Amikor egy maroknyi csapat hite elűzi az esőfelhőket – mátészalkai hívek kerékpáros zarándoklata Máriapócsra
Részletek: https://dnyem.hu/2025/10/27/amikor-egy-maroknyi-csapat-hite-eluzi-az-esofelhoket-mateszalkai-hivek-kerekparos-zarandoklata-mariapocsra/
Az év utolsó Kerékpáros Zarándoklata Máriapócsra-október 23-án
https://www.facebook.com/100007128632987/videos/2280646439050173/
#Videoshow#Videoshowapp
Hírek a mátészalkai Idősek Otthona alapkőletételéről
szeptember 15. d.e. 10 óra, Mátészalkai Idősek Otthona-Alapkőletétel
Mátészalka – A Fény városa
Ma délelőtt ünnepélyes keretek között lerakták a hamarosan megépülő Mátészalkai Idősek Otthonának alapkövét. Mátészalka ezzel is kifejezi elkötelezettségét a gondoskodás, a szociális érzékenység és a közösségi összefogás mellett. Bővebb információ és fotógaléria itt található: https://mateszalka-fenyvarosa.hu/unnepelyesen-leraktak-a…/
2025. augusztus 4.
Megindultak a Ráckerti templom területén épülő Idősek Otthonának munkálatai.
Várható átadás: 2026. szeptember
Szépen haladnak az építési munkálatokkal Baliga Tamás és Csapata.
25 éve a város lakóinak ” szolgálatában”
Hálaadó misén adott hálát István atya a Jó Isten kegyelmeiért, hogy erőt, egészséget, bölcsességet ajándékozott teendőihez.
Köszönjük, hogy értünk fáradozott.
További munkájához kérjük Isten áldását
Az Ünnepi Szentmise tanításai:
Kinek „tartozok”?
„Habár kapálni tudok Jnéha napján, koldulni kell”…”Soha nem magamnak.”- István atya bevezető szavait idézve amelyek a vasárnapi igevershez kapcsolódtak.
Mert mindannyian „tartozunk”, de valamennyien egy Gazdának „tartozunk” mindennel amit elértünk, amit végzünk: Aki Odafönt van.”
Tartozásainkat rendeznünk kell. KINEK és HOGYAN tartozunk?
Lehetnek azok „fizikai”(az anyagi világhoz kapcsolódóak) vagy „személyes „ tartozások. Előbbiek egyértelműek, mert előbb-utóbb csak sikerül azokat rendezni, az utóbbiak azonban további kérdéseket vetnek föl. Miért? –mert nem biztos, hogy felismerjük, beismerjük, és aztán nem biztos, hogy meg van bennünk az akarat, hogy rendezzük azokat embertársainkkal. Hiszen mindig a „könnyebb utat” választjuk, hogy elkerüljük a „beismerést”, mert akkor bizony fel kell vállaljuk, hogy „én vagyok a ludas”. S ez bizony minden kapcsolatban a legnehezebb , s pontosan ezért vagyunk a személyes kapcsolatainkban a „legjobban eladósodva”. Itt vannak a legnagyobb „tartozásaink”.
Ahhoz, aki hozzám a legközelebb áll: férj a feleséghez, feleség a férjhez, anya/apa a gyermekekhez, gyermek a szülőhöz, és így tovább.
S egyszerűen NEM tehetem meg, hogy azt nézem, nekem mivel tartozik a másik, ahelyett, hogy én keresném meg Őt először, hogy rendezzem a „tartozásaimat”, mert abban a pillanatban csak „én” leszek a legfontosabb magamnak, csak a saját sérelmeimet nézem, s teljesen önző módon, már nem is gondolkodok rajta: vajon nekem, nekem milyen „tartozást” kellene felé rendeznem.
S ezek a „nem rendezett tartozások” vezetnek további „tartozáshoz”, hovatovább: „krízishez”, amiknek a feloldása valljuk be, nagyon kemény erőfeszítéseket igényel, már ha lesz elég erő, türelem, kitartás és hit a szeretetteljes megoldásig. Idáig nem szabad eljutnunk.
