Virágvasárnapi jellegzetes népszokások közzé tartozott a kiszejárás, és a villőzés.
A kiszehajtás, kiszejárás, kiszehordás virágvasárnapi leányszokás a magyar nyelvterület egy részén: Nyitra, Hont, Nógrád, Pest és Heves megye egyes községeiben. A kisze többnyire menyecskének öltöztetett szalmabáb, melyet kici, kiszőce, kicevice, banya néven is emlegettek. A lányok énekszóval vitték végig a falun, majd a falu végén vízbe vetették, vagy elégettek. A bábu a különböző magyarázatok szerint a tél, a böjt, a betegség megszemélyesítője lehetett. A kiszehajtást a bábu elkészítése, ruhájának összeszedése előzte meg. Fiatal menyecske ruháját, vagy csúnya, rossz ruhákat aggattak rá. Öltöztetéséhez és viteléhez különböző hiedelmek fűződtek: aki öltözteti vagy elsőnek felkapja, hamarosan férjhez megy; ha véletlenül visszafordul a bábu, attól tartottak, hogy visszajön a betegség a faluba és elveri a határt a jég. Ahol a kiszét vízbe vetették, minden lány egy-egy szalmacsomót dobott a vízbe. Úgy hitték, akinek a szalmacsomója elúszik, még abban az esztendőben férjhez megy. Másutt a vizes szalmacsomóval dörgölték az arcukat, hogy ne legyenek szeplősek és egészségesek maradjanak.
A villőzés jellegzetes virágvasárnapi leányszokás Zobor alján. A zoborvidéki (Nyitra vármegye) magyar falvakban virágvasárnap a kiszehajtás után a lányok feldíszített, villőnek nevezett fűzfaágakkal sorra járták a házakat. A villőágakat felszalagozták, esetleg kifújt tojásokkal díszítették. A villőfa mérete szinte falvanként változott. Pl. Menyhén (Nyitra vármegye) valamennyi lány kezében volt kisebb villőág. Énekük végeztével a gazdasszony letört egy kis gallyat az ágról és „Mind menjetek férjhez!” szavakkal megveregette a lányokat. Volt, ahol a két szokás, a kiszehajtás és a villőzés – a kisze kivitele és a villő behozatala – összekapcsolódott, ott feltehetően a tél kivitelét, illetve a tavasz behozatalát jelképezi.
/Forrás: http://tudasbazis.sulinet.hu
barkaszentelés hagyománya
Virágvasárnaphoz számtalan népszokás kapcsolódik, többek között a barkaszentelés, amely elhárítja a rontásokat, megvédi tulajdonosa házát a vihartól és tűztől, veteményesébe tűzve pedig a terményt is növeli a magyar népszokások szerint – mondta Havay Viktória néprajzkutató az M1 aktuális csatornán szombaton.
Kultúra / 2019.04.13.
A római katolikus szokások szerint a barkát a virágvasárnapi szentmise előtt a pap megáldja, a hívek pedig a mise végén hazaviszik, majd a következő év hamvazószerdáján elégetik, ezzel készülve az új böjti időszakra – közölte a néprajzkutató.
A barka szimbolikája leginkább Jézus Jeruzsálembe vonulásánál földre terített pálmaágak jelentésének felel meg. A pálmaág a Makkabeus testvérek politikai lázadását jelképezi, és azért terítették Jézus elé, mert egyfajta szabadságharcost láttak benne.
Március 25 – Gyümölcsoltó Boldogasszony napja
Március 25. a keresztény hagyomány szerint Jézus fogantatásának napja. A magyar hagyományba gyorsan beépült ez az ünnepnap, hiszen a pogány magyar vallásban jelentős szerepe volt a Boldogasszonynak (Nagyasszonynak), aki a termékenység, a gyermekáldás, a szülés segítője volt. Pogány gyökereket a rómaiak is hozzátettek ehhez az ünnephez, hiszen Magna Mater, minden istenek anyja, a termékenység istennője is komoly kultusszal rendelkezett. Szűz Mária ünnepe tehát szervesen kapcsolódik a korábbi pogány ünnepekhez.
A hagyomány szerint ekkor kellett a gyümölcsfákon az oltást, szemzést elkezdeni. Az e napon oltott vesszőket letörni nem volt ildomos, mert az a hagyomány szerint szerencsétlenséget jelentett, s az ágakból ilyenkor vér folyt.
