Isten éltesse és áldja a Pedagógusokat

Június 4. vasárnap 10 órakor a Ráckerti templomban : Te Deum–hálaadó mise a végzős 8. osztályos tanulók és szüleik számára

„A gyermekkor évei azok az esztendők, amikor a szív a legérzékenyebb, leghajlékonyabb. Amit oda elültetnek, azt aligha lehet valaha is onnan kipusztítani.”

(J. F. Oberlin)

„A gyerek olyan, mint a pillangó a szélben:

egyesek magasabbra szállnak, mint mások,

de mindegyikük legjobb tudása szerint repül.

Miért hasonlítanánk hát össze őket?

Mindegyik más.

Mindegyik különleges.

Mindegyik gyönyörű!”

(ismeretlen szerző)

GYERMEKNAPRA

Aranyosi Ervin:
Kérés a szülőhöz

Vigyázz reám! Kicsi vagyok,
egy apró, kis virágszál…
Te kaptad a feladatot,
hogy mindig rám vigyázzál!
Nem azért jöttem én ide,
hogy valóra váltsam álmod!
Nem élhetem az életed,
ha Te nem jól csinálod!

Az életemnek célja van,
s mint apró mag, kikeltem.
A tudás, készség bennem él,
s amint utamra leltem,
megírom én is sorsomat,
vágyam könnyíti léptem,
s ha támogatsz, velem leszel,
tiéd is lesz az érdem.

Mutass példát hát, s lelkesíts,
de óvj meg a világtól.
Ahol kérlek, ott majd segíts,
s olyan is lesz, mi gátol.
Legyél az őrzőangyalom,
de ne légy börtönőröm!
Ha kell, hát engedj szabadon,
segíts a csúcsra törnöm!

Ha kell, szeress és bátoríts,
légy biztos menedékem!
Legyél értékes, drága kincs,
mely megkönnyíti létem!
Legyél tanítóm, mesterem,
ki vezet titkos úton,
segíts az élet lényegét
könnyedén megtanulnom.

Soha ne légy a zsarnokom,
ki gúzsba köti szárnyam!
Legyél vezérlő csillagom,
törj utat félhomályban!
Vigyázz reám! Kicsi vagyok,
a jövőd bennem éled.
Engedd lágyan ömölni rám,
boldog szeretet-fényed…

MÁJUS

ÓVODAI BALLAGÁSRA szeretettel…

Búcsú az óvodától

/Mentovics Éva

Első nap az óvodában

sírdogáltam – úgy tudom.

Csordogáló könnyeim közt

mosolyt láttam arcodon.

Ölbe vettél, cirógattál,

megfogtad a kezemet,

bátorító mosolyodból

sugárzott a szeretet.

Tyúkanyóként óvtál minket,

tanítgattál, neveltél,

játék közben számtalanszor

velünk együtt nevettél.

Óvó nénik, dadus nénik,

kispajtások, óvoda,

az itt töltött szép éveket

nem feledjük el soha.

Kun Magdolna- Óvd a gyermekeket

Óvd a gyermekeket, mert ők bíznak benned,
és elhiszik, hogy általad nem kell félniük,
még akkor sem, ha a világ romjaira hullik,
és veszélybe kerülne mind az életük.
A gyermekek lelkében minden tisztán fénylik,
bennük még nem forrong embergyűlölet,
sem ellenségeskedés, sem haragvó viszály,
amely a meg nem értések útjához vezet.
Nézd, csak, nézd, mily sok szeretet piheg
hamvas arcocskájuk puha bársonyán,
és mennyi-mennyi jóság árad csöppnyi szívükből,
mit sosem győzhet le az emberi ármány.
Hát védd a gyermekeket, a magadét s a másét,
mert minden gyermekben él még az a hit,
hogy mindaddig, míg léteznek jólelkű emberek,
jövő útjuk is egy szebb világba visz.

forrás: mozaik.bloglap.hu

Mi a gyereknap?

A gyermeknap egy különleges nap a gyermekek és jogaik tiszteletére. A világ számos országában ünneplik, hogy elősegítsék a gyermekek jólétét és jólétét. 

A Gyermeknap rávilágít a gyermekek fontosságára életünkben és közösségeinkben, és emlékezteti a társadalmat arra, hogy minden gyermek hozzáférjen az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz és a biztonságos környezethez, amelyben felnőhet.

Ezen a napon rendszerint különféle tevékenységeket és eseményeket tartanak, mint például felvonulások, kulturális előadások és jótékonysági adománygyűjtés. Lehetőséget ad a szülőknek, gondozóknak, pedagógusoknak és közösségeknek, hogy elgondolkodjanak a gyermekek világunkban betöltött fontosságán.

„Tanítsd meg a gyerekeket!
Tanítsd meg a gyerekeket!
Tanítsd meg a gyerekeket!
Tanítsd, tanítsd őket mindig!

Lépni tanítsd a lépteddel!
Nézni taníts a szemeddel!
Adni taníts a kezeddel
Minden percben ezerszer.

Látni tanítsd a sötétben.
Járni tanítsd az éjben.
Kérni taníts szavaddal.
Élni taníts magaddal

Ápold, mint szép kerteket,
Örülj nagyon, hogyha szeret.
És ha felnőtt: engedd el!
És ha elhagy: szenvedd el!

Tanítsd meg a gyerekeket!
Mondd el, az élet miről szól!
Tanítsd meg a gyerekeket!

Fogd a kezét, ha fáradt.
Gyógyítsd meg őt, ha lázas.
Hinni tanítsd magában.
Segíts rajta bajában!

Védd meg mindig karoddal
Útját mutasd az utaddal.
És ha felnőtt: engedd el!
És ha elhagy: szenvedd el!

Tanítsd meg a gyerekeket!
……………………………………”

(Adamis Anna)

Mikor van gyereknap?

A gyermeknap története század elejére vezethető vissza. 20-ben a Genfben (Svájcban) a Gyermekjóléti Világkonferencia június 1925-jét a gyermekjólét és a világbéke előmozdítása érdekében a Nemzetközi Gyermeknappá nyilvánította. Sok országban kezdték nemzeti ünnepként elfogadni ezt a napot, és hamarosan globális megemlékezéssé vált.

1959-ben az Egyesült Nemzetek Közgyűlése november 20-án határozta meg az Egyetemes Gyermeknapot. Ezt a napot annak emlékére hozták létre Nyilatkozat a gyermek jogairól – világszerte előmozdítsák a gyermekek jólétét, és ösztönözzék a nemzetközi együttműködést a gyermekek jogainak védelmében.

Azóta sok ország mindkettőt ünnepli Nemzetközi Gyermeknap június 1-jén és a Az egyetemes gyermeknap november 20-án.

KOVÁCS GABRIELLA: Gyermeknapi kívánság

Gyermeknapon e kerek földtekén
jusson mindenhová szeretet és fény!
Teljen boldogságban megannyi pillanat,
csillanjon fel a remény a szemekben, ott hol
könny fakad! Jusson el e kívánság oda ahol
szenvedés az élet, s ahová régóta
csak a nélkülözés lépett.
Jusson el oda ahol szomorúság honol,
mert nem pótolhat semmit,
egy gyermeki mosoly!
Törődő tekintet kísérje útjukon
őket, és béke, mert a gyermek
a jövő nemzedéke.

forrás: mozaik.bloglap.hu

“Gyakran hallom a leendő szülőktól azt, hogy akkor akarnak gyermeket vállalni, amikor már mindent megteremtettek anyagilag.

Pedig a gyerekek sokszor pont azt szeretnék, ami nem kerül pénzbe. Együttlétet, otthoni pizsama partit, sárban tapicskolást, beszélgetést, értő figyelmet, érzelmi kapcsolódást.

A háttérből már hallani vélem azokat a hangokat, akik megfogalmazzák, hogy bizony a gyermekneveléshez sok -sok pénz kell. Valóban így van, pénz is szükséges, de nem kellene, hogy a gyermekvállalás feltétele legyen a „tökéletes” élet.

Pont elég, ha van egy kis belülről fakadó boldogság, érzelmek, kapcsolódás és figyelem, várakozás, önátadó kapcsolódás, örömre való képesség, kölcsönösség és életigenlés. A többi pedig alakul.

Ha a szülő bízik önmagában, és hisz abban, hogy jól fogja csinálni, akkor az is nagyon erős muníció a gyermeknek.”

„Ha elölről kezdhetném a gyereknevelést,

előbb az önbizalmát építeném, aztán a házamat.

Fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet.

Kevesebbet korrigálnék, többet kapcsolódnék.

Nem siettetném a gyereket, hanem hozzá sietnék.

Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot.

Többet kirándulnék és sárkányt röptetnék.

Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék.

Réten kószálnék, bámulnám a csillagokat.

A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék.

Gyakrabban figyelném a rejtett kincseit, és aki válhat belőle.

Nem erőszakoskodnék a gyerekkel, hanem a lelkét erősíteném.

Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről és többet a szeretet hatalmáról.”

Diana Loomans

Az óvodás kor nagy igazságai

Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes. Azt, hogy hogyan éljek, mit tegyek, mind az óvodában tanultam meg.

Az egyetemen a bölcsesség nem volt különösebb érték, az óvodában azonban annál inkább.

Íme, amit ott tanultam:

Ossz meg mindent másokkal!

Ne csalj a játékban!

Ne bántsd a másikat!

Mindent oda tegyél vissza, ahonnét elvetted!

Rakj rendet magad után!

Ne vedd el a másét!

Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál!

Evés előtt moss kezet! Húzd le a vécét!

A frissen sült sütemény és a hideg tej tápláló.

Élj mértékkel!

Mindennap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset!

Délutánonként szundíts egyet!

A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét és ne szakadjatok el egymástól!

Ismerd fel a csodát!

(Robert Fulghum)

Máus 21.-én vasárnap Elsőáldozási Ünnepség lesz reggel 8 órától a mátészalkai Plébánia templomban.

Szeretettel várjuk a kedves Szülőket, Nagyszülőket, Keresztszülőket, Barátokat és Vendégeinket.

Az álmok akkor válnak valóra,
amikor a Tehetséget lángra gyújtja az akarat, Isten Akarata.

Ezért a Legjobb pályaválasztási tanács: Neked és gyermekednek is…

Fedezd fel magadban az Istentől kapott Tehetséget, – vagyis,
Isten megengedi, hogy tehesd azt a valamit, amit Isten ad…
És ismerd fel magadban, az Adottságot, – vagyis,
Isten Adta azt neked.
Ergó: Így leszel, Isten Adta Tehetség.
Feladat: És csakis ezt TEDD egész életedben,
mert ez, a te TALENTUMOD, amit Istentől kaptál DE, Vigyázz !
Életed végen, el kell számolnod vele.
Ha Szeretve szereted, amit csinálsz, – Áldás van rajta – sikeres leszel.

Az álmaimat Istentől kapom.
A legjobb napok azok a napok, amikor az Isten adta álmaimnak élek.
És te?

a MADARAK ÉS FÁK NAPJA – május 10.

Madárköszöntő

/Mentovics Éva

Fészkére szállt, nézd, a gólya,

ő a tavasz hírhozója!.

Kis cinegék víg dalára

rügy pattan az orgonára.

Eresz alatt költ a fecske,

iszkolj, dongó, kis legyecske!

Fatörzseken kopogtat már,

fákat gyógyít doktor harkály.

Vígan szól a sárgarigó:

meggy piroslik, sok millió!

Madárfütty száll, madárének,

hírét viszi: szép az élet!

ISTEN ÀLDJA A MAGYAR ÉDESANYÁKAT!

Dsida Jenő: Hálaadás

Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat.

Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,

Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.

Áldott teste, lelke csak érettem fárad,

Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este

imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.

Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban

itt e földön senki sem szerethet jobban! –

Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,

Istenem köszönöm az édesanyámat!

Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,

Aki oltalmadat, vigaszodat várja.

Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,

Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!

Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,

Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását-kelését,

Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!

Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,

Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:

Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!

https://fb.watch/kki09dVC9k/

Anyák, Nagyik Napjára

Anya kedves, anya jó,

Anya szíve nagy hajó.

Fedélzetén én ülök,

Héttengerre repülök.

Anya kedves, anya szép,

Anya arca mese kép.

Szemei a csillagok,

Éjjel köztük szárnyalok.

Anya kedves, anya kincs,

Anyából több biztos nincs.

Két karjába engem zár,

Én és Anya az egy pár!

„Kedves Lányom,Fiam

ha majd egyszer öregnek látsz, légy türelmes, kérlek, és mindenek előtt próbálj megérteni engem.

Ha majd ugyanazt ismételgetem, ne torkollj le azzal, hogy „ezt már ezerszer elmondtad”, csak hallgass meg, kérlek.

Emlékezz majd, hogy kislány korodban hányszor meséltem Neked, estéről-estére ugyanazt a történetet, amíg elaludtál.

Ha majd nem akarok megfürdeni, ne szégyeníts meg, kérlek, ne veszekedj velem, hanem jusson eszedbe hányszor kergettelek különböző ígéretekkel az esti fürdőzés előtt.

Ha azt látod majd, hogy tudatlanul állok az új dolgok előtt, hagyj időt tanulnom és ne mutasd, hogy reménytelen eset vagyok.

Emlékezz rá, Kedvesem, hogy mennyi mindenre tanítottalak meg kiskorodban: szépen enni, egyedül felöltözni és megfésülködni, felvenni a kesztyűt az Élet kihívásaival szemben.

Ha nehezemre esik majd a járás, hagyd, hogy beléd kapaszkodjam, ahogy én segítettem Neked az első lépéseknél.

Ha beszélgetés közben elejtem a szavak fonalát, ne követeld, hogy lehajoljak érte, csak hallgass meg.

Amikor pedig eljönnek az utolsó napok, ne hagyj magamra azért, mert szomorúnak vagy tehetetlennek érzed majd magad.

Segíts az út végére érni.

Én pedig egy cinkos mosollyal megköszönöm Neked, hogy együtt töltöttük ezt az időt:

az Élet Ajándékát!”

Mamika, nem baj, ha öreg vagy…

Gonosz-csípős hideg volt azon a szombat reggelen, amikor az unokáját várta, és ő nagyon megbánta, hogy az előző este rávette a férjét, vállalja magára a konyhatündéri teendőket.

Akkor arra gondolt, hogy délelőtt majd nagyot csavarog az ötéves Gergőjével a közeli parkban, aztán ebédre szépen hazaballagnak. Közben megbeszélik az óvodában történteket, visznek magukkal labdát is…

Elképzeléseit nemcsak a hideg, hanem a lánya is keresztülhúzta.

– Anyukám, alaposan felöltöztettem Gergőt, hogy levegőzzetek egy nagyot! Elhoztuk az új rollerét.

Eközben a kisfiú boldogságtól ragyogva állt az ajtóban a csillogó-villogó rollerrel.

– Mit szólsz, Mami? Ugye, rögtön indulunk a parkba, hogy a bicikliúton megmutassam neked, milyen gyorsan megyek, és hogy tudok kanyarodni!

Ő mosolygott, mint mindig, amikor meglátta imádott unokáját, és magában beletörődött, hogy a délelőttjét fagyoskodással tölti majd. Hiszen a kicsi olyan lelkes, hogy nem tudja eltéríteni se múzeummal, se mozival, se színházzal.

– Szegénykém, jobban jártál volna, ha a konyhát vállalod, de én már nekikezdtem a munkálatoknak – mondta a férje álságos részvéttel, de ő nem haragudott.

– A szupernagyi rollerezni megy – felelte nevetve, közben úgy gondolta, hogy nem lesz nehéz a délelőtt.

De bizony nehéz volt. Ugyanis az unokája olyan sebességgel hajtotta magát, és úgy vette be a kanyarokat, hogy ő nem álldogált egy helyben, inkább futott mellette. Nem volt egyedül ezzel az „óvó futással”, rajta kívül sok fiatal szülő, és néhány „megszállott” nagypapa-nagymama is rohangált a parkban, mert nem akarták, hogy a kerékpározni, rollerezni vagy gördeszkázni tanuló apróságok nagyot essenek.

– Legalább nem fázom – gondolta eleinte, később megfordult a fejében, hogy valószínűleg nem lehet normális, mert egy épelméjű ötvenes nem rohangál télvíz idején a parkban, később biztatta magát.

– Sokat dolgozom, hasznos ez a kocogós délelőtt.

Itt tartott a gondolataiban, amikor a gyerek élesen vett be egy kanyart, és hatalmasat esett. A közelében volt, gyorsan a segítségére sietett, az unokája sem rendezett hisztit – elvégre egy ötéves fiatalember nem bömböl a mellette rollerező lányok előtt -, ő mégis kitört.

– Édesem, ne kanyarodj így, mert én már öreg vagyok az ilyen izgalmakhoz!

– Mami, te öreg vagy? – nézett rá megrökönyödve Gergő.

– Bizony kicsikém, az vagyok – felelte nevetve. –

Anya és apa fiatal, én a papával együtt már öregszem.

– De te mindig rohansz, a szegény dédi meg nagyon kövér, alig tud mozogni. Ő is öreg, és te is?

– Igen, csak másképp…

– A Levente azt mondta az óvodában, hogy az öregek meghalnak.

Te is meg fogsz halni? – nézett rá az unokája, és a szemébe könnyek gyűltek.

– Ne aggódj, kicsikém, egészséges vagyok, ezért tudok futkározni – felelte, és már bánta, hogy belekeveredett e témába.

– Akkor jó! – pattant fel a rollerre Gergő ragyogó mosollyal, majd a kanyar előtt visszakiáltott:

– Mamika, nem baj, ha öreg vagy, de élj örökké!

Minden tündéri Mamika örökké éljen!

Május 6.-án , szombaton 9 órakor biciklis kirándulást szervezünk Mátészalkáról Máriapócsra.

Május 13.-án szombaton, Fatimai Engesztelő Imaest a Ráckerti templomban.

Már csak 5 napig pályázhatnak az oktatási intézmények az Állatbarát címre!

További információk: https://allatvedelemgyerekeknek.hu/projektek/

#állatbarátpedagógus#állatbarátpályázat#állatvédelemgyerekekne

ANYÁK NAPJÁRA hangolódva…
A jóságos nagymamiknak szeretettel!. 

Nagymami a jótündérem
/Mentovics Éva

Nagymami a jótündérem,
öröm ragyog szép szemében,
az ölében én vagyok,
puszit adok, jó nagyot.

Nagymamikám, úgy imádlak!
Szép szemedre könnyek szálltak?
Drága Nagyi, megölellek,
nem sírhat, kit így szeretnek!

Sok évvel ezelőtt Éva néni ötödikes osztálya előtt állt, és azt a hazugságot mondta a gyerekeknek, hogy mindegyiket egyformán szereti. De ez lehetetlen volt, mert az első sorban Horváth Peti olyan rendetlen és figyelmetlen kisfiú volt, hogy Éva néni valójában élvezettel írt a feladataira vastag piros ceruzával nagy X jeleket, és a lap tetejére pedig legrosszabb érdemjegyet.

Egy napon Éva néni a gyerekek régi bizonyítványait nézte át, és megdöbbent Peti előző tanítóinak bejegyzésein.

,,Peti tehetséges gyerek, gyakran jókedvűen kacag. Munkáját pontosan végzi és jó modorú. Öröm a közelében lenni” – írta első osztályos tanítója.

Másodikban így szólt a jellemzés: ,,Peti kitűnő tanuló, osztálytársai nagyon szeretik, de aggódik, mert édesanyja halálos beteg. Az élet Peti számára valódi küzdelem lehet.”

Harmadik osztályos bizonyítványában ez állt: ,,Édesanyja halála nagy megrázkódtatás számára. Igyekszik mindent megtenni, de édesapja nem nagyon törődik vele.”

Negyedik osztályos tanítója ezt írta: ,,Peti visszahúzódó és nem sok érdeklődést mutat az iskola iránt. Nem sok barátja van, és néha alszik az osztályban.

” Ezeket olvasva Éva néni ráébredt a problémára és elszégyellte magát.

Még rosszabbul érezte magát, amikor a Karácsonyi ünnepségen tanítványai fényes papírba csomagolt, gyönyörű szalaggal átkötött ajándékait bontogatta, és köztük meglátta Peti ajándékát, a fűszeresnél kapható vastag barna papírba bugyolálva. Éva néni a gyerekek előtt bontotta ki az ajándékokat, és gondosan nyitotta ki Peti csomagját. Néhány gyerek nevetni kezdett, amikor meglátta a kövekkel kirakott karkötőt, amiből néhány kő hiányzott, és mellette egy negyedüvegnyi parfümöt. De a gyerekek nevetése abbamaradt, amikor hallották, ahogy Éva néni felkiált:

,,Milyen szép karkötő!”, és látták, hogy felveszi a karkötőt és csuklójára cseppent a parfümből.

Horváth Peti egy kicsit tovább maradt az iskolában, hogy megszólíthassa:

,,Éva néni, ma olyan volt az illata, mint valamikor édesanyámé.” Éva néni sokáig sírt, amikor a gyerekek elmentek. Attól a naptól kezdve nem olvasást, írást és matematikát tanított. Elkezdte a gyerekeket tanítani.

Éva néni különös figyelmet szentelt Petinek. Ahogy dolgozott vele, Peti elméje mintha életre kelt volna. Minél több bátorítást kapott, annál gyorsabban reagált. Év végére Peti az osztály élére került, és már azért volt hazugság, hogy minden gyerekeket egyformán szeret, mert Peti lett a legkedvesebb diákja.

Négy évvel később egy üzenetet talált Petitől, amit az ajtaja alatt csúsztatott be. Az állt benne, hogy ő volt élete legjobb tanítója. Azt írta, hogy befejezte a középiskolát, az osztályában harmadik volt az élen.

Négy évvel később egy újabb üzenet érkezett, amiben azt mondta el, hogy bár voltak nehéz időszakok, kitartott tanulmányai mellett, és hamarosan egyetemi diplomát szerez, legmagasabb kitüntetéssel.

Még négy év telt el, és újra levél érkezett Petitől. Ebben elmondta, hogy miután megszerezte diplomáját, elhatározta, hogy tovább tanul. Hozzátette, hogy még mindig Éva néni a legjobb és legkedvesebb tanára, aki valaha is volt. Ez alatt a levél alatt az aláírás hosszabb volt: Dr. Horváth Péter.

A történetnek nincs vége itt. Azon a tavaszon újabb levél érkezett.

Peti elmondta, hogy találkozott egy lánnyal, és nősülni készül, és kérdezte, hogy Éva néni elfoglalná-e a vőlegény édesanyja számára fenntartott helyet.

Természetesen Éva néni elfogadta a meghívást.

