Ünnepek, megemlékezések

November 19-e, Erzsébet-napja

Eredete héber. Azt jelenti: Isten az én esküvésem.Híres Erzsébetek: Spéter Erzsébet, Árpád-házi Szent Erzsébet, Pásztor Erzsi, II. Erzsébet brit királynő, Szilágyi Erzsébet, Wittelsbach Erzsébet – teljes nevén, becenéven Sisi – Ausztria császárnéja, Magyarország és Csehország királynéja, Ferenc József felesége. .Németül Elisabeth, angolul, franciául, olaszul, spanyolul egyaránt Elizabeth.A NÉPHAGYOMÁNYBAN:A megfigyelés szerint : Szent Erzsébet napja tél erejét szabja. Jeles napként tartják nyilván Erzsébet-napját. A népi megfigyelés szerint, ha esik ezen a napon, az enyhe telet jelent. Azt is szokták mondani, ha „Erzsébet megrázza pendelyét”, azaz, ha havazik, akkor a karácsony is fehér lesz. Sok helyen azt tartják, amilyen az Erzsébet napi időjárás, olyan lesz a decemberi. E sorok írója is Erzsébet, így megengedem magamnak a szokásosnál személyesebb hangvételt ebből a jeles alkalomból.Kisiskolás koromban az iskolába ketten jártunk Erzsébetek. Annyira szerettem volna Móni, Szilvi, Kriszti, Kati , vagy például Zsófi lenni! Olyan névre vágytam, amellyel elvegyülhetek a kortársaim között, ami divatos vagy legalább gyakori. Az Erzsébetek mind vénségeseknek láttam, legalább 30 éves anyókáknak. Elisabeth Taylor akkoriban ünnepelte a születésnapját Budapesten, a 40.-et, nénike- gondoltam magamban róla akkor.Sissy túl szép volt ahhoz, hogy azonosulni tudjak vele.Na, de a rózsás Erzsébet, az Árpád-házi egészen más volt. Megismerve megbékéltem a saját nevemmel.Kisgyerekként nem az fogott meg, hogy mennyire jóságos volt, és milyen puritán módon élt királyné létére. Inkább az, hogy férfi módra ült a lovon ( imádott lovagolni), és olyan döngő léptekkel közlekedett Wartburg várában, hogy tudni lehetett, éppen hol jár.Tetszett, hogy makacsul kitartott az elképzelései mellett, és a férje támogatta, furcsa és szélsőséges ötleteit.Árpád-házi Szent Erzsébet “Magyarország szép nemes csillaga” a középkor egyik legnépszerűbb szentje volt nemcsak Magyarországon.Sárospatakon született 1207-ben. Édesapja II. András király, édesanyja merániai Gertrúd volt. Életének első négy (!) évében a magyar királyi udvarban nevelkedett. A kicsi lányt a kor szokásainak megfelelően eljegyezték Thüringia leendő grófjával, Lajossal. El is vitték új otthonába. Ez elég rémisztően hangzik akkor is, ha tudjuk, akkoriban ez volt a királylányok sorsa.A királylány Wartburg várába, Európa egyik kulturális központjába került.( Ez néhány évszázaddal a Wartburg kétüteműek előtt volt …)Erzsébetet hamar megszerette a környezete, kivételt anyósa képezett, aki később sem kedvelte menye “féktelen” jótékonykodásait. A feljegyzések szerint természete temperamentumos és szenvedélyes volt, szerette például a vad lovaglást, nem ám kisasszony módjára ülte meg a lovat!Csupán tizennégy éves volt, amikor Lajossal megkötötték a házasságukat. Esküvőjüket sem a megszokott pompával rendezték meg; a költségek egy részét Erzsébet inkább a szegényeknek adományozta.Bár politikai okok miatt jött létre a frigy, a házasságuk mégis igen jól sikerült. Sajnos nem sok évet élhettek együtt. Őszinte szerelem fűzte össze az ifjú párt, ami nagy adomány volt a sorstól. Egy krónikás megemlíti, hogy a férjét hazaváró Erzsébet, messzire elébe lovagolt; és csókokkal, viharos örömmel üdvözölték egymást a fiatalok. Máskor két napon át kísérte lóháton a hadba vonuló Lajost, egyszerűen nem tudtak elválni egymástól.Első gyermekének születése után menedékhelyet alapított árva gyerekek részére, második gyermeke születése után hálából kórházat alapított, ahol maga is segített a betegápolásban. Mikor Lajos vazallusként II. Frigyes oldalán hadba indult, Erzsébet vette át a tartomány kormányzását. Az éhínségek, járványok okozta sebeket orvosolni igyekezett, kinyittatta Wartburg éléstárait, hogy a szegényeket élelmezze. A családtagok aggódva nézték Erzsébet „ esztelen pazarlását”, Lajos azonban mindenben támogatta.Lajos 18 éves korában, apja halála után vette át a hatalmat Thüringiában. A kezdetektől mindig megvédte feleségét, aki a rászorulók legfőbb támogatója volt: például egy nagy házat építtetett, ahol befogadta a zarándokokat és koldusokat, és maga ápolta a betegeket. Kedves és gondoskodó volt hozzájuk, őt pedig anyjuknak szólították a fiatal királynét. Mindenhol népszerű volt, kivéve az udvart, de amíg Lajos élt, támogatta felesége jótékony cselekedeteit. A támogatásra szüksége is volt, s mert felesége viselkedése a nem felelt meg az udvari elvárásoknak, és ezt a hercegi család nehezményezte.Az ifjú hitves hat év boldog házasság után, három kislánnyal özvegy lett. Férje ugyanis 1227-ben újra felöltötte a keresztet ( maga Erzsébet öltögette), a Szentföldre indult a hit védelmezőjeként, de útközben megbetegedett és meghalt.Lajos öccsei igen keményen bántak a megözvegyült Erzsébettel: megfosztották a vagyona kezelésének jogától és férje birtokainak jövedelmétől. Gyakorlatilag földönfutóvá tették. Sógora vette át a hatalmat, mondván, hogy Erzsébet nem lenne képes az uralkodásra, ebben volt is ráció. Neki más volt a hivatása, nem az uralkodás.Ekkor Erzsébet számára már nem jelentett otthont az udvar, ahol 4 éves korától élt. Mivel jótékonykodása miatt már korábban is meggyűlt a baja férje családjával,gyermekeivel együtt el kellett hagynia a várat. Egy este újszülöttjével titkon elhagyta Wartburgot, majd másnap két másik kislányát is kicsempésztette. Fonással tartotta fenn magát, gyermekeit a megmaradt ékszereiből neveltette. .Városról városra járt, ahol szükség volt segítségére, ott dolgozott, ápolta a betegeket, megvarrta ruháikat.II. Frigyes császár feleségül kérte az akkor már nem túl jó partinak számító – magyarán kisemmizett Erzsébetet. Ám Erzsébet nem akart újabb házasságot kötni, visszautasította az igen kedvező ajánlatot.A császárnői pozíció helyett inkább belépett a ferences rendbe, életét a betegek és rászorulók gondozásának szentelte. Kórház építésébe kezdett, ahová befogadta a földönfutókat, betegeket, és ő maga gondozta őket.1231. november 16-áról 17-ére virradó éjszaka halt meg, ez az ünnepe, de mi magyarok november 19-én emlékezünk Árpád-házi Szent Erzsébetre. Csupán 24 (!) évet éltSzámtalan feljegyzés szól csodás tetteiről. Halála után 4 évvel már szentté is avatták, sírhelye fölé templomot emeltek, a marburgi székesegyházat.Egykori kérője, II. Frigyes német-római császár e szavakkal tett aranykoronát Erzsébet koporsójára: nem koronázhattam meg császárnénak, most megkoronázom Isten országa halhatatlan királynéjának.Alakjához számos legenda fűződik, az egyik legismertebb az úgynevezett rózsacsoda, amelyet először XIV. századi forrás említ. Szent Erzsébet neve gyakran szerepel a pünkösdi énekekben. Lehetséges, hogy az összefüggés a pünkösdirózsa és Szent Erzsébet legendájának egyik motívuma, a rózsacsoda következtében alakult ki.A rózsacsoda-legenda szerint egy alkalommal Erzsébet ruhájában ( titokban) kenyeret vitt a szegényeknek. Férje megállította , hogy megtudja, mit visz benne. ( Anyósa többször számon kérte rajta, hogy szétosztogatja a hercegség vagyonát, amit minden bizonnyal meg is tett volna, ha lehetősége nyílik rá).Erzsébet azt felelte Lajosnak, hogy rózsákat visz., Férje felszólítására meg is mutatta kötényét, s csodák csodája, valóban rózsák voltak benne. E történet alapján az ábrázolásokon a rózsák váltak Szent Erzsébet legfőbb ikonográfiai jellemzőjévé.

Tánczos Erzsébet írása

Koncz Zsuzsa – Szabadnak születtél 🖐 (Zene és szöveg: Bródy János) / 2020. október 23. /

Szabadnak születtélItt születtél ezen a tájon, itt ringatott az édesanyádItt indultál el az útra, s itt jártad ki az iskolátItt élnek a barátaid és itt találtad meg szerelmedetA nagyvilágon e kívül nincs máshol helyedItt fogadtad szívedbe az Írást és a GondolatotItt eszméltél magadra, és itt volt mindig az otthonodS most itt mondják neked elvakult sötét lelkű ostobákKeress magadnak máshol hazátNe törődj vele, hogy mit mondanakAz vagy, akinek tartod magadMég akkor is, ha szembe fúj a szélNe törődj vele, hogy mit mondanakAz vagy, akinek tartod magadNe feledd el, hogy szabadnak születtélNe hagyd, hogy lelked mérgezzék a hazug előítéletekNe hagyd, hogy korlátok közé szorítsák szabad szellemedHa Kölcsey és Vörösmarty nyelvén szól az énekedA nagyvilágon e kívül nincs máshol helyedTudom, hogy nehéz elfeledni mindazt, amit nem lehetDe ne add fel a szíved mélyén élő szép reményeketKárpátok gyűrűjéből szállj fel szabad madárÉrted is szól a harang márNe törődj vele, hogy mit mondanakAz vagy, akinek tartod magadMég akkor is, ha szembe fúj a szélNe törődj vele, hogy mit mondanakAz vagy, akinek tartod magadNe feledd el, hogy szabadnak születtél

Sose feledd, hogy szabadnak születtélhttps://youtu.be/lHS_60HvGa4

November 1. Mindenszentek Napja

“Virágerdő sűrűjében,pihen egy szív csendesen,Rég nem dobbant családjáért,messze vitted Istenem.Álmainkban találkozunk,lelked vár ránk odafent,Hol uralkodik a hit,Békesség és szeretet,Telhetnek a hónapok,múlhatnak az évek.Mi örökké szeretünk és nem feledünk TÉGED

Október 1.-

Idősek világnapja

 

FB_IMG_1570032033791 

Szeretni egy életen át

Nagymami és nagypapi
– úgy, mint réges-régen –
mosolyogva sétálgat
ma is kéz a kézben.