Szeged népe szerint a szemzett fából nem jó másnak adni, mert ezzel a termést odaadnák. Vannak azonban olyan vidékek is, ahol a Boldogasszonykor a gyümölcsfáról vágott gallyat eltüzelik, ezzel akadályozzák meg a fák férgesedését.
Más hiedelmek is előfordulnak a fákkal kapcsolatban, amik csak erre a napra érvényesek. Ha olyan fa van a kertben, amelyik nem terem, azt is termővé lehet tenni, méghozzá a fa megfenyegetésével. A moldvai csángók ezen a napon megfenyegették a terméketlen fákat, hogy kivágják. Azt mondták a terméketlen fának, hogy ki fogják vágni a haszontalanság miatt. Sőt! Fűrésszel a kézben kellett megfenyegetni ezen a napon. Állítólag ez az eljárás bő termést eredményezett. Néhol ezen a napon vetették el a paradicsom magvakat.
Ezt a napot a magyar néphagyomány a tavasz végleges eljövetelének tartotta. Ilyenkor indult a halászati munka, a fű is ekkor kezdett sarjadni a pásztorok örömére, s a madarak végre teljes számban visszaérkeztek téli útjukról.
A szokásos időjárás megfigyelések,jóslatok szerint ha rossz idő volt ekkor, az még a további rossz időjárást ígért, némely területeken a békák kuruttyolását figyelték, s ha hangosak voltak, még további 40 nap rossz időt ígért. Volt hely, ahol aznap vörösbort ittak és kukoricát pattogtattak, hogy a fák, növények és a szőlő vére gyarapodjék, s a rügyek könnyen kipattanhassanak.
/Forrás: https://korkep.sk/, http://www.bor-neked.hu/
Falusi Hagyományőrzés
Március 21. – Benedek és a tavasz első napja 
Benedek, zsákkal hozd a meleget, gyűszűvel a hideget!
Sándor, József meg Benedek ereszti ki zsákjukból a meleget, de Benedek még a szárnyas rovarokat is. Sándor, és József a néphagyományban nem nagyon kedvelt, mert zsákjukból szabadulva a böjti szeleik szétkócolják a zsúpfedeles háztetőket. Benedek ellenben kedvelt, mert vele a naptár szerint is megjön a tavasz.
Március 21. elvileg a csillagászati tavasz kezdete mikoris a nappalok és az éjszakák hossza az egész földgolyón egyenlő. Innen a neve „napéjegyenlőség”. Innentől kezdve a nappalok tovább hosszabbodnak az éjszaka kárára. A tavasz elkezdődik, bármit mutat a hőmérő!
Március 21-e Nursiai Szent Benedeknek, a bencés rendet alapítójának ünnepe s, mely nem véletlenül került a böjti időszakba. Benedek ugyanis egy megközelíthetetlen barlangban remetéskedett, és böjti maradékon élt, amit egy remetetársa eregetett le neki kötélen. Aztán meghalt a segítőkész társ, az ördög pedig, aki igencsak haragudott a szentre, eltörte a harangocskát, amivel a világnak jelt adhatott volna. Benedeket az isteni gondviselés mentette meg az éhenhalástól.
Benedek napján zsírt és fokhagymát szenteltek, melynek azután gyógyító erőt tulajdonítottak. Szeged környékén a Benedek-napon duggatott hagymát Bertalan napján (augusztus 24-én) szedték fel, utána a háztetőre rakták, ahol hét napon át érte a napsugár és hat éjszaka a harmat. Ennek a hagymának a főzetével a betegek fejét és hasát mosogatták. A marhák felfúvódásának gyógyítására is alkalmasnak tartották a Benedek napján vetett hagymát.
Időjárásjóslásra is van adat: a bukovinai székelyek úgy vélték, ha ezen a napon dörög az ég, akkor száraz lesz a nyár. Másutt a három jeles nap együttes megfigyeléséből vontak le következtetéseket: ha ezekben a napokban kisüt a nap, akkor hosszú, meleg nyár várható, ha meg nem , akkor hosszú, lucskos őszre lehet számítani.