A régi karkötőt vette fel, amiről kövek hiányoztak, és azt a parfümöt cseppentette magára, amire Peti úgy emlékezett, hogy utolsó együtt töltött Karácsonykor viselte az édesanyja.

Megölelték egymást, és Dr. Horváth Péter Éva néni fülébe súgta, ,,Köszönöm, Éva néni, hogy hitt bennem. Hálásan köszönöm, amiért segített nekem, hogy fontosnak érezzem magam, megmutatta nekem, hogy számítok, és az életem érték.”

Éva néni könnyekkel a szemében visszasúgta,

,,Peti, tévedsz. Te voltál az, aki megmutattad nekem, hogy számítok, és az életem érték. Amikor találkoztam veled megtanultam, hogy hogyan érdemes tanítani.”

(Elizabeth Silance Ballard – Fordítsuk meg sorsunkat)

Ezt még inkább, e nemes küldetésű életpályán ledolgozott 40 év után érzi az Ember…

Érdemes volt felvállalni minden nehézséget, csatát a reá bízottakért, újra és újra feltöltekezni, hogy tovább adhassuk mi Emberré tesz.

Áldott legyen érte az Isten, köszönet Angyalainak, hogy segítettek azzá válni és maradni akivé Ő megtervezett bennünket. Áldás.

Közeleg A FÖLD NAPJA – április 22

Az erdők sóhaja

/Mentovics Éva

Sóhajunkat halld meg, kérlek,

zavar minket a szeméthegy,

sok hulladék, kacat, vacak,

mit eldobsz a fáink alatt.!

Patakunkba se kell szemét,

ne szórd kérlek, hát szerteszét!

Állataink érző lények,

nem örülnek a szemétnek.

Hidd el, szebb lesz a világod,

ha lom helyett hóvirágok,

kék ibolyák virítanak

árnyat nyújtó fáink alatt.

Jöhetsz hozzánk vendégségbe,

csend honol itt, szelíd béke,

hol a fáink békességgel

ölelkeznek földdel, éggel.

„Mire a 3,5 éves gyerekeket beviszik az óvodába, sokan már nem tudnak mesét hallgatni. Egyszerűen nem képesek figyelni rá, nem köti le őket – mert addig mindig csak mesét néztek. Vagy videoklipeket. Vagy éppenséggel reklámokat. Ezek gyorsan, vibrálóan csiklandozzák az agyfelszínt, ezért a gyerek nem is tudta megismerni azt az élményt, hogy leengedi magát, mint egy kútba, a kéreg alatti világba vagy a jobb félteke képvilágába, ahol élvezetet okoz a hallgatott mese által felidézett, egymást követő képek áramlása. Kihúztuk az átélést a kéreg alatti tartományokból a kéreg felszínére, vagyis az többé már nem érzelmeket is mozgósító jelenlétet és beleélést jelent, csupán a folyton változó ingerek vizuális, intellektuális nyomon követését. Ezen a szinten csak a rövid benyomások megragadhatók, és ha ezek nem változnak kellő sebességgel, akkor érdektelenné válnak, mert az élményben nincs érzelmi átélés. Ha pedig a gyerek hozzászokik ehhez az állandó kapirgáláshoz az agy felszínén, akkor már mindig ez kell neki. Akkor már nem képes figyelmével bevonódva mesét hallgatni, folyton csak a gyorsan villódzó videoklipeket követeli, mert erre az intenzív birizgálásra vágyik. Ha nem kapja meg, elunja magát. Pedig azok a három-négy-öt éves gyerekek, akik ilyen szempontból nincsenek elrontva, lenyűgözően hosszú ideig tudják ugyanazt a végtelenül egyszerű játékot élvezettel játszani: például felmásznak a homokos kis domboldalon és lecsúsznak. Felmásznak, lecsúsznak. Mire én, a felnőtt esetleg – helytelenül – rájuk szólok: „Már ötször lecsúsztál, elég legyen ebből, piszkos lesz a ruhád, hogy nézel ki már most is?!” Holott ez a tökéletes időtöltés egy gyerek számára!”

Dr. Vekerdy Tamás

GYEREKSZÁJ – ezúttal rövid üzenetek gyerekektől Istennek

Kedves Isten!
Hittanórán mesélték, hogy mit csinálsz. Ki végzi a munkád, amikor szabadságra mész?
Bill

Kedves Isten!
A jelmezbálon ördögnek fogok öltözni. Nem baj?
Marine

Kedves Isten!
Tényleg láthatatlan vagy, vagy ez csak egy trükk?

Kedves Isten!
Ilyennek tervezted a zsiráfot, vagy csak véletlenül alakult így?
Norma

Kedves Isten!
Elmentem egy esküvőre, és csókolóztak a templomban. Ez O.K.?
Neil

Kedves Isten!
Nekem a Miatyánk a kedvencem. Egyből megírtad, vagy sokat kellett törnöd a fejed? Ha én írok valamit, mindig újra kell írnom.
Lois

Kedves Isten!
Coe Atya a barátod, vagy csak üzleti kapcsolatotok van?
Donny

Kedves Isten!
Köszönöm a kistestvért, de én egy kiskutyáért imádkoztam. Joyce

Kedves Isten!
Hogyhogy az utóbbi időben nem találtál fel egy új állatot se? Csak a régiek vannak.
Johny

Kedves Isten!
Kérlek, tegyél még egy ünnepet Karácsony és Húsvét közé.
Ginny

A nyaralás alatt végig esett. Apa nagyon mérges volt, és olyan dolgokat mondott Rólad, amit nem szabad. Remélem, nem fogod bántani.
A barátod (nem mondom meg ki vagyok)

Kérlek küldj nekem egy pónilovat. Eddig még sose kértem semmit.
Utánanézhetsz.
Bruce

Kedves Isten úr!
Jobb lenne, ha az emberek nem jönnének szét olyan könnyen. Rajtam három öltés van, és kaptam injekciót is.
Janet

Kedves Isten!
Ha vissza kell jönnünk, és újra meg kell születnünk, hadd ne legyek Jennifer Horton, mert őt utálom.
Denise

Kedves Isten!
Ha nekem adod Aladdin lámpáját, bármit Neked adok, amit csak akarsz, kivéve a pénzem és a sakk-készletem.
Raphael

Kedves Isten!
Lehet, hogy Káin és Ábel nem ölte volna meg egymást annyira, ha külön szobájuk lett volna. Nálunk ez működik a bátyámmal.
Larry

Kedves Isten!
Lefogadom, hogy nagyon nehéz neked mindenkit szeretni az egész világon. Mi csak négyen vagyunk a családban, és mégse megy.

Kedves Isten!
A bátyám elmondta, hogy hogyan születünk. Nem hangzik valami jól.
Marsha

Kedves Isten!
Ha vasárnap figyelsz a templomban, megmutatom az új cipőmet.
Mickey

Azt tanultuk, hogy Edison csinálta a fényt. De a hittanórán azt mondták, hogy Te csináltad. Biztos vagyok benne, hogy ellopta az ötleted.
Donna

Kedves Isten!
Nem gondoltam, hogy a narancssárga megy a lilával, amíg kedden nem láttam a
naplementét, amit Te készítettél. Klassz volt.
Eugene

(forrás: shp.hu)

Pályázat

Babits Mihály: Zsoltár gyermekhangra

Az Úristen őriz engem

mert az ő zászlóját zengem.

Ő az Áldás, Ő a Béke

nem a harcok istensége.

Ő nem az a véres Isten:

az a véres Isten nincsen.

Kard ha csörren, vér ha csobban,

csak az ember vétkes abban.

Az Úristen örök áldás,

csira, élet és virágzás.

Nagy, süket és szent nyugalma

háborúnkat meg se hallja.

Csöndes ő míg mi viharzunk

békéjét nem bántja harcunk.

Az Úristen őriz engem,

mert az Ő országát zengem.

Az Ő országát, a Békét,

harcainkra süketségét.

Néha átokkal panaszlom

de Ő így szól: „Nem haragszom!”

Néha rángatom, cibálom: –

tudja hogy csak őt kívánom.

Az is kedvesebb számára,

mint a közömbös imája.

Az Úristenőriz engem

mert az Ő zászlóját zengem.

Hogy daloljak más éneket,

mint amit Ő ajkamra tett?

Tőle, Hozzá minden átkom:

hang vagyok az Ő szájában.

Lázas hang talán magában:

kell a szent Harmóniában.

S kell, hogy az Úr áldja, védje

aki azt énekli: Béke!

Hamarosan itt a HÚSVÉT, a bokrok alján már javában szorgoskodnak a nyulacskák.

Itt a húsvét maholnap!

/Mentovics Éva

Erdő mélyén nyuszi sétál,

nagyot ugrik, füle szétáll,

fűbe fekszik, napozgat…

– Itt a húsvét maholnap!

Testvérei körülvették…

– Itt a pemzli, tojás, festék,

fessünk barkát, orgonát,

tavasz kéklő mosolyát!

Kis cinegék énekét

visszhangozza völgy, a rét,

rigó rikkant: – De csodás,

szépül már a sok tojás!

Pitypangmintás, lila, sárga

gyűlik a kis karkosárba.

Lehet lepkés, tarkabarka,

boldog lesz majd, aki kapja.

#húsvét#húsvétivers#gyerekvers#mentovicsevavers

Április 1. szombat 15 óra: Városi Keresztút. Indulás a Ráckerti templomból.

Március 16. Keresztút az 5.-6.osztályosok vezetésével

„30 ÉVES AZ EGYHÁZMEGYÉNK” – Rajzpályázatot hirdet a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

2023.03.14.kovacs.agi

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye immár harmadik alkalommal hirdet rajzpályázatot az egyházmegyénkben élő óvodásoknak és általános iskolásoknak. Az idei pályázati kiírás címe: „30 ÉVES AZ EGYHÁZMEGYÉNK”. A pályaművek beküldési határideje: 2023. május 13.

Szeretnénk, ha a gyerekek a saját, római katolikus templomukat ábrázolnák. Akár kívülről, akár belülről bemutatnák alkotásaikon keresztül, miért, hogyan látják szépnek templomukat; ezáltal megjelenítenék az egyházban megtapasztalt közösségi élményeiket, Isten szeretetének megtapasztalását, élményét.

A kiírásban öt korcsoportot szólítunk meg az óvodásoktól egészen a felső tagozatosokig. A megadott témajavaslatok és technikák szerint várjuk a pályaműveket, melyek zsűrizését az előző évekhez hasonlóan Palánki Ferenc megyéspüspök atya vezetésével szakmai zsűri végzi majd.

Témajavaslatok: 
– külső ábrázolásában a különböző évszakokban megörökített templom,
– egy képen belül ilyen volt, ilyen lett…
– a templombelső ábrázolása
– egy fontos emlék megjelenítése, ami a templomban történt
(szentmise, ministrálás, felolvasás, a szentségekkel való találkozás, ünnepi alkalmak, pásztorjáték stb.)
– freskórészletek, szobrok, templomablakok, amelyek a hitbeli élmények elmélyítésében segíthetnek.

Korcsoportok:
– óvodás korosztály
– 1-2. osztályos tanulók
– 3-4.osztályos tanulók
– 5-6. osztályos tanulók
– 7-8.osztályos tanulók

Elfogadott méretek és technikák: Szabadkézi rajz A4 vagy A3 méretben, tetszőleges technikával.
Egy pályázó maximum 1 pályaművel pályázhat.

Beküldési határidő: 2023. május 13.

A pályaműveket lezárt borítékban személyesen, vagy postai úton kell elküldeni a következő címre:
Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet (4400 Nyíregyháza, Kossuth tér 4.) vagy Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye 4002 Debrecen Pf. 230.

A pályamű hátoldalára kérjük feltüntetni:
– pályázó neve,
– korcsoport megnevezése
– ábrázolt templom megnevezése,
– hitoktató neve,
– pályázó/szülő címe, telefonszáma, email-címe,

A borítékra kérjük, írják rá: rajzpályázat.

A beküldött alkotáshoz kérjük, csatolják az aláírt hozzájáruló nyilatkozatot az adatkezeléshez. A beküldött pályaművek eredményhirdetése 2023. május végén várható.

Információ: Kardos György hitoktatási koordinátor(30/527-36-21)

Tóth László plébános
egyházmegyei hitoktatási referens/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Szabó Lőrinc: Nyitnikék

Alszik a hóban

a hegy, a völgy;

hallgat az erdő,

hallgat a föld.

Mikor legutóbb

jártam itt,

nyár nyitogatta

pipacsait,

a nyár nyitogatta,

temette az ősz;

és volt, aki vesztett,

és nincs, aki győz.

Lombnak, virágnak

nyoma sehol,

fekete csontváz

a fa, a bokor,

s halotti csipke

a díszük is,

az a törékeny

tündéri dísz,

mit rájuk aggat

éjszaka

fehér kezével

a zuzmara.

Alszik a hóban

a hegy, a völgy,

hallgat az erdő,

hallgat a föld.

Egyszerre mégis

rezzen a táj:

hármat fütyül

egy kis madár.

Háromszor hármat

lüktet a dala,

vígan, szaporán,

mint éles fuvola.

Az a fuvolás

a Nyitnikék!

Már kezdi is újra

az énekét:

kék füttyre mindig

‘kvart’ lefelé:

nem sok, de örülni

ez is elég.

Nyitni kék, fütyüli,

nyitni kék,

szívnek és tavasznak

nyílni kék!

Nyitni, de – nyitni, de –

nyitni kék!

Fütyülöm én is

énekét.

Nyitni kék, fütyüli,

nyitni kék,

a telet bírni

illenék!

Bírni és bízni

illenék!

Fütyül és elszáll

a Nyitnikék.

Nyitni kék! – fütyülök

utána

s nézek az eltűnő

madárra.

Nyitni kék, fütyülöm,

nyitni kék,

hinni és bízni

kellenék,

mint az a fázó

kis madár,

aki sírja, de bírja,

ami fáj,

akinek tele rosszabb,

mint az enyém,

és aki mégis

csupa remény.

Nyitni kék, indulok,

nyitni kék,

fog az én szívem is

nyitni még.

Nyitni kék! Ébred

a hegy, a völgy,

tudom, mire gondol

a néma föld.

Ő volt a szája,

a Nyitnikék,

elmondta a holnap

üzenetét:

a hitet, a vágyat

fütyülte szét,

kinyitotta a föld

örök szívét:

fütty-fütty-fütty, nyitni kék,

nyitni kék –

Nyisd ki, te, versem,

az emberekét!

7772018. 03. 30.

GYERMEKEK KERESZTÚTJA

Az alábbi olvasói levélben olyan általános iskolás gyerekek gondolatait osztjuk meg, akik korukat meghaladó érettséggel és várakozással készülnek Krisztus kereszthalálára, akinek szavai aligha lehetnének aktuálisabbak: „ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be az Isten országába.” (Mt 18,3)

Alsós tanító néniként, mindig fontosnak tartottam, hogy a gyerekek találkozzanak ezzel a kínzó, de reményt hozó úttal. Ebben az évben, a 4.b osztállyal a húsvéti lelki nap keretein belül keresztúti imádságot tartottunk a többi alsós osztálynak.

Az állomásokhoz szánt imát maguk a gyerekek írták.

A legnagyobb meglepetés, öröm és büszkeség volt, hogy mennyire megérinti a tíz éves lelküket Krisztus áldozata. A gyerekek ösztönösen, őszintén érzik ennek súlyát, és tudják, hogy a húsvét nem a nyusziról és a tojásról szól. 

Bevezetés:

Köszönöm Jézus, hogy föláldoztad magadat értünk a kereszten. Köszönöm, hogy szabad akaratodból jártad végig a keresztutat. Kérlek, gyújts hitet a szívemben

1. Pilátus halálra ítéli Jézust

Jézus! Kérlek, segíts az embereknek, hogy ne ítéljék el egymást! Segítsd, hogy ne legyenek bántóak egymással!

 Jézus vállára veszi a keresztet

Kérünk Istenünk, hogy mindig vállalni tudjuk a hibáinkat! Segíts, hogy ne kövessünk el bűnt! Köszönjük, hogy vállaltad értünk a kereszt súlyát és a bűneinket.

3. Jézus először esik el

Jézus, a nehéz kereszt súlya alatt elestél. Mi is elesünk és nehéz felállni. Segíts nekünk továbbmenni!

4. Jézus találkozik anyjával

Mennyei Atyánk, köszönjük az édesanyákat! Te úgy alkottad a világot, hogy minden gyermeknek adtál édesanyát. Köszönöm a jóságát, a gondviselését, a türelmét és azt, hogy szeret engem. Kérlek, áldd meg az édesanyákat, hogy Szűz Mária hite és példája segítse őket életükben.

5. Cirenei Simon segít vinni a keresztet

Kérlek Istenem, mindenki mindenhol méltó szeretettel segítse a másikat! Köszönöm Istenem, hogy vannak segítőkész és kedves emberek. Add, hogy az emberek ne legyenek egymással gonoszak!

6. Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak

Kérlek Jézus, add, hogy mindig segítsek azokon az embereken, akik segítségre szorulnak! Add, hogy meglássam azokat az embereket, akik szenvednek valamiben és segítsek rajtuk akkor is, ha csak egy jó szót tudok mondani.

7. Jézus másodszor esik el

Ó drága Jézus! Segíts nekünk, hogy mikor fájdalom bánt, mi győzzünk felette! Mert én érzem, veled nyerhetek! Te adod az erőt és benned bízhatok. Bármi teher ránk esik, te segítesz felkelni. Veled mindenre képes vagyok! Te legyőzöd a rossz, fájdalmas Sátánt, aki nap, mint nap megpróbál minket legyőzni, de te segítesz legyőzni!

8. Jézus szól a síró asszonyokhoz

Jézus! Vigasztalj meg minket! Amit megtettél értem, nem felejtem el! Hogy akkor is szeretsz, és jó útra térítesz, ha a Te szavad ellen cselekszem!

9. Jézus harmadszor esik el

Jézus, segíts rajtunk, ha elesünk. A szereteted mindent megold! Add, hogy sose adjuk fel, ha elkezdtük!

10. Jézust megfosztják ruháitól

Köszönöm Jézus, hogy önfeláldozóan vállaltad, hogy megszégyenítsenek, kinevessenek. Mindezt a mi bűneik megváltása miatt tetted. Kérlek Uram, hogy ne ragaszkodjunk a földi dolgokhoz, és le tudjunk mondani bármiről és kövessünk Téged! Add, hogy az élet nehézségeit, megpróbáltatásait szó nélkül tudjuk elviselni!

11. Jézust keresztre szegezik

Jézus, köszönjük, hogy feláldoztad magad értünk! Köszönjük, hogy meghaltál a bűneinkért! Köszönjük, hogy példát mutattál!

12. Jézus meghal a kereszten

Drága Jézus! Annyira szeretsz engem, hogy még a halált is vállaltad. Most úgy tűnik, hogy ez az út véget ért. De mi tudjuk, hogy fel fogsz támadni. Dicsőség legyen neked ezért!

13. Jézust leveszik a keresztről

Drága Jézusom! Édesanyád még halálod után is megölelt. Nekünk is fontos az ölelés. Segíts, hogy mindig ki tudjuk mutatni a szeretetünket!

14. Jézust sírba helyezik

Köszönöm Jézus, hogy a hideg sziklasírból is tudtál vigyázni rám! Köszönöm, hogy az emberekért feláldoztad magad!

Befejezés

Köszönöm, hogy ezt mind megtetted értünk. De tudom, hogy neked nem az volt a legnagyobb fájdalom, amikor megostoroztak és véreztél, hanem az, hogy nem ismertek fel. Kérem azt, hogy mivel te a bűneimtől megszabadítottál, én ne hozzam vissza! Köszönöm Jézusom!

Az UNESCO 1999-es határozata óta minden év február 21-én az anyanyelv nemzetközi napját ünnepeljük, felhívva a figyelmet Földünk nyelvi sokszínűségére, szépségére és gazdagságára.

Értékek és kérdések – Konferencia a katolikus oktatási rendszer jelenéről (1. rész)

HAZAI – 2023. február 17., péntek | 19:55

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia felkérésére a Katolikus Pedagógiai Intézet (KaPI) szervezésében tartottak konferenciát Értékek és kérdések a katolikus oktatási rendszerben címmel február 17-én a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban.

A konferencia kezdete előtt néhány perccel szinte minden ülőhely foglalt volt már a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium impozáns, hatalmas dísztermében, a tanácskozásra az ország minden tájáról jöttek katolikus pedagógiai szakemberek, egyházi fenntartású oktatási intézmények igazgatói, óvodák, iskolák, egyetemek vezető képviselői.

A rendezvényen jelen volt és beszédet mondott Erdő Péter bíboros, prímás, Veres András az Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke, Ternyák Csaba egri érsek, az MKPK iskolabizottságának elnöke, valamint Angelo Vincenzo Zani, a Vatikáni Nevelési Kongregáció volt titkára, jelenleg a Szent Római Egyház Könyvtárának és Levéltárának vezetője.

A jelenlévőket a konferencia házigazdája, Bérci László Bernát zirci apát köszöntötte a ciszterci fenntartású gimnáziumban. Örömét fejezte ki, hogy a magyar katolikus oktatás egészét reprezentáló egybegyűlt közösségben „alkalom nyílik arra, hogy tanulhassunk egymástól”. A ciszeterci apát elmondta: az elmúlt években a rendje azon dolgozott, hogy  intézményei „lélekben, pedagógiában, működésben közelebb kerüljenek egymáshoz.”

Veres András győri püspök, az MKPK elnöke megnyitó beszédét azzal kezdte, hogy az emberi kultúra és tudás gazdagításában az egyház kezdettől fogva tevékenyen részt vesz, eme kötelességének minden korban eleget tett, még akkor is, amikor külső erők ebben akadályozták. A tanító szerzetesrendek sajátos hivatásuknak tartották és tartják az oktatást, a misszionáriusok az evangélium hirdetése mellett tanítottak is, valamint a szegényeket, a betegeket gondozták. Ebben a történelmi összefüggésben a magyarországi katolikus oktatás helyzetét nézve a püspök megállapította, hogy

a rendszerváltozás után az igényeknek megfelelően számos katolikus oktatási intézmény létesült az evangélium képviseletére, közvetítésére, pótolhatatlan értékű nevelői munkát végezve, s nélkülük nemcsak a nemzeti és európai kultúra, hanem az Egyház is szegényebb lenne.

A II. Vatikáni zsinat nevelésről szóló dukumentumát idézve az MKPK elnöke hangsúlyozta: a katolikus oktatás „az egyetemes kultúrát úgy kapcsolja össze az evangéliummal, hogy a hit fénye járja át a világról, életről, és emberről fokozatosan szerzett ismereteket”.

