Útravaló

Február

Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Februárban Várnai Péter címzetes prépost ad útravalót.

február 6.

Szent Márk megragadja az alkalmat, hogy egy rövid összegzéssel kerekítse le Jézus gyógyító tevékenységének egyes lépéseit. Nyelvészeti szempontból is érdekes eszközöket használ. Az 54–56. vers ismételt szövegeket közöl, melyek az evangélium más helyein is feltűnnek. A betegek odavitele emlékeztet a Mk 1,32-re. Az érintéssel való gyógyításról már szintén olvastunk a harmincnyolc éve beteg asszonnyal való találkozásakor. Jézus most sem fogja menekülőre, nem akar eltűnni a tömeg elől. Enged a görög szokásnak, miszerint a gyógyíthatatlan betegeket, illetve azokat, akiknek nem telt orvosra, kivitték a piactérre, hogy az arra járók vigasztalásban részesítsék őket. Így történt, hogy megérinthették a ruhája szegélyét. Ez a leírás azt a tényt hivatott bizonyítani, hogy Jézus egész működése az Isten titka, ami nem merül ki a csodás gyógyításokban, sem a kenyérszaporításokban, mert az ő küldetése másról – Isten országnak meghirdetéséről – szól.

Magyar Kurír

február 5.

Egy, az ókeresztény korban készült gúnyos kép szamárfejjel ábrázolja a keresztre feszített Jézust. Előtte emberek láthatók az imádás félreérthetetlen gesztusaival. A görög nyelvű felirat így szól: Alexandrosz imádja istenét. Elképesztő botrány a keresztre feszítés mint kivégzési mód. A halálraítélt ott feszül ég és föld között, félig agyonverve és kiszolgáltatva. Kínokkal teli halála után a sivatagból beosonó vadállatok prédájává válik. (Ezért is kellett Jézust már nagypénteken eltemetni.) Különleges szándéka Istennek, hogy a Keresztrefeszített képét állítja elénk például, sőt a meghaló Jézus lesz a keresztények legbensőségesebb jelképe. Miért, hogy a rómaiak átvették a perzsáktól ezt a kegyetlen és hosszú szenvedéssel járó kivégzési módot? Előszeretettel alkalmazták a Spartacus-féle rabszolgalázadás megtorlásaként. Kr. e. 71-ben a Via Appia Róma és Nápoly közötti szakaszát a keresztre feszített rabszolgák tetemeivel szegélyezték.

A kereszt és a keresztény szavaknak semmi közük egymáshoz, a keresztény szó nem a keresztből eredeztethető. A kereszt szó ugyanis latinul crux, a keresztény pedig christianus. Az a magyar nyelv sajátossága, hogy a kereszt és a keresztény szavak szógyöke hangzásában megegyezik. Már a nagy európai nyelvekben sincs ilyen áthallás: angol (cross – christian), olasz (attraverso vagy crucis – cristiano), orosz (pereszekaty – hristianin), arab (alaietirad – masihiun). A magyar keresztény szó a christianusból ered. Ezt az ApCsel 11,26-ban olvashatjuk, s „krisztusi”-nak vagy „Krisztushoz tartozó”-nak fordíthatjuk. 

Egy társaságban azt játszották, hogy kiemeltek a Bibliából néhány szót, egy mondatból ötöt-hatot, és ezekből kellett kitalálni a közös jellemző tárgyat vagy kifejezést. Így kerültek terítékre az 1Kor 2,1–5 versei. A kiemelt szavak a következők voltak: bölcsesség, Isten titka, megfeszített, gyengeség, félelem, a lélek ereje, Isten ereje. Nos, ezekből kellett kiokoskodni, hogy Isten erejéről, Isten bölcsességéről van szó. Hogyan terelhető közös vágányra ez a sokféleség? Ha Isten nem tud mást tenni, mint szeretni és szeretet lenni, akkor egyszülött Fia odaadásában is meg kell nyilvánulnia ennek. Mégpedig hiteles módon. A hitelesítő pecsét nem más, mint a szenvedés. A szenvedéstől mindig félünk. 