Veszekedni talán még
sose láttam őket,
nem kívánhat senki sem
klasszabb nagyszülőket.

Mindegyikük csupa szív,
vidám, kedves ember.
Meglátja az unoka ezt
így is, gyerekszemmel.

Kérdezték már nagyanyót:
mitől ilyen boldog?
Ő csillogó szemekkel
csupán ennyit mondott:

– Tudjátok, a szeretet
szépíti a lelket,
s természetes jele az,
hogy viszontszeretnek.

Bajsza alatt somolyog
némán nagyapóka:
– A feltétlen szeretet
nevel csak a jóra.

Megsimítja ősz nejét
vénülő kezével,
tekintete megpihen
nagyanyó szemében.

(Mentovics Éva)

·

Idősek imája

Te adj erőt, hogy lépni tudjak,
Ha megbántanak, ne zokogjak,
Te add meg, hogy eltűrjenek,
Hogy hibáimmal szeressenek.
Te erőltesd meg erőtlenségem,
Hogy másként vigyem a keresztem.
Te légy árvaságom erős támasza,
Tudom, hogy te vagy a gyengék gyámola.
Te őrizd meg gyengülő eszem,
Hogy életem nagy teher ne legyen.
Te adj azoknak szeretetet,
Akiknek én adtam életet.
Legyen szívükben jóság, irgalom,
Öregségemet értő szánalom.
Áldd, őrizd őket édes Jézusom,
Hogy találkozhassunk Nálad egykoron.
Vezess, erősíts, oltalmazz,
A végső órámon irgalmazz!

 

 

Október 6.

Emlékezés az Aradi 13 Vértanúra

 

az aradi 13

 

AZ ARADI VÉRTANÚK UTOLSÓ SZAVAI.

Aulich Lajos

(1793-1849)német
honvéd tábornok
“Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot.”

Damjanich János

(1804-1849)szerb
honvéd tábornok
“Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.”

Dessewffy Arisztid

(1802-1849)magyar
gróf, honvéd tábornok
“Tegnap hősök kellettek, ma mártírok. Így parancsolja ezt hazám szolgálata.”

Kiss Ernő

(1799-1849)örmény
honvéd altábornagy
“Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.”

Knézics Károly

(1808-1849)horvát
honvéd tábornok
“Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.”

Láhner György

(1795-1849)német
honvéd tábornok
“Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.”

Lázár Vilmos

(1815-1849)örmény
honvéd ezredes
“Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.”

Leiningen-Westerburg Károly

(1819-1849)német
gróf, honvéd tábornok
“A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.”

Nagysándor József

(1803-1849)magyar
honvéd tábornok
“De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.”

Poeltenberg Ernő

(1808-1849)osztrák
lovag, honvéd tábornok
“Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.”

Schweidel József

(1796-1849)magyar (német???)
honvéd tábornok
“A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.”

Török Ignác

(1795-1849)magyar
honvéd tábornok
“Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.”
Vécsey Károly

(1803-1849)magyar
gróf, honvéd tábornok
“Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.”

 

OKTÓBER 23.-Magyar Szabadságharc

 

október 23.

#Emlékezzünk #Szabadságnapja ????
1956. október 23-a a Szabadság napja!

’56-ra emlékezünk ma, amikor ritkán látható óriásként egységbe kovácsolódott a Nemzet.
A Magyar Nemzet, amelyet a szabadság eszménye, a szabadságvágy elsöprő ereje kovácsolt össze és mindenek előtt az állami terror, az önkényuralom, a besúgáson, megfélemlítésen és hazugságokon alapuló rendszer elsöprésének szándéka.

Úgy gondolom, hogy 1956. október 23-át és Hőseit Magyarország sosem felejtheti el.

Magunkkal kell vinni a jövőbe, mint ahogy nemzetünk többi jeles eseményeinek emlékét és üzenetét is, hogy ezekből erőt és tapasztalatot merítve bátran nézhessünk erős nemzetként a következő évszázadok elébe!

Emlékezzünk közösen a mai napon!

Isten nyugosztalja Hőseinket, kik szívünkben Örökké élnek!????

Sajó Sándor: Magyarnak lenni

Magyarnak lenni: tudod mit jelent?
Magasba vágyva, tengni egyre – lent;
Mosolyogva, mint a méla őszi táj,
Nem panaszolni senkinek, mi fáj;
Borongni mindig, mint a nagy hegyek,
Mert egyre gyászlik bennünk valami:
Sokszázados bú, melyet nem lehet
Sem eltitkolni, sem bevallani.
Magányban élni, ahol kusza árnyak
Bús tündérekként föl-fölsirdogálnak,
S szálaiból a fájó képzeletnek
Fekete fényű fátylat szövögetnek
És bút és gyászt és sejtést egybeszőve
Ráterítik a titkos jövendőre.
Rabmódra húzni idegen igát,
Álmodva rólad: büszke messzi cél,
S meg-megpihenve a múlt emlékinél,
Kergetni téged: csalfa délibáb!…
Csalódni mindig, soha célt nem érve,
S ha szívünkben már apadoz a hit:
Rátakargatni sorsunk száz sebére
Önámításunk koldusrongyait.
– Én népem! múltba vagy jövőbe nézz:
Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!…

Magyarnak lenni: tudod mit jelent?
Küzdelmet, fájót, véges végtelent.
Születni nagynak, bajban büszke hősnek,
De döntő harcra nem elég erősnek;
Úgy teremtődni erre a világra,
Hogy mindig vessünk, de mindig hiába:
Hogy, amikor már érik a vetés,
Akkor zúgjon rá irtó jégverés.
Fölajzott vággyal, szomjan keseregve
A szabadító Mózest várni egyre:
Hogy porrá zúzza azt a szirtfalat,
Mely végzetünknek kövült átkául,
Ránk néz merően, irgalmatlanul,
S utunkat állja zordan, hallgatag.
Bágyadtan tűrni furcsa végzetünk,
Mely sírni késztő tréfát űz velünk,
S mert sok bajunkat nincs kin megtorolni:

Egymást vádolni, egymást marcangolni!
– Majd fojtott kedvünk, hogyha megdagad,
Szilajnak lenni, mint a bércpatak,
Nagy bánatoknak hangos lagziján
Nagyot rikolt ni: hajrá! húzd, cigány –
Háborgó vérrel kesergőn vigadni,
Hogy minekünk hajh! Nem tud megvirradni,
Hogy annyi szent hév, annyi őserő,
Megsebzett sasként sírva nyögdelő,
Mért nem repülhet fönn a tiszta légben,
Munkás szabadság édes gyönyörében,-
Hogy mért teremtett bennünket a végzet
Bús csonkaságnak, fájó töredéknek!…
Tombolva inni hegyeink borát,
Keserveinknek izzó mámorát,
S míg vérünkben a tettvágy tüze nyargal,
Fölbúgni tompa, lázadó haraggal,-
S mikor már szívünk majdnem megszakad:
Nagy keservünkben,
Bús szégyenünkben
Falhoz vágni az üres poharat.
-Én népem! múltba vagy jövőbe nézz:
Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!…

De túl minden bún, minden szenvedésen,
Önérzetünket nem feledve mégsem,
Nagy szívvel, melyben nem apad a hűség,
Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!
Magyarnak lenni: nagy s szent akarat,
Mely itt reszket a kárpátok alatt.
Ha küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva:
Viselni sorsunk, ahogy meg van írva;
Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét,
Vérünkbe oltva ősök honszerelmét,
Féltőn borulni minden magyar rögre,
S hozzátapadni örökkön-örökre!…

1919.

EZEN A NAPON… 1956. október 25-én, 63 éve sortüzet nyitottak a Kossuth téren békésen és fegyvertelenül tüntető tömegre.

Több tízen, egyes becslések szerint 120-an haltak meg és sokan megsérültek. Az elkövetőket máig nem azonosították.

 

November 1.-Mindenszentek napja

Halottak napjan

Szeretteink emlékére    

 Aranyosi Ervin: Halottak napja

Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el?

Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.
Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
M’ért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket.

Aki elment, jól van,
csak egy más világon,
s nem tud örvendezni
levágott virágon.
Földdé porladt testet
látogatsz a sírnál.
Élőkért tehetnél,
ahelyett, hogy sírnál!
Oly sok a magányos,
kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna,
ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg se látod
– tudod – attól félek.
Megbékélni kéne,
s nem visz rá a lélek.

Vársz, amíg késő lesz,
mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre,
majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja,
s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni,
s elbúcsúzni tőle…

 

gyertyafény-emlékezés

Mikor kezdődik a vég?

Mikor elvesztünk valakit, aki közel állt hozzánk, mi magunk is belehalunk kicsit a veszteségbe, nem visszavonhatatlanul,
csak úgy apránként.

Mert akiket szerettünk, és aki szeretett bennünket,
az mind elvisz egy-egy darabot belőlünk.

Mikor kezdődik hát a vég?
A sírba tétellel biztos nem.
Ha telik-múlik az idő?
Hát fordulhat feledésbe a valódi hiány?
Nem hiszem.

Akiket igazán szerettünk, és akik által igazán szeretve voltunk nem hagynak magunkra bennünket, hanem tovább kísérnek az utunkon.

És ez az egész folyamat független magától a haláltól, mert az igaz szeretet időtlen, korlátlan, határtalan. Életben-halálban egyaránt.

Fontosabb talán azt tisztázni, hogy mi élők élünk-e igazán vagy sokszor tetszhalottként vegetálunk csupán? Merjük-e áramoltatni a szeretetet, képesek vagyunk-e a feltétlen odaadásra és elfogadásra? Hiszünk-e ténylegesen abban, hogy a szeretet teremtő erő, hogy ebben rejlik az élet veleje?

