S nem azért, hogy fitogtasd, fényezd magad mások ellenében! SZOLGÁLNI kaptad! Másokat felemelni! ALÁZATTAL, TISZTELETTEL, SZERETETTEL!
,, Szeretni csak az tud, aki jó. És csak azt tudja, aki jó.
Vagy akit végső soron jónak vél.
Szeretethez bizalom kell.
Hogy van jóisten.
És van gondviselés.
És az életnek – nemcsak az enyémnek és minden emberének, de még egy hangya életének is pótolhatatlan és gyönyörűséges értelme van.”
MÜLLER PÉTER
„Az önimádó, nárcisztikus személyiség nem képes vízszintesen élni, csak akkor érzi jól magát, ha maga alá gyűri a másikat, ugyanakkor szívesen paríroz, ha érdekei úgy kívánják. Az ilyen embert szoktam ‘biciklistának’ nevezni: felfelé liheg, lefelé tapos.” Dr. Ranschburg Jenő
Vagyunk még néhányan, akik olyan világról álmodunk, amibe nem férnek bele azok, akik csak ártani tudnak. Akik a saját harcaik helyett, másokkal csatáznak. Akik küldetésüknek érzik, hogy önnön nagyságukat hirdessék, miközben földbe döngölnek bárkit, aki az útjukba kerül.
Vagyunk még néhányan, akiknek nem kenyere a hazudozás, a rosszindulat, a megalkuvás. Akik nem mások hátán felkapaszkodva akarnak boldogulni, akiknek nem okoz kéjes kielégülést mások boldogtalansága. Akik álmokról, tervekről, természeti szépségekről, az élet vitathatatlan értékeiről beszélgetünk.
Vagyunk még, akik ismerik a tisztelet, az elfogadás, a nyitottság fogalmát és vagyunk még, akik egy olyan világban szeretnénk élni, ahol a szabadság nem holmi ócska papírból kreált illúzió.
Vagyunk még, akik hisznek a szerelemben, a barátság erejében. Akik tudjuk, hogy hegyeket mozgathatunk meg. Akik nem félnek felvállalni az érzéseiket és jól tudják, hogy a sokszínűség tényleg gyönyörködtet.
Vagyunk még, akik élünk és élni hagyunk, akik segíteni és nem ártani akarunk.
Vagyunk még.
Ugye vagyunk még…????
„Úgy élj, hogy visszanézhess. Ne haraggal, hanem örömmel forgathasd át emlékeidet, visszafelé. Nehogy sajnálkoznod kelljen… Okosan élj. De főleg: szépen. Gazdagon, ne a szó anyagi értelmében, hanem szellemiekben. Ahogy a vonuló vadak hagynak nyomot maguk után, úgy hagyj te is. Hogy rád találjanak, ha keresnek. Hogy rád találhasson, aki keres. Hogy ne felejtsék el a vonulásodat. Jeleket hagyj a világban, téged jelzőket. Gondolatokat, amelyek rád mutatnak. Emlékeket, bármilyen, csak markáns legyen… akkor jól éltél. Akkor éltél helyesen. Úgy élj, olyan megfontoltan, okosan és szépen, hogy még az elmúlás fájdalmát is eltakarja a jóleső emlékek felizzó melege. Úgy élj!”
(Hankiss János)
„Ha a tisztánál tisztább lelkedhez homályok, foltocskák tapadnak, amolyan apró ujjlenyomatok, TE akkor is tiszta vagy. Ha tudod, mit jelent ez, tiszta is maradsz. Ha tudod, hogy semmi és senki nem szennyezheti be, ami az égben született, sem téged, sem az erőt, amit magaddal hoztál, amit mi úgy hívunk itt: szeretet.” (Szteliosz Thalasszinosz: Szeretetkalauz)
,, A spirituális embert az jellemzi, hogy nincs „vastag bőr a képén”, hanem éppen ellenkezőleg: finomabb, érzékenyebb, sérthetőbb.
Szeretni nem lehet szkafanderben – csakis meztelenül.
Aki szeret: védtelen.
Nem védi az önzés páncélja. Nem taszít, de magához ölel. Nem védi, hanem kitárja magát. Átérzi, átéli mások bajait.
Ugyanakkor kitárni magunkat egy beteg világnak rendkívül veszélyes!
Levetni a páncélt, amikor lőnek, belehelni mások mérges leheletét, átvenni a negatív, nyugtalan, szorongó rezgéseket: veszélyes.
A finom lelkű ember például zajérzékeny.
