszt FerencSzent Erzsébet legendája című oratóriumában.
  • Richard WagnerTannhäuser című zenedrámájának Erzsébete is az ő emlékezetét őrzi.
  • Életéről írt musicalt 2009-ben Andorka Péter zeneszerző Hajnal Géza szövegkönyvére, A Rózsalány címmel.
  • Az Erzsébet gyakori magyar lánynév.

 

Krisztus Király ünnepe

FB_IMG_1570774276528

Ezen a napon, az advent első vasárnapját megelőző vasárnapon köszönti a katolikus egyház KRISZTUS KIRÁLY ÜNNEPÉT. E csodás verssel emlekezzünk rá.????

Sík Sándor – Jézus Krisztus

Király, ki feltakart piros szíveddel állsz a vérző föld felett,
Míg mélye még féligcsitult világrengések forradalmas émelyétől
Embertelen görcsökben hánytorog,
S lábad körül az összevissza tipratott világmezőn
Véresre-rázott emberszív-rögök vonaglanak:
Krisztus-Király,
Egyetlen álló tiszta Csend a kábító hullámverésben,
Egyetlen élő Fény az érthetetlen örvény éjjelében,
Krisztus-Király, hozzád jövünk,
A mélységből kiáltunk hozzád.

Hajolj le hozzánk, halld az emberszívek sápadt kórusát,
Ezerszeres sirámmal vulkánlik feléd
Emberbűn, emberőrület és embergyötrelem.
Irgalmazz nekünk, Irgalom!
Mi már magunknak irgalmazni nem tudunk.

Szív, egyetlen Kiraly,
Fordíts meg minket és ömöld belénk
Megváltó véred életzsongító tüzét.

Ki Úr vagy miriádnyi mérhetetlen nagyvilágokon,
Építsd fel pártos szíveink kövéből
Emberországod templomát.

Emeld fel, ó Király, a koszorús keresztet,
S a kereszten az örök halmok óhaját,
A mindenség rejtelmes Fókuszát,
A minden-szív sugárzó Mágnesét,
Amelyben egy titokba forrt
A Végtelenség és a húsos ember,
Gyémánt végzet és anyás irgalom,
És mindöröktől minden szeretet.

Ó Szív,
Királyi Szív, ki Úr vagy,
és a mindenséget mozdulatlan mozgatod,
És mégis egy vagy miközülünk,
Testvér és kisded és jegyes,
Meleg, piros bor s fehér, lágy kenyér;
Ki most se nézed ráncba-vont homlok megett
Ítélkező Király-bosszúval
Halálba-táncos forgatag futásunk:
De mint az édes anyaszem
Simogató szigorral várja végig
A tehetetlen gyerektoporzékolást,
És korholása csókot ígér és büntetése is becéz:
Úgy vársz reánk, úgy hívsz magadhoz, úgy ölelsz:

Öleld magadhoz ezt az őrült századot:
A kisdedekért, akiket szeretsz,
A Magvakért, melyek mozdulnak a mélyben
S a rothadás csíráztató setét ölén
Tisztább tavasznak pattogják ígéretét,
Mert sejtjeikben napbanéző, hozzád-húzó emberösztön énekel:
Légy jó hozzájuk, keltető Nap, Ősmeleg!
Hadd bontsa fel rózsás fejét az új kelet,
Fagyott földünket hadd koszorúzza új kalász,
Hadd hullámozza ég felé megint a föld
Az ezredeknek ősdalát:
A nagy Királynak, kinek minden él,
A jó Királynak, kiből minden él,
A Szív-Királynak, kiben minden él.

 

tudom, hogy áldott vagyok

 

VÁRT ÉS VÁR AZ ISTEN
Amíg a szívembe szent örömet hozott,
Kicsiny fűszálakon ezer könny csillogott,
És millió csillag ragyogott fölöttem,
S a nagy napon, melyen átölelt az Isten,
Millió kis madár én velem énekelt
És millió angyal én velem térdepelt.
A nagy napon, melyen megnyílt Atyám szíve
Én felém mosolygott minden fehér virág,
S kis bokor is súgta, hogy szeret a Király!

Hálám szent tüzétől majd elrepül lelkem:
Teljes valóság ez, új életet nyertem!
Új szívet, új lelket, új ruhát kaptam,
Mert a régit mind-mind a Golgotán hagytam!
S szól a drága Ige, hogy mindez nem érdem,
S hogy korona vár, ha utam elvégzem.
Átsegít mindenen a drága Mester,
Oltalmaz és vezet átszegzett kezekkel!

…Kicsiny fűszálakra könnycseppeket ejtett…
Mintha sírna Isten, ha elvész a lelked.
Felhők borítják a tündöklő napot,
És ott virrasztanak éjben a csillagok…
Vár a megváltottak fénylő öröksége,
Vár kegyelemnek Szent Királyiszéke
Vár áldott Golgota, hív Istened szava,
Tékozló utadról, még ma siess haza!

 

                                                  December 

Jézus Krisztus születése-december 24.

a szent családJézus születése

 

December 28. Aprószentek ünnepe

 December 28. – Aprószentek napjaKik az aprószentek?Aprószentek napján a Heródes király által lemészárolt kisdedekre emlékezünk.Heródes a Napkeleti bölcsektől megtudta, hogy azok a “zsidók újszülött királyát” keresik. Mivel a bölcsek nem tértek vissza hozzá, írástudói segítségével derítette ki, hogy a gyermek Betlehemben született meg. Hogy a „ konkurenciával” végezzen, Heródes Betlehemben és környékén az összes kétévesnél fiatalabb fiúgyermeket megölette. Így akarta biztosítani, hogy a “zsidók újszülött királya” nem maradhasson életben. E gyermekmészárlás áldozatait nevezi a magyar nép aprószenteknek.Jézus úgy maradt életben, hogy Józsefnek álmában megjelent egy angyal. Arra utasította, hogy a szent család meneküljön Egyiptomba Heródes vérengzése elől.Mi a vesszőzés szokása?Az aprószentek napi vesszőzés az egész magyar nyelvterületen szokás volt, Erdélyben s Moldvában még ma is élő szokás. A fiúgyermekek megvesszőzése a betlehemi kicsinyek szenvedéseire utal. A lányokét úgy magyarázzák, hogy betlehemben a fiúgyermekek haltak meg, és ezért – az igazságosság nevében- ezen a napon a lányoknak kell szenvedni.A szokásának kettős magyarázata van: egyrészt pogány eredetű szokás, mely termékenység- és egészségvarázslással függ össze. Másfelől a bibliai történetből eredő keresztény szokás.Mióta szokás a vesszőzés ?Nem tudni, hogy az aprószentek napján szokásos korbácsolás rítusát és képzeteit az egyházi gyakorlatból, esetleg a szomszéd népektől tanultuk-e el, vagy történelmünk mélyebb rétegeibe vezet vissza. A pogány eredetű vesszőzésről nincs írásos adatunk. A források annyit árulnak el, hogy a 16. században már megszentelték a ” verőeszközöket”, mert az ilyen vessző vagy a belőle font korbács a betegséget hárította el. Tehát keresztény és pogány szokás prímán összhangba került.Na de mi az a suprikálás?A vesszőzést aprószententekelésnek, odoricsolásnak, suprikálásnak, csapulásnak is nevezték. Az alkalmas vessző lehetett termőág, hajló fûzfavessző. Suprikálni fiúgyermekek, legények vagy pásztorok jártak, néhol még ma is járnak. Szerencsekívánó, egészségvarázsló szövegek kíséretében finoman megcsapkodták-veregették, a nőket, leánykákat vagy a gyermekeket.Hogyan zajlott le a vesszőzés?Galgahévizen így történik a vesszőzés :Hála Isten megértük az Aprószentek napját!Adja isten, többet is érhessünk, Nem ilyen búval, bánattal, Örvendetes napokkal!A supikáló korbáccsal ráüt az asszonyra, és ezeket mondja ( a szöveghez illő testrész gyenge suprikálása közben):Keléses ne legyen ebben az esztendőben!
Jó, szófogadó legyen!
A csúz meg ne járja a fejét!
Ha vízért küldik, bort hozzon,
Ha borért küldik, vizet hozzon!
Hasfájós ne légy!
Hátjájós ne légy!
Derékfájós ne légy!
Férjhez leány, férjhez! Házasodni, legény, házasodni! Friss légy, egészséges légy!Kölcsönverés visszajár, ezután a gazdasszony a nyalábból kihúz egy szál vesszőt, és képletesen megveri a pásztort, hogy jövőre jobban vigyázzon az állatokra.A suprikáló férfit étellel, itallal, kínálják, üveg bort, vagy pálinkát, kalácsot is adnak neki a jól elvégzett varázslásért cserébe. A megkorbácsolt lány pedig színes pántlikát kötött a korbácsra.A Dráva vidékén aprószentek napján a gyermekek fűzfavesszőből font korbáccsal odoricsoltak. Bekéredzkedtek a házakhoz és elmondták a mondókájukat. Ezután a többi fiút, néha a felnőtteket is megveregették. Ezért cserébe diót, édességet, pénzt kaptak. Ha ezen a napon esett az eső, megfigyelésük szerint kelésesek lettek a gyermekek. Ez ellen az alábbi mondóka védett:Ódorics, ódorics, Egészséges légy, Beteg ne légy, Keléses ne légy,Apádnak, anyádnak szót fogadj, Ahová küldenek, szaladj! Egészséges légy, keléses ne légy, Ahová küldenek szaladj!Ha borért küldenek, vizet hozz, Ha vízért küldenek, bort hozz!

VÍZKERESZT ÜNNEPE

Január 6. – Vízkereszt avagy háromkirályok napja

„Három királyok elindulának,
Aranyat, tömjént, mirhát osztogatának.
Örvendezzünk és vigadjunk,
Új királynak hálát adjunk!
Jézusnak ajánljuk!”

Vízkereszt vagy háromkirályok napja a karácsonyi ünnepkör zárónapja.

Az egyik legrégibb egyházi ünnep, a 4. századig ezen a napon ünnepelték Jézus születésnapját és az évkezdetet is. Ekkor emlékezik meg az egyház a napkeleti bölcsekről és Jézusnak a Jordán vizében történt megkeresztelkedéséről. Ez utóbbi emlékére kezdetben az egyház e napon szentel vizet a templomban.

Ezzel a nappal megkezdődik a farsang. Mivel a parasztság ekkor ért rá szórakozni, mert a földeken éppen nem volt munka, a farsangi időszak alkalmat adott a vigadozásra . Amikor beköszöntött a tavaszi szántás-vetés időszaka, véget ért minden léha bolondozás, mert minden gondolkodó ember a jövő kenyerére figyelt s figyel ma is, aki a természet ritmusát követi.

Ekkor bontották le a karácsonyi asztalt is, de minden morzsának helye volt és szerepe: a Luca-búzának egyik felét a kútba dobták, másik felét viszont gyógyereje miatt a jószágok ételéhez adták. Falun-városon hagyományosan ekkor szedik le a karácsonyfát. Városon nem túl dicső véget ér az addig becsben tartott fa : kidobálják a kuka mellé. Ez is tanít valamire, de talán akad ennél okosabb tanítás is. Falun elégetik, és hamuját beszórják a veteményeskertbe, mert még ebben az állapotában is hasznot hoz: javítja a talajt. Néhol a karácsonyfa lényegül át húsvétkor tojásfává, s csak azután dolgozzák fel.

Az ünnephez sok-sok hiedelem és szokás kapcsolódik:

Van ahol még ma is él, máshol örvendetes, hogy újra él a háromkirály járás, néhol még a kántálás is ekkor van. Legények kihegyezett bottal, nyársakkal járják a házakat, farsangot köszöntenek.

A háromkirályjárás legfontosabb motívuma a csillagének:

Háromkirályok napját,
Országunk egy istápját
Dicsérjük énekekkel,
Vígadozó versekkel!
Szép jel, szép csillag,
Szép napunk támad,
Szép napunk támad.

Hol vagy, zsidók királya?
Mert megjelent csillaga.
Betlehembe találják,
Kis Jézust körülállják.
Szép jel, szép csillag,
Szép napunk támad,
Szép napunk támad.

Királyok ajándékát:
Aranyat, tömjént, mirhát
Viszünk mi is Urunknak,
Ártatlan Jézusunknak!
Szép jel, szép csillag,
Szép napunk támad,
Szép napunk támad!

Kérjük a szép Szűzanyát:
Kérje értünk szent Fiát,
Hogy békességben tartson,
Ellenség, hogy ne ártson.
Szép jel, szép csillag,
Szép napunk támad,
Szép napunk támad!

E nap a házszentelés időpontja is:

A szokás a napkeleti bölcsekhez kötődik: Gáspár, Menyhárt, Boldizsár megjelent Jézus jászolánál, és kifejezték imádatukat a kisded előtt. A házszentelésre vagy más néven KOLEDÁRA már Mátyás király idejéből is van adat Napjainkra visszaszorult, de egyes helyeken erre az alkalomra összegyűlnek a rokonok. A bölcsek aranyat, tömjént és mirhát vittek Jézusnak, Az egyház meg a házszentelések alkalmával gyűjtött be a hívektől fát , búzát, lisztet, diót, tojást, almát, miegymást.

Időjósló nap is:

Az emberek a karácsonytól vízkeresztig tartó 12 nap időjárásából is jósoltak az újév időjárására nézve. Szőlőtermő vidékek falvaiban lesték az ereszt: megcsordul-e? Ha igen, gazdag lesz az évi bortermés. Ha nem, majd megcsordulhat még Vince napján! vigasztalódtak magukat.

 

 

Március 15.Nemzeti Ünnep-A Magyar Szabadságharc Ünnepe

1848 

 

 Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
Holott máshol már a nap úgy ragyog.
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szülőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet! (Petőfi)

 

Szent Józsefre, az egyetemes Egyház védőszentjére, a keresztény házasságok és családok, munkások, kézművesek, ácsok, favágók, asztalosok, üldözöttek és a jó halál védőszentjére emlékezünk főünnepén, március 19-én.

hirdetés

Szent József valószínűleg Kr. e. 30 előtt született. Ereklyéi nem maradtak meg, sírja feltételezhetően a názáreti Angyali üdvözlet-bazilika alatti barlangban volt, vagy a jeruzsálemi Jozafát-völgyben.

Guido Reni: Szent József (17. század)

Józsefről hosszabban csak a két gyermekségtörténet szól Máté és Lukács evangéliumában. Eszerint József Názáretben lakott, de „Dávid házából és nemzetségéből származott” (Lk 2,4). Ez a kifejezés valószínűleg azt jelenti, hogy a dávidi család jelentősebb ágához tartozott. Jegyességre lépett a fiatal, dávidi származású Máriával. Még mielőtt házasságot kötöttek volna, Máriát áldott állapotban találta. Megrendült, de egy álomban felszólítást kapott, hogy vegye feleségül Máriát, és vállalja a születendő gyermeket.

Gaetano Gandolfi: Szent József álma (1790)

Néhányan ezt a szentírási részt második angyali üdvözletnek tartják. Azzal a különbséggel, hogy míg Mária esetében nappal történt a jelenés, József esetében az isteni tervekről szóló megnyilatkozás éjjel zajlott, álmában. Élete másik két legfontosabb döntését József szintén éjszaka hozta meg. Úgy tűnik azonban, hogy nem pusztán a napszakról van szó. Az éjszaka jelentése abban az időben egyet jelentett a gonosz erők tevékenységével és a kísértések rendkívüli aktivitásával. Az éjszaka tehát József kétségekkel teli lelkiállapotára is utal. Lemondani saját álmairól és a legtisztább asszonnyal együtt élni teljes önmegtartóztatásban nem lehetett könnyű döntés Józsefnek. Amikor azonban elfogadta Isten akaratát, végig kitartott küldetése mellett, otthont adott Jézusnak, és gondoskodott Máriáról.

Mindkét gyermekségtörténet úgy mutatja be Józsefet, mint aki az apa helyén áll Jézus életében. Lukács többször nevezi őt Jézus atyjának. Atyai szerepe abban nyilvánult meg, hogy a Jézus nevet ő adta a gyermeknek.

Carlo Maratti: A Szent Család (17. század)

József kapcsolata Jézussal egyedülálló volt. József nem édesapja Jézusnak, hiszen Jézus emberségét Isten csodával szólította létbe. És Isten az, aki József fiává tette Jézust, amikor Mária méhében fogant, abban a Máriában, akire egyedül Józsefnek volt joga az eljegyzés címén. Az angyal álomban világosította föl arról, hogy Jézus apja lesz, és neki kell majd nevet adnia Mária fiának. József helyzetét Jézussal szemben Isten határozta meg. József és Jézus kapcsolata egyedül Istentől származott.

Józsefnek nagy üdvtörténeti szerep jutott. Az ő közvetítésével lépett kapcsolatba üdvtörténetileg Jézus az Ószövetséggel, róla szállt át az ábrahámi és dávidi örökség. Jézus átvette Józseftől ezt az örökséget, amennyiben ő lett az ószövetségi üdvrend beteljesedése. Máté genealógiájából kitűnik ez. 

Utoljára a tizenkét éves Jézus jeruzsálemi eltűnésekor olvasunk Józsefről az evangéliumban (vö. Lk 2,42). Amikor a názáreti „ács fia” elkezdi nyilvános működését, az evangélisták nem említik többet Józsefet. Akkor már egyébként valószínűleg nem élt. Ilyen közel lévén a Megváltóhoz, csendben élte le életét, „hallgató szentként” nem hagyott nekünk hátra semmilyen bölcsességet. A hagyomány úgy tartja, hogy hűségéért és „hallgatásáért” cserébe a legnagyobb ajándékot kapta: halálánál jelen volt Jézus és Mária. Egyetlen ember sem halt meg olyan szépen, hogy szemei előtt voltak Isten és az Ő anyja.

Giuseppe Maria Crespi: Szent József halála (1712 körül)

A nyugati egyház naptárainak tanúsága szerint a 10. század óta március 19-én ünnepelték Szent Józsefet. Róma is ezt a napot vette át, és először 1479-ben, majd 1621-ben vették föl az általános naptárba.

Mindenható Istenünk, Te Szent József hűséges gondviselésére bíztad megváltásunk kezdetének titkait. Add, kérünk, hogy Egyházad az ő közbenjáró segítségével szüntelenül folytassa és teljesítse az üdvösség szent művét. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

* * *

A katolikus vidékeken József napja tavaszkezdetnek számít. Azok a szegediek, akik télidőben nem iparkodtak házuk előtt és udvarukban a hó eltakarításával, azt mondták tréfásan: „Nem vergődök vele, majd mögfogadom Szent Józsefot, majd elhordja ő.” Más mondás szerint: „Szent József után, ha pörölyvassal ütögetik is a földbe a füvet, akkor is előbújik.”

Az ország sok vidékén ezen a napon eresztették ki először a méhrajokat. Göcsejben a gazda e napon nem ment el hazulról, hogy méhei rajzáskor visszajöjjenek.

Források
Diós István: A szentek élete
Arkadiusz Nocoń: A hét szentje című sorozat – Vatikáni Rádió
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I.

Magyar Kurír

Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe – Urunk születésének hírüladása

“Szentséges Szűz Mária, szép liliomszál,
Ki mindenkor szépen úgy virágoztál,
Hogy szűz lévén meggyümölcsöztél,
Imádd Jézust értünk, akit te szültél!
Szép liliomszál, szüzek virága,
Könyörögj érettünk, Istennek anyja!
Ó, mely ékes vagy, Mária, bűnösöknek szószólója!”

