„Konrad Lorenz, a híres etológus azt írja, két ember barátságának mértékét bátran ítélhetjük meg aszerint, melyikük hajlandó nagyobb áldozatot hozni ellenszolgáltatás nélkül.”
( Mohás Lívia)
„A problémám az őszinteség. (pontosabban másoknak az…)
Nem vagyok képes színlelni, ha ki nem állhatlak, elmondom, ha nem tisztelsz, nem tisztellek, ha nem akarom, hogy közel légy, ellöklek .
Nem hamisítok nem létező barátságot, nem mosolygok körülményből és ha nem tisztelek valakit, akkor távol tartom magamtól. Az emberek nem bírják elviselni az őszinteségemet, mert túl igaznak lenni ijesztő, de rájövök, hogy jobban szeretek száz év magányt, mint egyetlen napot a hazugság társaságában.” (Idézetek könyve)
Felemelkedni arra a magasságra, ahonnan önmagadat mint idegent láthatod, igen szükséges dolog. Ez az emberi lélek legmagasabb rendű aktusa.”
/Lev Tolsztoj/
„Azért születtél, hogy megvalósítsd az isteni tervet, amiért eme testbe való leszületésed mellett döntöttél.
Az isteni terv pedig a szívedbe lett kódolva, és megkaptál hozzá minden erőt, minden képességet, hogy beteljesíthesd.
És egy elmét is, melyet nem a kifogások kitalálására, hanem az oda vezető lépések megtervezésére kaptál.
Megkaptad a szabad választás lehetőségét is, hogy élhess vagy akár visszaélhess a teremtő erőiddel.
Olyan nincs, hogy tudod mit kellene tenned, mi lenne az igazán üdvözítő szíved legbelsőbb hangja szerint, de a körülmények miatt lehetetlen. Ez pont addig igaz, amíg elhiszed. Amíg lényed legmélyéből másképp nem döntesz.
Ha tudod mit kellene tenned, és mégis hagyod magad a körülmények sodrásával menni, ha fontosabb megfelelned valaminek vagy valakinek, mint azt tenni, amit a szíved szeretne, akkor te épp az árnyékot szolgálod az isteni fény helyett. Akkor épp fittyet hánysz arra, hogy mit írtál meg magadnak az isteni minőséged tudatában, és önként átadod magad a sötét erőknek, melyeknek pont kapóra jön, hogy még tévelyegj egy kicsit a fontos és halaszthatatlan illúziók között. Mondjuk… úgy pár életet…Ahelyett, hogy azt tennéd, amiért valóban vállaltad isteni minőséged anyagba korlátozását itt a földi síkon.
Miért tennéd magad alacsonyrendű erők rabszolgájává? Miért zárod magad tudatlanságba, miért árulod el belső királyságodat, amikor benned lakik a Teremtő?”
/Botos Orsolya/
„A tömeg vak. A gond csak az, ha valaki mégis lát a tömegben: elítélik, majd megfeszítik. A tömeg szemében a legnagyobb bűn, ha valaki magára ébred! A megvilágosodott ember meg fogja zavarni a békés álmot, megpróbál felébreszteni. Elkezdi lebontani benned a babonákat, harcol a téged fogva tartó ideológiákkal, melyeknek köszönhetően mély álomban élsz. A hitvilágot, amitől eddig nem láttál tisztán, elkezdi bontani; harcol benned minden olyan vallási, társadalmi és politikai dogmával, amelynek a célja, hogy pont olyan maradj, amilyen vagy, mert így könnyebben tudnak kizsákmányolni és rabszolgává tenni… A megvilágosodás mindenki számára lehetséges, de gyakran a tömeg akadályozza. Csak páran vannak olyan bátrak, olyan merészek, hogy egyedül nekivágnak az ismeretlenbe vezető ösvénynek.”
(Osho)
Egy ember tízszer vonzóbbá válik, nem a ruhái, a keresete, vagy a legújabb mobiltelefonja miatt, hanem a cselekedetei által, amelyek alázatról, tiszteletről, őszinteségről és a szeretetről szólnak, amit képes adni.”
—Keanu Reeves
„A bölcs ember azt mondja:
a legfontosabb emberek nem azok
akiknek tele van tudással a fejük.
Hanem azok, akiknek a szívük tele van szeretettel, a fülük készen áll a meghallgatásra… a kezük készen áll a segítségre.”
Jelenlét
Mi a legnagyobb ajándék, amit adhatsz egy embernek?
A figyelem, a jelenléted az életében.
Minden ember erre vágyik, hogy fontos legyen valakinek, fontos legyen az élete és hogy úgy szeressék, ahogy megszületett.
Sokat gondolkodtam erről, hogy mit is jelent segíteni valakinek, aki rászorul, de rájöttem hogy ezzel igazából magamnak is segítek, hogy megtaláljam ami hiányzik.
A legtöbb ember, tudja hogy változtatni kellene, rá is lát hogy mi a probléma, mit kellene tennie, de nem ezért jön hozzám, hogy megmondjam mit csináljon, mert tisztában van vele.
Akkor miért jön? Mert figyelemre vágyik, arra hogy meghallgassa valaki, aki nem ítélkezik felette, aki nem okoskodik, nem bírál. Egy egyszerű hallgatóság vagyok, aki szeretet sugároz felé, és megértést, mert átélem azt ami vele történik és azonosulni tudok.
Ennél több nem is kell, mert érzi hogy biztonságban van érzelmileg. Változtatni is akkor tud, ha fel van töltődve, ha úgy érzi nincs egyedül a problémáival, ha érzi hogy van segítsége.
Az nem kapcsolat, ahol csak létezünk egymás mellett, de nem látjuk a másikat. Legyen az pár vagy baráti kapcsolat, szülő-gyermek viszony vagy akár egy kollegális, szomszédi kapcsolat.
Az nem kapcsolódás, hogy tévézünk, telefonálunk, levelezünk, dolgozunk, rohangálunk, agyalunk, miközben a másik emberrel vagyunk fizikailag, de a figyelmünk teljesen máshol van.
Az igazi kapcsolódáshoz nem kell sok idő, lehet elég pár perc, de az legyen teljes odafigyelés a másikra.
Hogy érzed magad? Mi van veled? Miért vagy feszült?
Figyelek és hallgatok. Jelen vagyok a kapcsolatban. Nem a következő feladaton pörgök, hanem arra figyelek aki velem van abban a pillanatban.
Jelen vagyok fizikailag, jelen vagyok érzelmileg, és jelen vagyok szellemileg is.
Minőségi idő a mennyiségi helyett!
Ez hiányzik ma a világunkból!
Ezt hiányolják a gyerekeink, ezt hiányolják a szüleink és ezt hiányolják a társkapcsolatok is.
A jelenlétet.
Szabó Tünde
„Soha ne égj el azért, hogy a lángodnál más csak melegedjen.”
(Boda-Kalmár Brigitta)
…mert amikor már „kinőtték „magukat(vagy hiszik ők azt), lángodat elfújják, kanócodat letiporják…
Amikor elutasítom egy másik ember nézőpontját, akkor a tudás egy szikráját utasítom el, mert mégha nem is értek vele mindenben egyet, hozhat számomra olyan megértést, miáltal helyére kerül bennem valami.
Mi, a nagy Egész részei vagyunk, s a tudás szét van szórva bennünk. Ezért nagyon fontos a szeretet- és tiszteletteli kapcsolódás, mert soha nem tudhatjuk, ki fog egy olyan kulcsot adni a számunkra, ami kinyitja azt az ajtót, ami oly régóta zárva volt előttünk.
A tudás úgy fog teljessé válni, ha mindannyian beletesszük önmagunk részét, legyen az bármilyen csekélynek tűnő is.
Ami földi szemmel nézve értéktelennek tűnhet, az a Mindenség számára felbecsülhetetlen KINCS.
„Hiába akarsz világosságot gyújtani ott, ahol ragaszkodnak a sötétséghez.”
Tanítvány:
– Mi a különbség a tudás és a megvilágosodás között?
Mester:
– Ha tudásod van, fáklyát használsz, hogy mutasd az utat.
Amikor megvilágosodtál, te magad leszel a fáklya.
Anthony de Mello
Élj azoknak, akiknek szükségük van rád, köss barátságot azokkal, akikben megbízol, beszélj azokkal, akiket kedvelsz, és légy hálás azokért az emberekért, akik értékelnek téged.”
(Dosztojevszkij)
AZ ÉRTELEM ELVESZTÉSE
(A helyzet kritikus)
„Ma minden jel arra mutat, hogy az úgynevezett modern kor van soron: a modernitás „buboréka” van széttöredezőben. Civilizációnk legérzékenyebb elméi már a 19. század második felében érezték ennek a dekadenciának első jeleit. Gondolok itt elsősorban Baudelaire-re és Nietzsche-re.
A 20. században azután ez az élmény elhatalmasodott a nyugati világ legjobb elméin.
A helyzet kritikus. Kiváló társadalomtudósok, filozófusok, művészek, fizikusok értekeznek az „élőhalott materiális modern civilizációról”
(T. S. Eliot), „magának az emberlétnek a válságáról” (Carl Jaspers), „a transzcendencia elvesztéséről” (Albert Camus), „történeti válságról” (Eric Hobsbawm), „a sötétség szakadékáról” (Jacques Monod), „az értelmetlenség lázálmáról” (Peter Berger).
Az értelem elvesztését, amelyet Paul Davies „a modern lélek gyötrelmének” nevez, világszerte egyre többen érzik. Ez a 21. század egyik fő problémájává válhat, legalább olyan fontos problémává, mint az oly sokat vitatott gazdasági, környezeti vagy biztonsági kérdések.”
Hankiss Elemér
Széchenyi-díjas magyar szociológus,
filozófus, értékkutató
„Embernek lenni nem adottság, hanem feladat. Nem készen születünk embernek, hanem azzal a meghívással születünk, hogy legyen belőlünk Ember.”
(Jelenits István)
…EMBERRÉ váljunk, és főként EMBEREK maradjunk-minden körülmények között vagy azok dacára is…
„A fájdalom nem az, amit mondasz,
hanem az, amiről hallgatsz.”
„Az emberi érintkezésben a tragédia nem akkor kezdődik, amikor a szavakat félreértik, hanem amikor a csöndet nem értik meg.”
Henry David Thoreau
…mindkettő tragédia: a félreértés, főként, ha szándékos, és a hallgatás is, ha érdektelen…
„Az élet csak annyi kitartást követel tőlünk, amennyinek birtokában vagyunk.
Egyetlen hőstett létezik – ha nem futamodunk meg.”
(Dag Hammarskjöld)
Nem kell mindig csendben maradni, mindenkire mindent ráhagyni. Nem kell szó nélkül tűrni, bárki előtt meghunyászkodni.
Nem kell mindenhonnét meghátrálni, mindenfélétől megrettenni.
Nem szabad elhinni nekik, hogy kevés vagy, hogy mit sem érsz.
Nem szabad engedni nekik, hogy felcímkézhessenek, hogy mindenféle jelzőkkel illessennek.
Nem szabad hagyni, hogy kiforgassanak magadból és
Tilos olyanná válni, amilyen sosem akarnál lenni.
Mert végtére is, te nem az vagy, akinek mások mondanak,
te az vagy, akinek ott mélyen legbelül,
álarcok ès manírok nélkül érzed magad.
Horváth Szilvia
„Arra kell gondolnunk, hogy a boldogság nem a nagy vagyonon alapul, hanem a lélek jó állapotán.”
– Arisztotelész –
Akárhová menekülsz, munkába, szerepbe vagy magatartásba, az emberek nem engednek el, utánad nyúlnak, megkövetelik, hogy részt vegyél mozgalmaikban, megosszad gondjaikat, terveiket és reménységeiket, kabátod szárnyát rángatják, s megtámadnak és kitagadnak, ha elvonulsz a közös feladatok elől. Bele kell nyugodnod – s ha művész vagy, gondolkozó, szemlélődő ember, nem könnyű ez! – hogy az emberekkel kell tartanod. Velük kell sírnod és nevetned, s boldog és elégedett is úgy lehetsz csak, ha ők megengedik.
De az emberek – mondod te – csak egyenként felelősségteljes, érző és résztvevő emberek; tömegben olyanok, mint a csorda; a legolcsóbb jelszavak tüzelik őket, a legaljasabb vágyak feszítik a tömeg mellkasát.Hogyan vehetek részt dolgaikban, ha nem akarom, hogy lelkem kárát vallja?
Csak azt felelhetem: őrizd meg lelked szabadságát úgy, hogy igazságos maradsz.
Mikor olyasmit kíván tőled a tömeg, amit lelkiismereted megtagad, tagadd meg te is kívánságukat.
Mindegy, mi az ára és következménye e magatartásnak. Szolidaritásodnak határa az igazságosság.
Neked is van törvényed és hatalmad, nemcsak nekik. Ez a törvény és hatalom az igazság: fejed betörhetik, de ezt a hatalmat el nem vehetik tőled.
(Márai Sándor:Arról, hogy részt kell venned az emberek dolgaiban)
Kedves Olvasó!
Sok érdekes könyvet tölthet le az Aquarius Könyvtár alkalmazásunkból ingyenesen!
Erre a linkre kattintva: http://gnosztikuskonyvek.hu/
Ha nem beszélsz azzal, akivel pedig szót lehetne érteni, veszni hagytál egy embert. Ha pedig beszélsz azzal, akivel nem lehet szót érteni, elvesztegetted szavaidat. Az okos ember sem az embereket nem hagyja veszni, sem a szavait nem vesztegeti el.
(Konfuciusz)
„Jóságában, tisztességében, becsületében soha nem lehet legyőzni az embert. A rossz, a gonosz, a becstelenség, tisztességtelenség erői ideig-óráig felülkerekedhetnek, (…) de végérvényesen nem nyomoríthatják meg az embert. A jóság, az igazságosság, a tisztesség. a becsület igénye olyan mélyen él bennünk, oly szüntelen jelenvaló, hogy nem lehet olyan helyzet, nem lehet olyan dilemma, melyben ne tudna eligazítani bennünket, melyben ne lenne képes meghatározni egyedül helyes magatartásunkat. Lelkiismeret, ha tetszik, szokrátészi hang ez, mely csendben marad, ha jót teszünk, de rögtön megszólal, tiltakozik, ha rosszra készülünk. Ettől van az, hogy a gazember mindig tudja, hogy gazember s ezért nem menthetjük fel a bűnössége alól.”
Sánta Ferenc
Ha egy pohár vizet nyújtok valakinek Isten iránti szeretetből, annak örök értéke lesz; bizonyára nem a víz, sem a pohár miatt, nem is a szomjas ember fölüdítése miatt, hanem azért, mert isteni lélek (a megszentelő malasztban élő ember) Isten gondolatai szerint, isteni lelkülettel (hitből), isteni jósággal, természetfölötti jó szándékkal adja azt a pohár vizet.
Az a külső cselekedet, s ezt mondhatjuk az egész életről, csak burok, csak foglalat; olyan, mint a papír, melybe gyémántot s drágakövet göngyölítünk. Bizony a papír keveset ér s ugyancsak közönséges, de a gyémánt s drágakő nagy érték.
Külsőséges életem is csak papír, de lelkületem drágakő legyen!
Prohászka Ottokár
Telnek az évek fölöttünk, és elhagyjuk a felszínes barátokat.
Nem keressük annyira a társaságot, jobban szeretünk már egyedül lenni otthonunk kényelmében, a kis szentélyünk falai között, ahova csak nagyon keveseknek engedjük meg, hogy leheveredjenek nálunk a kanapén.
Már nem akarunk sztárokra hasonlítani, és meglátjuk bennük a halandót, az embert, aki nem szebb, vagy magasztosabb nálunk, csak ügyesebb a fotósa, vagy szuperebb a képszerkesztő programja, amivel egy olyan imidzset alakít ki magáról, aki nem is létezik.
Elvetjük a műt, a valótlant, nem akarjuk hajszolni az elérhetetlen tökéletességet, mert tudjuk, az nincs.
Belenézünk a tükörbe, és meglátjuk magunkban a szépet, az erőt, a hajthatatlanságot, amivel képesek voltunk eddig mindent végigcsinálni, amire azt mondtuk, nem megy.
A családunk lesz a legfontosabb, az ő jólétük, biztonságuk, amiért mindent megteszünk, és már nem engedjük be oda a rosszakarók károgását, az irigyek ostromát.
Nem akarunk aszerint élni, ahogy mások akarják, ahogy szerintük kellene, elengedjük a fülünk mellett az állandó beleszólást a mindennapjainkba.
Egyszerűségre és igazságra vágyunk, nem akarunk álarcokat viselni, nem akarunk meghajolni, vagy elviselni olyat, ami kényelmetlen, szimplán harmóniában lenni magunkkal és másokkal a cél.
Ki akarjuk használni, ami megadatott, úgy, ahogy a szívünk diktálja, éppen ezért több lesz a befelé fordulás és figyelés, mint az extrovertált attitűd.
Az életünket nem a lájkok számában mérjük, hanem a boldog napok és önfeledt nevetések számában, amikor azt mondtuk: Jajj, most olyan jó!
(Agárdi Zsóka)
Legyen áldott, szép napotok, hétvégétek.
“Akarnunk kell ismerni az utat, hogy végig járhassunk rajta. És kétségek nélkül tudnunk kell, hogy képesek vagyunk rá.”
— Andrea Weaver
„Egy igazi gyógyító nem gyógyít téged; egyszerűen visszatükrözi neked az ösztönös gyógyítóképességed.
Ő egy reflektor, egy szerető világosság.
Az igazi tanító nem tanít téged; nem úgy néz rád, mintha lényegesen különböznél tőle. Egyszerűen csak visszatükrözi neked a saját belső tudásod, és emlékeztet a lényed végtelenségére. Ő egy tükör, egy irányjelző tábla.
És a szeretet az a tér, amiben mindezek lehetségesek; a szeretet gyógyít, a szeretett terében tanuljuk a legtöbbet, nincs bukással való fenyegetés, nincs büntetés.”
=============
Jeff Foster
” Nem az határozza meg emberségünket, hogy milyennek látszunk, hanem az, hogy mik vagyunk.”
Carl Sagan
„Sorsát csak az vetheti le,
aki azt teljes egészében magára veszi.
Alázat.
Áldozat.
Szolgálat.
— Hamvas Béla
„Amikor az ember megtanulja tisztelni a legkisebb lényt is, akkor senkinek nem kell megtanítania őt arra, hogyan kell szeretni egy másik embert.
Az állatok iránti együttérzés szorosan kapcsolódik az emberi jellem jóságához, és nyugodtan mondhatjuk, hogy aki kegyetlen az állatokkal, az nem lehet jó ember …”
(Albert Schweitzer)
„Egyetlen jótettnek emléke jobban világít miutánunk, mint ezer fáklyának lobogása.”
JÓKAI MÓR
„Az élet értelmét nem a nagy áldozatok és
kötelességek adják, hanem apróságok;
A szív egy-egy mosolyból, vagy egy-egy kedves gesztusból meríti a boldogságot és a vigaszt.”
Humphry Davy
„Amikor szeretünk, mindig arra törekszünk, hogy jobbak legyünk, mint amilyenek vagyunk. Amikor igyekszünk jobbá válni, mint amilyenek vagyunk, körülöttünk is minden jobbá válik. ”
— Paulo Coelho,
50 CSODÁLATOS BÖLCSELET A FÁKTÓL
1. Nem tőled függ, milyennek születsz. Mi fák is sokfélék vagyunk. A fűz szomorúnak tűnhet, a tölgy erősnek, a juhar büszkének – de mindeniknek megvannak saját képességei és mind egyedülálló a maga módján. Tanuld meg használni saját képességeidet, és mindig tanulj újakat!
2. Találd meg belső energiádat és erődet! Mi ezt télen használjuk, amikor a hó és a fagy lenyomja ágainkat.
3. Légy rugalmas! Ha egy fa dacosan állna, letörnének az ágai. Ezért mindig engedünk a szél erejének, majd megerősödve egyenesedünk vissza.
4. Örvendj az esőnek! Új sarjakat növeszt, általa pedig a Nap sugarát is jobban értékeled majd.
5. Nincsen csúnya fa, csak szemek, melyek anélkül néznek, hogy látnának.
6. Fejlődj saját ritmusodban, élvezd a növekedésed útjának
7. Vegyél el egy keveset mások aggodalmaiból és borúságaiból, alakítsd pozitív energiákká és úgy add vissza nekik! Mint egy lehelet oxigént.
8. Semmi sem tart örökké. Mindig nőnek új ágak és új levelek, ezért nem könnyezünk minden elsárgult levélért, hanem annak örülünk, amink van.
9. Az erős gyökerek azok, amelyek mindig segítenek. Ne felejtsd el, honnan indultál és mit tanultál fejlődésed ösvényén!
10. Néha nehéznek és szomorúnak tűnhet az élet. Ne add fel azokban a pillanatokban sem! Bármilyen kegyetlennek is tűnjön a vihar, a gyökereid erősek és hamarosan újra gyönyörködhetsz a napsugarakban.
11. Légy hálás minden nap! Egy fa sosem feledi ezt. Valahányszor felkel a nap, ha gyerekek játszanak körülötte, ha a madarak magas ágai közt menedékre lelve dalolnak, a fák köszönetképpen kivirágoznak.
12. Hagyd a félelmeid! Ha a fák félnének, csak öreg és fonnyadt leveleik volnának. De van bátorságuk elengedni őket és másokat fogadni helyettük.
13. Ne aggódj folyton! A nehéz, nyomasztó tél után eljön majd a tavasz. Mindig.
14. Szeress! Nálunk mindenki egyformán méltó a szeretetre. Mindannyinkban ott van valami, ami egyedivé tesz, fajtól, színtől és gyökerektől függetlenül. Mindenkivel megosztjuk szeretetünket, gyönyörű erdőket, parkokat és tereket formálunk – melyeket lehet, hogy a gondok szemüvegén keresztül te sem láttál eddig.
15. Nem csak a te valóságod az egyetlen létező. Hallgasd meg mások igazságait is! Egy fa nem állíthatja, hogy ,,Minden levél kizárólag csak zöld lehet.”, mert akkor megtagadna megannyi csodálatos fajt, melyek levelei piros, narancs és sok más színben pompázik.
16. Az Univerzum bőséget jelent. Egy fa sosem kérdi, vajon jön még meleg? Vajon túlélem a hideget? Hogyan nőnek majd vissza leveleim? Tudja, hogy ezeket a dolgokat a természet megadja neki.
17. Csak a jelen pillanat a tiéd. Legyen az boldog vagy fájdalmas, élvezd, mert soha többé nem tér vissza.
18. Hagyj fel az olyan gondolatokkal, hogy a dolgok nehezek. A fa nem mondja, hogy ,,Nem tudok kivirágozni. Idén nem akarok teremni. Túl nehéz, fájdalmas és kényelmetlen.”. Egyszerűen csak megteszi, hittel, könnyedén.
19. Ne várd a boldogságot, csak éld meg! Egyetlen fa sem mondja, hogy boldogabb lenne, ha 5 méterrel arrább állna és 20 centivel magasabb lenne. Azért, mert megértjük, hogy most is boldogok lehetünk, ott ahol vagyunk és azzal, amink van.
20. Mindig fölfele törekedj, de örülj annak, amit most csinálsz! Mindig lesz mit tanulnod, és lesz még, amit megvalósíts, hogy ezáltal nagyobb, erősebb és szebb lehess.
21. Ne másokhoz hasonlítsd magad! Nem számít, ha némely piros levelű fák tetszenek egyes embereknek. Én más faj vagyok, és idén olyan szépek a leveleim, mint még soha. Nyers zöldek.
