„Kizáròlag azoknak a figyelmét keresd és fogadd, akik a jót, a szépet, az igazat, a fényt látják benned. Minden más emberi kapcsolatnak lejárt az ideje…”
–Szántó Brigitta-
„Az emberi léleknek sokkal hosszabb története van, mint ahogy sejtjük.
Mindannyian az érlelődés más – más színvonalán tartunk.
Erre szoktuk mondani, hogy vannak „fiatalabb” és „öregebb” lelkek. De ezt csak jelképesen értsd.
Az, hogy valakiben mennyi tapintat, illem, megértés, lelki finomság, önuralom, bölcsesség, tisztaság, alázat, önérzet, tisztánlátás, jóság, netán egy bölcs derűje van, az nem az egyetemi végzettségen és a műveltségen múlik. Az sem, hogy mennyire foglya valaki a saját önzésének, vagy a szenvedélyének. Ez tapasztaltság, megéltség- végső soron érettség kérdése.
Akiben kezd megérni a szó igazi értelmében vett szeretet, mérhetetlen tapintattal működik az emberek között, mert idegei nem végződnek az ujjai hegyénél – átérzi a másikat is. Érzi a másik emberben rezdülő érzelmeket, azt is, ahol ő rezgette meg – érzi, hogy bármit tesz vele, magával is teszi.
A fejlett lélek tudja, hogy a világ törékeny.”
( Müller Péter: Sorsról és életről) 
” Ha szeretsz, vigyázz magadra!
Szemben úszol az árral, s a világgal szembe mész.
Szeretni manapság annyit jelent, hogy lángot gyújtasz a szélviharban.
A tüzet meg kell óvni, mert elfújja a szél. Napról napra újra kell éleszteni – elsősorban saját magadban.
Ez a világ gyűlöli a szeretetet, mert az gyengéd, alázatos, megbocsátó és bölcs. A világ pedig erőszakos, öntelt, a másikon átgázoló, képtelen megbocsátani és ostoba. Győzni akar és nem veszíteni. Kapni akar és nem adni. Inkább gyűlöl, mint szeret.
Lebeszélnélek a szeretetről, ha nyerni, érvényesülni és meggazdagodni akarsz ebben a világban, de ha az életed értelmét keresed, szíved boldogságát és halhatatlan örömét, ha azt az egyet keresed, amiért az embernek érdemes élni: akkor tanulj meg szeretni. Akkor is, ha lemaradsz. Akkor is, ha vesztes maradsz. Akkor is, ha nem szeretnek.
Olyan lángot gyújts a szívedben, amelyet nem képes elfújni az a szennyes szélvihar, amelyben élsz! „
Müller Péter
…akkor is, ha megtagadnak, akkor is, ha mindazt, mit értük tettél már elfelejtik, akkor is, ha elárulnak, mert van, ki többet ígér, szebb és delejt jár, akkor is, ha fontosabb a pénz, a poszt, a hatalom…Önmagamhoz hű és örök maradok.
Az öreg kertész nagy csöndben egyedül éldegélt a virágaival. Az embereket nem tűrhette. De valakit mégis. Volt a kis házikóban egy kis szoba amit kiadott hónapszámba. Most félév óta lakott benne valaki, halvány, karcsú muzsikusfiú. Igen, csakhogy ez egészen más volt.
-Ez is virág. Igaz hogy jár és mozog, de csak úgy félálomban, mint mind a hosszúszárú virág a kertben ha gyönge szélben hajladozik.
És egyszer megkérdezte:
-Maga se szereti már az embereket?
-De nagyon szeretem.
-Hát mért nem megy soha a városba..az emberek közé? Maga se szeret már élni?
-Nagyon szeretek. De van egy nagy fal. A mögött van az élet. Van valahol egy kapuja,azt kellene megtalálni, hogy bejuthassak. Odalent a városban az emberek, az nem az. Akkor inkább itt várok a virágok között. Az élet egy nagy éneklő kert. Majd egyszer megtalálom a kapuját.
Az öreg csendben nézte csodavirágját: milyen biztosan beszél. Mintha nem itt, az agyvelejében születnének gondolatai, hanem lent a föld közepében, ahova a gyökere nyúlik, és magyarázatlanul, készen, változhatatlanul szállnának fel beléje.
(Balázs Béla: Muzsikus mese)
Használsz vagy Szeretsz?…
” Mi a HŰSÉG? Könnyű felelni rá: az, ami nem változik.
Tégy engem, mint egy pecsétet a TE szívedre – mondja az Énekek Éneke!
A hűség : PECSÉT A SZÍVEN! „(Müller Péter)
„….Ne csak arra törekedj, hogy a pénzedből legyen több! Figyelj arra is, hogy legyen még több:…a nevetésből,…az ölelésből,…az egymásra figyelésből,…a mosolyból,…a nevetésből….a kedvességből,…a türelemből,…a beszélgetésekből,…az együttérzésből,…az őszinteségből,…a hitből,…a megértésből,.. és a szeretetből!…..”
A Kapitány
Egy öreg hajóskapitány nyugdíjba vonulása után egy kis hajóval vitt turistákat egy közeli szigetre.
Egy nap, egy csoport fiatal szállt a hajóra, és várták az indulást. A kapitány imádkozott, majd meghúzta a kürtöt és elindult. Az utasok nevettek, minek imádkozik, hiszen szép idő van…
Este egy nagyon durva vihar kerekedett a visszaúton, a hullámok vadul dobálták a hajót. A fiatalok megfogták egymás kezét és imádkozni kezdtek. Az egyik utas hívta a kapitányt is, hogy csatlakozzon az imádkozókhoz. „Én az imáimat szép időben mondom el. Ha tombol a tenger nekem a kormányt kell fogni” – mondta, és figyelmét a tengerre összpontosította.
Ezt kellene megtanulni. Akkor kell a nehéz időre készülni amikor megy a szekér. Amikor baj van sokkal nehezebb megoldásokat találni.
Egyet tisztázzunk!
Nem azért osztom az őseink dicső tetteit, mondáit, hogy valaki azt gondolja majd Mátyás, Csaba, Atilla megmenti a nemzetet!!!
NEM FOGJA!
Nekünk kell megmenteni… ÉBRESZTŐ!!!
Atilla vagy Mátyás szerintetek halott ősöktől remélt megmentést?
Tisztelték tetteiket, de nem azt tették amit őseink tettek, azt tették és akkor amit kellett!
Tették dolgukat mit a Teremtő szánt nekik!
Tegyétek ti is!
Éljetek igazul!
Álljatok ki magatokért, nemzetetekért…
Legyetek egy szándék egy akarat!
Nem a vezető teremti meg az egysèges Nemzetet!…Az egysèges Nemzetből emelkedik ki a Szakrális vezető!
Lenne már vége……. egymás megalázásnak, meghazudtolásának, megakadályozásának, megfenyegetésének, megfélemlítésének, kirekesztésének, megrágalmazásának, kiröhögésének, leszólásának, lehallgatásának, kihallgatásának, meglesésének, lefotózásának, beárulálásnak, elárulásának, pellengérre állításának, kirúgásának, lefizetésének, megvételének, megvezetésének, manipulálásának, túlkiabálásának, leordításának, fellökésének, megütésének, leköpésének, szarral bekenésének. Lenne már végre vége egymás gyűlölésének. (L. Ritók Nóra-Pedagógus)
A magányos emberek gyakran nem azért magányosak, mert baj van velük, és hiányoznak készségek, hanem éppen fordítva: pontosan érzékelik mások érzelmeit és reakcióit…….
jobban érzékelik az emberek játszmáit, mint a nem magányosok és halkan kínzó érzés a lelküknek résztvenni ezekben,
ezért jobban szeretnek egyedül lenni a hiteles saját terükben, vagy olyan emberekkel kapcsolódni, akikkel úgy érzik hogy kölcsönösen a valós önmagukat élhetik meg.
Azt gondolom a lélek szuverén joga így tenni. 
Bence Ganti
Nálam most ez az emberség csúcsa!
Fikcionáld azt, hogy le tudsz futni egy hosszabb távot. Majd képzeld el milyen lehet lefutni 246 kilométert. Ez a Spartathlon!
Athénból Spártába pont ennyi az út, amit ilyenkor minden évben lefutnak. Itt nagyon sok minden közbe szólhat. A tested, az elméd, a cipőd, a kajád, szóval túl sok minden, hogy ezt csak úgy oda adják neked.
Mégis idén teljesen másról lesz híres ez a verseny! Boros Richárd – a képen fehér trikóban – a verseny vége előtt 10 kilométerrel egy bajba jutott japán futót elkapott. Nemhogy alkapta, de tempós léptekkel be is kísérte a célba.
Érted?
Most megint fikcionálj…benned van több mint egy napnyi futás, közel 236 km és ez az ember még ekkor is segít. Ezen a ponton jutunk oda, hogy társadalmunknak ilyen emberekre, ilyen tanításokra van szüksége! Nem ki#aszott ruppótlan celebekre, meg 3 IQ-s rich kids-ekre!
Ricsi jár egy mély japános meghajlás neked!
,,Aki igazán lát, az szeretettel lát, és annak a szava sohasem durva és sértő és megalázó és kegyetlen – hanem tapintatos. Bölcs és megértő.,,
Müller Péter
“A világnak szüksége van olyan emberekre,
akiket nem lehet megvásárolni,
akiket köt az adott szavuk,
akik a jellemet többre tartják a jómódnál, akiknek van véleményük és akaratuk,
akik többek a hivatásuknál,
akik nem haboznak kockáztatni, lehetőségeket megragadni,
akik nem vesztik el egyéniségüket a tömegben,
akik éppoly őszinték a kis dolgokban, mint a nagyokban,
akik nem hajlandóak megalkudni a rosszal,
akiknek törekvéseik nem korlátozódnak saját önző kívánságaikra,
akik nem mondják, hogy azért teszik, mert mindenki ezt csinálja,
akik hűek a barátaikhoz jó hírben és rossz hírben, ínségben és bőségben,
akik nem hiszik, hogy a sikerhez vezető út a ravaszság, dörzsöltség és makacsság,
akik nem félnek kiállni az igazságért, még ha ez nem is népszerű,
akik nyomatékosan nemet mondanak, még ha az egész világ igent mond is.”
Ted Engstrőm (1916–2006) (Amerikái író, tanár, evangélikus vezető)
„A tömeg vak. A gond csak az, ha valaki mégis lát a tömegben: elítélik, majd megfeszítik. A tömeg szemében a legnagyobb bűn, ha valaki magára ébred! A megvilágosodott ember meg fogja zavarni a békés álmot, megpróbál felébreszteni. Elkezdi lebontani benned a babonákat, harcol a téged fogva tartó ideológiákkal, melyeknek köszönhetően mély álomban élsz. A hitvilágot, amitől eddig nem láttál tisztán, elkezdi bontani; harcol benned minden olyan vallási, társadalmi és politikai dogmával, amelynek a célja, hogy pont olyan maradj, amilyen vagy, mert így könnyebben tudnak kizsákmányolni és rabszolgává tenni… A megvilágosodás mindenki számára lehetséges, de gyakran a tömeg akadályozza. Csak páran vannak olyan bátrak, olyan merészek, hogy egyedül nekivágnak az ismeretlenbe vezető ösvénynek.”
(Osho)
Állítsuk fejéről a talpára a tolerancia kérdését!
A normák hiánya nem általános toleranciához vezet, hanem általános igénytelenséghez. Legyünk toleránsak! – kiáltottak a modern emberek, hogy azután a diadalívek ragyogását biztosítsák mindenféle hitványság számára. Mindenhonnan az igénytelenség ömlik. Ez nem egyszerűen alacsony kulturális nívót jelent, hanem azt, hogy meggyengültek az igények, elhalványultak a mércék.
A művelt embernek ilyen feltételek mellett valóban kötelessége intoleránsnak lenni.
Ki legyen intoleráns, ha nem az,
aki még kapcsolatban áll a mértékkel és a renddel?
Intolerans vagyok mindazzal, ami a Szeretet adta értékeken kívül esik.(én)
” Minden embernek kell, legyen egy feladata ebben az életben
– kötelességen belül, vagy azon felül is talán-,
mert különben nem lenne értelme annak ,hogy él.
Az emberi világ több kell, legyen, mint egy bonyolult szerkezetű gép, melyben minden ember egy fogaskerék szerepét tölti be…
Minden embernek kell, legyen egy feladata, egy titkos küldetése,
mely Istentől való”
Wass Albert: Elvész a nyom /részlet/
“Nem az ideológiákból, eszmékből kell válogatni, hanem a lelkiismeretre, szívre hallgatva, magabiztosan kell dönteni.
Ne kövessetek másokat. Magatokat kövessétek. Másokat követni szolgaság. Ki vagy te? Nem az elme, nem a test vagy, hanem ISTENI LÉLEK.“
Sai Baba
„Amit Isten nem teremtett, annak nem lehet hatalma fölötted..”
Wass Albert: Hagyaték (részlet)
A jó, ha útjára engeded, mindig legyőzi a rosszat.
– Mondta mély dörmögő hangon az öreg, mint ahogy a fény legyőzi a sötétséget. Mint ahogy a tiszta tükör útjára engedi a fényt, odatükrözi, ahova irányítod. A Tiszta tükör. Vakult tükörben elvész a napfény. Igyekezz hát, hogy tiszta tükör lehess, amilyennek Isten megteremtett, s akkor tied lesz az Ő jóságos ereje, tied lesz mindég, továbbsugárzása…
Ebben rejlik a nagy titok… Micsoda titok? – fakadt fel a gyermekből a kíváncsiság. – Hát a Teremtés titka! Isten s ember titka! Megvagyon írva a Szent Könyvben is, minden pap olvassa, s mégsem érti. Pedig ott van a szeme előtt: teremté Isten az embert tulajdon képére, s adott néki uralmat mindenek fölött! Uralmat, érted? – mordult a gyerekre szinte haragosan – Uralmat, s nem szolgaságot!
Emlékszel mit tanítottam neked a minap a kis üveggel, amit ott leltünk az ösvény szélén?
A Nap ránézett a kicsi üvegre, s a kicsi üveg alávetette a fényt a szakadékaljára, ahova a nap sugara másként el nem jutna soha. Emlékszel? Nahát. Mondtam volt azt is, és soha el ne feledd, olyanok vagyunk mi is, mint az a kicsike törött üveg, Isten fényét kell beletükrözzük az emberi világ sötétségébe, s ha ezt megtesszük, eleget tettünk a parancsnak, ami a világra hozott, s a parancsadó Úristen megvédelmez minden veszedelemtől.
Csönd volt néhány percig, csak a vékony eső percegett odakint. –Bizony erre teremtette volt az Isten az embert s nem egyébre – szólalt meg újra -, hogy Isten képében járva eleget tegyen a parancsnak, s végezze a jót ezen a Földön. Mert Isten nem teremtett rosszat, s amit nem teremtett az nincs. Érted? Nincs. Te csak tükrözd az Istent, s ne félj semmitől.
,(…) a világon nagyon sok a csalán, a tövis, a gyom. Mert az emberek sokkal több rosszat cselekszenek, mint jót.
És a csalán, a tövis meg a gyom a rossz cselekedetek nyoma ezen a földön.
De láthatod, hogy pillangó is van azért. A sok kicsi pillangó a sok kis jóság hírét hordozza magával. És vannak aztán szép, nagy, tarka szárnyú pillangók: ezek a ritka, nagyon jó cselekedetek. Minél szebb és nagyobb jót teszel, annál szebb, nagyobb és színesebb pillangó száll föl a nyomában..
Nem baj, ha az emberektől nem kapsz érte hálát. Minden jótettedet egy pillangó viszi hírül. Valahányszor valaki jót cselekszik ezen a világon: egy pillangó száll föl a levegőbe, s viszi a hírt a Jóistennek. „
Wass Albert – Tavak
és erdők könyve
Óvtam másokot…..
Harcoltam másokért…
Küzdöttem barátokért…
Kiálltam családomért…
De közben nem tettem semmit…
…mert magamért soha nem küzdöttem, harcoltam, nem óvtam, nem álltam ki magamért!
Mert nem másokért…. Nem magamért kell harcolni!
Igazságért harcolj… úgy másokért, úgy magadért is…
Harcos
„A legbölcsebb ember is húzza meg magát szerényen. Mert miből áll a nagy bölcsessége? Talán abból, hogy legfeljebb egy félrőffel tovább lát a másiknál, a közönséges eszűnél, egy félrőffel, egy olyan horizontba, amely egy billió mérföldre terjed. Az egész mély látás csak egy valamivel kisebb vakság. Hát érdemes ezért a csekélységért annyi hűhót csinálni? Szétosztályozni az embereket, hogy ezek az okosak, emezek a nem okosak, azok a bolondok, mintha a mákszemeket szétraknák: kis mákszemek, nagy mákszemek.”