A szeretet múlása a vég kezdete, ezért tartsuk életben az elevenség tüzét az emlékezés lángjaival is…

Chatalino

Egyszer…

Egyszer mindenki életében eljön a pillanat,
amikor megáll csendben egy hullólevelű fa alatt,
és elrebeg egy imát.
Nem templomit…
nem olyat amit a világ hall és lát,
hanem fénylőt… amiben odaadta magát.
Csak ő érti… és talán az, aki miatt idejött.

Nem is úgy szól az ima, hogy könyörögjön…
talán csak úgy… hogy valamit közöljön.
Csendben… csak magának, és csak neki…
annak aki meghalt…
de az emlék még mindig élteti.

(Léria Dipán)

 

Március 15.Nemzeti Ünnep-A Magyar Szabadságharc Ünnepe

1848 

 Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
Holott máshol már a nap úgy ragyog.
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szülőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet! (Petőfi)

 

Április 22. A Föld Világnapja

 

Szent György a Rendőrök Védőszentje is-Kérjük közbenjárását rendőreinkre

Szent György vértanú

KULTÚRA – 2018. április 24., kedd | 10:54

 6

A világegyház április 23-án ünnepli Szent Györgyöt, a magyar egyházban azonban – Szent Adalbert ünnepe miatt – április 24-én emlékezünk meg róla. A középkorban az egyik leginkább tisztelt szent volt, egyike a tizennégy segítőszentnek.

hirdetés

Miniatúra a 13. századból

György történelmi személy volt; a palesztinai Lod, az egykori Dioszpolisz városában élő kultusza bizonyosan tényeken alapul. Diocletianus császár keresztényüldözése alatt, de mindenképpen a konstantini fordulat (313) előtt halt vértanúhalált Lodban. Tisztelete rendkívüli elterjedtségének oka, hogy életéhez és vértanúságához sok legendás elem kötődik, illetve hogy a földművelők és a katonák is patrónusuknak tekintik.

Vértanúsága legeredetibbnek látszó változatát állítólag szolgája, Paszikratész mint szemtanú írta meg. Eszerint Dadianosz perzsa király volt az, aki üldözte. György katonatiszt volt, aki anyja hatására keresztény hitre tért. Dadianosz börtönében borzalmas kínzásokat kellett elviselnie. Krisztus egy látomásban elmondta neki, hogy szenvedései hét évig fognak tartani, és ez idő alatt háromszor meghal és feltámad.

Paolo Veronese: Szent György vértanúsága (1564 körül)

A György-legenda az évszázadok során számos csodás elemmel bővült. A kutatók szerint olyan mitológiai alakokkal azonosították, mint Mithrász, Perszeusz, Hórusz vagy Tammúz. A sárkányölő motívum, mely elsősorban a költészetet és az ikonográfiát ihlette meg, csak később, a György-legenda nyugati hagyományában terjedt el. A legrégibb változatokból hiányzik, és olyan életrajzi klisé, amit legalább harminc más szentnél is megtalálunk.

Sárkányölő Szent György

A Legenda aureában ezt olvassuk róla:

Silena városa közelében volt egy tó, s abban lakott egy mérges sárkány. Már többször megfutamította a népet, amikor az fegyveresen ellene vonult. Így hát a polgárok naponta két juhot adtak neki. Amikor a juhok megfogyatkoztak, megegyeztek, hogy naponta egy embert áldoznak a szörnynek. Hogy eldöntsék, ki legyen az áldozat, sorsot vetettek, mely alól senki sem vonhatta ki magát. Amikor már a városnak szinte minden ifja és leánya áldozatul esett, történt, hogy a sors a király leányára esett. A király megkísérelte, hogy leányát megóvja a nyomorúságos haláltól. A nép pedig rettegett, hogy mindnyájukat megöli a sárkány.

A leány könnyezve ment a tóhoz. És akkor Szent György arra jött lóháton. Megkérdezte, mi baja van. A lány így válaszolt: „Jó ifjú, szállj gyorsan lovadra, és sietve fuss el innen!” – és elbeszélt neki mindent. Ő pedig ezt mondta: „Ne félj, segíteni fogok rajtad Krisztus nevében.” Még beszéltek, amikor a sárkány kiemelte fejét a tóból. A leány reszketett a félelemtől, György azonban lovára pattant, keresztet vetett magára, és szembelovagolt a sárkánnyal, amely rárontott. György nagy erővel megforgatta lándzsáját, Istennek ajánlotta magát, és olyan súlyos csapást mért a sárkányra, hogy az a földre zuhant. Akkor megparancsolta a leánynak, hogy az övét kösse a sárkány nyakára, és vezesse be a városba. Az megtette, és a sárkány úgy ment utána, mint egy szelíd kutya.

Vittore Carpaccio: Szent György és a sárkány (1516)

A városban a nép rettenetesen megijedt, de György így szólt hozzájuk: „Ne rettegjetek, mert az Úristen küldött hozzátok, hogy megszabadítsalak benneteket ettől a sárkánytól. Ezért higgyetek Krisztusban, és keresztelkedjetek meg, akkor megölöm ezt a sárkányt.” Így hát a király és a nép megkeresztelkedett, György pedig kihúzta kardját, és megölte a sárkányt. Ugyanazon a helyen szép templomot építettek, és az oltárnál élő forrás fakadt, amely meggyógyított minden beteget, aki csak ivott belőle.

Szíriában már a 4. században építettek György-templomokat; Egyiptomban mintegy negyven templom és kolostor, Ciprus szigetén pedig hatvannál is több szentély viseli a nevét. Konstantinápolyban maga Konstantin császár építtetett templomot a tiszteletére. A görög egyházban György Demeterrel, Prokópiosszal és Theodorosszal együtt a nagy katonaszentek közé tartozik, akiket gyakran a nagyvértanúk névvel illetnek, és teljes katonai díszben ábrázolják őket. Rómában már az 5. századtól volt saját temploma. Tours-i Szent Gergely azt állítja, hogy Galliában még ereklyéit is tisztelték, és a Merovingok ősatyjuknak tekintették. Mainzban Sidonius püspök építtetett bazilikát a tiszteletére. Angliában és Skóciában már az angolszász időkben meglehetősen nagy tekintélye volt. 

Kolozsvári testvérek: Szent György szobra Prágában (1373)

Tisztelete a középkori Európában volt a legerősebb: a lovagok és a zarándokok oltalmazójának tekintették. Különösképpen a középkori Angliában volt nagy kultusza: Oroszlánszívű Richárdnak személyes védőszentje volt, és III. Henrik idejében az 1222-es oxfordi nemzeti zsinaton az angol királyság oltalmazójává nyilvánították. A szigetországban több mint százhatvan templomot szenteltek Györgynek, s ünnepét kötelezővé tették. III. Eduárdtól ered az angol hadsereg csatakiáltása: „Szent Györggyel Angliáért!”, valamint ő alapította Szent György oltalmába ajánlva a Térdszalagrendet (1348). A szent lovag tisztelete V. Henrik idejében érte el csúcspontját, amikor a canterburyi érsek rendelkezése szerint Szent György ünnepe ugyanazt a liturgiai rangot kapta, mint a karácsony. A reformáció ellenére az anglikán egyház is megőrizte György iránti szeretetét. A 20. század elején XV. Benedek pápa Szent Györgyöt újból Anglia védőszentjének nyilvánította.

Szent György tisztelete hazánkban a kereszténység felvétele óta jelen van a bizánci misszió közvetítésének köszönhetően. Szent István király nagyobb legendája szerint Koppány lázadását a kereszt dicsőséges jelének és Isten Anyjának oltalmában, Márton püspök és György zászlaja alatt verték le. Szerepel a Szent Korona alsó, bizánci részének egyik zománcképén is. 1326-ban alapította Károly Róbert az első nem egyházi lovagrendet, mely szintén az ő nevét viseli: Szent György Lovagrend.

Képe a Szent Koronán

György azonban a középkorban sem kizárólag a lovagok, katonák szentje volt, hanem a földművelő népé is, mint segítő szent. Egyszerre volt patrónusa a parasztoknak, lovaiknak és állatállományuknak. Elsősorban a naptárban elfoglalt helye adta neki ezt a feladatkört, és a tavasz kezdetén Szent György számos ősi népszokást „megkeresztelt”, amiknek termékenységi és rontáselhárító szerepük volt. Ünnepe időjárásjósló nap is volt. Ekkor történt a pásztorok, kocsisok, cselédek elszegődése az évre, továbbá a városi és falusi tisztújítás is.

Istenünk, magasztaljuk isteni hatalmadat, amely erőt adott Szent Györgynek,
hogy kövesse a szenvedő Krisztust. Gyöngeségünkben legyen számunkra erőforrás az ő példája. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Forrás
Diós István: A szentek élete
Magyar katolikus lexikon
Magyar néprajzi lexikon

Fotó: Wikipédia; Artsy.net

Magyar Kurír
(sza)

Anyák Napja

József Attila: Nem tud úgy szeretni

Nem tud úgy szeretni a világon senki,
mint az édesanyám tud engem szeretni.
Akármit kivántam megtette egy szóra,
még a csillagot is reám rakta volna.
Mikor a faluban iskolába jártam,
rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.
El nem tűrte volna ő azt semmi áron,
hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.
Éjjel – nappal őrzött mikor beteg voltam,
magát nem kimélte, csak értem aggódott.
Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében
öröm könnynek égtek, s csókolva becézett.
Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,
viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.
Lássak a szemében boldog örömkönnyet,
ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.

Május 10. Madarak és fák napja

Aranyosi Ervin: A fák és madarak napjára

Üzenem a fáknak és a madaraknak:

– Boldog az én szívem, örülök, hogy vannak!

Mert tudom a sok fa tüdeje a Földnek,

ők a teremtői a tiszta levegőnek.

Na, de nem csak ezért tisztelem a fákat,

akik élőhelyet adnak sok madárnak,

hanem szépek, zöldek, jó magasra nőnek,

tagjai lehetnek ligetnek, erdőnek.

Lombjuk palettája milliónyi zöldnek,

dicsérik munkáját az őket Teremtőnek.

Mennyi féle levél és hány féle termés,

ahogy lélegeznek, jól kitalált, elmés.

És ha a törzsüket gyakran megöleled,

energiát adnak, csodát tesznek veled.

Gyökereiken át beléd élet árad,

szeresd hát a fákat, hisz jobbak tenálad.

Hisz, mindent, mijük van, önzetlenül adják,

az embert jóságban jócskán meghaladják.

Te csak annyit tehetsz, óvjad, védjed őket,

csak hagyd őket élni, becsüld az erdőket!

S tudd, madárdal nélkül, unalmas a hajnal,

együtt ébredeznek a felkelő Nappal.

