A harmadik vasárnapon a rózsaszín gyertya képviseli az öröm és a boldogság teljességét. Ez az üzenet azt sugallja, hogy Jézus születése közel van, és az öröm betölti a szíveket.
Ha betévedne hozzánk is, küldj egy mosolyt, egy jó szót feléje…nem tudhatod mi történt vele, de Isten szavát megértette, s Őt kereste…segíts neki, hogy Ember maradhasson…
Kamarás Klára
HAJLÉKTALAN AZ ÉJFÉLI MISÉN
Ide csak melegedni jöttem
kinn hull a hó, s az éj hideg.
Ruhám kopott, hát tőlem itt is
elhúzódnak az emberek.
Az imákból már rég kikoptam,
a hangom is olyan rekedt…
Itt ének száll feléd, s imádság
velük szárnyalni nem merek.
Régi imáim elfeledtem,
pedig nagyanyám oktatott…
de itt a tömjénfüstös éjben
valami fájón felragyog….tovább.
Igen, hazudtam, loptam, ittam.
Volt asszonyom, de elhagyott…
A gyermekem, ki tudja hol van?
Talán még él, talán halott.
Én nem kérek már semmi kincset.
Adtál, s elszórtam eleget…
csak hadd maradjak itt a fényben,
s jusson nekem is szeretet….
Te hogyan készülsz az ünnepre,
Csomagolsz-e melegséget is a szívekbe,
Átkötözöd-e szeretettel,
Feldíszíted-e jókedvvel, örömmel,
Ugye csomagolsz egy kis melegséget a szívekbe,
Ugye adsz magadból is valamit ajándékul örökbe,
Ugye csempészel csodákat az ünnepbe?
Mihalik Anikó
„Amíg időnk van, tegyük oda a vállunkat a másik ember keresztje alá, ami alatt roskadozik!”
Gyökössy Endre
Mindenkinek van angyala, olyan nincs, hogy ne lenne angyala. Angyalok mindenütt ott vannak, csak nem tudod, hogy milyen formában. Ott van,,
amikor szükséged van rá, akkor, amikor bajban vagy.
Amikor szükséged van egy kedves szóra, akkor egy barátot küld feléd.
Amikor elesnél lesz egy kéz, aki megragad.
Akkor mikor nem tudod, hogy mi lesz holnap, ő már szövi a holnapi napodat.
Ő akkor is ott van, amikor még nem tudod kétségbeesésedben, hogy tőled az élet mit akar.
Igaz szótlanul figyel, bár jeleket mindig küld feléd, de túl zaklatott vagy, mert az adott zűrzavarban élsz. A hatalmas zajra figyelsz zakatoló agyadra, ahogy süvít képzeltbeli szakadékodba.
Az angyalod akkor is ott van.
Ott van minden szerencsédben, amikor azt mondod: „hú, ezt megúsztam”.
Az angyalod mindig ott van, akkor is, ha még sosem láttad.
Sosem kér, mert neki a boldogsága, és élete célja Te magad vagy!
===============
Nemesfalvy Réka
„Az a feladatod, hogy kiállj igazságaid mellett, mert csak így őrizheted meg emberi méltóságodat.”-net…ennyi a feladat, se több, se kevesebb…s kiállj a rádbízottak igazságáért!
Aranyosi Ervin: A szívek szabója
Élt egy szabómester, szíveket foltozott.
Hozzá a sok ember, sok-sok munkát hozott.
Mert a szép szívüket sok sérelem érte,
s bár a szabó bérét vastagon megkérte,
ki sem látszott sajnos, a temérdek munkából,
s a szabóműhelytől egy nap sem volt távol.
Nagyon unta pedig e monoton munkát.
Mindig csak ugyanaz! Hidd el, te is unnád!
Kíváncsi lett tehát, a szívet mi bántja,
mi okozza vesztét, mért romlik el pántja?
Hová lesz belőle a sok tiszta érzés,
mért ül ki színére megszakadás, vérzés.
Miért változik meg mesés dobbanása,
s amikor kiürül, a csend koppanása
mért okoz fájdalmat, úgy hogy belé szakad,
ez a sok fájdalom, vajon miből fakad?
Egy napon úgy döntött, utána jár végre,
miért fáj a sok szív, miért hullik vére.
Letette a munkát, bezárta a boltot,
s indult, hogy megnézze, a szív mért nem boldog.
Álruhában járta végig a világot,
feljegyezte sorban, amit útján látott.
Sok magányos szívvel hozta össze sorsa,
amiből hiányzott a szeretetmorzsa.
A hit, a bizalom elfogyott belőlük,
szeretetlenséget láthatott csak tőlük.
Haraggal és dühvel, méreggel bélelték,
nem csoda, párjukat sehogyan sem lelték.
Irigység és önzés, félsz uralta őket,
látott férfiakat, hitet vesztett nőket,
a szívük mélyéről, a szeretet hiányzott,
szomorúság, bánat mételye virágzott.
Mind a pénzt hajszolta, s jónak lenni féltek,
bezárták szívüket, s mind maguknak éltek.
Kedves ölelésben sohasem volt részük,
elromlott motorjuk, legfontosabb részük.
És a szabó tudta, szükségük van másra,
nem csak szívcserére, vagy kijavításra:
a sok embert inkább tanítani kéne,
a szeretet tudása mindükre ráférne.
Nem aludt éjszaka, s mit hozott a reggel?
Körülvette magát sok-sok kisgyerekkel.
Árva kis lelkeket fogadott magához,
és ekképpen kezdett újra a dolgához.
Minden megfoltozott szívhez járt egy gyermek,
aki akkor boldog, ha reá figyelnek.
Hitte hogy a jó szív csak azon fog múlni,
képes-e gazdája a gyermektől tanulni.
Mert a kisgyerekek tiszta szívvel élnek,
szeretetet adnak, ölelést cserélnek,
mosollyal, hálával gyógyítják a szívet,
tőlük lesz boldogabb, nyíltabb a tekintet.
És Ők nem csak adnak, szeretetet várnak!
Otthonban, és szívben meleget csinálnak.
Örömmel lelkedet szép fehérre festik,
s meggyógyul a szíved, ha figyelsz rá estig.
