November
HATÁRIDŐK:
-jelentkezés a Forráspontra-mihamarabb(korlátozott férőhely)
-jelentkezés Női-, és Férfi Cursillóra-lásd : Cursillo oldal
-jelentkezés a FAVÉT-ra
- november 25. jelentkezés Adventi koszorú készítésére
- december 15-ig : „Egymillió csillag a szegényekért”–tartós élelmiszergyűjtés a templomokban és az iskolákban -lásd : Karitasz oldal
ESEMÉNYEK:
–november 21-24. Női Cursilló, Nyírbátor
–november 23. : Családpásztorációs szombat Debrecenben, 10-15 óráig
Forráspont, BOK Csarnok, 15 óra
Emberarcú Esték, Mátészalka., 18 óra, lásd : Jubileumi év 130–30 oldal
–november 30. : Fiatalok A Világ Életéért Találkozó, Nyíregyháza, Szent Imre köznevelési intézmény
Adventi koszorú készítés, Mátészalka, Közösségi ház, 13 óra
november 30-december 15. : „Egymillió csillag a szegényekért”–tartós élelmiszergyűjtés a templomokban és az iskolákban
–november 28-december 1-ig: Férfi Cursilló, Nyírbátor
„Jöjj, kövess engem” Egyházközségünk lapja
Megjelenik minden hónap első vasárnapján. Megtalálható a templomokban az újságos asztalon.
Az októberi rejtvény nyertese: Farkas Dávid. Gratulálunk.
Az Egyház a családban kezdődik – November 23-án Debrecenben folytatódik az Egyházmegyei Családpasztorációs Szombat
Nagy Csaba plébános, egyházmegyei családreferens és munkatársai Egyházmegyei Családpasztorációs Szombatra várják az érdeklődő családokat és a családpasztorációs tevékenységben segíteni vágyó fiatalokat 2024. november 23-án, szombaton, 10.00 és 15.00 óra között Debrecenbe, az Egyházmegyei Kateketikai Központba. Jelentkezni, a dnyem.csaladpasztoracio@gmail.com címen vagy ITT lehet.
Jelentkezési határidő: 2024.11.18.
A szervezők az érkező családok gyermekei számára az életkoruknak megfelelően egész napos felügyeletet és foglalkozást – játékot, közös alkotást, daltanulást, beszélgetést, mozgás lehetőséget – biztosítanak.
Az november 23-i programmal kapcsolatos minden információ megtalálható az elektronikus JELENTKEZÉSI ŰRLAPON
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Idén is várja a Forráspont a fiatalokat – Forráspont – Szabadon!
A tavalyi Forráspont több szempontból is kiemelkedő esemény volt, hiszen a fiatalokhoz csatlakozott Ferenc pápa is, aki hivatalos látogatása során 11 ezer fiatallal találkozott a Papp László Budapest Sportarénában. Ugyan idén a Szentatya nem várható az eseményre, a szervezők hatalmas lelkesedéssel készülnek arra, hogy a fiatalok közelebb kerüljenek az Oltáriszentségben jelen lévő Jézushoz, egymáshoz és önmagukhoz is.
Idén november 23-án, szombaton, 14 órától a BOK Csarnokban várja a Forráspont a fiatalokat. A zenés dicsőítések, tanúságtételek mellett szentségimádással, szentmisével és folyamatos gyóntatással is készülnek a szervezők, akik ebben az évben is több ezer fiatal részvételére számítanak.
Tanúságot tesz Horváth Kristóf, Andrásfalvy Mirjám és Benkovics Péter, majd beszélgetés lesz Gulyás Michelle olimpiai bajnokkal, aki a párizsi ötkarikás játékokon öttusában szerzett aranyérmet. A tanítást Dr. Gájer László atya tartja, majd a 17:45-kor kezdődő szentmisét Dr. Fábry Kornél püspök mutatja be. Az est házigazdái: Kálnoky Kati és Fogarasi Botond.
A Forráspontra 15 és 30 év közötti fiatalokat várnak, egyéni vagy csoportos regisztrációval lehet jelentkezni. Mivel a helyek száma korlátozott, érdemes időben regisztrálni:
Regisztráció
(Az online regisztrációt követően érkezik majd a belépési kód.)
Forrás: MKPK Sajtószolgálat
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
A SZENVEDÉLY – ismét FAVÉT Nyíregyházán
A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye plébániáiról, köznevelési intézményeiből várják a hetedik és nyolcadik évfolyamos tanulókat 2024. november 30-án, a huszadik alkalommal rendezett Fiatalok A Világ Életéért Találkozó (FAVÉT) rendezvényre a nyíregyházi Szent Imre köznevelési intézménybe (4400 Nyíregyháza, Ungvár sétány 19.).
A népszerű FAVÉT kiemelt rendezvény az egyházmegyei programok között, amelyre idén is tanúságtételek, misztériumjátékok, csoportbeszélgetések, hangulatfokozás várja a fiatalokat és részt vehetnek Dani Gyöngyi paralimpikon előadásán is.
Az idei FAVÉT központi témája a SZENVEDÉLY lesz.
A programmal kapcsolatos információk megtalálható ITT, amely egyben a jelentkezési űrlap is. Továbbá lehet jelentkezni a favet.jelentkezes@gmail.com email címen is.
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Emberarcú péntek esték következő estjére várjuk az érdeklődőket november 29-én 18 órakor a mátészalkai plébánia templomba.
Az előadóról, a témáról bővebben a JUBILEUMI ÉV 130-30 oldalon olvashattok.
DNYEM.HU
Csordás Gábor egyházmegyei karitászigazgató: Az egyház kincsei a szegények és azok, akik velük foglalkoznak, mert ők komolyan gondolják a kereszténységüket –
„A karitász tagok feladata nem elsődlegesen az adományosztás, hanem Szent Erzsébet példája nyomán a lelki szegények felkarolása, az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlása is. Jézus magára vonatkoztatva fogja majd számon kérni, hogy „amikor szomjas voltam, adtatok-e innom, amikor ruhátlan voltam felruháztatok-e…”
Mint lelkipásztornak az a tapasztalatom, hogy a szeretetszolgálat hatalmas közösségépítő erőt, lendületet ad nemcsak az egyházközségeknek, hanem egyes embereknek is.
Lássuk be, hogy az egyszerű emberek gyakorlatiasak, akik bár tudják, hogy a keresztény ember templomba jár, imádkozik, stb, de fontos, hogy a hitüket a tevékeny szeretetben is kifejezhessék.
Micsoda erő van ebben! Gyakran elhangzik, hogy az egyház kincsei a szegények és azok, akik foglalkoznak velük, mert ők komolyan gondolják a kereszténységüket.
Szent Lőrinc vértanú legendájából ismerjük, hogy amikor a császár katonái le akarták foglalni az egyház vagyonát, Lőrinc elővezette a betegeket és a szegényeket, mondván, hogy ők az egyház kincsei.”
Csordás Gábor egyházmegyei karitászigazgatóval a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász önkénteseinek, munkatársainak lelkinapján beszélgettünk Ófehértón.
dnyem.
A Karitaszigazgatóval készült riportot a KARITÁSZ oldalon olvashatjátok el.
Legyen ünnep a karácsony még több gyermeknek! – Angyalbatyu készítésére hív a Katolikus Karitász
HAZAI – 2024. november 14., csütörtök | 8:00
A Katolikus Karitász idén is megrendezi országos ajándékgyűjtő akcióját, amelynek keretében nehéz sorsú gyermekeknek gyűjtenek karácsonyi ajándékcsomagokat. Az alábbiakban a segélyszervezet honlapján közzétett felhívást olvashatják.
Hogyan készíthetek ajándékot?
Keress egy jó állapotban lévő, üres dobozt! Ezután döntsd el, hogy hány éves fiúnak vagy lánynak szánod ajándékod.
Mit tegyek a csomagba?
Bármit, aminek egy gyermek örülhet:
– játékot (társasjátékot, kártyát, építőjátékot, babát, plüssjátékot, autót, labdát, egyéb játékokat stb.),
– könyvet, mesekönyvet, színezőt,
– édességet (csokoládét, kekszet stb.),
– pipereholmikat (kenceficét, körömlakkot, parfümöt),
– iskolai felszereléseket (füzetet, tollat, filcet, zsírkrétát, színes ceruzát, vízfestéket, temperát stb.),
– képeslapot vagy jókívánságot.
Mi ne kerüljön a dobozba?
Romlandó, törékeny vagy folyékony ajándék. Használt ruhanemű.
Hogyan csomagoljam be a dobozom?
Lehetőleg úgy csomagold be szépen a dobozt, hogy szállítható legyen, de ki is lehessen nyitni; ha fedeles cipős doboz, lehetőleg külön csomagold a fedelét és az alját. Ne ragaszd le, csak kösd át szalaggal. A biztonsági ellenőrzés miatt a csomagokat átnézik, illetve önkénteseink egy-egy plusz ajándékot még hozzátehetnek (pl. édesség, naptár stb.). A dobozra jól láthatóan írd fel, hogy milyen korú lánynak vagy fiúnak szánod ajándékod, pl.: „10 éves fiú″ vagy „6 éves lány”.
Az akció keretében, dobozolás és csomagolás nélkül is leadhatok ajándékokat?
Igen. Ha nincs dobozod, nem gond, hozd el a hozzád legközelebbi gyűjtőpontunkra zacskóban az ajándékodat, és mi bedobozoljuk.
Az akció keretében fogadnak-e külön játékokat, édességeket, ajándékokat, amely nem egy gyermeknek szóló korosztály szerint összeállított kész csomag?
Igen. Ha például több édességet vagy játékot ajánlanál fel, hozd el a gyűjtőpontra, és azokból is tudunk ajándékcsomagot készíteni további gyermekek számára.
Hol és mikor adhatom le ajándékdobozom vagy a csomagolatlan ajándékokat?
A meghirdetett gyűjtőpontokon, amelyeket megtalálsz a www.angyalbatyu.hu oldalon. Az elkészült ajándékcsomagot a helyszíneken jelzett időpontig, de legkésőbb december 16-ig juttasd el valamelyik gyűjtőpontra! Ezek pontos címéről, nyitvatartásáról ITT olvashattok.
Amennyiben valaki postai úton kívánja ajándékát eljuttatni hozzánk, úgy ezt a gyűjtőpontok valamelyikére kérjük elküldeni. Mindenképpen add postára december 9-ig, hogy még időben eljusson hozzánk, és meg tudjuk szervezni az eljuttatást!
Hova kerülnek az ajándékok?
Az összegyűjtött ajándékokat a Katolikus Karitász országos önkéntesi hálózatán keresztül juttatjuk el a gyermekekhez, amelyeket családlátogatások alkalmával vagy a Karitász szervezeteinél, illetve ünnepi műsorok alkalmával vesznek át a gyermekek még az ünnepek előtt.
Adhatsz angyalbatyut online adományozással is a www.karitasz.hu oldalon keresztül.
Néhány ezer forintból összeállítjuk csomagodat egy gyermeknek!
Segíthetsz a 1356-os adományvonal hívásával is! Hívásonként 500 forinttal támogathatod a gyűjtést!
Legyen ünnep a karácsony még több gyermeknek!
Az idei Angyalbatyu akciót Losonczi Dávid világbajnok birkózó népszerűsíti. A sportoló idén ötödik helyen végzett a párizsi olimpián. A vele készült interjúnkban többek között arról is vall, mit jelent számára a jótékonyság, mások segítése, és ki volt ebben a példaképe. Az interjút IDE KATTINTVA olvashatják.
Forrás: Katolikus Karitász
Fotó: Katolikus Karitász; Merényi Zita
Magyar Kurír
„Szentimrésnek lenni jó és kiváltság!”
Interjú Tamás Éva főigazgatóval
Gaszper Anna és Kelemen Péter 9.c osztályos tanulók kérdezték az idei évben kinevezett Tamás Éva főigazgatót munkájáról és az iskolához fűződő kapcsolatáról.