Veres András megvallotta: „egész életemben hálás leszek szerzetestanáraimnak azért, hogy minden tantárgyban segítették hívő, keresztény szemléletünk formálódását úgy, hogy közben meghagyták egyéni szabadságunkat, mindenki maga dönthetett arról, hogy elfogadja-e a keresztény világnézetet, vagy sem.”

Erre a tanításra ma is nagy szükség van – mondta, majd hozzátette: jelenkorunk hiányossága ugynakkor, hogy az egyházi intézményekben oktató pedagógusok közül „sokan nem állnak a hitnek azon magaslatán, hogy a tanításnak ezt a módszerét gyakorolni tudják. Kell még idő, hogy iskoláink ezt az utat tudják járni, márpedig ez segít, hogy mind az egyénben, mind a társadalomban, s nem kevésbé az Egyházban kifejlődhessen a hit szerinti élet és világlátás.”

A püspök reményét fejezte ki, hogy a konferencia végére minden jelenlévőben megerősödik a tudat: jó ebben a közösségben pedagógusként dolgozni, valamint az is kiderül, hogy köznevelési és szakképzési kérdésekben az MKPK az általa fenntartott Katolikus Pedagógiai Intézeten (KaPi) keresztül sokféle módon kapcsolódik az ágazati irányításhoz, szerepet kap az oktatási stratégiai szervezésben, képviseli a katolikus intézményrendszert a döntéselőkészítő szakmai fórumokon.

Erdő Péter bíboros, prímás beszédében elmondta, hogy amikor tél elején találkozott a katolikus iskolák képviselőivel, igazgatókkal, pedagógiai szakemberekkel, egyrészt szó esett a gondokról, problémákról, a feladatokról, másrészt „arról, hogy katolikus intézményeinkben hogy tudunk hozzájárulni ezek megoldásához, egyúttal a társadalom gondjainak az enyhítéséhez is.”

A katolikus iskola egészen különleges feladatot tölt be. Nem csupán az oktatáshoz való jogot gyakoroljuk, amikor katolikus oktatást és nevelést kínálunk, hanem egyben a vallásszabadság alapvető jogáról is szó van

– tette hozzá Erdő Péter. Az Egyház tanítja, hogy a nevelés joga és kötelessége elsősorban a családé, de a család – a szubszidiaritás jegyében is – rászorul arra, hogy másoknak, így az Egyháznak, és az államnak a segítségét is igénybe vegye. Nem csupán arról van szó, hogy finanszírozni kell az iskolákat, hanem arról, hogy lelket is kell adni a teljes oktatói-nevelői tevékenységnek.

Erdő Péter emlékeztette a jelenlévőket: a Szentszék és Magyarország közötti egyezményben (1997) világosan megfogalmazódik, hogy az egyházi iskolák ugyanolyan állami támogatásra jogosultak, mint az állami intézmények. Ezt annak idején Sodano bíboros példaadó megoldásnak nevezte. „Ugyanakkor azt is látjuk, hogy amiképpen a világon sehol, így hazánkban sem megy minden gondok nélkül, de mivel katolikus iskolákról van szó, lehetőségünk nyílik ara, hogy felemeljük a fejünket és túllássunk a napi, helyi gondokon, mert azok megoldásában segíteni fog nekünk egy szélesebb áttekintés: a horizontunk a világegyház.” – mondta a bíboros, s ezzel a konferencia vatikáni előadójára, Zani érsekre utalt, aki „globálisan, az egész egyházra kiterjedően ismeri a katolikus oktatás helyzetét”, a problémákat, s az azokból levonható tanulságokat.

A konferencián a következőkben Ternyák Csaba egri érsek, az MKPK iskolabizottságának vezetője elemezte a hazai katolikus oktatás helyzetét. Mint mondta, a társadalom annyira képes nagyszerűvé válni, amennyire nagyszerűek a törekvései, s ami érvényes a társadalom egészére, érvényes a nevelés egész folymatára is. Egy iskola annyira tud nagyszerűvé válni, amennyire nagyszerűek a lelki törekvései. 

A katolikus iskolák lelki törekvései evangéliumi alapokon nyugszanak, s az ott tanítók katolikus identitásán múlik az, ahogy megvalósul. 

Fontos tehát, hogy iskoláink ne csak a mérhető eredményekben haladjanak előre, hanem Isten ismeretében és szeretetében is. „Meggyőződésem, hogy amennyire eredményesek vagyunk ebben, olyan mértékben leszünk jók szakmailag is.” – mondta az érsek. Az egyetemes kultúrát a pedagógusok az oktatás során összekapcsolják az üdvösség hírével, ahogy a II. Vatikáni zsinat is tanítja.

Az érsek arról is beszélt, hogy a fiatal szülők – akik katolikus iskolába iratják gyermeküket – jelentős része nem kapott bevezetést a keresztény hitbe. De él bennük a sóvárgás a lelki értékek iránt. A katolikus iskolának feladata bevonni az iskolai (hit)életbe a szülőket is, a nem vallásosakat is. Ezen az úton haladva sok pedagógus talán elfáradt már, ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a katolikus intézményrendszer nem vonhatja ki magát a társadami folymatok alól sem. Fogyatkozik a pedagógusok anyagi és társadalmi presztizse. Valós probléma a kontraszelekció. Az érsek rámutatott: 6505 katolikus iskola működött az államosítás előtt, a létező szocializmus idején 8 gimnázium maradt, mára az iskoláink száma elérte a 770-et. Az iskolák kétharmada egyházmegyei fenntartású, a többi szerzetesi. A 3 katolikus egyetemen pedagógusképzés zajlik, biztosítva az utánpótlást. A jelen helyzetben támogató a törvényi környezet, tiszteletben tartja a szülők jogait. A magyar állam biztosítja, hogy az egyházi fenntartó ugyanolyan normatív támogatásban részesüljön, mint az állami.

A sikeresség, eredményesség forrásvidéke mindezek mellett a lelki tényező még akkor is, ha szakmai versenyben kell álnia más intézményekkel.

Ne féljünk markáns katolikus sajátosságunkat hangsúlyozni, helye kell legyen az Istennel való párbeszédnek a hétköznapokban is!

A spirituáis értékek továbbadása a feladatunk, hogy a diákok és a szülők megszeressék Krisztust és az Egyházat – szögezte le az érsek. Nekünk fontosak a gyökereink, ezek adják az életerőt. Az evangelizációs tényező alakítja a nevelő önazonosságát, küldetésének lényegét. Ferenc pápa arról beszél (utalva elődjére XVI. Benedekre), hogy az Egyház nem térítéssel, hanem vonzással növekszik (Evangelium gaudium). Számunkra a tét a misszió, a polgári társadalom számára pedig az a tét, hogy át tudjuk-e adni a következő nemzedékeknek a társadalmunk gyökereit jelentő értékeket. Ebben katolikus iskoláink egyre fontosabb szerepet játszanak – zárta beszédét Ternyák Csaba.

A konferencia következő előadója Angelo Vincenzo Zani, a Vatikáni Nevelési Kongregáció volt titkára, az egyházi oktatásnak az Erdő Péter bíboros által említett globális helyzetéről beszélt. Mint mondta, jelenleg is egy észak-olaszországi iskola vezetőségében dolgozik, ismeri a terepet, ugyanakkor az egyházi oktatás világszintű kihívásaira is felhívta a figyelmet, s ezzel kapcsolatban elsősorban Ferenc pápa kezdeményezéseit ismertette.

Mindannyian arra kaptunk meghívást, hogy egy új egyházi, kulturális és szakmai felelősséget vállaljunk, amely nem csak intézményeinket érinti – azok sajátos belső problémáival és dinamikájával –, hanem ma már azt követeli, hogy gondolkodásunk horizontját a tágabb és nemzetközi kontextusra bővítsük, amelyet mélyreható változások jellemeznek. Így érthetjük meg jobban a nevelők feladatát, akik arra vállalkoznak, hogy új generációkat oktassanak egy átalakuló társadalom számára – kezdte előadását Zani érsek.

A továbbiakban összefoglalta az elmúlt tíz év során a Katolikus Nevelésügyi Kongregáció dokumentumaiban jelzett főbb iránymutatásokat és röviden bemutatta a célokat, melyeket Ferenc pápa tűzött ki a „Globális nevelési egyezménnyel”, amely vállalásaik tekintetében új perspektívát nyit az egyház és oktatási intézményei előtt. A jelenlegi kihívások közül kiemelten beszélt a generációk közötti kommunikációs problémákról, a Ferenc pápa által említett „történelemérzék elvesztéséről”, a genderideológiával kapcsolatos, keresztény identitásra alapozott hozzáállásról, a kultúrák, vallások közötti párbeszéd terén a keresztény iskolák összekötő szerepéről.

Ismertette a transzhumanizmus szellemi áramlatát, amely az oktatási rendszereket komoly kihívások elé állítja. A transzhumanista projekt célja az ember „továbbfejlesztése”, lehetővé téve számára, hogy új, kifinomultabb képességekre tegyen szert a génterápia, a mesterséges intelligencia, a robotika révén, amelybe bevonják a nanotechnológia, a biotechnológia, az informatika és a kognitív tudomány vívmányait is; ezek mind különböző alapokon nyugvó módszerek, amelyek egymástól függetlenül keletkeztek és fejlődtek.

A transzhumanizmus jellemzője a tudományba és a technológiába vetett abszolút hit, a sebezhetőség, a betegség és általában a korlátok elutasítása, a testhez való viszony újradefiniálása, amelyet haszontalan teherként élünk meg, és amelyet ezért technikai eszközökkel át lehet alakítani (operálni).

A neveléstudományoknak kötelességük megkérdőjelezni ennek a gondolkodásmódnak az előretörését, amely áthatja a mai társadalmat és éles hatást gyakorol a fiatal generációkra.

A szekularizációval kapcsolatban az előadó megjegyezte: ha háttérbe szorítjuk, vagy kiszorítjuk a vallási kifejezésmódokat a kultúrából, azzal megszüntetjük azt az értékes hozzájárulást, amelyet ez a dimenzió a kultúrák közötti gyümölcsöző párbeszédhez nyújthat, és veszélyes vákuumot teremtünk az egyének formálódása és a társadalmi közösségek építése terén. Zani érsek előadásában többek közöttt részletesen beszélt arról, hogy Ferenc pápa „globális nevelési egyezményt” hirdetett meg (2019. szeptember 12-én). Hívja mindazokat, akik az oktatás területén dolgoznak, hogy egyesüljenek egy szövetségben, hozzanak létre egy úgynevezett globális nevelési falut, amely képes az új generációkat az egyetemes testvériségre nevelni. 

A globális nevelési egyezmény – amelynek célja a nevelési falu, azaz egy összetartó és együttműködő emberiség felépítése – fontos eszköz, amely segíti a tanulást és a képzést.

A holnap vezetőit, akik a mai fiatal fiúk és lányok, segíteni kell abban, hogy értékekkel, felelősséggel rendelkezzenek, legyen bennük közösségi érzés és tisztában legyenek saját szerepükkel

– fejtette ki Zani érsek.

A következőkben a hazai katolikus oktatásról szóló konferencia moderátora, Barcsák Mariann, a KaPi vezetője részletesen beszélt az egyházi oktatás szakmai képviseletéről, a KaPi tevékenységéről, arról a támogató szerepről, amely talán kevésbé látható módon, mégis fenntartja ezen intézményrendszer sokszínű világát. Ezt a segítő szerepet bemutatva Pilinszky János híres mondatát is idézte, amely 1967-ben hangzott el a BBC-ben, a költővel készült interjúban: „Nem az a fontos, hogy a madár hányszor csap a szárnyával, hanem hogy íveljen.”

Barcsák Mariann a katolikus oktatás államigazgatási szintű képviseleti rendszerét mutatta be, és az előadásához kapcsolódva a Köznevelés-stratégiai kerekasztalban az MKPK-t 2017 óta képviselő Németh Zoltán beszélt a munkájáról, a kerekasztal tevékenységéről, az ezen a fórumon beterjeszetett, az egyházi intézményekkel kapcsolatos javaslatokról. Barcsák Mariann a konferencia első részének záró blokkjában többek között ismertette a KaPi elmúlt években elért eredményeit a képviselet terén, az intézményekkel kialakított hatékony kommunikációját (információáramlás) a Covid-helyzetben (megemlítette azt is, hogy közel 2000 laptopot sikerült akkor eljuttatni a leghátrányosabb helyzetű régiókba), beszélt a TÉR pedagógus-értékelési rendszerről, valamint arról, hogy javasolják a tanfelügyelet terhének levételét a pedagógusokról, illetve azt is elmondta, hogy 2023-ban a tankönyvjegyzékről katolikus tankönyvek váltak elérhetővé, konkrétan a 9-12 osztályosoknak szóló magyar nyelv és irodalomkönyvek.

A katolikus oktatásról szóló konferencia iskolaigazgatók kerekasztalbeszélgetésével folytatódott. Erről később olvashatnak összefoglalót.

Szerző: Körössy László

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír

Gyermekek megáldása

Mint mindig, Jézus a szeretet tettével támasztja alá szavait.

Ez az esemény egyedülálló betekintést enged Jézus érzéseinek mélységébe, amikor Márk egyedül jegyzi fel:

„És felvette őket a karjába, rájuk tette a kezét, és megáldotta őket”

(Mk 10,14).

Mert, azok a gyermekek, akik tudják, hogy szeretik őket, viszonozni fogják a szeretetet.

Látjuk Krisztus szeretetét a gyermekek iránt, az apa szelíd szeretetét, aki megöleli gyermekeit

(Lukács 11,7-ben), és a szülői szeretetet, amely meghallgatja a gyermek minden kérését

(Máté 7,9-ben).

Ezeket tudva „úgy kövesd Jézust, hogy a gyermeket mikor felnő, azt az életet kívánja, amit te mutattál neki.”

Egy amerikai prédikátor hazatérése után két és fél megtérésről számolt be.

„Két felnőtt és egy gyermek?” – kérdezték az otthoniak. „Nem – mondta a lelkész -, két gyermek és egy felnőtt.A gyerekek az egész életüket odaadták.

A felnőttnek csak a fele maradt.”

Csoda születik minden egyes alkalommal, amikor gyermekek egy szóval, egy rövidke imával, két mondatos énekkel, de bizonyságot tesznek Jézusról.

Milyen kijózanítóak Jézus szavai:

„Engedjétek hozzám jönni őket, s ne akadályozzátok őket”.

Egy régi mondás szerint:

„A gyermek azt mondja az utcán, amit az apja és az anyja otthon”.

Mit tanulnak a gyerekek az otthonainkban és a templomainkban?

Dicsérd meg gyermeked, legyél büszke rája,

mert mikor így teszel, az őt inspirálja!

Nagyon fontos neki, ha te hiszel benne,

nélküled elárvult és hitetlen lenne!

Bátorítsd, adj erőt, légy a hátterében,

tudja, számíthat rád, mikor megkér szépen!

Ne korhold, ne bántsd meg érzékeny szép lelkét,

bosszúsággal sose vond el a figyelmét.

Mutass neki példát, legyél példaképe,

s figyeld, hogy utána a nyomodba lép-e?

Pátyolgasd az álmát, hadd váltsa valóra,

s ne az álmaidról szóljon minden óra!

Ne teneked kelljen szépen megfelelni,

engedd őt a saját ösvényére lelni!

Nem arra született, hogy helyetted éljen,

hanem, hogy egy saját világot reméljen!

Tedd hát jó szülőként azt, ami a dolgod,

engedd, hogy hadd legyen felhőtlen és boldog!

Szeretetet adj hát, s engedd, hogy vezesse,

hagyd, hogy saját útját szabadon keresse!

Nem azért született, mert adósod neked,

s nem a tulajdonod a saját gyermeked!

Azért jött, hogy saját életét megélje,

boldogságát, jussát elvárja, remélje!

A te dolgod inkább, hogy megtanítsd a jóra:

emberiességre, támogató szóra!

Tudjon felelősen magáért kiállni,

mutasd meg, amit tudsz, hogyan kell csinálni!

Sose kösd rabláncra büszkén szálló lelkét,

légy a fényszórója, irányítsd figyelmét!

Tanulj te is vele, néha tanulj tőle,

s engedd hadd szaladjon időnként előre.

Vigyázz, ne add tovább szüleid hibáit,

ami neked is fájt, neki sem hiányzik.

Keress jobb megoldást, válasz könnyebb utat,

olyat, melyet szíved szeretettel mutat.

Aranyosi Ervin

„Aláírtam a gyerekem félévi bizonyítványát, de nem néztem meg

Ma a gyerek hazahozta a félévi bizonyítványát és úgy adta át, hogy az osztályfőnök azt mondta, nem szép a bizi, benne sokkal több van és anya egészen biztosan szomorú lesz.

Én, az anya, aki a tanárnő szerint egészen biztosan szomorú leszek, szomorú is lettem … attól, hogy a gyerekem ezt a félmondatot kapta útravalóul a bizonyítvány mellé, de elsősorban rém dühös a tanárra. Szerencsétlen kisfiúnak remegett a keze, pedig a bizonyítványában hármasnál rosszabb jegy nincs. Mégis, úgy járult elém, félholtra halványodott ábrázattal, mint aki legalább is kivégzőosztag elé igyekezne.

Átvettem a bizonyítványt, fellapoztam az adott oldalt, aláírtam ott, ahol kell, majd mosolyogva visszaadtam a gyereknek, rakja csak vissza a táskába. Perdültem egyet és felhívtam a figyelmét, hogy vettem almát, ha kér, van a konyhában.

– De hát a jegyek, anya – kezdte el a fiam és én azt mondtam neki:

– A jegyek nem érdekelnek. A jegyek csupán számok. Nincsenek azok a számok mögött olyan dolgok, amik igazán számítanak.

Mert nincs bennük:

– Annak a matekházinak az élménye, amikor először én törtem a fejem, majd apa agya sült be, majd a könyvelőmet rimánkodtam fel, hogy segítsen. Mind elvéreztünk. Végül erős könyörgések után este kilenckor egy pécsi, volt matektanárnő barátnőmet sikerült odáig nyegtetnem, hogy oldja már meg az ötödikes matekot.

– Az a rohadt két hét, amikor minden áldott este a Kőmíves Kelement magoltuk, mert eredeti, míves magyar nyelvezetében kellett megtanulni az egészet.

– Az a sírógörcs, ami egy angol vers tanulását övezte. Amit itthon csutak elmondott, az iskolában pedig belesült. Majd itthon újra elmondta tökéletesen, másnap javított úgy, hogy az éjszakát az idegtől egy csomó mindennel töltötte, de alvással nem. És ez így hármast ért, mert az első egyes után a javítás már ötös lett.

Benne van viszont:

– Az a szerencsétlen egyes, amit arra kapott a gyerek, mert valamelyik tanórán nem találta meg a radírját.

– Az a hármas, ami egy három hetes betegszünetet követő első tanórán felelésből jött, miközben a fél osztály a gyereknek súgott és a többiek sem értették, miért pont ő felel.

– Az az őskövület hülyeség, hogy jegyet kell adni rajzra vagy énekre, miközben a gyerek maximum fekete varjút képes rajzolni alagútban, vagy tökéletes, gömb formájú fejet két bogyó szemmel. A hangjáról meg jobb, ha nem is beszélünk, mert még a végén reményeket táplál majd, hogy jelentkezzen az X-faktorba, mint elrettentő példa.

Lényeg a lényeg: aláírtam a gyerekem félévi bizonyítványát, majd megölelgettem őt, tök pozitívan közöltem vele, hogy hurrá, már csak egy félév van hátra a tanévből, amúgy meg szeretem őt. Ja, és szomorú……az nem vagyok miatta.”

szerző: Bouvet Petra

„Minden szülő a lényével nevel.

Nem az a lényeg, mit mondasz, hogyan mondod vagy mire tanítod a gyermekedet, hanem az, hogy ki vagy te?

Mit sugárzol ki magadból?

Kit lát a gyerek, ha téged néz?

Erős szülőknek erős gyermekük lesz – neurotikus szülőknek

neurotikus utóduk. Ha a felnőtt terméketlenül forog a

kiélés-el-fojtás körében, a gyerek is ezt fogja tenni, részint

azért, mert más megoldási mintát nem is lát maga előtt, részint

pedig azért, mert a szülő ezt a léttaktikát a gyerekre is

akaratlanul átviszi.

Amivé sikerült lenned, azt adod át.

Mást nem is tudsz, hiszen magad sem ismered, s különben is: a

valódi nevelés nem szavakon át, hanem a lélek és a test sok ezer

láthatatlan csatornáján keresztül működik.

Teljesen fölösleges azt kérdezni, hogy melyik arcodat fordítsd

felé, mert a gyerek az összes arcodat látja! Azokat is, melyeket

nem szeretsz, vagy nem is ismersz magadban. Minden rezdülésedről

tud, érzi tudattalanod titkos késztetéseit. Csak képmutató, az

önbecsapáshoz hozzá szokott felnőtt képzeli azt, hogy a gyerek

előtt bármit is el lehet rejteni. A kicsi mindent lát, azt is,

ami a másik szobában történik. Érzi a rezgéseidet, olvas a

gondolataidban, s tévedhetetlenül különbséget tud tenni a valódi

és a hamis között.

És minden, ami belőled árad, hat rá; befogadja és a magáévá

teszi.

Gyermekednek te vagy a mintája.

Tőled tanul szeretni, harcolni, félni, hazudni – vagy éppen

igazat mondani.”

MÜLLER PÉTER: / BENSŐ MOSOLY/

“ Legyen meg a Te akaratod ,

Harangok hirdessék diadalod ,

Jóság lakjék magyar szíveinkben ,

Örömöd teljék gyermekeinkben .

Add , közülünk egy is el ne vesszen ,

Minden útjuk Tehozzád vezessen .

Magyar honban , idegen világban ,

Tartsd meg őket örök magyarságban .”

Wass Albert

Január

Nagyapa, hány éves is vagy?

► Hadd gondolkozzam egy kicsit!

Mikor megszülettem, minden családban volt apuka és anyuka.

Még nem találták fel a szárítógépet

(a ruhát egyszerűen kitették száradni a friss levegőre).

Az ember még nem lépett a Holdra, és nem léteztek sugárhajtású utasszállító repülőgépek.

Nem volt televízió, fénymásoló gép, és kontaktlencse.

Én a számítógép és a csoportterápia előtt születtem.

Az emberek nem analizáltatták magukat, legfeljebb amikor az orvos vér- vagy vizeletvizsgálatra küldte őket.

25 éves koromig minden rendőrt és férfit uram-nak szólítottam, minden nőt pedig ‘asszonyom’-nak vagy ‘kisasszony’-nak.

Párjuk a galamboknak és a nyulaknak volt, de nem az embereknek.

