https://www.facebook.com/reel/687234647970724
„Úgy élj, hogy visszanézhess. Ne haraggal, hanem örömmel forgathasd át emlékeidet, visszafelé. Nehogy sajnálkoznod kelljen… Okosan élj. De főleg: szépen. Gazdagon, ne a szó anyagi értelmében, hanem szellemiekben. Ahogy a vonuló vadak hagynak nyomot maguk után, úgy hagyj te is. Hogy rád találjanak, ha keresnek. Hogy rád találhasson, aki keres. Hogy ne felejtsék el a vonulásodat. Jeleket hagyj a világban, téged jelzőket. Gondolatokat, amelyek rád mutatnak. Emlékeket, bármilyen, csak markáns legyen… akkor jól éltél. Akkor éltél helyesen. Úgy élj, olyan megfontoltan, okosan és szépen, hogy még az elmúlás fájdalmát is eltakarja a jóleső emlékek felizzó melege. Úgy élj!”
Hankiss János
„Az önimádó, nárcisztikus személyiség nem képes vízszintesen élni, csak akkor érzi jól magát, ha maga alá gyűri a másikat, ugyanakkor szívesen paríroz, ha érdekei úgy kívánják. Az ilyen embert szoktam ‘biciklistának’ nevezni: felfelé liheg, lefelé tapos.” Dr. Ranschburg Jenő
Elmesélek egy történetet egy csomagoló szakemberről, aki egy Bergernbeli üzemben dolgozott, Norvégiában.
Egy napon, amikor vége volt a munkaidejének, benézett az egyik hűtőkamrába, hogy valamit leellenőrizzen, magára zárta az ajtót véletlenül és ott ragadt fogságban a hűtőtérben.Erőteljesen verte az ajtót és elkezdett kiabálni, de senki sem hallotta. A munkások java már hazament és gyakorlatilag nem lehetett hallani az ajtó vastagsága miatt a segélykiáltásokat.
Öt órát töltött el a hűtőtérben, már a halál küszöbére került.
Egyszerre csak kinyílt az ajtó.
A biztonsági őr bejött és kimentette őt.
Ennek az esetnek a kapcsán megkérdezték az őrt, hogy jutott az eszébe, hogy kinyissa ezt az ajtót, amikor az nem tartozik a munkakörébe?
Ő elmagyarázta ezt:
Ebben a gyárban dolgozom már 35 éve.
Alkalmazottak százai jönnek a gyárba minden nap, de ő volt az egyetlen, aki köszönt nekem reggelenként és elköszönt tőlem esténként. a többi dolgozó úgy kezelt engem, mintha láthatatlan lennék.
Ma, mint rendesen, mondta nekem, hogy „Jó reggelt!” de nem hallottam elköszönni, hogy „Viszontlátásra holnap!”
Én mindig, minden nap türelmetlenül várom ezeket a szavakat, „Helló, Jó napot” és azt, hogy „Szia, viszontlátásra holnap”
Mivel tudtam, hogy még nem köszönt el tőlem, gondoltam, hogy valahol az épületben kell lennie, és elkezdtem keresni….és addig kerestem, amíg meg nem találtam!
És mindez csak a köszönés miatt…-Net
Pablo Neruda: Egy himnusz az élethez
aki soha nem megy útra,
aki nem olvas,
aki nem hallgat zenét,
aki nem tudja megtalálni a maga bocsánatát
lassan meghal az,
aki elvesztette önszeretetét,
aki nem fogadja más segítségét
lassan szokásainak rabja lett,
aki mindig ugyanazt az utat járja,
aki soha nem változtat támaszpontot,
aki nem meri öltözete színét cserélni
vagy soha sem beszél ismeretlenekkel
lassan meghal az,
aki elkerüli a szenvedélyt
és az izgalom örvénylését,
amely a szeme fényét gyújtja
és gyógyítja a szív sebeit
lassan meghal az,
aki nem tudja célpontját változtatni
mikor boldogtalan
a munkában vagy szerelmében,
aki nem mer veszélyt vállalni
az álmai megvalósítására,
élj most!
légy merész ma!
cselekedj mindjárt!
