Anyáktól anyáknak
A gyerekek nem úgy jönnek a világra, hogy készen állnának arra, hogy viszonozzák, amit kapnak.
Nem az a feladatuk, hogy kezeljék az érzelmeinket, megfeleljenek az elvárásainknak, vagy a kapcsolat egyensúlyának fenntartásával járó terhet viseljék.
Olyan állapotban érkeznek, hogy többet igényelnek, mint amennyit adni tudnak, és ez nem a kapcsolat hibája. Ez a kapcsolat természete.
A gyermeknek olyan szeretetre van szüksége, amely kitart, még akkor is, ha nehezen viselkedik.
Olyan jelenlétre, amely nem tűnik el, amikor küszködnek.
Olyan kapcsolatra, amelyet nem jó viselkedéssel kell kiérdemelniük.
Az ilyenfajta szeretet nem a pontszámokról szól.
Arról szól, hogy állandóságot nyújtsunk nekik, miközben olyan emberré válnak, aki egy napon visszaadhatja azt a világnak.
És ahogy nőnek, megtanítjuk nekik az empátiát, a felelősségvállalást és a mások iránti tiszteletet,
és figyeljük, ahogy olyan emberekké válnak, akik ugyanazzal a gondossággal bánnak másokkal, amellyel őket is kezelték.
*******
Inside Parenting
Nem tanítom a gyerekeimet arra, hogy vakon tiszteljék a felnőtteket.
Mert nem minden felnőtt érdemli meg.
Ha lenézően beszélsz velük,
Ha kigúnyolod őket vagy lekicsinyíted az érzéseiket,
Ha megpróbálod megszégyeníteni őket mások előtt,
Találd ki, mi lesz?
Nem kapsz tiszteletet csak azért, mert idősebb vagy.
Ebben a házban a tisztelet kölcsönös.
Az életkor nem ad jogot arra, hogy rosszul bánj a gyerekeimmel
vagy hogy átlépd a határaikat,
vagy hogy kérdés nélkül engedelmességet követelj tőlük.
Olyan gyerekeket nevelek, akik tudják, mennyit érnek.
Akik nem félnek megszólalni, ha valami nem stimmel.
Akik megértik, hogy az igazi tiszteletet azzal érdemled meg,
ahogyan másokkal bánsz.
Nem pedig a szülinapi tortádon lévő gyertyák számával.
Szóval, ha tiszteletet akarsz tőlük,
mutass nekik ugyanazt cserébe.
Ennyire egyszerű.
******
Mama Life
NEM VERSENY – SZÖVETSÉG
A házasságban a férj és a feleség nem felcserélhető szerepeket, hanem egymást kiegészítő küldetést kaptak Istentől.
A férj feladata nem az uralkodás, hanem a krisztusi szeretet gyakorlása. Pál apostol így ír: „Férjek, szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus szerette az Egyházat.” (Ef 5,25) Ez a szeretet: bátorító, megerősítő, védelmező (vö. 1 Pt 3,7).
Ez nem azt jelenti, hogy mindig „megoldod” a helyzetet, hanem hogy érzékeny vagy a feleséged szellemi, lelki és testi szükségeire. Jézus nem szimpátiával, hanem empátiával fordul az Egyház felé: belehelyezkedik, hordoz, jelen van.
A feleség szerepe sem másodlagos. A Biblia „segítőtársnak” nevezi (Ter 2,18), és a héber kifejezés jelentése: „körülvenni, oltalmazni, támogatni”.
Ez nem alárendelt szerep, hanem alapvető, erőt adó küldetés, amikor feleségként támogatással, buzdítással, vigasztalással veszed körül a férjed.
A támogatás azt jelenti, hogy mindazokat az ajándékokat és képességeket, amelyeket Istentől kaptál, a férjed rendelkezésére bocsátod, hogy segíthesd őt úgy vezetni, ahogyan Isten mutatja neki, és olyan emberré válni, amilyenné elhívta őt.
Amikor a férj és a feleség elfogadja és betölti a saját szerepét, házasságuk megerősödik. Nem verseny lesz, hanem szövetség, ahol mindketten azért dolgoznak, hogy Krisztus szeretete láthatóvá váljék az otthonukban.
#Családpásztor#CsaládpásztorEvangelizációsSzolgálat#ÖrömhírrelSzolgálunk#HázasÖrömhír
Tanulságos történetek, tanmesék
Annyi év telt el… és észre sem vettem, pontosan mikor.