Az én időmben, ha egy hölgy felszállt az autóbuszra vagy a villamosra, a gyerekek és a fiatalok mindenki másnál hamarabb álltak fel, hogy átadják neki a helyüket, de ha állapotos volt, a helyére kísérték és – ha kellett – megváltották a jegyét és odavitték neki.

A nő elsőként lépett liftből ki; egy férfi sosem üdvözölt úgy egy nőt, hogy ne állt volna fel, ha éppen ült, kinyitotta előtte az autó vagy bármi más ajtaját, és a férfi segített neki levenni a kabátját.

A mi életünket a tízparancsolat, a józan ész, az idősebbek és az érvényes törvények tisztelete szabályozta.

Bennünket megtanítottak arra, hogy különbséget tegyünk jó és rossz között, és hogy felelősek vagyunk tetteinkért és következményeikért.

A komoly kapcsolat azt jelentette, hogy jóban voltunk unokatestvérekkel és barátokkal.

Ismeretlen volt a vezeték nélküli telefon, a mobiltelefonról nem is beszélve.

Sosem hallottunk sztereó zenéről, URH rádióról, kazettákról, CD-ről, DVD-ről, elektromos írógépekről, számológépekről (még mechanikusakról sem, hát még hordozhatókról).

A ‘notebook’ jegyzetfüzet volt.

Az órákat naponta felhúzták.

Semmi digitális nem létezett, sem órák, sem világító számos kijelzők a háztartási gépeken.

Gépeknél tartva: nem voltak pénzkiadó automaták, se mikrohullámú sütők, se ébresztőórás rádiók.

Hogy videomagnókról és videokamerákról ne is beszéljünk.

Nem léteztek azonnal előhívott színes fényképek.

Csak fekete-fehér képek voltak, előhívásuk és másolásuk több mint 3 napig tartott.

Színes képek nem léteztek.

Nem hallottunk a McDonald’sról, az instant kávéról, se a mesterséges édesítőkről.

Az én időmben a fű olyasmit jelentett, amit nyírtak, nem szívtak.

Mi voltunk az utolsó nemzedék, amely azt hitte, hogy egy asszonynak férjre van szüksége ahhoz, hogy gyereke legyen.

És most mondd, szerinted hány éves vagyok!

– Hát, nagyapa, biztosan több mint 200!

– Nem, kedvesem , csak 70!

A TANÍTÓ TANÍTÁSA

Sok évvel ezelőtt Éva néni ötödikes osztálya előtt állt, és azt a hazugságot mondta a gyerekeknek, hogy mindegyiket egyformán szereti. De ez lehetetlen volt, mert az első sorban Horváth Peti olyan rendetlen és figyelmetlen kisfiú volt, hogy Éva néni valójában élvezettel írt a feladataira vastag piros ceruzával nagy X jeleket, és a lap tetejére pedig legrosszabb érdemjegyet.

Egy napon Éva néni a gyerekek régi bizonyítványait nézte át, és megdöbbent Peti előző tanítóinak bejegyzésein. „Peti tehetséges gyerek, gyakran jókedvűen kacag. Munkáját pontosan végzi és jó modorú. Öröm a közelében lenni” – írta első osztályos tanítója.

Másodikban így szólt a jellemzés: „Peti kitűnő tanuló, osztálytársai nagyon szeretik, de aggódik, mert édesanyja halálos beteg. Az élet Peti számára valódi küzdelem lehet.”

Harmadik osztályos bizonyítványában ez állt: „Édesanyja halála nagy megrázkódtatás számára. Igyekszik mindent megtenni, de édesapja nem nagyon törődik vele.”

Negyedik osztályos tanítója ezt írta: „Peti visszahúzódó és nem sok érdeklődést mutat az iskola iránt. Nem sok barátja van, és néha alszik az osztályban.” Ezeket olvasva Éva néni ráébredt a problémára és elszégyellte magát.

Még rosszabbul érezte magát, amikor a Karácsonyi ünnepségen tanítványai fényes papírba csomagolt, gyönyörű szalaggal átkötött ajándékait bontogatta, és köztük meglátta Peti ajándékát, a fűszeresnél kapható vastag barna papírba bugyolálva. Éva néni a gyerekek előtt bontotta ki az ajándékokat, és gondosan nyitotta ki Peti csomagját. Néhány gyerek nevetni kezdett, amikor meglátta a kövekkel kirakott karkötőt, amiből néhány kő hiányzott, és mellette egy negyedüvegnyi parfümöt. De a gyerekek nevetése abbamaradt, amikor hallották, ahogy Éva néni felkiált: „Milyen szép karkötő!”, és látták, hogy felveszi a karkötőt és csuklójára cseppent a parfümből.

Horváth Peti egy kicsit tovább maradt az iskolában, hogy megszólíthassa: „Éva néni, ma olyan volt az illata, mint valamikor édesanyámé.” Éva néni sokáig sírt, amikor a gyerekek elmentek. Attól a naptól kezdve nem olvasást, írást és matematikát tanított. Elkezdte a gyerekeket tanítani.

Éva néni különös figyelmet szentelt Petinek. Ahogy dolgozott vele, Peti elméje mintha életre kelt volna. Minél több bátorítást kapott, annál gyorsabban reagált. Év végére Peti az osztály élére került, és már azért volt hazugság, hogy minden gyerekeket egyformán szeret, mert Peti lett a legkedvesebb diákja.

Négy évvel később egy üzenetet talált Petitől, amit az ajtaja alatt csúsztatott be. Az állt benne, hogy ő volt élete legjobb tanítója. Azt írta, hogy befejezte a középiskolát, az osztályában harmadik volt az élen.

Négy évvel később egy újabb üzenet érkezett, amiben azt mondta el, hogy bár voltak nehéz időszakok, kitartott tanulmányai mellett, és hamarosan egyetemi diplomát szerez, legmagasabb kitüntetéssel.

Még négy év telt el, és újra levél érkezett Petitől. Ebben elmondta, hogy miután megszerezte diplomáját, elhatározta, hogy tovább tanul. Hozzátette, hogy még mindig Éva néni a legjobb és legkedvesebb tanára, aki valaha is volt. Ez alatt a levél alatt az aláírás hosszabb volt: Dr. Horváth Péter.

A történetnek nincs vége itt. Azon a tavaszon újabb levél érkezett.

Peti elmondta, hogy találkozott egy lánnyal, és nősülni készül, és kérdezte, hogy Éva néni elfoglalná-e a vőlegény édesanyja számára fenntartott helyet.

Természetesen Éva néni elfogadta a meghívást.

A régi karkötőt vette fel, amiről kövek hiányoztak, és azt a parfümöt cseppentette magára, amire Peti úgy emlékezett, hogy utolsó együtt töltött Karácsonykor viselte az édesanyja.

Megölelték egymást, és Dr. Horváth Péter Éva néni fülébe súgta, „Köszönöm, Éva néni, hogy hitt bennem. Hálásan köszönöm, amiért segített nekem, hogy fontosnak érezzem magam, megmutatta nekem, hogy számítok, és az életem érték.”

Éva néni könnyekkel a szemében visszasúgta, „Peti, tévedsz. Te voltál az, aki megmutattad nekem, hogy számítok, és az életem érték. Amikor találkoztam veled megtanultam, hogy hogyan érdemes tanítani.

(Elizabeth Silance Ballard)

Üzenet

Hogy mit adhatnék Neked, ha hatalmamban állna?

– Nem mesés gazdagságot, – csak elegendőt ahhoz,

hogy távol tartsd a szorongást

és reményt nyújts az elesetteknek.

– Nem mesés szépséget, – csak szerető szívet.

Esélyt, hogy bölcsen használd fel adottságaidat,

– hogy megválthasd velük a világot,

és mindez örömet is okozzon Neked.

Kívánok Neked érzéket, hogy felismerd

a minket, körülvevő szépséget.

Bátorságot, hogy kitarts és egyre erősebb légy,

örömet, elégedettséget, szeretetet.

Életet, melyet érdemes élni!

(Pam Brown)

Tudod, kisfiam,

neked nem kell a leggyorsabbnak lenned

legjobbnak sem kell lenned sosem

és az sem baj, ha nem vagy a legszebb

se legerősebb, és nem vagy első soha semmiben

nem kell mindent megtanulnod

nem fontos mindent értened

nem kell tudni mindent

s töprengeni mindenen

nem kell mindent látni ,kipróbálni

s nem kell mindenkit ismerni sem

nem kell feltalálnod semmit

s nem kell fölfedezned új földrészeket

nem kell eljutnod a holdra

nem kell megszámolnod a végtelent

se megnevezned a névtelent

nem kell sikert elérned

nem kell nyerned semmilyen versenyen

nem kell semmit bizonyítanod, sem megszolgálnod, sem kiérdemelned

nem tartozol senkinek, semmivel

nem kell elszámolnod,

mindent ajándékba kaptál

nem kell fejlődnöd

nem kell jónak lenned

én nem azért szültelek,

hogy neked bármit is kelljen,

csupán azért, hogy szeresselek,

és hogy neked szeretni alkalmad legyen.

(Görgényi Tamás: Tudod, kisfiam…)

Régi, de ma is aktuális és nagyon értékes elvek egy kiváló pedagógustól, Maria Montessoritól

1. A gyermeked neveld önállóságra.

2. Tiszteld a gyermeked.

3. Hagyd, hogy válasszon.

4. Hagyd, hogy független legyen.

5. Példával tanítsd, ne csak kijavítsd.

6. Ne panaszkodj rá, ha ő is jelen van.

7. Ha nincs szüksége segítségre, ne segíts.

8. Ha érzi, hogy elfogadod, magabiztos lesz.

9. Mindig a legjobb tudásod szerint beszélj a gyermekeddel.

10. Egy gyerek, akit folyton kritizálnak, mások fölött fog ítélkezni.

11. Ha valamit csinál, ne szakítsd félbe. Hagy dolgozni, tevékenykedni.

12. Segíts neki, ha segítséget keres, és hagyd békén, ha megtalálta.

13. Válaszolj a kérdéseire akkor, amikor kérdez, mert fontos neki, amit mondasz.

14. A kicsik mindent a környezetükből tanulnak – vigyázz, milyen példát mutatsz neki.

15. A szükségleteire figyelj oda, és tanítsd meg, hogy ő is figyeljen mások szükségleteire.

16. Az otthoni környezet nagyon fontos, ne vegyék körül olyan dolgok, amire nincs szüksége.

17. Azzal törődj, amit meg akarsz neki tanítani, ne a rossz dolgokkal, amiktől szeretnéd megóvni.

18. Legyen türelmed. Ha egy gyereknek több idő kell ahhoz, hogy megtanuljon valamit, légy megértő.

19. Tiszteld, ha hibázott és ki tudja javítani a hibáját. Amikor olyasmit csinál, ami veszélyes, akkor viszont állítsd meg.

20. Segítsd neki, hogy átlépjen azokon a dolgokon, amikben nem tökéletes. Tedd ezt kedvesen, türelemmel és szeretettel.

CSAK szülőknek:

Éjjeli telefon

A telefoncsörgésre riadtam fel. Hirtelen rápillantottam az órám világító számlapjára – mindjárt éjfél. Megrémültem, a szívem zakatolt.
– Mama? – alig hallom a suttogást a telefonban. Azonnal a lányomra gondoltam. Amikor a síró hang érthetővé vált, megszorítottam a férjem kezét.
– Mama, tudom, hogy késő van. De… ne szólj semmit, engedd, hogy én beszéljek! És mielőtt megkérdeznéd, igen, ittam. Néhány kilóméterrel odébb csaknem lehajtottam az útról és…
Még lélegzetet vettem elengedtem a férjem kezét. Valami nincs rendben!
– … és annyira megijedtem. Arra tudtam csak gondolni, hogy meghaltam. Én… én haza akarok menni. Tudom, hogy rosszat tettem, hogy elszöktem, tudom, hogy belebetegedtél az aggodalomba. Napok óta telefonálnom kellett volna neked, de féltem… féltem.
Belezokogott a telefonba. Ismét a lányom arcát láttam magam előtt. – Azt hiszem…
– Nem! Kérlek, hadd fejezzem be. Kérlek!
Megpróbáltam közbeszólni, de ő folytatta.
– Mama, terhes vagyok. Tudom nem lett volna szabad innom… különösen most nem, de hát úgy félek! Mama, annyira félek!
A hang elhallgatott, az ajkamba haraptam, és éreztem, hogy a szemem megtelik könnyel.Férjem hangtalanul kérdezte: – Ki az?
Nem válaszoltam, mire felugrott, kiment a szobából és pillanatokkal később a fülére szorított hordozható telefonnal jött vissza
Valószínűleg a telefonáló meghallhatta a kattanást, mert megkérdezte. – Ott vagy még? Kérlek ne tedd le! Szükségem van rád! Olyan magányos vagyok.
Miközben a telefont szorongattam, segítséget várva ránéztem a férjemre.
– Itt vagyok, nem teszem le -mondtam.
– Meg kellett volna mondanom neked, mama. Tudom, hogy meg kellett volna mondanom. De hát, amikor beszélgetünk, te folyton csak azt hajtogatod, hogy mit kell csinálnom. Minden förmedvényt elolvasol arról, hogyan kell beszélni a sexről, és csak beszélsz. Nem figyelsz rám. Soha nem hagyod, hogy elmondjam, mit érzek. Mintha az én véleményem, az én érzelmeim nem is lennének fontosak. Azért, mert az anyám vagy, azt hiszed, ismered az összes választ. Néha azonban nem válaszokra van szükségem, csupán azt szeretném, ha figyelnél rám.
– Nagyot nyeltem, miközben ránéztem az éjjeliszekrényemet beborító ,,hogyan beszéljünk a gyerekeinkkel” irományokra. – Figyelek rád – suttogtam.
– tudod, amikor már újra irányítani tudtam a kocsit, a kisbabára gondoltam, és arra, mi lesz velünk. Akkor hirtelen megláttam ezt a telefonfülkét, s mintha máris hallottam volna a hangodat, hogy nem szabadna inni, és autót vezetni… Taxit hívtam, haza akarok menni.
– Ez nagyszerű drágám – mondtam megkönnyebbülten.
A férjem közelebb jött, leült mellém, megfogta a kezemet. Kézszorítása azt jelentette, hogy helyesli amit mondok és teszek.
– Azt hiszem, már tudnék vezetni.
– Nem! – vágtam rá. -kérlek, várd meg a taxit. Ne tedd le a kagylót amíg a taxi oda nem ér.
– Haza akarok menni ,mama!
– Tudom, de tedd meg ezt az anyád kedvéért. Kérlek várd meg a taxit.
Csak akkor könnyebbültem meg, amikor hallottam, hogy a háttérben valaki a taxit emlegeti.
– Hazamegyek, mama – Kattanás, a telefon elnémult.
Felkeltem az ágyból, és bementem a 16 esztendős lányom szobájába. Sötét vett körül. A férjem utánam jött, átölelt, állát a fejemhez szorította.
Letöröltem a könnyeimet. – Meg kell tanulnunk, hogy figyeljünk rá -mondtam.
– Minden rendben – fordított maga felé. Átölelt én pedig a vállába fúrtam a fejem Perceken át álltunk így, aztán hátraléptem, lenéztem az ágyra.
– Mit gondolsz, meg fogja valaha tudni, hogy rossz számot hívott? – kérdezte a férjem.
Ránéztem az alvó lányunkra. – Talán nem is volt olyan rossz az a szám.
– Mama, papa, mit csináltok? -szólt egy hang a takaró alól.
Odamentem a lányomhoz, aki álmosan bámult a sötétbe. – Gyakorolunk – válaszoltam.
– Mit gyakoroltok? – motyogta, miközben visszafeküdt, a szeme becsukódott, már aludt is tovább.
– Hogy odafigyeljünk rád – suttogtam és megsimogattam az arcát.

/Christine Craig/ 

CIRÓKAHIÁNY megszüntetés…

„Amikor anno beléptem a klinikára, egy orvosnő végigvezetett a patológiás újszülött osztályon, és azt kérdezte: Tudja maga, mi baja ennek a sok csecsemőnek? A legtöbbnek egyszerűen cirókahiánya van. Abba ugyanis belebetegszik egy gyerek.

De egy felnőtt is, teszem hozzá sok év múltán én. Több évtizedes praxisom alatt nyolcvan százalékban olyan gyerekekkel találkoztam, akiknek az egyetlen bajuk az volt, hogy nem szerették őket, de azt hazudták, hogy szeretik. Mert ugye ‘egy anya mindig szereti a gyerekét’. Tényleg? ‘Egy anya mindig a legjobbat akarja a gyerekének’. Valóban? Ezek konvenciók. Rengeteg szülő nem szereti a gyerekét, csak elviseli, hogy van. A társadalmi nyomásra viszont azt kell mondaniuk, hogy szeretik, a gyerek pedig megérzi ezt a hamisságot, és belebetegszik. De nagyon sok házasság is azon megy tönkre, hogy igazi gyengédség és intimitás helyett csak hosszú dumák, monológok, végszavak vannak. Mindenki tudja, hogy a másik mit fog mondani, és közben egészen mást éreznek.” Popper Péter: Lélekrágcsálók

„Azt kértem a gyerekektől, tegye fel a kezét az, aki magáról azt gondolja, hogy rossz! A gyerekek fele feltette a kezét. Láttam, némelyek ingadoztak… mindaddig, amíg nem találkozott tekintetük a papéval, akkor gyorsan fölrakták a kezüket. Akármiért is jelentkeztek, ez mindenképpen szívfacsaró. Mert vagy azért emeli föl a kezét, mert azt gondolja, hogy ő rossz, vagy azért, mert azt gondolja, hogy ez a jó válasz. Akkor elmondtam nekik: tudjátok, ahogy most a templomban körbenézek, nem látok egyetlen rossz gyereket se. Egy szálat se! Mindannyian teszünk néha rosszat, de nem vagyunk rosszak!” Pál Feri

és TUDÁS hiány🙂

„Mindig tedd, ami helyes, még akkor is, ha senki nem látja. Ha te látod és tudod, az már tökéletesen elég, hogy szép legyen a napod.”

SZEGÉNY GAZDAGOK

Emma napok óta tudta, hogy ha valóban megérkezik, lesznek problémák. Alattomosan kúszott egyre közelebb, majd beköszöntött a tél. Nyomában a földön, kegyetlenül csikorgó fényes hó maradt, az égen komiszul csillogó, fagyos csillagok figyeltek. Készletük szerint, a tüzelő arra volt elegendő, hogy kis szobát naponta egyszer befűtse. Havi jövedelmük több mint felét elvitte az apró házuk vásárlásakor felvett hitel törlesztése. Fél éve szenvedett a munkanélküliségtől. Járadéka is hamarosan lejár, bár nagyon kevés az a pénz, de a megszüntetését követően, már ennivalóra se lesz elég a jövedelmük. Hiába vállalt a férje sok túlórát, előfordult, hogy ki se fizették. Tegnap, is reggeltől estig dolgozott, és mikor hazaért, csak pár szót váltottak. A vacsora után megölelgette a gyerekeit, majd dőlt az ágyba. A lányok nem igazán értették miért nem játszik velük apa, azt sem, miért kell nagyon csendben lenni. Összebújtak, mint kismadarak a fészekben, majd anyjuk halk szavú meséjére, lassan álomba merültek. Odakinn vicsorogva harapott a tél. Emma nem tudott aludni. Gondolatai egymást kergették a fejében, megoldást keresve. Végül is összegezte, akárhogyan is osztott-szorzott, a jövő hétig nem tud tüzelőre pénzt fordítani. Egy halvány reménye azért akadt. Bár eddig nem tette, most be kell mennie a Hivatalba. Tüzelőt fog kérni. Muszáj. Nincs más megoldás. Óvatosan felkelt, megnézte betakarta-e jól a gyerekeket. Hajnalban arra riadt, hogy a párja halkan elköszönt, mielőtt elment.

– Szia, mennem kell. Nem tudtam megmosakodni, a konyhában befagyott a vízcsap.

Valamit mondania kellett, valami biztatót, amitől kedve lesz hazajönni..

– Megoldom valahogy, szia, vigyázz magadra.

Ráért volna még felkelni, de nem bírt már feküdni, szinte kilökte az ágy. A konyhában farkasordító hideg fogadta. Lekapta a gázról a nagy fazekat, kiszaladt az udvarra, sietve teletömködte hóval. A konyha ajtaja nehezen csukódott, erőlködnie kellett, mire bezárta maga után. A kamrában összegyűjtötte azt a kevés fát, ami még maradt, talán estig elég. Hótól nedves keze odaragadt a kilincshez, mikor befelé cipelte a fazekat és a tüzelőt. Mikor beért, meggyújtotta a gáztűzhely égőjét, kicsit felmelegítette elgémberedett ujjait. Ha a gyerekek délelőtt óvodában vannak, talán spórolhat a fűtéssel. Most majd nagyon sietve öltöznek, addig biztosan nem fáznak meg. Miközben gondolkodott, hangokat hallott a kisszoba felől. Már felkeltek? Ez nagyon ritkán fordult elő, hiszen alig tudta kirimánkodni őket az ágyból, mikor óvodába készültek. Hallgatózott. Az idősebb lánya, Anna hangját vélte felismerni.

– Látod, szép a lángja, ad egy kis meleget, amíg anya nem gyújt be. Érzed, már nem is fázik úgy a kezünk.

– Te jó ég, mit csinálnak ezek! – sietve nyitotta az ajtót.

A két gyermeke, ágyukban kuporogva, egy aprócska tányéron, égő gyertyánál melengette a kezét. A látvány először megbénította. Lepergett előtte, mi lett volna ha….

A gyertyát azért tartotta a kisszekrényen, mert az orkánszerű szél okozta hóviharok miatt, gyakran volt áramszünet. Most a két kislánya ártatlan mosollyal melegszik a lángjánál… Egyetlen ugrással termett előttük. Elfújta a gyertyát, és nyakon legyintette Annát, aki villámgyorsan a dunna alá bújt. A kisebb lányka bénultan meredt az anyjára, csak apró szája görbült egyre lejjebb.

– Ti nem vagytok normálisak! Mi lett volna, ha meggyújtjátok az ágyneműt! – lökte ki magából a szavakat Emma, a hirtelen felindultságától apró gombócokat érzett a torkában.

Anna még mindig a dunna alatt lapult, csak egy dudor mutatta, hogy ott van. A testvére Zsuzska hüppögve, szipogva suttogta,

– De hát annyira fázott a kezünk…

Emma még mindig remegett a hirtelen sokkhatástól, de aztán erőt vett magán, majd határozottan szólt a lányokra.

– Egy-kettő öltözni, apátoknak egy szót se a történtekről, van épp elég baja.

