Ha valamit tenni akarsz a világbékéért, akkor menj haza és szeresd a családodat.
(Teréz anya)
Régi, de ma is aktuális és nagyon értékes elvek egy kiváló pedagógustól, Maria Montessoritól 
1. A gyermeked neveld önállóságra.
2. Tiszteld a gyermeked.
4. Hagyd, hogy független legyen.
5. Példával tanítsd, ne csak kijavítsd.
6. Ne panaszkodj rá, ha ő is jelen van.
7. Ha nincs szüksége segítségre, ne segíts.
8. Ha érzi, hogy elfogadod, magabiztos lesz.
9. Mindig a legjobb tudásod szerint beszélj a gyermekeddel.
10. Egy gyerek, akit folyton kritizálnak, mások fölött fog ítélkezni.
11. Ha valamit csinál, ne szakítsd félbe. Hagy dolgozni, tevékenykedni.
12. Segíts neki, ha segítséget keres, és hagyd békén, ha megtalálta.
13. Válaszolj a kérdéseire akkor, amikor kérdez, mert fontos neki, amit mondasz.
14. A kicsik mindent a környezetükből tanulnak – vigyázz, milyen példát mutatsz neki.
15. A szükségleteire figyelj oda, és tanítsd meg, hogy ő is figyeljen mások szükségleteire.
16. Az otthoni környezet nagyon fontos, ne vegyék körül olyan dolgok, amire nincs szüksége.
17. Azzal törődj, amit meg akarsz neki tanítani, ne a rossz dolgokkal, amiktől szeretnéd megóvni.
18. Legyen türelmed. Ha egy gyereknek több idő kell ahhoz, hogy megtanuljon valamit, légy megértő.
19. Tiszteld, ha hibázott és ki tudja javítani a hibáját. Amikor olyasmit csinál, ami veszélyes, akkor viszont állítsd meg.
20. Segítsd neki, hogy átlépjen azokon a dolgokon, amikben nem tökéletes. Tedd ezt kedvesen, türelemmel és szeretettel.
Önálló gyerek, magabiztos felnőtt!
Szeretnéd, ha gyermeked magabiztosan és önállóan állná meg a helyét az életben? 
Ebben a cikkben olyan hasznos tanácsokat találsz, amelyek segítenek, hogy szülőként vagy nagyszülőként támogasd őt az önállóságra való nevelésben.
Olvasd el a tippeket: https://papasmamasmagazin.hu/…/igy-lehet-onallosagra…/
#Gyereknevelés#Önállóság#SzülőiTippek#Nagyszülőknek#MagabiztosGyerek#PapásMamásMagazin
Mert erről is beszélnünk kell… egy bántalmazott családban mindenki sérül…
A bántalmazó kapcsolatból kilépve nem életed szerelmét vesztetted el, hanem egy parazitát, aki kiszívta az életed.
A bántalmazó, legyen az a házastársad, családtagod vagy barátod nem a lelki társad, hanem álruhás ragadozó, és ennek megértése kulcsfontosságú a gyógyulásod szempontjából.
Akit a kapcsolat végén látsz, az az ember, aki valójában.
Valódi természetük a báj, karizma, a manipuláció mögé rejtőzik, így hamarabb lépre csalnak, mint ahogyan gondolnád.
De ez nem a Te hibád.
Hamis ígéretekkel, hamis érzelmekkel és meggyőző cselekedettel csábítottak el és bár az együtt töltött idő alatt az érzelmi energiádból táplálkoztak, összetörték az önbecsülésed, és tönkretették az önérzeted.
Amit átéltél, az nem szerelem volt, hanem a bántalmazás mérgező körforgása, ahol minden nap a túlélésért folytatott harcot vívtad egy olyan kapcsolatban, amely nem is létezett.
Érzelmi zsarolásuk és állandó kritikájuk nem a szeretet jele, hanem az irányítás és az uralom eszközei voltak.
Hűtlenségük, csalásuk és empátia hiányuk nem egyszerű hibák voltak, hanem szándékos cselekedetek a sebezhetőségeid kihasználására.
Nem egy szerettedet vesztetted el, hanem egy mérgező rémálom elől menekültél meg.
Kiszabadultál a bántalmazás köréből, és ehhez hihetetlen bátorság, erő és rugalmasság kellett.
A nárcisztikusok képtelenek az őszinte szerelemre, csak utánozzák, hogy megkapják, amit akarnak.
A gyógyuláshoz el kell fogadnod az igazságot: nem szerettek, hanem kihasználtak.
Megérdemled az igazi szerelmet, az őszinte kapcsolódást és az egészséges kapcsolatokat.
Megérdemled, hogy lássanak, halljanak és megértsenek.
Megérdemled, hogy becsüljenek, tiszteljenek és megbecsüljenek.
Soha nem érheted be kevesebbel.
Méltó vagy a szeretetre, és akkor talál rád, amikor a legkevésbé várod.
Todorovits Rea
„Szeressétek a gyermekeket,
mert vétek nélkül valók, mint az angyalok.
