Sok erőt még a hátralévő majd egy hónaphoz!
Örömmel az iskolában – Pinto Renato, pedagógus, coach oldala.
Van a tanár.
Van a tananyag.
És van a gyerek.
De mi történik, ha egy pillanatra kivesszük a képletből a tananyagot?
Ott marad két ember.
Egy pedagógus és egy gyermek.
És talán itt kezdődik az iskola valódi lényege.
Mert egy gyerek nem üres füzet, amit tele kell írni.
Nem adatbázis, amit fel kell tölteni információval.
Hanem egy érző, gondolkodó ember, aki már érkezése pillanatában magával hoz valamit:
kíváncsiságot, félelmeket, tehetséget, kérdéseket, temperamentumot, történetet.
A kérdés az, hogy az iskola mit kezd ezzel.
A 21. században, amikor bármilyen információ néhány másodperc alatt elérhető, talán ideje lenne újragondolni a fókuszt:
és a tananyagról a kapcsolódásra helyezni.
Mert ahol nincs kapcsolat, ott a tanulás sokszor csak túlélés.
De ahol egy gyermek érzi, hogy látják, értik, elfogadják… ott megnyílik.
És ahol megnyílik, ott tanulni is képes lesz.
Egy gyerek sorsa néha nem a képességein múlik…
hanem azon, hogy találkozik-e valakivel, aki időben meglátja benne az embert.
Talán ez az egyik legmélyebb igazság a pedagógiában.
Mert rengeteg gyermek nem azért halkul el, mert nincs benne tehetség…
hanem túl sokáig senki nem nézett igazán mögé.
Néha egyetlen ember elég.
Egy tanár.
Egy szülő.
Egy edző.
Valaki, aki nem csak a jegyet látja, a viselkedést, a hibát…
hanem magát az embert.
És vannak mondatok, amelyek sorsokat fordítanak meg:
„Meg tudod csinálni.”
„Képes vagy rá.”
„Kitartok melletted.”
Sok gyermek életében nem a módszer hozza a fordulatot,
hanem az a pillanat,
amikor végre valaki hisz benne egy kicsit előbb,
mint ahogy ő hinni tudna saját magában.
Talán a jövő iskolájának legfontosabb kérdése már nem az lesz:
„Mit tanítottunk meg?”
Hanem az:
„Kik tudtunk lenni egymás számára?”
/Pinto Renato/
Lannert Judit miniszteri meghallgatásán elmondta, hogy átfogó felülvizsgálat következik a közoktatásban. Átvilágítják a Klebelsberg Központ működését és a KRÉTA-rendszert is, miközben egy egyszerűbb, hatékonyabb, a pedagógusokat kevésbé terhelő rendszer kialakítása a cél. Csökkentik a kötelező helyettesítések számát, átalakítják a teljesítményértékelést, és visszaállítják a kompetenciaalapú oktatás szemléletét.
A miniszter arról is beszélt, hogy rehabilitálják a polgári engedetlenség miatt elbocsátott tanárokat, a Nemzeti Pedagógus Kar tagsága pedig nem lesz kötelező. Nagyobb szakmai autonómiát kapnak az iskolaigazgatók, bővül a tankönyvválaszték, és felülvizsgálják a tankerületi rendszer működését is.
Lannert Judit elmondta, hogy ideje újra feltenni az alapvető kérdéseket: mi az iskola feladata, és mi a tanulás célja. A következő hetekben ezért széles társadalmi párbeszéd indulhat, amelyben a gyerekek véleménye is helyet kap.
Olyan oktatási rendszerre van szükség, amely nem skatulyázza be a gyerekeket, hanem képes reagálni az egyéni szükségleteikre.
A TISZA célja egy emberközpontú, korszerű és valódi tudást adó iskolarendszer megteremtése.
Újpedagógia
„Lannert Judit szerint a minisztérium munkáját három alapelv határozná meg:
1. Gyermekközpontúság – a döntéseknek a gyerekek igényeiből és szükségleteiből kell kiindulniuk.
2. Adatvezérelt szakpolitika – tények és mérhető adatok nélkül nem lehet megállapítani, hol tart a rendszer, és merre érdemes továbblépni.
3. Partnerség – az érintettek bevonásával, velük együttműködve kell végrehajtani a változásokat.
Kiemelte: mindehhez komoly szemléletváltásra lesz szükség, amely a gyerek méltóságát is középpontba helyezi. Emellett szakmai egyeztető fórumok létrehozását, nagyobb átláthatóságot, valamint új, egységes szabályozási környezet kialakítását is szükségesnek nevezte.”
Lannert Judit
Ma Magyarországon túl sokan érzik azt, hogy az oktatás nem működik úgy, ahogy kellene és ebben igazuk van. Én ezen szeretnék változtatni.
Felkért miniszterként gyermekközpontú szemlélettel kezdek a munkához. Ezért kértem, hogy ezt a minisztériumunk neve is tükrözze: Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium.
A felkérés ugyan váratlanul ért, az oktatás kutatásával foglalkozom több mint 30 éve. Pontosan látom, hol vannak a legnagyobb problémák.
Most az egyik legfontosabb dolgom a szakmai csapat felállítása mellett a 3 hónapos tervünk kidolgozása. Az oktatás nem változtatható meg egyik napról a másikra, de minél előbb el lehet és kell indítani a változást.
Lannert Judit: A magyar oktatásból a szabadság hiányzik, nem a kontroll
A teljesítményértékelés visszavonása legyen az első lépés a kormányváltás után a PDSZ szerint
Vonják vissza a pedagógus-továbbképzésről szóló rendeletet, és tegye meg a kormány az első lépéseket a szabad tankönyvválasztás irányába – ilyen azonnali intézkedések állnak a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete listájának élén, amelyet a májusban felálló új kormánytól várnak.
