November 20. a gyermekek jogainak világnapja.
1959. november 20-án fogadta el az ENSZ Közgyűlése a Gyermekek Jogairól szóló Nyilatkozatot.
„A gyermek szeme a jövő tükre. Jaj annak, aki elhomályosítja.” /Juhász Gyula/
..Ők is épp annyira egyenlők, mint mi – Ma van a gyermekek jogainak világnapja
Nem csak ezen az egy napon kell emlékeztetnünk magunkat arra, hogy a gyermekeknek kötelességeik mellett, jogaik is vannak. A világban gyermekek milliói élnek megfosztva az otthon biztonságától, a tanulás lehetőségétől, vagy épp családon belüli erőszak áldozataként. Ennek megoldása pedig nem különböző társadalmakon múlik. Globális a probléma, és így, megoldása is csak világméretű összefogás révén következhet be.
Az ENSZ 1989. november 20-án fogadta el a gyermeki jogokról szóló egyezményt, amelyet Magyarország 1990. március 19-én írt alá.
Jelenleg a Föld lakosságának egyharmada, több mint kétmilliárd ember fiatalkorú, és negyedrészük siralmas körülmények között él. Naponta csaknem 30 ezer öt éven aluli gyermek hal meg szerte a világon olyan okok miatt, amelyek megelőzhetőek lennének, több százmillió gyermeknek nincs fedél a feje fölött, és mintegy 70 millió gyermek nem jár iskolába.
Hazánkban 1997-ben ünnepelték először A gyermekek jogainak egyetemes napját, amelyről Európa-szerte megemlékeznek. Az Országgyűlés hosszú előkészítés után, 1997. április 22-én fogadta el A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényt, amelynek szövegébe mindazok a gyermeki jogok belekerültek, amelyeket az ENSZ Gyermekjogi egyezménye rögzít.
A jogszabály meghatározza a gyermekek jogait, szabályozza a szülők, a nevelők, az állam, a helyi önkormányzatok, illetve a civil szervezetek feladatait a gyermekvédelem, valamint a gyermekek jogainak érvényesítése területén.
Nyolc évvel ezelőtt alapította a szegények világnapját Ferenc pápa és időpontját az évközi időszak 33. vasárnapjára helyezte azzal a szándékkal, hogy „a keresztény közösségek világszerte egyre inkább és mind jobban Krisztus szeretetének konkrét jeleivé váljanak a legkisebbek és a leginkább rászorulók iránt”.
A világnap idén november 17-re esik. Mottója: „A szegény imája eljut Istenhez” (vö. Sir 21,6). A katolikus egyházfő az alábbi levelével üzent a világnak:
Kedves Testvéreim!
1. „A szegény imája Isten fülébe jut” (Sir 21,6). A bibliai bölcsességnek ez a kijelentése az idei, az imádságnak szentelt évben, előretekintve a 2025., rendes jubileumra kiválóan segíthet felkészülnünk a szegények nyolcadik világnapjára, amelyet november 17-én tartunk. A keresztény remény magában foglalja azt a bizonyosságot, hogy az ima Isten színe elé jut; de itt nem akármilyen ima szerepel, hanem a szegények imája! Gondolkozzunk el ezen a szón, „olvassunk” a szegények arcán és történeteiben, akikkel korunkban találkozunk, hogy az imádság a velük való közösség és a szenvedésükben való osztozás terévé váljon.
2. Jézusnak, Sirák fiának könyve, melyre utalunk, kevéssé ismert, de érdemes a felfedezésre a benne tárgyalt témák gazdagsága miatt, különösen az embernek Istenhez és a világhoz fűződő kapcsolatát illetően. Szerzője, Sirák fia egy tanító, egy jeruzsálemi írástudó, aki valószínűleg a Kr. e. 2. században írt. Az izraeli hagyományból merítő bölcs, aki az emberi élet különböző területeiről tanít: a munkától a családig, a társadalmi élettől az ifjúság neveléséig; foglalkozik az Istenbe vetett hit és a törvény betartásának témájával. Érinti a szabadság, a gonosz és az isteni igazságosság nem könnyű kérdéseit, melyek napjainkban is nagyon aktuálisak. Sirák fia a Szentlélektől ihletve mindenkinek utat akar mutatni az Isten és a testvérek előtti bölcs és méltóságteljes élet felé.
3. Az egyik téma, amelyre ez a szent író a legtöbb figyelmet fordítja, az imádság. Nagy buzgalommal teszi ezt, mert saját, személyes tapasztalatának ad hangot. Valóban, az imádságról szóló egyetlen írás sem lehetne hatásos és termékeny, ha nem olyan embertől származna, aki nap mint nap Isten jelenlétében él és az ő szavát hallgatja. Sirák fia kijelenti, hogy már ifjúkorától kezdve kereste a bölcsességet: „Föl-emeltem a földről szavamat, és könyörögtem, hogy megmeneküljek a haláltól” (Sir 51,13).
4. Útja során felfedezte a kinyilatkoztatás egyik alapvető tapasztalatát, nevezetesen azt, hogy a szegények kiváltságos helyet foglalnak el Isten szívében, olyannyira, hogy szenvedésükkel szemben Isten „türelmetlen”, amíg nem szolgáltat nekik igazságot: „A megalázkodó imádsága áthatol a felhőkön, és meg nem nyugszik, amíg oda nem jut, nem tágít, amíg a Magasságbeli rá nem tekint. Az Úr nem is késlekedik, hanem igazságot szolgáltat az igazaknak, és ítéletet mond” (Sir 35,21–22). Isten ismeri gyermekei szenvedését, mert figyelmes és gondoskodó atyja mindenkinek. Atyaként viseli gondját azoknak, akiknek a legnagyobb szükségük van rá: a szegényeknek, a kirekesztetteknek, a szenvedőknek, az elfeledetteknek… Senki sincs kizárva a szívéből, mert őelőtte mindannyian szegények és rászorulók vagyunk. Mindannyian koldusok vagyunk, mert Isten nélkül semmik lennénk. Még életünk sem lenne, ha Istentől nem kaptuk volna. És mégis, milyen gyakran élünk úgy, mintha az életnek az urai lennénk vagy meg kellene hódítanunk azt! A világ gondolkodásmódja azt követeli, hogy vala-kivé legyünk, bármi áron nevet szerezzünk magunknak, megszegjük a társadalmi szabályokat is, csakhogy gazdagságra tegyünk szert. Micsoda szomorú ábránd! A boldogságot nem lehet mások jogait és méltóságát lábbal tiporva elnyerni.
A háborús erőszak feltárja, mekkora arrogancia vezeti azokat, akik az emberek szem-ében erősnek tartják magukat, Isten szemében azonban gyengék. Hány embert tett szegénnyé ez a fegyverekkel csinált rossz politika, hány és hány ártatlan ember lett áldozattá! Mégsem hátrálhatunk meg. Az Úr tanítványai tudják, hogy e „kicsinyek” mindannyian Isten Fiának arcát viselik, és hogy szolidaritásunknak és a keresztény szeretet kifejezésének mindannyiukhoz el kell érnie: „Minden keresztény személy és közösség arra hivatott, hogy Isten eszköze legyen a szegények felszabadítására és támogatására, oly módon, hogy teljesen beépülhessenek a társadalomba; ez azt feltételezi, hogy tanulékonyak és figyelmesek legyünk a szegények kiáltásának meghallására és megsegítésükre” (Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 187).
5. Az idei, az imádságnak szentelt évben a szegények imájának a sajátunkká is kell válnia és együtt kell velük imádkoznunk. Ez egy olyan kihívás, amelyet vállalnunk kell, és egy olyan lelkipásztori tevékenység, amelyet táplálnunk kell. Mert „a szegények által leginkább megszenvedett hátrányos megkülönböztetés a spirituális figyelem hiánya. A legtöbb szegény különösen nyitott a hitre; szükségük van Istenre, és nem mulaszthatjuk el, hogy felkínáljuk nekik Isten barátságát, áldását, szavát, a szentségeket és a hitbeli növekedés és érlelődés útját. A szegények melletti alapvető döntést főképp a kivételes és elsődleges vallási figyelem nyelvére kell lefordítani” (uo. 200).
Mindehhez olyan alázatos szívre van szükség, amely elég bátor, hogy koldussá váljon. Amely kész magát szegénynek és rászorulónak látni. A szegénység, az alázat és a bizalom között szoros kapcsolat van. Az igazán szegény ember tud alázatos lenni, ahogyan Szent Ágoston mondta: „A szegény embernek nincs mire büszkének lennie, a gazdag embernek meg kell küzdenie a büszkeségével. Hallgassatok tehát rám: legyetek igazán szegények, legyetek erényesek, legyetek alázatosak” (Sermones, 14,4). Az alázatos embernek nincs mivel dicsekednie, és nincs, amire igényt tarthatna; tudja, hogy önmagára nem támaszkodhat, de szilárdan hiszi, hogy segítségül hívhatja Isten irgalmas szeretetét, úgy állva előtte, mint a bűnbánattal hazatérő tékozló fiú, aki apja ölelését fogadja (vö. Lk 15,11–24). Mivel a szegény ember másra nem számíthat, Istentől kap erőt és őbelé helyezi minden bizalmát. Az alázatból születik ugyanis annak bizonyossága, hogy Isten soha nem hagy magunkra és nem hagy válasz nélkül.
6. A szegényeknek, akik városainkban élnek és közösségeinkhez tartoznak, azt mondom: ne veszítsétek el ezt a bizonyosságot! Isten gondoskodik mindannyiótokról és közel van hozzátok. Nem feledkezik meg rólatok, soha nem is tudna megfeledkezni. Mindannyian tapasztaljuk időnként, hogy imáink látszólag válasz nélkül maradnak. Van, hogy szabadulást kérünk egy szenvedést hozó és megalázó nyomorúságból, és úgy tűnik, Isten nem válaszol kérésünkre. De Isten hallgatása nem azt jelenti, hogy nem törődik szenvedésünkkel, hanem inkább egy olyan üzenet rejlik benne, amelyet bizalommal kell fogadnunk, őrá és az ő akaratára hagyatkozva. Ismét Sirák fiának tanúságára gondolhatunk: „A szegény imája Isten fülébe jut, és sietve megjön számára az ítélet” (Sir 21,6). Az igazi reménység hangjai tehát a szegénységből fakadhatnak fel. Emlékezzünk: „Amikor az egyén benső élete bezárkózik a saját érdekeibe, akkor nem marad hely mások számára, többé nem jöhetnek be a szegények, többé nem hall-ja Isten hangját, nem örül szeretete édes örömének. […] ez nem a Szentlélekben való élet, amely a feltámadott Krisztus szívéből forrásozik” (Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 2).