22. Hagyd, hogy megöleljenek! Így kaphatsz egy darabka szeretetet és energiát, ugyanezt pedig te is továbbíthatod. Vagy bármi mást, amit szeretnél.
23. Az igazi erő a sebezhetőségben rejlik. Ha nem is mindig egyértelmű, de egyetlen fa sem tökéletes. Néha az emberek bántanak, néha megfáradunk az ágainkra telepedő hó alatt, vagy egyszerűen csak meghajlott a törzsünk imitt-amott. Ezeket nem rejtjük el. Merünk sebezhetőek és kopárak lenni.
24. Adj értéket az emberek életének, saját lényed által! Engem örömmel tölt el, ha az emberek megpihennek az árnyékomban. Egy barátom is van, az akác, aki csodálattal figyeli az ágait melankolikusan kémlelő szerelmes párt.
25. Vedd észre, hogy minden levél a zöld más és más árnyalataiban játszik! Ha körül nézel magad körül és látni tudod az apró különbségeket, az életed megváltozik.
26. Csodáld a környezeted! Nekünk is életre kelnek a csodálat levelei, ha egy-egy szép, boldog és bátor embert látunk.
27. Legyen hited! Ha a természet annyira tökéletes és gazdag tud lenni, hogy is fordul meg a fejedben, hogy te más lennél?
28. Bocsáss meg! Ha néha haragszom is az emberekre, amiért rombolják a természetet és eldobják a hulladékot, tudom, hogy erős tudok maradni és ők nem tudnak többet ennél. Mégis, te, mint ember, változtathatsz ezen. Bocsáss meg, majd döntsd el, hogyan tudsz továbbra eszerint cselekedni az életed minden területén!
29. Vállald a felelősséget! Mit oldok meg azzal, ha a tikkasztó nyarat vagy a tél fagyát hibáztatom? Arra koncentrálj csak, amit te is befolyásolni tudsz!
30. Mindig a most a legmegfelelőbb pillanat. Ne várjuk állandóan a megfelelő évszakot, teremtsük meg mi a megfelelő pillanatot! Élj ebben a tudatban és ne halogass! Neked emberként még több lehetőséged van.
31. Hagyd a múltat! Nekem abszurdnak tűnik, hogy egy fa fájlalóan gondoljon vissza 2008 kemény fagyos telére ahelyett, hogy az idei tavasznak örvendezne.
32. Légy mindig önmagad, ne bújj maszkok mögé! Láttál már olyan fát, amelyik más fajnak álcázza magát, csak, hogy szebb legyen? Erre semmi szükség nincsen. Ugyanis olyan embereket kell magadhoz vonzz, akik valódi éneddel rezonálnak.
33. Csak addig légy önző, amíg megkapod az ajándékozás erejét! Ősszel, mikor táncolunk a nagy szélben, az emberek nem szeretnek mellettünk lenni. A viharban félnek, hogy rájuk dőlünk. Hogyha pedig egyenesen állnánk csak a kedvükért, akkor kettétörnénk. Meg kell értened, hogy néha el kell üldöznünk benneteket, hogy később majd mással megajándékozhassunk titeket.
34. Ne bosszankodj másnak a gyengeségén, mert ő a te tükröd! Van egy barátom, aki egy tó mellett áll. Nem igazán tökéletes, horgas a törzse, kevéske levele van és girhesek az ágai. Mindezt pedig látja a tó vizében, de sosem hallottam őt azon panaszkodni, hogy milyen csúnya a tó tükre.
35. Nézz magadba! Mulatságos, ahogyan ti, emberek, olyan kapukat próbáltok nyitogatni, amelyek csak belülről nyílnak. Ha nem úgy fest az életed, ahogyan szeretnéd, akkor nézz magadba, vizsgáld meg addigi meggyőződéseidet! Ha rossz almát terem a fa, nem az almán kell változtatni, hanem a gyökerét kell megöntözni.
36. Nem tudom, mondták-e már neked, hogy mi fák, a tiszta nyári melegben elraktározzuk magunkban az energiát a téli időszakra. Lehet, hogy jó ötlet lenne, ha te is hosszú távra hoznál döntéseket.
37. Bátorkodj csillogtatni értékeidet! Nem fáj az, ha nőnek a leveleink, épp ellenkezőleg. Az egy ünnep.
38. Bármennyire is sötét legyen, nézz fel! Mindig lesznek csillagok, amelyek megvilágosítják utadat. És soha-soha nem vagy egyedül.
39. Szépítsd meg mások életét anélkül, hogy valamit várnál cserébe! Hallottad már egy fától is, hogy ,,adósom vagy!”?
40. Élvezd a napsütést, de ne maradj mindig a komfortzónában! Ne a széltől várd, hogy előre mozdítson! Úgyis csak saját magad által fejlődhetsz.
41. Merj nagyot kívánni! Sokszor, amikor látjuk az égbolton a Holdat, felé ágaskodunk. Lehet, hogy soha nem foguk odáig érni, vagy lehet, hogy mégis. Bárhogy is legyen, valami szép vár mindnyájunkra. Nektek is így van: az élet megjutalmazza a bátor embereket.
42. Nem az számít, hány éves vagy, hanem az, hogy mennyi élet van az éveidben. Ugyanígy, a tapasztalat sem az öregségben, hanem a megtanult leckékben rejlik. Bármikor felvirágozhatsz, függetlenül attól, hányadik születésnapodat ünnepled.
43. Ne kérdezgesd, hogy van-e élet a halál után! Az a fontos, hogy mennyi élet volt a halál előtt. Mi minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy élhessünk, és, hogy amíg itt vagyunk, titeket megajándékozhassunk.
44. A fáknak nincs szükségük elismerésre és dicséretre ahhoz, hogy szépnek tartsák magukat. Az lenne a csúcs, ha vitatkoznánk egymással és kérnénk más fákat, hogy dicsérjék szépségünket, leveleinket és tökéletes törzsünket. Nézz a tükörbe egyedül és találd meg magadban azt, amit szeretsz! Ne ítéld el magad! Csodálatos vagy!
45. Hallgass zenét! A fák is szeretik a zenét. Ha túl nagy a csend, megcirógatjuk leveleinket a természet hangjaival. Ez örömet és megnyugvást ad. Nyisd ki az ablakod korán reggel és rájössz, miről beszélek!
46. Bármi is történjen, akárhányszor sérülj meg, omolj össze vagy csalódj az életben, ne feledd, hogy nem veszítettél értékedből és elég erős vagy ahhoz, hogy tovább növekedj! Vagy azt akarod mondani, hogy a tavalyi szél miatt meggörbültem kicsit és már én sem vagyok erős és tökéletes?
47. Egy nap megpihent egy fiatal a törzsemhez dőlve. Olvasott. Egyik gondolat magával ragadott: ,,Egy fa minden levelének van egy angyala, aki azt mondja: – Nőj! Nőj!”. Milyen szerencsés vagyok! Te elgondolkoztál már azon, milyen angyalok vannak a te életedben?
48. Légy türelmes! Néha évekbe telhet, hogy elérd az áhított magasságot, de biztos lehetsz benne, hogy megéri várni.
49. Adj! Nem kell arrogánsnak, merevnek és megingathatatlannak tűnni. A tölgy azért olyan erős, mert megosztja energiáját. Segítsd te is azokat az embereket, akik utadba kerülnek!
50. Szeresd az életet! Az élet pedig a legszebb ajándékokat tárja eléd. Még a vihar közepén is feltűnhet egy madár, egy ember… vagy egy hullócsillag.
Overview
Manipulálnak
Egyre szembetűnőbb, ahogy viselkednek egyes emberek. Különösen a mostani napokban, hetekben.. Én csak egyféle példát mondok.
Azok, akik nagy erővel, és képességgel rendelkező fényharcosok lehetnének… de elkapta őket az anyagiasság fogaskereke…. ezek a nagyszerű emberek hatalmas munkát végeznek, minden erejüket megfeszítve, hogy megvalósítsák, amiről azt hiszik, hogy a feladatuk: az anyagi jólét és karrier megteremtése. Küzdenek mind egy állat, majd bele pusztulnak, de erejük kifogyhatatlan, mert óriásiak. Mindent kibírnak… De…. most… kezdenek ébredezni, és ez nagyon kemény lehet egyes esetekben. Az alvó óriások tudatukra ébrednek… mert eljött az ideje…az Új, a Szebb Világ kapujában vagyunk! Nem a kemény hajsza, pénzkeresés vért izzadva lesz az életük értelme, célja. DE először el kell engedniük a rengeteg fájdalmat, sérülést.
Leginkább családi körben, vagy barátok között lehet megfigyelni, mi történik időnként az ilyen lelkekkel. Teljesen megváltoznak, mintha egy másik személy lenne bennük. Az arcuk szörnyű lesz. Szembeszállnak a legszeretettebb személlyel is. Üvöltenek magukon kívül. Mintha szét akarnák taposni a másikat… lehetetlen őket meggyőzni, hogy rosszul látják a dogokat, nem igaz, amit állítanak. Belekapaszkodnak egy-egy dologba… és csűrik-csavarják, kiforgatják, elferdítik, és egyre jobban belelovallják magukat. Csak úgy süt belőlük a gyűlölet, még akkor is, ha az a másik a legszeretettebb személy számukra. Ész nélkül vagdalkoznak. Ez rövidebb, hosszabb ideig eltarthat. Rajtunk is múlik, meddig.
Ilyenkor nem szabad veszekedni velük, visszaüvölteni, mert az olaj a tűzre! Jobb ha elmegyünk a közelükből. Egyetlen dolog segít. Az égi segítséghez fordulni és használni a képességeinket. Egyébként többnyire azokkal szállnak szembe, akik már nyitott fényhozók, mert érzik azt hogy az ő hatásukra is történik az ébredésük.
Amikor szembekerülünk a jelenséggel, őrizzük meg a nyugalmunkat, és csak szeretet árasszunk. Legyünk megértőek, mert az illető nagyon szenved. Ne vitatkozzunk, és magunkban imádkozzunk.
Később amikor nincs ott a személy, érdemes három gyertyát, vagy mécsest gyújtani, és ráhangolódni az égi csatornára. Kérjük a Fény (Isten) segítségét. Kérjünk tisztítást és védelmet is! Hangolódjunk az isteni Szeretetre, és árasszuk az érintett személy felé, Mondhatunk mantrát, imát, az szintén segít. (Lásd lentebb)
Addig gyakoroljuk ezt, amíg meg nem könnyebbülünk. Utána lazítsunk, töltődjünk. Figyeljük, kapunk-e valamilyen ötletet a megoldásra, és tegyük azt, amire biztat a szeretetteljes belső lényünk, vagy gondolat, hang.. Csak nyugodtan, és szeretettel tegyük!! Érezzük a szeretet hatalmas erejét, és tudatosítsuk, hogy a másiknak segítségre van szüksége.
http://amivilagunk11-12.blogspot.com/2015/
Ha akarjátok, itt helyben megmagyarázom, mi az élet lényege, mi az élet titka és értelme. Ne fussatok ábrándok után, ne törekedjetek címre, vagyonra! Évtizedek idegőrlő munkája kell ezek eléréséhez, s egyetlen éjszaka elrabolhatja tőletek. Őrizzétek meg fölényes egykedvűségeteket az élettel szemben, ne rettegjetek a bajoktól s ne sóvárogjatok a boldogság után, hisz úgyis mindegy: a keserűség nem tart örökké, s ami édes, az sem fenékig az.
Örüljetek, ha nem fáztok, s ha éh és szomj nem gyötör benneteket, ha nincs megroppanva a gerincetek, ha lábatok járni, kezetek fogni, szemetek látni, fületek hallani képes – van-e még, akire irigykednetek kellene? Ne irigyeljetek másokat. Aki irigy, elsősorban önmagát emészti.
Dörzsöljétek meg a szemetek, mossátok tisztára szíveteket, s becsüljétek, nagyon becsüljétek meg azokat, akik szeretnek benneteket, akik jó szívvel vannak irántatok.
/Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin/
„Legyen időd a boldogságra! Az idő nem gyorsforgalmi út a bölcső és a koporsó között, hanem parkolóhely a Nap alatt. „
(Phil Bosmans)
„Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelented magát a világot.”
/Gabriel García Márquez/
CIKI
A mai világban ciki a szeretetről beszélni, de nem ciki hazug színházat játszani.
A ma világban ciki jónak lenni, de nem szégyenteljes csalónak, hazugnak lenni.
A mai világban ciki, ha egy szülő felszólal, hogy mi zajlik egy iskolában, és nem ciki csak hallgatni.
A mai világban ciki, ha valaki nem menősködik, és nem ciki, amikor átgázolnak másokon.
A mai világban ciki, ha valaki elkezd a lelkével dolgozni, de nem ciki egy marok gyógyszert beszedni.
A mai világban nem ciki mindebbe belepusztulni, de ciki az, ha ezt kimondod és mutatsz egy másik utat.
A mai világban nem ciki szétverni családokat, tönkre tenni gyerekeket, de a haverok előtt ciki, ha nem csalja meg a párját.
A mai világban nem ciki magunk előtt színházat játszani, de ciki és fájdalmas magunkkal szembenézni.
A mai világban nem ciki mindebbe galádként belepusztulni, de ciki az, ha valaki beleáll és épít egy ÚJ VILÁGOT. FÉNYT HOZ.
Ezért hát gondold csak végig, hogy hazudsz-e magadnak tovább, vagy valóban vagy-e annyira menő… Hogy a halálos ágyadon is annak tartsd magadat.
Áldás Áldás Áldás Csillagvirágyaim 
„Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem mijük van: mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud. Tanulj meg mindenkitől tanulni.”
Weöres Sándor
„Mit akar? – kérd meg minden naptól.
És minden nap felel majd akkor:
Tetteidnek tudjál örülni,
Más tetteit tudd megbecsülni;
Főként ne gyűlölj egy embert se,
S a többit hagyd az Úristenre!”
Johann Wolfgang von Goethe
„Keresd azoknak a társaságát, akik az öröm óráiban melletted vannak. Mert az ő lelkükben nyoma sincs a féltékenységnek vagy irigységnek: csak boldogok, ha boldognak látnak téged.„
(Paulo Coelho)
Örülök az életnek, mert még ég egy kis olaj a lámpámban…
Nem keresem a töviseket, apró örömökre vadászgatok.
Ha alacsony az ajtó lehajolok… ha a követ eltehetem az utamból,
elteszem, ha túl nehéz… kikerülöm.
Így mindig találok valamit az életben,
ami szívemet könnyűvé, arcomat vidámmá teszi.”
(Johann Wolfgang von Goethe)
„Az ember ereje annak az eredménye, amit legyőzött. ”
(Albert Einstein)
„A legnehezebb dolog ma (szerintem), embernek maradni minden körülmény között.
Úgy, hogy közben folyamatosan zúdul ránk a rosszindulat, az irigység, az elfojtott frusztrációk egész sorozata.
Őrült nehéz kedvesnek lenni, miközben a tisztelet leghalványabb porfoszlányát sem mutatják felénk. Megmaradni jó embernek és értékeket képviselni úgy, hogy most tényleg ők jönnek, a rútak és a tehetségtelenek.
Őszintének lenni, mikor emberek egész életeket hazudnak el, olykor még önmaguknak is.
Nagyon fárasztó folyamatosan védekezni, olyan támadások ellen, amiket nem mi magunk generáltunk.
Önbizalmat verni magunkba, még mások minden igyekezetükkel próbálják eltiporni azt.
Átkozottul nehéz ma embernek maradni.
Nem magunkra venni mások szemetét és hinni abban, hogy ez a jó út.
A jó úton maradni, akkor is, ha látjuk, hogy a másikon sokkal könnyebb.
Mert azon a másikon csak ítélkezni kell. Csak hazudni kell. Ártani és rombolni. Belekötni, kifigurázni. Játszmázni és kétszínűsködni. Köpködni és egót fényezni.
Mégis hinni akarom, hogy valódi eredményeket csak azon az úton lehet elérni, amelyik nem a másoknak szánt ártásokkal van kikövezve.”
(Horváth Szilvia – Lélekhatár blog)
„Nem arról van szó, hogy ki valódi a szemedbe, hanem arról, hogy ki marad hűséges a hátad mögött. „
Ha a mag folyamatosan kímélni próbálja magát, nem sarjad belőle új élet. A mag rettenetes küzdelem során veszíti el azt, amit az identitásának hisz – elveszíti a biztonságát, az épségét, és sebezhetővé válik -, hogy aztán később sokágú, levelektől terebélyes fa legyen belőle, és bőséges gyümölcsöt és virágot hozzon. E nélkül a sebezhetőség nélkül, e nélkül az önkéntes átváltozásra való nyitottság nélkül azonban nem fog kihajtani.
[Sadhguru](https://www.citatum.hu/szerzo/Sadhguru)
„Ha szeretek, jó élni. Ha nem… csak szorgalmi feladat az életem. Még annyi sem… jó, ha erre az ember nemcsak az útja végén jön rá, hanem mindjárt az elején. Vagy a közepén. Sohasem késő.”
(Müller Péter)
„Az élet legnehezebb dolga… egyensúlyt fenntartani a szíved, és az eszed között.”
(Léria Dipán)
„Mert van fa, amelyiknek a gyökere nagyon mélyen bent van a földben. Évszázados mélységekre bent. És ember is van ilyen. És sem az ilyen fát, sem az ilyen embert nem bánthatja nagyon a vihar. Csak megtépheti, de kidönteni nem bírja. Mert a gyökere benyúlik a föld szívéig éppen, s a föld hűséges erővel megtartja az ilyen fát s az ilyen embert.”
~ Wass Albert
Dr.Beer Miklós: a keresztény egyház sosem köteleződhet el egy politikai irányzat mellett
„Kormánykritikus megnyilatkozásokat senki sem örömében vállal, és lehet belső késztetés ennek kerülésére. De nem normális, hogy mindig hallgatunk. Meggyőződésem, hogy nemcsak az egyháznak, de a politikai vezetőknek is jót tenne, ha az egyház vezetői őszintén rámutatnának a sokszor „csak” magatartásbeli, sokszor a döntésekben is megnyilvánuló visszásságokra.
A mi hibánk az, hogy nem segítünk a differenciálásban, márpedig a hit, az Istennel való kapcsolatunk lényege egészen mást jelent, mint a keresztény örökségek ápolása. A vallás – de főleg a mi keresztény egyházunk – sosem köteleződhet el egy politikai irányzat mellett, mert mindenki felé küldetésünk van, és mindenféle pártszimpátiát tisztelnünk kell.”
/ Az interjú teljes szövege a Magyar Hang 2023/ 21 számában olvasható el./
…Egyszer neked is el kell számolnod,és azon a napon,bizony lesz néhány megválaszolandó kérdés… Nem az lesz a fontos hogy milyen autód van, hanem az,hogy hány embert vettél fel az autódba… Nem az számít majd, hogy mekkora házad volt,hanem az,hány embernek adtál otthont…És akkor már nem a ruha tesz téged,hanem az a tudat, hogy mennyinek segítettél felöltözni…És akkor már nem számít se pénzed, se aranyad, de számít, hogyan éltél azért, hogy azokat megszerezd… És ott nem az lesz a kérdés, mi volt a munkád, a kérdés az lesz, tettél-e elegendő jót.. Nem az lesz a fontos, hány barátod volt, hanem az, hogy te hány embernek voltál igaz barátja… A bőröd színe és a külsőd akkor már nem lesz fontos, de a mosolyod és a szemed csillogása elárulja majd ki vagy… és, hogy ki voltál…
www.facebook.com/matrix.alapitvany
Mi a szeretet?
– amikor értékelik, hogy vagyunk,
– amikor egy ölelés a szomorúságot feledtetni tudja,
– amikor a durva szó helyett a kedvesség szólal,
– amikor a vétkeinket a kegyelem áldja,
– amikor a bizalom lecseréli a hitetlenséget,
– amikor a közönybe belép a szenvedély,
– amikor megköszönik a munkánk,
– amikor gyöngéden szívhez ér a szó,
– amikor egy kézmozdulat törődést jelez,
– amikor egy kis meleg kerül a fagyba,
– amikor a jókívánságot viszonozni tudjuk,
– amikor valaki szíve értünk dobog,
– amikor imával kívánunk jót és hasonlót,
– amikor templomban átölel a vigasz,
– amikor egy gyertya fénye melegen tart,
– amikor menni kéne, más mégis marad,
– amikor menedéket nyújt az otthon,
– amikor csendes imával hívjuk a kedvest,
– amikor a természet lágy ölébe bújunk,
– amikor a tökéletes helyett jó lesz az elég,
– amikor a könnyet egy kedves kéz letörli,
– amikor fellobban szívben a parázs,
– amikor a búnak beszólhat a humor,
– amikor két ember egy hullámhosszra kapcsol,
– amikor irigység helyett dicséretre játszunk,
– amikor a szülő felnéz a kicsire,
– amikor reménységbe fullad a horror,
– amikor a Jóisten áldása van rajtunk.
Deverdics Éva
„Légy becsületes, és soha ne szégyellj helyesen cselekedni; döntsd el, hogy helyes az, amire gondolsz, és tarts ki mellette.”
GEORGE ELIOT
„Ha nem érzel magadban szeretetet embertársaid iránt, akkor ülj csendesen, foglalkozzál a magad dolgával, amivel akarsz, csak az emberekkel ne.”
(Lev Tolsztoj)
“Egy jó harcos nem tökéletes, nem győz mindig, nem sérthetetlen. A jó harcos nagyon is sebezhető… Ez teszi igazán bátorrá! A harcos cselekszik, csak a bolond sír!”
–a békés harcos útja
„A fény harcosa tudja, hogy Isten a magányt használja arra, hogy megtanítson az együttélésre. A háborút használja arra, hogy megmutassa a béke értelmét. A tétlenség unalmát pedig arra, hogy ráébresszen a kaland fontosságára. Isten a csöndet használja arra, hogy megtanítson a szavak felelősségére. A fáradságot használja arra, hogy megértesse az ébredés értelmét. A betegséget pedig arra, hogy ráébresszen az egészség fontosságára. Isten a tüzet használja arra, hogy a vízről tanítson. A földet használja arra, hogy megértsük a levegő értékét. És a halált arra, hogy megmutassa az élet fontosságát.”
(Paulo Coelho)
Nincs mit mondanom…
Azoknak, akik nem akarnak hallani.
Azoknak, akik hallanak, de nem akarnak érteni.
Nincs mit mondanom…
Azoknak, akik nem szeretnek.
Azoknak, akik nem úgy szeretnek, ahogy jó nekem.
Nincs mit mondanom…
A felszínesnek, a rosszindulatúnak, a kötözködőnek, a korlátoltnak, a begyöpösödöttnek.
Az ártani akarónak, a hazugnak, az álszentnek, a gyűlölködőnek.
Olyan emberekkel akarok beszèlni, akik hallanak, értenek, megértenek, támogatnak, szeretnek -de legalábbis minden esetben egyenrangúként tisztelnek.
Olyan emberekkel akarok beszélni, akik elfogadók, befogadók, nyitottak a világra és őszinték – legalább önmagukhoz.
Olyan emberekkel akarok beszélni, akik megmaradtak embernek, bármit hozott is az élet…
A többiek?
Velük nekem semmi dolgom nincsen.
(Horváth Szilvia)
„Belőled nincs még egy. Senki nem lehet a helyettesed. Aki te lehetsz, más nem lehet helyetted. Persze, vannak területek, ahol csak egy csavar vagy, vagy egy fogaskerék. Ahol bedarál a gépezet. Ahol szalagmunka az életed. Ahol robotolsz és mást nem is tehetsz. De a valóéletben – ahol az emberek valóban emberek – , ott nem csak egy feladatokat elvégző gépezet-részecske lehetsz.
