Ünnepek, megemlékezések

Október 1.-

Idősek világnapja

 

FB_IMG_1570032033791 

Szeretni egy életen át

Nagymami és nagypapi
– úgy, mint réges-régen –
mosolyogva sétálgat
ma is kéz a kézben.

Veszekedni talán még
sose láttam őket,
nem kívánhat senki sem
klasszabb nagyszülőket.

Mindegyikük csupa szív,
vidám, kedves ember.
Meglátja az unoka ezt
így is, gyerekszemmel.

Kérdezték már nagyanyót:
mitől ilyen boldog?
Ő csillogó szemekkel
csupán ennyit mondott:

– Tudjátok, a szeretet
szépíti a lelket,
s természetes jele az,
hogy viszontszeretnek.

Bajsza alatt somolyog
némán nagyapóka:
– A feltétlen szeretet
nevel csak a jóra.

Megsimítja ősz nejét
vénülő kezével,
tekintete megpihen
nagyanyó szemében.

(Mentovics Éva)

·

Idősek imája

Te adj erőt, hogy lépni tudjak,
Ha megbántanak, ne zokogjak,
Te add meg, hogy eltűrjenek,
Hogy hibáimmal szeressenek.
Te erőltesd meg erőtlenségem,
Hogy másként vigyem a keresztem.
Te légy árvaságom erős támasza,
Tudom, hogy te vagy a gyengék gyámola.
Te őrizd meg gyengülő eszem,
Hogy életem nagy teher ne legyen.
Te adj azoknak szeretetet,
Akiknek én adtam életet.
Legyen szívükben jóság, irgalom,
Öregségemet értő szánalom.
Áldd, őrizd őket édes Jézusom,
Hogy találkozhassunk Nálad egykoron.
Vezess, erősíts, oltalmazz,
A végső órámon irgalmazz!

 

 

Október 6.

Emlékezés az Aradi 13 Vértanúra

 

az aradi 13

 

AZ ARADI VÉRTANÚK UTOLSÓ SZAVAI.

Aulich Lajos

(1793-1849)német
honvéd tábornok
“Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot.”

Damjanich János

(1804-1849)szerb
honvéd tábornok
“Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.”

Dessewffy Arisztid

(1802-1849)magyar
gróf, honvéd tábornok
“Tegnap hősök kellettek, ma mártírok. Így parancsolja ezt hazám szolgálata.”

Kiss Ernő

(1799-1849)örmény
honvéd altábornagy
“Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.”

Knézics Károly

(1808-1849)horvát
honvéd tábornok
“Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.”

Láhner György

(1795-1849)német
honvéd tábornok
“Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.”

Lázár Vilmos

(1815-1849)örmény
honvéd ezredes
“Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.”

Leiningen-Westerburg Károly

(1819-1849)német
gróf, honvéd tábornok
“A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.”

Nagysándor József

(1803-1849)magyar
honvéd tábornok
“De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.”

Poeltenberg Ernő

(1808-1849)osztrák
lovag, honvéd tábornok
“Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.”

Schweidel József

(1796-1849)magyar (német???)
honvéd tábornok
“A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.”

Török Ignác

(1795-1849)magyar
honvéd tábornok
“Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.”
Vécsey Károly

(1803-1849)magyar
gróf, honvéd tábornok
“Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.”

 

OKTÓBER 23.-Magyar Szabadságharc

 

október 23.

#Emlékezzünk #Szabadságnapja ????
1956. október 23-a a Szabadság napja!

’56-ra emlékezünk ma, amikor ritkán látható óriásként egységbe kovácsolódott a Nemzet.
A Magyar Nemzet, amelyet a szabadság eszménye, a szabadságvágy elsöprő ereje kovácsolt össze és mindenek előtt az állami terror, az önkényuralom, a besúgáson, megfélemlítésen és hazugságokon alapuló rendszer elsöprésének szándéka.

Úgy gondolom, hogy 1956. október 23-át és Hőseit Magyarország sosem felejtheti el.

Magunkkal kell vinni a jövőbe, mint ahogy nemzetünk többi jeles eseményeinek emlékét és üzenetét is, hogy ezekből erőt és tapasztalatot merítve bátran nézhessünk erős nemzetként a következő évszázadok elébe!

Emlékezzünk közösen a mai napon!

Isten nyugosztalja Hőseinket, kik szívünkben Örökké élnek!????

