A család szíve, az otthon melege. Kedves Szülők, Gyermekek! A Mátészalkai Rendőrkapitányság Bűnmegelőzés Angyalai Csoportja idén is meghirdeti már hagyományossá vált év végi rajzpályázatát. Sok szeretettel várjuk a mellékelt plakáton található feltételekkel a rajzokat 2024. december 10-ig a kapitányságra. BACS

Karácsony előtt….

A fogalmazás

A tanítónő Bence szüleit várta fogadóórára. A házaspár nemrég elvált, és a tanítónő most a kisfiuk romló teljesítményéről és rossz magatartásáról akart velük beszélni.

Bence, aki egy szem gyerek volt, korábban vidám, együttműködő, jól tanuló kisfiú volt.

Bence anyukája belépett a terembe és leült a katedra melletti székre. Pár perccel később megjött az apuka. Meglepett, zavart pillantást váltottak, majd úgy tettek, mintha a másik ott sem lenne.

A tanítónő kereste a szavakat, hogy megértesse velük, mit tettek a kisfiukkal. De nem találta a megfelelő kifejezéseket. Végül odavezette a szülőket a gyerek padjához:

– Nézzék!

A padban összegyűrt, könnyáztatta papírlap feküdt: egy iskolai fogalmazás. A ráírt szöveg mindkét oldalt betöltötte: de nem a megadott téma kifejtése volt, hanem egyetlen mondat ismétlődött százszor meg százszor.

A tanárnő csendben kisimította a lapot és átadta Bence anyukájának. Ő elolvasta, majd szó nélkül továbbadta a férjének.

A férfi felvonta a szemöldökét. Aztán ellágyult az arca. Örökkévalóságnak tűnő ideig nézte az összegyűrődött szavakat.

Végül gondosan összehajtogatta a papírt, elrakta a zsebébe, és kinyújtotta kezét a felesége felé.

Ő letörölte a könnyeit és elmosolyodott. A férfi felsegítette rá a kabátot és együtt távoztak.

A papíron ezek a szavak álltak…,sokszor, egymás után:

„Anya, apa, szeretlek titeket…Anya, apa, szeretlek titeket…Anya, apa, szeretlek titeket…”

Forrás: Üzenetben érkezett

https://fb.watch/vTWxV-eoqY/– 7 dolog, amit a pároknak naponta csinálniuk kellene

https://fb.watch/vRqQKRtZQj/– A tiszta, örömteli, gyermeki Szeretet

Szombatonként d.e. 9 órától Bérmálkozásra, 10 órától Elsőáldozásra felkészítő hittanórát tart István atya a Közösségi házban.

December 1-én vasárnap a Szentmisén meggyújtjuk az I. Adventi gyertyát az Adventi Koszorún.

Az már csak 3 hét! Elkészíthetitek a Családotok Adventi koszorúját együtt, a Közösségi házban.

Karitász Mátészalka

november 30-december 15. : „Egymillió csillag a szegényekért”–tartós élelmiszergyűjtés a templomokban és az iskolákban Mátészalkán.

Tanítsd magyarul gyermekedet…

MINDEN SZÜLŐ OLVASSA VÉGIG

„Dicsérd meg gyermeked, legyél büszke rája,

mert mikor így teszel, az őt inspirálja!

Nagyon fontos neki, ha te hiszel benne,

nélküled elárvult és hitetlen lenne!

Bátorítsd, adj erőt, légy a hátterében,

tudja, számíthat rád, mikor megkér szépen!

Ne korhold, ne bántsd meg érzékeny szép lelkét,

bosszúsággal sose vond el a figyelmét.

Mutass neki példát, legyél példaképe,

s figyeld, hogy utána a nyomodba lép-e?

Pátyolgasd az álmát, hadd váltsa valóra,

s ne az álmaidról szóljon minden óra!

Ne teneked kelljen szépen megfelelni,

engedd őt a saját ösvényére lelni!

Nem arra született, hogy helyetted éljen,

hanem, hogy egy saját világot reméljen!

Tedd hát jó szülőként azt, ami a dolgod,

engedd, hogy hadd legyen felhőtlen és boldog!

Szeretetet adj hát, s engedd, hogy vezesse,

hagyd, hogy saját útját szabadon keresse!

Nem azért született, mert adósod neked,

s nem a tulajdonod a saját gyermeked!

Azért jött, hogy saját életét megélje,

boldogságát, jussát elvárja, remélje!

A te dolgod inkább, hogy megtanítsd a jóra:

emberiességre, támogató szóra!

Tudjon felelősen magáért kiállni,

mutasd meg, amit tudsz, hogyan kell csinálni!

Sose kösd rabláncra büszkén szálló lelkét,

légy a fényszórója, irányítsd figyelmét!

Tanulj te is vele, néha tanulj tőle,

s engedd hadd szaladjon időnként előre.

Vigyázz, ne add tovább szüleid hibáit,

ami neked is fájt, neki sem hiányzik.

Keress jobb megoldást, válasz könnyebb utat,

olyat, melyet szíved szeretettel mutat.”

(Aranyosi Ervin)

JANIKOVSZKY ÉVA – ŐK MA GYEREKEK

Ha ma kihagyod az esti mesét, holnap már lehet,

hogy nem is kéri a lányod vagy a fiad.

Ha ma nem ülsz oda vele a társasjáték mellé,

előfordulhat, hogy a jövő héten már késő lesz.

Ők ma gyerekek, s nem pótolhatod

az önfeledt legózást, babázást úgy öt év múlva,

amikor már kevésbé szorítanak

megélhetési gondok, amikor már

nem kell új szőnyeg, vagy függöny az ablakra.

Ha most kihagyod az együttlét meghitt perceit,

évek múltán talán már

a meghitt beszélgetéseket sem igénylik.

Ha most nem sétálsz velük kézen fogva,

akkor pár év múlva végleg elengedik a kezed,

és a kapaszkodó nélkül elsodródhatnak.

Visszahozhatatlanok és megismételhetetlenek

a gyermekkor napjai, hetei, hónapjai.

Téglák ezek, amelyekből és amelyekre

a felnőtt élet felépül.

Ha sok tégla hiányzik, labilis lesz az építmény.

Párkapcsolatok…

Akkor kellünk majd, amikor ő már nem kell nekünk. Amikor már lemondtunk róla, és emberfeletti erőt megmozgatva, de végre felemelkedtünk életünk legnagyobb pofára eséséből.

Akkor kellünk majd, amikor a köd oszladozni kezd, s az élet újra pezsegni kezd körülöttünk.

Akkor kellünk majd, amikor ismét tündöklünk, és már eszünkbe se jutnak az olyan botrányos alakok, akiknek a szerelem csak játék az esőben, és sáros cipővel sétáltak végig a mellkasunkon.

Akkor kellünk majd, amikor ismét két tűsarokkal állunk a földön. Üresen és szenvtelenül tekintve rá.

Akkor kellünk majd, mikor egy sármos mosolyra szemünk se rebben, amikor már nem hiszünk a mesékben, amikor egy sziánál többet kell mondania, hogy őt nézzük, és ne az esti műsort a tévében…

Akkor kellünk majd, amikor magunkra találtunk. Amikor elengedtük a meg akarlak szerezni görcsöt, és már csak azzal foglalkozunk, aki minket akar megszerezni, akit mi akarunk.