Zsuzska kelletlenül öltözni kezdett. Ám Anna nem mozdult a dunna alól. Emma hangosabban szólt rá.

– Neked is beszéltem rejtőzködő kisasszony! Nem hallod?

– Nem!

– Mivan?

– Megvertél. Egy gyereket nem szokás megverni, mondták az oviban!

Emmában csak most tudatosult, mit tett. Felfoghatatlan mi történt abban a pillanatban, mikor nyakon vágta Annát. Ezt valahogy helyre kell tenni.

– Beszéljük meg jó? – kérlelte szép szóval.

Anna lehúzta fejéről a dunnát. Morcos képet vágott, de már kérdezett is.

– Azért vagy ideges, mert szegények vagyunk?

– Ez nem ilyen egyszerű, de valóban nagyon megvisel, hogy nincs sok mindenre pénzünk. Azért bántottalak – már tudom, nem kellett volna – mert féltettelek benneteket. A tűz nagyon nagy bajt okozhat. Kérlek, soha ne gyújts lángot, ha én nem vagyok veletek, hogy vigyázzak rátok. – válaszolta, s az utolsó szavaknál elfordult, hogy ne lássák a könnyeket a szemében.

Zsuzska szólalt meg félénken.

– Anya, meddig leszünk még ilyen szegények, mert én már nagyon fázom…

Sietve felöltöztek, és elindultak az oviba. Ott legalább meleg van. Emma a Hivatalba indult. Az épületbe érve majdnem visszafordult, látva, hogy ma a rendszeres szociális ellátások kifizetési napja van. A folyosó teli emberekkel. Néhányan pimaszul végigmérték, vajon mit akar ez itt? Szinte egyikre sem nézve próbált elaraszolni gyorsan mellettük, a szociális ügyintéző irodája felé. Már bánta, hogy vállalkozott erre az útra. Minden bátorságát összeszedve bekopogott. Alig tudta kivárni a választ.

– Tessék!

A hangot hallva, azonnal belépett, az irodában kicsit megnyugodott. A sötét folyosó után, egészen más légkör fogadta. Körbekúszó zöld növények borították a falakat, az ablakon bekukucskáló halvány napfény bátorsággal, reménnyel töltötte fel. Udvariasan köszönt, majd egy szuszra elhadarta jövetele okát.

Az ügyintéző türelmesen végighallgatta, majd beszéltek a munkanélküliségéről, meg arról is, hogy a járadéka lejártát követően, megpróbálják bevonni a helyi közfoglalkoztatásba. A kérelmére, felajánlottak számára egy azonnali krízissegélyt, vagy micsodát, ami azt jelentette, hogy tüzelőt fog kapni, amelyet a műszaki osztályon keresztül, még a mai napon igénybe is vehet. Délutánra, egy ismerős abban is segített, hogy a tüzelő a kamrába kerüljön. Nagyon elfáradt. Tudta, még mielőtt az oviba megy a lányokért, be kell mennie a boltba vásárolni. Elővette apró pénztárcáját, számolt. A hónap vége felé már nagyon soványra fogyott a bugyelláris. A befizetnivalókat a bank már az utalás időpontjában lecsípte a számlájukról. Minden hónap elején, papíron összeírta a várható kiadásokat, amely soha nem úgy alakult, ahogyan a papírra vetette. Általában, váratlan dolgok borították a tervét. Egy elszakadt nadrág, egy tönkrement cipő, vagy még az óvodai kirándulás sem szerepelt a leírtak között.

Számolását követően kiderült, alig kétezer forintja van négy napra. Pedig, ahol tudott spórolt. Mint mindig, estére meleg ételt készít, az kiadósabb. Sietve összerámolt a szobában, belerakta a kályhába a tűzrevalót. Gondosan bezárta a házat, majd elindult a boltba. Már érezhető volt, hogy közeledik az este, nyomul egyre közelebb a csontig hatoló pengeéles fagy. A bolt előtt, egy sovány fekete kutya kuporgott. Farkát behúzva, könyörgő szemmel nézett a járókelőkre. Hiába, senki nem vett róla tudomást. Emma, a szeme sarkából vetett rá egy pillantást. Szomorúan nyugtázta magában, jó hogy nem engedett Zsuzska könyörgésének, mikor haza akart hozni egy hasonló szegény párát. Akkor nem indokolta meg döntését, de határozottan tudta, nem vállalhat felelősséget egy ártatlan lényért, mikor néha, nekik is szűkösen telik a mindennapi falatra. A bevásárlást gyorsan elintézte. Körülnézett, látja e valaki, majd dacosan megvonta a vállát, majd az akciósan vásárolt száraz kenyérdarabot odavitte, letette a kushadó kutya elé. Az ijedt jószág remegve, vágyakozó, kitágult szemmel figyelte az eleséget. Emma hátrált tőle pár lépést, majd halk szavakkal biztatta.

– Egyél bátran, neked hoztam.

A kutya hálásan nézett rá, majd az ajándékát felkapva, elinalt a bolt mellé kirakott, üres ládák mögé, hogy féltett kincsét el ne rabolják…

Az oviban már felöltözve várták a lányok. Hazafelé vígan csúszkáltak, bár már erősen csikorgott a lefagyott hó. Mire elkészült a vacsora, megérkezett a családfő is. A szoba kellemes melege, a lányok csacsogása, mosolyt csalt fáradt arcára. Leült az asztalhoz, majd a lányokhoz fordult.

– Hello lányok miújság?

Zsuzska, máris belehuppant az apja ölébe, két apró kezét fontoskodva tárta szét, átvette a szót.

– Tudod apa, az ember akkor fázik, ha szegény, de mi már nem vagyunk szegények ugye?

– Nem kincsem, mi már nem vagyunk szegények…

Tordon Ákos: Madárszálló

Havas téli ég alatt,

vendégeim a madarak,

kopognak az ablakon,

jól élnek itt morzsán, magon.

Csipegetnek, eszegetnek,

ha jól laknak elröppennek,

de holnapra visszajönnek,

ablakomon beköszönnek.

Így élnek ők a nagy télben,

vendégeim minden délben,

meghálálják majd tavasszal,

madárfüttyel, madárdallal.

Felelős Szülők Iskolája

„Ha elmegyek egy óvodába, a 4-6 évesek között elég sok tehetséges gyereket látok. Az általános iskola 7. osztályában viszont már nagyítóval kell keresnem őket. Óhatatlanul felmerül, hol vesztek el ezek a tehetségek? Igenis, hamis igénnyel, keretek közé szorítással el lehet fojtani a tehetséget! Ki lehet ölni a tehetséget, és neurotikus, beteg gyereket lehet produkálni. Sok évtizedes tapasztalatom ez. Sokkal több veleszületetten tehetséges gyerek van, mint ahányan végül produkcióban kibontakoznak. A gepárdkölyök nem tud 110 km/órás sebességgel futni, de attól még gepárd. Tudjuk, ha majd felnő, képes lesz erre a sebességre.

A mi kis gepárdkölykeink nemegyszer nemgepárddá fejlődnek. Nagyon leegyszerűsítve a nevelést: gondoskodjunk arról, hogy aki macikölyöknek születik, abból egy kedves mackó váljék, aki gepárdkölyöknek, az gepárddá. Ne próbáljuk a mackókat ráuszítani az antilopokra, és az is borzasztó lenne, ha a gepárdot leültetnénk a patakpartra, hogy fogdosson halakat.” /Dr. Ranschburg Jenő/

Forrás: https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=248583413370274&id=113575900204360

SZERESD – SZERESD – SZERESD a gyermekedet!

Nem a gyerekeid hibásak a rossz napodért..

A gyerekeid nem felelősek a házassági problémáidért..

A gyerekeid nem felelősek a frusztrációdért..

Nem a gyerekeid hibásak egy rossz munkahelyi helyzetért….

Nem a gyerekeid hibásak a gyerekkori sebeidért..

Azért jöttek, hogy meggyógyítsanak, hogy megtanítsanak arra, hogyan szeress olyan módon, amit el sem tudsz képzelni.

Azért jöttek, hogy olyan értelmet adjanak az életednek, ami talán eddig nem volt.

Hogy megtanítsanak küzdeni és továbblépni minden nap.

A te felelősséged, hogy szereteten és jelenléten alapuló jó gyermekkort adj nekik.

Megbotlunk és elesünk, de tudnunk kell, hogyan gyógyítsuk be a sebeinket és kérjünk bocsánatot.

Megtanulni, hogy minden nap anyának/apának lenni nem könnyű.

Fáradtsággal, szomorúsággal, félelemmel és nehéz helyzetekkel kell küzdenünk.

Légy jelen, tele szeretettel a gyermekeid iránt!

Az a legfontosabb munkád, amiben lábnyomot hagysz….

Az a szeretet, amit gyermekkorukban életútjukon hoztál nekik, bennük marad…..

Ez az egyetlen dolog, ami marad.

Megérdemelnek minden tiszteletet és sok szeretetet!

Montessori irányelvek otthonra – játékhoz, tanuláshoz, gyakorláshoz
 

1. Önálló cselekvés
   Hagyjuk a gyereket önállóan cselekedni, vagyis mindent, amire képes, végezze el saját maga. Az önálló cselekvéshez biztosítani kell számára a megfelelő környezetet és a megfelelő eszközöket.
    
2. Montessori a gyerekszobában
   A gyerek játékának, tanulásának színtere könnyen átlátható, szellős, megfelelően rendezett és rendszerezett tér legyen. A könnyen mozgatható bútorok igazodjanak a gyerek testmagasságához. A nyitott polcokon ne ömlesztve, egymás hegyén-hátán, hanem inkább szellősen, könnyen hozzáférhetően sorakozzanak a játékok, tanulási eszközök, amikhez a gyerek könnyen hozzányúl, amiket szívesen levesz a helyéről.
    
3. A fejlődés gátja lehet a túlzott siettetés
   A gyerekek eleve lassabbak, mint a felnőttek, ezért mindig hagyjunk elegendő időt számukra. Ne siettessük őket például az öltözködésben, evésben, háztartási munkában, rendrakásban – és általában véve, a természetes fejlődésében sem.
    
4. Túlzott féltés
   Ne vigyük túlzásba a túlságosan óvó, féltő gondoskodást, mert ez gátja lehet a gyermek egészséges szellemi fejlődésének.
    
5. Parancsok helyett motiváció
   A gyereknek ne hangosan parancsolgassunk, ne konkrét, pattogós utasításokat adjunk, hanem inkább segítsük, motiváljuk őt abban, amilyen tevékenységben éppen benne van – másképpen ne „informátorok” legyünk felette, hanem „szervezők” legyünk körülötte.
    
6. Hagyjuk érvényesülni a gyerek személyiségét
   Ne erőltessünk valamit mindenáron a gyerekre, ha az őt egyáltalán nem érdekli. A gyerek nem funkciógyerek, akinek a mi vágyainkat, álmainkat kell valóra váltania, hanem egy önálló személyiség.
    
7. Játék közben saját időbeosztás
   A gyerek a szabad játékalkalmakkor a saját időbeosztása szerint játsszon a játékokkal, az a kedvező, ha saját maga döntheti el, hogy melyik játékkal mennyi időt szeretne eltölteni.
    
8. Következetesség – következmény
   Ha a gyerekkel közösen megállapodunk valamiben, akkor azt be is kell tartatni. Ha a gyerek nem tartja be az ígéretét, akkor nem szabad őt öncélúan büntetni, hanem helyette inkább teremtsünk lehetőséget a hibái korrigálására.
    
9. Valódi terepen, valódi szemléltetőeszközök
   Ha tehetjük, a gyereket valós környezetben, valódi tárgyakkal oktassuk.
    
10. A gyerek jöjjön rá a problémára, ne mi
    Lassítsuk le a mozdulatainkat, amikor a gyereket tanítjuk. Tanítás közben kerüljük a határozott utasításokat, és engedjük, hogy a gyerek jöjjön rá a probléma megoldására. Hagyjunk számára időt a próbálkozásra.
     
11. A döntés szabadsága
    Játék, tanulás során – ha csak lehet – engedjük meg, hogy a gyerek válassza ki a számára rendelkezésre bocsájtott választékból a játéklehetőségeket, megoldandó feladatokat.
    Biztassuk arra, hogy bátran kérdezzen tőlünk, mondja ki gondolatait, ötleteljen a csoport többi tagjával.
     
12. Saját fejlődési ütem
    Tanulás játék során ne hasonlítgassuk a gyereket máshoz. Mindig a saját fejlődési üteméhez, a saját képességeihez mérjük, ne erőltessük rá a kötelező haladási tempót. Vegyük figyelembe a korát és az érettségét.
13. Tanítás a gyerek érdeklődési területéből merített példákkal
    A gyermekkel való játék, fejlesztés során vegyük figyelembe az adott gyermek érdeklődési területét. Új ismereteket próbáljunk meg az érdeklődési területéből merített példákkal elmagyarázni – így könnyebben meg fogja érteni. Még több Montessori tanulás, tanítás itt:
     
14. A hibákat mindig ki lehet javítani
    Jó, ha a gyermeknek lehetősége van a saját hibáinak önálló észlelésére és korrigálására. Használjunk Montessori ihletésű játékokat, eszközöket, amelyek erre kiváló lehetőséget teremtenek. A Montessori játék (rózsaszín torony) nem egyenlő a Montessori alapelvű játékkal (Logico), mert az előbbiek önellenőrzésre nem alkalmasak – legalábbis képzett szakember segítsége nélkül.

1. A választás szabadása
   A gyermek számára átengedett szabadság nem azt jelenti, hogy mindent mindig megengedünk a gyereknek. Nem. Azt takarja, hogy a gyerek a saját korának, saját fejlődési szintjének megfelelő eszközökkel szabadon tevékenykedhet; vagyis nem abszolút szabadságot engedünk meg számára, hanem a választás szabadságát. Például óvodás korú gyereknek kínáljunk fel érettségének megfelelő különböző játszási lehetőségeket, amik közül ő maga választhat.
    
2. Felelősség a mindennapokban
   Óvodában, iskolában, táborban, gyerekközösségben minden gyereknek legyen saját feladata, ami a napi rutin fontos része. Például óvodában napos, iskolában krétafelelős, stb.
3. A gyerek tanításának lépései
   Közös tanulás – kötelezően elvégzendő feladat egyedül – ajánlott feladat egyedül – szabadon választott feladat egyedül.

1. A gyerek tanulásának lépései
   Próbálkozás (előveszi a Montessori tornyot és elkezd építeni)
   Megtapasztalás (alulra teszi az 1.es kockát, rá a többit, összedől a torony, valami nem jó)
   Gyakorlás (újra próbálkozik, hogyan tudná felépíteni)
   Ismerkedés (az egyik kocka kisebb, a másik nagyobb)
   Képesség kialakulása (rájön, hogy melyik kockára melyiket kell rakni)
   Tudás (a tornyot képes maga felépíteni úgy, hogy az nem dől össze)
    
2. Önállóságra nevelés
   A Montessori gyermeknevelés célja, hogy a gyerek képessé váljon az önálló döntések meghozatalára, hogy felnőttként könnyebben megállja a helyét az állandóan változó világban.
    
3. Minden fontos valamiért
   Minden dolog fontos egy másik dolog szempontjából, például a nyelvtan nem csupán egy iskolai kötelező tantárgy, hanem egy olyan elsajátítandó ismeretanyag, ami később az életben való boldoguláshoz lesz nagyon is szükséges.

És végül ne feledjük, hogy Maria Montessori, aki mindenkor a gyerekek tiszteletére hívta fel a figyelmet, úgy tartotta: minden gyermekben él a cselekvési vágy és a világ megismerésének igénye, éppen ezért biztosítani kell számukra a spontán, szabad tevékenység lehetőségeit. Montessori szerint a gyermek fejlődése egy belső erők által hajtott természetes folyamat. Ezt a belső menetrendet nem lehet senkinek kívülről átvenni, mert akkor a gyermek identitása elmélyül, érdeklődése nem tud kellően kibontakozni, szárnyalni.
 

Szuchánszki Aranka – Vigyázz a gyermekre
Neveld emberségre, ne tökéletesre,
neveld örömtelire, ne gondterheltre.
Fogadd el, hogy érzékeny és egyedi,
s néha önfeledten kötelességét szegi.

Tanítsd meg, hogyan szeressen tanulni,
mondj igazat, ne akarjon ő sem hazudni.
Tekintsd őt partnernek, mikor róla beszélsz,
minden nap tedd meg, hogy neki mesélsz.

Ne fölötte dönts, hanem mindig vele,
fogadd el, csak az övé az élete.
Szülőknek ő benneteket választott,
s ezzel nektek nagy örömöt okozott.

Szeressétek nevelésének éveit,
ő is tanítja az életre szüleit.
Ha megkapja a család áldását,
visszaadja majd mélységes háláját.

„A munkahelyváltozásnál volt az bennem, hogy jaj, most elmondjam, hogy én állami gondozott voltam? És akkor igazából így rájöttem, hogy ez ugyanúgy hozzátartozik az életemhez, mint az, hogy szőke a hajam vagy bármi más” – mondja Flóra.

Az állami gondoskodásban élő gyerekek sokszor saját bőrükön tapasztalják meg az előítéleteket. Az SOS Gyermekfalvak online felmérésében arra volt kíváncsi, hogyan viszonyulnak az emberek azokhoz, akik állami gondoskodásban éltek vagy élnek. A kérdőívet közel kétezren töltötték ki.

A megkérdezettek 7 %-a gondolja úgy, hogy maga a gyerek tehet róla, hogy állami gondoskodásba került, ugyanennyien pedig nem tudják eldönteni, hibás-e a gyerek. A férfiak szigorúbban ítélkeznek, minden hetedik a gyereket hibáztatja, míg a nők közül csak minden tizenhatodik.

„23 ezer gyerek él állami gondoskodásban, 140 ezer gyerek pedig olyan körülmények között, hogy bármikor elveszíthetik a szüleiket. Többnyire elhúzódó bántalmazás, elhanyagolás, szexuális zaklatás, a szülők szenvedélybetegesége, krónikus betegsége miatt kerülnek gyermekvédelembe. Nem hibáztathatók a múltjukért, ők a körülmények áldozatai. Hatalmas erőfeszítést kell tenniük, hogy fel tudjanak állni innen, mindezt az előítéletek gyűrűjében” – mondja Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak szakmai vezetője.

Minden harmadik válaszadó egyetért azzal az állítással, hogy az állami gondozottak gyakrabban szegnek törvényt, minden hatodik megkérdezett pedig úgy véli, hogy többet is hazudnak.

„Az évente végzett hajléktalan-felmérés szerint az utcán élő hajléktalan emberek 20%-a volt állami gondozott hosszabb-rövidebb ideig. Ez egy tartós tendencia, nem csökken. Ugyancsak sokan, további 20% került az állami gondozottak közül börtönbe, vagy lett prostituált. Ahhoz, hogy ezek a gyerekek ne termeljék újra szüleik történetét, ne szegénységben, alacsony iskolai végzettséggel vagy az utcán végezzék, rengeteget kell önerőből dolgozniuk, és rengeteg segítséget kell kapniuk a szakemberektől, elfogadást a társadalomtól. A családot pedig egy nevelőszülői család tudja leginkább biztosítani számukra szüleik elvesztése után” – teszi hozzá a szakember.

A megkérdezettek többsége nem tartja lényegesnek, hogy kollégájának vagy alkalmazottjának van-e állami gondozotti múltja, csupán 2 % elutasító velük szemben. Hasonlóan gondolkodnak a válaszadók azzal kapcsolatosan is, ha szomszédjuk vagy albérlőjük lenne volt állami gondozott.

Gyerekük padtársaként a megkérdezettek 5 % nem örülne állami gondozotti múlttal rendelkező osztálytársnak, 6 %-uk pedig nem venné szívesen, ha gyermekük barátja gyermekvédelemben élne. Az állami gondozottakkal való személyes tapasztalat ezen a vélekedésen nem változtat. A férfiak a nőknél kevésbé toleránsak a gyereküket érintő kérdésekben. Majdnem minden tizedik férfi elutasító azzal kapcsolatosan, ha gyermeke padtársa állami gondozott lenne, míg a nők közül minden huszonötödik.

Bár a felmérés alapján alig zavarja a megkérdezetteket, ha kollégájuk, alkalmazottjuk, szomszédjuk állami gondozott lenne, azzal kapcsolatosan már elutasítóbbak, ha gyermekük párjának lenne ilyen múltja. Bár a többség közömbös (70 %), minden hetedik válaszadó nem örülne ennek (13,9 %). A férfiak és a nők hasonló arányban elutasítóak ebben a kérdésben.

Ezeknek a gyerekeknek a sorsa, rajtad is múlik…padtárson, osztálytárson, iskolatárson, templomban, a településen élőkön, pedagógusokon és főként Szülőkön: Hogyan nevelitek Ti a gyermekeiteket?…reméljük, SZERETETRE és az abból fakadó minden csodálatos gyümölcsre.

október 5. a Pedagógusok Világnapja

AZ IGAZI MESTER

– Tömören, egyszerűen, érthetően beszél és gondolkodik.

– Soha nem kelt félelmet, bűntudatot, de nem is lelkesí­t alaptalanul.

– „Szakmailag” felkészült, felelősség tudattal végzi feladatát.

– Taní­tványait nem utasí­tgatja, nem szabja meg, hogy mit csinálhatnak és mit nem. Elmondja véleményét, tanácsot ad, de nem akarja minden áron megmenteni azt, aki még szenvedni akar. Nem sértődik meg, ha nem fogadják el a tanácsát.

– Taní­tványait önálló gondolkodásra és cselekvésre taní­tja.

– Akkor segí­t és taní­t, ha kérik, nem rohanja le embertársait természetfeletti képességeivel és tudásával.

– Tartózkodik minden hatalmi drámától.

– Megvan a saját irányvonala, de tiszteletben tartja mások felfogását, és nem becsmérli azt.

– Jó humorérzéke van.

– Kiegyensúlyozott.

– Elismeri, hogy ő is ember, neki is vannak hibái és tévedhet. Ha nem tud válaszolni egy kérdésre, bevallja.

– Nem tekinti magát Mihály arkangyal, Jézus Krisztus vagy Mária Magdolna reinkarnációjának.

– Nem köti magához taní­tványait, hallgatóit. Igyekszik olyan módszereket átadni, amit nélküle is biztonságosan lehet alkalmazni.

– Tudata, lelke és teste egészséges (a test átmenetileg lehet gyenge, a lélek kerülhet válságba, de ez nem azonos a pszichés zavarokkal).

– Szeme és arca tiszta, sugárzó.

– Szexuális vonz erejét nem az ezotéria oktatása közben veti be.

