Üzenet

„A bátorság” – írta később – „az, amikor akkor is helyesen cselekszel, ha mindenki más félrenéz.”–Harry S. TRuman, az Egyesült Államok -volt-elnöke

Kőváry Anett: Amikor megérted

Amikor már pontosan tudod, hogy a kávét hogyan szereted, amikor már finomnak találod a Chanel parfümödet,

amikor már nem azt veszed fel, ami jól áll, hanem azt, amiben jól érzed magad, amikor nem bánod, hogy a homok a hajadba ragad,

amikor nem a ráncaidat számolod, hanem az emlékeidet, amikor már nem akarod minden áron elmondani a véleményedet,

amikor már nem ragaszkodsz az igazadhoz, de annál jobban a mai naphoz,

amikor arcpír nélkül tudod azt mondani: tévedtem, amikor már ébresztőóra nélkül kelsz fel időben,

amikor lelkifurdalás nélkül tudsz nemet mondani, amikor nem félsz néha kicsit elrontani,

amikor már tudod, melyik a te frizurád, amikor már mered vörösre rúzsozni a szád,

amikor élvezni kezded a vörösbor zamatát, amikor a tükörképed visszakacsint rád,

amikor nyugodtan kiállsz magadért, amikor jobban érdekel a meddig, mint a miért,

amikor megcsináltatod az első hitelkártyádat, amikor már nem dühít, ha valaki megvárat,

amikor készen állsz rá, hogy kutyád legyen, amikor nem a felt, hanem a fentet látod a hegyen,

amikor el mered hagyni a reggeli ágyazást, amikor megpróbálod az otthoni gyantázást,

amikor megérted a barátság lényegét, amikor nem vágyod már a megszokás kényelmét,

amikor azt tudod mondani, sajnálom, amikor nem számít, hány gyertya van a tortádon,

amikor magad elé tudsz engedni másokat a sorban, amikor nem pánikolsz már, ha valami nem úgy van,

amikor inkább utazol, mint cipőt veszel, amikor vackok helyett egészségeset eszel,

amikor mersz és tudsz is lemondani, amikor higgadtan kezdesz mindent megoldani,

amikor már nem zavar, hogy hamisan énekelsz, amikor élvezed azt is, hogy bal lábbal kelsz,

amikor túl vagy pár elrontott fogadáson, amikor már nem kattogsz szakításon,

amikor elengeded a ragaszkodást, amikor nem gond tervezni valami mást,

amikor nem hajt már a forradalmár véred, amikor tudod, hogy csak akkor lesz, ha kéred,

amikor Pilinszky verseit már máshogy olvasod, amikor kicsit azért zavar, hogy lepattant a lakkod,

amikor nem félsz már a csoportos díjbeszedéstől, vagy az egyedül töltött estétől,

amikor eltévedni többé nem fáj, amikor elvarázsol a véletlen táj,

amikor majd’ negyvenévesen tanulsz meg kézen állni, amikor azt is elhiszed, hogy tudsz a vízen járni,

amikor nem szégyellsz valamit nem tudni, amikor nem akarsz többé okoskodni,

amikor mosolyogsz csak, ha valaki kinevet, amikor mindennél büszkébben mondod ki a neved,

amikor felvállalod minden mániádat, amikor tudod már, hogy hogy mondd el az imádat,

amikor lassan megérted az egész létezést, amikor már élével felfelé tárolod a kést,

amikor szelektíven gyűjtöd a szemetet, és nem rémiszt meg többé a szeretet,

amikor látod meghalni az anyádat, amikor hátrahagyod a szülői házat,

amikor tudod, hogy anyád már nem fog neked főzni, amikor tudod, hogy most bizony fel kell nőni,

amikor a gyerekkorod egy agyonnézett VHS-en hagyod, amikor időnként bekapja a magnó a szalagot,

amikor már nem fáj, hogy mindenki elhagyott, amikor a húsodban élsz meg minden pillanatot,

amikor többé nem sietsz már sehova, amikor megérzed, hogy lelassulni maga a csoda,

amikor felfogod, hogy többé nincs mitől félned,

akkor érted majd meg, hogy te magad vagy az élet.

„Ha valakivel türelmesen bánsz, kihozod belőle a benne rejlő jóságot!”

„Szüksége van az ember lelkének a jóra,a hitre,hogy a legrosszabb dolog is a végén jóra fordul.”

Czernay Hajna

„Vagyunk még néhányan, akik olyan világ”Vagyunk még néhányan, akik olyan világról álmodunk, amibe nem férnek bele azok, akik csak ártani tudnak.

Akik a saját harcaik helyett, másokkal csatáznak.

Akik küldetésüknek érzik, hogy önnön nagyságukat hirdessék, miközben földbe döngölnek bárkit, aki az útjukba kerül.

Vagyunk még néhányan, akiknek nem kenyere a hazudozás, a rosszindulat, a megalkuvás.