(Erdélyi Mária ének)

☀️🌷 🐬
Gyümölcsoltó Boldogasszony napja
márcus 25. A valódi magyar nőnap! 🌷

A magyar hagyományban már nagyon régóta van a nőknek jeles napjuk, amelyen virággal köszöntjük őket.
Ez a nap egyszerre a nők, az anyák és a termékenység ünnepe.
Ezen a napon köszöntsük hát a lányokat, asszonyokat, édesanyákat!
A magyar mitológiában Boldogasszony ősi anyaistennő, a születést segítő lény neve.
A “nemzetközi nőnap” március 8.-án van, ami nem a nők, hanem a női egyenjogúsági mozgalom emléknapja.
Politikai ünnep.
Az ünnepet magát az Egyesült Államokban találták ki a XIX. század végén.
Évenkénti megtartását az I. Kommunista Internacionálé rendelte el.
A március 8-i dátum arra a nőtüntetésre emlékeztet, amely ezen a napon zajlott 1917-ben, Oroszországban, és aminek hatására II. Miklós cár lemondott és Kerenszkij került hatalomra. Magyarországi ünneplését 1948-ban Rákosi Mátyás rendelte el, és tette egyúttal kötelezővé.
Ezen a napon, március 25-én köszöntsük hát a lányokat, asszonyokat, édesanyákat, és felejtsük el végre a kényszerrel elrendelt, szovjet mintájú “nemzetközi nőnapot”.
Gyümölcsoltó Boldogasszony napja Jézus fogantatásának ünnepe.

Az év legjelentősebb Mária-ünnepe.

Az örömhírvivés ünnepe ez.
Gábriel arkangyal megjelent Máriának és megkérdezte tőle: akar-e Isten fiának édesanyja lenni.
Azzal a pillanattal, amikor Mária kimondta:
“Legyen nekem a te igéd szerint!”, megkezdődik a Megváltás.
A Fiúisten emberré lesz.
Gábriel arkangyal ünnepe (március 24.),
3 nappal van a tavaszi napéjegyenlőség (március 21.) után,
és ekkor történik a szellemi megfoganás.
Gyümölcsoltó Boldogasszony napja (március 25.) Jézus fogantatásának ünnepe,
Ki testet ölt Karácsonyra.
Gábriel arkangyal ünnepe (március 24.) érlelődik meg 9 hónapra rá, a téli napfordulóra (dec. 21.) és december 24.-re, Karácsonyra, a Fény Újjászületésének Ünnepére.
Olyan körülmények között születik meg a Fény, mikor a legsanyarúbbak a körülmények, a legsötétebbek a napok, a legkevesebb a fény.

Virágvasárnap a Nagyhét ünnepélyes megnyitása

Virágvasárnap Jézus Jeruzsálembe történő bevonulásáról emlékezik meg a Katolikus Egyház. Virágvasárnappal megkezdődik a Nagyhét, amely Jézus szenvedésén és kereszthalálán keresztül feltámadásának ünnepére, húsvétra vezet el minket.

A virágvasárnapi szentmise a bevonulásra emlékező körmenettel kezdődik, amelynek során a hívek pálmaágakkal és barkákkal köszöntik a templomba bevonuló papot és kíséretét, ahogy egykor a jeruzsálemiek is hódoltak Krisztus előtt. Sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a fákról, s eléje szórták: „Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!” (Mt 21, 8). A virágvasárnapi liturgia része az a körmenethez szorosan kapcsolódó szertartás, amelynek során a hívek által hozott barkákat a pap megáldja: „Mindenható, örök Isten, szenteld meg áldásoddal ezeket az ágakat, hogy mi, akik most örvendezve lépünk Krisztus Király nyomába, őáltala egykor az örök Jeruzsálembe is eljussunk.”

Ez a vasárnap az Úr szenvedésének vasárnapja néven ismert a liturgiában és hallhatjuk Krisztus szenvedéstörténetét, a passiót. Az Egyház kifejezi hitét, miszerint a dicsőséges bevonulás kezdete annak az eseménysornak, amely Jézus szenvedésével és halálával folytatódik, majd feltámadásával teljesedik be. Ezáltal hozva el a megváltást, amely minden hívőben az örök élet reményét táplálja minden hívőben.

Nagycsütörtök az Oltáriszentség és a papság alapításának ünnepe

 1

Nagycsütörtök napján két liturgikus ünneplést is tart a Katolikus Egyház, külön megemlékezve a papság (egyházi rend) és az Eucharisztia (Oltáriszentség) megalapításáról.

hirdetés

Délelőtt hagyományosan olajszentelési szentmisét vagy másnéven krizmaszentelési szentmisét tartanak a főpásztorok a papság tagjaival együtt az egyházmegyék székesegyházaiban. Ekkor szentelik meg a keresztelendők és a betegek olaját, valamint a krizmát (olivaolaj és balzsam megszentelt keverékét). A szentmisén az evangélium elhangzása után újítja meg a papság a szenteléskor tett ígéreteit, kifejezve ezáltal közösségét a főpásztorral és az Egyházzal. Az idei esztendőben hazánk számos székesegyházában ezt a szentmisét egy későbbi időpontban vagy csak zárt körben tartják meg.

Az esti liturgia az utolsó vacsorát, Jézus elárultatását és elfogatását tárja elénk, a szenvedéstörténet kezdetét. Az utolsó vacsora az első szentmise, és az Oltáriszentség alapításának az ünnepe, arra a jézusi parancsra emlékezünk, hogy „szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket” – egy olyan tanítás ez, amelynek szolidaritásra és összetartásra vonatkozó üzenete e napokban különösen is időszerű.

Az ószövetségi olvasmány (Kiv 12,1–8.11–14) felidézi az egyiptomi kivonulás éjszakáját. A zsidó peszah, a húsvéti lakoma áldozati báránya Krisztus előképe. A szentlecke (1Kor 11,23–26) az utolsó vacsora termét jeleníti meg, ahogy Jézus a tanítványainak ezt mondja: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem…” Jézus saját testét és vérét hagyja ránk, hogy lelkünket táplálja, vére által megszabaduljunk a bűntől és az örök haláltól.

A nagycsütörtöki evangélium (Jn 13,1–15) a lábmosás szertartását tárja elénk, azt a jelképes cselekedetet, ahogyan Jézus, az Úr és Mester a legalantasabb munkát vállalva mosta meg a tanítványok lábát. Ez a cselekedet örök időkre szóló példaadás, hogyan kell egymást alázatos szívvel szolgálni. A nyilvános szentmisén az evangélium elhangzása után ennek emlékére a püspök vagy a pap megmossa az arra kiválasztott emberek lábát.

Az esti szentmise elején a jelképek az utolsó vacsora örömének hangulatát idézik. A liturgia színe fehér – ezért van a pap fehér miseruhában –, az öröm hangjaként szól a mise elején az orgona, és virág díszíti az oltárt. A „Dicsőség”-re minden templomban megszólalnak a harangok, a csengők, az orgona, majd a „Glória” után elnémulnak nagyszombat estig. A mély gyász jeléül ezután csak a kereplők szólnak. A harangok „Rómába mennek” és megjelennek a szomorúság, a fájdalom jelei is. Megrázó ellentét, ahogy Jézust azon az estén árulják el, amelyen szeretetének legnagyobb jelét adja.

A szentmise részeként az áldozás után az Oltáriszentséget a pap a templomon át elviszi őrzése helyére, egy mellékoltárhoz vagy egy kápolna tabernákulumába. Ez a cselekedet Jézus elfogatását, elhurcolását jelképezi. Ezután történik az oltárfosztás, amikor is eltávolítanak az oltárról minden díszt, beleértve az oltárterítőt is, emlékeztetve minket Jézus elfogatására és a passió kezdetére. A szertartás végén a csend jelzi a Jézus szenvedésével együtt érző fájdalmat.

Sajnálatos módon idén ez a liturgia is módosul. Az utolsó vacsora emlékmiséjének végén elmarad az Oltáriszentség átvitele, és azt továbbra is a tabernákulumban kell őrizni. Kivételesen minden pap engedélyt kap arra, hogy megfelelő helyen, ezen a napon nép nélkül is misét (magánmisét) celebráljon.

Veres András győri megyéspüspök, az MKPK elnöke április 9-én, nagycsütörtökön 10 órakor mutat be krizmaszentelési szentmisét a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban, amelyet a Duna Televízió közvetít.

Forrás: MKPK Sajtószolgálat

Fotó: Wikimedia

Magyar Kurír

Nagypéntek – Jézus Krisztus kereszthalálának napja

KULTÚRA – 2020. április 9., csütörtök | 20:24     1

Nagypéntek az egyházi év legcsendesebb ünnepe: Jézus kínszenvedésének, halálának és sírba tételének napja. Az Anyaszentegyház ősi hagyomány szerint nem mutat be szentmisét ezen napon, mert maga az örök Főpap, Krisztus az áldozat a kereszt oltárán.

hirdetés

Az egyházi év legmegrendültebb liturgiáját ünnepeljük nagypénteken.

A nagypénteki szertartás három fő részből áll: az igeliturgiából (olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel), a kereszt előtti hódolatból, valamint a szentáldozás szertartásából.

A liturgia színe már előre jelzi a szenvedéstörténetet. A piros szín a vértanúság, a mártírság, a szenvedés színe. A pap piros miseruhában, némán vonul az oltárhoz, majd leborul az oltár előtt. A pap földre borulása az önmagát kiüresítő, az emberrel, a földdel azonosuló Krisztust jeleníti meg.

Az igeliturgia olvasmányai Jézus szenvedésének titkáról szólnak. Az ószövetségi olvasmány Izajás próféta könyvéből hangzik el (Iz 52,13–53,12): az Úr szolgájának sorsáról, az Igaz szenvedéséről szól, akinek áldozatát Isten elfogadta. A szenvedő szolga az ószövetségi Üdvösségközvetítő, a Messiás előképe. A szentleckében Krisztus mint az új szövetség igaz és tökéletes főpapja jelenik meg előttünk (Zsid 4,14–16; 5,7–9). Ezután hangzik el a passió. A János-evangélium (Jn 18,1–19,42) drámai módon idézi fel Krisztus kínszenvedését, halálát és sírba tételét.

A szentbeszéd után az egyetemes könyörgések következnek, amikor – lélekben a kereszt alatt állva – könyörgünk az Anyaszentegyházért, a pápáért, a papságért, a hívekért, a keresztségre készülőkért, a keresztények egységéért, az Ószövetség népéért, a zsidókért, az Egyháztól elszakadtakért, a nem hívőkért, valamint az ország, a társadalom, a világ vezetőiért és különösen a szenvedőkért. A tíz könyörgés után idén a járvány miatt külön egy tizenegyedik könyörgést iktatott be az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció, amelyben megemlékeznek mindazokról, akik gyászolnak, a betegekről és a halottakról. Ez a könyörgés magyarul így hangzik:

A járványban megbetegedettekért, az elhunytakért,
és a szeretteiket elvesztőkért is imádkozzunk, testvérek,
hogy megtapasztalhassa a keresztény nép:
– életünkben és halálunkban egyaránt mellettünk áll Krisztus,
a Mindenség Királya.
Csendben imádkoznak, majd a pap folytatja:
Mindenható, örök Isten, tekints kegyesen aggodalmunkra,
könnyítsd meg gyermekeid terhét,
fogadd országodba az elhunytakat
és erősítsd meg gyenge hitünket,
ahogy megerősítetted Szent Fiadat,
Jézus Krisztust,
aki értünk kiürítette a szenvedés kelyhét.
Add, hogy mindig kétkedés nélkül bízzunk
atyai gondviselésedben.
Krisztus, a mi Urunk által.
H.: Ámen.

A kereszthódolat szertartása a liturgia második fő része. Idén sajnálatos módon, tekintettel a járványveszélyre, templomainkban nem kerülhet sor a hívek kereszt előtti hódolatára, mivel hasonlóan az elmúlt napokhoz, a hívek fizikailag nem, csak lélekben és imádságban tudnak belekapcsolódni a liturgiába, és ezért egyedül a celebráns csókolhatja meg idén a keresztet.

A kereszthódolat után következik a szentáldozás szertartása. A Miatyánk és az Isten Báránya elmondása után szolgáltatja ki a celebráns a szentséget. A zárókönyörgés elmondása után a liturgia befejeztével a pap teljes csendben távozik a templomból.

A helyi szokásoknak megfelelően ekkor következhet a lamentáció, Jeremiás siralmainak a felolvasása.

Nagypénteken az esti szertartást megelőzi a délután három órakor végzett keresztút. A keresztút segít megértenünk a történelem drámáját, de bennünket, hívőket biztosít arról, hogy nem a halálé az utolsó szó, hogy nagypénteket követi a feltámadás, a jó győzedelmeskedik a gonosz felett, a szeretet győz a gyűlölet felett, a harmadnapra Feltámadt Krisztus győzelme hirdeti, hogy az utolsó szó Istené, aki maga az Élet.

Az Egyház nagypénteken szigorú böjt megtartását kéri a hívektől. A 18 és 60 év közötti hívek legfeljebb háromszor étkezhetnek, és egyszer lakhatnak jól, valamint 14 éves kortól a húsételek fogyasztásától is tartózkodni kell. A hívek ezzel az önmegtagadással fejezik ki szeretetüket az Örök Főpap iránt, és a testi lemondás emlékeztet minket Jézus mindhalálig tartó szeretetére.

Forrás: MKPK Sajtószolgálat


Nagyszombat –   A csend, az üresség napja ez, és a készületé

nézőZŐPONT – 2020. április 10., péntek | 20:50    1

hirdetés

Ebben az esztendőben a nagyheti szertartásokat a járványhelyzet miatt csak televízión, rádión vagy az internet révén számítógépen, okostelefonon követhetjük. Hogyan tudunk mégis ünnepelni?

Nagyszombati videójában Füzes Ádám úgy fogalmazott: a nagypéntek nem ért véget; Jézus meghalt és a sírban fekszik, ahogyan ott hagytuk őt nagypénteken.

A nagypéntek fontos eleme a csend: a döbbenet, a magány, az elszigetelődés csendje, és azt mondhatjuk, hogy ez tovább kísér bennünket nagyszombaton. „Békeidőben” ilyenkor ellátogatunk az üres templomba és a szent sírnál csöndben elidőzünk. Nézzük a halott Krisztus szobrát, hogy milyen ára volt a mi megváltásunknak. Most, amikor kinézünk az ablakon, azt látjuk, a tavasz dacára, hogy üresek az utcák, a közterek. A csend és az üresség tovább jön velünk erre a napra.

Mi az, ami velünk marad nagypéntekből? A kereszt, ami körül összegyűltünk imádkozni. A keresztet fontos helyre tudjuk tenni a mai napon is: tartsuk mellette a családi imát, a nap folyamán nézzünk rá, és akár csak csendben mondjuk: Köszönöm, Uram, hogy meghaltál értem! Köszönöm, Uram, hogy így adtál életet nekem!

A nagyszombat a csend és az üresség napja. Az Egyházban nincs szentmise ezen a napon – és érdekes módon kapcsolódik ez a jelenlegi helyzethez, amikor sokan egyáltalán nem jutunk el szentmisére.

Ugyanakkor azt is mondhatjuk: ez a csend készülődés. Ha kinézünk az ablakon, látjuk a virágzó fákat, látjuk, hogy valami készül a természetben. Otthon is a készülődéssel telik a nagyszombat délután: megfőzzük a sonkát, a tojást… Készülünk az ünnepi vacsorára, készülünk, mert valami fog történni. Még nem az ünnep kezdődik, de a készület a maga visszafogottságában és reményteliségében ennek a napnak a fontos eleme.

Fotó: Pxfuel.com

Magyar Kurír
(sza)

Magyarországi keresztény egyházak közös húsvéti üzenete

HAZAI – 2020. április 12., vasárnap | 17:12

 1

2020 húsvétjára közös nyilatkozatot adott ki a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK). A dokumentumot az alábbiakban közöljük.

hirdetés

„Ámde Krisztus feltámadt” (1Kor 15,20)

Húsvét a keresztény világ örömünnepe. Nem lehet nagyobb öröm annál, mint hogy az élet győzött a halálon. Krisztus feltámadt, és feltámadásával Isten a mi jövőnket is kijelölte.

Kedves Testvérek! Még ha a járvány be is árnyékolja idei húsvétunkat, hisszük, hogy húsvét azért az ünnepek ünnepe, mert Krisztus feltámadásában látjuk Isten teremtette és Isten rendelte sorsunkat. Az az öröm tölt el, hogy Ő feltámadt, és Vele miénk az élet! A halálon győzött az élet!

Tudjuk, hogy ahol fény van, ott árnyék is van, s amíg fény van, addig az árnyék is megvan. Együtt kell élnünk az árnyékkal és a fénnyel is.

Húsvét újra és újra elhangzó hívása: ember, gyere az árnyékból a fényre! A fény éltet. A fény jövőt mutat. A húsvéti fény túlmutat a temetők kapujának „Feltámadunk” feliratán. Rámutat az élő Jézus Krisztusra, aki maga a feltámadás és az élet. Mindenki számára nyitva áll az út, a lehetőség. A keresztény világ példát ad, hogyan lehet élni az örök élet örömével. Ez a fényben élő egyház hite: „Az Úr feltámadott”. Ez a fény élteti a Feltámadottban hívőket.

Ezzel az örömhírrel köszöntjük a magyar keresztény testvéreket: Jézus él! Dicsérjük az Urat!

Húsvét, 2020

Dr. Veres András
püspök, elnök
Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

Steinbach József
református püspök, elnök
Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa

Dr. Fischl Vilmos
főtitkár
Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Tagegyházai:

Dr. Szabó István
református püspök, a zsinat lelkészi elnöke

Kondor Péter
evangélikus püspök

Papp János
baptista egyházelnök

Pataky Albert
pünkösdi egyházelnök

Dr. Khaled A. László
metodista szuperintendens

Dr. Frank Hegedűs anglikán esperes
Szent Margit Anglikán/Episzkopális Egyház 


Arsenios Kardamakis metropolita
Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus – Magyarországi Ortodox Exarchátus

Mark budapesti és magyarországi metropolita
Orosz Ortodox Egyház Magyar Egyházmegyéje (Moszkvai Patriarchátus)

Siluan Mănuilă püspök
Magyarországi Román Ortodox Egyházmegye

Pantelic Lukijan püspök
Budai Szerb Ortodox Egyházmegye

Antonii metropolita
Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház

Az Isteni Irgalmasság vasárnapja következik – „Ezen a napon megnyílik irgalmam mélysége”

Az Isteni Irgalmasság vasárnapja következik – „Ezen a napon megnyílik irgalmam mélysége”

„Nem tudom megbüntetni, még ha a legnagyobb bűnös is lenne, azt, aki irgalmamra hivatkozik, hanem felmentem őt mérhetetlen és kifürkészhetetlen irgalmamban. Mielőtt eljövök mint igazságos Bíró, előbb szélesre kitárom irgalmam kapuját. Aki nem akar az irgalom kapuján átmenni, annak igazságosságom kapuján kell áthaladnia.” (Fausztina nővér Napló-ja 1146)

Április 19-én ünnepeljük idén az Isteni Irgalmasság vasárnapját. Szent Fausztina magánkinyilatkoztatásaiban, látomásaiban párbeszédet folytatott Jézussal, melyben – a nővér naplója alapján – Jézus kérte, hogy húsvét utáni első vasárnapja legyen az isteni irgalmasság napja. II. János Pál pápa 2000. április 30-án kihirdette az isteni irgalmasság ünnepét az egész világra. Ugyanezen a napon szentté avatták a nővért.

„Fausztina nővér (1905-1938) a második világháború előestéjén halt meg. Életének ebben az utolsó időszakában kapta meg az Isteni Irgalmasság kinyilatkoztatását, s mindazt, amit megélt, leírt a Naplójában. A második világháború túlélői számára Szent Fausztina Naplójának e sorai olybá tűntek, mint az Isteni Irgalomnak egy különleges, XX. század nézőpontjából megírt evangéliuma. A kortársak felfogták üzenetét, mégpedig éppen a második világháború során drámai módon felhalmozódott rossznak és a totalitárius rendszerek kegyetlenségének a tükrében. Mintha Krisztus azt akarta volna kinyilatkoztatni, hogy a rossz – amelynek az ember létrehozója és áldozata – elé állított végső korlát éppen az Isteni Irgalom. Ennek az irgalomnak természetesen része az igazságosság is, ám a világ és az ember történelme során az isteni tervben nem kizárólag az igazságosságé az utolsó szó. Isten mindig el tudja választani a jót a rossztól, s azt akarja, hogy mindenki üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére (vö. 1Tim 2,4): Isten a szeretet (1Jn 4,8). A Fausztina nővér előtt megjelent megfeszített és feltámadt Krisztus eme igazság legfőbb kinyilatkoztatása.” (Az irgalom misztériuma. In: II. János Pál: Emlékezet és azonosság, Budapest, 2005, 58–62.)