– Nem hirdet olyat, amit soha nem tapasztalt meg.

– Nem utasí­tja el a földi életet, az élet földi pólusát, hanem igyekszik egyensúlyba hozni magában az eget és a földet.

– Nem hirdeti, hogy aki ezoterikus gondolkodású, annak kötelező szegénynek lennie.

– Nem dobálózik divatos szlogenekkel, mint: „A haláltól nincs mit félni”, „Engedd már el, miért ragaszkodsz még mindig hozzá?”, „Nézz tükörbe, csak te vagy a hibás!”

– A szeretetről nem előadást tart, hanem folyamatosan, egész lényével mutat ebben példát.

– Nem hirdeti, hogy bárki, bármit meg tud tanulni, és bárki bármit meg tud gyógyí­tani, ha elvégzi az ő tanfolyamát.

– Nem csinál showműsort az ezotériából, és tartózkodik az ezoterikus materializmustól.

– Ha valamit taní­t, átad, mindig felhí­vja a figyelmet a visszaélési lehetőségekre és az alapvető erkölcsi normákra.

– Ha valakit erkölcsileg, vagy tudatilag nem tart eléggé érettnek ahhoz, hogy nála tanulhasson, akkor nem fogadja el taní­tványnak. (Fontosabb taní­tásokhoz feltételeket szab.)

– Szavai és cselekedetei összhangban vannak, azaz azt éli, amit taní­t.

– Egész életével példát mutat lelki tisztaságból, gerincességből, emberségből, szeretetből, szellemi emelkedésből, azaz azt éli, amit taní­t.

Ha esetleg valaki nem tudja, milyen egy tiszta, szellemileg emelkedett ember arca, az nézze meg olyan nagy mesterek képét, mint például: Sri Juktesvar, Paramahansza Jogananda, a Himalája Szentje, Rabindranath Tagore, Babadzsi, Sri Ramana Maharshi, Anandadzsi Ma. Természetesen ilyen arcokkal nem fogunk könnyen találkozni, de némi összehasonlí­tási alapot adnak.

A másik fontos jel: ha a kereső egy kicsit is érzékeny, mélyen meg fogja érinteni, ha egy szellemileg emelkedett taní­tóval találkozik. Egy ilyen ember jelenlétében leghamarabb azt érezzük, hogy porszemek vagyunk az ő szellemiségéhez, szeretetéhez, erkölcsi tisztaságához és emberségéhez képest. Ehhez meg sem kell szólalnia, mert sugárzik belőle. Egészséges esetben a kereső ilyenkor azt érzi és gondolja: „Vajon mit kell tennem, hogy én is ilyen tiszta, szeretetteljes és szellemileg emelkedett ember legyek?”

Ha ezeket az ismérveket szem előtt tartjuk, megbí­zhatóbban találunk olyan taní­tót, aki valóban segí­teni tud bennünket a szellemi fejlődésben.

„Isten! Óvd a gyermeket, ki ártatlan, tiszta még!
Körötte csalás, hazugság, önzés. Mindebből mit sem ért.
Kísérje útján a szeretet! Legyen értelme, hogy él!
Vétkeinkért ne bűnhődjön, neki még adj esélyt!”

(Föld és ég gyermekei részlet)

Nagyon tanulságos történet!

Nem ártana minden osztályban megcsinálni!!

Volt egyszer egy tanár, akinek az osztályában a gyerekek folyton bántalmazták egymást – csúfolódtak, gúnyneveket aggattak egymásra, kiközösítették társaikat. A tanár sok mindennel próbálkozott, de sikertelenül, mindaddig, amíg egy hétfő reggelen beállított az osztályba, kezében egy almával. Ez a nap mindent megváltoztatott.

A gyerekek mit sem sejtettek, amikor meglátták a tanárt, kezében egy gyönyörű, kerek, piros almával. Az almát magasra emelte és azt kérdezte:

– Mi ez itt?

– Egy ropogós alma – felelte az egyik gyerek mosolyogva.

– Megennéd?

– Meg – csillant fel a diák szeme.

A tanár viszont fura dolgot művelt: az almát letette a földre. Ekkor hirtelen csend lett az osztályteremben. A tanár az alma köré, egy körbe vezényelte a gyerekeket, majd a lehető legfurább dolgot mondta:

– Ma almafocit fogunk játszani! – jelentette ki a gyerekek nagy döbbenetére. – Gyerünk, rúgjátok egymásnak az almát!

Tetszett a játék a gyerekeknek, vidáman rúgták egymásnak az almát. Volt, aki sajnálta és csak óvatosan gurította arrébb, volt, aki viszont jókorát belerúgott, hogy csak úgy repült és pattogott az alma a földön. Néhány perc után a tanár lefújta a meccset és mindenki visszaült a helyére. A tanár felvette az almát a földről és a gyerekek elé emelte:

– Mit láttok?

– Egy almát! – kiáltották a gyerekek kórusban. – Egy pocsék labdát – szólt bele az egyik lókötő a hátsó sorból.

– Megennéd? – kérdezte a tanár ugyanattól a fiútól, aki kissé vonakodva bólintott egyet. – Rendben – folytatta a tanár s az almát a katedrára helyezte -, visszatérünk erre később.

A „később” végül néhány órára rá volt, amikor is a tanár újra kezébe vette az almát. Ezúttal egy határozott mozdulattal az almát kettéroppantotta, majd a két oldalát az osztály felé fordította.

– Megennéd? – kérdezte a tanár a fiútól, aki undorodva bámult az alma megbarnult húsára.

– Nem – sütötte le a szemét.

– Látjátok, ez történik, amikor valakivel csúfolódtok. Amikor gúnyneveket szórtok egymásra. Amikor valakit kiközösítetek, mert valamiért más, mint ti. A felszínen nem sok látszik, még jót is nevettek közben. De az az ember legbelül megsérül, talán annyira, hogy soha nem lesz ugyanolyan, mint azelőtt. Tiszteljétek egymást.

A két fél almát visszatette a katedrára és még jó néhány napig ott hagyta emlékeztetőül a gyerekeknek, míg az alma teljesen elrothadt és bűzleni kezdett.

Tiszteljétek egymást – mondta még egyszer, mielőtt kidobta az almát a kukába.

Ez a tanár egy csodálatos leckét adott, hiszen ezek a gyerekek egy életre megjegyezték, hogy a szavaiknak milyen súlya van, szándékosan egyikük sem bántott többé senkit.

A bántalmazás jelensége sajnos nem néhány elszigetelt eset, sokkal inkább mindennapos esemény. Az online világ ezen mit sem segített, sőt tetézi a bajt. Mindig is szükség volt arra, hogy harcoljunk a bántalmazások ellen, ezért tanítsuk a gyerekeinket a másság elfogadására, ahelyett, hogy kiemelnénk és negatív megvilágításba helyeznénk azokat. Tanítsuk meg őket a toleranciára, a kedvességre és a szeretetre – ha nem másért, akkor azért, mert soha nem tudhatjuk, akár ők is lehetnek a bántalmazók áldozatai.

ARANYOSI ERVIN – EGY SZÜLŐ GONDOLATAI

Ha nem lett volna gyermekem,

több pénzem lett volna,

s talán ez a versem is

csak a pénzről szólna.

.

Bejárhattam volna tán,

az egész világot,

és most mindazt leírnám, e

mit két szemem látott!

.

Elmondhatnám magamról,

hogy sokat pihentem,

büszke lennék arra is,

hogy végül mi lettem.

.

Jobban adnék magamra,

s a környezetemre,

ám, valahogy a világ

nagyon üres lenne!

.

Mára már az életem

unalmasabb volna,

rájönnék, hogy az a lét

nem is rólam szólna.

.

De, mivel van gyermekem,

sokkal szebben éltem,

kevesebb és több jutott,

mint, amit reméltem.

.

Hiszen többet nevettem,

s néha persze sírtam,

de tettem a dolgomat,

ahogyan csak bírtam!

.

Aggódtam és rohantam,

ha valami történt,

éjszakákat hagytam ki,

s ébren voltam önként!

.

Kevesebbet aludtam,

de szebb volt az álmom,

s tudtam, hogy a folytatást

másnap megtalálom.

.

Vidámság és szeretet

társam volt a napban.

Csoda volt az életem

minden pillanatban!

.

Tanítottam, s tanultam,

és bölcsebbé váltam,

s ha megkérdik elmondhatom,

hogy hogyan csináltam.

.

Látható az eredmény,

büszke vagyok rájuk!

Azt, ami nem sikerült,

szépen korrigáljuk.

.

Ha nem volna gyermekem,

hát szegényebb lennék,

hiányozna életemből

a rengeteg emlék.

.

Hiányozna az öröm,

boldogság, vidámság.

Arcomon az unalmat,

s lógó orrom látnák.

.

Én kaptam a legtöbbet,

hisz szülő lehettem.

Boldogságban éltem én,

s őszintén szerettem!

„Hálás vagyok érte, hogy hagytak gyereknek lenni! Nem oktattak, nem neveltek, nem irányítottak úton-útfélen és minden pillanatban. Hagytak annak lenni, aki vagyok, aki leszek.”

FEKETE ISTVÁN

Tisztelt Tanárok! Iskolakezdésre!!!
A világnak nem kitűnő tanulókra van szüksége, akik kényszerből bemagolnak 300 könyvet, de valójában alig értenek valamit belőle.
A világnak önazonos, boldog gyermekekre van szüksége, akik megtalálják a saját útjukat, a saját hivatásukat, amit szívvel-lélekkel tudnak végezni.
Csak az ilyen emberek tudják szebbé, boldogabbá tenni a világot.

Drága Istenem! Amikor megszámlálhatatlanul sok pedagógus kezdi az előttünk álló új tanévet, adj nekik bőségesen bölcsességet! Készítsd fel a szívüket, hogy szívesen fogadják és szeressék a mi kis szeretteinket, és legyenek biztosak abban, hogy cserébe mi is szeretetet és tiszteletet adunk nekik! Adj nekik nagylelkűséget, amivel segítenek a nem boldoguló tanulóknak, bátorságot, hogy átadják, amit kell, és bölcsességet arról: hogyan és mikor kell a szeretetet kifejezni! Adj nekik erőt, ha gyengének érzik magukat! Amikor láthatatlannak érzik magukat, emlékeztesd őket arra, hogy egyetlen pillanat sem marad észrevétlen. Naponta millió apró – mégis hihetetlenül fontos – módon alakítják a jövőt! Eláraszt bennünket a hála a gyermekeinkkel megosztott tudás ajándékáért. Áldd meg a pedagógusokat, Uram, hogy legalább csak egy villanást lássanak meg abból, ahogy mai hűségük örökre hat majd az elkövetkező generációkra!

Kedves Gyerekek,

Ismét első nap a suliban, ismét a kérdés, hol nyaraltál az idén, majd ismét jönnek a lesütött szemek. Mert bizony rengetegen sehol nem voltak nyaralni, sokan nem hogy az idén, de még sosem. Sok gyerek van, aki a nyáron egyszer nem evett eleget, nem hogy eljusson a strandig, nyaralni meg pláne nem. Sokan vannak, akik az ebéd miatt várják az iskolát, mert ha mázlijuk van, lesz repeta. Lesznek gyerekek, rengetegen, akik egész nyáron a szüleik vitáit, veszekedését, ordítását hallgatták, és nem, nem voltak nyaralni, de egész évben feszültek lesznek, az idén is. Rengetegen vannak, akik a kistesóra vigyáztak egész nyáron, mert a szülők dolgoztak, vagy épp aludtak egész nap. Lesznek, akik ma úgy teszik le az iskolatáskát, hogy ne látszódjon rajta a szakadás, mert adományba kapták, és egy hete azt számolják, a füzet elegendő-e minden tantárgyra. Ezek a gyerekek nem voltak sehol nyaralni, de már most rettegnek a kérdéstől, rettegnek a fogalmazástól, amit meg kell írni, és a papír majd nem maradhat üresen. Drága Tanáraink! Nem lehetne most másként? Ugye lehetne?

Szeptember 1. 2022/23.Tanév

Iskola kezdés előtt: Pedagógusnak és Szülőnek, de Neked is Gyermekem…

A csendes tragédia …

Annak idején Kopp Mária magyar orvos, pszichológus egy magánbeszélgetésben azt mondta, hogy Európát nem a harmadik világháborútól, hanem a semmittevésben felnövő, saját kontrollálatlan vágyainak odavetett generációktól félti! Sajnos, felnőtt egy olyan generáció, amelynek egy részét nem lehet feladatokkal terhelni, mert unja, s mindjárt továbbáll! Ezek a fiatalok, mivel kitartó munkát sem az iskolában, sem az életben nem végeztek, nem is tudnak maguknak parancsolni, más véleményét elfogadni még kevésbé, így a házasságban, családi életben, de a munkahelyen is nagyon sok kudarccal találkozva megkeserednek. Érdemes az alábbi írást ilyen szempontból elolvasni! Ne okozzunk szeretetből, könnyelműségből maradandó kárt gyermekeinknek!

A mostani kor otthonaiban van jelen ez a csendes, de annál szomorúbb tragédia, amely a szemünk láttára ragadja el a nekünk legkedvesebbet: a gyermekeinket. Ők ugyanis szörnyű mentális állapotban vannak! A legutóbbi 15 év statisztikájából egyértelműen kiviláglik, hogy a gyermekek pszichológiai rendellenességei egészen elképesztő mértéket öltenek: minden ötödik gyerek mentális rendellenességben szenved; a figyelemhiányos rendellenességek száma 43, a serdülőkori depressziós betegségeké 37 százalékkal, a 10–14 éves gyermekek körében az öngyilkossági arány 200 százalékkal nőtt.

Igen, az a valóság, hogy – bár fáj ezt saját magunknak is bevallani – egyedül mi, szülők vagyunk a hibásak, nekünk kell segíteni a gyermekünknek. A modern kor gyermekei nem élik meg az egészséges gyermekkor élményét, ehhez tartozna például: az érzelmileg elérhető, megközelíthető szülők; egyértelműen meghatározott határok és erkölcsi minta, felelősség; kiegyensúlyozott étrend, megfelelő mennyiségű és minőségű alvás; megfelelő mennyiségű, szabadban eltöltött aktív mozgás; kreatív játékok, a közös, önfeledt szabadidő eltöltése.

Ehelyett a gyerekek ezt látják: örökké elfoglalt szülők; a végletekig kényeztető szülők, akik mindent megengednek a gyermeküknek; az érzés, hogy „nem kellesz senkinek”; kiegyensúlyozatlan étrend és hiányos alvás; „otthonülős” életmód…

Végtelen stimuláció, technológiára alapuló szórakoztató eszközök hada, az igények azonnali kielégítése. Hogyan lenne lehetséges, hogy ilyen körülmények között egy mentálisan egészséges gyerek nőjön fel? Természetesen sehogy…

Ha azt szeretnénk, hogy gyermekünknek valóban egészséges és önfeledt gyermekkora legyen, akkor vissza kell térnünk egészen az alapokig:

− Állítsunk fel korlátokat, közben ne feledjük, mi a gyermekeink szülei és nem barátai vagyunk.

− Azt biztosítsuk a gyermekünknek, amire szüksége van, és ne azt, amit szeretne.

− Biztosítsunk számára egészséges ételeket és korlátozzuk a nassolást.

− Naponta legalább egy órát töltsünk a természetben.

− A családi, közös vacsora alatt felejtsük el az elektronikai eszközök nyomogatását.

− Rendes, asztali játékokkal játsszon a gyerek.

− Minden napra kapjon valamilyen feladatot, például: beágyazás, a játékok összeszedése játszás után, kiteregetés, táskák elrendezése, megterítés stb.

− Mindennap ugyanabban az időben feküdjön le, és tiltsuk meg neki, hogy az ágyba vigye a különböző eszközöket, tárgyakat.

− Tanítsuk meg a felelősségtudatot és az önállóságot. A kis sikertelenségektől ne védjük meg őket. Ezzel megtanítjuk megbirkózni a nehézségekkel, leküzdeni az akadályokat.

− Ne csomagoljuk össze, illetve vigyük a gyermek helyett az iskolatáskát. Ne vigyük neki az iskolába az otthon hagyott ételt, házi feladatot stb. Ha elmúlt 5 éves, ne tisztítsuk meg neki a banánt se. Tanítsuk önállóságra. Tanulja meg, mi az a türelem, és adjunk neki esélyt, hogy a szabad idejét valóban szabadon töltse el. Ezalatt kissé unatkozhat, ami arra sarkallja majd, hogy alkotótevékenységet végezzen.

− Az élet ne csak szórakozásból álljon. Ne vegyük körül gyermekünket állandóan technikával, hogy addig se unatkozzon. Semmilyen oda nem való tárgy ne legyen az asztalon, amikor étkezésről van szó. Akkor se, ha autóban vagy étteremben ül, vagy akár az üzletben vagyunk vele. Ezzel arra ösztönözzük a gyermek agyát, hogy gondolkozzon és kitaláljon valami unalom­űzőt.

− Legyünk ne csak fizikálisan, de emocionálisan is elérhetőek gyermekünk számára.

− Tanítsuk meg neki, mik is azok a szociális készségek.

− Ne a telefonon lógjunk, gyermekünkkel beszélgessünk.

− Tanítsuk meg, hogyan birkózzon meg a haraggal és az ingerültséggel.

− Tanítsuk meg kezet fogni, helyet átadni, megosztani valamit, együttérezni, illetve megfelelően viselkedni az asztalnál vagy beszélgetés közben.

− Tartsuk vele az érzelmi kapcsolatot: nevessünk rá, pusziljuk meg, csiklandozzuk meg, olvassunk neki, táncoljunk, ugráljunk vele, kússzunk-másszunk együtt.

Változtatni kell eddigi szemléletünkön, különben az egész utánunk következő generáció pirulákon fog élni, és ennek súlyos, nagyon súlyos, vissza már nem fordítható következményei fogják megmételyezni mindannyiunk jövőjét!

Marie Montessori volt az a pedagógus, aki forradalmasította a gyereknevelést a 20. században, és módszereit még ma is sok szülő alkalmazza.

Megfogalmazott néhány szabályt, amelyet minden szülőnek ismernie kellene, és amelyeket nem ártana évente legalább egyszer újraolvasni.

1. A gyerekek abból tanulnak, ami körülveszi őket.

2. Ha sokat kritizálsz egy gyermeket, megtanul ítélkezni.

3. Ha rendszeresen dicsérsz egy gyermeket, megtanul értékelni.

4. Ha ellenségeskedést mutatsz egy gyermeknek, megtanulja, hogy erőszakos legyen.

5. Ha őszinte vagy a gyermekkel, megtanulja, mit jelent az igazság.

6. Ha gyakran kinevetnek egy gyermeket, félénk lesz.

7. Ha a gyermek biztonságban érzi magát, megtanul bízni és hinni másokban.

8. Ha egy gyermeket gyakran megszégyenítenek, megtanulja hibásnak, bűnösnek érezni magát.

9. Ha egy gyermeket elfogadnak, megtanul bízni önmagában.

10. Ha gyakran vagyunk engedékenyek egy gyerekkel, abból türelmet tanul.

11. Ha támogatjuk a gyereket, megtanul bízni önmagában.

12. Ha egy gyermek barátságos környezetben él, és hasznosnak érzi magát, megtanul szeretetet találni a világban.

13. Ne mondj rosszat a gyermekedről, akkor sem, amikor melletted van, és a háta mögött sem.

14. Koncentrálj a gyermekedben lévő jó fejlesztésére, hogy egyszerűen ne maradjon hely a rossznak.

15. Mindig hallgasd meg a gyermekedet és válaszolj neki, amikor kérdéssel fordul hozzád.

16. Tiszteld a gyermekedet akkor is, ha hibát követett el, mert képes rá, hogy később kijavítsa a hibáit.

17. Segíts a gyerekednek, ha válaszokat keres, és légy nélkülözhetetlen a számára, ha sikerült egyedül megtalálnia, amit keresett.

18. Segíts a gyermeknek elsajátítani azt, amit korábban nem tudott. Ezt gondoskodás, béke és szeretet terjesztésével tedd meg.

19. Amikor a gyermekedhez fordulsz, tedd ezt a tőled telhető legjobb módon. Add neki a legjobbat magadból.

Az iskolák és az óvodák hamarosan újraindulnak.

Ezért kérlek, ülj le 5-10 percre a gyermekeiddel és magyarázd el nekik:

hogy nagyon magasnak, alacsonynak, pufóknak, soványnak, feketének vagy fehérnek lenni nem vicc, mi nem viccelődünk más gyerekekkel!

semmi baj nincs azzal, ha minden nap ugyanazt a cipőt viseled.

egy használt hátizsák ugyanazokat az álmokat hordozza, mint egy új táska.

tanítsd meg őket arra, hogy ne zárjanak ki valakit azért, mert „más”, vagy mert nem ugyanazok a lehetőségei, mint másoknak.

Tanítsd meg őket arra, hogy legyenek empatikusak a rászorulókkal, segítsenek rászoruló társaiknak, vagy ajánljanak fel egy adag ételt azoknak, akiknek nincs otthonról hozott uzsonnás dobozuk.

Magyarázd el nekik, hogy a kötekedés fáj… És hogy azért járnak iskolába, hogy TANULJANAK, NEM azért, hogy versenyezzenek!

NEKED ÉS NEKEM UGYANAZ AZ ÉRTÉKÜNK!

AZ OKTATÁS OTTHON KEZDŐDIK…

„Mi hasznom benne? – én nem kérdezem,

Csak ültetek a jövő nemzedéknek!”

Ezen a napon hunyt el Benedek Elek, „a nagy mesemondó”.

Szeresd, védd, óvd a Természetet és benne minden élőlényt akiket mind a JóIsten teremtett, hiszen áltatuk, bennük, velük élünk Isten kegyelméből, és ezt hagyjuk örökül gyermekeinkre, unokáinkra…

https://fb.watch/eRK5LMvJ3U/

„Az igazi mester nem az, aki az ideális útra tanít, hanem több utat is megmutat a tanítványának, míg az végül rátalál arra az egyre, amelyik elvezeti a saját sorsához. És attól a pillanattól kezdve nem segíthet neki, hiszen a kihívásai egyéniek.”

Paulo Coelho

Valahányszor valaki jót cselekszik ezen a világon, egy új pillangó száll föl a levegőbe, s viszi a hírt a Jóistenhez. Mert a pillangót az Erdő Jó Szelleme teremtette, s teremti azóta is, hogy nyoma maradjon a jóságnak.(…) Minél szebb és nagyobb jót teszel: annál szebb, nagyobb és színesebb pillangó száll föl tetted nyomán. Igyekezz hát, hogy amerre csak jársz, sok pillangó legyen!