A mi örömünkre vannak a világon,
Hogy jobbá tegyék a szívünket!”
(Jean-Jacques Rousseau)
Megható,szép történet Ottilia Dios tollából…
„Amikor anno beléptem a klinikára, egy orvosnő végigvezetett a patológiás újszülött osztályon, és azt kérdezte: Tudja maga, mi baja ennek a sok csecsemőnek? A legtöbbnek egyszerűen cirókahiánya van. Abba ugyanis belebetegszik egy gyerek.
De egy felnőtt is, teszem hozzá sok év múltán én. Több évtizedes praxisom alatt nyolcvan százalékban olyan gyerekekkel találkoztam, akiknek az egyetlen bajuk az volt, hogy nem szerették őket, de azt hazudták, hogy szeretik. Mert ugye ‘egy anya mindig szereti a gyerekét’. Tényleg? ‘Egy anya mindig a legjobbat akarja a gyerekének’. Valóban? Ezek konvenciók. Rengeteg szülő nem szereti a gyerekét, csak elviseli, hogy van. A társadalmi nyomásra viszont azt kell mondaniuk, hogy szeretik, a gyerek pedig megérzi ezt a hamisságot, és belebetegszik. De nagyon sok házasság is azon megy tönkre, hogy igazi gyengédség és intimitás helyett csak hosszú dumák, monológok, végszavak vannak. Mindenki tudja, hogy a másik mit fog mondani, és közben egészen mást éreznek.” Popper Péter: Lélekrágcsálók
„Két ház áll egymás mellett. Az egyikből állandóan kiabálás és veszekedés hallatszik, míg a másikban csend uralkodik. Egy napon, amikor a férj és a feleség ismét veszekedni kezdtek, a feleség így szólt:
Hallottad már valaha, hogy a szomszédban veszekednének? Nem? Menj, és derítsd ki, hogyan élnek!
A férj elment a házhoz, elbújt az ablak alatt, és figyelni kezdett.
A házban mindenki a maga dolgával volt elfoglalva: a feleség a konyhában, a férj az asztalnál írt valamit.
Egyszer csak megszólalt a telefon. A férfi felugrott, berohant a szobába, és véletlenül meglökte a vázát, ami leesett és összetört.
A férfi letérdelt, és elkezdte összeszedni a cserepeket. A felesége is odasietett, letérdelt mellé, és segített neki.
A férfi azt mondta:
Bocsáss meg, kedvesem, siettem a telefonhoz, meglöktem a vázát, és összetörtem.
A feleség így válaszolt:
Nem, drágám, az én hibám, mert oda tettem a vázát, ahol könnyen felboríthattad.
Megcsókolták egymást, összeszedték a cserepeket, és visszatértek a dolgukhoz.
Amikor a férj hazament, a felesége megkérdezte, hogy rájött-e a csendes ház titkára.
Igen, rájöttem. Az ő családjukban mindketten elismerik a hibát, míg a miénkben mindketten mindig igaznak tartjuk magunkat.”(Ilyenek voltunk)
SZEGÉNY GAZDAGOK
Emma napok óta tudta, hogy ha valóban megérkezik, lesznek problémák. Alattomosan kúszott egyre közelebb, majd beköszöntött a tél. Nyomában a földön, kegyetlenül csikorgó fényes hó maradt, az égen komiszul csillogó, fagyos csillagok figyeltek. Készletük szerint, a tüzelő arra volt elegendő, hogy kis szobát naponta egyszer befűtse. Havi jövedelmük több mint felét elvitte az apró házuk vásárlásakor felvett hitel törlesztése. Fél éve szenvedett a munkanélküliségtől. Járadéka is hamarosan lejár, bár nagyon kevés az a pénz, de a megszüntetését követően, már ennivalóra se lesz elég a jövedelmük. Hiába vállalt a férje sok túlórát, előfordult, hogy ki se fizették. Tegnap, is reggeltől estig dolgozott, és mikor hazaért, csak pár szót váltottak. A vacsora után megölelgette a gyerekeit, majd dőlt az ágyba. A lányok nem igazán értették miért nem játszik velük apa, azt sem, miért kell nagyon csendben lenni. Összebújtak, mint kismadarak a fészekben, majd anyjuk halk szavú meséjére, lassan álomba merültek. Odakinn vicsorogva harapott a tél. Emma nem tudott aludni. Gondolatai egymást kergették a fejében, megoldást keresve. Végül is összegezte, akárhogyan is osztott-szorzott, a jövő hétig nem tud tüzelőre pénzt fordítani. Egy halvány reménye azért akadt. Bár eddig nem tette, most be kell mennie a Hivatalba. Tüzelőt fog kérni. Muszáj. Nincs más megoldás. Óvatosan felkelt, megnézte betakarta-e jól a gyerekeket. Hajnalban arra riadt, hogy a párja halkan elköszönt, mielőtt elment.
– Szia, mennem kell. Nem tudtam megmosakodni, a konyhában befagyott a vízcsap.
Valamit mondania kellett, valami biztatót, amitől kedve lesz hazajönni..
