Karácsonyi mese..
Wass Albert
Elindul újra a mese!
Fényt porzik gyémánt szekere!
Ezeregy angyal száll vele!
Jön, emberek, jön, jön az égből
Isten szekerén a mese!
Karácsony készül, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek
hogy emberek lehessetek!
Vigyázzatok! Ez a mese
már nem is egészen mese.
Belőle az Isten szeme
tekint a földre lefele.
Vigyázzatok hát emberek,
Titeket keres a szeme!
Olyan jó néha angyalt lesni
s angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplőben elébe menni,
mesék tavában megfeledni
s mesék tavában mélyen, mélyen
ezt a világot elfeledni…”
„Megtanultam tisztelni az ünnepet.
Az ünnep Isten ajándéka, mint a többi nap, s arra való, hogy hétköznapi mivoltunkból kivetkőzve tiszteljük önmagunkban az embert.
Sajnálom azokat, akik nem tudnak ünnepelni.
Az ünnep önmagunk fölemelése.
Tiszta ünnepi ruhában és tiszta ünnepi gondolatokkal lehet csak ünnepelni, fölemelkedve a hétköznapokon s apró küzdelmeinken. Csak az ünneplőbe öltözött ünneplő ember tudja megérteni annak a kijelentésnek a nagyságát, hogy Isten az embert a saját képére teremtette.”
( Wass Albert)
Vehetsz bàrmit
Karácsonyra
,
elköltheted a világ
összes pènzét,
de az őszinte tiszta
nincs nagyobb és szebb
ajándék
.
…. Ismeretlen
https://www.facebook.com/100083981923485/videos/603803748998454/– Ady Endre: Karácsonyi rege-Szabó Gyula előadásában
“Nem könnyű ünnep a karácsony. Ez a három nap könyörtelenül az arcunkba tolja mindazt, amit év közben olyan jól el tudunk rejteni magunk elől.
Máskor hatnak a pótcselekvések, máskor el tudjuk terelni a figyelmünket mindarról, amit nem jó látni.
Karácsonykor nincs megúszás. Ez a három nap, kegyetlenül szembesít minket életünk minden hiányával. Sokak számára ez nem a szeretet és remény ünnepe. Sokak karácsonya nyomokban sem tartalmazza egy meghitt ünnep összetevőit.
Mert nincs igazi kapcsolat, csak megjátszott mintha-szeretet.
Mert nincs béke, csak visszafojtott indulat. Nincs harmónia, csak felszínes műmosoly.
És nincs őszinteség sem, csak elhallgatás, letagadás, vagy sok kegyesnek hitt hazugság.
Nem könnyű ünnep a karácsony. Nem adja magát csak úgy, egyszerűen. Tenni kell érte. Pont 362 napon keresztül. Szembenézéssel, felvállalással, kimondással, elfogadással, elengedéssel.”
Orvos-Tóth Noémi
„Mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen. Ez nem az elfoglaltságról szól, hanem arról a döntésről, hogy kinek, milyen szerepet és mekkora elsőbbséget szánunk az életünkben. A számodra igazán fontos személyekre mindig találni fogsz időt. Ahogyan azok az emberek, akik részesei kívánnak lenni az életednek, hidd el, találni fognak módot arra, hogy ott legyenek körülötted.”
Mi lenne?
Mi lenne, ha élnél, mielőtt meghalnál?
Ha nem csak úgy félnél, s élőn haldokolnál?
Ha nem csak kényszerből hagynád el az ágyad,
hanem tudatosan hajtana a vágyad!
Mi lenne, ha célt is magad elé tűznél?
Ha átmelegednél, s nem fáznál a tűznél?
Ha mások lelkébe reményt gyújtogatnál,
jó példát mutatva álmot, hitet adnál.
Mi lenne, ha látnád, miről szól az élet,
hogy nem azért jöttél, mert elbántak véled!
Hanem azért lettél, s születtél e Földre,
örülj és tapasztalj földi testet öltve.
Mi lenne, ha vágyad, szárnyad is lehetne?
Minden gondolatod boldoggá tehetne!
Szíved tágra nyitva néznéd a világot,
s mindannak örülnél, amit szemed látott.