Akik nem mások hátán felkapaszkodva akarnak boldogulni, akiknek nem okoz kéjes kielégülést mások boldogtalansága.

Akik álmokról, tervekről, természeti szépségekről, az élet vitathatatlan értékeiről beszélgetünk.

Vagyunk még, akik ismerik a tisztelet, az elfogadás, a nyitottság fogalmát és vagyunk még, akik egy olyan világban szeretnénk élni, ahol a szabadság nem holmi ócska papírból kreált illúzió.

Vagyunk még, akik hisznek a szerelemben, a barátság erejében.

Akik tudjuk, hogy hegyeket mozgathatunk meg.

Akik nem félnek felvállalni az érzéseiket és jól tudják, hogy a sokszínűség tényleg gyönyörködtet.

Vagyunk még, akik élünk és élni hagyunk, akik segíteni és nem ártani akarunk.

Vagyunk még.

Ugye vagyunk még…??

Náray Tamás”ról

Aranyosi Ervin:

Egyéniség vagy!

Soha ne akarj a csorda után menni,

letaposott füvet, kényszerből legelni!

Járd a magad útját, s azt az élen éld át,

mutass világodnak, szeretetből példát!

Soha ne akarj hát, csak egy helyben ülni,

szeretetlenek közt, csendben elvegyülni,

ha nyugtalan szíved új vágyakra sarkall,

lehet, hogy csak érted ébred fel a hajnal!

Soha ne hajolj meg, ne törjön alázat,

ám nem érhet célba, ki ész nélkül lázad!

Figyelj az érzésre, ne rohanj a falnak,

mert az erősebbek könnyedén felfalnak!

Akkor jutsz a csúcsra, ha vágyad vezérel,

s ha képes vagy élni, vágyad erejével.

Ám sose kapaszkodj túl görcsösen bele,

mert attól késni fog vágyad jövetele.

Képzeld, hogy elindul, érezd azt, hogy látod!

így kezd teremteni a belső világod.

És ha megjelenik képzeleted vásznán,

sose gondold azt, hogy: “hinném, hogyha látnám”!

Hanem lásd valósnak, mintha kézbe vennéd,

s hidd el már a tiéd, ha nagyon szeretnéd,

majd engedd útjára, mint egy folyó folyjon,

s engedd, hogy a lelked reá hangolódjon.

Mikor együtt rezeg célod és a vágyad,

a teremtés módját végre megtaláltad!

Ám ne hidd, hogy vágyad, csak tárgyakat teremt,

akár érzelmeket, vagy eseményt jelent.

Tudd meg, a teremtés nem egy földi törvény,

a vágy a célodat húzza, mint az örvény,

és ha ezt megérted, nem mutogatsz másra,

mert te vagy egyedül életed kovácsa!

„Ne akarj mindenáron jó lenni, mert egyrészt nem fog sikerülni, másrészt nem fogják sem megbocsátani, sem megbecsülni. Elég, ha tisztességes vagy.”

Popper Péter

…csak kihasználnak, hülyének néznek, utólag még mindezekért téged okolnal (tipikus nárcisztikus vonás), aztán meg kidobnak a szemétre…Ne keseredj el, Isten valóban mindent lát, és az Igazságos Bíró „dolgozik”…KM.

Egy nap anyám elmesélte, hogy véletlenül belépett egy szobába, ahol néhány ismerős a háta mögött beszélt róla. Ők nem vették észre. Anyám csak elmosolyodott, lassan megrázta a fejét — és csendben elment.

Azt is mondta, hogy volt egy barátnője, aki pletykákat terjesztett róla. Anyám tudta, de soha nem szólt semmit. Nem veszekedett, nem magyarázkodott — csak csendben eltávolodott.

Azt is felidézte, hogy még a családban is voltak, akik elfordultak tőle, amikor végre kiállt magáért. Amikor abbahagyta, hogy óceánokat keljen át azokért, akik egy hidat sem akartak átlépni. És ismét elmosolyodott, megrázta a fejét — és továbbment.

Megkérdeztem tőle:

— Anya, hogy tudsz ilyen nyugodtan elmenni azok mellől, akik elárultak téged, miközben szeretetet színleltek?

Azt válaszolta:

— Minden alkalommal, amikor útkereszteződéshez érsz, el kell döntened, ki megy tovább veled. Az élet megmutatja, kit nem vihetsz magaddal tovább.

Anyám megtanított, hogy ne haragudjak azokra, akik elárultak. Menj el méltósággal, hajts fejet — és lépj tovább.

Mert minden alkalommal, amikor valaki elmegy, Isten mindig küld valakit, aki marad.

…aki nem akar maradni, annak ajtót nyitunk…KM.

Nem hiszek annak, aki örökségén ülve mondja meg, hogy mit tegyek…

Nem hiszek annak, aki a hátam mögött mást mond, mint amit a szemembe..