– Megoldom valahogy, szia, vigyázz magadra.
Ráért volna még felkelni, de nem bírt már feküdni, szinte kilökte az ágy. A konyhában farkasordító hideg fogadta. Lekapta a gázról a nagy fazekat, kiszaladt az udvarra, sietve teletömködte hóval. A konyha ajtaja nehezen csukódott, erőlködnie kellett, mire bezárta maga után. A kamrában összegyűjtötte azt a kevés fát, ami még maradt, talán estig elég. Hótól nedves keze odaragadt a kilincshez, mikor befelé cipelte a fazekat és a tüzelőt. Mikor beért, meggyújtotta a gáztűzhely égőjét, kicsit felmelegítette elgémberedett ujjait. Ha a gyerekek délelőtt óvodában vannak, talán spórolhat a fűtéssel. Most majd nagyon sietve öltöznek, addig biztosan nem fáznak meg. Miközben gondolkodott, hangokat hallott a kisszoba felől. Már felkeltek? Ez nagyon ritkán fordult elő, hiszen alig tudta kirimánkodni őket az ágyból, mikor óvodába készültek. Hallgatózott. Az idősebb lánya, Anna hangját vélte felismerni.
– Látod, szép a lángja, ad egy kis meleget, amíg anya nem gyújt be. Érzed, már nem is fázik úgy a kezünk.
– Te jó ég, mit csinálnak ezek! – sietve nyitotta az ajtót.
A két gyermeke, ágyukban kuporogva, egy aprócska tányéron, égő gyertyánál melengette a kezét. A látvány először megbénította. Lepergett előtte, mi lett volna ha….
A gyertyát azért tartotta a kisszekrényen, mert az orkánszerű szél okozta hóviharok miatt, gyakran volt áramszünet. Most a két kislánya ártatlan mosollyal melegszik a lángjánál… Egyetlen ugrással termett előttük. Elfújta a gyertyát, és nyakon legyintette Annát, aki villámgyorsan a dunna alá bújt. A kisebb lányka bénultan meredt az anyjára, csak apró szája görbült egyre lejjebb.
– Ti nem vagytok normálisak! Mi lett volna, ha meggyújtjátok az ágyneműt! – lökte ki magából a szavakat Emma, a hirtelen felindultságától apró gombócokat érzett a torkában.
Anna még mindig a dunna alatt lapult, csak egy dudor mutatta, hogy ott van. A testvére Zsuzska hüppögve, szipogva suttogta,
– De hát annyira fázott a kezünk…
Emma még mindig remegett a hirtelen sokkhatástól, de aztán erőt vett magán, majd határozottan szólt a lányokra.
– Egy-kettő öltözni, apátoknak egy szót se a történtekről, van épp elég baja.
Zsuzska kelletlenül öltözni kezdett. Ám Anna nem mozdult a dunna alól. Emma hangosabban szólt rá.
– Neked is beszéltem rejtőzködő kisasszony! Nem hallod?
– Nem!
– Mivan?
– Megvertél. Egy gyereket nem szokás megverni, mondták az oviban!
Emmában csak most tudatosult, mit tett. Felfoghatatlan mi történt abban a pillanatban, mikor nyakon vágta Annát. Ezt valahogy helyre kell tenni.
– Beszéljük meg jó? – kérlelte szép szóval.
Anna lehúzta fejéről a dunnát. Morcos képet vágott, de már kérdezett is.
– Azért vagy ideges, mert szegények vagyunk?
– Ez nem ilyen egyszerű, de valóban nagyon megvisel, hogy nincs sok mindenre pénzünk. Azért bántottalak – már tudom, nem kellett volna – mert féltettelek benneteket. A tűz nagyon nagy bajt okozhat. Kérlek, soha ne gyújts lángot, ha én nem vagyok veletek, hogy vigyázzak rátok. – válaszolta, s az utolsó szavaknál elfordult, hogy ne lássák a könnyeket a szemében.
Zsuzska szólalt meg félénken.
– Anya, meddig leszünk még ilyen szegények, mert én már nagyon fázom…
Sietve felöltöztek, és elindultak az oviba. Ott legalább meleg van. Emma a Hivatalba indult. Az épületbe érve majdnem visszafordult, látva, hogy ma a rendszeres szociális ellátások kifizetési napja van. A folyosó teli emberekkel. Néhányan pimaszul végigmérték, vajon mit akar ez itt? Szinte egyikre sem nézve próbált elaraszolni gyorsan mellettük, a szociális ügyintéző irodája felé. Már bánta, hogy vállalkozott erre az útra. Minden bátorságát összeszedve bekopogott. Alig tudta kivárni a választ.
– Tessék!
A hangot hallva, azonnal belépett, az irodában kicsit megnyugodott. A sötét folyosó után, egészen más légkör fogadta. Körbekúszó zöld növények borították a falakat, az ablakon bekukucskáló halvány napfény bátorsággal, reménnyel töltötte fel. Udvariasan köszönt, majd egy szuszra elhadarta jövetele okát.
