Gondolatok2

ADJ MAGADNAK IDŐT A PIHENÉSRE.

Ha a pihenést „lespórolod” az Életedből, akkor kimerülnek a belső tartalékaid. … Mind a Lélek és mind a Test „elgyengül”.

Szánj időt a pihenésre !!! Ez idő alatt regenerálódik a Test és a Lélek is megtalálja a belső megoldásait.

ღ Tiszta Igaz Fény világítsa be az Utad, … ☆ Gretael

Ha folyamatosan keményen hajszoljuk magunkat anélkül, hogy egy kicsit is lazítanánk, az ugyanolyan, mintha autót vezetnénk, és sosem töltenénk meg a tankot. A pihenés fontos, és minél elfoglaltabbak vagyunk, annál nélkülözhetetlenebb.

(Kate Middleton)

Hátul ült, és azt mondták, hogy félénk.

Elölről vezetett, és gyűlölték a büszkeségét.

Tanácsot kértek tőle, majd megkérdőjelezték az útmutatásait.

Nyilvánosan megbélyegezték, aztán megdöbbentek a hallgatásán.

Amikor nem voltak ambíciói, azt mondták, ez szomorú. …

Így hát elmondta nekik az álmait, – erre azt mondták, hogy őrült.

Azt mondták neki, hogy meghallgatják, majd befogták a fülüket.

És megölelték, … miközben nevettek a félelmein.

És hallgatta az egészet, és arra gondolt, hogy azzá a lánnyá kellene válnia, aki – szerintük (!) – a lehető legjobb. 😮

De egy nap megkérdezte magától, mi a legjobb NEKI?

Ahelyett, hogy mindenki másnak akarna megfelelni. …

🌳 Így hát elsétált az erdőbe, és ott állt a fákkal,

Hallotta a szél suttogását és a levelek táncát.

Beszélt a fűznek, a szilnek és a fenyőnek,

És időről időre elmondta a fáknak, amit mások mondtak neki.

Elmondta, hogy úgy érzi, sosem elég,

Vagy túl kevés, vagy túl sok, …

Túl hangos vagy túl halk, túl heves vagy túl gyenge, …

Túl bölcs vagy túl ostoba, túl merész vagy túl szelíd, …

🌲 Aztán talált egy kis tisztást fenyőkkel körülvéve,

És megállt… és hallotta, mit mondanak neki a fák:

És órákig ült ott, nem akart elmenni,

Mert az erdő nem szólt semmit, csak hagyta lélegezni.”

„Légy becsületes, tisztességes és igaz! Ezek azok az emberi értékek, melyeken nemzeteknek, országoknak épülniök kell. Hamis szó, hamis cselekedet ingoványba vezet. Aki csalásra épít: nyakát töri. A felelőtlen ember homokra épít, amit elfúj a szél, és elmos az eső. A becsületesség olyan, mint a sziklakő: kemény és maradandó. Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövendő az igazaké. Haladj csak bátran a becsület és tisztesség útján, a jövendő az igazakkal van.” /Wass Albert/

„És mi a boldogság?

A boldogság az, amikor becsukódik a házad ajtaja, és minden, amire szükséged van, odabent van – a szeretett emberek, a meghitt otthon melege és az összetartozás érzése.

Az az érzés, amikor olyanok vesznek körül, akik örömet okoznak az életedben, és tudod, hogy mindened megvan, ami ahhoz kell, hogy elégedett légy, ott, azokon a falakon belül.

Ez az a lelki nyugalom, amely abból fakad, hogy pontosan ott vagy, ahová való vagy, azokkal az emberekkel, akik megtölti a szívedet. „

„A kutyák talán azért várnak türelmesen…mert tudják,hogy az élet sokszor annak szebb,aki vár…és nem annak aki tovább robog.”

(Léria Dipán)

Nem kell kérned, hogy bízzanak Benned, csak azt mondd, amit gondolsz, és azt tedd, amit mondasz!

Nem kell kérned, hogy higgyenek Neked, csak légy őszinte!

Bánj úgy másokkal, ahogyan szeretnéd, hogy Veled bánjanak!

Ha így teszel, sosem kell megkérdezned Magadtól azt, hogy mit rontottál el.