A szakszervezet Magyar Péternek és Tanács Zoltánnak címzett levelében egy prezentációban foglalta össze elvárásait, amelyben öt külön kategóriába sorolták az intézkedéseket a sürgősség és a megvalósítás feltételei alapján.
Azonnali intézkedések kormányváltás után
A PDSZ szerint az első lépés a pedagógusok teljesítményértékelési rendszerének visszavonása kell legyen. Emellett azonnal visszavonnák a pedagógus-továbbképzésről szóló rendeletet is, és megtennék az első lépéseket a szabad tankönyvválasztás irányába.
A listán szerepel továbbá, hogy szűnjön meg a tankerületi központok igazgatóinak joga a pedagógusok kinevezésére és jogviszonyuk megszüntetésére, valamint vonják vissza azt a szabályt, amely kizárja a visszahelyezést pernyerés esetén rendkívüli felmentés után.
A szakszervezet a KEKVA-modell megszüntetését is követeli, valamint azt, hogy minden köznevelésben dolgozó azonos mértékű szabadságot kapjon. Emellett haladéktalan bérrendezést kérnek a nevelést-oktatást közvetlenül segítő (NOKS) és egyéb munkakörökben dolgozók számára.
Külön kiemelték, hogy fizessék ki a jubileumi jutalomnak megfelelő összeget azoknak, akik a státusztörvény bevezetése és annak hibás értelmezése miatt estek el ettől a juttatástól.
Ami nem kerül pénzbe: intézményi és jogi változtatások
A PDSZ külön kiemelte azokat az intézkedéseket, amelyek szerintük nem igényelnek többletforrást, mégis alapvető változásokat hozhatnak az oktatási rendszer működésében.
Ezek között szerepel egy önálló oktatási minisztérium létrehozása, valamint a szakszervezetekkel folytatott érdekegyeztetés rendszerének helyreállítása. A szakszervezet módosítaná a sztrájktörvényt is annak érdekében, hogy kiszámítható, törvényes keretek között lehessen munkabeszüntetést szervezni.
A javaslatok között szerepel a Nemzeti Pedagógus Kar megszüntetése, az iskolaérettségre vonatkozó szabályok visszaállítása a korábbi rendszer szerint, valamint a szakszervezetek jogait korlátozó reprezentativitási szabály eltörlése.
Emellett visszavonnák a köznevelési törvény azon rendelkezéseit, amelyek szakmai szervezeteket és civil szervezeteket zárnak ki az intézményekből, valamint a „homofóbtörvény” és a gyülekezési jog korlátozásáról szóló törvény visszavonását is követelik.
Jogalkotási feladatok: új törvények és alkotmányos változások
A dokumentumban külön blokk foglalkozik a hosszabb távú, jogalkotást igénylő változtatásokkal. Új munka törvénykönyvét és új közoktatási törvényt követelnek, a státusztörvény visszavonásával együtt. A közoktatási törvénynek biztosítania kellene az iskolai közösségek beleszólási jogát.
A szakszervezet szerint vissza kell adni az Alkotmánybíróság jogköreit, és újra lehetővé kell tenni, hogy szervezetek és állampolgárok közvetlenül fordulhassanak hozzá. Emellett új alkotmány megalkotását is szükségesnek tartják, amelyben alapelv lenne, hogy a világnézet és a vallási hovatartozás magánügy.
A javaslatok között szerepel a szakszervezetek független, átlátható finanszírozása, valamint az, hogy a munkáltató kérésre utalja át a tagdíjat a szakszervezetnek. A pedagógusok továbbképzését a munkaidő részévé tennék, és ezért fizetést is biztosítanának. Emellett helyreállítanák az ombudsmani hivatalokat és az önálló Egyenlő Bánásmód Hatóságot.
Azonnali, de forrásigényes intézkedések: bérek, rendszer-átalakítás
A forrást igénylő intézkedések között kiemelt helyen szerepel a pedagógusbérek rendezése. A PDSZ azt javasolja, hogy az illetményeket a mindenkori minimálbérhez kössék.
Követelik a státusztörvény eltörlését és minden többletmunka kifizetését, valamint azt, hogy a közoktatásban dolgozók ismét a közalkalmazotti törvény hatálya alá tartozzanak. A nem pedagógus munkakörök számára külön illetménytáblát hoznának létre, amelynek alapja a garantált bérminimum lenne.
A szakképzést visszaintegrálnák a közoktatásba, az ott dolgozó oktatókat ismét pedagógusnak minősítenék, és rájuk is a közalkalmazotti szabályok vonatkoznának.
Visszaállítanák a korábbi kötelező óraszámokat, és minden ezen felüli munkát – például tanórákat vagy szakértői vélemények írását – rendkívüli munkaidőként tartanának nyilván és fizetnének ki.
A szakszervezet megszüntetné a Klebelsberg Központot és a tankerületi rendszert, az intézményfenntartást legfeljebb járási szintre vinné le, és felülvizsgálná a szakképzés centralizált rendszerét is. Emellett azonnali lépéseket sürgetnek a lakhatási szegénység felszámolására.
Sürgős, de egyeztetést igénylő kérdések
A szakszervezet szerint több olyan kérdés is van, amely sürgős, de széles körű szakmai és szakszervezeti egyeztetést igényel. Felülvizsgálnák és átalakítanák a pedagógus-előmeneteli rendszert, megszüntetnék a jelenlegi minősítési és tanfelügyeleti rendszert, valamint visszavonnák a Nemzeti Alaptanterv legutóbbi változatát. Bevezetnék a szabad tankönyvválasztást, valódi integrációt teremtenének a közoktatásban több szakember bevonásával, és csökkentenék az óvodai és iskolai csoportlétszámokat.
A javaslatok között szerepel az intézményi autonómia visszaállítása a köz- és felsőoktatásban, az alapítványi egyetemek visszavétele állami fenntartásba, valamint a felsőoktatásban tanulók arányának növelése.