7. A szegények világnapja mára minden egyházi közösség számára találkozási ponttá vált. Ez egy olyan lelkipásztori lehetőség, amelynek a jelentőségét nem szabad alábecsülni, mert minden hívőt arra ösztönöz, hogy meghallja a szegények imáit, és tudatosítsa magában jelenlétüket, szükségleteiket. Kedvező alkalom olyan kezdeményezésekre, amelyek a szegényeket tevőlegesen segítik, illetve annak a sok önkéntesnek az elismerésére és támogatására, akik szenvedélyes szeretettel kötelezik el magukat a leginkább rászorulók felkarolására. Hálát kell adnunk az Úrnak azokért az embere-kért, akik készséggel meghallgatják és támogatják a legszegényebbeket. Akik – papok, megszentelt személyek és világiak – tanúságtételükkel kifejezik, hogy Isten válaszol mindazok imáira, akik hozzá fordulnak. A hallgatás megtörik tehát minden alka-lommal, amikor egy rászoruló testvér befogadásra és ölelésre talál. A szegények még mindig tudnak mit tanítani nekünk, mert egy olyan kultúrában, amely a gazdagságot helyezi előtérbe és az emberek méltóságát gyakran feláldozza az anyagi javak oltárán, ők az árral szemben úsznak, rámutatva arra, hogy valami egészen más az, ami elengedhetetlen az élethez.
Az imádság tehát a találkozássá és közelséggé váló szeretetben válik hitelessé. Ha nem fakadnak belőle konkrét tettek, akkor hiábavaló, mert „a hit […] halott tettek nélkül” (Jak 2,26). Az imádság nélküli szeretetnek viszont az a veszélye, hogy ember-barátsággá válik, és hamar kifullad. „Hűséggel megélt mindennapi ima nélkül cselekedeteink kiüresednek, elveszítik mélységes lelkületüket és puszta aktivizmussá silányulnak” (XVI. Benedek pápa katekézise, 2012. április 25.). Szükséges, hogy ellenálljunk ennek a kísértésnek és megőrizzük éberségünket azzal az erővel és kitartással, amely az életet adó Szentlélektől származik.
8. Ebben az összefüggésben helyesen tesszük, ha felidézzük Kalkuttai Teréz anya életének tanúságtételét, egy olyan asszonyét, aki az életét a szegényekért szentelte. Sokszor elismételte, hogy az ima számára az a tér, ahol erőt és hitet merít a szegények szolgálatára szóló küldetéséhez. Amikor 1985. október 26-án beszélt az ENSZ köz-gyűlésén, mindenkinek megmutatta a rózsafüzért, amelyet mindig a kezében tartott, és ezt mondta: „Én csak egy szegény imádkozó szerzetesnő vagyok. Amikor imádkozom, Jézus a szívembe oltja szeretetét, én pedig megyek, és továbbadom azt minden szegénynek, akivel útközben találkozom. Imádkozzatok ti is! Imádkozzatok, és észre fogjátok venni a szegényeket, akik ott vannak mellettetek! Talán a házatokban, veletek egy emeleten élnek. Talán még otthonotokban is van olyan, aki tőletek várja a szeretetet. Imádkozzatok, és megnyílik a szemetek, és a szívetek megtelik szeretettel!”
És hogyan is ne emlékeznénk meg itt, Róma városában Labre Szent Benedek Józsefről (1748–1783), akinek teste a Santa Maria ai Monti-plébániatemplomban nyugszik, és akit ott tisztelnek. Zarándokként érkezett Franciaországból Rómába, sok kolostorban elutasították, élete utolsó éveit szegényen, a szegények között élte le, hosszú órákat töltött szentségimádással, imádkozta a rózsafüzért és a breviáriumot, olvasta az Új-szövetséget és a Krisztus követését. Mivel nem volt még egy kis szobája sem, ahol megpihenhetett volna, általában a Colosseum romjai között aludt mint „Isten vándora”, életét Istenhez szálló szüntelen imádsággá formálva.
9. Ahogy haladunk a szentév felé, arra bátorítok mindenkit, hogy váljon a remény zarándokává, és apró jelekkel, kézzelfoghatóan cselekedjen egy jobb jövőért. Ne felejtsük el megbecsülni „a szeretet apró részleteit” (vö. Gaudete et exsultate apostoli buzdítás, 145): megállni, közelebb lépni, egy kis figyelmet, egy mosolyt, egy érintést, egy vigasztaló szót adni… Ezek a jelek nem maguktól értetődőek, hanem mindennapos elköteleződést igényelnek, gyakran rejtve és csendben, de az imából erőt nyerve. Korunkban, amikor a remény énekének hangjait kiszorítja a fegyverropogás, a sok ártatlan sebesült kiáltása és a háború számtalan áldozatának némasága, forduljunk Istenhez a békéért könyörögve. Rászorulunk a békére, és üres tenyérrel, értékes ajándékként fogadjuk, ugyanakkor fáradozunk is azért, hogy mindennapi életünknek részévé váljon.
10. Minden élethelyzetben arra kapunk meghívást, hogy a szegények barátai legyünk, Jézus nyomdokaiba lépve, aki elsőként vállalt szolidaritást a legutolsókkal. Segítsen bennünket ezen az úton a Boldogságos Szűz Mária, aki Banneuxban megjelenve, olyan üzenetet hagyott ránk, amelyet nem szabad elfelejtenünk: „Én vagyok a szegények Szüze.” Őrá, akire Isten rátekintett alázatos szegénysége miatt, és aki engedelmességével nagy dolgokat vitt véghez, őrá bízzuk imáinkat azzal a biztos meggyőződéssel, hogy azok eljutnak az égbe és meghallgatásra találnak.
Kelt Rómában, a Lateráni Szent Jánosnál, 2024. június 13-án, Páduai Szent Antal-nak, a szegények védőszentjének emléknapján.
Ferenc
2024. november 15.
Magyar szentek és boldogok
KULTÚRA – 2024. november 13., szerda | 6:00
A mai emléknap mindenszentek ünnepéhez kötődik: magyar népünk szentjeit, boldogjait köszöntjük.
Ma mindazokra a szentekre emlékezünk, akiknek nincs külön ünnepük, de itt éltek a magyar földön. Névtelen magyar szentek ők, egyháziak és világiak, férfiak és nők, akik hősi fokon gyakorolták a keresztény erényeket. Vannak köztük olyanok, akiket népi kegyelet és emberemlékezetet meghaladó kultusz övez, de köztük vannak a hétköznapok ismeretlen hősei és szentjei, a mindennapok vértanúi és Istenbe merült misztikusai is.
A hit és a keresztség Krisztus titokzatos testébe olt minket. A Krisztushoz tartozás szentté teszi az embert. Az apostolok korától kezdve hazánk földjén keresztények sokasága tett tanúbizonyságot Jézus Krisztusról, az Isten Fiáról. Miután pedig a magyarság talált itt hazát, az Árpád-ház szenteket és példát adott népünknek. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint éppen az Árpád-házi királyi család. Szent István királyunk magvetése csodálatos termékenységgel hozott gyümölcsöt, mert történelmünk elmúlt századait mindig beragyogták nemzetünk szentjei. A Pilis, a Bakony és a Mecsek erdőrengetegei megteltek remetékkel, kolostoraink szent életű szerzetesekkel. Népünk fiai közül többen vértanúk lettek, és így joggal mondható, hogy országunk a szentek országa, földünk szentektől megszentelt föld.
Mindenható, örök Isten, te megadtad, hogy egy napon ünnepeljük a magyar szentek és boldogok dicsőségét. Kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra áraszd bőven reánk nagy irgalmadat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.
Forrás: Katolikus.hu
Magyar Kurir
November 13-án emlékezünk mindazokra a szentekre, akik magyar földön éltek.
Ezen az oldalon olvasható legnagyobb magyar szentjeink névsora: https://www.magyarszentektemploma.hu/060_magyar_szentek_tisztelete/index.html
MAGYAR SZENTEK
ÉS BOLDOGOK EMLÉK NAPJA..
2024.11.13
A magyar szentek és boldogok közös ünnepnapját 1984-ben vezette be a Magyar Katolikus Püspöki Kar, emlékezve arra, hogy mi, magyarok az államalapítástól napjainkig sok szentet és boldogot adtunk a világ számára. A mai napon különösen tekintsünk a magyar szentek példájára, és újítsuk meg elhatározásunkat hazánkért és honfitársainkért végzett szolgálatunkban.
★★★
Akik életszentségükkel tettek tanúságot Isten mellett..