„Ahol ketten egy akaraton vannak”, imádkoznak érte, ott a Mennyei Atya, akinél „semmi nincs lehetetlen”, megáldja Őket, és békességet, szeretetet ajándékoz szívükbe.
Milyen „tartozásaink” vannak melyek hiánya elvezet az Atyai háztól és ezáltal egymástól is?:
-az imádságok
-a Szentmisék
-a Hittanórák
-a Jócselekedetek
– a tanúságtételek mások előtt.
S bizony, ha a könnyebb, kényelmesebb utat választjuk, ha nem az Istenhez, a „Jógazdához” tartozunk, akkor menthetetlen a másik útra tévelygünk, s onnantól már „neki, a „nagy csalónak” tartozok”.
„Egy szolga sem szolgálhat két úrnak”
Tehát EL KELL DÖNTENEM kihez , kinek „tartozom”. „Csak egy irányba lehet húzni”-figyelmeztet István atya.
„Nekem, mint ki Dezső atyától átvettem e város nyájának „szolgálatát”, egy feladatom van: tovább vinni ami már megvolt. Amikor egy épületet, legyen az Bölcsőde, Óvoda, Iskola vagy most az Idősek Otthona megépítünk, nem pusztán az épületet húzzuk fel, de magát Isten országát építjük, azokért, akik lakni, használni fogják, Isten dicsőségére, Isten hatalmas országában, „Egy pici bekezdéseként”, itt, Mátészalkán.
Koleszár Mária
„Valami szépet Istenért.”-hangzott a jelmondata 42 évvel ezelőtt, 1983. június 18-án.
Keresni és megtalálni, azt az egy elveszett „bárányt” is, hogy Isten színe elé vezethesse.
Utazni Érte több ezer kilométert, tikkasztó hőségben , esőben, viharban és csontfagyasztó hideg téli hajnalban és éjszakában. Menni fáradhatatlanul, dacolva bár az égi elemekkel vagy betegséggel.
„Imádkozzál és dolgozzál.”-hűnek maradva a Bencéseknél tanult jelmondathoz. Tőlük és a Családból szívébe-lelkébe-értelmébe ívódott keresztény értékek vezérlik amikor is szeretettel int és tanít, generációs feladatként adva azokat tovább a reábízottaknak, az ifjúságnak.
2000-ben érkezett városunkba, és vált igazi „szalkai „ lakossá, szentelve életét az itt élő emberekért, amint azt 2017-ben, az esperesi megújító fogadalmát követő Reményik vers hűen tükröz:
Akarom
Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon.
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.
Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.
Statisztikai adatokkal, számokban nem lehet mérni azt az időt, energiát, türelmet, amellyel feladataira készült, hogy „nyáját” bölcsen vezesse, annak „Jó pásztora” legyen.
Egy év minden egyes hónapjában városi-, és egyházi események, ünnepek, lelkiségi csoportok működése mögött az Ő gondos tekintete „őrködik” a városlakók felett, legyenek bár a legfiatalabbak vagy legidősebbek, családban vagy betegséggel, magányosan élők. Minden nap „megszámlálja” juhait, és vigyáz, „egy is el ne vesszen”.
Önmagának semmit nem kér, de minden talentumát szétosztja kinek-kinek mi javára szolgál.”Kire sok bízattatik, sokat is kérnek Tőle számon.” E szerint él és tanít másokat is, hogy „A Jó Mag, Jó földbe hulljon, és százszoros, ezerszeres bő termést hozzon.” , hogy „A gyermekek először is Jó Emberek legyenek.”-fogalmazott a püspöki helynökké kinevezését követően. Vigyék tovább a Jó Hírt, szerte a nagyvilágban, bárhol éljenek is.
„ Valami szépet Istenért.”, és Isten után e város lakóiért, nemzedékről nemzedékre, Heidelsperger István, mátészalkai római katolikus plébános, Szatmári kerület esperese, Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye püspöki helynöke.
…Ajánlásként írtam, amikor felterjesztettem már kétszer a Város Díszpolgára címre…KM.Vajon mivel lehet kiérdemelni egy ilyen címet?!