Aranyosi Ervin
Szánd meg Uram Isten
A sírót, a kérőt,
Adj egy karácsonyfát,
Egy egekig érőt.
Minden tűlevelét
Mazsolával, fánkkal,
Mannával, dióval.
Minden ágabogát
Tetejesen rakd meg,
A kalácsot, kolbászt,
Sonkát se tagadd meg.
Aggass pár millió
Öltönykét is rája,
Meg vagy száz magazin
Kis topánt alája.
Aggass valamit rá
Kicsinek és nagynak:
Subát a szegénynek,
Szívet a gazdagnak.
Gyűjtsd alá a Népek
Apraját és nagyját,
Aztán Uram Isten
Rázd meg azt a nagy fát…
Emőd Tamás\ Karácsonyi ének
Adventi várakozás.december8.
Ha nincs meleg, vagy nem elég egy gyertyaszál, mely benned ég,
más fényre is nyiss ablakot!
Sok gyertya ég, s egy csillag…ott!
Kassák Lajos
Advent van
Advent van, s átjárja lelkem
a szeretet és az emlékezés.
Rájövök ismét-tán ezredszer-,
hogy szépen élni gyakran túl kevés.
Szeretni szóban és tettekben,
hinni, remélni szüntelen.
Táplálni kell mosollyal, öleléssel,
hogy emléked hibátlan legyen.
Most visszarepülök gondolatban
gyermeki önmagamba újra…
látom, amint jancsi-kályha mellett
anyám fagyos lábujjamat gyúrja.
Hársfa teát tölt poharamba –
˝Idd meg! Nem fogsz fázni majd!˝
Átmelegedett a testem, valóban
s én azt hittem a tea tette azt.
Ma már tudom, tőle volt meleg.
Ölelés, szeretet, gondoskodás
ezek voltak mitől az a ˝jó˝
a testem és a lelkem járta át.
Ez adta azt a boldog érzést,
mi ma is rám tör, ha a múltba
révedek.
Hiánya – így advent idejében –
fájón kéri vissza az elmúlt éveket.
Emlékszem a finom illatokra,
ami a konyhát járta át,
mikor sült a finom mézes,
és a lágyan foszló mákos kalács.
Arca piros volt az izgalomtól,
mikor a szobába engedett,
csilingelt egy üvegpohár szélén:
˝Itt az Angyalka! Megjelent!˝
Futottunk mind a fenyő köré,
ámultunk, örültünk nagyon.
Ezt a boldog érzést fiaimnak
minden karácsonykor átadom.
Már negyedszer töltjük el nélküle
a karácsony szent ünnepét,
de lelkemben ott mosolyog képe,
ahogy átöleli hét kisgyermekét.
Mert az ünnep attól sokkal szebb lesz,
ha gyertyafényben rá emlékezünk
s tudom – onnan fentről ő is nézi:
Ugye mindenkit szeretünk?
Jusson szép szóból bárkinek!
Simogató, ölelő kezekből,
mosolytól csillogó szemekből
áradó tűz gyújtson fényeket!
Muzsika szálljon a gyermek kacajból,
áhítat járja át a lelkeket!
A szeretetet, mit tőle tanultunk
naponta adjuk át mindenkinek.
Mire vágyunk adventben?
– hogy amikor elfáradunk,tudjunk megpihenni,
– hogy a zajban meghalljuk a csendet,
– hogy szükségünk legyen a lentre, éppúgy, mint a fentre,
– hogy a sötétben a fény is megjelenjen,
– hogy a betegségben ott legyen a gyógyulás hite,
– hogy a mélabúnak egy mosoly intsen búcsút,
– hogy áldás legyen az emberi élet,
– hogy a káoszban legyen menedék a lélek,
– a gonosz fölött győzzön az igaz,
– hogy vétkeinket a kegyelem áldja,
– hogy a nehézséget őrizze a remény,
– hogy sírás után legyen ott az örömnek könnye,
– hogy a szürke hétköznapokat színezze az igaz,
– hogy a tisztánlátás oldja fel a ködöt,
– hogy fölös beszéd helyett fohász kerüljön a szánkra,
– hogy szavak helyett szólhasson a lélek,
– hogy véleményzáporban a saját hang szóljon,
– hogy mások problémái mellet magunkra figyeljünk,
– hogy a „mit fognak szólni?” kételyt önbizalom vigye,
– hogy emelt fejjel nézzük le a szégyent,
– hogy a szánk nevetésre álljon,
– hogy a gyengeségen győzzön a megküzdő erő,
– hogy vétkeinket a kegyelem áldja,
– hogy a Jóisten keze mindig legyen rajtunk.