Az ügyintéző türelmesen végighallgatta, majd beszéltek a munkanélküliségéről, meg arról is, hogy a járadéka lejártát követően, megpróbálják bevonni a helyi közfoglalkoztatásba. A kérelmére, felajánlottak számára egy azonnali krízissegélyt, vagy micsodát, ami azt jelentette, hogy tüzelőt fog kapni, amelyet a műszaki osztályon keresztül, még a mai napon igénybe is vehet. Délutánra, egy ismerős abban is segített, hogy a tüzelő a kamrába kerüljön. Nagyon elfáradt. Tudta, még mielőtt az oviba megy a lányokért, be kell mennie a boltba vásárolni. Elővette apró pénztárcáját, számolt. A hónap vége felé már nagyon soványra fogyott a bugyelláris. A befizetnivalókat a bank már az utalás időpontjában lecsípte a számlájukról. Minden hónap elején, papíron összeírta a várható kiadásokat, amely soha nem úgy alakult, ahogyan a papírra vetette. Általában, váratlan dolgok borították a tervét. Egy elszakadt nadrág, egy tönkrement cipő, vagy még az óvodai kirándulás sem szerepelt a leírtak között.
Számolását követően kiderült, alig kétezer forintja van négy napra. Pedig, ahol tudott spórolt. Mint mindig, estére meleg ételt készít, az kiadósabb. Sietve összerámolt a szobában, belerakta a kályhába a tűzrevalót. Gondosan bezárta a házat, majd elindult a boltba. Már érezhető volt, hogy közeledik az este, nyomul egyre közelebb a csontig hatoló pengeéles fagy. A bolt előtt, egy sovány fekete kutya kuporgott. Farkát behúzva, könyörgő szemmel nézett a járókelőkre. Hiába, senki nem vett róla tudomást. Emma, a szeme sarkából vetett rá egy pillantást. Szomorúan nyugtázta magában, jó hogy nem engedett Zsuzska könyörgésének, mikor haza akart hozni egy hasonló szegény párát. Akkor nem indokolta meg döntését, de határozottan tudta, nem vállalhat felelősséget egy ártatlan lényért, mikor néha, nekik is szűkösen telik a mindennapi falatra. A bevásárlást gyorsan elintézte. Körülnézett, látja e valaki, majd dacosan megvonta a vállát, majd az akciósan vásárolt száraz kenyérdarabot odavitte, letette a kushadó kutya elé. Az ijedt jószág remegve, vágyakozó, kitágult szemmel figyelte az eleséget. Emma hátrált tőle pár lépést, majd halk szavakkal biztatta.
– Egyél bátran, neked hoztam.
A kutya hálásan nézett rá, majd az ajándékát felkapva, elinalt a bolt mellé kirakott, üres ládák mögé, hogy féltett kincsét el ne rabolják…
Az oviban már felöltözve várták a lányok. Hazafelé vígan csúszkáltak, bár már erősen csikorgott a lefagyott hó. Mire elkészült a vacsora, megérkezett a családfő is. A szoba kellemes melege, a lányok csacsogása, mosolyt csalt fáradt arcára. Leült az asztalhoz, majd a lányokhoz fordult.
– Hello lányok miújság?
Zsuzska, máris belehuppant az apja ölébe, két apró kezét fontoskodva tárta szét, átvette a szót.
– Tudod apa, az ember akkor fázik, ha szegény, de mi már nem vagyunk szegények ugye?
– Nem kincsem, mi már nem vagyunk szegények…
„Ha elmegyek egy óvodába, a 4-6 évesek között elég sok tehetséges gyereket látok. Az általános iskola 7. osztályában viszont már nagyítóval kell keresnem őket. Óhatatlanul felmerül, hol vesztek el ezek a tehetségek? Igenis, hamis igénnyel, keretek közé szorítással el lehet fojtani a tehetséget! Ki lehet ölni a tehetséget, és neurotikus, beteg gyereket lehet produkálni. Sok évtizedes tapasztalatom ez. Sokkal több veleszületetten tehetséges gyerek van, mint ahányan végül produkcióban kibontakoznak. A gepárdkölyök nem tud 110 km/órás sebességgel futni, de attól még gepárd. Tudjuk, ha majd felnő, képes lesz erre a sebességre.
A mi kis gepárdkölykeink nemegyszer nemgepárddá fejlődnek. Nagyon leegyszerűsítve a nevelést: gondoskodjunk arról, hogy aki macikölyöknek születik, abból egy kedves mackó váljék, aki gepárdkölyöknek, az gepárddá. Ne próbáljuk a mackókat ráuszítani az antilopokra, és az is borzasztó lenne, ha a gepárdot leültetnénk a patakpartra, hogy fogdosson halakat.” /Dr. Ranschburg Jenő/
Forrás: https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=248583413370274&id=113575900204360
,,A házasságod nem az igennél kezdődik.
A házasság akkor kezdődik, amikor ránézel a párodra és ki akarod nyírni.