A pedagógiai szakszolgálatoknál biztosítanák a szakvizsga megszerzésének forrásait, kötelezővé tennék a végzettségek elismerését a besorolásnál, és visszaállítanák a tankötelezettség korhatárát 18 évre. A lista végén az is szerepel, hogy ne legyen külön „elit” pedagógusképzés, és a Ludovika ne folytasson tanárképzést.
„Olyan miniszterre van szükség, aki hatással van a miniszterelnökre” – átfogó változásokat vár a PSZ
Szabad tankönyvválasztást, új Nemzeti Alaptantervet és valódi egyeztetést sürget Totyik Tamás, aki szerint az oktatási rendszer problémái egymásra épülnek, és egyfajta „pillangóhatásként” erősítik fel a társadalmi különbségeket. A Pedagógusok Szakszervezetének elnöke úgy látja, az új kormánynak egyszerre kellene gyors lépéseket tennie és hosszú távú reformokba kezdenie.
„Ha a gyereket folyton bírálják, a lenézést tanulja. Ha a gyerek állandó gyűlöletben él, a háborút tanulja. Ha a gyereket mindig gúnyolják, a félénkséget tanulja. Ha a gyereket folyton megszégyenítik, a bűntudatot tanulja.
Ha a gyereket tolerancia veszi körül, a türelmet tanulja. Ha a gyereket folyvást bíztatják, a bizalmat tanulja. Ha a gyereket biztonság veszi körül, a hitet tanulja. Ha a gyerek teljesítményét elismerik, a megbecsülést tanulja. Ha a gyerek jórészt helyesléssel találkozik, önmaga szeretetét tanulja. Ha gyereket elfogadják, és barátságos légkörben él, megtanulja szeretni a világot. A gyerekek azt élik, amit tanulnak!”
Robert Fisher
„A Bölcsődék Napja minden évben április 21-én van, amely hazánk első bölcsődéjének 1852-es megnyitására emlékeztet!
Ebből az alkalomból szeretettel és tisztelettel köszöntöm mindazokat, akik nap mint nap a legkisebbek gondozásában, nevelésében dolgoznak.
Az Önök munkája nem csupán hivatás, hanem elkötelezett szolgálat: türelemmel, szeretettel és szakértelemmel kísérik a gyermekek első lépéseit a világ felfedezése felé. Biztonságot, figyelmet és melegséget adnak, miközben pótolhatatlan támogatást nyújtanak a családoknak is.
Köszönöm az odaadásukat, a mosolyukat, és azt a sok apró, de annál fontosabb pillanatot, amellyel nap mint nap gazdagítják a gyermekek életét.
Isten éltessen minden kedves bölcsődei dolgozót!”
„Fiam, belőled nem lesz semmi!”…?
https://www.facebook.com/reel/1464515108408459
„A nemzet sorsa a tanítók kezében van, mert egyedül a tudás képesít igazságosságra, és egyedül az igazság teszi méltóvá a nemzetet a fennmaradásra.”
Benedek Marcell
Elindul a Young Caritas Program egyházmegyénkben
Részletek: https://dnyem.hu/2026/03/13/elindul-a-young-caritas-program-egyhazmegyenkben/
Szentgyörgyi Alberttől való gondolat 1930-as beszéde nyomán:
„Ma nálunk minden hat éves gyermekkel az történik, ami szokott történni minden apagyilkossal, hogy elítélik 12 év szabadságvesztésre és szigorított kényszermunkára.”
„Az iskolában a gyermeki lélek minden erénye, a pajkosság, a vidámság, az elevenség bűn. A gyermeki lélek tudásra való szomját magolással és fenyegetéssel, élettelen tanítással elégítik ki. És mikor 12 év után ilyen előkészítéssel a serdülő ifjút hozzánk küldik az egyetemre, mi az után tanítjuk, tanítjuk és tanítjuk őket. És amikor az után további 5 év alatt végleg megfosztottuk őket a szabad cselekvés és gondolkodás minden képességétől, akkor hirtelenül kilökjük őket az életbe, és még a végén azon csodálkozunk, hogy ott nem tudnak a saját lábukon megállni, és hogy ez a szegény ország nem tud a maga nyomorúságából kivergődni.”
Kisgyermejfejlesztés.hu
Estéli Márkus
Huszonkettedik éve dolgozom tanárként az iskolában, és tegnap — úgy érzem — életem egyik legerőteljesebb és legmeghatóbb napját éltem át.
Egy új módszert próbáltam ki, amelynek a „Bőröndgyakorlat” nevet adtam.
Megkérdeztem a gyerekeket, szerintük mit jelent „csomagot” hordozni.
A sok válasz közül egy különösen mélyen megérintett: az a fájdalom, amelyet az ember a vállán cipel. Ami súlyos, akkor is, ha láthatatlan.
Ezután papírlapokat osztottam ki, és így szóltam hozzájuk:
„Írjátok le, mi fáj nektek. Mi nehezedik a szívetekre. Mi az, ami magányossá tesz benneteket.
Név nem kell — csak az igazság.”
Amikor elkészültek, megkértem őket, hogy gyűrjék össze a lapot, és dobják át a terem másik oldalára.
Ezután mindenki felvett egy véletlenszerű papírt, és sorban, hangosan felolvastuk, ami rajta állt.
Minden egyes felolvasás után megkérdeztem:
„Ki írta ezt? Ha szeretnéd, felállhatsz, és megoszthatod velünk.”
Ekkor olyasmit láttam, amit soha nem fogok elfelejteni.
Valódi, fájdalmas szavak — mint kavicsok egy csendes tó vizében — szétfutottak a hallgatás koncentrikus köreiben.
Szülőkről szóló gondolatok, nehézségek, háború, sérelmek, veszteségek, betegségek…
Egy kisfiú a hörcsögéről írt, aki azért pusztult el, mert túl kövérke volt.
Nevettünk a könnyeinken keresztül. És erre is szükség volt.