Mert, ha az emberek megtanulnak adni,
és begyógyult szívük képes befogadni,
mikor egész évben van öröm-ajándék,
s nem csak karácsonykor ébred fel a szándék,
akkor szív-szabóra soha nem lesz szükség,
szeretettel telve a szép szívek büszkék.
Végre, a jósággal telik meg világunk,
mikor egész évben csupa jót kívánunk!
https://www.facebook.com/share/v/17e8TpUkW3/
Adventi gondolatok – Szent Miklós püspök ünnepén Heidelsperger István atyától
Tedd a kis jót ott, ahol vagy; azok a kis jó darabkák összerakva, amelyek elárasztják a világot. ” 
—Desmond Tutu
Advent második gyertyája
Advent második gyertyájának fénye
ragyogja fel sugarát a magasságos égre,
hadd lássák ott fenn mind kik elmentek,
hogy lobog az a láng mit földi szív melenget.
Mert az a gyertyaláng mit szívünk forrósága
lobog fel a kék égboltú mennyei világba,
oly mérhetetlen mélységű szeretetet áraszt,
hogy a Jóisten arcán minden könny felszárad.
Advent második gyertyájának fénylő sugara
adjon nekünk reményt a mindennapokban,
reményt arra, hogy mi mind-mind egészségben
láthatjuk majd egymást a következő évben.
A reményt sose adjuk fel, mindig küzdjünk érte,
akkor is, ha már mindenki a jónak ellensége,
mert amíg reménykedni tudunk, addig bízhatunk,
hogy a legnagyobb árral szemben is felül maradunk.
Advent második gyertyájának melengető fénye
mutasson majd utat az éji sötétségbe,
hogyha minden csillag lehull, és a Hold sem tündököl,
túléljük a félelmeink, ami a szívünken áttör.
Kun Magdolna
Elérkezett advent második vasárnapja. Mi ennek a napnak az üzenete?
Ahogy egyre közeledik a karácsony, úgy kell megnyitnod a szívedet, lelkedet is.
Ahogyan az első gyertya, úgy a második színe is a lila, vagyis az advent liturgikus színe, jelentése mégis eltérő az elsőétől. Ez a gyertya ugyanis nem a hitet, hanem a reményt szimbolizálja. Az Úr reményt ébresztett a zsidóságban, hogy eljön a Messiás, aki közülük való lesz.
Erre készítsd a lelked a meggyújtásakor!
Advent első vasárnapján megnyitottad a lelkedet mások felé, most pedig eljött az ideje, hogy abból az erőből, ami a sajátod, másoknak is adj. Ezúttal gondold végig, hogy mi az, amit másokért tehetsz: ne azt nézd, hogy mit kaphatnál vissza, hanem pusztán a segítő szándék vezéreljen.
Nem kell nagy dolgokra gondolnod, egy kedves szó, egy apró mosoly vagy bármilyen kicsi gesztus is jóleshet embertársaidnak. Gyújtsd meg a remény szikráját azoknak a lelkében, akiknek talán csak a te biztatásod hiányzik ahhoz, hogy újra erőre kapjanak. Meglátod, hogy nemcsak rajtuk segítesz, hanem magadon is. – Életfestők
Talán nem véletlen, hogy a remény lángja ma kétszeres lánggal lobban.
Ott is, ahol nincs más fény, csak a gyertya lángja, és az elköltött vacsora ma is álom marad.
Kétszer ontja fényét ott is, ahol milliók küzdenek súlyos, és lelket tépő kórral, de a remény, hogy egészséges életet élnek majd, minden fénynél erősebb.
A gyertyát nézik ma gyermekek, akik remélik, idén talán lesz ajándék a fa alatt, hogy végre elmondhassák, kaptak ők is, talán jobbak voltak, mint eddig bármikor.
És remélünk ma mindannyian.
A megcsalt hűséget remél, és önmagában hitet, az eltiport szárnyakat, a magányos egyetlen igaz társat. Remélünk holnapot, egy piciny áldást, könnyebb életet, vagy legalább járhatót.
Remélünk hitet, igaz ölelést, egyetlen mosolyt, vigaszt, vagy bátorítást. Reméljük, hogy az út, amin éppen vagyunk, a miénk, és végre célba ér. Remélünk napokat, meghitt csendet, áldott ünnepet, és a szürke napokat. Mert élünk, hiszünk és remélünk. Míg élünk; mindannyian. Áldott adventi vasárnapot. Todorovits Rea #TheAcsakazértis
A második gyertyaláng legyen a kitaszítottaké,
akik éheznek és fáznak, s igazán nagy szükségük van vigasztalásra.
A hazátlanokért, azokért, akik még nem találták meg a békességet,
mert nem adatott meg nékik sem a szabadság,
sem az irántuk érzett megbecsülés, sem a baráti ölelés,
sem a tisztelet, sem az otthon. Akiknek semmi nem adatott meg.
Lobogjon megsebzett lelkükért, házukért és hazájukért.
Óvja, segítse őket ez a második, értük gyújtott gyertya,
legyen az irántuk érzett tisztelet, együttérzés, segítő szándék bizonyítéka.
Legyünk irántuk legalább most, ez egyszer jóságosak,
hiszen az emberi méltóság minden embert megillet.
Lobogjon értük, a háborúkat, emberszenvedéseket elviseltekért,
a kitaszítottakért és a szegényekért, az ártatlanokért,
akiket bőrük színe, nyelvük, kultúrájuk,
vallásuk miatt üldöztek és üldöznek. –Imák tárháza
Szállást keres a Szent Család Mátészalkán
A népi hagyományok ápolása, továbbadása, minden nemzedéknek generációs feladata.
Karácsonyt megelőzően a Szállást keres a Szent Család imádságos, énekes összejövetelei immár 25 éve gazdagítják Egyházközségünk hagyományait. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében különösen a szatmári településeken, a mai napig életben tartják, vagy élesztik újjá e jeles alkalmakat a betlehemes játékokkal egyetemben.
Heidelsperher István atya, aki jómaga is ezen a környéken, Mérken született és nevelkedett, Mátészalkára kerülésekor elevenítette föl városunkban is a Szállást keres a Szent Család-ként ismert imádságos összejöveteleket.