Ne hagyd magad lassan meghalni!
Ne vond magadtól meg a boldogságot!
Somlyó György fordítása
„Akkor tudsz igazán alázatos lenni, ha valóban van mit adnod a világnak. A fa, míg nem tud gyümölcsöt adni, egyenes marad, de amikor roskadozik a gyümölcstől, meghajlik. Ha őszintén alázatos vagy, az annak a jele, hogy van mit adnod az emberiségnek. Ha dagadsz a büszkeségtől és az egótól, akkor senki semmi érdemlegeset nem kaphat tőled.” 
Sri Chinmoy
Minden emberben benne van az isteni szikra. A lelki érettség foka dönti el, mikor kezdünk kutatni rejtett énünk után. Az, aki nem a saját útját járja, előbb-utóbb megbetegszik, hiszen minden fizikai fájdalom, rossz érzés üzenet a lelkünktől. (…) A lényeg, hogy azzal foglalkozz, ami Te vagy, találd meg az életben a megfelelő segítőtársakat, és teremtsd meg a belső harmóniádat. Csak ez számít, semmi más.
Szepes Mária
…Járd végre a SAJÁT utadat!-nem azt, amit mások akarnak Rád kényszeríteni!…KM.
„Egy lovag három okból ránt kardot: hogy megvédje magát, hogy megvédje a gyengéket, és hogy megvédje az urát.
De (…) sohase védd magad az igazsággal szemben,
sohase védelmezd a gyengeséget másokban,
és sohase védelmezz egy becstelen urat!
ichael J. Sullivan
„…Nem a titok van elzárva, te vagy elzárva. Az elméd a zárt. Isten kopogtat, de te nem engeded be. Nem is tudod, hogy kopogtat, mert nem vagy otthon. Az agyad valahol kint kószál, a jövőben.”
Osho
A harcos nem panaszkodik és semmit nem sajnál. Az élete végtelen kihívás, márpedig a kihívás nyilvánvalóan nem lehet sem jó, sem rossz. A kihívás egyszerűen az, ami: kihívás. Az alapvető különbség a hétköznapi ember és a harcos között az, hogy a harcos mindent kihívásnak tekint, míg a hétköznapi ember áldásnak vagy átoknak.
Carlos Castaneda
TOGGLE NAVIGATION
4 FONTOS BIBLIAI VERS A JÓ KÜZDELEMRŐL
Itt van négy nagyon fontos bibliai vers a hit jó küzdelméről.
2 Timóteus 4:7 “Jó harcot vívtam, befejeztem a versenyt, megtartottam a hitet.”
Timóteus második könyve és a negyedik fejezet talán az egyik legszívszorítóbb fejezet, amit olvastam. Egyrészt Pál ezt írja: “Már kiáradtam, mint italáldozat, és eljött távozásom ideje. Megharcoltam a jó harcot, befejeztem a versenyt, megtartottam a hitet” (2Tim 4,6-7), tehát tudta, hogy hamarosan meghal, és bár “Démász, szerelmes e jelen világba, elhagyott engem, és elment Thesszalonikába. Egyedül Lukács van velem” (2Tim 4,10-11a). Pál azt írta, hogy “az első védekezésemkor senki sem állt mellém, hanem mindenki elhagyott engem. Ne vádolják őket” (2Tim 4,16), tehát végül is mindenki elhagyta őt, de csak “az Úr állt mellém és erősített meg, hogy általam az üzenet teljes egészében hirdettessék, és az összes pogányok meghallják. Így menekültem meg az oroszlán szájából. Az Úr megment engem minden gonosz cselekedettől, és biztonságban bevisz az ő mennyei országába. Övé legyen a dicsőség mindörökkön örökké. Ámen.” (2Tim 4,17-18).
1Tim 6,12 “Harcolj a hit jó harcában. Ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, és amelyről sok tanú előtt jó vallomást tettél.”