Különös egybeesések

Faustyna Kowalska boldoggá avatását II. János Pál pápa kezdeményezte, még Krakkó érsekeként, 1965-ben. Majd 1993. április 18-án, húsvét második vasárnapján, az eljárás elindítója immár pápaként avatta boldoggá Fausztina nővért. A szentté avatásra hét évvel később, 2000. április 30-án, ismét csak húsvét második vasárnapján került sor.

Ekkor hirdette ki a pápa a világ számára az Isteni Irgalmasság ünnepét is, e szavakkal: „Húsvét második vasárnapja ettől kezdve az egész egyházban az Isteni Irgalmasság vasárnapja nevet viseli.” És a szentatya hozzátette, ezzel az üzenettel, az Isteni Irgalmasság üzenetével kívánja átvezetni az egyházat a harmadik évezredbe.

„Egyetlen lélek sem nyerhet megigazulást, amíg nem fordul bizalommal irgalmasságomhoz. Ezért kell a húsvét utáni első vasárnapot irgalmasságomnak szentelni. A papok ezen a napon hirdessék a lelkeknek nagy és végtelen irgalmamat!” (Napló 570)
„Ezen a napon megnyílik irgalmam mélysége: a kegyelmek tengerét árasztom minden lélekre, aki irgalmam forrásához közelít. Egy lélek se féljen közeledni hozzám…” (Napló 699)

II. János Pál pápa, az Isteni Irgalmasság üzenetének fáradhatatlan hirdetője volt. Imádságában is irgalomért fohászkodott.

„Minthogy pedig az ima az egyetlen fegyver, amelyet a pápa használ, egy utolsó kérdést teszek fel neki, amelyben sok másik is benne foglaltatik, és amelyik e párbeszéd legrövidebb válaszát kapja. Azt kérdezem tőle, hogy milyen imát mond a világért? Ezt feleli: „Irgalomért könyörgök. Igen, irgalomért.” („Ne féljetek!” – André Frossard és II. János Pál pápa párbeszéde, Budapest, 1986, 199.)

És a szentatya életével, pápaságával, betegségével és halálával is tanúságot tett Isten végtelen irgalmába vetett bizalmáról. Halála időpontja – 2005. április 2., az Isteni Irgalmasság vasárnapjának vigíliája – által mindez még nyilvánvalóbb megerősítést nyert.

A lengyel pápát, ugyanúgy, ahogy ő Fausztina nővért, az Isteni Irgalmasság ünnepén avatta boldoggá XVI. Benedek pápa 2011-ben, majd szentté Ferenc pápa 2014-ben.

„Nem tudom megbüntetni, még ha a legnagyobb bűnös is lenne, azt, aki irgalmamra hivatkozik, hanem felmentem őt mérhetetlen és kifürkészhetetlen irgalmamban. Mielőtt eljövök mint igazságos Bíró, előbb szélesre kitárom irgalmam kapuját. Aki nem akar az irgalom kapuján átmenni, annak igazságosságom kapuján kell áthaladnia.” (Napló 1146)

Örökké irgalmas Istenünk, te lángra lobbantod a neked szentelt nép hitét, amikor évről évre visszatér Húsvét ünnepe. Növeld kegyelmedet, amelyet megadtál nekünk. Add, hogy méltóképpen megértsük, milyen csodálatos, hogy megtisztultunk a keresztvíz által, újjászülettünk a Szentlélekből, és elnyertük a megváltást Krisztus vére árán. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 Forrás: Magyar Kurír

Szent György vértanú

KULTÚRA – 2018. április 24., kedd | 10:54

A világegyház április 23-án ünnepli Szent Györgyöt, a magyar egyházban azonban – Szent Adalbert ünnepe miatt – április 24-én emlékezünk meg róla. A középkorban az egyik leginkább tisztelt szent volt, egyike a tizennégy segítőszentnek.

hirdetés

Miniatúra a 13. századból

György történelmi személy volt; a palesztinai Lod, az egykori Dioszpolisz városában élő kultusza bizonyosan tényeken alapul. Diocletianus császár keresztényüldözése alatt, de mindenképpen a konstantini fordulat (313) előtt halt vértanúhalált Lodban. Tisztelete rendkívüli elterjedtségének oka, hogy életéhez és vértanúságához sok legendás elem kötődik, illetve hogy a földművelők és a katonák is patrónusuknak tekintik.

Vértanúsága legeredetibbnek látszó változatát állítólag szolgája, Paszikratész mint szemtanú írta meg. Eszerint Dadianosz perzsa király volt az, aki üldözte. György katonatiszt volt, aki anyja hatására keresztény hitre tért. Dadianosz börtönében borzalmas kínzásokat kellett elviselnie. Krisztus egy látomásban elmondta neki, hogy szenvedései hét évig fognak tartani, és ez idő alatt háromszor meghal és feltámad.

Paolo Veronese: Szent György vértanúsága (1564 körül)

A György-legenda az évszázadok során számos csodás elemmel bővült. A kutatók szerint olyan mitológiai alakokkal azonosították, mint Mithrász, Perszeusz, Hórusz vagy Tammúz. A sárkányölő motívum, mely elsősorban a költészetet és az ikonográfiát ihlette meg, csak később, a György-legenda nyugati hagyományában terjedt el. A legrégibb változatokból hiányzik, és olyan életrajzi klisé, amit legalább harminc más szentnél is megtalálunk.

Sárkányölő Szent György

A Legenda aureában ezt olvassuk róla:

Silena városa közelében volt egy tó, s abban lakott egy mérges sárkány. Már többször megfutamította a népet, amikor az fegyveresen ellene vonult. Így hát a polgárok naponta két juhot adtak neki. Amikor a juhok megfogyatkoztak, megegyeztek, hogy naponta egy embert áldoznak a szörnynek. Hogy eldöntsék, ki legyen az áldozat, sorsot vetettek, mely alól senki sem vonhatta ki magát. Amikor már a városnak szinte minden ifja és leánya áldozatul esett, történt, hogy a sors a király leányára esett. A király megkísérelte, hogy leányát megóvja a nyomorúságos haláltól. A nép pedig rettegett, hogy mindnyájukat megöli a sárkány.

A leány könnyezve ment a tóhoz. És akkor Szent György arra jött lóháton. Megkérdezte, mi baja van. A lány így válaszolt: „Jó ifjú, szállj gyorsan lovadra, és sietve fuss el innen!” – és elbeszélt neki mindent. Ő pedig ezt mondta: „Ne félj, segíteni fogok rajtad Krisztus nevében.” Még beszéltek, amikor a sárkány kiemelte fejét a tóból. A leány reszketett a félelemtől, György azonban lovára pattant, keresztet vetett magára, és szembelovagolt a sárkánnyal, amely rárontott. György nagy erővel megforgatta lándzsáját, Istennek ajánlotta magát, és olyan súlyos csapást mért a sárkányra, hogy az a földre zuhant. Akkor megparancsolta a leánynak, hogy az övét kösse a sárkány nyakára, és vezesse be a városba. Az megtette, és a sárkány úgy ment utána, mint egy szelíd kutya.

Vittore Carpaccio: Szent György és a sárkány (1516)

A városban a nép rettenetesen megijedt, de György így szólt hozzájuk: „Ne rettegjetek, mert az Úristen küldött hozzátok, hogy megszabadítsalak benneteket ettől a sárkánytól. Ezért higgyetek Krisztusban, és keresztelkedjetek meg, akkor megölöm ezt a sárkányt.” Így hát a király és a nép megkeresztelkedett, György pedig kihúzta kardját, és megölte a sárkányt. Ugyanazon a helyen szép templomot építettek, és az oltárnál élő forrás fakadt, amely meggyógyított minden beteget, aki csak ivott belőle.

Szíriában már a 4. században építettek György-templomokat; Egyiptomban mintegy negyven templom és kolostor, Ciprus szigetén pedig hatvannál is több szentély viseli a nevét. Konstantinápolyban maga Konstantin császár építtetett templomot a tiszteletére. A görög egyházban György Demeterrel, Prokópiosszal és Theodorosszal együtt a nagy katonaszentek közé tartozik, akiket gyakran a nagyvértanúk névvel illetnek, és teljes katonai díszben ábrázolják őket. Rómában már az 5. századtól volt saját temploma. Tours-i Szent Gergely azt állítja, hogy Galliában még ereklyéit is tisztelték, és a Merovingok ősatyjuknak tekintették. Mainzban Sidonius püspök építtetett bazilikát a tiszteletére. Angliában és Skóciában már az angolszász időkben meglehetősen nagy tekintélye volt. 

Kolozsvári testvérek: Szent György szobra Prágában (1373)

Tisztelete a középkori Európában volt a legerősebb: a lovagok és a zarándokok oltalmazójának tekintették. Különösképpen a középkori Angliában volt nagy kultusza: Oroszlánszívű Richárdnak személyes védőszentje volt, és III. Henrik idejében az 1222-es oxfordi nemzeti zsinaton az angol királyság oltalmazójává nyilvánították. A szigetországban több mint százhatvan templomot szenteltek Györgynek, s ünnepét kötelezővé tették. III. Eduárdtól ered az angol hadsereg csatakiáltása: „Szent Györggyel Angliáért!”, valamint ő alapította Szent György oltalmába ajánlva a Térdszalagrendet (1348). A szent lovag tisztelete V. Henrik idejében érte el csúcspontját, amikor a canterburyi érsek rendelkezése szerint Szent György ünnepe ugyanazt a liturgiai rangot kapta, mint a karácsony. A reformáció ellenére az anglikán egyház is megőrizte György iránti szeretetét. A 20. század elején XV. Benedek pápa Szent Györgyöt újból Anglia védőszentjének nyilvánította.

Szent György tisztelete hazánkban a kereszténység felvétele óta jelen van a bizánci misszió közvetítésének köszönhetően. Szent István király nagyobb legendája szerint Koppány lázadását a kereszt dicsőséges jelének és Isten Anyjának oltalmában, Márton püspök és György zászlaja alatt verték le. Szerepel a Szent Korona alsó, bizánci részének egyik zománcképén is. 1326-ban alapította Károly Róbert az első nem egyházi lovagrendet, mely szintén az ő nevét viseli: Szent György Lovagrend.

Képe a Szent Koronán

György azonban a középkorban sem kizárólag a lovagok, katonák szentje volt, hanem a földművelő népé is, mint segítő szent. Egyszerre volt patrónusa a parasztoknak, lovaiknak és állatállományuknak. Elsősorban a naptárban elfoglalt helye adta neki ezt a feladatkört, és a tavasz kezdetén Szent György számos ősi népszokást „megkeresztelt”, amiknek termékenységi és rontáselhárító szerepük volt. Ünnepe időjárásjósló nap is volt. Ekkor történt a pásztorok, kocsisok, cselédek elszegődése az évre, továbbá a városi és falusi tisztújítás is.

Istenünk, magasztaljuk isteni hatalmadat, amely erőt adott Szent Györgynek,
hogy kövesse a szenvedő Krisztust. Gyöngeségünkben legyen számunkra erőforrás az ő példája. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Forrás
Diós István: A szentek élete
Magyar katolikus lexikon
Magyar néprajzi lexikon

Fotó: Wikipédia; Artsy.net

Magyar Kurír


Márk napján, április 25-én tartják a búzaszentelést. Ezen a napon szólalnak meg a békák és pacsirták ( ha eddig még nem tették meg…

Ki volt Szent Márk?

Márk a bibliai négy evangélista egyike. A keresztény tanokat Márk idejében nem nézték jó szemmel, elfogták Márkot és lovakkal vonszolták végig az utcákon. Kínzói nem jártak sikerrel, börtönbe zárták, másodszorra is ugyanúgy megkínozták, amibe aztán bele is halt.

Eredeti neve János volt, később kapta a kereszténység felvételekor a Márk – római alakjában Marcus – nevet, mely a marco “kalapács” szóból ered. Az analógia a következő: Márk úgy formálta az embereket, mint ahogy a kalapács alakítja a vasat. Márk, a négy evangélista egyike,a hagyomány szerint Szent Péter „tolmácsolója” volt, az ő diktálása nyomán írta meg evangéliumát. Állítólag ő volt Alexandria első püspöke, ott is szenvedett mártírhalált április 25-én, húsvét napján (Márk a legkésőbbi szent a naptárban, akinek a névnapja még húsvéttal egybeeshet). Feltételezett maradványait Velence gyűjtötte be magának, azóta Márk a város védőszentje. A velenceiek mint védőszentjüket tisztelik, és székesegyházuk Szent Márk nevét viseli. Attribútuma a szárnyas oroszlán.

Márk a néphagyományban:

Szent Márk napján, április 25-én történik búzaszentelés , a határ, a búza- és gabonaföldek megáldása. A búzaszentelés a határ, a búza- és gabonaföldek megáldása pogány eredetű keresztény szokás. A rómaiak ugyanis ezen a napon áldozatokat mutattak be Robigo istennek, hogy a vetéseket védje meg a bajtól.

Hagyományosan a Szent Márk napját követő vasárnap volt a búzaszentelés. A szentmise után körmenettel, templomi zászlókkal, kereszttel a templom épületét megkerülve a katolikus pappal az élen, a hívők a templomhoz legközelebbi búzatáblákhoz vonultak, ahol a búza szentelés megtörtént, tömjénes füstöléssel, szentelt vízzel.

A búzaszentelő körmeneten a keresztutaknál és az ott elhelyezett határkeresztnél a megszentelt búzavetésből minden hívő kitépett egy szálat, melyet a férfiak a kalapjuk mellé tűztek, a nők pedig sok helyütt imádságos könyveikbe rejtettek.

A szentelt búza régóta megbecsült népi szentelmény. Tápén búzaszenteléskor sok koszorút szoktak készíteni a templom zászlóira, keresztjeire. Sok helyütt a kenyérkosárba is tesznek belőle. Csíkszentkirályon az ablak keresztjére kötik. Van, ahol minden letépett szentelt búzaszálra egy Miatyánkot kell elmondani. A bukovinai székelyek a búzaszentelést a Márk napját követő vasárnap ünnepelték. Szépen felöltözve ott volt az egész falu; a megszentelt búzából zászlókra, keresztekre koszorút kötöttek.

A megszentelt búzavetésből mindenki tépett egy szálat.

A hagyomány szerint Márk napja után már mezítláb is lehet járni, mert a földet szentelés érte, és így nem kell a fölfázástól tartani.

Mi lett a szentelt búzaszálak sorsa?

A szentelt búzát – mint általában a többi szentelményt – nagy becsben tartották, és mágikus hatást tulajdonítottak neki.
A szentelési szertartás alatt koszorúkat készítettek a búzából, melyeket a templomi zászlóra, keresztekre helyeztek, majd nyolc nap után levették, és a szántóföld négy sarkába helyezték jégverés ellen. Szentelt búzából font koszorút tettek a betegek feje alá, hiszen gyógyító erőt tulajdonítottak a szentelt búzának. A bukovinai székelyek a megszentelt búza főzetét lábfájás ellen használták.

A gazdasszony a tyúkok, kacsák elé szórt belőle, hogy ne érje őket baj.
Amikor karácsonyi morzsával füstöltek, szentelt búzát is keverek közé, hogy a hatást fokozzák. Az imakönyvbe tett búzaszálnak gonoszűző erőt tulajdonítottak.

Muravidéken e napon kell földbe vetni az indás növények magját. Ott különben e napból az egész évre jósolnak, tudniillik ha köd ereszkedik a tájra, akkor a megfigyelés szerint jégeső, sőt árvizek tesznek majd kárt a vetésben. „Ha megszólal a pacsirta, a béka, jó termést várhatsz, ellenben, ha hallgat a fülemüle, akkor változékony lesz a tavasz” -ezt is a Mura-vidéken tartják.

Ha ekkor már a fürj el tud bújni a vetésben, és netán még az ég is megdördül, akkor a néphit szerint, gazdag lesz az aratás.

A háziasszonyok számára részleges dologtiltó nap volt: nem volt szabad kenyeret sütni.

Búzaszentelés története

Április 26. / vasárnap/

A búzaszentelés története több ezer esztendős múltra tekinthet vissza. A római katolikusok Szent Márk napját április 25-én ünneplik, a bizánci szertartás pedig április 23-án. Magának a búzaszentelésnek nincs kapcsolata Szent Márk ünnepével. A búzaszentelő körmenetet Liberius pápa

rendelte el a 4. század közepén. Előzményei: a termesztett növényeket érő károsodást az ember istencsapásként élte meg, ezért ezt elkerülendő legtöbbször áldozatokat mutattak be isteneiknek. A római-görög mitológiában minden jelenségnek külön-külön istene volt. Ezek egyike

volt az ősi itáliai Rogibus istenség, aki arra volt hivatva, hogy a gabonavetésekről elhárítsa a gabonarozsda-betegséget. (Robigo –gabonarozsda.)

Robigus tiszteletére és engesztelésére minden év április 25-én mutatták be a szokásos áldozatokat. A rómaiak ilyenkor Robigus isten kertjéhez vonultak, és tömjént, bort, kutya- és birkabelet égettek áldozatként. A görögök idejében ezt a kultuszt a rozsdaistennek, Erysibiosznak mutatták be, hogy fordítsa el földjükről a rozsdajárvány betegséget.

Az egyház által hivatalossá tett búzaszentelési körmenet a pogányRoigalia vagy ambarvalia — körmenet a mezőre — szokásból eredeztethető. A rómaiak ezen a napon tartották a könyörgő körmenetet.

Latin neve: Litaniae maiores, vagyis nagyobb könyörgés. A keresztény egyház április 25-éhez kötötte ezt az eseményt. Ezen a napon Szent Márk evangélistát ünnepli az egyház, de az ősszel elvetett búza is ilyenkor a legfogékonyabb a gabonarozsda és más károsítók támadása iránt. A magyar

nyelvterületre a XI. században jut el német közvetítéssel a frankok földjén elterjedt magánájtatosságból kialakult és később hivatalos körmenettel egybekötött szentelési gyakorlat. Nem tudni, hogy Magyarországon mikor honosodott meg pontosan a szokás, de vélhetően igen

korán. Annyi azonban bizonyos, hogy a búzaszentelési könyörgő körmenet az egész keresztény világban gyorsan elterjedt. A Magyar Katolikus Püspöki Kar hivatalosan évente négy könyörgő ünnepet tart, ezek közül az

egyik a búzaszentelés. (A másik három: január 1-jén a világbékéért, farsangvasárnapján a világ éhezőiért való könyörgés, augusztus utolsó vasárnapján pedig hálaadás a termés betakarításáért.)

Szent Márk napján a hívőközösség a pap vezetésével kivonult a határba.

Magukkal vitték a templomi zászlókat és a feszületet. A

plébániatemplomból indultak a mezőre. A középkorban a szentek ereklyéit is vitték magukkal a körmeneten. A szertartást a pap és a hívek a négy égtáj felé fordulva végzik.

A búzaszentelő ének szövege:

  1. Észak felé fordulva: Aki gondolsz a madárra,/ Köntöst adsz a kis virágra,/ Kegyes szemed legyen rajtunk,/ Tebenned van bizodalmunk./ Téli fagyban, hóban, jégben,/ Te vagy minden reménységem./ Jön a tavasz, az

új élet,/ Abban minden újra éled.

  1. Kelet felé fordulva: Te, ki hinted Igéd magvát,/ Kemény szívünk alakítsd át,/ Vesd el benne szent Igédet,/ Abból fakad örök élet./ Itt a tavasz, fák rügyeznek,/ Álld meg a mi vetésünket./ Búzánk, árpánk aratásra,/ Hadd szökjön fel dúsan szárba.
  2. Dél felé fordulva: Kik bajukkal hozzád futnak,/ Segítségért folyamodnak,/ Nem szenvednek ők szükséget,/ Mindig érzik segítséged./ Ha velünk az úr áldása, nincs gondunk az aratásra,/ Százszoros lesz

termésünk,/ Áldj meg, urunk, erre kérünk.