Régen volt erőm mindenre: munkára, otthonra, gyerekekre és mások gondjaira. Néhány óra alvás elég volt, és már kezdődött is az új nap.
Ma a testem egyre gyakrabban emlékeztet az idő múlására: a térdeim néha fájnak, a lépteim lassabbak lettek, és az emlékezetem is néha tréfát űz velem.
De az évek nemcsak fáradtságot hoztak.
Ajándékokat is hoztak.
Több szelídséget.
Több nyugalmat.
Több hálát az egyszerű pillanatokért.
Megtanultam meglátni a szépséget azokban a hétköznapi percekben, amelyek mellett régen elsiettem.
Az idő elvette a kapkodást, de adott mélységet.
És megtanított arra, hogy az élet nem verseny.
Hanem egy út, amelyen érdemes szeretettel végigmenni.
Az évek elmúltak…
És én még mindig itt vagyok — talán egy kicsit lassabban, de melegebb szívvel. 
forrás: Életfája/Facebook
„Magyarország szíve a nőkben dobog
Minden erős ország mögött ott állnak a nők, akik nap mint nap megtartják a családot, a közösséget – és velük együtt a hazát is. Ti vagytok azok, akik szeretetükkel melegen tartják az otthonokat, akik reményt adnak a nehéz időkben, és akik erőt öntenek a férjekbe, gyerekekbe, barátokba, amikor a világ túl zajos, túl gyors, túl bizonytalan.
A magyar nők nemcsak gondoskodnak. Ők építenek. Édesanyák, feleségek, nagymamák és lányok: ti vagytok azok, akik a jövőt formáljátok. Ti nevelitek a következő nemzedéket, ti adjátok tovább a szeretetet, a hitet, a bátorságot – mindazt, ami miatt érdemes Magyarországért küzdeni.
Amikor egy édesanya a gyermeke mosolyát figyeli, amikor egy nagymama csendben végigsimítja az unoka kezét, akkor születik meg az a biztonság, amelyből egy egész nemzet ereje fakad.
Hiszem, hogy egy erős haza alapja az erős nő. Nélkületek nincs nemzet, nincs biztonság, nincs jövő. Ti vagytok a legelső védelmi vonal: a szeretet, a család és a közösség pajzsa. Ti vagytok azok, akik éjszakákon át virrasztotok a beteg gyermek mellett, akik munkából hazatérve is mosolyt varázsoltok az asztal köré, és akik akkor is reményt adtok, amikor mások már feladnák. A gyermeki kacaj, a családi asztal melege, a jövőbe vetett hit – mind-mind a ti kitartásotokból születik.
Ma mindannyiunk nevében köszönöm nektek, hogy napról napra példát mutattok szeretetből, kitartásból és bátorságból.
Köszönöm, hogy megtartjátok Magyarország szívét, hogy a gyermekek mosolyát és a jövő reményét továbbadjátok. „
„Ha azt szeretnéd, hogy a gyereknek megerősödjön az önbizalma, kérlek, ne alázd meg őt, ne nevezd tudatlannak, butának, ügyetlennek, ne hasonlítgasd össze a kárára másokkal. Inkább azt mondd el neki, hogy az ő korában te is ugyanígy küszködtél azokkal a dolgokkal, amikkel ő, állj mellé, erősítsd meg abban, amiben jó! A modern pszichológia és pedagógia üzenete, hogy sugározz bizalmat! Nézz a gyerek szemébe, és mondd neki azt: tudom, hogy te ezt meg fogod tudni csinálni! Tudom, hogy képes vagy rá! Van fogalmad róla, micsoda varázsmondat ez?” Prof. Dr. Bagdy Emőke: Utak önmagunkhoz
REGGELI MORZSÁK –
„Ha a gyereket folyton bírálják, a lenézést tanulja. Ha a gyerek állandó gyűlöletben él, a háborút tanulja. Ha a gyereket mindig gúnyolják, a félénkséget tanulja. Ha a gyereket folyton megszégyenítik, a bűntudatot tanulja. Ha a gyereket tolerancia veszi körül, a türelmet tanulja. Ha a gyereket folyvást biztatják, a bizalmat tanulja. Ha a gyereket biztonság veszi körül, a hitet tanulja. Ha a gyerek teljesítményét elismerik, a megbecsülést tanulja. Ha a gyerek jórészt helyesléssel találkozik, önmaga szeretetét tanulja. Ha gyereket elfogadják, és barátságos légkörben él, megtanulja szeretni a világot. A gyerekek azt élik, amit tanulnak!” – Robert Fisher
Áldás a mai napra…
Áldjon meg Isten a mai napon a kelő nap első sugaraival, a gyermeked szerető mosolyának békéjével és az új nap rád váró lehetőségeivel!