Nem hiszek annak, akinek mindent a segge alá adtak…

Nem hiszek annak, aki megszól vagy kigúnyol másokat…

Annak hiszek, aki átélte azt, amiről beszél…

Annak hiszek, aki tudja, milyen ott lent és tudta, hogy van felfelé…

Annak hiszek, aki tudja, milyen a teljes sötétség,

mégis látta a fényt…

Annak hiszek, aki volt már szegény és adott a kevésből..

Annak hiszek, akit becsaptak és mer hinni…

Annak hiszek, akit megaláztak és még tud bízni…

Annak hiszek, akinek nem fáj egyedül lenni…

Annak hiszek, akit elhagytak, mégis tud szeretni…

… annak elhiszem …

–Orbán Kata

„A tömeg vak. A gond csak az, ha valaki mégis lát a tömegben: elítélik, majd megfeszítik. A tömeg szemében a legnagyobb bűn, ha valaki magára ébred. A megvilágosodott ember meg fogja zavarni a békés álmot, megpróbál felébreszteni. Elkezdi lebontani benned a babonákat, harcol a téged fogva tartó ideológiákkal, melyeknek köszönhetően mély álomban élsz. A hitvilágot, amitől eddig nem láttál tisztán, elkezdi bontani; harcol benned minden olyan vallási, társadalmi és politikai dogmával, amelynek a célja, hogy pont olyan maradj, amilyen vagy, mert így könnyebben tudnak kizsákmányolni és rabszolgává tenni. A megvilágosodás mindenki számára lehetséges, de a tömeg akadályozza. Csak páran vannak olyan bátrak, olyan merészek, hogy egyedül nekivágnak az ismeretlenbe vezető ösvénynek.”

Osho

„Ez a tevékenység: a lehullottat visszaemelni, az elvesztettet megtalálni, a bemocskolódottat megtisztítani, az elhomályosultat kifényesíteni, az összetörtet ismét egybeépíteni, a fellázadtat megtéríteni és megbékíteni. Egyszóval: megváltani. Az emberi tevékenység értelme, hogy a világot át kell emelni a szellemi világba, vagyis arannyá kell változtatni.”

Hamvas Béla

„Akit megaláznak és bántanak, nem ér rá önismerettel foglalkozni.

Ha mások bántanak, nem marad erőm a saját benső háborúm megvívásához. Védekezni kezdek, és ez rengeteg energiámat emészti föl.

Bizony ez fontos tapasztalat, mert manapság mindenkit bántanak. Ha a gyereknek azt mondod, buta, kezdi nem érteni a leckét, ha azt mondod gyáva, félni kezd.

Akit megaláznak és bántanak, nem ér rá önismerettel foglalkozni, nem tud a saját bírája lenni, mert belekeveredik az áldozat szerepében, és ha gyűlölik visszagyűlöl. Ez sajnos egy ördögi kör, amit a gyűlölet és a rosszindulat szül, mert az önvédelemtől kezd az ember olyanná válni, mint akinek a gyűlölködő látja őt.

Nagy erő kell lesodorni magunkról a rossz erőket, és eljutni odáig, hogy a bírálatot és az elismerést csakis legbensőbb Valónktól fogadjuk el.

Növekedni csakis a szeretet erőterében lehet.

A szeretet az élet vizsgáin mindig jobb jegyet ad nekünk, mint amit megérdemlünk.”

Müller Péter

„Igyekezz jót tenni, mást is felemelni,

arcodon mosollyal könnyebben fog menni!

Ne törődj a rosszal, csupán tedd a dolgod,

hadd legyen minden lény körülötted boldog!

Mert ez a gazdagság! Szeretetnek hívják,

kár, hogy iskolákban sehol nem tanítják.

Ám te többet tehetsz, mosolyod add tovább,

terjeszd a világban szerte ezt a csodát! „

/Aranyosi Ervin: Szeretet-gazdagság/

Világítsd, melegítsd a Szíveket, hogy a Szeretet fénye, tüze járja át e világot.

Màr nem érdekel,ki az ki keres,kinek vagyok fontos

Màr nem érdekel az sem,mit gondolnak rólam,

Nézd ott az a bóhoc,az a szerencsétlen

Màr nem fàj a magàny,vagy a szeretet hiàny,

Ki szàmomra fontos, keresem,rà írok szeretem,

Màr nem érdekel,ki mit mond vagy gondol,

Kinek fontos vagyok megkeres,

Nekem mindig lesz ha több nem is egy két hosszú percem,

Mit tudok megteszem,megadom,

Mi màr nem megy,nem erőltetem,

Màr mindegy,màr nem érdekel. Ferenc Hajas

„Sok az irigy, rosszindulatú ember.
Ha szegény vagy, lenéznek,
ha gazdag, megvetnek;
ha sikertelen vagy, gúnyolnak,
ha sikeres, utálnak;
ha kövér vagy, letolnak,
ha vékony, megszólnak.
Semmi sem elég jó nekik.
Ne törődj velük, mert magukkal rántanak a keserű okoskodás mocsarába. Ne törődj velük, mert sosem tudod elnyerni az elismerésüket; az irigység olyan szemellenző, melyet az emberhez forraszt az idő.
Ne törődj velük, tedd, ami a szívedből fakad.
Az igaz ember számára, önmagán kívül nincs más mérce.” – A.J.Christian

