„Hol van még karácsony, de már kint vannak a díszek, mindenhonnan a Jingle bells szól, körbe-körbe csábító fények és vonzó illatok, amelyek azt üzenik: „a lényeg, hogy vásárolj!”. És jönnek, már itt is vannak a csábító trükkös módszerek, elindulnak a Black Friday hetek, ezért legyünk óvatosak és tudatosak, hiszen mindenki számít és minden, a polcról levett termék üzen.

Ilyenkor idézzük fel, amire Ferenc pápa figyelmeztet:

„Tény, hogy amikor a társadalmi szokások befolyásolják a vállalatok bevételét, azok rákényszerülnek, hogy másképpen termeljenek. Ez felhívja a figyelmet a fogyasztók társadalmi felelősségére. „A vásárlás nem pusztán gazdasági tett, hanem mindig erkölcsi cselekvés is.” Ezért ma „a környezet pusztulásának témája mindannyiunk viselkedésformáit megkérdőjelezi” (Laudato si’, 208).”

—————————

A #MagyarKuríron „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ezúttal a tudatos vásárlásra buzdítunk.

Link a hozzászólásban!

#kalendárium#teremtésvédelmikalendárium#karácsony#vásárlás#fogyasztás#kényszeresfogyasztás#tudatosvásárlás#fogyasztáscsökkentés#tudatosvásárló#tve

Lassan elő lehet venni és a helyükre tenni a madáretetőket. Jelképes mennyiségű finomságot is kihelyezhetünk nekik, hogy az eleséglelő helyek bekerülhessenek a madarak memóriájába.

Világvallások egy zöld bolygóért címmel rendezték meg november 5–6. között a világ vallási vezetőinek csúcstalálkozóját Azerbajdzsán fővárosában, az ENSZ COP29 (the Conference of the Parties) szervezete klímakonferenciáját megelőzően (UNFCCC), amely szintén Bakuban zajlik november 11. és 22. között.

Az eseményen Kránitz Mihály teológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára hivatalos küldöttként vett részt.

Az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye részes feleinek konferenciája (COP29) 29. ülésszakát tartja, ehhez kapcsolódott előzetes programként a világ vallási vezetőinek csúcstalálkozója, amelyen mintegy 150 küldött vett rész a világ számos országából.

A csúcstalálkozó résztvevői mély aggodalmukat fejezték ki a globális éghajlatváltozás, a biodiverzitás csökkenése, az elsivatagosodás, az aszály, a talajromlás, az erdőtüzek, a környezetszennyezés okán, az élelmezésbiztonság és a víz hiánya miatt, kiemelve a közös erőfeszítések felgyorsításának fontosságát az okok megvitatására, e problémák megoldására, valamint egészséges ökoszisztémák létrehozására és javítására.

Azerbajdzsán vezető szerepet vállal a klímaválság leküzdésében és kezelésében, napirenden tartva a környezetvédelmi kérdéseket, és ezzel összefüggésben a 2024-es évet a „zöld szolidaritási világévnek” nyilvánította.

A résztvevők üdvözölték az azerbajdzsáni elnök által kezdeményezett „bakui folyamat” és a civilizációk közötti párbeszéd fejlesztését célzó Globális Interkulturális Párbeszéd fórumok jelentőségét, valamint a Bakui Nemzetközi Humanitárius Fórumokat, a világ vallási vezetőinek csúcstalálkozóit.

Hangsúlyozták annak szükségességét, hogy rendszeresen tartsanak ilyen vallásközi rendezvényeket, ahol a keresztény, muszlim, zsidó, hindu, buddhista és más vallások és hiedelmek képviselői a világ különböző régióiból összejöhetnek, hogy egységes álláspontot képviseljenek a modern világot fenyegető problémákkal szemben.

A delegáltak mély aggályuknak adtak hangot a pusztító fegyveres konfliktusok, a terrorcselekmények és a vallási és etnikai alapú erőszak miatt, amelyeket emberáldozatok, környezeti katasztrófák, a kulturális és vallási örökség kifosztása és megsemmisítése kísérnek.

A küldöttek elfogadták a Vallási Vezetők Globális Csúcstalálkozójának Bakui Nyilatkozatát (Baku Declaration), és felhívást (Appeal) is közzétettek a Föld, közös otthonunk védelmében.

A Vatikánt Claudio Gugerotti bíboros, a Keleti Egyházak dikasztériumának vezetője és Khaled Akasheh, a dikasztérium iszlám kapcsolatokkal megbízott irodavezetője képviselte.

Forrás és fotó: PPKE BTK

Szerda este teremtésvédelem a #MáriaRádión! Műsorunkban

klímakonferenciákról, #LaudateDeumról, az idei bakui tárgyalásokról beszélgetünk Tahyné dr. Kovács Ágival

bemutatjuk a Teremtésvédelmi Kutatóintézet munkáját,

a biológiai sokféleségről szóló nemzetközi egyezményt elemezzük,

könyvet ajánlunk (https://moly.hu/konyvek/anne-sverdrup-thygeson-az-elet-szovete),

tippeket adunk a saját napi cselekvési lehetőségeinkre (csipkebogyó és galagonya felhasználása, ételmentés, az avar helybenhagyása, elcsöndesedés az adventi partyk helyett,

és a műsor végén még azt is megtudhatjuk, mi az a „kisfarsang”.

Várunk mindnyájatokat nagy szeretettel a rádió hullámhosszán november 13.-án, szerdán 16.35. órai kezdettel! A műsor később is visszahallgatható a MR archívumában.

#2024november#rádió#mittehetünkmi#cop29#klímakonferencia

https://www.facebook.com/reel/474072021770076– Kis jegesmedve bocsok és az Ember

Miért nem szabad ásni, szántani, és tarra vágni az erdőket ?

Láthatatlan kapcsolatok. Az erőforrások megosztása, és a kommunikáció érdekében a gombák összetett földalatti hálózatokat alkotnak, amelyek a növényeket és a területeket összekapcsolják. A nagy fák, a fotoszintézis révén gyakran több cukrot termelnek, mint amennyire szükségük van. Ezeket a cukrokat a mikorrhiza gombafonalak megkapják, cserébe nedvességet és tápanyagokat szállítanak a fának. De a gombáknak nincs szükségük az összes cukorra, a felesleget továbbítják az olyan fiatalabb fáknak, amelyek nem jutnak elég napfényhez. A nagy fák azonban különbséget tudnak tenni az utódaik és a rokonaik között, és az utódaiknak több cukrot küldenek.

Lásd : Avatar c. film…

COP29 -November 11-22, Baku

„Évtizedek óta rendszeresen összegyűlnek több mint százkilencven ország képviselői, hogy az éghajlat kérdéséről tárgyaljanak. Az 1992-es Rio de Janeiró-i konferencia az #ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményének (#UNFCCC) elfogadásához vezetett. Ez a szerződés 1994-ben lépett hatályba, amikor az egyezményt aláíró országokban is ratifikálták azt. Ezek az államok minden évben találkoznak a részes felek konferenciáján (COP), mely a legmagasabb szintű döntéshozó testület.”

(Ferenc pápa Laudate Deum kezdetű apostoli buzdítás, 44. pont)

————————-

November 11-én kezdődik az idei nemzetközi klímakonferencia, a COP29. A tavalyi konferenciát a Szentatya olyan fontosnak tartotta, hogy apostoli levelet írt a tárgyaló feleknek címezve – ez a fent idézett #LaudateDeum kezdetű buzdítás. E buzdításból a #Vatikán maga készített egy nagyon közérthető plakátot, amit alább láthattok. Most, a #COP29 kezdetén újra nagyon aktuális a mondanivalója.

Nyomtassátok ki a plakátot, és helyezzétek ki közösségetek nyilvános helyiségetekbe, közhasználatú terébe (plébános engedélyével a templom hirdetőtáblájára). Segítsünk a Szentatyának az egyház társadalmi tanításának terjesztésében, hogy minél több testvérünkhöz eljusson: a Magyar Katolikus Egyháznak van tanítása a világ kríziseire – és van megoldási javaslata is!

A nyomtatható plakát linkjét hozzászólásba tesszük.