Manapság sok veszély leselkedik rájuk,

pedig lelket vidít reggeli trillájuk.

Ha figyeled őket, látod, csodaszépek,

és ha szomorú vagy, egy szép madárének

lelked megnyugtatja, elűzi a gondot,

leveszi lelkedről a fájó koloncot.

Színesek, pajkosak, jobbra-balra szállnak,

párjukat csábítva vígan dalolásznak.

Kedves kis lakói ligetnek, erdőnek,

mosolyt gerjesztenek, ha figyeled őket.

Üzenem a fáknak és a madaraknak:

– Ha én rajtam múlik, élnek, megmaradnak,

csak olyan pusztítja, aki élni sem mer,

csak a pénzt hajszoló, felelőtlen ember!

Szent Rita köszöntése
A reménytelen ügyek pártfogója: Casciai Szent Rita. Ma (május 22.) halálának napjára emlékezünk.

Üdvözlégy, dicsőséges Szent Rita, Krisztus kiválasztott jegyese, aki mindig meghallgattál és segítettél, vegyél pártfogásodba.

Szent Rita!. Te csodálatosan részesültél Urunk Jézus Krisztus kínszenvedésében. Közbenjárásod által nyerd meg nekem, hogy az élet szenvedéseit megadással viseljem és pártfogolj minden szükségemben Amen.

június 21.:Apák Napja

Radnóti Miklós:Apámhoz az égbe

Apám ott fenn az égbe!
Gondolsz-e néha rám?
Mert én sokszor bámulva a légbe…
Elgondolom, hogy milyen kár…
Hogy ily korán meghaltál… Apám!

Sokszor, ha az élet rögös utjain,
Abba a gyakran emlegetett
Göröngyökbe botlik meg lábam…
Elgondolom, hogy milyen kár…
Hogy nem vagy velem… Apám!

Ha az élet zajgó tengerén –
Irányitó, erős kéz kellene…
Hányszor, de hányszor megcsókolnám
A te jóságos, dolgos, de sajnos már holt kezed,
Elgondolnám közben, hogy milyen kár…
Hogy árván hagytál – Apám!

(APÁK NAPJÁRA)

ÉN, JÓZSEF,

az Apa, aki élt az Úr Akaratában. Öregen és fáradtan, de még itt vagyok. Nagyon is emlékszem, ahogy az emberek összesúgtak a hátam mögött, hogy nézd, ott megy Éli fia, az ács, aki se lát, se hall, annyira belebolondult abba a lányba, észre sem veszi, hogy egyre gömbölyödő hasában más ivadéka van. Ám én tudtam, hogy honnan jön az az ivadék. Igen, azt hitték, együgyű vagyok, ez sokszor a fizetségemen is meglátszott, de nem panaszkodtam soha. És később is, milyen egyszerű dolga volt velem az Úrnak, bármit üzent, teljesítettem. Mondta, gyermek fogant Mária méhében, de ne nyugtalankodjak, mert Isten Ő. És én hittem és tettem, amit tennem kellett. Mondta, keljek fel, menjek Betlehembe, és én felkeltem és mentem. Mondta, menjek Egyiptomba, és én mentem. Mondta, induljak haza, és én indultam. Megtettem bármit, hogy minden az Ő Terve szerint legyen. Ó, mikor a gyermek megszületett! Néztem gyönyörű arcát, és sortam a boldogságtól, mert tudtam, hogy az Úr minden egyes embert a saját képére teremtett. Milyen csodálatos látni a világban élőket, és rádöbbenni, hogy Istennek mennyi arca van! Lehet a pap a templomból, lehet a szomszéd Názáretből, lehet egy orr és ujjak nélküli leprás Jeruzsálam kapujában, lehet király, aki bíborban és aranyban jár, vagy szemétdombon kaparászó, gyermekét a mocsokban nevelő koldus, és lehetsz Te vagy én… És lehet a kisfiad. Mekkora misztérium ez a sokféleség, ez a milliárdnyi végtelenség, ez az Istenarcú Világ! Képes vagy szeretni ezt az Arcot? Képes vagy szeretni ezt a Világot? Én láttam Őt. Láttam gügyögő csöppségnek és láttam benne felnőni önmagamat, Istenben az embert, egyetlen gyermekben minden Életet. És láttam haldoklásomkor, amikor isteni arcán megszigorodott a szeretet, ahogy elgondolkodott az Atya tervén. Mert én csak örökbe fogadtam, mint egy árvát, ahogy az Úr is örökbe fogadja azokat, akik kérik Őt… A krisztusi testet büntető katonát éppúgy, mint az utcanőt. Szeretetével a szívében legszentebb szellemi mesterem, a fiam tanított meg erre a jóra. Emlékszem, játszottunk. Ott ültünk a magunk ácsolta asztalnál, és akkor ő azt mondta: győztem a játékban, Apa, akarsz egy visszavágót? És én akartam. Hiszen ebben a játékban nem tudtam veszíteni, mert én nem a győzelemre, hanem a tiszta szeretetre szomjaztam. És Te rám néztél, pici emberke, és örökre szomjamat oltottad, Kisfiam. Uram.

Július 26. Miről nevezetes?