Helyetted nem lehet más az, aki csak te lehetsz. Ha ezt megérted, érteni fogod, hogy mi a kötelességed. Nem az, hogy veled tömjék be mások az üres helyeket. Nem az, hogy kielegítsd az embereket. Mindegy, milyen értelemben, mert bármilyen értelemben is teszed, ilyenkor nem ember vagy, hanem eszköz, tárgy, gépalkatrész, szolgáltatás.
Sokszor halljuk ma, hogy „légy önmagad”, de az egyik legnagyobb piaca épp ennek lett, és okkal. Mert téged is meg lehet venni ezzel. Mert te is „célcsoport” vagy, és nem ember. De lehetsz önmagad, és ehhez nem kell már megint valami trendit magadra erőltetni. Csöbörből vödörbe esni. Lehetsz csak az, aki vagy. Szabadon engedheted az életed.
Ne feledd, Isten a saját „képére” teremtett. Ez tudod, mit jelent? Azt, hogy önmagát használta mintának. Akkor önmagad leszel, ha az ő arcába nézel, és benne magadat is megleled.”(Újragondoló)
„Élni való minden élet, csak magadhoz hű maradj, veszteség nem érhet téged, ha az leszel,aki vagy!”
Goethe
Halkan szólj, különben azt fogják hinni, hogy csak figyelmet követelsz. Gyengéden szólj, hogy mindenki megismerje a szeretetet. Nyíltan beszélj, különben azt fogják hinni, hogy rejtegetnivalód van.
Őszintén szólj, hogy senki se érthessen félre. Gyakran szólj, hogy szavaid eljussanak mindenkihez. Tiszteletteljesen szólj, hogy senki se fosztassék meg a tisztelettől.
Szeretetteljesen szólj, hogy minden szavad gyógyíthasson. Tedd egész életedet ajándékká. Soha ne feledd, te magad vagy az ajándék. Légy ajándéka mindenkinek, aki életedbe lép, és akinek életébe te belépsz.
Óvakodj attól, hogy bárkinek az életébe lépj, ha nem lehetsz ajándéka is egyben. 
Neale Donald Walsch
“Három osztálya létezik az embereknek.
Azok akik látnak.
Azok akik látnak amikor megmutatják nekik,
Leonardo da Vinci
A valódi segítő nem a homokba dugja a fejed, hanem kihúzza onnan.
A valódi segítő nem ítélkezik feletted, hanem felébreszti a benned szunnyadó erőt.
A valódi segítő nem megmondja, hogy mit kell tenned, hanem rávezet a helyes útra.
A valódi segítő nem korlátokat szab neked, hanem kitárja a végtelent.
A valódi segítő nem programokat kínál, nem a pénzedre hajt, nem ügyfelet lát benned, hanem mint Isten egy szikrájára tekint rád.
A valódi segítő nem elnyomja a fényed, hanem felerősíti azt.
A valódi segítő nem gyengének lát téged, hanem olyasvalakinek, aki elveszítette önmagát.
A valódi segítő irányt mutat, nem megoldásokat kínál.
A valódi segítő hisz benned és téged is arra kér, hogy bízz magadban.
A valódi segítő nem erőltet rád semmit, nem állítja magáról, hogy egyedül ő tudja a tutit és nem is kér tőled számon semmit.
A valódi segítő tisztelettel bánik veled, szeretetteljes és odaadó.
Isten küldötte és segítője, az isteni fény hordozója, ki megvilágítja az utat.
,, (…) Óvakodj azoktól, akik leszegett fejjel járnak Isten szabad ege alatt. Akik langyos és puha nyári estéken is csak arról akarnak beszélni, hogy mi az, ami rossz ezen a világon. Akik el akarják hitetni Veled, hogy élni nem érdemes, a világ csúnya és az ember bűnben fogantatott.
Kerüld, messzire kerüld el azokat, akik aszerint ítélik meg az embert, hogy milyen nyelven beszél. Vagy milyen templomban imádkozik, vagy milyen jelvényt visel a gomblyukában. (…)
S végül fuss, menekülj az okos gyűlölet közeléből. Ez a legveszedelmesebb és nincs ellene orvosságos szer. A tárgyilagosságba bújtatott gyűlölet. A megfontolt gyűlölet. Az emberségesnek látszó, a megértő gyűlölet. Amelyik így kezdi: igaz, hogy ők is emberek, de…
Ha ilyennel találkozol, fuss, mintha szemedet vették volna. A szent gyűlölködők gyújtják föl mindig a világot.”
Wass Albert – Te és a világ
„Vannak emberek, akik már attól hitelesek, ahogy rád néznek.
Nem azért, mert jó színben vannak, vagy jól manipulálnak, esetleg jól felépített imageük van, hanem mert éltek, szenvedtek és felálltak. (….)
Mivel minden energia, ezért tényleg nem mindegy, hogy mibe invesztáljuk.
A hiteles emberek tekintetében ezer élet fájdalmán túl is ott ragyog az a fény, ami arra biztat, hogy érdemes…” (facebook: Életrevaló, kép: Mario Duguay)
https://fb.watch/vtDo09Bf-p/– A Hétköznapi HŐS…
https://fb.watch/vtDysSbmPr/– „Ki mondta, hogy mi nem vagyunk gazdagok?”…
Gyökössy Endre: Boldogságok
BOLDOGOK, akik tudják, miért élnek,
mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.
BOLDOGOK, akik összhangban vannak önmagukkal,
mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
BOLDOGOK, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek,
mert örömös lesz az életük.
BOLDOGOK, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza,
mert békesség lesz körülöttük.
BOLDOGOK, akik nevetni tudnak önmagukon,
mert nem lesz vége szórakozásuknak.
BOLDOGOK, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól,
mert sok zavartól kímélik meg magukat.
BOLDOGOK, akik észreveszik a diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót és mindháromban a diófát,
mert nemcsak néznek, hanem látnak is.
BOLDOGOK, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni,
mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.
BOLDOGOK, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni,
mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.
BOLDOGOK, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni,
mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.
BOLDOGOK, akik nem veszik túl komolyan önmagukat,
mert környezetük megbecsüli őket.
BOLDOGOK, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat,
mert ők az öröm magvetői.
BOLDOGOK, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket,
mert messzire jutnak az életben.
BOLDOGOK, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort,
mert útjuk napfényes lesz.
BOLDOGOK, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket,
mert ez a szeretet ára.
BOLDOGOK, akik gondolkodnak, mielőtt cselekednének, és imádkoznak, mielőtt gondolkodnának,
mert kevesebb csalódás éri őket.
BOLDOGOK, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak,
mert Jézus nyomában járnak.
BOLDOGOK, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit,
mert életesebb lesz az életük.
„Nem vagyok köteles győzni, de köteles vagyok igaznak lenni. Nem vagyok köteles sikert elérni, de köteles vagyok a bennem lévő fényhez méltón élni.„
/Abraham Lincoln/
„Úgy élj, hogy bármikor búcsút mondhass,úgy élj, hogy ne bánj meg semmit sem,úgy élj, hogy szeress és szeretve légy!Tiszta szívvel, megbékélve éld amit neked szánt az élet.”(Czernay Hajna)
Amit mindenkinek meg kellene tanulnia:
Szeretet.
Nevetés.
Még több nevetés.
Figyelni és tanulni.
Saját véleményt alkotni.
Mások véleményét tiszteletben tartani.
Őszinteség.
Hogy Barát legyen.
Hogy önmaga legyen.
oward Roughan
…Remélem, legalább a Tanulási zónában? Előre a FEJLŐDÉS zónába:)…
„…A zaj a hazugság ikertestvére. A csönd az igazság székhelye, Isten hajléka….A belső csöndet nehéz megszerezni. Keresésében a kolostorok oázist jelentenek…. A modern ember annyira elhanyagolja belső életét, hogy már azt sem tudja, mi az. Beleragadt a szenvedélyek sarába, csak a szórakozás és a világ adta minden gyönyör megszerzése érdekli. Közömbös az iránt, hogy egy olyan világban él, ahol a rossz, az erőszak, a megvesztegetés, az erkölcsi lazaság, a perverzió, a vallástalanság, sőt Isten megvetése uralkodik.
A túlzás lett a norma. A történelemben mindig voltak olyan korszakok, amikor a hitványság, a brutalitás, az obszcenitás, a tisztátalanság és a fékevesztettség vált meghatározóvá. Korunk azonban azért nyugtalanítóbb, mert Isten halott a társadalom számára. Ez az óriási hiány a legnagyobb fenyegetettséget jelenti az emberiség számára. Ma fennáll a veszély, hogy a keresztény embert felváltja az erkölcs nélküli ember….”
Robert Sarah bíboros
„Az ember hivatása, hogy megismerje az igazságot, szeresse a szépet, kívánja a jót, és cselekedje a legjobbat.”
Beethoven
Felismerni mi a valóban fontos az életünkben, és harcolni érte, a legfontosabb küldetésünk.
AdamEon
„Jeleket kapunk! Nemcsak odaátról, innen is. Kis jeleket, amik nagy dolgot jelentenek. És akinek érzékeny a lelke és éles a szeme, az észreveszi.
És megérti.”
MÜLLER PÉTER
…az az: jó lenne már végre a SAJÁT küldetését keresné ki-ki, hagyná békén a másikat, hogy szeretettel tölthesse be Ő is a saját, már felismert küldetését….”Ha nem segítesz neki(ami jó lenne…segítve egymást előrébb jutnánk…), ne tégy terheire, főleg nem úgy, hogy letapososd, átgyalogolsz rajta!. Ezért, TE leszel számonkérve… Keményen dolgozik, munkálkodik a lehető legtökéletesebben feladatain, amit személyesen Isten fog Tőle számonkérni…
„Az emberek megmossák az arcukat, kezüket, de vajon hányan vannak azok, akik mindennap megmossák a lelküket is?” Gárdonyi Géza
„Vannak, akik inkább a szívükre hallgatnak, és nem arra, amit mások diktálnak. Ritkán találkozni ilyen emberekkel, de ők azok, akik emlékeztetnek arra, hogy ha elindultál az utadon, ne tántorítsanak el a kétségek és gyötrelmek, hogy jó abban hinni, hogy nincs „nem tudom”, hogy nincs „úgyse sikerül” vagy „lehetetlen”. Ők emlékeztetnek minket arra, hogy jó elhinni, a lehetetlen nem létezik.”
SEAN THOMPSON
„Légy becsületes, és soha ne szégyellj helyesen cselekedni; döntsd el, hogy helyes az, amire gondolsz, és tarts ki mellette.”
GEORGE ELIOT
…mégha az egész világ másként cselekszik is…
Tudod, az érzékeny emberek ilyenek. Duplán hallanak, ők hallanak először… Mert pontosan egy lépéssel a testük előtt jár a lelkük.
☆A. DEGAS ☆
…több lépéssel…
„Sok angyal van közöttünk, aki nem csupán álruhát öltött, de a születése pillanatában odafenn hagyta az angyal-múltjára való emlékezetét is.
Ő maga sem tudja, hogy angyal.
Nem emlékszik rá.
Csak érzékenyebb.
Finomabb.
S bármilyen sötét és mélyre süllyedt gengsztervilágban élünk, ő úgy érzi, hogy mégsem tehet meg mindent.
Neki nem szabad.
Mindenki lop, neki nem lehet. Mindenki megbízhatatlan, link, ő nem lehet az.
Mindenki gátlástalanul hazudik, ő elpirul. Nem engedi hazudni a „származása”.
Egyszerű, romlatlan Lelkű emberek; jók, tiszták és becsületesek. Rengetegen vannak. Ezekre mondjuk, hogy rendes emberek.
„Nem idevalók.”
Emlékeznek még egy Erkölcsre, amit ma már régóta nem tanítanak. Hozzák magukkal. Bár nem tanulták, nem is tapasztalhatták sehol – a vérükbe van írva.Tudják, hogy másokhoz jónak kell lenni, s bár roppant hátrányos manapság: tisztességesnek kell maradni.
Hogy angyallal beszélsz, azt onnan tudod megállapítani, hogy felelősséget érez érted. Nem prófétálni kezd, hanem vállal Téged – mert el kell számolnia Veled. Fontos vagy neki. Akkor is, ha egyszer lát az életében. S azt szeretné, ha ő is fontos lenne neked – akárcsak egy futó pillanatig.”
/ Müller Péter /
„Angyal voltál, titkot loptál
Ördöggé, mondd, miért változtál?”
…legyen az bár Ember vagy „állat”-ÉRZŐ LÉLEK MINDKETTŐ…
A láthatatlan történet
,,A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsátó Hatalom így szólt:
Rádbízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ tied. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj, neked, ha magadnak tartod.
Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tied!’
Hamvas Béla
„Az ember, amíg igazságos úton halad, addig bátran mehet minden veszedelemmel szemben. De mihelyt a ravaszsággal, az elfogultsággal, az egyéni becsvággyal akarja magát előbbre helyezni másoknál: előbb-utóbb elbukik.”
WASS ALBERT
Nem hiszek annak, aki örökségén ülve mondja meg, hogy mit tegyek…
Nem hiszek annak, aki a hátam mögött mást mond, mint amit a szemembe..
Nem hiszek annak, akinek mindent a segge alá adtak…
Nem hiszek annak, aki megszól vagy kigúnyol másokat…
Annak hiszek, aki átélte azt, amiről beszél…
Annak hiszek, aki tudja, milyen ott lent és tudta, hogy van felfelé…
Annak hiszek, aki tudja, milyen a teljes sötétség,
mégis látta a fényt…
Annak hiszek, aki volt már szegény és adott a kevésből..
Annak hiszek, akit becsaptak és mer hinni…
Annak hiszek, akit megaláztak és még tud bízni…
Annak hiszek, akinek nem fáj egyedül lenni…
Annak hiszek, akit elhagytak, mégis tud szeretni…
… annak elhiszem …
–Orbán Kata-
Áldás kísérje utadat 
” Aki nem tud szeretni, kénytelen mindenféle pótcselekvésre, hogy az életét elviselhetővé tegye. Pénzt gyűjt, hatalomra tör, szüntelen önvédelemben él, és rendszerint rohan, rohan, rohan, semmire sincs ideje, mert túlvállalja magát.
S ez nem csak rajta múlik. A mai sötét, rögeszmés világ az ilyen értelmetlen életbe bele is kényszerít, és olyan hajszába és zaklatottságba visz, hogy ne is legyen időd a szeretetre. Nincs idő a párodhoz, a gyerekedhez, az anyádhoz.
Nincs időd a szeretetre. Mert ahhoz meghittség kell. Figyelem. Csak te. Senki és semmi más: csak te. És ti… Állj meg, ha tudsz! S ha lehet. „
Müller Péter
” Ma már nem érvényes az alázat,
nem érvényes a Szeretet,
nem érvényes az önzetlenség és a jóság.
Minden a könnyebb ellenállás irányába a végzete felé rohan, miközben az ego páncéljába szorult lélek semmi mást nem akar, csakis vágyai és szenvedélyei kielégítését, miközben megéli annak ürességét és tartalmatlan kínjait.
Itt már nincsenek tiszta, szellemi értékek, csak tárgyi, dologi, anyagi értékek. Nem a fényes szellemi hatások az értékmérők, hanem az, ami megszerezhető, kisajátítható, ellopható és birtokolható…
Ennek a kornak nincs harmóniája, nincs jövőbeli reménye. Csak félelme, szorongása, mohósága, és zaklatottsága, mániája.
Ezt a korszakot éli ma a világdráma, és ennek a hatása alatt élitek az életeteket.”
MÜLLER PÉTER: / Aranyfonál /
…ugye, nem ezt szánjuk az utódoknak?…
„Mindenki különc, és pontosan ez a dolog lényege. Ünnepelnünk kellene az egyediségünket ahelyett, hogy szégyenkezünk miatta. Mindnyájunknak megvannak a magunk hóbortjai. Az emberek sokat ártanak maguknak azzal, hogy igyekeznek elrejteni önmaguk elől valódi énjüket pusztán azért, mert félnek attól, vajon mit gondolnak majd róluk a többiek.”
(Johnny Depp)
„Amit a csorda a legjobban utál, az az ember, aki másképp gondolkodik. Annyira nem a véleményét utálja, hanem annak az egyénnek a BÁTORSÁGÁT, hogy van bátorsága saját fejével gondolkodni, különbözni, pontosan azt, amit a csorda nem csinál, nem tudják, hogyan kell. „
Arthur Schopenhauer német filozófus 185 évvel ezelőtt jutott erre a következtetésre.
“Ha valakit csak a mosolyáról, az optimizmusáról ismersz, az nem azt jelenti, hogy nincsenek megpróbáltatások az életében, hogy nem érik kudarcok vagy csalódások. Nem azt jelenti, hogy szerencsés, hogy neki minden könnyen jön és szebb, kényelmesebb a cipője, mint másoké. Van, aki nem kiáltja világgá a fájdalmát. Van, aki ott sír, ahol senki se látja, s mikor elfogytak a könnyei, megtörli az arcát, nagy levegőt vesz, és kilépve az ajtón magára ölti bizakodó mosolyát. Nem azért, hogy bárkit megtévesszen, hogy szerepeket játsszon, hanem azért, mert rendületlenül hisz abban, hogy ha rámosolyog a világra, az újra és újra visszamosolyog majd rá. És talán azért is, mert szeret olyan ember lenni, akit nem törnek meg és fordítanak ki a csalódások. Szeret olyan ember lenni, aki soha nem adja fel, aki örökké hisz a jóban, a szépben, a varázsban. Aki örökké hisz a csodákban.”
(Popper Péter)
Családomért…
„Volt időszak, amikor állandóan olyan történeteket hallgattam, amelyek az elszántságról szólnak. Volt, amikor csak azért éltem, mert élnem kellett. De most azért élek, mert HARCOS vagyok, és azt akarom, hogy egy napon ott lehessek az Ő társaságában, akiért annyit harcoltam.”
John Bunyan
„A múltból érdemes elhozni a parazsat, a hamut pedig ott kell hagyni…”
„Ez a tevékenység: a lehullottat visszaemelni, az elvesztettet megtalálni, a bemocskolódottat megtisztítani, az elhomályosultat kifényesíteni, az összetörtet ismét egybeépíteni, a fellázadtat megtéríteni és megbékíteni. Egyszóval: megváltani. Az emberi tevékenység értelme, hogy a világot át kell emelni a szellemi világba, vagyis arannyá kell változtatni.”
(Hamvas Béla)
„Szeretem azokat, akik méltóságteljesen viselik a hegeiket. Azt, aki szenvedett, de még mindig mosolyog. Ki veszített, de még mindig megpróbálja. Azt, akivel rosszul bántak, de kedves maradt.
Ki csalódott, de még mindig megmutatja a szívét.
Azok az emberek, akiknek nehezebb életet szántak, gyakran a legszebb emberekké válnak.”
„A tömeg vak. A gond csak az, ha valaki mégis lát a tömegben: elítélik, majd megfeszítik. A tömeg szemében a legnagyobb bűn, ha valaki magára ébred. A megvilágosodott ember meg fogja zavarni a békés álmot, megpróbál felébreszteni. Elkezdi lebontani benned a babonákat, harcol a téged fogva tartó ideológiákkal, melyeknek köszönhetően mély álomban élsz. A hitvilágot, amitől eddig nem láttál tisztán, elkezdi bontani; harcol benned minden olyan vallási, társadalmi és politikai dogmával, amelynek a célja, hogy pont olyan maradj, amilyen vagy, mert így könnyebben tudnak kizsákmányolni és rabszolgává tenni. A megvilágosodás mindenki számára lehetséges, de a tömeg akadályozza. Csak páran vannak olyan bátrak, olyan merészek, hogy egyedül nekivágnak az ismeretlenbe vezető ösvénynek.”
Osho
A nagylelkűség a lélek ajándéka. Nem attól függ, hogy mid van, hanem attól függ, hogy ki vagy.
(Teresa D’Auria )
” Sorsod ott van, ahol az életed nehéz.
Ahol kudarcos.
Ahol a lelkiismereted, de főleg a külső bajok és akadályok szüntelenül figyelmeztetnek, hogy ez a te utad – mert nehéz.
Ahol áldozatra kényszerülsz, az az utad.
Az igazi út az, ami nehéz…”
Müller Péter
,,Az igazság olyan, mint a napfény…
Sem köd, sem füst, sem felleg nem
képes örökre rejtve tartani.
Minden homályon és minden sötétségen keresztülcsillan egyszer, ha ideje eljő…”
Wass Albert – Imádkozz a Világért!
„Ha kérnek tőled, és te csak adsz és adsz: megtanítod őket arra, hogy az jár. Egy idő után már nem kérik, hanem követelőznek. És a vége, hogy elégedetlenek, mert egy idő után kevés, amit adsz – ahhoz képest, amihez hozzászoktattad őket.
Aki pedig nem ad, attól nem kérnek, mert hozzászoktak, hogy tőle nem jár semmi. Így vele szemben nem elégedetlenek, mert ez nem kevesebb, mint amit ígért nekik.
Igazságos ez? Lehet, hogy nem…de logikus. Ezért fontosak a határaink, amiket meg kell húznunk ahhoz, hogy mások tiszteletben tarthassák…”
(Dr. Almási Kitti)
„Élj őszintén, tiszta szívvel, minden napot élj bölcsességgel. Tedd ami szép, amit szívedben érzel, az utad míg élsz, teljen szeretettel!”
EMBER!
Hova lett az Erőd?
Hova lett az Önbecsülésed ?
Hova lett a Teremtőbe vetett Hited?
Hova lett belőled a Tűz, mellyel védted Nagyságod,
mellyel kiálltál az Igazság mellett, s megvédted Önvalód?
Hova lett belőled a Vágy, mellyel széppé teremtetted az Életed?
Hova lett a Lelkesedés, mellyel legyőztél minden félelmet?
Hova lett belőled a SZERELEM, mely életre keltette a Végtelent és felperzselte mi Véges és Élettelen?
Ember!!!
Kinek adtad a TUDÁSOD, Kinek adtad az ÉLETED?
Kire bíztad rá legszentebb KINCSEDET?
Kinek adtad a LELKED, s ki uralja a SZELLEMED?
Ki irányít téged, mint egy gyenge jellemet?
Ki a Te Megváltód, Ki a Te Istened?
Mikor veszítetted el Lényedet, s a Lényeget?
ÉBREDJ EMBER!
Tárd ki a Szíved!
Tárd ki Lelked!
Tárd ki a Szellemed!
Te teremted az Életed,
Te élteted a szégyened,
Te táplálod félelmeddel a gyengeségedet!
ÉBREDJ EMBER! Már eleget aludtál!
Nincs több idő, az idő lejár!
Csörög a vekker!
Már szólnak a Harsonák!
Egyet tisztázzunk!
Nem azért osztom az őseink dicső tetteit, mondáit, hogy valaki azt gondolja majd Mátyás, Csaba, Atilla megmenti a nemzetet!!!
NEM FOGJA!
Nekünk kell megmenteni… ÉBRESZTŐ!!!
Atilla vagy Mátyás szerintetek halott ősöktől remélt megmentést?
Tisztelték tetteiket, de nem azt tették amit őseink tettek, azt tették és akkor amit kellett!
Tették dolgukat mit a Teremtő szánt nekik!
Tegyétek ti is!
Éljetek igazul!
Álljatok ki magatokért, nemzetetekért…
Legyetek egy szándék egy akarat!
Nem a vezető teremti meg az egysèges Nemzetet!…Az egysèges Nemzetből emelkedik ki a Szakrális vezető!