Teremtésvédelem

Nyomtatható plakát: https://drive.google.com/…/1jH4dY-XHqgdX7P9qiT…

A katolikus egyház a történelem során igen fajsúlyos dokumentumokkal járult hozzá a nemzetközi tárgyalásokhoz, konferenciákhoz.

Ferenc pápa tavaly kifejezetten az ENSZ klímakonferenciájára („COP28”) adta ki Laudate Deum kezdetű apostoli buzdítását. A teljes buzdítás olvasható magyarul, a Szent István Társulat kiadásában.

De mik is vajon ezek a klímakonferenciák, aminek a Szentatya ilyen kiemelt figyelmet szentelt? Miről szólnak, mi értelmük van?

A következő Naphimnusz Műhelyen (linkje hozzászólásban) épp erről fogunk beszélgetni! Nagyon sok szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt!

#laudatedeum#cop29#műhely#naphimnuszműhely#cop28#laudatedeummagyarul#társadalmitanítás

Szerző

Teremtésvédelem

Az esemény linkje itt: https://fb.me/e/4n3m2cMKk

Közeledik a HALOTTAK NAPJA

Régi, fontos keresztény ünnep ez, ám manapság okkal érezhetjük úgy, hogy ez a nap is üzleti fogássá vált. Mit tehetünk a ránk áradó temetői cikkekkel, a kínos kényszerrel, az esetleges rokoni elvárásokkal, a szelektív kuka és komposztáló nélküli temetőkkel?

Ha viszünk virágot, mindenképp igyekezzünk magyar termelőtől vásárolni. Legjobb, ha esetleg a faluban vagy a piacon ismerünk ilyent.

Cserepes virágot csak akkor válasszunk, ha elültetjük és mindenképpen alaposan locsoljuk be. Sajnos, még így is viszonylag kevés esély van az életben maradására.

Mécsest sem kell vásárolnunk. Egy befőttesüvegbe is tehetjük a gyertyánkat, köthetünk köréje leveleket, terméseket díszítésként.

Ha mi magunk nem is, de rokonaink esetleg vittek olyan tárgyakat a sírokra, melyek az ünnep után szemétté válnak, vigyük haza és szelektáljuk! Semmiképp ne a temetői nagy halomba tegyük, amiben sajnos többnyire az értékes zöldhulladék keveredik a szalagokkal, drótokkal, cserepekkel, elolvdt, eltörött mécsesekkel. A fotók sajnos kiválóan tükrözik a temetői vegyes kukák átlagos tartalmát – a szemét hegyekben áll, hiába van 10-20 méterenként 1100 literes kuka telepítve, mind tele, ráadásul többnyire szelektálható, komposztálható hulladékkal.

Ha van bárminemű ráhatásunk, érdemes a temetői közösség számára megszervezni a komposztálható anyagok külön gyűjtését és visszatartását. Nyugodtan írhatunk a temetőfenntartónak, vagy megszervezhetjük magunk is a közösséggel a hulladékcsökkentést, hulladék elkülönített hazavitelét.

Kegyelemben gazdag, hulladékban szegény ünnepet kívánunk!

(A fotók 2022 halottak napján, a Farkasréti temetőben készültek)

#halottaknapja#szemét#hulladék#temető#szelektálás#komposztálás#szeméttermelés#elüzletiesettünnepek#ünnep

Egyesületünk a Magyar Kurírral együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezik kéthetente azonos időben. Ezúttal egy sokat feszegetett kérdéshez teszi hozzá szempontjait Nemes Csaba kedves alapító tagunk és újonnan megválasztott elnökünk: ki a felelős az éghajlatváltozásért?

https://www.magyarkurir.hu/…/teremtesvedelmi…

Klímabajnokok – A Green Policy Center rádióműsora – A teremtésvédelmi referensi hálózat – beszélgetés Ferencz Zoltán diakónussal

09.24.2024

Szerző: Tibor Schaffhauser

A Green Policy Center “Klímabajnokok” címmel a Mária Rádió frekvenciáin havi rendszerességgel jelentkező rádióműsorának új évadában ezúttal a Teremtésvédelmi Referensi Hálózattal fogunk foglalkozni.

---

A Klímabajnokok rádióműsor új évadában ezúttal a Katolikus Egyház keretében nemrégiben alapított teremtésvédelmi referensi hálózattal fogunk foglalkozni. A következő évad beszélgetései során a különböző egyházmegyék teremtésvédelmi referenseivel fogunk beszélgetni a tevékenységeikről, különböző rendezvényeikről.

Az új évad első adásában Ferencz Zoltán diakónussal, a váci egyházmegye teremtésvédelmi referensével beszélgetünk a hálózat felállítása mögötti elgondolásokról, annak felépítéséről és főbb céljairól.

Kötelességünk vigyázni rájuk!

Tudtad, hogy egy kanál méz elég ahhoz, hogy 24 órán át életben tartson egy embert?

Tudtad, hogy a világ egyik első érméjén egy méh szimbóluma volt?

Tudtad, hogy a méz élő enzimeket tartalmaz?

Tudtad, hogy fémkanálból ezek az enzimek elhalnak? A méz fogyasztásának legjobb módja fakanállal, ha nem találsz, használj műanyag kanalat.

Tudtad, hogy a méz olyan anyagot tartalmaz, amely segíti az agy működését?

Tudtad, hogy a méz azon kevés ételek egyike a földön, amelyek egyedül képes fenntartani az emberi életet?

Tudtad, hogy a méhek megmentették az embereket az éhezéstől Afrikában?

Tudtad, hogy a méhek által termelt propóleum a természet egyik legerősebb antibiotikuma?

Tudtad, hogy a méznek nincs lejárati ideje?

Tudtad, hogy a világ legnagyobb császárainak testét aranykoporsókba temették, majd mézzel borították be, hogy ne rothadjanak?

Tudtad, hogy a „nászút” (nászút) kifejezés abból ered, hogy az ifjú pár házasság után termékenységi célból fogyasztja a mézet?

Tudtad, hogy egy méh kevesebb mint 40 napot él, legalább 1000 virágot látogat meg és kevesebb mint egy teáskanál mézet termel, de neki ez egy élet munkája.

Köszönöm drága méhecskék ..!

„Jó emberek azok, akik szeretik az állatokat.

Az állatok különleges teremtmények, és akinek volt szerencséje egy ilyen kapcsolathoz, az jól tudja miről beszélek.

Egy állat jellemessége igazi tanítás számunkra.

Nekik köszönhetően szerényebb, empatikusabb, ragaszkodóbb emberekké válhatunk.

Feltétel nélkül adják nekünk a szeretetüket anélkül, hogy bármit is várnának cserébe.”

(Keanu Reeves)

Teremtésvédelmi kalendárium – Mindenki számít

NÉZŐPONT – 2024. október 4., péntek | 16:00

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ezúttal egy sokat feszegetett kérdéshez teszi hozzá szempontjait szakértőnk: ki a felelős az éghajlatváltozásért?

Sokszor hallom, olvasom, hogy nem az egyének fogják megoldani az éghajlatváltozást, ugyanakkor hangos vita folyik arról, hogy ki a „felelős” az éghajlatváltozásért, és végső soron kinek kell azt helyrehoznia. Erről gondolkodott el Hannah Ritchie, a „Sustainability by Numbers” és a „Our World in Data” programok kutatója néhány héttel ezelőtt egy cikkében. Sokan úgy gondolják – ők a nagy „rendszerváltók” tábora –, hogy csakis a nagyvállalatok, a kormányok és a globális gazdasági rendszerek tehetnek mindenről. Ezt meggyőzően bizonyítják is olyan elemzések, amelyek arról szólnak, hogy a 100 legnagyobb cég felelős a globális kibocsátás 71 százalékáért. Ugyanakkor egyéni döntéseink is elengedhetetlen, nélkülözhetetlen részét képezik annak a rendszernek, ami elvezethet minket a jó megoldásokig. Ahogy a kutató írja, gyakran merülnek fel olyan kérdések, amelyek azt sugallják, hogy az emberek ezt binárisnak tekintik, azaz megkérdőjelezik, hogy egyáltalán számítanak-e az egyéni lépések, amikor rendszerszintű változásra van szükségünk. Ez minden bizonnyal hamis megközelítés, mert mindkettőre szükség van.