Akkor kellünk majd, amikor már minden idea ledőlt előttünk. Amikor ő, akit egyszer mindennél jobban akartunk, már ha utánunk dobnák se kellene nekünk.

Akkor kellünk majd neki… de akkor mocskosul.

Mert aki mindig elérhető, az unalmas, aki feltétel nélkül szeret, az unalmas, Minden ami igaz, őszinte, minden amiben nincs játék, taktika és hátsó szándék, minden pillanat, amikor lehull a maszk, az unalmas.

Mondd neki, hogy szeretlek és elmenekül, mondd neki, hogy soha többé nem akarod látni, és csak idő kérdése, és az ajtódban fog állni…Mert van, akinek mindig csak akkor vagy érdekes, amikor nem lehetsz az övé. Amikor nem vagy…”unalmas”.

Manna OWell

„A feleségem megbetegedett. Állandóan ideges volt a munka miatt, a személyes életében összegyűlt feszültségek miatt, és a gyerekek körüli problémák miatt. Lefogyott 15 kilót és 35 évesen mindössze 45 kilót nyomott. Csont sovány volt és állandóan csak sírt. Egyáltalán nem úgy nézett ki, mint egy boldog nő. A fejfájás gyakran kínozta, gond volt a szívével és gyakran idegbecsípődés gyötörte a derekában és a mellkasában. Nem tudott rendesen aludni sem, csak reggel jött álom a szemére, azután napközben gyorsan kimerült. A kapcsolatunk fordulóponthoz érkezett és közel álltam ahhoz, hogy feladjam. A szépsége megkopott valahol útközben, a szeme táskás lett, a haja kócos volt és már nem ügyelt magára úgy, mint régen. Nem akart több filmet forgatni és minden szerepajánlatot elutasított. Elveszítettem a reményemet és arra számítottam, hogy hamarosan el fogunk válni… De aztán úgy döntöttem, hogy cselekedni fogok! Végül is mégiscsak nekem van a legszebb feleségem a világon. A világ férfijainak és nőinek fele őt csodálja, nekem pedig megadatott, hogy az a férfi lehessek, aki mellette aludhat el, és aki átkarolhatja a vállát. Elkezdtem elhalmozni virágokkal, csókokkal és bókokkal. Minden percben próbáltam meglepni és valamivel a kedvében járni. Rengeteg ajándékot adtam neki, és elkezdtem csak érte élni. Nyilvános beszédeimben csak róla áradoztam. Minden témát az ő irányába tereltem. A jelenlétében is dicsértem a barátaink előtt. Nem hinnétek el, de ettől elkezdett kivirágozni. Még jobb lett, mint amilyen előtte volt. Újra elkezdett gyarapodni a testsúlya, nem volt már olyan ideges, és jobban szeretett engem, mint valaha azelőtt. Fogalmam sem volt róla, hogy ennyire tud szeretni. És akkor rájöttem valamire: A nő a férje visszatükröződése!”

– Brad Pitt

…ha szereted, minden nap értékeld, mutasd ki, mondd el, tegyél Érte-mert Ő Te legnagyobb Ajándékod Istentől…s becsüld, tiszteld, szeresd, s vigyázz, „Amíg te kavicsokat gyűjtögetsz, elveszít(h)ed a Gyémántodat”-…

„Már megint vitatkozol?” (=Neked nem lehet más véleményed.)

***************

A vita az egyik legjobb terep a gyerek szellemi képességeinek kibontakoztatására. A kisebbik baj, hogy a szülők ezt általában nem tudják. Nagyobb ennél, ha kizárólag utasításokkal akarják vezérelni a gyereket.

A „Már megint vitatkozol?” azt jelenti gyerek számára, hogy „Nem lehet más a véleményed!”

Az a gyermek, aki hozzászokik, hogy mindent parancsszóra kell tennie, kevés önállóságot mutat majd akkor is, amikor nagyon is neki kellene mérlegelnie és döntenie.

A másik lehetőség, hogy igencsak kitanulja a parancsolgatást. Amikor azután egy ilyen gyerek bekerül az iskolába, nem nagyon tud majd együttműködni másokkal, mert vagy parancsolni akar nekik, vagy csak várja az utasítást. A másokkal való együttműködéshez azonban önálló gondolkodás, érvelés, véleménycsere, belátás, meggyőzés, és még sok minden más szükséges.

Nagy ritkán (például idő hiányában vagy vészhelyzetekben) előfordulhat, hogy nincs idő „vitatkozni”, azonban utólag még ilyen helyzetekben is érdemes tisztázni a gyerekkel, hogy miért nem beszélted meg vele a dolgot.

A gyerek az ilyet is elfogadja, ha nem történik gyakran, és ha néha fordítva is lehetséges, tehát a gyerek mondhat valami olyasmit, hogy „Most ne kérdezd miért, csak gyere!”

#mesevárovi#mesevarovoda#hetpettyes#hétpettyes#hetpettyesovoda#szekesfehervar#ovoda#ovi#gyerek#gyerekekkelazelet

,, A kisgyereknek nem azért kellene művészetet, zenét, táncot, verselést, színjátszást tanítani, hogy ebből éljen – mert ebből egyre kevésbé lehet megélni -, nem is azért, hogy mutogassa magát, hanem azért, hogy boldogabb ember legyen. Valójában még a sport is arra való: nem diadalt elérni, hanem a testet erőssé, széppé, egészségessé tenni. És a lelket is. Közöttük a legtöbb a derűs ember, a jó barát.

Tudod, hogy a mai kibernetikus világnak nincs szüksége „lelkes emberekre”. Nincs szüksége a művészetekre sem. Manapság az ember szenved a munkahelyeken.

Ez nem tehetség kérdése.

„Profi” szempontból ki lehet mondani, hogy egy gyereknek ehhez vagy ahhoz nincs tehetsége. Ez csak annyit jelent, hogy nem ez lesz a kenyere.

Nem ez a fontos.

Hanem hogy megőrizze a lélekszerűségét.

Másból fog élni, de azért meg kell építeni a testét, és meg kell tanulni hangolni a lelkét.

Tehetségtelen gyerek nincs.

Nem az a lényeg, hogy kiből lesz világbajnok, híres művész, és mennyire lesz majd eladható a piacon.

Milyen boldog sok felnőtt, mert gyerekkorában zenélt, színjátszó volt, szavalt vagy valamiféle harcművészetet tanult!

Akkor is, ha később egy hivatalban él, és sohasem tudja „gyümölcsözetni” a tudását.

Az igazi iskolának a kérdése nem az, hogy „Mi leszel, ha nagy leszel? – hanem ez: „Ki leszel, ha nagy leszel?”(Müller Péter)

Iskolás korára másfél évvel lesz előrébb az a gyerek, akinek rendszeresen olvasnak mesét óvodás korában

Miért fontos a mese?

Egy-másfél évvel megelőzik az életkoruknak megfelelő fejlődési elvárásokat azok az általános iskolások, akiknek rendszeresen olvastak mesét – többek között ilyen „kézzelfogható” előnye van annak, ha egy család beilleszti a meseolvasást a mindennapokba.

„A legkisebb gyerekek számára nem a történet a fontos, hanem a szülőkkel közös élmény, az együttlét – kis túlzással akár a telefonkönyvet is felolvashatnánk nekik. 2-3 éves korban jönnek az éntörténetek, amelyek a gyerek mindennapjait imitálják, míg a kalandokról, leküzdhetetlennek tűnő próbatételekről szóló történetek korszaka 4-5 év körül kezdődik” – mondja a meseolvasás életkori szakaszairól Dr. Zóka Katalin főiskolai tanár, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola tanulmányi rektorhelyettese.