Nézed őt pár másodpercig, vagy akár percekig és arra gondolsz, hogy egyszerűen nem hiszed el, hogy összeházasodtál ezzel az emberrel, egyszerűen az őrületbe kerget.
És a következő pillanatban meg azt mondod, mindennél jobban szeretem őt.
A házasság elköteleződés.
Az emberek nem a hétköznapok miatt házasodnak meg, hanem sokszor azért, mert az elején a dolognak minden szuper és csillogó, aztán jönnek csak a hétköznapok.
Lefeküdni, felébredni, bevásárolni, kivinni a szemetet, és szeretni egymást ezeken keresztül is.”
Viola Davis
https://fb.watch/wZQTdKk_6Z/– Iskolai /családi bántalmazás….Figyeljetek oda a jelekre, és TEGYETEK ellene!
Mire tanítsátok gyermekiteket:
Aranyosi Ervin: Apának lenni
Hogyan is kellene apának lenni,
néhány kis „porontyot” felnevelni?
Megtanítani szépre és jóra,
becsületre és szép, igaz szóra.
Fiúnak mutatni a példaképet
és erőt adni, mit elvár az élet.
S a lánynak apát, hogy Őbenne lássa,
milyen legyen majd az Ő választása,
hogy később a méltó párjára leljen
s benne milyen értékekre figyeljen.
Hogyan is kellene apának lenni?
Anyát szépen és hűen szeretni.
Tenyéren hordani a kis családot,
megadva nekik az egész világot.
Biztatni azt, aki már belefáradt,
-együtt építeni a homokvárat.
Szépséges terveket, álmokat szőni
s látni a gyermeket lassan felnőni.
S bármi is történik mellette állni
s ha eljön a napja nagypapává válni.
Hogyan is kellene apának lenni?
Igazi receptet még nem írt senki.
Egyetlen módon igazol az élet:
az, kiknek apja vagy, mind szeret téged.
Hogyan neveljünk boldog gyereket? – Vekerdy Tamás tanácsai
Szülők lapja
A gyerekekkel való jó időtöltést nem kell napokhoz kötni – fejti ki véleményét Vekerdy Tamás pszichológus, aki a gyermek-szülő kapcsolat különféle stratégiáiról beszélt.
A gyerekekkel való jó időtöltést nem kell napokhoz kötni – fejti ki véleményét Vekerdy Tamás pszichológus, aki a gyermek-szülő kapcsolat különféle stratégiáiról beszélt.
– Milyen a boldog gyermek?
– A boldog szót nem szeretem, inkább a derűs, jókedvű kifejezéseket használnám. Az a gyerek érzi jól magát a bőrében, akit elfogadnak olyannak, amilyen ő valójában. A nevelésnek két nagy lehetősége van: legyél, aki vagy, és én ebben támogatni foglak; vagy legyél, akivé én akarlak tenni. Kérdezhetnénk, hogy de hát a gyerek valamilyen? Igen. Nem véletlen, hogy az ujjlenyomatunk is különböző, a DNS-ünkről nem is beszélve. Az a valami is különbözik, ami ezt megszabja: a hívő szerint a halhatatlan lelkünk, a nem hívő szerint az a kód, amit a természettől kapunk.
A gyerek életkoronként is változik. A kisgyereknek a legfontosabb tevékenység a szabad és nem a fejlesztő játék. Mindennap kellene mesélni neki, hogy ne a tévéből tanulja a beszédet. Emellett napi négy-öt óra futkározásra, üvöltözésre lenne szüksége még akkor is, amikor iskolába kerül.
Egy göttingeni felmérés szerint a gyerekeink katasztrofálisan keveset mozognak, nem másznak fára, nem billegnek pallón, nem ugrálnak patak felett, ezért bizonyos agyi pályák sorvadtan alakulnak ki. Rengeteg a beszédhibás, mert a beszéd is a mozgásból fejlődik. Azt a kérdést kell feltenni, hogy vajon a gyermekeink olyan körülmények között élnek-e, ami az életkorukhoz szabott. Vajon hagyjuk-e kamasz gyermekeinket ábrándozni, merengeni, heverészni. Mert a kamasz fiziológiás lustaságban szenved. Ezt régen ösztönösen tudták, ma már tudományosan is bebizonyították, mégis olyan az iskolarendszer, ami azt mondja: hozd a maximumot, ezen múlik a továbbtanulásod.
Vekerdy Tamás 2011-ben, a Beszélő március 15-ei rendezvényén
– Megismerhetik a szülők a gyermekeiket teljes mértékben?
– Igen, ha megengedik maguknak. De sokan nem teszik, mert létezik egy korlátolt elképzelésük arról, hogy milyen legyen a gyerekük. Van a világban egy megállíthatatlan trend, a topmenedzserképzést már az óvodában elkezdik. A zöld óvodában van angol oktatás, a pirosban német, a zöldben jövőre japán is indul. Lényeges kérdés, hogy van-e számítógépes szoba, járnak-e be edzők, hogy kikapkodják a délelőtti szabad játékból a gyereket, és lovaglásra, úszásra, karatéra vigyék, azaz neurotizálják.