Nagyon valószínű, hogy azzal önmagában nem oldjuk meg a klímaváltozást, ha mindannyian újrahasznosítjuk minden műanyag palackunkat és komposztálunk minden élelmiszer-hulladékot, hiszen ahhoz, hogy nullára csökkentsük a kibocsátást, gazdaságunk szinte minden részét újjá kell építeni, át kell alakítani, a villamosenergia-termeléstől és -elosztástól a fűtésen és hűtésen keresztül egészen a közlekedésig, a mezőgazdaságig és az építőiparig.

Ugyanakkor mi is a rendszer részei vagyunk, és mint apró fogaskerek lassítani és gyorsítani is tudjuk az egész rendszer átalakítását.

Az egyéni viselkedés megváltoztatása önmagában nem megoldás, de a kormányok és a vállalkozások sem fognak átalakulni, a problémát megoldani, ha az emberek nem hajlandók változtatni a szokásaikon.

A nagy rendszerátalakítás-hívők azt mondhatják, hogy a kormányok feladata, hogy nagyszabású tömegközlekedési programokat indítsanak el, és támogassák, tegyék olcsóbbá azokat. Ez egy jó irány, a kormányok ezt támogathatják. De ennek semmi értelme, ha az ingázók nem hajlandók átszállni az autóból a vonatra, pedig már 10-15 százalékos átülés is óriási eredmény lehetne. Hannah Ritchie egy friss skóciai példára mutat rá: ott valamit rosszul csináltak, mert nem lett népszerűbb a vonat, vagy csak az embereknek nem volt erős szándékuk a váltásra. De itthon,

nálunk az országos és vármegyebérletek olcsóbbá tétele egybehangzó elemzések szerint bejött, azaz szignifikánsan kimutatható mértékben váltottak autóról vonatra, buszra az emberek.

Persze ehhez kellettek az egyéni döntések, az ajánlat és a kényelem mérlegelése is.

A vásárlási szokásaink is módosíthatják és olcsóbbá is tehetik az alacsonyabb kibocsátással járó szolgáltatásokat, árukat, és befolyásolják a termék előállítóit.

Ilyen lehet a vegetáriánus vagy vegán étrend, amelynek kapcsán nemcsak a saját fogyasztásból származó kibocsátás csökkenésével számolhatunk, hanem ennél többel. Amikor olyan termékeket vásárolunk, mint a húspótló termékek, ezzel azt jelezzük a piacnak – a vállalatoknak és innovátoroknak –, hogy van kereslet. Mintha zászlót lengetnénk a vállalkozásoknak, hogy alacsony szén-dioxid-kibocsátású termékekkel szolgáljanak ki bennünket. Ez nemcsak új innovátorokat és cégeket vonz jobb termékek gyártására, hanem lehetővé teszi a meglévő termékarányok tervezését is, amivel csökkenthetik a fajlagos költségeket és egyben az árat is, és bővülhet a vásárlók köre is. De ilyenek a napelemek vagy akár az elektromos autók, amelyek használatának korai bevezetése döntő szerepet játszhat a későbbi költségek csökkentésében. Ez mindenki más számára megfizethetőbbé teszi őket – írja Ritchie –, és segít abban, hogy a szűk körű, elitista játékok valódi globális megoldásokká váljanak.

Függetlenül attól, hogy napelemekről, hőszivattyúkról, elektromos járművekről, tömegközlekedési eszközökről, húspótló vegán ételekről, lakásfűtésről vagy légkondicionálásról beszélünk, hangsúlyozni kell, hogy olcsóbbá és egyszerűbbé kell tenni az emberek számára az erre való átállást. Ha drága, akkor a legtöbben nem váltanak át, sokan azért, mert nem is engedhetnék meg maguknak. Az olcsóbbá tételben szerepe van az államnak különböző szabályozási eszközök bevezetésével, és a vásárlóknak, mert minél többen vesznek egyes termékeket, annál kedvezőbb lesz az eladási áruk a csökkenő önköltségnek köszönhetően.

Ezzel a cégek is átalakulnak, mert egyrészt fajlagosan kisebb kibocsátásúakká válnak, másrészt versenytársaikat arra késztetik, hogy azok még több innovációval jobb, olcsóbb, zöldebb árut állítsanak elő. Ez persze túl ideálisnak tűnik, de egy jól átgondolt szabályozási környezetben működik, mint ahogy erre vannak már példák.

Az továbbra is igaz, hogy be kell fektetni a tömegközlekedésbe, a kerékpárutakba és az élhető várost megcélzó fejlesztésekbe, hogy még vonzóbb legyen az autó otthon hagyása. Jó példa erre a 15 perces városok koncepciója. Igaz ugyan, hogy ettől még mindig sokan vásárolnak majd autót olyan utakra, amelyeket nem lehet kényelmesen használni kerékpárral vagy nincs arra buszjárat, de a zöld/nem zöld arány javul.

Ez egy hosszú, a fogyasztási szokásaink jelentős változtatását igénylő folyamat: sok-sok kanyarral, a potyautasokkal való küzdelemmel, kiábrándultsággal, veszteségekkel, de egyre több, egyre tisztább világot adó eredménnyel.

Mindezekhez az energetikai rendszerek átállása az egyik kulcskérdés, azaz az, hogy a világ hogyan fogja kielégíteni az energiaigény előre jelzett növekedését. Igaz ugyan, hogy a fejlett világban már csökkenés látszik, de máshol még enyhe növekedés.

Ezért mind a megújuló energiaforrások, mind – a remélhetőleg fajlagosan hatékonyabb – új, fosszilis alapú tüzelőberendezések kiépítésére szükség lesz annak biztosításához, hogy a kínálat kielégítse a keresletet. Most úgy tűnik, hogy az atomenergia nagyobb szerepet játszhat a 2050 utáni években. Ez is egy nehéz út, és a hosszú projekthatáridők és a magasabb kamatlábak növelhetik a költségeket és csökkenthetik a befektetők aktivitását. Ilyen típusú kockázatokon csak egységes, de rugalmas nemzetközi megállapodások rendszerével lehet úrrá lenni.

„A háztartások arra irányuló erőfeszítései, hogy csökkentsék környezetszennyezésüket és hulladékukat, és hogy tudatosan fogyasszanak, egy új kultúrát teremt. Az a puszta tény, hogy a családi és közösségi szokások megváltoznak, hozzájárul annak növekvő tudatosulásához, hogy a politikai szektor nem tesz eleget a kötelességeinek, és hogy a hatalmasok nem mutatnak érdeklődést eziránt. Lássuk tehát be, hogy még ha ez nem eredményez is azonnal észrevehető hatást mennyiségi szempontból, elősegítjük azt, hogy a társadalom mélyéről felemelkedő hatalmas folyamatok induljanak el.” (Ferenc pápa Laudate Deum apostoli buzdítása 71. pont).

Szöveg: Nemes Csaba

Fotó: Pixabay

Magyar Kurír

Mozduljunk a létezés kultúrája felé – Varga László püspök a teremtésvédelmi referensek találkozóján

NÉZŐPONT – 2024. október 19., szombat | 18:00

Október 15–16-án Bárdudvarnokon, a Porta Pacis Lelkigyakorlatos Házban rendezték meg az egyházmegyei teremtésvédelmi referensek országos találkozóját a Kaposvári Egyházmegye és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Caritas in Veritate Bizottsága közös szervezésében. A konferencián Varga László kaposvári megyéspüspök Teremtésvédelem és spiritualitás címmel tartott előadást.

A Kaposvári Egyházmegye főpásztora a találkozó első napjának Teremtésvédelmi spiritualitás – mindennek a gyökere témájához kapcsolódóan tartott előadást.

Varga László püspök Gerhard Breidenstein Érted vagyok című cikkéből kiindulva vizsgálta a kérdést, amelynek forrása a Junge Kirche 2000 októberi száma volt. A szerző megállapítja: a fogyasztói szemlélet és életmód a konzumizmus, amely folyamatosan generálja a teremtett világ pusztítását. Varga László püspök rávilágított: tipikus bibliai példája ennek a tékozló fiú magatartása (Lk 15,11–32), aki odaáll az apja elé: „Add ki a nekem járó részt!” Az apja feltétel nélkül rábízza az örökséget; az ifjú elmegy hazulról, majd kicsapongó élettel eltékozolja mindazt, amit kapott örökségként.