Sokan tudják Igazgatónőről, hogy ebben az intézményben volt diák. Mennyiben volt más az akkori intézmény amikor még itt tanult? Tudna konkrét példákat hozni a szabályok változására az évek során? Volt már akkor olyan elképzelése, hogy valamikor az intézmény igazgatója lesz?
Iskolánk a rendszerváltozás után indulhatott újra, így nagyon más volt az akkori társadalmi helyzet, mint most 2024-ben. Nagyon kevés egyházi iskola volt, így kiváltságnak számított, ha valaki ilyen iskolában tanulhatott. Egy éppen induló iskola volt még, így fokozatosan töltötték meg a diákok az egyes évfolyamokat. Fölöttem csak egy évfolyam volt, így jóval kevesebben is voltunk. Bár az osztálylétszámok viszont jóval magasabbak voltak: mi 36-an kezdtük az első évfolyamot és ebből 32-en itt is érettségiztünk le. Akkoriban havonta csak egyszer utazhattunk haza, a többi szombaton pedig iskola volt. Ugyanúgy tanultunk, mint hétköznap. Akkor még a technika sem volt ennyire fejlett, így nem voltak okoseszközök, mobiltelefonok. Akkoriban meg sem fordult a fejemben, hogy én valaha is egy iskolának az igazgatója legyek. 14 évesen beköltöztem a kollégiumba (faluról városba), el kellett szakadnom a családomtól, önállóvá kellett válnom, beilleszkedni egy teljesen új közösségbe… Ez sokkal nagyobb kihívás volt számomra, mint azt gondoltam volna.
Mikor döntötte el Igazgatónő, hogy a tanári pályát választja? Miért pont a matematika-fizika szakra esett a választása?
Már kisiskolás korom óta vonzott a tanári pálya. Olyan pedagógusok álltak előttem példaként, akiknek a személyes példája, elhivatottsága is ezt erősítette bennem. Mivel ezt a két tantárgyat szerettem leginkább, így ezek mellett döntöttem. Bár a többi tantárgyat is nagy szorgalommal igyekeztem megtanulni, de pl. a történelem sohasem tartozott a kedvenceim közé.
Hogyan látja Igazgatónő, milyen mértékben változtak a tanulási szokások az elmúlt években?
A technika fejlődésével a tanulási módszerek, az elvárások is sokat változtak. Ma már kevésbé fontos a lexikális tudás. Sokkal inkább előtérbe kerül a problémamegoldás, a kreativitás, a csapatmunka. De mindezek ellenére szerintem nagyon fontos a rendszeresség, a rangsorolás. Lépésről lépésre, napról napra készülni sokkal hatékonyabb és hosszabb távon is fenntarthatóbb tudás szerezhető meg, mintha csak az utolsó percben próbálunk iszonyatos mennyiségű anyagot megtanulni. Nagyon fontos a gyakorlás, a közös munka. Kollégistaként sokat tanultam a többiekkel együtt, korrepetáltuk egymást, felmondtuk együtt a leckét, átbeszéltünk közösen egy-egy témát.
Melyek azok az értékek, amelyeket a gimnáziumi élete során kapott, és úgy érzi, most alkalmazni tudja ezeket a munkája során? Kapcsolódnak ezek egy-egy tanárához is?
Nagyon sokat köszönhetek egykori tanáraimnak, nevelőimnek. Közülük szinte már mindenki nyugdíjas, de ma is jó kapcsolatban vagyok velük. A rend szeretetét, az egymásra való odafigyelést, az elfogadást, empátiát, a közösség megtartó és támogató erejét ők erősítették bennem. Ezeket az értékeket már a családomban is megkaptam, de ők mélyítették el bennem.
Mit szeret Igazgatónő legjobban a Szent Imre közösségében?
Amit a szentimrés közösségben a legjobban szeretek, az maga a KÖZÖSSÉG. Diákként és pedagógusként is ugyanazt élem meg nap mint nap. Együtt tenni, egymásért, közös cél érdekében, de úgy, hogy közben megtanulsz kompromisszumot kötni, elfogadni a másikat. Régen is voltak és ma is vannak nehezebben szerethető diákok, kollégák. De megtanuljuk egymást elfogadni, miközben neveljük önmagunkat és egymást.
Úgy tudjuk, hogy Igazgatónő is kollégista volt. Kétszer is, diákként majd később nevelőtanárként. Milyen szép emlékeket őriz ebből az időszakokból?
Diákkoromban eleinte nagyon nehéz volt a kollégiumi élet, hiszen 14 évesen elkerülni a család biztonságából ma sem egyszerű. A havi egyszeri hazalátogatást pedig nem volt könnyű megszokni. De nagyon sokan voltunk kollégisták, hamar összebarátkoztunk. Tanári pályám elején, több mint 10 évig laktam még a kollégiumban, sok pályakezdő kollégámmal együtt. Így sok olyan diákkal is megismerkedhettem, akiket egyébként nem tanítottam. A karácsonyi ünnepi vacsorák, a kántálás, a különböző műsorok, ballagások mind szép emlékek maradtak.
Igazgatónőt mi motiválta, hogy annak idején a Szent Imrében tanuljon? Miért szeretett ide járni?
Annak idején főleg az egyházi nevelés miatt választottam ezt az iskolát, mivel még nem igazán volt híre az itt folyó szakmai munkának. De már az akkori szaktanárok is nagy lelkesedéssel és szakmai tudással rendelkeztek, így nem bántam meg az akkori választásomat. Pedig akkoriban a Krúdy matek tagozatára készültem, de az iskolai közösség annyira elvarázsolt, hogy mindenképpen szentimrés diák szerettem volna lenni. Szerencsére már akkor is volt matek tagozat, így könnyű volt a választás.
Mit üzen Igazgatónő a jelenlegi és jövőbeni diákoknak: miért jó itt tanulni?
Mit üzenek a diákoknak? Szentimrésnek lenni jó és kiváltság! Itt sok olyan dolgot megtapasztalhattok, amit sajnos sok más iskolában nem. A tanulás fontos, hiszen a jövőtöket itt alapozzátok meg. De mindeközben fejlődni és formálódni is kell, hiszen nem mindegy, hogy milyen emberré váltok. Az ember alapvetően társas lény, hiszen így lettünk teremtve. Ezért is nagyon fontos, hogy minél több közösségi programban vehessünk részt: csiszolódunk, formálódunk, változunk közben. Legyetek bátrak, legyenek céljaitok, álmaitok! Keressétek az utat, hogyan lehet azokat megvalósítani, de úgy, hogy azzal ne ártsatok másoknak! Égjen mindig szívetekben a Krisztusi lángoló tűz, szenvedély, tenni akarás! Ha bátran odabízzátok magatokat Istenre, Ő megadja nektek azt, amire a legnagyobb szükségetek van. Tudom, ez nem mindig könnyű és sokszor nem is értjük, hogy bizonyos dolgok miért alakulnak úgy az életünkben. De ha hittel éltek, akkor mindez könnyebb lesz.
Mindannyiunknak vannak fárasztó, nehéz élethelyzetei. Ilyenkor mi az, ami segít átlendülni ezeken?
Életünk nehéz helyzeteiben mindig támaszkodhatunk a családra, a barátokra. De lehetnek olyan körülmények is, amikor nem tudnak eléggé bátorítani vagy átlendíteni a nehézségeken. Viszont a hit ereje mindig adhat annyi erőt, bátorságot, hogy ezeken a nehézségeken is át tudjunk lendülni. Sokan elfelejtik, hogy reménytelen helyzet nincs; ezt csak a reményvesztett emberek állítják. Egy szentimrés diák vagy tanár olyan kiváltságos helyzetben van, hogy bármikor elvonulhat a kápolna csöndjébe. Akár egyedül, akár közösen mondunk egy imát, egy fohászt, mindig ott lesz az, Aki hallja kérésünket, látja örömünket, bánatunkat.
Köszönjük szépen Igazgatónő válaszait! Isten áldását kérjük munkájára!
Gaszper Anna és Kelemen Péter 9.c
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepére 2024-ben
HAZAI – 2024. november 16., szombat | 19:15
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) körlevelet intéz a hívek felé Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepéhez kapcsolódva, amelyet november 17-án, az évközi 33. vasárnap felolvasnak a katolikus templomokban.
Kedves Testvérek!
Reményik Sándor Bánk bán utolsó monológja című versében így méltatja Szent Erzsébetet, a szolgáló szeretet szentjét:
„Egy kicsi-kis leányka-csillagot
Láttam egyszer sok esztendő előtt,
Pozsony várából napnyugatra ment
A csillag-gyermek, s szent asszonnyá nőtt.
A fáma mint a rózsaillatot
Nevét országokon át lengeti,
Be jó volna a köntöse szegélyét
Ájtatos ajkkal megérinteni.”
Szent Erzsébetet a felebaráti szeretet kiváló példájaként ismerjük: tisztelete nemcsak hazánkban és Európában, hanem szerte a világon elterjedt és élő. De mi tette ezt a fiatal nőt, királylányt, őrgrófnét, feleséget, édesanyát majd szerzetest – akinek mindössze 24 év adatott meg e földi létben – soha el nem halványuló példaképpé?
Szent Erzsébet a létező legnagyobb földi gazdagságba született, hiszen édesapja, II. András Magyarország királya volt. A királylánynak négyévesen el kellett hagynia családját és az országot is, hiszen a kor szokásainak megfelelően szülei már kisgyermekként eljegyezték. Ettől kezdve a mai Németország területén, Türingiában nevelkedett. Hűségesen, sőt a korabeli feljegyzések szerint rajongással szerette férjét, Lajos őrgrófot. Azonban már gyermekként is különleges odaadással szerette Istent és fordult a rászorulók felé.
Az, hogy az uralkodó felesége saját kezűleg osszon alamizsnát vagy ápoljon fertőző betegeket, kortársai és családtagjai közül is sokakból értetlenkedést váltott ki, rosszallóan nézték. Férje azonban mindenben támogatta, holott neki sem lehetett egyszerű megértenie, Erzsébet miért fektet leprás beteget saját hitvesi ágyukba vagy osztja szét férje távollétében az éléskamra egész tartalmát.
A szegények iránti határtalan szeretete és buzgósága nem lankadt férje és oltalmazója halála után sem, pedig akkor el kellett hagynia addigi otthonát. Ezt követően – visszautasítva az előkelő házassági ajánlatokat – szerzetes lett, hogy még elkötelezettebben követhesse Jézus példáját. Talán kevésbé ismert, hogy aszketikus életformája és életszentsége Gertrúd lánya számára is vonzó, követendő példává vált, hiszen őt is a boldogok között tartja számon a Katolikus Egyház.
Szent Erzsébet nemcsak ismerte a Szentírás szavát, hanem életre is váltotta azt.
Ferenc pápa is erre hívta fel a figyelmünket tavaly tavasszal Budapesten, amikor a Rózsák terén – amely Szent Erzsébet leghíresebb csodájáról kapta a nevét – az ő tiszteletére szentelt templomba látogatott: „A szegények és a rászorulók állnak – ezt soha ne feledjük! – az evangélium középpontjában: Jézus ugyanis azért jött, hogy »örömhírt vigyen a szegényeknek« (Lk 4,18)” (Ferenc pápának a Rózsák terei Árpád-házi Szent Erzsébet-templomban elhangzott beszéde, 2023. április 29.).
Szent Erzsébet példája arra tanít minket, hogy
bármilyen élethelyzetben éljünk is, segíteni mindig tudunk.
