Útravaló

OKTÓBER

Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Októberben Földi István pápai esperes plébános ad útravalót.

október 4.

Assisi Szent Ferenchez szólt az Úr a San Damiano-kápolna keresztjéről. Attól kezdve Ferenc kizárólag az evangélium tanítása szerint élt. Az evangélium az egyetemes testvériség kovásza lett benne. Az evangélium három emberről szól, akik szeretnék követni Jézust. Az elsőnek adott válaszában Jézus önmagáról szól. Ő Isten országát alapozza meg, ennek az az ára, hogy egész élete áldozat. A másik azt a választ kapja, hogy rendezze át életében az emberi kötődéseket. A harmadiktól Jézus a végleges elhatározást kéri. A követelmények keménynek látszanak, de aki vállalja a feladatot, az számíthat Jézus kegyelmi segítségére. Ferenc példája minket is a kicsinyek közé hív, akik befogadják és megélik a szeretetet.

Magyar Kurír

október 3.

„Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem hogy megmentse.” A szamaritánusok nem adnak szállást Jézusnak, mert Jeruzsálembe tart. Kézzelfogható emberi előítélettel találkozik Jézus, és az emberi válasz sem különb a tanítványok részéről. Jézus azonban átlépi ezt a gondolkodást, és megmutatja az Atya irgalmas szeretetét. Hányszor van benned is előítélet? Talán gondoltad már te is, amit az apostolok? Közösségeinkben is találkozni lehet olykor hasonló mondatokkal: „Majd a Jóisten megbünteti!” Ő szereti az embereket, és nem akarja teremtményei pusztulását, hanem hogy élet legyen bennük, az ő élete! A pusztulás nem Isten!

Magyar Kurír

október 2.

„Ha meg nem változtok, és olyanok nem lesztek, mint a gyermek, nem mentek be a mennyek országába.” Kicsi, és úgy is viselkedik. Nem olyan, mint a felnőttek, akik fontosnak hiszik magukat, és nem csak az emberek előtt. Isten országa a gyermekeké. Ugyanúgy, mint a szegényeké, az üldözötteké. A gyermekeknek tehát kiváltságos a helyzetük a keresztények közösségében, azért is, mert Jézus arra tanít bennünket, hogy különösképpen szeressük azokat, akik hátrányos helyzetben vannak, akik szomorúak, akik szükséget szenvednek, vagyis a legkisebbek. A gyermekek jelenlétükkel arra is figyelmeztetnek: ha nem leszel olyan, mint ők, sem belépni, sem megmaradni nem tudsz Isten országában.

Magyar Kurír

október 1.

Jézus visszamegy a templomba, ahonnan előző nap kiűzte a kereskedőket. A főpapok és a vének megkérdezik, hogy milyen felhatalmazás alapján tette ezt. (Csak halkan fűzöm hozzá, hogy a „zsebüket érintő” kérdés volt ez.) Jézus pedig, jó zsidó szokás szerint, kérdéssel válaszol: mondják meg neki, hogy milyen felhatalmazás alapján keresztelt János. Ők erre, félve az emberek reakciójától, azt felelik: „Nem tudjuk.” Jézus ekkor elmondja nekik ezt a példabeszédet. Aztán megkérdezi tőlük: „Melyik fiú tett eleget a kettő közül az apja kívánságának?” Azt felelik, hogy az első. Jézus megfordítja a helyzetet. Azt mondja nekik: „a vámosok és az utcanők megelőznek benneteket az Isten országában”. Ők eljöttek Jézushoz, hogy hallgassák. Olyan emberek voltak, akik nem szégyelltek segítséget kérni tőle. Bűnbánatot tartottak, és megváltoztatták az életüket.

Már az ószövetségi próféták is használták a szőlőskertről szóló hasonlatot Isten népe iránti szeretetének és a nép hálátlanságának kifejezésére. Izajás próféta úgy mutatja be Izrael történetét, mint az Úr szőlőskertjét, amelyet ő telepített, gondozott és megvédett, majd várta a termést. Jogosan várta, hiszen sokat fáradozott érte, de az vadszőlőt termett. Isten mindent megtett a népéért, de Izrael nem válaszolt. Jézus továbbviszi ezt a gondolatot: Isten továbbra is küldi a prófétákat, de a szőlőművesek, a választott nép vezetői, akikre rábízta szőlőjét, rosszul bántak velük. Megverték, megkövezték, kidobták őket a szőlőből. Végül egy emberileg illogikus dolgot tett Isten: a saját Fiát küldte el hozzájuk. De ők megragadták, kivetették a szőlőből, majd Jeruzsálem falain kívül keresztre feszítették, megölték. A választott nép hálátlansága égbekiáltó volt! A következmények nem maradnak el. Izajás az Úr szőlőjének lerombolásáról beszélt. Jézus viszont azt mondja: „Elveszik tőletek az Isten országát, s olyan nép kapja meg, amely megtermi gyümölcsét.”

Vajon hűségesebb-e Isten mai népe, mint a régi volt? A szőlőművesek gondosan bánnak-e a szőlővel? Egyházunk „szőlőskertje” megtermi-e gyümölcsét, melyet tőle vár Isten? Minden megkeresztelt embernek az „Úr szőlőjének” kell lennie. Megvan-e a gyümölcsük keresztény közösségeinknek? És nekem, a közösség egy tagjának megvan-e?

A példabeszéd azt a kérdést is felteszi, hogy egy cselekedet értékes marad-e akkor is, ha ellentmondásos gondolatok kísérik. A történet szerint minden gondolat ellenére a lényeg, hogy az ember tetteiben engedelmeskedik-e Istennek, vagy sem. Jézus, amikor a végítéletet leírja, nem említ semmit, ami arra utalna, hogy az ítélet előtt megvizsgálná az embert. A kérdés ez: Mit tettél? „Éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, ruhátlan voltam és felruháztatok…” Csupa olyan kérdés, amely a tettre, a cselekvésre kérdez rá. Ez is bizonyítja, hogy Jézus követése nem pusztán elméleti hit, hanem a tettek hite.

Az evangélium meg tudja változtatni az életedet! Hagyd, hogy megérintse szívedet az Atya szava, aki dolgozni küld a szőlőbe. A hit az evangélium hallgatásából származik. Aki hittel befogadja, az elfordul a kimondott nemtől, mint az első fiú, és megtér: letér a saját útjáról, és a szőlő útját választja. Jakab apostol ezért mondja: „Mit használ, ha valaki azt állítja, van hite, belőle fakadó cselekedetei azonban nincsenek?”

Magyar Kurír