MIKSZÁTH KÁLMÁN
“Mindig azt tedd, amire a szíved is igent mond!” (Diana hercegnő)
„Én nem tudnék élni ebben a nyomorban.” Írta egy kedves hozzászóló egy előző posztomra, ahol az erdélyi havasi emberekről írtam. Megmutattam a hegyi csángó barátaimnak. Ezek a havasi emberek azt üzenik neked kedves hozzászóló:
Ők azt gondolják a te életed a nyomor, ahol ki vagy szolgáltatva a pénznek. Ha elzárják az áramot, vagy begyűrűzik a háború holnap, véged! Mit sem ér a vaskos bankszámlád, amitől te a biztonságot reméled. Ha bármi beüt, nem tudod megetetni többé a szép (gazdag) családod, de fűteni sem tudsz és inni sem tudsz adni nekik, a minimális létszükségletüket sem fogod tudni biztosítani. Ők, ezek a szerinted nyomorban élő emberek csak leporolják a petróleumlámpát és élnek vígan és bőségben, ahogy néhány éve, mikor még nem volt áram a havasi falucskában. Nincsenek és soha nem is voltak kiszolgáltatva senkinek és semmilyen hatalomnak, anyagi függetlenségben, szabadságban élnek. Itt saját forrása van minden háznak, onnan az ivóvíz, de forrás van szénsavas is és sós is. Ha éhes, levágja a marhát, disznót vagy a bárányt, csirkét, nyulat, kacsát, pulykát, gyöngyöst, galambot, amit nevelt és amihez éppen kedve van. Issza a tehén, kecske, vagy juhtejet, amit éppen kíván, készíti belőle a túrót, sajtot, tejfölt és a vajat, ordát, zsendicét. A tyúk alól veszi a tojást, kemencéjében süt kovászolt pityókás kenyeret, kalácsot az erdei gyümölcsökből készíti a lekvárt és a szörpöt és pálinkát is bőven és a havasi gyógynövényekből a teát, a gyógyszereket. Az erdő adja a gombát, a mézet és az építőanyagot, de a tűzifát is, a sebes vizű kristálytiszta patakok a halat és a rákot és ha vadhúsra vágyik, hát az is akad itt bőven. A havasi legelők adják az állatoknak a füvet és télire a finom, illatos szénát. A lent megtermeli és a gyapjút hasznosítja, abból készít ruhát magának, ha nincs benzin, befogja a lovat, de azzal szánt is és sok mindent megtermel magának. Padlása tele van kolbásszal, sonkával, szalonnával, a csűr szénával és gabonával, a fásszín három évre való tűzifával. Esténként összeülnek és tévé híján, beszélgetnek, mesélnek, énekelnek, játszanak, varrnak, hasznosan szórakoztatják magukat, közben játékosan átadják gyermekeiknek, a legendákat, verseket, énekeket, népművészetet. Gyermekeik gyönyörű ózon dús havasi legelőkön játszanak, csörgedező hegyi patakban fürdenek, látnak minden nap kiscsirkét, pulykát, kacsát, csikót, borjút, gidát, bárányt és lassan, szépen, szeretettel, játékosan, szüleik átadják nekik ezt az ősi tudást, a titkot, a képességet a BOLDOG ÉLETRE. Azt üzenik neked: „Hát ilyen ez a nyomor errefelé.” És azt: „Te a pénz rabszolgája vagy, azon tartanak láncon. Ha bármelyik csapot elzárják, abban a pillanatban véged, még nagyobb nyomorban fogsz élni mint ma, ha egyáltalán megtudsz élni”.
Egyik nap egy nő az utcán sétált, mikor felfigyelt egy reszketeg, idős bácsira, aki lehajtott fejjel bámult maga elé!! A bácsi döbbenetesen szakadt és koszos ruhát viselt!!!
A többi járókelő egy pillantást sem vetett a hajléktalanra, pedig nagyon hideg volt azon a reggelen, és a bácsi testét szakadt ruháin kívül csak egy lyukas pokróc védte!
A nő odalépett hozzá, és megkérdezte:
– Uram, jól van?
– Nem igazán… – válaszolta a bácsi erőtlen hangon.
A nő elmosolyodott, majd megfogta a bácsi karját… Az öreg megijedt:
– Mit csinál, hölgyem?! Hagyjon engem békén!!!
Egy rendőr észrevette az esetet, majd odament.
– Valami probléma van, hölgyem?
– Nincs semmi baj, csak szeretném talpra állítani ezt az idős urat, segítene?
– Ismerem ezt az öreget, jó pár éve az utcán van már. Mit akar csinálni vele?!
– Látja ott azt az éttermet? Szeretnék venni neki valami meleg ételt, hogy felmelegedjen.
– Maga megőrült!!! Én oda be nem megyek – szólalt meg a bácsi.
De két erős kar körülfogta, és felemelte őt!!
Bementek a kicsi, de puccos étterembe, és leültették a bácsit egy asztalhoz…
Az étterem tulajdonosa rögtön ott termett, és magából kikelve ordította:
– Ide nem engedünk be mocskos hajléktalanokat, mert elriasztják a vendégeket!!!
Szegény öreg szomorúan elmosolyodott:
– Na, ezért nem szeretek ide járni – mondta csendesen.
A nő viszont nem hagyta annyiban!!! Odalépett a tulajdonoshoz és közelről a szemébe nézett:
– Látja azt az irodaházat ott szemben? Az egy nagy multicégnek a székháza!
– Igen, hetente szoktak összejöveteleket szervezni az éttermemben – mondta az étterem tulajdonosa.
– És mennyi bevételt kap ettől a cégtől?
– Miért érdekli az magát?
– Csak azért, mert én vagyok annak a cégnek az igazgatója!! – felelte a nő.
A tulajdonosnak elállt a szava!! A nő pedig nemes egyszerűséggel odafordult a rendőrhöz, és megkérdezte, hogy akarna-e velük reggelizni.
– Nem, köszönöm, szolgálatban vagyok – válaszolta a rendőr.
– Legalább egy kávét igyon meg velünk – kérlelte a nő.
– Rendben, hölgyem, azt elfogadom!! – felelte a rendőr katonásan!
A tulajdonos elment kávét készíteni…
– Jól helyre tette!! – mondta a rendőr elismerően.
A nő mosolyogva a hajléktalan bácsira nézett:
– Maga valamikor itt dolgozott. Emlékszem az arcára. Szét voltam fagyva, bejöttem ide, szinte éhen haltam, annyira éhes voltam. Nagyon rossz periódusban voltam, szinte én is az utcán végeztem mint maga.
– Nem létezik, hogy egy ilyen sikeres üzletasszony, majdnem az utcára került!! – ámuldozott a rendőr.
– Húszéves lehettem. Eljöttem a városba, hogy munkát találjak, de senki sem vett fel! Nem volt, miből fizessem az albérletet, így kidobtak! Nem volt hová mennem. Órákig mászkáltam az utcán, teljesen átfagytam, éhes voltam… Megláttam ezt a helyet, és gondoltam bejövök, hátha kapok egy tányér meleg levest.
– Már emlékszem!!!! – kiáltott a bácsi. – Megkérdezte, hogy pár órás mosogatásért kaphatna-e egy tányér ételt. Azt feleltem, hogy „ez nem egyezik az étterem működési szabályzatával.”
– És akkor maga a világ legnagyobb szendvicsével jött ki a konyhából, meleg volt és isteni finom!!! – folytatta a történetet a nő.
– És hogy jutott ilyen magasra?!- kérdezte ámuldozva a bácsi.
– Azon a napon végre találtam munkát… Rengeteget güriztem, hogy el tudjam indítani a saját cégemet!! Ha végzett a reggelivel, akkor jöjjön át, keresse meg ezt az embert (egy névjegyet nyújtott át a bácsinak). Biztosan tudunk munkát találni önnek, sőt még előleget is adunk, hogy ruhát vehessen belőle!!
– Hogy tudom én ezt meghálálni magának? – kérdezte könnyes szemmel a bácsi?
– Istennek köszönje meg, hogy találkoztunk! – felelte a nő.
„A lelkek betegek (…). Itt mindenki lop, csal, hazudik, saját hasznát lesi. Az igaz ember megvetett, ostoba fajankó, a tolvajok gúnyolásának céltáblája. A becsület ritka portéka, értéke nincsen. Büszke, bátor magyarok helyett kiket látsz? Kapzsi tolvajok hadát, hitvány kis senkiket. Hol vannak a hazáért halni kész hősök?”
Bán Mór
Nem az a nagy dolog, amikor az ember kivonul a világból, bezár ajtót, ablakot, kizárja a külvilágot, és parkolópályára teszi az érzéseit, amelyek túl fájdalmasak számára, csakhogy visszanyerje az egyensúlyát.
Könnyű kedvesnek, pozitívnak, embernek maradni a világtól elvonulva.
Nagy dolog az, amikor az ember eljut arra a szintre, hogy a legnagyobb zűrzavarban, a tömegben, a legnagyobb sötétségben is képes megtartani önmagát, s önmagában a fényt.
Nagy dolog az, amikor az ember, ha neki is nehéz, akkor is képes a saját fényével másoknak is megvilágítani a sötétségből kivezető utat.
A valódi egyensúly az, amikor már képes vagy megbirkózni az élet viharaival anélkül, hogy menekülni próbálnál a tükör és a fájdalom elől, anélkül, hogy kifordulnál önmagadból, anélkül, hogy bárkit másnak próbálnál látni, mint aki. Anélkül, hogy megengednéd magadnak, hogy egyes helyzetek és emberek kibillentsenek a középpontodból, vagy hogy elhagynád magadat.
Amikor a fájdalom már nem torzítja el az értékítéletedet, amikor már nem azt kívánod annak, aki ártott neked, hogy megbüntesse az élet, hanem azzal mész tovább a lelked útján, hogy IGAZI MEGÉRTÉST, S A TELJES IGAZSÁG FELISMERÉSÉT kívánod neki és magadnak is.
Tudva, hogy mind csak részeket látunk az egészből is, egymásból is. Tudva, hogy igazán sose búcsúzunk, S hogy minden visszatér hozzánk, amikor készen állunk rá. Tudva, hogy ha el tudjuk engedni a dolgokat azon a szinten, ahol nem méltó a folytatás, akkor lehetővé tesszük az újrakapcsolódást egy sokkal magasabb szinten.
Egy bizonyos szint felett az ember már mindenben és mindenkiben az igazat keresi. S mert meri látni az igazságot, nem ködösíti el az előtte álló utat.
Tisztán szól és tisztán cselekszik, ezért tiszta viszonyokat teremt maga körül.
Ez nem egy könnyű út, sőt kifejezetten fájdalmas tud lenni, ugyanakkor ez az út az, ami a valódi értékek felé vezet.
Fontosabb, hogy mit akarsz, mint az, hogy mit nem. Fontosabb, hogy mit lehet, mint az, hogy mit nem. Fontosabb, hogy mit szeretnél, mint az, hogy mit nem. Fontosabb, hogy mit hiszel, mint az, hogy mit nem.
Fontosabb, hogy mit teszel meg, mint az, hogy mit nem. Fontosabb, hogy ki vagy, mint az, hogy ki nem. Fontosabb, mert minden abból származik, ami VAN, és nem abból, ami nincs. Egy magocskából növekszik fel a fa, ami gyümölcsöt terem.
A negatív élet felemészti önmagát.
Figyelj arra, mit hiszel. Mit szeretsz. Mit akarsz. Mit teszel. Ki vagy. Keresd a módját annak, hogy ezekben fejlődj, hogy növekedj.
Ne építsd tiltásokra az életed.
Márton Csaba
A kép eredeti, ténylegesen a nénit ábrázolja!
Egy motoros küldte ezt a levelet. Azt hiszem, nem kell hozzá kommentár.
Túrázásaink során a székelyderzsi Erődtemplom falánál induláshoz
készülődtünk, amikor megállt mellettünk egy fekete ruhás, fejkendős,
hajlott hátú néni.
Egészséget kívánt, majd megkérdezte honnan jöttünk.
Amikor válaszoltunk, ezt kérdezte:
-És Magyarország tényleg olyan szép, amilyennek mondják?
Nem várta meg a választ, hanem hiba nélkül elmondta ezt:
Járjatok be minden földet,
Melyet Isten megteremtett,
S nem akadtok bizonyára
A magyar nemzet párjára.
Vajon mit kell véle tenni:
Szánni kell-e vagy megvetni? –
Ha a föld isten kalapja,
Hazánk a bokréta rajta!
Oly szép ország, oly virító,
Szemet-lelket andalító,
És oly gazdag!… aranysárgán
Ringatózik rónaságán
A kalászok óceánja;
S hegyeiben mennyi bánya!
És ezekben annyi kincs van,
Mennyit nem látsz álmaidban.
S ilyen áldások dacára
Ez a nemzet mégis árva,
Mégis rongyos, mégis éhes,
Közel áll az elveszéshez.
S szellemének országában
Hány rejtett gyöngy és gyémánt van!
S mindezek maradnak ott lenn.
Vagy ha éppen a véletlen
Föltalálja hozni őket,
Porban, sárban érnek véget,
Vagy az ínség zivatarja
Őket messze elsodorja,
Messze tőlünk a világba,
Idegen nép kincstárába,
És ha ott ragyogni látjuk,
Szánk-szemünket rájok tátjuk,
S áldicsőséggel lakunk jól,
Hogy ez innen van honunkból.
Ez hát nemes büszkeségünk,
Melyről annyiszor mesélünk?
Azzal dicsekedni váltig,
Ami szégyenünkre válik!…
Csak a magyar büszkeséget,
Csak ezt ne emlegessétek!
Ezer éve, hogy e nemzet
Itt magának hazát szerzett,
És ha jőne most halála,
A jövendő mit találna,
Mindenki arról beszélne,
Hogy itt hajdan magyar éle?
S a világtörténet könyve?
Ott sem lennénk följegyezve!
És ha lennénk, jaj minékünk,
Ezt olvasnák csak felőlünk:
Élt egy nép a Tisza táján,
Századokig, lomhán, gyáván.
Óh hazám, mikor fogsz ismét
Tenni egy sugárt, egy kis fényt
Megrozsdásodott nevedre?
Mikor ébredsz önérzetre?
(Petőfi Sándor: A Magyar Nemzet)
Majd folytatta:
Mondják, miért írt ez a Petőfi ilyeneket?
Azután elmondta, hogy 88 éves az idén. És hogy fogadjunk el tőle valamit.
A szatyrában volt pár tojás és négy, azaz négy szelet kalács. Ebből kettőt
nekünk adott, hogy osszuk el. Egészséget kívánt, és elcsoszogott.
Egy büdös kukkot nem tudtunk szólni!!! Én pedig leültem a székelyderzsi
Erődtemplom falához, és olyat tettem, ami rohadtul nem illik bele egy 40
körüli, erősen borostás túramotoros imidzsébe.
És arra gondoltam, hogy az itthoni, magukat bal és jobboldali politikusnak
nevező, gátlástalan emberek, akik fröcsögő nyállal próbálják
fekete-fehérre mosni az agyunkat, akik megosztanak, nem összekötnek, akik
személyes érdekharcukkal több kárt okoznak ennek az országnak, mint eddig
bárki. Csak egyetlen egyszer jönnének el ide, és hallgatnák meg, ahogy egy
88 éves, görbe hátú öregasszony ŐSZINTÉN Petőfit szaval a boltból
hazafelé, és négy szelet kalácsból kettőt odaad vadidegen embereknek. Talán
elszégyellnék magukat, pont úgy, ahogy akkor, ott, én. Talán
elgondolkoznának azon, hogy vajon ki és miért tette őket oda, ahol vannak,
és hogy mi dolguk a világban. Küldd tovább légyszíves, hadd járja be a
világot és olvassa minden igaz magyar lelkű ember!
MIRE VALÓK A TÖRVÉNYEK?
Az első tanítási napon a „Bevezetés a jogba” tanár belépett az osztályterembe, és az első dolga az volt, hogy megkérdezte az első sorban ülő diák nevét:
– Mi a neve?
– A nevem Nelson, uram.
– Tűnjön el az osztályomból, és soha többé ne jöjjön vissza! – kiabált a professzor.
Nelson meglepődött. Amikor magához tért, gyorsan felállt, összeszedte a holmiját, és elhagyta a termet.
Mindenki megrémült és felháborodott, de senki sem szólalt meg.
– Rendben, kezdjük el – mondta a professzor. – Mire valók a törvények? kérdezte. A diákok még mindig meg voltak ijedve, de lassan elkezdtek válaszolni a kérdésére:
– Hogy rend legyen a társadalmunkban.
– Nem – válaszolta a tanár.
– Hogy érvényre juttassuk őket.
– Nem!
– Hogy a rossz emberek fizessenek a tetteikért.
– Nem! Tudja valaki a helyes választ erre a kérdésre?
