Bemutatkozott a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata a Rákellenes Világnap alkalmából, a ROSZ mátészalkai Nem adom fel! klub és az Egészségfejlesztési Iroda Mátészalkai Járás szervezésében, a 2023. február 20-án megtartott rendezvényen, melyet dr. Bajnainé Kiss Katalin, a kórház ápolási igazgatója nyitott meg.
„Szeretem az életet. Azért igenlem, mert sok gond között az ember azt is meghallja, ahogy nő a fű, meghallom azt a sóhajt, amikor a kertben a virágokat megszabadítom a gaztól. Hallom, amikor azt mondják, köszönöm, hogy segítesz élni. Tudok még ma is annak örülni, hogy aranyló sugarakkal kel fel a nap, hogy tavasszal kibújnak a levelek, virágba borulnak a fák. Örülök a télnek, mert hó fed be mindent, ezáltal csendesebb lesz egy kicsit a világ. A nyárnak azért örülök, mert beúszhatok a Balatonba, és akkor azt érzem, itt van a végtelen boldogság. Én azt mondom, örüljünk az életnek, és éljünk örömmel.”
Dévai Nagy Kamilla gondolataival köszöntötte dr. Juhászné dr. Kicsák Marianna, Mátészalka alpolgármestere, a Rákellenes Világnap alkalmából a ROSZ mátészalkai Nem adom fel! Klub és az Egészségfejlesztési Iroda Mátészalkai Járás által szervezett rendezvény résztvevőit. „Kívánom, hogy az életigenlés mindig adja meg a következő lépcsőig vezető erőt, mindig találják meg azt az apró szépséget maguk körül, ami erőt ad a nehézségek legyőzéséhez!” – bíztatta alpolgármester asszony a megjelenteket.
Az összejövetelen több meghívott vendég is jelen volt. A részvevőket a klub vezetője, Leitner Viola is üdvözölte, ezt követően dr. Kukucs Anna sebész főorvos, dr. Bajnai Benő az ÁNTSZ főorvosa, a kórház védőnője, főnővérei, onkológiai szakasszisztense, és a központi radiológia vezető asszisztense szóltak az összegyűltekhez, majd válaszoltak a felmerülő kérdésekre és fontos információkat osztottak meg a klubtagokkal.
Ezt követően Gál Judit kórházlelkészt idézve kezdte bemutatkozását Farkas Istvánné, Elza, aki négy éve dolgozik a Mátészalkai Kórházban beteglátogatóként, mint a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának civil munkatársa. „A beteglátogatás a segítségnyújtás egyik legkevésbé látványos formája… Az irgalmasság cselekedeteinek mégis egyik legszebb lehetősége. Ami nagyon egyszerű, annak sok a csapdája is. Mégis, kiderülhet, hogy ebben a kevésbé látványos segítségnyújtásban olyan mélységű találkozások történhetnek, amelyek egyaránt bátorítják, gazdagítják a beteget és a beteglátogatót is.”
A Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegyében kilenc kórházban vannak jelen a Kórházlelkészi Szolgálat munkatársai. A főállású beteglátogatók, lelkigondozók és római katolikus papok az egyházmegye alkalmazottai. Fő feladatuk a beteglátogatás, a lelkigondozói beszélgetés, mely során nem tanácsot, okos válaszokat adnak a betegnek, hanem odafigyelést, együttérzést, megértést és időt ajándékoznak a másik embernek. Papjaink mindemellett a szentségek kiszolgáltatásában is a betegek segítségére sietnek.
Ahogy dr. Faragó Artúr, a Váci Egyházmegye egykori kórházlelkésze fogalmaz: „A lelkigondozás az életkérdésekről folytatott beszélgetés, mely életkérdések általában valamilyen válsághelyzetben kerülnek előtérbe”. Válsághelyzet kialakulhat például valamely családi, munkahelyi, iskolai probléma kapcsán, életkori váltásoknál, balesetnél, betegségben. Ezekben a helyzetekben az ember lelke mélyéig megrendülhet. Kérdések fogalmazódnak meg benne, amelyekre nem vagy csak nehezen talál választ. Ilyenkor az élet alapjait érintő témákra, és egyszerűen a folytatásra egyaránt rákérdezhet. Feszültség, békétlenség alakul ki a válsághelyzetben lévő emberben, amely természetesen kapcsolataiban is megjelenik. A lelkigondozás a kialakult hit-, érték- és kapcsolati válság megoldásában támogatja a bajba jutott embert, de nem konkrét javaslatokkal, hanem abban segítve, hogy ő maga felismerje: saját belső erőit mozgósítva miként tud válaszokat találni kérdéseire, hogyan találja meg életútján a továbbhaladás lehetőségét.”
