Schmidt Lívia – Gyémánt
.
Kicsi kavics – titkot sejtet,
egyedi kincs minden gyermek.
Ki lesz belőle? Rajtad áll…
gyémánt-e vagy rab madár.
.
Ringasd őt, mint selymes mező,
takargasd be puha felhőn…
kis testét-lelkét simogasd,
szeresd, ahogy magadat!
.
Öleld, akár lombos erdő –
óvón, féltőn vadat rejtő…
most terítsd reá szárnyadat,
vigyázd úgy, mint önmagad!
Aranyosi Ervin – Igazán szeretni
.
Tanítsd meg gyermeked igazán szeretni,
szeretetet adva boldogabbá lenni!
Tisztelni a Földet, az állatvilágot,
megbecsülni élőt, árva kis virágot!
.
Legyen jó gazdája minden földi lénynek,
ne higgye, hogy azok csak miatta élnek!
Hisz minden élőlény Isten teremtménye,
legyen az embernek jót-adó erénye!
.
Legyen hát felelős, gondoskodó gazda!
Sose azt figyelje, mennyi lesz a haszna!
Legyen értük hálás, becsülje meg őket,
óvja a vizeket, földeket, erdőket!
.
Szeretettel nézzen az egész világra,
úgy, mint éltet-adó, csodás gazdagságra!
Akarjon örülni, emberséges lenni!
Tanítsd meg gyermeked igazán szeretni!
„- A nagyapád egy cukorkával kérte meg a kezemet. Nem volt semmink, féltérdre ereszkedett, és azt mondta nekem: ′′ Nekem most semmim sincs, csak egy szem cukorka, de ha akarod, együtt felépíthetjük az egészet.”
– És te?
– Kibontottam a cukrot, kettéosztottam és megettük. Attól a pillanattól kezdve mindent megosztottunk. Elestünk, felálltunk és építettünk. Együtt. Átéltünk nehéz pillanatokat, sok-sok fáradtságot, de mindig ott voltunk egymásnak.
– Más idők voltak, nagymama.
– Az idő nem változtatja meg azt, ahogyan szeretünk. Ami megváltozott, az az, hogy már nincsenek követendő szép példák.
Most mindentől félnek. Azért nem házasodnak meg, mert félnek, hogy nem tudnak építkezni. Amint összevesznek, elhagyják egymást, mert azt hiszik, hogy találnak egy jobbat. Mindig a tökéletességet keresik, mintha az létezne. Hiányzik az apró dolgokban rejlő boldogság.
Csinálnak egy jó nagy show-t, több ezer pesót érő gyűrűket vesznek, csinálnak egy csicsás videót a lánykérésről, aztán hagyják elillanni a pillanatot. Az az intim dolog, ami csak két emberre kéne, hogy tartozzon, mindenkivel meg lesz osztva.
Ez az, ami hiányzik nekik. A bátorság, hogy úgy éljék az életet és a szeretetet, amilyenek, és nem úgy, ahogyan azt elképzelik. Csak ők,. ketten. Egy cukorka és 71 együtt töltött év.”
Eduardo López
HÉTKÖZNAPI TÖRTÉNET
„
A feleségem mellettem aludt, amikor hirtelen kaptam egy értesítést a Facebookról… Egy nő jelölt ismerősnek. Visszajelöltem és küldtem egy üzenetet, amelyben megkérdeztem: „Találkoztunk már?” Azt válaszolta: „Hallottam, hogy megházasodtál, de még mindig szeretlek”. 
Akkor jöttem rá, hogy ő egy barátnő volt a múltból. Nagyon szép volt a képen. Bezártam a csevegést, és a feleségemre néztem, aki a fárasztó munkanap után mélyen aludt.
Ahogy ránéztem, arra gondoltam, hogy mennyire biztonságban érzi magát, hogy ilyen kényelmesen alszik velem egy teljesen új otthonban. Messze van a szülői háztól, ahol 35 évet töltött családja körében.
Ha ideges vagy szomorú volt, az édesanyja ott volt, hogy elmesélhesse neki a gondjait. A nővére vicceket mesélt neki, és megnevettette. Az apja hazajött, és mindent hozott neki, amit csak szeretett.
És mégis, annyira bízott bennem, hogy képes volt hozzám jönni feleségül és messzire költözni.
Mindezek a gondolatok jutottak eszembe, majd felvettem a telefont, és megnyomtam a „TILTÁS” gombot.
