„Kezdetben tedd azt, ami szükséges,
Utána tedd azt, ami lehetséges.
Hamarosan azt is meg tudod tenni majd, ami lehetetlen.”
Assisi Szent Ferenc
Faludy György : Michelangelo utolsó imája
.
Üllőd a föld s az égi boltra állván
oly ívet írsz karoddal, mint a nap.
Nyolcvanhat évig álltam fenn az állvány
csúcsán, Uram, de nem találtalak.
.
Vésőm alatt porladva hullt a márvány,
s öklömben torzó vagy bálvány maradt.
Nem leltelek meg, illanó szivárvány,
ki ott ragyogtál minden kő alatt.
.
Magam lettem vén kőtömb, száz bozótban
megszaggatott, mogorva, durva, szótlan,
de lelkemben még égi fény ragyog.
.
Hogy tudnám testem börtönét levetni?
Üss rám, ha tudsz még, vén bűnöst, szeretni
Istenszobrász! A márvány én vagyok.
.
Miért tartják Michelangelo Pietáját a világ egyik legmegrendítőbb szobrának?
Kevés szobor előtt lesz olyan csend az embereken, mint Michelangelo Pietàja előtt.
Aki belép a Szent Péter-bazilikába, először a méretekre figyel. A kupolára. Az oszlopokra. A fényre. Aztán egyszer csak megáll egy üvegfal előtt. Mögötte egy asszony ül. Az ölében a fia.
A jelenetet mindenki ismeri.
Mégis kevesen veszik észre, hogy ezen a szobron senki sem kiált.
Nincs kétségbeesés.
Nincs drámai mozdulat.
Nincs az a fájdalom, amelyet ösztönösen várnánk egy anyától, aki elveszítette a gyermekét.
Michelangelo egészen más utat választott.
Amikor huszonnégy évesen nekilátott a Pietának, nem a szenvedést akarta kifaragni a márványból. A fájdalomnak azt a pillanatát kereste, amikor már elfogytak a könnyek, és csak a csend marad.
Talán ezért olyan nehéz elszakítani róla a tekintetünket.
Mária arca meglepően fiatal. A legtöbben első pillantásra észre sem veszik. Pedig történelmileg jóval idősebbnek kellene lennie annál a nőnél, akit Michelangelo megformált. Amikor később számon kérték rajta ezt a döntést, azt válaszolta, hogy a tisztaság nem öregszik meg.
Kevés mondat magyaráz meg ennyit egy műalkotásból.
A Pieta tele van olyan részletekkel, amelyeket az ember talán csak második vagy harmadik alkalommal fedez fel. Mária teste nagyobb, mint amilyennek lennie kellene. Másképp egy felnőtt férfi teste nem férne el ilyen természetességgel az ölében. Michelangelo pontosan tudta ezt.
Nem tévedett. Tudatosan alakította át az arányokat, hogy a szemünk ne a méreteket figyelje, hanem a kapcsolatot anya és fia között.
És közben valami egészen különös történik.
A márvány elveszíti a keménységét.
A ruha redői puhának tűnnek.
A bőr szinte meleg.
Az ember ujjai önkéntelenül is megérintenék a követ, hogy meggyőződjenek róla: valóban márványból készült.
Michelangelo egyszer azt mondta, hogy a szobor már eleve ott rejtőzik a kőtömbben. A szobrász csak eltávolítja róla a fölösleget.
Ha ez igaz, akkor a Pieta volt az egyik legszebb titok, amely valaha márványba zárva várta, hogy valaki kiszabadítsa.
A szobor több mint ötszáz éve áll ugyanazon a helyen. Zarándokok, turisták, művészek és olyan emberek nézik, akik talán semmit sem tudnak Michelangelóról. Mégis hosszabban maradnak előtte, mint a legtöbb műalkotás előtt.
Ennek oka talán egyszerűbb, mint hinnénk.
A Pieta nem elsősorban Jézusról szól.
És még csak nem is Máriáról.
Hanem arról a pillanatról, amelyet szinte minden ember megért magyarázat nélkül.
Amikor a szeretet már semmit sem tud megváltoztatni.
Csak ott marad.
Csendben.