Ez az egyik legvilágosabb parancs a Bibliában, hogy a hit jó harcát kell megvívnunk, de miről szól ez a harc? Pál pontosítja, hogy a keresztény hitről van szó, és a harc harci terepe a hit megőrzéséről szól, ahogyan Júdás írta: “küzdjetek a hitért, amely egyszer és mindenkorra átadtatott a szenteknek” (Júdás 1:3). A már átadott hit a Teremtéstől a Jelenések könyvéig tart. Harc folyik; harc az igazságért, ezért arra kell törekednünk, hogy megőrizzük azt, ami már átadásra került a szenteknek. Nem várunk újabb átadásokat, mert az “egyszer s mindenkorra át lett adva”. Azt mondanám, hogy az igazságért érdemes harcolni.”
Efézus 6:12 “Mert nem test és vér ellen küzdünk, hanem a fejedelmek ellen, a hatalmasságok ellen, a kozmikus hatalmak ellen, amelyek e jelen sötétség felett uralkodnak, a gonosz szellemi erői ellen a mennyei helyeken.”
Jákob birkózott Istennel, de előtte már sok mással is birkózott. A neve azt jelenti, hogy “kiszorító” vagy “megtévesztő”. Miután Jákob birkózott Istennel, rájött, hogy “szemtől szembe láttam Istent, és mégis megszabadult az életem” (1Móz 32:20). Jákob neve később Izraelre változott, mivel Isten azt mondta, hogy “küzdöttél Istennel és emberekkel, és győzedelmeskedtél” (1Móz 32:28). Ma egy láthatatlan ellenséggel küzdünk. A Sátán és démonai szellemi lények, de nagyon erősek is, és emiatt szükséges, hogy felöltözzünk “az Istennek teljes fegyverzetét, hogy meg tudjatok állni az ördög ármányaival szemben” (Ef 6:11).
Jám 1:12 “Boldog az az ember, aki állhatatos marad a próbatételek alatt, mert ha kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet Isten azoknak ígért, akik szeretik őt.”
Mily áldott az a férfi vagy nő, aki szilárd marad a hitében, és állhatatos marad a próbatételek alatt is. Ahogyan Isten az ókori Izraelnek mondta, úgy mondja nekünk is: “Ne félj tőlük, mert az Úr, a te Istened az, aki harcol érted” (5Mózes 3:22). Azokat a dolgokat, amelyektől a legjobban félünk, mint a megpróbáltatások, a pénzügyi nehézségek és a kapcsolati problémák, a legjobban úgy tudjuk kezelni, ha hagyjuk, hogy Isten kezelje őket. Bízd magad imára, majd bízd Istenre, mert egyedül Ő tudja irányítani még egy pogány király szívét is (Péld 21:1), ezért ne légy olyan, mint “akik meghátrálnak és elpusztulnak, hanem azok közül, akiknek hitük van, és megóvják a lelküket” (Zsid 10:39).
KÖVETKEZTETÉS
Pál megőrizte az Úrba vetett hitét, és a végsőkig folytatta a hit jó harcát. Azt írta, hogy “el van rakva számomra az igazság koronája, amelyet az Úr, az igazságos bíró azon a napon ad nekem, és nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik szerették az ő megjelenését” (2Tim 4,8). A hitért folytatott harcunk megerősít bennünket a hitben. Jakab írta: “Mert tudjátok, hogy hitetek próbatétele állhatatosságot eredményez” (Jak 1:3), tehát hitünk próbatétele, az egyszer már átadott hitért való küzdelem állhatatosságot eredményez a keresztény számára, tehát küzdjetek tovább a hit jó harcában, keresztény társaim. A lehető legjobb harci pozíció, amit egy hívő ember felvehet, az a térdre ereszkedés, mert “Az Úr harcol érted, neked pedig csak hallgatnod kell” (2Móz 14:14); így Isten kapja az összes dicsőséget.”