Azok a tanulók, akik olvasták a sorokat, meghatódtak — mert kimondani valaki más fájdalmát is fáj.
Akikben volt bátorság megszólalni és azt mondani:
„Én voltam” — könnyes szemmel, halk, mégis őszinte hangon tették.
Lelkileg megterhelő nap volt.
De egyet biztosan tudok:
ezután ezek a gyerekek egy kicsit kevesebbet ítélkeznek, egy kicsit jobban szeretnek,
és valamivel gyorsabban bocsátanak meg.
Az osztályterem ajtajánál azóta egy táska függ.
A mi jelképünk.
Egy hely, ahol az óra előtt le lehet tenni a saját „csomagot”.
Mert itt senki sincs egyedül.
Mert együtt vagyunk.
Mert törődünk egymással.
És minden nap büszkén mondom:
megtiszteltetés számomra, hogy az ő tanáruk lehetek.
..Etika órán tettem hasonlót középiskolás tanulókkal…Nagyon hasznos volt, Mindkét oldal számára…KM.
Sikeres a katolikus történelemkönyv-sorozat – Beszélgetés Kovács Örs főszerkesztővel
Már a hazai középiskolák egyharmadában a katolikus történelemkönyv-sorozatot használják, és az állami szakképzésben is számosan élnek a 
óta adott lehetőséggel. A sikeres könyvsorozat létrejöttének szakmai hátteréről Kovács Örs főszerkesztővel beszélgettünk a tankönyvrendelések időszakát megelőzően.
https://www.magyarkurir.hu/…/sikeres-katolikus…
Lőrincze Lajos könyvpályázat
A TINTA Könyvkiadó pályázatot ír ki iskolák és könyvtárak részére könyv- és szótárállományuk gyarapítására kedvezményes, 50%-os pályázati áron
A részletes pályázati leírás és a pályázható könyvek listája letölthető IDE kattintva.
A TINTA Könyvkiadó, mint a magyar egynyelvű szótárak legnagyobb kiadója, átérezve felelősségét pályázatot ír ki, hogy a magyar közoktatásban széles körben elérhetőek legyenek a magyar nyelv mai állapotát leíró új szótárak. A TINTA Könyvkiadó szótárai közül többet a Magyar Tudományos Akadémia Szótári Munkabizottsága Kiváló Magyar Szótár díjjal tüntetett ki. Megpályázható 29 könyvújdonság. A pályázaton részt vehet minden könyvtár és alsó-, közép-, felsőfokú tanintézet, az intézet alapítványa, ill. fenntartója. A Lőrincze Lajos könyvpályázatra 2026. február 9-től 2026. március 14-ig folyamatosan nyújtható be pályázat.
A kitöltött pályázati adatlapot juttassa vissza a TINTA Könyvkiadóba e-mailben: tinta@tintakiado.hu
Pályázattal kapcsolatos felvilágosítás: TINTA Könyvkiadó, Tel.: 06-1-371-0501
Egyházmegyei Informatikai Emlékverseny Myírteleken
„A kreativitás virágát a dicséret bontja ki, ám a csüggedés gyakran letöri annak bimbóját.”
ALEX F. OSBORN
„Nem az a mester aki megtanít valamire, hanem aki megihleti a tanítványt, hogy legjobb tudását latba vetve fölfedezze azt, amit már addig is tudott.”
Paulo Coelho
„Szülőként szorongunk, hogyan fog a gyerekünk a rossz jegyeivel továbbtanulni. De tudnunk kell: ezer kerülőút, vargabetű van! Nem igaz, hogy minden most dől el, és az egész élete ezen múlik! A lényeg ebben az időszakban az óvó, biztonságot adó, bízó, jóhiszemű, intuitív családi háttér. Nem lehet ez a gyerek hülye, ha olyan zseniálisan barkácsol! És tényleg nem is az. A nagy Polányi Mihály óta tudjuk, hogy létezik úgynevezett tacit knowledge, azaz rejtett, személyes, néma – ‘hallgató’ – tudás. Ezzel a kifejezéssel adott hangot annak a meggyőződésének, hogy mi, emberek ‘többet tudunk, mint amennyiről képesek vagyunk beszélni’. Totál hülyének tűnik, de amikor elkezd, mondjuk, kemencét építeni vagy autót szerelni, rádöbbenünk, hogy zseniális! A kezében van, szokták mondani régebben. És az életben az esetek 80%-ában a tacit knowledge a döntő – nem pedig az, amit fel tudsz mondani másnap leckeként! Erről azonban az iskoláink mit sem tudnak.”
Vekerdy Tamás
Nevelés vs. Tanítás: Mi a fontosabb?
„Tanítani sokkal könnyebb, mint nevelni: ahhoz csak tudni kell valamit, ehhez viszont lenni kell valakinek.” /ismeretlen szerző/
Ez az idézet mindig megérint, mert rávilágít a pedagógia igazi lényegére. Mindannyian emlékszünk olyan tanárokra, akik nemcsak képleteket és dátumokat adtak át, hanem a személyiségükkel, a példamutatásukkal neveltek minket. Ők azok, akikre évtizedek múltán is emlékszünk.
Ti mit gondoltok?
Egyetértetek ezzel a gondolattal?
Ki volt az a tanár vagy pedagógus az életetekben, aki nemcsak tanított, hanem inspirált és példát mutatott?
Milyen értékeket tartotok a legfontosabbnak, amiket az iskolának a tudás mellett át kell adnia?
#ÖrömmelAzIskolában#Oktatás#Nevelés#Tanítás#Iskola#Pedagógus#Tanár#Inspiráció#Példamutatás#Gondolatébresztő
Igaz történet– Tanumese.. mindenkinek.
– Szalonnát otthon egyél, fiú! Iskolába ilyet nem hozunk! Dobd ki azonnal a csomagot a kukába!