A világ nagy műalkotásai gyakran azért maradnak velünk évszázadokon át, mert egy történetet mesélnek el. A Pieta másképp működik. Nem történetet mond. Megállít egyetlen pillanatot, és arra kér, hogy ne siessünk tovább.
Talán ezért nem öregszik ez a szobor.
Mert a veszteség, a szeretet és az elengedés ugyanúgy része az emberi életnek ma is, mint ötszáz évvel ezelőtt volt.
Michelangelo már huszonnégy évesen megfaragta azt, amit a legtöbben egész életükben próbálnak megérteni.
Hogy vannak fájdalmak, amelyek túl mélyek a szavakhoz.
És vannak szeretetek, amelyekhez a csend a legméltóbb nyelv.
„I am from heart not the head.”…amikor az emberek szívében élsz, a szív, és nem a fej vezet…
Én: Istenem!
Isten: Hello…
Én: Épp készülök szétesni. Segítenél, összeszedni magamat?
Isten: Inkább nem.
Én: Miért?
Isten: Azért, mert nem vagy te kirakós.
Én: No és mi van azokkal a darabjaimmal, amik a földre estek?
Isten: Hadd maradjanak csak ott, ahol vannak. Okkal estek le oda. Tarts egy kis szünetet és meglátod, hogy egyáltalán szükséged van-e azokra a darabokra.
Én: De hát nem érted? Teljesen össze-TÖRTEM.
Isten: Nem – te nem érted. Éppen ez hozza az át-TÖRÉST. Amit most érzel, azok csupán a növekedés fájdalmai. Éppen most szabadulsz meg azoktól a dolgoktól és emberektől, akik visszatartanak téged. Te most nem szétesel. Hanem éppen a helyedre kerülsz. Nyugi! Végy egy nagy levegőt és engedd, hogy azok a dolgok, amelyekre nincs szükséged igazán, leessenek rólad. Ne ragaszkodj többé azokhoz a darabokhoz, amelyek nem tartoznak igazán hozzád. Engedd el őket! Engedd el!
Én: De ha ezt megteszem, mi fog maradni majd a végén belőlem?
Isten: Csakis a legjobb részed.
Én: Úgy félek a változástól.
Isten: Mióta mondogatom már neked – Te nem változol, hanem válsz valakivé!
Én: De mégis kivé?
Isten: Azzá, akinek szántalak! Valakivé, aki ragyog, szeret, remél, bátor és örömteljes, kegyelmes és együttérző. Sokkal többnek szántalak téged, mint amivé azok a felszínes dolgok tettek volna, amikkkel fel akartad cicomázni magadat ésamikhez olyan nagyon féltékenyen ragaszkodsz. Engedd már el őket! Hadd essenek le rólad! Hát nem érted? Én szeretlek! Ne erőlködj többé azon, hogy megváltozzál! Hanem engedd, engedd hogy azzá tegyelek, akinek szántalak! Akinek teremtettelek! Addig fogom ezt mondogatni neked, amíg csak meg nem jegyzed.
Én: Épp most hullik le rólam egy újabb darab.
Isten: Engedd, hadd menjen!
Én: Szóval… akkor most nem vagyok összetört (tönkrement)
Isten: Nem bizony, hanem áttörsz, mint a hajnal! Nézd már kezdődikaz új nap! Ne feledd, ne változz, hagyd hogy azzá válj, akivé teremtettelek!
Szerző: John Roedel
fordította: Wenhardt Ágnes
…S mi van akkor, ha ez másoknk „nem tetszik”?-Nem nekik akarunk megfelelni, bocs. Ugye figyelmesen olvastad a rörténetet?…KM.
A csend gyakran többet elmond, mint ezer szó. Aki hallgat, nem biztos, hogy nem tudna válaszolni – csak lehet, hogy már nem akar magyarázkodni, bizonyítani, vagy részt venni egy olyan zajban, amiben a valódi gondolatok úgyis elvesznek.
A csendes ember nem passzív – figyel.
Észreveszi, amit mások túlkiabálnak. Meghallja azt is, amit nem mondanak ki. És tudja: nem minden igazságot kell kimondani. Néha elég, ha tudod, és továbbmész vele – csendben, méltósággal.
Mert van, aki azért hallgat, mert nem tud mit mondani. De van, aki azért, mert már sokkal többet ért annál, hogy feleslegesen szóljon.