Áldjon meg Isten a segítőkész munkatársak jóságával, a jó barátok szeretetével és a találkozások ajándékaival!
Áldjon meg Isten a hazatérés jóleső érzésével, a házastársad szerető ölelésével és az egymásra figyelés örömével!
Áldjon meg Isten az éjszaka puha csendjével, az erőt adó békés álommal és az új reggel reményével!
Áldjon meg Isten a benne való hit erejével
az egyszerűséggel megelégedő emberséggel
a hétköznapok igazi csodáival, s az életed áldást hozó ragyogásával!
#SzékelyudvarhelyiSzentMiklósPlébánia
Van egy mondat, amit az ember nem fiatalon ért meg.
Fiatalon még élni akar.
Bizonyítani.
Építeni.
Gyorsan menni.
Terveket rajzolni a levegőbe, hajókat álmodni a kikötő helyére, házakat a domboldalra, neveket a könyvek gerincére.
Aztán egyszer csak megáll.
Nem azért, mert elfáradt.
Hanem mert rájött valamire.
Most már azért élünk, hogy boldog emlékek legyünk a gyermekeinknek.
Ezt nem tanítják iskolában.
Erre nincs tréning.
Ez nem szerepel a siker definíciójában.
Ezt az ember egy csendes délutánon érti meg, amikor a gyerek a vállára hajtja a fejét.
Vagy amikor egy kéz belecsúszik a tenyerébe minden különösebb ok nélkül.
Vagy amikor este, félhomályban, még kér egy mesét – pedig már elég nagy lenne ahhoz, hogy ne kérjen.
És ott, abban a pillanatban valami átbillen.
Rájössz, hogy nem a nagy dolgok maradnak meg bennük.
Nem az, hogy mennyit kerestél.
Nem az, hogy hány projektet vittél végig.
Nem az, hogy mennyire voltál hatékony.
Hanem az, hogy milyen volt melletted ülni.
Milyen volt, amikor elrontott valamit.
Milyen volt, amikor félt.
Milyen volt, amikor büszke volt rád.
Egy gyerek nem azt jegyzi meg, hogy mit mondtál.
Azt jegyzi meg, hogy milyen volt a levegő körülötted.
Volt-e benne biztonság.
Volt-e benne melegség.
Volt-e benne hely.
Fiatalon azt hisszük, az élet rólunk szól.
A mi utunkról.
A mi történetünkről.
Öregedve az ember rájön:
az élet inkább arról szól, hogy kinek a történetében leszünk fény.
Egy apa lehet szigorú.
Egy anya lehet fáradt.
Egy nagyapa lehet hallgatag.
De ha a gyerek emlékeiben ott marad egy tekintet, ami azt mondta: „Itt vagyok.”
Ha ott marad egy kéz, ami nem engedte el.
Ha ott marad egy este a kandalló mellett, ahol nem sietett senki.
Akkor jól éltünk.
Az ember sokszor azt hiszi, nagy dolgokat kell hagynia maga után.
Épületeket.
Vállalkozásokat.
Neveket.
Pedig a legnagyobb örökség egy érzés.
Hogy „jó volt vele élni”.
Hogy „mellette nem féltem”.
Hogy „amikor ő ott volt, valahogy minden rendben volt”.
Most már, ebben a korban, én nem akarok több csatát nyerni.
Nem akarok minden vitában igazat.
Nem akarok minden álmot egyszerre megvalósítani.
Azt akarom, hogy amikor majd egyszer a gyerekeim – vagy az unokáim – leülnek egy asztalhoz, és valaki megkérdezi:
„Milyen volt az apátok?”
„Milyen volt a nagyapátok?”
Akkor ne eredményeket soroljanak.
Hanem mosolyogjanak.
És mondják azt:
„Jó volt mellette lenni.”
Mert végül nem az számít, hány évig éltünk.
Hanem az, hogy hány évig élünk bennük.
