November 20. a gyermekek jogainak világnapja.
1959. november 20-án fogadta el az ENSZ Közgyűlése a Gyermekek Jogairól szóló Nyilatkozatot.
Egyetlen gyermek sem érdemel bántalmazást.
Soha. Semmilyen körülmények között.
Viszont minden gyermek megérdemel egy szeretetteljes életet.
Minden gyermek megérdemli, hogy segítő közegben nőjön fel.
Minden gyermek gondoskodást, odafigyelést, megbecsülést érdemel.
Minden gyermek megérdemli a megfelelő testi, szellemi, lelki táplálékot.
Mert minden gyermek egy csoda.
Minden gyermek jó bánásmódot érdemel.
Mindig. Minden gyermek.
November 30-án 13 órától közös Adventi koszorú készítés lesz a Közösségi Házban. Kérjük, hogy a koszorú készítéshez szükséges anyagokat meg tudjuk vásárolni és mindent elő tudjunk készíteni, iratkozzanak fel november 25-ig a templomokban elhelyezett Jelentkezési lapon. Természetesen, a saját, díszítésre szánt anyagokat is hozzák magukkal. (Egy koszorú előkészítése négyezer forintba kerül.) Köszönjük.
november 30-december 15. : „Egymillió csillag a szegényekért”–tartós élelmiszergyűjtés a templomokban és az iskolákban Mátészalkán.
A család szíve, az otthon melege. 
Kedves Szülők, Gyermekek! A Mátészalkai Rendőrkapitányság Bűnmegelőzés Angyalai Csoportja idén is meghirdeti már hagyományossá vált év végi rajzpályázatát.
Sok szeretettel várjuk a mellékelt plakáton található feltételekkel a rajzokat 2024. december 10-ig a kapitányságra. BACS
Szeretettel Mindenkinek, akinek a szívéhez közel állnak a fürge lábú kis sünikék! 
Őszi-téli süni mese
Sün Samunak sok a gondja;
balra alma, jobbra gomba.
Itt csiperke, ott pereszke,
felszedje mind, vagy ne szedje?
Mennyit bír el tüskés háta?
Amit nem bír, hagyja hátra?
Persze Samu, hagyd ott bátran,
más is éhes a határban!.
Hó pilinkél, indulj hamar,
kuckód legyen puha avar,
ringasson el színes álom,
tavasszal friss gomba várjon!
#aludjsüni#őszivers#télivers#sünivers#gyerekvers#hónaprólhónapraversek#ünneprólünnepreversek#mentovicsevavers
Halióóó! Mókuskák, merre jártok? 
Gyertek, énekeljünk együtt!
A vers énekelhető az „Itt a farsang, áll a bál” és a „Hull a pelyhes…” dallamára is. /Az előbbivel vidámabb… 
A mókusok dala
/Mentovics Éva
Alma, körte, mogyoró,
csodás az ősz, ragyogó!
Dió pottyan, lomb susog,
gyertek, gyertek, mókusok!
– Hurrá, mennyi földi jó;
friss mandula, szép dió!
Ha fúj a szél, hó szakad,
még a makk is jó falat.
#mókus#mókusvers#őszivers#gyerekvers#hónaprólhónapraversek#mentovicsevavers
Illusztráció: Füzesi Zsuzsa
Kép forrása: BZSkosodó
NÉMETH NOÉMI | 2015-11-09 19:45 |
Minden ünnepnek megvan a maga szimbóluma: a november 11-ére eső Márton-nap középpontjában a libák állnak. A falusi gyerekek ilyenkor hagyományőrző libakergetésen futtatják meg a szárnyasokat, az apukák mulatoznak, az anyukák pedig természetesen libát sütnek vacsorára. A jeles napra készülődve tanuljatok meg néhány Márton-napi verset és mondókát!
Márton-napi versek
Gazdag Erzsi: Jóbarátaink
Libám lábán sárga csizma,
gúnár-varga rámán varrta.
Abban megy a liba bálba,
Harminchárom liba várja.
HIRDETÉS
Liba-bálban, vízi bálban,
csupa-csupa vízi tánc van.
Ott forognak, ott sürögnek,
ha megunják, megfürödnek.
Verseghy Erzsébet: Libanátha
Lúdanyónak könnye pereg,
kislibája nagyon beteg.
Megfázott a csupasz lába,
mezítláb ment óvodába.
Jó mamája borogatja,
forró teával itatja,
meg is gyógyul harmadnapra,
holnapután vasárnapra.
Hétfőn reggel korán költik,
tó vízében megfürösztik,
csizmát húznak lúdtalpára,
úgy küldik az óvodába.
Tordon Ákos: Libasorban
Sír a nád, a sárga nád,
jégkabátban a világ.
Nézd, a libák libasorban,
libasorban, libatollban
keresik a nyarat; hol van?
Libapapucs, libaláb
a nap sütne legalább.
De mert nem süt, gi-gá-gá,
mind elmennek világgá.
Felelgetős játék:
– Gyertek haza, ludaim!
– Nem merünk!
– Miért?
– Félünk!
– Mitől?
– Farkastól!
– Hol a farkas?
– Bokorban!
– Mit csinál?
– Mosdik!
– Miben mosdik?
– Arany medencében!
– Mibe törölközik?
– Kis cica farkába!
Jankovich Ferenc: Libák
Harminchárman keltünk útra,
Mikor mentünk világgá.
Harmincan sem jöttünk vissza –
Gági-gégém, húgom, hop!
Gágá, gigágá!
Arra jött a limpes-lompos,
Mikor mentünk világgá,
Lúdgégére éhes farkas –
Gági-gégém, húgom hop!
Gágá, gigágá!
El is értünk egy nagy tóba,
Mikor mentünk világgá,
Egy nagy libaúsztatóba –
Gági-gégém, húgom hop!
Gágá, gigágá!
Tiszta vízben megmosdottunk,
Mikor mentünk világgá,
Mégis sáros lett a tollunk –
Gági-gégém, húgom hop!
Gágá, gigágá!
Márton-napi mondókák
Szentendrei legények,
Libát loptak szegények.
Nem jól fogták a nyakát,
A nyakát, sej-haj a nyakát,
Elgágította magát.
Novemberben, Márton napján
liba gágog, ég a kályhán.
Aki libát nem eszik,
egész évben éhezik.
Száz liba egy sorba,
Mennek a nagy tóra,
Elöl megy a gúnár,
Jaj de begyesen jár.
Nincs szebb madár, mint a lúd,
Nem kell neki gyalogút,
Télbe-nyárba mezítláb,
Úgy kíméli a csizmát.
Héja, héja, lakatos!
Látom, lábad ripacsos.
Addig libát nem adok,
míg a lábad ripacsos.
Csörlőre, csattogóra,
ángyomasszony ablakára!
Árok partján ül egy liba,
Azt gágogja, hogy taliga.
Paradicsom-paprika,
Papucsba jár a liba.
Szombatonként d.e. 9 órától Bérmálkozásra, 10 órától Elsőáldozásra felkészítő hittanórát tart István atya a Közösségi házban.
„A gyerekek azért látják a varázslatot, mert keresik.”
Christopher Moore)
Iskolás korára másfél évvel lesz előrébb az a gyerek, akinek rendszeresen olvasnak mesét óvodás korában
Miért fontos a mese?
Egy-másfél évvel megelőzik az életkoruknak megfelelő fejlődési elvárásokat azok az általános iskolások, akiknek rendszeresen olvastak mesét – többek között ilyen „kézzelfogható” előnye van annak, ha egy család beilleszti a meseolvasást a mindennapokba.
„A legkisebb gyerekek számára nem a történet a fontos, hanem a szülőkkel közös élmény, az együttlét – kis túlzással akár a telefonkönyvet is felolvashatnánk nekik. 2-3 éves korban jönnek az éntörténetek, amelyek a gyerek mindennapjait imitálják, míg a kalandokról, leküzdhetetlennek tűnő próbatételekről szóló történetek korszaka 4-5 év körül kezdődik” – mondja a meseolvasás életkori szakaszairól Dr. Zóka Katalin főiskolai tanár, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola tanulmányi rektorhelyettese.
Ma már sem a szülők, sem a szakemberek számára nem kérdés, mennyire fontos a közös meseolvasás, könyvnézegetés és mondókázás. A kutatások bebizonyították:
egy-másfél évvel megelőzik az életkoruknak megfelelő fejlődési elvárásokat azok a gyerekek, akiknek rendszeresen olvasnak mesét, szókincsük pedig már az óvoda kezdetén sokszorosa azokénak, akik ritkán találkoznak mesékkel.
A meseolvasás, történetmondás ugyanakkor erősíti a szülő és a gyerek között érzelmi kapcsolatot, segít a pozitív énkép kialakításában is, vagyis elősegíti a gyerekek mentális jóllétét.
Gazdagon illusztrált mesekönyvek hatása
Azzal azonban eddig kevesebbet foglalkoztak a szakemberek, milyen hatással vannak a szövegértésre, a gondolkodás és a fantázia fejlődésére a mesekönyvek illusztrációi. Pedig a „digitális bennszülöttként” emlegetett generációnak hatalmas a képigénye. „Ezt a szakirodalomban sokszor olyan kifejezésekkel illetik, mint vizuális szőnyegbombázás vagy képrobbanás, miközben a kutatások azt mutatják, hogy a mai gyerekeknek egyszerűen ez a természetes közege. Ez a generáció sokkal inkább jobb agyféltekei működéssel – képekkel, holisztikus megközelítéssel – próbálja befogadni a világot” – magyarázza a szakember.
Egy 2019-es hazai felmérésből az is kiderült: az óvodásoknak szükségük van arra, hogy mesehallgatás közben lássák a történethez szorosan kapcsolódó képeket, a 4-6 évesek többsége pusztán hallás alapján nem érti meg a szöveget.
Még a tizenéveseknek is szükségük van illusztrációkra
„Egy korábbi megközelítés szerint ahhoz, hogy egy gyerek fantáziája belső képeket tudjon teremteni, nem szabad külső képet, vagyis illusztrációt kapnia. Ám a kutatások egyértelműen azt igazolják, hogy:
az illusztráció nem akadályozza, hanem ösztönzi és gazdagítja a szövegekből kibontakozó belső képek megformálását.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a fejből mesélés mellett illusztrált mesekönyveket is érdemes közösen olvasni” – emeli ki, hozzátéve: képekre, rajzokra nemcsak az óvodás korosztálynak, hanem az általános iskolásoknak, sőt a tizenéves olvasóknak is szükségük van. A művészien megformált illusztrációknak ugyanis az irodalmi klasszikusok megértésében és élvezetében, sőt a versek iránti érdeklődés megőrzésében is hatalmas szerepe van.
A mai gyerekkönyvek illusztrációinak zöme ráadásul – véli a szakember – önálló műalkotásként is megállja a helyét, így kaput nyit a képzőművészet felnőttkori befogása és élvezete felé is. „Ma olyan illusztrátoraink vannak, mint a 20. század közepén: valódi művészek” – mondja Dr. Zóka Katalin.