(Deverdics Éva)
Aranyosi Ervin: A szívek szabója
Élt egy szabómester, szíveket foltozott.
Hozzá a sok ember, sok-sok munkát hozott.
Mert a szép szívüket sok sérelem érte,
s bár a szabó bérét vastagon megkérte,
ki sem látszott sajnos, a temérdek munkából,
s a szabóműhelytől egy nap sem volt távol.
Nagyon unta pedig e monoton munkát.
Mindig csak ugyanaz! Hidd el, te is unnád!
Kíváncsi lett tehát, a szívet mi bántja,
mi okozza vesztét, mért romlik el pántja?
Hová lesz belőle a sok tiszta érzés,
mért ül ki színére megszakadás, vérzés.
Miért változik meg mesés dobbanása,
s amikor kiürül, a csend koppanása
mért okoz fájdalmat, úgy hogy belé szakad,
ez a sok fájdalom, vajon miből fakad?
Egy napon úgy döntött, utána jár végre,
miért fáj a sok szív, miért hullik vére.
Letette a munkát, bezárta a boltot,
s indult, hogy megnézze, a szív mért nem boldog.
Álruhában járta végig a világot,
feljegyezte sorban, amit útján látott.
Sok magányos szívvel hozta össze sorsa,
amiből hiányzott a szeretetmorzsa.
A hit, a bizalom elfogyott belőlük,
szeretetlenséget láthatott csak tőlük.
Haraggal és dühvel, méreggel bélelték,
nem csoda, párjukat sehogyan sem lelték.
Irigység és önzés, félsz uralta őket,
látott férfiakat, hitet vesztett nőket,
a szívük mélyéről, a szeretet hiányzott,
szomorúság, bánat mételye virágzott.
Mind a pénzt hajszolta, s jónak lenni féltek,
bezárták szívüket, s mind maguknak éltek.
Kedves ölelésben sohasem volt részük,
elromlott motorjuk, legfontosabb részük.
És a szabó tudta, szükségük van másra,
nem csak szívcserére, vagy kijavításra:
a sok embert inkább tanítani kéne,
a szeretet tudása mindükre ráférne.
Nem aludt éjszaka, s mit hozott a reggel?
Körülvette magát sok-sok kisgyerekkel.
Árva kis lelkeket fogadott magához,
és ekképpen kezdett újra a dolgához.
Minden megfoltozott szívhez járt egy gyermek,
aki akkor boldog, ha reá figyelnek.
Hitte hogy a jó szív csak azon fog múlni,
képes-e gazdája a gyermektől tanulni.
Mert a kisgyerekek tiszta szívvel élnek,
szeretetet adnak, ölelést cserélnek,
mosollyal, hálával gyógyítják a szívet,
tőlük lesz boldogabb, nyíltabb a tekintet.
És Ők nem csak adnak, szeretetet várnak!
Otthonban, és szívben meleget csinálnak.
Örömmel lelkedet szép fehérre festik,
s meggyógyul a szíved, ha figyelsz rá estig.
Mert, ha az emberek megtanulnak adni,
és begyógyult szívük képes befogadni,
mikor egész évben van öröm-ajándék,
s nem csak karácsonykor ébred fel a szándék,
akkor szív-szabóra soha nem lesz szükség,
szeretettel telve a szép szívek büszkék.
Végre, a jósággal telik meg világunk,
mikor egész évben csupa jót kívánunk!
ÁLDOTT , ADVENT MÁSODIK VASÁRNAPOT ÉS KELLEMES ÜNNEPI KÉSZÜLŐDÉST KÍVÁNOK MINDENKINEK !!!