És ha egyszer már nem leszek ott a kandalló mellett,
nem gyújtok gyertyát,
nem mondok mesét,
de ők mégis hallják a hangomat,
amikor nehéz,
amikor félnek,
amikor dönteniük kell,
akkor tudni fogom:
nem hiába éltem.
Most már azért élünk,
hogy boldog emlékek legyünk a gyermekeinknek.
És hidd el,
nincs ennél nemesebb hivatás ezen a földön.-Fénylő Lelkek
…Ám ahhoz, hogy ezt a gyermekünk is „elhiggye”, ahhoz a saját szemléketünket, értékrendszerünket kell csiszolni…Minden amit tőlünk lát, hall, megtapasztal, azzá válik Ő maga is…KM.
„A kreativitás virágát a dicséret bontja ki, ám a csüggedés gyakran letöri annak bimbóját.”
ALEX F. OSBORN
Családpásztor Evangelizációs Szolgálat
A HÁZASSÁG NEM CSATÁROZÁS, HANEM SZÖVETSÉG
A Szentírás szerint Ádámot Isten a saját képmására teremtette – teljesnek és tökéletesnek. (Ter 1,26). Évát ugyanakkor Ádámból formálta meg, nem külön, önálló teremtményként (Ter 2,22).
Mindkettőjükbe olyan ajándékokat helyezett, amelyekre a másiknak szüksége van. A férfi és a nő tehát nem egymás ellen lett teremtve, nem rivalizálásra, nem hatalmi harcra, hanem egymás kiegészítésére.
A bűneset után azonban Isten eredeti terve elhomályosult. A kiegészítésből versengés lett, a szolgálatból uralkodás, az egységből csatározás. Azóta a történelem nagy részében nem Isten tervét látjuk a házasságokban, hanem annak torzulását.
Ezért adott Isten egy mennyei mintát, amelyhez újra és újra visszatérhetünk. Pál apostol azt írja, hogy Krisztus és az Egyház kapcsolata a minta a férj és a feleség kapcsolatára (vö. Ef 5,22–23).
Ez azt jelenti: a házasság nem hatalmi kérdés, hanem szeretet-alapú szövetség. Nem arról szól, ki irányít, hanem arról, ki hogyan szolgál.
Isten terve tehát nem veszett el! Krisztusban újra érthetővé válik, hogy kik vagyunk egymás számára, és hogyan válhatnak a különbözőségeink áldássá.
#Családpásztor#CsaládpásztorEvangelizációsSzolgálat#ÖrömhírrelSzolgálunk#HázasÖrömhír
Robert Abkorovits
Valahol útközben összekevertük a szeretetet a kényelemmel. Azt hisszük, akkor vagyunk jó apák, ha elvesszük a gyerekünk elől a súlyt. Ha nem kell várnia. Ha nem kell küzdenie. Ha nem kell csalódnia. Csakhogy az élet nem így működik. Az élet nem puha. Az élet nem igazságos. Az élet nem simogat.
És ha mi mindent kisimítunk előtte, akkor nem védjük – hanem gyengítjük.
Egy férfit nem a like-ok nevelnek. Nem a kényelmes kanapé. Nem az, hogy mindig van B terv. A férfit a felelősség neveli. A határ. A „csináld végig”. A teher, amit először utál, aztán megtanul elbírni.
Aki nem tanul meg súlyt cipelni gyerekként, az felnőttként roskad össze. És akkor nem a világ lesz a hibás. Hanem az, hogy nem mertünk kemények lenni, amikor kellett volna.
A szeretet nem az, hogy megóvlak minden fájdalomtól. A szeretet az, hogy felkészítelek rá. Hogy erőt adok, nem kifogást. Tartást, nem menekülőutat.
Mert nem jófiúkat kell nevelnünk. Hanem erős, felelős férfiakat. Olyanokat, akik nem omlanak össze, ha nehéz lesz. Olyanokat, akik megtartják a családot, a szavukat, önmagukat.
Ha fáj néha, jó úton jársz. Az izom is szakadásból épül. A jellem is. 
Szeretettel
Robert
Mit tehet a bizalomsértő fél a bizalom visszaállításáért?
Következetes jelenlétben van
Nem nagy gesztusokkal, hanem kiszámítható viselkedéssel, amit mond, azt teszi, nem tűnik el, nem tagad, nem relativizálja a másik érzéseit. A bizalom nem szavakból, hanem mintázatokból épül.