A gyerekkönyv ne „fejlesztő” legyen, hanem élményt adó
És hogy a választék növekedésével párhuzamosan hogyan változik a kisgyermekes családok meseolvasásra fordított ideje? A konferencia szakmai vezetője szerint érzékelhető a polarizálódás a szülők körében – vannak, akik könyvet, mások inkább digitális eszközöket adnak a gyerekek kezébe. „Ugyanakkor azt is látjuk, hogy nagyon sok szülő kifejezetten fejlesztő szándékkal választ könyvet. Pedig elsősorban azért jó, ha egy gyerek életében jelen van a könyv és a mese, mert az jó élmény számára, fejlesztő hatása csak az élményt adó könyveknek, meséknek lehet. A szülőket ezért arra bátorítjuk, hogy merjék ennek a szépségét és élményszerűségét megélni, és ne keressenek közvetlen fejlesztő hatást, ne ez legyen a fő szempont a könyvválasztáskor” – emeli ki.
A közelgő Szent Márton napi készülődéshez szeretettel a kicsiknek!
Mozgással kísérhető, eljátszható vers
/Mentovics Éva
Három liba fut a tóra,
felhangzik a libanóta:
Gá-gá, gigágá!
Arra oson Rézi róka,
jobb a liba, mint a csóka.
Gá-gá, gigágá!
Meglátták, hogy jön a róka,
beugráltak mind a tóba,
gá-gá, gigágá!
Róka, róka, nem vagy ravasz,
pórul jártál, hoppon maradsz!
Gá-gá, gigágá!
#libavers#liba#mártonnap#gyerekvers#mentovicsevavers
Állatvédelem gyerekeknek
Állatbarát Bölcsőde, Állatbarát Óvoda, Örökös Állatbarát Óvoda, Állatbarát Általános Iskola, Örökös Állatbarát Általános Iskola, Állatbarát Középiskola, Állatbarát Gyógypedagógiai Intézmény, Állatbarát Gyermekotthon 
Indul a 2025-ös állatvédelmi oktatási pályázat: hat kategóriában pályázhatnak oktatási intézmények az Állatvédő, Állatbarát és Örökös Állatbarát címek elnyerésére!
Idén már ötödik alkalommal, kibővített tartalommal hirdeti meg az állatvédő és állatbarát címek elnyerését célzó pályázatát az Állatorvostudományi Egyetem Állatvédelmi Központ és az Állatvédelem gyerekeknek szerkesztőbizottsága az oktatási intézmények számára. A bölcsődék, óvodák, általános iskolák, középiskolák és gyermekotthonok mellett gyógypedagógiai intézmények is pályázhatnak.
Az előző pályázatok sikerét mutatja, hogy 2024-ben már 492 oktatási és gyermekvédelmi intézmény viselheti egy éven keresztül az „Állatbarát” címet.
A 2025-ös pályázatban elnyerhető címek:
„Állatbarát Bölcsőde” és „Év Állatvédő Bölcsődéje 2025”
„Állatbarát Óvoda”, „Örökös Állatbarát Óvoda” és „Év Állatvédő Óvodája 2025”
„Állatbarát Általános Iskola”, „Örökös Állatbarát Általános Iskola” és „Év Állatvédő Általános Iskolája 2025”
„Állatbarát Középiskola” és „Év Állatvédő Középiskolája 2025”
„Állatbarát Gyógypedagógiai Intézmény” és „Év Állatvédő Gyógypedagógiai Intézménye 2025”
„Állatbarát Gyermekotthon” és „Év Állatvédő Gyermekotthona 2025”
A pályázatra olyan magyarországi és határon túli magyar intézmények jelentkezését várják, amelyek kiemelkedően sokat tesznek az állatvédelemért, és törekednek arra, hogy beépítsék a felelős állattartást a nevelésbe, változatos és kreatív programok segítségével. (A részletes pályázati feltételek a https://allatvedelemgyerekeknek.hu/projektek/ linkre kattintva érhetőek el.)
A beérkezett munkákat egy állatvédelmi és pedagógus szakemberekből álló zsűri bírálja el.
A pályázatok nyertesei a díjakat és okleveleket – immár hagyományosan – az Állatorvostudományi Egyetemen megrendezendő ünnepségen vehetik át Prof. Dr. Sótonyi Péter rektortól.
#állatbarátpályázat#állatbarátpedagógus#állatbarátóvoda#állatbarátbölcsőde#állatbarátáltalánosiskola#állatbarátközépiskola#állatbarátgyógypedagógiaiintézmény#állatbarátgyermekotthon#örökösállatbarát
Szent Márton legendája
Élt egyszer, réges-régen Pannóniában egy fiú, akit Mártonnak hívtak. Amikor felcseperedett, beállt a hadseregbe katonának. Szolgálata során gyakran kilovagolt, sokféle emberrel találkozott. Az egyiknek nem volt mit ennie, a másiknak nem volt mit a lábára húznia, a harmadiknak nem volt hol aludnia. Márton segített, akinek tudott.
Egyszer egy hideg téli napon egy csaknem meztelen koldussal találkozott; didergett, vacogott szegény a nagy hidegben. Márton nagyon megsajnálta, s mert jó szíve volt, saját köpönyegének felét adta a koldusnak, hogy ne fázzon. A többi katona bezzeg csúfolta is érte: „- Nézd, még képes szétvágni ezt a szép köpenyt! Magad is koldusbotra jutsz, meglásd!”
Márton azonban nem törődött a gúnyolódással. Lefeküdt, és hamarosan elaludt. Álmában megjelent az Isten, és így szólt hozzá:
– Márton, te jó ember vagy, látom. Élj segítve, cselekedj jót, és beveszlek az én seregembe. Gyógyíts betegeket, segíts a rászorulókon jó szívvel.
Másnap reggel Márton felkelt, és elgondolkozott.
– Hogyan is segíthetnék még többet az embereken?
Kilépett a hadseregből, hogy még több ideje legyen segíteni a szegényeken. Elment vándorolni, közben adományokat gyűjtött, és gyógyította a szegényeket.
Ahogy vándorolt, mindenhol megszerették. Aztán egyszer Franciahonban, ahol egy hatalmas templom is állt, amit Apátságnak hívtak, eléállt néhány ember, és az egyikük azt mondta:
– Márton, te olyan jó ember vagy. Legyél az apátság vezetője, a püspök, szép, aranyos ruhában járnál, és még több embernek segíthetnél.
Márton azonban szerette egyszerű életét, és nem akart püspök lenni. Elszaladt az emberek elől, és gondolkozott, hová bújjon el, hogy ne találják meg.
Hirtelen meglátott egy libacsapatot.
– A libák! Elbújok a libák közé, ott nem talál rám senki.
De az emberek csak jöttek, és a nevét kiáltozták. Márton csak lapult a szűk libaólban, s várta hogy elmenjenek onnan. A libák azonban gágogni kezdtek. Egyre hangosabban és hangosabban gágogtak, míg az emberek végre felfigyeltek rájuk:
– Mi ez a nagy gágogás? Nézzük meg!
Így aztán megtalálták Mártont. Ő előbújt, s homlokán egy csillag ragyogott. Az emberek ámulva nézték, és egy emberként kiáltottak fel:
– Éljen a püspök! Éljen az új püspökünk!
Mártont tehát püspökké választották, a libákat pedig, akik elárulták őt, még aznap este megsütötték, és megették.
Márton, belenyugodva, hogy püspökké kell válnia, még nagyon sok emberen segített. Ő lett a világ legjóságosabb püspöke, és boldogan élt, amíg meg nem halt.
Forrás: http://ovodaszivbol.blogspot.com
Őszi kifestők
Őszi versikék
Sünike barátkozik–mesefilm
A kis herceg (The Little Prince) – filmrészlet (6)
A jó tanító nem saját tudásának gyümölcseit osztja meg a tanítványaival, hanem megmutatja nekik, hogyan arassák le saját gondolataik gyümölcseit.
Kahlil Gibran
Szeptemberi Gyerekkeresztrejtvény győztese: Herman Levente.
Óvodai Nevelés
MESEÍRÓ PÁLYÁZAT
óvodapedagógusok, pedagógiai, illetve gyógypedagógiai asszisztensek és dajkák részére.
A pályázat célja:
• az adott korosztályokra: a 3-6-7 éves óvodások számára jellemző igényes, a gyermekek lelkét megérintő mese írása;
• új mesekincs gyűjtése;
• a meseíró óvodai dolgozók erkölcsi elismerése;
• a meseírók személyének bemutatása: fotóval, munkahellyel, végzettséggel, munka-körrel;
• az értékelt és díjazott pályaművek közlése.
A mese témája szabadon választható, azonban fontos, hogy az óvodás gyermekek érzel-meihez, gondolkodásmódjához közel álló legyen, az óvodás korú gyermekek személyisé-gének gazdagítását és a lelki szükségleteik kielégítését támogassa. Olyan meséket várunk, amelyek még más pályázaton nem vettek részt, semmilyen felületen sem jelentek meg eddig, továbbá nem szerepeltek előzőleg zsűrizésen.
Formai és beadási követelmények:
• Times New Roman betűtípussal, 12-es betűmérettel, 1,5-es sortávolsággal, teljes sorkizárt elrendezéssel, normál margó alkalmazásával készüljön el a pályázatra be-nyújtandó új mese.
• A pályaművek terjedelme legfeljebb 5 000 karakter lehet, a folytatásos mese legfel-jebb 3 x 5 000 karakter lehet, de ekkor is figyelembe veendők a gyermeki sajátossá-gok. Az itt bemutatott terjedelmi korlátnál hosszabb írások nem kerülhetnek a szakmai zsűri elé.
• Minden pályázó 1, legfeljebb 3 saját alkotású mesével pályázhat.
• A pályázó meseíró a zsűrizésre benyújtandó mese elején és végén tüntesse fel a nevét, továbbá a mesét lezáró aláírása után adja meg a foglalkozását, az iskolai végzettségét, a telefonszámát, a lakcímét, valamint az intézménye, illetőleg az óvodája nevét.
• A pályaműveket pdf formátumban 
Portable Document Format) kérjük beküldeni.
A pályaműveket a palyazat@sprintkiado.hu email címre várjuk.
A díjazott, valamint a közlésre kiválasztott mesék a számuktól függően:
• megjelennek a Sprint Kiadó óvodapedagógiai kiadványainak valamelyikében: Óvo-dai Nevelés szakmai-módszertani folyóirat, Óvodapedagógiai Könyvsorozat,
• vagy bemutatásra kerülnek az Óvodai Nevelés online felületein: az Óvodai Nevelés Facebook oldalán, az Óvodai Nevelés Instagram oldalán.
• a díjazott alkotók oklevelet, az Óvodapedagógiai Könyvsorozat néhány példányát ve-hetnek át a 2025. tavaszán megrendezendő díjátadó ünnepségen, az intézményük számára pedig 50 db Óvodás gyermekek fejlődésének nyomon követése című ki-adványt biztosítunk.
A PÁLYÁZAT / PÁLYÁZATOK BEADÁSI HATÁRIDEJE: 2024. DECEMBER 31.
( A továbbiak az Óvodai Nevelés szakmai -módszertani folyóirat 2024. szeptemberi számában olvashatók.)
Előre is köszönjük a pályázó kollégák kreatív-produktív szellemi munkáját és lelkesedését. Sok sikert kívánunk minden kedves pályázónak!