A fiú félbehagyott szendviccsel a kezében maradt. Tízéves volt, az arcát csípte a hideg, a tenyere kirepedezett az udvari játéktól. Hajnalban érkezett a faluból a kisbusszal, mint minden nap: a hátizsákja nagyobb volt nála, a csomagot pedig az anyja készítette sietve, negyed hatkor.
A csomagban egy vastag szelet kenyér volt, egy főtt tojás és két kis darab szalonna, szalvétába csomagolva.
– De tanító néni… anyukám tette bele reggel… – mondta halkan, lesütött szemmel.
A tanítónő megállt a padja mellett, a naplóval a hóna alatt. Mélyet sóhajtott, bosszúsan.
– Itt nem a tanyán vagyunk – mondta tisztán, elég hangosan ahhoz, hogy az egész osztály hallja.
– Ez iskola. Ennek az ételnek szaga van.
Néhány gyerek felnevetett. Egy fiú hátul besúgott valamit, mások kuncogtak. Két lány összenézett, zavartan.
– Vannak szabályok – folytatta.
– Joghurtot, kekszet, normális szendvicset eszünk. Nem ilyen falusi holmikat.
A fiú érezte, ahogy lángol az arca. Egy pillanatra magához szorította a csomagot, majd apró mozdulatokkal visszatette a táskájába, mintha vele együtt ő is el akarna tűnni.
– Kimehetsz, ha nem tudsz alkalmazkodni – tette hozzá szárazon.
– Következő.
A szünetben nem ment játszani. Leült az iskola hátsó lépcsőjén, a falnak dőlve. Korogott a gyomra, de még jobban fájt a gombóc a torkában.
Egy takarítónő észrevette. Tizenöt éve dolgozott ott. Minden gyereket ismert a járásáról.
– Mit csinálsz itt, lelkem? Miért nem eszel?
A fiú megvonta a vállát.
– Nem szabad… azt mondta, hogy büdös.
A nő néhány másodpercig csak nézte, szó nélkül. Aztán megfordult, és bement az iskolába.
Nem az osztályba. A tanáriba.
Tíz perc múlva kinyílt az ajtó.
Nem egyedül jött ki.
Mellette ott volt az iskola igazgatónője, egy ötvenen túli asszony, lassú léptekkel, komoly tekintettel. A fiú hátizsákját tartotta a kezében.
Hang nélkül léptek be az osztályba.
– Jó napot – mondta az igazgatónő nyugodtan.
– Úgy hallottam, problémánk van egy gyerek ételével.
A tanítónő mereven elmosolyodott.
– Csak próbálom tartani a színvonalat. Szagok vannak… zavarja a gyerekeket…
Az igazgatónő kinyitotta a táskát. Kivette a csomagot, és a katedrára tette.
– Tudják, mi ez?
– Egy anya munkája, aki hajnal ötkor kelt fel.
– Ez étel.
– És egy gyerek joga.
Az osztály néma volt.
– Itt nem ízlést nevelünk – folytatta.
– Itt embereket nevelünk.
A fiú felé fordult.
– Gyere ide, kérlek.
A fiú lassan felállt, apró léptekkel.
– Egyél – mondta az igazgatónő egyszerűen.
– Itt. Most.
A fiú a tanítónőre nézett. Az a padlót bámulta.
Amikor beleharapott a kenyérbe, már nem szégyellte. Először evett úgy, hogy nem figyelte a többieket.
Az igazgatónő ezután a tanítónőhöz fordult.
– Jöjjön be velem az irodába.
Az ajtó bezárult.
Amikor egy idő múlva újra kinyílt, az igazgatónő határozottan mondta, az egész osztály előtt:
– Holnaptól a hölgy nem tanít itt.
– És amíg meg nem tanulja, hogy a gyerekek méltósága nem alku tárgya, addig sehol sem fog tanítani.
A nap végén a fiú meleg szendvicset kapott az iskolai menzán. És egy kis kézzel írt cetlit:
„Jogod van annak lenni, aki vagy.”
A fiú a tenyerébe szorította a kis papírt, mintha valami törékeny és drága volna. Nem szólt. Nem kérdezett. De a mellkasában, ahol addig a gombóc volt, hely keletkezett.
Amikor megszólalt a csengő, a gyerekek sorban mentek ki. Néhányan már másképp néztek rá, mint reggel. Nem nevetve. Nem zavartan. Hanem valami újjal – tisztelettel, még ha nem is tudták nevén nevezni.
A folyosón a takarítónő várta.
– Ettél, lelkem? – kérdezte halkan.
A fiú bólintott.
– Igen.
Majd egy kis szünet után hozzátette:
– Köszönöm.
A nő elmosolyodott. Rövid, fáradt, de őszinte mosoly volt.
– Soha ne szégyelld, amit az anyád csomagol neked. Csak akkor szégyenkezz, ha felnősz, és elfelejted, honnan indultál.
Másnap a fiú megint a kisbusszal jött. Ugyanazzal a nagy hátizsákkal. Ugyanazzal az otthoni csomaggal.
Amikor kivette a szendvicset a padra, senki nem nevetett. Senki nem szólt semmit.
Mert néha az igazi iskola nem a tankönyvi leckével kezdődik, hanem azzal a pillanattal, amikor egy gyerek megtanulja, hogy nem kevesebb attól, hogy más.
És hogy a méltóságot nem a táblán tanítják, hanem megvédik – különösen akkor, amikor kicsi, csendes, és egy csomagban lapul: kenyérrel, tojással és szalonnával.
A tanárok természetes intelligenciája csodákra képes – de mi lenne, ha egy kis extra segítséget kapnának?
Az AI nem helyettesíti a pedagógusokat, hanem segít nekik:
Automatikus dolgozatjavítás
Egyéni tanulási utak kidolgozása
Adminisztrációs terhek csökkentése
Mert a tanári zsenialitásra mindig szükség lesz – az AI csak eszköz, hogy még hatékonyabbak lehessünk! 