Itt tartunk. Örökségként, ajándékként megkaptuk a teremtett világot, és önző életvitellel eltékozlunk mindent.

Elég, ha mindenki megkérdezi önmagától: mi az, amire tényleg szükség van, és mi az, ami fölösleges a kielégítő élet szempontjából? Fogyasztási szokásaim, illetve fogyasztási vágyaim közül melyikért tudok felelősséget vállalni? Minden a vágyakkal kezdődik, és nem kontrolláljuk, hogy azok a vágyak mire irányulnak – emelte ki a kaposvári megyéspüspök. –

A legmélyebb, legszentebb vágyaink mind Istenre irányulnak, de mivel Istennel nem olyan egyszerű kapcsolatot teremteni, mint egy mobiltelefonnal, autóval vagy a másik emberrel, ezért az ellenség megzavarja a vágyainkat: elhiteti velünk, hogy mindenképpen fogyasztanunk, birtokolnunk kell.

Gabriele Kuby német szociológus, író szerint ha ez sikerül, akkor a konzumizmus működtetőinek olyan tömegmasszává sikerül gyúrniuk a fiatalokat, akiket csak a fogyasztói vágyaik fognak mozgatni: elhiszik, hogy mindarra szükségük van, amit a manipulátorok sugallnak.

A konzumizmus teljesen elborított minket – figyelmeztetett Varga László. – Tudjuk, hogy amit pénzügyileg megengedhetünk magunknak, etikailag nem szabadna. Pazarlunk, drága fogyasztási szokásaink vannak, és úgy gondoljuk, hogy nekünk ez jár. Ellenpéldaként a főpásztor megemlítette, hogy egyik paptestvére azért nem fogadta el az egyházmegye által fölajánlott Suzukit, mert a faluban, ahol szolgál, senkinek nincs ilyen autója.

A kaposvári megyéspüspök idézte Gerhard Breidensteint: „Miért nem köteleződnek el a keresztények és az egyházak egy radikálisan másfajta, nevezetesen igazságos, környezetkímélő és jövőképes életmód mellett?”. Az egyik válasz: ez a téma politikai tabut érint. Az ipari országok – és Ázsia meg Latin-Amerika úngynevezett küszöb-országainak – kapitalista termelési módja számára létkérdés a mi fölösleges fogyasztásunk, különben nem lesz bevételük. Csakúgy, mint az újabb és újabb fegyverkezés, az űrutazások, a fölösleges fogyasztás állami formái. Naponta olvassuk a hírekben, hogy mindent meg kell tenni a gazdaság fejlődéséért, mert akkor vásárolnak az emberek, mozog a piac. Ördögi kör, amelybe belehajtanak minket. A másik ok az, hogy a fogyasztás kritikájával kulturális tabut sértünk, mert a jólét, sőt a boldogság és az élet értelmének meghatározása az európai kultúra utóbbi 150 évében egyre erősebben kötődött az anyagi javakhoz és azok felhalmozásához. Erich Fromm szerint „a birtoklás kultúrájában élünk”, amelyben az emberek elkerülhetetlenül egyre több és több után vágyakoznak. A harmadik ok, hogy nem fedeztük fel fogyasztói életmódunkban a szenvedélybetegség tüneteit. Nálunk a konzumizmus a legelterjedtebb szenvedélyforma, bár még kevésbé feltűnő, mint az alkoholizmus, a drog, a nikotinfogyasztás. Mégis ugyanazokat a függőségi tüneteket lehet megfigyelni, mint más szenvedélyformákban: tagadás, hazudozás, kimagyarázkodás, szélsőséges önzés, meg nem tartott ígéretek, akaratunk elleni cselekvés. A negyedik ok a szenvedélyrendszer: azon egymással összefonódó tényezők összessége, amelyek a szenvedélykövető magatartást kiváltják és támogatják. Ez társadalmilag és egyházilag is elfogadott.

Varga László püspök szerint az Egyházban sem a szegényekre számítunk, hanem a befolyásos, gazdag emberekre. Természetesen rájuk is kell, de ott vannak a szegények is, akikben Krisztussal találkozhatunk. Ám mi is a gazdagoktól várjuk a segítséget.

A főpásztor leszögezte: a konzumizmusból való pszichikai felszabadításnak felbecsülhetetlenül nagy szolgálatot tesznek az egyházakon belüli és kívüli spirituális csoportok és központok. Elősegítik, hogy elforduljunk „a birtoklás kultúrájának” bálványimádásától, és felépítsük „a létezés kultúráját”, mert

minden szenvedély mögött az élet értelmének keresése rejlik.

Muszáj lesz átkelnünk a sivatagon, és az „egyiptomi húsos fazekakhoz” történő visszatérés éppoly igéző lesz, mint a visszaesés minden szenvedélyfüggő számára, „az aranyborjú körüli mammontánc” pedig olyan hatalmas kultusz, amely ismételten el fog csábítani minket. Ha az egyiptomiakban és a fáraóban nem Izrael külső üldözőit és elnyomóit látjuk, hanem az életet veszélyeztető személyiségoldalunkat, akkor érthetőbb lesz, hogy mit értünk a halálból az életbe való átmenet alatt. Fel kell ismernünk, hogy a fogyasztói magatartás (húsos fazekak) mennyire átjárja a kapcsolatainkat: mindenáron jól élni és jól érezni magunkat önromboló. Önbecsapás, amikor azt gondoljuk, hogy a kellemes és biztonságos életben való hit egyenlő az Istenbe vetett hittel – hangsúlyozta előadásában Varga László. – Van vallási konzumizmus is, amikor Istenre úgy tekintek, mint egy fejőstehénre: azért imádkozom, azért teszek pénzt a perselybe, mert tartom a markomat. Ha pedig Isten nem teljesíti a kéréseimet, megsértődöm. Elterjedt, nem csak Amerikában, de másutt is, a gyarapodás teológiája. Ha imádkozom, elvárom Istentől, hogy segítsen. Mert neki az a dolga, hogy támogassa az anyagi biztonságunkat, menedzselje az ambícióinkat, és vigyázzon az egészségünkre.

A püspök egy megtörtént esetet hozott fel példának arra, amikor valaki a konzumizmusból a karizma, a szabadság irányába mozdul: egy dél-franciaországi domonkos női szerzetesrendben alig voltak néhányan, már a rendház bezárása is felvetődött. Az új rendfőnök ekkor kidobta a hűtőszekrényüket, és elküldte koldulni a szerzetesnővéreket, mondván, Szent Domonkos is így kezdte. Ha több élelmet gyűjtöttek össze, mint amennyire szükségük volt egy nap, szétosztották a szegények között, így közelebb kerültek Krisztushoz. Nemhogy lebontották: új szárnyat kellett építeniük rendházukhoz. Ezek a spirituális központok és csoportok segítenek abban, hogy elforduljunk a birtoklás kultúrájától, a bálványimádástól és felépítsük a létezés kultúráját.

Isten örök jelen, és nekünk meg kell tanulnunk jelen lenni az ő jelenlétében.

A Szentlélek segít túlélő ösztönünk működtetésében. Rájövünk, hogy rossz úton jártunk eddig, és élteti a vágyunkat az Istennel való mély és az emberekkel való személyes kapcsolatra is – mondta a főpásztor. – El kell indulnunk a halálból az életre, át kell kelnünk a mi Vörös-tengerünkön és pusztánkon, hogy eljussunk a szabadság földjére. Hallgatnunk kell azokra, akik már elfogadták létük határait, identitásukat, és találkoztak az Egy Istennel, a Szabadítóval. Ebben segít mindannyiunkat a spiritualitás és az abban való megmaradás.

Minden krízis, katasztrófa, betegség, kudarc megtérésre hív – lehetőség egy elmélyültebb, spirituálisabb út felfedezésére, amely az eddigieknél biztonságosabb támpontokat kínál. Amikor a tanítványok odamennek Jézushoz, és megkérdezik, hogy bűnösebbek voltak-e a többikenél azok, akiket Pilátus lemészárolt és vérüket az áldozati állatokéval összekeverte, vagy azok, akikre rádőlt a torony Siloénál, Jézus nem a kérdésre válaszol, hanem azt mondja: ha meg nem tértek, ti is elvesztek.