* A REMÉNY GYERTYÁJA *
Ma meggyújtjuk
Mely jó esetben valóban lángra lobbantja és táplálja szívünkben a reményt.
Nagyon remélem, hogy időben odaérek.
Szívből remélem, hogy sikerül a vizsgám.
Annyira remélem, hogy fel fog hívni…
Hányszor, de hányszor mondjuk ki a remélem szót!
Mélyebben viszont talán soha nem gondolunk bele abba,
hogy mit is jelent reménykedni!
Pedig a remény az élet egyik legfontosabb mozgatórugója!
Olyan, mint a testünkben a vér:
amíg áramlik, addig élünk.
Olyan a léleknek, mint az üzemanyag.
Energiát ad, hogy menjen,
folytassa útját a tapasztalások végtelen tengerén.
Ha elfogy, a lélek megáll, tétovázik, és egy idő után akár meg is dermedhet.
Már csak vonszolja a testet,
és túlél, elfelejtve azt, hogy miért is született le erre a csodálatos helyre.
Mondják: a remény hal meg utoljára. Úgy is mondhatnánk:
ha a remény meghal, az ember, mint spirituális lény is meghal.
A remény, ugyanúgy, mint a hit, nem egy passzív energia! Az igazi, tiszta remény, mely nem kiszolgáltatottságból és nem tudatlanságból fakad, mindig visz előre! Mindig áramlik, és áramoltat, mozgat, előre lendít, ösztönöz, biztat, motivál és tettekre sarkall!
Az igaz út az, ha hiszek akkor is, amikor félek, és reménykedem akkor is, amikor sírok! Nem engedem veszni a reményt és a hitet, hiszen általuk újra és újra feltámad bennem az élet és az emberek szeretete.
A remény magában foglalja a várakozást. A türelmet.
A második gyertyaláng legyen a kitaszítottaké,
akik éheznek és fáznak, s igazán nagy szükségük van vigasztalásra.
A hazátlanokért, azokért, akik még nem találták meg a békességet,
mert nem adatott meg nékik sem a szabadság,
sem az irántuk érzett megbecsülés, sem a baráti ölelés,
sem a tisztelet, sem az otthon. Akiknek semmi nem adatott meg.
Lobogjon megsebzett lelkükért, házukért és hazájukért.
Óvja, segítse őket ez a második, értük gyújtott gyertya,
legyen az irántuk érzett tisztelet, együttérzés, segítő szándék bizonyítéka.
Legyünk irántuk legalább most, ez egyszer jóságosak,
hiszen az emberi méltóság minden embert megillet.
Lobogjon értük, a háborúkat, emberszenvedéseket elviseltekért,
a kitaszítottakért és a szegényekért, az ártatlanokért,
akiket bőrük színe, nyelvük, kultúrájuk,
vallásuk miatt üldöztek és üldöznek.
Advent első gyertyalángja
Advent első gyertyalángja legyen ma a béke,
apró gyermekszívek szépreményű éke.
Ráncos, fázós kézfejeknek forró meleg kályha,
szomorú arcocskáknak pihe-puha párna.
Advent első gyertyalángja legyen ma a mosoly,
ott is ahol szívfájdító nyomorúság honol,
hisz az Adventi gyertyákban fellobbanó láng
koldusra és királyra is mennyei fényt ád.
Advent első gyertyalángja hozza el nekünk,
régi életünk, mi mára elveszítettünk,
és hozza vissza hitünket, reménységünk arra,
hogy velünk van az, Isten, örömben és bajba.
Kun Magdolna
Gyökössy Endre
Advent
Valaki jön – de te nem veszed észre!
Valaki közeledik hozzád – de te bezárkózol!
Valaki kopog nálad – de te átalszod látogatását!
Valaki belép hozzád – de te házon kívül vagy!
Valaki nálad lakik – de te kidobod őt!
Valaki feltárulkozik – de te a szavába vágsz!
Valaki vár rád – de te hátat fordítasz neki!
Valaki segítséget kér – de te megkeményíted szívedet!
Valaki ajándékot ad neked – de te elásod azt!
Valaki végtelenül ráér – de veled sosem lehet beszélni.