Ajánljuk figyelmedbe képzésünket: https://neteducatio.hu/…/ikt-start-az-iskolaban…/
Hoztunk néhány teremtéstudatos tippet a farsangi időszak teremtéstudatosabb megéléséhez, elsősorban (kis)gyermekes szülőknek, pedagógusoknak.
Tapasztalatunk szerint akkor működnek jól/igazán, ha nemcsak bedobjátok őket ötletként, hanem az ötletgazda maga vállalja a megvalósítást is. A legtöbb osztályban már tervezgetik a farsangi mulatságot, épp időben vagyunk hát, hogy idén a szokásos hulladéktermelés és „junk” fogyasztás helyett más irányt vegyenek a dolgok!
#farsang#napitipp#jógyakorlat#kehop#iskola#gyerekek#osztály#közösségijógyakorlat#zerowaste#hulladék#hulladékmentes#hulladékcsökkentés#jelmez#élelmiszer#ünnep
„Meg kell tanítani a gyerekeknek azt, hogy önmagáért élvezzék a tanulást, ne csak azért, hogy jó jegyeket kapjanak. Azok a gyerekek, akik élvezik a kihívások legyőzését, felnőtt életükben is keresni fogják a kihívást jelentő helyzeteket. Nagyobb valószínűséggel ragadnak meg új lehetőségeket, keresnek új módszereket, dolgoznak olyan feladatokon, amelyeknek nincs egyértelmű megoldása, és ösztönöznek másokat arra, hogy nehéz problémákon dolgozzanak.”-net
„Szeressétek a gyermekeket,
mert vétek nélkül valók, mint az angyalok.
A mi örömünkre vannak a világon,
Hogy jobbá tegyék a szívünket!”
Jean-Jacques Rousseau
Fölnőttségek
GYERMEKAUTONÓMIA – 8 TIPP ISKOLÁKBA
Nem kell mindig hatalmas felelősséggel járó feladat, kicsi, örömteli projektekben is fejleszthető lenne a gyermeki autonómia.
De mi ez és mire kell?
A felelősségteljes döntéshozatalhoz, a kezdeményezőkészséghez és az egészséges önszabályozás kialakításához egyaránt szükség van a gyermek belső belátására, vagyis, hogy magától képes legyen mérlegelni azt, melyik lehet az adott szituáció, a kapcsolat, a folyamat, vagy önmaga számára a legelőnyösebb lépés, és melyik lépése mivel jár majd.
Ha a gyereknek egyáltalán nincsenek választási lehetőségei, ez a belső mérlegelés elsorvad. Ilyen gyerekeknél és csoportoknál gyakori a bántó kommunikáció, a gyengébbek perifériára szorítása, a teljesítménykényszer és egészségtelen megfelelési vágy miatti frusztrációk agresszív kiélése.
Ha pedig teljesen magára van hagyva, és mindig azt csinál, amit akar, akkor a következmények hiánya, valamint a visszajelzések összevisszasága miatt nem alakul ki egészséges kerettartás a saját és mások dolgaival szemben, ami állandó kezeletlen konfliktusokat hoz magával.
Furcsán hangzik, hogy az autonómia felélesztéséhez keretek is kellenek? Pedig így van – a felelősségteljes döntéshez a keretek pontos felmérése, a saját és mások szempontjainak figyelembe vétele is szükséges. Ráadásul ez az első lépés.
Keretek között önállóság – ezt egyszerű dolgokban is megadhatjuk, például otthoni szabályok közös alakításával, a gyermek adott lehetőségek közötti szabad választásának biztosításával, a kölcsönösség megteremtésével (én meghallgattalak, most én is szeretném elmondani).
Vannak tehát keretek, határok, következmények (nem büntetés és retorzió, hanem következmény).
Jöhet az iskolai autonómia. Íme, néhány tipp.
1. DÖNTÉS A RÉSZVÉTELRŐL
Te mindig, minden pillanatban alkalmas vagy a munkára, a tanulásra, a gyakorlásra, a magolásra, új ismeretek befogadására? Van az, hogy MOST nem, és van az is, hogy MA nem. Legyenek használható creditek a nehéz helyzetekre – hadd vonja ki magát néha a tanulásból.
2. DÖNTÉS A SZABADIDŐRŐL
Az iskola is tartson határokat. Ne vigyen haza a gyerek könyvet, állandó házifeladatot, legfeljebb a saját jegyzeteit, ha összefoglaló jön. Legyen 4-5 órája, amikor teljesen szabadon dönt arról, mit csinál, mivel foglalkozik – de ehhez nem tartoznak hozzá a „fejlesztő” órák és a rendszeres tevékenységek!
3. SZERVEZŐI FELADATOK
Ünnep? Buli? Projektnap?
Hagyjuk békén őket a szovjet időkből ügyesen ittragadt iskolai hagyományokkal és ünnepi műsorszerkezetekkel. Hadd szervezzenek olyan eseményeket, amikhez kapcsolódni tudnak, úgy, hogy kapcsolódni tudjanak. Az nem autonómia, hogy eldöntik, kék, vagy piros legyen a farsangi meghívó, vagy hogy betanítunk nekik egy táncot, vagy hogy csinálhatnak valami díszt ők is a fára, ha akarnak… Add a keretet, és mentoráld az ötleteiket a megvalósításban.
4. MÁSOKRA HATÓ PROJEKTEK
Találjanak ki olyan projekteket, amiket másoknak szerveznek, másokra hatóan csinálnak, és taníts nekik technikákat a visszajelzések kérésére, fogadására, valamint a visszajelzések szűrésére egyaránt. Nem csak kreatívak lesznek, hanem elkezdik lemérni ötleteik hasznosságát, ráadásul versenyhelyzet nélkül segíted őket abban is, hogy meg akarják mutatni magukat, ötleteiket.