Amikor valaki tudja, hogy rosszul bánt veled, aztán kerül téged, az azért van, mert hiányzik belőle az érettség, hogy bocsánatot kérjen tiszteletlen viselkedéséért.
Így menekülnek el a bűntudattól, amit veled tettek, egyszerűen úgy döntenek, hogy eltávolítják magukat az életedből.
Az emberek tudják, ha rosszat tettek veled, de vannak, akik hamis narratívát állítanak elő, hogy igazolják tetteiket.
Nem arról van szó, hogy nem tudják, mit tettek, hanem arról, hogy nem akarnak bűntudatot érezni azért, amit tettek, és nem is akarják, hogy felelősségre vonják őket.
Az értékednek semmi köze az ő elkerülésükhöz vagy az éretlenségükhöz, sokkal inkább ahhoz, hogy tudták, hogy túl jó vagy hozzájuk, hogy vannak elvárásaid, és tudták, hogy többé nem fogod elfogadni mérgező és tiszteletlen viselkedésüket.
De ahelyett, hogy azt választották volna, hogy egy kis becsületességet mutattak volna, helyesen cselekedtek, inkább gyávaságot választottak, és ezzel megmutatták neked, hogy nem méltóak hozzád!
Annak, hogy eltávolítják magukat az életedből, és kerülnek téged, semmi köze ahhoz, ami neked hiányzik, azért távolították el magukat, mert tudják, hogy kik ők, és ahogy viselkednek, az nem elég jó vagy elfogadható számodra.
Tudd, hogy mennyit érsz, és ne kösd olyanhoz, aki egyszerűen nem éri meg!
Kiss Eszter
A küldetésről
Minden ember küldetéssel érkezik a Földre! Mindannyiunkban van egy isteni szikra, amely természetfeletti képességekkel lát el bennünket, ha a küldetésünket végezzük. Nem igaz, hogy minden ember egyenlő és minden ember egyforma. Lehet, hogy politikailag ezt kell mondani, de ha sikeres és boldog akarsz lenni, akkor legyél tisztában azzal, hogy különbözőek vagyunk. Van, akinél ez egyértelmű. Puskás, Elvis, Teréz Anya, Jobs, Federer Pavarotti. Látjuk, hogy ők kiemelkedők valamiben, amit mi soha nem érünk el. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy ha bármennyit is gyakorol, akkor úgy fog teniszezni, mint Federer. Van bennük valami, ami más, mint mi, és ez a valami a küldetésük, az isteni tehetség! De senki ne keseredjen el, a küldetését mindenki megkapja. Az a feladat, hogy kiderítsük, hogy mi a mi küldetésünk. Ez néha könnyű, néha nehéz! Beszéltem egy világhírű zongoraművésszel, aki azt mondta, hogy 4 éves kora óta tudja, hogy neki az a feladata, hogy az embereknek megmutassa a zenét. Van, akinek több évtized telik el az életéből, mire megtalálja.
Az biztos, hogy aki megtalálja a küldetését az boldog életet él, és aki nem találja meg, az unalmas életet él. A legrosszabbul azok járnak, akik megtalálják a küldetésüket, de nem azt végzik. Ők a boldogtalanok.
Egyszerű a képlet:
küldetésedben dolgozol = boldog vagy
nem a küldetésedben dolgozol = boldogtalan vagy
Tehát a legfontosabb dolgunk, hogy megtaláljuk a küldetésünket. Ugyanis ha a küldetésünk a munkánk, akkor minden álmunk megvalósul, hiszen isteni képesség segíti a munkánkat. Ha nem a küldetésedben dolgozol, akkor minden ellened van, semmi nem sikerül. Ha a küldetésedben dolgozol, akkor minden probléma megoldódik magától, minden sikerül és mindenki eláll az utadból. Senki nem állíthat meg!
Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy legyőzi a cégemet szoftverfejlesztésben, mikor én azt a küldetést kaptam Istentől, hogy építsek fel a semmiből egy világcéget?
Van egy mondás, a cél maga az Út! Az Út a küldetésed! Csak abban leszel sikeres. Abban viszont világhírű leszel.