  1. Nyugat felé fordulva: Úr, Jézus, ki azt hirdetted:/ Ki veled tart, el nem veszhet./ Erősítsd meg gyenge lelkünk,/ Örök tűzre ne kerüljünk./

És a vihar hogyha kerget,/ Nyugtot szívünk nálad lelhet,/ Édes Jézus, kérünk szépen:/ Áldd meg munkánk egész évben. (Várnagy Antal: Liturgika.

Lámpás Kiadó, Abaliget, 1995.) A szertatás végén a pap a négy világtáj felé fordulva négy evangéliumi szakaszt énekel, annak jeléül, hogy az áldást az egész határ, sőt az egész világ búzavetésére kéri.

A néphit ennek a szentelménynek is, mint minden másiknak, mágikus erőt tulajdonít. A szentelt búza régóta megbecsült szentelmény.

Búzaszenteléskor, a szertartás ideje alatt, koszorúkat fontak a templom zászlóira, keresztjeire. Nyolc napig ott maradt rajtuk, utána levették, és a szántóföld négy sarkában elrejtették. Jégverés ellen tartották fontosnak ezt a cselekvéssort. Egyes családokban a koszorút a beteg feje alá rakták. (Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium, I.) A magyar területeken

sokféle szokás volt. A szentelt búzából adtak az állatoknak, hogy fel ne fúvódjanak. Széttépve a vetésre szórják. A szentelt búza az asszonyok imádságoskönyvébe került. Égiháború idején a tűzbe vetettek belőle.

A búzaszentelési körmenetet az 1950-es évek elején betiltották, ezután a templom falain belül végezték el a szertartást.

Márk napja termésjósló nap is. ,,Ha megszólal a pacsirta, a béka, jótermést várhatsz.” (Muravidék — Panavin Olga). A csantavériek szerint,ha ezen a napon megdördül az ég, bő lesz a termés. Bánáti német hagyomány szerint Márk napja után mezítláb is lehet járni, mert a földet

szentelés érte, és így nem kell tartani a fölfázástól. A Vresec melletti Vatin falucskában az ortodox egyház hívei minden évben megszentelik a

faluhoz legközelebb eső búzatáblát. A szertartásról visszafelé jövőmenetet a magyar katolikusok várják, és különböző magvakat szórnak elébük: kukoricát, babot, búzát. A pravoszláv hívek megállnak a katolikus templom előtt, ekkor megszólalnak a harangok a Kisboldogasszony-templomban, a pópa megáldja a római katolikus híveket,

szenteltvízzel megszenteli őket, és csak ezután folytatják énekléssel, liturgiával összekötött útjukat templomukba. Az egymás mellett élés, az interetnikus kapcsolatok szép példáját mutatják a vatiniak.

Szent Márk neve az említett búzaszentelési szokás miatt és Szent

György-nap közelsége miatt igazán sohasem tudott kibontakozni. A szokásnak, bár Szent Márk napjához kapcsolódik, semmi köze sincs az evangélistához. Szent Márk valószínűleg sohasem látott búzát; sem

Jeruzsálemben, ahol ifjúkorát töltötte, sem később Rómában, majd Alexandriában, ahol 100 körül mártírhalált halt. Márk az idősebb apostolok, Péter, Pál és Barnabás segítője volt, sőt egyenesen ,,Péter tolmácsá”-nak nevezik, mivel evangéliumát az ő római prédikációiból írta

meg 50 és 60 között. Úgy tartják, Márk volt az alexandriai egyház alapítója, első püspöke, és valószínűleg Traianus császár uralkodása alatt ott szenvedett húsvét napján vértanúhalált. A keleti egyházban kezdettől fogva, a rómaiban a 11. századtól tartják ünnepét április 25-én.

Szent Márk neve a 9. század óta elválaszthatatlan Velencétől, amikor kereskedők Alexandriából városukba vitték hamvait. Azóta ő Velence védőszentje. Attribútuma — senki sem tudja, miért — a szárnyas oroszlán, középkori kommentátorok szerint azért, mert evangéliumát

Keresztelő Szent János pusztában ,,bömbölő” kiáltásával kezdi. Márk attribútuma naptári szempontból értelmetlen jelkép, nem helyénvaló.

Velence, amely megalapítása, 697 óta köztársaságként működött és uralkodott a tengereken, büszkén nevezte magát Szent Márk köztársaságnak. Pontosan 1100 évig tartott a dicsőség. Szent Márk kultusza azonban továbbra is töretlenül él Velencében. A város és benne a Szent Márk tér az emberi kultúra legfényesebben ragyogó kincsei közé

tartozik.

2020. május 01., péntek 07:17

Május 1-je a munkás Szent József, liturgikus emléknapja

Május 1-je a munkás Szent József, liturgikus emléknapja

Egyházunkban a munkás Szent József emléknapját XII. Piusz pápa vezette be 1955. május 1-jén.
József, a Boldogságos Szűz jegyese, a Megváltó nevelőapja foglalkozását tekintve ács volt – egyszerű, kétkezi munkás. Ezért tekintünk rá úgy mint a munkások védőszentjére. Emellett az ácsok, a favágók, az asztalosok, a kézművesek, a keresztény házasságok és családok, az üldözöttek és a jó halál, valamint a katolikus egyház patrónusa.

Életéről hosszabban csak a két gyermekségtörténet szól Máté és Lukács evangéliumában. Eszerint József Názáretben lakott, „Dávid házából és nemzetségéből származott” (Lk 2,4). A fiatal, szintén dávidi származású Mária jegyese lett. Mindkét evangélium úgy mutatja be Józsefet, mint aki az apa helyén áll a Megváltó életében. Lukács többször nevezi őt Jézus atyjának. Az Úr József mellett dolgozott, megtanulta tőle az ácsmesterséget.

Szent József a mindennapok hallgatag szentje. Nem hagyott nekünk hátra semmilyen bölcsességet. Csendben, hallgatva élte le életét a Megváltó mellett. A hagyomány úgy tartja, hogy hűségéért és „hallgatásáért” cserébe a legnagyobb ajándékot kapta: ahogy életében, úgy halálakor is jelen voltak Jézus és Mária. Egyetlen ember sem halt meg olyan szépen, hogy szemei előtt voltak Isten és az Ő anyja.

* * *

Részlet II. János Pál pápa Redemptoris custos kezdetű apostoli buzdításából:

„Amiként a názáreti család az üdvösség és szentség rendjében az emberi családok példaképe, hasonlóképpen elmondhatjuk ezt Jézus munkájáról is, melyet József, az ács oldalán végzett. Korunkban az Egyház azzal kívánta kiemelni ennek a jelentőségét, hogy május hónap első napjára helyezte munkás Szent József liturgikus emléknapját. Az evangéliumban nagy becsületnek örvend az emberi munka, különösen, ha azt kézzel végezték. A munka együtt lépett be a Megtestesülés misztériumába Isten Fiának emberségével, sőt sajátos módon részesült a megváltásból. József, munkapadjának köszönhetően, amelyen Jézussal együtt végezte tevékenységét, az emberi munkát is közelebb vitte a megváltás titkához. […]

»Szent József a példaképe azoknak az alázatosaknak, akiket a kereszténység nagy célokra rendel… Ő annak a bizonyítéka, hogy nincs szükség rendkívüli dolgokra ahhoz, hogy az emberek Krisztus jó és hiteles követői legyenek, csak általános, emberi, egyszerű, de igaz és hiteles erények szükségesek.« (VI. Pál, Párbeszéd (1969. március 19.): Insegnamenti, VII (1969), p. 1268.)”

Istenünk, te adtad a törvényt, hogy az ember dolgozzék és részt vegyen teremtő munkádban. Segíts jóságoddal, hogy Szent József példájára és oltalmával úgy dolgozzunk, ahogy megparancsoltad, és elnyerjük tőled a jutalmat, amelyet megígértél. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Forrás: Magyar Kurír

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Május-Szűzanya hónapja

Egyházunk a Szűzanyának, Isten legszebb teremtményének ajánlja májust, a virágba borulás hónapját. Az Énekek éneke vőlegényének köszöntése méltó alapja tiszteletünknek: „Kelj föl, kedvesem, gyere szépségem! A föld színén immár virágok nyílnak” (vö. Én 2,10–12).
Először X. Alfonz, Castiglia királya kapcsolta össze májust a Szűz Mária személyével a 13. században – ilyenkor megkoronázta a Szűzanya képét, szobrát, és énekekkel magasztalta Máriát. Ez a májushoz kapcsolódó tisztelet kibontakozott szerte Európában; számos kiadvány jelent meg, és a pápák is jóváhagyták tanításaikkal, körleveleikkel. Egyre inkább elterjedt és általánossá vált, hogy a hívek litánia imádkozására gyűltek össze esténként.

A litánia kifejezés a görög litaneuó (könyörgök) szóból származik. A 7. századra alakult ki a mai formája: szándék – hívek válasza.

A loretói litánia a Boldogságos Szűz Máriát köszöntő és segítségül hívó imádság. A Párizsban fönnmaradt, 1200 körüli rímes litániára vezethető vissza, mely valószínűleg a bizánci szertartás akathiszt himnusza hatására készült. Mai formája a 16. századból származik: a fennmaradt adatok szerint nyilvánosan imádkozták Loretóban, a bazilikában lévő Szent Házban szombat esténként. Nyomtatásban 1558-ban jelent meg Németországban, valószínűleg Kaníziusz Szent Péter kiadásában, aki Loretóban járva hallotta az imádságot. VIII. Orbán pápa a 17. század végén egyetemes használatra rendelte el a loretói litániát, a különböző helyi Mária-litániák helyett. XIII. Leó pápa ezt 1886-ban megerősítette.

A loretói litánia alapformája: 48 (12×4) invokáció, a Szűzanya 48 megszólítása. Ebből 13 Isten szűz anyját, 5 az erények hordozóját, 13 az ószövetségi előképekben jövendölt Máriát, 5 az oltalmazót, 12 a királynőt kéri: „Könyörögj érettünk!”
Mivel e litánia az Egyházban eleven valóság, újabb és újabb invokációi születnek – a II. vatikáni zsinat után például: „Egyházunk Anyja, könyörögj érettünk!” Ide kapcsolódik a Ferenc pápa által elrendelt új ünnep, melyet idén pünkösdhétfőn ülünk meg először: Szűz Mária, az Egyház Anyja kötelező emléknapja.

Az egyes invokációkról részletesebben a Magyar katolikus lexikon megfelelő címszavainál olvashatunk.
A loretói litánia magyar énekelt változatában (Éneklő Egyház 693–694., Hozsanna 199–200.) négy invokáció után ismétlődik a „Könyörögj érettünk!” kérés.

Hazánkban május minden estéjén imádkozzák a legtöbb templomban e litániát, melyhez egyházmegyei és helyi szokások szerint különböző Mária-imádságok kapcsolódnak.
Könyörögjünk! Istenünk, te egyszülött Fiadnak, Urunk, Jézus Krisztusnak feltámadásával megörvendeztetted a világot. Add, kérünk, hogy az ő Anyjának közbenjárására eljussunk az örök élet örömébe. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Forrás: Magyar Kurír
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Közzétette: Tamas Papp – 2020. május 2., szombat

Május 8.

SZENT MIHÁLY ELSŐ FÖLDRE ÉRKEZÉSÉNEK NAPJA, MIHÁLY MEGJELENÉSE ÜNNEPE

Őseink ezt a napot ünnepnapként kezelték, a naptárak még ma is Mihály névnapot jeleznek, de a miértje elhomályosodott.
Május 8.- szeptember 29-ig tartó 144 napot Szent Mihály arkangyal fokozott jelenléteként élték meg őseink. Őrá bízták az éves termés megőrzését, őrá bízták az állatokat, őt kérték a jószágok és a pásztorok oltalmazására, de hozzá imádkoztak az életük, családjuk oltalmazásáért is. Hitük szerint a május 8.- szeptember 29-ig közötti 144 napot az archaikus ábrázolások alapján Szent Mihály kardja markolata kereszttengelyének, vagy a kétkarú mérleg vízszintes elemeként élték meg. Mivel a 144 nap alatt Ő oltalmazta az életüket, így szeptember 29-én a „számadásnál” neki mondtak köszönetet az éves termését.

A XXI. század embere siet, felgyorsult életet él, és kevesebben foglalkoznak földműveléssel, gazdálkodással, mint eleink – de a mi életünkben is van május 8-a és szeptember 29-e, ebben az időszakban ugyanúgy jelen van Szent Mihály Arkangyal, aki védelmezi a Föld terméseit, az ember is a földön él, alkot, teremt. Ha kérjük, ha elfogadjuk a segítséget ő ugyan úgy védelmezi a jelenkor embere „termését” is.
Áldott napot kívánok

Majus 21. Áldozócsütörtök, Jézus mennybemenetelének ünnepe 😇

A húsvét utáni negyvenedik napon Jézus mennybemenetelére emlékeznek a keresztények. Római katolikus elnevezése Jézus mennybemenete, áldozónap, magyar nyelvterületen áldozócsütörtök, főünnep.

A szentmiséket ünnepi rend szerint tartják a templomokban. A református közösségekben a mennybemenetel ünnepét istentisztelettel ülik meg. Az unitárius egyház a tanítványok öntudatra ébredésére emlékezik ezen a napon. Márk és Lukács evangéliumában, valamint az Apostolok cselekedeteiben olvashatjuk Jézus mennybemenetelének leírását.

Az ősegyház a 4. századig pünkösdkor ünnepelte, később az Apostolok cselekedeteiből ismert húsvét utáni 40. napra került. A 12. századtól kezdett elterjedni az ünnephez kapcsolódó körmenetek, határjárások szokása, a jó termést célzó vallásos cselekedetek gyakorlása, a mennybemenetel templomi megjelenítése, a gyermekek megajándékozása és a kenyérszentelés. 1918-ig a húsvéti szentáldozás határnapja volt, ebből ered az egyedülálló magyar név: áldozócsütörtök.

Lukács evangéliuma végén röviden leírja Jézus mennybemenetelét: Jézus itt búcsúbeszédében mondja:

„Meg volt tehát írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell és harmadnapon halottaiból föl kell támadnia. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni, Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek. Én pedig elküldöm rátok Atyám megígért ajándékát.” A Szentlélek majd megnyitja elméjüket, hogy megértsék az Írásokat. Csakugyan, pünkösdkor minden világos lesz az apostolok számára, ahogy Péter beszédeiből láthatjuk.

Lukács evangélista az Apostolok Cselekedetei elején, ahol folytatja Jézus üdvözítő művének hatástörténetét, hosszabban, szemléletesebben írta le az Olajfák hegyi mennybemenetelt. Jézus előbb küldetést ad apostoloknak, hogy az elküldendő Szentlélek erejében hirdessék az egész világon az örömhírt. „E szavak után szemük láttára fölemelkedett és felhő takarta el szemük elől. Miközben merően nézték, miként száll az égbe, egyszerre csak két fehérruhás férfi termett mellettük: „Galileai férfiak, szólították meg őket, mit álltok itt égre emelt szemekkel? Ez a Jézus, aki közületek fölment a menybe, úgy jön el ismét, ahogy szemetek láttára mennybeszállt.”

E szemléletes leírás értelmét kell megragadnunk: Jézus megdicsőülése, átmenete az Atyához a másik létrendbe már feltámadásával megtörtént. Most végleg eltűnik az apostolok szeme elől. Valójában nem úgy emelkedik fel az égbe, mint ahogy a helikopter felszáll. Ma már tudjuk, hogy a felhők felett nyílik a világűr, amelyet az űrhajósok bejárnak. Isten nem ott fenn „lakik”, a felhők feletti „égben”, ott a világűrben az űrhajósok nem találkozhattak vele. Hamis a Gagarinnak tulajdonított ateista mondás: „Nincs Isten, az űrben nem találkoztam vele.” Az ég nem fenn van, hanem ott, ahol Isten jelen van láthatatlanul. Közelebb van hozzám, mint én önmagamhoz („interior intimo meo”, ahogy Szent Ágoston mondja). Az ég, a menny szellemvilág Istennél, akit körülvesznek a megdicsőültek.

A vasárnapi olvasmány az Efezusi levél elejéről (1, 17-23) a legjobb kommentárja a „mennybemenetel” misztériumának, ahogy ezt egy francia domonkos szentírástudós, Pierre Benoit magyarázta: A feltámadás után a negyvenedik napra tett és az Olajfák hegyére lokalizált mennybemenetel érzékletesen írja le Jézus megdicsőülését: „A halálon győzedelmeskedő Krisztus új életformát kezdett Isten mellett. Ő elsőnek lépett be a feltámadott életbe, hogy helyet készítsen választottainak: egyszer majd eljön újra, hogy megdicsőült híveit bevezesse magával az örök életbe”. Az első keresztények hite számára tehát nem az ősi kozmológia a lényeges, nem a mennybeszállás érzékletes leírása, hanem annak az igazságnak állítása, hogy a feltámadt Krisztust az Atya felmagasztalta, és Úrrá tette minden teremtmény, az egész kozmosz felett.” (Vö. P. Benoit, Exégèse et Théologie, I, Párizs, 1961. 363skk.)

A mennybemenetellel a megdicsőült Jézus az Atya „jobbján ül”, vagyis vele együtt a mindenségen uralkodik. Végleg megvonta látható jelenlétét övéitől, de Szentlelkével jelen van a benne hívők közösségében, az Egyházban, amely az ő titokzatos Teste. A világ végéig folytatja megváltó és megszentelő művét az igehirdetés és a szentségek kiszolgáltatása révén.

(ApCsel 1,-11; Lk 24, 46-53)

https://www.magyarkurir.hu/hirek/urunk-mennybemenetele

A képen Jézus mennybemenetele


„Fölment a mennybe…”

NÉZŐPONT – 2020. május 23., szombat | 16:00

 1

Urunk mennybemenetele – Gondolatok az evangéliumhoz (Mt 28,16–20)

Mi hogyan jutunk oda? Hogy mehetünk Jézus után? Tamás apostolnak ezt a választ adta Jézus: „Én vagyok az út…” (Jn 14,6). Vagyis úgy, ha Jézus útján járunk: őáltala, ővele és őbenne élünk. Jézus mennybemenetele ünnep, és nem szomorúság, ugyanis Jézus nem kilép az életünkből, hanem a Szentháromság életébe visz minket. Nem faképnél hagy bennünket, hanem előremegy, nem cserbenhagy, hanem helyet készít nekünk, ahová hazavár. Krisztus úgy megy el, hogy köztünk és velünk marad.

Szent Lukács az evangéliumát azzal fejezi be, amivel az Egyházról szóló írását, az Apostolok cselekedeteit kezdi: Jézus mennybemenetelével. Ezzel hangsúlyt ad ezen történésen túl annak is, hogy Jézus a mennyből, az Atyától jött közénk, és emberségünket az Atyához vitte, miközben személyével mindig is az Atyánál volt.

„(…) nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten családjának tagjai” (Ef 2,19). Jézus mennybemenetele megérinti személyes sorsunkat, hiszen országának meghívottjaiként ma annak örülünk, hogy a mennyország nem néhány kiváltságos jutalma. A menny a mi otthonunk, és velünk kapcsolatosan is igaz, hogy Isten akaratából születünk ebbe a világba, vagyis „a mennyből jövünk”, és az egész keresztény életünk „egy nagy mennybemenetel”, vágyódás az atyai házba és – hitünk szerint – célba érkezés.

Krisztus mindent magával vihetett a mennybe, mert nem volt egyetlen tette, gondolata, szava sem, amely ne lett volna összhangban az Atyával. Jézus Krisztus magával vihet minket is, akiknek üdvösségéért jött az Atyától, akiket keresztjével megszabadított a bűntől és a halál hatalmától.

Csak rajtunk múlik, akarunk-e vele a mennybe emelkedni. Ha igen, akkor úgy kell élnünk, hogy életünk, emberi kapcsolataink, döntéseink, cselekedeteink „örökkévalósíthatók” legyenek. Csak az az emberi szeretet menthető át az örökkévalóságba, amely Isten törvényével, akaratával harmóniában van.