Mai rohanó világunkban nagyon nehéz lehet, hogy ne csak a saját életünkre, problémáinkra figyeljünk, hiszen nap mint nap hallunk a háborúk borzalmairól, tapasztaljuk a felgyorsult és Istentől egyre inkább elforduló világ zaját, és sokszor úgy tűnik, már az is meghaladja erőnket, hogy megvédjük családunkat, szeretteinket, baráti kapcsolatainkat. Sokszor úgy érezzük, hogy ezen túl többet már nem bírunk. Ilyenkor kell, hogy eszünkbe jusson Szent Erzsébet példája, aki minden akadály ellenére a hétköznapokban, odafordulásával, figyelmével, önzetlen munkájával mutatta meg végtelen szeretetét a szegények iránt.
Ha a Karitász védőszentje ma közöttünk lenne, örömmel látná, hogy a szervezet támogatásával évről évre több, mint 4000 hátrányos helyzetű gyermek nyaralhat ingyenesen a Karitász-táborokban, közel 10 000 gyermek kezdheti meg a tanévet új iskolatáskával, tanszerekkel és hogy több 10 000 család részesülhet támogatásban a lakhatást, a felzárkózást és az öngondoskodást segítő programoknak köszönhetően. Az árvízi védekezésnél, a Duna mentén is kint voltak a gátakon a Karitász munkatársai, önkéntesei, segítették a védvonalak megerősítését és a védekezők ellátását.
Mindenkit buzdítunk, hogy az előttünk álló hetekben kapcsolódjon be a Katolikus Karitász adventi segélyprogramjaiba („Tárjátok ki a szíveteket!”, „Angyalbatyu”, valamint „Egymillió csillag a szegényekért”), amelyeken keresztül kicsit mi is megélhetjük Szent Erzsébet másokért cselekvő szeretetét. Mindezt könnyen megtehetjük novembertől december közepéig az országos gyűjtőpontokon és az iskolákban.
Bizalommal kérjük híveinket, hogy perselyadományaikkal november 24-én járuljanak hozzá a rászoruló magyar családok sokoldalú támogatásához.
Végezetül XVI. Benedek pápa gondolatait fogadjuk a szívünkbe: „Ha megengedjük, hogy Krisztus szeretete megváltoztassa a szívünket, akkor az egész világot meg tudjuk változtatni. A hiteles boldogságnak ez a titka” (Mexikó, 2012. márc. 24.).
Megjegyzés (nem felolvasandó):
További nagylelkű adományaikat az 1356-os adományvonal hívásával, illetve banki átutalással is eljuttathatják a Katolikus Karitászhoz. Bankszámlaszám: 12011148–00124534–00100008.
Kelt Budapesten, 2024. november 15-én.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
Forrás: MKPK Sajtószolgálat
Fotó: Merényi Zita; Csapó József
Magyar Kurír
Megjelent az Isten szava minden napra 2025 című kötet
KULTÚRA – 2024. november 18., hétfő | 15:16
Megjelent a Magyar Kurír Új Ember Kiadványok sorozatának legújabb kötete, az Isten szava minden napra 2025. Vincenzo Paglia érsek, a Sant’Egidio spirituális felelősének szentírási olvasmányokhoz írt elmélkedései kaptak helyet a Magyar Kurír és a közösség együttműködésében létrejött könyvben.
A szerző így ír a könyv előszavában: „Az Isten szava minden napra 2025-ös kötetének borítóján látható ikon az asszonyokat ábrázolja, akik a sírhoz mennek, hogy végső kegyeletet gyakoroljanak az iránt a különleges mester iránt, akit három éven át szerettek, követtek és segítettek. Miután hallatlan erőszak végzett vele, most ott fekszik egy újonnan kivájt sírban, amelyet nehéz kő zár le. Ám az asszonyok nem képesek elszakadni tőle. Íme, úgy látjuk őket, mint akik zarándokként keresik föl Jézust még holtában is. Micsoda leckét adnak nekünk, akik, még mint feltámadottat is csak ímmel-ámmal követjük őt!
Amikor kezünkbe vesszük ezt a kötetet, akkor az ikonon látható asszonyok nyomába szegődünk. Igen, mert kinyitni és olvasni a Szentírást annyi, mint találkozni az Úrral, aki úgy szól hozzánk, ahogyan ezekhez az asszonyokhoz szólt, amikor a sírhoz értek, és a két angyal hangját hallották: Feltámadt a halálból, előttetek megy Galileába. Ott viszontlátjátok. (Mt 28,7) Vigasztalni mentek, és vigasztalást nyertek; végső búcsút akartak venni, és új küldetést kaptak. Ettől a pillanattól kezdve nemcsak az ő történetük, hanem az egész emberiség történelme is megváltozott.
Az Isten szava minden napra 2025 összefonódik a szentévvel… Feltétlenül el kell indulni a lelki újjászületés útján, hogy a társadalmak növekedjenek emberségben, szeretetben és testvériségben. Ferenc pápa hangsúlyozza: a reménynek – ahhoz, hogy szilárd legyen, és ne csak üres kívánság maradjon – a szeretetre, az egyének és a népek közötti új és kreatívabb közelségre kell épülnie. Egyrészt mindnyájunknak azon kell fáradoznunk, hogy megfékezzük az emberek és a népek között újraéledő erőszakot. Másrészt sürgősen erősítenünk kell azt a tevőleges szellemiséget, amelyben képesek vagyunk közel maradni a legszegényebbekhez – legyenek azok egyének, csoportok vagy egész országok –, és szorosabbra fűzni a testvéri kötelékeket mindenki között.”
Vincenzo Paglia Isten szava minden napra 2025 című kötete megvásárolható az Új Ember könyvesboltban (Budapest V. kerület, Ferenciek tere 7–8. Nyitvatartás: hétfőtől péntekig: 9–18 óráig), vagy megrendelhető az Új Ember online könyváruházban.
Magyar Kurír
Az Új Ember megszokott naptárai mellett most egy újdonsággal szeretnénk megörvendeztetni olvasóinkat és vásárlóinkat.
A 2025-ös forgatós falinaptár Isten Anyjának, a Boldogságos Szűz Máriának az alakját idézi fel. A fotók – melyek Budai András, Fábián Attila és Merényi Zita munkái – közismert Mária-kegyhelyeken készültek.
Lourdes-ot, Fatimát és Međugorjét minden magyar zarándok ismeri. Naptárunkba igyekeztünk olyan fotókat beválogatni, melyekre tekintve az év minden hónapjában felidézhetjük ezeket a helyeket.
A naptár egyszerű kivitelű – így igencsak pénztárcakímélő –, és amellett, hogy szép, praktikus is, hiszen a napok kis négyzeteibe be tudjuk írni az aznapra vonatkozó legfontosabb teendőnket.
Az Új Ember 2025-ös forgatós falinaptára megvásárolható az Új Ember könyvesboltban (Budapest V. kerület, Ferenciek tere 7–8. Nyitvatartás: hétfőtől péntekig: 9–18 óráig), vagy megrendelhető az Új Ember online könyváruházban.
Magyar Kurír
Ferenc pápa üzenete a szegények világnapjára
FERENC PÁPA – 2018. november 17., szombat | 19:00
Második alkalommal tartjuk meg idén az Egyházban a szegények világnapját november 18-án, az évközi 33. vasárnapon. Ferenc pápának a világnapra írt üzenetét olvashatják.
1. „Íme, egy szegény kiáltott s az Úr meghallgatta őt” (Zsolt 34,7). A zsoltáros szavai abban a pillanatban a mi szavainkká is válnak, amikor olyan testvéreinkkel és nővéreinkkel találkozunk, akik a szenvedés és a kirekesztettség legkülönfélébb helyzeteiben élnek, és akiket egyszerűen csak „szegényeknek” szoktunk nevezni. E sorok írójától ezek a helyzetek nem idegenek, épp ellenkezőleg: tényleges tapasztalata van a szegénységről, ez azonban a hálaadás és az istendicséret forrásává válik számára. A fenti zsoltár lehetővé teszi számunkra, mai emberek számára is, akiket a szegénység számtalan formája vesz körül, hogy megértsük, kik az igazán szegények, és felismerjük meghívásunkat arra, hogy arcunkat feléjük fordítsuk, kiáltásukat meghallgassuk és szükségleteiket felismerjük.
Mindenekelőtt hangsúlyoznunk kell, hogy az Úr meghallgatja a szegényeket, akik hozzá kiáltanak, és jó azokhoz, akik a szomorúságtól, a magánytól és a kirekesztettségtől megtört szívvel nála keresnek menedéket. Meghallgatja azokat, akiknek méltóságát lábbal tiporják, mégis van erejük ahhoz, hogy tekintetüket a magasba emeljék, fényt és vigasztalást merítve ebből. Meghallgatja azokat, akiket egy meghamisított igazságosság nevében üldöznek és ezért az erőszaktól megfélemlítve élnek, mégis bizonyosak abban, hogy Isten az ő Szabadítójuk is. Ami a zsoltár imádságából leginkább kitűnik, az a bizalomteljes ráhagyatkozás egy olyan atyára, aki meghallgat és elfogad. E szavak hullámhosszán mélyebben megérthetjük azt, amit Jézus a boldogságmondásokkal meghirdetett: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a Mennyek Országa” (Mt 5,3).
Ez az egyedülálló, nem érdemeinkhez mért és alig szavakba önthető tapasztalat azt a vágyat ébreszti fel az emberben, hogy másokkal is megossza, mindenekelőtt azokkal, akik – miként a zsoltáros – szegények, elutasítottak és kirekesztettek. Mert nem szabad, hogy bárki is magát az Atya szeretetéből kirekesztettnek érezze, különösen nem azért, mert a világ, amelyben él, magába zárkózik és legfőbb értékként a gazdaságot tünteti fel.
2. A szegények magatartását és Istenhez fűződő kapcsolatát a zsoltár három igével jellemzi. A legelső: „kiált”. A szegénység nem korlátozódik halk szavakra, hanem kiáltássá válik, ami keresztülhatol az egeken és elér magáig Istenig is. Mit fejez ki a szegény kiáltása, ha nem a szenvedését, magányát, csalódottságát és reménységét? Feltehetjük magunknak a kérdést: hogy történhet meg, hogy a kiáltás, ami egészen Istenig hatol, a mi fülünkhöz nem jut el, minket tétlenségben és közömbösségben hagy? Egy olyan világnap, mint ez a mai, komoly lelkiismeretvizsgálatra hív meg mindannyiunkat, hogy saját magunk számára is világossá váljon, valóban alkalmasak vagyunk-e meghallgatni a szegényeket.
Ahhoz, hogy meghalljuk a hangjukat, csendre és figyelemre van szükségünk. Ha mi túl sokat beszélünk, nem leszünk képesek őrájuk odafigyelni. Attól tartok, hogy sok, önmagában szükséges és érdemes kezdeményezés inkább irányul arra, hogy nekünk tetsszen, mintsem arra, hogy a szegények kiáltását komolyan vegye. Ebben az esetben a szegények jajkiáltására adott válaszunk nem lesz megfelelő, mivel helyzetükkel valójában nem is tudunk azonosulni. Az ember ily módon foglyává válik egy olyan kultúrának, ami arra készteti, hogy önmagát tükörben szemlélje és mértéktelenül törődjön saját magával, elegendőnek gondolva az önzetlenség alkalmi gesztusát önmaga megnyugtatására, anélkül, hogy engedné magát mélyen megérinteni.
3. A második ige: „válaszol”. Az Úr, ahogy a zsoltáros tanítja, nemcsak meghallja a szegények kiáltását, hanem válaszol is rá. Válasza pedig nem más, mint a szeretet tökéletes azonosulása a szegények helyzetével, amit az üdvtörténet számos eseménye is igazol. Ez történt akkor is, amikor Isten színe előtt Ábrahám kifejezte kívánságát, hogy utódot szeretne, noha ő és felesége már idősek voltak és nem született gyermekük (Vö. Ter 15,1–6). Ez történt akkor is, amikor Mózes az égő és el nem égő csipkebokor tüzéből megkapta az Isteni Név Kinyilatkoztatását és küldetését arra, hogy kivezesse népét Egyiptomból (Vö. Kiv 3,1–15). A szeretetnek ez a válasza erősítette meg a népet a pusztai vándorlás során is, amikor kínzó éhséget és szomjúságot érzett (Vö. Kiv 16,1–16; 17,1–7) és amikor a legsötétebb szükségbe, vagyis a bálványimádásba és a szövetséggel szembeni hűtlenségbe zuhant (Vö. Kiv 32,1–14).