 

'56 Padlás #3

Ahol a hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak

Közzétette: 1956-os emlékév – 2017. június 12., hétfő

Sajó Sándor: Magyarnak lenni

Magyarnak lenni: tudod mit jelent?
Magasba vágyva, tengni egyre – lent;
Mosolyogva, mint a méla őszi táj,
Nem panaszolni senkinek, mi fáj;
Borongni mindig, mint a nagy hegyek,
Mert egyre gyászlik bennünk valami:
Sokszázados bú, melyet nem lehet
Sem eltitkolni, sem bevallani.
Magányban élni, ahol kusza árnyak
Bús tündérekként föl-fölsirdogálnak,
S szálaiból a fájó képzeletnek
Fekete fényű fátylat szövögetnek
És bút és gyászt és sejtést egybeszőve
Ráterítik a titkos jövendőre.
Rabmódra húzni idegen igát,
Álmodva rólad: büszke messzi cél,
S meg-megpihenve a múlt emlékinél,
Kergetni téged: csalfa délibáb!…
Csalódni mindig, soha célt nem érve,
S ha szívünkben már apadoz a hit:
Rátakargatni sorsunk száz sebére
Önámításunk koldusrongyait.
– Én népem! múltba vagy jövőbe nézz:
Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!…

Magyarnak lenni: tudod mit jelent?
Küzdelmet, fájót, véges végtelent.
Születni nagynak, bajban büszke hősnek,
De döntő harcra nem elég erősnek;
Úgy teremtődni erre a világra,
Hogy mindig vessünk, de mindig hiába:
Hogy, amikor már érik a vetés,
Akkor zúgjon rá irtó jégverés.
Fölajzott vággyal, szomjan keseregve
A szabadító Mózest várni egyre:
Hogy porrá zúzza azt a szirtfalat,
Mely végzetünknek kövült átkául,
Ránk néz merően, irgalmatlanul,
S utunkat állja zordan, hallgatag.
Bágyadtan tűrni furcsa végzetünk,
Mely sírni késztő tréfát űz velünk,
S mert sok bajunkat nincs kin megtorolni:

Egymást vádolni, egymást marcangolni!
– Majd fojtott kedvünk, hogyha megdagad,
Szilajnak lenni, mint a bércpatak,
Nagy bánatoknak hangos lagziján
Nagyot rikolt ni: hajrá! húzd, cigány –
Háborgó vérrel kesergőn vigadni,
Hogy minekünk hajh! Nem tud megvirradni,
Hogy annyi szent hév, annyi őserő,
Megsebzett sasként sírva nyögdelő,
Mért nem repülhet fönn a tiszta légben,
Munkás szabadság édes gyönyörében,-
Hogy mért teremtett bennünket a végzet
Bús csonkaságnak, fájó töredéknek!…
Tombolva inni hegyeink borát,
Keserveinknek izzó mámorát,
S míg vérünkben a tettvágy tüze nyargal,
Fölbúgni tompa, lázadó haraggal,-
S mikor már szívünk majdnem megszakad:
Nagy keservünkben,
Bús szégyenünkben
Falhoz vágni az üres poharat.
-Én népem! múltba vagy jövőbe nézz:
Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!…

De túl minden bún, minden szenvedésen,
Önérzetünket nem feledve mégsem,
Nagy szívvel, melyben nem apad a hűség,
Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!
Magyarnak lenni: nagy s szent akarat,
Mely itt reszket a kárpátok alatt.
Ha küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva:
Viselni sorsunk, ahogy meg van írva;
Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét,
Vérünkbe oltva ősök honszerelmét,
Féltőn borulni minden magyar rögre,
S hozzátapadni örökkön-örökre!…

1919.

EZEN A NAPON… 1956. október 25-én, 63 éve sortüzet nyitottak a Kossuth téren békésen és fegyvertelenül tüntető tömegre.

Több tízen, egyes becslések szerint 120-an haltak meg és sokan megsérültek. Az elkövetőket máig nem azonosították.

 

November 1.-Mindenszentek napja

 

Halottak napjan

 

 

Szeretteink emlékére    

 Aranyosi Ervin: Halottak napja

Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el?

Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.
Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
M’ért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket.

Aki elment, jól van,
csak egy más világon,
s nem tud örvendezni
levágott virágon.
Földdé porladt testet
látogatsz a sírnál.
Élőkért tehetnél,
ahelyett, hogy sírnál!
Oly sok a magányos,
kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna,
ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg se látod
– tudod – attól félek.
Megbékélni kéne,
s nem visz rá a lélek.