A mennybemenetel számunkra mindig aktuális valóság, itt és most zajlik, velünk történik, amikor elvetünk mindent, ami összeegyeztethetetlen Isten akaratával, és vállalunk mindent, amit az Úr szeretete megkíván tőlünk.

Mennybemenetelekor Jézus egyetlen feladatot bízott az apostolaira: az evangélium hirdetését. A tanítványok elfogadták a küldetést, és mentek hirdetni az evangéliumot. A mi mennybemenetelünknek is ez a feltétele: mindennap elfogadni és megcselekedni azt, amire küld minket az Úr.

A misszió kezdete búcsúzás, elválástörténet, amelyben nincs zokogás és fájdalmas elköszönés. Itt nagy öröm van, hiszen az apostoli közösség nem a magára maradottságot éli át, hanem azt, hogy az Úr vele van, mindörökké velünk marad és munkálkodik.

Az első és az utolsó találkozó mindig döntő. Jézus és tanítványai esetében ez különösen igaz. Az első találkozás gyökeresen megváltoztatta az apostolok életét, az utolsó pedig értelmet adott ennek a megváltozott életnek. A Feltámadott elküldi övéit, hogy hirdessék az evangéliumot mindenkor és mindenhol. Amióta Jézus elküldte tanítványait, hogy menjenek, és kereszteljék meg a népeket, attól fogva folytatódik, és ma is tart a hit átadásának láncolata a keresztség révén. Mindannyian egy-egy fontos láncszem vagyunk ebben a sorban. Mesterünk számít ránk.

Németh Norbert

Magyar Kurir

Pünkösd- 2020.május 31.-június 1.

A húsvét utáni ötvenedik napon, az idén május 24-én ünnepli a keresztény világ a Szentlélek eljövetelét, az egyház születésnapját, pünkösd napját. A néphit szerint ha e napon szép az idő, akkor jó lesz a bortermés. Egyes vidékeken ma is él a pünkösdi királyválasztás szokása: ilyenkor a falu legényei különböző ügyességi próbákon (lóverseny, bikahajsza, bothúzás, rönkhúzás, kakaslövés, kaszálás) mérték össze ügyességüket.

Pünkösd

A húsvét és a karácsony után a harmadik legnagyobb keresztény ünnep neve a görög pentékoszté (ötven) szóból ered. Az ószövetségi zsidó népnél eredetileg aratási hálaadó ünnep vagy az első zsenge ünnepe volt, majd a mózesi törvény emléknapja lett, amikor arra emlékeztek, hogy Isten szövetségre lépett népével, Mózes törvényt hirdetett. Az ünnepet sávuótnak, a “hetek ünnepének” nevezik, mert hétszer hét nappal pészah után ünneplik.

A keresztény egyház születésnapját jelentő pünkösd történéseit megörökítő Újszövetség részletesen leírja, miként szállt le azon a napon a Jézus Krisztus által mennybemenetele előtt megígért Szentlélek a tanítványokra. A Szentlélek kiáradt az apostolokra, betöltötte őket megvilágosító, lelkesítő, szeretetet sugárzó kegyelmével, hogy képessé váljanak Jézus Krisztus missziós parancsának teljesítésére, és ők különféle nyelveken kezdtek beszélni. Péter apostol prédikálásának hatására sokan megtértek, belőlük alakult meg az első keresztény gyülekezet, a jeruzsálemi ősegyház.

A püspöki szinódus 305-ben rendelte el a galamb vagy lángnyelvek alakjában ábrázolt Szentlélek eljövetelének megünneplését. A katolikus egyházban a II. vatikáni zsinat liturgiareformja szerint a pünkösd az ötvennapos húsvéti ünnepkör ünnepélyes befejezése. Bár pünkösdhétfő a zsinati liturgiareform bevezetése óta már nem külön egyházi ünnep, számos országban – 1993 óta Magyarországon is – munkaszüneti nap.

A néphit szerint ha pünkösdkor szép az idő, akkor jó lesz a bortermés. Egyes vidékeken ma is él a pünkösdi királyválasztás szokása: ilyenkor a falu legényei különböző ügyességi próbákon (lóverseny, bikahajsza, bothúzás, rönkhúzás, kakaslövés, kaszálás) mérték össze ügyességüket. A győztes egy évig ingyen ihatott a kocsmában, neki tartoztak engedelmességgel a többiek, és viselhette a pünkösdi koronát – uralkodásának rövid idejére utal a “pünkösdi királyság” kifejezés. Jellegzetes pünkösdi szokás a pünkösdi király vagy királyné körmenete: a legkisebb lányt pünkösdi rózsával, zöld ágakkal királynőnek öltöztetik, és rózsaszirmot hullatva házról házra járnak köszönteni.

Pünkösd megünneplésének kiemelkedő magyar eseménye a csíksomlyói búcsú, az összmagyarság legjelentősebb vallási és nemzeti ünnepségeinek egyike, amely a rendszerváltozás óta a világ magyarságának rendszeresen ismétlődő tömegrendezvénye lett. 1567-ben János Zsigmond erdélyi fejedelem a határőr katolikus székelységet fegyverrel akarta az unitárius vallásra áttéríteni, a Csíksomlyón összegyűlt székelyek azonban a Nagyerdőnél győzelmet arattak, megvédték ősi katolikus hitüket. Erre emlékezve tartják meg Csíksomlyón minden pünkösd szombatján az ünnepi szentmisét és a nagy búcsút, ahová több százezer ember érkezik az egész Kárpát-medencéből és a világ más tájairól is.

Pünkösd

Aki nem tud a hit szárnyán
a magasba szállni,
nem is tud a Megváltónak
Szentlelkére várni.

Ó, emberek! Krisztus nélkül
mit ér ünnepléstek?
Nincs ott pünkösd, nincs ott áldás,
ahol nincs Szentlélek.

Azért tehát Őt várjátok,
Őt várjátok! – eljő
Hittel égő lelketekbe,
Mint a nyári szellő…

Eljön Krisztus szeretettel,
eljön Szentlelkével,
ha várjátok s imádjátok
pünkösdi reménnyel!

Megtelik a szív és lélek
nemes indulattal,
ha bevonul oda Krisztus
teljes diadallal.

Csak úgy lehet pünkösd napja
áldás, öröm, béke –
a győzelmes, igaz hitnek
gyönyörű pecsétje!

Úrnapja (lat. Festum Eucharistiae, Solemnitas Corpus Domini): az →Eucharisztia ünnepe a →Szentháromság vasárnapját követő csütörtökön. – A 13. sz. elején az →albigensek és a →valdiak vitatni kezdték Krisztus reális jelenlétét az Euch-ban. Ugyanebben az időben, 1209-: Lüttichi Szt Julianna látomásokban kapott felszólítást az Euch. külön ünneppel való ünneplésére. Julianna 1229: beszélt gyóntatójának látomásairól, tanácsot kért teol-októl, többek között Jacobus Pantelonistól, a későbbi IV. Orbán p-tól. – Az ~t 17 évig csak Lüttichben ülték meg. Első officiumát Julianna ösztönzésére Johannes ágostonos knk. írta prózában. 1246: Róbert lüttichi pp. az egész egyhm. számára kötelezővé tette az ünnepet. Halála után az ünnep elenyészett, csak a Szt Márton knk-ok tartották meg. Hugo a S. Caro OP bíb., p. legátus tudomást szerezve az ünnepről, egész legátusi ter-én elrendelte, de nem lett maradandó hatása. 1258: Julianna halálakor ismét csak a Szt Márton knk-ok ülték meg. – 1261: amikor J. Pantaleonis p. lett, egy Éva nevű reklúza sürgette Henrik lüttichi pp-öt, hogy kérje a p-tól az ünnep ált. elrendelését. 1264: IV. Orbán a →bolsenai mise hatására adta ki a Transiturus bullát, melyben ált-sá tette ~ ünnepét. Céljaként az Euch. melletti ünnepélyes hitvallást jelölte meg. Az ünnep officiumát az épp Orvietóban tartózkodó Aquinói Szt Tamással íratta meg, aki munkájában fölhasználta a ciszt-eknél már használatos himnuszokat is. Marescotti Szt Jácinta (1585–1640) ~ nyolcadában nyilvános szentségimádást kezdeményezett.–

IV. Orbán halála után az ünnep ismét háttérbe szorult, csak Germánia néhány egyhm-jében és Mo-on (1271) fogadták be. V. Kelemen a vienne-i zsin-on 1311–12: ismét felhívta a figyelmet az ~ra, s ettől kezdve az ünnep gyorsan elterjedt az egész Egyh-ban, s évszázadokon át az egyh. év legnagyobb ünnepei közé tartozott. →úrnapi körmenet **

Az Úrnapja Krisztus szent Testének és Vérének ünnepe

Az Úrnapja Krisztus szent Testének és Vérének ünnepe

Az Úrnapja Szentháromság ünnepe utáni csütörtökön, Magyarországon a következő vasárnapon tartott főünnep, idén június 14-én, vasárnap tartjuk.
Az Oltáriszentségben köztünk lévő megtestesült Krisztusnak a lelkes ünneplését szolgálja az Úrnapja.

A XII. században nagyon elterjedt Berengar Tours-i kanonok (†1088) tévtanítása az Eucharisztiáról: tagadta Krisztus jelenlétét a kenyér és bor színében, és csak jelképes jelenlétet vallott. Bár többször letette az igaz hitvallást, de ezt minden alkalommal visszavonta.

Ebben a légkörben nagy jelentősége volt annak a magánkinyilatkoztatásnak, amelyben Szent Julianna ágostonrendi szerzetesnővér részesült. Az Üdvözítő azt a szándékát közölte vele, hogy a Szentháromság vasárnapját követő csütörtökön külön ünnepe legyen Krisztus Testének és Vérének. Ő ezt 21 év múlva mondta el lelkiatyjának, és csak 37 év múlva, 1246-ban ünnepelték meg először Úrnapját Lüttich városában.

IV. Orbán pápa (1261–64) csak akkor rendelte el az ünnepet, amikor 1264 nyarán tudomására jutott, hogy Bolsenában egy pap kezében átváltoztatáskor a Szentostya vérezni kezdett. A véres korporálét megmutatták a szomszédos Orvietóban tartózkodó pápának, aki ekkor elrendelte az ünnepet. Hirtelen bekövetkezett halála miatt azonban a végleges rendelkezés csak 1312-ben készült el. Ennek ellenére A népi jámborság és a liturgia direktóriuma című instrukció az ünnep elrendelésének dátumát 1264-re teszi. Ebben a lelkileg és szellemileg is nehéz században hihetetlen erőforrást jelentett az Eucharisztia ezen kiemelkedő ünnepe.

Az ünnephez később kapcsolódott a körmenet is. Először csak kehelyben, illetve áldoztatókehelyben vitték az Oltáriszentséget, később már szentségtartót készítettek különleges díszítésekkel. A barokk korban erősödött meg a körmenetek hagyománya, amely mind a mai napig megmaradt.

Az Oltáriszentséget rendszerint a miséző pap vagy püspök vitte díszes baldachin alatt. Az utcák díszítése is az ünnepléshez tartozott. Szebbnél szebb virágszőnyegeket készítettek, és négy oltárnál álltak meg útközben, ahol egy-egy evangéliumi részletet olvasott fel a pap, vagy a diakónus majd áldást adott; utána folytatódott a körmenet. Ennek rendjét a ma is érvényben lévő Rituale tartalmazza.

Fotó: Hasulyóné Rutkai Éva

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

2020.június 14. Úrnapja-Körmenet a templomkertben Mátészalkán

Római Katolikus Plébániatemplom

Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta tanítványainak e szavakkal: »Vegyétek és egyétek, ez az én testem.« Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: »Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az új szövetségé, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.
(Mt 26,20-29)

020. június 18., csütörtök 13:07

Jézus Szíve ünnepe a papok megszentelődésének világnapja

Jézus Szíve ünnepe a papok megszentelődésének világnapja

Szent II. János Pál pápa 2002-ben kezdeményezte, hogy Jézus Szentséges Szívének ünnepén az Egyház világszer-te imádkozzon a papok megszentelődéséért.

1856. augusztus 25-én Boldog IX. Piusz pápa felvette a liturgikus naptárba Jézus Szívének ünnepét, melyet minden évben az Úrnapját (Krisztus Teste és Vére főünnepe) követő pénteken ünneplünk, ez évben június 19-én.

A Jézus Szíve-tisztelet az újabb kor egyik legelterjedtebb és legkedveltebb áhítata, amely a társadalom erkölcsi megújulásával kapcsolatos vallási mozgalom. Nem az Üdvözítő személyének és életének részletezéséből fakad, hanem abból a törekvésből, hogy Jézus benső világába, lelkiségébe, szándékainak és érzelmeinek ismeretébe behatoljunk, és Krisztushoz való viszonyunkat, ennek megfelelően szeretetteljesen elmélyítsük. Jézus Szíve, azt az emberi „szívet” jelenti, amely az ember testi-lelki mivoltának bensejét, mint erkölcsi életének forrását, nevezetesen pedig mint a szeretet székhelyét jelöli.

Ilyen értelemben használja a Szentírás is a „szív” szót. Az ünnep válasz Jézus óhajára, melyet Boldog IX. Piusz pápát megelőzően, mintegy két évszázaddal korábban, 1675-ben a francia vizitációs apácának, Alacoque Szent Margitnak fogalmazott meg.

Szent Margitot 1920. május 13-án kanonizálták, öt nappal Karol Wojtyła születése előtt, aki pápaként az új évezred hajnalán Jézus Szíve ünnepét a papok megszentelődéséért való imádság világnapjává tette.

A papságért szóló imádságok mellett, íme, néhány javaslat arra vonatkozóan, hogyan segíthetjük lelkipásztorainkat és plébániánkat.

Nemcsak Jézus Szíve ünnepén, hanem mindennap imádkozzunk a papságért!

Egyesüljünk imádságban, szentmisében és szentségimádásban az egész világon, fohászkodjunk szent életű lelkipásztorokért!

Szervezzünk szentségimádási órát, és imádkozzunk papjainkért!

Imádkozzunk rózsafüzért a papokért, különösen a világosság rózsafüzérét, és elmélkedjünk az eucharisztiáról szóló titokról!

Kérjük a szentek közbenjárását értük!

Imádkozzunk a misszionáriusként dolgozó papokért!

Mondjunk köszönetet lelkipásztorunknak szolgálatáért!

Ajánljuk fel segítségünket, kapcsolódjunk be a templomi és a plébánia körüli munkákba!

Ajánljuk fel pénteken fájdalmainkat, szenvedéseinket a papok megszentelődéséért!

Délután 3 órakor (mindenhol helyi idő szerint), az Isteni Irgalmasság órájában, bármivel is foglalkozunk, álljunk meg rövid időre, s töltsünk el néhány pillanatot csendben, a papságért való hálaadó imádságban!

Fotó: Jézus Szíve-szobor – Csesztve, Szent Márton-templom

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Litánia Jézus Szent Szívéről
Uram, irgalmazz! Krisztus, kegyelmezz! Uram, irgalmazz! Krisztus, hallgass minket! Krisztus, hallgass meg minket! (fentieket a hívek megismétlik) – A következő mondatokra a válasz: Irgalmazz nekünk!
Mennyei Atyaisten,
Megváltó Fiúisten,
Szentlélek Úristen,
Szentháromság egy Isten,
Jézus Szíve, az örök Atya fiának Szíve,
Jézus Szíve, a Szűzanya méhében a Szentlélektől alkotott Szív,
Jézus Szíve, az Isten Igéjével lényegileg egyesített Szív, Jézus Szíve, végtelen fölségű szív,
Jézus Szíve, Isten szent temploma,
Jézus Szíve, a Magasságbelinek szent szekrénye,
Jézus Szíve, Isten háza és a mennyország kapuja,
Jézus Szíve, a szeretet lángoló tűzhelye,
Jézus Szíve, az igazságosság és szeretet tárháza,
Jézus Szíve, jósággal és szeretettel teljes Szív,
Jézus Szíve, minden erény mélysége,
Jézus Szíve, minden dicséretre legméltóbb Szív,
Jézus Szíve, minden szív királya és középpontja,
Jézus Szíve, amelyben a bölcsesség és a tudomány összes kincsei megvannak,
Jézus Szíve, amelyben az Istenség egész teljessége lakozik,
Jézus Szíve, melyben a mennyei Atyának kedve telt, Jézus Szíve, amelynek teljességéből mindannyian merítettünk,
Jézus Szíve, az örök halmok kívánsága,
Jézus Szíve, béketűrő és nagy irgalmasságú Szív


folyamodnak, Jézus Szíve, az élet és szentség forrása, Jézus Szíve, vétkeinkért engesztelő áldozat,
Jézus Szíve, gyalázatokkal tetézett Szív,
Jézus Szíve, gonoszságainkért megtört Szív,
Jézus Szíve, mindhalálig engedelmes Szív,
Jézus Szíve, lándzsával átdöfött Szív,
Jézus Szíve, minden vigasztalás kútfeje,
Jézus Szíve, életünk és feltámadásunk,
Jézus Szíve, békességünk és engesztelésünk,
Jézus Szíve, bűnösök áldozatja,
Jézus Szíve, benned reménylők üdvössége,
Jézus Szíve, benned kimúlók reménysége,
Jézus Szíve, minden szentek gyönyörűsége,
Isten Báránya, Te elveszed a világ bűneit; Kegyelmezz nekünk!
Isten Báránya, Te elveszed a világ bűneit; Hallgass meg minket!
Isten Báránya, Te elveszed a világ bűneit; Irgalmazz nekünk!
Szelíd és alázatos szívű Jézus, Alakítsd szívünket a te Szíved szerint.
Könyörögjünk: Mindenható örök Isten! tekints szeretett Fiad szívére és mindama dicséretre és elégtételre, amelyet a bőnösök nevében Irántad lerótt, és adj megengesztelődve bocsánatot azoknak, akik irgalmasságodért esdekelnek, ugyanazon szent Fiad, Jézus Krisztus nevében, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

Péter és Pál apostol ünnepe

KULTÚRA – 2011. június 29., szerda | 16:02

A római egyházat alapító két apostol főünnepe, június 29-e az Egyház egységének és katolikus voltának ünnepe – mondta XVI. Benedek 2005-ben. Péter-Pál napja Szent Péter, az apostolfejedelem és Szent Pál, a népek apostolának közös ünnepe. Vértanúhaláluk emléknapja az aratás kezdetét is jelzi.

„Uram, te egyszer megtanítottál a hullámokon járni,
vezess most biztos lábbal át ezen a kőtengeren,
amely felé közeledem.”

A hagyomány szerint Péter és Pál apostol különböző években, de ugyanazon a napon, június 29-én szenvedett vértanúhalált Rómában, Krisztus után 67-ben Pétert keresztre feszítették, kérésére fejjel lefelé; Pált lefejezték. Az üldözések idején mindkettejük ereklyéit a Szent Sebestyén katakombába menekítették. A két apostol sírja fölé épült a vatikáni Szent Péter-bazilika és a falakon kívüli Szent Pál-bazilika – szerepel a Katolikus Lexikonban.

Az egyház már a III. század közepétől megülte tiszteletüket június 29-én. Az V. században Nagy Szent Leó  már az egész földkerekségen elterjedt ünnepről beszél. A két apostol közös ünnepének egykor vigíliája és nyolcada is volt.

Péter-Pál a magyar kalendáriumban jeles nap: az aratás (más néven takarás) kezdetének egyik leggyakoribb időpontja. A magyar nyelvterületen általában úgy tartották, hogy ezen a napon hasad meg a búza töve, jelezvén, hogy aratható a búza, s kezdődhet az aratás. A népi megfigyelések szerint e napot követően vette kezdetét az igazi nyár.

*

Szent Pál, eredeti nevén Saul, Saulus szülei révén római polgárjoggal rendelkezett, ami különleges előnyöket biztosított számára: római állampolgárt nem volt szabad bírósági tárgyalás nélkül bebörtönözni, sem megkorbácsolni vagy keresztre feszíteni, így római polgárjoga Pál apostolt többször is megmentette. A keresztény hitre tért Pál a pogányok között teljesítette apostoli küldetését: Listrában egy bénát meggyógyított, feltámasztott egy ifjút, aki kiesett az ablakból és meghalt, és sok más csoda fűződik nevéhez. Málta szigetén vipera marta meg a kezét, de nem ártott neki, sőt: lerázta magáról a tűzbe – olvasható Jacobus de Voragine Legenda Aurea című művében.