Isten válasza a szegények számára mindig egy üdvösségszerző beavatkozás azzal a céllal, hogy a test és a lélek sebeit meggyógyítsa, hogy az igazságosságot helyreállítsa és hogy az embert emberhez méltó élethez segítse. Isten válasza ugyanakkor felszólítás is mindazok felé, akik hisznek benne, hogy emberi lehetőségeik szerint ugyanígy cselekedjenek. A szegények világnapja világszerte az Egyház kicsiny válasza minden szegény ember és minden szegény ország számára: ne higgyék, hogy kiáltásuk süket fülekre talál. Ez a világnap minden bizonnyal nem több, mint egyetlen csepp víz a szegénység pusztájában, mégis jele lehet a szükséget szenvedőkkel való együttérzésnek, mert a szegények megláthatják benne testvéreik és nővéreik aktív együttérzését. A szegényeknek nem közvetítőkre van szükségük, hanem mindazok személyes elköteleződésére, akik meghallják kiáltásukat. A hívők magatartása nem korlátozódhat alkalmi segítségnyújtásra – még akkor sem, ha ez az adott pillanatban szükséges és örvendetes is –, hanem „a szeretet figyelmességét” kívánja meg (Evangelii gaudium, 199.), ami a másik személyt helyezi figyelme fókuszába és az ő javát keresi.
4. A harmadik ige: „felszabadít”. A bibliai szegény annak bizonyosságában él, hogy Isten beavatkozik mellette azért, mert vissza akarja adni emberi méltóságát. A szegénység soha nem „keresett”, hanem „teremtett” állapot: az önzés, a gőg, az irigység és az igazságtalanság okozza. E bűnök egyidősek az emberiséggel, olyanok, amelyek számtalan ártatlannak okoznak kárt és drámai társadalmi következményekhez vezetnek. Isten szabadító beavatkozása a megváltás cselekedete mindazok számára, akik gyászukat és félelmeiket őelé viszik. Isten hatalmas közbelépése megtöri a szegénység rabságát. Számos zsoltár beszéli el és dicsőíti ezt az üdvtörténetet, amelyet a szegények személyes sorsa is igazol. „Hiszen ő nem szégyellte, nem vetette meg a szegény nyomorát, nem rejtette el előle arcát, meghallgatta, amikor hozzá kiáltott” (Zsolt 22,25). Isten orcáját megláthatni nem más, mint barátságának, közelségének, üdvösségének a jele. „(…) mert kegyesen tekintettél nyomorúságomra, és segítettél kínjaimban (…), lábamat tágas helyre állítottad” (Zsolt 31,8–9). A szegénynek „tágas helyet” biztosítani ugyanazt jelenti, mint őt a „vadász csapdájából” kimenteni (Zsolt 91,3), kiszabadítani az útjába vetett a hurokból azért, hogy akadálytalanul haladhasson előre és megkönnyebbülten tekinthessen az életre. Isten üdvözítő ereje egy, a szegények felé kitárt karban testesül meg, ami befogad, oltalmaz és annak a barátságnak a tapasztalatát adja, amelyre mindenkinek szüksége van. Ebből a konkrét és megtapasztalható közelségből indul ki a szabadulás útja: „Minden keresztény személy és közösség arra hivatott, hogy Isten eszköze legyen a szegények felszabadítására és támogatására, oly módon, hogy teljesen beépülhessenek a társadalomba; ez azt feltételezi, hogy tanulékonyak és figyelmesek legyünk a szegények kiáltásának meghallására és megsegítésükre” (Evangelii gaudium, 197).
5. Megrendítő számomra a tudat, hogy sok szegény ember azt a Bartimeust testesíti meg, akiről Márk evangélista beszél (Vö. Mk 10,46–52). A vak koldus, Bartimeus „az út szélén ült” (46. vers). Amikor hallotta, hogy Jézus arra megy, „hangosan kiáltozni kezdett” és könyörgött „Dávid fiához”, hogy könyörüljön rajta (47. vers). „Többen csitították, hogy hallgasson. Ő annál hangosabban kiáltotta »Dávid fia, könyörülj rajtam!« Isten Fia meghallotta kiáltását: »Mit tegyek veled?« »Mester – kérte a vak –, hogy lássak«” (48–51. vers). Az evangéliumnak ebben a szakaszában valósággá válik az, ami a zsoltárban még csak ígéret volt. Bartimeus egy szegény, aki még a látás és a munka lehetőségeit is nélkülözi. Mennyi minden vezet még ma is ilyen bizonytalan élethelyzetekhez! A létfenntartáshoz szükséges eszközök hiánya, a kirekesztés, vagy az a körülmény, hogy az ember már nincs birtokában munkaereje teljességének, a társadalmi rabszolgaság különféle formái, amelyek az emberiség által elért fejlődés ellenére még mindig jelen vannak… Milyen sok szegény ül ma is – miként Bartimeus – az út szélén és keresi élete értelmét! Milyen sokan teszik fel maguknak a kérdést, hogy miért csúsztak ennyire mélyre és hogyan tudnának ismét felállni! Arra várnak, hogy valaki hozzájuk lépjen és így szóljon: „Bátorság, állj fel, téged hív” (49. vers).
Sajnos gyakran megtörténik, hogy azok a szavak, amelyek a szegényekhez szólnak, inkább szemrehányóak vagy hallgatásra és a néma tűrésre szólítanak fel. Ezek a goromba hangok gyakran a szegényektől való félelemből fakadnak, mert az emberek a szegényekben nemcsak a szükséget szenvedőket látják, hanem olyanokat is, akik bizonytalanságot, instabilitást vagy épp zavart okoznak a mindennapi életben, akiket ezért vissza kell utasítanunk vagy távol tartani magunktól. Az ember hajlamos az ilyen távolságtartásra és nincs tudatában, hogy ezzel Jézustól, az Úrtól is eltávolodik, aki senkit sem utasít vissza, hanem mindenkit magához hív és vigasztal. A hívők magatartását illetően is mennyire sürgetőek a próféta szavai: „Törd össze a jogtalan bilincseket, és oldd meg az iga köteleit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, törj össze minden igát! Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl (Iz 58,6–7). Az ilyen jócselekedetek lehetővé teszik, hogy a bűnök megbocsáttassanak (1Pét 4,8), hogy az igazságosság megvalósuljon, és hogy amikor az Úrhoz kiáltunk, ő így válaszoljon: „Íme, itt vagyok” (Iz 58,9).
6. A szegények elsőként ismerhetik fel Isten jelenlétét és tehetnek tanúságot az életükben megtapasztalt közelségéről. Isten hű marad ígéretéhez és az éjszaka homályában sem engedi, hogy szeretetének és vigasztalásának melege hiányozzék. Ahhoz, hogy a szegények nyomasztó helyzetén javíthassunk, szükséges, hogy a szegények megtapasztalhassák testvéreik és nővéreik jelenlétét és hogy akik így törődnek velük – megnyitva előttük szívük és életük ajtaját – éreztessék, hogy barátaiknak és családtagjaiknak tekintik őket. Csak így lehetséges, hogy „felismerjük életük üdvözítő erejét, és azt az Egyház útjának középpontjába helyezzük” (Evangelii gaudium, 198.).
A mai világnapon arra kapunk meghívást, hogy konkrét formába öntsük a zsoltár e szavait: „A szegények esznek és jóllaknak” (Zsolt 22,27). Tudjuk, hogy a jeruzsálemi templomban az áldozat bemutatása után ünnepi étkezést tartottak. Az elmúlt esztendőben számos egyházmegyében került sor ugyanerre, ezzel az eseménnyel gyarapítva a szegények első világnapját. Így sokan megtapasztalhatták az otthon melegét, egy ünnepi étkezés örömét és mindazok szolidaritását, akik egyszerű és testvéri módon meg akarták osztani velük ezt az étkezést. Szeretném, ha ebben és az elkövetkező években is eme együttlét újrafelfedezésének örömében ünnepelhetnénk ezt a világnapot. Vasárnaponként egymással közösségben imádkozni és étkezni, megosztani egymással az ételünket olyan tapasztalat, ami az első keresztény közösséghez kapcsol minket. Ezt a közösséget Lukács evangélista a maga eredetiségében és egyszerűségében így mutatta be: „Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban. (…) A hívek mind ugyanazon a helyen tartózkodtak, és közös volt mindenük. Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották azok közt, akik szükséget szenvedtek” (ApCsel 2,42.44–45).
7. A keresztény közösség nap mint nap számtalan kezdeményezést karol fel, hogy tanúsítsa jelenlétét a szegények mellett és enyhítse a szemünk előtt létező szegénység sokféle formáját. Sokszor valósul meg ennek során együttműködés olyan emberekkel is, akik nem a hittől, hanem az általános emberi szolidaritástól vezérelve nyújtanak segítséget. Fontos ráébrednünk arra, hogy az ilyen méreteket öltő szegénységgel szemben lehetőségeink korlátozottak, gyengék és elégtelenek, ennek pedig arra kell indítania bennünket, hogy kinyújtsuk kezünket mások felé és így a kölcsönös együttműködéssel hatékonyabban érhessük el a célt. Minket a hit és a felebaráti szeretet parancsa vezet, de emellett elismerjük a segítség és a szolidaritás más formáit is, amelyek részben ugyanazt a célt szolgálják, nem hanyagolhatjuk el azonban azt, ami küldetésünk sajátossága: azt a törekvést, hogy mindenkit Istenhez és életszentségre vezessünk. A különféle tapasztalatok közötti dialógus és annak alázata, hogy munkánkat mindenféle elismerés vágya nélkül végezzük, nem más, mint megfelelő és az evangéliumhoz méltó válasz, amelyre megvan a lehetőségünk.
A szegényekkel kapcsolatban szó sem lehet vetélkedésről vagy annak méregetéséről, hogy ki nyújtja a legjobb segítséget, sokkal inkább alázatosan el kell ismernünk, hogy a Szentlélek indít azokra a cselekvésekre, amelyek válasszá és Isten jelenlétének jeleivé válhatnak. Mihelyt utat találunk arra, hogy a szegényekhez közelítsünk, tudnunk kell, hogy az elsőbbség őt illeti, aki szemünket és szívünket a megtérésre megnyitja. A szegényeknek nem látványos tettekre van szükségük, hanem olyan szeretetre, amely képes háttérben maradni és képes arra is, hogy ne tartsa számon a megtett jót. Ezeknek a cselekedeteknek az Úr és a szegények az igazi főszereplői. Aki erre a szolgálatra adja magát, az eszközzé válik az Úr kezében arra, hogy Ő jelenlétét és üdvét láthatóvá tegye. Erre emlékeztet Szent Pál apostol, amikor az egymással a legnemesebb kegyelmi adományok miatt versengő korintusi keresztényeknek ír: „A szem nem mondhatja a kéznek: »Nincs rád szükségem« vagy a fej a lábnak: »Nincs rád szükségem«” (1Kor 12,21). Az apostol lényeges észrevételt tesz, amikor megállapítja, hogy a test gyengébbnek tűnő tagjai egészen nélkülözhetetlenek (Vö. 22. vers), „sőt a test alacsonyabb rendű tagjait nagyobb gonddal vesszük körül, és a tisztességtelen tagok nagyobb tisztességben részesülnek, a tisztességes tagoknak ugyanis nincs erre szükségük” (23–24. vers). Miközben Pál alapvető tanítást nyújt a karizmákról, a közösségnek az evangéliumi viselkedéséről is beszél a leggyengébb és leginkább rászoruló tagokkal szemben. A szegényeket illetően Krisztus tanítványaitól idegen kell, hogy legyen a lenézés és a leereszkedő kegyeskedés, sokkal inkább arra vannak meghívva, hogy tiszteletet mutassanak a szegényekkel szemben és elsőbbséget adjanak nekik azzal a meggyőződéssel, hogy ők hordozzák körünkben Krisztus valóságos jelenlétét. „Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” (Mt 25,40).