Vársz, amíg késő lesz,
mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre,
majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja,
s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni,
s elbúcsúzni tőle…

 

gyertyafény-emlékezés

 

Mikor kezdődik a vég?

Mikor elvesztünk valakit, aki közel állt hozzánk, mi magunk is belehalunk kicsit a veszteségbe, nem visszavonhatatlanul,
csak úgy apránként.

Mert akiket szerettünk, és aki szeretett bennünket,
az mind elvisz egy-egy darabot belőlünk.

Mikor kezdődik hát a vég?
A sírba tétellel biztos nem.
Ha telik-múlik az idő?
Hát fordulhat feledésbe a valódi hiány?
Nem hiszem.

Akiket igazán szerettünk, és akik által igazán szeretve voltunk nem hagynak magunkra bennünket, hanem tovább kísérnek az utunkon.

És ez az egész folyamat független magától a haláltól, mert az igaz szeretet időtlen, korlátlan, határtalan. Életben-halálban egyaránt.

Fontosabb talán azt tisztázni, hogy mi élők élünk-e igazán vagy sokszor tetszhalottként vegetálunk csupán? Merjük-e áramoltatni a szeretetet, képesek vagyunk-e a feltétlen odaadásra és elfogadásra? Hiszünk-e ténylegesen abban, hogy a szeretet teremtő erő, hogy ebben rejlik az élet veleje?

A szeretet múlása a vég kezdete, ezért tartsuk életben az elevenség tüzét az emlékezés lángjaival is…

Chatalino

 

Egyszer…

Egyszer mindenki életében eljön a pillanat,
amikor megáll csendben egy hullólevelű fa alatt,
és elrebeg egy imát.
Nem templomit…
nem olyat amit a világ hall és lát,
hanem fénylőt… amiben odaadta magát.
Csak ő érti… és talán az, aki miatt idejött.

Nem is úgy szól az ima, hogy könyörögjön…
talán csak úgy… hogy valamit közöljön.
Csendben… csak magának, és csak neki…
annak aki meghalt…
de az emlék még mindig élteti.

(Léria Dipán)

 

Március 15.Nemzeti Ünnep-A Magyar Szabadságharc Ünnepe

1848 

 

 Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
Holott máshol már a nap úgy ragyog.
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szülőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet! (Petőfi)

 

Április 22. A Föld Világnapja

 

Szent György a Rendőrök Védőszentje is-Kérjük közbenjárását rendőreinkre

Szent György vértanú

KULTÚRA – 2018. április 24., kedd | 10:54

 6

A világegyház április 23-án ünnepli Szent Györgyöt, a magyar egyházban azonban – Szent Adalbert ünnepe miatt – április 24-én emlékezünk meg róla. A középkorban az egyik leginkább tisztelt szent volt, egyike a tizennégy segítőszentnek.

hirdetés

Miniatúra a 13. századból

György történelmi személy volt; a palesztinai Lod, az egykori Dioszpolisz városában élő kultusza bizonyosan tényeken alapul. Diocletianus császár keresztényüldözése alatt, de mindenképpen a konstantini fordulat (313) előtt halt vértanúhalált Lodban. Tisztelete rendkívüli elterjedtségének oka, hogy életéhez és vértanúságához sok legendás elem kötődik, illetve hogy a földművelők és a katonák is patrónusuknak tekintik.

Vértanúsága legeredetibbnek látszó változatát állítólag szolgája, Paszikratész mint szemtanú írta meg. Eszerint Dadianosz perzsa király volt az, aki üldözte. György katonatiszt volt, aki anyja hatására keresztény hitre tért. Dadianosz börtönében borzalmas kínzásokat kellett elviselnie. Krisztus egy látomásban elmondta neki, hogy szenvedései hét évig fognak tartani, és ez idő alatt háromszor meghal és feltámad.

Paolo Veronese: Szent György vértanúsága (1564 körül)

A György-legenda az évszázadok során számos csodás elemmel bővült. A kutatók szerint olyan mitológiai alakokkal azonosították, mint Mithrász, Perszeusz, Hórusz vagy Tammúz. A sárkányölő motívum, mely elsősorban a költészetet és az ikonográfiát ihlette meg, csak később, a György-legenda nyugati hagyományában terjedt el. A legrégibb változatokból hiányzik, és olyan életrajzi klisé, amit legalább harminc más szentnél is megtalálunk.