Isten egy mélyebb spirituálisabb útra hív minket – emelte ki újra Varga László püspök. – A spiritualitás nem azonos az imádsággal. Nem egy formula, nem egy teszt, amit kitöltök és megnyugszom, hanem

benső kapcsolat, bizalmas viszony, meghittség. A spiritualitás nem tökéletesség, hanem összekapcsoltság.

A magam gyarló módján összekapcsolódom az élő Istennel, úgy, ahogyan vagyok. A lelkiélet mindig ott kezdődik, ahol most vagyok; életem zűrzavarában. Jézus nem csinált rendet, jól érezte magát a jászolban, a betlehemi istállóban, a vámosoknál és az utcanők között, vendégeskedett a farizeusoknál. Mi állandóan kényszeresen morális rendet akarunk csinálni, csak hogy az Isten itt lehessen. De Ő nem rendet csinál, nem gyomlálja ki a konkolyt a búza közül, hanem meghív bennünket arra, hogy higgyünk. Higgyünk a feltámadásban, abban, hogy végül a konkolyból búza lesz. Mert Istennek erre is van hatalma.

Ha én magam vagyok a konkoly, akkor is búzát formál belőlem. Van feltámadás.

A spiritualitás kezdetben mindegyikünk életében a megtört és hibákkal, bűnökkel teli életünk elfogadása, azért, hogy feladjuk a tökéletesség keresését, és helyette Istent keressük, aki jelen van életünk kuszaságában is.

Fotó: Kling Márk/Kaposvári Egyházmegye

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Az „emberi” romboló, pusztító tevékenység miatt a zöldterüketek csökkenése, az állatfajok kiírtása a Földön!!!!!!!!

Finnországban „erdei utakat” építettek, amelyek javították a gyermekek immunrendszerét.

Az erdei talajban és levélszemétben való játék után 30 napon belül a finn óvodások megnövelték a T-sejtek és sokkal változatosabb bélbaktériumok számát.

Lenyűgöző kísérletben finn kutatók négy városi napközi otthon játszóterén lévő erdei bázison teremtették újra a környezetet.

Erdei földdel, mohával, réti fűvel, törpe jávorszarvassal, áfonyával és málnával borították be a játszótereket, és ültetődobozokat telepítettek az éves kerti terméshez.

A gyermekgondozók arra utasították az óvodáskorú gyerekeket, hogy napi másfél órát játsszanak a zöldben és a termőföldben egy hónapon keresztül.

A kísérlet előtt és után elemezték bél- és bőr mikrobáikat, és összehasonlították a normál városi napköziből származó gyerekekkel, rendszeres steril játszóterekkel.

Csupán 28 nap után drámaian megnőtt a bél- és bőrbaktériumaik sokfélesége, valamint T-sejtanyaguk és egyéb fontos immunmarkereik a vérben.

Alátámasztja a biológiai sokféleségről szóló hipotézist és azt a koncepciót, hogy a modern lakókörnyezet alacsony biodiverzitás képzetlen immunrendszerhez vezethet, és ezáltal növelheti az immunrendszerrel összefüggő betegségek előfordulását.

Válasszá kell válnunk a világ kérdéseire – Teremtésvédelmi referensek találkozója Bárdudvarnokon

Hazai – 2024. október 17., csütörtök | 17:45

Október 15–16-án a Somogy megyei Bárdudvarnokon, a Porta Pacis Lelkigyakorlatos Házban rendezték meg az egyházmegyei teremtésvédelmi referensek éves országos találkozóját, a Kaposvári Egyházmegye és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Caritas in Veritate Bizottsága közös szervezésében.

A program koordinátora Bánlaki Zsanett, a Caritas in Veritate Bizottság irodavezetője volt.

Az első nap témája a Teremtésvédelmi spiritualitás – mindennek a gyökere volt. Ehhez kapcsolódóan tartott kétrészes előadást Varga László kaposvári megyéspüspök Teremtésvédelem és spiritualitás címmel.

A konzumizmus teljesen elborított bennünket – mondta a főpásztor. – Tudjuk, hogy amit pénzügyileg megengedhetünk magunknak, etikailag nem szabadna. A konzumizmusból való pszichikai felszabadításnak felbecsülhetetlenül nagy szolgálatot tesznek az egyházakon belüli és kívüli spirituális csoportok és központok.

Elősegítik, hogy elforduljunk „a birtoklás kultúrájának” bálványimádásától, és felépítsük „a létezés kultúráját”,

mert minden szenvedély mögött az élet értelmének keresése rejlik. Isten örök jelen, és nekünk meg kell tanulnunk jelen lenni az ő jelenlétében – hangsúlyozta Varga László.

A kaposvári megyéspüspök előadását a későbbiekben részletesen is közöljük.

Az első nap estéjén Nobilis Márió, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanára, a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület alapító tagja A teremtésvédelem helye az Egyházban címmel tartott előadást a bárdudvarnoki találkozón.

Leszögezte: a teremtésvédelem összekapcsolódott az Egyház 20. századi történetével. Döntő szerepe van ebben a II. Vatikáni Zsinatnak, amely szervesen nőtt ki az Egyház történetéből – szükség volt rá, XXIII. János a Szentlélek sugallatára hirdette meg. A többek között Karl Rahnerből, Joseph Ratzingerből, Karol Wojtylából álló bizottság kidolgozta a Gaudium et spes (Öröm és remény) kezdetű konstitúciót, amelynek ötödik változatát a zsinat utolsó ülésszakán fogadták el. Az Egyház és a mai világ viszonyáról szóló lelkipásztori konstitúció szerint az Egyházat mindaz foglalkoztatja, ami az emberiséget. Az emberiség ügye az Egyház ügye is, az Egyház egynek látja magát az emberiséggel, másrészt pedig Jézus minket válaszként küldött ezekre a kérdésekre.

Az Egyház Krisztus válasza kell hogy legyen az emberiség nagy kérdéseire.

Ferenc pápa az irgalmasság évében, 2015-ben kiadott, Misericordiae vultus kezdetű bullájában kiemelte: a zsinat előtt az Egyház erős bástyaként látta magát, amely őrzi a hitletéteményt, míg a zsinati atyák felismerték, hogy hirdetniük kell az örömhírt, „most pedig

egy újabb korszakhatáron állunk, fölismertük, hogy a mennyei Atya válaszává kell válnunk”.

Engedjük, hogy Krisztus bennünk, a mi tetteink, tanúságtételünk, szavaink által, a vele való egységünk révén választ adjon az emberiség kérdéseire.

1962-ben megjelent Rachel Carson tengerbiológus, író Néma tavasz című könyve, amely először vetett fel egy alapvető ökológiai kérdést: „nagyon nem jól tesszük, hogy a világot teleszórjuk vegyszerekkel” a saját kényelmünkért. 1972-ben elindult a Föld Mozgalma, és ugyanebben az évben megjelent a Meadows-csoport a Római Klub kérésére kiadott tudományos jelentése, A növekedés határai címmel. Greta Thunberg klímaaktivista távoli felmenője elsőként vizsgálta az üvegházhatást, és figyelmeztetett az erős felmelegedésnek az egész Földre kiterjedő, káros hatásaira. Az ökológiai mozgalmak tehát nagyjából egy időben indultak meg az Egyház zsinat utáni ébredésével – emlékeztetett Nobilis Márió.

Majd II. János Pál pápát idézte, aki már a nyolcvanas években azt írta, hogy az ökológiai válság morális kérdés, az ember belső kérdése, döntése a jóról és a rosszról, az Istenhez való ragaszkodásról, vagy a tőle való függetlenedésről. Az ezzel kapcsolatos belső kérdés vetül ki a világra és válik ökológiai kérdéssé.

Az Egyháznak tehát legbelülről, a lényeget érintően van köze a teremtésvédelemhez. Ha nekünk a világ kérdéseire válasszá kell válnunk, akkor ez érvényes az ökológiai kérdésekre is.

Nagyon jó, hogy az ember felismeri a megtérésének a szükségességét, ami által megváltozik a viszonya Istenhez, önmagához, a többi emberhez, de miért hagyjuk ki a negyedik irányt, az összes többi teremtményt? – utalt Ferenc pápa gondolatára az előadó.