/Dorogi Gabriella/

“A jóság nem teszetoszaság,

a jó ember nem bokszzsák,

akit bárki üthet bármeddig,

néha az a jó, ha megálljt

parancsolunk az erőszaknak.

Aki jó, az tudja, mikor mi a jó,

ha nem tudja, rákérdez Istennél,

mert ismeri a telefonszámát,

aztán aszerint él. És ha

boksz-zsák-élet jut neki,

akkor is képes saját döntésből

a jóság mellett megmaradni,

hisz abban él, és az is őbenne.

A kedvesség nem nyáladzás,

nem becézgetés meg cukiskodás,

nagyon durva dolgokat meg lehet

mondani kedvesen, és most nem

a gyilkos kedvességre gondolok,

mert az csak virágcsokornak

álcázott revolver. A kedvesség

a másikra tekint, rá van tekintettel,

nem hánytorgatja sérelmeit,

nem hisztizik és nem borul ki,

mert sem a másikat nem akarja

elveszteni, sem valódi önmagát.

A szelídség nem betojiság,

hanem erő, sosem saját érdekét

vagy életét félti, nem reagál

pánikszerűen, tisztában van vele,

hogy mások haját leordítani

annyi, mint nem bízni magunkban,

a handabandázás pedig nem termeli,

hanem fogyasztja az energiát.

Egy darab szelíden kimondott NEMért

a fekete piacon simán adnak száz

vérfagyasztóan elüvöltött NEMet.

A szerénység nem önlefokozás,

nem vonja kétségbe álságosan

saját értékeit, hanem pusztán

ráébred arra, hogy nem érdemes

előtérbe tolni magát, hiszen

rengetegen rengeteg mindenhez

értenek nála jobban, viszont ha

nem tolakszik előre, még mindig

előfordulhat, hogy éppen rá

lesz szükség, és akkor előléphet

visszafogottan, de öntudatosan:

így lesznek az utolsókból elsők.

#miertengediisten#lackfijános

Sokan félreértenek. Sokan nem is ismernek, mégis elítélnek. Sokan csak a felszín alapján formálnak véleményt rólam. Sokan szeretnék, ha nem folytatnám, amibe belekezdtem.

De erre semmi esély.

A küldetésem annyira erősen él bennem, hogy minden áldott nap tenni fogok érte, amíg csak élek!!

Olyan erősen hiszem, hogy a magyar nemzet lesz az egyik legboldogabb, legpozitívabb nép a Földön, hogy erre bármit rátennék. Az életemet legalábbis mindenképpen.

Aki veszi a fáradtságot, hogy egy kicsit mögé nézzen a dolgoknak, aki ismer, az tudja, hogy ki vagyok, és mi az, ami mozgat.

Ahogyan Ralph Waldo Emerson megfogalmazta: „Tudni azt, hogy akár csak egyetlen élet is könnyebbé vált azáltal, hogy éltél. Ez jelenti a sikert.”

Ezért teszek minden áldott nap. Hogy jobbá tehessem az emberek életét. Hogy akár csak egyetlen ember élete is egy kicsivel könnyebbé váljon azáltal, hogy én vagyok.

Nem, nem vagyok tökéletes. Ez tény. Van mit tanulnom, és teszem is ezt minden áldott nap az elmúlt 12 évben. Egyetlen napot sem hagytam ki, hogy képezzem magam az emberi kapcsolatok, a pszichológia, a legújabb agykutatások, a tudatalatti működése, vagy akár a kvantumfizika területén.

Nem vagyok tökéletes, ez tény. De nagyon szeretem az embereket, és szolgálni fogom őket minden eszközzel, minden tudásommal.

Nem, nem vagyok tökéletes. Tény. Ezt persze sokan észreveszik. De azt, hogy alapítványt indítottunk, ami a fiatalok fejlődését szolgálja és amit csodálatos módon van lehetőségem tízmilliós nagyságrendben támogatni, azt alig-alig.

Nem, nem vagyok tökéletes, ez tény. De egy dolgot mégsem teszek. Nem kritizálok másokat. (Az egyik kicsit átköltött mondásom, hogy élőkről vagy jót vagy semmit. 🙂 )

Mindegy, hogy ki, mit gondol rólam, hiszen nem ez a lényeg, ehhez semmi közöm. Ahhoz viszont igen, hogy megteszem azt, ami tőlem telik. Ma is, holnap is, minden áldott nap.