A szakmai zsűri nevében:
Hornyán Anna
az Óvodai Nevelés szakmai-módszertani folyóirat
főszerkesztője
Egy szlogen négy élete – Elindult a Csukás Meserádió
KULTÚRA – 2024. október 20., vasárnap | 14:02
Halmai Tamás költő, író, irodalmár jegyzetét olvashatják.
A mese, mint általában az irodalmi műfajok, évezredekig a szóbeliség vándorló kincse volt. Mondták, hallgatták, továbbmondták, átalakították, újramondták, és újra, és újra… Korszakok és földrészek közti szellemi kereskedés igazgatta útját, az igazság csodája iránti vágyakozás sokszorozta meg létezését.
A Csukás Meserádió az eleven beszédnek ezt az ősi hagyományát kelti életre, miközben a hazai tévés-rádiós kultúra kezdeteire is emlékezik és emlékeztet. Azokra az évekre, évtizedekre, amikor természetes mediális feladat volt gyermekműsorokat készíteni, irodalmi adaptációkkal előállni, művészeti tartalmakat gyártani.
Egyszerűségében is igen izgalmas az újonnan indult csatorna szlogenje: „Rádió egyfejűeknek.” Kiknek tehát? Egyrészt nyilván az embernek, aki – eltérően a mesék többfejű sárkányaitól – egyetlen főt ingat a nyakán. Másrészt óhatatlanul utal ez az ajánló mondat a Csukás István-mesehősre, Süsüre is, aki „Én vagyok a híres egyfejű…” kezdetű dalával kollektív tudatalattink bájos lakója. Ilyesformán a gyerekhallgatóság mellett mintha a mesék lényeit is igyekezne maga köré gyűjteni a rádió, azaz a varázslat jogkörét kiterjeszti a mindennapos valóság övezeteire. Egy harmadik jelentés is átdereng a megfogalmazáson. Minthogy Süsü – legalábbis története kezdetén – a különlegesek és kivetettek életét élte, s félős félreértések akadályozták sorsa kibontakozását, az „egyfejűeknek” címzett megszólítás a mindenkori elesetteket és eltérőket bátorítja, a személyiségükre épp csak ráeszmélőknek kedveskedik. Végül egy negyedik közelítés, sajátos módon, ez előbbinek az ellenkezőjét is értelmezésünkbe illesztheti. Hiszen az „egyfejű” érthető úgy is: mintha sokaknak egy (közös) fejük volna, a reménybeli hallgatók döntő vonatkozásokban egyféleképpen gondolkodnak a világról – például ha az emberség, a szépség és a szeretet jegyében alkotnak képzeletbeli közösséget…
Mesék és dalok fogadják a legkisebbeket a nap huszonnégy órájában, de a legkisebbeknél nagyobbaknak is érdemes ráhangolódniuk az ország egyetlen gyerekrádiójára. Hátha visszatalálnak az ártatlanság korába (avagy a kópéságok eredetvidékére): elveszített-elveszíthetetlen gyerekkorukba.
Az interneten elérhető Csukás Meserádió (mely a szintén gyermekeket célzó M2 tévécsatornához hasonlóan közszolgálati adó) 2024. szeptember 1-je óta hallgatható. Ha nem gondolnám, hogy e jegyzet olvasóját érdemes mielőbb a hangzó bűbájok világába bocsátani, az én mesém is tovább tartott volna.
Fotó: MTVA
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2024. október 13-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Ismét egymillió gyermek imádkozza a rózsafüzért világszerte
Október 18-án a világ minden táján imára hívják a gyermekeket és közösségeiket, hogy a rózsafüzért imádkozva elősegítsék a világ egységét és békéjét. Csatlakozz Te is!
Aranyosi Ervin : Gyermeki lélek
Tiszta két szeméből
őszinteség árad.
Bűvös mosolyába,
bele sose fárad.
Nem ítél, nem gyűlöl,
nem gyúl harag szívében.
Bizalom sugárzik
nyílt tekintetében…
Hát ilyen a gyermek,
amíg élni hagyják.
Míg az igaz hitét
rosszá nem faragják.
Amíg megvan neki
lehozott tudása,
mely teremtőjének
tiszta lelki mása.
Amíg a szeretet
benne él szívében,
s nem csak feltételes
az élet vizében.
Amíg hagyják élni,
őszintén szeretni,
amíg nem akarják
pokoltűzre vetni.
Ne kösd feltételhez,
az ő szeretését,
hagyd meg igazságát,
lelke boldog részét.
Tanulj inkább tőle
csodálni világot,
szeretni az élőt,
mit a lélek látott!
Hadd tudjon örülni
e szép földi létnek!
Hadd keljen lelkében
boldog földi ének!
Hadd áradjon lelke,
tegyen mindent szebbé,
váljon a világa
végre nemesebbé!
Hagyd a csodás lényét,
őszintén örülni,
a világ trónjára
boldogan felülni!
Élvezni a létet,
mást is felemelni,
saját életéhez
szép értelmet nyerni!
Hagyd meg őt olyannak,
tiszta, kedves lénynek!
Legyen hordozója
boldogító fénynek!
Hagyd arcán a mosolyt,
fényesen ragyogni,
hagyd a világáért
lelkéből rajongni!
Légy a kísérője
és mutass jó példát,
s vegyél példát róla,
szeretetét éld át!
Tanulj a lelkétől,
szeretni született,
ő hozott a Földre
fénylő, szép ünnepet.
Hisz a kisgyermekek
mind-mind ilyen lények.
Örömtől gazdagok,
bűnöktől szegények.
Tiszta, szép szemükből
őszinteség árad.
Szeretni a lelkük
soha el nem fárad!
Ha a gyerek jól van, jól is viselkedik. Ha rosszul van, rosszul viselkedik.
Ő maga nem rossz.
Ha egy virág nem virágzik, akkor sem a virágon kezdesz el változtatni, hanem a környezetén.
Október 5. A Pedagógusiok Világnapja
Füle Lajos: Pedagógus
Én nem tudom, milyen erő kell
hozzá, de több kell az enyémnél.
Olykor el-eltűnődöm én is,
mit is jelent húsz-harminc szempár
fénylő tükörtermében élni,
hol éle van minden igének,
árnyéka van minden hibának,
hol húsz-harminc sötétkamrában
hívják elő folyton a percek
éles, kemény, hiteles képét.
Könnyű nekünk beszélni ezt-azt,
nagy szavakkal egymást dobálni,
de ő, kinek minden szavával
megannyi kis magnetofon zeng
tele otthont, utcát, jövőt, ő
felelősség nehéz vasával
vértezve jár, s – bár tán nem érzi –
hétköznapok nagy hőse köztünk,
szebb holnapok jobb emberéért
titkon vívott nehéz csatáknak
ismeretlen, hős katonája!
Mikor fogunk szobrot emelni,
s fogunk-e hát neked, magunkban,
„LÉLEK SZOBRÁSZA„:
„Mint a máglyán, úgy kell égni. Mint aki tudja, hogy valamiért égetik el, s nem tehet, nem is akar tenni semmit ellene. Nem elég megismerni az igazságot, nem elég megszövegezni, nem elég bátran kimondani: égni is kell érette.”
Márai Sándor ~ Füves könyv
…s tovább adni a lángot…
„A világ olyanná alakul, amilyenné a fiatalságot nevelik.”
Jókai Mór
„A tanításban nem az a legtöbb, hogy az ember azt a tudást, amit évtizedes elméleti és gyakorlati munkával megszerzett, továbbadja, hanem … az ember önmagát adja tovább. A személyiségét. A példát.” (Galgóczi Erzsébet)
Október 4., az Állatok Világnapja.
Aranyosi Ervin: Tudod egy állatot…
Tudod, egy állatot, kevés csak etetni.
Ennél többre vágyna, kezd el hát szeretni.
Simogasd bundáját, játssz vele, beszélgess!
Próbálj közeledni, gyönyörű szívéhez.
Lelj örömöt benne, örülj, hogy ha látod,
s Ő lesz a világon a legjobb barátod!
Titkodat megőrzi, elűzi magányod.
Ő teszi színessé, beszürkült világod…
Október 1. A Zene Világnapja
„Mondd meg nekem, mit dalolsz, megmondom, ki vagy. A bennünk továbbrezgő dallamok és foszlányaik olyat vallanak felőlünk, amit semmi lélekelemzés nem hoz felszínre. Bevilágítanak a lélek rejtett zugaiba, ahova másképp nem férkőzhetünk.”
(Kodály Zoltán)
Október 1. A zene világnapja – Kodály Zoltán gondolatai a zenéről és a zenei nevelésről…
“Sokkal könnyebb, ha a gyermek első zenetanára az édesanyja.”
„Ide bizony a zene elemi tüneményeinek gyermekkorban kezdődő, fokozatos beidegzése, sok éven át való gyakorlása kell; zenehallásra való rendszeres nevelés,….
Kezdeni már az óvodában kell, mert ott a gyermek játszva megtanulja mindazt, amire az elemiben már késő.”
„Aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon. A zene tápláló, vigasztaló elixír, és az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza.”
„A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.”
„Minden népnek van egy sereg népdala, amely oktatásra kiváltképpen alkalmas. Ezeket jól kiválogatva, a népdal lesz a legmegfelelőbb tananyag, hogy rajta a gyermekeknek az egyes zenei elemeket bemutassuk és tudatosítsuk ezeket… Mielőtt más népeket akarunk megérteni, magunkat kell megértenünk. Semmi sem alkalmasabb erre, mint a népdal.”
„Mit kellene tenni? Az iskolában úgy tanítani az éneket és zenét, hogy ne gyötrelem, hanem gyönyörűség legyen a tanulónak, s egész életére beleoltsa a nemesebb zene szomját… Sokszor egyetlen élmény egész életére megnyitja a fiatal lelket a zenének. Ezt az élményt nem lehet a véletlenre bízni: ezt megszerezni az iskola kötelessége.”
(Kodály Zoltán)
A MAGYAR NÉPMESE NAPJA – szeptember 30.
MÓRICZ ZSIGMOND: A török és a tehenek
Volt egy török, Mehemed,
Sose látott tehenet.
Nem is tudta Mehemed,
Milyenek a tehenek.
Egyszer aztán Mehemed,
Lát egy csomó tehenet.
„Én vagyok a Mehemed!”
„Mi vagyunk a tehenek!”
Csudálkozik Mehemed,
Ilyenek a tehenek?
Számlálgatja Mehemed,
Hányfélék a tehenek.
Meg is számol Mehemed,
Háromféle tehenet.
Fehéret, feketét, tarkát,
Meg ne fogd a tehén farkát!
Nem tudta ezt Mehemed,
S felrúgták a tehenek.
Mesébe hívó
/Mentovics Éva
Mesevárban, meseréten,
holdfény ezüst köpenyében,
csillagporos félhomályban,
napfény arany fátyolában
szundikál a sok mese.
Felébresztem őket neked,
szárnyaljon a képzeleted
mesevárba, meserétre,
holdfény ezüst köpenyébe,
csillagporos félhomályba,
napfény arany fátyolába,
s legyél te is részese!