8. Itt értjük meg, hogy mennyire különbözik a mi életmódunk a világétól, amely a hatalmasokat és a gazdagokat élteti, őket követi és tekinti példaképnek, miközben a szegényeket kirekeszti, selejtnek és szégyellnivalónak tartja őket. Pál apostol szavai meghívást jelentek számunkra arra, hogy az evangélium szellemében szolidaritást gyakoroljunk a test leggyengébb és kevésbé fontos tagjaival szemben: „Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele” (1Kor 12,26). Ugyanerre hív fel az apostol a Rómaiakhoz írt levélben: „Azokkal, akik örülnek, örüljetek, s a sírókkal sírjatok. Éljetek egyetértésben. Ne legyetek fennhéjázók, hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez. Ne legyetek magatokkal eltelve” (Róm 12,15–16). Ez Jézus tanítványainak a hivatása, szüntelenül megcélzott ideál annak érdekében, hogy mind teljesebben kialakítsuk magunkban „Krisztus érzületét” (Vö. Fil 2,5).
9. Természete szerint a hit a remény szavában valósul meg. Sokszor épp a szegények azok, akik megingatják a mi közönyünket, amely egy túlságosan is evilági és a jelenhez kapcsolódó életből fakad. A szegények kiáltása a remény szava, amelyben a szabadulás bizonyossága is megjelenik. A remény Isten szeretetén alapul, aki senkit sem hagy cserben, aki benne bízik (Vö. Róm 8,31–39). Avilai Szent Teréz így ír erről a Tökéletesség útjában: „A lelki szegénység akkora kincs, hogy magában foglalja e világnak összes javait: felséges nagy uraság az! Azt akarom ezzel mondani, hogy aki minden vagyont megvet, minden vagyon fölött uralkodik” (2,5). Amennyiben képesek vagyunk felismerni az igazi értéket, Isten előtt gazdagodunk, magunk és mások előtt pedig bölcsekké válunk. Ez pedig úgy valósul meg, hogy ha az ember képes a gazdagságnak valódi és igaz értelmet adni, emberségében is kibontakozik és képes lesz javainak megosztására is.
10. A püspöki szolgálatban testvéreimet, valamint a papokat és különösen is a diakónusokat, akik a kézfeltétel által a szegények szolgálatára nyertek megbízást (Vö. ApCsel 6,1–7), a megszentelt élet képviselőit és a laikusokat, akik a plébániákon, az egyesületekben és a lelkiségi mozgalmakban az Egyház szegénységre adott válaszát kézzel foghatóvá teszik, arra hívom, hogy ezt a világnapot az újraevangelizáció kiemelt pillanataként éljék meg. A szegények evangelizálnak minket, segítenek abban, hogy minden nap felfedezzük az evangélium szépségét. Ne hagyjuk elveszni a kegyelem eme alkalmát. Érezzük magunkat mindnyájan ezen a napon a szegények adósainak, mert ha kinyújtjuk a kezünket egymás felé, megvalósul az az üdvhozó találkozás, amely támogatja a hitet, hatékonnyá teszi a felebaráti szeretetet és képessé teszi a reményt arra, hogy biztosan haladjon az Úr felé, aki eljön.
Vatikánváros, 2018. június 13-án, Páduai Szent Antal emléknapján
Ferenc pápa
Forrás: MKPK Sajtószolgálat
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
November 12-én van a szociális munka világnapja – Palánki Ferenc megyéspüspök köszönti a szociális területen dolgozó munkatársait
November 12-én van a szociális munka világnapja. Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök ebből az alkalomból köszönti az egyházmegye szociális intézményeiben dolgozó munkatársait.
Tisztelt Munkatársaink!
November 12-én a szociális munka napján szívből jövő köszönettel és szeretettel köszöntöm a Debrecen – Nyíregyházi Egyházmegye szociális intézményeinek dolgozóit. Ezen a napon azokat ünnepeljük, akik sokszor saját magukat, saját életüket háttérbe szorítva dolgoznak, hogy az elesetteken, idős embertársainkon segítsenek. Ez nem csak egy munka, hanem igazi hivatás.
A katolikus egyház Szentírásra alapozott tanítása az, hogy az emberi életnek végtelen értéke van, hiszen a Teremtés könyve arról számol be, hogy „Isten az embert a maga képére teremtette” (Ter 1,27), ezzel is hangsúlyozva azt, hogy minden egyes emberben ott van valami igazán isteni és fenséges.
A szociális dolgozók hivatását is ez tudja motiválni. Ők azok, akik az ember méltóságát felfedezve, a nehezebb szituációkban lévőknek is segítséget, támaszt és reményt nyújtanak, jobbá teszik a rájuk bízottak életét, azért mert a másikban meg tudják találni ezt az istenit.
Úgy gondolom, hogy a Debrecen – Nyíregyházi Egyházmegye fenntartásában lévő szociális intézményekben a munkatársaink nem csak alapos szakmai felkészültséggel, hanem nagy lelki háttérrel próbálják végezni a mindennapos feladatokat. Amikor egyházmegyénk szociális intézményeiben járok, örömmel tudom megtapasztalni azt, hogy minden gondozottnak próbálják megadni a lehető legtöbbet.
Hálás szívvel mondok köszönetet mindenkinek ezért a munkáért és Isten áldását kérem Önökre és családjaikra, munkájukhoz pedig sok kegyelmet kívánok.
Főpásztori köszöntéssel:
Palánki Ferenc
debrecen-nyíregyházi
megyéspüspök
Megáldották a felújított csengeri római katolikus templomot
Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök november 10-én szentmise keretében áldotta meg a felújított csengeri Szentháromság-templomot.
A munkálatok során teljes külső felújítás történt, valamint a belső térben a falak vizesedését szüntették meg mintegy három méter magasságig. A beruházás költségét a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye fedezte.
A szentmisén részt vett Heidelsperger István püspöki helynök, esperes, plébános; a Szatmári esperesi kerület papjai; Márku János, a csengeri egyházközség plébánosa; görögkatolikus lelkipásztorok, Kovács Sándor országgyűlési képviselő, Csenger város önkormányzatának képviselői, a település intézményeinek vezetői, az egyházközség és a fíliák hívei.
A szentmise előtt Kovács Sándor országgyűlési képviselő mondott köszönetet az egyházmegyének a támogatásáért. Rámutatott arra, hogy Magyarországon felújítják a templomokat, nem pedig lerombolják, vagy bevásárló központtá alakítják. Kifejtette, hogy a közösség hit nélkül irányt téveszt. Ha nem az Isten lesz az irány az életünkben, akkor eltévedünk, és a több mint kétezer év óta hordozott keresztény normák vesztendőbe mennek.
Palánki Ferenc megyéspüspök örömét fejezte ki azért, hogy hosszú idő óta végre sikerült felújítani ezt a templomot. Hangsúlyozta, hogy egy-egy templomfelújításra fordított összeg a bizalomnak a jele, bizalom Istenben, abban, hogy ennek a közösségnek van jövője. De az imádság háza, amely tornyával az égre mutat, feladatot is jelent számunkra. A feladatunk pedig az, hogy mi, akik a keresztségünk óta a Szentlélek templomai vagyunk, az életünkkel, a szeretetünkkel, a szavainkkal, a cselekedeteinkkel az ég felé, az Isten felé mutassunk.
Majd a főpásztor az elhangzott evangéliumi szakaszról (ld. Mk 12,38-44) fejtette ki gondolatait. Többek között elmondta, hogy felvetődhet bennünk a kérdés, mi lesz azzal a szegény asszonnyal, aki az egész vagyonát, megélhetését odaadta Istennek. Kívülállóként, nem hívőként jogos a kérdés, de aki Istenben hisz, az tudja, hogy ez az asszony volt ott a leggazdagabb, mert egyedül neki volt bizalma az Istenben. Mert aki Istenbe bízik, az tudja, hogy Isten nem hagyja el.
A szentmise befejező áldása után Márku János atya köszönetet mondott a főpásztornak az egyházmegye támogatásáért, a szentmise bemutatásáért, valamint minden résztvevőnek az együtt ünneplésért, majd a helyi önkormányzat által felajánlott agapéra invitált a jelenlévőket.
Forrás: Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
VÁR A SZENT JÓZSEF! Általános iskolai beiskolázás, középiskolai felvételi a 2025/2026. tanévre
Általános iskolai regisztrációs felület:
https://forms.gle/B3JQw9oqGf168jhW9
Középiskolai felvételi a 2025/2026. tanévre
Tisztelt Érdeklődők!
Friss információk olvashatók a Szent József köznevelési intézmény honlapján a középiskolai felvételiről!
https://gimnazium.szjgdebrecen.hu/…/gimnaziumi…
Előzetes regisztráció: https://forms.gle/nN3qFR8hig3Bj1Yz5
Nyílt napok időpontjai:
2024.11.07. 9,30 (csütörtök)
2024.11.20. 9,30 (szerda)
2025.01.13. 9,30 (hétfő)Szeretettel várjuk Önöket!
Májustól októberig Mária útján – Kerékpáros zarándoklat Mátészalkáról Máriapócsra – FOTÓGALÉRIA
Május első vasárnapján, az édesanyák napján minden évben felkerekedik a mátészalkai kerékpáros csapat, hogy égi Édesanyánk, Mária oltalmába ajánlják a földi édesanyákat, családjaikat, életüket, a rájuk bízottakat a máriapócsi Kegytemplomban. Ezzel, egyben a májusban kezdődő, októberrel záruló Fatimai Engesztelő Imaesték alkalmait is megnyitják.
Október 23-án pedig ugyanígy, kerékpáros zarándoklattal zárják a Rózsafüzér Királynőjének hónapját, valamint a Fatimai Engesztelő Imaestéket, hálát adva az eltelt időszak kegyelmi ajándékaiért.
A kerékpáros zarándoklatokat Heidelsperger István püspöki helynök, plébános vezette.
Koleszár Mária
Mátészalkai Szent József Plébánia
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Háromfordulós Egyházmegyei Hittanversenyt rendeznek iskolai hittancsoportok 3-11. évfolyamos diákjai részére a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében – Nevezési határidő: december 2.
A verseny központi témái a 2025-ös Szentév, a római szentek, Róma városa, a remény, a bűnbánat és bűnbocsánat a Szentírásban.
Jelentkezési feltételek és a további részletek itt olvashatóak:
https://dnyem.hu/2024/10/28/haromfordulos-egyhazmegyei-hittanversenyt-rendeznek-iskolai-hittancsoportok-reszere-nevezesi-hatarido-december-2/
Karitász bál Mátészalkán idén is
A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye szavalóversenyt hirdet az egyházmegye területén élő gyerekek részére.
Nevezési határidő: 2025. január 11.
További részletek itt:
https://dnyem.hu/2024/10/28/egyhazmegyei-szavaloversenyre-varjak-a-jelentkezoket-nevezesi-hatarido-januar-11/
A 2025-ös jubileumi szentévre készülve – Letölthető imafüzetet állítottak össze Pozsonyban
KÜLHONI – 2024. október 25., péntek | 10:25
A Pozsonyi Magyar Katolikus Közösség tagjai nyomtatott formában is kézbe vehetik azt az összeállítást, amely az imádság évének záró szakaszában kíván – letölthető formában is – segédanyagként szolgálni mindazok számára, akik a további kegyelmekre nyitott szívvel szeretnének készülni a 2025-ös szentévre.