Ma már sem a szülők, sem a szakemberek számára nem kérdés, mennyire fontos a közös meseolvasás, könyvnézegetés és mondókázás. A kutatások bebizonyították:

egy-másfél évvel megelőzik az életkoruknak megfelelő fejlődési elvárásokat azok a gyerekek, akiknek rendszeresen olvasnak mesét, szókincsük pedig már az óvoda kezdetén sokszorosa azokénak, akik ritkán találkoznak mesékkel.

A meseolvasás, történetmondás ugyanakkor erősíti a szülő és a gyerek között érzelmi kapcsolatot, segít a pozitív énkép kialakításában is, vagyis elősegíti a gyerekek mentális jóllétét.

Gazdagon illusztrált mesekönyvek hatása

Azzal azonban eddig kevesebbet foglalkoztak a szakemberek, milyen hatással vannak a szövegértésre, a gondolkodás és a fantázia fejlődésére a mesekönyvek illusztrációi. Pedig a „digitális bennszülöttként” emlegetett generációnak hatalmas a képigénye. „Ezt a szakirodalomban sokszor olyan kifejezésekkel illetik, mint vizuális szőnyegbombázás vagy képrobbanás, miközben a kutatások azt mutatják, hogy a mai gyerekeknek egyszerűen ez a természetes közege. Ez a generáció sokkal inkább jobb agyféltekei működéssel – képekkel, holisztikus megközelítéssel – próbálja befogadni a világot” – magyarázza a szakember.

Egy 2019-es hazai felmérésből az is kiderült: az óvodásoknak szükségük van arra, hogy mesehallgatás közben lássák a történethez szorosan kapcsolódó képeket, a 4-6 évesek többsége pusztán hallás alapján nem érti meg a szöveget.

Még a tizenéveseknek is szükségük van illusztrációkra

„Egy korábbi megközelítés szerint ahhoz, hogy egy gyerek fantáziája belső képeket tudjon teremteni, nem szabad külső képet, vagyis illusztrációt kapnia. Ám a kutatások egyértelműen azt igazolják, hogy:

az illusztráció nem akadályozza, hanem ösztönzi és gazdagítja a szövegekből kibontakozó belső képek megformálását.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a fejből mesélés mellett illusztrált mesekönyveket is érdemes közösen olvasni” – emeli ki, hozzátéve: képekre, rajzokra nemcsak az óvodás korosztálynak, hanem az általános iskolásoknak, sőt a tizenéves olvasóknak is szükségük van. A művészien megformált illusztrációknak ugyanis az irodalmi klasszikusok megértésében és élvezetében, sőt a versek iránti érdeklődés megőrzésében is hatalmas szerepe van.

A mai gyerekkönyvek illusztrációinak zöme ráadásul – véli a szakember – önálló műalkotásként is megállja a helyét, így kaput nyit a képzőművészet felnőttkori befogása és élvezete felé is. „Ma olyan illusztrátoraink vannak, mint a 20. század közepén: valódi művészek” – mondja Dr. Zóka Katalin.

A gyerekkönyv ne „fejlesztő” legyen, hanem élményt adó

És hogy a választék növekedésével párhuzamosan hogyan változik a kisgyermekes családok meseolvasásra fordított ideje? A konferencia szakmai vezetője szerint érzékelhető a polarizálódás a szülők körében – vannak, akik könyvet, mások inkább digitális eszközöket adnak a gyerekek kezébe. „Ugyanakkor azt is látjuk, hogy nagyon sok szülő kifejezetten fejlesztő szándékkal választ könyvet. Pedig elsősorban azért jó, ha egy gyerek életében jelen van a könyv és a mese, mert az jó élmény számára, fejlesztő hatása csak az élményt adó könyveknek, meséknek lehet. A szülőket ezért arra bátorítjuk, hogy merjék ennek a szépségét és élményszerűségét megélni, és ne keressenek közvetlen fejlesztő hatást, ne ez legyen a fő szempont a könyvválasztáskor” – emeli ki.

Mindkettő fontos, de talán a „Milyen gyerekeket hagyunk hátra?” fontosabb…

Ha seggfejként viselkedik a gyereked, szólj már rá!

Laura Mazza blogger írt egy erős üzenetet azoknak szülőknek, akik a játszóházban inkább a kávézást és beszélgetést választják ahelyett, hogy a saját gyerekeik rombolására figyelnének.

K.G.

2017. November 07.-Ma is aktuális….

„Valószínűleg nem leszek népszerű a véleményemmel, de ki kell adnom magamból. A gyerekek úgy viselkednek, mint a gyerekek: általában cukik, de néha kis agresszív nindzsákká alakulnak át. A játszótér vagy a játszóház pedig remek hely arra, hogy a nindzsaságukat gyakorolják.

Amikor játszóházba viszem a gyerekeimet, egy kicsit tapadok rájuk. Nem nagyon, de azért az egyik szemem mindig rajtuk van. Szeretem tudni, hogy biztonságban vannak, hogy szépen játszanak, nem lökdösődnek, durváskodnak másokkal. Azt szeretném, ha szocializálódnának, jól éreznék magukat és játszanának rendesen. Felelős vagyok a saját gyerekemért.

Ha közösségbe megyünk, semmi sem a gyerekemé. Mindenkié. Úgyhogy csak azért, mert a fiam pont azzal az autóval akar játszani, ami a kis Tommynál van, nem szabad elvennie tőle, ki kell várnia, amíg Tommy lerakja az autót. Ez az osztozkodás. Bámulatos, hogy sok felnőtt sem érti ezt. Soha nem szóltam rá más gyerekére ilyen helyzetekben, mert azt gondolom, nem az én dolgom, nekem csak a saját gyerekeimmel kell foglalkoznom. Ha a fiam el akar venni egy játékot valakitől, nem hagyom, ha a lányom odacsapna más gyerekre, megállítom, ha kis seggfejként viselkednek, közbelépek.

Ma azonban olyan helyzetben találtam magam, hogy két gyerekre is rászóltam, akik nem az enyémek. Miért? Mert senki más nem tette meg. Láttam két 5 éves gyereket, ahogy az elektromos autóikkal nekimennek a lányomnak, és nevetnek, amikor ledöntik a lábáról. Közben én épp a fiamnak segítettem a labdás medencében. Mindez egy 4 éven aluliaknak való játszóházban történt. Láttam egy pici fiút, aki felmászott a dzsungel mászóka tetejére, az anyja sehol, és nem lehetett tudni, mikor esik le onnan. Leesett, elkaptam. Az anyja odajött, amikor látta, hogy a fia egy idegen kezében van, csúnyán nézett rám, és kiragadta a kezemből a gyereket. Láttam két gyereket, ahogy huzakodnak a fiammal, nem akarták engedni, hogy lecsússzon a csúszdán. És ekkor szóltam oda, hogy „ez nem túl szép dolog, hagyjátok abba!”