– Hogy igazságot szolgáltassanak – szólalt meg félénken egy lány.
– Végre! Vagyis az igazságszolgáltatásért. Nos, mi az igazságszolgáltatás?
Mindenkit kezdett idegesíteni a tanár aljas viselkedése, a diákok egyre bátrabban válaszoltak:
– Az emberi jogok védelme!
– Emberi jogok … Nos, mi más? – fintorgott a professzor.
– Az igazságszolgáltatás megkülönbözteti a jót a rossztól, hogy megjutalmazza azokat, akik jót cselekszenek.
– Oké, nem rossz, de válaszolj erre a kérdésre: helyesen cselekedtem, amikor kizártam Nelsont az osztályból?
Mindenki hallgatott, senki sem válaszolt.
– Egyhangú választ kérek!
– Nem! – válaszoltak egyöntetűen a diákok.
– Mondhatjuk, hogy igazságtalanságot követtem el?
– Igen!
– És miért nem tett senki semmit ez ellen? Miért akarunk törvényeket és szabályokat, ha nincs meg az akaratunk, hogy alkalmazzuk őket? Mindannyiuknak kötelessége, hogy felszólaljanak, ha igazságtalanságot tapasztalnak! Ne hallgassanak, soha többé! Kérem, menjen és keresse meg Nelsont – mondta a professzor egy közelben ülő hallgatónak.
Tanuld meg, hogy ha nem állunk ki a jogainkért, akkor a méltóságunk elvész, és a méltóságnál nincs fontosabb egy ember számára.
(Forrás és fordítás: MotiWoman)
Arra törekedj, hogy példaként emlegessenek utódaink.
Utánnunk következők ne az csinálják mit a „mi korosztályunk”, hogy nagyszerű, kivételes őseinket idézzük, tetteikre büszkén tekinve felidézzük őket! A valóságban pedig semmit nem téve ekkorcsosul nemzedékünk!
Nem elég, hogy régmúltban őseink vérüket adták azért, hogy mi most büszkén élhessünk.
Nem azért tették, hogy mi kényelmesen hátradőlve dicső tetteiket emlegetve semmit nem téve, a múlból merítve jogtalanul hivatkozunk őseinkre!
Minden korosztálynak ki kell vívni a tiszteletet!
Magyar vagyok…..büszke vagyok őseinkre, de most kell harcolni, most kell küzdeni,hogy őseink tiszta szívvel, büszkén tekintsenek ránk.
Ébredj Magyar!
Harcolj….. Lángolj…. Égj!
,,Az emberek nagysága nem a gazdagságban vagy a hatalomban rejlik, hanem a jellemben és a jóságban.”
/Anne Frank/
„Az őszinte emberek menedékek: tudod, hogy amit mondanak, azt úgy is gondolják; tudod, hogy nem fognak a hátad mögött mást mondani; és tudod, hogy azt is megmondják, ha úgy gondolják, hogy valamit rosszul csináltál – emiatt pedig a dicséretükről sem fogod azt gondolni, hogy puszta hízelgés.”
SAM HARRIS
„Nem az a boldog, akit a tömeg annak nevez, akihez özönlik a pénz, hanem az, aki minden javát a lelkében hordozza, szálegyenesen kimagaslik, eltapossa a bizonytalanságot, senkivel sem cserélne sorsot, embernek egyedül emberi oldalát értékeli.”
SENECA
,, A jó nem más, mint a dolgok ősi és természetes rendje. Egyszerűen csak az egyenes út.
Jutalma önmagában van. Tisztává tesz és könnyűvé.
Érzéseket ad, (…) amiktől nem foszthat meg semmiféle hatalom. „
Wass Albert – Te és a világ
Egy angol lelkipásztor így szólt egy este a sekrestyéséhez.
– Észrevette már azt a rongyos öregembert, aki minden délben bemegy a templomba, de rögtön ki is jön? A parókia ablakából szoktam figyelni. Őszintén szólva, kicsit nyugtalanít a dolog, hiszen a templomban értékes tárgyak is vannak. Próbálja meg kikérdezni, kicsoda, micsoda.
Másnap a sekrestyés megvárja a látogatót, és megkérdi tőle:
– Mondja, barátom, miért jár ide nap mint nap délben?
– Imádkozni jövök – feleli nyugodtan az öreg ember.
– Ugyan! Hiszen nem is tölt el annyi időt a templomban, amennyi alatt el lehetne mondani akár egy Miatyánk-ot! Éppen csak elmegy az oltárig és már ki is jön. Megfigyeltem.
– Igen – válaszolja a szegény öreg -, de én nem tudok hosszan imádkozni. Ezért minden délben eljövök, és csak annyit mondok Neki: Jézus, én vagyok itt, Simon! Tudom, rövid ez az imádság, de úgy érzem, Ő meghallgat engem.
Nem sokkal ezután az öreg Simont elgázolta egy autó, és kórházba került.
– Hogy lehet az, hogy maga mindig ilyen boldog, miközben súlyos sérülései vannak- faggatja egy ápolónő.
– Hm, tudja, a látogatóm miatt – feleli az öreg.
– Látogatója?! – lepődik meg a nővér – Még nem láttam magánál látogatót soha! Mikor szokott jönni?
– Minden délben – felelte az öreg. – Megáll ott az ágyam végében, és azt mondja: Simon, én vagyok itt, Jézus.
Ha majd tudunk a lelkünk mélyéig megrendülni a Simonok naiv tiszta hitén, s nem azt firtatjuk, hogy Simon megtért-e, áldott életet él-e, hogy csak külsőségekben gyakorolja-e a vallást vagy vallásgyakorlata élő hitből fakad-e, hanem meglátjuk benne a szenvedő embert, s a szenvedő emberben Krisztust. – Ha majd le tudunk guggolni a porba a bűnös asszony mellé. – Ha nem felejtjük el, hogy Jézus Krisztus az utolsó éjszakán nem a tanítványok fejét, hanem lábát mosta meg, s tudunk mi is lábmosók lenni,akkor – de csak akkor! – majd méltók leszünk – minden méltatlanságunk ellenére-, hogy Jézustól megkapjuk a gyógyító szó, a vigasztaló lelkigondozás ajándékát.
S akkor majd eszközei, gyógyító, vigasztaló eszközei leszünk Jézus Krisztusnak ebben a nagyon is beteg és vigaszra váró világban.
„A hazugság a gyöngék fegyvere.“ — Jókai Mór
„Aki elhiszi a hazugságot, táplálja azt.“ — Michael Jackson
„A jó emberek nem kiabàlnak, ha szenvedést okozol nekik. De archiválnak. Lassan elsétálnak, zajt sem csapnak, aztán soha nem jönnek vissza. Továbbra is jók, de bizalom nélkül.
És te ebben a pillanatban végeztél velük.”
Választanod kell!
Vagy a benned lévő Forrással hangolódsz össze,
vagy a körülötted lévő emberekkel. A kettő együtt nem megy.
Ha az első variációt választod, stabil leszel és olyan emberekkel sodor össze az élet akik szintén összhangban vannak önmagukkal.
Ha a második opciót választod, akkor… káosz uralkodik el az életeden, mert minden ember mást akar tőled, ahány ember annyi rezgésszint.
Nem lesz szilárd támpontod, csak rohansz jobbra-balra, próbálsz a környezeted kedvére tenni, de mindvégig elfeledkezel önmagadról.
Abraham-Hicks
„A gép eluralta az életünket.
Gépszívünk lett, gépagyunk. A technika, melyet azért hoztunk létre, hogy szolgáljon bennünket, most, mint az ördög, elkéri a lelkünket és az életünk értelmét.
A képernyőre meredő generáció észre sem fogja venni, ha világ vége van, mert bízik abban, hogy a virtuális tér megmarad talán. És az a fontos. Egy ország összeomlása nem lesz számára akkora csapás, mintha nem lesz villany és kimarad az adás.
Kapcsolataink a virtuális térbe kerültek.
A telefon legyőzte a csókot, a szerelmet, a simogatást, a némán összevillanó szemek örömét.
Azt már tudjuk, hogy az agysejtjeinkre káros a mobiltelefon sugárzása.
Nincs messze az idő, hogy teherbe is esünk tőle – mert az ölelésre nem lesz már időnk.
Házasságunk intimitását tönkretette a mobiltelefon.
Valaha, csendes estéken, beszélgettünk egymással.
Emlékszel?
Ma nem lehet, mert belezenél a telefonba.
Nem tudunk egymással szépen, meghitten társalogni már.
Valaki mindig belenyúl az életünkbe.
És szétdúlja a lelkünket.
És nincs mit tenni, mert valaki fontos ember keres.
Fontosabb, mint én.
Mint mi.
Mint a harmóniánk. Mint a nyugalmunk.
Mint az Isten.”
MÜLLER PÉTER
Egy véletlen során derült ki: lehet némi igazság abban, hogy a halál előtti pillanatokban lepereg előttünk az életünk.
SZÍVROHAM
Egy 87 éves epilepsziás férfi agyhullámait mérték éppen a tudósok, és amikor épp neurológiai méréseket végeztek rajta, a beteg váratlanul szívrohamot kapott. Így akaratlanul és hirtelen olyan folyamatokkal kapcsolatban kaptak adatokat, amelyek már régóta foglalkoztatják a világot: mi történhet, amikor meghal az ember? A felvételek meglepő dolgokat árultak el a kutatóknak: azt mutatták, hogy az agyhullámok a halál előtti és utáni 30 másodpercben is hasonló mintázatot követtek, mint az álmodás vagy az emlékek felidézése – írja a TWN.hu. Az is kiderült, mire emlékszünk főként.
A JÓ DOLGOK PEREGNEK LE ELŐTTÜNK
A tudósok ezért úgy vélik, hogy ez lehet az az „élmény”, ami a beszámolók szerint arra a bizonyos életünk filmjének lepergésére utalhat. Dr. Ajmal Zemmar, a Frontiers in Aging Neuroscience című folyóiratban megjelent tanulmány társszerzője a BBC-nek elmondta, ez a tanulmány tényleg egy véletlen műve. „Nem terveztük, hogy elvégezzük ezt a kísérletet vagy rögzítjük ezeket a jeleket” – magyarázta. „Ha filozófiai szintre akarnék lépni, akkor azt feltételezném, hogy amikor a visszaemlékezést éljük át, az agyunk valószínűleg inkább a jó, mintsem a rossz dolgokra emlékszik.”
CSUPÁN 30 MÁSODPERC AZ EGÉSZ
Dr. Zemmar az is hozzátette, hogy ez az aktivitás 30 másodpercig tartott, miután a beteg szíve leállt. „Ez lehet az életünk során átélt emlékek utolsó felidézése, amely még egyszer végigfut az agyunkon a halálunk előtti utolsó másodpercekben” – mondta. A tanulmányban ugyanakkor azt is boncolgatják, vajon mikor következik be a halál: amikor az ember szíve vagy amikor az agyi tevékenység leáll.
https://www.femcafe.hu/…/halal-elotti-utolso-pillanatok…
30 másodperc…igyekezzünk, hogy oly sok jó legyen benne, hogy kevés legyen ez az idő…
(( „Minden embernek kell, legyen egy feladata ebben az életben – kötelességen belül, vagy azon felül is talán -, mert különben nem lenne értelme annak, hogy él. Az emberi világ több kell, legyen, mint egy bonyolult szerkezetű gép, melyben minden ember egy fogaskerék szerepét tölti be… Minden embernek kell, legyen egy feladata, egy titkos küldetése, mely Istentől való.” )))
Wass Albert
…meg kellene végre találni, bele ásni magát a feladatba,és akkor nem a másikat kutatgatnák, irigyelnék, áskálódnának! Pont.
„Az ember hű kell maradjon önmagához és a múltjához akkor, amikor a hűség már csak a múzeumokban található.”
Wass Albert
Nem önzősèg meghùzni a hatàrokat, nem önzősèg nemet mondani a mèltatlanra – megalàzòra – alantasra, nem önzősèg minden helyzetben kiàllni önmagunk – tudàsunk – èrtèkeink mellett, nem önzősèg lezàrni azokat az emberi kapcsolatokat, melyek èrdekekre – szeretetlensègre – illùziòkra èpülnek, nem önzősèg ùj èletet kezdeni, mèg akkor sem, ha ez a Tàrsainknak nem tetszik, vagy lèpèseinket megnemèrtettsèg kìsèri.
Az Ember nem làbtörlőnek – szolgànak – szeretőnek – màrtìrnak stb. született, hanem a sorsuralàs àltali felemelkedèsre ès kiteljesedèsre.
Emlèkezz!
Önmagukat mutogató hamis „szellemi vezetőknek”!!! Már megírták i.e. 6. században is!
A lábujjhegyre ágaskodó
nem áll sokáig,
a nagy léptekkel rohanó
nem megy sokáig,
a fénybe-álló
nem lesz fényes,
a magát-hirdető
nem lesz híres,
a magát-dícsérő
nem lesz dicső,
a magát-kínáló
nem lesz vezető.
(Lao Ce: Az Út és Erény könyve
Ford: Weöres Sándor).
„Nincs nehézség, amelyet elegendő szeretet le nem gyűr,
nincs kór, amelyet elegendő szeretet meg nem gyógyít,
nincs ajtó, amelyet elegendő szeretet ki nem nyit,
nincs szakadék, amelyet elegendő szeretet át nem hidal,
nincs fal melyet elegendő szeretet földre nem rombol,
nincs bűn, amelyet elegendő szeretet meg nem vált.
Nem számít, milyen mély a baj gyökere, milyen reménytelen a kilátás, milyen kusza a szövevény, milyen nagy a hiba.
A szeretet kiteljesedése mindet megoldja.
Bár eléggé tudnátok szeretni,
nem volna nálatok boldogabb és hatalmasabb a földön.”
Emmet Fox: Hegyi beszéd
Mikor már nincs tovább..
Mikor már nincs hova….
Mikor már nincs mit….
Mikor már mindenki feladná…..
Akkor válsz Harcossá, döntesz feladod vagy tovább harcolsz.
Légy Harcos, küzdj…. Égj…
A létezés az élet maga a harctér.
Mindenki életében eljön a pillanat, mikor döntenie kell. Harcos lesz küzd és nyer, vagy feladja és veszít.
Harcos
A SZÍV
-Holnap reggel, kezdte a sebész, Ki fogom nyitni a szívedet.
– Ott fogod találni Jézust – vágott közbe a fiú. A sebész bosszankodva felnézett – Fel fogom vágni a szívedet,
– folytatta, hogy lássam, mennyi károsodás történt.
-De amikor felnyitod a szívemet, Jézust fogod ott találni…mondta a fiú. A sebész a szülőkre tekintett, akik csendben ültek.
-Miután látom, hogy mennyi károsodás történt, vissza fogom varrni a szívedet és a mellkasodat, és eltervezem, mi a következő lépés.
– De ott fogod találni Jézust a szívemben. A Biblia azt mondja, hogy Ő ott él. Minden zsoltár azt zengi, hogy Ő ott él. Ott fogod találni Őt az én szívemben.
A sebésznek elege volt:
– Majd megmondom neked, mit fogok találni a szívedben! Sérült izmokat, gyenge vérellátást, és elvékonyodott érfalakat fogok találni. Ezután el fogom tervezni, hogy tudlak meggyógyítani.
-Jézust is ott fogod találni, Ő ott él – mondta a fiú.
A sebész elment. Leült az irodájában, és magnószalagra vette a műtéttel kapcsolatos megjegyzéseit, gondolatait, sérült főütőér, sérült tüdőbe vezető erek, elterjedt izomsorvadás, (visszafejlődés)
Nincs remény a szívátültetésre, nincs remény a gyógyításra, kezelésre. Terápia: fájdalomcsillapítók, és ágyban feküdni. Prognózis: itt kis szünetet tartott, egy éven belüli halál.
Megállította a magnót, de még volt mit mondania.
-Miért?? kérdezte hangosan. Miért tetted ezt??? Te juttattad őt ide! Te okoztad neki ezt a gyötrelmet és Te kárhoztattad őt korai halálra!!
Miért ?
Az Úr így válaszolt:
-A fiú az Én bárányom, nem terveztem, hogy sokáig a TE nyájadhoz tartozzon, mert ő az én nyájamnak tagja, és az lesz örökké. Itt a én nyájamban nem lesz fájdalom, olyan jólétben lesz része, amit te el sem tudsz képzelni. Szülei egy napon, találkozni fognak vele és ők is megismerik a békességet és az én nyájam gyarapodni fog.
A sebész, forró könnyeket hullajtott, de ingerültsége meg ennél is hevesebb volt.
Te teremtetted ezt a fiút, Te teremtetted ezt a szívet !!! …
Meg fog halni hónapokon belül. Miért ???
Az Úr válaszolt:
-A fiú az Én bárányom, vissza fog térni az én nyájamhoz, amint elvégezte küldetését. Én nem azért küldtem az én bárányomat a nyájadba, hogy elveszítsem, hanem azért, hogy egy másik elveszett bárányt megmentsen.