A szorongó szülők azt gondolják, hogy a legjobbat akarják a gyereknek, holott régóta tudjuk, a zseniális topmenedzser nem abból lesz, aki már az óvodában is ezt tanulta, hanem abból, aki teljes értékű óvodás lehetett, teljes érzelmi biztonsággal, aztán lehetett teljes értékű kamasz, akit szabadon engedtek végre. Először ölelték testi-lelki értelemben, aztán végre tudták hajtani a második mozdulatot, az elengedést. Ezt is elfelejtettük, egy kutatás szerint a kamaszkor nem konfliktusos kor, ha a gyereket szabadon engedjük. „Kisfiam, amíg az én kenyeremet eszed, itthon vagy fél 9-re!” Miért lenne otthon? Pontosan tudjuk, hogy az időérzék megváltozik kamaszkorban és kezd eltolódni. Egyre később tud a gyerek elaludni, nem azért, mert rossz. Mikor ez kiderült, egyes amerikai államokban úgy döntöttek, hogy a kamaszoknak fél 10-kor fog kezdődni az iskola. Nálunk azt sem tudják az illetékesek, hogy ez történik a kamasszal. Nulladik óra van, mert nem fér be az órarendbe a sok baromság, amit a fejükre akarnak zúdítani.
– Sok szülő megijed attól, hogy a gyermeke megváltozik kamaszkorban, úgy érzi, nem is ismeri már igazán. Ezért elkezdi mindentől félteni, például a drogtól.
– A kamaszkor a második születés kora. Az aranyos, kedves szőke kislányom, aki a háromnapos erdei iskolában mindent felírt, hogy elmesélje nekem, most nem mond el semmit, a haja barna lesz, bezárkózik. Szinte úgy érzem, hogy utál engem. Német Waldorf-tanárok erre azt mondták, hogy a kamaszra ki kéne írni: „átépítés miatt átmenetileg zárva”.
A faggatott kamasz hazudik, ez a leválás része. Az tud jól leválni, akinek megadták az érzelmi biztonságot. A szülőnek pedig ki kell bírni, az egész nem tart soká. 3-8 év, aztán a gyerek visszatér hozzánk, és újra kedves lesz. Amit tehetünk a kamaszért, hogy elviseljük a jelenlétét. Aki pedig jól ült a családja által nyújtott érzelmi biztonságban, az nem lesz függő. Az lesz függő, aki óriási érzelmi nélkülözéssel érkezik a kamaszkorba, és ezt próbálja pótolni.
Magyarországon őrült hisztéria van a drog körül, amit a politikai pártok még tovább szítanak, miközben itthon az alkohol a legveszélyesebb drog. A kamaszkor a végletességek kora, és amíg a gyerek váltogat a végletek között, nincs baj. Az a normális kamaszkor, amikor úgy tűnik, mintha nem lenne normális. A baj akkor van, ha megmerevedik az egyik végletben.
– Akkor a biztonságot nyújtó jelenléten kívül nem is lehet mást csinálni?
– Mint a jó tréner, aki elkapja a tornászt, amikor zuhan. De nem fogja végig a nyújtón. A kamaszt csak kamaszkora előtt lehet „nevelni”, de akkor is inkább az őszinte együttélés a fontos.
– Most egy olyan generáció neveli a gyermekeit, amelyik még sokkal inkább szabadon volt eresztve. Ők voltak a „kulcsos gyerekek”. Mégis egyre több olyan szülő van, aki a gyermeke minden percét betáblázza, hozza-viszi az iskolából, különórákra járatja. Az USA-ban ezeket a szülőket „helikopterszülőknek” nevezik. Milyenek lesznek ezek a túlféltett gyerekek felnőttkorukban?
– Nem kell négy különóra! Az idegen nyelv fontos, a mozgás már kicsit más kérdés. Nincs ma Magyarországon játékos, szórakoztató sport, az egyesületek pedig eredményre mennek, ez a gyerek számára nagyon rossz. Kamaszkorig ilyenben nem szabadna részt venni. Nagyon sok olyan gyereket kezelünk, aki 11-12 éves korára pszichológushoz kerül, mert ő csak második vagy harmadik, pedig ugyanannyit edz, mint az első. Ezt nehéz kibírni, a versenysport pokol.
A zeneoktatás sem szabad, kötelező hozzá a szolfézs, amit a gyerekek utálnak. Azt kell átlátni a szülőnek, hogy mi az az egy-két különóra, ami megéri. Közben az egész életet kicsit le kéne lassítani, mert ez a gyerekek számára életmentő lenne. Az is katasztrófa, hogy egy 12 éves gyerek még nem tud egyedül közlekedni, harmadikos koruktól már nyugodtan járhatnak egyedül iskolába.
– Létezik olyan, hogy jó szülői stratégia?
– Próbáld élvezni a gyerekedet, ez a legfontosabb. A gyerek iszonyatosan fárasztó, kiszívja a vérünket, lerágja a húsunkat, ezért meg kell tőle szabadulni néha. Régen ez nem volt probléma, óriási családok éltek együtt, és mindig volt kire bízni a gyereket. Manapság egy izolált anya próbál két-három gyereket nevelni, ami pokoli fárasztó. Élni kell néha, hogy utána egy jól szívható-rágható anyát kapjanak vissza.
