148 éve 1878 január 12 született Molnár Ferenc magyar író,újságíró,drámaíró,haditudósító.
Molnár Ferenc
Elveszett illúziók
A szó lesújt gyarló testem egészére, könnyem hull.
Elveszett illúziók!
Szavaid értelmetlen értelme most nyert világosságot.
Tested több emberé, mint hogy egy uralja azt!
Nem kellek neked.
Pedig volt idő, mikor szavad más nyelvet beszélt.
Ez a marok szorítja lelkem s tép elemeimre
Ennek markában leledzem
Elveszett illúziók, megvétózott érzelmek.
Melynek sava lukat üt bőrömön lelkembe, vájja magát
Mint gyarló féreg az éden bűnös gyümölcsébe.
Te ott, én itt
Az elveszett illúziók markában.
Dóró Sándor: Jövő, remények
Nem kell, hogy mindenki szeressen,
már nem akarok megfelelni másnak,
nem kellenek az álságos mosolyok,
csak arra vágyok,hogy tisztán lássak.
Tisztán lássam, kik azok az emberek,
kikre számíthatok mikor nevetek épp,
kik azok, kiknek a vállán zokoghatok,
mikor beborul felettem, szürke az ég.
Már nem akarok megváltozni másért,
így szeret és fogad el, aki jön velem,
megmondom amit gondolok, szólok,
nem lesz többé hallgatás a nevem.
Nem hallom a negatív, lehúzó szót,
csak sajnálkozva nézem ki mondja,
nem haragszom rá,hisz nem tudja,
nem velem, magával van gondja.
Már nem számít más,csak szeretni,
adni és kapni akarok amíg csak élek,
viszlátot mondok annak ami elmúlt,
üdvözöllek bennetek, jövő, remények.
A lèleknek nem kell pènz.
A lékek mindig valami
Kell neki minden nap a
pillanat, amikor valami
szépet befogad.
És felerősitve sugàrozza
tovàbb, hogy szebb legyen
tőle a vilàg.
Radnóti Miklós
Egy hangszer voltam Isten kezében,
ki játszott rajtam néhány dallamot.
Aztán eldobott és elhagyott,
de fölöttem ragyognak a csillagok.
Juhász Gyula
Wass Albertre emlékezve…
(Válaszút, 1908. január 8. – Astor, Florida, 1998. február 17.)
Nyitott könyv a lelkem
Nyitott könyv a lelkem,olvasd csak bátran,
Engedem,hogy meglásd,mi a titkos vágyam.
A barátság szent dolog,védeni,óvni kell,
Ki mit fektet belé,annyit vihet csak el.
Kell egy hely a szívben,egy csendes szép zene,
Hol,társra lel az érzés,és élhetsz majd vele,
Állunk majd a fényben,vagy boldogan megyünk,
Mert úgy szép az élet,ha mindig szeretünk!!!
Egy barát lehet közel, vagy akár távol,
De a szívedben mindig ott lesz, ne keresd máshol.
Egy barát lehet kedves, őszinte,
Minden problémát megoszthatsz vele.
Wass Albert
Egy csepp emberség – Koltay Gergely
Ahol egy kisleány fut át a szivárvány alatt.
Ahol az ífjak alkonyatkor szerelmet vallanak.
Ahol az erdőben két öreg tölgy egymásnak bólogat.
Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol a szobrászvéső márványon magától szalad.
Ahol felhők fölött a repülők egymásnak kacsintanak.
Ahol a konyhában a kisgyereké a legjobb falat.
Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol a Királyok mindig igazat mondanak.
Ahol gazdagok szegénynek kenyeret osztanak.
Ahol az utolsó ölelésben őszinte a vigasz.
Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol megszűnik a világon a gyűlölet, s harag.
Ahol egy akkord nyomán a falak végleg leomlanak.
Ahol reggel a Rádiótól jókedvű lesz a nap.
Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol érezni, a kimondott szó nem röpke pillanat.
Ahol az élet érték, s mögötte ezernyi áldozat.
Ahol az orvos, a fizikus, a tanár szava, nem csupán panasz.
Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol a publikum, s a színész együtt várja a tavaszt.
Ahol a költő tudja, a kő marad, s a víz szalad.
Ahol utolsó esélyünk a kimondott gondolat.
Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol a kereskedő ajándékként könyveket ad.
Ahol van még marék föld – s lesz, ki majd arat.
Ahol nyelved, neved értik, ahol lehetsz önmagad.
Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol a szeretet hídja hozzád vezet, soha le nem szakad.
Ahol szavak szállnak az Égbe. Ahol a lélek szabad.
Ahol mécsesek égnek a szellemért, ahol őszinték a szavak.
Ott lesz a mi temetőnk, hol egy csepp emberség marad.
Juhász Gyula : Vízkeresztre
Jövének távol, boldog Napkeletről
Három királyok, híres mágusok,
Mert hírt hallottak a csodás Gyerekről,
Kiről legenda és jóslat susog.
Ki született szegényen Betlehemben,
Kit megöletne Heródes király
S aranyat, tömjént, mirrhát lelkesedve
Hoz néki Gáspár, Menyhért, Boldizsár!
Szerecsen, indus, perzsa, mind csodálja
A Kisdedet, ki a jövő királya
S a csillagot, mely homlokán ragyog.
Ő édes, kedves. Bájolón gagyog
S egy pintyőkét néz, mely szent szeliden
A Szűz Mária vállán megpihen…