„Szerinted Isten arra kérne, hogy tegyél meg valamit, és aztán nem adná meg a képességet, hogy meg tudd tenni? Szerinted Ő téged választana, és ne adna meg mindent, ami ahhoz kell, hogy győzedelmes életet élj, akadályokat leküzdj ? Mi volt Mózes problémája? Rossz történetet mondott. Azt mondogatta magának, „Alkalmatlan vagyok, hátrányban vagyok, vannak ezek a korlátaim. ” A történet, amiben hiszel, az a történet, ami meg fog történni. Ha Isten kér tőled valamit, hogy tedd meg, Ő a képességet is megadja hozzá. Ő tesz alkalmassá. Ne önmagadban bízz, ne a saját képességeidre tekints!”

…ha megalkotott, elhívott-képessé is tesz. Csak TEDD…KM.

…hát na! Lehet, hogy jobban is teszik?!

Ne várd, azt hogy azok, akik bántottak eljöjjenek és bocsánatot kérjenek tőled.

Ha tudnának a bűntudatról, egyáltalán nem történt volna meg.

Csak te tudod, hogy éreztél, és jogod van saját érzéseidhez.

Egy dolgban biztosíthatlak, aki így bánik veled, soha nem fog felemelni, ha elesel.

A lényeg: ne fuss egy kígyó után, ami megharapott, hogy megkérdezd, miért és miért.

Fogadd el, tanulj, gyógyulj, és engedd el a kígyót. „

–Ronin Rey-

…hát légy gazgad és kortalan…KM.

„Az isteni kinyilatkoztatás néha csak annyit jelent, hogy ráhangolod az agyadat arra, amit a szíveddel már úgyis tudsz.”

AdamEon

„Bizony ezen a világon sok a csalán és a gyom. De láthatod azért: pillangók is vannak. Fehérek, sárgák, mindenféle színűek. Mert van jóság is az emberekben, s a sok kicsi pillangó sok kicsi jótett hírét hordozza.” Wass Albert

„Az igazság az, amit akkor is ki kell mondania az embernek, ha megkövezik érte.”

GEORGE BERNARD SHAW

…akkor is, ha megtagadják, elárulják, száműzik…KM.

„A sas nem vitatkozik a kígyókkal.

Nem azért, mert nem tudna.

Hanem mert nem akarja.

Lemenni az ő szintjükre időpazarlás.

Miért magyaráznád a repülésed annak, aki sosem emelkedett fel?

A kígyó nem tudja, mi az a repülés.

Soha nem látta a világot fentről.

Csak kúszni, rosszat beszélni és mérget szórni tud.

Amíg te repülsz, ő mászik.

Kritizál. Támad.

Nem azért, mert többet tudna,

hanem mert nem bírja elviselni, hogy fent vagy.

Vannak emberek, akik pontosan ilyenek.

Nem bírják elviselni, ha jól vagy.

Nem azért, mert bántottad őket,

hanem mert a te repülésed emlékezteti őket arra, hogy ők sosem szálltak fel.

Ők kritizálnak. Hazudnak. Támadnak.

De nem az igazságot keresik…

hanem le akarnak húzni a szintjükre.

Te nem ezért születtél.

Nem azért, hogy magyarázkodj azoknak, akik nem akarnak megérteni.

Ne pazarold az időd azokra, akik csak a bukásodat akarják látni.

Hallgass.

Ne törődj velük.

És repülj tovább.

Mert ha megállsz…

pont ezt akarják.

Nem azért vagy itt, hogy tetssz nekik.

Azért vagy itt, hogy repülj, mint a sas, aki vagy.

„Az életben előre kell haladni. Csak olyan dolgokra fordíts energiát, amik előrébb visznek, nem pedig hátráltatnak. Olyan érzelmeknek engedj utat, melyek felrepítenek, nem pedig lehúznak. És olyan emberekhez ragaszkodj, akik teljes bizonyossággal tudják, hogy az életed részei akarnak lenni.”