“Terveim a jövőre:
csendet teremteni a zajok között,
hallgatni tudni a beszédesek között,
bátornak lenni a félelmek között,
minél egyszerűbbnek lenni a bonyolultak között,
apró örömöket találni a gondok között,
békére lelni két harc között,
beszélgetni egymás között,
szeretni tanulni magamat mások között,
másokat szeretni a saját dolgaim között,
az életet szeretni élet és halál között.
Úton lenni elindulás és hazatérés között.”
Lőrinczi Emese
„Hiszem, hogy minden ember egy angyal lehet a másik számára,
ha elég bátrak vagyunk észrevenni a másik fájdalmát,
A jóság nem nagy tettekben mérhető,
hanem a szándékban, hogy jobbá tegyük a világot,
akár csak egyetlen ember számára.
Az angyalok pedig mindig ott vannak,
hogy emlékeztessenek:
-„Amikor jót teszel,
nem vagy egyedül.
A fény, amit adsz,
az egész világot átragyogja.”
–Lupás Adrienn
…Mint ahogyan az Embert sem…KM.
“Legyél olyan ember, aki nem fél kétszer megkérdezni valakitől, hogy jól van e, amikor azt mondja, jól van, de látszik rajta, hogy nem.
Legyél olyan ember, aki mosolyog másokra akkor is, mikor nem mosolyognak rá vissza.
Legyél olyan ember, akire vágytál akkor, amikor senki nem volt ott neked.
Legyél olyan ember, aki egyedül is bátran kiáll az igazságért.
Legyél ilyen ember, mert sok ilyen emberre van szüksége a világnak.”
Nikita Gill
…Nem elmélkedés, de arra sarkall…KM
AMIKOR ISTEN MEGSZABADÍT, NE FUSS VISSZA AHHOZ, AMIBŐL KISZABADÍTOTT!
Amikor a kegyelem elkezd elmozdulni egy helyről, az azért van, mert Isten már előtted jár. Ő előre hív, nem vissza. De ahogyan az izráeliták is, sok ember érzi a vágyat, hogy visszatérjen azokhoz a helyekhez, ahonnan valaha szabadulásért kiáltott.
Isten megszabadította Izraelt Egyiptomból — a láncoktól, a kínzástól, a rabszolgaságtól, a bántalmazástól. Meghallotta imáikat, meghallotta kiáltásaikat. Isten megtörte a fáraó hatalmát, és erős kezével kivezette őket.
De amint az út kényelmetlenné vált…
amint a puszta ismeretlennek tűnt…
amint az átmenet hitet és bizalmat követelt…
vissza akartak menni.
Vissza ahhoz, ami kiszámítható volt.
Vissza ahhoz, ami ismerős volt.
Vissza ahhoz, ami „könnyebbnek” tűnt.
Vissza a rabszolgaság helyére.
Azt mondták Mózesnek:
„Jobb lett volna nekünk Egyiptomban!” (2Mózes 14:12)
Jobb?
Jobb lett volna, ha vernek?
Jobb lett volna, ha rabszolgák maradnak?
Jobb lett volna elnyomás alatt élni?
Ezt teszi a félelem szelleme — a rabságot biztonságosabbnak tünteti fel, mint a szabadságot.
Sok ember ma is ugyanígy van.
Isten kivezeti őket egy mérgező munkahelyről, egy romboló kapcsolatból, egy démoni légkörből, egy halott gyülekezetből, egy bűnös körforgásból…
és mi történik, amikor az átmenet megfeszíti a hitüket?
Vissza akarnak futni Egyiptomba.
Nem azért, mert Egyiptom jó volt,
hanem mert kényelmes volt.
Az emberek nem mindig a múltjukat hiányolják — hanem az irányítás illúzióját, amit a múlt adott nekik.
De figyelj jól:
Ne térj vissza azokhoz a láncokhoz, amelyeket Isten összetört!
Ne látogasd újra azt, amiből Isten megszabadított!
Ne menj vissza azokhoz a kutakhoz, amelyek valaha megmérgeztek!
Amikor a kegyelem elment, ott maradni engedetlenség.