Átláthatóság
Nem azért, mert „kell”, hanem mert érti, érzi, mi sérült meg. Ezért válaszol a kérdésekre védekezés nélkül, nem titkolózik, nem terel, nem hárítja át a felelősséget. Ez nem alárendelődés, hanem kapcsolati felelősségvállalás
Érzelmi validálás
A bizalom ott kezd újra épülni, ahol a másik átérzi a másik fájdalmát.
„Értem, miért fáj.
Értem, miért vagy bizonytalan.
Nem túlzás, amit érzel.”
Türelem a triggerpontokkal
A másik nem „hisztis”, nem „túlragaszkodó”, vagy “túlreagáló”, hanem egyszerűen traumatikus emlékezetből reagál. Ezért a bizalomsértő fél nem siettet, nem minősít, nem ismételgeti: „lépj már túl rajta”
A gyógyulás időigényes, idegrendszeri folyamat.
Önreflexió és munka önmagán
A bizalom akkor kezd visszatérni, amikor nem csak ígér, hanem dolgozik, terápiába megy, segítséget kér, foglalkozik a saját elkerülésével, függőségével, vakfoltjaival.
Ez azt üzeni a traumatizált félnek:
„Nem csak téged akarlak megtartani, hanem a saját sebződéseimet, múltban szerzett sérüléseimet is, így magamat is vállalom.”
A bizalomsértő fél nem kéri a bizalmat. Kiérdemli.
A bizalom nem kérhető számon, nem lehet sürgetni,
nem lehet érzelmi manipulációval elérni. A bizalom egy pozitiv hozadék, biztonságos viselkedés, tiszta határok, és érzelmi jelenlét mellett.
A jelenbeli bizalom nem azért épül vissza, mert szeretjük egymást,
hanem mert a hátárszegő fél nap mint nap bizonyítja, hogy stabilan, megnyugvásban, biztonságban lehet mellette létezni.
A HÁZASSÁG HETÉN
„Az a lány, akit egykor szerettél, nem egészen ugyanaz az ember, mint az az asszony, aki sok évtized elmúltával melletted él, s ha belenézel a tükörbe, látod, hogy te is más lettél: az arcodra írt ráncok évgyűrűi mögül egy másik ember néz vissza rád.
Ahhoz nagyon kell szeretni valakit ott belül, egészen belül, hogy egy kapcsolatot ne romboljon szét az Idő, hogy a mulandóságnak ebben a körtáncában, új és új jelmezek, maszkok és jellemek mögött fölfedezd, hogy ő azért mégis ugyanaz – az öregedés nem fogott ki rajtatok.
Az érzelmek is megváltoztak: a lázas szerelemből parázsló, szelíd szeretet lett, a megkívánásból lelki vonzalom, a vonzalomból mély sorsközösség és megszokás. S ha ez így történik, nem bántanak a műfogak, az őszülő hajszálak, az elfonnyadt arc és a táskás szemek; nem zavar az sem, hogy az öregedés a lélekben is jelentkezik: hisztéria, rosszkedv, elfáradás, közöny, az illúziók elvesztése és a kudarcok sorozatos élménye kíséri végig földi sorsunkat.
Ezért szűnnek meg barátságok, hamvadnak el szerelmek, bomlanak szét házasságok, ezért törnek szét eszmei és érdekközösségek: nem bírják ki az Idő múlását.
Minden olyan kapcsolat, amely nem a szeretetre épül: halálra van ítélve.”
❤ MÜLLER PÉTER
Otthonaink legyenek valóban a szeretet és egység oázisai, hogy így ellensúlyozni tudjuk a világban háborgó gyűlöletet.
A szeretet otthon kezdődik. Minden a mi szeretetünktől függ, attól: hogyan szeretjük egymást. Tegyetek meg mindent, hogy családotok szeretetben éljen, és amerre csak jártok, ennek a szeretetnek az illatát árasszátok magatokból.
Teréz anya
,,A szeretet hét vonása: kedvesség, türelem, megbocsátás, udvariasság, alázat, nagylelkűség, őszinteség.”/Gary Chapman/
….Használjuk, gyakoroljuk nap mint nap, mindaddig, amíg életünk részévé válik…
A hűség szabadsága – Vasárnap kezdődik a házasság hete
Magyarországon február 8. és 15. között tizenkilencedik alkalommal rendezik meg a házasság hetét a keresztény egyházak és civil szervezetek széles körű összefogásával. Több mint hatvan településen közel kétszáz programmal várják az érdeklődőket egy héten át határon innen és túl.