★ MAGYAR SZENTEK ★
Pilgrim (†991)
Wolfgang (†994)
Adalbert (†997)
Bonifác (†1007)
Zobor-hegyi András (†1010)
Zobor-hegyi Benedek (†1012)
Kálmán (†1016)
Árpád-házi Imre (†1031)
Árpád-házi István (†1038)
Asztrik (†1039)
Magyar Mózes (†1043)
Günther (†1045)
Gellért (†1046)
Buldus (Bőd) (†1046)
Beszteréd (†1046)
Mór (†1070)
Árpád-házi Salamon (†1077)
Skóciai Margit (†1093)
Árpád-házi László (†1095)
Árpád-házi Piroska, Eiréné (†1134)
I. Dávid király (†1153)
Árpád-házi Nagy Erzsébet (†1231)
Árpád-házi Margit (†1270)
Prágai Ágnes (†1282)
Árpád-házi Kinga (†1292)
Toulouse-i Lajos (†1297)
Portugáliai Izabella (†1336)
Anjou Hedvig, Jadwiga (†1399)
Kapisztrán János (†1456)
Kázmér (†1484)
Pongrácz István (†1619)
Grodecz Menyhért (†1619)
Körösi Márk (†1619)
★★★
★MAGYAR BOLDOGOK★
Sebestyén (†1007)
Bajor Gizella (†1059)
Magyarországi Pál (†1241)
Bánfi Búzád (†1243)
Esztergomi János (†1247)
János provinciális (†1252)
Estei Beatrix (†1254)
Szádok (†1260)
Aragóniái Sancha (†1262)
Szalomea (†1268)
Magyar Ilona (†1270)
Özséb (†1270)
Berthold (†1272)
Magyar István (†1288)
Szász Konrád (†1288)
Árpád-házi Jolán (†1298)
Gertrúd (†1300)
Árpád-házi Konstancia (†1301)
Árpád-házi Erzsébet, özvegy (†1320)
Ágoston püspök (†1332)
Péterváradi István (†1334)
Csák Móric (†1336)
Árpád-házi Tössi Erzsébet, szűz (†1338)
Eszkandéli Máté (†XIV. sz. első fele)
Folignói Magyar Antal (†1398)
Dominici János (†1419)
Bátori László (†1484)
Temesvári Pelbárt (†1504)
Avianói Márk (†1699)
IV. Károly (†1922)
Batthyány-Strattmann László (†1931)
Bánya Terezija Bernadeta (†1941)
Salkaházi Sára (†1944)
Apor Vilmos (†1945)
Romzsa Tódor (†1947)
Meszlényi Zoltán (†1951)
Scheffler János (†1952)
Sándor István SDB (†1953)
Bogdánffy Szilárd (†1953)
Brenner János (†1957)
Antal Veronika (†1958)
Gojdics Péter Pál (†1960)
November 13. a KEDVESSÉG világnapja!
Tegyél ma egy kedves gesztust és figyeld meg a hatását!
A kedvesség ereje végtelen: egy mosoly, egy dicséret, egy apró gesztus elég ahhoz, hogy boldogabb, összetartóbb közösséget építsünk!
Tippek mára:
dicsérd meg egy kollégád ruháját
értékeld neten a kedvenc éttermedet
köszönd meg ma valakinek, hogy veled van
dobj egy mosolyt ma egy idegennek
Más napokon is próbálhatod ezeket, ugyanúgy működni fognak
, mert a kedvesség menő!
„Bethlen Gábor szavaival élve: „Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.” 
Ez a gondolat a szociális munka egyik legmélyebb igazságát fejezi ki – mindannyian nap mint nap azért dolgoztok, hogy azt nyújtsátok a rátok bízottaknak, amire a leginkább szükségük van, fáradhatatlanul, szívvel-lélekkel. Köszönjük, hogy idén is ilyen odaadással és türelemmel gondoskodtatok minden rászorulóról!”(Az Élet Forrása Egyesület)
1444. november 10.- A várnai csata
„A szökés lehetetlen, a megadás pedig számomra elképzelhetetlen. Harcoljunk bátorsággal és becsülettel!”
(Hunyadi János a várnai csata előtti haditanácson)
1444. november 10-én vívták az I. Ulászló magyar király (ur. 1440-1444) és Hunyadi János által vezetett keresztes hadak, illetve II. Murád oszmán szultán (ur. 1421-1444/1446-1451) seregei a várnai csatát, mely a keresztény uralkodó meggondolatlan támadása és halála miatt a törökök győzelmével végződött. Az ütközet nyomán a szegedi béke megszegésével indított hadjárat katasztrofális véget ért, vagyis az oszmánokat nem sikerült kiszorítani a Balkánról, igaz, a Várna mellett elszenvedett veszteségek Murád számára is komoly csapást jelentettek.
Magyarország az 1440-es évek elején Nándorfehérvárnál, majd – Hunyadi János vajdának köszönhetően – Erdélyben is sikerrel állította meg az Oszmán Birodalom támadásait, a győzelmek nyomán pedig a „törökverő” hadvezér elég önbizalmat gyűjtött ahhoz, hogy kísérletet tegyen a balkáni népek felszabadítására. Az 1443–44 során vezetett hosszú hadjárat során a szerbekkel és bolgárokkal kiegészült magyar erők számos sikert arattak a bégek tartományi csapatai ellenében, ennek nyomán pedig II. Murád – akinek erejét egy birodalma ázsiai felében, Karamániában kitört lázadás kötötte le – 1444 nyarán kedvező békét ajánlott I. Ulászlónak.
A Szegeden és Váradon folytatott tárgyalások során az oszmánok Szerbia kiürítése mellett 100 000 arany hadisarcot, illetve – háború esetén – 30 000 fős katonai támogatást ígértek az uralkodónak, és cserében tíz évre szóló békét kértek Magyarországtól. Az ajánlat igen kedvező volt, az alkudozások alatt azonban a pápa legátusa, Giuliano Cesarini bíboros folyamatosan egy újabb hadjárat megindítása érdekében „lobbizott” Ulászlónál, amelyhez – a pápai segítség mellett – többek között Jó Fülöp burgundiai herceg (ur. 1419-1467), Genova, illetve Velence támogatását is megígérte. Cesarini végül sikerrel járt, ugyanis a magyar uralkodó a legátus nyomására Szegeden megesküdött, hogy a törökkel kötött egyezséget semmisnek fogja tekinteni, majd Váradon színleg megállapodott Murád követeivel. A terv egyszerű volt: a keresztesek a meglepetés erejét kihasználva akarták megszállni a Balkánt, eközben pedig az itáliai köztársaságok hajói – blokádjukkal – megakadályozták volna II. Murád seregeinek átkelését Európába.
A békekötés után alig egy hónappal tehát Hunyadi erői Orsovánál ismét török területre léptek, a hadjárat azonban messze nem a tervek szerint alakult. Túl azon, hogy a nemzetközi keresztes sereg mérete messze elmaradt a várakozásoktól – Ulászló ugyanis, aki a lengyel koronát is birtokolta, másik országából mindössze 4000 katonát tudott toborozni –, Brankovics György szerb despota sem csatlakozott a vállalkozáshoz, ám ennél is nagyobb csapás volt, hogy Genova elárulta a szövetségeseket, és borsos áron – katonánként egy aranyért – átszállította Murád seregeit a tengerszoroson. A velenceiek önmagukban képtelenek voltak fenntartani a blokádot, így aztán a Várnához érkező kereszteseket ugyancsak kellemetlen meglepetések érték.
Pedig a hadjárat biztató jelekkel indult, hiszen a Duna mentén vonuló csapatok II. Vlad havasalföldi vajdától (ur. 1436-1442/1443-1447) és a bolgároktól is komoly támogatást kaptak – igaz, Hunyadi seregeinek létszáma így is alig érte el a 20 000 főt. A keresztesek Vidin, Nikápoly és Sumen elfoglalása után, november 9-én érték el a Fekete-tenger partján fekvő várost, ahol egyszeriben tudatosult bennük, hogy az ősz során egyedül ők teljesítették a rájuk eső feladatokat. A tervekkel ellentétben ugyanis Várna mellett egyetlen keresztény hajó sem várta az érkezőket, ráadásul nyugat(!) felől, a szultán személyes vezetésével körülbelül 50 000 fős haderő jelent meg a láthatáron.
A november 9-i haditanács így érthető módon igen feszült hangnemben telt: sokan a visszavonulást fontolgatták, míg Cesarini bíboros a szekérvárban akarta kivárni a szövetséges flotta megérkezését. A sereg vezérei végül Hunyadira hallgattak, aki a győzelem egyetlen esélyét a gyors támadásban látta – már csak azért is, mert tisztában volt vele, hogy a velencei gályákra nem érdemes várni –, így aztán november 10-én hajnalban a mocsaras Devnai-tótól északkeleti irányban a keresztesek felsorakoztak az összecsapáshoz. A balszárnyat Szilágyi Mihály, a derékhadat Ulászló király, a jobbszárnyat pedig Cesarini bíboros és három magyar püspök, valamint Thallóczy Ferenc horvát bán irányította. Hunyadi a nehézlovasság élére állt, és amolyan „tűzoltóként” azon a szárnyon avatkozott be, ahol éppen szükség volt rá.
Bár a törökverő hadvezér a haditanácsban a támadás mellett kardoskodott, a csata elején az oszmánok – akik a környező dombok miatt komoly stratégiai előnyhöz jutottak – magukhoz ragadták a kezdeményezést, és rohamot indítottak a jobbszárnyon. A harcba lendülő egységek könnyű fegyverzetű aszabokból és akindzsikből álltak, akiknek célja nem az áttörés, hanem a Cesarini vezette hadtestek elcsalogatása és megsemmisítése volt; a csel be is vált, ugyanis a főpapok és Thallóczy bán gyanútlanul a könnyen megfutamodó törökök nyomába eredtek, az ellenség pedig egyenesen a szpáhik halálos ölelésébe vezette a keresztényeket. A jobbszárny rövid idő múltán összeomlott, menekülés közben pedig számos főpap – köztük Cesarini – és előkelőség életét vesztette. A katasztrófát végül Hunyadi János beavatkozása előzte meg, aki rohamával tönkreverte az ellentámadásba lendülő szpáhikat.
Alighogy a törökverő hős sikert győzelmet a jobbszárnyon, hirtelen a másik oldalon is feladata akadt, ugyanis Szilágyi Mihály szintén válságos helyzetbe a ruméliai szpáhikkal szemben. Hunyadi gyors beavatkozása ezen a szárnyon is győzelmet hozott, és úgy tűnt, a keresztes sereg győzelemmel fejezi be a napot, ám ekkor olyasvalami történt, ami megpecsételte a csata sorsát: a szárnyakon dúló küzdelmet látva az addig tétlenségre szorított fiatal – mindössze 20 esztendős – és becsvágyó Ulászló király váratlanul rohamot vezényelt a derékhadnak, és néhány száz katonájával öngyilkos támadást intézett a janicsárok kőkemény fala ellen. Az esztelen és könnyelmű hadmozdulat során Ulászló hamarosan életét vesztette, a király lándzsára tűzött fejének látványától pedig az addig bátran küzdő keresztény harcosok lelkesedése egy pillanat alatt elillant.