Nem akarom más gyerekét nevelni, de ha úgy teszel, mintha nem látnád, mit csinál a gyereked, mert nem akarsz felállni az asztaltól, akkor rá fogok szólni. Nem vagyok tökéletes, de nem akarom, hogy kis seggfejek tönkretegyék a gyerekeim szórakozását. Én is fenn voltam egész éjszaka. Nekem is nagyon hiányzik egy jó beszélgetés, magányos és fáradt vagyok, éppúgy, mint te. De ettől még nem hiszem, hogy a gyerekemnek joga van más gyerek haját húzni, csak mert én kávézni akarok. Ha pedig azt látod, hogy az én gyerekem viselkedik bunkón, szólj rá, vagy szólj nekem, és én helyreteszem. Figyeljetek már a saját gyerekeitekre.”

Nagy a baj!!! Egyre nagyobb!

„Tegnap nagyon elkeseredtem, de nem adom fel. Egy magánbölcsőde vezető szakemberével beszélgettem. Csak az emlékek kedvéért (hiszen itt ritkán írok 9-10 éven aluliakról), bölcsibe fél évestől 3 éves korig járnak gyerekek. Akik nyilvánvalóan cukik. Gondolom nektek is felvillan most néhány kép ebből a korszakból. Nekem is. Viszont a beszélgetés végére olyan szorítást éreztem, hogy nem is emlékszem hogyan köszöntünk el egymástól.

„Jön reggel a gyerek (3) és látom, hogy mobil van a kezében, mert azt mondja az apuka, hogy enélkül nem tud az autóba beülni.”

„Van egy gyerek (2,5), aki általában pizsamában érkezik. Az anyuka szerint inkább nem vitatkozik vele reggel, hogy át kell öltözni, mert akkor ordít.”

„Jön reggel a gyerek (3) és ha hiszed, ha nem, mindennap más játékot kap előző nap délután, amit behoz a bölcsibe.”

„Azt mondja az anyuka, hogy hétvégén nem eszik otthon szinte semmit a gyerek, amin csodálkozom, mert a bölcsiben 5 napig mindent megeszik amit elé teszünk.”

„Azt mondja az anyuka, hogy ha nem nézhet a gyerek (2) esténként a youtube-on meséket, akkor olyan „ideges” lesz, hogy le kell fogni.”

„8 gyerek van a csoportban, abból 7 nem tud semmivel játszani, nem köti le őket semmi, folyamatosan mozgásban kell lenniük. Jövőre a többség oviba megy.”

„Azt meséli az anyuka, hogy konkrétan fél a gyerektől (3), nehogy hisztizzen, ezért inkább mindent megvesz neki amit kér és a mobil mindig ott van vésztartaléknak.”

„A bölcsiben világos szabályok vannak, amit érdekes módon néhány nap után minden gyerek betart, sőt ha esetleg nem úgy történik aznap valami, akkor szólnak.”

„Azt mondja az anyuka, hogy esténként sír, mert a gyerek (2,5) semmilyen érzelmet nem mutat felé (…). Ő az a gyerek, aki egész nap ölelget és azt mondogatja, hogy szeretlek. Mit mondjak erre? Ha van egy kis időm, beszélgetek az anyukával.”

„Azt mondja ma az egyik gyerek (3), hogy apa megígérte, hogy egész hétvégén nézhetem a bogyóésbabócát, ha csöndben vagyok az autóban.”

„Ahogy leülünk az asztalhoz és beszélgetünk evés közben, mindenki elkezd enni. Érted, mindenki.”

„Nálunk összesen 1 hét szünet van, nyáron. Az összes többi időben nyitva vagyunk. És ha hiszed, ha nem, a gyerekek 90 százaléka is bent van. 52 hétből kis túlzással 50 hetet. És még csak most mennek oviba.”

Aztán nagy ugrás, kamasz lesz a gyerek és mérgesek vagyunk rá, hogy túl sokat mobilozik, a screen time kezelhetetlen, szemtelen, nem figyel oda, motiválatlan, sokszor agresszív.

Az, hogy 2-3 évesen mobilon vagy képernyőn néznek tartalmat az elsősorban azért problémás, de nagyon, mert így alapvető funkciók nem fejlődnek megfelelően az agyban. Emellett a játszás, mint olyan (amiről tudjuk, hogy elképesztően fontos a fejlődéshez) szinte teljesen kimarad az életükből. Ez ráteszi őket egy olyan „pályára”, ami nagyon nehezen visszafordítható.

A párhuzamot azért írtam, mert pont ugyanezek miatt jönnek a szülők, hogy „baj van a kamasszal, csak a mobil az élete”. A kisgyerekkori kütyüzéstől függetlenül a mobilozás a kamaszkor egyik alapvető „lételeme”, a mobilozás, a mobillal való élet, a mobilon való kommunikáció.

Ezt mindig úgy érdemes megközelíteni, hogy tudod-e: mit talál meg ott a képernyőn, ami nincs a valóságban? Mit ad neki a mobilozás? Biztonságot? Láthatóságot? Sikerélményt? Mitől veszi el az időt? Szerinted ez sok vagy nagyon sok? Szerinte mennyi lenne az elég? Milyen szabályok vannak a mobillal, képernyővel kapcsolatban otthon?

Nem akarom leegyszerűsíteni a kérdést, de az, hogy a kisgyermekkor és a kamaszkor között van valamiféle kapcsolat, az nem kérdés. A kérdés most csak az, hogy kértek-e segítséget. Vagy azt gondoljátok, hogy az idő majd megoldja.

Szücs Szilvi mediátor”

Gondolkodj el kérlek,

miről szól az élet?

Pénz, vagy a családod

tesz boldoggá téged?

Amit pénzért kaphatsz,

mind kacattá válik!

Ilyen kincset gyűjtesz,

egészen halálig?

Egész nap dolgozol,

Őket ritkán látod.

Beszűkül, odavész,

saját kis világod.

Nem látod, gyermeked

lelke hogyan éled.

Kihagyod a csodát!

Más életét éled.

Persze, könnyű ezért

másokat okolni,

– miattuk dolgozol,

mert kell a sok holmi.

Arra hivatkozol

– mások is így élnek!

Ám ők sem szeretnek,

s parancsszóra félnek!

Te sem tehetsz másképp,

a pénz ma az Isten!

Családra, gyermekre

elég időd nincsen.

Gondolkodj el kérlek,

miről szól az élet,

ha azt mások által,

betáblázva éled?

– Aranyosi Ervin

Egy nagyon érdekes felmérést végeztek hosszú écvtizedeket magába foglalóan: Hol töltik az emberek a szabadidejüket?,

https://www.facebook.com/769118072/videos/3992560557624820/

Elgondolkodtató…

Amíg 1930-ban a sorrend a következő volt:

1.család-22.20 %

2. iskola

3.barátok

4.szomszédok

5. templom

6., étterem

7. főiskola/egyetem

8.munkahely

9. online:0.00%

addig ma, 2024-ben:

1. online: 60.76%!!!
2. barátok
3. munkatársak
4. étterem
5. család!
6. iskola
7. templom
8. szomszédok
9. főiskola/egyetem.

„Mindenkinek, aki………

Most szeresd.

Most szeresd, mert el fog menni. Itt fog hagyni, meglátod, és ha egyszer itt hagyott, nem fog visszajönni. ha egyszer eldönti, hogy nem akarja ezt így, akkor ennyi volt. Vége. Egyedül maradtál. Nélküle. és senki nem fogja majd tudni pótolni. Pótolni a pótolhatatlant. Ne engedd neki, hogy ezt érezze.