Mint ismeretes: Ferenc pápa azért hirdette meg a 2024-es imaévet, hogy újra felfedezzük, milyen nagy értéke van az imádságnak, és hogy feltétlen szükségünk van rá mind személyes életünkben, mind az Egyház és a világ életében. Az időzítés sem véletlen, „a következő hónapok a szent kapu megnyitásához vezetnek bennünket, ezzel kezdjük majd a szentévet. Kérlek benneteket, fokozzátok imádságotokat, hogy felkészüljünk e kegyelmi esemény helyes megélésére, és megtapasztaljuk benne az Istenben való remény erejét” – fogalmazott a Szentatya.
Milyen szép lehetőség, hogy mindenszentek közelgő főünnepe alkalmából minden szent égi oltalmát kérve induljunk el az imádságban való megújulás, elmélyülés útján, s felkészültebben érkezzünk meg a 2025-ös jubileumi szentévbe, amely december 24-én veszi kezdetét a vatikáni Szent Péter-bazilika szent kapujának megnyitásával.
A Ferenc pápa által meghirdetett szentév 2026. január 6-ig tart.
Az ITT letölthető ima- és ötletfüzet a november 1. és december 24. közötti időszak intenzívebb átélésére buzdítja nemcsak a pozsonyi magyarokat, hanem minden olyan embert, aki szívesen imádkozik másokért, közösségéért, miközben magának is jót tesz vele, hiszen imádkozva mindig mi magunk is formálódunk, elmélyül az Úrral és a Szűzanyával a személyes kapcsolatunk, s talán e hosszabb imaösvényen járva lelkiekben gazdagabban lépünk be a jubileumi szentévbe.
Forrás és fotó: Pozsonyi Magyar Katolikus Közösség
Magyar Kurír
Személyi változások egyházmegyéinkben – 2024
Hazai – 2024. október 16., szerda | 10:30
Az alábbi személyi és szervezeti változások lépnek életbe a 2024. évben egyházmegyéinkben. Összeállításunk a beérkező információk alapján folyamatosan bővül. Cikkünket október 16-án a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyét érintő változások közlésével frissítettük.
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök az alábbi személyi és területi változtatásokat rendelte el augusztus 1-jei hatállyal.
Kápláni áthelyezések és iskolalelkészi kinevezések:
Máté Pétert – köszönete nyilvánítása mellett – felmentette segédlelkészi beosztásából a kisvárdai Szent Péter és Szent Pál Apostolok Plébánián, és kinevezte káplánnak a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya Főplébániára, és a nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnázium, Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola, valamint a Nyíregyházi Egyetem lelkészévé.
Mike Ervint – köszönete nyilvánítása mellett – felmentette a debreceni Szent Anna-székesegyház segédlelkészi és egyetemi segédlelkészi beosztásából, és kinevezte káplánnak a kisvárdai Szent Péter és Szent Pál Apostolok Plébániára.
Kálmán Józsefet – köszönete nyilvánítása mellett és ifjúsági lelkészi beosztásában megerősítve – kinevezte a Szent József Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium lelkészévé.
Kisegítő lelkészi felmentés és kinevezés:
Vadászi Lászlót – köszönete nyilvánítása mellett – felmentette kisegítő lelkészi beosztásából a debreceni Szent Anna Főplébánián, és visszatér az Egri Főegyházmegyébe.
Trevisan Pietrót – Ternyák Csaba egri érsek hozzájárulásával – kinevezte kisegítő lelkésznek a debreceni Szent Anna Főplébániára.
Plébániai kormányzói felmentések és plébánosi kinevezés:
Lengyel József plébánost – köszönete nyilvánítása mellett – felmentette plébániai kormányzói beosztásából a kállósemjéni Nagyboldogasszony Plébánián.
Nagy Csaba plébániai kormányzót és a nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnázium, Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola, valamint a Nyíregyházi Egyetem lelkészét – köszönete nyilvánítása mellett és családreferensi megbízatásában megerősítve – felmentette eddigi beosztásából, és kinevezte plébánosnak a gávavencsellői Nagyboldogasszony Plébániára.
Plébánosi felmentések és kinevezések:
Ferenczi Richárd plébánost – köszönete nyilvánítása mellett – felmentette eddigi beosztásából a gávavencsellői Nagyboldogasszony Plébánián, és kinevezte plébánosnak a nyíradonyi Szent György Vértanú Plébániára.
Mészáros Zsolt plébániai kormányzót a dombrádi Magyarok Nagyasszonya Plébánián kinevezte plébánosnak a fent nevezett plébániára.
Papp László plébánost – köszönete nyilvánítása mellett – felmentette eddigi beosztásából a debreceni Szent István Király Plébánián és a Szent József Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégiumban, és kinevezte plébánosnak a polgári Nagyboldogasszony Plébániára.
Tamaskovits László plébánost – köszönete nyilvánítása mellett – felmentette eddigi beosztásából a nyíradonyi Szent György Vértanú Plébánián, és kinevezte plébánosnak a kállósemjéni Nagyboldogasszony Plébániára.
Plébániák oldallagos ellátása:
Földes Gábor plébánost – köszönete nyilvánítása mellett – felmentette a polgári Nagyboldogasszony Plébánia oldallagos ellátása alól.
Csordás Gábor plébánost megbízta a nyíregyháza-jósavárosi Szent Imre Plébánia oldallagos ellátásával.
Krakomperger Zoltán plébánost megbízta a debreceni Szent István Király Plébánia oldallagos ellátásával.
Esperesi kerület megszüntetése:
Az egyeki, a polgári, a rakamazi és a tiszavasvári plébánia alkotta Polgári Esperesi Kerületet – köszönete nyilvánítása mellett Maga László esperesnek – 2024. július 31-i hatállyal megszünteti, és plébániái közül augusztus 1-i hatállyal az egyekit és a polgárit a Debreceni Esperesi Kerülethez, a rakamazit és a tiszavasvárit a Nyíregyházi Esperesi Kerülethez csatolja.
*
Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök az alábbi személyi változásokat rendelte el 2024. október 15-től a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegyében.
Dr. Törő Andrást – miután Rómába, a Pápai Magyar Intézetbe kapott rektori kinevezést –, felmentette a debreceni Megtestesülés-templomban betöltött plébániai kormányzói tisztségéből.
Bákonyi Jánost felmentette a fényeslitkei plébánosi szolgálata alól, valamint a kisvárdai Szent László többcélú köznevelési intézményben végzett iskolalelkészi feladata alól, és kinevezte a debreceni Megtestesülés-templom plébánosává, valamint a Debreceni Egyetem egyetemi lelkészévé.
Czele József káplánt felmentette a debreceni Szent Anna Főplébánián betöltött kápláni szolgálata alól, és kinevezte plébániai kormányzónak a fényeslitkei plébániára.
Mike Ervin kisvárdai káplánt eddigi feladatainak megtartása mellett kinevezte a kisvárdai Szent László többcélú köznevelési intézmény iskolalelkészévé.
Megjelent az Új Ember 2025-ös forgatós falinaptára
KULTÚRA – 2024. szeptember 2., hétfő | 18:05
Újdonságok a tanévben – Intézményvezetői értekezletet szervezett a Katolikus Pedagógiai Intézet
HAZAI – 2024. augusztus 25., vasárnap | 15:58
Köznevelési és szakképzési intézményvezetők számára szervezett tanévnyitó konferenciát a Katolikus Pedagógiai Intézet (KaPi) augusztus 23-án Budapesten. A Szent Margit Gimnáziumban tartott országos fórumon a 2024/25-ös tanévben várható változásokkal, a KaPi nyújtotta lehetőségekkel ismerkedett meg a 470 intézményvezető.
Az országos katolikus tanévnyitó igazgatói értekezlet résztvevőit elsőként a Szent Margit Gimnáziumot fenntartó Isteni Megváltó Leányai kongregáció nevében Birosz Erika Alfonza tartományfőnök köszöntötte.
A KaPi célja az értekezlettel az volt, hogy téjékoztatást adjon az idei tanév újdonságairól, ezért hívta meg a közoktatási területről Balatoni Katalin köznevelésért felelős helyettes államtitkárt; Merklné Kálvin Máriát, az Oktatási Hivatal főosztályvezetőjét, valamint a szakképzés oldaláról Pölöskei Gábornét, a KIM szakképzésért felelős helyettes államtitkárát; Hudacsek László Péternét, az Innovatív Képzéstámogató Központ (IKK) szakmai igazgatóját, és Nagy Zoltánt, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal (NSZFH) elnök-helyettesét.
Az erről a szakképzési részről szóló beszámolót hamarosan olvashatják oldalunkon.
A tanévnyitó konferenciát szervező intézet részéről Barcsák Marianna igazgató mutatta be, hogyan kívánnak az új tanévben az intézmények támogatására lenni.
Balatoni Katalin államtitkár kifejezte: a párbeszéd szándékával érkezett az intézményvezetők konferenciájára, és előadásában, miután összefoglalta a következő tanévet érintő változásokat, lehetőséget adott a kérdések feltételére.
Az egyházi iskolákat érintő jelentős változás a továbbképzések területén várható. Jelen szabályozás szerint a 120 óra kötelező továbbképzés felét – 60 órát – a Nemzeti Közszolgálati Egyetem ingyenes, online is elérhető képzési kínálatából kötelesek választani a pedagógusok, a fennmaradó 60 óráról dönthetnek szabadon, és fordulhatnak a KaPi, a Sapientia Szerzetesi és Hittudományi Főiskola vagy akár a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kínálata felé.
Barcsák Marianna jelezte – és ezt az igényt fogalmazta meg a konferencia szünetében több fenntartó képviselője és intézményvezető –, hogy tárgyalásokat kezdeményeznek erről a kérdésről, tekintve intézményeik sajátos értékrendjét, világnézeti elkötelezettségét.
A kötelezően előírt tízórás továbbképzést illetően Balatoni Katalin elmondta: 33 féle lehetőséget nyújtanak a pedagógusoknak, pedagógiai szakaszonként és tantárgyankénti témákban. Ezt is a Nemzeti Közszolgálati Egyetem biztosítja, online felületen lesz elérhető, amire az iskola regisztrálja a pedagógust. Ez 105 000 pedagógust érint, és 2024. szeptember 1-je és 2025. január 31-e között kell elvégezni.
Nem vonatkozik a kötelezettség az óraadókra, a művészeti oktatókra és a szakképzésben oktatókra. A továbbképzés kötelező, de nem szankcionált, viszont beépül a teljesítményértékelésbe.
Új rendeletet adtak ki a tiltott és a használatában korlátozott tárgyak iskolai használatáról. Arról, hogy mi tartozik a tiltott eszközök közé, Balatoni Katalin összefoglalót készít, amelyet a KaPin keresztül eljuttatnak az intézményvezetőknek.
Európában a 11. ország vagyunk, akik szabályokat állítunk fel a használatában korlátozott eszközökről – mondta a helyettes államtitkár. – A rendelet szigorítást fogalmaz meg. Általános s egyre súlyosbodó probléma a mobiltelefonok használata tanítási időben is. A köznevelési államtitkárság ezt úgy próbálja orvosolni, hogy elrendelte az intézmények felé a mobiltelefonok begyűjtését a tanítás idejére. Így a diákoknak be kell adniuk reggel telefonjaikat, amit a tanítás végeztével kapnak vissza, így azt a szünetekben sem tudják használni. Az intézmények anyagi forrást a telefonok elhelyezésére nem kapnak, és a felelősséget is nekik kell vállalniuk.
A konferencián néhány – 800 fős – iskola kétségeinek adott hangot a telefonok begyűjtésének gyakorlatát illetően. Balatoni Katalin kijelentette, a rendelet kötelező érvényű, az eddig szokásos belső szabályozásra nincs lehetőség, és az anyagi felelősség is az intézményeket terheli.