Sarlós Boldogasszony…ének

Magasztalja lelkünk az Urat!
Boldog, aki hozzá hű marad!
Aki Őt szolgálja igazán,
Bízva csügghet szebb hazán!

Jámborok, hű társak, térdre mind!
Magasztaljuk Istent szív szerint!
S áldjuk és szeressük Máriát
Minden nemzetségen át!

Ha égő szívünkben seb sajog,
Mária csöppent rá balzsamot;
Rózsa lesz utunkon mind a rög,
Ha Ő értünk könyörög!

Mária meghallgat s bátorít,
Ha csapás kétségbe tántorít;
Közbenjár Istennél kegyesen, –
S aratásunk bő lészen!

Ha kedves szívünknek Mária,
Lehajol mihozzánk szent Fia:
Rengeteg mélyében nyújt kezet
S célt jelölve kivezet.

Örvendjünk az Úrban szüntelen,
És az elvetett mag megterem!
Mária erénye lesz velünk –
S megárnyékoz Istenünk!

Július 2., Sarlós Boldogasszony napja:

a búza beérésének, az aratásnak az ünnepe, melynek patrónája: a Szűzanya. A népi gondolkodás összekötötte a szakrális ünnepet a mezei munkáéval; és a Szűzanya áldását kérték a termésre, az aratók munkájára. Néhol nem Péter-Pálkor kezdték az aratást, ahogy a kalendárium előírta, hanem a Sarlós Boldogasszony-ünnep másnapján.

Ezen a napon csak jelképesen dolgoztak: a szerszámokat megáldatták a pappal, a búzából koszorúnak, szentelménynek, szobadísznek valót szedtek. Néhány helyen ezen a napon csak egy rendet vágtak le az asszonyok sarlóval, a learatott gabonát pedig elvitték a templomba, ahol Máriának, a sarlós asszonyok védőjének áldását kérték.

Az ünnep a „sarlós” jelzőt az aratás egyik eszközéről kapta. Valójában a régi sarlós aratást idézi, amely egykor alapvetően női munkának számított. Az első rendeket Sarlós Boldogasszonykor az asszonyok vágták le sarlóval, és nyomukban járva a férfiak kötözték a kévét, azt a bibliai példát jelképezve, hogy a Szűzanya arat, és a fiára hagyja, hogy gyűjtsön, és a búzát a konkolytól elválassza.
Az „élet” (a gabona, de főképpen a búza) Isten ajándéka…
Az alföldiek szent énekeket énekeltek munka közben. Azt tartották, hogy minden aratásban az ítélet napja jelenik meg: a konkoly elválik a búzától.

Az ünnep hiedelem- és hagyománykincse nagyon gazdag. Virágszentelés, szegények istápolása, anyaság, de legfőképp az aratás a tárgya. Az ezen a napon szedett fűszernövényeket, gyógynövényeket különösen erős hatásúnak tartják, a gabonafélék pedig szentnek számítottak, varázserőt tulajdonítottak nekik. Szegeden és Tápén fodormentát szenteltek a templomban, melyből később gyógyteát főztek, valamint a halottak koporsójába is tettek belőle.
Sok helyen ekkor tartották az aratási vásárokat. Ezen a napon készítették el összefont kalászból a búzaboronát, mellyel azután a szobát díszítették.

Az aratást másnap szent rítushoz illő áhítattal kezdték. Tiszta fehér gyolcsruhában, levett kalappal a búza elé térdepeltek és imát mondtak. A munkát a föld szent, keleti sarkában kezdték, az első két kévét keresztbe rakták. Az aratás során nem vágtak le minden búzaszálat, hanem néhányat országszerte meghagytak az ég madarainak vagy Szent Péter lovának, ha arra jár. Az elhullott kalászok összegyűjtése pedig a szegények joga volt.
Szeged környékiek déli harangszókor levett kalappal, kévére ülve imádkozták az Úrangyalát; magukra és a búzaföldre keresztet vetettek.
Mindez az „életet” jelentő új kenyérnek szólt, kultusza Jézus Krisztus testének, a szent ostyának vagy kenyérnek tiszteletében napjainkig töretlenül tovább él.
A hajdan volt ember annyi termést kért minden esztendőn az Úrtól, hogy jusson a szegényeknek, az ég madarainak, az anyaföldnek és az elhunyt lelkeknek (Isten nevében) is belőle.

Sarlós Boldogasszony napja emléknap is: Szűz Mária Szent Erzsébetnél, Keresztelő Szent János édesanyjánál tett látogatásának emléknapja. Az ünnep vigíliáján emlékeztek meg Mária anyaságáról. Magyarország északi vidékein a ház elé virággal díszített széket tettek, hogy ha az áldott állapotban lévő, „nehézkes” Mária arra jön Erzsébethez tartván, le tudjon ülni, megpihenni.

Július 26. Egyházmegyei Búcsú-Máriapócson

Augusztus 6. 🙏🏼

Krisztus színeváltozása vagy Urunk színeváltozása a római katolikus egyház ünnepe. Hivatalos ünneppé III. Kallixtusz pápa emelte, amikor Rómában hírét vette 1456. augusztus 6-án, hogy Hunyadi János felszabadította a török ostrom alól Nándorfehérvárt, a keresztes hadat toborzó Kapisztrán Szent János segítségével.”Abban az időben Jézus kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni. Míg imádkozott, arca teljesen átváltozott, ruhája pedig hófehéren ragyogott. S íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. Megdicsőülten jelentek meg, és haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie. Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét és a mellette álló két férfit.Azok már épp menni készültek. Péter akkor így szólt Jézushoz: „Mester, jó nekünk itt lennünk! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” Nem tudta ugyanis, hogy mit mondjon. Közben felhő támadt és beborította őket. A felhőben félelem szállta meg őket. A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!” Miközben a szózat hangzott, Jézus ismét egyedül volt.Ők pedig hallgattak, és senkinek sem árultak el semmit abból, amit láttak.”

egy újabb év eltelt-2020.

2020. augusztus 13., csütörtök 17:38

Augusztus 15-én Mária mennybevételét ünnepeljük

Augusztus 15-én Mária mennybevételét ünnepeljük

A Katolikus Egyház augusztus 15-én Szűz Mária halálát és mennybevételét, vagyis Nagyboldogasszony napját ünnepli. Ferenc pápa így fogalmaz: Mária hite életút. A II. Vatikáni Zsinat leszögezi, hogy Mária a „hit zarándokútját járta” (LG, 58). Ezért ő előttünk jár ezen a zarándokúton, elkísér és támogat bennünket.

Jeruzsálemben az V. században már biztosan megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról. Az ünnepet Dormitio sanctae Mariae, azaz „a szentséges Szűz elszenderülése” névvel illették. A VI. század során egész Keleten elterjedt az ünnep. Róma a VII. században vette át, s a VIII. századtól kezdve Assumptio beatae Mariae-nak, azaz „a Boldogságos Szűz mennybevételé”-nek nevezték. XII. Piusz pápa 1950. november 1-jén hirdette ki hittételként, hogy a „Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe”.
Szent István király olyan fontosnak tartotta Mária égi születésnapját, hogy ezen a napon ajánlotta Magyarországot Szűz Mária oltalmába. Ezért nevezzük őt Magyarország égi pártfogójának, vagyis Patrona Hungariae-nak. Szent István 1038-ban Nagyboldogasszony napján hunyt el.
Ahogy az Evangéliumban olvashatjuk „azok az én anyám és testvéreim, akik Isten igéjét hallgatják és megcselekszik” (Lk 8,21). A mai kor embere számára is fontos ez az üzenet, mert ha figyelmesen hallgatjuk Krisztus tanítását az evangéliumon keresztül és azt a mindennapokban megvalósítjuk, akkor Szűz Mária nyomában járhatunk életünk útján és érezhetjük Égi Édesanyánk ránk sugárzó szeretetét. Imáinkban forduljunk hozzá bizalommal, mert Ő segít nekünk és fia, Jézus elé viszi kéréseinket.

Magyarországon Nagyboldogasszony olyan kötelező ünnep (ezeken a katolikusoknak az Egyház szentmisén való részvételt ír elő), amely nem szükségszerűen esik vasárnapra.
Hazánkban több székesegyház, köztük az esztergomi bazilika és számos templom tartja ezen a napon a búcsúnapját, vagyis ekkor ünnepli a templom védőszentjét.

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Szűz Mária mennybevétele – Nagyboldogasszony

KULTÚRA – 2020. augusztus 14., péntek | 19:48

 1

A Katolikus Egyház augusztus 15-én Szűz Mária halálát és mennybevételét, vagyis Nagyboldogasszony napját ünnepli. Ferenc pápa így fogalmaz: Mária hite életút. A II. vatikáni zsinat leszögezi, hogy Mária a „hit zarándokútját járta” (Lumen gentium, 58). Ezért ő előttünk jár ezen az úton, elkísér és támogat bennünket.

Jeruzsálemben az 5. században már biztosan megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról. Az ünnepet Dormitio sanctae Mariae, azaz „a szentséges Szűz elszenderülése” névvel illették. A 6. század során egész Keleten elterjedt az ünnep. Róma a 7. században vette át, s a 8. századtól kezdve Assumptio beatae Mariae-nak, azaz „a Boldogságos Szűz mennybevételének” nevezték. XII. Piusz pápa 1950. november 1-jén hirdette ki hittételként, hogy a „Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe”.

Szent István király olyan fontosnak tartotta Mária égi születésnapját, hogy ezen a napon ajánlotta Magyarországot a Szűzanya oltalmába. Ezért nevezzük őt Magyarország égi pártfogójának, vagyis Patrona Hungariae-nak. Szent István 1038-ban Nagyboldogasszony napján hunyt el.

Ahogy az evangéliumban olvashatjuk „azok az én anyám és testvéreim, akik Isten igéjét hallgatják és megcselekszik” (Lk 8,21). A mai kor embere számára is fontos ez az üzenet, mert ha figyelmesen hallgatjuk Krisztus tanítását az evangéliumon keresztül, és azt a mindennapokban megvalósítjuk, akkor Szűz Mária nyomában járhatunk életünk útján és érezhetjük Égi Édesanyánk ránk sugárzó szeretetét. Imáinkban forduljunk hozzá bizalommal, mert ő segít nekünk, és fia, Jézus elé viszi kéréseinket.

Magyarországon Nagyboldogasszony olyan kötelező ünnep (a katolikusoknak az Egyház szentmisén való részvételt ír elő), amely nem szükségszerűen esik vasárnapra.

Hazánkban több székesegyház, köztük az esztergomi bazilika és számos templom tartja ezen a napon a búcsúnapját, vagyis ekkor ünnepli a templom védőszentjét.

Forrás és fotó: MKPK Sajtószolgálat

Magyar Kurír

Augusztus 15 – Nagyboldog Asszony ünnepe. Szűz Mária mennybemenetelének ünnepe.

Ezen az ünnepen tarthatjuk Magyarország Patrónájának a napját is, a Mária-kegyhelyekre való zarándoklattal, körmenetekkel és az országszerte rendezett búcsúkkal. Különösen a Nagyboldogasszonynak szentelt templomok plébániái készülnek erre a napra nagyobb ünnepléssel. Nagyboldogasszony napja sokfelé búcsúnap, például Hadikfalván. Ilyenkor háromnapos táncmulatságot rendeztek a fiatalok. A Bács megyei Topolyán a Nagyboldogasszony-napi búcsú a mulatság, ismerkedés alkalmát is jelentette.A moldvai csángó magyarok ezen a napon virágot, gyógynövényt szentelnek, hogy ennek füstjével kezeljék a betegeket.A Muravidéken „dologtiltó nap”, nem szabad sütni, mert a tűz kitör a kemencéből. Baranyában most vagy egy nappal előbb vették ki a beáztatott kendert.A Drávaszögben azt tartották, hogy ezen a napon keresztet kell vágni a gyümölcsfába, hogy egészséges legyen, és sokat teremjen. A két Boldogasszony-ünnep köze, vagyis augusztus 15. és szeptember 8. (Kisasszony vagyis Mária születésnapja) varázserejű időszaknak számít, ekkor kell szedni a gyógyfüveket, ki kell szellőztetni a hombárt, s a téli holmit, a ruhafélét, hogy a moly bele ne essen. A búzát is ekkor kell megszellőztetni, hogy ne legyen dohos, és ne essen bele a zsizsik. A hiedelem szerint az ebben az időszakban ültetett tyúk az összes tojását ki fogja költeni. Az ünnephez kapcsolódó úgynevezett Mária-virrasztás szokása azt a hitet tette hagyománnyá, amely szerint a napfelkeltében meg lehet látni ezen a napon a „Napba öltözött Boldogasszonyt”. A 20. század elején az egész magyar nyelvterületen élt a nagyboldogasszonyi virágszentelés, virágáldás népi szokása, amikor is virágszentelést tartanak, és virágokból koporsót (Mária-koporsót) készítenek. A megszentelt illatos füveket később a halott koporsójába tették (hogy Máriához hasonlóan dicsőségre jusson), beépítették a ház alapjába, vagy a csecsemő bölcsőjébe vagy az új pár ágyába tették. Nagyboldogasszony időjárása termésjóslónak számított: „ha a nagyasszony fénylik, jó lesz a bortermés”. A Nagyboldogasszonyt követő időszakban van még egy lassan teljesen feledésbe merülő, ősi népünnepünk, amelyet régen „Boldogasszony másnapjának” neveztek. Ez augusztus 16-a, tartalma pedig a magyar őstörténetig vezethető vissza. Egyes történészeink szerint ezen a napon történt, hogy a hét törzs vezérei Álmost fővezérré választották, neki engedelmességet fogadtak, és ezt vérszerződéssel pecsételték meg. Egyesek szerint a vérszerződés a magyar nép születésnapja volt.A „két asszony köze”, vagyis a Nagyboldogasszony és kisboldogasszony (szeptember 8.) közötti időszak a népi kalendáriumban varázserejű időszaknak számított./Forrás:Wikipédia, www.arcanum.hu/+2

NAGYBOLDOGASSZONY NAPJÁRA!.

Nagyboldogasszony.Földünknek égbe szállt csodájadicső kegyes Nagyasszonyunk,neved szívünk ezerszer áldja,ha vigadunk, ha zokogunk..Te vagy akit nem ér vád,Te vagy kit minden ember áld:Te vagy a jó, a szent, a szép,Örökre fényes példakép

.http://martinkertvaros-plebania.hu/page.php?4.25.

Nagyboldogasszony napja (augusztus 15.), Szűz Mária mennybevételének katolikus ünnepe. Szent Gellért püspök érdeme, hogy Jézus anyja magyar földön a „Boldogasszony” nevet kapta. Az Árpád-korban Szűz Mária lett a magyarok legfőbb oltalmazója. A sokat szenvedett Szűz Máriát, Hétfájdalmú Szűznek, Mater Dolorosának is hívjuk. De Isten megdicsőitette őt és felvette az égbe. Így lett a “Mater Dolorosa”-ból “Mater Gloriosa”, a dicsőséges Anya.

NAGYBOLDOGASSZONY NAPJÁNAK HAJNALÁN

-Ima a magyarért, ima Magyarországért-Drága Istenanya, Magyarok Nagyasszonya!Alázatosan kérlek, hogy légy jóságos hozzánk, hogy minden erőnkkel követhessük Szent Fiad elrendelését, s mutass nekünk utat, hogy legyőzhessük a bennünket körbe vevő veszélyt! Térdemet meghajtva könyörgöm, hogy légy segítségünkre, hogy ne dúljon közöttünk széthúzás, viszály és pártoskodás a bajunkban, hanem jöjjön el végre a magyar összetartás! S mikor a gonosz a kertünk alatt jár, akkor is azért esdeklem, hogy hazánk ellenségeit békítsed, nemzetünk barátait segítsed meg!

Boldogságos Szűz Mária!Te tudod mindenekfelett, hogy a nagyvilágon nincs nemzet, amely olyannyira szeretné a honát és tisztelné Égi Édesanyját, s annak Fiát, mint a magyar. Nem ismerek senki idegen nemzetet, amely képes volt kibírni annyi szenvedést, mint a mi fajtánk. Amelyet ártó szándék által megcsonkítottak, megtiportak és porba sújtottak. Hidd meg nekünk, hogy megérdemli ez a nemzet, hogy feltámadhasson! Feltámadhassunk, mint Krisztus fiad a kereszthalál után.

Népek Krisztusa:Magyarország.Szent Nagyasszony, áldd meg a hazát!

Zetényi-Csukás Ferenc

1038. augusztus 15-én hunyt el I. (Szent) István (születési nevén: Vajk; latinul: Sanctus Stephanus; született: 975 körül) az utolsó magyar fejedelem és az első magyar király. Géza fejedelem és Sarolt fejedelemasszony fia. A keresztény magyar állam megteremtője, az egyik első magyar katolikus szent, a magyar történelem kiemelkedő alakja és Magyarország fővédőszentje.969 és 980 között született, keresztelésére 985 és 989 között kerülhetett sor. Liudolf Gizellát, II. Henrik bajor herceg leányát 995 körül vette feleségül. Már apja, Géza 997-es halálától magyar fejedelem, majd 1001. január 1-én (az akkor érvényes Julián naptár alapján 1000 karácsonyán) történt megkoronázása által „Isten kegyelméből” Magyarország királya. A magyarok országát, a magyar törzsek szövetségéből kialakult fejedelemséget egységes keresztény állammá szervezte át. Ez az államalakulat 1028-tól kis híján az egész Kárpát-medencére kiterjedt és államformájában a 20. századig nem történt változás. Az általa meghirdetett új politikai irányvonalnak ellenszegülő magyar törzseket fegyverrel vagy békés úton hódoltatta, az ellene irányuló lázadásokat leverte.A magyarok – nagy valószínűséggel – nem István uralkodása alatt ismerték meg a kereszténységet: már a honfoglalás, sőt az őshazából Európa felé vándorló eleink is találkozhattak a Megváltó eszméjével. Feltehető, hogy a honfoglalók között már keresztények is voltak. A legkorszerűbb kutatások megerősítik: a kereszténység felvétele a magyarok számára nem alternatíva, hanem egy fajta diktátum volt.Az ezeréves magyar törvénytár az általa alkotott törvényekkel kezdődik. Az államszervezet kiépítésével párhuzamosan megszervezte a magyar keresztény egyházat, ezért ő és utódai viselhették az apostoli király címet. Magyarországon minden év augusztus 20-a, 1083-as székesfehérvári szentté avatásának évfordulója 1771 óta – kisebb-nagyobb megszakításokkal – nemzeti ünnep. Külföldön, mivel halála napján Nagyboldogasszony napja van, az azt követő napon, augusztus 16-án ünneplik. Mumifikálódott jobb keze, a Szent Jobb jelentős katolikus ereklye.Legalább egy érsekséget, hat püspökséget és három bencés monostort alapított, így a magyar egyház a Szent Római Birodalomtól függetlenül működhetett. A kereszténység terjedését szigorú büntetésekkel kényszerítette ki. A közigazgatást a várak köré szervezte és kialakította a vármegyerendszert. Miután sikerült békét teremtenie, az ország a zarándokok és a kereskedők kedvelt útvonalává vált.Szent István 1038. augusztus 15-én halt meg.”A szentséggel és kegyelemmel teljes szent istván király azután országlásának negyvenhatodik évében, a boldogságos, mindenkoron szűz mária mennybemenetelének napján kiragadtatott e hitvány világból és a szent angyalok társaságába került. Eltemették a fehérvári bazilikában, amelyet ő maga építtetett isten szentséges anyja, a mindenkoron szűz mária tiszteletére. Sok jel és csoda történt ott e szent istván király érdemeinek közbenjárására, a mi urunk jézus krisztus dicsőségére és magasztalására, aki áldott legyen örökkön örökké, Ámen.” Kálti Márk: Képes krónika (Geréb László fordítása)Székesfehérvárott temették el, az általa építtetett bazilikában, melynek védőszentje Szűz Mária. “Gyásztisztességére Pannónia minden tájáról összesereglettek, a királyi székhelyre, azaz Fehérvárra vitték el a testet, s minthogy a tőle épített egyház a Szentséges Szűz tiszteletére még nem volt felszentelve, tanácsot tartván a főpapok, azt határozták, hogy szenteljék fel előbb a bazilikát, a testet a földnek csak azután adják át. A felszentelés ünnepségét megtartván, szent testét az épület közepén fehér márványból faragott szarkofágba helyezték” – Szent István király legendája Hartvik püspöktőlHalála után belháború dúlta az országot. Örökösként apja testvérének fiai, azaz István unokatestvérei, Vazul és László jöhettek számításba, azonban László még mindig pogány hitet vallott, Vazul pedig bizánci rítusú keresztény volt. Választása végül Ilona nevű lánytestvérének fiára, azaz unokaöccsére, Orseolo Péterre esett, aki már az 1020-as évektől a magyar királyi udvarban élt, mert az Orseolo-család ellen fellázadtak a velenceiek, így Péter anyjával és húgával együtt István udvarába menekült. István döntése Vazulból elégedetlenséget váltott ki és kevéssel 1031 előtt merényletet követett el a királya ellen. István nem ítélte halálra a lázadó Vazult, de uralkodásra alkalmatlanná tette azzal, hogy megvakíttatta. Csak későbbi forrásokban szerepel, hogy Vazul fülébe ólmot öntöttek. Ám István törekvései ellenére a későbbi magyar királyok Vazul ágából kerültek ki. I. (Szent) László király és az akkori pápa, VII. Gergely több alkalommal érintkeztek egymással, amit hiteles vatikáni források is bizonyítanak. Az a levél azonban nem maradt fenn, amiben Szent László a pápai engedélyt kérelmezte István szentté avatáshoz, ám Szent Gellért püspök írása megőrizte a pápai engedélyét, amely írás így szól: „emeljék fel azok testét, akik Pannóniában a hit magvát elvetették, és az országot a hit hirdetésével öntözték, hogy őket a legnagyobb tiszteletben tartsák és méltó tisztelettel illessék.”1083. augusztus 20-án László az első magyar királyt, a magyar püspökök, apátok és előkelők jelenlétében István király ezüstládába zárt ereklyéivel a székesfehérvári királyi bazilika oltárára emeltette, ami a szentté avatását jelentette. Ezután „a felszentelés ünnepségének befejeztével a szent testet az egyház közepén fehér márvány szarkofágban helyezték el.” Ezzel ő lett az első magyar katolikus szent és egyben az első magyar szent király is. Ugyanezen a napon avatták szentté Imre herceget és Gellért püspököt is.