Ez így volt eddig is, és így lesz a jövőben is.

…és bár nem vagyok tökéletes, sokan vagytok, akik szerettek, biztattok, amit nagyon szépen köszönök nektek!!! 🙂

Nagyon köszönöm, hogy vagytok, hogy lehetek!!!

„Ha nem érzel magadban szeretetet embertársaid iránt, akkor ülj csendesen, foglalkozzál a magad dolgával, amivel akarsz, csak az emberekkel ne.”
(Lev Tolsztoj)

Hálás vagyok az Életemért, Értetek! ❤

Szeretettel,

Péter

EGY NÁRCISZTIKUS VALLOMÁSA…

Hazug világban élek,

és azt hiszem, ez a normális.

Hazudok nem csak neked,

Hanem magamnak is.

Nem tudok szeretni,

mert engem sem szerettek.

Azt hittem egész életemben, hogy a bántás a szeretet.

Ezért bántalak téged is, mert így ‘szeretlek’.

Látom, hogy fáj és szenvedsz, de örömmel tölt el.

Nem tudok együttérezni veled, hiába sírsz,

fenyegetésnek veszem, ha a hibáimról írsz.

Félek, hogy meglátod a gyengeségeimet,

Ezért álarcot húzok minden áldott reggel.

Muszáj játszanom a tökéletes embert,

Ez ad energiát az életemhez.

Eljátszom, hogy szeretetben és boldogságban élek,

Dühös leszek, ha lerombolod a tökéletes képem!

Addig vagy jó számomra, amíg csodálattal nézel.

Megszűnsz létezni,

Ha nem rajongsz értem.

Hisztizek és durcás leszek amikor ellenkezel,

A te világodat úgysem értem meg!

Minden történjen úgy, ahogy én akarom,

Ekkor megnyugszom és ‘boldog’ vagyok.

Nem számít a te érzésed ne haragudj,

A világom akkor tökéletes ha én irányítom!

Kell az impulzus, ez éltet engem.

Ne várj hűséget, én így szeretek.

Ameddig hasznom van belőled, nem hagylak el!

Muszáj játszanom veled, ez éltet.

Titkolom előtted, hogy álarcot hordok,

Minden nap eljátszom, hogy a tökéletes társad vagyok.

Néha már fáradok az enyelgésbe,

Az intimitás nem vonz csak a szenvedésed.

Jó téged bántani, ezért provokállak.

Igyekszem, hogy valódi énem sose lássad.

Annyiszor csaplak be és mindig hiszel nekem,

Hogy a kapcsolatunk majd egyszer harmónikus lesz.

Azt sem tudom, hogy az milyen,

Mivel engem nem így neveltek fel.

A normális értékrendet nem ismerem.

Gyenge ember vagyok, de ezt sosem mutatom meg,

Azért vagyok agresszív, hogy tisztelj engem.

Én nem tudlak tisztelni, ne is várd el,

Szeretem, ha a határaidat feszegethetem.

Irigy vagyok rád,

Mert van önbizalmad!

Gyűlöllek is ezért és elpusztítalak, minden jó tulajdonságodtól megfosztalak.

Mert belőlem hiányzik, ami benned van,

szétvet a düh, hogy jó ember vagy!”

Rena Soldier naplója

Azt gondolom, hogy a legnagyobb irigységet azok az emberek váltják ki másokból, akik belül szabadok. Akik megfelelések nélkül szabadon élnek, szabadon döntenek, szabadon éreznek.

A belső szabadsággal rendelkező emberek bátrak, mernek és fognak is változtatni. Azért születtek, hogy megmutassák nekünk, hogy lehet másképp, hogy van egy olyan élet, ahol nem kell önmagunkat felkínálni, majd értékes árucikként eladni.

Ha elérkeznek az élet egyik sorskereszteződéséhez, akkor mindig azt az irányt választják, ahol áramlás van, ahol lehetőségek vannak, ahol önmaguk hozhatnak döntés a saját életük felett.