A szeretet önmagunk meghaladása a másik ember érdekében.
Pilinszky János
„Nem lehet megszelídíteni a vadlovat, megölnéd, és elvennéd a szabadságát, hogy olyan legyen, amilyen. De ha akarsz, megtanulhatsz mellette futni, megtanulhatod, mi az a végtelen izgalom, amit szabadságnak neveznek.”
– Paulo Coelho –
„Háromféle ember létezik az életedben.
Első, a levél ember: Ezek azok az emberek, akik csak egy szezonra jönnek az életedbe. Ott vannak, hogy elvegyék amire szükségük van, és amint elkezd fújni a szél az életedben, vagy hideg lesz, elmennek.
A második, az ág emberek: Bár erősebbek a levél emberektől, de le kell tesztelned őket mielőtt megbíznál bennük, és mielőtt minden sújt rájuk helyeznél. Néhány évszakra veled maradhatnak, de leválnak rólad amikor az élet nehéz lesz.
És végül, a gyökeret adó emberek. Ezek az emberek azért fontosak, mert nem látható dolgokat tesznek. Az egyetlen céljuk az, hogy, támogassanak és segítsenek abban, hogy egy erős és egészséges életet élj, és ha nehéz idők jönnek, ők felemelnek. De ami a legfontosabb, úgy szeretnek téged, ahogy vagy.”
(forrás: ismeretlen szerző)
…TE, melyik típusú EMBER vagy?…
„A bölcs
egyenes és mást meg nem rövidít,
önzetlen és mást meg nem károsít,
igaz és semmit meg nem hamisít,
fény, de nem vakít.”
LAO-CE
Fordította: Weöres Sándor
Rudolf Steiner: A világ tele van lélektelen bábemberekkel…
„…Egyre gyakoribbak ugyanis azok az esetek, amikor is olyan gyerekek születnek emberi formában, ahol nem emberi lélek bújik meg az „én” mögött. Ehelyett az utca tele van olyan lényekkel, akik nem tartoznak az emberek osztályba. Számos emberi lélek nélkül született véglény mászkál köztünk, azaz olyan entitások, akik nem születnek újjá haláluk után. Emberi alakok, aki természet-démonokat hordoznak. Sok ember van például manapság, akik köztünk járnak, de nem igazán emberek, csak a forma szerint. Valójában a démonok különféle kasztjai uralnak sok emberi alakot!
Egy kozmikus hiba természetesen nem lehetetlen, főleg ha erre rá is segítenek! Az egyén, aki a földi létbe inkarnálódik, már előre meghatározott. Vannak pl. egész generációk, akik nem akarnak visszainkarnálódni a földi pokolba, de a karmájuk miatt mégis testet kell ölteniük. Ilyen esetekben más lények kényszerítő hatására érkeznek vissza a fizikai létbe, de nem teljesen lesznek kompatibilisek ezzel a világgal. Ez olyasmi, mint amikor egy jármű kormányos nélkül szaladgál, és így más lények veszi felette át az irányítást. Ezek valójában nem emberek, hanem csak egy emberi alak formáját veszik fel. Vannak pl. olyan lények, mint a kísértetek vagy népi nyelven „szellemek”, melyeknek a természetben nincsen létjogosultsága, mivel természetellenes módon beleerőszakolják magukat egy már meglévő emberi formába.
Ők is nagyon különböznek az emberektől minden lelki és szellemi tekintetében, mivel megszállók. Az ilyen ember nem emlékszik a dolgokra, melyeket tett, vagy bódultságában nem emlékszik semmire. Vannak ugyan emlékei, de ezek csak a megszálló tudat átszűrődései.
Az élet egy rejtély, ami rendkívül összetett. Ha pl. egy ilyen fent említett lény meghal, visszatér abba a természeti birodalomba, ahonnan jött. A test szétesik, de nincs valódi felbontás, mivel az étertest más összetételű, és így csak a fizikai test tér vissza a természethez.
…
De olyan is előfordulhat, hogy egy ember csak simán egy biorobot, egy automata. Ebben az esetben az egész emberi szervezet létezik, de nincs benne lélek (így szellem sem), csak egy automatizált élő életszikralény, melynek az agya rendesen dolgozik, de csak program szerinti ál-erkölcsi normákat követ!
…
Nem szeretek beszélni az ilyen dolgokról, mert ezt nehezen értik meg, s gyakran támadják. Képzeljük el, hogy az átlagemberek mit szólnak, ha megtudják hogy léteznek köztünk lények, akik valójában nem emberek. Mindazonáltal ezek tények. Az emberi kultúránk azért hanyatlik, mert sok lélek nélküli és nem emberi lelkületű ember erősen degenerálja azt fellépésével, mivel sok ilyen látszatember járkál a Földön, akik teljesen kíméletlen módon bekebelezik az emberiséget. Ezzel létrehoznak valamit, ami mára már nem emberi, hanem inkább démoni – emberi formában…”
(Részlet Dr. Rudolf Steiner előadásából – Antropozófiai konferencia 1923. július 2-3.)
A világnak szüksége van olyan emberekre,
akiket nem lehet megvásárolni,
akiket köt az adott szavuk,
akik a jellemet többre tartják a jómódnál, akiknek van véleményük és akaratuk,
akik többek a hivatásuknál,
akik nem haboznak kockáztatni, lehetőségeket megragadni,
akik nem vesztik el egyéniségüket a tömegben,
akik éppoly őszinték a kis dolgokban, mint a nagyokban,
akik nem hajlandóak megalkudni a rosszal,
akiknek törekvéseik nem korlátozódnak saját önző kívánságaikra,
akik nem mondják, hogy azért teszik, mert mindenki ezt csinálja,
akik hűek a barátaikhoz jó hírben és rossz hírben, ínségben és bőségben,
akik nem hiszik, hogy a sikerhez vezető út a ravaszság, dörzsöltség és makacsság,
akik nem félnek kiállni az igazságért, még ha ez nem is népszerű,
akik nyomatékosan nemet mondanak, még ha az egész világ igent mond is.”
Ted Engstrőm (1916–2006) (Amerikái író, tanár, evangélikus vezető)
Ha valakinek küldetése van ezen a földön, annak sosem lesz könnyű a sorsa. Nem csak hogy könnyű, hanem egyenesen pofonokkal tarkított élete lesz.
Ám minden egyes pofon erősít majd rajta, megszilárdítja majd a jellemét, erősíti a hitét a küldetésben.
Minél inkább halad előre ebben a sorsfeladatban, annál több erő indul majd háborúba ellene, hogy megállítsák.
Dolgozik majd bőven a gonoszság, mert a célirányos embernek fénye van.
Mert hite van a céljában, a hit pedig fénnyel ragyogja be. És az a fény zavarja az árnyékában élőket.
Így hát minél nagyobb valaki fénye, annál többen kapják fel a fejüket a homályban, és annál többet fogja tesztelni a sors is kitartását.
Minél nagyobb valaki feladata, annál nagyobbak lesznek a tesztek is, hiszen csak egy igazán erős, igaz, bátor, tisztaszívű ember tudja kihúzni Artúr király kardját a sziklából.
Ehhez nem lehet valaki sorsa könnyű, nem lehet egyszerű, ahhoz folyamatos megmérettetésre van szükség, hogy valaki olyan emberré csiszolódjon, aki méltó lesz a kardra.
Ezért szokták azt mondani, hogy minél jobban csinálsz valamit, annál többen fognak támadni- de sosem azok, akinek az általad hozott fény kellemes, hanem akinek szúrja a szemét.
És abból bizony nagyon sok van, és mindig sok lesz, mert a világban a sötétség terjed, akár egy megállíthatatlan vírus.
Ezért mindenkire szükség van, aki fényt képes hozni- akár egy ember életébe, akár tömegekébe, mindkettő fontos, talán sosem volt fontosabb.
„Ne rettenj meg soha ellenségedtől!
Légy bátor s erényes, hogy szeressen Isten!
Az igazat mond mindig, ha életeddel fizetsz is érte!
Védd meg az elesetteket, s légy igazságos!
Ez a te esküd !!”
Templomosok
…ez a MI eskünk…
„Ne várd, azt hogy azok, akik bántottak eljöjjenek és bocsánatot kérjenek tőled.
Ha tudnának a bűntudatról, egyáltalán nem történt volna meg.
Csak te tudod, hogy éreztél, és jogod van saját érzéseidhez.
Egy dolgban biztosíthatlak, aki így bánik veled, soha nem fog felemelni, ha elesel.
A lényeg: ne fuss egy kígyó után, ami megharapott, hogy megkérdezd, miért és miért.
Fogadd el, tanulj, gyógyulj, és engedd el a kígyót. „
–Ronin Rey- 
A legjobb tanács, a jó szívű, de nem elég okos embereknek: „Légy okos, mint a kígyó, és óvakodj az emberektől!” Ezt adja Jézus útravalóul tanítványainak. Segíteni csak annak bölcs dolog, akiről tudjuk, hogy valóban!!! rászoruló. Ők általában nem kérnek/kéregetnek, hanem teszik, amit megtehetnek.
Segíteni annak bölcs dolog, aki hagyja, és saját maga is tesz a változásért, nem csak ráül a szekérre magát sajnálgatva, hogy amazok megszakadva húzzák. Segíteni pedig mindig annak kell, aki rászoruló, mert aki nem, annak minek?
Isten csak hitet adhat
Isten csak hitet adhat,
te viszont tanúskodhatsz.
Isten csak reményt adhat,
te viszont testvéredbe önthetsz hitet.
Isten csak szeretetet adhat,
te viszont megtaníthatsz mást szeretni.
Isten csak erőt adhat,
te viszont támasza lehetsz a bizonytalannak.
Isten csak az út,
te viszont megmutathatod másoknak.
Isten csak a fény,
te viszont mindenki szemében megcsillanthatod.
Isten csak az élet,
te viszont felkeltheted másokban az élni akarást.
Isten csak azt teheti meg, ami lehetetlennek tűnik,
te viszont megteheted a lehetségest.
Isten elég önmagának,
mégis számít rád.
„Ez a tevékenység: a lehullottat visszaemelni, az elvesztettet megtalálni, a bemocskolódottat megtisztítani, az elhomályosultat kifényesíteni, az összetörtet ismét egybeépíteni, a fellázadtat megtéríteni és megbékíteni. Egyszóval: megváltani. Az emberi tevékenység értelme, hogy a világot át kell emelni a szellemi világba, vagyis arannyá kell változtatni.”
(Hamvas Béla)
„Lényeges különbség van a nyugati telepesek gondolkodásmódja – miszerint „jogaim” vannak – és a bennszülöttek gondolkodásmódja között, mely szerint „kötelességeim” vannak. Ahelyett, hogy azt gondolnám, hogy jogokkal születtem, úgy döntök, hogy kötelezettségekkel jöttem a világra, hogy szolgáljam a múlt, a jelen és a jövő generációit, és magát a bolygót.” – Stan Rushworth Cherokee Indián
„Három dolog igazán fontos az ember életében:
Az első a jóság. A második a jóság. A harmadik pedig a jóság.”
Henry James
…3 az EGYben…
Mit jelent az asszertivitás?
Az asszertív kommunikáció definíciója többféle lehet, ez az egyik kedvencem közülük: saját magam képviselete oly módon, hogy közben a másik fél érdekeit is tiszteletben tartom.
Az asszertivitás más szavakkal azt jelenti, hogy nehéz érzelmi szituációban is képes vagy érvényesíteni igényeidet, miközben a másik fél szükségleteit is tiszteletben tartod. Ha sikerül asszertíven viselkedned, akkor a hangsúly nem a saját (agresszivitás), és nem a másik fél (passzivitás) szempontjain van, hanem egyidejűleg mindkét fél érdekein. Ez a fajta viszonyulás gyógyító otthoni és munkahelyi kapcsolataidra nézve, és segít élhetőbb világot teremteni magad körül. Nem akarod többé megváltoztatni, manipulálni, kontrollálni a másik felet, hanem magadnak és a másiknak is megengeded, hogy az legyen, aki. Így vállalsz felelősséget érzéseidért, gondolataidért, és valódi önmagadért. Ez az igazi felnőtt lét.
Hogyan legyek asszertív?
Az asszertív kommunikációhoz három dologra van szükség.
-saját magam képviselete (önérvényesítés),
-a másik meghallgatása (értő figyelem),
-önismeret (eldönteni, hogy a fenti kettő közül melyiket csináljam).
Hogy ezek finomhangolása a történelem során már sokaknak nehézséget jelentett, arra bizonyítékul szolgálhatnak Assisi Szent Ferenc szavai:
“Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,
bátorságot, hogy megváltoztassam, amit lehet,
és bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.“
Forrás: asszertív akadémia
Azért „ragadok tollat”, mert egy olyan abszolút kisebbséghez tartozom, melynek tagjai közül még soha senki nem posztolt ezen a felületen. Nyolcvanhét éves vagyok, még heti két napot dolgozom, felkérésre előadok szakmai konferenciákon, és egy páciensoktató online magazint – DiabFórum – is főszerkesztek, sőt még a józan eszem is megmaradt. Emellett hetven esztendeje hívő keresztyén református vagyok, naponta olvasom a Szentírást, naponta imádkozom, és amikor a Miatyánkot mondom, azt így fejezem be: „szabadíts meg mindet a Viktortól, és helyette Tiéd legyen az ország, a hatalom és a dicsőség, ámen.” Viszont istentiszteletre már nem járok, legfeljebb időnként belehallgatok az élő közvetítésbe. Nekem ugyanis már az ötvenes években elegem volt a békepapokból, akik minden alkalommal a békéért és az ország vezetőiért – köztük Rákosi Mátyásért – imádkoztak. Mai utódaik pedig az országot végromlásba döntő kormányunkért és annak fejéért teszik ugyanezt és ugyancsak a békéért, mellette legfeljebb szemforgatóan a kárpátaljai magyar testvéreinkért is. A szomszédságunkban folyó népirtó agresszió áldozatairól soha nem emlékeznek meg, mint ahogy soha nem hallottam imádkozni a világ számos országában, köztük Etiópiában, Pakisztánban, Indiában, Kínában üldözött keresztényekért sem. (Valószínűleg nem tévedek, ha feltételezem, hogy a „kereszténység bástyáját” képező országunk felett a teljhatalmat bitorló vezér az augusztus 20-i tűzijáték szemlélése közben nem fordult kéréssel a mellette álló azeri diktátorhoz a hegyi- karabahi keresztény örmények védelmében). De ne menjünk ilyen messzire: soha nem hallottam megemlíteni az itthon nyomorban élő elesett milliókat, soha nem hallottam példálózni az irgalmas szamaritánussal és prédikálni Jézus azon szavairól, hogy „akik e legkisebbek közül valakit segítettek, befogadtak, Őt segítették, Őt fogadták be.” Nem hallottam kifejteni a legfőbb parancsolat második részének valódi értelmét, mely szerint „szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. Mindig elhangzanak az emelkedett szavak a megtérés szükségességéről, az üdvösségről, de hogy ez önmagunkon kívül milyen kötelezettségeket ró ránk embertársaink iránt, arról soha egyetlen szó sem esik. És akkor még nem beszéltem arról, hogy Jézus hogyan ostorozta rendszeresen az özvegyeket kifosztó farizeusokat és írástudókat, akik akkor a népet „vezették” és hatalmukban állt mindenkit, aki nem hódolt be nekik a gyülekezetből (nemzetből?) kitaszítani. Erről, – akár mai körülményeinkre utalva, – soha egyetlen szó nem esik a prédikációkban. Pedig erről beszélni, – a sok-sok hazugság helyett az igazságot felmutatni, az egymás gyűlölése helyett a másik ember iránti szeretetre buzdítani – az egyházak kötelessége lenne. A vigasztaló kivételt csupán az evangélikusok jelentik, akiknek nem Szeged-Csanád vármegyében él a püspökük és akiket még nem vásároltak fel mai uraink „kilóra”. Viszont aki felemelte a szavát a gonoszság ellen, és mindent megtesz az elesettekért, azt gondozottaikkal és az őket segítőkkel együtt, ellehetetleníti a hatalom. Ezek után kérdezem: csoda, ha egyre kevesebben járnak a templomokba, egyre kevesebben hisznek az isteni igazságban? Tudom, hogy a pénz nagy úr, de hogy Isten szolgái ilyen mértékben eladják a lelküket és híveik lelkét is a Gonosznak, arra hosszú életem során még nem láttam példát. Már csak egy posványba süllyesztett nemzet posványba süllyedt egyházait látom. Úristen! Hova jutottunk és van-e még ennél is lejjebb? Dr. Fövényi József
Nem csupán hinni fogok, de gyakorlatba ültetem hitemet.
Nem csupán álmodozni, cselekedni fogok.
Nem csupán tanítani, ösztönözni fogok.
Nem csupán tanulni, gyarapodni akarok.
Nem csupán adni, de szolgálni fogok.
Nem csupán élni, növekedni fogok.
Nem csupán szenvedni, de győzni fogok.
Ahelyett, hogy azt mondanánk:
„Tudom, milyen érzés”,
mondjuk inkább azt, hogy
„Nem tudom elképzelni a szívfájdalmadat”.
Ahelyett, hogy azt mondanánk:
„Erős vagy, túl fogsz jutni ezen”,
mondjuk inkább:
„ Fájni fog, és én itt leszek.”
Ahelyett, hogy azt mondanánk:
„Úgy nézel ki, mint aki jól van”,
mondjuk azt:
„Hogy bírod ma?”.
Ahelyett, hogy azt mondanánk:
„A gyógyuláshoz idő kell”,
mondjuk azt:
„A gyógyulásnak nincs időhatára”.
Ahelyett, hogy azt mondanánk:
„Minden okkal történik, mondjuk azt:
„Ez most olyan szörnyen értelmetlennek tűnhet”.
És amikor egyáltalán nincsenek szavak, amiket mondhatnánk,
nem kell megpróbálnunk találni néhányat.
A szeretet a csendben is beszél.
Ullie Kaye
„Az igazi nagylelkűség éppen azoknak az okoknak az elpusztítását foglalja magában, amiben a hamis jótékonyság gyökerezik,” írta Paul Freire brazil filozófus, Az elnyomottak pedagógiája című nagy hatású könyvében. „A hamis jótékonyság arra kényszeríti a megfélemlítetteket és az alávetetetteket, az ‘élet kitaszítottjait’, hogy kézfogásra nyújtsák remegő kezeiket. A valódi nagylelkűség abban rejlik, hogy ezeket a kezeket, akár egyének, akár közösségek kezeiről is van szó, ne könyörgésre kelljen kinyújtani, hanem hogy egyre inkább dolgos emberi kezekké váljanak, amelyek munkájuk által átformálják a világot.”
„Soha ne égj el azért, hogy a lángodnál más csak melegedjen.”(A Lélek aljából)
Ezek a sorok ma – sajnos – éppen olyan aktuálisak, mint a 60-as években, amikor a brazil katonai diktatúra börtönéből szabaduló szerzőjük papírra vetette őket. Elég szétnéznünk ma Magyarországon, hogy ezernyi jelét lássuk annak a hamis jótékonyságnak, amiről Freire írt: a saját helyzetükért a szegényeket hibáztató, a felelősséget a családokra hárító állami cserbenhagyásnak. Amit persze leöntenek egy karitatív, ájtatoskodó cukormázzal, és ráütik a „gondoskodáspolitika” bélyegét, hogy a rossz lelkiismeretüket megnyugtassák.
„Gondoskodni” olyanokról lehet, akik nem képesek az önálló életre. Gyerekekről, fogyatékkal élőkről. De az, hogy a kormány szociálpolitika helyett „gondoskodáspolitikáról” beszél, azzal gyakorlatilag konzerválja a társadalmi egyenlőtlenségeket és lemond arról, hogy ezeket neki csökkentenie kellene. Lemond arról, hogy a társadalom perifériáján élőket, a leszakadókat, a nyomorgókat felnőtt emberként, partnerként kezelje, ehelyett egy egészségtelen paternalista gyámkodást, feudális függőséget alakít ki.
A „gondoskodás” persze éppúgy porhintés, mint amennyire hazugság volt a régi időkben az, hogy a földesúr és az egyház „gondoskodott” a jobbágyokról. A lényeg: hogy a szegényeket benne tartsa a kiszolgáltatottságban, az anyagi és szellemi nyomorban. Hiszen ezáltal válnak manipulálhatóvá és kihasználhatóvá. És vajon ki gondolta komolyan, hogy amikor már vannak vármegyék és főispánok, harácsoló döbrögik és kapzsi főpapok, akkor majd nem lesznek jobbágyok is?
Az a nagy helyzet, kedves honfitársaim, hogy az ország mozdonya gőzerővel halad – a rossz irányba. Visszafelé, a múltba, ahonnan menekülni kellene. Amiről legnagyobb íróink, költőink, reformereink és forradalmáraink sok nemzedéken keresztül írták, mondták, kiabálták: elég volt! Abba a világba, ahol az ország népének jelentős része jogfosztottságban, sötétségben él, miközben egy szűk elit gondtalanul dőzsöl a luxusban. Pandúrokkal, ispánokkal és bértollnokokkal körülvéve, akik betonba döngölnek mindent és mindenkit, aki meg meri kérdőjelezni az uralmukat.
És a legszörnyűbb ebben az egészben az, hogy az ilyen rendszerekbe szervesen beépül a Stockholm-szindróma. Hiszen éppen azok tapsolnak leginkább az elnyomásnak – és rettegnek a dolgok megváltoztatásától a leginkább, akiket a rendszer a leginkább kizsákmányol és kirekeszt. „Az elnyomottak, mivel internalizálták az elnyomó képét és elfogadták az útmutatásait, rettegnek a szabadságtól,” írja Freire. Ezért aztán sok írástudónak kézenfekvőnek tűnik a megoldás: az árulás. Hiszen ha a nép ezt szereti, akkor ő miért emelje fel a hangját? Hiszen halgatni arany. Sőt, ő miért ne húzna belőle hasznot? Miért ne váltaná aprópénzre a lelkiismeretét? És ha körülnézünk, ennek a példáit látjuk most mindenfelé.
De valahol ez elhoz egy megtisztulást is. Egy erős demokráciában nem tudhatjuk, ki az, aki valóban a szabadság és egyenlőség barátja, és ki az, aki csak egyszerűen beáll a sorba. De az, aki itt ma még nyilvánosan ki mer állni, fel mer szólalni – aki még ellenáll, arról tudhatjuk, hogy az ő vezére bensőjéből vezérel – ember, és nem vad. Szíve, mig vágyat érlel, nem kartoték-adat. És nem tehet mást, mint Paul Freire – mert a benső vezére nem enged mást tennie: a népét kell tanítania, nem középiskolás fokon. Még akkor is, ha ugyanebből a népből sokan vannak az elámítottak és félrevezetettek, akik megtagadják. „Az emberi létezés nem lehet néma, és nem is táplálhatják hamis szavak, csak igaz szavak, amelyekkel férfiak és nők átformálják a világot,” írja Freire.
„Az őszinte emberek menedékek: tudod, hogy amit mondanak, azt úgy is gondolják; tudod, hogy nem fognak a hátad mögött mást mondani; és tudod, hogy azt is megmondják, ha úgy gondolják, hogy valamit rosszul csináltál – emiatt pedig a dicséretükről sem fogod azt gondolni, hogy puszta hízelgés.”
SAM HARRIS
A nyáj leginkább a másként gondolkodókat gyűlöli; nem annyira magàt a véleményt, hanem az önàllòan gondolkodàs merészségèt, amit ők nem tudnak megtenni.