Sárkányölő Szent György

A Legenda aureában ezt olvassuk róla:

Silena városa közelében volt egy tó, s abban lakott egy mérges sárkány. Már többször megfutamította a népet, amikor az fegyveresen ellene vonult. Így hát a polgárok naponta két juhot adtak neki. Amikor a juhok megfogyatkoztak, megegyeztek, hogy naponta egy embert áldoznak a szörnynek. Hogy eldöntsék, ki legyen az áldozat, sorsot vetettek, mely alól senki sem vonhatta ki magát. Amikor már a városnak szinte minden ifja és leánya áldozatul esett, történt, hogy a sors a király leányára esett. A király megkísérelte, hogy leányát megóvja a nyomorúságos haláltól. A nép pedig rettegett, hogy mindnyájukat megöli a sárkány.

A leány könnyezve ment a tóhoz. És akkor Szent György arra jött lóháton. Megkérdezte, mi baja van. A lány így válaszolt: „Jó ifjú, szállj gyorsan lovadra, és sietve fuss el innen!” – és elbeszélt neki mindent. Ő pedig ezt mondta: „Ne félj, segíteni fogok rajtad Krisztus nevében.” Még beszéltek, amikor a sárkány kiemelte fejét a tóból. A leány reszketett a félelemtől, György azonban lovára pattant, keresztet vetett magára, és szembelovagolt a sárkánnyal, amely rárontott. György nagy erővel megforgatta lándzsáját, Istennek ajánlotta magát, és olyan súlyos csapást mért a sárkányra, hogy az a földre zuhant. Akkor megparancsolta a leánynak, hogy az övét kösse a sárkány nyakára, és vezesse be a városba. Az megtette, és a sárkány úgy ment utána, mint egy szelíd kutya.

Vittore Carpaccio: Szent György és a sárkány (1516)

A városban a nép rettenetesen megijedt, de György így szólt hozzájuk: „Ne rettegjetek, mert az Úristen küldött hozzátok, hogy megszabadítsalak benneteket ettől a sárkánytól. Ezért higgyetek Krisztusban, és keresztelkedjetek meg, akkor megölöm ezt a sárkányt.” Így hát a király és a nép megkeresztelkedett, György pedig kihúzta kardját, és megölte a sárkányt. Ugyanazon a helyen szép templomot építettek, és az oltárnál élő forrás fakadt, amely meggyógyított minden beteget, aki csak ivott belőle.

Szíriában már a 4. században építettek György-templomokat; Egyiptomban mintegy negyven templom és kolostor, Ciprus szigetén pedig hatvannál is több szentély viseli a nevét. Konstantinápolyban maga Konstantin császár építtetett templomot a tiszteletére. A görög egyházban György Demeterrel, Prokópiosszal és Theodorosszal együtt a nagy katonaszentek közé tartozik, akiket gyakran a nagyvértanúk névvel illetnek, és teljes katonai díszben ábrázolják őket. Rómában már az 5. századtól volt saját temploma. Tours-i Szent Gergely azt állítja, hogy Galliában még ereklyéit is tisztelték, és a Merovingok ősatyjuknak tekintették. Mainzban Sidonius püspök építtetett bazilikát a tiszteletére. Angliában és Skóciában már az angolszász időkben meglehetősen nagy tekintélye volt. 

Kolozsvári testvérek: Szent György szobra Prágában (1373)

Tisztelete a középkori Európában volt a legerősebb: a lovagok és a zarándokok oltalmazójának tekintették. Különösképpen a középkori Angliában volt nagy kultusza: Oroszlánszívű Richárdnak személyes védőszentje volt, és III. Henrik idejében az 1222-es oxfordi nemzeti zsinaton az angol királyság oltalmazójává nyilvánították. A szigetországban több mint százhatvan templomot szenteltek Györgynek, s ünnepét kötelezővé tették. III. Eduárdtól ered az angol hadsereg csatakiáltása: „Szent Györggyel Angliáért!”, valamint ő alapította Szent György oltalmába ajánlva a Térdszalagrendet (1348). A szent lovag tisztelete V. Henrik idejében érte el csúcspontját, amikor a canterburyi érsek rendelkezése szerint Szent György ünnepe ugyanazt a liturgiai rangot kapta, mint a karácsony. A reformáció ellenére az anglikán egyház is megőrizte György iránti szeretetét. A 20. század elején XV. Benedek pápa Szent Györgyöt újból Anglia védőszentjének nyilvánította.