Valaki nyugalmat hoz – de te szétszórt vagy!
Valaki jön – de te csak magadat látod!
Amíg csak jön – mindig megváltozhatsz!
Kun Magdolna: Szívek muzsikája
Karácsonykor visszamegyek,
abba a gyermekkori házba,
ahol kalácsillattal telt
az otthon kis szobája.
S ahol sosem volt gazdagság,
és mégis kincset leltünk,
mert mi szegényen is mindig
gazdagon szerettünk.
Hisz nálunk a szeretet
kincsként ragyogott,
akkor is, ha a karácsonyág
nem roskadozott
aranypapíros szaloncukrok
édes formájától,
sem csilingelő harangocskák,
bongó játékától.
Csak néhány piros alma lógott
szépen sorban rajta,
s az a pár csillagszóró,
mely az ezüstszínű angyal-hajat
sugarakba fonta.
Odamegyek vissza,
ahol nálunk mindenki jól tudta,
a Karácsony Ünnepe
különleges csoda,
hiszen ilyenkor a szívek
érző muzsikája,
egy dallamot játszik
itt a földi síkon,
és fenn a mennyországban.
József Attila
TÉL
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.
Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új meg ép,
Gyerekjátékot, – ó, boldog fogócska! –
S rászórni szórva mindent, ami szép.
Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek…
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.
Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!
1922. okt.
„VANNAK EMBEREK, AKIK MEGMENTENEK TÉGED.
Egy bátorító szóval,
egy üdvözléssel,
a jó humorukkal,
egy öleléssel,
a puszta jelenlétükkel,
a gyengédségükkel,
a barátságukkal,
a kinyújtott kezükkel,
a megbocsátásukkal,
a figyelmes hallgatásukkal,
a szavaikkal és tanácsaikkal,
a szeretet gesztusaival…
És nem is tudják, hogy megmentettek téged egy rossz naptól, a szomorúságtól, vagy az élet értelmetlenségétől.
Légy ma te is azok egyike, akik életeket mentenek!
Próbáld ki.
Nem kerül sokba, az életmentés SZERETET kérdése.”
Ha az akit szeretsz, aki fontos neked, családtagod, barátod, Szerelmed, Társad, gyermeked, szülőd, bárki akit szeretsz, hibázik… nem a gyűlöletet, nem a harag, nem a közöny, nem a kiközösítés a válasz.
Szeretet.
Szeresd annyira, hogy ne dobd el, ne lökd el magadtól.
A megoldás nem egy újabb fájdalom, sérelem, nem a düh, nem a szeretetmegvonás.
A megoldás a szeretet.
Szeretettel megbeszélni. Megérteni. Figyelni. A másikra. Nem csak magunkra. együtt. Együtt megoldani együtt keresni kiutat.
Mert a szeretet nem bánt, nem büntet.
A szeretet összehoz, nem szétszakít.
Katalin Natalia
Készítsük el együtt a család Adventi koszorújàt november 30-án (szombaton) 13 órától a Közösségi Házban.
December 1-én vasárnap, I. Adventi gyertyagyújtás
Adventi gyertyák jelentése
Az adventi gyertyák egyikek a legismertebb és leglátványosabb szimbólumoknak az adventi időszakban. Ezek a gyertyák nemcsak szépek, hanem mély jelentésekkel is rendelkeznek a keresztény hagyományban. A négy gyertya egyesítése az adventi koszorúval az ünnepi várakozás, remény és Jézus Krisztus megszületésének üzenetét hordozza magában. Ismerjük meg az adventi gyertyák jelentését és színeit.
Az adventi időszak rövid áttekintése
Az advent a keresztény egyházi naptárban a karácsonyi ünnep előtti négy hetes időszakot jelenti. Az adventi időszak célja, hogy felkészítse a hívőket Jézus Krisztus születésére, és emlékeztesse őket az ünnep igazi jelentésére, ami a megváltás és az öröm. Az adventi időszak karácsony előtti negyedik vasárnapon kezdődik, és december 24-én advent utolsó napján ér véget.