XVI. Benedek pápának, Joseph Ratzingernek még a Hittani Kongregáció prefektusaként mondott, a keresztény mozgalmakra és helyi egyházakra vonatkozó szavaival kapcsolatban – „mindenkinek az egyetlen Anyaszentegyház egysége iránti szeretet mértékével kell megmérettetnie” – Nobilis Márió föltette a kérdést: mi különbözteti meg az Egyházon belüli keresztény teremtésvédelmi mozgalmat a többi környezetvédelmi mozgalomtól? A különbség talán az, hogy a környezetvédelmi mozgalmak látnak egy problémát, és sok embert, nagy erőt akarnak összegyűjteni, hogy megoldják. „Mi meg az Egyház egységének szeretetére támaszkodunk, és tudjuk, hogy Krisztus akar válaszolni. Azért szeretnénk ebbe a mozgalomba minél több embert meghívni, hogy az Egyház mint Krisztus teste, mint egy Test, hiteles, látható, igazi válasz legyen az emberiségnek erre a kérdésére.”

*

A találkozó második napjának témája a Tudomány és gyakorlat volt.

Reggel Székely János szombathelyi megyéspüspök, az MKPK Caritas in Veritate Bizottságának elnöke mutatott be koncelebrált szentmisét a lelkigyakorlatos ház kápolnájában.

A szentmise bevezetőjében a főpásztor elmondta: kiment a természetbe, a Petörke-tó körül sétált; „olyan volt, mint tiszta forrásban megfürödni – gyógyító hatású”. Miközben a táj szépségében gyönyörködött, eszébe jutott: hány olyan ember él nyomornegyedekben, ahol nincs tiszta víz, mindenütt szeméthegyek, a természetet régen tönkretették. Akik a legtöbbet profitálnak a természet szétrombolásából, gyönyörű, úszómedencés villákban, feldíszített kertekben élnek, de lehet, hogy nem tudják annyira élvezni, mert a szívük rossz. „A mai reggelen imádkozzunk azért, hogy megőrizzük a teremtett világot csodálatosnak, de még inkább, hogy megőrizzük a szívünket jónak.”

Az evangélium Szent Lukács könyvéből hangzott el, az írástudók, farizeusok megfeddéséről szóló szakasz (Lk 11,37–46).

Szentbeszédében Székely János emlékeztetett: ma van Sziléziai Szent Hedvig emléknapja. Hedvig (II. András feleségének, Gertrúdnak a húga) Sziléziai Henrik felesége lett. Miként Erzsébet, ő is rengeteg szegényt segített, éhínségek idején éhezők ezreit; személyesen látogatta a betegeket, ellátta őket orvosságokkal. Sokszor járt mezítláb, egyszer a lelkiatyja rá is parancsolt, hogy hordjon cipőt, mire ő néhány hétig kezében tartotta a cipőjét. Férjét egy háborúban elfogták, és egy másik fejedelemségbe, Łódźba hurcolták. A fiuk hadsereget toborzott, hogy kiszabadítsa az apját. Újabb háborút akarsz kirobbantani? – kérdezte tőle Hedvig. Nagy nehezen rávette, hogy mondjon le a tervéről, ő maga ment el Łódźba, és okosan tárgyalva sikerült hazavinnie férjét.

Milyen különös ez, egyetlen családban micsoda eltérő életutak, Gertrúd, Szent Hedvig, Szent Erzsébet! – hívta fel a figyelmet a püspök. – Mi az oka annak, hogy valaki elkezd a tobzódás útján járni, mint Gertrúd? A legfőbb ok talán a belső üresség. Ettől szenved a mai ember is.

A főpásztor elmesélt egy megtörtént esetet: egy német gyáros egyetlen fia kábítószerfüggő lett. Sok pénzért elintézte, hogy a fia bekerülhetett egy rehabilitációs intézetbe. A fiú lassan jobban lett, de néhány nappal a szabadulása előtt levetette magát az intézet tetejéről. Előtte írt így búcsúlevelet a pszichiáterének: „Doktor úr, köszönöm, hogy meggyógyított, sajnálom, hogy nem tudott megmenteni.” A pszichiáter azt mondta az összetört szülőknek: a fiukat orvosi értelemben meggyógyítottuk, de én nem vagyok Isten, értelmet nem tudtam adni a fiuk életének.

Az emberi szívet egészen csak Isten tudja betölteni – hangsúlyozta Székely János püspök. – Mintha a mai embernek ez lenne a legnagyobb baja: valami hatalmas, belső üresség van a szívében; ezért akarja megtölteni a szívét, az életét mulandó, véges dolgokkal, de ez soha nem sikerül. Valaki azt mondta, talán azért van a fiatalok fülén valamilyen állandó zajkeltő készülék, hogy meneküljenek a fülsértő ürességtől, ami ott van a lelkük mélyén; nem látják az életük igazi célját, beteljesedését. Milyen fontos lenne megtanítani a gyerekeket arra, hogyan töltsék be a lelküket. Ilyen feltöltő idő kellene hogy legyen mindenkinek a gyermekkora, amikor sok-sok áldás árad felé a szüleitől, nagyszüleitől.

Fel kellene töltődnünk a tiszta forrásokból, mint a Biblia, a szentségek, a természet, az élő közösségek. El kellene fogadnunk a földi dolgok, minden emberi kapcsolat szükségszerű sebzettségét, menthetetlen végességét. Töltődhetnénk a segítéssel, a mások iránti szeretettel, békével, jósággal, föntről áradó fénnyel. Előttünk is ott áll a két út: Gertrúdé és Hedvigé. Fontos lenne folyamatosan tölteni a szívünket odaföntről, hogy ne kétségbeesett habzsolásból álljon az életünk, hanem önfeledt ajándékozásból – emelte ki szentbeszédében a főpásztor.

*

A délelőtt folyamán a Magyar Máltai Szeretetszolgálat képviseletében Németh Nándor területfejlesztési geográfus, a háromszáz leghátrányosabb magyar településre kiterjedő Jelenlét program koordinátora tartott előadást. Elmondta: felesége gyógypedagógus és szociális munkás; három gyermekük van, jelenleg Kaposváron élnek.

A szakember kiemelte: a Máltai Szeretetszolgálat azért jött létre, hogy közvetlen kapcsolatot teremtsen a szegényekkel, az élet kiszolgáltatottjaival, a gyakorló, cselekvő irgalmasságot, lehajló szeretetet megvalósítsa. Jelmondatuk – „A hit védelme és a szegények szolgálata” – is ezt fejezi ki.

Mit lehet még tenni a szegényekért? Az előadó megmutatott egy húsz évvel ezelőtt készült fotót: az egyik vidéki településen az önkormányzat kiutalt egy cirkuszi kocsit szociális bérlakásként egy többgyermekes cigány családnak. Egy másik faluban háromgyermekes család élt egyetlen romos helyiségben, a nyári konyha az udvaron volt. Németh Nándor leszögezte: ilyen környezetben nem működik a lehajló szeretet. Adok nekik élelmet, ruhát, szerzek tűzifát, és mi történik? Semmi. Eltelik húsz év, és? Segítettünk? Közben állami pénzből a háromgyermekes családnak sikerült állami bérlakást építenie a romhalmazból. Az apa időközben meghalt, a három gyermek felnőtt, ugyanott laknak ma is, csak most már feleségestül, hat saját gyermekkel együtt. A probléma kezdődik elölről.

Az előadó szerint a szociális kérdést ma már nem lehet egyéni módon kezelni, intézményesíteni kell, és ez vonatkozik az Egyházakra és az államra is. A jóakarat sem elég önmagában.

A legszegényebb településeken például magas a kis súllyal született csecsemők száma, ami az egész további életükre súlyosan kihat. A problémák már egészen kiskorban megmutatkoznak, idegrendszeri és mozgásszervi zavarok léphetnek fel. Az óvónőknek, tanítóknak fogalmuk sincs, mit kell az ilyen gyermekekkel tenniük, hogyan kell kezelni őket. Az Egyháznak érdemes lenne elgondolkoznia azon, hogy katolikus óvónői képzést indítson, akik kifejezetten az ilyen gondokkal küzdő gyermekekkel foglalkoznának.