Tudja, hogy a nagy dolgok csendben születnek és ott is érlelődnek. Csendben, nyugalomban, ahol nincs lárma és zűrzavar. Tengerpart, sivatag, magános hegycsúcs: itt születtek a csodák.
Istenközelben csend van.
Lármát azért csinál az ember, hogy Istent ne hallja. Az isteni ugyanis halkan szól, s az üvöltés és zaj ezt elnyomja. A tombolás, a szüntelen fecsegés, ,,háttérzaj” arra való, hogy az ember önmagát sohase hallja meg.
A csendtől való irtózás az egoista világ biztos jele.”
(Müller Péter)
Úgy hívnak minket, hogy „Az Öregek”
A 40-50-60-as években születtünk.
50-60-70-es években nőttünk fel.
A 60-70-80-as években tanultunk.
Együtt randiztunk a 70-80-90-es években.
Összeházasodtunk és felfedeztük a világot a 70-80-90-es években.
Elmerészkedtünk a 80-90-es évekbe.
A 2000-es években stabilizálódunk.
2010-ben bölcsebbek lettünk.
És határozottan túllépünk 2020-on.
Úgy tűnik, nyolc különböző évtizedet éltünk…
KÉT különböző évszázad…
KÉT évezred különbséggel…
A távolsági híváskezelővel folytatott telefontól a videohívásokig jutottunk a világ bármely pontján.
Átmentünk a diáktól a YouTube-ra, a bakelit lemezekre az online zenére, a kézzel írt levelekre és a WhatsAppra.
Az élő játékok rádiójától a fekete-fehér TV-n át a színes TV-n át majd a 3D HD TV-n át.
Elmentem a videotékába és most Netflixet nézek.
Találkoztunk az első számítógépekkel, lyukasztott kártyákkal, floppy lemezekkel és most gigabájtokkal és megabájtokkal az okostelefonjainkon.
Egész gyerekkorunkban rövidnadrágot viseltünk, aztán nadrágot, Oxfordot, rakétát, komplett kagylót és kék farmert.
Elkerültük a gyerekkori bénulást, agyhártyagyulladást, gyermekbénulást, tuberkulózist, sertésinfluenzát és most COVID-19-et
Korcsolyáztunk, tricikliztünk, bicikliztünk, mopedeket, benzines vagy dízel autókat, most pedig hibrideket vagy elektromosat.
Igen, sok mindenen mentünk keresztül, de micsoda életünk volt!
„példaértékűnek” tudnának jellemezni minket, az ötvenes évek abban a világában született embereket, akiknek analóg gyerekkoruk és digitális felnőttkoruk volt.
Mi már „mindent láttunk”!
A mi generációnk szó szerint többet élt és tanúja volt, mint bárki más az élet minden dimenziójában.
A mi generációnk az, amelyik szó szerint alkalmazkodott a VÁLTOZÁShoz. „
Nagy tapsot egy nagyon különleges generáció minden tagjának, ami EGYEDI lesz! (Gondolatok, érzelmek)
„Szeressétek a könyvet, a tudás forrását, mert csak a tudás segítségével válhat belőlünk erős lelkű, becsületes, okos ember, aki igazán szereti embertársait, tiszteletben tartja munkáját és szívből tud gyönyörködni szünet nélküli alkotó munkásságának pompás gyümölcsében.”
MAKSZIM GORKIJ
„Egy lovag három okból ránt kardot: hogy megvédje magát, hogy megvédje a gyengéket, és hogy megvédje az urát.
De (…) sohase védd magad az igazsággal szemben,
sohase védelmezd a gyengeséget másokban,
és sohase védelmezz egy becstelen urat!
Michael J. Sullivan
„Akkor tudsz igazán alázatos lenni, ha valóban van mit adnod a világnak. A fa, míg nem tud gyümölcsöt adni, egyenes marad, de amikor roskadozik a gyümölcstől, meghajlik. Ha őszintén alázatos vagy, az annak a jele, hogy van mit adnod az emberiségnek. Ha dagadsz a büszkeségtől és az egótól, akkor senki semmi érdemlegeset nem kaphat tőled.” /Sri Chinmoy/
Szabadság azt jelenti, hogy jogod van az élethez, éppen úgy mint a pillangónak, vagy a madárnak, vagy a vaddisznónak.
De semmivel sem több, mint ezeknek.