Hozzá fordultam, és mellette aludtam. Férfi vagyok, nem gyerek. Megígértem, hogy hűséges leszek hozzá, és az is leszek. Örökké harcolni fogok azért, hogy olyan férfi legyek, aki nem csalja meg a feleségét és nem szakít szét egy családot.”
„A nevelés nem csak elveken és okos taktikán múlik, mert elsősorban a lényünkkel nevelünk.
A nevelés: titkos metakommunikáció.
Ami jó benned és tiszta, és ami rossz és koszos, továbbadod. A gyerek remegi félelmeidet, aggódja az aggodalmaidat – de éli a nyugalmadat és derűdet is – ha valódi.”
MÜLLER PÉTER
Ma van az idősek világnapja
Szeretettel gondoljunk rájuk.
Mi voltunk azok
Mi voltunk, azok a gyermekek,
akik mezítláb járták a földeket,
és az erdőket, mezőket, réteket,
akkor is, ha a Nap heve égetett.
Mi voltunk, akik kukoricát fosztottunk,
s közben szép meséket hallgattunk,
és mi voltunk, kiknek tarló szúrta lába,
mérföldeket ment, soha meg nem állva.
Mi voltunk, akik az öreg diófa alatt,
gyermeki szívvel szerelmet vallottak,
miközben az elcsent szőlőfürtöket,
testvérként elosztva együtt ettük meg.
Mi voltunk, kik együtt mentünk bálba,
együtt jöttünk haza, órákat sétálva,
és együtt álltunk meg, megvitatni azt,
kinek milyen lett a házifeladat.
Mi voltunk, akiknek megengedték azt,
hogy egészen késő estig elkószáljanak,
mert tudták, hogy egymásra vigyázni fogunk,
és egymás érdekében mindig kiállunk.
Bárcsak még meglenne a régi összetartó erő,
és az egymással eltöltött, múltban hagyott idő,
amire majd életünk végéig úgy emlékezünk,
hogy közben-közben kicsordul könnyünk.
Kun Magdolna
Hajts fejet előttük
Hajts fejet előttük, hogy mind-mind érezzék,
még nem veszett ki teljesen a jóság, emberség,
még van a szívben szeretet, megértés és hála,
mely az emberiségnek javait szolgálja.
Tisztelettel adózz nekik, hogy gyermekeid lássák,
hogy kell bánni azokkal, kik a halál útját járják,
hisz Ők voltak kik oly sokat cselekedtek értünk,
hogy megleljük magunkban önnön emberségünk.
Becsüld őket, szeresd őket, mutass példát arra,
hogy a te lelked még érző, hófehér és tiszta,
s hogy te képes vagy látni bennük önnön szüleid,
kik egyszer majd az Ő sorsuknak léptit követik.
Vigyázz, mert a gyermekeid rólad vesznek példát,
te mutatod meg nekik a helyes út irányát,
azt az utat, mit egykoron majd ők is végig járnak,
hisz idős korban melletted is a halál szele vágtat.
Kun Magdolna
Tiszteld Őseid erejét, tudását és bölcsességét! Nélkülük nem lehetnél most itt, nem lehetnél az, aki vagy.
Évezredeken át tartották a teret, hogy te most itt lehess ebben a nehéz, ám csodálatos lehetőségeket kínáló korszakban.
Tiszteld Őseidet, mert pontosan tudták, hogy lesznek korszakok, amikor az igazság nem lesz kívánatos, amikor az igaz szót üldözik és meghazudtolják, a jó embereket becsmérelni, a hamisakat pedig méltatni fogják.
Ők mégis megőrizték a tudást számodra, mert gondosan elrejtették avatatlan szemek elől regéikben, meséikben, mondáikban, verseikben, és képzőművészetükben.
Tudták, hogy el fog jönni az idő, amikor az emberiség már eléggé érett lesz ahhoz, hogy olvasni tudjon a jelekben, olvasni tudjon a sorok között, és megértse a felszínes tartalom mögött a valódi mondanivalót, a mélyebb tartalmat.
Óriási tudást örökítettek így át, melyek felbecsülhetetlenek értékűek a számunkra, mellyel képesek vagyunk újra megérteni mind önmagunkat, mind a világ titkait.
Olyan ősi kódok vannak bennük elrejtve, melyek hatalmas kapukat képesek kitárni és képesek megváltoztatni egész eddigi életünket.
Tiszteld és szeresd hát Őseidet!
Ők még hallották Isten szavát és értették a világ működését. Bennünk még élt az a mély bölcs, ősi tudás, mely benned csak most ébredezik.
Tiszteld őket, és legyél nagyon hálás érte, hogy mindezt megőrizték a számodra!