Az orvos megértette, őróla van szó, már potyogtak a könnyei.
A sebész odaült a fiú ágya szélére, a szülők vele szemben ültek. Akkor felébredt és suttogva kérdezte:
-Kinyitottad a szívemet???
– Igen, mondta a sebész.
-Mit találtál ? -kérdezte a fiú.
-Megtaláltam Jézust- felelte az orvos
„De annyit mondhatok neked fiam, hogy
mindaddig nem lesz békesség többé,míg
meg nem tisztul lelkében a magyar,mint
gyémántkő a tűzben.,,
Wass Albert (Hagyaték -részlet)
„Majd adok egy morzsát a szeretetemből, hogy megtanulj szeretni. Majd adok egy morzsát a tiszteletemből, hogy tudd, mi az a tisztelet. Azt mondod a morzsák kevesek? Látod, fogalmad nincs mennyit ér egy csepp figyelem…
„
Ma délután kissé elgyötörten és éhesen mentem hazafelé, a buszra felszállva (196 A)már az első pillanatban egy szokatlanul fiatal, tetovált, napszemüveges vezetővel találkozott a tekintetem. Már felkészültem, hogy gyorsan leülök és erősen megkapaszkodom, mert azok a nyugdíjas korú buszvezetők akikkel össze hoz a sors sajnos elég érdekes vezetési stílussal rendelkeznek.Időnként olyan érzés mintha egy kalandparkba vagy vidámparkba váltottam volna jegyet. A vezetőfülkében jó hangulatú zene szólt és a busz simán haladt előre, nem rángatott és nem pattogtam rajta. Az első megállóhoz érve ami pont egy gyros-os mellett volt(kb 2 m-re), az eladó gyors mozdulatokkal pakolta egyik salátát a másik után majd a húst és az önteteket. Talán észre sem vette, hogy nagyon lassan egy hajléktalan halad el az üzlet előtt és láthatóan éhes volt. Talán minden kincsét magánál tartotta ami két mankóból és a hátára vetett ütött-kopott gitárból állt. Mivel az eladó oda sem figyelt rá Ő nem kért nem állt meg csak szomorúan tovább sántikált. Ekkor a vezetőfülkéből kiszólt a vezető, hogy ennél egy Gyrost? A férfi nem állt meg továbbra sem csak egy érdekes mosoly húzódott meg a bajusza alatt és nem tudhatta, hogy most a gúnyolódás tárgyává fog válni vagy mi az ami következő pillanatban történni fog. Egy félő bólintással jelezte, hogy igen enne! Erre nyílt a vezetőfülke ajtaja, pillanatok alatt előkerült a pénztárca és leszállt a vezető és beadta az eladónak a pénzt és kérte, hogy adjon az Úrnak egy Gyrost. Gyorsan visszaszállt , zárta az ajtókat és már mentünk is tovább.A hajléktalan bizonytalan léptekkel visszament az üzlet ablakához és amikor látta, hogy valóban Ő most fog kapni egy gyönyörű adag, friss ételt! Ekkor félig megfordult, bólintott és boldogan mondott köszönetet, amit inkább csak sejteni lehetett mert a busz akkor már haladt a következő megálló felé! De abban a bólintásban és arckifejezésben minden benne volt! Én meg már nem is voltam olyan elgyötört és fáradt!
Tudom, hogy nagyon fontos a lánybúcsúra gyűjteni likekokat de vajon ez a buszvezető mit érdemel?”
Van egy álmom
Van egy álmom. Régi álom ez már, hogy egyszer eljön az a világ, mikor a dolgozó majd tovább lát az orránál és nem azon a szemüvegen át nézi a világot, amit az orrára biggyesztett valaki más. Egy álmom, egy olyan világról, ahol a népek nem csak arra használják a fejüket, hogy sapkát tegyenek rá, hogy aztán azt megemelhessék az arra érdemtelenek előtt.
Álmom egy világról, ahol mindenki tanul, gondolkodik, megbecsüli a másikat. Nem rosszindulatú és nem tételez fel rosszindulatot. Nem tartja ellenségnek a szomszédját, csak azért mert az ugyanarról egészen mást gondol. Nem csepüli, szidja és átkozza, csak azért mert másban hisz. Egy olyan világról, ahol nem bűn az, ha valaki nem tapsol, mikor az előkelőségek szónokolnak és dal olyan hamis, mint az ólomból gyártott aranypénz.
Néha álmodom egy olyan világról, ahol elhiszik nekem, hogy azért mondom, amit mondok, mert tényleg ezt gondolom. Elhiszik, hogy nem akarok rosszat senkinek, senkit nem akarok megvezetni, de megsérteni sem. Néha álmodom, hogy mindenki van olyan bátor, hogy eltűri, elviseli a másikat. Nem akarja megsérteni, megalázni, maga alá gyűrni. Nem akar uralkodni rajta és nem kiabálja, hogy a nevében, az ő érdekéért teszi, amit tesz. Mikor becsapja és kifosztja.
Van egy álmom egy olyan világról, mikor nem kellenek mindenhez pecsétes papírok, mikor elég az adott szó és nem feltételezik, hogy csakis valami rosszat akarhatok, de az legalább szabálytalanul és törvénytelenül. Egy olyan világról, ahol értelme is van a törvénynek, nem csak betűje és ha sérti az alapvető erkölcsi értékeket, hát eltörlik. Álmom egy olyan világról, ahol nem a butaság és a középszer diktál, ahol ha valaki nem ért valamihez, nem próbál szakértőnek, esetleg orákulumnak látszani. Álom egy olyan világról, ahol senki sem képzeli, hogy ő jobban tudja.
Tudom, már most is van ezen a bolygón olyan társadalom, amelyet a legrátermettebbek, az arra legérdemesebbek vezetnek. Igaz ez leginkább a páviánoknál fordul elő, én meg annak idején elmulasztottam páviánnak születni…
Ember lettem. Biztos ez? Ha a teljes jövedelmed élelmiszerekre és rezsire költöd, akkor a puszta létfenntartásért melózol. Ezt jobb körökben úgy hívják: rabszolgaság. A rabszolgáról meg már az ókorban megállapították, hogy nem más, mint beszélő szerszám. De ha fejlődik még kicsit ez a világ, akkor majd beszélnie sem lesz szabad, nehogy szavaival értse a „nagyok” fülét.
Van egy régi álmom egy olyan világról, ahol emberszámba vesznek, ha már annak születtem. Egyszer régen azt mondta valaki, hogy szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Nehéz dolog ez kérem szépen, nem is tudom sikerült-e valakinek kiviteleznie a történelem során. Talán nem is földi embernek való az a ménkű sok szeretet. No, de a tisztelet? Az már beleférhet. És ha tiszteled embertársad, nem akarod majd lejáratni, becsapni, kifosztani, meggyilkolni. Mindjárt előrébb lennénk valamennyivel…
Van egy álmom, aztán reggel felébredek és – ahogy mondani szokták – bilibe lóg a kezem. Csak álom volt, semmi más…
Megjegyzés: Gondoltam, szólok, hogy Martin Luther King amerikai baptista lelkész és polgárjogi harcos már mondott egy beszédet „Van egy álmom” (I Have a Dream) címmel 1963. augusztus 28-án.
„Egyre nagyobb házunk, s egyre kisebb családunk van
Kényelmesebben élünk, s kevesebb időnk van
Több végzettség, s kevesebb józanész
Több tudás, s kevesebb helyes döntés
Több szakértő, s kevesebb megoldás
Több gyógyszer, s kevesebb egészség
Mi már hatalmas távolságokat tettünk meg a Holdig és vissza, és képtelenek vagyunk átmenni a szomszédba egy teára
Hatalmas számítógép-rendszereink vannak, és egyre kevesebbet beszélgetünk egymással
Megnyertük a mennyiséget, s elvesztettük a minőséget
Gyors éttermekbe járunk, s lassan emésztünk
Egyre több hatalmunk van, s egyre alacsonyabb a morál
Egyre több a jövedelem, és egyre több a szegény
Túl sok ablakot nyitottunk a világra, s egyet sem önmagunk, s egymás felé.”
Tendzin Gjaco / Dalai Láma
„Sötéten látsz? Cserélj szemüveget!”
Nem is tudod, hogy ez milyen bölcs tanács. Az öreg Mózes azt mondta az embernek: „Eléd tártam az áldást és az átkot, az Életet és a Halált. Válaszd az életet!” – vagyis a döntés a te kezedben van.
Ha az Életet választod – most jól figyelj, mert ez fontos -, ha az Életet és az áldást választod nem a sorsod fog változni, hanem a szemléleted. Mindent másképp látsz az Élet szemüvegén át.
A bajról kiderül, hogy jó, hogy van. A nehézségekről kiderül, hogy nem véletlenül vannak az életedben. A próbatételekről, hogy nevelnek, s erősebbé tesznek. Ugyanannak az eseménynek van egy „átkozott” és egy „áldott” szemlélete is. Minden bajban van valami jó, valami megfejtendő „miért”.
Az „áldás szemüvegén” át bölcsen látod a világot. Jó, hogy sós a leves, mert legalább nem kell megenni – van finomabb. Jó, hogy kificamodott a bokád, mert valahová nem tudtál elmenni, ahová kár lett volna, és megtanultad, hogy fölösleges a rohanás. Jó, hogy zuhog az eső, mert jó lesz a termés.
Hamlet királyfinak vacak élete volt. Az apját megölte a nagybátyja, majd elszerette az édesanyját, elvette a királyfi trónját, száműzte, őrületbe hajszolta a szerelmét, végül egy mérgezett karddal meg is ölette. Ez a bölcs királyfi mégis azt mondja egyszer: „Nincs a világon sem jó, sem rossz – a gondolkodás teszi azzá” – vagyis fontos, hogy milyen szemüvegen át nézed a világot.
A derűs embereknek nem könnyebb a sorsuk, csak más szemüveg van rajtuk. Azt szoktuk mondani: jó természetük van. A jóra vannak hangolva. Életörömre. Egy csepp vízért hálásabbak, mint más egy húszezer forintos pálinkáért. Egy jó szónak jobban örülnek, mint a sok pénznek.
Hidd el, hogy ez a „szemüveg” nagyon fontos. Az életművészet titka az, ahogy látsz vele. Mert maga az élet – minden élet! – nehéz. Tele van bajjal, betegséggel, szenvedéssel, halállal. Tedd csak fel az „áldott szemüvegedet”, s máris látod, hogy süt a nap, hogy sok öröm és emberi jóság van.
Ha derűs emberekkel találkozol, ne az életrajzukban keresd a jó közérzetük titkát – hanem a szemüvegükben.
Nézz és gondolkodj másképp. Akkor mindenben meglátod a jót és az áldást.”
(Müller Péter)
LEGYETEK JÓK, HA TUDTOK……!
A gyűjtő, ártó és romboló emberek el fogják tőletek venni mindeneteket, el fognak pusztítani mindent….. Amikor már nem tudnak benned semmi rosszat találni, mert már nem bántasz senkit. Sikeres, boldog és egészséges emberként élsz, szeretetben. Egyszer csak az irigységük és kapzsi, romboló természetük folytán, megpróbálnak neked ártani, megpróbálnak tőled elvenni, megpróbálnak téged megtörni…..
Nem fognak sikerrel járni! A szeretetet, az igazságot, az életet nem lehet elpusztítani, az örök!
A szeretet tudja, hogy senki és semmi nem az övé ebben a világban! Így nem kapaszkodik illúziókba: dolgokba, tárgyakba, személyekbe, kapcsolatokba, üzletrészekbe és ki tudja még mikbe….. A szeretet tudja ezt, ezért eszébe sem jut megsértődni vagy megharagudni….Így nem roppan bele ezek elvesztésébe!
A szeretet tudja, ha túl sokat ad igazságából az ártó és gyűjtő embereknek, akkor erős fénye megzavarhatja látásukat, bizonyos esetekben el is vakíthatja őket…..
Eljön majd az idő, mikor a kapzsi gyűjtő ember és az irigy ártó, pusztító ember a virágok illatát is csak magának akarja majd….azt akarja majd, hogy a napnak fénye csak rá süssön és csak neki adja melegét…..a fű is csak neki nőjön és illatozzék, a madarak is csak neki daloljanak!
Persze ezt nem fogja tudni elérni, mert az mindenkié, ugyanakkor senkié sem…… Ez az igazság egyik része. Az igazság másik része viszont az, amikor gyűjt és lop, elvesz és rombol, tulajdonképpen saját magát lopja meg. Amikor árt és pusztít, saját lelke templomát gyalázza, sorsának útját, karmáját nehezíti….
Tudjátok, ezek olyan dolgok, amiért akár akarunk felelősséget vállalni akár nem, az élet furkósbotja így is, úgy is elveri rajtunk a port…..Azután a jellemünkből adódóan, lesz, ki bátran szembe mer nézni majd az ok-okozati következményekkel. De lesz olyan is közöttünk, aki fülét farkát behúzva, vonyítva menekül majd…… Te melyik leszel?
Legyetek jók, ha tudtok….. ÉLNI így érdemes!
(Siloám Neo)
“A nehézség leküzdéséhez kell egy kis idő, a lehetetlenhez valamivel több.”
Hioszi Tatiosz
„A világnak szüksége van olyan emberekre,
akiket nem lehet megvásárolni,
akiket köt az adott szavuk,
akik a jellemet többre tartják a jómódnál,
akiknek van véleményük és akaratuk,
akik többek a hivatásuknál,
akik nem haboznak kockáztatni, lehetőségeket megragadni,
akik nem vesztik el egyéniségüket a tömegben,
akik éppoly őszinték a kis dolgokban, mint a nagyokban,
akik nem hajlandóak megalkudni a rosszal,
akiknek törekvéseik nem korlátozódnak saját önző kívánságaikra,
akik nem mondják, hogy azért teszik, mert mindenki ezt csinálja,
akik hűek a barátaikhoz jó hírben és rossz hírben, ínségben és bőségben,
akik nem hiszik, hogy a sikerhez vezető út a ravaszság, dörzsöltség és makacsság,
akik nem félnek kiállni az igazságért, még ha ez nem is népszerű,
akik nyomatékosan nemet mondanak, még ha az egész világ igent mond is.”
Ted Engstrőm
Jómódban légy bőkezű, balsorsban pedig hálás.
Légy méltó embertársad bizalmára, sugárzó és barátságos arccal tekints rá.
Légy a szegényeknek kincs, a gazdagoknak meg figyelmeztető, a szűkölködők kiáltására válaszoló, ígéreted szentségének megtartója.
Légy igazságos ítéletedben és megfontolt a beszédedben. Senkivel se bánj igazságtalanul és légy szelíd minden emberrel.
Légy lámpás a sötétben járónak, öröm a bánatosnak, tenger a szomjazónak, kikötő az elfáradtnak, támasza és védelmezője az elnyomás áldozatának.
Minden cselekedetedet tisztesség és becsületesség jellemezze.
Légy otthon az idegennek, balzsam a szenvedőnek, erős bástya a menekülőnek.
Légy a vaknak szem és vezérlő fény a tévelygő lába előtt.
Az igazság orcájának légy ékessége, a hűség koronája, a tisztesség templomának oszlopa, az élet lehelete az emberiség testének, az igazságosság seregeinek címere, az erkölcs láthatárán fénylő égitest, harmat az emberi szív talajának, bárka a tudás óceánján, nap a jótékonyság égboltján, drágakő a bölcsesség fejékén, sugárzó fény nemzedéked láthatárán, gyümölcs az alázat fáján.“ (Baháalláh)
„Istennek terve és célja van az életeddel. Semmi – egyáltalán semmi – nem fontosabb, mint felfedezni és betölteni ezt a célt.”
BOB GASS
“Olyan emberek társaságàt keresd, akik nem gátolnak, hanem erősítenek, akik jó gondolatokra serkentenek, és szelet adnak szárnyaid alá.”
(Bob Gass)
TERÉZ ANYA 8 „PARANCSOLATA”
1. Amit évek hosszú során felépítettél, egy másodperc alatt romba dőlhet. Ne törődj vele! Te csak építs.
2. Ha valakinek segítesz, az emberek haragudni fognak rád.
Ne törődj vele! Te csak segíts annak, akinek szüksége van rá!
3. Minden tőled telhetőt tégy meg a világért! Ezért rúgást kapsz cserébe.
Ne törődj vele! Te csak tedd, ami tőled telik!
4. Azt a jót, amit ma cselekszel, holnapra elfelejtik.
Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!
5. A becsületesség, a tisztesség és az igazmondás támadhatóvá tesz.
Ne törődj vele! Te csak légy becsületes, tisztességes és őszinte!
6. Az ember ésszerűtlenül gondolkodik, helytelenül cselekszik és önző.
Ne törődj vele! Te csak szeresd felebarátodat!