Ne engedd neki, hogy feleslegesnek érezze magát, mert akkor bizony a te hibád lesz, hogy elment. Csak nézed majd, ahogy elsétál, és akkor fogsz rájönni….. Akkor fogsz rájönni, hogy őt bizony mindennél és mindenkinél jobban szeretted, és képtelen voltál eléggé kimutatni neki. Ne engedd meg neki, hogy elsétáljon, ne bánj úgy vele, hogy el akarjon sétálni. Ha elfut, fuss utána. Fuss, ahogy még soha. mire vársz? Ott van az orrod előtt, teljes szívéből szeret téged, te pedig csak nézed, látod, ahogy távolodik, mégsem teszel semmit?! Miért? Nem ezt érdemli. Legbelül, a szíve legmélyén érzi, hogy csak azért kell ilyen lassan sétálnia, hátha utoléred. Te mégsem teszel semmit. Miért? Miért játszol vele? Miért csak akkor jössz rá, hogy fontosabb mindennél, mikor látod elmenni? Sokan örülnének ha mellette lehetnének.

És bármennyire is tudja ezt, mégis veled van.

Mindenki bolondnak hívja, én szerelmesnek…

De, figyelj rám, most figyelj. Tudod milyen nehéz olyan embert találni egyetlen élet alatt, aki minden szarság ellenére ott van melletted? Aki elvisel mindent, amit csinálsz, és a jó útra terel, amikor letérsz arról?

Aki csak neked akar jót, előtérbe helyezve téged mindennel, még saját magával szemben is? Aki csak segíteni akar, te mégis idegesítőnek hívod, mert nem akarod felfogni, hogy igaza van?! Aki elfogadja a hülye szokásaid? Aki vállat ránt afelett, ha megbántod, és nem szól vissza semmit, pedig tudna olyat, amivel ő is megbánt téged, mert tudja, hogy csak ideges voltál, vagy éppen rossz napod volt, és tudja azt is, hogy nem gondoltad komolyan?! Tudod, milyen nehéz olyan embert találni, aki az egész szívét odaadja neked, aki csak jót akar, és nem érdekli, ha ebből neki semmi boldogsága nem származik? Tudod, milyen nehéz megtalálni azt az egy embert, akinek te leszel AZ az egy, akiről éjszaka álmodozik, aztán ordítva sír, de mégsem hagyja ott, ennyi rossz ellenére sem? Tudod?

Tudod, milyen nehéz olyan embert találni, aki megvéd téged mindenki előtt? Aki kiáll érted, a saját barátaival szemben, és megmondja nekik, hogy igenis téged szeret, mert te jó ember vagy és nem foglalkozik azzal, ha nekik nem vagy szimpatikus? Tudod, milyen nehéz olyan embert találni, akinek minden reggel te vagy az első gondolata este pedig az utolsó?

Szeret téged, haver, és te mégis képtelen vagy felfogni. Ő az egyetlen biztos pont az életedben, te mégis őt helyezed utolsó helyre. Ha a haverok nem érnek rá, ha nincs más, akkor ozz van ő, és ha más nem ír vissza, akkor esetleg neki is írsz.

Szereted, efelől nincs kétség, de nem tudsz a szemébe nézni, megfogni a kezét, és megköszönni neki, hogy van. miért?

Mitől félsz? Félsz attól, hogy szereted? Félsz, hogy jobban fogod szeretni, mint amennyire akarod?

Pont ez lenne a lényege, tudod? Pontosan ez.

Hogy szeress. Hogy feltétel nélkül, önzetlenül szeress. Hogy őt szeresd. Őt, aki megtett érted mindent, és te még csak észre sem vetted. Őt, aki mindig ott állt melletted, és kirángatott a gödörből, amibe azok az emberek löktek akik miatt vele nem foglalkoztál.

Ott volt melletted, és letörölte az összes könnyed, akkor is, ha te még azokat a könnyeket sem vetted észre, amiket miattad ejtett. Éjszakákat sírt át miattad, és neked még csak fel sem tűnt. Fel sem tűnt, mekkora fájdalmat okozol neki. Senkinek sem tűnt fel, mert nem mutatta. És tudod miért? Mert ha elmondja, mennyi fájdalmat él át miattad, akkor mindenki téged okolt volna. Ki mást? Meg is érdemelted volna, de ő nem akarta, hogy bántsanak téged emiatt. Hogy miért? Mert szeret téged, tudod? Szeret. Téged szeret. Nem mást. Csak téged. Teljes szívéből. Te mégsem értékeled.

Ne akarj az a semmirevaló lenni, aki majd ott fekszik a felesége vagy szeretője mellett 50-60 évesen, és arra a lányra gondol, akiért ezeket meg kellett volna tennie. És akkor, azon a nyomorúságos éjjelen, amikor az ágyadban forgolódsz, és ez a gondolat arcon vág, már késő lesz. És akkor nem ő lesz a hibás. Nem ő lesz a hibás, mert ő mindent megtett érted, foggal-körömmel kapaszkodott beléd, kettőtökbe. Mindent megtett, nem magáért, érted. Te mit tettél?

És majd ha megelégeli ezt az egészet, akkor fogsz rájönni, mikor egyszer csak eltűnik. Mikor otthagy. Mintha soha nem is lett volna.. akkor fogsz rájönni, hogy össze kellett volna szedned magad, felkaparni az érzelmeid a földről, mert attól, hogy ma még ott van melletted, nem biztos, hogy holnap is ott lesz, ha nem becsülöd meg őt mindennél jobban.”(Érző gondolkodás)

A négyféle tiszteletet

1. Az első tisztelet, amit egy gyereknek meg kell tanulnia, fölfelé irányul. Az a gyerek, aki egy családban nem tanulja meg tisztelni azt, ami fölötte van, elkényeztetett, elviselhetetlen, lehetetlen alakká válik. Ugyanis a fölöttünk lévő dolgok és személyek tiszteletéből adódik, hogy nem nézünk le másokat. Egyébként is rettenetes látni, hogy gyerekek úgy viselkednek a családban, mintha ők szülték volna az univerzumot. Ez nemcsak abszurd, de ártalmas is a gyerekre nézve.

2. Aztán meg kell tanulni a tiszteletet lefelé is, így a gyerek előbb-utóbb már nem leli örömét például abban, hogy a legyeket agyoncsapja. Meg kell tanulnia gondoskodni, törődni, különben úgy nő föl, hogy mindenkit, aki nála gyöngébb, kihasználhatónak, kifoszthatónak, kisemmizhetőnek lát.

3. Amikor eléri a serdülőkort, meg kell tanulnia tisztelni mindazokat is, akik mellette vannak: a kortársait, csapattársait, barátait, szerelmét.

4. Ezután jön csak az, amit legutoljára tanulunk meg úgy igazán és mélyen: tisztelni önmagunkat. Nehezen tiszteli saját magát, aki nem tanulta meg tisztelni azt, aki fölötte, alatta és mellette van.

(J. W. Goethe)

Az elmúlt időszakban rengeteg gyermek tűnt el

„Mentsd le a gyermeked mobiljába még ma és mutasd meg neki, hogyan hívhat segítséget!

Ha éjszakai sétád közben félsz, hívd: HazakísérőTelefon WalkHomePhone

06 80 442 422 ingyenes zöld számot

Hétfő-szombat 22:00-04:00, vasárnap 22:00-01:00-ig. Az operátor elkéri a telefonszámodat, a tartózkodási helyedet és az úticélodat. 2-5 percenként megkérdezi, hogy hol jársz és ellenőrzi a térképen az utcanevek/házszámok alapján, amit mondasz neki. Szükség esetén segítséget küld.