Július 26-a Szent Anna, Szüz Mária édesanyjának napja, a magyar néphagyományban Kedd asszonya napja.Miért Kedd Asszonya?A kedd munkatilalmi nap volt az asszonyok számára: nem moshattak, és a gyermeket sem fürdethették meg, mert aki mos, azt megbünteti a kedd asszonya. Aki megszegte a tilalmat, azt a Boldogasszony megbüntette. A kedd az ország egész területén tilalmi nap volt, de csak keleten hozták kapcsolatba kedd asszonyával. Ez a tilalom a szomszédos népeknél is megtalálható. Ilyen a keddi boszorkány a románoknál, az oroszoknál a szerda asszony, az ukránoknál a haragos péntek, a németeknél Holle anyó, aki meg a csütörtökön végzett munkát büntette. ((( Legalább biztosítva volt a nőknek is a pihenőnap!))) A kérdésre, hogy ki a kedd asszonya azt felelték hajdan, hogy a Boldogságos Szűz, mert ünnepei keddre esnek. Ez persze nem pont így van. A főbb Mária-ünnepeket ha nézzük: Mária születése, vagyis Kisasszony-napja szeptember 8-ára, a Szeplőtelen fogantatás ünnepe december 8-ára, Gyertyaszentelő február 2-ára Gyümölcsoltó március 25-ére, Sarlós Boldogasszony július 2-ára és így tovább, vagyis Nagyboldogasszony napja augusztus 15-ére esik, tehát a dátum adott, a hét napjaiból bármikorra eshet. A Boldogságos Szűznek egyik ünnepe sincsen a keddi naphoz kötve.Akkor kicsoda?A keddi nap a Boldogasszony napja, akkor általában az asszonyokat különleges védelem illette meg, nem végezhettek nehéz, fizikai munkát, illetve tilos volt mosniuk. Népi vallásosság több Boldogasszonyt is ismer, köztük Kisboldogasszonyt. Máriát a kereszténység kezdetén Kisasszonynak hívták, és éppen a Nagyasszonnyal ellentétben kapta nevét. Vagyis Nagyboldogasszony nem Mária volt, hanem a népi képzeletben Szent Annát nevezték így. Nagyboldogasszony a gyermeket várók, és gyermekágyasok, valamin a kisgyermekek védője, és hozzá folyamodnak azok is, akiknek nem lehet gyermekük. Hogy segítségét megkapják, kilenc keddet böjtölnek pünkösd után. Szent Anna napjának tartották a keddet.Boldogasszony ágya:A magyar Nagyboldogasszony különlegessége, hogy a gyermekágyat Boldogasszony ágyának nevezték. Különféle tárgyakat helyeztek el benne, amelyek a védelmet szolgálták (pl. kést, fokhagymát, kakukkfüvet, kenyeret, sót).Ez a hiedelem a kereszténység felvétele előtt keletkezett. Miután a szülő nő kikel a gyermekágyból, és elmegy az avatásra, ezután eláldják a Boldogasszony poharát: a bába, vagy a legöregebb asszony jogosult elsőként megtenni ezt, és felmutatja a poharat, tehát valóban áldozatot mutat be. Áldozatot csak isteneknek szoktak bemutatni, vagyis a gyermekágyat őrző Boldogasszony eredeti alakja isten lehetett.De:Bár a Nagyboldogasszonynak és Szent Annának van közös vonása, MÉGSEM beszélhetünk azonosságról. Nagyboldogasszony ugyanis maga a termékenység, Szent Anna sokáig meddő volt és csak hosszú böjt és ima után került áldott állapotba. A keresztény egyház az évszázadok során MÉGIS összemosta az ősi magyar hagyományt és a 19. századra már sok faluban a meddő asszonyok pünkösdöt követően kilenc kedden át böjtöltek és Szent Annához, valamint Nagyboldogasszonyhoz egyaránt imádkoznak, hátha meghallgatásra találnak.Élet és halál a hagyományban:Szent Anna nap haláljósló napként is ismert volt Reggel a kíváncsiak virágkoszorút kötöttek és azt addig dobálták a háztetőre, amíg fennakadt. A babona szerint ahányadik dobásra akad fenn a koszorú, annyi év múlva halnak meg.Szent Anna alakja:A katolikusok Szűz Mária édesanyját tisztelik benne, BÁR Mária szüleiről, Annáról és Joakimról az újszövetségi könyvek egy árva szót sem szólnak. A legenda szerint Anna első férje volt Joakim. Sokáig nem volt gyerekük, végül is angyali jövendölést követően Anna teherbe esett és megszülte a Szűzanyát. Joakim aztán meghalt, Anna viszont újból férjhez ment. Új férjétől, Kleofástól fogant a „második” Mária, kinek négy fia lett Jézus unokatestvére, és – egy kivételével – apostola:. Anna Kleofást is eltemette, aztán meg újból férjhez ment, ezúttal egy Salamon nevű emberhez. Neki szülte a „harmadik” Máriát ( ez a név igen bevált), aki újabb unokafivéreket és apostolokat szült. Micsoda remek legenda egy nagy családról!A kopt keresztény felfogás a három Máriából egyet csinált, s fiaikat Jézus fivéreinek tette meg.Anna a hagyomány szerint július 26-án halt meg és szinte azonnal a keresztény szentek közé emelkedett, azóta ő bányászok, a hajósok, szabók, gazdaasszonyok, anyák, özvegyek, valamint a házasságban élők, S VAN-E AZ ELŐZŐVEL KAPCSOLAT, a járványos betegségben szenvedők és a haldoklók pártfogója. Sok asszony hozzá folyamodik segítségért, az ő tiszteletére böjtölnek, és az ő amulettjét viselik magukon a meddő, a várandós és a szülő nők.Tisztelték azok is, akiknek foglalkozása asszonyi gondoskodással*függ össze: szövőmunkások, csipkeverők, söprűkötők.Szent Anna- tó legendája„Vannak Nagyszerűbb, pompásabb, elragadóbb látványok Erdély tájai közt, de oly magasztos alig lehet több, mint a Szent Anna tava. A legrégibb időktől a legújabbig szüntelen vallásos eszmék Sion-köde lebegett e táj fölött, ez volt a rajongók, az ihlettek Libanonja, ami Izráelnek az Olajfák hegye, a hindunak a gangeszi szent völgy, az északi skandinávnak az Igdrazill árnyéka alatti magány, s a hellén költészet arany árnyképeinek a Tempe: az Erdélynek a Szent Anna tava.” -írta Jókai.És íme csodás legendánk:A Kárpát-medencei magyarság leghíresebb zarándokhelye a székelyföldi Szent-Anna tó. A Szent Anna-tó egy krátertó az Erdélyi Csomád-hegység egyik kialudt vulkáni kráterében, Tusnádfürdőhöz közel. Része a Mohos Természetvédelmi Területnek, amely a Csomád két kráterét foglalja magába. A másik kráterben a Mohos-tőzegláp található. A szép természeti képződmény keletkezéséről egy legenda szól, eszerint a tó helyén régen egy vár emelkedett.Mint egy nagy tál fenekén a víz, pihen Szent Anna tava égbenyúló hegyek aljában. Köröskörül fenyvesek koszorúzta hegyek. Járjatok be minden földet s szebb képet ennél nem találtok. Ugyan ki gondolná, hogy ennek a gyönyörűséges tónak a helyén egykor, réges-régen, szörnyű magas hegy volt s hogy tetején büszke vár, amely kevélyen nézett le a csíki meg a háromszéki falukra. De nem egymaga kevélykedett e vár Csík és Háromszék felett, átellenben, egy órányira, a ként lehelő, fojtós szagú Büdös barlang felett is vár állott. Jaj, de rég lehetett! Nyoma sincs most e várnak. No de az emléke megmaradt mindkettőnek.Két testvér lakott a két várban, mindkettő kevély, gőgös szertelen. Szívükben nem lakozott szeretet senki iránt. A föld népét sanyargatták, fosztogatták s egymást sem szerették. Mindig vetélkedtek, dicsekedtek: kinek van többje. Mind a két vár pincéjében kádakban, élére verve állt a tenger arany, ezüst.Egyszer aztán, honnét, honnét nem, messze földről egy nagy úr jött látogatóba a büdösi vár urához. Hatlovas hintón jött. No, ilyen hintót, ilyen hat lovat még nem látott. Színarany volt annak a hintónak a kereke, tengelye, rúdja; arannyal, ezüsttel, gyémánttal volt kiverve a lovak szerszáma s haj! a lovak tüzesebbek voltak a sárkánynál. Hiszen nem is volt többet nyugodalma a büdösi vár urának, amint meglátta ezt a hintót, ezt a hat lovat. Mindjárt rászegődött a vendégre, nem hagyta békében: adja el neki a hat lovat hintóstól, szerszámostól.- Adok érette hat kád aranyat.- Nem eladó, – mondotta a vendég.- Ráadásul a torjai uradalmat.- Nem eladó!- Megállj, – gondolta magában – azért mégis az enyém lesz.Nagy vendégséget csapott, folyt a bor, akár az Olt vize s mikor a vendég virágos kedvre derült, a büdösi vár ura elővette a kockajátékot. Arra számított, hogy majd a kockán elnyeri a lovakat hintóstól, szerszámostól. Hát jól számított, mert vele járt a szerencse. Elnyerte a vendégének mind a pénzét s tetejébe a hat szép lovat mindenestől. Ahogy aztán elbúcsúzott a vendég, első dolga volt, hogy meglátogassa testvérét. Csak úgy repesett a szíve az örömtől, mikor előállott a hatlovas hintó. Hej, de megirígyli majd ezt a testvére! Lehet aranya, ezüstje több mint ő neki, de ilyen hatlovas hintaja nincsen.A testvére éppen ott ült a vár pitvarában, mikor bevágtatott a hatlovas hintón. Szeme-szája elállt a csudálkozástól.- No, öcsém, van-e ilyen hat lovad? – kiáltott diadalmasan.- Ilyen nincs, – mondta az öcs – de lesz különb.- De már azt szeretném látni!- Hát még huszonnégy óra sem telik belé, meglátod!- Ennél különb! Én meg azt mondom, legyen a tied a váram s minden uradalmam, ha ennél különb hat lóval jössz hozzám.- Nem is hattal, tizenkettővel!A büdösi vár ura fel sem ment az öccséhez, csak meg akarta mutatni a lovait, hadd lepje el a sárga epe az öccsét, – megfordult s hazavágtatott, mint a sebes szél, még annál is sebesebben.Egész nap tünődött az öcs, hogy honnét szerezzen különb tizenkét lovat. Hiába tünődött, hiába törte a fejét, nem tudta elgondolni, hogy hol találna nagyhirtelen olyan hat lovat, nem olyat, különbet s nem is hatot, tizenkettőt. Keservesen megbánta a hirtelenkedését. Hanem egyszerre csak mi jutott eszébe? Az jutott eszébe, hogy várába hozatja a vidék legszebb tizenkét leányát, azokat hintóba fogatja s úgy megy a bátyjához. Összeparancsolta a jobbágyait s küldte őket mindenfelé, ki hol a legszebb leányt tudja, hozza ide.Egy fél nap sem telt belé, jöttek a jobbágyok s velük a leányok; voltak százan is, egyik szebb a másiknál, de a legszebb köztük egy Anna nevű volt. Ezt választotta először a vár ura. Aztán még tizenegyet melléje. S mikor ott állottak külön, szép sorjában, a szín alól előhúzatta aranyos hintaját s elébe fogatta a tizenkét leányt.Szegény leányok! Reszketve állottak a hintó előtt. Szemükből szakadt a könny mint a záporeső, feltekintettek az égre, onnét sóhajtottak segedelmet. Aztán az úr felugrott a bakra, kieresztette bakos ostorát, nagyot rittyentett, csak úgy zengett-zúgott belé az erdő.- Gyi előre, gyi!A leányok támolyogva léptek előre, de meg sem tudták mozdítani a nehéz hintót. Hej, szörnyű haragra gerjedt a hatalmas úr! Elővágott a rézcsapós ostorral, éppen Annára, aki legelől állott. Patyolat fehér húsából kiserkedt a vér s jajszava felhatott a magas egekig.- Gyi, Anna gyi! – ordított az úr s másodszor is rávágott.- Verjen meg az egek Ura! – jajdult fel Anna. Süllyedj a föld alá, ártatlanok megölő gyilkosa!S ím, abban a pillanatban elfeketedett az ég, villámlott, dörgött, ég, föld megindult, recsegtek-ropogtak a fák, a vár tornya ingadozni-hajladozni kezdett, aztán hirtelen összeomlott, utána az egész vár s a föld süllyedt mind alább, alább, mígnem egyszerre víz alá borult. És halljatok csudát, mikor lecsendesült az ég haragja, a vár helyén egy gyönyörűséges tó pihent s a tóban tizenkét hattyú úszkált. Távol tőlük egy sárkány vergődött a tó forgatagában, erőlködött, hogy megfogja a tizenkét hattyút, de nem tudott kikerülni a forgatagból.A tizenkét hattyú meg csak úszott, úszott szép csendesen, kiszállottak a tó partjára, ottan megrázkódtak s leánnyá változtak ismét. Siettek haza mind a falujukba, csak Anna maradt ott. Kápolnát építtetett a tó partjára s ebben a kápolnában töltötte az életét csendes imádkozással. És jöttek, zarándokoltak a népek mindenfelől a kis kápolnához, együtt imádkoztak a szentéletű leánnyal, kit még életében szentnek nevezének, halála után pedig róla nevezték el a tavat Szent Anna tavának.E nap a kender nyűvésének kezdőnapja.Tánczos Erzsébet írásaFestmény: Murillo: Szent Anna tanítja Máriát (17. század)

Assisi Szent Klára szűz

KULTÚRA – 2020. augusztus 10., hétfő | 20:21

 

„Szent Ferenc kicsiny palántája” a klarisszák rendjének alapítója volt. Regulája mellett végrendelete, valamint négy Prágai Szent Ágneshez írt és egy Ermentridus nővérhez írott levele maradt fenn.

Klára Assisiben született a 12. század végén. Családja az ősi és gazdag Offreducci-Favarone nemzetséghez tartozott, palotájuk Assisi központjában, a San Rufinóról elnevezett székesegyház terének egyik oldalán állt.

Klára két unokaöccse, Silvestro és Rufino Ferenc követői lettek a szegénység útján. 1210-ben Klára meghallotta Ferencet, amint a dóm mellett prédikált. Szavai, melyekkel a megfeszített Krisztus radikális követéséről beszélt, megindították Klárát. Ferenchez fordult tanácsért, mit tegyen. A régebbi legenda elmondja: „Szent Ferenc atyánk a világ elhagyására buzdította. Élénk érveléssel mutatta meg neki, hogy milyen ostoba a világ reménysége, milyen álnok a világi dicsőség, és arra tanította, hogy a szüzesség drágagyöngyét őrizze meg annak a csodálatos Vőlegénynek, aki az emberek iránti szeretetéből lett emberré.”

Simone Martini: Assisi Szent Klára és Árpád-házi Szent Erzsébet 
(Szent Ferenc-bazilika, Assisi, 1320–25)

Ferenc azt tanácsolta Klárának, hogy virágvasárnap (1211. március 18-án) ünnepi öltözékben menjen a székesegyházba misére. A püspököt értesítették Klára tervéről, ezért miután megszentelte a pálmaágakat a körmenet előtt, lejött a szentély lépcsőjén, és egy ágat a lépcső aljában álló Klára kezébe adott, jelezvén ezzel, hogy a maga részéről hozzájárul kolostorba vonulásához.