(Wass Albert: Erdők könyve, részlet)

Mese az erdőről

Tudnod kell, kedvesem, hogy amikor a Jóisten a világot megteremtette, és már mindennel készen volt, összehívta négy legkedvesebb angyalát, hogy szétossza közöttük a világ kincseit. Az igazi kincseket.

Egyiknek a jóságot adta, hogy szálljon vele az emberek közé, és mindenkinek a szívébe tegyen egy kis darabkát.

A másodiknak a szeretetet adta, s a harmadiknak a békességet. Az angyalok pedig leszálltak a kincsekkel a földre.

Odamentek sorra minden emberhez. Az emberek azonban lezárták szíveiket nagy, súlyos lakatokkal. Gyűlölet, irigység, rosszindulat, kapzsiság őrizték a lakatokat. Isten angyalai hiába mentek egyiktől a másikig, a szívek nem nyíltak meg, s ők nem tehették beléjük a Jóisten ajándékait. A Jóisten pedig, aki mindent lát, látta ezt is és nagyon elszomorodott. Mert tudta, hogy baj lesz ebből. Háborúság, nyomor és pusztulás. Gyűlölet lakozik majd az emberek házaiban és jajgatástól lesz hangos a föld.

S ahogy a Jóisten ott szomorkodott, egyszerre csak elébe lépett a negyedik angyal, akiről bizony meg is feledkezett volt, és ezt mondta:

– Hallgass meg engem, édes, jó Istenem! Lám, odaadtad angyaltársaimnak a jóságot, meg a szeretetet, meg a békességet, de ők bizony nem érnek velük semmit, amíg az emberek szíve zárva marad. Add nekem az erdőket, és én majd megnyitom velük az emberek szívét!

A Jóisten rácsodálkozott a kicsi angyalra, de aztán elmosolyodott, és ez a mosolygás olyan volt, mint amikor a nap fénye átragyog a felhőkön.

– Próbáld meg, lelkecském, – mondta kedvesen a Jóisten, ahogy kívánod, neked adom az erdőket.

Azon a régi napon tehát Isten angyala lejött, hogy megszépítse az erdőt.

Kacagtak a fák, a virágok és a rétek. Kacagtak a manók és a tündérek, és fent a szikla tetején.

Csak öreg Csönd bácsi nem kacagott, hanem megrázta bosszúsan hosszú zuzmószakállát, úgy, hogy a kicsi csigák alig tudtak megkapaszkodni benne. Összehúzta köpenyét és messzire elhúzódott onnan, be az erdők legsötétebb mélyébe, mohos fák és még mohosabb sziklák közé.

– Így na, – mondotta elégedetten az angyal, mert tetszett neki, hogy az erdő megéledt. – Így na, most már rendben van minden.

Az erdő pedig élni kezdett. Úgy éppen, ahogy most is él. A szellő, akit ruhája ráncaiból rázott elő az angyal, járta a fákat, és a fák suttogva beszélgettek egymással. Úgy mint ma is, éppen úgy. Vén fák odvában, sziklák üregeiben, bozótok sűrűjében matattak a manók, s tanítgatták az állatokat mindarra, amit tudni jó és hasznos. Mint ma is, éppen úgy. Tisztásokon, rejtett nyiladékok napfoltjain virágok nyíltak, s minden virágban egy tündérke lakott, hogy minden madár idejében megtanulja a maga dallamát, és senki az erdőben mérges bogyót ne egyék. Énekeltek, fütyörésztek, csiviteltek a madarak, mesélt a forrás. A Visszhang pedig ült a sziklán halványkék ruhában, és lógatta a lábát. Akárcsak ma, éppen úgy.

Az angyal pedig látta, hogy szép az erdő, és elindult, hogy megkeresse három társát: a Jóság angyalát, a Szeretet angyalát és a Békesség angyalát.

– Gyertek, – mondta nekik, az erdő majd megnyitja az emberek szívét, és ti elhelyezhetitek benne a magatok kincseit.

Bevitte őket az erdő mélyébe, ott a legszebb tisztásra, amit azóta is Angyalok Tisztásának neveznek. Ott megpihentek és várták az embereket.

Jött az első. De hiába daloltak a madarak, hiába virágoztak a virágok, hiába suttogtak a fák, és hiába mesélte legszebb meséit a forrás, az ember nem látott és nem hallott meg mindebből semmit. Fejszét fogott, levágott egy fát, és elment vele. Szíve nem nyílt meg egyetlen pillanatra se. Rontó-ember volt.

Az angyalok nagyon elszomorodtak, amikor látták, hogy hiába szép az erdő, a rontó-ember nem látott meg belőle semmit. Megsiratták a szerencsétlent, amikor elment zárt szívvel, hidegen. Ez volt az első harmat a földön. Az estéli harmat. Angyalok könnye.

Aztán jött a második ember. Jött, de ő se látott meg semmit az erdőből. Vakon és süketen haladt a maga útján, fejét lehajtva hordta, és száraz rőzsét gyűjtött. Száraz ágakat keresett csupán az élő, csodaszép erdőben. Az ő szíve se nyílhatott meg. Jött és elment. Gyűjtő-ember volt, közönyös ember. Az angyalok megsiratták őt is, még jobban, mint az elsőt. És ez volt a második harmat az erdőn. A hajnali harmat.

Búsan álltak az angyalok a tisztás közepén, és sírtak. Siratták az embereket, akik nem látják meg a szépet. Sírtak a fák is, sírt a szellő, a virágok, a tündérek a virágokban. A patak is sírt, a csönd is sírt.

És ekkor jött a harmadik ember. Jött, megállt a tisztás széliben, és meghallotta sírni az erdőt. Meglátta a virágokat, a fákat. Meghallotta a csermelyt. És halkan mondta:

– Istenem, milyen szép…

És abban a pillanatban lehullt a szívéről egy nagy, rozsdás lakat.

Akkor kelt a nap. Kacagó sugarai aranycsikókon nyargalták végig a fák tetejét. Szempillantás alatt felszáradt a harmat, szétfoszlottak a ködök. Ragyogott a kék ég, csillogtak a fűszálak. Egy sárgarigó felröppent a legmagasabb fenyő tetejére, és vidámat, nagyot füttyentett.

És erre egyszerre megszólalt minden madár. Kacagtak a virágok, és kacagott a patak. Tündérek táncoltak a fák alatt, bukfencet vetettek örömükben a manók. A szellő megcsiklandozta a fák leveleit, és fent a sziklán tavaszillatú madárdalokat énekelt a visszhang.

– Milyen szép! – mondta még egyszer az ember.

Az angyalok pedig odaléptek hozzá, egyenként, lábujjhegyen és nyitott szívébe beletették a kincseket. A jóságot, a szeretetet és a békességet. Magasan, fönt az égben, fehér felhőtutajon a Jóisten ült, maga. És alámosolygott a földre.

– Így volt ez bizony, lelkecském, s így van azóta is. Háromféle ember él a világon: a rontó-ember, a gyűjtő-ember és a látó-ember. Te látó-ember leszel, ugye?

Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj, és lábujjhegyen. Mihelyt a fák alá belépsz, és felrebben előtted egy rigó: akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett.

Ha megállsz egy pillanatra, hallani fogod a szellőt, ahogy a fák között tovaoson. Te már tudod, hogy ezt a szellőt is az angyal rázta elő, köpenye ráncaiból. Ha jól figyelsz, a manókat is hallhatod: surrannak, matatnak itt-ott a sűrűben. Sok dolguk van, igyekezniük kell.

A virágokat is láthatod majd, és minden virág kelyhéből egy tündér les rád. Figyelik, hogy rontó-ember vagy-e? Azoktól félnek.

De te látó-ember leszel, és a tündérek ezt hamar felismerik. Kiülnek a virágok szirmaira, és kedvesen rád kacagnak. De akkor már a patakot is meghallod, ahogy neked mesél, csodálatos meséket az erdőről.

Csönd bácsi, az öreg, ő csak a fák közül, vagy egy szikla mögül les reád.

Kacagsz vagy énekelsz? A napsütötte sziklacsúcson egy kék ruhás lányka ül, lábait lógatja, és hangodra vidáman visszakacag. Te már ismered őt is ebből a meséből. Csönd bácsi nagyobbik leánya, Visszhang a neve.

Haladj bátran, egyre mélyebben az erdő közé. A fák alatt láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye ez. Angyaloké, akik sokat sírnak még ma is, mert annyi embernek zárva marad a szíve a szép előtt.

De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, amikor jönni látnak. Mosolyognak a fák is. A virágok legszebb ruhájukat öltik magukra, és megdobálnak láthatatlan puha illat-labdáikkal. Minden olyan szép, puha, és illatos körülötted, minden olyan tiszta és barátságos. Csak haladsz az erdőn át és arra gondolsz, hogy szép. A virágok, ahogy nyílnak. A fák, ahogy egymás közt suttogva beszélgetnek. A forrás, ahogy csobog. A madarak, ahogy dalolva, fütyörészve, csivitelve szökdösnek ágról-ágra. A mókusok, a nyulacskák, minden. Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására.

Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép

És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe.

A legnagyobb kincseket, amiket ember számára teremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet és a békességet.

Te minderről semmit nem tudsz akkor. Csak annyit hallasz, hogy a madarak nagyon szépen énekelnek körülötted, és a patak nagyon szépen mesél. Csak annyit látsz, hogy nagyon szép az erdő. A fák, a virágok, a fű, a moha, a magas kék ég és rajta nagy, csillogóan fehér felhő, amelyiken a Jóisten ül és jóságosan alámosolyog.

Csak amikor visszatérsz újra az emberek közé, a rontó-emberek és a gyűjtő-emberek közé, és hiába gonoszok hozzád, te mégis jóval viszonzod gonoszságukat, szeretettel vagy mindenki iránt, és az élet legsúlyosabb perceiben is derű és békesség van a homlokodon.

Csak akkor látják meg rajtad, hogy az Angyalok Tisztásán jártál, kedvesem.

Wass Albert

BENEDEK ELEK: NE BÁNTSD A FÁT

Ne bántsd a fát, hisz ő is érez,
Szép gyöngén nyúlj a leveléhez.
Ágát ne törd, lombját ne tépjed,
Hadd annak, ami, épnek, szépnek.
Szeresd a fát!

Édes gyümölcsét várva-várod,
S te mégis letörnéd a virágot?
Szegény virág gyorsan elszárad,
S te bánkódnál majd, késő bánat.
Ne bántsd a fát!

Fa lombja közt viharban, vészben
Lám meg se ring madárka fészke,
Fáradt ha vagy, leülsz alája,
S elszenderít madár danája.
Szeresd a fát!

Anya ő is, minden levélke
Egy-egy gyermek, gonddal nevelve.
És gyermek minden ágacskája,
Szeretettel tekints fel rája.
Ne bántsd a fát!

Mindaz, kik fákat ültetének,
Sírjukra szálljon hálaének,
Ásóval is költők valának,
Szép lombos fákról álmodának.
Szeresd a fát!

Aranyosi Ervin: Gyermeki fohász.

Drága jó Istenkém, hozzád szól fohászom:
Én még pici vagyok, nap közben csak játszom.
Próbálom követni szüleim példáját,
de gyakran úgy érzem, hogy nem jól csinálják.
Nem okoz örömet nekik a munkájuk,
csupa fáradtságos pillanat vár rájuk.
A kedvük is elmegy mire hazaérnek,
gyakran mondogatják, hogy már alig élnek.
Annyi sok a dolguk, s kevés idő jut rám,
pedig de jó lenne, értékelni tudnám,
ha velem lennének, s vidámak volnának,
s nem hinnék magukat keserves szolgának.

Drága jó Istenkém, velem mi a terved?
Nem véletlen adtál jó szívet, értelmet.
Ugye, nekem nem kell rabszolgává válnom,
elég, ha megélem dédelgetett álmom.

Letépem az élet boldogság-virágát,
szebbé téve magam és mások világát.

Nem koldusként élek, nem kuncsorgok máshoz,
mert tudom, holnapom jobbat, szebbet, mást hoz!

Annyi öröm ér majd, hogy adhatok másnak,
s ezt gondolom én az igaz gazdagságnak.

Mert, ki szívből szeret, szívből is tud adni,
annak könnyű lehet, embernek maradni!

Drága jó Istenkém, engedd, hogy szeressek,
s szeretetem által jó ember lehessek!

Szüleim válláról levegyem a terhet,
Drága jó Istenkém, támogasd e tervet!

Nem félni, szenvedni és meghalni jöttünk,
kell, hogy értelmes cél lebegjen előttünk!

Nem a túlvilágon van a te országod,
az ember gyermeked, s nem csak a jószágod.

Mutasd hát az utat, tanítsd meg szeretni,
ne akarja magát élve eltemetni,
találja meg mind, mind az ő boldogságát,
s tegye boldogabbá megfáradt világát.

A TANÍTÁS MŰVÉSZETE

„Harcos vagyok.
Az én utam a cselekvés.
–Tanító vagyok, és példák által tanítok.
A szó NEM elég:
Neked is példák által kell tanítanod, és CSAK AZT tudod megtanítani, amire tapasztalaton keresztül tettél szert.”
D. Millman

ÉLJ SZENVEDÉLLYEL, TANÍTS PÉLDAMUTATÁSSAL!

A tanítás ha alázattal tesszük már nem tanítás 2022-ben.
Kellene rá egy másik magyar szó ebben az ÚJ energia áradatban.
A tanítás eddig arról szólt, hogy aki tanított, akaratlanul is „maga alá söpörte” a tanítottakat azzal az érzettel a tanítottak részéről hogy a tanító okosabb, több, nagyobb.

A TANÍTÓ ezentúl LÉLEKGYÓGYÍTÓ, s nincs más tanításnak helye világunkban.

Napjaink tanítója már az alázat erényét gyakorolja, külseje is rendezett, ápolt. Egészségi állapotával, energiáival, rugalmasságával is példamutató és hiteles.

Napjaink tanítói alázattal segítenek emlékezni honnan jöttél, ki vagy, hová tartasz.

Sosem az embert, de az ÚTat kövesd úgy, hogy TE mint ÉN megmaradj feladataidban.

Alázatot, erőt és szorgalmat kérjünk a Forrástól ahhoz hogy életünkkel hiteles példamutatói, a jövő HITELES TANÍTÓI lehessünk környezetünkben.
Hesse 💜🌹

Azt akarom, hogy boldog, magabiztos, kiegyensúlyozott felnőtt váljék belőle…

Hogy továbbra is legyen ilyen vidám, magabiztos, tiszta lelkű, jószívű, érzékeny emberke,

s ne azonosuljon egy oktatási rendszer által felmért osztályzattal…és

pont mint eddig, tegye a dolgát az álmai megvalósításáért,

merjen nagyot álmodni, és valósítsa is meg azokat…s én támogatni fogom ..

és ne ijedjen meg ha néha becsúszik egy-két rosszabb jegy….

Este, mint szinte minden este, táncolva énekelt,

s én, miközben néztem a felszabadult műsorát,

szívből-lélekből mondtam hálát a létezéséért….

Mennyi, de mennyi gyermek éli meg ezeket a napokat szorongással…

Mennyi álmatlanul hánykolódó gyermek imája leng a szélben éjszakánként…

Nem ezért születtek.

Nem félni jöttek erre a világra.…https://angyalbolt.com/collections/fustolok

Reggeli gondolat..

Tanulni kell a gyerekektől.

Habozás nélkül szeretnek.

Figyelmeztetés nélkül ölelnek.

Gondolkodás nélkül nevetnek.

Színes dolgokat írnak a falakra.

Legalább 10 lehetetlen álomban hisznek.

Nem érik el a felső fiókot, de az ujjaikkal megérintik az eget.

(Fabrizio Caramagna)

Legyen szép napunk!

Aranyosi Ervin: Nem a tulajdonod a gyermek

A gyermek nem tiéd, bár hozzád születik,
tanítani jött ő választott szüleit.
Neveld tehát szívvel, boldog szeretettel,
hadd legyen belőle igaz, érző ember!

Figyeld a vágyait, álmodj együtt véle,
segítsd őt az útján, hogy célját elérje!
Ne add örökségül nem teljesült vágyad,
ne add rá álmaid – levetett ruhádat!

Nem a te életed kell neki megélni,
ne akard az útját másikra cserélni!
Engedd azzá válni, kivé lennie kell,
s talán tetteivel téged tanít, nevel!

Engedd a szekerét könnyedén gurulni,
támogasd és meglásd, fog ő boldogulni!
Egyengesd az útját, s te is jobbá válhatsz,
s tán kérdéseidre ő fog adni választ!

Köszönd meg a sorsnak, hogy téged választott,
hogy szeretetével, szívvel elárasztott!
Ne tereld másfelé, mint amerre menne,
hiszen egy új jövő csírázik ki benne!

Hagyd, hogy megmutassa fénylő csillagait,
próbáld megérteni, ami benne lakik.
Ne urald a lelkét, de dicsérd, ha jót tesz,
biztasd, jó ha belé néha lelket öntesz!

Ami nagyon fontos, tedd ezt szeretettel,
hadd legyen belőle igaz, érző ember!
Hadd válhasson azzá aminek született,
ne adj vágyainak béklyót, feszületet!

Nem a tulajdonod, ne akard uralni,
ha más utat keres, nem kell belehalni!
Te dolgod, hogy segíts, – s csak akkor, ha kérte!
Ha eléri célját, hálás lesz majd érte.

A mai fiatalok függők a tévétől, a telefontól, a kütyüktől.
Nyomogatja és körbe se néz.
A babára meg azt mondják „anyafüggő” vagy „cicifüggő”.

Aggódnak, hogy függ és le akarják választani.

A kettő között összefüggés van.

A kicsit le akarják szoktatni, hogy ne legyen függő, erőltetik, hogy mihamarabb önálló legyen, hát keres magának valami mást, amitől függhet.

Rongyit, cumit, kisállatot, tévét, játékot, pótcselekvést, pótanyukát, megfelelési kényszereket, tanulásba, teljesítménybe, sportba kapaszkodást, kortársakra támaszkodást, bulikat, bizonyítási vágyat, kütyüket – és még sorolhatnánk.

Szokták is hibáztatni az eszközöket, hogy amiatt van ez,
de a jelenség nem mai.

A régi fiatal is függővé vált, piszkálták pl. mert túl sokat olvasott, vagy csak a hobbija érdekelte, azzal vacakolt.

Mit keres valójában a gyerek?
Biztonságot és kapcsolódást. Emberi kapcsolatokra, figyelemre, együtt töltött időre van szüksége és ebből fog majd önállóbbá válni, ha eljön az ideje.

Bármitől lehet függeni, ha nincs meg a megfelelő érzelmi háttér, ha a gyerek magányos, elhanyagolt, talál magának valamit, amiben biztonságot keres.
Ez lehet a tévé, a könyvek, a barátok és még sok minden más is.

Nem az eszköz teszi függővé a gyereket, hanem a környezet, ami elhanyagolja őt.
A környezet, ami már csecsemőkorban azt erőlteti, hogy ne függjön a szüleitől, legyen önállóbb – és pont ezzel kezdi el elveszíteni azt az érzelmi biztonságot, amit aztán egész életében igyekszik visszaszerezni vagy pótolni.

Móra Ferenc: Amikor a földön

Amikor a földön
gyermekek zokognak,
az ég angyalkái
mind elszomorodnak.
Vidám kacajuknak
megszegül a szárnya,
felhőt borítanak
az ég ablakára,
bánatos szemükből
könnyek harmatoznak,
amikor a földön
gyermekek zokognak.

Amikor a földön
gyermekek nevetnek,
nagy az öröm kéklő
mezején a mennynek.
Jókedvű angyalkák
le-lekukucskálnak,
fellegek nyílásán
csókokat dobálnak,
szivárványszalagból
csokrot kötögetnek,
amikor a földön
gyermekek nevetnek.

---

IMA A GYERMEKEKÉRT

Istenünk! Te munkatársaiddá választottál ki bennünket az új élet fakasztásában.
Kérünk, légy segítségünk az elfogadott élet szolgálatában, nevelésében.
Állj mellénk atyai erőddel, jóságoddal, és segíts úgy nevelni gyermekünket,
mintha Jézust bíztad volna szeretetünkre.
Te nem maradsz adósa senkinek, Istenünk.
Megfizetsz mindenért. Fizetsz a nevelésért is.
Gyermekünk által is, irántunk és az emberek iránt tanúsított magatartásával, egész életével.
Add meg, teremtő Atyánk, hogy ez mindig öröm és boldogság forrása legyen számunkra.
Add, hogy segítségünkkel atyai szereteted fényében járja életének útját,
és a Tábor hegyén elhangzott szózatod rá is vonatkozzék:
‘Ez az én szeretett Fiam, akiben nekem kedvem telik.’
Akkor biztos, hogy nekünk is mindig kedvünk telik benne…
Istenünk! Védd meg őt minden bajtól, szenvedéstől.
Add, hogy úrrá tudjon lenni a világ kísértései fölött.
Tedd boldoggá! Minket pedig segíts, hogy mindig hűséges gondnokai legyünk testének, lelkének.
Akaratod szerint keressük mindig az ő javát, szolgálatunk jutalma pedig, a belőle is forrásozó boldog élet után, vele együtt az örök élet legyen a Boldogságos Szűzanya és Szent József segítségével, és a te szent Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus által.

Náray Tamástól…

„Anyám és apám a szüleim voltak, nem a barátaim. Mindent megkaptam, amire szükségem volt, de nem kaptam meg mindent, amit szerettem volna. Akkor nem esett jól, de ma már elismerem, hogy ez így volt helyes. Hatéves koromig alig ettem édességet. Később is csak akkor, ha utána fogat mostam. Ma, amikor a szám mosolyra szalad, már egyáltalán nem bánom, hogy így volt. A szüleim nem voltak különösebben engedékenyek. De mindent lehetővé tettek, amire vágytam. Nem kötötték ugyan össze a teljesítményemmel, nem szabtak feltételeket, ugyanakkor világossá tették, hogy vannak kötelezettségeim, amik alól nem bújhatok ki, még ha terhes is némelyik.

Akármilyen elfoglaltak voltak, napi egy étkezést együtt töltöttünk. Vagy reggel, vagy este. Hétvégén pedig mindet. Az asztalnál csak egymásra figyeltünk: nem szólt a rádió, nem működött a tévé.
Amikortól iskolába mentem, minden napra kaptam egy apró feladatot: -hozz egy vajat, vagy fél kiló kenyeret, vagy egy tejfölt, és így tovább, a boltból. A pénzre egész nap vigyázni kellett. Otthon pedig segíteni teríteni, letörölgetni, ágyazni, rendet rakni. Minden nap valamit, a tanulás mellett.