“A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak.”Szent István (Vajk) király“Az erények mértéke teszi teljessé a királyok koronáját, és a parancsok közt a tizedik. Mert az erények ura a királyok királya, miként égi serege áll kereken tíz karból, úgy életed vitele kerekedjék ki tíz parancsból. Kell hogy a királyt kegyesség s irgalmasság díszítse, de a többi erény is hassa át és ékesítse. Mert ha a királyt istentelenség és kegyetlenség szennyezi, hiába tart igényt a király névre, zsarnoknak kell nevezni.” István király intelmei Imre herceghez (részlet)

 2020. Augusztus 20. Szent István király

 |  | 

Szent István király

Ünnepnap számunkra, kiemelkedő ünnepnap. A kezdetekre emlékezünk, arra az útra, amelyen a szent király indította el nemzetünket, és amelyet ma nekünk kell járnunk, amelyet ma nekünk kell megtalálnunk, és másoknak is megmutatnunk. Csak a szentistváni út járható ma is. Csak ezen az úton boldogulhat nemzetünk.

A magyar törzsek fejedelmei között Géza különleges hatalmi pozíciót vívott ki magának. Elsősorban politikai megfontolásokból nyugat felé fordult, és megnyitotta a kereszténységnek az ország kapuit. Ebben keresztény feleségének, az erdélyi Saroltának befolyása is érvényesült. Beengedte az országba Pilgrim passaui püspök követeit. A bajor papok egyike keresztelte meg őt, Mihály testvérét és 973-ban vagy 974-ben fiát, Vajkot, aki a keresztség vizében és lélekben történt szent újjászületésekor a passaui egyházmegye védőszentje után az István nevet kapta. Az országban azonban még túlsúlyban volt a pogányság, és a pogány elem keveredett a kereszténységgel. A királyi udvarban, Gézánál éppúgy, mint uralomra vágyó feleségénél, a keresztény gondolat kezdetben inkább dinasztikus és állami célokat szolgált, mintsem Krisztus szent ügyét. Géza, hogy a kereszténység felvételét és ezzel kapcsolatban a nyugati orientációt biztosítsa, s házának hatalmát megszilárdítsa, kizárta a trónöröklésből versenytársát, Koppányt, és termetre ugyan kicsiny, de jellemben, bátorságban és helytállásban messze kiemelkedő fiát, Istvánt jelölte utódjává. Prágából meghívta Adalbert püspököt, hogy a megtérést elmélyítse, és István további képzését előmozdítsa. Adalbert volt az is, aki a fejedelmi ifjút megbérmálta, és vallási szempontból előnyösen befolyásolta. Ő közvetítette 995-ben az István és Gizella között létrejött házasságot is. Amikor az ifjú trónörökös atyja halálakor, 997-ben átvette a hatalmat, a keresztény szellem és vallásos világnézet már szilárd gyökeret vert benne.

Egyelőre azonban még véres csatákat kellett vívnia az ellene fölkelt törzsfőkkel. A Veszprém melletti győzelem és Koppány halála őt legfőbb belső ellenségétől, az országot pedig a pogányságba való visszaeséstől szabadította meg. A Konstantinápolyban megkeresztelt Gyula és Ajtony leverése viszont a Bizánchoz való csatlakozás tervét hiúsította meg. Azonkívül István megszerezte magának a Tiszán és Dunán túl fekvő területeket, valamint Erdélyt, és ezáltal gyarapította országát, uralmát és birtokát.

Ezzel megteremtette messzenéző uralkodói programjának előfeltételeit, és szívós energiával, okos taktikával fogott hozzá nemzetpolitikai fő feladatához. A történelmi keresztút előtt álló országban négy nagy probléma jelentkezett: a kereszténység megkedveltetése és szívüggyé tétele, közösségben az apostoli székkel és Nyugattal; az állam önállósága, vagyis nemzeti függetlenség mind a német-római, mind a bizánci császársággal szemben; erős monarchia és politikai egység fölépítése, vagyis a törzsi önállóság és hűbéri hatalom megszüntetése központi kormányhatalom alapítása által; s végül mindamellett, amennyire csak lehetséges, a magyar népi jelleg és szokások megőrzése a Nyugat-Európába való egyidejű beilleszkedés közepette.

Diplomáciai és politikai érzéke, mellyel nemegyszer a gyakorlatban egymásnak ellentmondó célokat is el tudott érni, korának, sőt mondhatni, az egész magyar történelemnek legnagyobb államférfiává avatta. Politikai, vallási és társadalmi szempontból tulajdonképpen ő teremtette meg Magyarországot, István jelölte ki és biztosította a jövőbe vezető utat népének. A magyarságnak négy különböző szomszédos kultúra — a török-mohamedán keleten, a görög-szláv a Balkánon, a latin-német nyugaton és a pogány-szláv északon — feszültséggel teli területén kellett ezek ostromló befolyásával és ellentmondásaival küzdelmet folytatnia. A változást, amelyet István hozott, jól megvilágítja egy világpolitikai jelentőségű tény: trónra lépése előtt nem egészen fél századdal a magyar lovascsapatok még halálosan fenyegették Nyugatot és a kereszténységet, egészen az Augsburg melletti Lech-mezőig hatolva előre. Az István által alkotmányában, kiterjedésében, kultúrájában és történelemformáló erejében újjáalakított Magyarország ezzel szemben a keresztény Nyugat előretolt bástyája lett az előnyomuló mongol és török veszély ellen, és évszázadokon keresztül védőfal az ázsiai hódítók barbárságával szemben.

Nagy érdemeket szerzett az ország katolikus egyháza érdekében kifejtett munkájával is. Szerzetes papokat hívott Bajorországból, Csehországból, Olaszországból, éspedig bencéseket, kiváltképpen a clunyi reform követőit, Dél-Magyarországra pedig a görög bazilita rend férfi és női tagjait. Szent Márton hegyén (Pannonhalmán) apátságot alapított. Sok kolostort létesített, amelyek missziós központjai és gyújtópontjai lettek a vallásos s kulturális életnek. Elrendelte a vasárnap megszentelését és minden tíz falu számára templom építését. Saját költségén emelt Esztergomban, palotája közelében egy gyönyörű székesegyházat, Veszprémben egy női apátságot, és fölépítette Budán a Szent Péter és Pál templomot a székeskáptalannal együtt. Más templomokat gazdagon megajándékozott, javaikat közvetlen védelme alá vette. Ami a keresztény vallással és keresztény törvénnyel nem volt összeegyeztethető, annak hadat üzent és büntetéssel sújtotta. Ebben ő és pogány ellenlábasai egyformán koruk gyermekei voltak. Mindazonáltal nem nyúlt a régi mondákhoz és énekekhez, amelyek a pogány ősöket és hősöket dicsőítették; a pogány korból származó népszokásokat, ha az új hittel nem ellenkeztek, megőrizte vagy megtöltötte őket keresztény tartalommal. E tekintetben a bölcs alkalmazkodás módszerét követte: enyhébb, józanabb, eredményesebb volt, mint Magyarország első hithirdetői.

Az állami törvényhozásban, a kormányzásban és gazdasági vonalon sikerült szerencsésen összeolvasztania a nyugati elemeket, mindenekelőtt a frank grófság-alkotmányt a hazaiakkal. Ugyanilyen messzenéző megértéssel képviselte népe sajátosságát és érdekeit a határokon túl is. Gondolt Európa és a keresztény világ egységére. A keresztény magyar szellemet külföldön is jelenvalóvá tette: Jeruzsálemben bencés kolostort, Rómában zarándokházat, Konstantinápolyban díszes templomot építtetett.

Egyik fő munkatársa, a 993-ban Prágából érkezett Asztrik szerzetes ztján II. Szilveszter pápához fordult jogai megerősítéséért és a teljhatalom kieszközléséért. Célja az volt, hogy a keresztény királyság méltóságára emelkedjék, nemkülönben, hogy már eleve kizárjon mindenféle függőséget a német birodalomtól és a szomszédos bajor egyháztól, s országa egyházát az állammal szorosabban egybekapcsolja. Asztrik valóban kieszközölte urának a koronát, az előtte hordozott keresztet és azt az apostoli kiváltságot, hogy püspökségeket alapíthasson és egyházi főméltóságokat nevezhessen ki.

Az 1000. év karácsonyán kenték föl és koronázták királlyá Istvánt Esztergomban. Ez egyenlő volt szuverén királyi méltóságra emelésével és apostoli küldetésének elismerésével. A pápától kapott előjogra támaszkodva birodalmának szilárd egyházi szervezetet adott: tíz egyházkerületet alapított (12 volt tervbe véve), köztük két érsekséget: Esztergomban és Kalocsán, valamint nyolc püspökséget.

Két fájdalmas esemény árnyékolta be élete alkonyát, mindkettő legbensejéig érintette. Imre fiát, a rendkívül erényes ifjút rendelte és készítette elő trónörökösévé. Még halála előtt meg akarta vele osztani az uralmat. Imrét azonban közvetlenül uralkodótársává koronázása előtt, 1031-ben egy vadászat alkalmával vadkan támadta meg és sebezte halálra. István másik gyermeke már korábban meghalt. Így nem maradt közvetlen örököse. Az Árpád-nemzetség egyetlen leszármazottja Vazul volt, ő azonban ifjúkori ballépéseiért börtönben ült. A súlyosan beteg király megkegyelmezett neki, kiengedte a fogságból, sőt azon gondolkodott, hogy még életében maga mellé veszi és trónra emeli. A rossz tanácsra hallgató hálátlan rokon azonban egy galád összeesküvésbe keveredett, aminek az volt a célja, hogy a királyt meggyilkolják és az országban visszaállítsák a pogányságot. Ilyen gazságot István nem hagyhatott büntetlenül, életművét nem engedhette elpusztítani. A királygyilkosság szándékáért halálbüntetés járt. István az összeesküvés három fejének kiszúratta a szemét és levágatta a kezét: ez abban az időben a súlyos gonosztevők szokásos büntetése volt, és a megérdemelt halálbüntetés esetén, mint itt, kegyelmi aktusnak számított.

Amikor halálát közeledni érezte, magához hívatta tanácsosait, s velük egyetértésben Pétert, Velencében élő nővérének fiát tette utódjává. Mindenkit arra intett, hogy maradjanak meg az igaz hitben, szeressék az igazságosságot, és főleg hűségesen ápolják a kereszténység zsenge vetését. Közel hetven éves korában — a 11. században ritka magas korban –, 42 évi uralkodás után halt meg Mária mennybevitelének napján, akit oly bensőségesen tisztelt s akinek tiszteletére több templomot épített. Halála előtt neki ajánlotta az országot.

Istvánt az egész nemzet gyászolta. Temetésére az egész országból sereglettek az emberek Székesfehérvárra. Ott, az általa alapított gyönyörű bazilikában — mely éppen akkor készült el, és ebből az alkalomból gyorsan fölszentelték — helyezték ünnepélyesen nyugalomra földi maradványait.

Az általános gyász igazi és szívből jövő volt. A nép érezte: István király személyében a dinasztia megalapítója, a kimagasló uralkodó és államalapító hunyt el, az erős és igazságos király, aki a szigort szelídséggel tudta párosítani. Tudott harcolni, ha a szükség úgy kívánta; mindazonáltal békeszerető volt. Támadó hadjáratot nem kezdeményezett, harcias nemzetét a gyümölcsöző béke világába vezette, és a még túlnyomóan vándorló, nomád életet élő népet a letelepedésre szoktatta. Az ország határain kívül is nagy tiszteletnek örvendett, egyrészt történelmi szerepe miatt, másrészt azért, mert menekülteknek és más sorsüldözötteknek menedéket nyújtott, a Szentföldre, Konstantinápolyba, Ravennába vagy Rómába zarándokló idegeneknek pedig vendéglátást és kedvező átvonulást biztosított.

Mint uralkodó tudatában volt Isten előtti felelősségének. Ragyogó példája volt ennek, hogy Szent István templomában hivatalát évente letette, annak jeléül, hogy csak kölcsön kapta Istentől, és annak bizonyságára, hogy hatalmát Istennek áldozza. Lelki arculata abban a ,,fejedelemtükörben” is visszatükrözödik, amelyet fiának hagyott hátra latin nyelven. Talán nem ő maga írta, de mindenesetre az ő közelében, politikai s erkölcsi elvei értelmében szerkesztették. Az akkori Magyarországon mindenképpen a legjelentősebb irodalmi alkotás. Ezekben az Intelmekben (Admonitiones) többek között a következő uralkodói szabályok találhatók: ,,Uralkodjál szelíden, alázattal, békésen harag és gyűlölködés nélkül! A király koronájának legszebb ékszerei a jótettek; azért illő, hogy a király igazságossággal és irgalmassággal, valamint a többi keresztény erénnyel ékeskedjék. Minden nép saját törvényei szerint él; add meg az országnak a szabadságot, hogy aszerint éljen!”

Halála után még egyszer lázadást szított a pogány visszahatás; a császári hatalom nyomása is erősödött Magyarországgal szemben. Végül azonban az itt-ott fölbukkanó zűrzavar után különösen László és Kálmán király visszavezette az országot István nyomdokaiba. Azóta István a nép szívében mindinkább legendás hőssé, népe apostolává, védelmezőjévé és Magyarország eszményévé magasztosodott föl. Benne és vele a korona, királyság és nemzet szinte misztikus egységgé olvadt össze. Sírja sokat látogatott nemzeti búcsújáró hellyé vált; számos imameghallgatás és csoda történt ott. Ünnepe nemzeti ünnep lett.

László király 1083. augusztus 20-án pápai engedéllyel, a magyar püspökök, apátok és előkelők jelenlétében oltárra emeltette Istvánt, Imrével és nevelője, Gellért csanádi püspök földi maradványaival együtt. Ez akkor egyenértékű volt a szentté avatással.

István tisztelete nemsokára elterjedt az ország határain túl is. Különösen Scheyernben és Bambergben, a bajor hercegi házzal való házassági kapcsolata következtében; azután Aachenben és Kölnben, ahová egyes ereklyéi is elkerültek; Montecassinóban, főleg a bencés rendnek tett kiváltságai miatt, és a belgiumi Namurben. XI. Ince pápa 1686 novemberében — Buda visszafoglalása alkalmából — az egész Egyházra kiterjesztette szeptember 2-ára helyezett ünnepét. Ma a világegyház augusztus 16-án, a magyar egyház augusztus 20-án (mint Magyarország fővédőszentjét) ünnepli. Május 30-án a mai napig sértetlenül fennmaradt Szent Jobb ereklyét tiszteljük.

Istenünk, aki Szent István királyt, a te hitvallódat a földön országunk koronájával ékesítetted és szentjeid közé emelted, kérünk, add meg, hogy aki a hit terjesztője volt Pannóniában, Egyházad védelmezője legyen a mennyben!

forrás: katolikus.hu

Szeptember 8..

A Szűzanya születésnapján az Egyház a megváltás első napjának hajnalát ünnepli azzal, hogy megjelenik a világban a Megváltó édesanyja. A Boldogságos Szűz egyedülálló helyet foglal el az üdvösség történetében, és a legkitüntetettebb küldetést hordozza minden teremtmény között. 

Őt ünnepelve örülünk együtt annak, hogy Isten Anyja a mi anyánk is. Gyakran hívjuk a Boldogságos Szűzanyát “örömünk okaként”, litániájának egyik legszebb megnevezéseként.

Fotó: bucsujaras.hu

Ma született e világra
Egy ékes kisasszonyság,
Kinek kebléből bimbódzik
Fölséges nagy uraság.
Fellegek és az egek közt
Ma tartatik vigasság,
Az angyalok énekelnek,
Zengenek a muzsikák
Szent Dávidnak sok húrját
Bár egyenként verhetném,
Szűzanyám kis pólyácskáját
Én azzal tisztelhetném,
Kissszonynak, Máriának
Versét énekelhetném,
Bölcsőcskéjét vigadozva
Örömmel rengethetném.

Mivel szeptember 8. a nyár végét és az ősz kezdetét is jelenti, ez a nap számos hálaadó ünnepséggel és szokással rendelkezik. A római szertartások könyvének régebbi formájában ezen a napon megáldják a nyári szüretet és az őszi magvetést.

A franciaországi bortermelők ezt az ünnepet “A Szüret Miasszonyának” nevezték. A legjobb szőlőket a helyi templomba hozták megáldásra, majd néhány csokrot a Mária-szobor kezéhez rögzítenek. Az új szőlőt tartalmazó ünnepi étkezés ennek a napnak a része.

Az ausztriai Alpokban ez a nap a “lehajtás napja”, amely során a szarvasmarhákat és juhokat a legelőkről vezetik le a lejtőkön, és a völgyekben lévő téli szállásukra viszik őket. Ez általában egy nagy karaván ünnepély volt, minden finomsággal, dekorációkkal és hatalmas ünnepséggel. Ausztria egyes részein az ezen a napon fejt tejet és az összes megmaradt ételt a szegényeknek adják a Szűzanya születésének tiszteletére.

Mária a világ Megváltójának anyjaként, minden ember lelki anyjaként és Isten teremtményeinek legszentebb anyjaként jött világra. Fiának végtelen érdemei miatt makulátlanul fogant és született meg az Isteni kegyelem által. Márián keresztül, aki a Menny és a Föld királynője, a kegyelem elérkezett az emberekhez. Rajta keresztül, a Szentháromság akarata szerint a hitetlenek megkaphatják a hit ajándékát; a sanyargatottaknak az irgalmat ajánlják fel; és Krisztus tagjai növekedhetnek a hitükben. Máriában minden emberi természet felmagasztosul. 