“Ha valaki azt tapasztalja, hogy követik, de nem biztos a dolgában vagy csak néhány pár száz méter miatt nem szeretné hívni a 112-t és inkább minket hív, kérem kérdezés nélkül a teljes nevével, kijelzett telefonszámmal és a tartózkodási hely megadásával kezdjen. Kérem senki se magyarázkodjon és szabadkozzon, bár jó hallani, hogy sok az udvarias ember, azonnal térjen a lényegre.

Annak a hívónak, akinek nem látható a telefonszáma és nem mondja meg a nevét és a tartózkodási helyét nem tudunk segíteni, ha komolyra fordulnak a dolgok. A 112-es operátornak meg kell adnunk a veszélyben lévő nevét, tel. számát és a TARTÓZKODÁSI HELYÉT.

Követés esetén NEM KAPCSOLJUK KI A FELVÉTELT, ki tudja milyen értékes bizonyítékot veszítenénk el, ha kikapcsolnánk!, de beszélgetés után, ha a hívó biztonságban elérte a célját kitöröljük a rendszerből.”

Az én gyermekkoromban, másabb volt a világ,

összetartóbb volt a testvér és a család,

hiszen egymásban lelték meg azt az örömöt,

ami egy tartalmas, szép élethez kötött.

Az én gyermekkoromban, bíztunk egymásban,

és hittünk is a másik adott szavában,

mert amit megígértünk, az nem volt megmásítva,

hiszen ígéreteinket becsületünk adta.

Az én gyermekkoromban, tudták az emberek,

hogy a tisztelettel bánás, mit is jelenthet,

mit jelenthet úgy élni, hogy ne szégyelljük azt,

ha emberségesnek valljuk magunkat.

Ma már más a világ, hisz megváltozott minden,

az emberek nem élnek együtt békességben.

mert semmibe veszik egymást, és nincsen tisztelet,

ami arról tanúskodna, hogy emberségesek.

Így hát, én ott maradok, abban a régi világban,

ahol még érző szívű emberekre találtam.

és olyan nagy szeretetre, ami reményt adhat arra,

hogy ebből hagyunk valamit majd az utókorra.

/Kun Magdolna/

Tizenegy-két éves lányok, hernyószemöldök, vastag réteg alapozó az arcon, festett szemek. Suliba mennek. A fiúkon csak a márkás cipők jelzik, hogy mi a fontos. Törpefelnőttek. És hol vannak a felnőttek? Mit csinálnak ahelyett, hogy a gyerekeiket megtanítanák élni? Persze a barátnő szerep sokkal kényelmesebb, mint az anya szerep. Meg a haveré is az apáénál. De miből, hogy fognak ezek a gyerekek tíz év múlva élni, ha most nem kapják meg az életkoruknak megfelelő oktatást, nevelést? Örök eltartottak lesznek vagy lesz egy ilyen legyek ura világ? És mi lesz az idősebbekkel, amikor majd tőlük fognak függeni?

Nagy a nyomás és sok a stressz. Értem az anya és az apa filozófiáját, hogy ha az iskola reggeltől estig elveszi a gyerekét, akkor nevelje is. Ő inkább csöndben leviszi a szemetet, miután helyére rakta a bevásárlást, elmosogat, megsétáltatja a kutyát, elkészíti a vacsorát és ahelyett, hogy piszkálná a folyton gépező, telefonozó gyerekét, a békét választja. Mert cirkuszból aznapra már volt elég. Megdicséri a sminkjét, utal neki még pénzt, megveszi neki azt az árkategóriájú cipőt, amit magának soha nem venne meg, és felpattint egy sört. Vagy kettőt. Esetleg utána benyit hozzá, beszól neki párat, aztán rácsapja az ajtót. Bezzeg az ő idejében! Ha ő így próbált volna viselkedni!

Az ő idejében, a mi időnkben, apám minden nap végigvette velem a matekot és a fizikát, csak csendben mondom, sohase türelmetlenül, anyám a földrajzot, a történelmet, a nyelvtant és az irodalmat kérdezte ki, meg azt is, hogy mi van velem, kik a barátnőim, melyik fiú tetszik, melyik tanár milyen hozzám. És nekem kellett kivinni a szemetet, felmosni a konyhát, előszobát, és elmosogatni, mire a szüleink a munkából hazaértek. A vacsorát ők csinálták. Nem jutott eszembe tizenkét évesen sminkelni. Lasztexnadrágban jártam, de nem is igen foglalkoztunk azzal, hogy ki miben jár. Köpeny volt rajtunk és benti cipő. A cipőm amúgy az évszaknak megfelelő volt és nem ázott be, mert apám valamivel impregnálta. Talán disznózsírral. Nem akarom idealizálni. Nem volt az se, akkor se ideális. Az Elvis-generáció ingyenlakásért vállalt egy csomó gyereket. Én például H osztályos voltam. Érted, ugye? A, B, C, … H. És volt még I is. Nyolc évesen én mentem az öcsémért az óvodába.

De mire felnőttem, megvoltak az életbenmaradáshoz szükséges készségeim. A tanulás alap volt, és a házimunka is. A zenei képzés plusz. Az pedig, hogy megtanítottak tüzifát hasogatni, kályhát begyújtani, horgot kötni, halat pucolni, csirkét vágni, palántát nevelni, csekket kitölteni, főzni, lekvárt készíteni, az természetes. Együtt éltünk egymással a munka és az iskola mellett is. Volt rám idejük. Nem a barátaim voltak, hanem a szüleim. Gyerekek voltunk otthon is és az iskolában is. Megvoltak a határaink, amik védtek és korlátoztak is. Az élettér, amiben mozogtunk, pedig a mi felelősségünk is volt.

Ma pedig korlátlanul és kontrollálhatatlanul dől a szenny gyerekre, fiatalra, felnőttre egyaránt az interneten keresztül. Beledől az életünkbe, a gondolkodásunkba, a képzeteinkbe, a céljainkba … A szenny ma már nem az, amit kitakarítunk, hanem az, amit a látszat szintjén kikozmetikázunk. Amúgy pedig hömpölyög és eláraszt mindent. A csatorna pedig, amit betölt, megkerülhetetlen és kihagyhatatlan. Mintha méreg jönne a csapvízzel.(Nagy Viktória)

„Ha azt mondod, ‘Olyannak szeretlek, amilyen vagy!’ – nem szeretsz igazán. Ha valóban szeretnél, többnek látnál, mint amilyen vagyok.”

Ez a heti útravaló. Forgasd a lelkedben a gondolatot, és rájössz, hogy ez tényleg így van.

Ha randira készülsz, kifested magad, dolgozol magadon, hogy szebbnek lássanak, és a másikon is látszik az igyekezet: jobbnak, szebbnek, kedvesebbnek, vonzóbbnak akarja mutatni magát, mint amilyen valójában.

Ez nem ugyanaz, mint amikor az eladó almákat kifényesítik a piacon. Ez a „többnek mutatom magam” ösztön arról szól, hogy több is vagyok! Ő is több, azért igyekszik, és ha nem igyekszik, nem szeret igazán, és ha jól éltek később egymással, ez így is kellene, hogy maradjon.