Arthur Schopenhauer
Meg kell tanulnod, hogy a lelked nem labda, amit kedvükre dobálhatnak és nem lehetsz lábtörlője senkinek. Meg kell tanulnod, elég csak egyszer kimondani, nem kellesz már, onnantól kezdve bezárod magad mögött az ajtót és nem nézel vissza többé. Soha. Mert időt szánni olyanra, aki nem értékel Téged az életed elfecsérlése, a legnagyobb árulás, amit önmagaddal szemben elkövethetsz! Sírni és ordítani olyannyira felesleges, egész egyszerűen csak tudd, ennél többet érdemelsz. Mert okkal vagy ezen a világon. Az ok pedig nem lehet az, hogy sírj, megalkudj, és hagyd, hogy eltiporjanak. Húzd ki magad, nézz a tükörbe és tanuld meg szeretni önmagad. Mert eljön majd a perc, amikor a legváratlanabb pillanatban betoppan az életedbe az, aki meglátja benned a csodát, amit eddig még senki. (Todorovits Rea)
Áldottak legyenek azok, akik csendben érkeznek életünkbe, könnyű léptekkel, hogy ne ébresszék fájdalmainkat, ne ébresszék fel a szellemeinket, ne keltsék fel félelmeinket.
Áldottak legyenek azok, akik könnyedén, kedvességgel közelednek hozzánk, beszélik a béke nyelvét, hogy ne ijesszék meg lelkünket.
Áldottak legyenek azok, akik szeretettel megérintik szívünket, tisztelettel tekintenek ránk, és minden hibával és tökéletlenségével egészben elfogadnak minket.
Áldott legyen az, aki bármi lehet az életünkben, válassz adományt.
Áldottak legyenek azok a felvilágosult lények, akik angyalként érkeznek hozzánk, mint virág vagy madár, akik szárnyat adnak álmainknak, és szabadságuk van választani, hogy maradjanak és fészkük legyenek.
– Edna Frigato –
Mennyire különös, hogy olyan sokszor vagyunk képesek a negatív dolgokra fókuszálni, hogy a jókat észre sem vesszük.
Amikor a hiányról kezdünk el beszélni és nem arról, ami megadatott.
Mert az természetes.
– Természetes az egészség, amíg el nem veszítjük.
– Természetes a munka, amíg el nem veszítjük.
– Természetes az emberi kapcsolat, amíg el nem veszítjük.
– Sőt, természetes a fedél a fejünk felett, az étel az asztalon, a villany, a víz, az internet, amíg el nem veszítjük.
Amikor pedig az észrevétlen boldogság megadatik, nem elég, hanem megkeressük benne ami nem jó. A test hiába egészséges, nem elég feszes, nem elég fiatal, nem elég magas. A munka sem jó, mert messze van, mert kevés a fizu, mert görcsölünk rajta, mert hülye a főnök meg a munkatárs. A kapcsolataink sem jók, mert nem hívott, mert elfelejtette, mert nem írt vissza, mert nem mosogatott, mert keveset keres, mert már nem a régi, mert mindig fáradt. És persze a lakás is kicsi és festeni kellene, a net is lassú, a villany hiába ég, régi a csillár, és minden de minden csodában megtaláljuk a rosszat.
Mert a jó az természetes. És ilyenkor van az, amikor a számtalan szépben élve feltesszük a kérdést, velünk miért mindig a rossz történik. Pedig áldásokkal van tele. De vakok vagyunk. Rettenetesen.
(Todorovits Rea)
…semmi nem természetes.Minden nap meg kell dolgozzunk érte, szorgalmasan, értékelve amink, akink van. Egyszer csak nem lesz…s már hiába ontjuk könnyeinket….
Akinek rendben van az élete és a lelke, annak csak a szeretetre, meg a jóra van ideje és energiája.
Nem bánt másokat,
nem irigykedik,
nem köt bele senkibe és
Mert jól van.
Mert szeret.
Mert boldog.
És hálás az életéért.
És tudja, hogy a jóság az egyetlen,
amivel a legtöbbet teheti a saját lelkéért.
Forrás: Facebook
A szeretet nélküli felelősség figyelmetlen,
A szeretet nélküli igazság kemény,
A szeretet nélküli okosság gőgös,
A szeretet nélküli barátság hűvös,
A szeretet nélküli rend kicsinyes,
A szeretet nélküli hatalom kíméletlen,
A szeretet nélküli birtoklás fösvény,
A szeretet nélküli adakozás képmutató,
A szeretet nélküli vallásosság bigott,
A szeretet nélküli hit vakbuzgó,
A szeretet nélküli remény fanatikus,
A szeretet nélküli élet értelmetlen.
A szeretetben élők mélyre látnak,
a reménységben élők messze látnak,
a hitben élők mindent másképp látnak.
(Barsi Balázs)
„Szabad:
aki nem akar minden áron szabad lenni,
aki a korlátok között is megtalálja a lehetőségeket,
aki, ha kell, szabad arra, hogy engedjen,
aki mer elutasítani,
aki mer változtatni,
aki mer hibázni,
aki felül tudja bírálni a döntéseit,
aki nem akar minden áron megszabadulni attól, ami kényelmetlen,
aki mer sírni,
aki nem akar tökéletes lenni,
aki a kevesebbel is be tudja érni,
aki tud veszíteni,
aki tud gyászolni,
aki nem kerüli ki a nehéz döntéseket,
aki nem kerüli el a felelősséget,
aki képes megbánni a bűneit,
akit nem ural a bűntudata,
aki nem hibáztat másokat a kudarcaiért,
aki mindig tud valaminek örülni,
aki talál okot a hálára,
aki el tudja viselni hogy elutasítják,
aki elfogadja, hogy nemet mondanak neki,
aki tovább tud lépni,
aki talpra tud állni,
aki mer szeretni,
aki mer önmaga lenni.„(Újragonoló)
Választanod kell!
Vagy a benned lévő Forrással hangolódsz össze,
vagy a körülötted lévő emberekkel. A kettő együtt nem megy.
Ha az első variációt választod, stabil leszel és olyan emberekkel sodor össze az élet akik szintén összhangban vannak önmagukkal.
Ha a második opciót választod, akkor… káosz uralkodik el az életeden, mert minden ember mást akar tőled, ahány ember annyi rezgésszint.
Nem lesz szilárd támpontod, csak rohansz jobbra-balra, próbálsz a környezeted kedvére tenni, de mindvégig elfeledkezel önmagadról.
Abraham-Hicks
…aztán -talán-egyszer csak beléd nyilall a felismerés: szaladtam, rohantam, mindenki kedvére tettem, mindenkinek meg akartam felelni-csak önmagadat feledted és veszítetted el…s azokat, akik igazán szerettek…
„Csak aki önként jön, az tartozik hozzád.
Semmiféle befolyás (rábeszélés, ígéret, fenyegetés, csábítás, lelki ráhatás) nem helyes.
Így jön létre az igazi közösség, ahová úgy tartozik mindenki, hogy megőrzi a saját egyéniségét.
Aki nem ide tartozik az menjen el.”
„Ha nem tudsz szeretni – mondja Nietzsche – menjél tovább.”
Müller Péter
„Nincs nehézség, amelyet elegendő szeretet le nem gyűr; nincs kór, amelyet elegendő szeretet meg nem gyógyít; nincs ajtó, amelyet elegendő szeretet ki nem nyit; nincs szakadék, amelyet elegendő szeretet át nem hidal; nincs fal melyet elegendő szeretet földre nem rombol; nincs bűn, amelyet elegendő szeretet meg nem vált…
Nem számít, milyen mély a baj gyökere, milyen reménytelen a kilátás, milyen kusza a szövevény, milyen nagy a hiba. A szeretet kiteljesedése mindet megoldja. Bár eléggé tudnátok szeretni, nem volna nálatok boldogabb és hatalmasabb a földön.”
EMMET FOX: Hegyi beszéd
…csak olyan van, hogy : nincs szeretet.Akkor semmi nem megy…
Egyenes emberek között élni élvezetes.
Sosem kell találgatnom, mit gondolnak, vagy éreznek igazából, mert gondolataik őszinték, és nyíltan kifejezik az érzelmeiket. Soha nem kell azon tanakodnom, vajon bűntudatból, vagy kötelességérzetből vannak– e velem, vagy azért, mert velem akarnak lenni. Ha tesznek értem valamit, nem kell amiatt aggódnom, hogy nem neheztelnek-e rám később, mert az egyenes emberek általában azt teszik, amiben maguk is kedvüket lelik. Amiatt sem kell aggódnom, nem haragszanak-e, mert a haragjukat, ha van bennük, kimondják, foglalkoznak vele, és gyorsan leküzdik. Nem kell azon tűnődnöm, mit beszélnek rólam a hátam mögött, mert ha valami mondanivalójuk van számomra, azt közvetlenül nekem mondják el. Azon sem kell töprengenem, megbízhatom-e bennük, mert az egyenes emberek megérdemlik a bizalmat.
(Melody Bettie)
…csak az EGYENES EMBEREK érdemlik meg a figyelmet, törődést, mert Ők nem élnek vele vissza, nem törtetnek át rajtad, nem játszanak ki aztán pedig mosolyognak a szemedbe, vagy ne adj Isten, még ők vanna megsértődve…szánalmas, „gyerekes”, érettlen viselkedés!…Van egy mondás: „Amit az igazság kimondása meg tud ölni, azt hagyni kell meghalni.”
„A jó emberek nem kiabàlnak, ha szenvedést okozol nekik. De archiválnak. Lassan elsétálnak, zajt sem csapnak, aztán soha nem jönnek vissza. Továbbra is jók, de bizalom nélkül.
És te ebben a pillanatban végeztél velük.”
„Ne félj attól, hogy néhány emberrel megszakad a kapcsolatod. Ha tiszta szívvel voltál irányukba, de Ők mégis eltávolódtak Tőled, akkor valószínűleg nem egy szinten rezonáltok. Aki olyan mint Te, épp oly’ tiszta Fény energia, az hidd el, melletted marad Nem kell megments mindenkit.
A Te Fényed, az arra méltóak befogadják. 
„
Nem tehetek róla, de szeretem a rendíthetetlen embereket.
Szeretem a ’csak azért is’ hozzáállást: azt, amikor valaki belső meggyőződését fontosabbnak tartja, mint a mások által megalkuvásból, haszonlesésből megalkotott hazug szabályokat.
Szeretem a szabálytalanokat, akik tesznek az ’így szoktukra’, akik megingathatatlanok, akiket nem riaszt el céljuktól sem átmeneti kudarc, sem rosszízű káröröm.
Szeretem a lehetetlent lehetővé tevőket, a határokat feszegetőket, akik nem adják fel csak azért, mert mások azt mondják, nem sikerülhet. Szeretem azokat, akik hisznek és merik követni a hitüket, történjen bármi.
És szeretem látni, amikor az élet egyenlít.
(Orvos-Tóth Noémi)
Vannak emberek, akik FONTOSAK AKARNAK LENNI.
AZÉRT AKARNAK, MERT NEM TUDNAK fontossá válni mások számára.
Kisebbségi komplexusuk van, általában jogosan, hiszen oka van annak, hogy nem tudnak hozzájuk kötődni az emberek.
Ám ahelyett, hogy önkritikát gyakorolnának és megfigyelnék a saját motivációik mögött meghúzódó mélyebb rétegeket, másoktól igyekeznek megszerezni azt az értéket, ami belőlük okkal hiányzik.
S ha nem kapják meg azt a figyelmet és szeretetet, amire vágynak, akkor bántalmazni és rágalmazni kezdik a másikat. Megpróbálják a másik embert elhitelteleníteni, meghazudtolni, hülyének beállítani, megszégyeníteni, lekicsinyíteni, lerombolni, vagyis a SAJÁT SZINTJÜKRE LEHÚZNI.
Ez a bosszújuk azért, ha a magasabban rezgő ember nem hajlandó kapcsolódni velük. Ha a másik nem adja meg nekik, amit akarnak, akkor nem látnak más megoldást, mint kioltani a másik fényét, nehogy a külvilág rájöjjön, hogy ők maguk mennyire üresek, fénytelenek, és lelkileg nincstelenek.
Azt hiszik, ha a másik ember fényét kioltják, magukat erkölcsi etalonnak állítják be, olyannak, aki le tud leplezni egy „csalót”, akkor attól ők jobb színben tűnnek fel.
Ám a világon MINDEN ENERGIA.
S az ilyen ember nem ismeri fel azt, hogy amit tesz, azzal energetikailag csak még mélyebbre rántja saját magát. Nem látja, hogy ami hiányzik belőle, az innentől kezdve még kevésbé fog tudni megteremtődni a lelkében.
Ez az ember ALJAS.
AL
ALJA
ALJAS
A saját érzelmi skálájának az ALJÁN van ilyenkor. Le van csúszva, el van tévedve, elvesztette önmagát, kifordult önmagából.
VESZÉLYES.
VESZ-ÉLYES
ELVÉSZ az ÉLYBEN (ÉJBEN)
Elveszett a sötétségben.
S mert a saját sötétsévével nem akar szembesülni, ezért inkább a másik fényét is kioltja, mivel nem bírja elviselni azt, hogy azt nem kaphatja meg.
Az ilyen ember, mert maga annyira sötét, hogy már nem tudja, hogyan kell fényt gyújtani a saját lelkében, LÁMPÁSOKAT KERES MAGA MELLÉ.
S ha a kiválasztott lámpás, nem akar a lámpása lenni, akkor haragjában törni-zúzni kezd. Megpróbálja összetörni azt, akinek a fényére áhítozik.
IRIGY
Az irigység a hiányállapot jele. Arra figyelmeztet, hogy az ember vágyik valamire, ami belőle valami oknál fogva hiányzik.
Ám a belső munka idő, energia, fájdalom. Ahhoz, hogy a hiányt megszüntessük magunkban, ahhoz türelmet, kitartást, alázatot, szorgalmat kell tanulnunk. Emberségre kell szert tennünk, amihez megértésre van szükség.
Ehhez az ilyen ember gyenge, gyáva és lusta. Sokkal könnyebb egy másik lámpa fényével megvilágítania saját magát. S úgy tenni, mintha a rá vetülő fény az ő fénye lenne.
De mert nem tudja a másik ember fényét táplálni, mivel a sajátját sem képes életben tartani, ezért addig szívja a másik ember fényét magába, (anélkül, hogy viszonozni tudná azt, amit elnyel,) amíg a körülötte élők rá nem jönnek arra, hogy milyen ember valójában, s önvédelemből távolodni nem kezdenek tőle.
Ő meg nem érti, hogy miért történik ez vele újra, meg újra. Nem érti, mert nem akar szembenézni a saját mélységeivel. Azzal, hogy ő egy feneketlen kút.
Mások fényével hitelesíti úgymond magát. Mások fényébe öltözve mutatja magát olyannak, amilyen lenni szeretne, s amilyen nem tud lenni, mert nem hajlandó megdolgozni érte.
Sokkal könnyebb elrabolni a másik fényét.
Sokkal könnyebb lopni, mint teremteni.
Az ilyen emberre mondja a magyar, hogy mocsok.
Aki ha mérges a saját mocskával mocskolja be a másik embert. A saját mocskát vetíti ki.
Ezt nevezi a modern pszichológia gázlángozásnak.
Ha szembesíted önmagával tombol, azt hiszi, ha hangosabban és rondábban képviseli magát, akkor azzal legalább erőssbbnek látszik. Ha mérges BÁRMIT ODAMOND. Nem számít igaz-e vagy sem, a lényeg, hogy fájdalmat okozzon.
Egyszerűen szenvedni akarja látni a másikat, mert már nem tud másból erőt meríteni. S nem veszi észre, hogy ilyenkor is csak rombol, mert építeni nem tud. Ha pedig magadtól nem adsz neki energiát, hát kimar belőled egy részt búcsúzóul.
Az ilyen ember szokta azt sérelmezni, hogy nem fontos neked a véleménye, hogy nem hallgatsz rá. Ami az ő esetében azt jelenti, hogy nem azt teszed, amit ő neked kitalált. S
Ő szerinte akkor fontos valakinek, ha a másik a BABÁJA, BÁBJA lesz. Ha a másik kikéri a véleményét, nélküle nem hoz fontos döntéseket. Vagyis feladja az önállóságát érte. Odaadja magát neki. Az ilyen ember ugyanis BIRTOKOLNI AKAR.
FÉLTÉKENY
Mindenkire, akire időt szánsz helyette.
Mert magának akar. Nem akarja, hogy az energiát amire ő éhezik, azt más kapja.
Rombol, ha nem kapja meg a szerinte neki járó figyelmet.
KICSI lélekben.
KICSI
KICSINYES
EGOISTA, mert a lelkéből már nem sok maradt. Hiszen, ha maradt volna nem lámpást keresne.
Hanem társakat, akikkel a helyén lenne az adok-kapok egyensúly, amit ő nem képes megteremteni.
Emiatt nem érzékeli az arányokat sem megfelelően. Nem tudja a dolgok értékét.
Túlértékeli azt, amit ő maga ad, mivel annyira nem tudja hogyan lehet valamit jól és szépen adni, hogy oda meg vissza van attól a legkisebb dologtól is, amit a másiknak ad, mivel tőle ez is hatalmas dolognak számít. S valóban, tőle a kevés is sok.
S mivel ő maga egy feneketlen kút, ha a másik a lelkét kiteszi érte, az a minimum. Mert nem látja, hogy a világ összes energiáját képes lenne elnyelni, ugyanis NEM TUDJA MEGTARTANI A SZERT.
SZER
SZER ETET
SZER ELEM
SZER VEZET
De az ő szervezete nem vezeti jól a szert. Nem tudja megtartani azt. Minden, amit adsz neki átfolyik rajta, s azért kell neki folyamatosan az energiád. Azért akar folyamatosan valakit maga körül, mert aki nem tudja megtartani a szeretetet magában, az folyamatosan éhezik.
SZERETETÉHES
Csak hát nem tudja beépítni magába, amit kap. Nem tud jól szeretni, s pláne nem megfelelően viszonozni azt, amit kap.
Aki folyamatosan éhezik, folyamatosan enni akar, ezért alakul ki a birtoklásvágy, amit ő szeretetnek, szerelemnek képzel.
Valójában csak éhes. Energiavámpír. Aki másokat szív le, hogy ő jobban érezze magát. Hogy ne érezze magát magányosnak, hogy ne kelljen a saját ürességével és értéktelenségével szembesülnie.
Nem tud szeretni, vagy nem tud jól szeretni.
Érdek ember. Használ másokat.
Azonnal eldob, ha nem kényelmes neki valami. Elvárja, hogy érte mindent megtegyenek, azt hiszi rá lehet számítani, de valójában ő az, aki számít.
Arra vágyik, hogy valakinek ő legyen a legfontosabb az életében, mert akkor van valaki, akit folyamatosan ingyen töltőnek használhat. S azt hiszi ez az igazi szeretet és szerelem.
TÉVED.
Amit nem láthat be, mert ha belátná, akkor meg kellene tanulni fényt csiholni, szert tartani. S retteg beismerni, hogy mekkora a sötétség benne.
Ezért sokkal fontosabb számára az, hogy mit hisznek róla, mint az, hogy mi van belül.
A belső sötétségét maga elől is gondosan rejti. De a cinizmusa, a szarkazmusa, a rosszindulata, a kritikus hangvétele, az irigysége, a birtoklásvágya, az igazságra adott reakciója mindig elárulja.
Nem barátokat, nem társat keres, hanem töltőt.
Ha nem kapja meg az idődet, az energiádat, akkor és olyan formában, ahogy ő akarja, akkor dühöng.
Indulatos, haragszik, akaratos, önző, sok minden nem érdekli.
Nem tudja magát mások helyébe igazán beleképzelni, nem tud igazán senkivel együtt érezni, hidegen hagyja, hogy mit okoz mások lelkében.
Egy dolog számít.
Ő!
Nem érez bűntudatot akkor sem ha már minden határon túl ment. Akkor is meg tudja magyarázni, hogy a másik a hibás, a hülye. Hisz ő csak tudja.
Nem kérdez rá sok mindenre. Direkt nem. Úgy kérdez, hogy azt a választ kapja, amit hallani akar. Nem az igazságot keresni, hanem a saját igazát.
Nem belül keresi a fényt, hanem kívül.
Nem akar senkit igazán megismerni és megérteni, mert akkor magával is szembe kellene néznie.
Felszínes, képmutató, s ha elég régóta él már így, akkor el is hiszi ezt a képet, hisz annyit játszotta már meg magát, hogy ráégett a szerep.
Ami továbbra sem több, mint egy szerep.
Ha megkaparod a felszínt, az ellensége leszel.
Neki nincsenek barátai, igazi mély lelki kapcsolódásai, mert magával, a saját lelkével is képtelen kapcsolódni rendesen.
Az egójával azonosítja magát általában.
Nem csak a lelkében van baj, hanem a fejében is.
Érzelmileg fejletlen. Sértődékeny. Bosszúálló. S ha bántva érzi magát egy idő után semmitől sem riad vissza.
Alattomos tud lenni, és manipulál. De nem elég intelligens ahhoz, hogy észrevegye a hiba valódi okát, önmagát, mivel mindenki másban keresi a hiba okát.
Sértés számára az igaz szó. S őt nem lehet következmények nélkül megsérteni.
Az ő életében mindennek róla kell szólnia.
Semmit nem tud önzetlenül adni. Amit ad, azzal is önbecsülést vásárol magának.
Igazából hidegen hagyja mások nyomora, de meghatódik önmagától, ha valakinek ad valamit. Ilyenkor elolvad a saját nagylelkűségétől.
Mindegy mit mond, mindig azt kell nézni nála, hogy mit, miért mond! Simán kihasznál másokat. Neki ugyanis járnak dolgok, amiket vissza nem ad, de ebben a helyzetben sem fedezi fel a saját hiányosságát.
Mindenkiben a rosszat keresi, s mert mindenkiben van is, meg is fogja találni. Folyamatosan beszólogat, becsmérel, kioktat másokat, direkt kötözködik. Nem bírja megállni, hogy ne szóljon be másoknak, hisz ezek a beszólogatások is erőnyerések, energiát csipeget ezáltal a másikból.
Élvezi, ha a másikat el tudja bizonytalanítani, mert akkor érzi magát magabiztosnak, ha a másik nem emlékeztezi őt a magabiztosságával a saját belső bizonytalanságára, a magányára, a félelmeire, a kétségeire, amitől pánikba esik, érthetően.
Ugyanis folyamatosan retteg, mivel van is mitől. Retteg a benne lévő űrtől. Retteg attól, hogy be kelljen lássa, nem boldogul egyedül.
Segítségre van szüksége. De nem tud segítséget kérni, mert akkor összedől a nehezen felépített imázsa.
S ha mégis kér, ott sem tudja elismerni miben van benne pontosan. A pszichológus előtt is képes szerepet játszani, s minél régebben játssza a szerepét, annál hitelesebb. S mert ott is megjátssza magát, így sok esetben a szakember sem tud segítnei neki, mivel nem hagyja.
Korunk pestise az önismeret hiánya.
Ne ess ebbe a hibába!
Bárki el tud jutni idáig, aki nem néz szembe magával és az élete traumáit nem tanulja meg feldolgozni és elengedni. Bárki, aki nem tanul meg megbocsátani másoknak és magának. Bárki, aki nem tanul meg igazán, őszintén szeretni, s vállalni a sebezhetőségét.
Szögesdrót kerítéssel védve, folyamatosan felfegyverkezve, támadásra készülve, a szívedet és az egódat védve nem lehet őszintén és igazán szeretni, mert így még kapcsolódni sem lehet.
Ha szeretetre vágysz, merj lelkileg meztelenül odaállni az emberek elé! Merj sérülni! Gyáván, mindentől és mindenkitől rettegve nem lehet szeretni.