Szent György tisztelete hazánkban a kereszténység felvétele óta jelen van a bizánci misszió közvetítésének köszönhetően. Szent István király nagyobb legendája szerint Koppány lázadását a kereszt dicsőséges jelének és Isten Anyjának oltalmában, Márton püspök és György zászlaja alatt verték le. Szerepel a Szent Korona alsó, bizánci részének egyik zománcképén is. 1326-ban alapította Károly Róbert az első nem egyházi lovagrendet, mely szintén az ő nevét viseli: Szent György Lovagrend.

Képe a Szent Koronán

György azonban a középkorban sem kizárólag a lovagok, katonák szentje volt, hanem a földművelő népé is, mint segítő szent. Egyszerre volt patrónusa a parasztoknak, lovaiknak és állatállományuknak. Elsősorban a naptárban elfoglalt helye adta neki ezt a feladatkört, és a tavasz kezdetén Szent György számos ősi népszokást „megkeresztelt”, amiknek termékenységi és rontáselhárító szerepük volt. Ünnepe időjárásjósló nap is volt. Ekkor történt a pásztorok, kocsisok, cselédek elszegődése az évre, továbbá a városi és falusi tisztújítás is.

Istenünk, magasztaljuk isteni hatalmadat, amely erőt adott Szent Györgynek,
hogy kövesse a szenvedő Krisztust. Gyöngeségünkben legyen számunkra erőforrás az ő példája. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Forrás
Diós István: A szentek élete
Magyar katolikus lexikon
Magyar néprajzi lexikon

Fotó: Wikipédia; Artsy.net

Magyar Kurír
(sza)

Anyák Napja

József Attila: Nem tud úgy szeretni

Nem tud úgy szeretni a világon senki,
mint az édesanyám tud engem szeretni.
Akármit kivántam megtette egy szóra,
még a csillagot is reám rakta volna.
Mikor a faluban iskolába jártam,
rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.
El nem tűrte volna ő azt semmi áron,
hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.
Éjjel – nappal őrzött mikor beteg voltam,
magát nem kimélte, csak értem aggódott.
Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében
öröm könnynek égtek, s csókolva becézett.
Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,
viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.
Lássak a szemében boldog örömkönnyet,
ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.

Május 10. Madarak és fák napja

Aranyosi Ervin: A fák és madarak napjára

Üzenem a fáknak és a madaraknak:

– Boldog az én szívem, örülök, hogy vannak!

Mert tudom a sok fa tüdeje a Földnek,

ők a teremtői a tiszta levegőnek.

Na, de nem csak ezért tisztelem a fákat,

akik élőhelyet adnak sok madárnak,

hanem szépek, zöldek, jó magasra nőnek,

tagjai lehetnek ligetnek, erdőnek.

Lombjuk palettája milliónyi zöldnek,

dicsérik munkáját az őket Teremtőnek.

Mennyi féle levél és hány féle termés,

ahogy lélegeznek, jól kitalált, elmés.

És ha a törzsüket gyakran megöleled,

energiát adnak, csodát tesznek veled.

Gyökereiken át beléd élet árad,

szeresd hát a fákat, hisz jobbak tenálad.

Hisz, mindent, mijük van, önzetlenül adják,

az embert jóságban jócskán meghaladják.

Te csak annyit tehetsz, óvjad, védjed őket,

csak hagyd őket élni, becsüld az erdőket!

S tudd, madárdal nélkül, unalmas a hajnal,

együtt ébredeznek a felkelő Nappal.

Manapság sok veszély leselkedik rájuk,

pedig lelket vidít reggeli trillájuk.

Ha figyeled őket, látod, csodaszépek,

és ha szomorú vagy, egy szép madárének

lelked megnyugtatja, elűzi a gondot,

leveszi lelkedről a fájó koloncot.

Színesek, pajkosak, jobbra-balra szállnak,

párjukat csábítva vígan dalolásznak.

Kedves kis lakói ligetnek, erdőnek,

mosolyt gerjesztenek, ha figyeled őket.

Üzenem a fáknak és a madaraknak:

– Ha én rajtam múlik, élnek, megmaradnak,

csak olyan pusztítja, aki élni sem mer,

csak a pénzt hajszoló, felelőtlen ember!