Ferenc pápa 2015. február 28-án fogadta az Olasz Szövetkezetek Szövetségének tagjait, és hozzájuk intézett beszédében így fogalmazott: „Ha a szövetkezeti gazdaság hiteles, akkor társadalmi szerepet vállal magára. Mozdítsátok elő a becsületesség gazdaságát! Az igazi gazdaságot arról lehet felismerni, hogy csak a közjót veszi figyelembe.” Németh Nándor a Szentatyától idézett felszólítás kapcsán a katolikus vállalkozók felelősségére is figyelmeztetett, akik sok mindent tehetnének a szegények érdekében. A nyomorfalvak nem fognak eltűnni, a szegénység újratermelődik – hangsúlyozta. – Ezen a területen kiemelkedő szerepe van a helyi kisközösségeknek.

A Jelenlét program koordinátora elmondta: több településen a különösen hátrányos helyzetű szegények intézményes keretek között tanulnak szakmát, termelnek zöldséget, gyümölcsöt, készítenek szatyrokat, lekvárt. Megemlítette, hogy egy egész életében sertéstelepen dolgozó, mindenki által lenézett cigány ember sírt örömében, amikor közölte vele, hogy az általa készített lekvárt Budapestről is megvásárolják. Ráadásul az ő példája a családja tagjaira is jótékonyan hatott. Az Egyháznak és a máltaiaknak is az ilyen esetekben az lehetne a feladatuk, hogy segítsenek eljuttatni ezeket a saját kezűleg készített termékeket a fogyasztókhoz. A legfőbb gond az, hogy a világpiac lenyomja ezeket a termékeket.

A délelőtt folyamán bemutatták Takács-Sánta András Remény a reménytelenségben, a Világeleje című könyvét. A humánökológus szerző nem bagatellizálja el a klímaváltozás okozta súlyos problémákat, amelyek a Föld egészét fenyegetik, de töretlenül hisz az összetartó kisközösségek erejében.

A találkozó végén zárszavában Székely János püspök többek között arról beszélt, hogy kereszténységünk lényegéhez tartozik a teremtésvédelem. A gyermekek nagyon szeretik a természetet, egy-egy kirándulás során szinte istenélményt élnek át; a teremtésvédelem kiemelten érdekli őket, ez pedig óriási lehetőség arra, hogy az Egyház alapvetően fontos értékeket adhasson át a fiatal korosztálynak is. Így a teremtésvédelem evangelizációs út is.

A konferencia fontos üzenete, hogy a teremtésvédelem területén is tegyük meg azt, amit megtehetünk a saját területünkön. Alkossunk kis oázisokat, melyek egyszer talán majd összeérnek.

Fotó: Kling Márk/Kaposvári Egyházmegye

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Teremtésvédelmi kalendárium – Október virágainak titkos üzenetei

Nézőpont – 2024. október 18., péntek | 16:00

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ezúttal az őszirózsák földbe rejtett tanítását kutatjuk.

Az őszi kertek utolsó, színpompás ékességeinek van egy közös jellemzőjük: mindannyian az Újvilágból érkeztek pár száz évvel ezelőtt. Igaz, látszólag könnyen diadalmaskodnak ilyenkor az európai flóra vadvirágai fölött, hiszen azok már régen csak a maghozással törődnek, legtöbbjük el is szórta, vagy a szél szárnyán, madarak tollába akaszkodva engedte útjára az új nemzedéket. Az üres bölcsők, töredezett termésmaradványok, szürke kórók már csak arra várnak, hogy a szél letörje, a hó, az eső betakarja őket, aztán humusszá bomlanak a tél lucskos, hideg, mindent gondosan újra hasznosító nagy műhelyében…

Messziről feltűnnek hát a kertekben a nagyra nőtt, lila, kék, rózsaszín árnyalatokban pompázó őszirózsák, vagy más néven az őszi aszterek. Nagy számban csalogatják a méheket, a lepkéket, már ezért is érdemes őket megtelepíteni a kertekben.

Aster novi-belgii

A korábban nyíló, csupasz levelű, alacsonyabb fajok, az Aster novi-belgii változatai már szeptember közepén elkezdenek nyílni, így még magot is hoznak az ősszel. Bóbitáikat messzire hordják a novemberi szelek, és ahol kicsíráznak tavasszal, ott több évre megtelepednek, gondozás nélkül is megbízhatóan díszítenek. Igaz, a magoncok között egyre több lesz a halványkék, laza bokrot nevelő, apróbb virágú, „elvadult” egyed, ezért aki már szert tett néhány tömött virágzatú, ragyogó bíborszínű vagy hófehér növényre, az jobb, ha nem is engedi őket magot érlelni, csak tavaszi tőosztással segíti a szaporodásukat.

Az illatos levelű mirigyes őszirózsa (Aster novae-angliae) hatalmas bokrai még később nyílnak, október közepéig is díszítenek, csak a szinte elfásodó, vaskos szárakkal van baj ősszel, a komposzton évekig forgathatjuk, mire elkorhad. A magoncok szép színesek lesznek, könnyen kereszteződnek, a lila, kék, rózsaszín, meleg kárminpiros minden árnyalata megjelenik köztük.

De milyen szerencse, hogy ilyenkor nyílnak az érdeslevelű, évelő, aranysárga dísznapraforgók is! Egymás közelébe érdemes őket ültetni, hogy jól érvényesüljenek magas száron bókoló, kecses virágaik a kék-lila virágtengerben. A maghozásig ugyan nem jutnak el, de a földfelszín alatt sűrű hálózatot alkotnak a gyökérsarjak, és a csicsóka formájú gumókban komoly tápanyagraktárakat rendeznek be, így hatalmas telepeket alkotnak a kertben – de különös módon a legszebbek mindig a szélsők, az éppen terjeszkedők, amelyek friss földben fúrják magukat előre. Igazi hódítók, szemmel kell tartani őket, hogy meg ne fojtsák a kevésbé harcias szomszédokat.

Különös, hogy ezek az őszi évelők ilyen jó egészségben átvészelik a nyári forróságot, kivárják a sorukat; sokkal szívósabbak, nem szenvedik meg a klímaváltozást, mint a nyár közepén nyíló, szintén amerikai eredetű kúpvirágok… Vajon mi lehet a titkuk?

Igaz, hogy mostanra a száruk már felkopaszodik, az alsó leveleik leszáradnak a nyáron, de valami belső, bölcs szabályozásnak köszönhetően az igazi növekedés, a virágzó, dúsan elágazó szárak kifejlődése, a bimbók megjelenése csak szeptemberben indul meg igazán, amikor a nappalok rövidülni kezdenek.

Valóban, szinte naptárt lehet igazítani hozzájuk, annyira pontosan betartják a virágzás idejét. Vajon már eredeti termőhelyükön is bevált ez a számítás, hasonló lehet arrafelé az éghajlat, mint amilyen nálunk lesz a közeli jövőben? A forró, száraz nyár után hosszú, langyos, csapadékos őszre rendezkedtek be ezzel az időzítéssel?

Aster novae-angliae

Különös, hogy az utóbbi években a szintén amerikai eredetű büdöskék, a pillangóvirágok, a sarkantyúkák is gyakran kikelnek kora ősszel az öntözött veteményesben régen elfekvő magjaikból, és a körömvirággal együtt úgy virítanak, mintha nem is fenyegetnék őket a naptár szerint már esedékes talajmenti fagyok, amelyek aztán egy éjszaka megsemmisítik az egész díszes társaságot…

Rapaics Raymund, a magyarság virágainak gyűjtője és ismerője kissé meg is sokallotta az idegen virágcsodák gátlástalan terjedését, és különös következtetésekre jutott idestova száz esztendővel ezelőtt, amikor az okokat kereste: „Ezek és mások, amelyeket mind fel nem sorolhatunk, világosan mutatják, mint nyomult előtérbe a virágkultuszban Amerika, s mint szorította egyre inkább háttérbe az óvilági flórát. És

a könnyelmű Európa meggondolás nélkül dobta áldozatul a divatnak legszebb ősi virágait, hő szívvel fogadta az amerikai újdonságokat, nem törődve azzal, hogy ősi virágaival a maga ízlését, a maga fölényét, a maga hatalmát ajándékozza Amerikának.