Szeretni úgy lehet, hogy felébreszted a lelkedben a szeretet lángját, megidézed magadban az őszinte és igaz szeretet érzését, hogy azt sugározd, amire vágysz. A szíved a mágnes, ha nem tudod magadban megtalálni és lángra lobbantani a szeretet lángját másban sem fogod megtalálni, amit magadban nem kerestél meg.
A szív a mágnes, nem az elme görcsös akarása.
„Senkit nem tudsz megmenteni önmagától, mert más emberek rezgéseit nem Te bocsátod ki. Minden ember önmaga sugározza ki a rezgéseit (ezzel teremtve a valóságát). Ha mindenáron a megfelelő körülményeket akarod biztosítani a bajba jutott embereknek, azzal elkényelmesíted őket, mert ahhoz szoknak ezzel, hogy ne vállaljanak felelősséget az életükért.” – Abraham-Hicks
,, Minden embernek kell, legyen egy feladata ebben az életben – kötelességen belül, vagy azon felül is talán -,
mert különben nem lenne értelme
annak, hogy él.
Az emberi világ több kell, legyen, mint egy bonyolult szerkezetű gép, melyben minden ember egy fogaskerék szerepét tölti be….
Minden embernek kell, legyen egy feladata, egy titkos küldetése, mely Istentől való. „
Wass Albert – Elvész a nyom
…engedjétek már, ki-ki had találja meg, had tegye dolgát, az Isteni „küldetését”, ahelyett, hogy folytonosan elnyomjátok, irigylitek, gáncsoljátok! Ha már segíteni nem segítitek benne, álljatok félre az útjából, és hagyjátoki ÉLNI/…
Határok
Ha behívsz valakit az otthonodba, és elkezd sáros lábbal portyázni, törni, zúzni, tönkretenni, ellopni a dolgaidat, legközelebb már nem adsz neki esélyt, hogy beléphessen az otthonodba.
Az otthonod minden, ami Te magad vagy, a szíved és az elméd. A lelki magánterületed. Az otthonod az időd és az életed. A szempontjaid, az érzelmi és fizikai szükségleteid. Ne hívd be azokat vendégeket, akik nem tudják, hogyan kell tisztelettel bánni az otthonoddal.
„Nemcsak azért vagyunk felelősek, amit teszünk, hanem azért is, amit nem teszünk meg. „
====
Lao-ce
Önmagukat mutogató hamis „szellemi vezetőknek”!!! Már megírták i.e. 6. században is!
A lábujjhegyre ágaskodó
nem áll sokáig,
a nagy léptekkel rohanó
a fénybe-álló
nem lesz fényes,
a magát-hirdető
nem lesz híres,
a magát-dícsérő
nem lesz dicső,
a magát-kínáló
nem lesz vezető.
(Lao Ce: Az Út és Erény könyve
Ford: Weöres Sándor).
SZERETETSZÁL
Ma még kevesen értik, hogy a valódi szeretet és szerelem élmény NEM ELNÉZŐ.
Hiszen addig tud IGAZI lenni, amíg IGAZ.
Amíg nem vegyül bele kegyes hazugság, hazugság, amíg a kommunikáció egyenes és őszinte.
Ha ez nem tud megvalósulni, akkor sérült a bizalom. Akkor az egyik fél, vagy épp mindkettő, úgy érzi, hogy nem mondhat ki dolgokat. Ha már nem mondhatunk ki dolgokat, akkor ott már blokkok vannak.
A blokkok pedig azért alakulnak ki, mert nem tisztázunk helyzeteket, amelyeket tisztázni kellene.
Manapság nagy divat, hogy emberek úgy vannak együtt, mint két AVATÁR.
Mindkét fél mutat magából valamit kifelé, és az egyik avatár beszélget a másikkal, miközben belül mindketten teljesen mást élnek meg, mint amit kifelé mutatnak.
Ezek az avatár kapcsolatok, amelyek szerepekre épülnek, SZÍNHÁZAK. A színházban pedig szereplők vannak.
Ha kicsit is de megjátszod magadat, vagy meg kell játszanod magadat a másik ember előtt, akkor te már szerepet játszol.
A szerepet pedig nem lenne szabad összetéveszteni a valósággal. Az emberek nagy többsége mégis megteszi.
Honnan származnak az emberi játszmák?
Innen…
Hogy az emberek manapság képtelenek nyíltan, őszitnén, egyenesen kommunikálni egymással. Ugyanis ez már évezredek óta nem divat.
Hát mit tanítanak a szüleink?
VISELKEDNI…
Az iskola mit tanít?
VISELKEDNI…
A munkahelyeden mit kell tenned?
VISELKEDNI…
De bocsánat mit takar ez a kifejezés?
VISEL
VISEL-kedik
Azt, hogy el kell viselned dolgokat, helyzeteket, embereket. Mert miért is? Mert ez A SZOKÁS.
Ha én egész életemben mást se csinálok, csak viselkedek, akkor én tulajdonképpen egész életemben mást sem csinálok, csak szerepelek.
Az emberi kapcsolatok nagy többsége tehát SZÍNHÁZ.
Gyerekkorunktól kezdve azt tanuljuk, kinek mit szabad, mit lehet mondani.
Sértésként, sőt inzultusként kezeli a társadalom a nyílt őszinteséget.
Már gyerekként sem értettem azt, hogy lehet az őszinteségem inzultus? Hát hazudni nem bűn?
Kérdeztem is anyámat, hogy én rossz vagyok, ha őszinte vagyok másokkal? Ilyet, meg olyat nem szabad mondani az idősebbeknek… Jött a válasz.
Nem értettem. Ma sem értem. Ugyanis így legalizálunk rengeteg bántalmazó helyzetet. Azzal, hogy senki nem áll fel és nem mondja ki nyíltan, hogy csókolom, szerintem itt valami nem stimmel.
Tekintélyelvűség…
Az mire jó?
Arra, hogy büntetlenül meg lehessen tenni dolgokat.
Kinek ártok azzal, ha kimondom, amit gondolok, látok, érzek?
A másiknak, vagy a szerepet sodrom veszélybe, amit a másik ember játszik?
Ha egy embernek árt az őszinteség, akkor ott baj van. Akkor ott olyan léthazugságokban van elmerülve a másik ember, hogy már a szerepével azonosítja magát.
A lélek nem játszik szerepet. A szerep az egó szüleménye.
Szerencsére egyre több olyan embert ismerek, akik már nagyon unják ezeket a szerepeket. Akiknek ugyanolyan őszinteségi rohamaik vannak, mint nekem.
Akkora felszabadulás élmény úgy beszélni másokkal, hogy az ember nem cenzúrázza magát és a szavait. Akkor jössz rá igazán arra, hogy mennyi idő és energia az, amikor azon kell gondolkodni, hogy mit, hogyan mondhatok el a másik embernek, hogy ne sértődjön meg, ne bántódjon meg, hogy ne értsen félre, hogy ne gondolja ezt, vagy azt.
Jó ég, de komolyan!
Mennyi elpazarolt idő és energia?
Ha nekem egy másik embernek hazudnom kell, hogy mi jóban lehessünk, akkor mi igazából nem vagyunk JÓBAN. Hogy lehetne azt jó dolognak tekinteni, hogy megjátsszuk magunkat?
A Földön az emberi civilizáció nagyon alacsony értelmi és érzelmi szinten áll, ha ez az egyezményesen elfogadott norma.
Márpedig ez az.
Gondolj bele milyen lenne egy olyan világban élni, ahol telepatikusan kommunikálnak egymással az emberek!
Ha te neked minden átjön, akkor a hazudozás, az önámítás értelmét veszti ugyebár, hiszen ezen a szinten minden átmegy.
Mennyivel egyszerűbb a kommunikáció. Mennyivel rövidebbre van zárva minden konfliktus.
Egy sor helyzetben ki sem alakulhat így konfliktus, mert a hazudozásig sem jutunk el, ami miatt borulhatna minden.
Mennyivel másabban fejlődnénk és fejlődnének az emberi kapcsolataink, ha mindenki azt mondaná amit érez és gondol?
Eleinte persze nagyobb lenne az amplitudó. Teljesen kiakadnánk azon, hogy mennyire nem ismertük jól egymást. De idővel, épp az ellenkezője alakulna ki.
Az emberek megtanulnák elfogadni egymást olyannak, amilyenek. Nem akarnák egymást felmenteni semmi alól, nem lehetne senkire semmilyen képet rávetíteni. Nem lehetne félremagyarázni semmit.
Az emberek őszinték lennének ha akarják, ha nem, így egy sor kapcsolat nem tudna kialakulni, viszont sokkal nagyobb teret kapnának azok a kapcsolatok, amelyeknek van értelme.
Látnánk az emberek valódi szándékát, éreznénk a valódi érzéseiket. Sokkal előbb megtalálnánk a lélekcsaládunk tagjait.
Na miért is kell a sok hazugságot fenntartani ezen a világon? Azért, hogy el lehessen venni azt, ami másé.
ÉRDEKEK mentén épül fel a 3D, nem valódi értékek mentén.
S ez csak akkor fog megváltozni, ha befejezzük a hazudozást önmagunk felé és mások felé is.
Egy ideje úgy élek, hogy ami a szívemen az a számon. Ezzel sokakat kiborítok. Mégis sokkal értékesebb emberi kapcsolataim vannak azóta.
Kiszelektálódnak azok, akiknek még kell a színház, és maradnak azok, akik már megértek egy magasabb rendű szellemi kötelékre.
Kevesebben maradtak mellettem átmenetileg, viszont sokkal mélyebbek lettek az emberi kapcsolataim. Nem bántam meg. Sose fogom.
Inkább legyek őszitne és mellette lélekben szabad, mint hogy az egész életem egy színházi előadás legyen, amelyben még én is csak egy báb vagyok.
Az a lélek, amelyik felébred, nem igényli a mellébeszélést. Sem a cizellált megfogalmazást.
A legőszintébbek, sose fognak érzéstelenítést kérni.
És sosem fognak megalázni, bántani azért, mert Ő SZÍN TE VAGY.
Sőt, értékelni fogják, akkor is ha fájdalmas dologról beszélsz.
Ezt nevezik valódi érzelmi intelligenciának.
Nehéz feladat egy ilyen társadalomban, de nem lehetetlen.
Aki kipróbálja, olyan dolgokat tapasztalhat meg, ami sok mindenre felnyitja a szemét. Átértékelődnek hamar a dolgok, az emberi kapcsolatok…
Az igazi szeretet nem huny szemet afelett, ha látja hogy torzul a másik lelke. Mert tudja, ha ezt megteszi, ha ezt szó nélkül hagyja, akkor a másik olyan messzire fog kerülni önmagától, hogy már alig lehet ráismerni. S ez esetben semmivé lesz az, akit szeret.
Ez az igazi árulás.
Ha hagyod hogy a másik elveszítse önmagát egy szerep kedvéért. Vagy ha azt várod, hogy feladja magát, az útját, csak azért, hogy veled maradjon.
A jó társak együtt fejlődnek. S kimondottan ügyelnek arra, hogy a másik önmaga tudjon maradni és a sorsát élje, a hivatását végezhesse.
Aki nem néz szembe a tudatalatti tartalmaival, az nem önmaga. Aki nem önmagát adja, az fájdalmat fog okozni.
Ha én igazán szeretek egy embert, akkor nem az avatárjával szeretnék együtt lenni, hanem a lelkével.
Óriási különbség!
Tehát kimondani dolgokat szükséges, ha nem akarsz hazugságban élni.
Felállni és eljönni méltatlan helyzetekből néha az egyetlen megoldás arra, hogy segíts visszatalálni a másik lelkének önmagához, és ha úgy van hozzád is.
Aki tud szabadon szeretni, nem tudja végignézni, hogy a másik hazugságban él. Inkább kimondja az igazságot és vállalja a másik elvesztését, mint hogy a hazugságban részt vegyen.
De sokan nem merik ezt vállalni. Inkább maradnak akkor is, ha ezzel olyan kompromisszumot kell kössenek, ami mindenki kárára lesz hosszútávon.
Felállni nem minden esetben menekülés, néha ez az egyetlen módja annak, hogy az emberek, akik lélekben eltávolodtak egymástól újra egymásra tudjanak találni.
Vállalni a kényelmetlen szókimondást, tudva azt, hogy talán sose fog megérteni a másik, ilyen szinten csak kevesen tudnak szeretni. Mégis ők adnak esélyt az ébredésre, a tisztázasra.
Hogy az út maga mennyire lesz hosszú, az többnyire az egón múlik. Néha életek kellenek mire az ember megtanulja a leckét, máskor pár nap is elég. Az egó fejlettségi szintjén múlik ez többnyire…
Az egó hazudik bennünk, nem a lélek.
Ideje újra megtanulni helyesen és egészségesen kapcsolódni egymáshoz.
Hogy ez egy fájdalmas folyamat?
Az…
De járni is úgy tanulunk meg, hogy kezdetben állandóan megbotlunk és elesünk.
Aki a fájdalomtól tart utólag rájön majd, hogy így sokkal hosszabb és sokkal fájdalmasabb az út amit bejár.
Hamarabb szabadul aki bátor és őszitne.
Inkább fájjon az őszitneség nyomán a hazugságok beismerése, mint hogy egész életemben olyanok mellett legyek, akik soha nem is szerettek igazán.
Ideje visszaemlékeznünk önmagunkra és egymásra!
Ám ehhez előbb le kell tennünk a szerepeinket.
Készen állsz rá?
LÉT elem , Forráskódex © Székely Éva
„Félelmetes, milyen ereje van néha egy szónak. Sorsokat sodor és életeket dönt. Egyetlen szó, amit nem kellett volna kimondani.”
Wass Albert
…ugyanilyen „ereje” van a némaságnak, csöndnek is…
Minden szónak ereje van, vigyázzunk egymásra!
/Stop bullying!/
„Nincs más fegyver a világgal szemben, csak az alázat; nem a hajbókoló és mellverdeső alázat, hanem az a másik, mely nyugodtan és mozdulat nélkül néz farkasszemet a világgal, nem bizonygatja, hogy igaza van, nem mutogatja hisztériásan bűneit és fekélyeit, nem kér jutalmat az alázatért, mely az emberi nyomorúság és reménytelenség, pimaszság és cinkosság láttára megejti; van egyfajta alázat, mely fegyver is, van egyfajta meghajlás, melyre csak meghajlással lehet válaszolni. Nem mondom, hogy dobd el a kardot. De ne hadonássz vele. Tartsd szerényen, mint a középkor embere, aki tudta, hogy a karddal nemcsak marhát és házat, hanem hitet és eszmét is lehet védeni. Erős akarsz lenni? Maradj nyugodt, figyelmes és alázatos.”
MÁRAI SÁNDOR
Nincs rosszabb az álszent embernél.
Én jobb szeretem, ha valaki nyíltan p@raszt.
Na nem azért, mert élvezem, ha szemétkednek velem, hanem azért, mert így legalább tudom, hogy mire számítsak az illetőtől.
Nem úgy azoktól, akiknél az, amit állítanak magukról, az olyan messze van a valóságtól, mint az a bizonyos Jeruzsálemtől.
Hogy aszondja, ő egy őszinte ember.
Végülis, mindig csak arra beszél rá, aki éppen nincs ott.
Meg ő kedves. Nyilván nem a négy fal között a családjával, meg a hozzá közelállókkal, inkább a szomszéddal, meg a távoli ismerősökkel, akiknek halvány segédfogalmuk sincs róla, hogy amivel találkoznak, az csak egy jól begyakorolt szerep.
Külön imádom azokat is, akik állítólag nagyon elfogadók, csak az elfogadottak a saját köreiken belülről származzanak.
Azokat is kiváltképp szeretem, akik ugyanolyan ocsmányságokat követnek el másokkal, mint amiket velük is tettek, mondván, hát nekik se volt könnyebb…
De akiket leginkább imádok azok, akik semmilyen önreflexióval nem rendelkeznek, ámde tisztában vannak mindenki más jellemhibájával.
A szemedbe mosolyognak, de bármikor hátba szúrnak, ha az érdekük úgy kívánja.
Hát ezért szeretem én jobban, ha valaki nyíltan p@raszt.
Őket ki tudod kerülni.
Az álszenteken kicsivel már nehezebb átlátni.
Idővel azért utóbbiba is belejön az ember.
Horváth Szilvia
„Minden morál, minden elvárás, minden szokás, minden illem és nevelés hamis, ha nem arra tanít meg, hogy a döntő pillanatokban hallgass a saját szívedre. A saját lelkiismereted hangjára.
Senki másra, mert lehet, hogy aki jót akar, az sem tesz jót neked. Az utolsó időkben egyetlen mestered maradt: a saját szíved! Minden könyv, minden tanács és nevelés érvénytelen.
Csakis a szíved súgja – ha meghallod még a hangját -, hogy mit tegyél.”
MÜLLER PÉTER
„Ha a szíved azt mondja: „Erre!” és az eszed azt mondja: „Arra!” – kövesd a szíved szavát! Menj erre! De tudd, hogy ez a veszedelmesebb út.
Ez a tanács nem szól mindenkinek. Csak az erőseknek. És azoknak, akik tudják, hogy az élet nem körbe-körbe forgás. Hanem fejlődés, változás, a csillagunk megtalálásának lehetősége. És tudják azt is, hogy a „szív” nemcsak az érzelmi, de az intuitív döntések helye is.
Olyan szereteté, amely nem az ólmeleg biztonságot kínálja, hanem a merész kalandot, a szabadság felé.
Az ember az ilyen döntésektől kissé fél. Szorong.
A józan ész önmegóvásra játszik.
A szív pedig merész.
A szív útján járók joggal félhetnek attól, hogy földi szemmel nézve vesztesek lehetnek. De lelki szemmel nézve: biztos győztesek.
A szív útján járók néha a vízen is tudnak járni. És ha néha elmerülnek, tudják, hogy ez az út ilyen, s a mélységből is felbukkannak újra.
A szív útján járók tudják, hogy ez a jó út, az igazi, akkor is, ha nem veszélytelen. És ott is győztesnek érzik magukat, ahol a világ vesztesnek látja őket.”
(Müller Péter)
„Ahol taktika van, ott nem laknak őszinte érzelmek. Az érzelmek nem tesztelnek, nem követelnek és nem játszanak. Őszintén laknak az ember szívében és mégis, olyan sokan akarják elnyomni őket.”
„Mielőtt vitába szállnál valakivel, gondold végig, hogy elég érett-e az illető szellemileg, hogy rálásson a dolgokra több szemszögből is.
Mert ha nem…akkor a vita teljesen felesleges.”
(Starmind)
Mindenki cipeli a maga keresztjét. Néha a másét is. Olykor annyi terhet viszünk, hogy megroskadunk alattuk. Azt mondják Isten pont annyit mér ránk, amennyit elbírunk. Hogy ő tudja helyettünk is, hol a tűréshatár. Az én Istenem valószínűleg kettőt lapozott a sors könyvében, mikor az enyémet adagolta, és nem is a mennyiséggel vagy a másokéval van bajom, hanem azzal, hogy az álszentekét is velem cipelteti. Azokét, akiknek elvárásaik vannak velem szemben, de tőlük nem szabad várni semmit. Akik törődést, szeretetet, figyelmet követelnek, és abból táplálkoznak, hogy te szenvedsz még a közelségüktől is. Az energia és lélekvámpírok. Az álszentek. Akiknek nem elég jó a saját életük, ezért a tiédet is akarják. Most mondhatnám, hogy húznom kéne egy védőburkot, határokat…de velük szemben minden fegyver hatástalan. Elpusztítanak, felfalnak. Lassan, de biztosan. Egyetlen mód van rá, hogy ne pusztítsanak tovább és soha többé ne egyék az életem. A távolságtartás. Minden eszközzel. Gátlástalanul. A mindennapi álszentjeimtől ments meg engem Istenem. Mert a gonosztól nem félek már, láttam minden arcát. De ők…(Kiss Eszter)
A SZÍV
-Holnap reggel, kezdte a sebész, Ki fogom nyitni a szívedet.
– Ott fogod találni Jézust – vágott közbe a fiú. A sebész bosszankodva felnézett – Fel fogom vágni a szívedet,
– folytatta, hogy lássam, mennyi károsodás történt.
-De amikor felnyitod a szívemet, Jézust fogod ott találni…mondta a fiú. A sebész a szülőkre tekintett, akik csendben ültek.
-Miután látom, hogy mennyi károsodás történt, vissza fogom varrni a szívedet és a mellkasodat, és eltervezem, mi a következő lépés.
– De ott fogod találni Jézust a szívemben. A Biblia azt mondja, hogy Ő ott él. Minden zsoltár azt zengi, hogy Ő ott él. Ott fogod találni Őt az én szívemben.
A sebésznek elege volt:
– Majd megmondom neked, mit fogok találni a szívedben! Sérült izmokat, gyenge vérellátást, és elvékonyodott érfalakat fogok találni. Ezután el fogom tervezni, hogy tudlak meggyógyítani.
-Jézust is ott fogod találni, Ő ott él – mondta a fiú.
A sebész elment. Leült az irodájában, és magnószalagra vette a műtéttel kapcsolatos megjegyzéseit, gondolatait, sérült főütőér, sérült tüdőbe vezető erek, elterjedt izomsorvadás, (visszafejlődés)
Nincs remény a szívátültetésre, nincs remény a gyógyításra, kezelésre. Terápia: fájdalomcsillapítók, és ágyban feküdni. Prognózis: itt kis szünetet tartott, egy éven belüli halál.
Megállította a magnót, de még volt mit mondania.
-Miért?? kérdezte hangosan. Miért tetted ezt??? Te juttattad őt ide! Te okoztad neki ezt a gyötrelmet és Te kárhoztattad őt korai halálra!!
Miért ?
Az Úr így válaszolt:
-A fiú az Én bárányom, nem terveztem, hogy sokáig a TE nyájadhoz tartozzon, mert ő az én nyájamnak tagja, és az lesz örökké. Itt a én nyájamban nem lesz fájdalom, olyan jólétben lesz része, amit te el sem tudsz képzelni. Szülei egy napon, találkozni fognak vele és ők is megismerik a békességet és az én nyájam gyarapodni fog.
A sebész, forró könnyeket hullajtott, de ingerültsége meg ennél is hevesebb volt.
Te teremtetted ezt a fiút, Te teremtetted ezt a szívet !!! …
Meg fog halni hónapokon belül. Miért ???
Az Úr válaszolt:
-A fiú az Én bárányom, vissza fog térni az én nyájamhoz, amint elvégezte küldetését. Én nem azért küldtem az én bárányomat a nyájadba, hogy elveszítsem, hanem azért, hogy egy másik elveszett bárányt megmentsen.
Az orvos megértette, őróla van szó, már potyogtak a könnyei.
A sebész odaült a fiú ágya szélére, a szülők vele szemben ültek. Akkor felébredt és suttogva kérdezte:
-Kinyitottad a szívemet???
– Igen, mondta a sebész.
-Mit találtál ? -kérdezte a fiú.
-Megtaláltam Jézust- felelte az orvos…
Minél többet értesz és látsz a világból, annál kevesebben fognak tudni megérteni téged, és annak látni, aki valójában vagy.
S ez így normális, akkor is, ha ez esetenként borzasztóan fájdalmas tapasztalat.
Rágalmazni, sértegetni, kritizálni fognak. Hazugnak, betegnek, fekete báránynak fognak kikáltani.
Aztán rájössz, hogy illik hozzád a kívülálló szerep.
Már nem sértésnek éled meg, hanem örülsz neki, hogy más vagy. Mert már tudod, hogy ez mit jelent, és eszed ágában sincsen másnak lenni, mint amilyen a lelked mélyén vagy.