Akkor is döntenek, amikor mások hagyják, hogy döntsenek felettük. Akkor is lépnek, amikor mindenki más megáll.

Akkor is hisznek, amikor mások már a reményt is feladták. Korunk szabadságharcosai megmutatják, hogy milyen lenne az élet félelmek nélkül, hogy milyen spontán módon élni.

Életükkel mutatják, hogy bármilyen válság is érkezik, ők megőrzik belső béketűrésüket, és tudják az irányt. A legigazabb rájuk az, hogy tudják, hogy kinek és mikor kell nemet modani ahhoz, hogy az önmagukhoz való hűséget megőrizzék.

Sokan irigykedve figyelik őket, mert irigykedni mindig sokkal könnyebb, mint a saját sorsunkért felelősséget vállalni és dönteni.

Ha neked is azt szokták mondani, hogy neked könnyű? – ha igen akkor biztos, hogy a szabadság ritmusa dobban a szívedben.

Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta

Ha megkérdezzük, mitől boldog valaki, a rövid válaszom az, hogy attól, ha van olyan ember az életében, aki szereti és megérti őt, elfogadja és bízik benne. Erre van szükségünk! Ezt a hiányt szokták pótolni egyéb dolgokkal, pénzzel, hatalommal, de ezektől senki nem lesz boldogabb.

Pálhegyi Ferenc

„A pokol üres, az ördögök a felszínen vannak” William Shakespeare

„„Marketingemberek” kora

Új embertípus jelent meg és van terjedőben széles e hazában, de ugyanúgy világszerte – ez a marketingember. Ez az új embertípus nem a szakmája szerint marketinges, hanem az életfelfogása szerint az. Röviden összefoglalva a lényeget: az ilyen ember sosem az igazat mondja, hanem azt, amit kell.

Célorientáltság és haszonelvűség – ebben a két szóban lehetne összefoglalni a marketingember lényegét. Nem arról van szó, hogy egyszerű hazudozó lenne, ennél árnyaltabb a kép. Mert mondhat éppen igazat is, ha a helyzet úgy hozza, hiszen nem notórius hazudozó, csak az igazság kimondása nem tartozik a prioritásai közé. Valójában nem is hisz abban, hogy van abszolút igazság. Minden relatív, magyarázza meg magának is, mindenkinek megvan a maga igazsága, az egész csak nézőpont kérdése. És mindenki a maga igazságát képviseli az igazságok nagy vetélkedőjében, csak van ki ügyesebben és van, aki ügyetlenebbül. Az egész világ ilyen személyes kis igazságok versengéséből áll össze, ahol az erősebb túlél, a gyengébb elvérzik, hasonlóan a fajok evolúciós kiválasztódásához.

Igazságokról beszéltünk eddig, pedig valójában helyesebb lenne érdekekről, mert az igazság feltételez valamilyen erkölcsi viszonyulást, hogy mégiscsak van igaz és hamis, jó és rossz. A marketingember fejében ezek a kategóriák már rég jelentésüket vesztették, az egyetlen dolog, ami számára értelmezhető, az az érdek, ami ugyebár se nem jó, se nem rossz, se nem igaz, se nem hamis. „Angliának nincsenek örök barátai, Angliának nincsenek örök ellenségei, Angliának érdekei vannak”, mondta volt Lord Palmer egykori brit miniszterelnök.

Az élet tehát az érdekek harca és a marketingember eszerint osztja fel a világot – na, nem barátokra és ellenségekre, hanem hasznosokra és haszontalanokra…”

F.:https://www.facebook.com/share/p/6Np4tVrNCJfs23S6/

Bölcsességek Ernest Hemingwaytől:

„Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap, gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat. Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd, ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed. Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed, gondjaid közt tartogat még csodákat az életed. Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd: A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.”

„Most ne azon tanakodjál, hogy mid nincs. Azon törd a fejed, hogy mihez tudsz fogni azzal, amid van.”

„Ha vége szakad valaminek, akár rossz volt az, akár jó, mindenképpen űr marad a helyén. Ha rossz volt, az űr magától is megtelik. Ha jó, akkor csak úgy lehet megszüntetni, ha a helyébe az ember valami jobbat talál.”

„Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.”