A szolgálat munkatársai nemcsak látogatnak és beszélgetnek. Közvetítenek a betegek és felekezeti lelkészeik felé – vallási hovatartozástól függetlenül. Segítenek a szentmisék, istentiszteletek szervezésében, az adventi, húsvéti, pünkösdi időben különös figyelemmel fordulnak azok felé, akik az ünnepet kórházban töltik. Nemcsak a betegekre, hanem azok hozzátartozóira és a kórházban dolgozókra is szánnak időt, mindenkihez, akit megszólítanak, szeretettel fordulnak.
Elza így beszélt a személyes tapasztalatiról:
Munkám során nap mint nap meghallgatom a betegek problémáit, nehézségeit és fájdalmait. Nem az a dolgom, hogy ítélkezzek, véleményt formáljak, hanem hogy szeretettel és empátiával forduljak hozzájuk. A segítő kapcsolatban lényegesnek érzem az érintés szerepét: a betegágyon fekvőnek néha ez is elég. Fontos, hogy a távozni készülő beteget tudjam kísérni ezen az úton. Tudjam erősíteni abban, hogy békében tudjon távozni. Meg tudjon bocsájtani mindenkinek, mindegy, milyen fájdalom érte. Tudja letenni Isten előtt a lelki sebeket.
Fontos számomra az is, akit lelki trauma ért, meghallgassam: aki szembesül a daganatával, netán áttéttel, megvigasztaljam, hogy ebből is van kiút. Lényegesnek tartom még azt is, hogy aki lelki beszélgetést szeretne pappal vagy lelkésszel, az megtörténhessen. Ebben feltétlen segítek, ahogy a katolikus betegek esetében a szentségekhez járulás lehetőségének megteremtésében is.
A betegtalálkozások során tapasztalom, hogy sajnos van egy-két beteg, aki ezt a szolgálatot feleslegesnek tartja. Azzal érvelnek, hogy a betegek problémáit úgysem tudom megoldani. Ez igaz, a másik ember problémáját nem tudom megoldani. De meg tudom hallgatni, tudok rá figyelni, időt tudok vele tölteni. És ez legtöbbször elég ahhoz, hogy a beteg átértékelje saját helyzetét, megkönnyebbüljön, tudjon újratervezni.
Végül a hozzátartozókkal való kapcsolatomat is megemlítem. Velük beszélgetve el szoktam mondani, hogy mennyire fontos az elfogadás és az elengedés. Mind a saját maguk, mind a beteg érdekében szükség van rá.
Beteglátogatóként felekezetre való tekintet nélkül szólítom meg a betegeket, de számomra fontos, hogy a munkám a hivatásom is, és az erő ehhez a hitemből forrásozik. Ez a szolgálat nagyon összetett és nem könnyű, de a betegektől kapott sok pozitívum is erőt és lelki útravalót ad a munkámhoz.
Krisztusnak itt a földön
nincs keze,
csak a tiéd.
Krisztusnak itt a földön
nincs lába,
csak a tiéd.
A te szemeddel tekint
könyörületesen a világra.
A te lábaddal jár szerte,
hogy jót tegyen.
A te kezed,
amellyel áld.
( Avilai Szt. Teréz imája )
Berényiné dr. Felszeghy Márta koordinátor – DNYEM Kórházlelkészi Szolgálat
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálat
A Szatmári Református Egyházmegye Idősek Bentlakásos Otthona számos katolikus hívőnek is lakhelye, így nagy szeretettel fogadják péntekenként Farkasné Elza kolleganőnk látogatását. 
Fülöp Sándor atya igeliturgiát, közös imásdágot vezet, Elza segítő beszélgetésekkel van jelen az idősek, betegek mellett, gondoskodik róla, hogy szentségekben részesülhessenek, megoszthassák fájdalmaikat, örömeiket.