A népmese a nemzeti kulturális örökségünk szerves része. A népmesék olvasása, hallgatása nem csupán élményt nyújt, de fejleszti a gyermekek empatikus készségét, problémamegoldó képességét, általuk megismerhetik régi szavainkat, szólásainkat, a régi foglakozásokat, babonákat, hiedelmeket, segítség számukra a jó és a rossz cselekedetek összehasonlításában, az igazságosság megértésében…
Sorolhatnám még hosszasan, hogy a népmesék hányféle fejlesztő hatással rendelkeznek a gyermek lelki- és szociális fejlődése szempontjából.
Meséljünk a gyerekeknek minél többet, meséljünk nekik nap, mint nap!
#magyarnépmesenapja#népmese#mesélnijó#gyerekvers#mentovicsevavers
„Itt van az ősz, itt van újra…”
Benedek Elek: Az öreg faültető éneke
Ragyogj, ragyogj még őszi napsugár,
Melengesd testét az elaggott földnek!
Szánd meg szegényt, óh nézzed, mily kopár,
Talán nem is zöldül ki soha többet.
Ragyogj, ragyogj még nyájas-szelíden,
A zord szelet kergesd a messzeségnek,
Hadd ültetek fát szépen, rendiben,
Oh, nem magamnak – az új nemzedéknek!
Ragyogj, ragyogj még, s azzal ne törődj,
Munkám örömét hogy aligha látom…
Jól tudják ezt a vén faültetők,
Oh, jól tudom én is, nap barátom!
Oh, jól tudom, hogy más szedi le majd
Édes gyümölcsét mind ez ifjú fáknak,
Örömet, hasznot nékem egy se hajt,
Fáradt testemnek sose adnak árnyat!
Mindegy!Te csak ragyogj, segélj nekem,
A zord szelet kergesd a messzeségnek,
Mi hasznom benne? – én nem kérdezem,
Csak ültetek a jövő nemzedéknek.
(Benedek Elek – Kisbacon, 1859. szeptember 30. – Kisbacon, 1929. augusztus 17. magyar újságíró, író, országgyűlési képviselő, „a nagy mesemondó”.)
Őszi ovis kifestő
abc tanuló…🙂
A kép címe: BEFOGADÁS…
szeptember 20. Gyermekek Világnapja
Reggeli Hála Ima .
Hálát adok , hogy itt a reggel ,
Hálát adok az új napon .
Hálát adok , hogy minden percem
néked adhatom .
Hálát nem csak a jó testvérért ,
Hálát mindenkiért adok .
Hálát adok , hogy minden sértést
megbocsáthatok .
Hálát adok , hogy munkát küldesz ,
Hálát adok , hogy fény ragyog .
Hálát adok , hogy lelkem fényes ,
és boldog vagyok .
Hálát adok a vidám percért ,
Hálát , ha szomorú leszek .
Hálát adok , hogy adsz elém célt
és kezed vezet .
Hálát adok , hogy hallom hangod ,
Hálát adok a jó hírért .
Hálát adok , hogy Tested adtad
minden emberért .
Hálát adok üdvösségért ,
Hálát adok , hogy várni fogsz .
Hálát adok , hogy ma reggel még
hálát adhatok .
A Gyerekkeresztrejtvény augusztusi nyertese: Molnár Nikolett.
MÓRA FERENC
A cinege cipője
Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
cinegemadárnak.
Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.
Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.
Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.
Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!
Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.
Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.
Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
„Kis cipőt, kis cipőt!” –
egyre csak azt hajtja.
„ÚJ BÖLCSŐDÉT ADTAK ÁT MÁTÉSZALKÁN
Átadták a mátészalkai Széchenyi István Katolikus Német Nemzetiségi, Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Óvoda és Bölcsőde új bölcsődei intézményegységét szeptember 11-én.
A három csoportszobából álló, a legjobb feltételekkel ellátott, családbarát, korszerű, energiatakarékos, okosépület 42 gyermek ellátására lesz alkalmas, jelenleg 30 gyermekkel indult el. A bölcsőde 8 új munkahelyet teremt, hat kisgyermeknevelő és két dajka fog dolgozni az új intézményegységben.”
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Kis reggeli torna Bölcsiseknek, Ovisoknak:)
Szeretettel osztok meg egy rövid, a kicsik számára is könnyen megtanulható mondókát.
Őszi gyümölcs mondóka
/Mentovics Éva
Múlik a nyár, őszbe fordul,
szőlő érik, mustja csordul.
Rád nevet az alma, körte,
csörgő dió hull a földre.
Mandula és szilva pottyan,
itt a kosár, kapkodd gyorsan!
#gyerekvers#mondóka#őszivers#mentovicsevavers
Szeptember 11-én 10 órakor Bölcsőde átadása
A rossz nevelő tekintélyére büszke, a jó nevelő egyszerűen alázatos.
A jó nevelő örök tanuló, s azonnal fölismeri, ha nálánál különb tanítványra talál.
Pilinszky János
IMÁDSÁG A DIÁKOKÉRT ÉS TANÁROKÉRT :
Urunk, Istenünk és Teremtőnk,
aki az embert a saját képmásoddal tisztelted meg, és arra tanítottad választott tanítványaidat, hogy a Te félelemed az igazi bölcsesség kezdete.
Aki bölcsességed a gyermekeknek nyilatkoztattad ki. Aki törvényedet megtanítottad Salamonnak, és mindazoknak, akik szívük tisztaságában keresnek Téged.
Nyisd meg a diákok szívét, értelmét és ajkaikat, hogy felismerjék törvényed hatalmát és sikeresen megértsék mindazokat a hasznos dolgokat, amelyeket nekik tanítanak, hogy megértsék a Te tökéletes akaratodat, és a Te szent Egyházad épülésére legyenek.
Szabadítsd meg őket az ellenség minden csapdájától, őrizd meg őket az igaz hitben, igazságban és tisztaságban életük minden napján, hogy bölcsességben és a Te parancsaid megtartásában növekedjenek, hogy a Te neved tisztelőiként cselekedjenek, és legyenek örökösei a Te országodnak.
Áldd meg tanítóikat is, Urunk !
Add, hogy szavaik minden evilági tévedéstől és hiábavalóságtól mentesek legyenek és mindig tisztán hirdessék a Te igazságod Igéjét.
Mert Te vagy a mi Istenünk, az igazság szerzője, a bölcsesség forrása és Téged illet a dicsőség, az Atyát és Fiút és Szentléleket, most és mindenkor és mindörökkön örökké.
TANÉVNYITÓRA
Tudjátok, mit szoktam csinálni a gyerekekkel, ha először találkozunk?
Körbeállunk. Ha úgy van, megfogjuk egymás kezét, és beleordítjuk vagy épp belesuttogjuk a tanterembe, hogy jó vagyok, a legjobb, nyertes vagyok, győztem, mert az élet ajándék.
Mert minden gyerek jó és tehetséges. Van olyan pedagógus, aki ezt vitatja, bele is mentem a harcba. Mert gondoljátok el: ezek a gyerekek, akik itt vannak, sikeresen túl vannak életük első nagy megmérettetésén. Volt ugyanis egy verseny a létezésért, amikor anya és apa egyek lettek, és bizony ezek a gyerekek célba értek nagyon gyorsan és ügyesen. Megértették a feladatot: egynek lenni, benne lett anya és apa eggyé.
Minden gyerek jó alapból. Ki kell szeretni belőlük a jót. Persze „rosszalkodnak”. Mert hát keresik a határokat, nézik, hogy hol, mikor, hogyan tud rájuk vigyázni egy felnőtt, hogyan vannak biztonságban. Ösztönösen csinálják. Vagy ha még „rosszabbak”, hát ezt látják otthon, vagy ez hat rájuk a világban. Szüntelenül szeretni kell őket, jóvá kell szeretni ezeket a gyerekeket. Ma talán még inkább fontosabb ez, mint bármikor.
Két dolog jutott eszembe a napokban.
El kell fogadni a gyerekeket. Erőltetés helyett segíteni, hogy megtalálják az útjukat, és örömmel teljesen végig menjenek rajta, hol mint a réti csiga, hol mint a gepárd, hol megálljanak mélázni vagy erőt gyűjteni vagy mást csinálni.
Elvittük az állatkertbe a kisfiunkat. Végignéztük, amit csak tudtunk. Mindenkit lekötöttek a kis majmok. Egyik almát evett, másik diót tört, volt olyan is, akivel incselkedtem, és bemutatott nekem (komolyan, de meg is érdemeltem), és olyan is volt, jó sok, akik ugráltak megállás nélkül. Egy tanult pedagógus tudhatja, hogy ezek az ős-állapotok, innen származunk. Ha evolúciós pszichológiát olvasunk, azt is tudhatjuk, hogy ezt nem lehet kiírtani belőlünk emberekből sem, hiszen zsigerileg bennünk van, hogy keresünk , például bogyókat, majd találunk és örömhormon termelődik. Ez megy a neten is, keresek-kutatok-találok-endorfint termelek. De nemcsak a neten, csak az valahogy jobban megadja, pedig az élménypedagógia is meg tudja adni valahogy ezt az érzést. Máskor meg futottunk a mamut után vagy a mamut elől. Futottunk, mozogtunk….
Most pedig 45 percekig arra kötelezünk óvodából az iskolába egy kisgyereket, hogy üljön meg, mint egy cserép fikusz a szoba sarkában. De nem mindenki képes rá azonnal. Aztán meg is nyomorítják sok esetben a gyerekeket vagy papírozzák, hogy SNI, BTM meg ADHD, stb, stb. Pedig lehet csak módszertant, szemléletet kellene váltani, hogy a hal is megtanuljon fára mászni, ha már arra kötelezik. De építhetnénk akváriumból létrát neki. Mindjárt támogatóbb lenne ez a tanulási-tanítási folyamat. Csak módszert kellene váltani, szemléletet. Legyen élmény, projekt, felfedezés, kooperatív vagy csendes, hangos kutatómunka, tevékenységek, értelmes kérdések, támogatás, kézzel fogható válaszok, magyar és matekórán lego, gyurma, homok, játék, tanulás, munka világa, vagy csak simán elfogadás, támogatás, nyitottság minden irányba, egyéni tanulási ösvények, ahol komfortosan ki tud bontakozni a gyerek türelemben, elfogadható érzelmi háttérrel.
És ehhez még tabletes közbeszerzés sem kell. Csak szeretnünk a gyerekeket. Mint a sajátunkat. Mert az a kölyök valakinek a legféltettebb kincse.
Forrás: Digi dili Fegyverneki Gergővel
Erdőmentők
Ma becsöngetnek és sok-sok gyerek kezdi meg az új tanévet. De nem mindegy, hogy hogyan készülünk erre. Kezdd az új tanévet Te is Erdőbarátként!
– Ne vegyél gyermekednek új iskolatáskát, tolltartót, ha a régi még jó és használható!
– Ha nem kötelező, akkor ne csomagold be a tankönyveket, mert ma már védő bevonattal gyártják őket!
– Ha muszáj bekötni azokat, akkor semmiképpen ne használj műanyag csomagolóanyagokat!
– Válaszd az újrapapírból készült füzeteket!
– A tízórait és az uzsonnát csomagold inkább ételtartó dobozba, mint papírszalvétába, nejlon zacskóba, folpackba, vagy alufóliába!