Amikor egy időszak véget ért, kapaszkodni lázadás.
Amikor Isten Kánaánba hív, Egyiptomba visszamenni pusztulás.
Izráel egy 40 napos utat 40 évessé tett, mert inkább panaszkodtak, mint bíztak,
inkább féltek, mint engedelmeskedtek,
és inkább meghaltak a pusztában, mintsem beléptek volna az ígéret földjére.
Ne halj meg az átmenetben.
Ne halj meg úgy, hogy az ígéreted csak a folyón túl van.
Ne engedd, hogy a kényelem újra rabszolgává tegyen.
Nem imádkozhatsz az Ígéret Földjéért, miközben Egyiptomhoz ragaszkodsz.
Ha Isten megszabadított — LÉPJ TOVÁBB.
Ha Isten bezárta az ajtót — MENJ EL ONNAN.
Ha Isten elvitte a kegyelmet — NE MARADJ.
Az ellenség azt akarja elhitetni veled, hogy a puszta büntetés.
De a puszta kiképzés.
Felkészítés.
Tisztítás.
A hit próbája.
Az ígéret földje az engedelmesség másik oldalán van.
Atyám, Jézus nevében, törd meg minden kísértést, ami visszavinne Egyiptomba.
Tépd ki szívünkből minden vágyat, ami visszavonz a rabságba, a mérgező emberekhez, a régi mintákhoz, és a megszokott láncokhoz.
Némítsd el a félelem hangját. Némítsd el a múlt hangját.
Távolítsd el a rabszolga-mentalitást elménkből.
Ültesd belénk a bátorságot, a hitet és a bizalmat.
Amikor visszanéznénk, emlékeztess az igazságra:
Te céllal, hatalommal és ígérettel szabadítottál meg minket.
Ne engedd, hogy úgy járjunk, mint Izráel, aki meghalt a pusztában.
Ne engedd, hogy elveszítsük a sorsunkat.
Adj erőt, hogy előre menjünk, még akkor is, ha nem látjuk az utat.
Vezess be minket a tejjel és mézzel folyó földre — abba a helybe, amit már előkészítettél számunkra.
Jézus hatalmas nevében. Áldás.
Merj élni
Amikor a Titanic elsüllyedt, a fedélzetén volt John Jacob Astor IV milliomos is. A bankszámláján lévő pénz elegendő lett volna harminc Titanic megépítésére. Azonban a halálos veszéllyel szembenézve úgy döntött, hogy a számára erkölcsileg helyes utat választja, és átadta a helyét egy mentőcsónakban, hogy megmentsen két rémült gyermeket.
Isidor Straus milliomos, az Egyesült Államok legnagyobb áruházláncának, a Macy’s-nek a társtulajdonosa, szintén a Titanicon tartózkodott. Ő így nyilatkozott:
„Sosem fogok beszállni egy mentőcsónakba más nők előtt.”
Felesége, Ida Straus, szintén visszautasította a mentőcsónakba szállást, és átadta a helyét újonnan felvett szobalányának, Ellen Birdnek. Úgy döntött, hogy utolsó pillanatait is a férjével tölti.
Ezek a tehetős emberek inkább lemondtak vagyonukról, sőt az életükről is, mintsem hogy feladják erkölcsi elveiket. Az erkölcsi értékek mellett tett választásuk kiemelte az emberi civilizáció és természet ragyogását.
Csendes percek Istennel💝👑 Napi igék 💖💝💝
A válasz már úton van…
Nem tudom, mivel küzdesz ma reggel, talán sok a megoldatlan problémád. Talán a családod körül van feszültség, vagy a munkahelyeden nehéz helyzetekkel és emberekkel gyűlt meg a bajod.
Lehet, hogy már régóta imádkozol, mi több kérsz, küzdesz, teszel, és lassan úgy érzed, elfáradtál. Talán már az is megfordult benned,
hogy feladod, mert a vihar csak nem akar megszűnni, mert a várva várt jó hír nem érkezik meg, mert minden túl hosszúnak, túl nehéznek tűnik.