Ünnepeljük együtt Mária születésnapját, ahogy az egyház a legkorábbi időktől fogva tette ezt. Ez egyike volt az egyházi naptár három legkorábbi születésnapjának is – Jézus születése (december 25.), Keresztelő János születése (június 24.) és Mária születésnapja.

A Stella puerpera Solis („hajnali szép csillag”) tiszteletére szokás volt szeptember 8.-a hajnalán a napfelkeltét a szabadban várni, csatlakozni az angyalokhoz, akik ilyenkor Mária születésén örvendeznek a mennyben. Azt tartották, hogy akinek „érdeme van rá”, meglátja a kelő Napban a bölcsőben fekvő Máriát.

„Mennyországnak királynéja,
irgalmasságnak szent anyja.
Tengernek ezer csillaga,
üdvözlégy szép szűz Mária.
Légy segítője népednek,
az elveszett bűnösöknek.
Kísérője istenednek,
anyja lettél teremtődnek.
Halleluja”

Szűz Mária születése – Kisboldogasszony

KULTÚRA – 2020. szeptember 8., kedd | 7:00

 6

Szeptember 8-án, Kisboldogasszony (népi elnevezése: Kisasszony) napján Egyházunk Szűz Mária születésnapját (Nativitas Beatae Mariae Virginis) ünnepli.

A jeruzsálemi hagyomány a Betheszda fürdő mellett tisztelte Mária születésének helyét. Az 5. század elején Szent Anna tiszteletére templomot építettek itt, melynek felszentelési évfordulóján, szeptember 8-án emlékeztek meg Mária születéséről. A nyugati egyházba valószínűleg I. Sergius pápa vezette be az ünnepet a 7. század végén, majd IV. Ince pápa a 13. században nyolcadot csatolt hozzá, mely 1955-ig élt.

Domenico Ghirlandaio: Mária születése (1486–90)

Az ünnep magyar elnevezése a 15. századig vezethető vissza. Kisboldogasszony ünnepe országszerte kedvelt búcsújárónap. A Stella puerpera Solis (’hajnali szép csillag’) tiszteletére szokás volt szeptember 8. hajnalán a napfelkeltét a szabadban várni, csatlakozni az angyalokhoz, akik ilyenkor Mária születésén örvendeznek a mennyben. Azt tartották, hogy akinek „érdeme van rá”, meglátja a kelő napban Szűz Máriát. A népi megfigyelések szerint a fecskék Kisasszonykor indulnak útnak.

Mária Isten áldott földje, amelyből üdvösségünk virága és gyümölcse sarjadt. Ebből a szimbolikából nőtt az a 19–20. század fordulóján még élő Balaton-vidéki és göcseji szokás, hogy a vetőmagot az ünnepre virradó éjszaka, illetve kora hajnalban kitették a harmatra, hogy ne üszkösödjék meg. A nép nyelvén a két nagy Mária-ünnep (augusztus 15. és szeptember 8.) közti időszak neve a kétasszonyköze.

Benozzo Gozzoli: Mária születése (1491)

Mária születésének gazdag apokrif hagyományai vannak, s ezek kódexirodalmunkba is bekerültek. A 16. századi Teleki-kódex Anna-legendájában olvasható: „Szent Annának elkövetkezvén az órája, a hétnek néminemű keddin szüle. Egészségben szülé az igaz Dávidnak királyi plántáját, ez világnak előtte választott leányt, az édes Szűz Máriát. Miképpen az angyaltul megtanítottak valának, mert ő vala ez világnak jövendő megvilágosojtója és asszonya és tengörnek csillaga.”

Esteban Murillo: Szűz Mária születése (17. század)

„Ma, szeptember 8-án tartjuk a Boldogságos Szűz Mária születésének liturgikus ünnepét, aki az egész világ megváltásának hajnala és reménye. Ez a Mária-ünnep mélyen gyökerezik a hívők szívében és áhítatában […], mert tudatában vannak annak, hogy az ő születésével vették kezdetüket Isten tervében azok az üdvözítő események, amelyek aztán oly szoros kapcsolatot teremtettek Mária és az ő Fia között.

Örvendezzünk tehát, ahogy megemlékezünk Megváltónk Anyjáról. Ahogy Damjáni Szent Péter mondotta: »Valóban, ha Salamon és vele együtt egész Izrael népe a templom felszentelését oly bőséges és fényűző áldozattal ünnepelte meg, milyen és mennyi örömöt hoz majd Szűz Mária születése a keresztényeknek? Mert az ő méhébe, mint a legszentebb templomba, szállt le Isten a saját személyében, hogy emberi alakot nyerjen, és látható formában lakozzék kegyesen az emberek között.«

A gyermek Máriának ajánljuk hát ma alázatos imádságunkat a világért és az Egyházért.”

Szent II. János Pál pápa

Kérünk, Istenünk, add meg nekünk, házad népének mennyei kegyelmed ajándékát, hogy akik számára a Boldogságos Szűz istenanyaságában felvirradt az üdvösség hajnala, azokat békével áldja meg az ő születésének ünnepe. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Forrás
Magyar katolikus lexikon
Magyar néprajzi lexikon
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium II.
II. János Pál: Minden napra egy ima

Magyar Kurír

Szeptember 8. Fecskehajtó kisasszony napja, Szűz Mária születésének napja

A fecskék ekkorra már összevárják egymást, s még a rossz idő beköszöntése előtt, a többi vándormadárral együtt melegebb égtájak felé repülnek. Ezért nevezik ezt a napot „fecskehajtó Kisasszonynak”.A néphagyomány szerint Szűz Mária születésének napja, ezért Magyarországon kedvelt búcsúnap, s az asszonyok számára dologtiltó nap. Különösen a fonás tilos, senkinek eszébe se jusson e napon fonni, legfeljebb hajat!Hajdanán az asszonyok együtt mentek ki a szabadba, úgy várták együtt a napfelkeltét. Úgy tartották ugyanis, hogy a felkelő napban megláthatja Máriát az, aki arra érdemes. a netán eső, vagy felhő akadályozta a lehetséges látomást, abból csapadékos vetésidőre következtettek az időjárás megfigyelői. A legenda szerint Mária születésének az éjszakáján keletkezett a hunyor, mely gyökerének gyógyerőt tulajdonítottak. (Amikor Jézust szülte, akkor keletkezett a gólyahír, amelyet szintén gyógyerejűnek tartanak. Máriának a menekülésekor hullott könnyeiből fakadt a gyöngyvirág, hajából az árvalányhaj, a gyermek Jézus mosdóvizéből pedig a nefelejcs.)Tennivalók Kisboldogasszony napján:Egyes vidékeken e napon kezdték el vetni a gabonát, melyet kisasszony napjára virradóra, tehát előző este kitettek a szabadba, hogy a harmat érje, s így “az Úristen szentelje meg”. Fontos, hogy „Szent Mihálko má fődbe kerüljön a mag”. Az időjárást is figyelik a gazdák, mert ha esik, nem lesz jó idő a vetésre. E napon kezdik a dióverést, ezért ideillik a vers:Nagy László: Dióverés Elsuhogott az a füttyössárgarigó délre.Sárgul az árva diófazöld terebélye.Levelek lengnek, akár aszínarany rigó-szárnyak,elszállnak ők is a szélbenpuszta határnak.Áll a diófa, és érettkincsei válnak tőle:szellő ha bántja az ágat,buknak a földre.Szaporább kopogás, csörgéstámad, ha jön az ember,s bottal az ágak bogáraboldogan ráver.Földre, fejekre, kosárbakopog a dió-zápor,burkos dióra a gyermekkővel kopácsol.Már, mintha álmodnék, hallomzaját a jó örömnek,darálók forognak, diósmozsarak döngnek.Fagyban és nagy havazásbanmeg kell maradnunk jónaks tisztának is, hogy örüljünkcsörgő diónak.Majd csorgó hó levén ring apicike dió-csónak,s lomb zöldül újra a füttyössárgarigónak.Terményvarázslásra is alkalmasnak tartották Kisboldogasszony napját:A gazda megszentelte a vetőmagot. Ehhez tiszta ruhába öltözött, s menet közben senkihez egy árva szót sem szólt, vetés közben pedig főleg tilos volt káromkodni. Miután végzett, magasra dobta a zsákot, hogy akkorára nőjön majd az elvetett magból a gabona. Más vidékeken az elvetendő búzát Kisasszony napjára virradóra ( tehát 7-én estig) egész napra a harmatra tették azért, hogy meg ne romoljon, meg ne dohosodjon.Igyekeztek ekkorra összegyűjteni a tyúkok alól a tavaszig elálló tojást, megszedni a gyógyfüveket, alvóra szemezni a gyümölcsfákat. Az utóbbi természetesen a férfiak dolga volt, akárcsak a szántás, vagy az aktuális magvetés.Ellentétes nap is, mert amilyen az idő ezen a napon, annak az ellentéte következik majd be az ősz folyamán.Az időjárást is nagyon figyelik a gazdák ekkor, mert ha esik, nem lesz jó idő a vetésre. Ha bugyborékos vagy ritkaszemű az eső, esős időszakot jósol. A népi időjóslás szerint amilyen ennek a napnak az időjárása, annak az ellenkezője jellemzi az egész őszt. Hegyvidéken úgy tartják, ha Kisasszony napján nem köszönt be az éjszakai fagy, akkor hosszú, meleg lesz az ősz. Ennek különösen a szőlészek szempontjából van nagy jelentősége, hiszen a régi mondás szerint:“Szeptemberi meleg éjszakák finom bort érlelnek.Ha hidegre fordulnak Máriák, savanyúak lesznek.Boldogasszony hitünk jóval a Jézus előtti időkből ered.Boldogasszony ünnepek az egész évben felbukkannak, közös vonásuk, hogy mindegyik Szűz Mária ünnepléséről szól. Hét Boldogasszony ünnepet tart számon a néphagyomány, a hetes szám szakralitására kell odafigyelnünk!Kisboldogasszony katolikus egyházi ünnep, amelyet minden év szeptember 8-án tartunk. Kisboldogasszony ünnepe egyben Szűz Mária születésének ünnepe is, feltételezhetően Mária születése a jeruzsálemi Betheszda-fürdő mellett volt. Azért lett szeptember 8-a az ünnep, mert ezen a napon szentelték fel azt a jeruzsálemi templomot, amely azon a helyen áll, ahol a hagyomány szerint Szűz Mária született. Ez a templom ma is áll, Szent Annának szentelve.A hagyományok szerint Krisztus anyja nevét a magyar nép nem mondja ki, hanem saját nyelvükön csak Királynénak, Nagyasszonynak nevezik.Miért “Boldogasszony”?A Boldogasszony elnevezés az ősi magyar hitvilágból származik. E szerint Boldogasszony az ősi asszonyistenség neve, melyet Szent Gellért püspök tanácsára a keresztény térítők Szűz Máriára alkalmazták. Szent Gellért legendája szerint „És az ő (t. i. Szt. Gellért) tanácsának intéséből akkoron kele fel, hogy az szíz Máriát ez Magyarországban Bódog-Asszonnak, avagy ez világnak nagy asszonyának hívnák.” (Toldy Ferenc: Magyar szent. leg. III. fej.)Az elmélet Kálmány Lajostól származik, aki a 19. század végén Szeged környéki gyűjtése és a Mária-ünnepek elnevezései alapján arra a következtetésre jutott, hogy Boldogasszony a magyar ősvallás istenasszonya volt. Egyik erős érve a “Boldogasszony ágya” kifejezés, melyet a gyermekágyas asszony fekvőhelyére használtak. Ezt az elméletet tette magáévá később Bálint Sándor néprajzkutató és Dömötör Tekla néprajztudós is, és az ismeretterjesztő irodalomban is teret nyert.Babba Mária, ősi Istenanyánk:Sehol a világon nincs annyi Mária kegyhely, mint a Kárpát-medencében, sehol nem volt olyan mély a Mária-tisztelet, mint a történelmi Magyarországon. A székely nép ma is Istenként tiszteli Krisztus édesanyját, a “Babba Máriát”. (A “Babba” jelentése: gyönyörűséges.) A legborzalmasabb pusztítást a negyvenévi kommunista uralom azzal okozta a magyar társadalom lelkivilágában, mikor ezt az ősi Mária-tiszteletet igyekezett a magyar lélekből kiölni. Nem sikerült.Kölcsey Himnusza előtt a Boldogasszony Anyánk kezdetű ének töltötte be a Himnusz szerepét a katolikusok számára.

Szűz Mária szent neve

KULTÚRA – 2020. szeptember 12., szombat | 7:00

 14

Szeptember 12-én a magyar és a német nyelvterületen a Boldogságos Szűz Mária neve napját tartjuk. Az ünnepet Boldog XI. Ince pápa rendelte el annak emlékére, hogy 1683-ban a keresztény seregek megfutamították a Bécset ostromló török hadsereget.

Mária szent nevét ünnepeljük szeptember 12-én – ez a Boldogságos Szűz Mária neve napja a liturgikus naptárban. Mária nevét különböző napokon a 11. századtól kezdve ünnepelték.

A bodajki Segítő Szűz Mária

Az ünnepet az egész Egyház számára XI. Ince pápa rendelte el a török felett Bécsnél 1683. szeptember 12-én aratott győzelem emlékére, hasonlóan a nándorfehérvári győzelem után, 1456-ban elrendelt Urunk színeváltozása hálaünnephez, illetve Rózsafüzér Királynője emléknapjához, melyet a Lepantónál, szintén a törökök felett aratott győzelem (1571. október 7.) után vezetett be Szent V. Pius pápa.

Szűz Mária szent nevének napja először a Kisboldogasszony nyolcadába eső vasárnap lett. X. Pius pápa aztán  áthelyezte az ünnepet a győzelem napjára. A Bécsnél aratott győzelmet 1686-ban követte hazánk felszabadítása is, melyet szintén Mária közbenjárásának tulajdonítottak.

Az innsbrucki oltár

Nyugaton az első Mindenkor Segítő Szűz Mária-képet idősebb Lucas Cranachnak tulajdonítják (1537); az innsbrucki Szent Jakab-templom főoltárán látható. Számtalan másolata ismert, például a passaui kegykép. 

Közép-Európában a kultuszt főként a passaui Mariahilf (Mindenkor Segítő Szűz Mária) tisztelete ihlette, akinek kegyképét 1618-ban egy Pius nevű passaui festővel készíttette Markward von Schwendy kanonok. A helyi kapucinus templomban már 1622-ben nyilvánosan tisztelték. Bécs ostroma idején I. Lipót császár és udvara Passauba menekült, és a kapucinus kolostor e kegyképe előtt könyörgött a szabadulásért. Az 1683. szeptember 12-i kahlenbergi győzelmet (Bécs felszabadítását) a passaui Mindenkor Segítő Szűz Máriának tulajdonították. 

A passaui kegykép

A győzelem után a kegykép tisztelete hozzájárult az ünnep gyors terjedéséhez. A 18. században hazánkba települő németek, de a magyar kamarai telepítések is szívesen választották az új templomok, kápolnák titulusául Mária nevét, s általában a Mariahilf-kegykép másolatát helyezték oltárukra.

„Jó illatot árasztok, mint a szőlőtő, és virágomból pompás, dús gyümölcs terem. Anyja vagyok a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, megismerésnek és a szent reménynek. Nálam van az út és az igazság minden kegyelme, nálam az élet és az erény minden reménye. Jöjjetek hozzám mind, akik kívántok engem, és teljetek el gyümölcseimmel, mert lelkem édesebb a méznél, és birtoklásom jobb a lépes méznél! Emlékezetem él minden idők nemzedékeiben. Akik engem esznek, még inkább éheznek, akik engem isznak, még inkább szomjaznak, aki rám hallgat, meg nem szégyenül, s akik értem fáradnak, nem esnek bűnbe. Akik fényt derítenek rám, örök életet nyernek.”

Az ünnep olvasmánya Sirák fia könyvéből (A bölcsesség dicsérete)

Mindenható, örök Isten: híveid szívből örvendeznek a Boldogságos Szűz Mária nevének és oltalmának. Hathatós közbenjárására engedd, hogy minden gonosztól megmeneküljünk a földön, és örökké tartó boldogságra jussunk a mennyben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Forrás
Magyar katolikus lexikon
Restauratorkamara.hu

Magyar Kurír

A Szent Kereszt felmagasztalása

KULTÚRA – 2020. szeptember 14., hétfő | 6:00

 3

Szeptember 14-én a Szent Kereszt felmagasztalását ünnepli Egyházunk.

A Szent Keresztet Szent Ilona találta meg a 4. században: a legendá? s történet szerint Nagy Konstantin császár édesanyja kiásatta a kereszteket a Kálvária földjéből. Mindhárom kereszt és az INRI-tábla is előkerült, amelyet Pilátus az Úr keresztjére tűzetett. Nem lehetett azonban megállapítani, hogy a három kereszt közül melyik volt Krisztusé, ezért Makárius jeruzsálemi püspök mindhármat hozzáérintette egy halálos beteg asszonyhoz, aki az egyiktől meggyógyult. Így azonosították, melyik Krisztus keresztfája.

335. szeptember 13-án ünnepélyesen felszentelték Jeruzsálemben a Szent Sír-bazilikát. Másnap mutatták fel először a népnek a megtalált keresztereklyét – felmagasztalták a világ előtt gyalázatot, de a keresztények számára a megváltást jelentő keresztet. Az ünnepet előbb Konstantinápolyban, majd a 7. századtól már a nyugati egyházban is megünnepelték.

614-ben a perzsák elrabolták az ereklyét. 628-ban Hérakleiosz császár szerezte vissza, és ünnepélyesen, mezítláb, viseltes ruhában vitte vissza Konstantinápolyba az Aranykapun át.

M. S. mester: Kálvária (1506 körül)

A keresztfa eredetének egyik legendaváltozata szerint a tudás fájáról hozott és a haldokló Ádám nyelve alá tett három almamagból háromágú fa nőtt: egyik ága cédrus, a másik ciprus, a harmadik olajág volt. Ebből ácsolták a keresztfát, a halál fájából az élet fáját.

„Az emberi ész képtelen kimeríteni a szeretet kereszten megjelenő misztériumát; a kereszt ellenben meg tudja adni az észnek a végső választ, amit keres” – írta Szent II. János Pál pápa Fides et ratio kezdetű enciklikájában.

Munkácsy Mihály: Golgota (1844)

Istenünk, te azt akartad, hogy egyszülött Fiad a kereszten váltsa meg az emberiséget. Add, hogy mi, akik megismertük szeretetének titkát itt a földön, elnyerjük az üdvösséget a mennyben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Forrás
II. János Pál pápa: Fides et ratio

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I–II.
Katolikus.hu
Jelesnapok.oszk.hu

Magyar Kurír

A Fájdalmas Szűzanya
emléknapja.

Simeon megjövendölte Mária szenvedését, a hét Tőrszúrást, latinul „Transfixio”-t (Lk 2, 34-35).
A művészek ábrázolásain gyakori a szenvedő Anya ábrázolása, igen gyakran ölében a halott Fiával szerepel (Pieta).
Az Egyház megemlékezik Mária életének, a vértanúk királynéjának többi szenvedésére is.
Isten Anyjának szenvedéseit már a liturgikus ünnepek elrendelése előtt is tisztelték. 1233-ban hét firenzei alapító: a szerviták rendjét (Mária szolgáinak rendje) alapította. Feladatul tűzték ki a fájdalmas Anya tiszteletének ápolását és terjesztését. 1304-ben XI. Benedek pápa jóváhagyta a rendet. 1888-ban XIII. Leó pápa a „hét alapítót” szentté avatta és ezt az ünnepet február 11-ére tette.
Az 1423-i kölni zsinat elrendelte ennek az ünnepnek a beiktatását, Húsvét utáni 3. vasárnapjára. XIII. Benedek pápa az ünnepet péntekre tette, a huszita képrombolás kiengesztelésére.
1814 után VII. Piusz pápa a napóleoni fogságból való szabadulása emlékére szeptember harmadik vasárnapjára tette.
Most szeptember 15-én ünnepeljük.