5. HARCOLJANAK ÜGYEKÉRT
Válasszanak számukra fontos ügyet, és legyen kampányévük, sok-sok ötlettel.
6. CSINÁLJANAK VERSENYT ŐK TANÁROKNAK, SZÜLŐKNEK
Ne csak versenyeztesd őket, hanem add nekik feladatként a családi kirándulásokon (merthogy az is kellene), fordított napokon (amikor ők a Fölnőttek és te a diák), vagy farsangokon, hogy állítsanak össze csapatversenyt.
7. ÉRTÉKELHESSENEK TÉGED
Hadd adjanak visszajelzést (amire adsz is reflexiókat) akár névtelenül, akár felvállaltan, és NE MAGYARÁZD MEG NEKIK TEKINTÉLYED FÉLTÉSE MIATT, hogy miért éppen azt, miért éppen úgy csináltad. Csak hallgasd meg őket. Hidd el, nem könnyű kezdet után őszinte helyzetet teremt, ráadásul reálisabbat, mint akármelyik kötelező kamuértékelés fentről.
8. ADJ TANULÁSI FORMÁKAT/ÚTVONALAKAT TANULÁSTÍPUSAIK ALAPJÁN
Nem szeret írni? Rajzoljon. Nem szeret rajzolni? Énekeljen, vagy csináljon podcast-et. Nem szeret énekelni? Állítson össze videót. Ha akar, feleljen. Ha akar, építsen. Ha akar, tanuljon egyedül, vagy beszélje meg társával. Hadd válasszon formát! Te is élvezni fogod, sokféleképpen láthatod viszont a leadott anyagot, és valódi differenciálás lesz.
Ha nem élnek az erőforrásaikkal, nem lesz erejük.
Maria Montessori „Tízparancsolata”
1. Soha ne érints meg egy gyermeket anélkül, hogy ő erre ne hívna meg (ne adna jelzést).
2. Soha ne beszélj rosszat a gyermekről a jelenlétében (vagy a távollétében).
3. Arra összpontosíts, hogy megerősítsd és segítsd benne mindannak a fejlődését, ami pozitív.
4. Legyél aktív az előkészített környezet kialakításában. Gondozd azt aprólékosan és folyamatosan. Segíts a gyermeknek, hogy pozitív kapcsolatot alakítson ki a környezetével.
5. Mindig állj készen arra, hogy válaszolj a gyermek hívására, ha szüksége van rád, és mindig hallgasd meg őt.
6. Segíts neki abban, hogy egyedül tudja megcsinálni a dolgokat, ezzel fejlesztve az önállóságát.
7. Tiszteld a gyermeket, aki éppen pihen, vagy a többiek munkáját figyeli, vagy azon gondolkodik, amit tett vagy tenni fog. Soha ne szólítsd el, és ne kényszerítsd más típusú tevékenységre.
8. Segíts azoknak, akik tevékenységet keresnek, de nem találnak.
9. Fáradhatatlanul segítsd a gyermeket abban, hogy elsajátítsa azt, aminek még nincs birtokában, és hogy leküzdje a hiányosságait.
10. Mindig a legjobb modorral bánj a gyermekkel, és a legjobbat nyújtsd neki abból, amid van és ami a rendelkezésedre áll.
Maria Montessori (Chiaravalle, 1870. augusztus 31. – Noordwijik am Zee, Hollandia, 1952. május 6.) olasz orvosnő, pedagógus és pszichológus, a róla elnevezett pedagógiai-pszichológiai iskola megalkotója.
„Ha elmegyek egy óvodába, a 4-6 évesek között elég sok tehetséges gyereket látok. Az általános iskola 7. osztályában viszont már nagyítóval kell keresnem őket. Óhatatlanul felmerül, hol vesztek el ezek a tehetségek? Igenis, hamis igénnyel, keretek közé szorítással el lehet fojtani a tehetséget! Ki lehet ölni a tehetséget, és neurotikus, beteg gyereket lehet produkálni. Sok évtizedes tapasztalatom ez. Sokkal több veleszületetten tehetséges gyerek van, mint ahányan végül produkcióban kibontakoznak. A gepárdkölyök nem tud 110 km/órás sebességgel futni, de attól még gepárd. Tudjuk, ha majd felnő, képes lesz erre a sebességre.
A mi kis gepárdkölykeink nemegyszer nemgepárddá fejlődnek. Nagyon leegyszerűsítve a nevelést: gondoskodjunk arról, hogy aki macikölyöknek születik, abból egy kedves mackó váljék, aki gepárdkölyöknek, az gepárddá. Ne próbáljuk a mackókat ráuszítani az antilopokra, és az is borzasztó lenne, ha a gepárdot leültetnénk a patakpartra, hogy fogdosson halakat.” Dr. Ranschburg Jenő
Forrás: https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=248583413370274&id=113575900204360
Pálinkás József
Kegyetlen és ostoba rendszer az oktatásban.
Korlátozza az állam a gimnáziumokba felvehető diákok számát is. Nem létszámkorlátot ír elő, hanem tankerületek “ajánlást” fogalmaznak meg, hogy a gimnáziumok csak egy országosan egységes felvételi pontszám fölött vehetnek fel gyermekeket. Több gimnázium is kötelezővé tette a tankerület ajánlását.
Ez borzalmasan megkülönböztetéshez, szegregációhoz vezet. Szegény és alacsony iskolázottságú szülők gyermekei nemhogy egyetemre, de már gimnáziumba sem kerülhetnek be. Előttük a közmunkás, betanított munkás, esetleg szakmunkás életpálya állhat csupán. Kegyetlen és ostoba rendszer.