Hazánkban idén a hét mottója: A hűség szabadsága. Az országos rendezvénysorozat fókuszába a hűség témája került – hogy a házastársak közötti hűség hogyan lehet biztonság, szabadság, közös szárnyalás és épülés egyben.
https://www.magyarkurir.hu/…/a-huseg-szabadsaga…
https://www.facebook.com/reel/787604627697256– Nagy Csaba, egyházmegyei családreferens
IMA A CSALÁDI SZERETETÉRT
Istenünk, Atyánk.
Te vagy minden szeretet forrása, mert Te vagy a szeretet. Te teremtetted az embert, aki szeretni akar és szeretetre vágyik. Te alkottad az embert férfinak és nőnek, akik a házasságban keresik
és találják meg szereteted szépségét.
Te oltottad a férfi és a nő szívébe a vágyat, hogy ne elégedjenek meg az egymás felé forduló szeretettel, hanem a tőled kapott , életet fakasztó szeretetükkel gyermekeknek adjanak életet.
Te rendelted, hogy a gyermekek tisztelő és gondoskodó szeretettel viseltessenek szüleik iránt. Te akartad, hogy a testvéri szeretet támogató és megerősítő erejében alakuljon jellemük, formálódjon személyiségünk.
Te szítsd fel szívünkben a szeretet tüzét, hogy annak erejében tisztán, őszintén és áldozatosan tudjuk szeretni egymást a családban!
A mai napon magunkat újra a názáreti Szent Család oltalmába ajánljuk.
Most a 2025/26. féléves bizonyítványt vitték haza, de a lényeg örök igazság: EMBEREKET nevelünk. Óriási szeretettel.
Az egész gyermek olyan, mint egyetlen érzékszerv, minden hatásra reagál, amit emberek váltanak ki belőle. Hogy egész élete egészséges lesz-e vagy sem, attól függ, hogyan viselkednek a közelében.
/Rudolf Steiner
A gyermek a legnehezebben pontosan azzal az emberrel viselkedik, aki mellett a legnagyobb biztonságban érzi magát.
Nem azért, mert „nehéz” akar lenni.
És nem a tisztelet hiánya miatt.
Hanem azért, mert melletted végre kiengedheti mindazt, amit egész nap magában tartott.
Napközben nagyon igyekszik – figyel, megoszt, udvariasan viselkedik, betartja a szabályokat, és visszatartja az érzelmeit, amelyek egy kis test számára túl nagyok.
Amikor pedig hazaér…
leesik az álarc.
Megjelennek a könnyek,
a feszültség felszínre tör,
és egy egészen apró dolog is kiválthatja a kitörést.
Ez nem lázadás ellened.
Ez bizalom.
Ez biztonság.
Nem a gyermeked legrosszabb oldalát látod.
A legigazibbat látod.
Azt, aki tudja, hogy nem hagyod el, még akkor sem, amikor az érzelmek hangossá és nehezen kezelhetővé válnak.
Nem azért esik szét, mert te valamit rosszul csináltál.
Azért esik szét, mert melletted nem kell erősnek tettetnie magát. – Életfája
Ha meg akarod változtatni a generációs mintákat, tedd ezt:
– Bátorítsd a gyermekeidet, hogy beszéljenek érzéseikről;
– Kérj bocsánatot, ha tévedsz;
– Hagyd, hogy lássák az érzelmeidet, és magyarázd el nekik az érzéseidet;
– Tölts velük időt;
– Tanítsd meg őket egészséges módon kezelni azokat a dolgokat, amelyek problémákat okozhatnak;
– Beszélgess mélyen a gyermekeiddel;
– Engedd meg nekik, hogy kijavítsanak téged;
– Mutass példát és mutasd meg nekik, mit szeretnél, hogy megtanuljanak;
– Légy az a személy, aki szeretnél lenni, és akire a gyermekeidnek szüksége van.
A generációs minták ismétlődnek, mivel az emberek úgy nevelnek, ahogyan nevelték őket, és olyan módon cselekszenek, amely ismerős, de nem feltétlenül egészséges.
Megváltoztathatod a rossz generációs mintákat, ha felismered, hogy mit tapasztaltál, és úgy döntesz, hogy valami mást teszel.
Sok gyermek úgy tanul, hogy a körülötte lévő felnőttek által mutatott mintát látja. „A gyerekek sosem voltak jók abban, hogy hallgassanak a szüleikre, de sosem mulasztják el utánozni őket”.