Sándor, József, Benedek az új tavasznak, az új élet kezdetének szimbóluma, amikor végérvényesen meghátrál a legyőzhetetlennek tűnő hideg tél, és diadalmaskodik a kikelet. Van okunk örülni!
„Forrás:Tánczos Erzsébet írása”
Március 18,19,20 – „Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget”
Az egész magyar nyelvterületen közismert időjárási regula: „Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget!”
Sándor napja az első meleget hozó szent napja. Sándor napját a bukovinai magyarok a zab és árpa, Jászdózsán a fehér bab vetőnapjának tartották, hogy jobb legyen a termés. A Dél-Alföldön sokfelé Sándor napján hajtották ki először a nyájat a juhászok.
A három jeles nap közül szokásokban és hiedelmekben a leggazdagabb József napja. A bukovinai magyarok körében ez a nap ünnep volt, a tavasz első napjának ünnepe, munkatilalommal. Szlavóniában úgy tartották, hogy József-napkor mindenkinek meg kell fürdenie és tiszta fehérneműt vennie. Dunaszerdahelyen József napja az iparosok ünnepe volt. Céhes zászlóikkal vonultak a templomba. A hagyomány szerint a madarak megszólalnak ezen a napon, mert „Szent József kiosztotta nekik a sípot”.
Időjárás- és termésjóslás is fűződik József napjához, sőt haláljóslás. Az Alföldön úgy vélik, ha szivárvány látható, a széles sárga sáv jó búzatermést, a széles piros sáv bő bortermést ígér. Az Ipoly menti falvakban a József-napi rossz idő sok halottat jelent abban az esztendőben. A Mura-vidéken úgy mondják: „amilyen az idő József-napkor, olyan lesz Péter Pálkor és szénahordáskor” .
Göcsejben József-napkor hajtották ki először a marhákat a legelőre. Másutt általában Szent György-nap volt a hagyományosan megszabott ideje. Göcsejben, ha az időjárás még nem kedvezett, akkor is kihajtották az állatokat ezen a napon, és csak később kezdték el a rendszeres legeltetést. József-nap a méhek kieresztésének is megszabott ideje. Algyőn a gazda a következő szavak kíséretében eresztette ki a méheket: „Atya, Fiú, Szentlélök Isten nevibe induljatok, rakodjatok, mindön mézet behordjatok!”. Medvesalján azt tartották, hogy József-napkor kell elkezdeni a szántást, mert akkor jó termés várható.
József-nap is a kedvelt névünnepek közé tartozik. A Drávaszögben az ünnepelteket a pincéjükben keresik fel, és ott folyik a névnapozás.
Ezen a napon érkeznek a fecskék, s ilyenkor mondogatták a gyerekek: „Fecskét látok, szeplőt hányok!” Az Ipoly menti falvakban úgy emlékeznek, hogy József-naptól már mezítláb jártak a gyerekek.
Benedek napján a század eleji göcseji adatok szerint zsírt és fokhagymát szenteltek, melynek azután gyógyító erőt tulajdonítottak. Szeged környékén a Benedek-napon duggatott hagymát Bertalan napján (aug. 24.) szedték fel, utána a háztetőre rakták, ahol hét nap érte a napsugár és hat éjszaka a harmat. Ennek a benedeki hagymának a főzetével a tífuszos betegek fejét és hasát mosogatták. Rábagyarmaton a marhák felfúvódásának gyógyítására tartották alkalmasnak a Benedek napján vetett hagymát.
Időjárásjóslásra is van adat: a bukovinai székelyek úgy vélték, ha ezen a napon dörög az ég, akkor száraz lesz a nyár.
A Bács megyei Topolyán a három jeles nap együttes megfigyeléséből vontak le következtetéseket: ha ezekben a napokban kisüt a nap, akkor hosszú, meleg nyár várható, ha nem süt ki, akkor hosszú, lucskos őszre lehet számítani.
/Forrás: http://mek.niif.hu/
178 évvel ezelőtt, 1848. március 13-án született a Nemzeti dal
A Nemzeti dal Petőfi Sándor legismertebb költeménye, amely az 1848–49-es forradalom és szabadságharc máig ható üzenete és a magyar hazafias költészet kiemelkedő alkotása.