A hajnali Rorates misék meghittsége folytatódik hétfő-szerda-péntek estéken a Szállást keres a Szent Család összejövetelein. Ereredetileg a családok adtak otthont, „Fogadták be a kis Jézuskát” . A Szent család képe családról-családra vándorolt, s vele együtt az imádságot végzők is „házról-házra jártak” hűségesen kilenc estén át.
Az imádságos könyvből, a Lélektől indíttatva, felnőtt és gyerek, bárki felolvashat egy-egy fohászt, elmélkedést, miközben szép népi énekekkel emeljük lelküket az Istenvárás Szent Éjjelére.
Az imádságok, énekek után, egyszerű „lakomával”, zsíros kenyérrel és lilahagymával, szomjúkat oltandó meleg teával kínálják a háziak vendégeiket.
Amikor már táplálták a testet-lelket, nótázásba kezdenek. S ekkor érkezik el igazán a hagyomány, a gyerekkorban megélt „csodavárás” felelevenítése. Felcsendülnek a nagyszüleinktől hallott betlehemes énekek, mint a „Messiásunk született”, az „Óh, boldog Betlehem”, a gyerekek kedvence a „Mennyből az Angyal”, „Pásztorok, pásztorok”, hogy csak néhányat említsünk. A lélek soha nem öregszik…Boldog, tisztalelkű „gyermeki lelkülettel” csendülnek fel a gyönyörű, gyermekkorunkat megidéző havas, „Betlehemes Jézuska – váró” dallamok.
Pár év kényszerbezártság miatt nem folytathattuk a „családjárást”.A Közösségi Házban tartottuk összejöveteleinket…Szerettük volna vissza helyezni imádságos alkalmainkat a meghitt családi kisközösségekbe, azonban mindenki számára legmegfelelőbb helyszínként mégis a Közösségi Ház maradt, ahol a tágas nagyteremben sokkal többen elférünk, teljes családok, unokástul együttJ egyházi bölcsiseink, óvodásaink illetve iskolánk családjait tudja „befogadni a Szent Család”.
A jól felszerelt konyha pedig lehetőség biztosít a vendégváró falatok előkészítésére.
Mielőtt haza indul a kis csapat, hagyományos módon, énekelve köszöntjük a névnapjukat, születésnapjukat ünneplőket, majd az „útrabocsátó” kérést énekeljük:
„Nosza, nosza jó gazda, jó gazda,
bocsáss minket utunkra.
Házadra, nyájadra, szálljon Isten áldása.”
Adja Isten, hogy valamennyien lelkünkbe, családjainkba fogadhassuk, köszönthessük Őt, Aki vállalta értünk az „emberi” testet, leszületett közénk , s életét adta értünk, hogy mi élhessünk.
Emmanuel.
2025. december 1.
Koleszár Mária
https://www.facebook.com/reel/837345772231461
Milyen nevekkel próbált meg Sátán megbélyegezni téged? Nemkívánatos? Nem szerethető? Felesleges? Teljesen és reménytelenül elveszett??
Sátán hazug és tolvaj. El akarja lopni az örömödet, a reménységedet, a békességedet — és különösen a Krisztusban való identitásodat.
Ezért szeretném most emlékeztetni mindannyiunkat arra, hogy egyedül Istennek van joga meghatározni, kik vagyunk. És Ő azt mondja, hogy kiválasztottak vagyunk. Azt mondja, hogy drágák vagyunk a számára. Azt mondja, hogy az Ő gyermekei vagyunk — szentek és szeretettek. –Az élet nem rólam szól
„Hiába keresed a feldíszített fán
nem találod meg a megvásárolt ajándékokban
nincs belesütve a bejglibe és mézeskalácsba
nem foglal helyet az ünnepien terített asztalnál
egy helyen létezik
onnan árad ki
felragyogtatva a csillagokat is
fényével áthat
melegébe ölel
az a pont a világ közepe
szívnek nevezik.”
Ara Rauch
Mentovics Éva: Advent
Álomport hintett a tájra a tél,
fenyvesek ágain hűs szél zenél,
hófelhőt bolyhoz fenn, későn, korán,
s átsuhan didergő falvak során.
Benéz a házakba, s mit lát vajon?
Gyertyafényt, ünnepi, szép asztalon,
parázsló kályhákat, s asztal felett
számtalan imára kulcsolt kezet,
szemekben sóvárgást, hitet, reményt,
várják a Megváltót, hogy indul felénk,
s megérint vidám és bús lelkeket,
hogy átír majd haragot a szeretet.
Suttogj most te is egy csendes imát,
kérd, tisztává válhasson majd a világ!
Koldusnak, szegénynek kérj új esélyt,
fázónak meleget, sötétben fényt,
hisz parányi remény még él bennetek,
betegnek gyógyulást, szebb életet,
gyáváknak acélos, bátor szívet,
megtévedt lelkeknek igaz hitet!
Hisz várjuk a megváltást, az újabb csodát,
a szeretet, megértés szép zálogát,
mert vágyjuk, hogy béke és boldogság
töltse be világunk minden zugát!
Adventi ima
Urunk, Jézus Krisztus, teremts bennünk csendet, hogy az adventi időben Rád, a Te szavadra, útmutatásodra, szeretetedre figyelhessünk..
Teremts bennünk csendet, hogy lelkünk mélyén meghalljuk bűnbánatra hívó szavadat.
Teremts bennünk csendet, hogy meghalljuk az adventi örömhírt: emberként fogsz megszületni.
Teremts bennünk csendet.
A hit ajándékát elfogadó csendet.
A Te titkaidat elfogadó csendet.
A Te szeretetedet elfogadó csendet.
A Megváltó érkezését váró csendet.
A lélek mélyén megszülető öröm csendjét.
Hiszek, Uram, erősítsd bennem, bennünk a hitet.
Szabadi Lívia: A várakozás ideje
Várom a havat, hófehéret,
a száncsengőt, a nevetésed,
piros sapkának fehér bojtját…
Kandallótűz meleget ont ránk.
Várom a téli nagy csodákat,
feldíszített karácsonyfákat,
narancs-fahéj illatú estet…
Békességet, nyugalmat, csendet!
Várom a családok mosolyát,
a búcsút intő gondok sorát,
a szívekbe költöző imát…
Mikor jön végre egy jobb világ?