Klára tudta, hogy a családja minden erejével ellenezni fogja kolostorba lépését, ezért egy barátnője kíséretében megszökött szülei házából. Maguk mögött hagyták a várost, és lefelé ereszkedtek a Porciunkula-kápolna felé. E kápolnában Klára letette minden ékességét, és Szent Ferenc kezéből magára öltötte a bűnbánók szürke ruháját, fátylát, és derekára kötötte a bűnbánat kötelét.

Szent Klára öltözéke

A rokonok teljesen elképedtek, amikor másnap kiderült, hogy mit tett Klára, aki akkor már a Bastia melletti Szent Pál bencés apácakolostorban volt, ahova az éjszaka folyamán Ferenc elvitte. Családja minden módon vissza akarta vinni Klárát a városba, de nem tudta eltántorítani szándékától. Mikor már sokáig húzódott a meddő vita, Klára az egyik kezével megragadta az oltárterítőt – ezzel a régi szokás szerint menedékjogot kért a templomtól –, másik kezével pedig lekapta fejéről a kendőt, s a rokonok meglátták lenyírt fejét. Ebből megtudhatták, hogy Klára visszavonhatatlanul Istennek szentelte magát.

Ezt követően az apácák úgy határoztak, hogy a várható zaklatások miatt jobb lesz, ha Klára és barátnője elhagyják a zárdát. A Panso melletti San Angelo-kolostorba mentek, ahol Klára húga, Ágnes is csatlakozott hozzájuk. Az apácák itt is féltek, ezért április végén útjukra bocsátották a „szökevényeket”. Ferenc ekkor úgy határozott, hogy véglegesen az Assisi melletti San Damiano-kápolna mellett telepíti le őket. Itt alakult meg a ferences apácák első kolostora.

Ismeretlen olasz mester: Szent Klára-oltárkép (13. század) 

Klára haláláig a kolostor lelkianyja volt. Sokan határozták el, hogy csatlakoznak hozzá. Nemcsak a legkisebb húga, Beatrice, hanem édesanyja, Hortulana asszony is felvételét kérte a kolostorba, amikor megözvegyült.

Klára nagy elszántsággal kezdte kolostori életét, és nagyon sokat követelt önmagától, annyira, hogy Szent Ferencnek kellett közbelépnie, és a vezeklésnek korlátot szabnia. Nővéreitől azonban nem kívánta meg ezt a szigort, sőt, állandóan mérsékletre és józanságra intette őket.

A kolostor csendjében, kiszakítva a világ forgatagából, abból a felismerésből formálta meg az életet, hogy a szerzetesek az egész titokzatos test minden tagjáért felelősek, életük összefügg az összes keresztény életével, és sokaknak segítségére vannak. Ezzel elzárt szegénységük apostoli távlatokat nyert.

A kolostorban igazi szegénység uralkodott. Így írt Klára Prágai Szent Ágnesnek: „Ó, boldog Szegénység! Örök gazdagságot rejt magában azok számára, akik szeretettel ölelik magukhoz! Ó, szent Szegénység! Isten a mennyek országát ígéri és a boldog élet hervadhatatlan koszorúját adja annak, aki birtokolja a szegénységet, és törekszik utána. Ó, Szegénység, mennyire tetszel Istennek! Az Úr Jézus Krisztus, ki a mennyet és a földet kormányozza és vezérli, aki szólt, és mindenek lettek, páratlanul magához ölelt!”

Giotto di Bondone: Szent Ferenc eljegyzése Szegénység úrnővel
(Szent Ferenc-bazilika, Assisi, 1320 körül)

Klárának hosszasan meg kellett küzdenie ezért a szegénységért. A IV. lateráni zsinat ugyanis 1215-ben úgy rendelkezett, hogy az új szerzetesi közösségnek a már meglevő regulák közül kell kiválasztaniuk életszabályukat. Kláráék számára legkézenfekvőbb a bencés apácák regulája lett volna, de ez a regula azt a szegénységet, amelyet Klára Ferenctől megismert, nem biztosította. Ferenc olyan regulát adott testvéreinek és nővéreinek is, amely szerint nemcsak egyenként, hanem közösségben sem birtokolhatnak semmit, és megélhetésükért koldulniuk kell. Ahhoz, hogy törvényesen élhessenek ebben a formában, Klárának meg kellett szereznie a pápai jóváhagyást. Ezért harcolt a szó szoros értelmében mindhalálig. Nem türelmetlenkedett, nem lázadozott, de harcolt, nagyon következetesen.

III. Ince pápa végül megadta a klarissza apácáknak a szegénység privilégiumát, ami annyit jelentett, hogy a ferences nővéreket senki nem kényszeríthette arra, hogy vagyonuk legyen. A regula jóváhagyását pedig IV. Incétől kapták meg, aki maga vitte el azt Klára halálos ágyához 1253. augusztus 9-én. Klára életének legnagyobb öröme volt ez.

Giotto di Bondone: Assisi Szent Ferenc és Szent Klára (1296–1304)

IV. Ince pápa két alkalommal is felkereste Klárát. Megrendítő találkozások voltak ezek a pápa és a szegény, ágyban fekvő apáca között. (Klára 1244-től kezdve szinte folyamatosan ágyban fekvő beteg volt.) A pápai udvarból leginkább Hugolino bíboros ismerte fel a szent jelentőségét, az a Hugolino, aki később IX. Gergely pápa lett. Így írt Klárának: „Rád bízom a lelkemet, és úgy ajánlom a gondjaidba, ahogyan Krisztus a kereszten Atyjának ajánlotta a lelkét. Az ítélet napján majd számot adsz róla, ha nem fogsz gondoskodón törődni a lelkemmel. Én ugyanis bizonyos vagyok abban, hogy eléred a legfőbb Bírónál azt, amit állhatatos önátadásoddal és számtalan könnyeddel kérsz.”

Heiligenkreuzi mester: Szent Klára halála (1410)

Miután Klára 1253. augusztus 11-én meghalt, a pápa Perugiából bíborosaival együtt eljött a temetésére. 1255. augusztus 15-én avatták szentté. Ünnepét azonnal felvették a római naptárba, augusztus 12-ére. 1969 óta augusztus 11-én ünnepeljük.

Jóságos Istenünk, te az evangéliumi szegénység szeretetét oltottad Szent Klára szívébe. Közbenjárására add, hogy mi is kövessük a szegény és alázatos Krisztust, és így eljussunk színed látására a mennybe. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Források
Diós István: A szentek élete
Puskely Mária: A keresztény Európa szellemi gyökerei. Az öreg földrész hagiográfiája

„Ötven évig viseled sebeimet, azután hozzám jössz” – Pietrelcinai Szent Pio atya

KULTÚRA – 2020. szeptember 23., szerda | 5:59

 16

Pio atya életútját idézzük fel mennyei születésnapján, liturgikus emléknapján, szeptember 23-án.

Pio atya Francesco néven, kisbirtokos szülők hét gyermeke közül a negyedikként született az olaszországi Pietrelcinában 1887. május 25-én. Már kisgyermekként részt vett a gazdaság körüli munkában. A bárányok őrzése közben gyakran látott egy szakállas szerzetest, aki adományokat gyűjtött. A kisfiú elhatározta, ő is olyan szerzetes lesz, akinek szakálla van. Szívesen időzött az Angyalok Királynéja-templomban, amikor egyedül volt, a rózsafüzért imádkozta. 

Ötéves volt, amikor egy nyári délután a Szent Anna-templomban megjelent neki Jézus Szentséges Szíve. Ettől kezdve rendszeresen voltak látomásai, őrangyalát is látta. Nagyon korán fölébredt benne a vágy a Jézus szeretetéért való szenvedés iránt. Olykor az ágya mellett a földön aludt, párnája egy kő volt. Egy parasztember tanította meg írni és olvasni, amikor pedig a család megértette, hogy szerzetes akar lenni, magántanítókra bízták.

1902 decemberében az Úr megmutatta Francescónak, hogy egész élete folyamatos és kemény harc lesz a sátánnal. Nem sokkal később, 1903. január 5-én éjszaka egy fenséges, nagyon szép férfi megragadta a kezét, arra buzdítva, hogy vegye föl a harcot egy félelmetes és igen nagy termetű emberrel; és ezt ígérte neki: „Segíteni foglak, és nem engedem, hogy legyőzzön, mindig melletted leszek, hogy te győzd le őt.” 

Másnap Francesco Morconéban jelentkezett a kapucinus konventbe. Január 22-én beöltöztették, és a kapucinusok szokása szerint szülőhelye után a Pio nevet kapta. Örömmel viselte a noviciátius kemény fegyelmét, és már ekkor elhatározta, hogy a szenvedésben fölajánlja magát az emberiségért. 

1905 decemberében áthelyezték a San Marco La Catolában lévő Szent Illés-konventbe, majd 1906 áprilisában továbbküldték a Campobasso melletti Szent Illés-konventbe. Itt tett ünnepélyes fogadalmat 1907. január 27-én, és itt végezte a gimnáziumot.

A szigorú élet – fűtetlen szobák, mezítláb viselt saru – és az önkéntes vezeklések hamar megrendítették egészségét, ezért elöljárói hazaküldték Pietrelcinába gyógyulni és megerősödni. Az év végén aztán a montefuscói konventben kezdte meg teológiai tanulmányait. 1910. augusztus 10-én szentelték pappá a beneventói székesegyházban. Szülőfaluja templomában mondta első szentmiséjét. 

Ebben az időben az ördög gyakran és olyan gorombán támadta, hogy ahhoz hasonlót csak Vianney Szent János életéből ismerünk. Pio azonban megkapta a fölismerés és a kitartó harc kegyelmét – a kísértőt csak Barbablunak nevezte.

Egészségi állapota miatt elöljárói ismét hazaküldték. Többször visszatért ugyan a konventbe, de rövid idő alatt visszaesett a betegségbe. Végül XV. Benedek pápától 1915 februárjában engedélyt kapott a tartós kolostoron kívüli életre. Pietrelcinában kápláni teendőket, hitoktatást végzett, gyóntatott, ájtatosságokat vezetett. A szentmisét egyre inkább engesztelő áldozatként élte át. Mivel zajlott az első világháború, behívták katonának, de az első vizsgálat után Casertába küldték a katonai kórházba, ahol tüdőbaja miatt elbocsátották. Elöljárói 1916 februárjában Foggiába, júliusban az Adriai-tenger partjához közeli San Giovanni Rotondó-i konventbe (itt, Garganóban jelent meg 492. május 8-án Szent Mihály főangyal) küldték. Itt töltötte aztán élete hátralévő részét, több mint ötven évet.