Engedd, hogy aktiválódjanak benned ezek az ősi kódok és kinyíljanak azok a kapuk, melyek elvezetnek egy szép új világba, ahol ismét a szeretet lesz az érték és a valódi tudás lesz a hatalom, ahol együtt, egymásért fogunk élni,
BÉKÉBEN, MEGBECSÜLÉSBEN, SZERELEMBEN.
A gyerekeid nem okolhatók a rossz napodért…
Nem a gyerekeid okolhatók a házassági problémáidért…
Nem a gyerekeid okolhatók a csalódottságodért…
Nem a gyerekeid okolhatók a rossz munkahelyi helyzetért…
A gyerekeidet nem lehet hibáztatni a gyerekkori sebekért…
Azért jöttek, hogy meggyógyítsanak téged, hogy megtanítsanak szeretni olyan módon, amit el sem tudsz képzelni.
Azért jöttek, hogy olyan értelmet adjanak az életednek, amilyen korábban nem volt.
Megtanítani küzdeni és fejlődni minden nap.
Az Ön felelőssége, hogy szereteten és jelenléten alapuló jó gyermekkort biztosítson nekik.
Megbotlunk és elesünk, de tudnunk kell, hogyan kell begyógyítani sebeinket és bocsánatot kérni.
Nem könnyű mindennap megtanulni anyának/apának lenni.
Meg kell küzdenünk a fáradtsággal, szomorúsággal, félelemmel és nehéz helyzetekkel.
Légy jelen, tele szeretettel gyermekeid iránt.
Ez a legfontosabb munkád, amiben nyomot hagysz…
A szeretet, amit gyermekkorukban életútjukra hoztál, bennük marad…..
Csak ez maradt.
Minden tiszteletedet és sok szeretetedet megérdemlik! ….
„Szülők feladata megmutatni gyermekeiknek, hogyan kell járni az „úton” (élni). Becsületben, tisztességben……
Megtudjuk mutatni, hogyan kell……
De azt melyik az ő „útja” neki magának kell megtalálnia. Tanulva szüleik hibáiból, bukásaikból…. Tanulva és nem a hibákat megtanulva élni szülei életét.
Úgy kell nevelni gyermekeink, hogy bármikor el tudjuk engedni a „kezüket”. Ez az ő érdekük.”(Harcos)
„A „tanítás” és a „nevelés” között óriási a különbség.
A tanítás azt jelenti, hogy valami tant tömünk a fejébe, a nevelés pedig azt, hogy növeljük, kifejlesztjük, nemesítjük, kihozzuk belőle a saját, belső, szép valóságát.
Akit jól neveltek, nemesebb, tartása van, ízlésesebb, kulturáltabb, belső értékeire vigyáz, az emberi kapcsolatai is szebbek, és ha nevelése igazi, sokkal mélyebbek is.
Akit csak tanítottak, az okos, teli van a feje tanokkal, eszes, tájékozott, és az iskolában jól vizsgázik.
Mindkettő szükséges, de a csak tanokra, elméletekre alapított élet az embert nem tudja nemesíteni – kibontatlan, fölneveletlen lénye örökké hiányérzetben van: nem lettem az, akivé lehettem volna.”
Müller Péter
RENDEZD EL ISTENEM
Rendezd el Istenem minden dolgomat,
Őrizd minden bajtól kis családomat.
Tőled kaptam őket, Te légy vigaszunk,
El ne vesszen egy sem, légy jó Pásztorunk.
Rendezd el Istenem, sajgó szivemet,
El ne veszíthessem soha Tégedet,
Hitem örök mécses ki ne aludjék,
Mint Húsvéti gyertya, világosodjék.
Családom tagjai életükön át,
Lángomról gyújthassák hitük gyertyáját.
Életük útjait ez ragyogja be,
Te élj a szívükben élők Istene.
Rendezd el Istenem, hajszolt életem,
Szeretet Istene, lelket adj nekem,
Lelket, mely mindenben rád hagyatkozik,
Téged el nem felejt, benned megnyugszik.
Mint a szentmisében: most felajánlom,
Kenyerem és borom: egész családom.
Családom Főpapja Te vagy Jézusom,
Egyesítsd magaddal kicsim és nagyom.
Rendezd el Istenem üdvösségemet,
Irgalmad pótolja gyengeségemet.
Másban én nyugtomat nem találom,
Életem, halálom Neked ajánlom.
Mindnyájunk jó Anyja, Szép Szűz Mária,
Hozzád is fordulok, mennyek Ajtaja,
Te vidd az Úr elé minden gondomat,
Oszd meg családommal boldogságodat.