Várom karácsony ígéretét,
lelkekbe lopott szeretetét…
Várom, hogy ne csak egy nap legyen,
Ne kelljen várni sosem!
„A társadalom zöme számára a karácsony az a három nap az évben, amikor megpróbálnak úgy tenni, mintha szeretnék egymást. Én viszont úgy gondolom, hogy ha május ötödikén vagy február másodikán vagy akár ma reggel két ember szívből, tisztelettel és szeretettel tud egymáshoz érni, amikor kinyitják a szemüket – az azt jelenti: karácsony van.” Dr. Csernus Imre
MÉCS LÁSZLÓ: Adventkor
Jézusunk, adj erőt, hogy ékesen járjunk
Illendő ruhában, méltóképpen várjunk
Add, hogy kerülgessük a bűnt, sötétséget
S ama jobb hazában megláthassunk Téged.
Mire vágyunk adventben?
– hogy amikor elfáradunk,tudjunk megpihenni,
– hogy a zajban meghalljuk a csendet,
– hogy szükségünk legyen a lentre, éppúgy, mint a fentre,
– hogy a sötétben a fény is megjelenjen,
– hogy a betegségben ott legyen a gyógyulás hite,
– hogy a mélabúnak egy mosoly intsen búcsút,
– hogy áldás legyen az emberi élet,
– hogy a káoszban legyen menedék a lélek,
– a gonosz fölött győzzön az igaz,
– hogy vétkeinket a kegyelem áldja,
– hogy a nehézséget őrizze a remény,
– hogy sírás után legyen ott az örömnek könnye,
– hogy a szürke hétköznapokat színezze az igaz,
– hogy a tisztánlátás oldja fel a ködöt,
– hogy fölös beszéd helyett fohász kerüljön a szánkra,
– hogy szavak helyett szólhasson a lélek,
– hogy véleményzáporban a saját hang szóljon,
– hogy mások problémái mellet magunkra figyeljünk,
– hogy a „mit fognak szólni?” kételyt önbizalom vigye,
– hogy emelt fejjel nézzük le a szégyent,
– hogy a szánk nevetésre álljon,
– hogy a gyengeségen győzzön a megküzdő erő,
– hogy vétkeinket a kegyelem áldja,
– hogy a Jóisten keze mindig legyen rajtunk.
Deverdics Éva
Annyi mocsok, hazugság és megtévesztés zúdul az emberek nyakába, amit képtelenség feldolgozni és nincs is rá szükség.
Ömlik a szenny és nincs megállás egészen addig, amíg az emberek befogadják, amíg figyelmükkel éltetik.
Minden fronton a figyelemhajszolás megy és egyre nagyobb ostobaságok, egyre nyakatekertebb magyarázatok, egyre értelmetlenebb teóriák látnak napvilágot.
Mert az embereknek még mindig a cirkusz kell.
Az embereknek még mindig a szenzáció kell.
MERT AZ EMBEREK MÉG MINDIG NEM AKARJÁK MEGÉRTENI, HOGY ISTEN IGAZSÁGA AZ EGYSZERŰSÉGBEN REJLIK, ISTEN IGAZSÁGA A BÉKÉBEN REJLIK, ISTEN IGAZSÁGA A SZERETETBEN REJLIK.
Nem a nagy szavakban, nem az okoskodásban, nem az információk végtelen áramlatában.
Ezek mind- mind az elmének szólnak, mind- mind az egót célozzák meg.
Isten mindig lágyan szól hozzád, lelked húrján szólít meg, a természet szépségével, egy virág illatával, egy öleléssel, egy mosollyal, egy érzéssel, egy madár énekével, egy lágy fuvalattal, a csillagok ragyogásával, egy dallal, egy ízzel, egy szerelmes szívvel.
Isten nem szól az egódhoz, mert Te nem az egód vagy. Isten lelkeden keresztül érint meg téged.
A hangzatos szép szavak, a nagy igazságok köntösébe bújtatott litániák, a fájdalomtested sérüléseit nyalogatni szolgáló, fájdalmas érzelmeidet csúcson járató üres fecsegés nem a lelkedet szólítja meg. Fájdalomtested fog reagálni rá.
Vedd észre a különbséget. Vedd észre mikor melyik részed van megszólítva.
Vedd észre, melyik részed reagál.
Az ego falja a szenzációt, a mindenféle hangzatos, nyakatekert információt. A fájdalomtest szintén az egón keresztül van símogatva az áldozatszerep, a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság érzésének táplálása által.
Isten lelked dallamán muzsikál, lelked hangján énekel, lelked érzetén keresztül érint meg, amely egyszerűséget, nyugalmat, könnyedséget, békét, szeretetet, szerelmet kínál.
Érezd meg a különbséget! Vedd észre mikor ki szólít meg!
Vonulj vissza bensőd csendjébe, vonulj vissza lelked békéjébe, vonulj vissza szíved szent szeretetébe.
Isten ott vár rád a szavak feletti csendben, az érzelmek feletti érzetben, a félelmek feletti békében, az illúziók feletti rendben, a sötétségben újjászülető fényben…
ADVENTI időben, minden reggel 6 órakor RORATE misét, imádságot végzünk a Plébánia templomban.
„Harmatozzatok…” – A roráték szép hagyományáról
KULTÚRA – 2025. november 30., vasárnap | 20:02
Idén is megkezdtük a betlehemi jászol felé vezető adventi utunkat. Sötétben járunk, de a fény felé tartunk, a Megváltót várva. A decemberi hajnalok különlegesen szép szentmiséinek hagyománya mélységeiben kifejezi ezt a virrasztó várakozást, imádkozva megtett lépéseinket, melyek a sötétségből a fénybe visznek.
A hajnali szentmisék elnevezése, a roráte az ünnepkör jellegzetes latin énekének kezdő szavából származik: „Rorate caeli de super…” (Több adventi énekünk kezdősorában visszhangzik magyarul is ez az ősi kívánság: „Harmatozzatok, egek, onnan felülről…”; „Harmatozzatok, magasságos egek…”; „Harmatozzatok, égi magasok…”)
A szavak Izajás könyvéből származnak:
„Harmatozzatok, egek, felülről,
és a felhők hullassanak igazságot!
Nyíljék meg a föld,
teremjen szabadulást,
és igazság sarjadjon vele!