Vagyis jogod van a magányhoz, az élelemhez, amit megszerzel magadnak fáradozás árán, a napsütéshez, az esőhöz és ahhoz, hogy dideregj a hóban, ha nincs meleg ruhád.
Jogod van szabadon gondolkodni a világ dolgai fölött, szép és csúnya, jó és rossz között választani. Jogod van bátornak lenni és őszintének. Becsületesnek, igaznak.
Jogod van békességben élni és nyugalmasan várni a naplementét. jogod van elnyomni magadban gonosz indulataidat és jogod van a tökéletesedés útját keresni, mely Istenhez vezet.
Ez a szabadság.
A többi, amit ezzel a fedőnévvel cégjelezve annyiszor tűztek zászlóikra emberi megmozdulások, csupán valamely embercsoport önzését, izgágaságát vagy uralmi vágyát képviseli egy másik embercsoport rovására.
Az igazi, természetes szabadságtól irtózik minden közösség, mivel az felszabadítja az egyént és ezáltal megszünteti a közösséget.
Nem az a szabadság, hogy úgy élhetsz, mint egy diktátor és kedved szerint érvényesítheted a benned felgyülemlett gyűlöletet. Szabadság az, hogy nincs diktátor fölötted más, csak a Teremtő Rend. És hogy a gyűlölet ellen megvédelmezheted magadat a szeretettel.
Wass Albert
A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása!
Morus Tamás
“Terveim a jövőre:
csendet teremteni a zajok között,
hallgatni tudni a beszédesek között,
bátornak lenni a félelmek között,
minél egyszerűbbnek lenni a bonyolultak között,
apró örömöket találni a gondok között,
békére lelni két harc között,
beszélgetni egymás között,
szeretni tanulni magamat mások között,
másokat szeretni a saját dolgaim között,
az életet szeretni élet és halál között.
Úton lenni elindulás és hazatérés között.”
Lőrinczi Emese
„A tömeg vak.
A gond csak az, ha valaki mégis lát a tömegben: elítélik, majd megfeszítik.
A tömeg szemében a legnagyobb bűn, ha valaki magára ébred.
A megvilágosodott ember meg fogja zavarni a békés álmot, megpróbál felébreszteni.
Elkezdi lebontani benned a babonákat, harcol a téged fogva tartó ideológiákkal, melyeknek köszönhetően mély álomban élsz.
A hitvilágot, amitől eddig nem láttál tisztán, elkezdi bontani; harcol benned minden olyan vallási, társadalmi és politikai dogmával, amelynek a célja, hogy pont olyan maradj, amilyen vagy, mert így könnyebben tudnak kizsákmányolni és rabszolgává tenni.
A megvilágosodás mindenki számára lehetséges, de a tömeg akadályozza.
Csak páran vannak olyan bátrak, olyan merészek, hogy egyedül nekivágnak az ismeretlenbe vezető ösvénynek.”
(Osho)
Aki életét adja ….
A szkíta (szittya) erkölcs 24 pontja:
1.Szeretet
2.Bátorság
3.Türelem
4.Békesség
5.Kedvesség
6.Jóság
7.Hűség
8.Gyengédség
9.Önkontroll
10.Önzetlenség
11.Önfeláldozás
12.Igazmondás
13.Irgalom
14.Könyörületesség
15.Alázatosság
16.Empátia
17.Szimpátia
18.Isteni tudás
19.Isteni akarat
20.Isteni morál
21.Áhitatos Isten-tisztel-Ő magatartás
22.Isten jóságába vetett remény
23.Isten jóságába vetett hit
24.Isten jóságába vetett bizalom
,,Nem egy dolgot aratsz egy időpontban, hanem minden dolgot minden időben. Ti vagytok a magvetők, az aratás, az aratók, a szántóföld és a szérű. Ha az aratásotok szegényes, nézzétek meg a magokat, amelyeket másokban vetettetek el, és nézzétek meg, milyen magot engedtetek vetni azoknak magatokban.”
/ Mikhail Naimy – Mirdad könyve /
Egyetlen lélek sem pusztul el, s nem is szünetel, csak az alatt a röpke idő alatt, amíg egy másik testbe áramlik át… Nem hiszed, hogy a lelkek más-más testbe vannak kiosztva, hogy amit halálnak mondunk, csak költözködés? Nem hiszed, hogy a háziállatokban és vadakban, vagy víz alatti lényekben valamikor emberi lélek időzött? Nem hiszed, hogy semmi sem vész el a világmindenségben, csak lakhelyet változtat? Hogy nemcsak az égitestek fordulnak meg kiszabott körpályájukon, hanem az élőlények is fordulókat tesznek, és a lelkek keringenek? Nagy emberek elhitték. Így hát függeszd fel ítéleted, egyébként is tarts fenn magadban egy kis helyet az elfogulatlanság számára.