„A képet nézd elfogulatlanul, a könyvet olvasd nyílt szívvel, mint a tied, az életedet meg éljed, ez az egész”

A sport megtanít becsületesen győzni vagy emelt fővel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít.”

„Senki nem tudhatja, mi rejlik benne, amíg meg nem próbálja kideríteni.”

„Azzal, hogy egyik helyről a másikra szaladsz, még nem szabadulsz meg önmagadtól.”

„A töprengés éppoly veszedelmes, mint a félelem.”

„Megérteni annyi, mint megbocsájtani.”

Nincs semmi nemes abban, hogy a társad fölé emelkedsz, az igazán nemes tett az, ha saját korábbi éned fölé emelkedsz.”

„Biztos lehetsz benne, hogy mindig lesz tavasz, s a folyó újra folyni fog, amikor felenged a fagy.”

WASS ALBERT: PATKÁNYOK HONFOGLALÁSA

Tanulságos mese fiatal magyaroknak

Az ember háza ott állt a dombon és uralkodott. Uralkodott a kerten, fákon, bokrokon és veteményeken. Uralkodott a szántóföldeken, réteken és legelőkön, és uralkodott az erdőn is, amelyik a domb mögött kezdődött és felnyúlt egészen a hegyekig. A fák gyümölcsöt teremtek, a gyümölcsöt leszedte az ember, aki a házban élt, és eltette télire. Összegyűjtötte a veteményt és a pincébe rakta, hogy ne érhesse a fagy. A szántóföldekről begyűjtötte a gabonát, a rétekről a szénát és az erdőből a tüzelőfát. És mindent úgy helyezett el a házban, vagy a ház körül, ahogy az a legcélszerűbb volt. Tél kezdetén beterelte állatait a legelőről, meleg istállókban adott szállást nekik, és gondoskodott róluk. Így élt az ember.

Még tudni kell azt is, hogy a ház kéményén tavasztól őszig gólyák álldogáltak, s az eresz alatt egy fecskepár fészkelt. Tudni kell, hogy tavasszal rügyező nyírfák illata vette körül a házat, s nyáron madárdal és sok virág.

A háznak nagy vaskos falai voltak, s az ember évente egyszer fehérre meszelte őket, kivéve ott, ahol vadrózsa kúszott reá. Ez a vadrózsa június derekán virágzott, s olyankor a szélesre tárt ablakon keresztül az illat beömlött a szobákba.

Így élt a ház és benne az ember, sokáig. Egy borús őszi napon, mikor az eső zsinóron lógott az égből, valahonnan két kis ázott szürke patkány érkezett. Messziről jöttek, fáztak és éhesek voltak. Meglátták a házat, besurrantak a nyitva hagyott ajtón és elrejtőztek a pincében. Ennivalót bőven találtak, jól laktak és hamarosan hízni kezdtek. Télen már fiaik voltak s tavaszra megint. A fiatal patkányok, akik ott nőttek fel, már otthonuknak érezték a házat, és úgy futkostak a pincében, mintha övék lett volna.

Az ember eleinte meg sem látta őket. Később észrevette ugyan, hogy valami eszi a veteményt, de nem törődött vele. Volt elég. Jutott belőle annak, aki éhes. Egyszer aztán meglátott egy fal mellett elszaladó patkányt. Milyen apró és milyen félénk – gondolta. Éljen hát ő is, ha akar.

És telt az idő, és a patkányok szaporodtak. Először feltúrták a pincét. Aztán ásni kezdték a falakat. Kanyargós, mély lyukakat fúrtak belé, keresztül-kasul, és itt-ott már a szobákba is eljutottak. Az ember csóválta a fejét, mikor szobájában az első patkánylyukat meglátta. És mert nem szerette a rendetlenséget: betömte, és bemeszelte a nyílást. Másnap reggelre újra ott volt. Az ember háromszor egymás után tömte be, és a patkányok háromszor egymás után fúrták ki megint. Akkor az ember legyintett, és azt gondolta:

– Ők is kell, hogy éljenek. S ha nekik csak így jó, hát legyen. És attól kezdve nem tömte be többé a lyukakat. A patkányok pedig rohamosan szaporodtak tovább, és szaporodtak a lyukak a ház falában is. Már nemcsak a pincében, hanem a kamarában, a padláson, sőt éjszakánként a szobákba is besurrantak, és megrágtak minden megrághatót. Egyszer aztán, amikor az ünneplő csizmáját kezdték rágni, az ember megharagudott, és odasújtott baltájával. Az egyik patkányt fejbe találta éppen, s a patkány kimúlt. Vérig sértve röffentek össze erre a patkányok. És azonnal kihirdették, hogy az ember ellenség, aki nem hagyja őket élni, szabadságukat korlátozza, jogaikat mellőzi, gyilkos, gonosz és önző.