Petőfi a verset 1848. március 13-án, két nappal a forradalom kitörése előtt írta. A vers kezdősora a hagyomány szerint Szikra Ferenc hatására megváltozott: amikor Szikra meglátta az eredeti kezdősort (Rajta magyar, hí a haza!) azt a megjegyzést tette Petőfinek, hogy: „Barátom, elébb talpra kell állítani a magyart, azután rajta!”. Petőfi megfogadta a tanácsot és átírta a sort.
Petőfi az események sodrásában is tudatában volt annak, hogy milyen jelentősége van a vers megírásának. Ezért ennek körülményeit is pontosan lejegyezte, elősegítve ezzel a költemény köré szövődő kultusz korai kialakulását:
„A nemzeti dalt két nappal előbb, március 13-kán írtam, azon lakomára, melyet az ifjuság március 19-kén akart adni, mely azonban az eddigi események következtében szükségtelenné válván, elmarad. Míg én az egyik asztalnál a nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának.”
A verset eredetileg arra a népgyűlésre szánta, melyet március 19-ére tervezett a pesti ifjúság. A bécsi forradalom hírére azonban felgyorsultak az események. 15-én először Pesten, a Pilvax kávéházban olvasta fel a verset.
A Nemzeti dal a 12 ponttal együtt az első volt, amit a szabad sajtó kinyomtatott az elfoglalt Landerer-nyomdában. (Petőfi egyébként ide elfelejtette magával vinni a kéziratot, ezért emlékezetből diktálta le.) Ezután a versből több ezer példányt osztottak szét a nép között.
Szerencsénkre Petőfi a március 15-ei eseményekről is részletes beszámolót hagyott az utókorra, így pontosan tudjuk, hol szavalta el szenvedélyes költeményét azon a napon. A Nemzeti dalt számos legenda és szóbeszéd övezi, az egyik legnépszerűbb és legelterjedtebb mítosz az, hogy Petőfi a Nemzeti Múzeum lépcsőin is verselt, a közhiedelemmel ellentétben viszont pont ott nem hangzott el a költemény.
Négy helyszínen szólt a Nemzeti dal tehát magától a költőtől, Petőfi Sándortól:
„E költemény buzdította március 15-kén a pesti ifjuságot. Elszavaltam először az ifjak kávéházában, azután az orvosi egyetemben, azután a szeminárium terén (most már 15-dik március tere), végre a nyomda előtt, mellyet erőszakosan elfoglaltunk, a Hatvani utcában (most Szabad sajtó utca) „
/Forrás: Wikipédia, https://petofi.hu, https://m.nyest.hu/
Régi magyar Bálint napi szokások, hiedelmek
Magyarországon a Bálint-napi népszokások nagy múltra tekintenek vissza.. Február 14.-e, a hagyomány szerint valamiképpen a szerelmesekhez, a párválasztáshoz kapcsolódik.
A magyar néphiedelmek szerint Bálint napján választanak párt a verebek, ezen a napon tartják lakodalmukat a madarak. Ilyenkor jönnek vissza a vadgalambok is azokra a területekre, ahonnan ősszel elköltöztek. Egyes vidékeken a madarak etetése is szokás volt ezen a napon, magokat szórtak ki, így járultak hozzá az emberek a madarak lakodalmához.
Muravidéken a fákra perecet, aprósüteményeket aggattak, és a gyerekek együtt lakodalmaztak, ujjongtak a madarakkal. Más helyeken a gazdák Bálint napkor, még napfelkelte előtt megkerülték a birtokot, vagy megmetszették a szőlő négy sarkán a tőkéket, hogy a tolvaj madarakat távol tartsák a szőlőtől.
A gyümölcsöskertekben ekkor kezdik el a fák metszését, és a néphit szerint, ha ezen a napon gyümölcsfát ültetnek, akkor gyorsabban megkapaszkodik, hamarabb rügyezik, gazdag termést fog hozni. Bálint napján jó tyúkot ültetni is, mert akkor a háznak szerencséje lesz az aprójószágban egészen a következő esztendő Bálint-napjáig. Ez a nap a tavasz közeledtét is jelenti, ideje beszerezni a vetőmagot.