A sorok megbomlottak, ezért Hunyadi – észlelve a teljes megsemmisülés veszélyét – azonnal elrendelte a visszavonulást. A várnai ütközet így mintegy 11 000 katona és számos előkelőség véráldozata ellenére vereséggel végződött, bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Hunyadi zseniális taktikája nyomán az oszmánok még súlyosabb veszteségeket szenvedtek. Nem véletlen, hogy – az 1448-as rigómezei csatával ellentétben – a keresztesek a fiaskó után szervezetten vonultak ki az Oszmán Birodalom területéről.
A várnai vereséggel azonban hazánk és Európa egy komoly lehetőséget szalasztott el, hiszen Hunyadiék erőfeszítéseinek ellenére II. Murád birodalma megtartotta balkáni pozícióit, sőt – a második rigómezei csatában és Konstantinápoly falai aratott győzelmeikkel –, az oszmánok később meg is szilárdították helyzetüket a kontinensen. Ez az ütközet volt az utolsó esély arra, hogy Magyarország ne határainál kerüljön szembe a törökök áradatával, a vereséget pedig külön súlyosbította a vakmerő uralkodó halála, és a lehetséges örökös – a négy esztendős V. László (ur. 1453-1457) – fiatal kora; szerencsére a várnai török vérveszteség és Hunyadi kormányzósága ez alkalommal még megmentette az országot a komoly veszélytől.
/Forrás: Rubicon/
Ezen a napon hunyt el Gárdonyi Géza (Gárdony-Agárdpuszta, 1863. augusztus 3. – Eger, 1922. október 30.) író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. A 19–20. századforduló magyar irodalmának népszerűségében máig kiemelkedő alakja.
Gárdonyi – az egri remete
„Fiam, tebelőled sohase lesz nagy ember, de a kenyeredet azért meg tudod keresni” – jósolta egykori tanára Gárdonyi Gézának.
Eredetileg Ziegler Gézaként látta meg a napvilágot, a Gárdonyi nevet (ebben a községben anyakönyvezték) csak jóval később, kamaszként, első megjelent írását szignálva vette fel és kezdte használni. Szülei – német származású édesapja és a férjénél tizenhét évvel fiatalabb édesanya – hét gyermeket neveltek, de közülük alig páran érték meg a felnőttkort. A majdani írót kivéve mindegyiküket tragikusan korán érte a halál.
A tragédiákkal terhes gyermekkort az sem könnyítette, hogy a család gyakorlatilag vándoréletmódot folytatott; sehol nem találták a helyüket, néhány évente újabb és újabb vidékre költöztek. Így esett, hogy Gárdonyi, mielőtt felnőttként Egerben letelepedett, összesen huszonegy helyen lakott és hét helyen tanult.
Az iskolában inkább gyatra jegyeivel tűnt ki, mintsem szorgalmával, bár szabadidejében csak úgy falta az irodalmat, rengeteget olvasott. Az egyik vizsgáján mégis ezekkel a szavakkal buktatta meg professzora: „Fiam, tebelőled sohase lesz nagy ember, de a kenyeredet azért meg tudod keresni.” Öreg tanára még megérte azt, hogy egykori tanítványából elismert, sőt ünnepelt szerző lett, és utóbb szörnyen megbánta bíráló szavait, életének legnagyobb gyalázatának nevezte azt az egykori megrovást.
Mindez már Egerben történt, a Líceumban, hivatalos nevén az Egri Érseki Római Katolikus Tanítóképző Intézetben. Nem sok motivációt érzett magában ahhoz, hogy tanár legyen, mégis inkább ezt az utat választotta, mint az apai vasműves mesterség hagyományának továbbvitelét.
Diákként nyomorúságos évek köszöntöttek rá a szülőháztól távol, alig volt mit ennie, diákmenhelyen, majd egy fáskamrában húzta meg magát. Emellett hivatástudatának hiánya is aggasztotta, noha eleinte még bizakodott: „Kedv, hajlam… majd megjön az is, csak diploma legyen!”
Se a kedv, se a hajlam nem jött, azonban isteni sugallatra, néptanítói képesítését épphogy elégséges minősítéssel vehette át. Már az is megfordult a fejében, hogy beáll szerzetesnek, de a pozsonyi ferencesek rendfőnöke elutasította a kérelmét.
Helyette egészen más lett a sorsa: újságíróként kezdte keresni a kenyerét. Győrben, Budapesten, Szegeden és Aradon is több folyóiratnak dolgozott, publikált például a Budapesti Hírlapban, a Szegedi Naplóban és a Magyar Hírlapban is.
Amikor már épp kezdték megtalálni a szakmai sikerek, a magánélete került válságba. Feleségétől, Csányi Máriától elvált, noha boldogtalan, nem szerelmi házasságuk már a kezdetekkor kudarcra volt ítélve. Az író maga írta kilenc hónapnyi együttélés után: „Ennek a házasságnak vagy válás vagy gyilkosság lesz a vége.”
A magányra, csendre, a nagyvárosi élet már-már fárasztó nyüzsgésétől megfáradt Gárdonyiból egy időre „egri remete” vált, akinek állítólagos különcségei remek pletykáknak adtak táptalajt a szalonok társaságának. Az a hír járta róla, hogy „befalaztatta dolgozószobájának ablakait, odabent teljes sötétség honol, sehol egy árva fénysugár…” Pedig valójában arról lehetett csak szó, hogy a fejfájással küszködő író gyakran bezárta ablaktábláit, hogy ne zavarja a napsütés.
Az egri magány ideje alatt rendkívül termékenyen alkotott, ekkoriban írta egyik leghíresebb nagyregényét, az Egri csillagokat is. Írói munkáját lázas és alapos kutatások előzték meg – ellátogatott például Isztambulba is, hogy minél autentikusabb módon láttassa az olvasókkal az ott történteket.
Már első megjelenésekor is elismerték, de az új évezredben is töretlen a népszerűsége: a regényével 2005-ben elnyerte a Nagy Könyv díját is. Több nyelvre lefordították, idén, az író születésének 150. évfordulója alkalmából törökül is megjelent.
Az író 1922. október 30-án hunyt el, és bár úgy rendelkezett, hogy házának kertjében temessék el, Eger városa díszszertartással búcsúzott tőle, huszonhárom harang zúgásával.
/Forrás: http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/
Kép: Gárdonyi Géza. Ez az utolsó fényképfelvétel, amely róla készült.
(Lindberg Nils He man, a budapesti egyetem svéd lektorának felvétele.)
Forrás: A Magyarság képes melléklete / 1925-10-29 / 36. szám.
https://www.facebook.com/100000498906404/videos/572600478622166/– Ez az otthonunk(dal)
„Már ott álltam a szobor talapzatán, mikor még egyre áramlott a tömeg. Rövidesen megláttam a színi akadémia csoportját nemzeti zászló alatt. A fiúk felkiabáltak, hogy várjam meg őket.
Lassan csend lett, s elkezdtem.
Először Batsányi „A franciaországi változásokra”, majd a „Látó” című versét mondtam el, utána Petőfi „Feltámadott a tenger”-t, „Kutyák és farkasok dalát” s a forradalom versét: Ady Endre „Felszállott a páva című versét.
Végezetül a Nemzeti dalt!
Megrázó volt, a több ezres tömeg velem együtt visszhangozta:
„A magyarok Istenére esküszünk, esküszünk, rabok tovább nem leszünk!!!”
Gyönyörű volt. Életemben ezt a csodálatos érzést még nem éreztem.
Utána még felolvastam a MEFESz kiáltványát és az egyetemisták pontjait. Majd ezek után elindult a tömeg, mi, a Színiakadémia – oda álltam a gyerekek közé – egy kis külön tömböt alkottunk még ekkor: a Váci utca sarkán magunk közé kaptuk Déry Tibort, s befordultunk az Apponyi térre.
Jelszavakat kiabáltunk:
„Függetlenség, Szabadság!, Magyar–lengyel barátság!”;
„Nem állunk meg félúton, Sztálinizmus pusztuljon!”;
„Esküszünk, esküszünk!, Rabok tovább nem leszünk!!”
„Akármilyen kedves vendég!, Tíz esztendő bőven elég!”
Az iparművészek hatalmas lengyel címert vittek.
Ahogy kiértünk a Bajcsy-Zsilinszky útra, futva érkezett az Akadémia felől két nyurga növendék sebtiben készített Kossuth-címert tartva fejük fölé. Kitört az ordítás: „Kossuth-címert akarunk!”
A tömeg egyre hatalmasabbra duzzadt, az ablakokban sorra jelentek meg a nemzeti színű zászlók. Megállt a munka, a közlekedés leállt, könnyező, mámoros emberekkel lett tele az utca.”
/ Sinkovits Imre visszaemlékezése 1956. október 23-ára /
🇭🇺 🕊 🇭🇺
(Forrás: Gombos Katalin és Sinkovits Imre Emlékoldal)
Budapesten, 1882. október 22-én hunyt el Arany János (született: Nagyszalonta, 1817. március 2.) magyar költő, tanár, lapszerkesztő, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára. A magyar irodalom egyik legismertebb és egyben legjelentősebb alakja. A legnagyobb magyar balladaköltő, ezért nevezték a ballada Shakespeare-jének, vállalt hivatala miatt a szalontai nótáriusnak, de szülővárosában – vélhetően természete miatt – a hallgati ember titulussal is illették. Fordításai közül kiemelkednek Shakespeare-fordításai.