Nem számít, hogy mindig rend legyen, jól álljon a függöny, és minden ki legyen vasalva. Nem kell vasalni, hordjanak a férfiak olyan inget, ami nem gyűrődik. Ha mindennek próbálunk megfelelni, abba beledöglünk, és a gyerekeinkkel is ingerültek leszünk. Próbáljunk felelőtlen szülők lenni, akik élvezik az életet és a gyerekkel való marháskodást, és akkor jó lesz mindenkinek.
Forrás: Vasárnapi Hírek
Arany János – CSALÁDI KÖR
Este van, este van: kiki nyugalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja.
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Lomha földi békák szanaszét görögnek,
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.
.
Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek:
A gazdasszony épen az imént fejé meg;
Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,
Pedig éhes borja nagyokat döf rajta.
Ballag egy cica is — bogarászni restel —
Óvakodva lépked, hosszan elnyúlt testtel.
Meg-megáll, körülnéz: most kapja, hirtelen
Egy iramodással a pitvarba terem.
.
Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye
Oly hivogatólag süt ki a sövényre.
Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya,
Küszöbre a lábát, erre állát nyújtja.
Benn a háziasszony elszűri a tejet,
Kérő kis fiának enged inni egyet;
Aztán elvegyül a gyermektársaságba,
Mint csillagok közé nyájas hold világa.
.
Egy eladó lyány a tűzre venyigét rak:
Õ a legnagyobb s szebb — a hajnali csillag.
Vasalót tüzesít: új ruhája készen,
Csak vasalás híja, — s reggel ünnep lészen.
Körül az apróság, vidám mese mellett
Zörgős héjú borsót, vagy babot szemelget,
Héjából időnként tűzre tesznek sokat:
Az világítja meg gömbölyű arcukat.
.
A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol;
Üszköt csóvál néha: tûzkígyókat rajzol.
Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra:
E fiúból pap lesz, akárki meglássa!
Legalább így szokta mondani az apjok,
Noha a fiú nem imádságon kapkod:
Jobban kedveli a verseket, nótákat,
Effélét csinálni maga is próbálgat.
.
Pendül a kapa most, letevé a gazda:
Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja;
Kutat az apró nép, örülne, ha benne
Madárlátta kenyér-darabocskát lelne.
Rettenve sikolt fel, amelyik belényúl:
Jaj! valami ördög — vagy ha nem, hát — kis nyúl!
Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;
Kínálják erősen káposzta-levéllel.
.
A gazda pedig mond egy szíves jó estét,
Leül, hogy nyugassza eltörődött testét,
Homlokát letörli porlepett ingével:
Mélyre van az szántva az élet-ekével.
De amint körülnéz a víg csemetéken,
Sötét arcredői elsimulnak szépen;
Gondüzõ pipáját a tűzbe meríti;
Nyájas szavú nője mosolyra deríti.
.
Nem késik azonban a jó háziasszony,
Illő, hogy urának ennivalót hozzon,
Kiteszi középre a nagy asztalszéket
Arra tálalja fel az egyszerü étket.
Maga evett ő már, a gyerek sem éhes,
De a férj unszolja: „Gyer közelebb, édes!”
Jobb izû a falat, ha mindnyájan esznek, —
Egy-egy szárnyat, combot nyújt a kicsinyeknek.
.
De vajon ki zörget? „Nézz ki, fiam Sára:
Valami szegény kér helyet éjszakára:
Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen,
Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen!”
Visszajő a lányka, az utast behíván.
Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván:
„Isten áldja meg a kendtek ételét is,
(Így végezi a szót), meg az emberét is.”
.
Köszöni a gazda: „Része legyen benne:
Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne.”
Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb —
Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb.
Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel,
Szomjukat a korsó csillapítja vízzel;
Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek,
Természete már ez magyar embereknek.
.
De mikor aztán a vacsorának vége,
Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde;
Megered lassanként s valamint a patak,
Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad.
Az idõsb fiú is leteszi a könyvet,
Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed;
És mihelyt a koldus megáll a beszédben:
„Meséljen még egyet” — rimánkodik szépen.
.
„Nem mese az, gyermek”, — így feddi az apja;
Rátekint a vándor és tovább folytatja;
Néma kegyelettel függenek a szaván
Mind az egész háznép, de kivált a leány:
Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják,
Pirulva kérdezi tőle — testvérbátyát:
Három éve múlik, hogy utána kérdez,
Még egy esztendőt vár, nem megy addig férjhez.
.
Este van, este van — a tűz sem világít,
Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;
A gyermek is álmos, — egy már alszik épen,
Félrebillent fejjel, az anyja ölében.
Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol;
Közbe-közbe csupán a macska dorombol.
Majd a földre hintik a zizegő szalmát,
S átveszi egy tücsök csöndes birodalmát.
