
Imacsokor egy kamilliánus tiszteletére.
Mindenható Istenünk, Mennyei Atyánk
A mai nap alkonyatán Szent Kamill szellemében járulunk eléd, aki a betegekben, a szenvedőkben és a haldoklókban a te Szent Fiad, a megfeszített Jézus Krisztus arcát ismerte fel.
Köszönjük neked mindazokat a kegyelmeket, amelyeket a mai napon kaptunk tőled.
Kérünk, bocsásd meg mulasztásainkat, és mindazokat a pillanatokat, amikor nem voltunk elég figyelmesek, türelmesek vagy részvétteljesek embertársaink iránt.
Urunk, Jézus Krisztus, aki magadra vetted gyarlóságainkat és hordoztad betegségeinket, Szent Kamill közbenjárására rád bízzuk az éjszaka folyamán mindazokat, akik szenvednek:
A betegeket és a kórházban fekvőket, hogy adj nekik enyhülést, türelmet és a gyógyulás reményét.
A haldoklókat, hogy neked tetsző módon, az irgalmadba vetett bizalommal, a te békégedben léphessék át az örökkévalóság kapuját.
Az orvosokat, ápolókat és mindazokat, akik a betegeket szolgálják, hogy adj nekik testi-lelki erőt, és gyújtsd meg szívükben a szeretet és az önzetlenség lángját, hogy fáradhatatlanul, irgalmas szívvel (a vörös kereszt oltalma alatt) szolgálhassanak.
Terjeszd ki ránk is oltalmadat ezen az éjszakán. Adj nekünk békés pihenést, hogy holnap újult erővel, tiszta szívvel és tettre kész szeretettel folytathassuk a ránk bízott szolgálatot.
Mária, betegek gyógyítója és keresztények segítsége, imádkozz érettünk!
Szent Kamill, a betegek és kórházak védőszentje, imádkozz érettünk!
BETEGEK IMÁJA SZENT ANTALHOZ
Gyermeki bizalommal szólok Hozzád,
nagyhatalmú védőszentem, csodatevő Szent Antal.
Az eredeti bűn sebet ütött testi egészségemen,
és most erőmben megfogyatkozva, betegségben sínylődöm.
A Te életed példájából tanulom értékelni az életet,
és örömmel vállalni a földi élet küzdelmeit.
Ez az életkedv él bennem, amikor pártfogásodat kérem
gyógyulásomért, és közbenjárásodért esedezem.
Esdd ki nekem azt a kegyelmet, hogy az Úr szolgálatában
ép testtel és ép lélekkel álljam meg helyemet, érdemszerzésem
idejét növeljem, embertársaimnak s a reám bízottaknak őre,
gyámolítója és fenntartója legyek.
Mindenekelőtt mégis legyen meg az Úr akarata.
Örömmel fogadom el Isten kezéből az egészséget és a betegséget,
a jólétet és a keresztet. Örömben, bánatban, egészségben, betegségben,
életem minden körülményében áldott legyen az Úr neve.
Lellisi Szent Kamill áldozópap, rendalapító
KULTÚRA – 2026. július 14., kedd | 6:005
Július 14-e Lellisi Szent Kamillnak, a kamilliánusok, hivatalos néven a Betegeket Szolgáló Szabályozott Papok Rendje alapítójának, az ápolók, a betegek, a haldoklók védőszentjének emléknapja.
Kamill 1550. május 25-én, pünkösd vasárnapján született az itáliai Bucchianicóban. Apja katonatiszt volt. Szülei már idősebbek voltak, amikor Kamill megszületett. Édesapja ritkán volt otthon, édesanyját pedig korán, tizenkét éves korában elvesztette. Apja iskolába küldte, de Kamillnak nem fűlött a foga a tanuláshoz. Inkább csavargott, kockázott és kártyázott. Ezért apja arra gondolt, hogy katonának adja, hátha ott fegyelmet tanul. Végül mindketten ahhoz a sereghez álltak be, amelyet a törökök ellen küldtek.
Ancona felé tartva, ahol hajóra kellett volna szállniuk, apja meghalt. Kamill is megbetegedett, lázas volt. A jobb bokáját felhorzsolta, és a seb begyulladt, elfertőződött. Mielőbb vissza akart kerülni a sereghez, amely Lepantónál ragyogó győzelmet aratott, de sérülése miatt ez nem volt lehetséges. Rómába ment, hogy a Szent Jakab-kórházban kezeltesse magát. Akkoriban a betegápolók képzetlenek voltak, és munkájukat nem szervezték meg; legtöbbjük maga is beteg volt, csak éppen nem ágyban fekvő. A kezelés idejére Kamill is beállt betegápolónak, de mivel összeférhetetlennek, fegyelmezetlennek bizonyult, és szenvedélye volt a szerencsejáték, hamarosan elbocsátották.