– Nem leszünk a rabszolgái tovább! – visította a főpatkány egy zsírosbödön tetejéről. – Követeljük a szabadságunkat, és a jogainkat. – És a patkányok elhatározták, hogy harcot kezdenek az ember ellen. Az ember minderről nem tudott semmit. Haragját hamar elfeledte, vett más ünneplő csizmát magának, és nem törődött a patkányokkal tovább. Pedig akkor már rengeteg sokan voltak. Megették a pincében az összes veteményt, a kamarában az összes lisztet, és az összes sajtot, sőt már a szalonnát is rágni kezdték, pedig tudták, hogy az az ember legféltettebb kincse, amiből még a kutyájának sem ad.

Az ember, mikor ezt észrevette, fogta a megmaradt szalonnát, rúdra kötőzte, s a rudat a dróttal felakasztotta a gerendára. Ebből lett aztán csak igazán nagy felháborodás a patkányok kőzött. – Szemtelenség, gyalázat! – kiabálták, mikor rájöttek, hogy nem férkőzhetnek hozzá. – Elrabolja az élelmünket, kifoszt, kizsákmányol! Nem tűrjük tovább! – És fellázadtak. – Mienk a ház – hirdették ki maguk között -, mienk is volt örökké, csak megtűrtük benne az embert, amíg jól viselte magát! De most elég!

S egy éjszaka, amikor aludt, rárohantak az emberre, összeharapták, kikergették a házból, messzire elüldözték, s aztán büszkén kihirdették a kertnek, a fáknak, az állatoknak és a madaraknak még a virágoknak is -, hogy a ház ezentúl nem emberország többé, hanem patkányország, jog és törvény szerint. S azzal uralkodni kezdtek patkánymódra. Mindent felfaltak, ami ehető volt, és mindent megrágtak, ami nem volt ehető, de szemük elé került. Kiürült rendre a pince, a kamara és a gabonás. Elköltöztek a madarak, elpusztultak a virágok, a ház fala omlani kezdett és megfeketedett, fák és virágok illatát bűz váltotta föl. A vetemény ott pusztult a földben, mert nem szedte ki senki. A gyümölcs megérett, lehullt, és elrohadt. A gabona aratatlan maradt, kimosta az eső, és kicsépelte a szél. És eljött a tél, és a patkányok addigra mar megettek mindent, ami ehető volt, megrágtak mindent, ami rágható volt. A falak tele voltak lyukakkal, a tetőről lehullott a cserép, ablakok és ajtók alatt öles nyílások tátongtak. És akkor éhezni kezdtek, mert nem volt egy szem gabona több, és az ajtók hasadékain, meg a falak odvain besüvített a szél, a megrongált tetőn behullott a hó, és nem tudtak segíteni magukon.

Először veszekedni kezdtek, marták és ölték egymást, rágták és ették egymást, de végül is nem tehettek egyebet: fölkerekedtek és otthagyták a tönkretett birodalmat.

Az ember pedig tavaszra szépen visszajött megint, rendbe hozta a tetőt, kitakarította a házat, a falakat megigazította, kimeszelte, a földet felszántotta, vetett és ültetett, s mire megjött a nyár, újra virágillat és madárdal vette körút a házat. Őszire ismét megtelt a pince, a kamara és a gabonás, és mire jött a tél, olyan volt már minden, mintha semmi sem történt volna.

Azonban elrejtőzve maradt mégis néhány patkány a falakban, vagy a pince gödreiben. És amikor az ember észrevette, hogy újra szaporodni kezdenek, hosszasan elgondolkodott, hogy mit is tegyen velük.

Ti is gondolkodjatok, s asszerint cselekedjetek!