Én, az Úr, teremtettem azt.” (Iz 45,8)
Régen aranyos misének vagy angyali misének is hívták az adventi hajnali szentmiséket. Ez utóbbi arra utal, hogy e Szűz Mária tiszteletére mondott miséket mindig az Úrangyala elimádkozásával fejezték be.
Kezdetben a karácsony előtti hét, a 8. századtól kilenc napon keresztül mutatták be e szentmiséket, s ugyanezeken a napokon énekelték az Ó-antifónákat is. A középkorban egész adventben végezték már Közép-Európában. Érdekesség, hogy Egyházunkban a rorátéknak csak az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén vannak ma is élő hagyományai. Jelenleg hazánkon kívül Ausztriában, Horvátországban, Csehországban és Lengyelországban él e szép szokás, az adventi készület talán legszebb formája.
A II. Vatikáni Zsinat előtt a Szűzanya adventi votív miséjét imádkozták minden hajnalban, az Emmanuel-jövendölés szentleckéjével (Iz 7) és az angyali üdvözlet (Lk 1,26–38) evangéliumával; a szentmise orációi március 25-éről, antifónái az adventi kántorböjt szerdájáról, offertóriuma advent 4. vasárnapjáról való volt. A zsinat után az adventi hétköznapok mindegyike külön miseszöveget kapott, a rorate-mise fogalma pedig kettős jelentésűvé vált. Hivatalos, liturgikus jelentése továbbra is változatlan maradt (Szűzanya adventi votív miséje), a népnyelvű jelentése viszont már a nap hajnali vagy korareggeli órájában bemutatott szentmise – a mise szövegének tartalmától függetlenül –, annak időpontjára téve a hangsúlyt.
Kiemelt jelentőségű a december 17. és 24. közé eső hét. Ilyenkor énekeljük az úgynevezett Ó-antifónákat. Ezek mindegyike az „Ó!” felkiáltással kezdődik, és Jézust azon a hét néven szólítják, melyeket az Ószövetség adott a jövendő Messiásnak: Bölcsesség, Adonai, Jessze gyökere, Dávid kulcsa, Napkelet, Népek királya, Emmanuel.
Nagyon szép és gazdag a roráték népénekkészlete. Az egyik legszebb, mondhatjuk, „rorátés” énekünk a többféle dallammal is ismert és elterjedt, „Ó fényességes, szép Hajnal” kezdetű, úgynevezett Hajnal-ének, mely évszázadok óta az adventi misék záróéneke.
A roráték pirkadat előtt, hat órakor kezdődnek. A hajnali szentmisék szép hagyományát katolikus magyar népünk különösen szereti. Íróinkat, költőinket is megihlette a decemberi hajnalok templom felé siető parasztnépe és a hajnal sötétjében bemutatott szentmisék leírhatatlan légköre, áhítata.
„Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit hunyorognak. És még nem tudják: sírásra vagy nevetésre nyíljanak-e, avagy aludjanak tovább. Hát, csak pislognak. […] Néhol egy halk szó, néhol az se. Néhol csak árnyak járnak. Néhol kis lámpások imbolyognak és mutatják, hova kell lépni. […] A tegnap gondja mintha még aludna, a mai még nem ébredt fel. S a falu csak tiszta önmagát viszi a hajnali misére. Ajtó nem csattanik, kiáltás nincs. A külső mozgás bekúszik a templomba s megnyugszik. Suttog egy kicsit, vár, s amikor már a gyertyák lángja is megnyúlik a várakozástól, felkiált az időtlen vágy: »Harmatozzatok, égi Magasok«.”
(Részlet Fekete István Roráte című novellájából)
*
„A templom tele van már subával meg kacabájjal. A padokon fekete báránybőrsüvegek meg testes Rózsás-kertek és Lelkifegyvertárak fekszenek. Az oltáron minden gyertya ég, s a viaszillat belévegyül a be-beáramló téli levegő ködös ízébe. […] meglágyul az orgona hangja. A sok száz esztendős adventi ének megzendül a templomban:
»Oh fényességes szép hajnal! –
Kit így köszöntött az angyal:
Üdvözlégy teljes malaszttal!«
Végigreszket idegeimen az a mennyei szent érzés, amely gyermekkoromban áthatott, mikor az első hajnali misén ezt az éneket hallottam. De micsoda nyomorult szerszám a toll és micsoda erőtlen erő az emlékezet, hogy egy éneket se lehet vele leírni. A hangokra nincs szavunk, mert az ének hangjai egy alaktalan álomvilágból valók. A szöveget, amely egy angyal földi látogatásáról szól, az ének a képzeletnek egy olyan birodalmába emeli, amelybe csak a szívnek szárnyazott sejtelmeivel juthat el az ember.”
(Részlet Gárdonyi Géza Roráte című novellájából – Az én falum ciklusból)
*
Kosztolányi Dezső így beszélt az adventre vonatkozóan a katolikus vallás és liturgia pótolhatatlan szépségéről Harsányi Lajos pap költő tanúsága szerint: „Amikor megjön a december, hajnali misét tartotok. A hajnali kék ködben, amely olyan, mint a szilva hamva, süveges, lámpásos emberek bandukolnak a kivilágított kis falusi templomok felé, és teli torokkal énekeltetitek az »Ó, fényességes szép hajnal« kezdetű ódon adventi éneket. A nappalok egyre rövidebbek lesznek, a sötétség egyre sűrűbb és hosszabb. És ti azt mondjátok, nem kell félni. Majd jön valaki, aki elűzi a sötétséget, és sose látott fényt gyújt a világnak. Az adventi emberek remélnek, és várják a fényt.”
*
„Hideg kövön anyókák
Térdelnek. Ifju pap
Magasba fölmutatja
Szelíden az Urat.
Derűs hit tűnt malasztját
Könnyezve keresem.
Ó gyönyörű gyerekség,
Ó boldog Betlehem!”
(Részlet Juhász Gyula Roráte című verséből)
*
„Rorátéról jöttem.
Istenváró Ádvent sötétlett mögöttem:
éhes évezredek aszott-ugar-vágya,
hogy az ég a szomját friss harmattal áldja:
nyíljék a Föld áldott méhe és Megváltót
szüljön a világra.”
