Útravaló

Március

Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Márciusban Földi István pápai esperes plébános ad útravalót.

március 4.

„Bizony, mondom nektek, folytatta, sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint a saját hazájában.” Mint annak idején Illés és Elizeus, Jézus sem művelt csodát a szülővárosában, az emberek hitetlensége miatt. Hogy fájhatott ez az Úrnak! Ahol fölnevelkedett, ahol imádkozott a zsinagógában, ahol sokakat ismert, ott nem látnak benne mást, csak az embert, aki harminc éven át ott volt közöttük. Nem tudják hova tenni a szavait, hát még a cselekedeteit, amelyek híre hozzájuk is eljut. Nekik miért nem mutat valamit? Ez a sértődöttség gyilkos tettre indította őket. Le akarták taszítani őt a szikláról. Kérdezd meg magadtól: ki neked a Názáreti Jézus? Hiszed-e, hogy az Isten Fia?

Magyar Kurír

március 3.

Jézust, aki szelíd és alázatos szívű, most korbáccsal a kezében látjuk, haragos tekintettel. Szinte a szeme is tüzes szikrákat szór. A mindig nyugodt Mester most feszült és feldúlt. Igen, Jézus ilyen is tudott lenni. Mi váltotta ki belőle ezt a szokatlan viselkedést? Amit az árusok cselekedtek a templom külső udvarában, az önmagában véve nem volt rossz dolog, kezdetben jó szándék vezette őket. Hiszen a zarándokok sokszor több napi gyaloglás után érkeztek meg ide távoli helyekről. Áldozati ajándéknak szánt állataikat nehéz lett volna kilométereken keresztül maguk előtt terelgetniük, s a felajánlásra szánt tárgyaikat magukkal cipelniük. Pénzüket is kénytelenek voltak nagyobb címletekben őrizni. Ezek az árusok tehát a templommal és a zarándokokkal is jót tettek, hogy rendelkezésre álltak. A zarándokoknak így nem kellett a Templom-hegy alatt elterülő közeli falvakban újabb fáradsággal beszerezniük a szükséges dolgokat. Ezért egyeztek bele a papi fejedelmek és az írástudók a nép véneivel együtt, hogy a kereskedők árusítsanak és pénzt váltsanak a templom külső udvarában. Jézus mégis feldúltan rohan közéjük, és elkergeti őket. Mert ő tudja, mi van az emberekben.

Tudja, hogy amit ott művelnek, az már nem csupán az eredeti segítő jó cselekedet. Az elfogadható jó látszata alatt kapzsiság, birtoklási vágy és a mammon bűvölete tapadt az árusok lelkéhez. Jézus ezt kárhoztatja, a világosság angyalának mezébe öltözött ördögöt. Ő azért jött, hogy visszavezesse a népet a tízparancsolat eredeti üzenetéhez, és lemossa róla az emberek által félremagyarázott, eltorzított üzenetet. Helyre kellett állítania az ősi törvényt, kiegészítenie és tökéletesítenie a szeretet és a személyesség jelentésében.

Szent Pálnál nem győzzük hallgatni Isten figyelmeztetését, hogy a sátánnak ez az egyik legnagyobb kísértése: maga is a világosság angyalának tetteti magát. Sajnos minket is sokszor elvakít a mammon kísértése, megelégszünk a látszatokkal, és nem vesszük észre, hogy már rég eladtuk a lelkünket az ördögnek. A sértődöttség könnyen magára veszi az erkölcsi felháborodás látszatát, és éveken át tartó szeretetlenséget teremt.

Vagy itt van a pénz, a kapzsiság kísértése. Hányszor helyezem Isten ügye elé személyes gazdasági előnyeimet? Ezek a kereskedők jó és segítő szándékkal kezdték meg a munkájukat a templomban, de amint megjelent közöttük a jóság angyalának mezébe bújt gonosz, a haszonszerzés vásárcsarnokává tette az Isten házát. Már nem segítő, hanem zavaró tényező volt a jelenlétük.

Gyermekkoromban nem értettem, miért van a templom bejáratánál kegytárgyas asztal foszforeszkáló rózsafüzérekkel, világító Mária-szobrocskákkal és más tárgyakkal. Serdülőkoromban elgondolkodtam azon, vajon az én lelkem templomának külső udvarában mennyi lehet a fölösleges kacat, az adokveszek és a vásári zaj… Kértem Jézust, szabadítson meg tőlük, mert csak a csendben, a világ zajától távol hallom meg a szavát. Ott, a lelkem legbelső szobájában. Megijednél-e, ha lelked templomának előcsarnokában megjelenne az Úr, és elkezdené kiűzni onnan a jó látszata alatt odaköltözött rossz szokásaidat, bűneid haszonszerzőit, elhallgattatott lelkiismereted árusait? Engedd, hogy a nagyböjtben Jézus megtisztítsa lelked templomát a bűnbánat szentségében!

Magyar Kurír

március 2.

„Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve.” Jézus környezete nehezen értette meg azt az irgalmasságot, amelyről beszélt. Benne egyszerre van jelen az igazságosság és a könyörület, a tisztító szigor és a nagylelkűség. Hányszor tekergünk el mi is az atyai háztól ideig-óráig tartó élvezeteket hajszolva! Az Atya szíve pedig mindig megesik rajtunk, amikor hazafelé kullogni lát minket bűntől mocskosan. A tékozló fiú példabeszéde alkalmazható rád és rám is. A földi vágyak követése megreked ebben a valóságban, nem él tovább. Az örök, más idővalóságban lévő jövő csak az Atya házában lesz, ott viszont szükséges az alázat és az engedelmesség. Ilyen a mi mennyei Atyánk!

Magyar Kurír

március 1.

„A fiamat csak megbecsülik!” Jézus azoknak a prófétáknak az útját járja, akiknek sorsa a meghurcoltatás és a vértanúság volt. Ők azt tették, ami jogos és törvényes, hogy Isten számára betakarítsák a termés megfelelő részét. De a nép csupán a saját földi érdekeit nézte, hogy övé legyen az örökség. Vezetői főleg azért gyűlölték Jézust, mert valódi vallásosságot követelt, és mert azt hirdette, hogy az üdvösség nem a származástól függ, hanem a hittől. Azok, akiknek nem tetszik Jézus tanítása, ma is keresik a kibúvókat. Saját érdekeiknek rendelik alá vallásosságukat. Jézus kereszthalálával az ószövetségi kiváltság megszűnt. Akit a zsidó nép vezetői elvetettek, ő lett az üdvösség szegletköve a pogányok számára is.

Magyar Kurír