(Ismeretlen szerző)

Wass Albert: Szabadság

„Azt jelenti, hogy jogod van az élethez, éppen úgy, mint a pillangónak, vagy a madárnak, vagy a vaddisznónak. De semmivel sem több, mint ezeknek. Vagyis jogod van a magányhoz, az élelemhez, amit megszerzel magadnak fáradozás árán, a napsütéshez, az esőhöz és ahhoz, hogy dideregj a hóban, ha nincs meleg ruhád. Jogod van szabadon gondolkodni a világ dolgai fölött, szép és csúnya, jó és rossz között választani. Jogod van bátornak lenni és őszintének. Becsületesnek, igaznak. Jogod van békességben élni és nyugalmasan várni a naplementét. Jogod van elnyomni magadban gonosz indulataidat és jogod van a tökéletesedés útját keresni, mely Istenhez vezet. Ez a szabadság. A többi, amit ezzel a fedőnévvel cég jelezve annyiszor tűztek zászlóikra emberi megmozdulások, csupán valamely embercsoport önzését, izgágaságát, vagy uralmi vágyát képviseli egy másik embercsoport rovására. Az igazi, természetes szabadságtól irtózik minden közösség, mivel az felszabadítja az egyént és ezáltal megszünteti a közösséget. Nem az a szabadság, hogy úgy élhetsz, mint egy diktátor és kedved szerint érvényesítheted a benned felgyülemlett gyűlöletet. Szabadság az, hogy nincs diktátor fölötted más, csak a Teremtő Rend. És, hogy a gyűlölet ellen megvédelmezheted magad a szeretettel.”

A nyáj leginkább a másként gondolkodókat gyűlöli; nem annyira magàt a véleményt, hanem az önàllòan gondolkodàs merészségèt, amit ők nem tudnak megtenni.

Arthur Schopenhauer

NEM MENTEK EL. CSAK MÁR NEM JÖNNEK. .S ez bizony minden egyháznál így van…BESZÉLGETNI KELL…

Sokáig egyszerűnek tűnt a képlet. Volt, aki az egyházhoz tartozott, és volt, aki nem.

Aki egyháztag volt, annak az egyház valamilyen módon része volt az életének. Megkeresztelték, konfirmált, templomba járt, úrvacsorázott, egyházfenntartást fizetett, gyermekeit is ebben a közösségben nevelte. Persze régen sem volt mindenki minden vasárnap templomban, és a népegyház soha nem jelentett százszázalékos gyülekezeti aktivitást.

De azért nagyjából tudtuk, mit jelent az, hogy valaki REFORMÁTUS. Ma már korántsem ilyen egyszerű.

Mert létrejött – vagy talán inkább láthatóvá vált – egy különös köztes állapot: VALAKI AZ EGYHÁZHOZ TARTOZIK, MIKÖZBEN TÁVOLSÁGOT TART AZ EGYHÁZTÓL.

Erre használja a vallásszociológia a „távolságtartó egyháztagság” kifejezést. Első hallásra majdnem ellentmondás. Hogyan lehet egyszerre tartozni valahová és távol maradni tőle?

Pedig körülöttünk tömegek élnek pontosan így.

Reformátusnak mondják magukat. Meg vannak keresztelve. Konfirmáltak. Talán fizetik az egyházfenntartói járulékot is. Karácsonykor esetleg eljönnek. Gyermeküket szeretnék megkereszteltetni. Egyházi esküvőt szeretnének. Ha meghal valaki a családban, természetes számukra az egyházi temetés.

És ha megkérdeznénk:

– Ön református?

sokan gondolkodás nélkül azt mondanák:

– Igen.

Ha viszont azt kérdeznénk:

– Mikor volt utoljára istentiszteleten?

egészen más válaszokat kapnánk.

És éppen EBBEN A KÉT VÁLASZBAN VAN BENNE A MAI NÉPEGYHÁZ EGYIK LEGNAGYOBB VÁLTOZÁSA.

AZ EGYHÁZTAG ÉS A GYÜLEKEZETI TAG MÁR NEM FELTÉTLENÜL UGYANAZ

Ezért csalóka minden egyházi statisztika.

Van egy számunk arról, hány református él egy településen. Van egy másik arról, hány egyháztagot tartunk nyilván. Van egy harmadik arról, hányan fizetnek egyházfenntartói járulékot. És van egy negyedik, amelyet vasárnap délelőtt szabad szemmel is meg lehet számolni.

CSAKHOGY EZ A NÉGY SZÁM EGYRE KEVÉSBÉ UGYANAZ.

Nem feltétlenül azért, mert az emberek tömegesen kijelentették: „Nem akarok többé az egyházhoz tartozni.”

Sokkal érdekesebb dolog történt.

Megváltozott annak a jelentése, hogy „HOZZÁTARTOZOM”.

Régebben a tartozás erősebben feltételezte a részvételt. Ma már sok ember számára a kettő különvált.

TARTOZOM HOZZÁ – DE NEM VESZEK RÉSZT BENNE.

ÉS EZ NEM FELTÉTLENÜL KÉPMUTATÁS

Ezt fontos megérteni.

Könnyű volna legyinteni: „Persze. Amikor keresztelni kell, akkor kell az egyház.”

Vagy: „Templomba nem jár, de reformátusnak mondja magát.”