(Részlet Mécs László Roráté a Balatonnál című verséből)
*
A mindent elborító harsány, zajos, sokszor talán bántó karácsonyi fényárban a decemberi hajnalok sötétsége, a szentmisék békés homálya felmutatja advent igazi lényegét – csöndesen, csillogás és hivalkodás nélkül. „Az adventi emberek remélnek, és várják a fényt.”
Forrás
Magyar katolikus lexikon
Éneklő Egyház
Magyar Kurír
Juhász Gyula: Rorate
A kéklő félhomályban
Az örökmécs ragyog,
Mosolygón álmodoznak
A barokk angyalok.
A gyertyák rendre gyúlnak,
A minisztráns gyerek,
Mint bárány a mezőben
Csenget. Az árny dereng.
Hideg kövön anyókák
Térdelnek. Ifju pap
Magasba fölmutatja
Szelíden az Urat.
Derűs hit tűnt malasztját
Könnyezve keresem.
Ó gyönyörű gyerekség,
Ó boldog Betlehem!
Pilinszky János: Advent
Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.
Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött. Télen az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg, nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és jogosabb birtoklás se, mint szeretnünk azt, ami a miénk, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”; lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.
Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet és advent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár, jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől – szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását.
Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.
” Az adventi koszorún a négy gyertya a három lila és az egy rózsaszín a te fényedet jelképezi, amelyek utadat mutatják a sötétségből a fénybe.
Az első láng a hited, hogy nem marad ez mindig így.
A második láng a reménységed, hogy igenis, jön egy igazi, szebb világ.
A harmadik láng, amikor látóvá válsz a sötétségben: úgy hívják: bölcsesség. Látod, hogy nehézségeidnek és szenvedéseidnek mélységes értelme van.
A negyedik lángot pedig úgy hívják: szeretet.”-Müller Péter
Megkezdődött az advent időszaka.
Advent (ádvent) a keresztény kultúrkörben a karácsonyt – december 25-ét – megelőző negyedik vasárnaptól – más megfogalmazásban a Szent András apostol napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnaptól (görög katolikusoknál hatodik vasárnaptól) karácsonyig számított időszak.
A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik, és vízkeresztig (január 6-ig) tart.
Advent első vasárnapja egyúttal az egyházi év kezdetét is jelenti. Advent eredete a 4. századig nyúlik vissza. VII. Gergely pápa négyben határozta meg az adventi vasárnapok a számát.
Advent első vasárnapja mindig november 27. és december 3. közé esik, míg negyedik, utolsó vasárnapja december 18. és december 24. közé.
Az advent szó jelentése „eljövetel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele”. A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát.
Régebben egyes vidékeken „kisböjtnek” nevezték ezt az időszakot.
A katolikus egyházban advent liturgikus színe a lila, mely a bűnbánatot, a szent fegyelmet és összeszedettséget jelképezi.
Advent harmadik vasárnapján, örömvasárnapon az Úr eljövetelének közelségét ünneplik; e nap liturgikus színe a rózsaszín.
Az egész időszakban dísztelen a templomi oltár, az orgona szerepe pedig az énekek kíséretére korlátozódik. Adventkor a 19–20. század óta szokás koszorút készíteni.
Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek.
Advent első vasárnapján gyújtjuk meg az első gyertyát.
Advent I.
Rácz Endre: Meggyújtok egy gyertyát…
Gyújtottam egy gyertyát csöndes lobogásra.
Kinyitottam szívem törékeny varázsra.
Látni vágytam az Ég szétnyíló kapuit,
Amint fent, a Mennyből, égi dal hallatik.
Megállok ma várni, talán egy csodára.
Megállok ma várni bármilyen parányra.
Áhítozva várom az Ég tiszta gyöngyét:
Szentlélek-Istennek áldozatos jöttét.
Meggyújtok egy gyertyát csöndesen merengve…
Sóhaj száll lelkemből a magas Egekbe:
Jöjj el néma perccel, ó, fenséges óra!
Vágyik már e világ égi Megváltóra!
,,Az első gyertyát gyújtsuk azokért,
akik már nem lehetnek velünk.
A bölcs szívű vénekért, az ártatlan elesettekért.
Azokért, akik úgy óvtak minket az elmúlástól,
hogy maguk múltak el. Legyen övék az első gyertyaláng.
Azoké, akiknek lábnyomaiban újra kisarjadt a fű,
újra születtek a fák, és minden, ami élet.
Az édesanyákért, a jóságért, és gyermekeikért,
akik továbbra is őrzik a szeretet hatalmát.
Az emberi mulandóság felett érzett bánat idején
sem szabad megfeledkeznünk róluk.”
/ Ismeretlen /
Valakik hiányozni fognak
Valakik hiányozni fognak,
kik ránk már nem mosolyognak.
Egyik szemünk sír, a másik nevet.
Így várjuk, a meghitt ünnepet.
Gyertyát gyújtunk, a hideg téli estében.
Vacsorázunk, a karácsonyi fényben.
Arcunkról lassan eltűnik minden könnycsepp.
S örülünk, minden ölelésnek.
Bár valakik hiányozni fognak.
Asztalnál, velünk már nem falatoznak.
Fentről néznek már reánk.
Értük is ég, majd a gyertyaláng.
Karácsonykor sok lélekangyal a földre száll.
Mindegyik megkeresi elhagyott otthonát.
Melegséggel töltik be a szobát.
Csendes éjben, sok lélek egymásra talál.
Valakik hiányozni fognak.
Emlékük szívünkig hatolnak.
Üvegdíszben csillan a könnycsepp.
Ők velünk, már nem ünnepelnek.
Jolie Taylor
Szállást keres a Szent Család Mátészalkán
Hétfőn-szerdán-pénteken 18 órától a Közösségi-házban végezzük a Szállást keres a Szent Család imádságot.
Szeretettel hívunk Mindannyiótokat, kicsiket és nagyokat, bölcsisektől a szépkorúakig.
Várakozzunk együtt 2025-ben.
Posztós Lenke:
Adventi csendben ballagunk,
-csillagúton haladunk.
Áhitatot rebeg szánk,
szivünk ég, mint gyertyaláng.
Bűneink sötétjét világitja lángja,
de, Jézus születése, örömünkre váltja!
Lázban a föld, hódol a csönd;
Isteni gyermeket köszönt!