– A suliba csak újrapapírból készült papírzsebkendőt, szalvétát és fénymásoló papírt küldj be!
– Az iskolába, ha nincs túl messze, ne kocsival menjetek, inkább szánjatok a beérkezésre több időt!
– Ha végzős gyermeked van, akkor a szülői értekezleten már most jelezd, hogy lufielengedést nem szeretnétek a búcsúzáskor, ezzel rengeteg életet mentetek meg!
Ismét első nap a suliban, ismét a kérdés, hol nyaraltál az idén, majd ismét jön rengeteg lesütött tekintet. Mert bizony rengetegen sehol nem voltak nyaralni, sokan nem hogy az idén, de még sosem. Sok gyerek van, aki a nyáron egyszer nem evett eleget, nem hogy eljusson a strandig, nyaralni meg pláne nem. Sokan vannak, akik az ebéd miatt várják az iskolát, mert ha mázlijuk van, lesz repeta. Lesznek gyerekek, rengetegen, akik egész nyáron a szüleik vitáit, veszekedését, ordítását hallgatták, és nem, nem voltak nyaralni, de egész évben feszültek lesznek, az idén is. Rengetegen vannak, akik a kistesóra vigyáztak egész nyáron, mert a szülők dolgoztak, vagy épp aludtak egész nap. Lesznek, akik holnap úgy teszik le az iskolatáskát, hogy ne látszódjon rajta a szakadás, mert adományba kapták, és egy hete azt számolják, a füzet elegendő-e minden tantárgyra. Ezek a gyerekek nem voltak sehol nyaralni, de már most rettegnek a kérdéstől, rettegnek a fogalmazástól, amit meg kell írni, és a papír majd nem maradhat üresen. Nem lehetne most másként? Ugye lehetne? (Todorovits Rea)
DSZ – Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete
A rendelet szerint a pedagógus a mobilhasználatot egész tanítási évre engedélyezheti. Márpedig a tanítási év az nem tanítási év mínusz óraközi szünetek! Ne tessék ezért azon görcsölni, hogy de akkor mi van a szünetekkel még akkor sem, ha a tanker ezt követeli. A 245/2024. (VIII. 8.) Korm. rendelet szövegéből kell kiindulni:
„5. § Az Nkt. 24. § (4) bekezdés b) pontja szerinti esetben a birtoklásra és használatra vonatkozó engedélyezést az igazgató vagy a pedagógus végzi a tanulmányi rendszerben, azzal, hogy rögzíti
a) a birtoklás és a használat célját,
b) az engedély érvényességének időtartamát (tanóra, foglalkozás, tanítási év), továbbá
c) a birtokolható tárgyat.”
Iskolakezdéshez… 
„Add nekem a gyerekeket az első 7 évükben, és olyanokká formálom őket, amiket a hatalom kíván!…….
„Becsöngettek!…
Reggel van, becsöngettek. Kisfiúnk már a padban ül, kíváncsian. A tanító néni így szólt a gyerekekhez:
– Ma rajzolni fogunk.
– Nagyszerű – gondolta magában a kisfiú, mert imádott rajzolni. Már rengeteg dolgot tudott rajzolni – oroszlánokat, tigriseket, csibéket és teheneket, hajókat és vonatokat. Előkotorta színes ceruzáit és nekilátott. Képzelőereje szárnyára kapta és ő engedett neki. A tanítónő hangjára eszmélt fel:
– Várjatok! Most virágokat fogunk rajzolni.
– Pompás! – örvendett magában a fiúcska, mert imádott virágokat rajzolni. Már kerekedtek is papírlapján a piros, narancs és kék szirmok, pompáztak a színes virágok, mikor újra megrezzent tanítója hangjára:
– Várjatok! Megmutatom nektek, hogyan kell rajzolni – és egy piros virágot rajzolt, zöld szárral. – Most kezdhetitek.
A kisfiú a táblára nézett, majd saját virágaira. Szebbnek találta őket annál, mint amit a tanító néni rajzolt. Szótlanul megfordította lapját és rajzolt egy piros virágot, zöld szárral.
Reggel van, becsöngettek. Új nap, a régi lelkesedés. Kis barátunk a padban ül, ugyanaz az érdeklődés ül tekintetében.
– Ma gyurmázni fogunk! – szólt a tanítónő, mire a kisfiú ujjongott magában. – Csodás! Hisz imádok gyurmázni! Kígyókat, hóembert, elefántot, teherautót képzelt el magában. Elkezdte hát gyúrni, formálni, keze melegével alakítani az agyagot, mire a tanítónő újabb utasítást adott nekik:
– Várjatok, még nem álltok készen! Megmutatom, hogyan csináljatok tányért – és egy mélytányért készített. – Most pedig nekifoghattok. A kisfiú a mélytányérra nézett, majd az előtte fekvő állatokra, kisautóra. Jobban tetszettek neki. Szó nélkül mindet nagy golyóba gyúrta és egy nagy, mélytányért formált belőlük. Olyat, mint a tanító nénié.
A kisfiú hamarosan megtanult várni az utasításra, szófogadóan követni a tanító parancsait. Többé már semmit sem készített saját magától.
Egy nap a kisfiú családjával más városba költözött. Más iskolába ment, más osztály várta. Az iskola az előzőnél is nagyobb volt. Magas lépcső és hosszú folyosó vezetett az osztályteremhez.
Reggel van, becsöngettek. A kisfiú a padban ült, felkészülve az új napra.
– Ma rajzolni fogunk!
– Pompás! – gondolta a kisfiú, és várta a tanítónő utasítását, hogy mit rajzoljon. Ő pedig semmit sem mondott, csak sétált a padsorok között. Mikor a kisfiú üres lapjára nézett, megkérdezte:
– Talán nem tudsz rajzolni?
– De igen – válaszolta – mit kell rajzolnunk?
– Nem tudom, amíg le nem rajzolod – válaszolta az új tanító.
– Hogyan kezdjem?
– Ahogy szeretnéd. Ha mindannyian ugyanazt rajzolnátok, és ugyanolyan színűre festenétek, honnan tudnám, ki rajzolta?
– Nem tudom – válaszolt a kisfiú, és egy piros virágot rajzolt, zöld szárral.”
…és igaz mindez a felnőttekre is…(Koleszár)
„A világnak önazonos, boldog gyermekekre van szüksége, akik megtalálják a saját útjukat, a saját hivatásukat, amit szívvel-lélekkel tudnak végezni.
Csak az ilyen emberek tudják szebbé, boldogabbá tenni a világot.”
Tanévkezdés előtt
…Ülj le a gyermekeddel (némelyik felnőttel sem ártana) 5 percre, és magyarázd el neki, hogy nem nevetséges, ha valaki nagyon magas, alacsony, pufi, sovány, vörös vagy barnább bőrszíne van.
Nincs abban semmi vicces, ha egy másik gyerek minden nap szemüveget, vagy ugyanazt a cipőt, vagy ruhát viseli.
Magyarázd el gyermekednek, hogy egy használt iskolatáska ugyanolyan álmokat hordoz, mint egy új.
Kérlek, tanítsd meg arra, hogy NE közösítsen ki senkit azért, mert szegény vagy “más”.
Magyarázd el gyermekednek, hogy a zaklatás fáj, és hogy azért jár iskolába, hogy TANULJON, NEM azért, hogy másokat legyőzzön.
Mindannyian ugyanolyan értékesek vagyunk. 😍
(Legalábbis úgy indulunk… 💎)
A tanítás OTTHON kezdődik!
🤗 ✨ 💛
Mi kell a sikeres iskolakezdéshez? Pszichológus tanácsai!
Az óvodából az iskolába lépés fontos fordulópont a családok életében. Miként segíthetjük szülőként a gyerekek sikeres iskolakezdését, a tanév első napjait, heteit?
A mai gyerekek számára az otthontól való távolmaradás és a szülőktől való elválás általában nem jelent problémát. – A legtöbb gyermek járt már óvodába, amit megszokott, jól ismeri annak szabályait. Ennek ellenére az első osztályba lépés sok kisgyerek számára jelent kihívást: szokatlannak találják a hatalmas épületet, nagy bizonytalansággal tölti el őket, hogy majd kik lesznek az osztálytársaik, mi fog történni velük az iskolában – mondja Gerhard Büttner professzor, a frankfurti Goethe Egyetem Pszichológiai Intézetének Neveléspszichológiai Tanszékének munkatársa.
Érzelmi támogatás és sok beszélgetés a gyerekkel
– Fontos, hogy iskolakezdéskor érzelmileg támogassuk a gyermeket, különösen eleinte, amíg meg nem szokja az új helyzetet,magyarázzuk el számára, milyen fontos lépés ez – mondja a pszichológus. Az első napon mindenképpen kísérjük el a gyermeket az iskolába, várjuk is őt az iskolakapuban a tanítás végén. Az angol-szász országokban divatos, rokoni-baráti vendégséggel egybekötött beiskolázási bulit tanácsos kerülni a szakértő szerint: „Ez túlságosan elvonhatja a figyelmet a lényegről”.
A legtöbb gyerek szívesen jár iskolába, és egészen a harmadik osztályig nagyon lelkes és motivált.
– A tanulás ebben az időszakban nagy örömet okoz számukra, és a gyerekek többsége úgy tekint az iskolába járásra, mint valami nagyon kivételes dologra – magyarázza a professzor. Ha azonban az iskolaérett gyermeknek nehézséget okoz a a tanulói környezetbe történő beilleszkedés, és vágyik az óvoda játékos és önfeledt hétköznapjaira, a szülőknek kell elmagyarázniuk, hogy mennyire fontos a tanulás az életünkben, és ami azt illeti, az iskolalába járást sem lehet elkerülni.
Különösen a visszahúzódó, bizonytalan, félénk gyerekek esetén fontos, hogy ne csak kísérjük a gyereket az otthontól az iskoláig és vissza, hanem a közelében legyünk délutánonként, hogy elérhetők legyünk számára az iskola után is. Legyen vele olyan szülő, nagyszülő, aki mellett biztonságban érezheti magát, hogy ne érezze magát egyedül. Alakítsuk úgy a kezdeti időszakot, hogy ne legyen benne túl sok újdonság, mert az óvodából az iskolába történő átmeneti időszakot éppen elegendő a gyereknek feldolgoznia. – A túl sok új dolog sem tesz jót a sikeres kezdetnek. Ellenben figyeljünk arra, hogy az új élményeit megoszthassa másokkal.
A szülők támogassák a gyermeküket abban, hogy áthívhassa játszani a kis barátait
– tanácsolja a pszichológus.
Nem mindegy, hogyan beszélünk a tanító néniről
Az otthoni légkör, a szülők szerető, gondos támogatása mellett fontos, hogy a gyerek a tanítóira is elfogadóan és tisztelettel tekintsen. Semmiképpen sem tesz jót az iskolai beilleszkedésnek, ha a gyerek előtt kritizáljuk a tanító nénit. – A szülők a problémákat először egymással kell megvitatniuk, majd ezután érdemes a pedagógushoz fordulniuk, akivel közösen fogják a problémákat megoldani – magyarázza a szakértő. Azzal, hogy a tanító nénit a gyerek előtt kritizáljuk, szidjuk nem fog változni a helyzet, csak azt érjük el vele, hogy a gyerek bizalma fog megrendülni a tanítójában.
