Jézus magvetői

Jézus magvetői

MI-tartalom

 

SZOMBAT REGGELI MANNA

Isten a hétköznapokban

Tanulj meg megállni

Áldott, békés és csendességben gazdag szombat reggelt kívánok nektek, drága Testvéreim!

A hét elején arról beszéltünk, hogy Isten kegyelmével újra lehet kezdeni.

Kedden Jézushoz vittük a fáradtságunkat, szerdán az aggodalmainkat tettük le előtte, csütörtökön pedig azt kerestük, hogyan bízhatunk Isten vezetésében, amikor nem tudjuk, merre induljunk.

Tegnap arról tanultunk, hogy nem kell mindenkinek megfelelnünk.

Ma pedig egy olyan dologról szeretnék beszélni, amelyre talán sokkal nagyobb szükségünk van, mint gondolnánk:

Megállni.

Nem azért, mert nincs mit tenni.

Hanem azért, mert nem lehet folyamatosan csak tenni.

Reggeltől estig feladatok.

Üzenetek.

Telefonok.

Munka.

Család.

Ügyintézés.

Gondolatok.

Tervek.

És közben könnyen eltelik egy egész nap úgy, hogy egyszer sem álltunk meg igazán Isten előtt.

A testünk talán pihen egy kicsit, de a gondolataink tovább rohannak.

Isten Igéje ezt mondja:

„Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld.”

(Zsoltárok 46:11, RÚF)

„Csendesedjetek el.”

Ez nem egyszerűen azt jelenti, hogy kapcsoljuk ki a telefonunkat, üljünk le egy csésze kávé mellé, és próbáljunk néhány percig nem csinálni semmit.

A zsoltár ennél mélyebbre vezet.

Isten arra hív, hogy álljunk meg előtte, és ismerjük fel, hogy ő Isten.

Nem mi irányítunk mindent.

Nem rajtunk múlik minden.

Nem nekünk kell minden problémát megoldanunk.

Nem kell minden helyzetet kontrollálnunk.

Van, amit egyszerűen Isten kezében kell hagynunk.

Talán éppen ez az, amit a legnehezebb megtanulni.

Megállni úgy, hogy közben nem érezzük magunkat haszontalannak.

Pihenni úgy, hogy nem gondoljuk azt, hogy közben valami fontosról lemaradunk.

Csendben lenni úgy, hogy nem kell azonnal kitöltenünk valamivel az üres perceket.

Isten előtt lenni úgy, hogy nem akarunk tőle rögtön választ, megoldást vagy útmutatást kérni.

Csak jelen lenni.

Figyelni rá.

És emlékezni arra:

Ő Isten.

Talán neked is szükséged van ma erre.

Nem még egy feladatra.

Nem még egy megoldandó problémára.

Hanem néhány percre, amikor nem kell teljesítened.

Tedd félre egy időre a telefont.

Ülj le.

Nyisd ki a Bibliádat.

Olvass el néhány verset.

Imádkozz.

Vagy egyszerűen maradj csendben Isten előtt.

Nem kell különleges szavakat találnod.

Mondhatod ezt:

„Uram, itt vagyok.”

A csendben sokszor olyan dolgokat is meghallunk, amelyeket a folyamatos zajban nem veszünk észre.

Észrevesszük, mennyire elfáradtunk.

Felismerjük, mi aggaszt.

Eszünkbe jut valaki, akit régóta Isten elé kellene vinnünk.

Rájövünk, hogy valamiben túl sokat akarunk irányítani.

Vagy egyszerűen csak újra tudatosul bennünk:

Isten jelen van.

És nem kell mindent egyedül megoldanunk.

A szombat talán éppen ezért jó alkalom arra, hogy egy kicsit lassíts.

Nem kell az egész napot teljesítménnyé alakítani.

Nem minden üres perc elvesztegetett idő.

Van olyan idő, amelynek éppen az a célja, hogy megálljunk és Istennel legyünk.

És van még valami.

A megállás nem feltétlenül azt jelenti, hogy minden problémánk eltűnik.

Lehet, hogy ugyanaz a kérdés vár ránk délután is.

Lehet, hogy ugyanazt a döntést kell majd meghoznunk.

Lehet, hogy ugyanaz a nehézség lesz előttünk.

De mi közben változhatunk.

Mert amikor megállunk Isten előtt, emlékezünk arra, hogy a körülményeink nem nagyobbak Istennél.

Ami nekünk átláthatatlan, az előtte nem ismeretlen.

Amit mi nem tudunk irányítani, azt ő a kezében tartja.

Talán ma ezt a kérdést érdemes feltenned magadnak:

„Mikor volt utoljára olyan időm, amikor nem akartam semmit elintézni, csak Istennel lenni?”

Ha nem emlékszel rá, lehet, hogy itt az ideje.

Nem kell órákra eltűnnöd.

Kezdd tíz perccel.

Tedd le a telefont.

Ülj le egy csendes helyen.

Nyisd ki az Igét.

És mondd:

„Uram, csendesedem el előtted. Te vagy az Isten.”

Talán ma nem az a legfontosabb, hogy még valamit elvégezz.

Talán az a legfontosabb, hogy megállj.

És újra emlékezz arra, kinek a kezében van az életed.

MAI IMÁDSÁG

Uram, köszönöm, hogy nem kell mindent nekem irányítanom.

Köszönöm, hogy megállhatok előtted.

Taníts meg elcsendesedni.

Segíts, hogy ne töltsek ki minden percet zajjal, feladattal és gondolatokkal.

Adj bátorságot ahhoz, hogy letegyem egy időre azt, amit nem kell most tovább cipelnem.

Segíts felismerni, amikor túl sokat akarok a saját erőmből megoldani.

Taníts bízni benned akkor is, amikor nem látom a teljes utat.

Csendesítsd le a szívemet, és segíts újra felismernem, hogy te vagy az Isten.

Köszönöm, hogy jelen vagy akkor is, amikor én elfoglalt vagyok, fáradt vagyok vagy éppen tele van a fejem gondolatokkal.

Ma szeretnék egy kicsit megállni előtted.

Nem akarok mindig csak kérni.

Szeretnélek meghallgatni, és egyszerűen veled lenni.

Jézus Krisztus nevében..

A mai kérdésem hozzád:

Mikor tudsz ma néhány percet valóban elcsendesedni Isten előtt?

Lehet reggel egy kávé mellett.

Lehet egy séta közben.

Lehet délután.

Vagy este, amikor már elcsendesedik a ház.

Ha szeretnéd, írd meg: mikor lesz ma a te csendességed Istennel?

Áldott, békés szombatot kívánok nektek, drága Testvéreim!

Ma ne félj egy kicsit megállni.

Nem maradsz le semmiről, ha időt adsz Istennek.

„Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld.”

(Zsoltárok 46:11, RÚF)

Szeretettel:

Etelka

Jézus Magvetői