A szivekben cseng a vallomás;
a Földre jött a Messiás!
Kétezer év telt el, de várjuk minden évben,
hogy szülessen meg újra az emberek szivében!
Eljöveteléről, háromszor beszélünk;
a jelenből a múltba s a jövőbe tekintünk!
Felgyúlt az adventi gyertya már;
-Jézus az ajtó előtt áll!
Kopogtat! – jól figyelj, engedd be,
hisz érted jött a mennyből le!
Békét, fényt hoz, termést fügefán,
hogyha betér a szived ajtaján.
Bűnbánat mécsese gyúl,
-szivedbe költözik az Úr!
Ujjong a szivünk, dalol a szánk,
az adventi koszorún lobog a gyertyaláng.
Kerülünk haragot, feledünk bánatot,
Szerető Urunk tanit alázatot.
Mert alázat nélkül nem lehet szeretni,
kinzó kiáltását a könnycseppnek érteni.
Eltelnek éveink, földi útunk lejár,
s ha Jézussal jársz, az út végén vár!
Zengjünk hallelúját, dicsőitse szánk!
Jézus megigérte, hogy visszajön hozzánk!
Az ég s a föld elmúlik, és Ő visszajön,
Itéletet tart majd holtakon s élőkön!
Nyitsuk meg szivünket, imádkozzunk csendben,
s higgyük, hogy mindenkor velünk van az Isten!
Ő tölti meg széppel és jóval a lelkeket;
-igy várjuk hát szeretetben a karácsony ünnepet!
Az alázat nem zaj.
Édesapámmal sétáltam, amikor hirtelen megállt egy saroknál, és rövid csend után megkérdezte: a verebek éneklésén kívül hallasz még valamit? ~ Megéleztem a fülem, és pár másodperc múlva azt válaszoltam: egy szekér hangja. Igaz ~ ezt mondta nekem. Ez egy üres kocsi. ~ Kérdezem tőle: honnan tudod, hogy üres a szekér, ha még nem láttad? Azt válaszolta nekem: könnyű megérteni, ha üres egy szekér, mivel minél üresebb, annál nagyobb zajt csap.. Felnőtté válva még ma is amikor látok egy olyan embert aki túl sokat beszél, megszakítja mások beszélgetését, tolakodó, dicsekszik a képességeivel, amiről azt hiszi, hogy rendelkezik, arrogáns és azt hiszi, hogy mások nélkül is boldogul, az a benyomásom, hogy hallom az Apám hangját amint azt mondja : minél üresebb a szekér, annál nagyobb zajt csap.
Bruno Ferrero
…légy csendben. Aki szeret, az a csendben is meghallja szívedet…
„- Hová utazol?
– Megszokásba…
– Szeretsz ott lenni? Jó ott neked?
– Igen, hisz ott már mindent ismerek és sok ember ott van, nem történik semmi szokatlan.
– Téged ez boldoggá tesz?
– Nem is tudom, de mindegy is, hisz ott már tudom mi fog történni. Te hová utazol?
– Én? Most indulok ISMERETLENBE, még nem voltam ott, de érzem mennem kell. Hívtak.
– ISMERETLENBE??? Te képes vagy elindulni oda??? Hiszen az nagyon veszélyes hely.
– Kitől hallottál erről?
– Mindenki erről beszél megszokásban…mondják, hogy ott nem sokan vannak, semmi sem állandó és nem tudod mi lesz holnap, erről beszéltek a tévében is tegnap.
– Köszönöm, hogy figyelmeztetsz, de ne haragudj, most mennem kell, indul a vonatom, nem vár. Örülök, hogy beszélgettünk. Engem már várnak ott, mondták, hogy siessek, mert nagy csoda fog történni hamarosan.
– Csoda?? Ne viccelj, hiszen csodák nincsenek.
– Elárulom neked, van csoda ott, csak itt mindenki titkolja, úgy hívják: VÁLTOZÁS.
– Azért beszélünk majd valamikor? Elmeséled mi van veled?
– Itt van a számom, csörgess meg és ha úgy gondolod még segíteni is fogok neked, ha úgy érzed, nem bírsz többet MEGSZOKÁSBAN élni. Lesz helyed és én várni fogok rád ISMERETLENBEN…
„-net
Aranyosi Ervin:
Én csak ember szeretnék maradni!
Én csak ember szeretnék maradni,
szeretetet adva, szeretetet kapni,
tiszta szívvel élni a világot,
átélni az örök boldogságot!
Én csak emberként szeretnék élni,
s nem akarok semmitől sem félni,
hinni másban, s hinni önmagamban,
a lelkemből kivirágzó magban!
Én csak jó ember szeretnék lenni,
és másokat is így boldoggá tenni,
álmodozva élvezni a létem,
feloldódni a szeretet fényben!
Én csak emberként akarok élni,
élhető, szép holnapot remélni,
esélyt adni másnak, hogy megélje,
fájó múltját boldogra cserélje.
Én csak ember vagyok, tiszta lélek,
egy jobbá tett holnapról mesélek,
hol az ember együtt boldogulhat,
s így teremthet élhetőbbet, újat.
Én csak ember vagyok, s élni hívlak,
szavaimmal élni megtanítlak,
legyél társam, legyen köztünk egység,
árva lelkek ezt a jót keressék!
Én csak ember leszek itt, e Földön,
s ha életem jósággal megtöltöm,
talán utam követik majd mások,
megszépül a világ, ahol járok!
Én csak ember szeretnék maradni,
nem elvenni, inkább folyton adni,
hitet, reményt, élő valóságot,
szeretettel járva a világot!
„Sokszor olyan ostoba az ember. Legtöbbször csak annak tudja a valódi értékét, amit elveszít, vagy amit nem kap meg.
Amit épp birtokol, azzal könnyelműen bánik, ahelyett, hogy megbecsülné.
Nem mondja el annak, akit szeret, mert hát, úgyis tudja ő, és különben is ott van a holnap.
Pedig a holnap nem is biztos, hogy létezik.
A legtöbb ember azt gondolja, hogy ő más, de valóban más, vagy csak másnak akar látszani?
Ha valami igazán fontos arra mindig kell, hogy legyen idő.