A velencei sereghez szegődött, és Cattaro előtt harcolt a törökök ellen. Utána a spanyolokhoz állt be, akik Afrikába indítottak hadat. Később egész zsoldját, sőt még a kabátját és az ingét is elkockázta. Azt remélte, újra a velenceiek szolgálatába állhat, de csalódott, és koldulásra kényszerült. Végül egy kapucinus kolostor építésében segített. Lassanként kezdte magát jól érezni ebben a környezetben, majd meg is tért. Annyira feltűnő volt változása, hogy a kapucinusok fölvették jelöltnek. Mégis el kellett küldeniük, mert a lábán kiújult a fekély.
Ismét Rómába, a Szent Jakab-kórházba ment. Több mint három évbe telt, míg sebe végre összeforrt, ám amikor visszatérhetett a kolostorba, ismét felnyílt, ezért nem engedték neki, hogy szerzetes legyen. Visszatért a Szent Jakab-kórházba, ahol örömmel fogadták, és majdnem megválasztották vezetővé.
Olyan embereket keresett, akik minden szenvedőben meglátták Krisztust, és készek voltak embertársaikat szolgálni. Talált is öt jelentkezőt – négy világit és egy papot –, akik hozzá hasonlóan gondolkodtak, és szívesen lettek volna tagjai egy közösségnek. Csakhogy a kórházban nem nézték jó szemmel a kezdeményezést. Gyóntatója, Néri Fülöp is gőgnek minősítette, hogy világi létére közösséget akar vezetni. Kamill ezért harminckét évesen beült az iskolapadba, és elkezdett latint és teológiát tanulni. Két év múlva pappá szentelték.
A Szent Jakab-kolostorban is mindent elkövettek, hogy akadályokat gördítsenek tervének megvalósítása elé. Kamill végül társaival együtt elment onnan, így a betegeket szolgálók társasága – ahogyan magukat nevezték –, szabaddá vált, és módjuk nyílt rá, hogy más kórházakban vagy magánházaknál szolgálják a betegeket és a haldoklókat. Hogy fel lehessen ismerni a társaság tagjait, Kamill vörös keresztet varratott a ruhájukra. (Amikor Henri Dunant háromszáz évvel később megalapította a Nemzetközi Vöröskeresztet, ezt a szimbólumot vette át.) Kamill nemcsak a közösségi életet szervezte meg, de a betegápolást is szabályozta.
1591-ben XIV. Gergely pápa jóváhagyását adta a közösségre, hivatalos nevén a Betegeket Szolgáló Szabályozott Papok Rendjére, Kamillt pedig megválasztották generálisnak. Csakhamar másutt is – Nápolyban, Genovában, Milánóban, aztán lassanként Itália minden nagyobb városában – szívesen látott közösség lettek. Sok fiatal, aki látta őket munka közben, a betegápolást választotta hivatásául.
A sok új alapítás miatt Kamillnak egyre többet kellett utaznia. Útjait többnyire gyalog vagy lóháton tette meg – ez nagy megerőltetést jelentett számára, mert lábán még mindig megvolt a seb, és nagy fájdalmakat okozott neki. Ráadásul egy súlyos csonttörés, vese- és gyomorbántalmak is kínozták.
1607-ben lemondott generálisi tisztségéről, az utazásokkal és a betegápolással azonban nem hagyott fel. 1614. július 14-én halt meg Rómában.
132 évvel később XIV. Benedek pápa szentté avatta. XIII. Leó pápa a betegek védőszentjévé, XI. Piusz az ápolók, VI. Pál pápa az olasz katonai egészségügyi ellátás védőszentjévé nyilvánította.
Istenünk, ki Szent Kamill áldozópapodat a betegek rendkívüli szeretetének kegyelmével ékesítetted, kérünk, érdemeiért áraszd szívünkbe szereteted lelkét, hogy testvéreinkben neked szolgáljunk, és halálunk óráján biztonsággal költözhessünk hozzád!
Forrás
Diós István: A szentek élete
Magyar katolikus lexikon
Fotó: Wikimédia Commons
Magyar Kurír