Csakhogy ezzel nem magyaráztunk meg semmit.

Mert az emberi identitás nemcsak abból áll, amit hetente gyakorlunk.

Van családi identitás. Van kulturális identitás. Van történelmi emlékezet. Van egy településhez, templomhoz, temetőhöz, sőt – Nagysolymoson azt is megtanultam -, haranghoz kötődő otthonosság.

Valaki évtizedek óta külföldön él, mégis azt mondja: „OTTHON”.

Pedig évente egyszer jár haza.

Miért volna elképzelhetetlen ugyanez az egyházi kötődésben?

Az ember lehet távol attól, amit még mindig a magáénak érez.

Talán ezért változott maga az elnevezés is.

Előbb „távolságtartó egyháztagról” beszéltek, később megjelent a „félig távolságtartó”, majd még különösebb kifejezés: „TÁVOLSÁGTARTÓ HŰSÉGES”.

Micsoda két szó egymás mellett!

TÁVOLSÁGTARTÓ – ÉS HŰSÉGES.

Pedig talán éppen ez írja le legjobban azt az embert, akit a hagyományos egyházi kategóriáinkkal már nehezen tudunk hová tenni.

NEM BELÜL. NEM KÍVÜL.

Talán ez a legérdekesebb.

Mi még mindig szeretünk világos határokban gondolkodni.

Egyháztag – nem egyháztag.

Hívő – hitetlen.

Templomba járó – templomba nem járó.

Aktív – passzív.

Bent – kint.

CSAKHOGY AZ ÉLET KÖZBEN TELE LETT ÁTMENETEKKEL.

Van, aki havonta egyszer jön. Van, aki évente háromszor. Van, aki tíz éve nem volt istentiszteleten, de eszébe sem jutna kilépni az egyházból. Van, aki nem fizet egyházfenntartást, de a templom felújítására adományoz. Van, aki semmilyen gyülekezeti alkalmon nem vesz részt, mégis fontosnak tartja, hogy gyermeke konfirmáljon. Van, aki teológiailag alig tud valamit megfogalmazni, mégis mélyen megérinti a harangszó. És van, aki talán maga sem tudná pontosan megmondani, mi köti még az egyházhoz.

Csak azt tudja: NEM AKARJA, HOGY NE KÖSSE SEMMI.

Ez már nem a régi értelemben vett gyülekezeti tagság. De nem is egyháztalanság. Valami a kettő között.

TALÁN EZÉRT TÉVES AZT MONDANI, HOGY „ELMENTEK”

Mert az „elment” szó lezárt történetet feltételez.

Volt itt. Már nincs itt. Valaha hozzánk tartozott. Most már nem tartozik.

Csakhogy sok ember története nem ilyen.

Ők nem szakítottak az egyházzal.

EGYSZERŰEN LAZÁBBRA ENGEDTÉK A KÖTELÉKET.

Annyira, hogy mi már alig látjuk. De ők még érzik.

És ezért van az a furcsa helyzet, hogy miközben templomainkban egyre több az üres pad, az egyházi kötődés ennél lassabban tűnik el.

AZ ÜRES PAD ÉS AZ ELVESZETT EGYHÁZTAG NEM UGYANAZ.

Ez talán az egyik legfontosabb különbség, amelyet meg kellene értenünk.

Mert ha csak a vasárnapi jelenlétből indulunk ki, azt mondjuk: ELFOGYTUNK.

Ha csak a névjegyzéket nézzük, azt mondjuk: MÉG SOKAN VAGYUNK.

És furcsa módon mindkettő igaz lehet.

A NÉPEGYHÁZ TALÁN NEM ELTŰNIK. HANEM ÁTALAKUL.

Legalábbis egyelőre.

Lehet, hogy nem az történik egyik napról a másikra, hogy emberek tömegei hátat fordítanak az egyháznak. Hanem valami sokkal csendesebb.

Az egyház egyre kevésbé lesz ÉLETTÉR, és egyre inkább HÁTTÉR.

Ott van. Fontos. Jó, hogy van. Hozzám tartozik.

De nem szervezi a hétköznapjaimat. Nem határozza meg a vasárnapomat. Nem feltétlenül alakítja a döntéseimet. Nem közösség, amelyben rendszeresen jelen vagyok, hanem valami, amelyhez tudom, hogy tartozom.

AZ EGYHÁZ A FŐSZEREPLŐBŐL HÁTTÉRKÉPPÉ VÁLIK.

Nem törölték le. Csak már ritkán nyitják meg.

És talán ezért a legpontosabb mondat nem az, hogy: „Az emberek elhagyták az egyházat.”

Hanem valami sokkal nyugtalanítóbb:

AZ EMBEREK JELENTŐS RÉSZE ÚGY TANULT MEG AZ EGYHÁZHOZ TARTOZNI, HOGY KÖZBEN NINCS SZÜKSÉGE ARRA, HOGY JELEN LEGYEN BENNE.