A szív szemével följebb nézünk a másikban – és magunkban is. A szív szemének kettős látása van. Egyrészt könyörtelenül látja, milyen vagy. Látja a hibáidat. Másrészt azt is, hogy milyennek kellene lenned! A kócos hajat félresimítja a homlokodon, és rád szól, ha valakivel tapintatlan vagy durva voltál, és örül, ha szép szemet festesz magadnak. Még azt is kedveli, ha műszempillák ékesítenek, s nem csipásan hunyorogsz rá.

Itt nemcsak arról van szó, hogy a „szív szeme” idealizál – hanem arról, hogy egy magasabb valóságot is lát. Valahol tényleg több vagy, és szebb, és jobb, és nemesebb, és szeretetreméltóbb.

Mindenkinek van egy hétköznapi arca, amely olyan, amilyen: látható. Van egy igazi arca, amely csak ritkán látható, még önmaga számára is.

Mindenki szebb, mint ahogy a tükörben riadtan megpillantja magát, mert a valódi önképe szebb, mint az, amelyik a tükörből visszanéz rá.

Ha a szív szemével nézel, ezt a valódi arcodat keresed. Magadban és másokban is. Nem azért, mert hazudni akarsz, hanem mert szebb vagy, és értékesebb, valóban.

És ő is – ameddig szereted.”

(Müller Péter)

z összes reakció:

Schmidt Lívia – Gyémánt

.

Kicsi kavics – titkot sejtet,

egyedi kincs minden gyermek.

Ki lesz belőle? Rajtad áll…

gyémánt-e vagy rab madár.

.

Ringasd őt, mint selymes mező,

takargasd be puha felhőn…

kis testét-lelkét simogasd,

szeresd, ahogy magadat!

.

Öleld, akár lombos erdő –

óvón, féltőn vadat rejtő…

most terítsd reá szárnyadat,

vigyázd úgy, mint önmagad!

Aranyosi Ervin – Igazán szeretni

.

Tanítsd meg gyermeked igazán szeretni,

szeretetet adva boldogabbá lenni!

Tisztelni a Földet, az állatvilágot,

megbecsülni élőt, árva kis virágot!

.

Legyen jó gazdája minden földi lénynek,

ne higgye, hogy azok csak miatta élnek!

Hisz minden élőlény Isten teremtménye,

legyen az embernek jót-adó erénye!

.

Legyen hát felelős, gondoskodó gazda!

Sose azt figyelje, mennyi lesz a haszna!

Legyen értük hálás, becsülje meg őket,

óvja a vizeket, földeket, erdőket!

.

Szeretettel nézzen az egész világra,

úgy, mint éltet-adó, csodás gazdagságra!

Akarjon örülni, emberséges lenni!

Tanítsd meg gyermeked igazán szeretni!

„- A nagyapád egy cukorkával kérte meg a kezemet. Nem volt semmink, féltérdre ereszkedett, és azt mondta nekem: ′′ Nekem most semmim sincs, csak egy szem cukorka, de ha akarod, együtt felépíthetjük az egészet.”

– És te?

– Kibontottam a cukrot, kettéosztottam és megettük. Attól a pillanattól kezdve mindent megosztottunk. Elestünk, felálltunk és építettünk. Együtt. Átéltünk nehéz pillanatokat, sok-sok fáradtságot, de mindig ott voltunk egymásnak.

– Más idők voltak, nagymama.

– Az idő nem változtatja meg azt, ahogyan szeretünk. Ami megváltozott, az az, hogy már nincsenek követendő szép példák.

Most mindentől félnek. Azért nem házasodnak meg, mert félnek, hogy nem tudnak építkezni. Amint összevesznek, elhagyják egymást, mert azt hiszik, hogy találnak egy jobbat. Mindig a tökéletességet keresik, mintha az létezne. Hiányzik az apró dolgokban rejlő boldogság.

Csinálnak egy jó nagy show-t, több ezer pesót érő gyűrűket vesznek, csinálnak egy csicsás videót a lánykérésről, aztán hagyják elillanni a pillanatot. Az az intim dolog, ami csak két emberre kéne, hogy tartozzon, mindenkivel meg lesz osztva.

Ez az, ami hiányzik nekik. A bátorság, hogy úgy éljék az életet és a szeretetet, amilyenek, és nem úgy, ahogyan azt elképzelik. Csak ők,. ketten. Egy cukorka és 71 együtt töltött év.”

Eduardo López

HÉTKÖZNAPI TÖRTÉNET

„

A feleségem mellettem aludt, amikor hirtelen kaptam egy értesítést a Facebookról… Egy nő jelölt ismerősnek. Visszajelöltem és küldtem egy üzenetet, amelyben megkérdeztem: „Találkoztunk már?” Azt válaszolta: „Hallottam, hogy megházasodtál, de még mindig szeretlek”.

Akkor jöttem rá, hogy ő egy barátnő volt a múltból. Nagyon szép volt a képen. Bezártam a csevegést, és a feleségemre néztem, aki a fárasztó munkanap után mélyen aludt.

Ahogy ránéztem, arra gondoltam, hogy mennyire biztonságban érzi magát, hogy ilyen kényelmesen alszik velem egy teljesen új otthonban. Messze van a szülői háztól, ahol 35 évet töltött családja körében.

Ha ideges vagy szomorú volt, az édesanyja ott volt, hogy elmesélhesse neki a gondjait. A nővére vicceket mesélt neki, és megnevettette. Az apja hazajött, és mindent hozott neki, amit csak szeretett.

És mégis, annyira bízott bennem, hogy képes volt hozzám jönni feleségül és messzire költözni.

Mindezek a gondolatok jutottak eszembe, majd felvettem a telefont, és megnyomtam a „TILTÁS” gombot.

Hozzá fordultam, és mellette aludtam. Férfi vagyok, nem gyerek. Megígértem, hogy hűséges leszek hozzá, és az is leszek. Örökké harcolni fogok azért, hogy olyan férfi legyek, aki nem csalja meg a feleségét és nem szakít szét egy családot.”

„A nevelés nem csak elveken és okos taktikán múlik, mert elsősorban a lényünkkel nevelünk.

A nevelés: titkos metakommunikáció.

Ami jó benned és tiszta, és ami rossz és koszos, továbbadod. A gyerek remegi félelmeidet, aggódja az aggodalmaidat – de éli a nyugalmadat és derűdet is – ha valódi.”

MÜLLER PÉTER

Ma van az idősek világnapja

Szeretettel gondoljunk rájuk.

Mi voltunk azok

Mi voltunk, azok a gyermekek,

akik mezítláb járták a földeket,

és az erdőket, mezőket, réteket,

akkor is, ha a Nap heve égetett.

Mi voltunk, akik kukoricát fosztottunk,

s közben szép meséket hallgattunk,

és mi voltunk, kiknek tarló szúrta lába,

mérföldeket ment, soha meg nem állva.

Mi voltunk, akik az öreg diófa alatt,

gyermeki szívvel szerelmet vallottak,

miközben az elcsent szőlőfürtöket,

testvérként elosztva együtt ettük meg.

Mi voltunk, kik együtt mentünk bálba,

együtt jöttünk haza, órákat sétálva,

és együtt álltunk meg, megvitatni azt,

kinek milyen lett a házifeladat.

Mi voltunk, akiknek megengedték azt,

hogy egészen késő estig elkószáljanak,

mert tudták, hogy egymásra vigyázni fogunk,

és egymás érdekében mindig kiállunk.