Ne akarjuk a gyerek helyett elvégezni a házi feladatot
Büttner szerint a szülőknek a házi feladatokkal kapcsolatban is háttérben kell maradniuk:
A tudományos eredmények azt mutatják, hogy nem jó, ha a szülők túlságosan is beleavatkoznak a házi feladatokba”.
Ha egy felnőtt mindig a gyerek mellett ül házi feladat készítés közben, akkor megakadályozza a gyermek próbálkozását, az önállóságra való törekvését. – Hagyni kell időt arra is, hogy a gyermek egyedül végezze a feladatait, ugyanakkor a közelben kell lenni, ha bármilyen kérdése adódik – mondja a pszichológus. Amikor a gyerek végzett, akkor érdemes a házi feladatot közösen leellenőrizni, és ezt a gyakorlatot egészen addig követni, amíg a szülők meg nem bizonyosodnak a gyermek önállósága és megbízhatósága felől. A gyermek későbbi iskolai pályafutása szempontjából fontos, hogy önállóan tudjon tanulni. Felső tagozattól, legkésőbb középiskolától kezdődően majd egyre kevesebb rálátásuk lesz a szülőknek a tananyagra, és sokat fog jelenteni, ha a gyerek rutint szerez az önálló tanulásban.
Fotó: 123RF
– via –
2024. augusztus 19.
augusztus 26. Indul a bölcsőde
A júniusi-júliusi Gyerekkeresztrejtvényünk nyertesei: Herman Levente és Farkas Dávid.
„Térdelő rajt!” – Heidelsperger István püspöki helynök tanévkezdő gondolatai
Az első osztályba lépő gyermekek várják a legnagyobb izgalommal az új iskolai év kezdetét, no meg az ő szüleik, ugyanolyan izgatottan, ha nem nagyobbal! A többiek, a nagyobbak már mondhatják: folytatjuk a tudomány várának meghódítását! Kissé banális és fellengzős ez a kép, de vitathatatlan, hogy a tanulás bizonyos értelemben harc. Naponkénti küzdelem az új ismeretekkel, kihívásokkal, elvárásokkal. Harc saját kényelmességünkkel, olykor lustaságunkkal, vagy ahogy Jézus korholja tanítványait az emmauszi úton: „milyen rest, késedelmes szívűek vagytok”.
Jézus tanítványainak is becsengetnek. Nemcsak hittan, de sok egyéb tantárgy is akad a Mester iskolájában. Legtöbb olyan tantárgy, ami a naponkénti testneveléshez hasonlítható. Nem véletlen, hogy az egyik legismertebb tanítómesterünk, Pál apostol gyakran használ sportos hasonlatokat, amikor az egészséges keresztény élet rendjébe akar beavatni. Pál különös szeretettel idézi fel a futás képét. Remélem az előző napokban sokan követtük – valamilyen szinten – a most már mögöttünk hagyott párizsi olimpiát. Hálás vagyok a sok szép és örömteljes percért, melyeket a magyar olimpikonok szereztek nekünk.
Nem véletlen, hogy Pál apostol kedvenc sportága a futás. Hiszen ennek különböző mozzanataiban a figyelmes szem fontos bibliai tanítások üzenetének megjelenését is felfedezheti.
Kezdjük rögtön a starttal! A versenyzők perceken át csöndesen készülnek, összpontosítanak, néhányan keresztet vetnek, majd letérdelnek a startvonalra. „Térdelő rajt!”
Ugye ismerős ez a jelenet az evangéliumból is. Amikor a feltámadt Krisztus mennybemenetele előtt útnak indítja tanítványait a világmisszióba, az apostolok leborulnak Uruk előtt. Saját keresztény életünkből is felismerhetünk hasonló ünnepi és felemelő indításokat.
Talán fénykép is őrzi, amikor a rajtnál, megkeresztelkedésünket követően édesanyánk oda térdepelt az oltárhoz, karján velünk, hogy együtt részesüljünk Isten áldásában. Sokan megtalálják a családi fotó albumban azokat a pillanatokat is, amikor az elsőáldozási, a bérmálkozási, majd pár évvel később az esküvői oltár előtt térdeltek, és mi, papok a szentelendő püspök előtt az oltár előtt arcra borultunk, megerősítő áldást kérve, életünk legfontosabb döntéseire.
Pál apostol a filippi híveknek címzett levelében szemléletesen írta le, az induló futó test tartását, stratégiáját. Hogyan és miért száll versenybe: „Ami mögöttem van elfelejtem, ami előttem van annak nekifeszülök, egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalomért.”
Hála Istennek, mára igen népszerű tömegsport a futás, a kocogás, a gyaloglás, a kerékpározás. Az orvosok szinte receptre írják fel mindenkinek az egészséget karban tartó testmozgást. Sokan csak önmagáért, a jó közérzetet ajándékozó mozgásért húznak futó cipőt. Nincsen különösebb távlati céljuk, ahová szeretnének megérkezni. A lényeg, hogy mozogjanak, megőrizzék, netán javítsák erőnlétüket. Természetesen már önmagáért a futásért is elég elindulni.
De az apostol ennél többet, nagyobb lehetőséget lát Jézus atlétái előtt. Ha odatérdelünk a startvonalra, és reménységgel felemeljük fejünket, szemünk felnyílhat és felfedezhetjük a vonzó végső célt, Isten elhívásának végső jutalmát. Ez a szó legszorosabb értelmében véve vonzó cél, amelynek elérésére érdemes egészen odaszánni magunkat. Az igazán nagy meglepetés, hogy a cél is közeledik hozzánk, Urunk várja, akarja, segíti a találkozást. Minderről reális, élő reménységgel így vall Pál apostol: „… nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már a célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus.”
Ennek a minket is megragadó jézusi szeretetnek vonzó ígéretével startolhatunk, térdelő rajtból az új iskolai tanévben. Induljunk a klasszikus tanévnyító fohásszal: „Veni Sancte Spiritus!” Jöjj Szentlélek! És folytassuk Turmezei Erzsébet bátorító szavaival: „Elmúlt a régi és kezdhetem az újat, adj erőt nekem, hogy bátran induljak új utamon, mindig bátran Te utánad. Véled az élet új hajnala vár!
Heidelsperger István
püspöki helynök, plébános, iskolalelkész
Fotó: Pixabay.com
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
„A nevelés nem csak elveken és okos taktikán múlik, mert elsősorban a lényünkkel nevelünk. A nevelés: titkos metakommunikáció. Ami jó benned és tiszta, és ami rossz és koszos, továbbadod. A gyerek remegi félelmeidet, aggódja az aggodalmaidat – de éli a nyugalmadat és derűdet is – ha valódi.”
(Müller Péter)
„Némelyik ember öltözik bársonyba, selyembe, s rangja, méltósága minden más fölött hordozza, s mégis, mikor vele beszélünk, mindjárt érezzük, hogy őkegyelme csak emberi testben élő állat. Más ember meg öltözik kopott plundrába, jár feslett köntösben és félretaposott saruban, de ha megszólal, mindjárt érezzük, hogy állati testben élő angyal. Némelyik ember akárhány iskolát jár is, akárhány könyvet olvas is, az értelme homályos. Tud szavakat, könyvcímeket, dátumokat, de ha a véleményét kérdezzük, elámulunk az ostobaságán. Másik ember, ha analfabéta is, világos értelmű, jó érzésű. Áldás azoknak, akik vele, mellette élnek.”
GÁRDONYI GÉZA
„Istennek terve és célja van az életeddel. Semmi – egyáltalán semmi – nem fontosabb, mint felfedezni és betölteni ezt a célt.”
BOB GASS
…Szülő és Pedagógus együttes feladata felfedezni e cél mibenlétét, és segíteni a gyermeket(egymást), hogy alkalmassá, felkészültté váljék e nemes életfeladatra…(Koleszár)
Marie Montessori volt az a pedagógus, aki forradalmasította a gyereknevelést a 20. században, és módszereit még ma is sok szülő alkalmazza.
Megfogalmazott néhány szabályt, amelyet minden szülőnek ismernie kellene, és amelyeket nem ártana évente legalább egyszer újraolvasni.
1. A gyerekek abból tanulnak, ami körülveszi őket.
2. Ha sokat kritizálsz egy gyermeket, megtanul ítélkezni.
3. Ha rendszeresen dicsérsz egy gyermeket, megtanul értékelni.
4. Ha ellenségeskedést mutatsz egy gyermeknek, megtanulja, hogy erőszakos legyen.
5. Ha őszinte vagy a gyermekkel, megtanulja, mit jelent az igazság.
6. Ha gyakran kinevetnek egy gyermeket, félénk lesz.
7. Ha a gyermek biztonságban érzi magát, megtanul bízni és hinni másokban.
8. Ha egy gyermeket gyakran megszégyenítenek, megtanulja hibásnak, bűnösnek érezni magát.
9. Ha egy gyermeket elfogadnak, megtanul bízni önmagában.
10. Ha gyakran vagyunk engedékenyek egy gyerekkel, abból türelmet tanul.
11. Ha támogatjuk a gyereket, megtanul bízni önmagában.
12. Ha egy gyermek barátságos környezetben él, és hasznosnak érzi magát, megtanul szeretetet találni a világban.
13. Ne mondj rosszat a gyermekedről, akkor sem, amikor melletted van, és a háta mögött sem.
14. Koncentrálj a gyermekedben lévő jó fejlesztésére, hogy egyszerűen ne maradjon hely a rossznak.
15. Mindig hallgasd meg a gyermekedet és válaszolj neki, amikor kérdéssel fordul hozzád.
16. Tiszteld a gyermekedet akkor is, ha hibát követett el, mert képes rá, hogy később kijavítsa a hibáit.
17. Segíts a gyerekednek, ha válaszokat keres, és légy nélkülözhetetlen a számára, ha sikerült egyedül megtalálnia, amit keresett.
18. Segíts a gyermeknek elsajátítani azt, amit korábban nem tudott. Ezt gondoskodás, béke és szeretet terjesztésével tedd meg.
19. Amikor a gyermekedhez fordulsz, tedd ezt a tőled telhető legjobb módon. Add neki a legjobbat magadból.-nem csak szülőknek, de pedagógusoknak is….
„Adjon Isten szép napot MAGYAROK! Milyennek képzelném el a MAI FIATALOKAT? A képen MINDEN rajta van. Csak az a baj, hogy az ártalmas „nyugati” szél kezdi elfújni ezeket az ERÉNYEKET…..”
Hamarosan indulnak ismét a bölcsibe, óvodába, iskolába. Imádkozzunk Értük: gyermekeinkért, unokáinkért:
Szabó Lőrinc: IMA A GYERMEKEKÉRT
Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.
Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.
Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.
Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, élő és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,
Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.
Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.
Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;
Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek.
Egy hét múlva újra indul az óvoda, iskola. Hoztam egy rövid mesét, amely segíthet arról beszélgetni, hogy sokfélék vagyunk, mindenkinek van értékes tulajdonsága, és akkor se bántsuk a másikat, ha eltérő valamiben, mint a többiek. 
Czeglédi Csilla: Ki lesz a legügyesebb?