Az önként vállalt szenvedés kilúgozza az önzést, a magamutogatást. Az Atya a Golgotán odaadja Fiát mint a legdrágább kincsét. A Fiú és az Atya között a legszorosabb kapcsolat, ami egyúttal a leginkább hiteles szeretetkapcsolat is, a kereszten meghalt Jézusban nyilvánul meg. Isten tehát nem hagyta magára a szenvedő Jézust, hanem a szeretet végtelen jelével ékesítette fel, és elfogadta áldozatát. Ezért lett a Krisztust követők legjellegzetesebb jele a kereszt. 

„Ember, ne félj a rossztól! /Arkangyal áll a poszton, / Van, aki hallja hangod: / Szabadíts a gonosztól. […] A halál is csak ennyi: /– Ne félj elébe menni – / Édesapád az Isten, / Röpül eléd, ölelni.” (Sík Sándor: Ne félj!)

Magyar Kurír

február 4.

Érdekes helyzet lehetett a tizenkettő hazatérése, miután elvégeztek valamit abból a munkából, amire a megbízatásuk szólt. Jézus azonban lecsitítja őket. Nyugi, nyugi! Béke van! Csak egy kicsit maradjatok csendben! S ahogy a kiválasztásukkor is magához hívta, most is félrevonja őket, és jelenlétével ajándékozza meg a társaság tagjait. Az egyedüllét nem mást jelentett, mint hogy időt adtak egymásnak a Jézussal való személyes találkozásra. Amíg a társammal megbeszéli az eseményeket, addig mi imádsággal tartjuk a gerendát. Még mielőtt felsorolják a gondjaikat, azelőtt „a minden ügyek felelősének”, a Mesternek tartoznak beszámolással. A csend, a magány, a félrevonulás azt jelenti, hogy végre engedjük megszólalni őt.

Magyar Kurír

február 3.

Keresztelő Szent János meggyilkolásának körülményeit számos egyéb súlyos bűn övezi. Közte és Heródes között nem magánéleti, hanem köz- és büntetőjogi feszültség volt. Számos esetben láttuk, hogy a király viselt dolgai egyáltalán nem szoríthatók a magánszférába. Heródes pontosan tudta, hogy a Keresztelőnek igaza van, de gyenge volt. Salome tánca csak a megfelelő alkalmat szolgáltatta arra, hogy a király kivégeztesse a prófétát. A gyilkosság – minden más meggyőződés ellenére – bűn, s a gyáva gyengeség a bűnben utat tör magának. Ha nyilvánvalóan gyengék vagyunk egy-két területen, és gyávaságból nem merjük ezt bevallani, az bizony a személyes vétek előkészítőjévé lesz.

Magyar Kurír

február 1.

Jézus hallgatóságát csodálkozás töltötte el, és kérdések fogalmazódtak meg bennük. A feltett kérdések közül az első három az Úr mibenlétéről szól, míg az utolsó kettő a családi indíttatásáról. Megbotránkozni mindig lehet, élete alakulásában is számos okot lehet találni erre, de valódi eredete csak hittel ismerhető meg. Ő Isten Fia. Születésének körülményei számos részletet illetően kinyilatkoztatások. Ugyancsak kinyilatkoztatás-értékű a csodák (dünameisz) és az építőmester (tektón) kifejezések használata. (Bár a szakemberek
egy része kerüli az építőmester kifejezést, és megmarad az ácsnál.) Ismét mások kutatása alapján Jézus a szomszédos kisváros – Antiochia – építkezésénél dolgozott a nevelőapjával együtt. Földijei elutasítják, és tanítását nem fogadják el. Megbotránkozásuk egyenértékű a tehetetlenségükkel.

Magyar Kurír