Ez egészen más helyzet. És egészen más kérdéseket vet fel.

Mert lehet, hogy nem mentek el.

CSAK MÁR NEM JÖNNEK.

TLL

…Fel kell tárni az okokat, együtt, beszélgetve. KM…

AZ IGAZI MESTER

– Tömören, egyszerűen, érthetően beszél és gondolkodik.

– Soha nem kelt félelmet, bűntudatot, de nem is lelkesí­t alaptalanul.

– „Szakmailag” felkészült, felelősség tudattal végzi feladatát.

– Taní­tványit nem utasí­tgatja, nem szabja meg, hogy mit csinálhatnak és mit nem. Elmondja véleményét, tanácsot ad, de nem akarja minden áron megmenteni azt, aki még szenvedni akar. Nem sértődik meg, ha nem fogadják el a tanácsát.

– Taní­tványait önálló gondolkodásra és cselekvésre taní­tja.

– Akkor segí­t és taní­t, ha kérik, nem rohanja le embertársait természetfeletti képességeivel és tudásával.

– Tartózkodik minden hatalmi drámától.

– Megvan a saját irányvonala, de tiszteletben tartja mások felfogását, és nem becsmérli azt.

– Jó humorérzéke van.

– Kiegyensúlyozott.

– Elismeri, hogy ő is ember, neki is vannak hibái és tévedhet. Ha nem tud válaszolni egy kérdésre, bevallja.

– Nem tekinti magát Mihály arkangyal, Jézus Krisztus vagy Mária Magdolna reinkarnációjának.

– Nem köti magához taní­tványait, hallgatóit. Igyekszik olyan módszereket átadni, amit nélküle is biztonságosan lehet alkalmazni.

– Tudata, lelke és teste egészséges (a test átmenetileg lehet gyenge, a lélek kerülhet válságba, de ez nem azonos a pszichés zavarokkal).

– Szeme és arca tiszta, sugárzó.

– Szexuális vonz erejét nem az ezotéria oktatása közben veti be.

– Nem hirdet olyat, amit soha nem tapasztalt meg.

– Nem utasí­tja el a földi életet, az élet földi pólusát, hanem igyekszik egyensúlyba hozni magában az eget és a földet.

– Nem hirdeti, hogy aki ezoterikus gondolkodású, annak kötelező szegénynek lennie.

– Nem dobálózik divatos szlogenekkel, mint: „A haláltól nincs mit félni”, „Engedd már el, miért ragaszkodsz még mindig hozzá?”, „Nézz tükörbe, csak te vagy a hibás!”

– A szeretetről nem előadást tart, hanem folyamatosan, egész lényével mutat ebben példát.

– Nem hirdeti, hogy bárki, bármit meg tud tanulni, és bárki bármit meg tud gyógyí­tani, ha elvégzi az ő tanfolyamát.

– Nem csinál showműsort az ezotériából, és tartózkodik az ezoterikus materializmustól.

– Ha valamit taní­t, átad, mindig felhí­vja a figyelmet a visszaélési lehetőségekre és az alapvető erkölcsi normákra.

– Ha valakit erkölcsileg, vagy tudatilag nem tart eléggé érettnek ahhoz, hogy nála tanulhasson, akkor nem fogadja el taní­tványnak. (Fontosabb taní­tásokhoz feltételeket szab.)

– Szavai és cselekedetei összhangban vannak, azaz azt éli, amit taní­t.

– Egész életével példát mutat lelki tisztaságból, gerincességből, emberségből, szeretetből, szellemi emelkedésből, azaz azt éli, amit taní­t.

Ha esetleg valaki nem tudja, milyen egy tiszta, szellemileg emelkedett ember arca, az nézze meg olyan nagy mesterek képét, mint például: Sri Juktesvar, Paramahansza Jogananda, a Himalája Szentje, Rabindranath Tagore, Babadzsi, Sri Ramana Maharshi, Anandadzsi Ma. Természetesen ilyen arcokkal nem fogunk könnyen találkozni, de némi összehasonlí­tási alapot adnak.

A másik fontos jel: ha a kereső egy kicsit is érzékeny, mélyen meg fogja érinteni, ha egy szellemileg emelkedett taní­tóval találkozik. Egy ilyen ember jelenlétében leghamarabb azt érezzük, hogy porszemek vagyunk az ő szellemiségéhez, szeretetéhez, erkölcsi tisztaságához és emberségéhez képest. Ehhez meg sem kell szólalnia, mert sugárzik belőle. Egészséges esetben a kereső ilyenkor azt érzi és gondolja: „Vajon mit kell tennem, hogy én is ilyen tiszta, szeretetteljes és szellemileg emelkedett ember legyek?”

Ha ezeket az ismérveket szem előtt tartjuk, megbí­zhatóbban találunk olyan taní­tót, aki valóban segí­teni tud bennünket a szellemi fejlődésben.

forrás:/spiritualis-tanitasok.hu/

Árulás!