Nem követelték meg a korai fekvést. De tíz órakor ágyban volt a helyem. Mindig ugyanakkor. Legfeljebb negyedóra olvasgatást lehetett kiharcolni. Már gimnazista voltam, de nyáron „lámpagyújtásra”, télen kilenc órára otthon kellett lennem.

Sokszor hagyták, hogy elessek. A szó szoros értelmében ls, az átvitt értelmében is. Megtanultam egyedül felemelkedni a helyzetekből. Közben rám figyelve biztattak, készen arra, hogy bármikor beavatkozzanak, hogy meg tudom csinálni, ha akarom. És, hogy küzdenem kell.

Nem hagytak panaszkodni. Elmagyarázták, hogy sem az, sem a sírás nem fognak segíteni. Olyan megoldást kell választanom, ami valóban a hasznomra válik, tehát gondolkodjak.

El kellett magam látni. Az én felelősségem volt, mit viszek magammal, hogyan intézem a különóráim közti időben a dolgaimat. Hagytak levegőhöz jutni. De tudni akarták, hogy hol veszem azt a levegőt…

Anya és apa mindig „kéznél volt”, ha szükségem volt rájuk. Soha nem mondták, hogy nem érnek rá. De azt tisztáztuk előtte, mennyire fontos az ügy és tűrhet-e halasztást. Ha nem, azonnal rendelkezésre álltak.

Keveset voltam felnőttek között. Elmondták, hogy amiről beszélgetnek, az számomra se nem fontos, se nem érdekes. A felnőttek nem a pajtásaim. Ezért előre kell köszönnöm, csak akkor szólnom, ha kérdeztek, és bár a kor önmagában nem erény, de fárasztó, ezért át kell adni a helyem.

Minden évben, tizennyolc éves koromig, nyaraltam a szüleimmel. Ők is nyaraltak együtt minden évben, nélkülem, egy hetet. Felnőttként értettem meg, miért tették.

2017. október 22. Ma 60 éve, hogy találkozott anya és apa. Egy esős októberi napon, a Lukácsék cukrászdájában. Apa már fiatal mérnök volt egy gyárban. Anya még egyetemista. 51 évet éltek meg együtt. Boldogok voltak. És boldog gyermeket neveltek.

Amikor végre, nagy nehézségek árán elutazhattam Párizsba, a zsebemben a londoni pályázaton megnyert kétéves ösztöndíjjal, izgalommal és félelemmel teli szívvel ácsorogtunk, anyám, apám és én, a Keleti pályaudvar peronján. Anyám gyönyörű volt, mint mindig, halvány rózsaszín, könnyű nyári ruhát viselt, és végig csak mosolygott, de láttam, a szeme megtelt aggodalommal. Apám büszkén, feltartott fejjel állt mellettem, és biztatott.

-Boldogulni fogsz! -mondta. -Ne is gondolj másra! Átölelt és megveregette a vállam. A mozdony felől sípszó hallatszott. Felléptem a lépcsőre és visszanéztem rájuk.

-És ha mégsem? -kérdeztem szinte suttogva.

-Akkor hazajössz. A házban minden úgy fog várni, ahogy elmentél. A szobádban vetett ágy, az asztalunknál pedig étel lesz számodra mindig. Persze szomorúak leszünk mind, hogy nem sikerült, de később majd megvigasztalódunk és új lehetőségek után nézünk. Azonban egyelőre még nem tartunk itt! Még csak ott vagyunk, hogy most meg kell mutatnod, magadnak fiam, hogy nélkülünk is meg tudsz élni. S ha majd már biztosat tudsz, elbonthatjuk a gyerekszobát.

A kocsisor nagyot rándult és tompa kattogással elindult velem az új életem felé.

Azóta már a szülői ház sem áll és vele együtt a gyerekszoba is elsüllyedt, tovatűnt az időben. De igazad volt apa. Hamar kiderült, megélek nélkületek is. Viszont nélkületek semmi sem sikerült volna.”

„Tanítsd meg a gyerekeket!
Tanítsd meg a gyerekeket!
Tanítsd meg a gyerekeket!
Tanítsd, tanítsd őket mindig!

Lépni tanítsd a lépteddel!
Nézni taníts a szemeddel!
Adni taníts a kezeddel
Minden percben ezerszer.

Látni tanítsd a sötétben.
Járni tanítsd az éjben.
Kérni taníts szavaddal.
Élni taníts magaddal

Ápold, mint szép kerteket,
Örülj nagyon, hogyha szeret.
És ha felnőtt: engedd el!
És ha elhagy: szenvedd el!

Tanítsd meg a gyerekeket!
Mondd el, az élet miről szól!
Tanítsd meg a gyerekeket!

Fogd a kezét, ha fáradt.
Gyógyítsd meg őt, ha lázas.
Hinni tanítsd magában.
Segíts rajta bajában!

Védd meg mindig karoddal
Útját mutasd az utaddal.
És ha felnőtt: engedd el!
És ha elhagy: szenvedd el!

Tanítsd meg a gyerekeket!
……………………………………”

(Adamis Anna)

„Hadd fusson a gyermek álmok fuvallatán
Csapongva illanó arany lepkék után!
Legyen, mint a tavasz, vidám tekintetű,
Kis ajka zendüljön, mint égi csöngetyű!
Harmatos bokrétát hadd tépjen a mezőn!
Hajolj le, csókold meg, öleld szívedre hőn!
Becéző szeretet övezze fürtjeit –
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!”/Pósa Lajos

„Nem kell ötös tanulónak lennie a gyerekednek. Erre ma már nincs szükség. A gyereked akkor lesz sikeres és érett felnőtt, ha megtanulja kezelni a gondolatait és az érzelmeit.

Mikor lesz egy gyerek csillagos ötös tanuló?

Akkor, ha nem erőltetik rá a tanulást. Akkor, ha a tanulás a céljaihoz és az álmaihoz szükséges komfortzóna.

Ha a tanulás és a jeles eredmény a cél, akkor soha nem fogja elérni a kiváló teljesítményt. Ha rá van kényszerítve a tanulás, akkor mindent meg fog tenni, hogy elkerülje, hanyagolja vagy halogassa a tanulást.

Neked abban kell neki segíteni, hogy megtalálja a saját céljait és a jövőképét.

Ha a gyereked orvos, pilóta, tudós, katona, rendőr, festő akar lenni, neked erősítened kell benne azt a hitet, hogy valójában ezekre ő képes. Ekkor fejlődni fog az énhatékonysága és az énképe.

A tanulásra már nem fölösleges, unalmas szenvedésként fog tekinteni. Úgy fog a tanulásra tekinteni, ami által közeledni tud a céljaihoz.

Ekkor már nem kérdés az, hogy jó jegyeket akar gyereked szerezni, nem kérdés, hogy jó egyetemre akar menni. Ez már egy egyértelmű lépés lesz ahhoz, hogy megvalósítsa a céljait.

Ha megváltoznak a tanulásról alkotott hiedelmei, akkor megváltozik a gondolkodása és a viselkedése. Ezt eredmények fogják követni.”

Dr. Prof. Tomabechi Hideto

A gyerekek a felnőttek viselkedéséből tanulnak

A gyermek sohasem azt teszi, amit mondunk neki, hanem azt, amit lát tőlünk.

Nem tilthatjuk meg, hogy dohányozzon, igyon vagy kábítószert szedjen, ha mi ezeket csináljuk. Jó példával kell elöl járnunk és olyan életmódot kell folytassunk, amilyent a gyermekeinktől elvárunk.

Amikor a szülők hajlandók önmaguk szeretetén munkálkodni, csodálatos összhang alakul ki a családban. A gyerekek önérzetesen viselkednek, kezdik értékelni és becsülni önmagukat.Íme egy önbecsülést fejlesztő gyakorlat, amelyet a gyermekeddel közösen végezhetsz.

Írjatok össze néhányat azokból a dolgokból, amelyeket szeretnétek elérni. Kérd meg a gyermekedet, írja le, milyennek látja magát mához tíz évre, egy évre, három hónapra. Hogyan szeretne élni? Milyen emberekkel lenne üdvös barátkoznia? Minden válasz mellé írjon rövid magyarázatot, és írja le azt is, hogyan válthatná valóra álmait. A te feladatod ugyanez.Legyen a lista mindig kéznél, hogy emlékeztessen céljaitokra. Három hónap elteltével olvassátok végig a jegyzékeket közösen. Változtak a céljaitok?Ne engedd, hogy gyermeked kárhoztassa magát, amiért nem érte el, amit akart. Mindig átfogalmazhatja a listáját.

Ami a legfontosabb, pozitív elvárásokat támasztani a fiatalokban önmagukkal és az élettel szemben.

Mint Pedagógus:

” Többet akarok, mint csupán tartozni valahová-RÉSZESE akarok lenni.

Nem csupán törődni valakivel-valóban SEGÍTENI akarok.

Nem csupán hinni fogok, de GYAKORLATBA ültetem hitemet.

Nem csupán rendes akarok lenni, hanem JÓ.

öbbet fogok tenni, mint csupán megbocsátani-FELEJTENI fogok.

Nem csupán álmodozni, CSELEKEDNI fogok.

Nem csupán tanítani, ÖSZTÖNÖZNI fogok.

Nem csupán tanulni, GYARAPODNI akarok.

Nem csupán adni, de SZOLGÁLNI fogok.

Nem csupán élni, NÖVEKEDNI fogok.

Nem csupán szenvedni, de GYŐZNI FOGOK.” (William Arthus)

„Ha a gyereket folyton bírálják, a lenézést tanulja.

Ha a gyerek állandó gyűlöletben él, a háborút tanulja.

Ha a gyereket mindig gúnyolják, a félénkséget tanulja.

Ha a gyereket folyton megszégyenítik, a bűntudatot tanulja.

Ha a gyereket tolerancia veszi körül, a türelmet tanulja.

Ha a gyereket folyvást bíztatják, a bizalmat tanulja.

Ha a gyereket biztonság veszi körül, a hitet tanulja.

Ha a gyerek teljesítményét elismerik, a megbecsülést tanulja.

Ha a gyerek jórészt helyesléssel találkozik, önmaga szeretetét tanulja.

Ha gyereket elfogadják, és barátságos légkörben él, megtanulja szeretni a világot.

A gyerekek azt élik, amit tanulnak!”

Robert Fisher

TANÍTSD MEG GYERMEKEIDNEK EZEKET AZ IGAZSÁGOKAT!

Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy a boldogsághoz nincs szükségük semmi önmagukon kívülire – sem személyre, sem helyre vagy dologra -, és hogy a boldogság odabenn található.
Tanítsd ezt meg nekik, és kiválóan fogod tanítani őket.
Tanítsd meg a gyermekeidnek, hogy a kudarc csak kitalálás, hogy minden próbálkozás siker, és hogy minden erőfeszítés győzelmet ér – az előző semmivel sem kevésbé tiszteletreméltó, mint az utóbbi.
Tanítsd ezt meg nekik, és csodálatosan fogod tanítani őket.
Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy mélységes kapcsolatban állnak az Élettel, hogy Egyek valamennyi emberrel, és hogy soha nem különültek el Istentől.
Tanítsd ezt meg nekik, és kitűnően fogod tanítani őket.
Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy a káprázatos bőség világában élnek, hogy van elegendő mindenki számára, és hogy a megosztásból, nem pedig a gyűjtögetésből kapják a legtöbbet.
Tanítsd ezt meg nekik, és csodálatosan fogod tanítani őket.
Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy soha nem ítélkeznek fölöttük, hogy nem kell amiatt aggódniuk, hogyan ítéltetnek meg, és hogy semmin nem kell változtatniuk vagy „megjavulniuk”, hogy tökéletesnek és gyönyörűnek tűnjenek fel Isten szemében.
Tanítsd ezt meg nekik, és a legjobban fogod tanítani őket.
Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy a következmény és a büntetés nem ugyanaz, hogy halál nem létezik, és hogy Isten soha senkit nem ítél el.
Tanítsd ezt meg nekik, és csodálatosan fogod tanítani őket.
Tanítsd meg a gyerekeknek, hogy a szeretetnek nincsenek feltételei, hogy nem kell amiatt aggódniuk, hogy elveszíthetik a szereteteteket, vagy Isten szeretetét, és hogy a minden feltétel nélkül megosztott szeretetük a világnak adható legnagyobb ajándék.
Tanítsd ezt meg nekik, és kitűnően fogod tanítani őket.
Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy különlegesnek lenni nem jobbat jelent, hogy ha másokkal szemben felsőbbrendűségre támasztunk igényt, akkor nem látjuk őket annak, Akik Valójában, és hogy nagy gyógyító erő rejlik annak elismerésében, hogy „az enyém nem a jobb, hanem csak az egyik út”.
Tanítsd ezt meg nekik, és csodálatosan fogod tanítani őket.
Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy nincs semmi, amit ne tehetnének meg, hogy a Tudatlanság illúziója eltörölhető a Földről, és hogy az embernek igazából semmi másra nincs szüksége, mint hogy visszaadják önmagának, hogy emlékeztessék arra, Aki Valójában.
Tanítsd ezt meg nekik, és csodálatosan fogod tanítani őket.
Tanítsd meg mindezt, éspedig ne szavakkal, hanem tettekkel; ne fejtsd ki, hanem mutasd be. Mert amit cselekszel, azt fogják követni a gyermekeid, és olyanok lesznek, amilyen most vagy.
Menj és tanítsd mindezeket ne csak a gyermekeidnek, hanem minden embernek és minden népnek.
Mert ha a mesteri tudás útjára lépsz, minden ember a gyermeked és minden ország a hazád.”

Mi jár a fejemben … megint!

Az, hogy szuper volt a 70-es, 80-as években gyereknek lenni. Mindenhová gyalog jártunk és ismertük a környék összes utcáját, zegzugát. Már általános iskola első osztályától kezdve egyedül mentünk a suliba. Anyánk egyszer megmutatta, merre van. Ha másodjára nem találtuk meg, arról nem ő tehetett. Állandóan kint lógtunk a többiekkel a szabadban. Az összes lány az utcából alkotta a lánybandát, az összes fiú a fiúbandát. Fontos feladataink voltak odakint: hajkoszorút fontunk virágokból, gesztenyét gyűjtöttünk, papírt vittünk vissza a MÉH-be, ( üveget váltottunk vissza), hogy az arra kapott pénzt elfagyizhassuk, volt titkos átjárónk is, meg bunker a hátsó kertben. Ha sötétedett, haza kellett mennünk. Nem volt sem karóránk, sem mobiltelefonunk, de senki meg sem kérdezte, merre jártunk, hisz együtt voltunk, mi bajunk lehetett abból? A boltban lehetett kapni kenyeret. Érted… egyféle kenyeret. Aminek az volt a neve, hogy kenyér. És slussz. Az volt a finom, aminek jó feketére megsült az a héja, ahol bevágta a pék. Nem volt teljesen kiőrölve, meg gluténmentes változata, meg rizs-rozs-akármi lisztből készült fajtája. Egy féle, na. Mondjuk nem is állt el három hétig, de ki a fene tárolt anno kenyeret ennyi időn át? Újat akkor vettünk, ha a régi elfogyott. Még másnap jó volt. Még harmadnap gázláng rózsája felé tartva pirítósként, vajjal és fokhagymával jó volt. De mennyiszer ettünk így pirítóst! A boltban lehetett kapni tejet. Zacskóban. Felforraltuk és minden reggel kakaót ittunk. Nem tudtuk, mi az az ásványvíz, de volt otthon szóda, amihez vettük a patront. Minden nap ettünk egy almát, mert tudtuk, napi egy alma, az orvost távol tartja. Otthon kétféle gyógyszer volt: Kalmopyrin és a fehér rázós folyadék. Ez utóbbi gyógyította a bárányhimlős foltoktól a csaláncsípésen át a rohadék szúnyogcsípésekig mindent. Meg volt méz és kamillatea – ez utóbbi tényleg mindenre jó volt. Megfázásra, fejfájásra, fáradtságra, lázra, köhögésre, pattanásos arcbőrre, gyulladt fogra, felhorzsolt térdre.( és a csoki ízű Faringosept, amiből óvatlanul elszopogattunk egy levéllel.)Tudtuk, mi az, hogy hajóvonták találkozása tilos. A rádiót nem kapcsoltuk el, ha magyar nótát adott, akkor sem, ha népmesét olvasott fel egy gyerekhang és tudtuk, hogy ki a Botka Valéria meg a gyerekkórus. A rádió – a régi Sokol – mindig ment, így akkora műveltséget lapátoltunk be magunkba óhatatlanul is, amiből a mai napig tudunk meríteni. Hallgattuk a Szabó családot meg a Rádió kabarét. A Rádió kabaré ismétlését is meghallgattuk.Elfogadtuk, hogy hétfőn nincs adás a tévében, hogy Szilveszterkor láthatjuk a Parabolát a cicis nénikkel, meg a Sas kabarét, hogy kedden sorozat van, szerdán Panoráma, kéthetente csütörtökön a Szomszédok, pénteken Ablak, aztán a kilencvenes években a Dallas. ( Az esti mese 5 perc volt, ahogy a torna is, ami senkinek se fájt. A Delta főcíme ijesztő volt, de bűntények csak a Kék Fényben voltak.) Iszonyatosan sokat olvastunk. Hahota magazintól kezdve Nők Lapján át, még az országos napilapokat, csak mert ott voltak az orrunk előtt. És faltuk a könyveket, meg a könyvsorozatokat.Volt kisbolt, ahol megvettük a tejet meg a kenyeret. Volt nagy bolt, vagyis ábécé, ahol meg a többi motyót, és volt egy Centrum vagy egy Skála, ahol ruhát meg cipőt meg ilyeneket vásárolt az ember. Ha kellett egy pár cipő, bementünk a Centrumba, fél óra múlva kijöttünk onnan egy pár cipővel. ( többnyire mindenki ugyanolyannal.) El nem tudtuk képzelni, hogy valaha lesz egy olyan fogalom, hogy „plázázni” és hogy az annyit tesz, céltalanul flangálunk nyolc és fél órán keresztül egy üzletben. Tollaslabdáztunk és lábtengóztunk az utcán. Lányok gumis ugráltunk. Mindenki ott evett, ahol dél volt és délután anyáink hangosan kiabálták a nevünket, amire hazamentünk.10 utcával arrébb is ismertek minket, de felnőttek csak akkor szóltak bele a játékba, ha megsérültünk. Egy egész délutánt töltöttünk a fán ami a hajó volt, és Onedin családosat játszottunk.Üveggolyót, bélyeget, és takarékbélyeget gyűjtöttünk. Kártya naptárjainkat csereberéltük.A buszvezető ha rendre intett, elszégyelltük magunkat és így volt, ha a tanár megdorgált. A Körmös nem számított gyerekbántalmazásnak, viszont fájt annyira, hogy többet nem csináltuk a rosszat!

„A GYERMEK NEM AZÉRT JÖN A VILÁGRA, HOGY MEGOLDJA SZÜLEI PROBLÉMÁIT, HOGY KITÖLTSE ÉLETÜK HIÁNYOSSÁGAIT, HOGY TÖKÉLETESSÉ TEGYE a BOLDOGSÁGUKAT (…), HANEM AZÉRT, HOGY A SAJÁT TÖRTÉNETÉT ÍRJA ÉS ÉLJE MEG.”

Hálát adok az Úrnak amiért nekem születhetett meg.

Hogy milyen lesz a félévi bizonyítványa? Hogy milyen számok lesznek golyóstollal belevésve? Nem az számít! Nem az a fontos!

Azt akarom, hogy boldog, magabiztos, kiegyensúlyozott felnőtt váljék belőle…

Hogy továbbra is legyen ilyen vidám, magabiztos, tiszta lelkű, jószívű, érzékeny emberke,

s ne azonosuljon egy oktatási rendszer által felmért osztályzattal…és

pont mint eddig, tegye a dolgát az álmai megvalósításáért,

merjen nagyot álmodni, és valósítsa is meg azokat…s én támogatni fogom ..

és ne ijedjen meg ha néha becsúszik egy-két rosszabb jegy….

Este, mint szinte minden este, táncolva énekelt,

s én, miközben néztem a felszabadult műsorát,

szívből-lélekből mondtam hálát a létezéséért….

Mennyi, de mennyi gyermek éli meg ezeket a napokat szorongással…

Mennyi álmatlanul hánykolódó gyermek imája leng a szélben éjszakánként…

Nem ezért születtek.

Nem félni jöttek erre a világra.…https://angyalbolt.com/collections/fustolok

“Mama, építs nekem egy másik világot.

Egy világot az összes barátommal.

Egy világot, ahol az embereknek egész arcuk van.

Egy olyan világot, ahol a nagymamám újra megtöm almás pitével, és a karjaiba vesz, amikor fáj a hasam.

Egy világot, ahol újra játszhatok a játszótéren.

Egy olyan világot, ahol újra megünnepelhetem a születésnapomat, sportra vagy zeneiskolába járhatok

Egy világot, ahol az emberek újra várják egymást, és nem félnek egymástól.

Egy világot, amelyben újra normális gyerek lehetek. …..”

Ismeretlen szerző.

– A családunkat nem tudjuk megválogatni, sok a súrlódás, hiszen senki sem tökéletes. Éppen ezért imádkozzunk minden nap szeretteinkért, hogy türelemmel és megbocsátással tudjuk elfogadni egymás gyengeségeit, és igazi társak lehessünk a nehézségek közepette a másiknak.

Drága Mennyei Atyám!

Köszönöm neked a családomat!

Köszönöm, hogy egymás gondjaira bíztál minket. Bár sok a veszekedés közöttünk és nem minden nap felhőtlen, de Te látod a mi gyengeségeinket és még így is annyira szeretsz minket, hogy feláldoztad értünk egyetlen Fiadat a kereszten! Kérlek Uram add, hogy ezzel az önfeláldozó szeretettel tudjunk egymás iránt viseltetni minden nap!

Adj egyetértést és békét otthonunkba, hogy igazán egymás támaszai lehessünk a bajban.

Áldd meg a testvéri és a házastársi kapcsolatokat.

Adj nekünk alázatos szívet, hogy saját önzőségünk helyett a másik javát nézzük.

Segíts, hogy az idősebbek és a fiatalok megértsék egymást.

Tekints irgalmasan nyugtalan korunk családi életének sok gondjára, bajára.

Te gyógyítsd be a sebeinket és adj nekünk vígasztalást az elkeseredésben.

Áldd meg Uram a családokat, őrizd meg ezt az általad elrendelt, szent köteléket!

Áldd meg azokat, akik most készülnek a házasságra és azokat is, akik még nem találták meg a párjukat.

Kérlek Istenem, könyörülj rajtunk és bocsátsd meg nekünk az emberi gyengeségeinket!