– Seneca: Az emberiség nagykönyve
A 2025-ös évben is küldetésünk van egymáshoz. Meg kell fognunk egymás kezét, hogy együtt tudjunk szembefordulni a bizalmatlansággal, a szeretetlenséggel, a közönnyel. Felelősek vagyunk egymásért, családjainkért, városainkért és falvainkért, nemzetünkért, nehéz helyzetben lévő felebarátaink anyagi, lelki, intellektuális felemeléséért. Húzzuk együtt a hálót… ne adjunk teret a Sátánnak, aki mint ordító oroszlán körbejár, és keresi, hogy kit nyeljen el. Erősen álljunk neki ellen a hitben (vö. 1Pét 5,8–9). Ne hagyjuk, hogy ritkuljon körülöttünk a megértésnek, a szolidaritásnak, az egymásért vállalt áldozatvállalásnak a levegője. Ne engedjük, hogy gyengüljenek az összetartozás szálai. Sokszor imádkozzuk: „Áldjon meg az Isten, minden szenvedő, jövő-magot vető, béke-szerető, vendég-szerető, igaz magyar embert.” (Dsida Jenő: Emlékül).
A szeretet nem tűr halogatást, és a háromkirályok nem sajnálják a fáradságot, hogy megismertessék és szeressék Azt, aki kegyelmi hatásával szívüket megnyerte, túláradó szeretetével megsebezte. Mert a szív nem maradhat meg kicsiny valójában: kiárad belőle, ami betölti.
Pio atya
Engedd el, amit görcsösen szorítasz, mert ami igazán a tiéd, azt nem kell kapaszkodva tartanod.
A szeretet nem birtoklás, hanem szabadság – éltetni, kibontakozni hagyni.
Ne félj az elveszítéstől, mert ami a tiéd, az akkor is veled marad, ha kezedet kinyitod.
Ehhez erő kell, és ez az erő Istenből fakad, aki megtart minden viharon át, és biztos alap minden bizonytalanságban.
Lupás Adrienn
…aki melletünk szeretne/akar maradni-marad. Esze ágában sincs eltávozni…aki viszont máshová kívánkozik: ráadni a kabátot, kinyitni az ajtót, és -menjen…
ELFÁRADTÁL…
„Ha valaki megkérdezne most, azt mondanád: elfáradtál.
Úgy érzed a világ összes fáradtsága a testeden, a lelkeden, az életeden. Fáradt vagy. Nem tudod, hogy meddig tudod magad tartani.
Hisz erről szólt az életed. Igaz?
A tartásról.
Tartottad a szavadat, ott voltál, ha kellettél, de tartottad a távolságot azoktól, akikben nem volt tartás. Tartottad a hátadat másokért, és csak te tudod mekkora erő kellett, hogy egyenesen tartsd a fejed, amikor azt akarták, hogy lehajtsd. Tartottad a tempót, és bármennyire erőtlen voltál, tartottad azt is, akinek nem maradt semennyi. A karjaidban tartottad a kisbabád egész nap, közben otthon mindent te tartottál kézben. Eltartottad a családot. Nyitva tartottad másnap a szemed, mikor egész éjjel nem aludtál, de nyitva tartottad a lelkedet akkor is, mikor rég be kellett volna zárni.
De leginkább tartottad mindig magad, amikor nem volt más választásod, mint kitartani.
Tudod mit nem tartottál soha? Szünetet. Sosem tartottál egy pillanatot, ami csak rólad szól. Nem tartottál egy csendes lélek pihenőt.
Kérlek. Állj meg egy pillanatra. Csoda, hogy fáradt vagy? Állj meg és pihenj. Minden megvár.
Eddig mindig te tartottál valamit, vagy valakit.
Most vegyél egy mély levegőt és hagyd, hogy téged tartson tenyerén az Isten.”