Már nem érdekel, ha el akarnak hallgattatni, már nem érdekel, ha meg akarnak félemlíteni, már nem érdekel, ha megríkatnak is néha, mert az erődet már nem vehetik el.
Aki azért büntet, mert észreveszed, hol reped a lelke börtönén a fal, nem tudja a dolgok valódi értékét.
Mindenki annyit ért meg belőled, ahol éppen ő tart.
Amennyit érteni akar.
Aki nem tanult csillagászatot, könnyen gondolhatja a csillagászt hallgatva, hogy az el van tájolva. Mondhatja, hogy a csillagász rébuszokban beszél, lekövethetetlen, elvont, felfoghatatlan, hülyeségeket beszél.
A csillagász a maga tudásával egy teljesen másik dimenzióban létezik. Egyszerűen másképp làtja a világot.
De a csillagász-e a FÉL-kegyelmű, azért mert a környezete nem érti azt, amit mond?
Néha nagyon nehéz előre látni dolgokat. Tudni azt, hogy mi várható, hogy egyes berögződött viselkedésmintából, mint a csírából, mi fog kifejlődni.
A mag tartalmazza a teljes struktúrát. Ha ismered a csírát, a magot, tudod, hogy abból mi fog kialakulni.
Kétségbeejtő, amikor nem hallanak meg, amikor elbagatelizálnak az emberek helyzeteket, amelyeket nagyon is komolyan kellene venni.
Civilizációs minta, hogy megpróbálunk úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, miközben napról napra pusztul körülöttünk az élővilág és megrohadnak belülről az emberi kapcsolatok. Sokszor még azok is, amelyek igazán a lelkek szintjén köttettek.
Civilizációs séma az, hogy úgy akarjuk jól érezni magunkat, hogy közben nem akarjuk meghallani az intő szót, hogy úgy teszünk mintha minden kerek lenne.
Kifelé legyen tetszetős a köntös. Befelé nem baj, ha hiányos a képlet. Feladat lenne megdolgozni azért, hogy jobb legyen… De az túl sok munka.
A szar mellett a legtöbben előbb tartanak ki, mint hogy tegyenek azért, hogy jobb legyen.
Viszont nincs már más út…
Most már fejlődni kell és ugrani.
Aki nem teszi, az zuhanni fog. Olyan hihetetlen mélyre, ahonnan nagyon nehéz lesz felállni.
Nincs már több mellébeszélés, nincs már olyan, hogy nem tisztítjuk ki a régi sebeket, nem beszéljük meg a dolgokat, mert minden, amit a tudatalattiba száműzünk most kísért. Tör a felszínre…
Tisztulás van, ha tetszik ha nem. Aki engedi gyorsabban és szebben szabadul FEL.
Azt, ami ránk vár, nem lehet azzal a mentalitással v-ÉGIG-csinálni, amivel a mostani világmodell felépült.
Azt ami jön, olyan emberekkel lehet csak tisztességgel végigcsinálni, akik nem igénylik a cukormázat. Akikről tudod, hogy bírják az őszinteséget, az érzelmi terhelést, és szembe tudnak nézni azzal, ami a világban zajlik.
Mivel mindenki magából indul ki és azon a szinten tudja értelmezni a világot, ahol ő tart spirituálisan, ne számítsunk arra, hogy aki kényelmes felejtésre vágyik, az valódi megoldásokra fog törekedni.
Akinek a kényelmes világképe fontosabb, mint az igazság felismerése, az foggal körömmel védeni fogja az egója kártyavárát.
Nem számít kivel áll szemben, nem számít mit áldoz fel, csak a pillanatnyi nyugalmát megőrizhesse. Övék lesz a poklok pokla innentől kezdve.
Hatalmas árat fog fizetni mindenki, aki most a felejtés álmát alussza és még mindig nem képes belátni, hogy ébredni kellene.
Már nem lehet elodázni az ébredést. Az óra egyre gyorsabban ketyeg, s ahogy az idő fogy, a lehetőségek tárháza is egyre szűkül.
Könnyű ellenséggé válnia annak, aki már nem cenzúráz.
Nagyon sokat veszít az, aki hazudik magának és ezáltal másoknak is. Hisz az ilyen ember azokat tolja el magától, akik a megoldást hordozzák magukban.
Az igazságot nem lehet cukormázba forgatni. Az olyan amilyen.
Nem az igazság kimondása fáj, hanem a hazugság beismerése.
Ez a világ nem azért rohan a vesztébe, mert nincsen más út, hanem azért, mert az igazság nagyon kevés embert érdekel.
Pedig az a kulcsa mindennek!
De az emberek többsége kerüli a fájdalmat, a nehézséget, mert nem akarnak szenvedni. Valójában ezzel nyújtják el a szenvedésüket.
Ez viszont már nem az az időszak, amikor még beleférnek a régi beidegződések. Bocsánat, de azok miatt borul most a világ!
Nem hihetjük el, hogy a régi módon lehet új irányt szabni!
Nem lehet. Ha pedig nincsen elég bátorságunk a saját egónkat és a tudatalattink mélyén lappangó sztorikat a felszínre hozni, akkor azt sem érdemeljük meg, hogy legyen folytatás, hogy legyen kiút, legyen érték.
Az egó érdekei mentén nem tud megszületni az értékes új élet. Nincs olyan, hogy mocskos vízből akarok tiszta vizet inni.
Mit választasz magadban?
Akarod-e mélyebben érteni a világot, vagy legszívesebben elfelejtenél minden nehézséget, kellemetlenséget?
Aki felejteni vágyik FELE igazságokat fog látni. Részeket az egészből, melyek FÉL-elemet, KÉT-séget fognak szülni. Felemásan ítél majd és hajlamos lesz pont az igazság másik felét kidobni.
Nincs járható út, ami nem visz át a lélek bugyrain. Akármennyire szeretnénk az útnak ezt a szakaszát kihagyni, magát, a szeretteit, s a járható utakat hagyja el, aki csak a jót akarja látni.
Kitartás, türelem, szorgalom nem fejlődik ki abban, aki kerüli a kényelmetlen helyzeteket.
A legsúlyosabb traumáink mögött rejlenek a legfontosabb válaszok.
A legfájóbb sebeink feldolgozásán múlik az, hogy lesz-e elég erőnk megküzdeni azért, amiért érdemes tűzbe menni.
Egy nap mindenki megérti, hogy az igaz szó érték, akkor is, ha fáj. S, hogy nem az igazság kimondása fáj, hanem a hazgság beismerése. Mert az az egó „halálával” jár.
A mai ember retteg az egója kezéből kivenni az irányítást. Pedig itt az ideje meglépni, hogy az egót parkolópályára tesszük, vagy a jövőnk annál is pocsékabb lesz, mint a jelenünk.
Nincs még egy évünk hazudozni magunknak, egymásnak. Nincs még egy évünk, amit elpazarolhatunk egóból hozott döntésekre.
Igazából már egy pillanat sem maradt erre…
Most már élesben megy minden.
Az egó törni fog mindenképpen. A kérdés csak az, hogy mikor?
Mielőbb leválik rólad, annál előbb lesz megoldás, annál előbb lelsz lélektársakra, s kerülsz vissza az élet természetes áramlásába. S lesz a szinkronicitás a védőhálód.
Akinek igazán fontos vagy, az meg fog érteni. Talál rá módot, nem keres kifogást. Nem rád fog haragudni, ha őszinte vagy.
Aki nem akar hallani, az támadni fog, el akar majd hallgattatni. Mert azt se tudja, mikor van egóban, s mikor a lelke áramában.
A lélek ösvénye nem a kontrollról szól. Nem követelőzik, nem akar irányítani.
A lélek egyet fog kérni, és azt nem parancsolja, hanem kéri!
Megértést…
MEGÉRTÉS – MEGTÉRÉS
Hisz semmi más nem oldja fel azt, amit a FÉL-ELEMEK okozta FÉLRE (S)ÉRTÉSEK okoztak.
Aki nem akar meg-ÉRTNI az óhatatlanul meg fog SÉRTENI.
Akinek szíve és esze van most az megértésre törekszik. Ugyanis ideje tanulnunk a saját hibáinkból épp úgy, ahogy másokéból is.
Azt mondják okos enged, szamár szenved.
Mint a mai gyerekek, akiknek mindent megengednek a szüleik, így válnak zsarnokká.
Ideje kimondani, ha az okos enged, a szamár bármit megtehet.
Nem ez a megoldás. Ideje nemet mondani!
Nincs kettősmérce, nincs egyoldalúság, nincs olyan, hogy egymás helyett dönthetünk, nem mondhatjuk meg egymásnak, ki, mit hogyan éljen meg!
S ha nincs nyitott kommunikáció az emberi kapcsolatokban, ha nem törekszünk arra, hogy cenzúrázatlanul tudjunk szólni, úgy hiába minden.
A végén minden konfliktus-KERÜL-ÉS(Z) oda vezet, hogy ELHAMISULNAK, KIÜRESEDNEK az emberi kapcsolataink.
A világ azért tart ott ahol, mert már akkor is hazudik a többség, ha igazat is szólhatna.
A színház most összedől. S ennek ez a rendje.
Amíg védekezel, nem mész a lelked mélyére.
Aki le mer menni addig, a gödör aljáig, az már tudja, mit jelent a valódi lelki erő.
Senki sem hibàtlan és bűntelen. Mindenki, aki karmát törleszt, karmàt épített korábban.
Nem az számít, ki hol vétett, hanem hogy most meghaladjuk-e az egónkat, elhagyjuk-e a beidegződéseinket, mintáinkat?
Merünk-e esendőek lenni néha, merünk-e érezni, kimutatni a valódi érzêseinket, kimondani a valódi gondolatainkat?
Amit az igaz szó tönkre tud tenni, az hamis volt.
Az igaz szó, ha fáj és éget is, de rendet tesz. Ha össze is tör először, de utána tisztul a kép.
Ideje lenne szembenézni az életünk sötét oldalával is. A bennük rejlő sötétséggel is.
Helyesen ítélni és cselekedni az tud, aki magával sem a szeretteivel nem részrehajló.
Nincs már olyan, hogy az EL-NÉZÉSNEK nem kell megfizetni az árát.
Most jön az az időszak, amit úgy neveztek a régiek, hogy „KI MINT VET, ÚGY ARAT”.
FELED-ékeny leszel, vagy EMLÉKEZNI kezdesz végre? Csakis rajtad áll.
A FELE-dékeny ember az igazságot „FELEZI”, AZ em-LÉKEZŐ A MÁRIXOT LÉKELI MEG.
Mit építesz? A börtön falát, azzal, hogy csak a szépet és a jót akarva cenzúrázol, vagy az új világot, melyben az igaz szó értéket képvisel?
LÉT elem, Forráskódex © Székely Éva
S O K
Ami sok, az sok!
De kinek, mi és miért is sok(k)?
Életem során rengetegszer hallottam azt, hogy sok vagyok, hogy magas az, amiről beszélek, hogy jobb lenne, ha inkább hallgatnék, mert ha kinyitom a számat, abból csak vita van. Olyan is volt, aki azt mondta, hogy néha jobb lenne, ha nem lennék ennyire őszinte. Ha azt mondanám, amit hallani szeretne és akkor nem lenne annyi vita.
Egész életemben mást sem csináltam, csak cenzúráztam magamat azért, mert BIZONYOS emberek szerint „sok vagyok”.
Már gyerekkoromban feltűnt, hogy rám haragszanak, amikor nyíltan kérdezek. Vagy ha kimondom az igazat, amit számomra érthetetlen módon mások nem tartottak fontosnak kimondani.
Nem értettem miért félnek annyira az igaz szótól? Miért hiszik, hogy az igaz szó kimondása sértés?
Hogy hihetik, hogy az igaz szó a bántalmazás eszköze?
De bizony, ez ma sincs másként. Az igazság kimondását a legtöbben támadásnak veszik, ami ellen hevesen védekezni kezdenek. S zokszó nélkül belemarnak abba, aki nyíltan beszél, csak azért hogy a látszat megmaradjon.
Sosem értettem, hogy lehet a látszat fontosabb. Hogy mit érnek azok a kapcsolatok, amelyek kívül szépnek tűnnek, de belül rohadnak?
Felfoghatatlan volt számomra az, hogy az emberi civilizáció egyezményes hazudozásra van alapozva.
Próbálták nekem is megtanítani, hogyan kellene viselkednem, mit kellene mutatnom kifelé, elmagyarázni, hogy nem illik őszintén kimondani dolgokat és őszintén kérdezni, ha valamit tudni szeretnék.
Belém nevelték, hogy tartanom kell magamtól, a képességeimtől, mert ők rettegtek tőle(m).
Megvolt mondva milyennek kell lennem, ha azt akarom, hogy elfogadjanak. Igyekeztem beilleszkedni, mert borzalmas érzés kiközösítve lenni.
De az igazságérzetem működött. Így folyamatosan vívódtam magammal. Egyszerűen nem tudtam elfogadni, hogy rendben van az, hogy azt bántalmazzák, aki őszinte. Ahogy azt sem, hogy az emberek együtt védik a saját hazugságaikat.
Azt mondták:
Kicsi vagy, neked ehhez semmi közöd!
Vártam hát míg nagyobb leszek.
Nem tudsz egy sor dolgot, ne ítélkezzél!
Akkor elkezdtem alaposabban belemélyedni a dolgokba, hogy értsem a cselekmények mögött meghúzódó mélyebb rétegeket.
Abból még nagyobb baj lett, mert kezdtem megérteni a miérteket. A hátsó szándékot, a mögöttes tartalmakat, s eljutottam oda, hogy még inkább azt éreztem, valakinek ki kell merni mondani az igazat, mert különben senki sem szabadul az egó játszmákból, az évtizedek óta őrzött sérelmekből.
De ritka volt, hogy tisztulni akart volna bárki is a környezetemből rajtam kívül. Én pedig hiába szerettem volna kitisztázni dolgokat, mert hittem hogy az őszinteség tud csak valódi békét teremteni és helyreállítani a szeretet szálakat, jobbára süket fülekre találtam.
Nem tudtam elmagyarázni, hogy nem akarok ártani.
Se mást nem akartam megbántani, se én nem akartam tovább sérülni. Rá kellett jönnöm arra, hogy teljesen mindegy, hogy cenzúrázom-e magamat vagy sem, mert így is folyamatosan sérülök. Megszoktam, hogy folyamatosan bántalmaznak. Elfogadtam, hogy nekem ezt el kell tűrnöm. Itt tévedtem. Hatalmasat.
Mindegy volt, hogy mit mondok, és az is, hogy hogyan, valahogy mindig is olyan voltam sokak életében, mint a forgószél. Szerintük.
Mi ennek az oka?
Kiknek és miért is voltam sok(k)?
Megszámolni nem tudom, hányan mondták már, hogy TÚL ŐSZINTE vagyok, NEM ILLIK OLYAN DOLGOKAT KIMONDANI, amiket én kimondok, nincs jogom véleményt alkotni, akkor sem ha engem bántanak, nem úgy van, ahogy gondolom és érzem, nincs jogom ítélkezni a másik felett, mert nem tudom, hogy miért viselkedik úgy a másik, ahogy viselkedik…
Hát tisztázzunk pár dolgot!
Nincs olyan, hogy: „Túl őszinte vagy!”
S olyan sincs, hogy a másiknak joga van bántalmaznia csak azért, mert neki fáj valami.
Akkor segítséget kell kérni, ha elhiszi, hogy a bántalmazás megoldás.
Meg kell tanulni kezelni az indulatokat. Ahogy nekem is meg kellett tanulnom, mert nagyon sok indulat össze tud gyűlni az emberben, ha folyamatosan arra kényszerítik, hogy elnyomja az érzéseit. S én a béke kedvéért aztán hosszú időre magamtól is elnyomtam az érzéseimet.
A testünk az ilyet árulásnak éli meg és betegségeket kreálhat miatta. Ezt nem árt tudni mielőtt behódolsz ennek a mentális rendszernek.
Tehát nincs olyan, hogy túl őszinte.
Csak azzal lehet „túl őszinte” az ember, aki kicsit, vagy nagyon is hazudik magának. Csak azt bántja az igaz szó, aki hazugságban él. Azt, aki gyáva ahhoz, hogy szembenézzen az igazsággal.
S az az ember, aki nem tudja kezelni az EGYENESSÉGET, aki megsértődik, amikor a szemébe merik mondani az igazságot, aki felháborodik és megharagszik rád, és megaláz téged azért, mert őszinte mersz lenni vele, az az ember hazudik magának. Amihez joga van. Ahogy neked is ahhoz, hogy ez esetben távolságot tarts.
Akinek van igénye arra, hogy őszinte emberi kapcsolatai legyenek, az megbecsüli az igaz szót, akkor is, ha az esetenként kellemetlen. Sőt, azt is elfogadja, hogy esetenként kifejezetten fájdalmas tud lenni egy-egy beszélgetés, mert pontosan tudja, ahogy én is, hogy az igazság visz előre spirituálisan.
Aki nem akar fejlődni, az tőlem nyugodtan hazudozzon magának, csak ne engem lincseljen meg érte.
Aki felnőtt már eléggé, az különbséget tud tenni vita és veszekedés között.
Az tudja, hogy a vita sok esetben szükséges ahhoz, hogy egy kapcsolat továbbra is őszinte tudjon maradni. Vagyis hogy a kapcsolat minősége megmaradjon egy adott szinten. Az tudja, hogy mekkora bátorság kell a szókimondáshoz. Mennyi szeretet kell ahhoz, hogy merj felvállalni a másikkal egy-egy olyan konfliktust, amelynek akkora törés lehet a vége, hogy esetleg elveszíted miatta a másikat egy időre, vagy akár végleg.
Az tudja, hogy ahol igazi szeretet van, ott az emberek MINDEN ESETBEN MEGPRÓBÁLJÁK MEGÉRTENI EGYMÁST, így ha valamit nehéz is hallani elsőre, de utólag belátják, hogy tévedtek és tudnak bocsánatot kérni, ha nem kezelték helyén az adott szituációt.
Érett emberek közt az igaz szó erős kötelékké válik, nem pedig válóokká.
Az igazság csak azt oldja meg, ami hamis. Azért pedig nem kár, ha csak nem szeret az ember hazugságban élni. S én nem szeretek, és már nem félek elveszíteni azokat az embereket, akiknek megfelel a hazugság is.
Ha ettől sok vagyok, ha ettől bajkeverőnek tartanak egyesek, hát legyen! Senki hazugságai nem érdekelnek.
Nem az a célom, hogy hazugságban éljek és úgy tegyek, mintha minden rendben volna az életemben, amikor nincsen, mert ha ezt az utat választom, akkor csak úgy teszek, mintha élnék, de sose lesz igazi életem.
Inkább legyen mellettem kevés ember, aki tud és mer igazzá válni, mint hogy sokan szeressenek azért, mert hagyom őket hazudni maguknak is, nekem is, csak azért, hogy megőrizzük a harmónia látszatát. Nem érdekelnek a kirakat emberek és az ilyen kapcsolatok sem.
Sajnálhatnám, de nem sajnálom és nem is kérek azért bocsánatot, mert többre vágyok mások hazugságainál. Ha ezért szemétnek tartanak, ha ezért utálnak, hát legyen!
Inkább azért utáljanak az emberek, mert szókimondó vagyok, mint hogy azért szeressenek, mert hajlandó vagyok velük együtt hazudozni, és megjátszani magamat.
AZ IGAZSÁG NEM SZUBJEKTÍV.
Ahol mindenkinek megvan a maga igazsága, ott valaki hazudik magának. A dolgok természetüknél fogva egyszerűek még akkor is, ha összetett egy folyamat.
Az igazság kimondása normál esetben a tisztelet jele.
Természetesen nem mindegy A MÓD, ahogyan az ember kimond dolgokat, és A SZÁNDÉK, ami az ember szavai mögött meghúzódik. Ahogy az sem mindegy, hogy mit és mikorra időzítünk.
Fontos tisztázni azonban, hogy AZ IGAZSÁG SOHA NEM LESZ ALKALMAS OTT, AHOL HAZUGSÁGBAN AKARNAK ÉLNI AZ EMBEREK.
Na már most, ha nem alkalmas az idő az igazságra, akkor a másik nem érdemes arra, hogy igaz emberek vegyék körül, s ha nekem ez rendben van, ha nekem belefér, hogy hazudozunk egymásnak, akkor én is pont annyit érek.
Az igazságnak nem az a dolga, hogy kényelmes legyen, HANEM HOGY KITISZTÁZZON DOLGOKAT.
Akinek nincs igénye arra, hogy tiszta viszonyokat alakítson ki maga körül, az ne sírjon, ha folyamatosan becsapják.
Az igazi és erős kapcsolatok alapja az igazság.
Minden más, csak képmutatás.
Színház.
Mese.
Ha gondot jelent az, hogy nem szeretnék senki színházának a szereplője lenni, hát legyen! Vállalom! Nem szeretnék.
Ha ettől szar embernek tartanak. Vállalom! Legyen! Inkább legyek azért szarnak tartva, mert egyenes vagyok, mint azért mert gerinctelen.
A világunk azért tart ott, ahol tart, mert teljesen torz az emberek többségének az értékrendje. Nem azért van az embernek igazságérzete, hogy megtanulja elnyomni, hanem azért, hogy megtanuljon kimondani dolgokat, lehetőleg szépen.
Aki hallgat akkor, amikor olyat lát, ami nincsen rendjén, az BŰNRÉSZESSÉ VÁLIK.
Ma azt büntetik, aki őszinte. Egy ilyen világban elismerés ha leköpnek, beléd marnak, és hátat fordítanak neked. S az a legnagyobb szívesség, amit tehetnek neked, ha hátat fordítanak neked.
Ha eddig sok voltam, hát most még több leszek. Mert igenis beleállok az erőmbe, igenis az emberek valódi énje érdekel, igenis fontos nekem az, hogy tiszta viszonyokat teremtsek magam körül. Igenis hiszek abban, hogy jogom van a saját érzéseimhez, a saját gondolataimhoz, s jogom van eldönteni, hogy kinyitom-e a számat, s ha igen, mikor és milyen módon teszem.
Lehet, hogy hibázni fogok, hogy egy helyzetet nem jól ítélek meg. De aki ismer, az tudja, hogy nem ártó szándék vezérel, hanem a megértés és a tisztázás vágya.
Az egész életemet egy olyan hazugsággyárban töltöttem, ahol rám lett kényszerítve, hogy mások szabályai szerint éljek.
Elég volt a színházból! Akinek színház kell, játsza az agyát egyedül. Nekem van igényem arra, hogy igazzá váljak. Tudom, hogy ez milyen fájdalmas folyamat, de szerintem megéri.
Megéri a küzdelmet, ha az a szó, hogy szeretlek, a másik szájából igazzá tud válni.
Aki szeret ne hazudjon nekem! Vagy aki hazudik, az ne nevezze szeretetnek a gyengeséget, a gyávaságot!
Az igaz szó tisztít és old.
A hazugság ködösít és tüskéket szúr a lelkedbe.
Mindenkinek el kell döntenie azt, hogy mire vágyik.
Én döntöttem.
Ha már nem mondok semmit, az annak a jele, hogy nem tartom érdemesnek a másikat az őszinteségre.
Én veszítek ezzel?
S ha igen, akkor mit?
Hazug, gyenge és gyáva embereket?
Nem kár értük.
Tudok élni hazugságok nélkül. Ugyanis azt a döntést hoztam, hogy az igazságot keresem.
TISZTELET
TISZT(A)ÉLET
TISZTELNI azt tisztelem, aki tiszta viszonyokat szeretne teremteni.
Merj sok lenni!