Mégis arra kérlek a mai reggelen, hogy ne csüggedj, ne add fel! Hidd el, a válasz már úton van, és lehet, hogy nem akkor érkezik, amikor szeretnéd, és nem úgy, ahogyan elképzelted, de érkezik.
Isten nem feledkezett meg rólad, és nem feledkezett meg a családodról. Nem feledkezett meg arról az ügyről sem, ami most a legjobban nyomja a szívedet. A hit azt jelenti, hogy akkor is bízol, amikor még nem látsz változást, hogy akkor is tovább lépsz, amikor nem érzed az erőt, hogy akkor is kapaszkodsz Istenbe, amikor csak annyit tudsz mondani: „Uram, kérlek, segíts…”
Ne add fel, mert a válasz már úton van…
Az igazságra az igazaknak van igénye.
Vésd jól az eszedbe ezt a mondatot!
A hazug embernek nincsen igénye az igazságra, mert azzal a lelepleződést kockáztatja.
Az igaz emberek számára az őszinteség evidencia.
A hazug emberek számára ugyanilyen természetes a hazudozás.
Az igazakat nem kell arra kérni, hogy üljetek le megbeszélni a dolgokat. Ők általában maguk kezdeményezik a tisztázó beszélgetéseket azokkal, akik számukra fontosak, mivel ők őszinteségre alapozzák az emberi kapcsolataikat.
Azok az emberek, akiknek nincs igénye tisztázó beszélgetésekre, akik kerülik a mély beszélgetéseket, akik csak addig vannak jelen, amíg az egójuknak kényelmes és kellemes, azok az emberek megbízhatatlanok érzelmileg. Az ilyen emberek meg fognak büntetni az őszinteségedért.
Amiért az igaz ember tisztel, azért a hazug megaláz. Nem azért mert baj van azzal, amit mondasz, hanem azért, mert nem akarja hallani az igazságot, hisz egész végig azon volt, hogy egy számára kényelmes és kellemes önképet építsem fel magáról a köztudatban.
Az igazság tehát érdekeket sért ott, ahol a látszat fontosabb a valóságnál.
S minél több egy emberben a hazugság, annál nagyobb veszélyben fogja érezni magát egy szókimondó ember társaságában.
Nem egy az irány.
Nem egy a cél.
Akkor sem, ha az út egyébként közös lenne.
Borzalmasan tud fájni, amikor a szeretteink elvesznek a saját hazugságaik tengerében.
De nagyon fontos megérteni valamit.
Mindenki maga választ.
Aki megelégszik a fél igazságokkal, az ne vágyjon az igaz szerelemre, az igaz barátokra, az igazi életre, mert azokhoz elengedhetetlen az igazság megismerése.
Fél igazságokkal fél útig lehet csak jutni.
Az is egy életforma, csak másfajta.
Engem már nem érdekelnek a kék az ég és zöld a fű jellegű beszéletések. Sem azok, ahol nem kíváncsiak a válaszra, mert már megírták előre a szövegkönyvemet.
Engem a tettek mögött meghúzódó valódi szándék érdekel. Az egó mögött rejlő lélek. A lélekben rejlő valódi lehetőségek, az emberek legmagasabb rendű énje, de leginkább az, hogy ki, mit valósít meg önmagából és a lélektervéből.
Az emberek hazugságaira már se időm, se energiám, se kedvem nincsen.
Az igazak vállalják a konfliktusokat, mert az igazság fontosabb számukra, mint a kényelmes hazugság. Ennélfogva nem díjazzák az önámítást, a mellébeszélést, a ködösítést, a hazugságokat, sőt a kegyes hazugságokat sem, hisz tudják, hogy annak mi az ára.
Épp emiatt ki nem állhatják őket azok, akiknek a hazugság is bőven megfelel.
Az igazak puszta jelenléte inzultus azok számára, akik hazugságban élnek. Az igaz ember TÜKÖR. De hogy milyen tükörré válik, az attól függ, hogy kivel állnak szemben.