Hála az eltelt 25 évért…
Urunk Színeváltozása-Szentségimádási nap
2025.
A Szentmisét Csordás Gábor, Debreceni-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitasz vezető tartotta.
„Úgy ismerjelek és ismerjenek, ahogy vagyunk”
Mindenki nagyon szubjektíven éli meg ezt a világot. Másként lát, más gondolatokkal, más érzelmekkel.
A gonosz ezt használja ki bennünk, ellenünk és egymás ellen. Éppen ezért fontos, hogy „Isten szemével lássuk a másikat”.Erre, csak a Szentlélek vezetése lehet segítségünk, reményünk.
Fontos, hogy „a valóságot és az igazságot lássuk”, melyhez eszközünk lehet a „tudatos látásformálás”.
Úgy, mint ahogyan az Oltáriszentségben: „Meglátjuk-e a kenyér- és bor színe alatt a valóságot?”
Sok kisebb-nagyobb jelet kapunk. Lényeges, hogy felismerjük fontosságukat. Vannak pozitív, megerősítő-, és negatív jelek. Hogy hogyan értékeljük őket, hitéletünktől függ.
Mi lehet feladatunk napjainkban?
Megtanulni a „nyitott tekintetet”: Hogyan látom, aki előttem áll, férjemet, feleségemet, barátomat, társamat, gyermekemet és szüleimet?
„Kit látok én abban az emberben akit oda állított az Isteni gondviselés?”
Csak így lehet felülemelkedni a szubjektív dolgokon, meg-, és elítéléseken. Oly mély szeretettel szeretni, temetni rosszat és látni a Jót.
Gyökössy Endre Nyolc Boldogság mondásából egy idézet rávilágít az Élethosszig tartó Szeretet lényegére:
„Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, s mindháromban a diófát, mert nem csak néznek, hanem LÁTNAK is.”
„Lássuk meg egymásban Krisztust, az Oltáriszentségben azt a Krisztust, aki fel is áldozta magát értünk.”
A Szentmise után a helyi, mátészalkai Lelkiségi Csoportok egésznapos imádságos órái következtek: a Kamilliánusok, Rózsafüzér imádságosok, Máltai Szetetszolgálat, Cursillósok. A nap Szentség betétellel zárult.
Egy szép ima, amelyben benne van az változás, melyet el szeretnénk érni:
XIV. Leó pápa imája a békés együttélésért
Jézus, történelmünk Ura,
hűséges társunk és élő jelenlét!
Te, aki soha nem fáradsz bele, hogy találkozz velünk,
itt vagyunk, akiknek szükségünk van a Te békédre.
A félelem és a megosztottság idejét éljük,
néha úgy viselkedünk, mintha egyedül lennénk.
Falakat építünk, amelyek elválasztanak minket egymástól,
elfelejtjük, hogy testvérek vagyunk.
Küldd el nekünk Lelkedet, Urunk,
hogy újra fellobbantsa bennünk
az egymás iránti megértésnek, a meghallgatásnak,
a tisztelettel és együttérzéssel való együttélésnek a vágyát!
Adj nekünk bátorságot, hogy a párbeszéd útját keressük,
hogy a konfliktusokra testvéri gesztusokkal válaszoljunk,
hogy félelem nélkül megnyissuk a szívünket mások előtt!
Tégy minket hidak építőivé!
Hogy le tudjuk küzdeni a határokat és ideológiákat,
képesek legyünk másokat a szív szemével látni,
ismerjük fel minden ember sérthetetlen méltóságát!
Segíts nekünk olyan tereket teremteni, ahol virágozhat a remény,
ahol a sokszínűség nem fenyegetés,
hanem gazdagság, amely emberibbé tesz minket!
Köszönjük lelki vezetőink és a testvérek álhatatos imdáságait, jelenlétét.
2024. Urunk színeváltozása -augusztus 6.
Úrnapi pillanatok…
Elsőáldozás 2024.