A bérezés területén várható változásokról a helyettes államtitkár elmondta, hogy a pedagógusbérek jelenleg a felsőfokú végzettségűek átlagbéréhez viszonyított aránya eléri a 71,8 százalékot, a jövőben 21 százalékos emelés várható, ezzel el fogják érni 80 százalékot, ami az Európai Unió elvárása. Az államtitkárság fontosnak tartja beépíteni a bérezésbe a teljesítményértékelést, kiemelten számítani fog, hogy „ki mit tesz bele munkájába”.
A pedagógus-utánpótlás tekintetében Balatoni Katalin elmondta: idén közel 13 000 hallgatót vettek föl pedagógusképzésre, és 4700-an jelentkeztek pótfelvételire. Ezzel a felvett 90 000 hallgató között 14 százalékot ért el a pedagógusok aránya, ami azt jelenti, hogy ez a második legnépszerűbb képzés. A cél, hogy a hallgatók a végzéskor a pedagógiai pályát válasszák. Ezért elindult az „Akik arra születtek program”, mely a munkavállalók és munkáltatók összekapcsolását célozza.
Újdonság, hogy szeptember elsejétől feláll az OviKRÉTA, melyben minden dokumentum elérhető, amit a jogszabály tartalmaz, és a szülők is kapnak kommunikációs felületet.
Ugyancsak változás, hogy egyszerűbbé kívánják tenni az orvosi igazolásokat kezelését, mégpedig digitalizálással: az EESZT és a KRÉTA összekapcsolásával. Az orvos feltölti az EESZT-be az igazolást, és ezt a tanár látja a KRÉTÁ-ban.
A tanévben az érettségi hetében digitális munkahét lesz a többi tanulónak. Hogy ez a többcélú intézményekben miként valósul meg, a jövő kérdése.
Barcsák Marianna, a KaPi igazgatója bemutatta a KaPi eredményeit, melyek irányt mutatnak a 2024/25-ös tanévre tervezett projekteket, programokat illetően. Továbbra is folytatják azt az országos nyitást, hogy újabb két regionális központot hoznak létre, így azok száma hétre emelkedik, illetve továbbra is helybe visznek képzéseket. Ezeknek köszönhetően helyben tudnak képzéseket igénybe venni a pedagógusok. Arra biztatott, hozzanak létre együttműködéseket egymással településen belül és akár regionálisan is az intézmények.
A KaPinak jelenleg 15 féle kihelyezhető képzése van. Ezekre 246 pályázat érkezett, amiből 96 képzés tud megvalósulni az induló tanévben.
Ismét tartanak tematikus napokat, köztük egyet a mesterséges intelligenciáról a Budapesti Műszaki Egyetemmel arról, hogyan használható fel a nevelő-oktató munkában. 2024 őszén a művészetekkel, 2025 tavaszán pedig a generációk kapcsolatával foglalkoznak majd.
Barcsák Marianna elmondta, a KaPi számára kiemelt terület a gyermek- és teremtésvédelem.
A gyermekvédelem az egyik legégetőbb téma, ebben a KaPi a prevencióra teszi a hangsúlyt. Nagy az érdeklődés gyermekvédelmi programjaikra, képzésük preventív szemléletű szervezetfejlesztő képzés, 60 órás. A meghirdetett 2024–2025-ös tanévre már betelt a jelentkezés, 2025-re várják az érdeklődőket. A KaPi eddig 150 intézményt ért el. Mutatja a nagy szám, hogy szükség van a képzésre. A cél, hogy minden intézmény kialakítsa saját gyermekvédelmi protokollját.
A teremtésvédelem egyik jeles eseménye lesz, hogy május 16-án teremtésvédelmi napot tartanak. A tavalyi évhez hasonlóan idén is lesz konferencia és vetélkedő a témában. A rajzpályázat helyett I can címmel spotpályázatot írnak ki. Megalapítják a teremtésvédő óvoda, iskola címet, amelyet első ízben május 16-án adnak át. Már elkészült egy kiadvány, amelyben óvodai jó gyakorlatokat mutatnak be a teremtésvédelem területéről. Intézményvezetőknek kíván segíteni a „Zöld vademecum”, egy online gyűjtemény, amely az iskolai élet minden területére kiterjedően mutatja be, merre induljanak el, ha teremtésvédelemről gondolkodnak.
Továbbra is megszervezi a KaPi az erdei vándortábor-vezetőképzőt, valamint az iskolai és óvodai kert alapozó képzést. Május 30-án – piarista és ferences kezdeményezésre – zarándoklatra hívják a 11. és 12. évfolyamokat Mátraverebély-Szentkútra.
Barcsák Mariann elmondta: nyár elején hírlevelet hoztak létre, amelynek egyik célja a jó gyakorlatok megosztása és az információ áramoltatása. Szeptemberben megnyitják a jelentkezési felületet, melyről e-mailben küldenek értesítést.
Dékány Sixtus, a Veszprémi Főegyházmegye EKIF igazgatója közvetítette Udvardy György érsek meghívását Bódi Mária Magdolna boldoggá avatására. Biztatta az intézményeket, hogy vegyenek részt a fiatalokat megszólítani tudó munkáslány boldoggá avatásának ünnepén.
A konferencián Prehodáné Nagy Éva, Veresegyházi Katolikus Gimnázium, a TÉR pilotban részt vett intézmény igazgatója a pedagógus teljesítményértékelésről beszélt, összefoglalta vezetői tapasztalatait, és helyi jó gyakorlatokat mutatott be.
Magyarországon 43 katolikus fenntartó intézményeiben (intézményi központok, önálló intézmények száma összesen: 359, intézményegységek száma összesen: 782 – a szerk.) 142 090 diákot nevel 14 330 pedagógus, akik közül 339 szerzetes és pap.
Ezzel a katolikus oktatás a teljes oktatási paletta 8,3 százalékát fedi le. A katolikus jelenlét sokszínű, az óvodától a gyógypedagógiáig minden területen tart fenn az Egyház intézményt. Jelen van a kistelepüléseken, küldetésének tartja a hátrányos helyzetű gyerekek oktatását.
Szerző: Trauttwein Éva
Fotó: Fábián Attila
Magyar Kurír
A 2025-ös szentévre készül a Katolikus Egyház
A Katolikus Egyház a 2024. december 24-én kezdődő, „A remény zarándokai” mottóval meghirdetett 27. rendes szentévre készül. A jubileumi év mindenekelőtt Krisztus éve, aki az élet és a kegyelem hordozója az emberiség számára – állapítja meg a jubileumok történetét ismertető szentszéki dokumentum. Az első rendes szentévet VIII. Bonifác pápa hirdette meg 1300-ban.
A katolikus hagyományban a jubileumi szentév rendkívül fontos vallási esemény. Ahogyan Szent II. János Pál pápa a harmadik évezred küszöbén a püspökökhöz, a papokhoz és a hívekhez intézett, Tertio millennio adveniente kezdetű apostoli levelében írta a 2000. év jubileumának előkészítésére: „A bűnbocsánat és a bűnökért járó büntetés elengedésének az éve, a perlekedők közötti kiengesztelődés, a sokféle megtérés, a gyónás és a vezeklés éve” (Tertio millennio adveniente, 14. pont). A jubileumi év a szolidaritás, a remény, az igazságosság és az Isten szolgálatára való elköteleződés éve, örömben és békében a testvérekkel. A jubileumi év mindenekelőtt Krisztus éve, aki az élet és a kegyelem hordozója az emberiség számára
A szentévek eredete az Ószövetségig vezethető vissza. Mózes törvénye különleges évet, a „nagy örömünnep évét” írta elő a zsidó nép számára: „Szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek felszabadulást az ország minden lakosának. Legyen az nektek örömünnep: hadd jusson hozzá újra mindenki a birtokához, és hadd térjen vissza mindenki a nemzetségéhez. Örömünnep legyen számotokra az ötvenedik esztendő! Ne vessetek és ne arassátok le, ami az aratás után kihajtott; a metszetlen szőlőt ne szüreteljétek le! Mert örömünnep az, tartsátok szentnek. A mezőről egyétek annak termését. Az örömnek ebben az esztendejében jusson hozzá újra mindenki a birtokához” (Lev 25,10–14).
A kürt, amellyel e különleges, az Úrnak szentelt év kezdetét hirdették, egy kos szarvából készült, héberül „Jóbel” – e szóból származik a „jubileum” szó. A jubileumi évben visszaadták a földet korábbi tulajdonosainak, elengedték az adósságokat, felszabadították a rabszolgákat, és pihentették a termőföldet. Az Újszövetségben Jézus úgy jelenik meg, mint aki beteljesíti az ősi jubileumot, minthogy azért jött, hogy „hirdesse az Úr kegyelmének évét” (Iz 61).
A jubileumi évet nemcsak azért nevezik szentévnek, mert ünnepélyes szent rítusok, szertartások kísérik, hanem azért is, mert az egyik célja az életszentség előmozdítása. Azt hivatott szolgálni, hogy megszilárdítsa a hitet, elősegítse a szolidaritás cselekedeteit és a testvéri szeretetközösséget az Egyházban és a társadalomban.
A szentévek célja, hogy a híveket a Krisztusba, az egyetlen Üdvözítőbe vetett hit őszintébb és következetesebb megvallására hívja és ösztönözze.
A rendes jubileumi év egy előre meghatározott időponthoz kapcsolódik, a rendkívüli szentévet valamilyen különösen fontos esemény miatt hirdetik meg. A rendes szentévek egy-egy teljes évig tartanak. A rendkívüli jubileumi évek szokása a 16. századra nyúlik vissza, bármikor tarthatják őket; időtartamuk rövidebb is lehet, akár néhány napra is korlátozódhat.
A Katolikus Egyház eddig 26 rendes szentévet ünnepelt.
Az első rendes szentévet 1300-ban VIII. Bonifác pápa rendelte el Antiquorum habet fida relatio kezdetű bullájával – hogy megszilárdítsa a pápaság tekintélyét és a kereszténység egyetemességét, egyben erősítse a lelkiség, a megbocsátás és a testvériség szellemiségét az uralkodó gyűlölettel és erőszakkal szemben. A 13. század utolsó éveiben egyre érezhetőbbé vált az igény a keresztények körében, hogy az ősi hagyományoknak megfelelően a centenárium az egyetemes megbocsátás, a kiengesztelődés éve legyen. VIII. Bonifác pápa bullájában egyetemes jubileummá nyilvánított minden századik évet. A hír hallatára, hogy a centenárium évében mindazok, akik valóban megbánják és meggyónják vétkeiket, megszabadulnak bűneiktől és büntetésüktől, amennyiben elzarándokolnak a Szent Péter- vagy a Szent Pál-bazilikába, zarándokok hatalmas tömegei érkeztek Rómába. A teljes búcsú elnyeréséhez a rómaiaknak harminc alkalommal kellett ellátogatniuk a bazilikákba, a messzebbről érkezett zarándokoknak tizenöt alkalommal.
Az első jubileum zarándokai között volt Dante Alighieri, Cimabue olasz festőművész, valamint Giotto is.
A jubileumok a kezdetektől a kereszténység nagy eseményeinek bizonyultak, de egyben arról is tanúságot tettek, hogy a hitélet olyan valóság, amely képes befolyásolni az adott kor társadalmi és kulturális életét.
Az előző, 26. nagy jubileumi szentév különleges jelentőséggel bírt – a 2000. év jubileuma a dicsőítés és a hálaadás nagy imája kívánt lenni Isten Fia megtestesülése és az általa véghez vitt megváltás ajándékáért.
Szent II. János Pál pápa a Tertio millennio adveniente kezdetű apostoli levelében foglalta össze az ezredforduló szentévének jelentőségét, kiemelve, hogy arra a nemzedékre, amely a múlt század utolsó éveiben született, és amely az új évezred első nemzedéke, hárul a feladat, hogy Krisztus továbbra is jelen legyen korunkban és azt követően is.