Aki az igazságot keresi, annak a tükör jó barátja.
Aki az egóját védi, az viszont a tükörrel együtt a tükörtartót is igyekszik majd összetörni.
Logikus és egyszerű dolgok ezek.
Ahol nekem kérnem kell azt, hogy nyíltan beszéljünk egymással, ott már eleve baj van.
Az igaz ember kíváncsi rád, és szeretné tudni, hogy mi zajlik le benned, ezért kérdez, és a legapróbb rezdülésedre is figyel. Félszavakból ért anélkül, hogy FÉLRE értene.
Ahol sűrűn előfordulnak a FÉLRE értések. Ott valaki nem akarja érteni a másikat.
A hazug ember kiforgatja minden szavadat, belemagyaráz dolgokat a szavaidba, vagy épp kiollóz dolgokat abból, amit mondasz neki.
Ha jól figyelsz arra, amit mond és tesz, vagy épp arra amit nem mond és nem tesz, akkor hamar rájössz arra, hogy ő így mondja el magáról az igazat. Inverz módon.
Fordítva, kivetítve dolgokat.
Ez is egyfajta kommunikáció.
Ahogy a hallgatás is tud beszédes lenni.
Az egyenes beszéd bizalmat épít.
A körmönfont bizalmatlanságot.
Én azok közé tartozom, aki nem csak arra figyelek, hogy ki, mit mond, hanem arra is, hogy HOGYAN?
Ki mit, miért nem mond és HOGYAN viselkedik, amikor őszinteséggel fordulnak hozzá.
Amikor valaki megérkezett hozzád, azt onnan tudod, hogy beenged a belső világába.
Nem az egójával szól hozzád, amikor a lelkeddel szólítod meg.
Az, aki őszintén szeret, az nem mutatja magát másnak előtted, mint aki, mert az arra vágyik, hogy annak lássák, aki.
Arról nem is beszélve, hogy ő sem egy délibábbal szeretne kapcsolatban lenni.
Aki őszintén szeret, nem akkor fog rád szólni, ha kimondod, amit érzel és gondolsz, hanem akkor, ha nem teszed.
Persze vannak árnyalatok.
Illetve a legtöbben tanult mintákból élnek.
Sok minden nem csupán fehér és fekete.
Vannak árnyalatok, vannak tónusok, vannak színek.
Vannak életszakaszok, vannak traumák, vannak speciális helyzetek. DE! Vannak alapelvek is.
S a dolgok a gyökerüknél foghatóak meg.
Mindent meg lehet érteni, mindent meg lehet magyarázni, hogy ki, mit, miért csinál, vagy épp nem csinál.
De a szándék vagy ott van, vagy nincs ott.
Az őszinteség vagy ott van, vagy nincs ott.
Semmire nem megyünk az ilyen mondatokkal, mint hogy:
• szeret ő a maga módján
• nem gondolta komolyan, amikor azt mondta, hogy…
• nem tudja rendesen kifejezni az érzéseit
• fél a konfliktustól
• fél az elutasítástól
• fél kötődni
Az ilyen embereknek nem való sem az igazság, sem az igazi szeretet.
Az ilyen kapcsolatok időt és enegiát rabolnak.
Aki igazán szeret, az szeret.
Az meghaladja az egóját, ugyanis az egó nem fér össze az igazi szeretet szó fogalmával.
Az dolgozik magán.
Az tesz azért, hogy a kapcsolat jól működjön.
S mindezt kérés nélkül teszi.
Az felemelkedik arra a szintre, ahová az őszinte, igaz kapcsolatok tartoznak, nem rántja le a hazugságok szintjére a szeretteit.
Ahol nincs őszinteség, ott színház van.
2026 vízválasztó év lesz, ugyanis a színházak kártyavárként fognak összeomlani az idén.
Igazodni, nemesedni nagy kihívás, hiszen az egónk az ára.
De akinek nem ér ennyit a lélekcsaládja, s a valódi boldogság, az nem is érdemes többre és jobbra.
A pokol és az aranykor közt pusztán ennyi a különbség.