Az adventi koszorú és gyertyák
Az adventi koszorú kerek alakú, amelyet gyakran fenyőágakkal, tobozokkal, piros szalagokkal és más természetes elemekkel díszítenek. A koszorún négy gyertyát helyeznek el, amelyek az egyes adventi vasárnapokat szimbolizálják. Az első vasárnapon egy lila gyertyát gyújtanak meg, a második vasárnapon kettőt, majd a harmadikon ismét egy lila gyertyát. A negyedik vasárnapon pedig egy rózsaszín gyertyát gyújtanak meg.
Adventi gyertyák jelentése
Az első adventi gyertya jelentése (lila):
Az első gyertya meggyújtása az adventi időszak kezdetét jelzi. A lila szín a bűnös emberiség megtisztulásának és a megtérésnek a színét képviseli. Az első adventi gyertya a hitet valamint Ádámot és Évát jelképezi és a hitet szimbolizálja.
A második adventi gyertya jelentése (lila):
A második vasárnapon gyújtják meg a második lila gyertyát, ami az eljövendő reményt és várakozást szimbolizálja.
A harmadik adventi gyertya jelentése (rózsaszín):
A harmadik vasárnapon a rózsaszín gyertya képviseli az öröm és a boldogság teljességét. Ez az üzenet azt sugallja, hogy Jézus születése közel van, és az öröm betölti a szíveket.
A negyedik adventi gyertya jelentése (lila):
A negyedik adventi gyetya a szeretet jelképezi, és advent negyedik vasárnapján kell meggyújtani.
Az adventi gyertyák rendszeres meggyújtása és az üzenetük fontolóra vétele segít a hívőknek a lelki készülődésben és az adventi időszak üzenetének megértésében. Az adventi gyertyák világossága fokozatosan növekszik, amint közeledünk a karácsonyi ünnephez, ami emlékeztet bennünket arra, hogy Jézus Krisztus, a világ világossága, eljött közénk, hogy megváltson minket. Az adventi időszak tehát nemcsak a várakozás és a remény időszaka, hanem az öröm és az összetartozás ideje is a családok és a közösségek számára.
Mikulásvirág legendája.
Élt valamikor egy testvérpár, akik nagyon szegények
voltak. Egy kis faluban éltek, és még ételre is alig jutott pénzük. Amikor közeledett a karácsony, a faluban egymást érték a káprázatos mulatságok, fesztiválok és felvonulások. A vidámság önmagában is sok embert vonzott, de volt még ott egy nagy jászol is, melyet a falubeliek állítottak a templomban. A gyermekek meglátogatták a jászolban fekvő kis Jézust és ajándékot vittek neki. Maria és Pablo is szeretett volna valamit vinni a kis Jézusnak, de semmi pénzük nem volt ajándékra. Miközben a többi gyermek arról beszélgetett és vitatkozott, hogy vajon melyikük drága ajándéka tetszik majd jobban a kis Jézusnak, Maria és Pablo tudták, hogy nekik nincs pénzük ajándékra, és nincs semmijük, amivel megajándékozhatnák a jászolban fekvő kisdedet. Mégis, ők mindenképpen szerettek volna most az egyszer valami ajándékot adni a kis Jézusnak. Karácsony estéjén Maria és Pablo mindenki másnál korábban ment a templomba. Mivel nem volt semmijük amit ajándékba vihettek volna, ezért az út szélén növő virágokat, növényeket szedték csokorba, hogy azokkal díszítsék fel a bölcsőt. Mialatt a kis Jézus fekvőhelyét díszítgették, megérkezett a többi gyerek is. A gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni, mikor a másikat gúnyolják. Maria és Pablo szemében a szégyen és a tehetetlenség könnyei gyülekeztek, mikor hirtelen csoda történt. Az útszéli gazok ragyogó vörös szirmú, csillagformájú virágokká változtak, melyek olyan szépségesek voltak, hogy mindenki elámult rajtuk. Ekkor mindenki megértette, hogy a szeretet ajándéka volt a legszebb, és a legkedvesebb Jézus szemében. Szebb és kedvesebb, mint a drága, pénzért vett ajándékok. Azóta a Poinsettia virágai lettek a legnépszerűbb karácsonyi díszek szerte a világon.
SZERZŐ: KOMLÓS ATTILA