Egy levele szerint 1910-től viselte a láthatatlan stigmákat. 1912. április 18-án átélte a szívcsere kegyelmét, és megkapta a könnyek adományát is: sokat siratta a maga és mások bűneit. Idegen nyelvekre az őrangyala tanította. 1918 augusztusában átélte a szív megnyitásának (transverberatio) kegyelmét, szeptember 20-án pedig megjelentek testén Krisztus látható, vérző sebei, a stigmák. Az Úr Jézus egyszer azt mondta neki: „Ötven évig viseled sebeimet, azután hozzám jössz.” Így is lett: pontosan ötven év múlva halt meg, s halála pillanatában a sebek behegedtek.

A stigmatizáció mellett több más, igazolt rendkívüli jelenség is kísérte Pio atya életét: a gyónók lelkének, gondolatainak olvasása, bilokáció, rendkívül magas testhőmérséklet (48 fok), ezenkívül nagyon kellemes, intenzív virágillat kötődött jelenlétéhez, illetve az általa használt tárgyakhoz.

Az emberek mindeközben keresni kezdték, egyre többen mentek el San Giovanni Rotondo konventjébe, hogy találkozzanak vele. Ezzel együtt megkezdődtek a vizsgálatok stigmáinak hitelességéről. A kiküldött orvosok többsége kételkedett, de egyikük, Festa doktor nyilvánvalóan természetfölötti jelenségnek minősítette a sebeket. Egy hivatalos vizsgálatot végző egyházi személy ezt a jelentést küldte Rómába: „Pio atya ördögtől megszállott, s a konvent tagjai csalók gyülekezete.” Ezért a Szent Officium 1923 nyarán úgy nyilatkozott, hogy a szerzetessel kapcsolatos dolgokat nem tekinti természetfölöttinek. Ellenségei még a konventből is el akarták távolíttatni, hogy a zarándoklatoknak véget vessenek. A környék lakói azonban fölkészültek arra, hogy mindenáron megvédik őt, s ennek láttán az egyik miniszter személyesen járt közben Merry Del Val vatikáni államtitkárnál, aki kieszközölte Pio atya maradását. A Szentszék azonban 1924. június 24-én megtiltotta neki, hogy hívőket fogadjon, gyóntasson vagy bármi módon kapcsolatot tartson velük. Ezért évekig remetei elszigeteltségben élt, és teljesen egyedül misézett. Végül azonban XI. Piusz pápa egy újabb vizsgálat után, 1933-ban visszavonta a korábbi rendelkezéseket.

Pio atya július 16-án misézett újra nyilvánosan, hívők részvételével. Egy év múlva újrakezdte a gyóntatást is. Ettől kezdve élete a reggeli szentmise után vég nélküli gyóntatásokból állt. 

Már 1925 januárjában megnyitott egy húszágyas kis kórházat a szegény betegek szenvedésének enyhítésére. A kórház bővítése érdekében aztán 1940-ben gyűjtés kezdődött: maga Pio atya kezdte az adakozást egy öreg nénitől alamizsnaként kapott arany tízfrankossal. Az adományokat a magyar származású Kisvárday Károly patikus kezelte. Amint híre ment a kezdeményezésnek, Itáliából és az egész világból áradni kezdtek az adományok, olykor több milliós tételekben. Bajocchi grófnő például, miután Pio atya csodával meggyógyította, egész jövedelmét rendelkezésére bocsátotta. Az építkezést 1947 májusában kezdték, és végül kilenc év múlva áldották meg a Casa sollievo della Sofferenzát (a Szenvedés Enyhítésének Házát).

Pio atya bilokáció révén Mindszenty bíborost is felkereste a börtönben, és segített neki misézni. Ezt maga mondta el később egyik rendtársának. E látogatást örökíti meg a San Giovanni Rotondóban Pio atya sírja fölött látható mozaikalkotás egyik jelenete, amelyet 2009-ben XVI. Benedek pápa áldott meg.

1968. szeptember 20-án ünnepelték Pio atya stigmatizációjának 50. évfordulóját, 22-én, vasárnap tolószékben mondta el utolsó szentmiséjét. A végén az áldásra föl akart állni, de összeesett. Éjszaka még egyszer meggyónt, kérte a szent kenetet, s testvérei és a hívők imádsága közben 23-án éjjel 2 óra 30 perckor meghalt. A konvent templomának kriptájában temették el, temetésén több mint százezer ember vett részt. 

Egy bizonyítottan csodás gyógyulás után II. János Pál pápa 1999. május 2-án boldoggá, egy újabb gyógyulás után 2002. június 16-án szentté avatta Pio atyát.

„Pietrelcinai Szent Pio atya egész életében mind jobban igyekezett hasonlítani a keresztre feszítettre: mindvégig annak teljes tudatában volt, hogy arra hivatott, egészen különleges módon legyen a megváltás művének munkatársa. E nélkül a folytonos keresztre való utalás nélkül nem lehet megérteni az ő életszentségének titkát. Isten szemében ugyanis a kereszt az üdvösség valódi eszközévé vált, az egész emberiség számára, az az út, amelyet maga Jézus is ajánl mindazok számára, akik Őt követni akarják” – fogalmazott a szenttéavatási szentmise homíliájában II. János Pál pápa.

Mindenható, örök Isten, te Szent Pio áldozópapnak megadtad azt a kegyelmet, hogy különleges módon részesedjék Fiad szenvedésében, és papi szolgálata által megújuljanak közöttünk irgalmasságod csodái. Közbenjárására add, hogy mi is részt vállaljunk Krisztus szenvedésében, és így feltámadásának dicsőségében is részesüljünk. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Forrás
Magyar katolikus lexikon

Magyar Kurír

Szeptember 23. SZENT PIO atya ünnepe.A szentmise után összeesett. Giuseppe atyával kerekesszékbe ültettük, és felvittük a szobájába. Azt mondogatta: „Fiaim, fiaim…” Tudta, hogy eljött az ideje. Egy idő óta már mondogatta, hogy közeleg az óra. Éjjel rosszabbodott az állapota. Az éjszakás nővér odahívta Maria atyát: „Ébredjen, Pio atya nagyon rosszul van!” Fél háromkor halt meg, nagyon békésen, nyugodtan. Pio atya úgy ment el, mint egy gyermek: egyszerűen, békésen. Fél háromkor vett utoljára levegőt, karosszékében ülve. A teste nem indult oszlásnak, romlatlan maradt.

Október 1- Az idősek világnapja

Nagyon nagy szeretettel, és tisztelettel köszöntjük őket, Óbecsey István: Szeressétek az öregeket c versével…

Nagyon szépen kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
A reszkető kezű ősz apákat,
A hajlott hátú jó anyákat.
A ráncos és eres kezeket,
Az elszürkült, sápadt szemeket.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket!

Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket,
Adjatok nekik szeretet.
Szenvedtek Ők már eleget,
A vigasztalóik ti legyetek.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket!

Ne tegyétek Őket szük odúkba
Ne rakjátok Őket otthonokba.
Hallgassátok meg a panaszukat,
Enyhítsétek meg a bánatukat.
Legyen hozzájuk szép szavatok,
Legyen számukra mosolyotok.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket!

Ők is sokat küzdöttek értetek ,
Amíg fölnevelkedtetek.
Fáradtak Ők is eleget,
Hogy ti módosabbak legyetek.
Ők is elfogadtak titeket,
Mikor Isten Közéjük ültetett.
Azért én kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket!

Ha majd az örök szeretet
Elhívja Őket közületek,
Ti foglaljátok el helyüket,
Mert ti lesztek majd a

Assisi Szent Ferenc

KULTÚRA – 2020. október 4., vasárnap | 6:00

 9

Október 4-e szentje: Assisi Szent Ferenc. Minden idők egyik legnépszerűbb szentje, már életében legendák születtek róla, alakja számos képzőművészt, zeneszerzőt, írót, filmrendezőt ihletett meg. XVI. Benedek pápa az „életszentség óriásának” nevezte.

Ferenc az 1180-as évek elején született Assisiben. Posztókereskedő édesapja az észak-itáliai város leggazdagabb embere volt, Franciaország iránti szeretetéből becézte kisfiát, akit Jánosnak kereszteltek, Francescónak, vagyis kis franciának.

A húszéves Ferenc egy hadjárat során megsebesült, s foglyul ejtették. Szabadulása után visszatért szülővárosába, és fokozatosan felhagyott a nagyvilági élettel. Megtérése meghatározó mozzanata volt találkozása egy leprással, valamint a San Damiano-templomban átélt misztikus élménye, amikor Krisztus háromszor így szólt hozzá a keresztről: „Ferenc, menj, és javítsd meg omladozó házamat!”

Giotto: Szent Ferenc a San Damiano keresztje előtt imádkozik

1208-ig remeteként élt, majd egyre többen csatlakoztak hozzá. Ő azonban nem mert a saját elgondolása szerint életszabályt adni társainak, ezért valamennyien a Szent Miklós-templomba mentek, ahol az oltáron ki volt téve az evangéliumoskönyv. Ferenc találomra felütötte a könyvet, és erre a helyre talált: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között!” (Mt 19,12). Ekkor felkiáltott: „Testvérek! Ez a mi életünk! Ez a mi regulánk! Menjetek hát, és tegyétek meg, amit hallottatok!” Mindez 1209. április 15-én történt. Ez a nap a ferences rend születésnapja.

Néhány év alatt a testvérek száma elérte az ötezret. Ferenc Rómába ment, és III. Ince pápa jóváhagyását kérte életformájukra. A pápa érezte, hogy Ferencet Isten világosította meg és indította el útján.

A legenda szerint III. Ince pápa álmot látott: látta, hogy a lateráni bazilika összedőlni készül, de egy jelentéktelen kis szerzetes a templom mellé áll, s miközben ő maga egyre nagyobb lesz, a vállával megtámasztja az épületet. Néhány nappal később megjelent Ferenc társaival a pápa előtt. Ekkor hangzott el a felismerés: „Valóban ez az a szerzetes, aki Isten egyházát megtámasztotta, és megmentette a pusztulástól!”

Ferenc és szerzetestestvérei az Angyalos Boldogasszony-kápolnában, vagyis a Porciunkulában telepedtek le. A kápolna körül gallyakból építették a kunyhóikat a testvérek. Ferenc a szegénységet úgy tekintette, mint „Krisztus menyasszonyát”.