Bárcsak még meglenne a régi összetartó erő,

és az egymással eltöltött, múltban hagyott idő,

amire majd életünk végéig úgy emlékezünk,

hogy közben-közben kicsordul könnyünk.

Kun Magdolna

Hajts fejet előttük

Hajts fejet előttük, hogy mind-mind érezzék,

még nem veszett ki teljesen a jóság, emberség,

még van a szívben szeretet, megértés és hála,

mely az emberiségnek javait szolgálja.

Tisztelettel adózz nekik, hogy gyermekeid lássák,

hogy kell bánni azokkal, kik a halál útját járják,

hisz Ők voltak kik oly sokat cselekedtek értünk,

hogy megleljük magunkban önnön emberségünk.

Becsüld őket, szeresd őket, mutass példát arra,

hogy a te lelked még érző, hófehér és tiszta,

s hogy te képes vagy látni bennük önnön szüleid,

kik egyszer majd az Ő sorsuknak léptit követik.

Vigyázz, mert a gyermekeid rólad vesznek példát,

te mutatod meg nekik a helyes út irányát,

azt az utat, mit egykoron majd ők is végig járnak,

hisz idős korban melletted is a halál szele vágtat.

Kun Magdolna

Tiszteld Őseid erejét, tudását és bölcsességét! Nélkülük nem lehetnél most itt, nem lehetnél az, aki vagy.

Évezredeken át tartották a teret, hogy te most itt lehess ebben a nehéz, ám csodálatos lehetőségeket kínáló korszakban.

Tiszteld Őseidet, mert pontosan tudták, hogy lesznek korszakok, amikor az igazság nem lesz kívánatos, amikor az igaz szót üldözik és meghazudtolják, a jó embereket becsmérelni, a hamisakat pedig méltatni fogják.

Ők mégis megőrizték a tudást számodra, mert gondosan elrejtették avatatlan szemek elől regéikben, meséikben, mondáikban, verseikben, és képzőművészetükben.

Tudták, hogy el fog jönni az idő, amikor az emberiség már eléggé érett lesz ahhoz, hogy olvasni tudjon a jelekben, olvasni tudjon a sorok között, és megértse a felszínes tartalom mögött a valódi mondanivalót, a mélyebb tartalmat.

Óriási tudást örökítettek így át, melyek felbecsülhetetlenek értékűek a számunkra, mellyel képesek vagyunk újra megérteni mind önmagunkat, mind a világ titkait.

Olyan ősi kódok vannak bennük elrejtve, melyek hatalmas kapukat képesek kitárni és képesek megváltoztatni egész eddigi életünket.

Tiszteld és szeresd hát Őseidet!

Ők még hallották Isten szavát és értették a világ működését. Bennünk még élt az a mély bölcs, ősi tudás, mely benned csak most ébredezik.

Tiszteld őket, és legyél nagyon hálás érte, hogy mindezt megőrizték a számodra!

Engedd, hogy aktiválódjanak benned ezek az ősi kódok és kinyíljanak azok a kapuk, melyek elvezetnek egy szép új világba, ahol ismét a szeretet lesz az érték és a valódi tudás lesz a hatalom, ahol együtt, egymásért fogunk élni,

BÉKÉBEN, MEGBECSÜLÉSBEN, SZERELEMBEN.

Stella

A gyerekeid nem okolhatók a rossz napodért…

Nem a gyerekeid okolhatók a házassági problémáidért…

Nem a gyerekeid okolhatók a csalódottságodért…

Nem a gyerekeid okolhatók a rossz munkahelyi helyzetért…

A gyerekeidet nem lehet hibáztatni a gyerekkori sebekért…

Azért jöttek, hogy meggyógyítsanak téged, hogy megtanítsanak szeretni olyan módon, amit el sem tudsz képzelni.

Azért jöttek, hogy olyan értelmet adjanak az életednek, amilyen korábban nem volt.

Megtanítani küzdeni és fejlődni minden nap.

Az Ön felelőssége, hogy szereteten és jelenléten alapuló jó gyermekkort biztosítson nekik.

Megbotlunk és elesünk, de tudnunk kell, hogyan kell begyógyítani sebeinket és bocsánatot kérni.

Nem könnyű mindennap megtanulni anyának/apának lenni.

Meg kell küzdenünk a fáradtsággal, szomorúsággal, félelemmel és nehéz helyzetekkel.

Légy jelen, tele szeretettel gyermekeid iránt.

Ez a legfontosabb munkád, amiben nyomot hagysz…

A szeretet, amit gyermekkorukban életútjukra hoztál, bennük marad…..

Csak ez maradt.

Minden tiszteletedet és sok szeretetedet megérdemlik! ….

„Szülők feladata megmutatni gyermekeiknek, hogyan kell járni az „úton” (élni). Becsületben, tisztességben……

Megtudjuk mutatni, hogyan kell……

De azt melyik az ő „útja” neki magának kell megtalálnia. Tanulva szüleik hibáiból, bukásaikból…. Tanulva és nem a hibákat megtanulva élni szülei életét.

Úgy kell nevelni gyermekeink, hogy bármikor el tudjuk engedni a „kezüket”. Ez az ő érdekük.”(Harcos)

„A „tanítás” és a „nevelés” között óriási a különbség.

A tanítás azt jelenti, hogy valami tant tömünk a fejébe, a nevelés pedig azt, hogy növeljük, kifejlesztjük, nemesítjük, kihozzuk belőle a saját, belső, szép valóságát.

Akit jól neveltek, nemesebb, tartása van, ízlésesebb, kulturáltabb, belső értékeire vigyáz, az emberi kapcsolatai is szebbek, és ha nevelése igazi, sokkal mélyebbek is.

Akit csak tanítottak, az okos, teli van a feje tanokkal, eszes, tájékozott, és az iskolában jól vizsgázik.

Mindkettő szükséges, de a csak tanokra, elméletekre alapított élet az embert nem tudja nemesíteni – kibontatlan, fölneveletlen lénye örökké hiányérzetben van: nem lettem az, akivé lehettem volna.”

Müller Péter

RENDEZD EL ISTENEM

Rendezd el Istenem minden dolgomat,

Őrizd minden bajtól kis családomat.

Tőled kaptam őket, Te légy vigaszunk,

El ne vesszen egy sem, légy jó Pásztorunk.

Rendezd el Istenem, sajgó szivemet,

El ne veszíthessem soha Tégedet,

Hitem örök mécses ki ne aludjék,

Mint Húsvéti gyertya, világosodjék.

Családom tagjai életükön át,

Lángomról gyújthassák hitük gyertyáját.

Életük útjait ez ragyogja be,

Te élj a szívükben élők Istene.

Rendezd el Istenem, hajszolt életem,

Szeretet Istene, lelket adj nekem,

Lelket, mely mindenben rád hagyatkozik,

Téged el nem felejt, benned megnyugszik.

Mint a szentmisében: most felajánlom,

Kenyerem és borom: egész családom.

Családom Főpapja Te vagy Jézusom,

Egyesítsd magaddal kicsim és nagyom.

Rendezd el Istenem üdvösségemet,

Irgalmad pótolja gyengeségemet.

Másban én nyugtomat nem találom,

Életem, halálom Neked ajánlom.

Mindnyájunk jó Anyja, Szép Szűz Mária,

Hozzád is fordulok, mennyek Ajtaja,

Te vidd az Úr elé minden gondomat,

Oszd meg családommal boldogságodat.