„Minden szál hozzá vezetett, és minden szál tőle vezet, a magyar szellemi életnek ő a sugárzási központja.– Szerb Antal
Szegény református családba született. Szüleinek kései gyermeke volt, akik féltő gonddal nevelték, hiszen a tüdőbaj miatt kilenc testvére közül nyolcat előtte elvesztettek. Ő azonban igazi csodagyerek lett, már tizennégy éves korában segédtanítói állást tudott vállalni és támogatta idősödő szüleit. Az anyagi javakban nem dúskáló családi háttér ellenére olyan nagy és sokoldalú szellemi műveltségre tett szert, hogy felnőttkorára a latin, a görög, a német, az angol és a francia irodalom remekeit eredetiben olvasta, és jelentős fordítói munkát is végzett. A magyar nyelv egyik legnagyobb ismerője, és ennek megfelelően páratlanul gazdag szókinccsel rendelkezett. Pusztán kisebb költeményeiben mintegy 23 ezer szót, illetve 16 ezer egyedi szótövet használt.
Irodalmi pályafutása 1845-ben Az elveszett alkotmány című szatirikus eposszal indult, de igazán ismertté az 1846-ban készült elbeszélő költeménye, a Toldi tette. Már pályája kezdetén is foglalkozott a közélettel, és politikai tárgyú cikkeket írt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban nemzetőrként vett részt, majd a Szemere Bertalan által vezetett belügyminisztériumban volt fogalmazó. A bukást követően egy ideig bujdosott, ám végül elkerülte a megtorlást, és Nagykőrösre költözött, ahol 1851 és 1860 között tanári állást tudott vállalni.
Az élete teljesen megváltozott, amikor a Kisfaludy Társaság igazgatójává választotta, és Pestre költözött. Itt szerkesztette és adta ki két hetilapját: a Szépirodalmi Figyelőt (1860–1862) és a Koszorút (1863–1865). A kiegyezés idején a magyar irodalmi és a politikai élet kiemelkedő és meghatározó képviselője volt. Irodalmi munkássága kihatott a talán addig kevésbé ismert történelmi szereplők ismertségére is, hiszen a műveiben megformált alakok közül több neki köszönhetően vált igazán halhatatlanná. Petőfi Sándor kortársa és barátja is volt egyben. Költészetükben nagy különbség, hogy a gyorsan érő és rövid életű Petőfivel szemben az övé lassabban bontakozott ki. Halála is összeköti őket, hiszen egy meg nem erősített városi legenda szerint, a már egyébként is gyengélkedő népi költőfejedelem 1882. október 15-én a pesti Petőfi téri Petőfi-szobor avatásán fázott meg, és az azt követő tüdőgyulladásban hunyt el, 65 éves korában.
Kép: Barabás Miklós: Arany János portréja (1848)
(Wikipédia)
1811. október 22-én született Liszt Ferenc (elhunyt: Bayreuth, 1886. július 31.) magyar zeneszerző, zongoraművész, karmester és zenetanár, a 19. századi romantika egyik legjelentősebb zeneszerzője.
Apja, Liszt Ádám, Esterházy herceg hivatalnoka, korán felismerte fiának kivételes zenei tehetségét, és minden lehetőséget megragadott kibontakoztatására. Liszt kilencéves korában már nyilvánosság előtt zongorázott Sopronban és Pozsonyban, majd hamarosan műpártoló főurak támogatásával Bécsben folytathatta tanulmányait Czerny és Salieri tanítványaként. 1822. december 1-jén mutatkozott be Bécsben. A 11 éves Liszt első koncertje nagy feltűnést keltett. Itt találkozott Beethovennel, Czerny közvetítésével, aki korábban Beethoven tanítványa volt. Itt is jelent meg nyomtatásban első műve, variációi ugyanarra a Diabelli-témára (keringőre), amelyekre Beethoven híres zongoraművét írta. Az ifjú Liszt bécsi szereplését követően négy nagy sikerű pesti, illetve budai koncertje után 1823 őszén apjával Franciaországba utazott, és az európai művészeti élet egyik központjába, Párizsba költözött.
Felvételét a párizsi Conservatoire-ba Cherubini, az intézmény vezetője gátolta meg, így visszatért Bécsbe, ahol magánúton zeneelméletet és ellenpontozást tanult, közben hangversenykörútra indult. Londoni bemutatkozását számos újabb meghívás követte Franciaországba, Svájcba, majd ismét Angliába. Műsorán többnyire a népszerű operákra írt ábrándok, parafrázisok szerepeltek. 1827-ben egy időre a francia fővárosban telepedett le, ahol tehetségének köszönhetően a társasági élet ünnepelt hőse lett. Itt ismerkedett meg Chopinnel, akitől eltanulta a zongorajáték árnyalatait, valamint Berliozzal, akitől a zenekari nyelvet és a programzene új vívmányait sajátította el. Az 1830-as évek végén újabb hangversenykörutakra indult, bejárta egész Európát, Portugáliától Oroszországig. 1835-ben a genfi konzervatórium tanára lett. Az 1838-as pesti árvízkatasztrófa károsultjait Bécsben rendezett hangversenyeinek jövedelmével támogatta. Ugyanilyen bőkezűen járult hozzá néhány évvel később a bonni Beethoven-emlékmű létrehozásához. Az oroszországi hangversenykörutak során megismerkedett az orosz komponisták művészetével és szerelmével, Carolyne zu Sayn-Wittgenstein hercegnővel, aki a későbbiekben közreműködött irodalmi munkásságában. A negyvenes évek elején Weimarban az udvari színház karmestere lett, itt népszerűsítette és vezényelte kortársai műveit, valamint tanította a kontinens minden sarkából érkező pályakezdő muzsikusokat és komponistákat. Liszt élete utolsó évtizedeit Weimar, Róma és Budapest között osztotta meg. A budapesti Zeneakadémia első éveiben készséggel segítette a magyar zenekultúra újonnan kialakuló központját, és vállalta, hogy az év néhány hónapjában itt tanítson.
Liszt rendkívül termékeny zeneszerző volt. Műveinek nagy részét zongorára komponálta, ezek zömének eljátszásához rendkívüli technikai tudás szükséges. Alkotásainak viszonylagos ismeretlensége azzal magyarázható, hogy rengeteg darabot komponált: mintegy 400 eredeti művének zöme virtuóz zongoramű, szimfónia, szimfonikus költemény, mise. Összesen kb. 1400 művet komponált (beleszámolva eredeti műveit, átiratait stb.), amivel minden idők egyik legtermékenyebb zeneszerzője. A programzene lelkes támogatója volt. Zenei átiratokkal is foglalkozott, és az olyan legbonyolultabb zenekari művekkel is megbirkózott, mint például Beethoven szimfóniái. Művei a világ minden részén elmaradhatatlan elemei a koncertprogramoknak. Zenei munkássága mellett rengeteg esszét írt különböző témákról: zeneszerzők társadalmi helyzete, műelemzések stb.
Képek:
– Liszt Ferenc 1856-ban (Wilhelm von Kaulbach festménye)
– Liszt Ferenc 1858-ban (Franz Hanfstaengl fényképe)
– Liszt Ferenc utolsó fényképe, 1886. (Nadar fényképe)
(Wikipédia)
- Október 17.❤️🇭🇺❤️ Dobó István és az Egri vár védőinek esküje a végső ostrom előtt
Esküszöm az egy élő Istenre hogy véremet és életemet a Hazáért és Királyét,az Egri vár védelmére szentelem.
Sem erő,sem fortély meg nem félemlít.
Sem pénz,sem ígéret meg nem tántorít.
A vár feladásáról sem szót nem ejtek,sem szót nem hallgatok.
Magamat élve, sem a váron belül,sem a várom kívül meg nem adom. A vár védelmében elejétől végéig alávetem akaratomat a nálamnál feljebb való parancsának.
Isten engem úgy segéljen!!!!
Október 17.
A Szegénység Elleni Küzdelem Világnapja jó emlékeztető arra, hogy a valódi segítség nemcsak anyagi, hanem lelki eredetű is lehet. Egy apró gesztus, egy kedves szó, egy támogató kéz mind közelebb vihet minket egy olyan világhoz, ahol senki nem marad egyedül a szükségben. 🙏💛
Te mivel járulsz hozzá ma mások életének jobbá tételéhez? Lehet ez egy őszinte mosoly, egy adomány, vagy egy egyszerű segítség a rászorulóknak – minden apró tett számít!
✨ „Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok.”
– Mt 25,35-36 ✨
Ma van a szegénység elleni küzdelem világnapja
Nézőpont – 2024. október 17., csütörtök | 18:05
Az ENSZ Közgyűlése 1992-ben a szegénység elleni küzdelem világnapjává nyilvánította október 17-ét. Ez a nap a szegénység és a nyomor felszámolásának szükségességére hívja fel a figyelmet minden országban.
1987. október 17-én tömegek gyűltek össze Párizsban a Trocadéro épülete előtt elhelyezett emlékkő leleplezése alkalmából. Az emlékkőre Joseph Wresinski katolikus pap gondolatát vésték: „Valahányszor arra ítélnek férfiakat és nőket, hogy súlyos szegénységben éljenek, emberi jogok sérülnek. Magasztos kötelességünk, hogy erőink egyesítésével biztosítsuk a jogok érvényesülését.”
Az ünnepélyes szertartás végén Wresinski azt mondta: „Ma este mi – állampolgárok, miniszterek, képviselők, tisztviselők és mindenki más – szövetséget kötöttünk a munkanélküliekkel, az írástudatlanokkal, a nyomorban élőkkel, a hajléktalanokkal. Ez a szövetség nem egy éjszakára szól, hanem az egész jövőre.”
A szegénység elleni küzdelem világnapjának gondolata Joseph Wresinski atyától, az ATD – Negyedik Világ Mozgalom alapítójától származik. (ATD: aide à toute détresse – segítség mindenfajta nyomorúság ellen.)
Joseph Wresinski francia katolikus pap (1917–1988) mélyszegénységben élő családban, lengyel apa és spanyol anya gyermekeként született a franciaországi Angers-ben. Papi hivatását alapvetően meghatározta, hogy születésétől kezdve megtapasztalta a legmélyebb nyomorúságot, s újraértelmezve az evangéliumot lelkipásztorként szinte mindvégig a nincsteleneket szolgálta. 1957-ben Noisy-le-Grand hajléktalantelepén a legnehezebb körülmények között élő családokkal együtt létrehozta az ATD – Negyedik Világ Mozgalmat, amely azóta világszerte elterjedt, és állandó munkatársai, valamint önkéntesei révén csaknem harminc országban segíti a legrászorultabbakat.