Ne légy olyan szigorú magadhoz! A generációs minták megváltoztatása nagy bátorságot és erőfeszítést igényel.
„félévi”
Tegnap egyest kapott a kisfiam…
Mikor este hazaértem, kijött hozzám, s én nem azt kérdeztem, hogy milyen napja volt, hanem az volt az első mondatom, hogy mi újság azzal a biológia egyessel.
S mindezt azért, mert valaki megbántott a munkahelyemen..Valaki gonosz volt velem..
Ő ijedten nézett rám. Félelem volt abban a gyönyörű szemében.. Az én drága kisfiam szemében… Megsemmisültem. Akkor, ott azt hittem, megszakad a szívem… A kicsikém, akiért annyit küzdöttünk az apukájával hogy egyáltalán létezhessen, most félelemmel nézett rám…
Rám, az anyukájára, aki a legstabilabb, legbiztonságosabb, legbiztosabb pont kell hogy legyek az életében…ahogy mindig is voltam.
Egy számjegy miatt…élete harmadik egyese miatt… Magyarázkodni kezdett, de nem is hallottam a szavait… Odaléptem hozzá, megöleltem,s tartottam őt. Akartam, hogy érezze, biztonságban van.. Mint mindig, most is leültünk beszélgetni. Ez a beszélgetés most más volt mint a többi…
Arról meséltem neki, hogy mennyire vártuk őt, amikor a pocakomban lakott még…az akkor tett igéreteimről, terveimről… Hogy egyetlen dolgot kértünk a jóistentől, egy egészséges gyermeket…
S most itt van Ő, az én egészséges, nagyon okos, ráadásúl jó tanuló, különleges kisfiam… Hálát adok az Úrnak amiért nekem születhetett meg.
Hogy milyen lesz a félévi bizonyítványa?
Hogy milyen számok lesznek golyóstollal belevésve? Nem az számít! Nem az a fontos!
Azt akarom, hogy boldog, magabiztos, kiegyensúlyozott felnőtt váljék belőle…
Hogy továbbra is legyen ilyen vidám, magabiztos, tiszta lelkű, jószívű, érzékeny emberke,s ne azonosuljon egy oktatási rendszer által felmért osztályzattal…és pont mint eddig, tegye a dolgát az álmai megvalósításáért, merjen nagyot álmodni, és valósítsa is meg azokat…s én támogatni fogom
..és ne ijedjen meg ha néha becsúszik egy-két rosszabb jegy….
Este, mint szinte minden este, táncolva énekelt, s én, miközben néztem a felszabadult műsorát, szívből-lélekből mondtam hálát a létezéséért…. 
Mennyi, de mennyi gyermek éli meg ezeket a napokat szorongással…
Mennyi álmatlanul hánykolódó gyermek imája leng a szélben éjszakánként…
Nem ezért születtek.
Nem félni jöttek erre a világra….
https://angyalbolt.com/collections/fustolok
„Az, aki szorgalomra szoktatja gyermekeit, jobban gondoskodik róluk, mintha vagyont adna kezükbe.”
Richard Whately
Üzenet
Hogy mit adhatnék Neked, ha hatalmamban állna?
– Nem mesés gazdagságot, – csak elegendőt ahhoz,
hogy távol tartsd a szorongást
és reményt nyújts az elesetteknek.
– Nem mesés szépséget, – csak szerető szívet.
Esélyt, hogy bölcsen használd fel adottságaidat,
– hogy megválthasd velük a világot,
és mindez örömet is okozzon Neked.
Kívánok Neked érzéket, hogy felismerd
a minket, körülvevő szépséget.
Bátorságot, hogy kitarts és egyre erősebb légy,
örömet, elégedettséget, szeretetet.
Életet, melyet érdemes élni!
Pam Brown
A vágyainkról
Nem szabad a gyereknek minden kívánságát betölteni, mert megszokja. Márpedig az apa után az Élet következik, s az nem olyan bolond, hogy mindent elővarázsoljon a kirakatból, ami valakinek megtetszik.
Mikszáth Kálmán
Felnőttként, többnek, jobbnak, okosabbnak és bölcsebbnek gondoljuk magunkat a gyerekeknél, pedig rengeteg olyan dolog van, amit ők sokkal jobban csinálnak nálunk.