7. Ha jót teszel, azt mások úgy tekintik majd, hogy hátsó szándék vezet.
Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!
8. Ha céljaid vezérelnek, hamis barátaid és igaz ellenségeid lesznek.
Ne törődj vele! Te csak kövesd céljaidat!
Kő vagy! Heversz milliók között…
Létezésed jelentéktelen,szél fúj,víz mos,nap tűz,s te Változol.
Olyan vagy mint a többi,s mégsem hasonlítasz.
Erők alakítanak. Rajtad múlik mennyire…
Erős leszel vagy víz mos el? Sorsod Tiéd. Kavics vagy Gyémánt leszel?!
Jött az élet: tessék itt egy lehetőség, tessék itt vagyok, élj!
Te: nem érek rá, annyi dolgom van! A csekkek, a mosnivaló, a határidő…
Jött az élet: gyere, mutatok neked valami szépet, a világ gyönyörű, hatalmas hegyek vannak, végtelen tengerek, napfelkelte és erdők csendje! Gyere, megmutatom!
Te: nem érek rá, nem mehetek, éppen rengeteg tennivalóm van, talán majd később!
Jött az élet: megmutatom neked a szerelmet! Itt van, oda adom neked, a tied, nyújtsd ki érte a kezed!
Te: sajnálom, de nem lehet, félek tőle, nem lehet. Jó lesz itt nekem, magammal, nem lehetek éppen most szerelmes, talán majd máskor!
Jött az élet: játssz a gyerekeddel, mutasd meg neki milyen jó élni, milyen jó itt lenni!
Te: dolgoznom kell, pénzt keresni, sok pénz kell, nincs időm.
Jött az élet: legyél végre boldog, legyél végre szabad, élj végre jól, tied vagyok, neked adom magam, csak menjél végre és csináld azt amit szeretsz!
Te: annyi a baj, a gond, a keserűség. Hogy lehetnék boldog? Hogy lehetnék szabad? Mert gyermekkoromban, mert az anyám, mert a főnököm, mert a volt párom, mert a múltam, mert amit nem lehetett, mert, mert, mert….
Jött a halál: menni kell.
AZ LÉGY, AKI VAGY!
Vannak, akik nem azért nem látnak téged, mert nem lennének képesek rá, hanem azért, mert ha annak látnának, aki valójában vagy, akkor magukkal és a saját hazugságaikkal is szembe kellene nézzenek.
Az ilyen emberek nem téged nem akarnak észrevenni, hanem magukat.
Az ilyen kapcsolatokban egy idő után választani kell. Ugyanis, ha nem mondod azt, hogy elég volt, akkor idővel te is elveszíted önmagadat.
Fel kell ismerned, hogy vagy őket engeded el, vagy magadat kell feladnod.
Nem lehet úgy élni egy életen át következmények nélkül, hogy folyamatosan lehúz a környezeted és az energiád arra megy el, hogy velük, és az ő hitrendszerük ellen küzdesz.
Semmire nem mész azzal, hogy arra pazarolod el az életerődet, hogy olyanoknak igyekszel bizonyítani, akik az ellenkezőjét akarják hinni rólad.
Ahogy ő nekik nincsen joguk megfosztani téged a hitedtől, nekik is joguk van azt hinni, amit akarnak, akkor is, ha az a valóságtól messze távol áll.
DE tűrni, azt nem kell és nem is szabad!
Ha a nézőpontok nem tudnak egymáshoz közeledni, akkor valakinek engedie kell. EL-ENGEDNI. Mert ha látod, hogy meddő a vita, akkor ott nem marad más, csak az eltávolodás, ugyanis az energia, ami erre a harcra megy el, az a terveid megvalósításából fog hiányozni.
Aki nem akar annak látni, aki vagy, az egész egyszerűen nem ér annyit, hogy feladd magadat érte.
S itt fel kell tennünk magunknak a kérdést, ér-e annyit bárki is, hogy önmagadat és a saját élettervedet feladd miatta? S itt most nem arról beszélünk, hogy az ember a gyerekéért hoz pl. áldozatot átmenetileg.
A képlet egyszerű.
SENKI nem ér annyit, hogy megengedd neki, hogy azzá a silány tévképzetté sorvassza a lelked, aminek ő akar hinni és láttatni téged.
Aki ilyet tesz veled, azért teszi ezt, mert a saját meg nem valósult sorsfeladatára emlékezteted őt, amivel nem akar szembenézni, mivel az ő lelke már rég elkorcsosult.
Gondolj csak bele, mennyire fájhat neki azt látni, hogy milyen távol van attól, amit szeretett volna elérni.
Általában azok akarják elvenni mások álmait, akiket megfosztottak a saját álmaiktól, illetve akik hagyták, hogy megfosszák őket a saját álmaiktól, vagy azok, akik szimplán gyávák voltak megvalósítani azokat.
A kérdés tehát nem az, hogy elárulod-e, cserben hagyod-e a másikat, abban az esetben, ha magadat választod.
Mert ő bizony így éli meg azt, ha tudatosan hátat fordítasz neki a viselkedése miatt, ami szerinte teljesen indokolt. Ő téged tart betegnek.
De nem, a kérdés nem az, hogy te elárulod-e őt.
Hanem az, hogy elárulod-e saját magadat valaki olyanért, aki saját magát is rég elárulta már?
Az ilyen azt várja, hogy megtedd, hogy őt válaszd magad helyett. S fel van háborodva, ha nem teszed. S tudod, hogy miért várja ezt? Mert ő nem volt képes magát választani, amikor arra lett volna szükség.
Nézz magadba!
Aki szeret, SOHA NEM VÁRNÁ EL TŐLED, hogy letérj az utadról, hogy más legyél, mint aki vagy. Az azért szól, ha elfeljtesz a sugallatiadra hallgatni, ha azt látja, hogy nem vagy boldog azzal, amit csinálsz.
Aki békében él önmagával, SOHA nem próbálja meg a másikat lehúzni, hisz az ilyen ember azt a békét igyekszik maga körül is megteremteni, ami benne él. S mivel pontosan tudja, hogy mások boldogsága és kiteljesedése révén, ő is csak boldogabb és kiegyensúlyozottabb lesz.
Épít, nem pedig rombol.
Nem cinikus és szarkasztikus, nem lehúzó, hanem szeretettel támogató.
Vigyázz a mérgező emberekkel, mert fertőznek! Ugyanis csak azon a szinten tudnak kapcsolódni, ahol ők tartanak.
Minél több időt töltesz a közelükben, annál jobban megbetegszik a lelked. Elbizonytalanítanak, visszavetnek a fejlődésben.
Mindegy kiről van szó! Lehet az illető az anyád, az apád, a testvéred, a párod, a gyereked, a barátod, az ismerősöd, a főnököd, a munkatársad, teljesen mindegy!
Az, aki nem tiszteli az erőfeszítéseidet, az őszinteségedet, a jobbító szándékodat, aki nem engedi, hogy kiteljesedj, az nem érdemli meg, hogy elkísérjen téged az utadon.
Az ilyen ember, nem tud osztozni a sikereid révén érzett örömödben, mert minden sikered a saját bukásaira emlékezteti őt. Ezért fúrja meg minden nagyszerű pillanatodat, kisebbíti az érdemeidet, mert irigy és rosszindulatú. S mert mindennél jobban félti az egóját.
Aki az egóját választja helyetted, az nem szeret, mert nem tud jól szeretni, mivel igazából magát sem szereti jól.
Ha jól szeretné, akkor megpróbálná megvalósítani a saját élettervét, igyekezne megfejlődni dolgokat, és épp úgy keresné a megoldást, az igaz szót, a pozitív gondolkodású embereket, ahogy te magad.
Az épp úgy nem engedné meg másoknak, hogy lerombolják benne a hitét önmagában.
De neki már nincs igazi hite önmagában. Mivel az egójával azonosítja magát. Azért tud így viselkedni.
Jogod van mindenki ellenében önmagad mellett dönteni!
Jogod van azzá válni, aki lelked mélyén vagy!
Senkitől nem kell és nem is szabad engedélyt kérned ehhez, mert a te életed, csakis a tiéd!
Senkinek nincsen joga elvenni az álmaidat és folyamatosan rombolni a rosszindulatával az önképedet!
Aki nem tud segíteni abban, hogy közelebb kerülj önmagadhoz és az álmaidhoz, az ne téged tartson távol a terveid megvalósításától, hanem önmagát tartsa távol tőled!
Aki nem tud jót és jól adni, ne vegyen el belőled, csak azért, hogy ő maga ne érezze kevesebbnek magát!
Meg kell érteni, hogy így senki se halad. Attól hogy az ember addig veri jobb esetben „csak” szavakkal a másikat, míg az a földre nem zuhan, attól, hogy sárba nyomja a másik arcát, attól senki nem lesz magasabban.
Ébredj fel a rémálomból, amit rád erőltetnek!
Vedd észre, mit próbálnak bebeszélni neked!
Azt mondják, ha szeretsz, akkor el kell fogadnod az embereket olyannak amilyenek. De azt is elvárják közben, hogy eltűrd azt, amit rád akarnak erőltetni. Sőt még a spiri nézetet is odavetik, hogy meg kell nekik bocsátanod, ha tényleg ott tartasz, ahol.
Vedd észre, hogy azt akarják elérni, hogy elhidd magadról, hogy olyan vagy, amilyennek ők mondják, mert akkor van indokuk arra, hogy miért bántalmaznak lelkileg folyamatosan. Okot gyártanak a viselkedésükre.
Azt várják, hogy elhidd, hogy jogosan kapod, amit veled tesznek, s hogy tűrjed a bántalmazást.
Az ilyen ember ugyanis akkor érzi magát erősnek, amikor másokat le tud nyomni. S ha hiszel neki, csak rosszabb lesz.
Igen, fontos, hogy akiket szeretünk, azokat elfogadjuk olyannak, amilyenek, de attól még nem szabad eltűrni azt, hogy bántsanak! Ha megengeded nekik, mondván, hogy hát igen, ők ilyenek, akkor te legalizálod a tetteiket.
Ha neked el kell fogadni őket ilyennek, akkor az azt jelenti, hogy nekik is el kellene fogadni téged.
Abszurd dolog azt elvárni a másiktól, hogy akkor is szeressen és kitartson melletted és akarjon veled lenni, amikor te módszeresen bántalmazod. Nem gondolod?
Ilyenkor fel kell állni, és azt kell mondani, hogy rendben, te azt gondolsz, amit gondolsz, én meg mást gondolok. A két nézet egymással szemben áll. Ebből értelemszerűen csak vita lesz, ami nem visz előrébb, tehát nincs értelme tovább a kommunikációnak ezen a szinten.
Aki nem tud jót és jól adni, ne adjon inkább semmit, de el végképp ne vegyen!
Aki nem akar látni, ne lásson, vagyis szó szerint nem kell látnia engem többet!
Matematika. Megnézed mit adsz és mit kapsz. A végeredmény plusz vagy mínusz?
Ami nem plusz, mínusz ne legyen!
Mindenkinek az élete a saját felelőssége. Neked nem az a dolgod, hogy arra várj, hogy megértsenek, hanem az, hogy te ott legyél magadnak.
Fogd magadat és tedd a dolgodat!
Engedd, mondjanak a hátad mögött amit csak akarnak! Az nem téged minősít.
Nem nekik kell megfelelned, nem nekik kell jó társuk legyél, hanem magadnak.
Amikor ezt megérted, fel tudod végre szabadítani magadat. Onnantól nincs az a családi minta, társadalmi vagy egyéb elvárás, ami bekorlátozhat. Onnantól te végre önmagad vagy!
Itt kezdődik a szabad akarat.
Engedd szabadon magadat!
Csakis te szabadíthatod fel önmagadat, hiszen te hitted el, hogy meg kell felelned mások elvárásainak.
Az akadály csak a fejünkben létezik.
S itt fontos, hogy felismerd, nem csak az a hibás, aki megpróbál megfosztani önmagadtól és eltéríteni a céljaidtól, hanem te is, aki elhiszi, hogy ebből nem lehet kilépni, és nem védi meg magát.
Ha valóban szabadulni akarsz a rossz mintáktól, akkor a saját szerepedet is fel kell ismerned. Magadnak is meg kell bocsátanod azt, hogy megengedted, hogy befolyásoljanak.
S bocsáss meg annak is, aki így bánt veled, mert ha tudná, hogy mit cselekszik, nem viselkedne így. Az ilyen ember mindig másokat okol mindenért. Azért kritizál folyamatosan. Nincs tisztességes önkritikája. Azért kritizál másokat, mert addig sem kell mélyebben magával foglalkoznia.
Nem kérdez, kitalál. Nem akar semmit és senkit igazán mélyen megérteni, mert retteg attól, hogy valaki belelát, s megmondja neki, hogy azért ilyen, mert valamit nagyon rosszul csinál(t).
Sérteget, mert őt is sértették, és nem védte meg magát akkor, amikor kellett volna. A legtöbb elnyomó maga is elnyomott volt. S ugyanazt teszi, amit vele tettek. Nem tud jót és jól adni, mert nem gyógyította be a saját sérüléseit sem.
Hatalmat gyakorol mások felett, mert nem tud magán uralkodni. Bántja azt, aki önmagán dolgozik, hogy az élettervét megvalósítsa, mert ő nem dolgozik megfelelően önmagán és nem a valódi élettervét éli.
De ez az ő története, nem kell, hogy a tiéd legyen!
Neked megvan a sajátod! A saját életed a saját felelősséged. Mindegy mennyi idős vagy, mindig lehet irányt váltani.
Békében az él önmagával, aki megismeri magát, ráhangolódik a saját történetére, és függetlenül attól, hogy mi történt vele, mer változtatni és szembenézni a saját hibáival és mások hibáival egyaránt.
Nem az a dolgod, hogy mások véleményére hallgass, hanem hogy megtanuld hallani a saját hangodat. Nem az a dolgod, hogy úgy élj, ahogy mások szerint kellene, hanem az, hogy megtanuld követni a saját sugallataidat.
Az nem engedi másoknak, hogy szabadon legyenek önmaguk, aki nem önmaga.
Az akar mindent és mindenkit kontrollálni, akinek nincsen valódi hatalma az egyetlen dolog felett, ami számít.
A szíve felett.
Te csak kövesd a szívedet!
Minden ember legnemesebb öröme, ha valami olyant cselekedhetik, amelynek tisztaságában nem kételkedik. Sem a cselekedet idején, sem a cselekedet után.
Tamási Áron
„Sose fogadjuk el ártó emberek jó szándékkal álcázott segítségét.
Egy történet,amin érdemes elgondolkozni.
Aztán pedig a saját storydon érdemes agyalni egy picit
Michael Phelps gyermekkorában igen problémás fiú volt, deviáns magaviselete pedig rossz jegyekkel társult az iskolában.
Gondjai nagy részének a hátterében az apahiány állt, aki magára hagyta őt, anyját Debbiet, valamint két nővérét, Whitneyt és Hilaryt.
Abban a reményben, hogy segíthet a fiának, Debbie megvizsgáltatta őt Dr. Wax-szal, aki hamarosan életfogytiglani börtönbüntetéssel felérő diagnózist adott a hölgynek:
“Gyermekednek figyelemproblémái vannak, hiperaktív és sajnos semmi jót nem fog tenni az életben.”
Ez az orvos néhány pszichiátriai gyógyszert is felírt, hogy szabályozza Michael energiáit.
Debbie soha nem volt meggyőződve ezeknek a tablettáknak a hasznosságáról, és hamarosan eltűntek egy szekrény aljában, helyet hagyva az új lehetőségeknek.
A lánytesók javaslatára Debbie elvitte Michaelt az uszodába.
Michael és a víz között azonban nem tört ki első látásra szerelem, mivel a fiú nem szeretett merülni, a víz alá dugni a fejét.
Még egy kudarc? Nem, mert Whitney és Hilary ráérzett a hátúszásra, ahol kevesebb a merülés és arccal kifelé van a fej a vízből.
Michael minden energiáját beleadva ebbe a stílusba vetette bele magát.
A kitartás felkeltette a figyelmét egy Bob Bowman nevű edzőnek, aki észrevette a lehetőséget a fiúban.
Kivételes fizikai lehetőségei voltak, de valami hiányzott: a “ritmus”.
Bob ezért, egy fülhallgatóval lepte meg Michaelt:
– Ez Eminem, ez a te ritmusod.
Ettől a pillanattól kezdve Michael Bowman irányítása alatt “Baltimore cápájává” vált, és az évek során a jövő nélküli, semmire sem jó fiú 23 aranyérmet nyert az olimpiákon, és 26 további első helyet szerezett a különböző világbajnokságokon, ezzel a történelem legsikeresebb úszójává lett.
Ne hagyd, hogy bárki a szemétbe dobjon!
Ne engedd, hogy bárki megalázzon és kudarcnak nevezzen!
