„Szeressétek a gyermekeket,
mert vétek nélkül valók, mint az angyalok.
A mi örömünkre vannak a világon,
Hogy jobbá tegyék a szívünket!”
Jean-Jacques Rousseau
„Amikor anno beléptem a klinikára, egy orvosnő végigvezetett a patológiás újszülött osztályon, és azt kérdezte: Tudja maga, mi baja ennek a sok csecsemőnek? A legtöbbnek egyszerűen cirókahiánya van. Abba ugyanis belebetegszik egy gyerek.
De egy felnőtt is, teszem hozzá sok év múltán én. Több évtizedes praxisom alatt nyolcvan százalékban olyan gyerekekkel találkoztam, akiknek az egyetlen bajuk az volt, hogy nem szerették őket, de azt hazudták, hogy szeretik. Mert ugye ‘egy anya mindig szereti a gyerekét’. Tényleg? ‘Egy anya mindig a legjobbat akarja a gyerekének’. Valóban? Ezek konvenciók. Rengeteg szülő nem szereti a gyerekét, csak elviseli, hogy van. A társadalmi nyomásra viszont azt kell mondaniuk, hogy szeretik, a gyerek pedig megérzi ezt a hamisságot, és belebetegszik. De nagyon sok házasság is azon megy tönkre, hogy igazi gyengédség és intimitás helyett csak hosszú dumák, monológok, végszavak vannak. Mindenki tudja, hogy a másik mit fog mondani, és közben egészen mást éreznek.” Popper Péter: Lélekrágcsálók
Nyitott Akadémia
„Azt kértem a gyerekektől, tegye fel a kezét az, aki magáról azt gondolja, hogy rossz! A gyerekek fele feltette a kezét. Láttam, némelyek ingadoztak… mindaddig, amíg nem találkozott tekintetük a papéval, akkor gyorsan fölrakták a kezüket. Akármiért is jelentkeztek, ez mindenképpen szívfacsaró. Mert vagy azért emeli föl a kezét, mert azt gondolja, hogy ő rossz, vagy azért, mert azt gondolja, hogy ez a jó válasz. Akkor elmondtam nekik: tudjátok, ahogy most a templomban körbenézek, nem látok egyetlen rossz gyereket se. Egy szálat se! Mindannyian teszünk néha rosszat, de nem vagyunk rosszak!” Pál Feri
„Két ház áll egymás mellett. Az egyikből állandóan kiabálás és veszekedés hallatszik, míg a másikban csend uralkodik. Egy napon, amikor a férj és a feleség ismét veszekedni kezdtek, a feleség így szólt:
Hallottad már valaha, hogy a szomszédban veszekednének? Nem? Menj, és derítsd ki, hogyan élnek!
A férj elment a házhoz, elbújt az ablak alatt, és figyelni kezdett.
A házban mindenki a maga dolgával volt elfoglalva: a feleség a konyhában, a férj az asztalnál írt valamit.
Egyszer csak megszólalt a telefon. A férfi felugrott, berohant a szobába, és véletlenül meglökte a vázát, ami leesett és összetört.
A férfi letérdelt, és elkezdte összeszedni a cserepeket. A felesége is odasietett, letérdelt mellé, és segített neki.
A férfi azt mondta:
Bocsáss meg, kedvesem, siettem a telefonhoz, meglöktem a vázát, és összetörtem.
A feleség így válaszolt:
Nem, drágám, az én hibám, mert oda tettem a vázát, ahol könnyen felboríthattad.
Megcsókolták egymást, összeszedték a cserepeket, és visszatértek a dolgukhoz.
Amikor a férj hazament, a felesége megkérdezte, hogy rájött-e a csendes ház titkára.
Igen, rájöttem. Az ő családjukban mindketten elismerik a hibát, míg a miénkben mindketten mindig igaznak tartjuk magunkat.”-Ilyenek voltunk