Nagyheti pillanatképek-2025. Április
Keresztúttól a Feltámadásig
Virágvasárnap 2020. április 5.
https://www.facebook.com/1218518853/videos/10222072697465985/
https://www.facebook.com/1218518853/videos/10222121605968667/
Nagyböjti Lelkigyakorlatos esték- 2025. március 14-15.
Az elmélkedést valamint a vasárnapi templombúcsút vezette: Juhos Imre
Tanumesék, történetek a Lelkigyakorlatos estékből
„Kicsire állítani a Remény lángját”…
„A Zsidó irodalom szerint volt egy idős asszony akinek egész napja úgy telt, hogy egyik sóhajtásból a másikba sóhajtozott egész napja során.
Azt mondja: Itt van ez a ház, de azt gondolják, ebben a házban lehet élni. Olyan kicsi ez a ház, hogy ebben lakni sem lehet. Aztán minden nap amikor elsétál a kúthoz friss vízért, akkor azon kesereg, hogy olyan messze van a kút, hogy amíg megteszi az utat a kúthoz és hazáig, úgy megdagadnak a lábai, mint egy dinnye. Aztán magára néz és azt mondja: Hát milyen ruháim vannak , ezek nem is ruhák, csak ócska rongyok. Aztán azt mondja: Ott vannak a fiaim és az unokáim. Azt gondolják, meglátogatnak engem? Meg sem ismernek.
A történet szerint, az egyik nap ennek az asszonynak igen csak el kezdett viszketni az orra, s ez már nagyon bosszantotta őt. Elment a rabbihoz, és elpanaszolta az ő állapotát. A rabbi azt mondja: Ej, asszony, nagy a baj! Az orrviszketés annak a csúnya elkapott betegségnek a jele, hogy az ember élete olyan, mint amilyennek látja. S ezt csúnyám elkaptad.
Az asszony hazamegy, éjszaka lefekszik, reggel felvirrad, szeretné kinyújtani a kezét és a lábait, de nem tudja, mert bele ütközik a ház falába. Ahogy az ágya végére pillant, rémülten állapítja meg, hogy a lába helyén két hatalmas görögdinnye van ott. Azután ahogy kipillant a szekrénybe, oda akasztott ruhájára, látja, hogy az nem is ruha, hanem egy szakadozó ruhadarab. Látja közben a fiait és az unokáit az ablak előtt elhaladva, kiáltana nekik, de nem jön ki hang a száján, és látja, hogy a fiai és az unokái elsétálnak és tovább haladnak.
Amikor tehetetlenül fekszik, egyszer csak magába szál, és azt mondja: Lehet, hogy nem olyan nagy ez a ház, de még is csak elférek benne. S lehet, hogy a fájós lábaimmal kell elmennem minden nap a kúthoz vízért, de azért még is csak megtudom tenni ezt az utat, s minden nap van friss vizem. Lehet, hogy nem a legdivatosabbak a ruháim, de mindig ki tudtam mosni, és tisztát vehettem fel. S a gyermekeim, bár dolgoznak, de a mikor egy kis szabadidejük van, azért hetente mindig is meglátogatnak.
Amikor ilyen megértő belátásra jutott a gyermekeivel és az unokáival kapcsolatban, – a történet szerint-a ház visszanyerte eredeti formáját, az ágy végében már nem dinnyéket, hanem a lábfejeit látta, a szekrényre kirakott ruha tiszta, és látja, hogy érkeznek a gyermekei és az unokái, s puszival köszöntik a nagymamát…”
„Elfogadni és szeretni a ’”tökéletlenségeivel” együtt „…
„Egyik házasságra felkészítő kolléga megkérdezte a fiatalokat: Mikor érezték azt, ha a párjuk, a fiú, megkérné a kezüket és ők „Igen”-t mondanának, vagy a fiúk, hogy most már megkérnék a lány kezét”.
Az egyik azt mondta: „Amikor már meg van az egzisztenciám.” A másik azt válaszolta: „Amikor befejeztem a tanulmányaimat.”
Egy lány azt mondta: „Akkor éreztem úgy, amikor a páromat a „tökéletlenségeivel”együtt tudtam szeretni. Van benne valami, de valami egészen másként van meg benne, mint a többiekben. „…