“Senki sem éreztetheti veled, hogy alacsonyabb rendű vagy a beleegyezésed nélkül.”
Zoli Veres
Bódi Gábor
“A világnak szüksége van olyan emberekre,
akiket nem lehet megvásárolni,
akiket köt az adott szavuk,
akik a jellemet többre tartják a jómódnál, akiknek van véleményük és akaratuk,
akik többek a hivatásuknál,
akik nem haboznak kockáztatni, lehetőségeket megragadni,
akik nem vesztik el egyéniségüket a tömegben,
akik éppoly őszinték a kis dolgokban, mint a nagyokban,
akik nem hajlandóak megalkudni a rosszal,
akiknek törekvéseik nem korlátozódnak saját önző kívánságaikra,
akik nem mondják, hogy azért teszik, mert mindenki ezt csinálja,
akik hűek a barátaikhoz jó hírben és rossz hírben, ínségben és bőségben,
akik nem hiszik, hogy a sikerhez vezető út a ravaszság, dörzsöltség és makacsság,
akik nem félnek kiállni az igazságért, még ha ez nem is népszerű,
akik nyomatékosan nemet mondanak, még ha az egész világ igent mond is.”
Ted Engstrőm (1916–2006) (Amerikái író, tanár, evangélikus vezető)
MINÉL KISEBB, ANNÁL JOBBAN UGAT
Kutyák. Emberek. A legnagyobb különbség a lábak számán kívül talán az, hogy az emberek (általában) kicsit okosabbak, míg a kutyák sokkal bölcsebbek. De sok a párhuzam is. Jóval több, mint amennyit elsőre az emberek többsége észrevesz.
Van például egy érdekes jelenség, amit valószínűleg Te is tapasztaltál már. Mész az utcán, és közel kerülsz egy gazdájával sétáló kutyához. A kutya pici, pórázon van, és váratlanul lépsz be a látóterébe. Megijed. A póráz megfeszül, és csak a gazda jelentős erőfölényének köszönhető, hogy a kis eb nem a bokádat csócsálja már hevesen. Marad az agresszív ugatás, és a póráz másik végén lévő gazda által irányított repülés pár méterrel odébb, biztonságos távolságra a lábadtól.
Nagy kutyával ritkán fordul ez elő. Persze nevelés kérdése is, de a méretnek is fontos szerepe van ebben. Nagy kutyát nehezebb megijeszteni. Ő nem fél, vagy nem fél annyira az embertől, mint egy pici. Ő érzi a fizikai erejét. Magabiztos. Nem azért bátor, mert vele van a gazdája, hanem azért, mert tudja: erőfölényben van. Megtanult engedelmeskedni egy önmagát erősebbnek mutató emberszabásúnak, de nem ijed meg olyan könnyen egy kétlábútól. Ezért nem is olyan heves, mint pici fajtársai, amikor hirtelen a semmiből az élete egyik mellékszereplőjévé válsz.
Minél kisebb, annál jobban ugat. Kutya. Ember. A kutya testileg, az ember lelkileg.
Egyszerű pszichológia
Talán sejted már, hogy milyen célt szolgál a fenti példa. Bár nagyon szeretem a kutyákat, és rengeteget tudunk tanulni tőlük, nem róluk lesz most szó. Hanem az emberekről. Az emberekről, akik gyakorlatilag ugyanazokat a viselkedési mintákat követik, mint bármely másik állat, ha érzelmekről és ösztönökről van szó.
Amikor agresszióval találkozol, jó eséllyel érzed erősnek az agresszort, magadat pedig gyengének. És mit teszel ilyenkor? Hogyan reagálsz, amikor valaki ordítozik veled, vagy más módon próbál keresztülgázolni a lelki világodon? Menekülsz vagy visszatámadsz. Mintha a hangerő növelésével, vagy az indulatok szabadjára engedésével valaha bármi is megoldódott volna. Persze, látszólag le lehet győzni valakit túlordítással, vagy az agresszió agresszióval történő elnyomásával, de az ilyen harcoknak mindig két vesztese van. A lelki békéről lemondani legalább olyan súlyos veszteséget jelent, mint egy indulatalapú csatában alulmaradni. És ezt a veszteséget nem pótolja még az esetleges győzelem által hozott (kár)öröm íze sem.
Ahhoz, hogy egy Téged ért támadásra az ösztönös reakció helyett valami produktív, számodra lelkileg nem megterhelő választ tudj adni, érdemes megértened valamit. Pontosabban valakit: magát a támadót. Miért csinálja vajon? Miért próbálja erőszakkal lenyomni a torkodon a saját véleményét, akaratát, világképét, igazságát?
Tényleg, miért? Miért nem mondja el békésen, hogy nem ért veled egyet? Miért kell ehhez kiabálni? Miért nem a köztetek lévő fizikai távolságnak megfelelő hangerőt alkalmaz? Miért nem sorakoztatja fel az észérveit? Talán mert olyan nincs neki. De még ha van is, akkor sem érzi stabilnak azokat. És önmagát sem. Pici kutya ő. Pici kutya, aki fél, és ezért ugat. Ezért támad rád olyan hevesen.
Ami ilyenkor történik, az nem más, mint ösztönös túlkompenzáció. Egy evolúciós szempontból hasznos túlélési taktika többnyire nem tudatos alkalmazása egy teljesen értelmetlen konfliktus létrehozására vagy elmélyítésére. Mondom egyszerűbben: azért seggfej veled valaki, mert gyenge és nem gondolkodik. Gyenge, hiszen képtelen mentális otthonod ajtaján udvariasan bekopogva belépni, ezért megpróbál ajtót betörve rád rontani. És nem gondolkodik, hiszen ha megtenné, rájönne, hogy éppen a pici kutya szerepében tevékenykedik.
Ami az evolúciós hátterű viselkedési mintát illeti, ez egyáltalán nem ritka a természetben. Sőt, vannak olyan állatfajok, amelyek kifejezetten erre építik túlélési stratégiájukat. Talán láttál már galléros gyíkot, aki veszélyben érzi magát. Mit csinál ilyenkor? Kifeszíti szélesre a gallérját, mert nagyobbnak akar látszani. Ezt a vizuális élményt tovább fokozza sziszegéssel és farokcsapkodással, hogy minél hatékonyabban meggyőzze ellenfelét: ő az erősebb. Pontosan ezt csinálják az emberek is.
Aki gyengének érzi magát, az megpróbál erősebbnek tűnni. Aki bizonytalan a saját igazának erejében, az erőszakkal próbálja a másik embert meggyőzni. Vagy legyőzni. Sokszor mindegy is számára, hogy a kettő közül melyik legyen a végeredmény, csak győzzön valahogy. Bárhogy.
De ahogy a gyík sem válik erősebbé a gallérja által, úgy az ember sem lesz több az indulata által. Csak sokak számára annak látszik.
Neked is van feladatod
„Oké, – mondhatod most tanácstalanul – megértettem, hogy a másik miért pattog, de mit tudok én kezdeni vele? És miért érzem magam egy senkinek, amikor ordítozik velem?”
Itt kezdődik a Te feladatod. Persze csak akkor, ha tényleg akarsz változtatni. Mert sokan inkább beleragadnak a kényelmes megaláztatásba, mintsem hogy felvállalják a felelősséget saját életük irányításáért, szembemenjenek azokkal, akik el akarják nyomni őket, és ne másokra mutogassanak, ha az életükben valami nem úgy alakul, ahogy azt elképzelték.
Ha tényleg szeretnél kilépni az áldozatszerepből, akkor az első lépés az, hogy fogadd be, amit a másik embertől kapsz. Igen, tudom, hogy ez a gondolat most elég értelmetlennek tűnik hirtelen, hiszen sokaktól hallottad már, hogy ne foglalkozz azokkal, akik idiótán viselkednek veled, és én magam is írtam már arról, hogy hogyan tudsz hatékonyan leszarni számodra káros dolgokat. Azonban csak akkor tudsz teljes lelki békével elengedni bármit is, ha megérted és elfogadod, hogy az nem hozzád tartozik. Ez az elfogadás pedig jóval könnyebben megy, ha megismered a másik ember cselekedetei mögötti motivációt, valamint saját sebezhetőségednek okát is.
És itt nyer értelmet az, amit az imént mondtam: fogadd be teljesen azt, amit a másik embertől kapsz. Aztán majd eldöntöd, hogy az illető az életed része maradjon-e, vagy végleg kizárod őt belőle, de először fogadd be azt, amit ad. „De hát eddig is ezt tettem, ezért okozott ennyi idegeskedést és szenvedést nekem!” – gondolhatod most látszólag teljesen jogosan. De az a helyzet, hogy eddig nem ezt tetted.
Nem fogadtad be teljesen, csak egy részét. Csak a szavait. Csak a stílusát. Csak az időzítést, amivel a saját szemetét rád öntötte. De nem fogadtad be az okokat. Nem fogadtad be a körülményeket. Nem fogadtad be mindazt, amit ő tudatosan vagy tudat alatt megpróbál elrejteni előled. Azt, hogy gyenge. És sebezhető. És képtelen az agyát használva kezelni a helyzetet. Fél. Fél, hogy ő maga kevés a megoldáshoz. Fél, hogy veszíteni fog. Ezért akar többnek látszani. Ezért próbál meg Téged elnyomni. Ezeket is fogadd be, ne csak a szavait.
És amint tényleg teljesen befogadod azt, amit ad neked, már sokkal könnyebben helyet találsz neki is és az „ajándékának” is az életedben – és ha nincs helyük benne, azt is hamarabb felismered. Ne csak a szavait figyeld, hanem minden apró részletet. Mekkora a gyík gallér nélkül? Mennyi a mondanivalójának esszenciája? Mi az, aminek valóban van értéke, és mi az, amivel csak meg akar győzni saját értékességéről. Vagy divatosabb hasonlattal élve: mennyi a termék, és mennyi a marketing?
Ahhoz, hogy ezt meg tudd tenni, egy nagyon fontos tényezőre szükséged lesz: önismeretre. Enélkül nem megy, ezt nem fogod tudni megspórolni. Szerintem szánd rá az időt és az energiát minden egyes nap, hogy egyre jobban megismerd önmagad. Megéri. Nagyon megéri. Mert amikor már tisztában vagy a saját értékeiddel, többé senkinek nem hiszed el, ha azt próbálja veled éreztetni, hogy egy értéktelen senki vagy. Ha pedig az értékeid mellett ismered a hibáidat is, akkor már senki nem tudja azokat felhasználni ellened. Így ha valaki a szemedre vet valamit, akkor vagy békésen tudomásul veszed, hogy téved, vagy békésen elfogadod, hogy igaza van. Az agressziójának innentől kezdve már nemcsak értelme nincs, de ereje sem.
Kutyák. Gyíkok. Emberek. Nem olyan bonyolult megérteni egyikőjüket sem. Elfogadni már nehezebb – főleg akkor, amikor rád támad valamelyikőjük. De soha ne a felszínre figyelj, hanem próbálj picit mélyebbre nézni. Keresd a félelmet. Mindig keresd a félelmet. Minden, amit rossznak látsz a világban, valamilyen mélyen gyökerező félelemből ered. A pici kutya fél és bizonytalan önmagában, ezért támad. A gyík ugyanezt teszi. Az ember is. Mindössze annyi a különbség, hogy nekünk embereknek sokkal változatosabb formában kerülnek felszínre mélyen gyökerező félelmeink, és nem elégszünk meg saját nem létező erőnk bizonygatásával, megpróbáljuk az ellenfél nem létező gyengeségét is bebizonyítani. De csak annak lehet, aki ezt engedi.
A kicsi kutya ugat. A nagy kutya leszarja. Neki nem kell semmit sem bizonyítania. A hasonlatom pedig pont ott sántít, ahol számunkra, emberek számára a lehetőség megnyílik: míg a kicsi kutya jó eséllyel soha nem nő nagyobbra, addig az emberi jellem bármikor képes növekedni. Ha a gazdája akarja.
Néhány egyetemet végzett sikeres fiatal találkozót szervezett, amelyre kedvenc professzorukat is meghívták, aki úgy döntött, hogy vállalja a házigazda szerepét, így az összejövetelre a lakásán került sor. A fiatalok többsége ugyan elégedett volt az életével, de egyik pillanatban szinte mindenki a stresszről és idegességről kezdett beszélni, amely jelentősen megnehezíti életüket úgy a munkahelyükön, mint a családi életben.
A professzor nagyon örült, hogy láthatta tanítványait, így kiment a konyhába, hogy kávét főzzön. Mikor visszatért közéjük, egy kávéskészletet is magával hozott, volt porcelán, üveg, műanyag, kristály csésze. Az egyik olcsónak tűnt, a másik meg értékesnek és drágának.
Amikor a diákok kezükbe vették az értékesnek tűnő csészéket, az olcsó, értékteleneknek tartottak az asztalon maradtak, a professzor így szólt: “Ha megfigyelik, a drágának és értékesnek gondolt csészéket mind felvették az asztalról, az olcsók és értéktelennek pedig ott maradtak. Még ha normális is az, hogy az ember a legjobbat akarja magának, igazából az minden stressz forrása. Azt biztosan állíthatjuk, hogy a drágább csésze önmagában nem fogja finomabbá változtatni a kávét. A lényeg a kávén van, nem a csészén, mégis a legszebb csészéket kapkodta el mindenki. Gondoljanak bele: az élet olyan mint a kávé, a munkahelyük, pénzük, rangjuk meg mint a csésze. A csésze csak egy tárgy, amely az életet tartja, így nem számít, hogy drága, vagy olcsó csészéből isszuk-e a kávét, vagy sem, mert az az ízen, az aromán semmit nem változtat.
Néha túl sokat foglalkozunk a csészékkel, ahelyett, hogy a kávé zamatát élveznénk.
A legboldogabb embereknek nincs mindenük meg az életben, ők meg teremtik azokat a dolgokat, amelyek igazán boldoggá teszik őket. Egyszerűen, jószívűen, szeretetben élnek.”
A kudarc
A kudarc nem azt jelenti, hogy selejt vagyok,
Hanem azt, hogy nem arattam sikert.
A kudarc nem azt jelenti, hogy nem értem el semmit,
Hanem azt, hogy tanultam valamit.
A kudarc nem azt jelenti, hogy bolond voltam,
Hanem azt, hogy volt bennem hit a kísérletezéshez.
A kudarc nem azt jelenti, hogy dicstelenné váltam,
Hanem azt, hogy volt merszem próbálkozni.
A kudarc nem azt jelenti, hogy nem értettem a lényeget,
Hanem azt, hogy valamit másképp kell csinálnom.
A kudarc nem azt jelenti, hogy alábbvaló vagyok,
Hanem azt, hogy nem vagyok tökéletes.
A kudarc nem azt jelenti, hogy elvesztegettem az időt,
Hanem azt, hogy van ürügyem az újrakezdéshez.
A kudarc nem azt jelenti, hogy fel kell adnom,
Hanem azt, hogy még jobban kell igyekeznem.
A kudarc nem azt jelenti, hogy sohasem fog sikerülni,
Hanem azt, hogy türelmesebbnek kell lennem.
A kudarc nem azt jelenti, hogy Istenem elhagytál engem,
Hanem azt, hogy Neked bizonyosan van egy jobb ötleted.
(Ismeretlen szerző)
SZENT ÁGOSTON 8 ZSENIÁLIS GONDOLATA
Szent Ágoston annyi bölcsességet mondott életében, hogy habár csak a töredékük ismert számunkra, mégis bőven van lehetőségünk miből meríteni. Nem csupán a hitről és Istenről osztotta meg gondolatait, hanem a mindennapi érzelmeinkről is gyakran nyilatkozott a filozófus.
- Úgy kell imádkoznunk, mintha minden Istentől függene, és úgy dolgozni, mintha minden tőlünk függne.
- Keressétek, amit kerestek, de nem ott található, ahol keresitek. Boldog élet felé loholtok a halál országában, de nincs ott boldog élet.
- Az emberek utaznak, hogy csodálkozzanak a hegyek magasságán, a tenger óriás hullámain, a folyók hosszú kanyarulatain, az óceánok mérhetetlen kiterjedésén, a csillagok mozgásán az égen, és csodálkozás nélkül mennek el önmaguk mellett.
- Az ember értékét nem az adja meg, hogy mennyit tud, hanem az, hogy mennyire van benne szeretet.
- Szeressük embertársunkat, vagy azért mert jó, vagy azért, hogy jó legyen.
- Jobb a helyes úton sántikálva haladni, mint szilárd léptekkel téves irányba tartani.
- A világ egy könyv, és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el.
- Az a szeretet, amely véget ér, sohasem volt igazi.