Mielőtt elkezdenék a kioktatást, hogy miért is vennének fel gimnáziumba “írástudatlanokat”, kérem vegyék figyelembe, hogy az általános iskolák színvonala nagyon különböző. Még a jó általános iskolák sem készítenek fel a felvételire. Ezt úgynevezett “külön-tanárok” végzik a tehetősebb családok gyermekei részére. Szegény és alacsony iskolázottságú szülőknek is születnek tehetséges gyermekeik, akik sokat tehetnének nem csupán önmagukért, de mindannyiunkért. Az iskola feladata nem megkülönböztetés, hanem a lehetőségekhez juttatás, nem az “osztályozás”, hanem a tehetségek kibontakoztatása. Térjünk már észhez! Mi lesz így ebből az országból?
…Jézus is egy egyszerű jászolban született…KM.
Fölnőttségek
KISZORUL AZ ISKOLÁBÓL AZ ÉLET
Egy teszt dönt arról, hogy a gyereked alkalmas-e értelmes embernek… röviden és tömören így tudnám összefoglalni a magyar oktatási rendszer jelenlegi mélypontját.
Miközben a munkavállalók piacán egyre nagyobb hangsúlyt kap a SOFT SKILLS fejlesztése, az iskolából teljesen kiszorul az élet.
Jobhopping, quietquitting és társai – mert ugye bezzeg ezek a mai alkalmatlanok.
Csodálatos, hogy a rendszer soha nem állít olyat, hogy a rendszer maga az, ami alkalmatlan. Önkritika nélküli. ez egyenes út a teljes irrealitás felé, és mi bizony asszisztálunk hozzá.
Különórákkal, iskolákból kiszoruló tevékenységek késő estig tartó pótlásával.
Mert az iskola ma nem a dolgát végzi, hanem egy működésképtelen rendszert sziolgál, lassan így kell mondani – hithűen…
Az iskolában kellene helyet kapjon minden, ami az öngondoskodásról, az élményfeldolgozásról, a társas kapcsolódásról, a saját tevékenység másokra gyakorolt hatásairól, az elfogadásról, a differenciált és kritikai gondolkodásról, a kultúráról szól.
Ehelyett minden, ami itt van, iskolán kívüli tevékenységgé válik.
De hát mi történik a gyerekkel akkor napi 8 órában?
És minek?
Ha közben átmegy felsőoktatásba, és azt szajkózza ott mindenki, hogy semmit se tud a nagyja, és fel kell zárkóztatni… ha közben kikerül a munkaerőpiacra és ott meg azt mondják, semmihez se ért, itt kell vele nulláról indulni…
Szerintetek tényleg nem csúszott szét egy kicsit ez az egész?
Ismerőseim néha megkérdik tőlem – nem látod te kicsit borúsan a dolgokat? Meg hogy (és ez a kedvencem) nem olvasol te túl sokat HVG-t?
Az én válaszom mindig az, hogy 27 éve átkozottul jól érzi magát mindenki a csoportjaimban, nincsenek kezeletlen konfliktusok, barátságok szövődnek meg szerelmek, és közben olyan szerzőktől olvasunk nem keveset, akikről a magyar köznevelés még csak említést se tesz (vagyis nem kötelező), és klasszikus és kortárs anyagokat írunk át, mintha dramaturgok volnánk, egyszóval tanulunk (egyébként, ha tudni akarod, elmondom, hogy több tanulástípust támogatva).
Elképzelni se tudom, milyen beszűkültség kell ahhoz, hogy valaki egy működésképtelen helyzetről mondott kritikára azt mondja, „biztosan átmosták az agyad”.
Élet kellene az iskolákba.
Információt gyűjteni, szortírozni, felülvizsgálni.
Kertet és állatokat gondozni.
Egymással kapcsolódni.
Társadalmilag aktívnak lenni.
Tapasztalni zenét, táncot, minden művészetet.
Értékelni és tudni figyelembe venni a gyerek MINDEN képességét és készségét.
Mert mondom én – hiába vagy jó mindenből és vizsgázol jelesre, ha közben lelkileg szétszadizod a kiszemelt áldozataidat. Hiába vagy kitűnő, ha közben nem érdekel a másik – mentsen az ég az ilyen orvostól, nem? Hiába kapsz jutalomkönyvet, ha nem tudsz összeütni két fadarabot, hogy megtarts vele egy éltető gyümölcsfát.
Nem látom sötéten a világot, de sötéten látom a kritika nélküli vermeket. Ja, és hát a fene se esik oda jajgatónak. 
Mindenesetre hajrá, felülvizsgálandó NAT, hajrá, felülvizsgálók! Ha már nem kérdeznek – én tényleg szorítok. A gyerekek végett muszáj.
„A gyermekek olyanok, mint a virágok.
Az egyiket sokat kell öntözni, a másikat csak ritkán szabad.
Az egyik a sok napot kedveli, a másik árnyékos helyen is virágzik.
Vannak könnyen alkalmazkodók és érzékenyebbek.
Ha mindegyikkel ugyanúgy bánok, az egyik kivirul, a másik elszárad.
Mindegyiknek van levele, szára, virága – hasonlóak, de mégis különbözőek.
Mindegyikük gondoskodásra éhezik, egyéni bánásmódra.
Nem attól fejlődnek, hogy mellettük ülök egész nap, hanem attól, hogy a számukra megfelelő gondoskodást kapják.
Van köztük árvácska, petúnia, muskátli, leander, krókusz, kardvirág és rózsa.
Az egyik hamarabb nyílik ki, a másik később, de mindegyik különleges, mindegyik egyedi.
Nem hasonlíthatom össze őket egymással.
Nem jobb a hatalmas kardvirág, mint az apró árvácska.
Csak más.
Nem erőltethetem, hogy virágozzék hamarabb a rózsa, hiszen az árvácska már rég kibújt, most már neki is itt lenne az ideje.
Csak annyit tehetek, hogy megismerem őket,
rájövök, hogyan érzik a legjobban magukat a kertemben,
a nekik megfelelő, egyéni módon gondoskodom róluk,
és gyönyörködöm bennük,
ahogyan nőnek, erősödnek,
kivirágzanak.”
Friedrich Fröbel