A közeledő tavasz nem csak a madarak párosodási kedvét hozta meg, hanem a fiatalok is egyre többet gondoltak a szerelemre. Több szerelmi babonát is alkalmaztak ezen a napon. Úgy tartották, ha valamelyik leány madárral álmodik, az hamarosan férjhez fog menni. Naplemente után viszont nem volt szabad seperni a lánynak, mert akkor nem megy férjhez. Azt is javasolták, hogy akik nagyon szerelmesek, és azt akarják, hogy szerelmük örökös legyen, egymás hajának szálait süssék tésztába, és közösen egyék meg, akkor soha nem fogják elhagyni egymást.
A babona szerint Bálint nap reggelén egy szerelmes csók szerencsét hoz.
A hiedelem szerint, ha a lányok a Bálint-nap előtti éjfélkor a temetőbe mennek, megláthatják leendő férjüket. A párna alá helyezett babérlevélnek szintén az a célja, hogy a lányok álmukban megtudják, ki lesz a jövendőbeli párjuk. Az eljövendő gyermekáldást is ezen a napon lehet megtudni. Egy félbevágott alma magjait megszámolva megjósolható, hogy hány gyermeke lesz a fiatal feleségnek.
Néhány időjósló megfigyelés is kapcsolódik ehhez naphoz. A népi hagyomány szerint ha Bálint-napon hideg, száraz idő van, akkor jó lesz a termés. Ha a madarak csiripelése messzire hallatszik ezen a napon, jó idő lesz. Ha szeles az idő, az asszonyok nem örülnek, mert ez azt jelenti, nem lesz tojás egész évben. A férfiak meg az esőtől félnek, mert a hagyomány szerint akkor kukoricán kívül másból nem lesz jó termés.
Amikor még ez volt a kerti medence, a valódi hamisíthatatlan retró wellness. 
Nekünk még ez volt a Balaton. Amikor még nem kellett csak egy lavór, vagy kád + friss kútvíz és a tűző nyári nap és mi tökéletesen boldogok voltunk. Amíg az ebéd készült mi gyerekek a kertben fürödtünk és az is biztos volt, hogy estünk – keltünk a csúszós lavórból, kádból kijövet. De az nem is volt igazi élet ha nem volt kék – zöld foltos a térdünk. Amíg a papa krumplit pucolt a pincében a mama pedig jó kis zsírban sült rántott húst készített, mi élveztük a napsütés és a szabadságot. Mert az volt ám az igazi szabadság. Nyomj egy lájkot, ha emlékszel!
↓↓↓↓Kattints a képre és nézd meg↓↓↓
Amikor még ez volt a kerti medence, a valódi hamisíthatatlan retró wellness. 🙂 Nekünk még ez…
Január 6. – Vízkereszt ünnepe…története.
Január 6-án tartja a katolikus egyház , a Vízkereszt, más néven a három királyok, vagy a napkeleti bölcsek ünnepét, amely az egyik katolikus főünnep. Ez a nap a karácsonyi ünnepek zárónapja, és egyben a farsangi időszak kezdete.
Ekkor emlékezik meg az egyház a napkeleti bölcsekről és Jézusnak a Jordán vizében történt megkeresztelkedéséről.
A kereszténység ehhez kapcsolódó emlékeinek számos részét őrzik ma is népszokások. A magyar név a víz megszentelésének szertartásából származik. Az ünneppel járó vízszentelés különösen a keleti rítusúaknál vált látványos szertartássá, itt nem csupán a templomokban elhelyezett vizeket szentelik meg, hanem a folyókat, patakokat is. Néhány helyen az is szokás, hogy a szenteléshez használt keresztet a pap a vízbe hajítja, a bátrabb hívek pedig utána ugranak.
A háromkirályjárás ma is élő népi hagyomány. Első említése a 11. századból maradt ránk, szövegét a 15. században írták le. A szokás részeként a fehér ruhába öltözött gyerekek, fiatalok egy rugós szerkezettel felemelhető csillagot hordanak magukkal énekelve, a meglátogatott házak lakói pedig kisebb ajándékokkal kedveskedtek nekik.
Régen a házakat vízzel és sóval szentelték meg, a pap pedig krétával a szemöldökfára írta a házszentelés évét és a G, M, B betűket (Gáspár, Menyhért és Boldizsár).
Vízkereszt napján szokták leszedni manapság is a karácsonyfát.
Vízkereszt napjától a nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerdáig tart a farsang, a karneválok ünnepi időszaka. Ez a közelgő tavasz ünnepe.#januarklimanocskak #klimanocskavagyok
Forrás – Google