Isten nem várja, hogy ne önmagad légy, mert ő szeret. Senki nem várja, hogy ne önmagad légy, aki szeret. De lehet, hogy benned van egy téves hiedelem, hogy a másik csak akkor szeret, ha „megfelelsz neki”, mert ha nem, elhagy. Tudod, aki valóban szeret, azt szereti, aki vagy, és nem azt, akivé válhatnál. Téged szeret, és nem azt, „aki lehetnél”. Ez nem jelenti, hogy ne változhatnál, hogy ne lehetnél más, de nem mindegy, hogy ezt miért teszed. Azért, mert ez belőled ered, vagy „a másikért”?
Amikor „megfelelsz” az történik, hogy elveszel. Elveszíted magad. Nem leszel önmagad. Az, aki eredetileg vagy. Nem a saját életed fogod élni. Mindig ez történik, ha „megfelelsz”. Ha azt hiszed, hogy ezzel „ki lehet érdemelni”, hogy valaki szeressen, akkor te önmagadat nem szereted igazán. Szeretni csak azt lehet, aki tényleg vagy. Ez bátorságot jelent arra, hogy az légy, aki vagy. Hogy megengedd a másiknak, hogy ha ez neki nem felel meg, elmehessen. De te ne hagyd el magad.
Az fájdalmas, amikor elhagynak. De a legfajdalmasabb az, amikor te magadat hagyod el.
Szeretni azt aki vagy, azt jelenti, hogy nem akarsz valaki más lenni. Hogy azt szereted, aki vagy, és nem azt, aki „lehetnél”.
–Wass Albert: Mikor mégis egyedül vagy
Ezen nem lehet segíteni. Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből.
Amikor döntened kell, hogy valami jó-e, vagy rossz. Helyes vagy helytelen. Szép vagy csúnya. Amikor döntened kell, hogy jobbra térsz vagy balra fordulsz. Ilyenkor nem segíthet rajtad senki.
Még csak azt sem teheted, hogy valamilyen félmegoldással elhalasztod a döntést.
Kikerülöd. Vagy úgy teszel, mintha nem vennéd észre, hogy döntened kell.
Döntened kell. Ezen nem lehet segíteni. És egyedül vagy.
Öregek, bölcsek, papok, filozófusok sok mindent tanácsoltak már Neked erre az alkalomra.
Mondták, hogy ösztönöd indítása szerint azonnal és gondolkodás nélkül cselekedj. Mondták, hogy zárkózz be négy fal közé, étlen, szomjan és töprengj napokig. Azt is mondták, hogy ostorozzad magadat ilyenkor, mert a szenvedés megtisztítja a látást.
Én nem vagyok sem filozófus, sem pap. Még csak öreg sem vagyok. Így hát egészen egyebet mondok Neked:
Eredj ki az erdőre. A mezőre, a folyó mellé, vagy föl a hegyre. Lassan járj, hiszen egyedül vagy, nincs miért siess.
Lassan járj!
Erdő, mező, folyó, hegy.
Megteheted, hiszen ember vagy.
És amit szemed lát, valóban mind a Tied akkor. Az erdő, a mező, a folyó, a hegy. Még a napsütés is. Még a virágok is. A rigófütty és a pillangó színei.
Eredj tehát lassan, kényelmesen. Nézd meg a virágokat.
Simogassad meg a fák törzsét.
Hajolj a nyírfához és szívd be az illatát.
Hallgasd a madarakat.
Próbáld megérteni azt, amit mondanak.
És amikor már tele vagy a virágok illatával, a napsugárral, a széllel és mindennel, ami zsongva körülvesz és ami mind a Tied abban a percben, akkor gondolkozz a csodán, amit életnek, mindenségnek nevezünk. Gondolj arra, hogy sok-sok millió esztendővel ezelőtt megteremtődött az anyag és megteremtődött a sejt. Megteremtődött és céljává tette a jót, a szépet és a fejlődést. És a sejtből lett virág, állat és végül ember. A látható sejtek mellett növekszik folytonosan a láthatatlan is, amelyik a szép és jó törvényeit hordozza magában és tereli az életet a fejlődésen keresztül a tökéletesedés felé.
Testvéred a világ. Öcséd a nyúl, húgod a margaréta. A fejlődés nagy láncolata összefűz mindenekkel. Néha megpróbálsz ember-ésszel leszakadni erről a láncról, de csak annyi történik, hogy letérsz nyílegyenes útról, eltévedsz, hátra maradsz.
De ha meglátod és megérted a láncszemek törvényét, akkor megérted azt is, hogy soha sem vagy egyedül. Legkevésbé pedig olyankor, amikor azt hiszed, hogy egyedül vagy.
„ A hűség az emberi léleknek az a ritka képessége, amikor már az út elején tudja, mi lesz majd később és az út végén. Meglátsz egy szép, fiatal és kívánatos nőt, izzó szemmel, derékig érő, gesztenyeszín hajjal – és látod őt őszen, kopaszodva, fogatlanul, járókerettel, vaksin, szemüvegesen, betegen, sőt, haldokolva is – mégis szereted. Te is változol, ő is, a világ is változik körülötted – mégis szereted.
Utad elején a fogaid közé szorítottad, mint egy kölyökkutyát, akit meg kell mentened az árban, és úszol, úszol, úszol vele, amíg élsz, amíg ő él, amíg sodor az ár, és nem érsz vele a túlsó partra. Nem engeded el. Van benne Valaki, aki a mulandósággal nem múlik el.
Csak ha látod és szereted ezt a Valakit, lehetsz hozzá hűséges. És ehhez még valami kell.
Magadban is föl kell fedezned azt a Valakit, aki így lát.
A hűség nem a másikhoz, hanem az önmagadhoz való hűséggel kezdődik.”
Müller Péter
„Mindenkinek a saját módja szerint kell boldognak lennie, és nem szabad soha lemásolni a mások boldogságát. Aki kényelmes cipőben akar járni, a saját lábára vétessen mértéket. Így vagyunk a boldogsággal is.”
PAOLO MANTEGAZZA
Ha szándékod tiszta, akkor nem te veszted el az embereket, hanem ők téged…
Nem kényszerítheted a többi embert arra, hogy a te szemszögedből nézzenek a világ dolgaira. Az a tény, hogy segítesz valakinek, nem jelenti azt, hogy a hálát, köszönetet kapsz érte cserébe. Sajnos, az élet már csak ilyen.
Vannak olyan emberek az életedben, akik elhagynak téged, annak ellenére, hogy szíved-lelked kitetted értük, és mindenben segítettél nekik. Az ilyen emberek nem képesek értékelni az erőfeszítéseidet. Néha még azzal sem törődnek, hogy mit tettél értük. Nem érdekli őket, hogy a segítőjük képes volt elvesztegetni olyan sok időt és energiát rájuk.
Az ilyen pillanatokban úgy tűnik, hogy elveszítettél valakit vagy valami fontosat, ám a valóságban pont az ilyen alkalmak szülik a lehetőséget arra, hogy idődnek és erőfeszítésednek értékesebb személyt találj.
Bár a szándékod tiszta volt, nem kényszeríthetsz egy embert sem, hogy a te szemeden keresztül nézzen egy adott szituációra. De elengedheted őt, és tovább mehetsz. Az idő múlásával találsz majd olyan valakit, aki értékelni fogja mindazt, amit csinálsz, és a más emberek által okozott sebek sem lesznek olyan fájdalmasak.
Senkinek sincs joga veled és életeddel szemben követeléseket felállítani. Te vagy az egyetlen, aki magad számára döntést hozhatsz, és azok, akik irányítani akarnak téged, nem érdemlik meg, hogy a szeretetteid között legyenek. Te mindig mindent megtettél mások számára, és azoknak, akik ezért még köszönetre se hajlandóak, nem szabad semmilyen befolyással bírniuk rád.
Ne próbálj mások életében élni, hanem éld a magad életét.
Azok, akik olyannak látnak, mint amilyen valójában vagy, és értékelik mindazt, amit értük tettél, gondoskodnak arról, hogy éreztessék a szeretetüket és támogatásukat. Emlékeztetni fognak téged, hogy mennyire fontos vagy számukra, és arról győznek meg, hogy a helyes irányba haladj tovább. Ezek az emberek nem fognak tőled kellemetlen dolgokat kérni, főképp nem kényszeríteni, és nem rónak felesleges terheket a válladra.
És azok, akik elhagytak téged, egy nap rájönnek, mennyire jól érezték magukat veled. Lehet, hogy megpróbálnak visszatérni. De ezzel már elkéstek. Hiszen te már megtaláltad a megfelelő embereket, akik cserébe annyit adnak neked, mint amit te adsz nekik. Kérhetnek ezután egy második esélyt, de hiába.
Egy nap rájönnek, hogy elvesztek tőled való eltávozás miatt, és azért, mert rosszul bántak veled, és ez a szívük mélyén mindig zavarni fogja őket. Ellenben te mindig az maradsz, aki voltál, mint korábban is, egy különleges lélek, aki mindent megtesz azok kedvéért, akiket szeret.
A te lelked azoknak való, akik valóban közel állnak hozzád, de közel engedni magunkhoz csak azt érdemes, aki rászolgál a gondoskodásunkra.
Ketkes írása
Mikor mondhatod, hogy elég volt? Bármikor amikor besokallsz. Meddig kell mások negatív dolgaira reagálnod? Meddig kell elviselned, hogy mások téged hibáztassanak, ha nem sikerül nekik valami?
Semeddig 
. Senkinek nem kell ugrásra készen állnod. Senkinek nem kell a dolgaihoz aszisztálnod, ha nem akarsz. Egy perccel sem tovább, mint amennyi időt akarsz másra áldozni. A saját idődet ne más ossza be. Miért kéne rosszul érezned magad attól, mert más rosszul érzi magát? Miért kéne lehúznod magad, és a másik szintjén lenned, ha te éppen szárnyalnál? Miért kéne lelkiismeret furdalásodnak lenni azért, mert te éppen jól érzed magad, és a másik nem? Ne hagyd, hogy rádtelepedjenek és elvárják az osztatlan figyelmed. Ha valaha is voltál ilyen helyzetben, akkor tudod miről írok . Mindig jogod van a saját jól létedhez. Akkor is, ha ez valakinek nem tetszik. Ha megsértődik, az nem a te problémád. Egyre több ember keres most hibásokat saját megrekedt helyzete miatt. Sokan nem bírják a változásokat, és azt sem, hogy ha nálad beindul egy folyamat. Neked a saját érzéseidre kell figyelned. A saját problémáidra. Nem vagy felelős azért, hogy ki hogyan érzi magát. Szabadulj meg a tartozom érzéstől minél előbb.
„És én most megyek vissza a hegyekbe, hogy ne is lássak többet csak fát és állatot…. Nem bántok én senkit! Sohasem bántottam senkit! Csak megmondtam az embereknek azt, ami a szemükben volt. Nem én rontottam el az életüket, ők rontották el maguk. Én csak megmondtam nekik, hogy mi az, amivel elrontották.”
Wass Albert: A funtineli boszorkány
„Tudod miről ismersz meg egy erős, boldog embert? Dicsér, elismer és igyekszik a benned lévő értékeket keresni, erősíteni és megmutatni számodra is. Őszinte, hiteles. Tisztában van a saját értékeivel, ezért természetes számára, hogy benned is azt látja, keresi, erősíti… Nem fogod tudni megbántani, mert igazából már túl van a kicsinyes megsértődöm játszmákon. Ő az aki az erejét nem abból nyeri, hogy lehúz és elvesz, hanem abból, hogy ad és felemel, szárnyalásra biztatva téged is.”
Scheidl László
„Két fajta ember létezik. Az egyik hazugságokkal épít csillogó életet, de hideg van házában, s lelke kong az ürességtől. A másik szeretettel kövezi ki otthonát, mely felfűti napjait, s minden pillantásával a jót építi. Az egyik féli az éjt, nem lát túl rajta, s képtelen hinni a csodát. A másik az égre emeli tekintetét, gyönyörködik a csillagokban, és nincs lehetetlen számára.
Mondom, két fajta ember létezik… Az egyik folyton másokat hibáztat, mindig mindent jobban tud, és soha semmi sem elég jó neki. A másik igyekszik fejlődni, élete végéig tanul, és az apró csodákat is meglátja az életben. Az egyik folyton panaszkodik az időjárásra, szíve évről évre sötétebb, s nem látja a fényt. A másik mosolyogva tartja arcát az esőbe, elfogadja, mit az élet kínál, s ő maga válik fénnyé az éjszakában.
Elmondom, szerintem miért téved az első csoport. Mert nem az határoz meg, hogy mit birtokolsz – jó kocsi, hatalmas ház, menő állás, vaskos bankszámla – hanem, hogy milyen a szíved, s hogy miként bánsz másokkal. S csak akkor leszel boldog, ha része vagy a világnak, az életnek, ha a belső hangod szerint élsz. A görögök mindig azt kérdezték, ha meghalt valaki: ,,Vajon volt benne szenvedély?”
Nos, ez hát a lényeg. Bármit is csinálsz, lángoljon benne a szíved. Tedd alázattal, kitartással, és szenvedéllyel! Legyen az csók, ölelés, karrier, álmok, vagy csak egy nap a munkahétből. Élj végre tiszta szívvel, mint a gyerekek, s ne hagyd elfutni a perceket! NE FELEDD, AMIT SZÍVBŐL CSINÁLSZ, AZ ÉLNI KEZD!
És csak így lehetsz boldog. Nemdebár?”
(Peter Noel)
„Nem elég tisztának lenni. Nem elég ártatlannak lenni.
A mai világban öntudatra és erőre van szükségünk, hogy ne zuhanjunk a zuhanókkal, és veszítsük el lelkünket egy aljas világban.”
(Müller Péter)
„Kell, hogy a királyt kegyesség s irgalmasság díszítse, de a többi erény is hassa át és ékesítse. Mert ha a királyt istentelenség és kegyetlenség szennyezi, hiába tart igényt a király névre, zsarnoknak kell nevezni. Ennek okából hát, szerelmetes fiam, szívem édessége, sarjam jövő reménysége, kérlek, megparancsolom, hogy mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és a rokonságodhoz, vagy a főemberekhez, avagy a gazdagokhoz, a szomszédhoz és az itt lakóhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sőt mindenkihez, aki hozzád járul. Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz. Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz, őrizd szívedben mindig az isteni intést: „Irgalmasságot akarok, nem áldozatot.” Légy türelmes mindenekhez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz, akik nem férnek a hatalomhoz. Azután légy erős, nehogy a szerencse túlságosan felvessen, vagy a balsors letaszítson. Légy alázatos is, hogy Isten felmagasztaljon most és a jövőben. Légy majd mértékletes, hogy mértéken túl senkit se büntess vagy kárhoztass. Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen. Légy becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess. Légy szemérmes, hogy elkerüld a bujaság minden bűzét, valamint a halál ösztönzőjét.
Mindez, amit fentebb érintettünk, alkotja a királyi koronát, nélkülük sem itt nem tud senki uralkodni, sem az örök uradalomba bejutni. Ámen.”
Szent István király intelmei Imre herceghez, X. fejezet, A kegyességről és irgalmasságról, valamint a többi erényről
Wass Albert: Szabadság
SZABADSÁG Azt jelenti, hogy jogod van az élethez, éppen úgy mint a pillangónak, vagy a madárnak, vagy a vaddisznónak. De semmivel sem több, mint ezeknek.
Vagyis jogod van a magányhoz, az élelemhez, amit megszerzel magadnak fáradozás árán, a napsütéshez, az esőhöz és ahhoz, hogy dideregj a hóban, ha nincs meleg ruhád.
Jogod van szabadon gondolkodni a világ dolgai fölött, szép és csúnya, jó és rossz között választani.
Jogod van bátornak lenni és őszintének. Becsületesnek, igaznak.
Jogod van békességben élni és nyugalmasan várni a naplementét.
Jogod van elnyomni magadban gonosz indulataidat és jogod van a tökéletesedés útját keresni, mely Istenhez vezet. Ez a szabadság. A többi, amit ezzel a fedőnévvel cégjelezve annyiszor tűztek zászlóikra emberi megmozdulások, csupán valamely embercsoport önzését, izgágaságát vagy uralmi vágyát képviseli egy másik embercsoport rovására. Az igazi, természetes szabadságtól irtózik minden közösség, mivel az felszabadítja az egyént és ezáltal megszünteti a közösséget.
Nem az a szabadság, hogy úgy élhetsz, mint egy diktátor és kedved szerint érvényesítheted a benned felgyülemlett gyűlöletet. Szabadság az, hogy nincs diktátor fölötted más, csak a Teremtő Rend. És hogy a gyűlölet ellen megvédelmezheted magadat a szeretettel.
„Ha valaki meg akarja érteni, amit mondasz neki, félszavakból is meg fogja. Ha nem akarja megérteni, egy éven át is magyarázhatod, nem fogja.”
„Nem a tett az igazi bűn, hanem a hajlam. Mert a hajlam a lélek valósága. Olyan, mint egy mag: újra és újra kihajt.”-Müller Péter
Tanmese
„Egy egyetemen az egyik hallgató váratlanul megkérdezte a professzort:
– Tudja, hogyan kell befogni a vaddisznókat?