Nagy nap virradt a mezei óvoda gyerekeire: ma lesz a nagy tornaverseny! Mindenki izgattottan készült rá, hogy megmutassa, milyen ügyes és erős! Szerencsére az időjárás is kedvezett a verseny megtartásának, a napocska kedvesen mosolygott rájuk, lágy szellő simogatta az arcukat, nehogy túl melegük legyen!
A versenyzők felsorakoztak a mező szélén: Hilda, a pókocska, Rupi, a szarvasbogárfiú, Berci, a szöcske, Zürri, a méhecske és Csiga Csombor is odacsúszott a többiek közé. Tücsök Teca néni, az óvó néni és Bodobács Pötyi néni, a dajka, mindent előkészített már ahhoz, hogy megkezdődhessenek a versenyszámok. Terka néni ismertette az első feladatot: -Aki leghamarabb felmászik a csipkebokor legfelső ágára, az lesz a győztes! Fontos, hogy mindenki vigyázzon a társára mászás közben, lökdösődni nem szabad! Ezután felharsant Pötyi néni sípja, és a verseny megkezdődött! Mindenki igyekezett gyorsan szaladni a bokor felé, és a pókocska hamarosan az élre került. Ahogy elérte az alsó ágat, szélsebesen kapaszkodott felfelé a bokor tetejére, és a legfelső ág csúcsán vidáman kiáltott:
-Győztem! Győztem! Én voltam a leggyorsabb! Amikorra a többiek visszaereszkedtek a bokor ágairól, akkorra érkezett meg kifulladva, vörös arccal Csiga Csombor hozzájuk. -Nahát, Csombor! Te csak most értél ide? -csodálkoztak a többiek. Tényleg lassan mászol! -állapították meg. -A csigák nem tudnak gyorsan szaladni…-motyogta Csombor, de már senki sem figyelt, hiszen sorba kellett állni a következő feladathoz.
Ahogy körülnéztek, látták, hogy apró botocskák sorakoznak egymás mellett. Terka néni így szólt: -Most kiderül, ki a legerősebb közületek! Aki legelőbb a magasba emeli a botját, az nyeri a feladatot! Rajta! Megszólalt a síp és mindenki összeszedte minden erejét, megfeszítve dolgoztak, hogy elsőként emelhessék meg a botjukat. Rupi, a szarvasbogár volt a legnagyobb, legerősebb közöttük, ő lett a játék győztese. Feje felett lengette a botot és nagyot rikkantott: -Éljen, most én lettem a győztes! A többiek is visszaengedték a botjukat, kivéve Csombort, aki hozzá sem látott a feladathoz. Amikor a többiek ezt észrevették, mentegetőzni kezdett: -Féltem megemelni, nehogy elejtsem és megsérüljön a házam. Nagyon törékeny…
Eközben meghallották Terka néni hangját: -Gyertek, gyerekek! A következő versenyszám a magasugrás! Aki le tudja kapni a sombokor ágáról Pötyi néni pettyes zsebkendőjét, az lesz a győztes! Hamarosan mindenki teljes erejéből ugrándozott, és már a kezében érezte a zsebkendő csücskét, de végül Berci, a szöcskefiú tudta leghamarabb megszerezni. Büszkén nyújtotta át Pötyi néninek, és mosolyogva fogadta, ahogy a többiek gratuláltak neki. Visszafelé jövet odaszólt Csombornak: -Láttam ám, hogy a legalsó ágig sem tudtál felugrani! A csiga azt felelte: -Tudod, nagyon nehéz a csigaházam! Nem könnyű vele együtt ugrálni…
Már az utolsó versenyszám következett, Pötyi néni kis kosarakat osztott ki a gyerekeknek. Amikor mindenkinek jutott, megmutatták a mezőn itt-ott elszórt virágszirmokat. -Szedjétek a szirmokat a kosárba! Akinek először megtelik a kosara, az lesz a győztes! A gyerekek nekiláttak, ki-ki legjobb tudása szerint gyűjtögette a szirmokat a kosarába. Zürri, a méhecske volt legügyesebb, teli kosarát az óvó néni lába elé helyezte. Nagyon boldog és büszke volt, hogy megnyerte a feladatot! A többi gyerek is megérkezett, kinek több, kinek kevesebb szirom gyűlt össze a kosarában. Zürri belenézett a csigáéba, amiben mindössze egyetlen szirom árválkodott. -Nahát, neked de kevés lett! -csodálkozott. A kis csiga elkeseredett, lehajtotta a fejét és szipogni kezdett. -Nekem ez sem sem sikerült, mindenben én lettem az utolsó! -panaszolta. -Én nem vagyok ügyes semmiben! – sírt bánatában.
Ekkor Terka néni maga köré gyűjtötte a gyerekeket. A pókocskához fordult: -Hilda, amikor szaladni kezdtél a csipkebokor felé, nem történt semmi, ami feltűnt neked? -De igen! Megbotlottam egy gödörben, de Csombor felsegített! -válaszolta. Igaz is, még meg sem köszöntem neked, Csombor! Nélküled nem lettem volna győztes… -mondta csendesen. Ekkor megszólalt a szarvasbogár: -Nekem meg megbillent a botom és Csombor segített megtartani, hogy ne ejtsem el! Köszönöm, Csombor! -fordult a csiga felé. Ezután sorra mindenkinek eszébe jutott valami, amiben Csombor a segítségére sietett és egymás szavába vágva mesélték, mennyi minden történt.
Az óvó néni felemelte a kezét, és amikor mindenki elcsendesedett, így szólt: -Mindenki ügyes valamiben! Hilda a mászásban, Berci az ugrásban, mindenki talált magának olyan versenyszámot, amiben megmutathatta, milyen tehetséges! -Volt ám egy titkos versenyszám is, szerintetek mi lehetett az? -kérdezte. A gyerekek egyszerrre kiáltották: – A kedvesség! -Ezt a versenyszámot ki nyerte meg? – tette fel a kérdést Terka néni. -Csombor! Csombor! Éljen, Csombor! – kiabálták a gyerekek, a kis csiga pedig pipacspirosra pirult boldogságában! –Mindenki jó valamiben, még ha ez nem is tűnik fel azonnal. Ha keressük, mindenkiben megtaláljuk ezt a rejtett kincset! –mosolygott Terka néni, majd kimerülten, de vidáman és elégedetten elindultak a mező közepére, ahol már várta őket Pötyi néni ünnepi uzsonnája.
#empátia#mese#gyermek#szívhezszólómesék
Nem csak iskolásoknak…az Emberi értékeket egészen kicsi kortól formáljuk…
Iskolahívogató-Tanévkezdés előtt
Róth Márta – Kezedbe teszem a könyvet
Kezedbe teszem a könyvet,
hogy vezessen a sűrű ködben.
Kezedbe teszem az átlátszó kristályt,
hogy lásd a szépet, keresd a tisztát!
Kezedbe teszem a gyertyalángot,
világíts annak, aki bántott!
Kezedbe teszem a szőtt takarót,
takard be az árván fázót!
Kezedbe teszem a fénylő kulcsot,
hogy meleg legyen, és várjon az otthon.
Indulj hát, s hívd magaddal a gyerekeket,
hogy kezükbe tehesd a szeretetet!
Megjelent a Magyar Közlönyben az ősszel elkezdődő 2024/2025-ös tanév rendje. Ebben a jogszabályban írják le, hogy mikor kezdődik az iskola, mikor lesz az őszi, téli és nyári szünet, illetve az érettségik legfontosabb időpontjait is itt határozzák meg. A szeptemberben kezdődő tanévben csak október 23. után kezdődik az őszi szünet, a téli szünetig pedig december 20-ig kell majd iskolába járniuk a diákoknak. A téli szünet kéthetes lesz, mert az ünnepnapok hétköznapra esnek az idei év végén.
A fontosabb dátumok:
- Az első tanítási nap: 2024. szeptember 2. (hétfő)
- Az őszi szünet: 2024. október 26. (szombat) – 2024. november 3. (vasárnap)
- A téli szünet: 2024. december 21. (szombat) – 2025. január 5. (vasárnap)
- A tanköteles tanulók beíratása az iskola első évfolyamára: 2025. április 10–11.
- A tavaszi szünet: 2025. április 17. (csütörtök) – 2025. április 27. (vasárnap)
- A tavaszi írásbeli érettségik kezdete: magyar nyelv és irodalom írásbeli vizsga 2025. május 5. hétfő, 9 óra
- A tavaszi szóbeli érettségik kezdete: emelt szinten 2025. június 3–11., középszinten 2025. június 16. – július 2.
- Az utolsó tanítási nap: 2025. június 20. (péntek)
Benedek Elek: Itt van az ősz!
Itt van az ősz, elmúlt a nyár,
Búcsúzik a fecske madár.
Kedves fecske, Isten veled,
Szép hazánkat el ne feledd!
Pósa Lajos: Búcsúznak a fecskék
Csicseri, ficseri,
Őszi szelek fúnak,
Holnap, holnapután
Indulhatunk útnak.
Oda szép tavaszunk,
Lombnövelő nyarunk!
Búvik már a bogár,
Sárgul a falevél.
Elbúvik a nap is,
Közeledik a tél.
Hulladoz a rózsa,
Isten veled, róna!
.
Csicseri, ficseri,
Tudtok-e mind szállni?
Fényes napkeletig
Meg se fogunk állni.
Messze van az, messze,
Szegény vándor fecske!
Erős-e a szárnya
Minden fiókának?
Se vége, se hossza
A tenger habjának.
Gomolyog a felhő,
Isten veled, erdő!
.
Csicseri, ficseri,
Mért is kell elszállni?
Jaj, de nehéz is a
Hazától megválni!
Hogy bólogat rája
Kertünk diófája!
Járjuk be még egyszer
A határt dalolva,
Ringva ringatózzunk
Bokorról bokorra.
Tán vissza se térünk?
Isten veled, fészkünk!
.
Forrás: Pósa Lajos Társaság
Fotó: Edit Czimbala felvétele. Sz-Sz-Bereg megye, 2024.08.18.
Aranyosi Ervin: Gólyabúcsú
Összegyűltünk, búcsúzkodunk
indulásra készen.
Szemünk végigjáratjuk még
ezen a vidéken.
Hosszú útra indulunk és
lassan neki vágunk.
Ez a sorsunk – költözni kell –
ilyen a világunk.
Ám ez itt a szülőföldünk
nem hagyjuk el végleg.
A tél után, meglátod,
a gólyák visszatérnek!
Visszahúzza a szívünket
e gyönyörű ország,
csak a tél nem nekünk való
a fagyos valóság.
Ám, ha beköszönt a tavasz,
újra visszatérünk,
visszavár a szeretett táj,
hazánk és a fészkünk!
Augusztus
Ilyenkor már lassan elcsendesednek az erdők. Üresek a fészkek, lehulltak a virágok, és az erdei tisztások fűerdejét is tarlóra vágta a szisszenő kasza.
Hallgatódznak ilyenkor és susognak az erdők; ha vihar van, érett hangon szólnak, és a reggelek párájában megfakul a nyár ezerszínű rokolyája.
És a madarak is másként szólnak. A sárgarigó fuvolája most már az érett epret dicséri, a cinkék cserregése a hernyóknak szól, a varjak némán lesik a szöcskét a boglyák puha tetejéről, de a szerelemről és a fészekről nem dalol már egyik se.