Szent Rita köszöntése
A reménytelen ügyek pártfogója: Casciai Szent Rita. Ma (május 22.) halálának napjára emlékezünk.

Üdvözlégy, dicsőséges Szent Rita, Krisztus kiválasztott jegyese, aki mindig meghallgattál és segítettél, vegyél pártfogásodba.

Szent Rita!. Te csodálatosan részesültél Urunk Jézus Krisztus kínszenvedésében. Közbenjárásod által nyerd meg nekem, hogy az élet szenvedéseit megadással viseljem és pártfogolj minden szükségemben Amen.

június 21.:Apák Napja

Radnóti Miklós:Apámhoz az égbe

Apám ott fenn az égbe!
Gondolsz-e néha rám?
Mert én sokszor bámulva a légbe…
Elgondolom, hogy milyen kár…
Hogy ily korán meghaltál… Apám!

Sokszor, ha az élet rögös utjain,
Abba a gyakran emlegetett
Göröngyökbe botlik meg lábam…
Elgondolom, hogy milyen kár…
Hogy nem vagy velem… Apám!

Ha az élet zajgó tengerén –
Irányitó, erős kéz kellene…
Hányszor, de hányszor megcsókolnám
A te jóságos, dolgos, de sajnos már holt kezed,
Elgondolnám közben, hogy milyen kár…
Hogy árván hagytál – Apám!

(APÁK NAPJÁRA)

ÉN, JÓZSEF,

az Apa, aki élt az Úr Akaratában. Öregen és fáradtan, de még itt vagyok. Nagyon is emlékszem, ahogy az emberek összesúgtak a hátam mögött, hogy nézd, ott megy Éli fia, az ács, aki se lát, se hall, annyira belebolondult abba a lányba, észre sem veszi, hogy egyre gömbölyödő hasában más ivadéka van. Ám én tudtam, hogy honnan jön az az ivadék. Igen, azt hitték, együgyű vagyok, ez sokszor a fizetségemen is meglátszott, de nem panaszkodtam soha. És később is, milyen egyszerű dolga volt velem az Úrnak, bármit üzent, teljesítettem. Mondta, gyermek fogant Mária méhében, de ne nyugtalankodjak, mert Isten Ő. És én hittem és tettem, amit tennem kellett. Mondta, keljek fel, menjek Betlehembe, és én felkeltem és mentem. Mondta, menjek Egyiptomba, és én mentem. Mondta, induljak haza, és én indultam. Megtettem bármit, hogy minden az Ő Terve szerint legyen. Ó, mikor a gyermek megszületett! Néztem gyönyörű arcát, és sortam a boldogságtól, mert tudtam, hogy az Úr minden egyes embert a saját képére teremtett. Milyen csodálatos látni a világban élőket, és rádöbbenni, hogy Istennek mennyi arca van! Lehet a pap a templomból, lehet a szomszéd Názáretből, lehet egy orr és ujjak nélküli leprás Jeruzsálam kapujában, lehet király, aki bíborban és aranyban jár, vagy szemétdombon kaparászó, gyermekét a mocsokban nevelő koldus, és lehetsz Te vagy én… És lehet a kisfiad. Mekkora misztérium ez a sokféleség, ez a milliárdnyi végtelenség, ez az Istenarcú Világ! Képes vagy szeretni ezt az Arcot? Képes vagy szeretni ezt a Világot? Én láttam Őt. Láttam gügyögő csöppségnek és láttam benne felnőni önmagamat, Istenben az embert, egyetlen gyermekben minden Életet. És láttam haldoklásomkor, amikor isteni arcán megszigorodott a szeretet, ahogy elgondolkodott az Atya tervén. Mert én csak örökbe fogadtam, mint egy árvát, ahogy az Úr is örökbe fogadja azokat, akik kérik Őt… A krisztusi testet büntető katonát éppúgy, mint az utcanőt. Szeretetével a szívében legszentebb szellemi mesterem, a fiam tanított meg erre a jóra. Emlékszem, játszottunk. Ott ültünk a magunk ácsolta asztalnál, és akkor ő azt mondta: győztem a játékban, Apa, akarsz egy visszavágót? És én akartam. Hiszen ebben a játékban nem tudtam veszíteni, mert én nem a győzelemre, hanem a tiszta szeretetre szomjaztam. És Te rám néztél, pici emberke, és örökre szomjamat oltottad, Kisfiam. Uram.