A tanár azt hitte, hogy ez vicc, és vicces válaszra számított.
A fiatalember azt válaszolta, hogy ez nem vicc, és komolyan elmagyaràzta a mòdjàt:
– A vaddisznók befogásához először keress egy helyet az erdőben, ahová a vaddisznók általában járnak, és minden nap tegyèl oda egy kis kukoricát a földre.
Tehát a vaddisznók minden nap jönnek megenni az „ingyen” kukoricát, és amikor megszokják, hogy naponta jönnek, akkor kerítést építesz a hely köré, először csak egy oldalt….
Amikor megszokják a kerítés egyik oldalát, visszamennek a kukoricát enni, te meg építesz egy másik részt a kerítésből… Megszokják és újra esznek.
Apránként körbeépíted a kerítés négy oldalàt a disznók köré. Végül szerelj be egy kaput az utolsó oldalra.
A disznók már hozzászoktak a szabad kukoricához és a kerítésekhez, így önállóan kezdenek átjönni a bejáraton. Ezután bezárod a kaput, és elfogtad az egész csoportot.
Olyan egyszerű, lépésről lépésre, egészen az utolsó pillanatig, amikor a disznók elvesztik szabadságukat. Mikor rájönnek mi törtènt,kètsègbeesetten futni kezdenek körbe-körbe a kerítésen belül, de már börtönben vannak.
Utána aztàn elkezdik enni a kukoricát,mert èhesek s ott van az ingyen kaja…
Annyira megszokják, hogy elfelejtik, hogyan kell maguknak èlelmet szerezni, és ezért elfogadják a rabszolgaságot.
Egy -kèt generàciò múltàn ha emlèkezetük lenne,mint nekünk,embereknek,akkor sem emlèkezne szinte senki hogy volt màsfajta èlet is.
Ha emberek lennének,talàn mèg hálásak is lennènek fogvatartóiknak, és egész generációk mennènek boldogan a vágóhídra. Nem hinnék el, hogy a „róluk gondoskodò” kéz ugyanaz, amelyik megöli őket.
A vilàg kormànyai a „demokratikus” köpeny alá rejtett diktatórikus terveikben elegendő időre ingyenes kukoricát bocsátanak ki a szisztematikus alávetettség eléréséhez.
És minden új „mentő kormány” „szociális programokba” álcázza magát, alamizsnát ad, pénzt ad, amit a munkás zsebéből vesznek ki, küldetéseket teljesít, terveket, engedményeket, törvényeket, „védelmet”, támogatást mindenre, indokolatlan kisajátításokat, programokat. „szociális jólét”, bulik, vásárok vagy fesztiválok, egyenruhák, kenyér és cirkusz, ingyenes közlekedés.
– INGYEN!
Mindaz az „ingyenes”, amit az ilyen politikusnak álcázott szélhámosok kínálnak egy hülye népnek, amely hozzászokott az „ingyenes” kukoricamorzsához, megfosztja őket kritikai, gondolkodó és vállalkozói képességüktől.
Végezetül vegyük észre, hogy az a csodálatos kormányzati „segítség” nem màs,mint egyre csak duzzadò probléma, amely a demokrácia jövője ellen,a szabadsàgunk ellen ,az emberi jogaink ès egy emberhez méltò élet ellen dolgozik.
Felállhatsz vagy összefonhatod a karjaidat, és megeheted a kukoricát…
Derzsi Erzsebet Erika”
Aki MOST nem áll fel, az menthetetlenül elbukik. A türelem és a dagonyába süllyedt jelenlegi mocskos Világkorszak lejárt.
„A langyosokat kiköpi az Isten!”
NÁRAY TAMÁS
“Állj fel, be kell fejeznünk a versenyt” – az olimpia legsportszerűbb jelenete
2016. 08. 17. 06:54
Az 5000 méteres női síkfutás első előfutamában, a nagy tumultusban két futónő összeakadt, egyikük rálépett a másik sarkára. Esés lett belőle, D’Agostino állt fel először, de nem szaladt tovább, hanem amikor látta, hogy Hamblin a földön maradt, felsegítette.
A balesetkor egyébként már 3200 méternél jártak.
Hamblin azt mondta, először nem is értette, miért került a földre:
Aztán hirtelen éreztem a kezét a vállamon: Kelj fel, kelj fel, be kell fejeznünk a versenyt.
Megpróbálták folytatni a versenyt, de D’Agostino nem bírta tovább, visszaült a földre, és mondta Hamblinnek, hogy menjen tovább.
Az új-zélandi végül 16.-ként ért célba, de 27 másodperccel később D’Agostino is megérkezett.
„Több jó ember él a világon, mint rossz, csakhogy a rosszak túl nagy zajt csapnak…”
,,Egyenrangúak vagyunk! – Nem helyezem magam alád, de föléd sem!
Én én vagyok, Te pedig te! Azért vagyok a világon, hogy beteljesítsem küldetésem, nem pedig hogy megfeleljek elvárásaidnak!,,
„Ez a tevékenység: a lehullottat visszaemelni, az elvesztettet megtalálni, a bemocskolódottat megtisztítani, az elhomályosultat kifényesíteni, az összetörtet ismét egybeépíteni, a fellázadtat megtéríteni és megbékíteni. Egyszóval: megváltani. Az emberi tevékenység értelme, hogy a világot át kell emelni a szellemi világba, vagyis arannyá kell változtatni.”
/Hamvas Béla /
Felelős vagy az állatokért!
Felelős vagy a növényekért!
Felelős vagy családodért!
Felelős vagy Hazádért!
Felelős vagy gondolataidért, tetteidért, mondataidért!
NEM CSAK JOGAID VANNAK… KÖTELESSÉGEID IS VAN!
HARCOS
„Tudtad, hogy a FARKAS…..
-Soha nem eszi meg a hullát.
– Csak egy párt választanak, anyjukkal, nővérükkel nem párosodnak, mint más állatok.
– Életében csak egy párja van, és nem árulja el, ha párja meghal egyedül marad. A farkas jól ismeri kölykeit (mint az ember).
– Az EGYETLEN állat, amely öregkoruk után SEGÍT A SZÜLEIN, és elviszi nekik a vadászzsákmányt (élelmet).
– A farkas csak az egyik szemmel alszik, a másik nyitva marad!
– Amikor egy farkas megsérül, az lesz a vadságának csúcsa.
– Amikor megölsz egy farkast, az nem üvölt a haláltól, merev tekintettel néz a szemedbe, amíg a lélek ki nem jön belőle!
– Azt is mondják, hogy ő az EGYETLEN állat, amely képes KÜZDENI A GONOSZ SZELLEMEL! „….
….és az „ember ” ahelyett, hogy orvul, kénye kedve szerint már 9 évesen meggyilkolja, jobb lenne, ha TANULNA az „állatvilágtól”. Mert ki is az „állat”?!
„Az igazi mester nem az, aki az ideális útra tanít, hanem több utat is megmutat a tanítványának, míg az végül rátalál arra az egyre, amelyik elvezeti a saját sorsához. És attól a pillanattól kezdve nem segíthet neki, hiszen a kihívásai egyéniek.”
Paulo Coelho
Egy Édesanya intelmei fiának:
“Vigyázz magadra, fiam!
Tudd, hogy mindenki csak abból adhat, ami neki is van. Boldogságot boldog embertől kaphatsz, boldogtalantól soha. Segíteni az erős képes, a gyenge nem. Tudást az adhat át neked, aki maga is megtanulta és nem csupán hiszi, hogy tudja, hanem be is bizonyította. Célokról az beszélhet, akinek voltak és el is érte azokat, az oda vezető útról pedig az mesélhet neked, aki végig ment rajta. Sikerről ne fogadj el tanácsot attól, aki sikertelen, belsőről és tartalomról pedig nem hallgathatod olyan ember útmutatásait, akinek mindössze külsőségei vannak. Tartásra nem taníthat megalkuvó, becsületre pedig nem nevelhet tolvaj. Szorgalmat nem követelhet rajtad rest, helytállást tunya, bátorságot pedig gyáva.
Mert mindenki csak abból adhat, amije van. Te gazdag vagy. Annak születtél, annak neveltünk. Rád felelősséget róttak. De ne adj magadból túl sokat és vigyázz, kitől mit fogadsz el.
Emlékezz a szavaimra: üres kútból nem lehet vizet húzni.”
(Náray Tamás: Édesanyám levele születésnapomra)
A Kötelesség Szeretet nélkül kedvetlenséget támaszt.
A Felelősség Szeretet nélkül kíméletlenséggé fajul.
Az Igazságosság Szeretet nélkül nem más, mint keménység.
A Nevelés Szeretet nélkül ellenkezést vált ki.
A Bölcsesség Szeretet nélkül ravaszságot szül.
A Kedvesség Szeretet nélkül képmutatás.
A Rend Szeretet nélkül aprólékosság.
A Tapasztalat Szeretet nélkül önteltség.
A Hatalom Szeretet nélkül kevélységet szül.
A Birtoklás Szeretet nélkül fukarsággá válik.
A Hit Szeretet nélkül az elkerülhetetlen végzet
hiedelmének szintjére süllyed.
Az Élet Szeretet nélkül teljesen értelmetlen.
J. Machalse
„Nagytakarítást nem csak a lakásban kell végezni, hanem az életünkben, a lelkünkben és a szívünkben is. Meg kell válni attól, ami már nem szolgál minket, ami már inkább okoz rosszat, mint jót. Ami nem széppé, hanem nyomasztóvá teszi napjainkat. Ki kell pucolni a lelkünkből a negatív érzéseket, amik beteggé teszik a lelkünket, és szívtelenné a szívünket. Meg kell tisztítani a közvetlen környezetünket is az ártó emberektől, akik a rendetlenséget okozzák az életünkben. Szóval, rend a lelke mindennek, de legfőképpen a boldog életünknek!”
(Lippai Marianna)
A két szoba
Egyszer a Remény és a Hit meglátogatta a Lelket ,aki mindíg segített nekik !
Szerették volna megtudni hogy csinálja ,hogy mindig olyan erős!
A Lélek örömmel fogadta őket !
Gyertek megmutatom és bevezette Őket egy csodás , fényes szobába,ami tele volt színes dobozokkal ! Nézzétek ezekben a dobozokban vannak a szép és kedves emlékek , azok a boldog pillanatok amiket átéltem! Sorra nyitogatta a dobozokat ! Volt ott sok sok kedves szó, boldog ölelés , nevetés , vidám kirándulás, dicséretek sora ,minden amit a Lélek átélt élete során ! Sokszor jövök ebbe a szobába , újra és újra végig nézem a dobozokat ! Így tudok erőt adni neked kedves Remény és neked is drága Hit!
A Hit és a Remény boldogan ölelték meg a Lelket
– Köszönjük neked Te erős lélek –
Búcsúzáskor észrevettek egy másik ajtót is ! Megkérdezték a Lelket ,hogy ott mi van ?
A Lélek szomorúan hajtotta le a fejét. Abba a szobába nem szeretek járni ,oda csak akkor megyek ha a Könny látogat meg! Abban a szobában van a fájdalom ,a bántás ,a félelem ,a szorongás és mind mind ami rossz volt életemben ! A kulcsa a Könnynél van ! Néha meglátogat, kicsit elidőzünk ebben a szobában is ,de aztán átmegyünk a fényes szobába,hogy a Könny megnyugodjon és vidáman búcsúzzon tölem!
Mindenkinek a Lelkében van két ilyen szoba !
A Te döntésed melyik szobában mennyi időt töltesz el !
1Timótheus 6. fejezet 10. verse
https://www.facebook.com/100000862040526/videos/606053524844249/ Cseri Kálmán: Reggeli elcsendesedés
TERÉZ ANYA 8 „PARANCSOLATA”
1. Amit évek hosszú során felépítettél, egy másodperc alatt romba dőlhet. Ne törődj vele! Te csak építs.
2. Ha valakinek segítesz, az emberek haragudni fognak rád.
Ne törődj vele! Te csak segíts annak, akinek szüksége van rá!
3. Minden tőled telhetőt tégy meg a világért! Ezért rúgást kapsz cserébe.
Ne törődj vele! Te csak tedd, ami tőled telik!
4. Azt a jót, amit ma cselekszel, holnapra elfelejtik.
Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!
5. A becsületesség, a tisztesség és az igazmondás támadhatóvá tesz.
Ne törődj vele! Te csak légy becsületes, tisztességes és őszinte!
6. Az ember ésszerűtlenül gondolkodik, helytelenül cselekszik és önző.
Ne törődj vele! Te csak szeresd felebarátodat!
7. Ha jót teszel, azt mások úgy tekintik majd, hogy hátsó szándék vezet.
Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!
8. Ha céljaid vezérelnek, hamis barátaid és igaz ellenségeid lesznek.
Ne törődj vele! Te csak kövesd céljaidat!
„A hűség nem ránk erőltetett hideg páncél, hanem a szeretet következménye.”
(Müller Péter)
„Egy gonosz világban kellenek a lámpák a sötétben”.
Ezt mondta ma a 2.5 éves.
A szájával.
Mondjuk elég büszke vagyok, na
(Ő, a kis unokám. Már most 3.5 éves)
„Az ember végül mindig egész életével felel a fontosabb kérdésekre. Nem számít mit mond közben, milyen szavakkal és érvekkel védekezik. A végén, mindennek a végén élete tényeivel válaszol a kérdésre, melyet a világ olyan makacson intézett hozzá. Ezek a kérdések így hangzanak: Ki vagy? Mit akartál igazán? Mit tudtál igazán? Mihez voltál hűséges és hűtlen? Mihez, vagy kihez voltál bátor, vagy gyáva? Ezek a kérdések és az ember felel ahogy tud: őszintén, vagy hazugon. De ez nem fontos. A fontos, hogy a végén egész életével felel.”
Márai Sándor
https://www.facebook.com/657095807/videos/10155459866855808/– Eredeti cím: Felkelés, Törőcsik Mari monológja, Maár Gyula, Prés című filmjében
„A legnagyobb dolgok mindig egyszerűek és egyetlen szóval ki lehet fejezni őket.
Szabadság. Igazság. Becsület. Kötelesség. Irgalom. Remény.”
( Winston Churchill )
Miközben az utcán simogat egy kóbor állatot, megkérdezte, van-e ideje kutyasimogatásra.
Zseniális volt a válasza: megsimogatni őket igen.
Nincs időm olyan tudatlan emberekkel beszélgetni, mint te !
„A valóság nem elméleteken múlik, hanem azon, hogy hol tart az ember az életével.
S bár ezt a megértést csak igen ritkán kapom vissza, én magam mindenki vallását, hitét és életszemléletét tiszteletben tartom. Onnan, ahol ő él, ilyennek látja a világot, ez a látása segíti, vezeti, s teszi a maga szintjén értelmessé az életét.
Egy valamit nem tisztelek sem másban, sem magamban. A hazugságot. Azt a fajta hazugságot, amelytől nem látjuk önmagunkat. Amely eltakarja előlünk lelkünk valódi szándékait. Ez nem azt jelenti, hogy én már az „igazságban” élek, de azt igen, hogy számtalanszor fölismertem már ravasz, önvédelmi csalásaimat, s ahol csak lehetett, tetten értem magam.
A legnagyobb „fogásom” az volt, amikor vallást hazudtam magamra, amikor a „jó ember” szerepében tetszelegtem, és Jézus köntöse alá rejtettem minden hitványságomat. Ezért számomra mindegy, hogy ki milyen vallású.
Mindezt azért mondom, mert sok olvasóm keresett meg kifejezetten vallásos kérdésekkel: katolikusok, protestánsok, buddhisták, zsidók, keresztény és keleti szekták tagjai. Elmondták hitüket, megpróbáltak vitába szállni velem, és én ilyenkor sohasem azt néztem, mit mond minderről a dogmatika, a vallás előírása, még azt sem, hogy mit gondolok ezekről az elvekről én – hanem azt, hogy az illető, aki előttem ül, önmagát mondja-e, vagy csak idéz? Egyetlen néma kérdésem van ilyenkor: „KI VAGY TE, AKI BESZÉLSZ?” A lelkét próbálom megérteni.
Felőlem lehet marxista tudós, megyés püspök vagy a jeruzsálemi főrabbi – engem nem az elvei érdekelnek, hanem a lénye, lelkének és életének valósága
. Mi értelme tisztázni a szeretet fogalmát, ha valaki nem tud szeretni? Mi értelme van egyáltalán a kereszténység bármiféle hitelvéről vitatkozni, ha valaki nem tud mindenkit – még az ellenségeit is – feltétel nélkül szeretni? Hiszen ez ilyen ember magát a főparancsolatot, vallásának lényegét sem képes megélni.”
MÜLLER PÉTER: / Kígyó és kereszt /