Hite szerint az Egyház „maga a szegénység, megvetettség, kirekesztés, ő a világ fekete báránya, számkivetettje. Emiatt a mindenki által leginkább megvetett és leginkább kirekesztett nép mellé kell állnia”.
Forrás: Avvenire.it; Agensir.it
Fotó: Merényi Zita, Joseph-Wresinski.org
Magyar Kurír
Október 16.a Kenyér Világnapja
Október 15. Az Ölelés Világnapja
Október 10. a Lelki Egészség Világnapja
„Mindig jusson idő nevetni,
mert ez a lélek legszebb zenéje.
Olvasni, mert ez a bölcsesség alapköve.
Dolgozni, mert ez a siker ára.
Játszani, mert ez az örök ifjúság titka.
Szeretetet adni, mert ez gyógyítja az embert,
azt is, aki adja és azt is, aki kapja.
Egy pillanatnyi mosolyra,
mert ezzel egymás számára
könnyebbé tehetjük az életet.”
(Chaplin)
Ma van az állami gondoskodásban élő gyermekek világnapja. Október 8. Számukra gyűjtünk most szívecske kommenteket! DOBJ EGY LIKEOT ÉS EGY SZÍV KOMMENTET a tiszteletükre! 
Országunkban 24.000 gyermek van állami gondoskodásban. Ebből 30-35% nevelőszülőknél, akiknek a száma folyamatosan csökken. Viszont a gondoskodásban résztvevő gyermekeké meg folyamatosan nő.
Jelenleg közel 300 csecsemő és olyan újszülött van a kórházakban, akik máris az állami gondoskodásban vannak.
Október 6. 2001. óta hivatalos nemzeti gyásznap. Az 1849-ben ezen a napon kivégzett 13 aradi és két pesti mártír, köztük Batthyány Lajos gróf, Magyarország első miniszterelnöke hősi viselkedésükkel megmutatták, hogyan tudnak a magyar ügyért harcolók komoly katona módjára, méltósággal meghalni. Utolsó perceikkel is a nemzetnek és a világnak mutattak példát a magyar szabadságharcosokról, akiket sok osztrák csupán felforgató aljanépnek nézett. A megtorlás hónapjai és annak menete a történelemkönyvekből jól ismertek. De még a levert szabadságharc után feketébe öltözött nemzet sem ismerhette pontosan az október 6-i áldozatok végóráit, mert a kivégzések nyilvánossága korlátozott volt.
„Kedves szentem, egyetlen Marim! Mindenem e földön! – Egy sejtelem mondja nekem, hogy holnap reggel, mielőtt még egyszer láthatnálak – elvérzettem.”
Lázár Vilmos
Ima kivégeztetésem előtt, 1849. október 5-ről 6-ra virradóra
Mindenség ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki. Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet! Te vezettél, Atyám, a csatákban és ütközetekben – Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni – dicsértessék a Te neved mindörökké!
Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni.
Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! Te ismered, ó, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen.
Damjanich
Emíliának vigasztalásul
AZ ARADI VÉRTANÚK UTOLSÓ SZAVAI.
Aulich Lajos
(1793-1849)német
honvéd tábornok
„Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot.”
Damjanich János
(1804-1849)szerb
honvéd tábornok
„Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.”
Dessewffy Arisztid
(1802-1849)magyar
gróf, honvéd tábornok
„Tegnap hősök kellettek, ma mártírok. Így parancsolja ezt hazám szolgálata.”
Kiss Ernő
(1799-1849)örmény
honvéd altábornagy
„Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.”
Knézics Károly
(1808-1849)horvát
honvéd tábornok
„Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.”
Láhner György
(1795-1849)német
honvéd tábornok
„Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.”
Lázár Vilmos
(1815-1849)örmény
honvéd ezredes
„Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.”
Leiningen-Westerburg Károly
(1819-1849)német
gróf, honvéd tábornok
„A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.”
Nagysándor József
(1803-1849)magyar
honvéd tábornok
„De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.”
Poeltenberg Ernő
(1808-1849)osztrák
lovag, honvéd tábornok
„Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.”
Schweidel József
(1796-1849)magyar (német???)
honvéd tábornok
„A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.”
Török Ignác
(1795-1849)magyar
honvéd tábornok
„Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.”
Vécsey Károly
(1803-1849)magyar
gróf, honvéd tábornok
„Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.”
Az aradi vértanúk kivégzésének 175. évfordulóján Ady Endre klasszikusát olvassuk. „Őszi napnak csendes fénye, / Tűzz reá a fényes égre, / Bús szivünknek enyhe fényed / Adjon nyugvást, békességet.”
Október 5. A Pedagógusiok Világnapja
Füle Lajos: Pedagógus
Én nem tudom, milyen erő kell
hozzá, de több kell az enyémnél.
Olykor el-eltűnődöm én is,
mit is jelent húsz-harminc szempár
fénylő tükörtermében élni,
hol éle van minden igének,
árnyéka van minden hibának,
hol húsz-harminc sötétkamrában
hívják elő folyton a percek
éles, kemény, hiteles képét.
Könnyű nekünk beszélni ezt-azt,
nagy szavakkal egymást dobálni,
de ő, kinek minden szavával
megannyi kis magnetofon zeng
tele otthont, utcát, jövőt, ő
felelősség nehéz vasával
vértezve jár, s – bár tán nem érzi –
hétköznapok nagy hőse köztünk,
szebb holnapok jobb emberéért
titkon vívott nehéz csatáknak
ismeretlen, hős katonája!
Mikor fogunk szobrot emelni,
s fogunk-e hát neked, magunkban,
„LÉLEK SZOBRÁSZA„:
„A legjobb tanár az, aki utat mutat.”
Minden évben, október 5-én ünnepeljük a Pedagógusok világnapját.
Minden pedagógust, nagy tisztelettel, szeretettel és szívből köszöntünk!
„A diák, míg tanul, nem méltányolja a tanárait. Csak később, amikor már többet tud a világról, érti meg, milyen sokkal tartozik azoknak, akik nevelték. A jó tanár nem vár dicséretet, sem szeretetet a fiataloktól. Kivárja, hogy idővel megkapja tőlük.” (Darren Shan)
Kik a jó tanárok?
„A jó tanító olyan, mint a jó fecske. Tudásának fészkét állandóan építi, gonddal rakja, gyarapítja.” Fonay Tibor
„A legjobb tanárok azok, akik inspirálni tudják a tanítványaikat a tananyag iránt érzett szenvedélyükkel.”
„Ha a tanítványom jobb nálam, akkor nyilván jobb tanára volt, mint a többinek. Növendékeim minden eredménye rám vet jó fényt.” Isaac Asimov
„Minden tanárnál az a legfontosabb, hogy igazi pedagógiai lelkületű, tiszta szívű ember legyen, különben nem tudja átadni az ismeretanyagot.”Obádovics J. Gyula
„A jó tanár szerintem örül annak, ha tanítványai sikeresek, annak is, ha felülmúlják őt. Nem beszélve arról, ami sokkal nehezebb: őszintén örülni a tanártársak, például a fiatal kollégák tehetségének, sikerének.” Pethőné Nagy Csilla
„A nagy tanítók gyakran a legígéretesebb diákjaikkal a legszigorúbbak. Ha megpillantják a szunnyadó lehetőséget, azt akarják, hogy az maradéktalanul kibontakozzon.”Ryan Holiday
„Egy jó tanár arra tereli a fiait, amerre menniük kell. Pláne, ha látja, hogy van ösvény. Nem szabad hozzányúlni, pláne nem megfogni, vagy kényszeríteni, csak terelni. Ez a legszebb fajta tanítás.”Koltai Lajos
Szeressük őket 
Oktober 4, az Állatok Világnapja:
Ünneplés és Elköteleződés az Állatvédelem Mellett
Az Állatok Világnapja eredete
Az Állatok Világnapja világszerte lehetőséget nyújt arra, hogy megemlékezzünk az állatok fontos szerepéről életünkben.
E nap eredete az 1930-as évekig nyúlik vissza, amikor Heinrich Zimmermann német író és állatvédő először javasolta e nap ünneplését.
Az első Állatok Világnapját 1925. március 24-én tartották Berlinben, de később az október 4-i dátumra helyezték át, amely Szent Ferenc napja, a környezetvédők és az állatok védőszentje.
Szent Ferenc szerepe az Állatok Világnapján
Szent Ferenc, az assisi ferences rend alapítója, nagy tiszteletben állt az állatok iránti szeretetéért és gondoskodásáért. Élete során számos történet kapcsolódik hozzá, melyek az állatokkal való különleges kapcsolatát mutatják be. Ő volt az egyik első olyan keresztény szent, aki hangsúlyozta az összes teremtmény iránti szeretet és felelősség fontosságát.
Nem véletlen tehát, hogy az Állatok Világnapját az ő napján ünnepeljük.
Az Állatok Világnapjának mai értelmezése
Manapság az Állatok Világnapja túlmutat a vallási kötődéseken. Ez az esemény globálisan elismerhető alkalom lett, amelynek célja az állatokkal való törődés és az állatvédelem fontosságának hangsúlyozása.
E nap során különféle rendezvényekkel, oktatási programokkal és kampányokkal hívják fel a figyelmet az állatvilág védelmére. Mindemellett lehetőséget ad arra, hogy értékeljük a velünk élő házikedvenceket és az állatvilág sokszínűségét.
Hogyan ünnepeljük az Állatok Világnapját?
Az Állatok Világnapját számos módon lehet ünnepelni. Az állatbarátok gyakran szerveznek adománygyűjtéseket vagy önkéntes munkát végeznek állatmenhelyeken. Ezen kívül, különböző helyszíneken állatkiállításokat, sétáltatásokat, és egyéb közösségi eseményeket tartanak.