„A világ és az Egyház jövője azé a fiatal nemzedéké, mely ebben a században született, s a következőben lesz felnőtté, s lesz az új évezred első nemzedéke. Krisztus odafigyel a fiatalokra, miként arra az ifjúra figyelt, aki föltette neki a kérdést: »Mi jót kell tennem, hogy örök életem legyen?«
A fiatalok a földön mindenütt és minden helyzetben kérdéseket tesznek föl Krisztusnak: hozzá mennek, őt keresik és újra meg újra kérdezik őt.
Ha képesek lesznek követni az utat, melyet ő mutat nekik, örömüket fogják találni abban, hogy azért fáradozzanak, hogy Krisztus jelen legyen a következő században és az azt követőkben, egészen a világ végezetéig. »Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.«”
A Vatican News szentévek történetét felidéző sorozatának II., III.,IV. része itt olvasható.
Forrás: Vatican News, Magyar Kurír
Fotó: Vatican News, Országos Lelkipásztori Intézet
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
A szentév célja az életszentség előmozdítása – A 2025-ös jubileumra készülve
KITEKINTŐ – 2024. július 9., kedd | 20:00
A Katolikus Egyház a december 24-én kezdődő, „A remény zarándokai” mottóval meghirdetett 27. rendes szentévre készül. A jubileumi év mindenekelőtt Krisztus éve, aki az élet és a kegyelem hordozója az emberiség számára – állapítja meg a jubileumok történetét ismertető szentszéki dokumentum. Az első rendes szentévet VIII. Bonifác pápa hirdette meg 1300-ban.
A katolikus hagyományban a jubileumi szentév rendkívül fontos vallási esemény. Ahogyan Szent II. János Pál pápa a harmadik évezred küszöbén a püspökökhöz, a papokhoz és a hívekhez intézett, Tertio millennio adveniente kezdetű apostoli levelében írta a 2000. év jubileumának előkészítésére: „A bűnbocsánat és a bűnökért járó büntetés elengedésének az éve, a perlekedők közötti kiengesztelődés, a sokféle megtérés, a gyónás és a vezeklés éve” (Tertio millennio adveniente, 14. pont). A jubileumi év a szolidaritás, a remény, az igazságosság és az Isten szolgálatára való elköteleződés éve, örömben és békében a testvérekkel. A jubileumi év mindenekelőtt Krisztus éve, aki az élet és a kegyelem hordozója az emberiség számára – állapítja meg a jubileumok történetét ismertető szentszéki dokumentum.
A szentévek eredete az Ószövetségig vezethető vissza. Mózes törvénye különleges évet, a „nagy örömünnep évét” írta elő a zsidó nép számára: „Szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek felszabadulást az ország minden lakosának. Legyen az nektek örömünnep: hadd jusson hozzá újra mindenki a birtokához, és hadd térjen vissza mindenki a nemzetségéhez. Örömünnep legyen számotokra az ötvenedik esztendő! Ne vessetek és ne arassátok le, ami az aratás után kihajtott; a metszetlen szőlőt ne szüreteljétek le! Mert örömünnep az, tartsátok szentnek. A mezőről egyétek annak termését. Az örömnek ebben az esztendejében jusson hozzá újra mindenki a birtokához” (Lev 25,10–14).
A kürt, amellyel e különleges, az Úrnak szentelt év kezdetét hirdették, egy kos szarvából készült (héberül „Jóbel”; e szóból származik a „jubileum” szó). A jubileumi évben visszaadták a földet korábbi tulajdonosainak, elengedték az adósságokat, felszabadították a rabszolgákat, és pihentették a termőföldet. Az Újszövetségben Jézus úgy jelenik meg, mint aki beteljesíti az ősi jubileumot, minthogy azért jött, hogy „hirdesse az Úr kegyelmének évét” (Iz 61).
A jubileumi évet nemcsak azért nevezik szentévnek, mert ünnepélyes szent rítusok, szertartások kísérik, hanem azért is, mert az egyik célja az életszentség előmozdítása. Azt hivatott szolgálni, hogy megszilárdítsa a hitet, elősegítse a szolidaritás cselekedeteit és a testvéri szeretetközösséget az Egyházban és a társadalomban.
A szentévek célja, hogy a híveket a Krisztusba, az egyetlen Üdvözítőbe vetett hit őszintébb és következetesebb megvallására hívja és ösztönözze.
A rendes jubileumi év egy előre meghatározott időponthoz kapcsolódik, a rendkívüli szentévet valamilyen különösen fontos esemény miatt hirdetik meg. A rendes szentévek egy-egy teljes évig tartanak. A rendkívüli jubileumi évek szokása a 16. századra nyúlik vissza, bármikor tarthatják őket; időtartamuk rövidebb is lehet, akár néhány napra is korlátozódhat.
A Katolikus Egyház eddig 26 rendes szentévet ünnepelt.
A Ferenc pápa által „Remény zarándokai” mottóval meghirdetett 2025-ös jubileum a 27. rendes szentév lesz.
Az első rendes szentévet 1300-ban VIII. Bonifác pápa rendelte el Antiquorum habet fida relatio kezdetű bullájával – hogy megszilárdítsa a pápaság tekintélyét és a kereszténység egyetemességét, egyben erősítse a lelkiség, a megbocsátás és a testvériség szellemiségét az uralkodó gyűlölettel és erőszakkal szemben. A 13. század utolsó éveiben egyre érezhetőbbé vált az igény a keresztények körében, hogy az ősi hagyományoknak megfelelően a centenárium az egyetemes megbocsátás, a kiengesztelődés éve legyen. VIII. Bonifác pápa bullájában egyetemes jubileummá nyilvánított minden századik évet. A hír hallatára, hogy a centenárium évében mindazok, akik valóban megbánják és meggyónják vétkeiket, megszabadulnak bűneiktől és büntetésüktől, amennyiben elzarándokolnak a Szent Péter- vagy a Szent Pál-bazilikába, zarándokok hatalmas tömegei érkeztek Rómába. A teljes búcsú elnyeréséhez a rómaiaknak harminc alkalommal kellett ellátogatniuk a bazilikákba, a messzebbről érkezett zarándokoknak tizenöt alkalommal.
Az első jubileum zarándokai között volt Dante Alighieri, Cimabue olasz festőművész, valamint Giotto is.
A jubileumok a kezdetektől a kereszténység nagy eseményeinek bizonyultak, de egyben arról is tanúságot tettek, hogy a hitélet olyan valóság, amely képes befolyásolni az adott kor társadalmi és kulturális életét.
Az előző, 26. nagy jubileumi szentév különleges jelentőséggel bírt – a 2000. év jubileuma a dicsőítés és a hálaadás nagy imája kívánt lenni Isten Fia megtestesülése és az általa véghez vitt megváltás ajándékáért.
Szent II. János Pál pápa a Tertio millennio adveniente kezdetű apostoli levelében foglalta össze az ezredforduló szentévének jelentőségét, kiemelve, hogy arra a nemzedékre, amely a múlt század utolsó éveiben született, és amely az új évezred első nemzedéke, hárul a feladat, hogy Krisztus továbbra is jelen legyen korunkban és azt követően is.
„A világ és az Egyház jövője azé a fiatal nemzedéké, mely ebben a században született, s a következőben lesz felnőtté, s lesz az új évezred első nemzedéke. Krisztus odafigyel a fiatalokra, miként arra az ifjúra figyelt, aki föltette neki a kérdést: »Mi jót kell tennem, hogy örök életem legyen?«
A fiatalok a földön mindenütt és minden helyzetben kérdéseket tesznek föl Krisztusnak: hozzá mennek, őt keresik és újra meg újra kérdezik őt.
Ha képesek lesznek követni az utat, melyet ő mutat nekik, örömüket fogják találni abban, hogy azért fáradozzanak, hogy Krisztus jelen legyen a következő században és az azt követőkben, egészen a világ végezetéig. »Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.«”
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Személyi és területi rendelkezések a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében
Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök az alábbi személyi és területi változtatásokat rendelte el a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében folyó év augusztus 1-jei hatállyal.
Kápláni áthelyezések és iskolalelkészi kinevezések:
Máté Pétert – köszönete nyilvánítása mellett – felmentette segédlelkészi beosztásából a kisvárdai Szent Péter és Szent Pál Apostolok Plébánián, és kinevezte káplánnak a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya Főplébániára, és a nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnázium, Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola, valamint a Nyíregyházi Egyetem lelkészévé.
Mike Ervint – köszönete nyilvánítása mellett – felmentette a debreceni Szent Anna-székesegyház segédlelkészi és egyetemi segédlelkészi beosztásából, és kinevezte káplánnak a kisvárdai Szent Péter és Szent Pál Apostolok Plébániára.
Kálmán Józsefet – köszönete nyilvánítása mellett és ifjúsági lelkészi beosztásában megerősítve – kinevezte a Szent József Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium lelkészévé.
Kisegítő lelkészi felmentés és kinevezés:
Vadászi Lászlót – köszönete nyilvánítása mellett – felmentette kisegítő lelkészi beosztásából a debreceni Szent Anna Főplébánián, és visszatér az Egri Főegyházmegyébe.
Trevisan Pietrót – dr. Ternyák Csaba egri érsek hozzájárulásával – kinevezte kisegítő lelkésznek a debreceni Szent Anna Főplébániára.
Plébániai kormányzói felmentések és plébánosi kinevezés:
Lengyel József plébánost – köszönete nyilvánítása mellett – felmentette plébániai kormányzói beosztásából a kállósemjéni Nagyboldogasszony Plébánián.
Nagy Csaba plébániai kormányzót és a nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnázium, Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola, valamint a Nyíregyházi Egyetem lelkészét – köszönete nyilvánítása mellett és családreferensi megbízatásában megerősítve – felmentette eddigi beosztásából, és kinevezte plébánosnak a gávavencsellői Nagyboldogasszony Plébániára.
Plébánosi felmentések és kinevezések:
Ferenczi Richárd plébánost – köszönete nyilvánítása mellett – felmentette eddigi beosztásából a gávavencsellői Nagyboldogasszony Plébánián, és kinevezte plébánosnak a nyíradonyi Szent György Vértanú Plébániára.
Mészáros Zsolt plébániai kormányzót a dombrádi Magyarok Nagyasszonya Plébánián kinevezte plébánosnak a fent nevezett plébániára.
Papp László plébánost – köszönete nyilvánítása mellett – felmentette eddigi beosztásából a debreceni Szent István Király Plébánián és a Szent József Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégiumban, és kinevezte plébánosnak a polgári Nagyboldogasszony Plébániára.
Tamaskovits László plébánost – köszönete nyilvánítása mellett – felmentette eddigi beosztásából a nyíradonyi Szent György Vértanú Plébánián, és kinevezte plébánosnak a kállósemjéni Nagyboldogasszony Plébániára.
Plébániák oldallagos ellátása:
Földes Gábor plébánost – köszönete nyilvánítása mellett – felmentette a polgári Nagyboldogasszony Plébánia oldallagos ellátása alól.
Csordás Gábor plébánost megbízta a nyíregyháza-jósavárosi Szent Imre Plébánia oldallagos ellátásával.
Dr. Krakomperger Zoltán plébánost megbízta a debreceni Szent István Király Plébánia oldallagos ellátásával.
Esperesi kerület megszüntetése:
Az egyeki, a polgári, a rakamazi és a tiszavasvári plébánia alkotta Polgári Esperesi Kerületet – köszönetem nyilvánítása mellett Maga László esperesnek – 2024. július 31-i hatállyal megszünteti, és plébániái közül augusztus 1-i hatállyal az egyekit és a polgárit a Debreceni Esperesi Kerülethez, a rakamazit és a tiszavasvárit a Nyíregyházi Esperesi Kerülethez csatolja.