Merj még több lenni!
Merj őszinte lenni, hogy tisztulhass és tisztuljon a környezeted!
Merj elengedni mindent és mindenkit, ami akadályoz abban, hogy az életedet kitakarítsd és igazságra alapozd!
Senkinek nincsen joga megmondani neked, hogy mit, mikor és hogyan kellene érezned, gondolnod, és tenned. Jogod van megkeresni és tudni az igazat.
A megvilágosodás kulcsa az őszinteség.
Ezen semmit nem változtat mások hitrendszere.
Vannak alapérvényű igazságok.
S vannak alapvető LELKI JOGOK.
MINDENKI MAGA VÁLASZTJA A HITÉT, s azzal együtt MINDENKI MAGA VISELI A TETTEI KÖVETKEZMÉNYEIT.
A felelősség áthárítása, a gázlángozás manapság nagy divat. Nem vitatkoznak, hanem veszekednek az emberek. Nem megérteni próbálnak, hanem egy képzetet rád erőltetni.
Sokan nem értik a különbséget érdek és érték között, s nem az egyetemes igazságot keresik, hanem a saját igazukat hangoztatják és csupán a valóság egy szűk keresztmetszetét hajlandóak érzékelni, vagy még azt sem, mert saját színdarabot kreálnak maguknak. Olyat, ami nekik kényelmes.
Megmondják a másiknak, hogy annak mit kellene éreznie, hinnie, gondolnia, hogyan kellene viselkednie. S közben cseppet sem érdekli őket az, hogy a másikban mi zajlik le. De elvárják, hogy akármit is mondjanak, ne ellenkezz, csak bólogass, mert csak akkor szeretnek, ha az általuk kitalált alternatív valóság szentségét elfogadod.
Hallgattam eleget életemben ahhoz, hogy lássam, mit okoznak a szervezetben az elharapott félmondatok, az elfojtott gondolatok. Láttam, hogy hová vezetnek a tisztázalan élethelyzetek.
Tudd, ha szerepeket játszol, az életed nem lesz egyéb, mint egy ócska színház.
Igazi barátokra, igazi társakra, igazi szerelemre vágysz? Akkor kezdj el rendet tenni magadban! A fejedben, és a lelkedben is!
Az igazság akkor talál meg, amikor szükséged van rá, nem akkor, amikor neked kényelmes. Ha ezt el tudod fogadni, megtanulsz a lényegre összpontosítani, s ez esetben minőségi váltás következhet be az életedben.
Döntse el mindenki, mire vágyik. Nekem nem kell a színház, se azok, akik még most is a színházukhoz ragaszkodnak!
Van egy álmom
Van egy álmom. Régi álom ez már, hogy egyszer eljön az a világ, mikor a dolgozó majd tovább lát az orránál és nem azon a szemüvegen át nézi a világot, amit az orrára biggyesztett valaki más. Egy álmom, egy olyan világról, ahol a népek nem csak arra használják a fejüket, hogy sapkát tegyenek rá, hogy aztán azt megemelhessék az arra érdemtelenek előtt.
Álmom egy világról, ahol mindenki tanul, gondolkodik, megbecsüli a másikat. Nem rosszindulatú és nem tételez fel rosszindulatot. Nem tartja ellenségnek a szomszédját, csak azért mert az ugyanarról egészen mást gondol. Nem csepüli, szidja és átkozza, csak azért mert másban hisz. Egy olyan világról, ahol nem bűn az, ha valaki nem tapsol, mikor az előkelőségek szónokolnak és dal olyan hamis, mint az ólomból gyártott aranypénz.
Néha álmodom egy olyan világról, ahol elhiszik nekem, hogy azért mondom, amit mondok, mert tényleg ezt gondolom. Elhiszik, hogy nem akarok rosszat senkinek, senkit nem akarok megvezetni, de megsérteni sem. Néha álmodom, hogy mindenki van olyan bátor, hogy eltűri, elviseli a másikat. Nem akarja megsérteni, megalázni, maga alá gyűrni. Nem akar uralkodni rajta és nem kiabálja, hogy a nevében, az ő érdekéért teszi, amit tesz. Mikor becsapja és kifosztja.
Van egy álmom egy olyan világról, mikor nem kellenek mindenhez pecsétes papírok, mikor elég az adott szó és nem feltételezik, hogy csakis valami rosszat akarhatok, de az legalább szabálytalanul és törvénytelenül. Egy olyan világról, ahol értelme is van a törvénynek, nem csak betűje és ha sérti az alapvető erkölcsi értékeket, hát eltörlik. Álmom egy olyan világról, ahol nem a butaság és a középszer diktál, ahol ha valaki nem ért valamihez, nem próbál szakértőnek, esetleg orákulumnak látszani. Álom egy olyan világról, ahol senki sem képzeli, hogy ő jobban tudja.
Tudom, már most is van ezen a bolygón olyan társadalom, amelyet a legrátermettebbek, az arra legérdemesebbek vezetnek. Igaz ez leginkább a páviánoknál fordul elő, én meg annak idején elmulasztottam páviánnak születni…
Ember lettem. Biztos ez? Ha a teljes jövedelmed élelmiszerekre és rezsire költöd, akkor a puszta létfenntartásért melózol. Ezt jobb körökben úgy hívják: rabszolgaság. A rabszolgáról meg már az ókorban megállapították, hogy nem más, mint beszélő szerszám. De ha fejlődik még kicsit ez a világ, akkor majd beszélnie sem lesz szabad, nehogy szavaival értse a „nagyok” fülét.
Van egy régi álmom egy olyan világról, ahol emberszámba vesznek, ha már annak születtem. Egyszer régen azt mondta valaki, hogy szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Nehéz dolog ez kérem szépen, nem is tudom sikerült-e valakinek kiviteleznie a történelem során. Talán nem is földi embernek való az a ménkű sok szeretet. No, de a tisztelet? Az már beleférhet. És ha tiszteled embertársad, nem akarod majd lejáratni, becsapni, kifosztani, meggyilkolni. Mindjárt előrébb lennénk valamennyivel…
Van egy álmom, aztán reggel felébredek és – ahogy mondani szokták – bilibe lóg a kezem. Csak álom volt, semmi más…
Megjegyzés: Gondoltam, szólok, hogy Martin Luther King amerikai baptista lelkész és polgárjogi harcos már mondott egy beszédet „Van egy álmom” (I Have a Dream) címmel 1963. augusztus 28-án
…vannak még álmok? Van még egyáltalán valakinek szüksége az Igaz álmokra amelyek megvalósulnak,
vagy csak tovább álmodozunk a semmiről….
Legyetek jók, ha tudtok……!
A gyűjtő, ártó és romboló emberek el fogják tőletek venni mindeneteket, el fognak pusztítani mindent….. Amikor már nem tudnak benned semmi rosszat találni, mert már nem bántasz senkit. Sikeres, boldog és egészséges emberként élsz, szeretetben. Egyszer csak az irigységük és kapzsi, romboló természetük folytán, megpróbálnak neked ártani, megpróbálnak tőled elvenni, megpróbálnak téged megtörni…..
Nem fognak sikerrel járni! A szeretetet, az igazságot, az életet nem lehet elpusztítani, az örök!
A szeretet tudja, hogy senki és semmi nem az övé ebben a világban! Így nem kapaszkodik illúziókba: dolgokba, tárgyakba, személyekbe, kapcsolatokba, üzletrészekbe és ki tudja még mikbe….. A szeretet tudja ezt, ezért eszébe sem jut megsértődni vagy megharagudni….Így nem roppan bele ezek elvesztésébe!
A szeretet tudja, ha túl sokat ad igazságából az ártó és gyűjtő embereknek, akkor erős fénye megzavarhatja látásukat, bizonyos esetekben el is vakíthatja őket…..
Eljön majd az idő, mikor a kapzsi gyűjtő ember és az irigy ártó, pusztító ember a virágok illatát is csak magának akarja majd….azt akarja majd, hogy a napnak fénye csak rá süssön és csak neki adja melegét…..a fű is csak neki nőjön és illatozzék, a madarak is csak neki daloljanak!
Persze ezt nem fogja tudni elérni, mert az mindenkié, ugyanakkor senkié sem…… Ez az igazság egyik része. Az igazság másik része viszont az, amikor gyűjt és lop, elvesz és rombol, tulajdonképpen saját magát lopja meg. Amikor árt és pusztít, saját lelke templomát gyalázza, sorsának útját, karmáját nehezíti….
Tudjátok, ezek olyan dolgok, amiért akár akarunk felelősséget vállalni akár nem, az élet furkósbotja így is, úgy is elveri rajtunk a port…..Azután a jellemünkből adódóan, lesz, ki bátran szembe mer nézni majd az ok-okozati következményekkel. De lesz olyan is közöttünk, aki fülét farkát behúzva, vonyítva menekül majd…… Te melyik leszel?
Legyetek jók, ha tudtok….. ÉLNI így érdemes!
(Siloám Neo)
A fekete bárány általában nem követi a tömeget, mert időnként a tömeg szó szerint rossz irányba halad. Kell egy fekete bárány, hogy kiálljon, és azt mondja: ‘Rossz irányba tartunk!’ Lehet, hogy kitaszítottnak vagy lázadónak titulálják őket, de valójában ők azok, akik elég bátrak ahhoz, hogy megtámadják a hitrendszereinket, meggyőződéseinket és szó szerint ezekkel szemben menjenek és új utat alakítsanak ki.
Ünnepeljük életünkben a fekete bárányt – azokat, akik más gondolkodásra, a normák megkérdőjelezésére és egyéniségünk elfogadására inspirálnak bennünket.
ismeretlen
” Ma már nem érvényes az alázat,
nem érvényes a Szeretet,
nem érvényes az önzetlenség és a jóság.
Minden a könnyebb ellenállás irányába a végzete felé rohan, miközben az ego páncéljába szorult lélek semmi mást nem akar, csakis vágyai és szenvedélyei kielégítését, miközben megéli annak ürességét és tartalmatlan kínjait.
Itt már nincsenek tiszta, szellemi értékek, csak tárgyi, dologi, anyagi értékek. Nem a fényes szellemi hatások az értékmérők, hanem az, ami megszerezhető, kisajátítható, ellopható és birtokolható…
Ennek a kornak nincs harmóniája, nincs jövőbeli reménye. Csak félelme, szorongása, mohósága, és zaklatottsága, mániája.
Ezt a korszakot éli ma a világdráma, és ennek a hatása alatt élitek az életeteket.”
MÜLLER PÉTER: / Aranyfonál /
Indulj el egy úton… avagy mit ér a gazdagság, ha haldoklik a lélek?! Mit ér a pénz, ha gyűlölet övezi megszerzését?!
Megyek tovább. Igen, hamarosan újra messze utazom, pedig már most is a világ túlvégén lakom. Azért megyek, hogy tanuljak, újabb tapasztalatokat gyűjtsek, s azokat elmeséljem Nektek. Most is azokról az élményekről és értékekről beszélek, amelyeket eddig megtapasztaltam, amelyek erőt adnak. Amikor pedig hazamegyek, sokat mesélek majd a szeretet, a megértés, az Aloha, az összefogás erejéről. A világ sok pontján láttam jót és rosszat, felemelőt, küzdelmeset és tragikusat. Van receptem arra, hogy mitől jöhetnek mások is velem, ez erő útján TOVÁBB!
Bármerre is megyek, akárhol is lakom, nekem Magyarország a hazám, s magyarokhoz szólok, lakjanak bárhol is a világon.
Korábbi -Nektek szóló- levelemben arról írtam, hogy a politikai acsarkodás, az egymás iránti gyűlölet, a folyamatos lejáratás, a közbeszéd borzalmasan mélyre süllyedése mérgezi az emberek életét, rombolja az alkotó erőt és a kreativitást! Miközben ennek nem így kellene lennie. Nagyon nem!
Hogyan szoktattak rá erre minket? Miért van az, hogy egyes politikusok úgy érzik, hogy mi vagyunk értük és nem ők értünk?
Pedig hazánkat a kőművesek és ácsok építették, földművesek gondozták, takarítónők tisztították, szakácsok és pékek etették, tanárok oktatták, orvosok gyógyították, nővérek ápolták, tűzoltók óvták, művészek színesítették: KÉTKEZI EMBEREK TETTÉK NAGGYÁ, vérrel, verejtékkel! És a megkeresett pénzükből Ők fizették és fizetik azt az adót, amelyre egyes politikusok hanyagul azt mondják: „Ennyit adtunk erre, annyit meg arra…” És még a saját fizetésük is ebből van.
Bár minden közéleti posztom alatt vannak olyan biztatások, hogy legyek politikus, NEM LESZEK! És igazság szerint picit bánt is, hogy egyes engem kapacitálók úgy érzik: az előrejutást így lehet elérni. Most mégis, életemben először eljátszom a gondolattal:
Amennyiben politikus lennék (még egyszer: nem leszek!), akkor beiktatásom napján eladnám a városom politikusainak kiosztott szolgálati autókat. Nem tudom kinek jár, de nekem nem kellene. Hogy miért nem? Azért, mert a „piacról élve” megtapasztaltam, hogy tudok sikeres lenni a saját kocsimmal, saját telefonommal, menedzser, sofőr és testőr nélkül is. Amit most írok, elsősorban jelképes. Ez lenne az első jelkép városom lakói felé. Hogy érezzék: nekik sincs szolgálati autójuk a városunktól, nekem sem kell. Mert nem lehetek több náluk. Egy vagyok közülük.
Azután: nem érdekel, hogy ki milyen oldali, ha Pécs érdekeit szolgálja. Ebben nem befolyásolnak a pártok frakciói, én -mondjuk polgármesterként- mindenkivel szóba állnék.
Három: egyes emberek elszoktak tőle, hogy meghallgassák őket. A városvezetőnek, politikusnak, elöljárónak ezt orvosolnia kell. Neki, mint a legalázatosabb közszolgának. Mert lehet, hogy a város jobban teljesít, de mit ér a betömött kátyú, a gazdasági siker, ha megmérgezik egy közösség lelkét. A vezetőnek ezzel a lélekkel kell a legtöbbet foglalkoznia.
Az én városomban (falumban, vármegyémben, országomban) nem lenne szitkozódás, gyalázkodás, karaktergyilkosság, ha véletlenül nyernék, az ellenfelemnek köszönném meg legelőször a küzdelmet, akármit is mondott rám. Amennyiben pedig csak szűken nyernék, akkor felkérném helyettesemnek, mert rajta keresztül szeretném megbecsülni azokat, akik benne, az ellenfelemben bíztak.
Mert egy város, vármegye, ország elsősorban nem beton és aszfalt, hanem a benne lakó emberek teszik azzá, ami. Miért nem lehet azt megérteni, hogy az ember nem az embernek farkasa, megsemmisítendő, lejáratandó és meggyalázható ellensége, hanem az ember az embernek a szükségszerűsége, ereje, ezáltal pedig a legnagyobb értéke! Ez adja vissza vagy erősíti a közösség lelkét. Mit ér a gazdagság, ha haldoklik a lélek?! Mit ér a pénz, ha gyűlölet övezi megszerzését.
Az én városomban, vármegyémben és országomban elképzelhetetlen, hogy arra megy el az energia, hogy az emberek azt találgatják: ki kinek a sógora, rokona, strómanja vagy kebelbarátja. NEM, NEM ÉS NEM! Mindenkit érdemei szerint kell elbírálni, és ebben a polgármester (más vezető) kell, hogy a legszerényebb, legmértéktartóbb legyen.
Egy szénbányász és egy falusi tanárnő gyereke vagyok. Öntudatosan mondom: mindent magamnak köszönhetek. Pályázaton sosem indultam, állami pénzt sosem kaptam, sosem vett nekem senki más pénzéből semmit. Magam példájából tudom: ha saját kocsimmal, telefonommal, saját megkeresett pénzemmel boldogulok, akkor a szolgálati autót oda lehet adni egy gyerekkórháznak, iskolának, védőnőnek.
És NEM, nem „csak” a pénzről van itt szó! Semmiből nem telik meglátogatni a városom építkezésén dolgozó kőművest, hogy vizet vigyek Neki. Nem azért, mert mástól nem kapna, hanem azért, hogy érezze: Őt a polgármester is megbecsüli. Nem esik le az aranygyűrű az ujjról, hogy valaki megöleljen egy takarítónőt, akinek talán sosem köszönték meg a munkáját. De ha igen, a polgármester legyen a legelső, aki ezt megteszi.
Vissza kellene venni a most meglévő kiváltságokból. Tudom, hogy törvény írja elő bizonyos politikusok elsőosztályú utazását a repülőgépeken. Saját pénzemből megtehettem volna én is, ám jómagam mindig a turistaosztály legvégén utaztam és úgyis elértem a célomat. Az esőosztályú jegy ára sok helyen a turistajegy árának háromszorosa. A különbséget oda lehet adni a védőnők fizetésemelésére.
Bevallom, egyszer megsértettem egy politikust. Ausztráliába mentem, a repülőn egy vezetőnk is ott ült. Én leghátul, ő legelöl. És átszálláskor végig kellett hallgatnom, hogy „Mennyi mindent adok az ottani magyaroknak…”. Persze, az én, a mi pénzünkből. Ekkor mondtam neki:
– Van egy azonos dolog az utunkban!
– Mi az? -kérdezte kíváncsian.
– Az, hogy az én repülőjegyemet is én vettem, meg az önét is…- picit bántam, de erre megsértődött.
Meg kell értenie mindenkinek, hogy nem az emberek vannak a politikusokért, hanem a politikusok kell, hogy az emberekért legyenek. Nem szabad, hogy fölöttük álljanak! Ezért közszolgák! Az emberek közszolgái!
Nem leszek politikus, de ha az lennék, minden politikai ellenfelemmel legalább hetente egyszer együtt teáznék és minden alkalommal, minden tévének, rádiónak és újságnak nyilatkoznék. Egyszerűen NINCS OLYAN, hogy „maguknak nem, mert maguk ilyen oldaliak vagy olyan oldaliak”! Oldaltól függetlenül MINDENKINEK beszélnék, mindenkihez beszélnék!
Mit ér az életünk, ha veszekedéssel, haraggal és gyűlölettel van megtöltve?! És mennyivel jutnánk előrébb, ha visszaadnánk az emberek hitét, a város lelkét? Vannak vezetők, akik el sem tudják képzelni, hogy mit jelent egy jól megfogalmazott dicséret, egy alázattal elvégzett KÖZÖS munka.
A vezetés szolgálat. Jelképesen és ténylegesen is. Ezért adnám vissza a városom polgárainak a szolgálati autókat, sofőröstől, szolgálati telefonostól. Ezért ülnék be néha egy iskolai órára. Vinnék vizet a kőművesnek. Ölelném át a takarítónénit.
Mert IGEN, Őt kell legelőször megölelni, hogy érezze: Ő is fontos. A legfontosabb. Hogy érezze, a vezetőnek is van lelke. Olyan lelke, amit sok politikus most elfelejt megmutatni.
Mert lélek nélkül az egész nem ér semmit! Ezért írok, mesélek és készítek filmeket erről az életszemléletről, pályázatok, állami támogatás és közpénz nélkül. S ezért örülök, hogy ennyien olvastok, hallgattok, néztek. Ez ad nekem végtelen erről a további munkámhoz. Mert ezt szeretném megmutatni mindig, mindenhol és mindenkinek. Most például az erőt adó, kalandos és motiváló nagy filmemben, amely -életem titka, egy kalandos utazás és sok más mellett- fantasztikus magyarok csodálatos felemelkedését mutatja be. A film címe:
„Az én Amerikám”, a részleteit és a jegyeit megtaláljátok ITT:
https://www.videoabc.hu/tvrtko-az-en-amerikam
A film jótékony célokat is szolgál, ám azt is köszönöm, hogy csatlakozásotokkal a fenti célokat is támogatjátok. Jó filmnézést, izgalmas kalandozást és sok erőt kívánok Mindannyiotoknak!
Most pedig megyek és megölelek egy takarítónőt!
Barátsággal: Tvrtko
Utóirat: félreértés ne essék, NEM LESZEK POLITIKUS, az írásomban szereplő város neve azért PÉCS, mert ott születtem, odavaló vagyok, Pécs a legnagyobb szerelmem. Fenti gondolataim -olvasatomban- vonatkozhatnak bármely falura, városra, vármegyére és az egész országra. Mert mindannyiunknak szüksége van a lélelkre. A jó szóra. Az erőt adó üzenetekre. Az ölelésre. Éppen úgy, mint a takarítónőknek… és mindenkinek, aki a hazánkat felépítette vagy még ma is építi… mert náluk nem lehet fontosabb SENKI!
Mikor a világban az emberek többségét a hazugságok, ármánykodások, gonosz tettek, kétszínűségek, hamisságok uralják, és téged is a mélybe akarnak húzni! Azt sugalják tedd meg te is!
Akkor Harcolj…. Ne állj be a többség mögé!
Legyél különb!
Ragadd meg az igazságod kardját és csapj le vele!
Harcolj…. Égj…. Lángolj…
Jobban, mint bármikor…
„A világnak szüksége van olyan emberekre,
akiket nem lehet megvásárolni,
akiket köt az adott szavuk,
akik a jellemet többre tartják a jómódnál,
akiknek van véleményük és akaratuk,
akik többek a hivatásuknál,
akik nem haboznak kockáztatni, lehetőségeket megragadni,
akik nem vesztik el egyéniségüket a tömegben,
akik éppoly őszinték a kis dolgokban, mint a nagyokban,
akik nem hajlandóak megalkudni a rosszal,
akiknek törekvéseik nem korlátozódnak saját önző kívánságaikra,
akik nem mondják, hogy azért teszik, mert mindenki ezt csinálja,
akik hűek a barátaikhoz jó hírben és rossz hírben, ínségben és bőségben,
akik nem hiszik, hogy a sikerhez vezető út a ravaszság, dörzsöltség és makacsság,
akik nem félnek kiállni az igazságért, még ha ez nem is népszerű,
akik nyomatékosan nemet mondanak, még ha az egész világ igent mond is.”
Ted Engstrőm
„Ha valaki rosszul érzi magát, azért van így, mert nem jó számára a környezete. Ha találok egy halat a magas fűben, nem antidepresszánst adok neki, nem terápiára küldöm, hanem rohanok vele vízhez, ahol újra boldog lesz. Manapság mindenki azt javasolja: dolgozz magadon és újra boldog leszel. Szerintem a környezeten kell dolgozni, olyat teremteni, amiben boldogok lehetünk. Dolgozhatunk magunkon akármennyit, ha rossz a környezet, amiben élünk. Dolgozhat magán akármennyit a jegesmedve is az állatkertben, soha nem lesz boldog.”
(Feldmár András)
Sok ember azt utálja bennünk, ami belőlük hiányzik.
Ha fény ragyog be téged, őket pedig sötétség borítja, utálni fogják a fényt.
Ha önbizalommal rendelkezel, ők pedig önbizalom hiánnyal, zavarni fogja őket az önbizalmad.
Ha álmokkal és célokkal van tele az életed, az övék pedig szürke homály, nevetni majd irigykedni fognak a céljaidért.
Ha energikus és lelkes vagy, ők pedig energia-vesztettek, bosszantani fogja őket a lelkesedésed.
Ha egy vita közepén is béke uralkodik benned, bennük pedig fortyogó gyűlölet, nem fogják tudni benned elviselni a békét.
…Belőlük hiányzik, így bennünk utálják, mert sajnos elfelejtik, hogy nem egyszerűen az ölünkbe pottyantak ezek, hanem embertpróbáló munkával mi megdolgoztunk ezekért – az önbizalomért, az álmokért, a békéért…”
Nemesfalvy Réka