Ezek az események nemcsak az állatok iránti szeretetet és tiszteletet fejezik ki, hanem közösségi összefogást is mutatnak az állatvédelem érdekében.
A felelős állattartás fontossága
Az Állatok Világnapja tökéletes alkalom arra is, hogy reflektáljunk az állattartással kapcsolatos kötelességeinkre. A felelős állattartás nem csak az állatok megfelelő táplálásáról és egészségügyi ellátásáról szól, hanem arról is, hogy biztonságos és szerető otthont nyújtsunk számukra.
Az állataink iránti elkötelezettségünk és gondoskodásunk közvetlen hatással van jólétükre és életminőségükre.
Segítségnyújtás az állatvédelem terén
Az állatvédelem kulcsfontosságú része a tudatosításon és az aktív részvételen alapul.
Az Állatok Világnapja ideális időpont a különböző állatvédelmi szervezetek és kezdeményezések támogatására. Önkénteskedni állatmenhelyeken, adományozni állatvédelmi alapítványoknak, vagy részt venni állatvédelmi kampányokban mind hozzájárulnak az állatok jólétéhez és a globális állatvédelmi törekvésekhez.
Az Állatok Világnapja egy különleges alkalom, amikor kifejezhetjük tiszteletünket és szeretetünket az állatok iránt.
Ünnepeljük együtt ezt a napot, és tegyünk minden nap az állatvédelemért!
Firenzében, egy 1931-ben tartott környezetvédelmi konferencia keretén belül merült fel először az Állatok Világnapjának (World Animal Day) gondolata. Az október 4. pedig azért lett a kiválasztott nap, mert ez Assisi Szent Ferenc halálának napja, egyúttal emléknapja is. Ez a nap tisztelgés az állatok védőszentje, Assisi Szent Ferenc előtt, aki már a 13. század elején azt hirdette, hogy mindent szeretnünk kell, ami körülvesz minket, legyen az élő vagy élettelen.
Az Állatok Világnapja alkalmával! 
Assisi Szent Ferenc és a farkas!
Egy szép napon Assisi Szent Ferenc ellátogatott Gubbioba.
Amint átlépte a városfalakat, meglepve tapasztalta, hogy nincs ott senki. Nem volt zaj vagy kiabálás az utcákon. Gubbio lakói elbújtak otthonaikban, mert féltek egy farkastól, aki rémületet hintett el mindenki szívében. A farkas hevességét nem csak az állatokra, hanem az emberekre is rávetette, és többé senki sem merte kitenni a lábát a város utcáira.
Miközben Ferenc a néma utcákon sétált, egy férfi felismerte, kiment a házból, hogy találkozzon vele, és segítséget kért tőle. Kérését követték a többi lakóé, és Ferenc habozás nélkül elfogadta.
Néhány férfival együtt bement az erdőbe, hogy megkeresse a Farkast. Amikor meglátta, hogy tátott állkapcsokkal érkezik, Ferenc felemelte a kezét, keresztet vetett, és így szólította: „Farkas testvér, Krisztus nevében megparancsolom neked, hogy ne árts nekem és embereknek”. A farkas tovább közeledett, de amikor Ferenc elé került, becsukta az állkapcsát, és a lábához kuporgott.
„Farkas testvér, sok fájdalmat okoztál és rémületet vetettél ezeken a vidékeken. Nemcsak állatokra vadásztál, hanem az emberekre is veszélyessé váltál. Ezért most mindenki utál és fél. Azt akarom, hogy béke uralkodjon közted és az emberek között, de ehhez szükséges, hogy ne cselekedj rosszat, és ígérem, hogy megbocsátják múltbeli tetteidet.”
E szavak hallatán a Farkas megrázta a fejét, megmozdította a farkát, és fejmozdulattal jelezte, hogy érti és elfogadja Ferenc szavait.
Ismét az állathoz fordult: „Farkas testvér, ha az a szándékod, hogy békét köss az emberekkel, megígérem neked, hogy etetni fognak és gondoskodni fognak rólad, mert tudom, hogy rosszat tettél az éhségeddel. Szeretnék meggyőződni róla, hogy megbízhatok benned.” Ferenc kinyújtotta a jobb kezét a Farkasnak, amire az állat beleegyezés jeléül a mancsát beletett, és együtt visszatértek a városba.
A történtek híre gyorsan elterjedt, és amikor Gubbióba értek, emberek tömege vonult ki a térre, hogy szemtanúja legyen a csodának.
– Testvéreim, figyeljetek. Ferenc így szólt a lakókhoz: „Farkas testvér itt van, és megígéri, hogy soha többé nem fog bántani benneteket. Ígérjétek meg, hogy mostantól élelmet fogtok neki adni és gondoskodni fogtok róla. Ez a szent szövetség, amely megalapozza a békéteket.”
Az emberek, látva, hogy a farkas mennyire szelid, és úgy áll Ferenc mellett, mint egy engedelmes kutya, elfogadták az egyezséget, és nagy volt az öröm és a boldogság a megkötött békéért.
Ettől a naptól kezdve a farkas gyakran látogatta Gubbio lakóit. Táplálékot kapott, és már senki sem félt tőle, sőt közeli barátok lettek. /Mirko Lucchini/
Október 1. A Zene Világnapja
„Mondd meg nekem, mit dalolsz, megmondom, ki vagy. A bennünk továbbrezgő dallamok és foszlányaik olyat vallanak felőlünk, amit semmi lélekelemzés nem hoz felszínre. Bevilágítanak a lélek rejtett zugaiba, ahova másképp nem férkőzhetünk.”
(Kodály Zoltán)
Idősek világnapja – Október 1.
Jolie Taylor : Simogasd amíg lehet
Simogasd amíg lehet,
Hisz ők neveltek fel téged
Oly sokat fáradoztak érted
Ne engedd el két kezét
Simogasd meg őszülő fejét
Hisz Te voltál neki a mindenség
Húzd magadhoz megfáradt kezét
Most szeresd amíg lehet,
ma még megteheted
Tőlük kaptad az életet
Ott volt veled, míg lehetett
Keblére szorította kócos fejedet
Mindentől óvott, védelmezett
Tiéd volt szívében a dobbanás
Mosoly voltál az ajakán
Ha ráborulnak a hideg éjszakák
Soha meg ne bántsd
Szívedben ő legyen a dobbanás
Hisz te érted sírt, oly sok éjszakán
Simogasd amíg lehet,
a megfáradt öreg kezeket
Ha tudatuk nem a régi már
Te akkor is szeretettel tápláld
Öregedő ráncos kezek
Remegve keresik a szeretetet
Türelemmel kísérd sorsukat,
mert egyszer az életük kettészakad
Akkor már nem tudsz hazamenni
Szülői háznál nem vár már senki
Hiába mondod, hogy szerettelek
Síron túl, már nem hallják meg
Hát most szeresd, amíg él
Öleld magadhoz megfáradt testét
Simogasd amíg lehet,
a megfáradt öreg kezeket.
OKTÓBER 1 —–AZ IDŐSEK VILÁGNAPJA
„Ha eljön majd a nap, amikor már öregnek látsz, pedig még nem is leszek az, kérlek, légy hozzám türelmes és próbálj megérteni.
Ha leeszem a ruhámat, ha nem tudok rendesen felöltözni, légy türelmes. Jussanak eszedbe azok az idők, amikor én tanítottalak erre!
Ha beszélek Hozzád, és ezerszer elismétlem ugyanazt a dolgot, ne szakíts félbe, hallgass végig. Amikor kicsi voltál, ezerszer kellett elolvasnom ugyanazt a mesét, míg el nem aludtál.
Ha nem akarok megmosakodni, sem ne szégyeníts meg, sem ne feddj meg érte. Jusson eszedbe az a millió ötlet, amit kitaláltam, hogy rá tudjalak venni a mosdásra.
Ha látod, hogy milyen tudatlan vagyok a technikai újdonságokkal kapcsolatban, adj elég időt, és ne nézz rám gúnyos mosollyal. Megtanítottalak sok mindenre: hogy egyél jókat, öltözködj szépen, hogy hogyan nézz szembe az élettel.
Ha néha nem emlékszem dolgokra vagy elvesztem beszélgetésünk fonalát adj gondolkodási időt, hogy eszembe jusson. És ha még sem sikerül megtennem, ne légy ideges, és ami a legfontosabb, az nem a mondanivalóm, hanem az, hogy veled legyek, és figyelj rám.
Ha valaha nem akarok enni, ne erőltesd. Jól tudom, hogy mikor kell ennem és mikor nem. Ha gyenge lábaim nem engednek sétálni… nyújtsd a kezed. Ugyanúgy, ahogy azt én tettem, amikor te tanultál járni.
És amikor egy napon azt mondom neked, hogy nem akarok tovább élni, hogy meg akarok halni, ne légy dühös. Egyszer ezt is meg fogod érteni. Próbáld meg megérteni, hogy a koromat nem megéltem, hanem túléltem. Egy nap majd megérted, hogy minden hibám ellenére, mindig a legjobbat akartam neked, és hogy az utat szerettem volna előkészíteni neked. Nem érezhetsz sem szomorúságot, sem dühöt vagy tehetetlenséget, ha a közeledben vagyok. Mellettem kell lenned, próbálj meg megérteni, és segíts nekem, ahogy azt én tettem, amikor megszülettél. Segíts járnom. segíts befejezni az utam szeretettel és türelemmel. Megfizetlek majd egy mosollyal, és azzal a mérhetetlen nagy szeretettel, amellyel mindig szerettelek.”
Ismeretlen szerző
Október elseje a vegetarianizmus világnapja! 
A mérsékelt húsfogyasztás nemcsak egészséges, de klímabarát is. 
Vásárolj minél több hazai zöldség- és gyümölcsterméket, hiszen a nem növényi eredetű ételek fogyasztásának csökkentésével jelentős mértékben hozzájárulhatsz a bolygót érő káros környezeti hatások csökkentéséhez.
SZEPTEMBER 30. – A MAGYAR NÉPMESE NAPJA
„Erdő, mező, hegy völgy, falu… minden mesél itt. A mesék földje ez – csuda-e, ha szép csendesen mesemondóvá nő a gyermek.”
