Nevelés

TanítóTér

MI-infó

Ajándék nektek!

6 nyomtatható, bátorító könyvjelző gyerekeknek.

Ha szeretnétek még hasonló ingyenes nyomtathatókat, írjátok kommentbe: KÖNYVJELZŐ! (ha valami mást, akkor azt is)

Lannert Judit

Amikor oktatásról beszélünk, valójában a gyermekeinkről beszélünk.

Az elmúlt években túl sok szó esett intézményekről, szabályokról és rendszerekről, miközben az oktatás középpontjában mindig a gyermekeknek kell állniuk.

Most egy olyan szemléletváltást indítunk el az oktatáspolitikában, amely ismét azokra az értékekre épít, amelyek meghatározzák a jövőnket: az esélyteremtésre, az együttműködésre, az empátiára, a közösség erejére és arra, hogy minden gyermek egyenlő eséllyel férhessen hozzá a tudáshoz.

A Tisza-kormány által elindított 100 ezer forintos iskolakezdési támogatás ennek a szemléletnek az első fontos eredménye. Sok családnak jelent valódi, érezhető segítséget az iskolakezdés előtt, amikor a kiadások egyszerre és nagy összegben jelentkeznek.

A célunk az, hogy egyetlen gyermek lehetőségeit se a családja anyagi helyzete határozza meg. Ez a támogatás önmagában nem old meg minden problémát, de fontos lépés afelé, hogy azok is megkapják a szükséges segítséget, akiknek erre a legnagyobb szükségük van.

Never give it up!

A Magnifica humanitas – „A csodálatos emberiség”

Nem kell sokat várni XIV. Leó pápa első enciklikájának magyar kiadására! Készülőben van.

XIV. Leó pápa első enciklikája, a Magnifica humanitas – „A csodálatos emberiség” – a Katolikus Egyház társadalmi tanításának fényében vizsgálja a mesterséges intelligencia korszakának kihívásait. A dokumentumot a Szentatya XIII. Leó Rerum novarum enciklikájának 135. évfordulóján, május 15-én írta alá. A dokumentum öt nagy fejezetben fejti ki az Egyház tanítását a technológia, az emberi méltóság, a társadalmi igazságosság és a béke kapcsolatáról. Poszt sorozatunkban az új enciklika fejezeteiből készített összefoglalót osztjuk meg veletek.

A negyedik fejezet az igazság, a munka és a szabadság kérdéseit állítja középpontba. A pápa „a kommunikáció ökológiáját” sürgeti, amely az igazságra épül. Kéri a személyes adatok védelmét, az átláthatóságot és a felelős újságírást, amely érvelésre és ellenőrzésre épül. A fiatalok nevelése kapcsán figyelmeztet, hogy nem szabad hagyni, hogy a fiatalokban kialudjon a kérdezés vágya. Majd hozzáteszi, hogy az iskola legyen annak a helye, ahol megtanulunk „keresni és szeretni az igazságot”.

A munka méltóságáról szólva Leó pápa hangsúlyozza, hogy a technológia nem vezethet munkanélküliséghez a költségek csökkentése és a profit növelése érdekében. A fejlődés mérésében pedig új szemléletet sürget: a GDP önmagában nem elegendő egy ország fejlődésének mérésére. A családot „elsődleges társadalmi jónak” nevezi, amely „minden közösség alapvető és pótolhatatlan sejtje”. A pápa figyelmeztet az új digitális rabszolgaságokra is, amelyek a technológiához szükséges nyersanyagok kitermelésében és az emberek adatainak kizsákmányolásában jelennek meg.

Forrás: Vatican News

Dr. Vekerdy Tamás emlékoldal

„A finn oktatás a világ egyik legjobbja, mégpedig úgy, hogy a gyerekek semennyi, vagy csak nagyon kevés házi feladat mellett, a nyugati világ legrövidebb tanítási napjaival és legrövidebb tanévével büszkélkedhetnek. Néha a kevesebb tényleg több. Átalakították az oktatást úgy, hogy az igazodjon a gyerek életritmusához.

Mi az, amit mindennél jobban szeret egy gyerek? A válasz egyszerű: játszani. A finn gyerekek – egy bizonyos életkorig – mindössze napi 4 órát töltenek az iskolában, amelybe beletartozik az egyórás ebédszünet is. A nap többi részében fára másznak, olvasnak, felfedeznek, egyszóval élvezik a gyerekkorukat. Rájöttek, hogy nem a tesztek, értelmetlen házi feladatok és évszámok bemagolása az, ami valóban tanulásra ösztönzi a gyerekeket. A finnek szerint a gyerekek úgy tanulnak a leghatékonyabban, ha hagyják őket, hogy megtapasztalják a világot maguk körül.”

CSENDES ZAKLATÁS

Én csak így hívom. Nem látványos. Ezért aztán nem is tűnik annak. Ha felgyülemlik a feszültség, és robban a konfliktus, leggyakrabban a zaklató az, aki ártatlanul és értetlenül néz, és az áldozat az, aki robban. A gyerekek jól ismerik ennek a szabályait.

Mit csinálnak a bántalmazók…

Az áldozat kimegy a folyosóra. Keresik. Csak mennek utána. Nem bántják. Beül a faházba. Bepiszkálnak bottal. Nem bántják. Ül csendesen. Átemelik fölötte a széket, négyszer-ötször, közben alig érezhetően hozzáérnek. Nem bántják.