A letarlott búzamezőkön pedig elgondolkozva dől a kereszteknek az öregedő nyár.
És a patakok sem sietnek már sehova. Hacsak esők nem zavarják langyos ágyukat, szívesen elácsorognak a kiöntésekben. Puha tükrükben meghintáztatják a sárga vízililiomot vagy a nefelejcset, és öngyilkos bogárkákat ringatnak ismeretlen tájak felé.
A békák zenekara is elhallgatott. Az előénekesek lustán pislognak a forró homokpadokon, és csak akkor ugranak fejest a vízbe, ha gólya vagy gémárnyék mozdul felettük, vagy könnyelmű szitakötők szállnak eléjük.
És a malmok se zúgnak hangosan ilyenkor. Csak mint a nagy dongók, álmosan, békésen; és az öreg kerék úgy lapátolja a vizet, mintha sajnálná összetörni a víz kék tükrét.
A galamb se búg az erdő mélyén úgy, mint tavaszon, amikor májusi esők simogatják a fészektartó nagy fákat, és minden bokorban, minden virágban, minden énekben egyetlen nagy érzés ujjongott: a szíveket és fészekbölcsőket megtöltő szerelem.
Az érkező augusztus tikkadtságában útra készülés van, egy kis búcsúzás van, és mégis akad az erdő lakói közül, amelyiknek most kezdődik a nász.
Talán a déli órák hősége forralja fel a vérét, talán a tarlók lehelete bódítja szerelemre – nem tudni, de ilyenkor titkos ösztönök buggyannak fel félénk szívében, és párt keres magának a koronás fejű őzbak.
Az őzbak párját keresi, a vadász pedig a bakot. Az egyik fegyverrel, a másik pedig ősi, romlatlan ösztönökkel, és az életre-halálra menő játékban könnyebb dolga van az őznek.
Igaz ugyan, hogy a vadásznak gyilkos puskája van, erős messzelátója van, különféle furfangjai vannak, de az őznek ezer rejteke, messzelátónál jobb szeme és tüneményes orra van, mely az áruló szimatokat messziről elkapja, s a vadász aznap már nem beszél vele.
Járja a vadász az erdőt. Lába nem dobban, mert gumi a cipője, de a száraz avar ropog, mint az üvegcserép, a messzelátó is megkoccan a kabátgombon, és a gyufaskatulya is zörög a zsebben.
Megáll a vadász.
Törli verejtékes homlokát, zöld falevelet dug a gyufák fölé, hogy hallgassanak, és a messzelátót is zsebre teszi.
És megy tovább. Csendes az erdő, és valami zörög a bokrok között. Kézbe a puskát, mert a bak minden pillanatban kiléphet…
Jön a zörgés. Ilyenkor kicsit kalapál a vadász szíve, s a bokrok alól kiszalad egy – feketerigó. Hogy ez a kis madár mekkora zajt tud csapni! A vadász bosszankodik, a rigó pedig ijedten, árulóan sikongat, mintha azt kiáltaná az erdei népeknek, hogy vigyázat, mert itt áll a cserkészúton a kétlábú gyilkos. Vigyázzanak!
Oson a vadász. Néha megáll, letörli arcáról a pókhálókat, mert a kis pókok is vadásznak, és hálójukat a cserkészút fái között feszítik ki. A vadász nem szereti a pókhálót, de a kis pókok sem szeretik, ha hálójukat összerombolja valaki, ezért belemásznak a vadász nyakába, és akkor kezdik csiklandozni, amikor éppen nem mozdulhat. Mint például most.
Mozdulatlanul áll a vadász. Tenyérnyi kis vörös foltot figyel a bokor alatt, s csak amikor lejjebb hajol, mosolyodik el, mert két okos gyerekszem néz rá.
– No! – mondja magában a vadász. – Nem félsz?
A kis őzgyerek pedig félelem nélkül néz szembe a puskás emberrel.
– Az anyám elment valahova – mondják szemei –, én meg csak itt nézegetek…
– Jól van no, hát csak nézegess! Ki bántana téged? – És ellép a kisgidától, nehogy megijedjen.
Egy héja vijjog valahol, és a fák sudarában egy kis szél jár. Elgondolkozik a vadász, és szinte megdermed, mert az egyik bokor mellett őz áll. Csipegeti a leveleket, de a fejét nem látni. A puska már kézben van, a messzelátó a szemnél. Múlnak a másodpercek. Kilép az őz, s a vadász kezében elernyed a puska. Suta. Annak a kis őzgyereknek az anyja. Csak észre ne vegye, mert akkor riasztva kiált nagyokat, s ha bak van közelben, elugrik az is.
Megy a suta hazafelé. Fellélegzik a vadász, és sietve megy odébb.
A nap most kel, a fák koronájában már megvillanik az első napsugár, s a völgyekből is elpárolog az árnyék. A haraszt alól föld- és cserszag száll, egy harkály kopogtatja valahol a beteg fákat, és a vadász megint megtorpan, mert egy róka surran előtte zajtalanul, mintha lába se lenne.
A vadász a kisgidára gondol, és meglőné a rókát, ha a kisgida most egyedül lenne, és a róka arra tartana. De az őzanya már hazaért, s a róka másfelé megy. Így a vadász játszik egy kicsit a rókával. Foga között szívja a levegőt, ami úgy hangzik, mint amikor az egér cincog. A róka felkapja a fejét, és rohan a cincogás felé. A vadászt csak akkor veszi észre, amikor már késő lenne… De a vadásznak nem kell most a róka, azért megemeli a kalapját, és suttogva azt mondja:
– Jó reggelt, koma!
A vadász azt hiszi, hogy ez tréfa, pedig szegény rókának minden szál szőre égnek meredt a borzalomtól. Később pedig talán arra gondol, hogy akkor csinálna ilyen buta vicceket a vadász, ha őnála volna a puska, és a vadász lenne fegyvertelen…
A róka rohanásának zaja csak annyi a csendben, mint amikor vízfodor szalad végig a tó hátán. Utána újra úr a csend. De most már darazsak zümmögnek, nagy legyek dongnak, méhek keresik a maradék virágokat, és ez a zsongás úgy hangzik, mintha valahol nagyon messze orgona szólna, és vasárnap lenne. Talán vasárnap is van, de ezt az erdőben nem tartják számon, mert az erdőben – úgy érzi a vadász – minden nap az.
Lépeget a vadász, és elfelejti a puskát a vállán, a messzelátót a zsebében. Még a bakot is elfelejti, mert keleten bíborpompájában most kelt fel a nap, s az ezüst harmatcseppek élő, véres rubinlánggal lángolnak fel a kis fenyőfákon, mint valamikor régen a gyermekkor ködében a karácsonyfák.
És ekkor elpattan egy ág, és szétfoszlik a látomás.
A puska újra kézbe kerül, a messzelátó a szemhez, mert egy őz jár a bokrok között, s ez lehet a bak is. Az a híres. Az, melynek agancsa dísze lenne a kiállításnak, és hőse az elbeszéléseknek, amit a vadász mondana el téli poharazás közben.
Az őz meg-megáll, de nagy a fű, sok az ág, és semmiképpen nem lehet meglátni, hogy suta-e vagy bak.
Meleg van már ekkor az erdőben. A vadász leguggol, felegyenesedik, jobbra hajlik, balra hajlik, verejtékezik, de még mindig nem tudja, hogy agancsa van-e az őznek a fején vagy csak két fül. Izgalmában reszket már a vadász, szíve a torkába költözik, és szeme előtt karikák táncolnak, mert egy pillanatban mintha fehér végű, hatalmas agancs villanna meg; ám ez lehet káprázat is. Bizonytalanságban lőni bűn, mert valahol egy kisgida árva lehetne esetleg, s az erdőn árvának lenni egyet jelent a halállal.
Ekkor egy pillanatra kidugja fejét a bokrok közül a hatalmas bak. Koronás fejér megvillannak a fehér ágak, és a döbbent csendben ránéz a vadászra. Csak egy pillanat az egész, aztán hatalmas szökkenéssel eltűnik a fenyők között.
A vadász kezében megrándult a puska, de lőni már nem lehet.
Ezt hát elszamárkodtam – mérgelődik a vadász, és úgy érzi, elvesztett valamit. Az öreg bak megint kifogott rajta.
Vállára veti puskáját, és úgy ballag kifelé az erdőből, mintha megcsalták volna. Lába alatt reccsenve törik a gally, a cserkészútra hajló ágakat gorombán félrelöki, a sárgarigó fuvolázását meg sem hallja. Mit hallgasson azon a buta rigón?
De amikor az erdő szélére ér, meg kell állni, mert a nap végigöntötte aranyát a réteken, tarlókon, s a nagy világosságban eszébe jut a vadásznak, hogy a nagy bak még nem veszett el.
Talán ha meglövi, akkor elveszett volna. Ott feküdne most véresen a vadász mellett, szemeire zöld opált borított volna az enyészet, és a karcsú lábak kecses mozgását örökre gúzsba kötötte volna az elmúlás.
Nem, a nagy bak nem veszett el!
Majd meglövi máskor, ha fúj a szél, zúg az erdő, és az esőfelhők elmossák a nagy bak kifreccsent vérét. De ma, ma kár lett volna.
Amint vinné, utána döngenének a vérszagra szálló dögbogarak, és nem lehetne megállni az erdőszélen, ahol szalakóta csillogtatja zöld ruháját, és buksi gébicsek lesik a szöcskéket.
De így megáll a vadász. Nincs terhe semmi. Nekidől a fának, és megfürdeti arcát a szellőben, mely a rétről hozott kakukkfűszagú üzenetet az erdőnek.
A bokor levelei megmozdulnak, és a vadász hallgatja az üzenetet, hogy lehullott már a vízililiom szirma, lefeküdtek a búzaerdők, elérett a cseresznye meg a meggy, és szamócából is csak sarjú van már a vágásokban, s a gyér füvű domboldalakon.
És megérti a vadász, hogy mindennek eljön az ideje. A baké is… és a vadászé is.
Majd később valamikor, de most még szikrázik a nap, surran a forrás hűs vize, mint az élet, és csak az érett életeket szedi áldott kötényébe a kenyérszagú Nyár.
(1941)
**Fekete István
Megjelent az Új Időkben 1941. augusztus 17-én, valamint a Magyar Hírlap pozsonyi számában 1942. augusztus 25-én. Később egy részletét Vadászat címmel a Kincskereső közölte 1993. májusi számában.
Tartalmazzák az Egy szem kukorica (1944) és a Tarka rét (1973) c. kötetek.
Augusztus eleje címmel megtalálható a Rózsakunyhó (1973), Ködös utak (1979), és a Vadászatok erdőn, mezőn (1987) c. kötetekben.
„Ne tartsátok a katedrát se trónnak, se szószéknek! A tanító nem azért ül magasabban, hogy imádjátok, hanem, hogy jobban lássátok egymást. A tanító nem őrmester, és nem jóisten. Nem tud mindent, és nem is tudhat mindent. (…) A tanító nem varázsló, hanem kertész. Gondozni és ápolni tud, és fog is benneteket. Növekedni azonban magatoknak kell!”
(Erich Kästner)