Kell, hogy legyen idő megállni, megcsodálni, elmondani, átölelni. Fel kell ismerni ha valami nem jó, tudni kell változtatni.
Nincs mindig másik esély, és amit ma nem teszünk meg, lehet, hogy már soha többé nem lesz alkalmunk megtenni.
Tudnunk kell, mi a dolgok valódi értéke, tudnunk kell, akkor is, amikor megkapjuk, és nem csak akkor, amikor elveszítjük…”
Nemesfalvy Réka
Sikeres gyermek
Hogyan zajlik nálunk a karácsony a gyerekek szerint:
“Hát apukám mérges és kiabál, mert nem megy bele a fa abba a lábas tartóba, anyukám vásárol, én meg Minimaxot nézek.”
“Ülök a bevásárló kocsiban és megyünk a nagy áruházban körbe körbe, de nem nekem veszünk ajándékot, hanem a Jutka mamáéknak. Meg a papa vesz izzókat a fenyőfára. Nekem meg mindig pisilnem kell.”
“Anya süt ilyen mákos alagutat, a papa tévét néz, anya kiabál a papával, hogy emelje fel a hájas seggét, pedig a papa nem is hájas. Én meg bántom Esztit és sír, aztán eszünk és Eszti magára rántja a fát.”
“Én egész nap a lakásban keresem az ajándékokat, mert tudom, hogy eldugták a szüleim, de nem találom, ezért sírok egészen estig. Aztán valahogy odakerül a fa alá és akkor már nem sírok. Meg enni is kell sokat de csak diós “beglit” szoktam enni.”
“Képzeld el, hogy nálunk minden évben van karácsony! Van ahol nincs olyan sokszor, de nálunk ilyen ritkán van.”
“Karácsonykor átjön a nagyi és vigyáz rám, hogy hagyjam anyát főzni meg a papát csúnyán beszélni.”
“Én nagyon várom a karácsonyt, de alig akar jönni. Sok a dolga a Télapónak ezért alig jön hozzánk. És mindig csak télen. Nem értem miért, hiszen akkor hideg van. Jöhetne nyáron is, csak akkor nincs csillagszóró.”
“Tavaly kigyulladt a karácsonyfa, ami ráesett a nagy tévére és az is kigyulladt. A papa kidobta őket az ablakon és ráestek a kocsinkra. Én azóta nem szeretem a karácsonyt.”
“Karácsonykor az van, hogy megkapom a kedvenc játékomat és bepisilek és sírok.”
“A húsvétot jobban szeretem mert akkor több a csoki.”
“Tavaly kórházban voltam, mert megettem a szaloncukrot…nem sokat, csak kettőt…De be voltak csomagolva.”
“Nem szeretem a karácsonyt mert átjönnek Tibi nagypapáék és neki nagyon büdös a szája.”
“A nővérem mindig azt meséli, hogy mennyi lájkot kapott, úgyhogy karácsonyra én is lájkot kértem.”
“Azt írtam a Jézuskának, hogy hozzon nekem tablettát. Tudod azt a simogatósat amin vannak játékok!”
“Én is írtam levelet a Jézuskának, de nem válaszolt. Pedig bélyeget is tettem a levelembe és megadtam neki apa ímél címét.”
“Én kértem egy másik kistestvért a fa alá, mert a Pannit már unom egy kicsit.”
“Szeretem a karácsonyt, mert sokáig fent maradhatok és nézhetek tévét meg ehetek édességet.”
“Mi anyuval vagyunk ketten karácsonykor, mert az apa a macájával van. Nem tudom ki az a néni de vicces neve van!”
“Anya minden karácsonykor süt bejglit és mindig kifelejti belőle a cukrot és odaégeti és füstöl a konyha. Egyszer átjött a szomszéd bácsi és lefújta anyát meg a bejglit ilyen piros palackos habbal. Nagyon vicces volt de ők nem nevettek.”
“Karácsonykor énekelünk meg van ilyen cédé játszónk, ott hallgatunk zenét, aztán játszom az új játékaimmal és beviszek az ágyamba nagyon sok szaloncukrot és mesélek nekik.”
“Mindig akkor van karácsony, mikor esik a hó. Ha nem esik, akkor nincs.”
“Karácsonyra rajzolok a papának meg a mamának, ők meg adnak nekem legót.”
“Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy megszületett a kis Rémusz.”
“Hát nálunk ilyenkor nagyon sokan vannak és nagy a zaj. Én bebújok az asztal alá és szaloncukrot teszek a Laci papáék papucsába és belelépnek és az irtó vicces!”
“Karácsonyra mindig ruhát kapok és azzal nem tudok játszani és sírok. De kaptam már építős játékot is, annak örültem csak a papa rálépett és összetört.”
“Karácsonykor én olyan korán kelek, hogy egészen estig nem is alszom el!”
“A Mikulás csinálja a karácsonyt a rémszarvasokkal, akiktől nagyon félek, azért kell a fa, hogy ha világít, elfutnak a rémszarvasok.”
“Nálunk tavaly karácsonykor beszakadt a tető. Anya szerint ráesett a Télapó miatt, de apa szerint a Jóska bácsi szarul csinálta meg a gerendázást. “
“Én tudom, hogy a papa csinálja a karácsonyt, mert beöltözött egyszer télapónak de lecsúszott a nadrágja és kakásat mondott, és akkor felismertem, hogy ő a papa!”
“Azt kértem a Jézuskától, hogy ne sírjon annyit a kis öcsém, mert nagyon mérges vagyok mikor sír és még nem olyan nagy hogy megverhessem.”
“Akkor van karácsony, mikor anyu sütit süt. Nálunk nagyon sokszor van karácsony csak nem kapok mindig ajándékot.”
“Ha a karácsony a szeretet ünnepe, akkor miért kell fa? Mert szeretjük a fákat?”
“Onnan tudom hogy karácsony van, hogy izgulok és dobog a szívem, de képzeld el, hogy egész nap dobog!”
És a legőszintébb válasz:
“Nálunk úgy történik a karácsony, hogy kibontjuk az ajándékokat és szomorúak vagyunk, mert egy csomó olyat kapunk ami nem kell.De a felnőttek úgy csinálnak, mintha örülnének, aztán mikor hazamennek a vendégek, csúnyákat mondanak róluk és továbbajándékozzák az ajándékokat.”