Összesúgnak a háta mögött. Nevetnek. Nem bántják. Nem választják be a csapatba. Nem bántják.

Közben jönnek a jobbnál jobb tanácsok az elszenvedő felé.

„Ahhoz, hogy elfogadjanak, neked is próbálkoznod kell!”

„Ne legyél ilyen érzékeny, mert sose tanulod meg, milyen az élet.”

„Ne is törődj velük.”

„Állj ki magadért!”

„Csak pár év és úgyis elválnak az útjaitok.”

A csendes zaklatás folytonos feszültségben tart.

Nagyon apró, szinte észrevehetetlen akciói vannak.

Hangulat, állandó stressz.

A gép forog, az alkotó pihen.

Aztán jön a robbanás. Az látványos. És tévesen értelmezhető. Mert a bántalmazott robban, mert nem bírja már. A robbanást aztán törli a rednszer, kiutasítja, a csendes zaklató pedig tovább halad.

Elcsitul, megpihen kicsit, és idővel kirángatja az árnyékból a következőt. Nincs vége.

Hogyan előzd meg?

1. Határozottan, kegyetlenül húzd meg a határvonalat, hogyan beszélhetnek és viselkedhetnek egymással a hozzád tartozó közösségek, folyamatosan jelezd, mi nem fér bele neked a „tisztességes bánásmódba és beszédmódba”.

2. Biztosítsd azt a légkört, amiben gond nélkül eljuthat hozzád bárki a problémáival. Ehhez az kell, hogy soha ne minősíts, soha ne becsmérelj senkit, másokat se, ne csak a hozzád tartozókat. Szelid következményekkel és ne büntetéssel szankcionálj, és mindig értesd meg, miért azt a döntést hozod, amit, és engedd, hogy hangot adhassanak a saját meglátásaiknak, vagy akár vitázzanak veled.

3. Tanítsd az érzésekig hatoló megnyilatkozást, bátorítsd az őszinteséget és buktasd le a játszmákat.

4. Mindig engedd, hogy tiszta lappal induljon a nap, ne hánytorgasd fel állandóan a hibákat, ne legyen a fegyelmezésed bántó, megszégyenítő, megalázó.

5. Minden konfliktust csoportosan beszéljetek át, de minimum a konfliktusban részt vevőkkel közösen, és tanítsd meg a HELYREÁLLÍTÓ technikát – ki mit vállal azért, hogy a helyzet visszaálljon a normalitásba. A vállalásokat monitorozd közösen a többiekkel.

A zaklatás nagyon komoly sérüléseket okoz az áldozatban és a bántalmazóban egyaránt. A csendes zaklatás pedig félrevezető, megtévesztő, nagyon nehéz megtalálni a zaklatót, mert árnyékban búvik.

Konfliktusok vannak, lehetnek, kellenek. A zaklatás irtandó.

…S így működik a „felnőtteknél” is…KM.

Nem azért nevelem a gyerekeimet, hogy ők legyenek a legokosabbak a teremben.

Vagy a leggyorsabbak. Vagy a legnépszerűbbek.

Nem a leghangosabbak, vagy azok, akik minden díjat megnyernek.

Arra nevelem őket, hogy azok legyenek,

akik leülnek az egyedül ülő gyerek mellé.

Akik felállnak, ha valami rosszat látnak.

Akik akkor is a kedvességet választják, ha senki sem látja.

Mert csendesnek lenni nem baj.

Félénknek lenni nem baj.

Nem tudni mindenre a választ nem baj.

De gonosznak lenni?

Az baj.

Nem érdekel, mennyire tehetségesek…

Ha nem kedvesek, akkor semmi sem számít.

Ne mérjük többé a gyerekeinket az eredményeik alapján,

hanem kezdjük el figyelni, hogyan bánnak másokkal.

Mert a jellem mindig fontosabb lesz, mint az eredmények.

És jó embernek lenni mindig az lesz,

amire a legbüszkébb vagyok.

Mama Life

Ne aggódj, majd kinövi…??!!!

Azt hiszem, az autista gyermekek szülei közül sokan hallották már ezen mondatok közül valamelyiket, vagy esetleg mindet….

Ne aggódj, pár év és kinövi.

Majd beérik a gyümölcs.

Majd elmúlik.

Meglátod, minden rendben lesz.

Ilyenkor mindig megáll bennem egy pillanatra a levegő. Mert nem, az autizmus nem egy valamifèle kis nátha; nem egy sima dackorszak; nem egy rossz szokás vagy valami, amit egy gyermek egyszer csak maga mögött hagy majd.

Az autizmus nem kinőhető. Egy életen át elkíséri az embert.

Ami változhat, az a gyermek, hiszen:

fejlődhetnek a készségei,

tanulhat új megküzdési módokat,

megismerheti önmagát,

egyre jobban eligazodhat a világban.

De nem azért, mert kinőtte az autizmust. Hanem azért, mert közben nőtt, fejlődött és rengeteget dolgozott önmagán.

Sokszor azt érzem, hogy akik ilyen könnyedén mondják ki ezt a mondatot, valójában megnyugtatni szeretnének. Csak nem értik, hogy én nem azt várom, hogy a gyermekem egyszer majd ne legyen autista.

Én azt szeretném, hogy elfogadják olyannak, amilyen.