Egy fontos dolog. A küldetés nem az, amit szeretsz csinálni, hanem az, amivel Isten megbízott, hogy végezd el a Földön. Ne csapd be magad! Ha azért vagy tanár, mert szereted a nyári szabadságot, az nem baj csak ne hazudd, hogy neked ez a küldetésed. Egyébként a pénz az, ami kideríti, hogy mi az igazi küldetésed. Amikor egy orvos, vagy egy tanár panaszkodik, hogy kevés a fizetés, akkor ő csak egy zsoldos, de nem a küldetését végzi. Ha az Utat járod, nincs szó pénzről, mégis rengeteg pénzed lesz. Nadal nem pénzért teniszezik, mégis gazdag.
Ha a küldetésedért dolgozol rengeteg pénzed lesz, ha pénzért dolgozol, szegény maradsz!
Minden ember Istentől kapja a küldetését, és nem a szüleitől örökli. Ha ezt megértjük és elfogadjuk, akkor rengeteg lelki nyomorék embertől szabadítjuk meg a Világot. Nincs szánalmasabb dolog, mint amikor valamelyik híres ember fia, apja örökébe lép és egy rakás szerencsétlenség lesz belőle. Ez igaz a sportra, a művészetre és az üzleti életre is. És igaz a nem híres emberekre is. Sok céget ismerek, ahol azért imádkoznak a dolgozók, hogy a főnök gyerekei utazzanak el nyaralni jó messzire, hogy nyugodtan tudjanak dolgozni, és a gyerekek ne ártsanak a cégnek.
Nem véletlen, hogy az árvák között sokkal nagyobb arányban vannak sikeres emberek.
Fogadd el, hogy a gyermekeid saját küldetést kapnak. Ne terheld őket a saját megvalósult és nem megvalósult álmaiddal. Engedd el őket, hogy ők is elinduljanak az álmaik felé!
Kulcsár Tibor: A világon élni csak hősként érdemes!
„A társadalom fél, nagyon fél azoktól, akik ismerik önmagukat. Nekik ugyanis van egyfajta hatalmuk, egyfajta aurájuk és vonzerejük, azaz karizmájuk, ami képes a fiatal, még életteli embereket kiemelni a hagyományos rabságból…
Egy megvilágosodott embert nem lehet rabszolgává tenni.
Ez a probléma: őt nem lehet bebörtönözni… Mindenképpen nehéz befogadni egy olyan géniuszt, aki tud valamit a bensőről, hiszen belőle elkerülhetetlenül felforgató erő lesz.
A tömegek nem akarják, hogy háborgassák őket, még akkor sem, ha épp boldogtalanok: mert boldogtalanok ugyan, de hozzá vannak szokva a boldogtalanságukhoz. És így mindenki, aki nem boldogtalan, idegennek tűnik számukra.
A megvilágosodott ember a legnagyobb idegen a világon: úgy tűnik, ő senkihez nem tartozik. Nincs az a szervezet, nincs az a közösség, nincs az a társadalom vagy nemzet, mely korlátok közé szorítaná.”
Osho Zen Tarot: A Lázadó
Az élet nem arról szól, hogy mindenkinek örömet szerezzünk, hanem arról, hogy senkit ne bántsunk.
Ha mindenki így tenne, boldogabb lenne a világ.
És szebb.Sokkal szebb.
Szép idők
„Légy becsületes, tisztességes és igaz! Ezek azok az emberi értékek, melyeken nemzeteknek, országoknak épülniök kell. Hamis szó, hamis cselekedet ingoványba vezet. Aki csalásra épít: nyakát töri. A felelőtlen ember homokra épít, amit elfúj a szél, és elmos az eső. A becsületesség olyan, mint a sziklakő: kemény és maradandó. Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövendő az igazaké. Haladj csak bátran a becsület és tisztesség útján, a jövendő az igazakkal van.”
Wass Albert
„Ha neked van egy kenyered, nekem pedig egy euróm, és az eurómmal megveszem a kenyeredet, akkor a csere végén nálam lesz a kenyér, nálad pedig az euró. Tökéletes egyensúlynak tűnik, nemdebár? Ez egy tisztességes anyagi tranzakció.