(Lőrinczi Emese)
Ne foglalkozz azokkal, akik megpróbálnak visszahúzni, mert ők azok, akik lemondtak az álmaikról, és a félelmeiket kivetítve Rád azt akarják, hogy Te se legyél képes megvalósítani a saját álmaidat. Mert akkor szembe kell nézniük azzal, hogy elcseszték az életüket. Az pedig fájdalmas. Te viszont ne törődj velük, csak haladj tovább a céljaid felé, élvezd az életet, és dobd le a láncaidat, mert nem vagy tehetetlen, hiába próbálták ezt beléd verni. Néhány kapcsolódó gondolat, ami remélem segíteni fog: http://hasznaldfel.hu/2015/06/tanult-tehetetlenseg.html
„Tételezzük fel, hogy az egyén egészséges, és egy – sok vonatkozásban – patológiás társadalomban él. Vajon mit tud tenni? Ha nagyon őszinte vagyok, azt gondolom, hogy a külső hatásokat érdemben ellensúlyozni nem tudja, mert gúzsba köti őt a társadalom patológiája. Egy egészséges egyén úgy tud élni egy beteg társadalomban, hogy mindennap százszor megtámadja valami a lelki egyensúlyát. Bosszúságot okoz neki, kiborítja, felháborítja, elkeseríti, félelmet kelt benne az, amit megél. De ha az a kérdés, hogy védheti-e önmagát a társadalom patológiájával szemben, akkor a válaszom az, hogy igen. Ennek a jelszavát már tulajdonképpen Voltaire megírta a Candide-ban. Műveljük kertjeinket! Vagyis egy befelé fordulást javasol, azt, hogy az ember gondozza a kertjét, az otthonát, a személyes kapcsolatait szüleivel, gyerekeivel, rokonaival, barátaival és munkatársaival. Ezt a szűkebb világot talán meg tudja valamennyire óvni a társadalom patológiájától – vagy ha nem is tudja megóvni, akkor úgy tud élni, mint amikor az egri vitézek nappal kilyukasztották a várfalat, aztán éjjel betömték. Vagyis a nap folyamán szerzett sérüléseit este reparálja egy kis csenddel, egy kis magába nézéssel vagy meditációval. Folyamatosan védi és gyógyítgatja önmagát. Ez a védelem nincs túlságosan messze az elzárkózástól, melynek szélsőséges formája az, amit úgy hívnak a művészek, hogy belső emigráció. De ha nem is kell feltétlenül belső emigrációba vonulni, az nagyon fontos, hogy az ember megőrizze önmagát, és ne csináljon a társadalom bűneiből egyéni bűnöket. Vagyis nem szabad ezeket beengednie a magánszférájába, mert szélsőséges gyorsasággal rombolják szét és teszik tönkre az emberi kapcsolatait és a közérzetét is. A ‘my house is my castle’ – az én házam az én váram – egy jó védőfunkció. Védem a magánéletemet a társadalompatológiától. A másik lehetőség, hogy az emberek összekapaszkodhatnak, és alkothatnak kis közösségeket. Meggyőződésem, hogy az egészséges egyén csak úgy maradhat életben a társadalomban, ha vannak szövetségesei. Olyan emberek, akik ugyancsak meg akarják őrizni értékeiket, és fontos érzelmi kapcsolataikat nem engedik át prédaként se a pénzéhségnek, se a karrieréhségnek. Az ilyen kis közösségek védik magukat és védik a körükbe tartozó egyént is a társadalompatológia hatásaitól.” Popper Péter: Hogyan választunk magunknak sorsot?
Napi fogodzó – Jókívánság…
Olyan szemet kívánok neked, amellyel gyönyörködni tudsz a Jóistenben, amellyel megpillantva egy embert, meglátod, hogy ő is botladozó, szeretetre vágyó testvéred!
Olyan fület kívánok neked, amely hallja, hogy a másiknak mire van szüksége, s amely nem süket amikor valaki segítségért kiált.
Olyan szájat kívánok neked, amely az Igazságban, az Igazságról szól, néven nevezi az igazságtalanságot és találékony, ha a vigasztalás és a szeretet szavait kell kimondani.
Olyan gerincet kívánok neked, amivel egyenesen járhatsz és őszintén élhetsz, mert szavaid és tetteid hűen tükrözik azt, aki vagy
Olyan gerincet, amely nem hajol meg az önzés, az érdek, a rosszindulat előtt, én olyan gerincet kívánok, amellyel szelíden és alázatosan követheted a Mestert.
Olyan kezet kívánok neked, amely ismeri a gyöngédséget, amely képes segítő jobbként a másikat felemelni, olyan kezet, amely nem szorítja marokra azt, amivel bőségesen rendelkezik, s amit másokkal megoszthat
Olyan szívet kívánok neked, amelyben Jézus megpihenhet, és amelyben sokan otthonra lelnek… 