Az egyik egóra épül, a másik a lélek hangjára.
Nem a politikusokon múlik a jövő alakulása, hanem azokon, akik képesek megérteni ezeket a nagyon is egyszerű alapelveket.
Ha igaz szeretetre vágysz, jobb emberré kell válnod.
S merned kell vállalni önmagadat.
Miközben arra tanít a társadalom, hogyan viselkedjünk, vagyis hogyan játsszuk meg magunkat egymás előtt, csupán arra lenne szükség, hogy végre őszinték legyünk egymáshoz és önmagunkhoz is.
Mert tudod mi történik ilyenkor?
Kiderül, hogy ki-kicsoda, letisztulnak az emberi kapcsolatok és amikor lehullanak az álarcok, akkor tisztán látod melyik út, hová is visz.
Nem a világgal van a baj.
Az emberek maguk tartják fent azt a fajta valóságot, amely életellenes.
A politika a társadalom tükre.
Aranykort szeretnél?
Mondj igazat!
Valódi biztonságra vágysz?
Nem akarsz sérülni többet?
S-ÉRTHETETLEN az, aki ÉRTI az ok-okozati össze-FÜGGÉSEKET.
A megértés viszont maximális őszinteséget követel tőlünk.
Itt az ideje feláldozni a hazugságainkat az egónkkal egyetemben. Másképp elvesztünk.
Vannak dolgok, amelyeket csak a szívével lát az ember. S az igazán lényeges dolgok az egó számára láthatatlanok és elérhetetlenek.
Kellemes és hasznos felismeréseket kívánok!
LÉT elem , Forráskódex © Székely Éva Andrea
Nem járok templomba.
Nem vagyok hívő.
Ez nem póz, nem lázadás, nem „menő”.
Ez tény. Így alakult.
Mégis tudom, hogy van valami nagyobb nálam.
Nem tudom megnevezni. Nem akarom kisajátítani.
De érzem, amikor átlépnék egy határt, hogy nem tehetem meg. Nem azért, mert “lebuknék”, hanem mert belül valami ezt nem engedi…
És tudom, látom, hogy sokakban ez hang elnémult vagy teljesen eltűnt, így gond nélkül átgázolnak bárkin.
Demokrata vagyok.
Tisztelem az embert.
Tisztelem azt is, ha valaki komolyan veszi a hitét.
A gond ami bennem “feszül”, nem ez.
Hanem az, hogy a Nyugati világunkban valami elveszett és sokan Nyugatiak, közben kiürültek belül.
Nem lettek szabadabbak – csak határ nélküliek.
Nem lettek erkölcsösebbek – csak relativisták.
Gyerekkoromban volt egy érzés.
Nem tanítás. Nem hittan.
Hanem az, hogy van, amit nem csinálunk meg.
Mert nem illik. Mert nem helyes.
Mert van fölöttünk valami.
És mikro példa – ha az osztálytársam sapkába lépett a templomba az iskola pártitkára “hajította” nyakon…
Mert tudnunk kellett, hogy van nálunk valami nagyobb!!!
Ami lát. Belső hang, lelkiismeret, Isten.
Kinek, mi…
Ma ezt az érzést ritkán látom.
És pont emiatt, igen: megvetem a képmutatást.
Azokat, akik vasárnap áhítatos arccal hallgatják az igét a templomban, majd
hétfőn lopnak, csalnak, hazudnak.
Ez nem hit. Ez alibi.
Nem akarok vallásos lenni.
Nem akarok senkit megtéríteni.
Nem akarok zászlót lobogtatni.
Csak azt nem akarom elfogadni,
hogy nincs fölöttünk semmi.
Mert ahol ezt elhisszük, ott előbb-utóbb minden megengedett lesz.
NEM SZABAD, NEM LEHET ÍGY ÉLNI…
Mert ha így teszünk az már nem szabadság.
Szétesés…
Az értek belülről jön és ezt nem feledhetjük…
Nem kötelező egyetérteni.-Tarjányi Péter