Visszatekintésként megosztom Veletek, hogy mennyi mindent tudunk tanulni tőlük, ha elengedjük az egonkat. És természetesen a lista nem teljes; osszátok meg Ti is a saját tapasztalataitokat. 
http://hasznaldfel.hu/…/gyerekek-gyerekek-15-dolog-amit…
Szent József védelméért
„Szent József, légy házunk ura, kis családunk patrónusa. Egyetértés, hű szeretet egyesítsen szíveinket. Az ég felé mutass utat, gyámolítsd az ellankadtat. Küzdelmünkben légy vezérünk, erényekben példaképünk.”
„Szeressétek a gyermekeket,
mert vétek nélkül valók, mint az angyalok.
A mi örömünkre vannak a világon,
Hogy jobbá tegyék a szívünket!”
Jean-Jacques Rousseau
A sport általi nevelés hitvallása<3
„Amikor anno beléptem a klinikára, egy orvosnő végigvezetett a patológiás újszülött osztályon, és azt kérdezte: Tudja maga, mi baja ennek a sok csecsemőnek? A legtöbbnek egyszerűen cirókahiánya van. Abba ugyanis belebetegszik egy gyerek.
De egy felnőtt is, teszem hozzá sok év múltán én. Több évtizedes praxisom alatt nyolcvan százalékban olyan gyerekekkel találkoztam, akiknek az egyetlen bajuk az volt, hogy nem szerették őket, de azt hazudták, hogy szeretik. Mert ugye ‘egy anya mindig szereti a gyerekét’. Tényleg? ‘Egy anya mindig a legjobbat akarja a gyerekének’. Valóban? Ezek konvenciók. Rengeteg szülő nem szereti a gyerekét, csak elviseli, hogy van. A társadalmi nyomásra viszont azt kell mondaniuk, hogy szeretik, a gyerek pedig megérzi ezt a hamisságot, és belebetegszik. De nagyon sok házasság is azon megy tönkre, hogy igazi gyengédség és intimitás helyett csak hosszú dumák, monológok, végszavak vannak. Mindenki tudja, hogy a másik mit fog mondani, és közben egészen mást éreznek.” Popper Péter: Lélekrágcsálók
Nyitott Akadémia
„Azt kértem a gyerekektől, tegye fel a kezét az, aki magáról azt gondolja, hogy rossz! A gyerekek fele feltette a kezét. Láttam, némelyek ingadoztak… mindaddig, amíg nem találkozott tekintetük a papéval, akkor gyorsan fölrakták a kezüket. Akármiért is jelentkeztek, ez mindenképpen szívfacsaró. Mert vagy azért emeli föl a kezét, mert azt gondolja, hogy ő rossz, vagy azért, mert azt gondolja, hogy ez a jó válasz. Akkor elmondtam nekik: tudjátok, ahogy most a templomban körbenézek, nem látok egyetlen rossz gyereket se. Egy szálat se! Mindannyian teszünk néha rosszat, de nem vagyunk rosszak!” Pál Feri
„Két ház áll egymás mellett. Az egyikből állandóan kiabálás és veszekedés hallatszik, míg a másikban csend uralkodik. Egy napon, amikor a férj és a feleség ismét veszekedni kezdtek, a feleség így szólt:
Hallottad már valaha, hogy a szomszédban veszekednének? Nem? Menj, és derítsd ki, hogyan élnek!
A férj elment a házhoz, elbújt az ablak alatt, és figyelni kezdett.
A házban mindenki a maga dolgával volt elfoglalva: a feleség a konyhában, a férj az asztalnál írt valamit.
Egyszer csak megszólalt a telefon. A férfi felugrott, berohant a szobába, és véletlenül meglökte a vázát, ami leesett és összetört.
A férfi letérdelt, és elkezdte összeszedni a cserepeket. A felesége is odasietett, letérdelt mellé, és segített neki.
A férfi azt mondta:
Bocsáss meg, kedvesem, siettem a telefonhoz, meglöktem a vázát, és összetörtem.
A feleség így válaszolt:
Nem, drágám, az én hibám, mert oda tettem a vázát, ahol könnyen felboríthattad.
Megcsókolták egymást, összeszedték a cserepeket, és visszatértek a dolgukhoz.
Amikor a férj hazament, a felesége megkérdezte, hogy rájött-e a csendes ház titkára.
Igen, rájöttem. Az ő családjukban mindketten elismerik a hibát, míg a miénkben mindketten mindig igaznak tartjuk magunkat.”-Ilyenek voltunk