A Porciunkula-kápolna

A Porciunkula-kápolna (a portiuncula szó jelentése: „kicsinyke osztályrész”) Assisitől délre, a városhoz közeli erdőben állt. A 6. században épülhetett, a 13. század elején a Monte Subasió-i bencések birtoka volt. Szent Ferenc 1208 körül helyreállította a romos kápolnát, mely jelentős hellyé vált életében. 1209. február 24-én, Mátyás apostol ünnepén itt hallotta meg a szegénység evangéliumát (Lk 9,3–5). 1211-ben a bencések neki ajándékozták. A melléje épített „kolostor” lett a ferences rend ősi anyaháza. A kápolna körül tartotta évenként, pünkösdkor a rendi káptalant.

A rend tagjainak száma tovább növekedett. Mikor Assisi egyik nemesi családjának fiatal leánya, Klára is Ferenc követői közé állt, megszületett a ferences közösség női ága, a klarisszák rendje.

Ferenc tekintélyét mindenki elismerte, ezért békét tudott közvetíteni a sokféle háborútól gyötört világban. 1210-ben Assisiben az addig viszálykodó ellenfelek, Guido püspök és a város vezetői az ő hatására „örök békeszerződést” kötöttek egymással, Arezzóban pedig megakadályozta a polgárháborút. A keresztes hadjáratoknak is véget akart vetni, és az iszlámot nem karddal, hanem prédikációval akarta megtéríteni. Két sikertelen út után 1219-ben sikerült eljutnia a szaracénok közé. A szultán megcsodálta ezt a rendkívüli embert, meghallgatta a prédikációját, de a megtérésre nem volt hajlandó. 1220-ban Ferenc a Szentföldre is ellátogatott.

A szent sok békeszerzésének egyik különleges esete maradt fenn a gubbiói farkas legendájában. Gubbio környékén egy rendkívül vad farkas garázdálkodott. Kegyetlenül pusztított, széttépett állatokat és embereket egyaránt, és az egész vidék rettegett tőle. Ferenc minden figyelmeztetés ellenére odament a vadállathoz, és így beszélt hozzá: „Igen nagy bajokat okoztál, megérdemelnéd, hogy úgy bánjanak el veled, mint a gonosztevőkkel, azaz kivégezzenek. Ellenségeddé tetted az egész várost. Én azonban szeretnék békét kötni közted és köztük.” Akkor a rettenetes vadállat magába szállt, követte Ferencet, és bement vele együtt a városba. Ott a piacon, az egész nép jelenlétében ünnepélyesen megkötötték a békét.

Ferenc megtérése pillanatától haláláig odaadó tisztelettel követte és hirdette a megfeszített Krisztust. 1224-ben, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén az Alverna-hegyen imádkozott, amikor Krisztus csodálatos módon megújította szenvedésének jegyeit, a szent sebeket szolgájának testében.

Giotto: Szent Ferenc stigmatizációja

Szent Ferenc nem volt tudós, mégis olyannyira magában hordozta a Szentírás szellemét, hogy művelt teológusok csodálkoztak el a szentírás-magyarázatain. Egy domonkos teológus így nyilatkozott róla:

Ennek az embernek a teológiája tisztaságával és emelkedettségével a sas szárnyalásához hasonlít, amihez mérten a mi tudományunk hason csúszik a földön.”

Assisi szentjének tiszta lelkében háborítatlan öröm lakozott. A tökéletes öröm titkáról így tanított, amikor egy téli reggelen a Porciunkula felé tartottak: „A testvérek jó példája, a csodatevő erő, a betegek gyógyítása és a halottak feltámasztása – nagy dolgok ezek, Leó testvér! De mindennél több a tökéletes öröm. Nem található az sem a tudományban, sem a nyelvek adományában, sem a nagy prédikálótehetségben, és mégis az egész világot meg lehet vele téríteni. S ha mi most megérkezünk a Porciunkulához, és várnunk kell a kapu előtt az esőben és a hidegben, mert a kapus megvárakoztatja a hívatlan vendégeket, és mi ezt türelemmel elviseljük – ó, Leó testvér, írjad csak –, ebben áll a tökéletes öröm! És ha a további zörgetésünkre a kapus furkósbottal kirohan, megragadja a kapucninkat, a földre ránt, és a hóban tetőtől talpig jól elver minket, ha mi ezt is türelemmel és Krisztus szenvedésére gondolva zokszó nélkül el tudnánk viselni – írjad csak, Leó testvér –, ebben áll a tökéletes öröm!”

Ferencben mély tisztelet és csodálat élt Isten teremtett világa iránt. Költeménye, a Naphimnusz nem pusztán gyönyörködés a természet szépségeiben, hanem Ferenc belső lelki érésének gyümölcse.

II. János Pál pápa 1979-ben az ökológiával foglalkozók védőszentjévé nyilvánította Szent Ferencet.

Giotto: Szent Ferenc a madaraknak prédikál

„Szent Ferenc a teremtés sértetlensége iránti mély és őszinte tisztelet példáját kínálja a keresztények számára. Mint a szegények barátja, aki szeretetben élt Isten minden teremtményével, Szent Ferenc az egész teremtést – állatokat, növényeket, természeti erőket, sőt, Napfivérét és Holdnővérét is – meghívta, hogy együtt tiszteljék és dicsőítsék az Urat. Az assisi nincstelen tanúbizonyságát adja annak, hogy ha békében élünk Istennel, nagyobb készséggel fogjuk építeni a békét az egész teremtéssel is, ami elválaszthatatlan a népek közötti békétől.”

(II. János Pál pápa: Az ökológiai válság: közös felelősségünk. Üzenet a béke világnapjára. 1990. január 1.)

* * *

„Szent Ferenc misztikus volt, zarándok, aki egyszerűen és csodálatos összhangban élt Istennel, másokkal, a természettel és önmagával. […] Ferenc valahányszor nézte a napot, a holdat vagy akár a legkisebb állatokat, mindig énekelni kezdett, és dicsérő énekébe az összes teremtményt bevonta. […] számára valamennyi teremtmény fivér és nővér volt, aki szeretetkapcsolatban állt vele. Ezért feladatának érezte, hogy mindennek gondját viselje, ami csak létezik. […] Szent Ferenc szegénysége és egyszerűsége nem merőben külső aszketizmus volt, hanem valami gyökeresebb: lemondás arról, hogy a valóságot puszta használati tárggyá alakítsa, amely felett rendelkezni lehet. […] Szent Ferenc – hűen a Szentíráshoz – azt javasolja, hogy a természetet olyan ragyogó könyvnek tartsuk, amelyen keresztül Isten beszél hozzánk, az ő szépségéből és jóságából tükröz vissza nekünk valamit. ”

(Ferenc pápa: Laudato si’)

Halála előtt Ferenc megáldotta testvéreit, felolvastatta Jézus búcsúbeszédét, és még egyszer átnyújtott a jelenlévőknek egy-egy falat kenyeret. Ezután megkérte őket, hogy vetkőztessék le, és fektessék le a puszta földre – azt akarta, hogy a végső szegénység legyen a halotti ruhája. A halált „Isten hozott, Halál testvér!” felkiáltással fogadta, és énekelve adta vissza lelkét az Úrnak 1226. október 3-án a Porciunkulában.

Giotto: Szent Ferenc halála

Alig két évvel később IX. Gergely pápa a szentek sorába iktatta. Ünnepét azonnal felvették a római naptárba, október 4-i dátummal.

Istenünk, te megadtad Assisi Szent Ferencnek, hogy a szegénységben és alázatosságban Krisztushoz váljék hasonlóvá. Tégy készségessé minket, hogy mi is az ő útján járva kövessük Fiadat, és örvendező szívvel veled egyesüljünk! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységbe, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Forrás
Diós István: A szentek élete
Magyar katolikus lexikon

Magyar Kurír

Az Állatok Világnapját

1931-től ünnepeljük, ugyanis egy környezetvédelmi konferencián Firenzében (Olaszország) indult útnak, azóta pedig számos országban elterjedt. Ez a nap nem csak a veszélyeztetett állatoknak szól, hanem minden állatnak és élőlénynek a földön.

A dátumot október 4-ét nem véletlenül választották ki, ugyanis ez a dátum Assisi Szent Ferenc, az állatok védőszentjének a napja.

Assisi Szent Ferenc (1181-1226) gazdag családból származott, ám az évek során úgy döntött, szegénységben éli le az életét és katolikus szerzetesnek állt, majd később megalapította a ferences rendet.Ettől fogva a világ számos pontján prédikált, a legendák szerint még az állatoknak is. Éppen ezért a régi festményeken, szobrokon, mindig valamilyen állat társaságában ábrázolták.Egy napon …”Szent Ferenc Cannarióban prédikálni kezdett a népnek, de előbb megparancsolta a fecskéknek, hogy hallgassanak, míg el nem mondja beszédét. Azok azonnal engedelmeskedtek… Továbbmenve fölemelte tekintetét, észrevette, hogy az úttól nem messze a fákat óriási madársereg lepte el. Egészen elámult a madarak hihetetlen sokasága láttán, és azt mondta társainak: „Várjatok meg itt, amíg prédikálok húgocskáimnak, a madaraknak.” Letért a mezőre, odament a madarakhoz, és elkezdett beszélni a földön csipegetőkhöz, mire a fákon ülők is mind odasereglettek, valamennyien szép csöndben várták végig a beszédet, s el nem szálltak addig, amíg Szent Ferenc áldásával égnek nem eresztette őket. Amikor Szent Ferenc közöttük sétált, s csuhájával megérintette a madarakat, akkor sem repült el egyik sem.”Assisi Szent Ferenc számos prédikációjában beszélt az ember és állat kapcsolatáról. Azt mondta, hogy “az emberiségnek kötelessége védeni és élvezni a természetet.”Állítólag a halálos ágyán megköszönte szamarának, hogy szolgálta és mindenhova elvitte, a szamár pedig sírt.1126 október 3-án hunyt el, IX. Gergely pápa pedig 1228. július 16-án avatta szentté. Az Állatok Világnapjának a célja, hogy világszerte javítsuk az állatok jólétét, és nem csak a vadon élő vagy veszélyeztetett állatokat, hanem a házikedvenceket is ugyanannyira védeni kell.

Az Aradi tizenhárom🇭🇺🇭🇺🇭🇺“Elítélték sorba mind a tizenhármatSzőttek – fontak a nyakukba ezer vádatElnevezték felségsértő pártütőknekMert a magyar szabadságért harcra keltek”