Ha a nyílvessző jelképezi az árulást,akkor a szív közepét eltaláló nyilat csakis az lőhette ki, aki a legközelebb áll hozzánk.

Máskülönben nem sebez meg annyira,hogy megrendüljön a bizalmunk.

Számunkra kevésbé fontos emberek nem tudnak maradandót sebezni.

Harcos

https://www.facebook.com/reel/476553462843054

Mindig van jogod választani.

Nincs semmi rossz abban, ha nem veszel részt olyan helyzetekben, amelyekben nem érzed jól magad.

Ez nem gyávaság, hanem szabadság, önmagad tisztelete és a belső béke felvállalása.

#önismeret#szabadság#bátorság#önszeretet#belsőbéke

„Apám soha nem mondta, hogy „szeretlek”.

De minden reggel, mielőtt munkába indult, ellenőrizte, hogy az ablakom jól be van-e zárva.

Korán kelt, kezében az uzsonnás doboz, és egy pohár tejet hagyott az asztalon.

Nem ébresztett fel búcsúzni, de hallottam a halk lépteit.

Nem kérdezte gyakran, hogyan megy az iskola, de mindig gondoskodott arról, hogy időben új füzeteim legyenek.

Soha nem mondta, hogy büszke rám, de láttam a mosolyát, amikor átvettem egy oklevelet.

Gyerekként azt hittem, ez nem szeretet.

Ma már tudom, hogy a szeretet nem mindig szavakban van, hanem apró gesztusokban, fáradt kezekben, csendes lépésekben.

Vannak szeretetek, amelyeket nem hallani, de érezni lehet — minden sarokban, otthon. „

„Az őszinte emberek menedékek: tudod, hogy amit mondanak, azt úgy is gondolják; tudod, hogy nem fognak a hátad mögött mást mondani; és tudod, hogy azt is megmondják, ha úgy gondolják, hogy valamit rosszul csináltál – emiatt pedig a dicséretükről sem fogod azt gondolni, hogy puszta hízelgés.”

SAM HARRIS

„Nem az a boldog, akit a tömeg annak nevez, akihez özönlik a pénz, hanem az, aki minden javát a lelkében hordozza, szálegyenesen kimagaslik, eltapossa a bizonytalanságot, senkivel sem cserélne sorsot, embernek egyedül emberi oldalát értékeli.”

SENECA

https://www.facebook.com/reel/1405130254906107

„Csak aki önként jön, az tartozik hozzád.

Semmiféle befolyás (rábeszélés, ígéret, fenyegetés, csábítás, lelki ráhatás) nem helyes.

Így jön létre az igazi közösség, ahová úgy tartozik mindenki, hogy megőrzi a saját egyéniségét.

Aki nem ide tartozik az menjen el.”

„Ha nem tudsz szeretni – mondja Nietzsche – menjél tovább.”

Müller Péter

„A legmélyebb mélység legalsó pontján

vehetsz lendületet a legmagasabb Cél felé.”

Szepes Mária

„Ha valamiről ismered az Igazságot, nem mondhatsz róla mást csak azért, mert a többi ember nem hinne neked.”

(Namaste ॐ)

„Mert vétkesek közt cinkos, aki néma!”

Babits Mihály

Napi fogódzó – Áldás a hétre…

Áldjon meg az Úr ezen a héten minden utadon, adjon erőt, amikor elfáradsz, békét, amikor nyugtalan vagy, türelmet, amikor várnod kell,

és reményt, amikor nem látod, hogyan tovább.

Áldja meg a munkádat, hogy örömöd legyen abban, amit végzel, és áldja meg otthonodat, hogy mindig legyen benne szeretet, megértés és hely a megbocsátásnak. Őrizze azokat, akiket szeretsz, és kísérje gyermekeidet, családodat, barátaidat és mindazokat, akiket ezen a héten különösen is a szívedben hordozol…

Az Úr áldja meg a hét minden napját, minden találkozásodat, minden munkádat és minden lépésedet, és amit nem tudsz megoldani, bízd Rá, és amin nem tudsz változtatni, tedd a kezébe, és amit pedig megtehetsz, tedd szeretettel…

Székelyudvarhelyi Szent Miklós Plébánia.

” Nem akkor vagy alázatos, ha térdre hullsz és megalázkodsz, hanem akkor, ha bátran kiállsz a rád bízott ügyért.

És akkor szolgálsz, ha nem szolga vagy, hanem király.

És önzetlen akkor vagy, hogyha mindenedet odaadod, de nem tűröd, hogy kizsákmányoljanak.

És akkor vagy szerény, ha nem a tetted jutalmával, hanem magával a tetted örömével törődsz. „

Müller Péter

„Az igazak koldusok maradnak, mert csak a hazugságot lehet eladni aranyért az embereknek…”

– Tormay Cécile –