(1851. ápr. 10.)
NEM a telefonnal, nem a tablettel vagy számítógépen: EGYÜTT A CSALÁD.
CSALÁDINET.HU CIKKEK ► GYEREKNEVELÉS ► KISGYEREKEK
A gyermeki kötődés 4 típusa – az egész életünkre hatással van, hogy kötődtünk kiskorunkban a szüleinkhez
Tóth Nikolett [cikkei] – 2024-02-28
Olyan nincs, hogy egy csecsemő ne kötődjön a gondozójához. Az azonban nem mindegy, hogy milyen minőségű ez a kötődés, hiszen ez a későbbiekben a további kapcsolataira is hatással lesz.
A kötődés 4 típusa
A korai kötődés bármilyen szülő esetében kialakul
Mivel a baba születésekor magatehetetlen, így szüksége van valakire, aki mellette van és akiben megbízhat, aki kielégíti a szükségleteit.
Szajli Claudia pszichológus azt mondja, hogy a gyerekek bármilyen szülőhöz képesek kötődni.
„A korai kötődés bármilyen szülő esetében kialakul, tehát ha például egy gyermek bántalmazó szülővel él, akkor ő azt fogja megtanulni, hogy az a szeretet és ezt viszi tovább. Ami később akár abban is megjelenthet, hogy sémaként benne él és hasonló párokat választ.”
Mary Ainswort nyomán négy kötődéstípust különböztethetünk meg.
Biztonságos kötődés
Ez a fajta kötődés akkor alakul ki, ha a gyerek az élete első időszakában egy szeretetteljes, biztonságos légkörben él, ahol megtapasztalja a szülői gondoskodást és figyelmet. Ha sír, akkor felveszik és megnyugtatják, minden jelzésére igyekszik reagálni a szülő, akiben megbízhat.
Aki ezt tapasztalhatta meg, az a felnőtt életben könnyebben bízik másokban, és hosszú, boldog, egészséges kapcsolatai lesznek. Az ilyen felnőtt magabiztos, és a kihívásoktól sem fél.
Ambivalens kötődés
Az ilyen gyerekek szülei egyszer ölelgetik, egyszer meg ellökik maguktól őket, vagyis következetlenek.
Ranschburg Jenő szerint az ilyen gyerekekből bizonytalan felnőttek válnak, akik önértékelési gondokkal küzdenek.
”Az ilyen ember felnőttkorában jobban kötődik a partneréhez, mint amennyire a partner kötődik hozzá. Mindig ő az, aki jobban szeret, megállás nélkül attól fél, hogy el fogják hagyni őt, amit általában ki is provokál, mert a mély érzései ellenére igen gyakran veszíti el ezeket az emberi kapcsolatokat.
Bizonytalan önértékelés, állandó kétségek kísérik az életét. Úgy érzi, hogy őt alulértékelik, ez az emberi kapcsolatait megrontja. Álmodik a sikereiért, de gyakran hiányzik az az energia belőle, hogy tegyen is a sikerek eléréséért. A szülőről úgy beszél egész életében, mint aki tolakodó és tisztességtelen. Rosszakat mond a szülőről akkor is, amikor már rég nem lakik velük. A visszautasítástól állandó félelem él benne, ugyanakkor folyton ki szeretne tárulkozni. Úton-útfélen is ki szeretné önteni a szívét. A szeparációtól, elhagyástól és a haláltól folyamatosan félnek és rettegnek.”
Elkerülő kötődés
Az ilyen gyerek azt tanulja meg a családban, hogy jobb, ha nem mutatja ki az érzéseit, hiszen amikor korábban kimutatta, akkor a szülő kiabált vele vagy türelmetlenné vált – ezért jobbnak látja, ha elfojtja magában az érzelmeit.
”Az ilyen emberek úgy élik le az életüket, hogy nem jó túl közel lenni másokhoz, 3 lépés távolságban kell lenni. Nem engedik meg maguknak, hogy feloldódjanak a partnerkapcsolatukban, de azt is gyűlölik, amikor a partner túl közel jön. Szeretnek egyedül dolgozni, belemenekülnek a magányos munkába. Rengeteg gyerekkori traumáról számolnak be, például fizikai bántalmazás, szülői alkoholizmus. Általában nem beszélnek saját magukról és nekik se beszéljen senki arról, hogy milyen volt az élete” – mondja a szakértő.
Dezorganizált kötődés
Azoknál a gyerekeknél alakul ki ez a fajta kötődés, akiket a szülő fizikailag vagy érzelmileg bánt vagy elhanyagol.
Szajli Claudia pszichológus a Családinetnek azt mondta, a korai kötődés nagyban meghatározza a későbbi felnőttkori kötődést, hiszen az lesz a gyermek belsővé tett működésmódja a kötődési személyek felé.
Ugyanakkor hozzáteszi, hogy tudatossággal és mentális munkával megváltoztatható, tehát egy bizonytalanul kötődő gyermekből felnőttként válhat biztonságos kötődésű pár egy kapcsolatban, ha dolgozik a saját fejlődésén.