Most képzeld el, hogy neked van egy Verlaine-szonetted, vagy ismered Pitagorasz tételét, nekem pedig semmim sincs. Ha engem tanítasz, akkor a csere végén én megtanulom a szonettet és a tételt, de azok nálad is megmaradnak. Ebben az esetben nemcsak egyensúly jön létre, hanem növekedés is…
Az áruk elfogynak, de a kultúra a végtelenségig bővül.”
Michel Serres (1930-) francia filozófus, a Francia Akadémia tagja.
„Amikor már lelkifurdalás nélkül tudsz nemet mondani,
amikor már nem félsz néha kicsit elrontani,
amikor már tudod, melyik a te frizurád,
amikor már mered vörösre rúzsozni a szád,
amikor élvezni kezded a vörösbor zamatát,
amikor a tükörképed visszakacsint rád,
amikor már nyugodtan kiállsz magadért,
amikor már jobban érdekel a meddig, mint a miért,
amikor megérted a barátság lényegét,
amikor nem vágyod már a megszokás kényelmét,
amikor már azt tudod mondani, sajnálom,
amikor nem számít, hány gyertya van a tortádon,
amikor már nem kattogsz semmiségen,
amikor már elengeded a görcsösséget,
amikor nem hajt már a forradalmár véred,
amikor tudod, hogy csak akkor lesz, ha kéred,
amikor nem szégyellsz valamit nem tudni,
amikor már nem akarsz többé okoskodni,
amikor mosolyogsz csak, ha valaki kinevet,
amikor mindennél büszkébben mondod ki a neved,
amikor felvállalod minden mániádat, hibádat,
amikor tudod már, hogy hogy mondd el az imádat,
amikor lassan megérted az egész létezést,
amikor már nem rémiszt meg többé a szeretés,
amikor látod elmúlni a földi testet,
amikor lényedben élsz meg minden percet,
amikor megérzed, hogy lelassulni maga az élet,
amikor felfogod, hogy többé nincs mitől félned,
akkor érted majd meg, hogy
TE MAGAD VAGY A LÉNYEG.”- A bölcsesség tengere
Meg kell mutassam az embereknek, hogy nem a vagyon teszi az urat, hanem az erkölcs. És hogy nem a rendszerek a fontosak az emberiség életében, hanem a hűség, a tisztesség és a jóakarat.
/Wass Albert/
…Hiába mutatjuk….mindig a pénz az „úr”…!KM.
“Nem válogatom meg az embereket az életemben a külsejük, végzettségük, társadalmi pozíciójuk, rangjuk, ismertségük, anyagi jólétük alapján, de még a múltjuk sem különösebben érdekel.
Viszont kérdés nélkül zárom ki azokat, akiket a rosszindulat vezérel, akik átlépik a határaimat, akik nem empatikusak, akik bántani akarnak és akik egy pillanatra is veszélyeztetik a testi, lelki vagy szellemi épségemet.
Azt hiszem, ez az egyik legfontosabb lecke amit eddigi életem során megtanultam.
Rajtad nincs hatalmam változtatni, a veled való helyzetemen igen.”
Lőrinczi Emese
SOK ILYEN EMBER KELLENE A VILÁGNAK…
„A világnak szüksége van olyan emberekre, akiket nem lehet megvásárolni, akiket köt az adott szavuk, akik a jellemet többre tartják a jómódnál,
akiknek van véleményük és akaratuk,
akik többek a hivatásuknál, akik nem haboznak kockáztatni, lehetőségeket megragadni,
akik nem vesztik el egyéniségüket a tömegben, akik éppoly őszinték a kis dolgokban, mint a nagyokban,
akik nem hajlandóak megalkudni a rosszal, akiknek törekvéseik nem korlátozódnak saját önző kívánságaikra,
akik nem mondják, hogy azért teszik, mert mindenki ezt csinálja,
akik hűek a barátaikhoz jó hírben és rossz hírben, ínségben és bőségben, akik nem hiszik, hogy a sikerhez vezető út a ravaszság, dörzsöltség és makacsság,
akik nem félnek kiállni az igazságért, még ha ez nem is népszerű,
akik nyomatékosan nemet mondanak, még ha az egész világ igent mond is.” Ted Engstrőm
…A világnak CSAK ILYEN EMBEREKRE van szüksége!…KM.