(Benedek Elek)
2005 tavaszán a Magyar Olvasástársaság felhívással fordult mindazokhoz, akiknek fontos a népmesék fennmaradása és a mesékben élő bölcsesség továbbhagyományozása, hogy csatlakozzon ahhoz a kezdeményezéshez, amely szerint szeptember 30. – Benedek Elek születésnapja – legyen a népmese napja.
A népmese napját első ízben 2005. szeptember 30-án rendezték meg. A nap célja, hogy a könyvtárosok, az óvónők, a pedagógusok és a mesével foglalkozó szakemberek, valamint a meseszerető gyerekek és felnőttek ezen a napon megkülönböztetett tisztelettel forduljanak mind a magyar, mind más népek meséi felé.”
Az 1998-ban alakult Szív Világszövetség, a World Heart Federation (WHF) missziós nyilatkozata szerint, egy hosszabb és jobb minőségű élet eléréséhez kell segíteni az embereket, a szív-és érrendszeri betegségek megelőzése, gondozása által. A WHO-val szoros együttműködésben dolgozó Szív Világszövetség kezdeményezésére, 2000 óta a világon mindenütt egyszerre, minden évben szeptember utolsó vasárnapján rendezik meg a Szívünk Napját, idén ez szeptember 24-e.
Miért fontos a Szív Világnapja?
A világnap a szív- és érrendszeri egészség fontosságára hívja fel a figyelmet, ezek kialakulásában jelentős kockázati tényező a túlsúly, az elhízás, a cukorbetegség, a túlzott alkoholfogyasztás és a stressz.
A szívbetegségek, például a szívroham és a stroke világszerte vezető haláloknak számítanak, amelyek jelentős része gyakran megelőzhető rendszeres szűrővizsgálatokon való részvétellel, valamint az egészségesebb életmódra való áttérés segítségével. Ha időben felfedezésre kerül a megbetegedés, akkor az esetek többségében megfelelő orvosi ellátással jól kezelhető.
Ezekre kívánja felhívni a figyelmet a Szívünk Napja, amelynek célja az emberek szív- és érrendszeri egészségének javítása, a szívbetegségek megelőzése és a szív- és érrendszeri problémákra való tudatos odafigyelés ösztönzése.
Október 23.
Magyar Rendőrség
Tudjátok, mindig azt javasoljuk, hogy csatoljátok be a biztonsági öveteket! 
Na most ne tegyétek! Sőt! Ne is üljetek kocsiba, ugyanis ma van az Autómentes Világnap. 
Ünnepeld meg te is! 
szeptember 20. a Gyermekek Világnapja
Ebből az alkalomból az UNICEF Magyarország minden évben különleges kezdeményezésekkel hívja fel a figyelmet a gyermekjogok fontosságára, hiszen
1989-ben ezen a napon írták alá a Gyermekjogi Egyezményt.
A világon a legszélesebb körben elfogadott emberi jogi dokumentumról van szó, amely 196 országban garantálja, hogy minden gyermeket ugyanolyan alapjogok illessenek meg.
1959. november 20-án fogadta el az ENSZ Közgyűlése a Gyermekek Jogairól szóló Nyilatkozatot. Azóta november 20-a a gyermekek jogainak világnapja. A Nyilatkozat, azzal a céllal, hogy ”hogy a gyermek gyermekkora boldog legyen” olyan konkrét jogokat fogalmazott meg, mint például a névhez, az állampolgársághoz és az oktatáshoz való jog. A Nyilatkozat nem volt kötelező erejű, így ugyanezen a napon, harminc évvel később, 1989. november 20-án az ENSZ Közgyűlése elfogadta a Gyermek Jogairól szóló Egyezményt.
Magyarország 1991-ben ratifikálta az Egyezményt, amely így kötelező erejűvé vált hazánkban. Magyarország Alaptörvénye kiemelt védelemben részesíti a gyermekkort. Kimondja, hogy minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Deklarálja továbbá, hogy a szülők kötelesek gondoskodni kiskorú gyermekükről. A gyermekek jogainak minél szélesebb körű biztosítása érdekében több törvény is módosult az elmúlt években, valamint figyelemfelhívó kampányokra is sor került hazánkban.
Magyarországon is jelen vannak a gyermekeket érintő veszélyek is, ebből adódóan pedig mindazok a feladatok, amelyek a gyermeki jogok biztosítását jelentik, a mi kötelezettségünk, felnőtteké. A gyermekek jogai ugyanis csak úgy érvényesíthetőek, ha a felnőtt társadalom tagjaira, intézményeire nézve jogszabályokban foglalt kötelezettségeket írnak elő és tartatnak be.
Magyarországon minden állampolgárnak lehetősége van jelezni, ha gyermekbántalmazást észlel. A gyermekvédelmi-, oktatási-, egészségügyi intézményekben dolgozóknak és a hatóságoknak kötelességük jelezni, ha gyermekbántalmazás, gyermeket veszélyeztető helyzet jut tudomásukra.
Amennyiben Ön tudomással bír a környezetében olyan gyermekről, akinek alapvető jogait korlátozzák, vagy attól megfosztják, kérjük jelezze hatóságunknak az ingyenesen hívható 107, 112 telefonszámokon, vagy vegye fel a kapcsolatot és jelezze az észlelteket az alábbi szakemberek, szervezetek valamelyikének:
Gyermekjóléti Szolgálatok,
iskolai gyermek és ifjúságvédelmi felelős,
óvodai, iskolai szociális munkások
iskolapszichológus,
iskolai védőnő,
Kék Vonal Gyermek és Ifjúságvédelmi Telefonszolgálat (116 111 az egész országból ingyenesen hívható).
Eger vár ostroma
VILÁGRA SZÓLÓ HATALMAS DICSŐSÉG!
A források mind más létszám adatot említenek, de a lényeg:
Nem egészen 2.000 magyar védő min. 70.000 ostromló törökkel szemben harcolt!
60-70.000 törökkel szemben 1918 fő magyar védő 38 napon keresztül, és győzött!!!
Miért nincs ennek a napnak ünnep napja?!
Wikipedia:
„A vár ostromára korábbi források szerint 75 ezer török érkezett, míg Tinódi Lantos Sebestyén szerint 1935 védő szállt szembe a 150 ezer főt kitevő, két egyesült török sereggel.”
Egyéb forrás:
„1552. szeptember 9.-én és 10-én a törökök ostrom alá veszik Eger várát.
60-70 ezer fős hadsereg megkezdi a Dobó István parancsnoksága alatt álló egri vár ostromát, amely később a várvédők sikerével zárult.
1552. október 17.-én és mindmáig a magyarság egyik legnagyobb győzelmeként tartják számon.
Temesvár elfoglalása után a Kara Ahmed pasa vezette török fősereg az újonnan épült szolnoki vár alatt egyesült Hadum Ali budai pasa csapataival.
A török sereg szeptember 9-11. között érkezett a „Felvidék kapujá”-nak tartott egri vár alá.
Kapitányai Dobó István és Mecskey István.
Próbált katona 1094 volt a várban, a szomszéd megyékből még 824 gyalog jött be, többnyire paraszt, kiket Dobó az ágyúk mellé állított.
Óriási volt a törökök száma, de a magyarok fegyverzetben felülmúlták elleneiket, kiknek csak pajzsuk és kardjuk volt, míg a mieinket páncél védte és hosszú lándzsájuk vagy puskájuk tette támadásra alkalmassá.
A harmincnyolc napos ostrom azonban a jelentős túlerő, árulás, majd az egykori székesegyházban elraktározott lőpor felrobbanása ellenére is sikertelen maradt.
A törökök október 18.-án megkezdték a visszavonulást.
Soha előbb nem működött Magyarországon egy ostromnál oly nagy tüzérség, úgy hogy 12.000 ágyúgolyót szedtek össze a várban.
Nemrégiben találtak rá Dobó István földi maradványaira a Felvidéken, Dobóruszkán, ahol újratemették az egri hőst.”
Szeptember 9. Ma van az Elsősegélynyújtás Világnapja 
Annyiféleképpen lehet segíteni. Számtalan alkalom kínálkozik, és számos mellett megyünk el, mert hirtelen nem tudjuk, nem értünk hozzá, meg kellett volna állni, ááá…, már nem fordulunk vissza, valaki úgyis segít, lehet, hogy nem ránk van szükség.…
A mentők évente több tízezer olyan esettel találkoznak, ahol a beteg élete az elsősegélynyújtók bátorságán és talpraesettségén múlhat. 
Szeptember második szombatja az Elsősegélynyújtás Világnapja. A tizenhat európai ország kezdeményezésére létrejött világnaphoz kapcsolódóan az Országos Mentőszolgálat az egyszerű életmentő beavatkozások fontosságára hívja fel a figyelmet.
Szeptember 8.– Az olvasás világnapja
Célja, hogy felhívja a figyelmet az olvasás fontosságára, valamint, az olvasás élményének megosztására,népszerűsitésére.
„Nagyobb csodát nem tudok elképzelni, mint hogy a fehér papíron a fekete betűk megelevenednek. Megindul a fejében a képzeletmozi. Az olvasás a legfontosabb.”
(Csukás István)
„A könyvnek az a jó, ha olvassák. A könyv olyan jelekből áll, amelyek további jelekről szólnak, azok a jelek pedig a dolgokról beszélnek. Ha szem nem olvassa, a könyv jeleiből nem lesznek fogalmak, vagyis a könyv néma.”
UMBERTO ECO
Könyv vigasztal bajban,
ha beteg vagy gyógyít,
jót tesz azzal, ki kínlódik.
Szép Ernő
szeptember 6. Vakvezető Kutyák Világnapja
„A könyvnek az a jó, ha olvassák. A könyv olyan jelekből áll, amelyek további jelekről szólnak, azok a jelek pedig a dolgokról beszélnek. Ha szem nem olvassa, a könyv jeleiből nem lesznek fogalmak, vagyis a könyv néma.”
UMBERTO ECO