Csak a világháború mutatta meg, mit jelentett más téren az amerikai flóra előnyomulása az európai kertekben. Talán Európa bukását, de legalábbis hatalmának lényeges szűkülését…” (Rapaics Raymund: A magyarság virágai)

Különös, sötét jóslatok a múltból, a virágok nagy magyar krónikásától…

Na de ha már itt vannak ezek a pompás őszi virágcsodák, a mostani klímaváltozás sikeres túlélői, tanulhatnánk is tőlük, hátha éppen ezért kerültek ide évszázadokkal ezelőtt! Vajon őshazájukban milyen az éghajlat, miféle kultúrnövényeknek alkalmas? Ott is megindultak hasonló erőteljes változások? A virágoskertek gazdasági jelentősége persze elhanyagolható a mezőgazdasági növényekéhez képest, de elgondolkodunk-e azon, hogy a kukorica- és a napraforgó-termesztés egyre lehangolóbb hazai kilátásai változtatásra, megújulásra fogják kényszeríteni hamarosan a gazdálkodókat?

Ezeknek a növényeknek a története nálunk alig háromszáz éves, de előtte évszázadokig megvoltunk paprikás krumpli, lecsó és puliszka nélkül, igaz, jóval kevesebb szántó, több legelő, rét, kaszáló, erdő borította a tájat, és a folyóvizek dúsan behálózták az egész Kárpát-medencét.

A jövő kihívásaira talán múltunkban is rejtőznek még rég elfeledett megoldások?

Szöveg és kép: Lechner Judit

Magyar Kurír

Aranyosi Ervin – Ne engedd a fákat kivágni!

Ne engedd a fákat, ne engedd kivágni!

Ne engedd a férget a húsukba rágni!

Ne hagyd mű dolgokért megölni az élőt!

Légy a megmentője, támogasd a félőt!

Kőből, műanyagból halott világ épül,

utódodnak kihalt várost hagysz emlékül.

Elfogy a levegő, nincs mi árnyat adjon.

Akard hogy világod élőn megmaradjon!

Ha kihalnak a fák, s eltűnnek a méhek,

minden műanyag lesz, s menekül az élet.

Mit adsz gyermekednek, mit hagysz rá

örökül?

Milyen világ néz rá üvegbúra mögül?

.

Vigyázz hát a fákra, mert szükség van rájuk,

ott van csak az élet, ahol van hazájuk!

Mert ha nem teszel mást, tétlenül fogsz

ülni,

neked is el kell majd egyszer menekülni.

De ha csupasz a Föld, s rajta élet nincsen,

hová menekülhetsz, hová futhatsz innen?

Akik elpusztítják, majd pénzükön ülnek,

ők is veled halnak, ők sem menekülnek.

Óvjad hát a fákat, vigyázd, őrizd őket!

Ez létednek kulcsa, ők adják jövődet!

De a jelenben kell a fák mellé állni,

ne kelljen a Földnek kietlenné válni!

Drámai a csökkenés a vadvilág populációiban, vesztésre áll a természet

Sokszínű Vidék

2024. 10. 10. 10:51

RICHARD CAREY

A közelmúlt történései vészjósló eseményekként állnak előttünk.

Hiába minden figyelmeztetés, továbbra is változatlan sebességgel fogyatkoznak a fajok és pusztulnak a természetes élőhelyek világszerte. A WWF 2024-es Élő Bolygó Jelentése szerint a megfigyelt vadon élő gerinces fajok populációi 1970 és 2020 között, mindössze 50 év alatt drámai mértékben, átlagosan 73%-kal fogyatkoztak meg.

Földünk kritikus fordulópontokhoz közeledik, a természet pusztulása és az élőhelyek eltűnése pedig tovább fokozza sérülékenységünket a klímaváltozással szemben. Annak ellenére, hogy megvannak az eszközeink és meglenne a lehetőségünk arra, hogy visszafordítsuk ezt a folyamatot, eddig nem történt igazán hatékony fellépés ezen a téren. A jelentés felhívja a figyelmet arra, ha a következő öt évben nem teszünk nagyon komoly lépéseket az éghajlati és természeti kettős krízis kezelésében, annak visszafordíthatatlan következményei lesznek.

A Londoni Zoológiai Társaság (Zoological Society of London, ZSL) által számított Élő Bolygó Index 5 495 faj csaknem 35 000 populációjának változásai alapján arról ad képet, hogy hogyan változtak 1970 és 2020 között Földünkön a vadon élő gerinces állatfajok populációi. A legsúlyosabb csökkenés az édesvízi fajoknál tapasztalható (-85%), ezt követik a szárazföldi (-69%), majd a tengeri (-56%) fajok populációi.

A populációk fogyatkozása jó előrejelzője a megnövekedett fajkihalási kockázatnak és az ökoszisztémák általános állapotromlásának. Ha az ökoszisztémák egy bizonyos szinten túl károsodnak, akkor már nem képesek biztosítani az emberiség számára azokat az előnyöket, amelyektől mindannyian függünk − a tiszta levegőt és vizet, illetve az élelmezésünkhöz szükséges egészséges talajt. Emellett ezek a természetes élőhelyek egyre sebezhetőbbé válnak a szélsőségekkel − például a klímaváltozás által okozott extrém időjárási eseményekkel − szemben. Az ökológiai rendszereket érő összeadódó romboló hatások akár olyan mértékűek is lehetnek, hogy visszafordíthatatlanul megváltozik az eredeti működésük. Azt a pontot, ahonnan egy rendszer számára már nagy eséllyel nincs visszaút az eredeti működés helyreállásához, kritikus fordulópontnak szokás nevezni.

Az olyan globális fordulópontok, mint az amazóniai esőerdők eltűnése vagy a korallzátonyok tömeges pusztulása az élelmezésbiztonságra és a megélhetésre gyakorolt közvetlen hatásukon messze túlmutató lökéshullámokat váltanának ki. A közelmúlt történései vészjósló eseményekként állnak előttünk: az augusztusi amazonasi erdőtüzek az elmúlt 14 év legpusztítóbb tűzesetei voltak abban a térségben, de pár év leforgása alatt idén negyedszerre lehettünk tanúi a világszerte jelentkező tömeges korallfehéredésnek is.

Az Élő Bolygó Indexben szereplő fajok közül néhányat kiemelve az ausztráliai Nagy-korallzátony területén található Milman-szigeten 1990 és 2018 között a fészkelő nőstény karvalyteknősök száma 57%-kal csökkent, a brazíliai Mamirauá rezervátumban pedig 1994 és 2016 között az amazonasi folyamidelfin populációja 65%-kal, a kisebb termetű parti delfiné 75%-kal fogyatkozott meg.

Ugyanakkor vannak olyan populációk, amelyek a hatékony természetvédelmi erőfeszítéseknek köszönhetően stabilizálódtak vagy növekedtek – például a kelet-afrikai Virunga-hegységben a hegyi gorillák állománya 2010 és 2016 között évente mintegy 3%-kal nőtt, az európai bölény állományai pedig növekedésnek indultak Közép-Európában. Ezek ez egyes sikerek örömteliek, de messze nem elegendőek.

Bár a helyzet kétségbeejtő, még nem vagyunk túl azon a ponton, ahonnan már nincs visszaút. Vannak globális megállapodásaink és megoldásaink arra, hogy a természetet 2030-ig a helyreállítás útjára tereljük, de eddig kevés előrelépés történt a megvalósítás terén, és nem úgy tűnik, hogy a döntéshozók tisztában lennének azzal, hogy milyen kevés időnk maradt. A következő öt évben meghozott döntések és intézkedések meghatározók lesznek a földi élet jövője szempontjából. A mi kezünkben van a hatalom – és a lehetőség –, hogy megváltoztassuk a tendenciát. Helyreállíthatjuk élő bolygónkat, ha most cselekszünk

– emelte ki dr. Kirsten Schuijt, a nemzetközi WWF főigazgatója.

Az országok már megállapodtak azokban az ambiciózus globális célokban, amelyek a természet pusztulásának megállítására és visszafordítására (a biológiai sokféleség globális keretrendszere), a globális hőmérséklet-emelkedés 1,5 ºC-ra történő korlátozására (a Párizsi Megállapodás) és a szegénység felszámolására (az ENSZ fenntartható fejlődési céljai) irányulnak. Az Élő Bolygó Jelentés szerint azonban a nemzeti kötelezettségvállalások és a helyi intézkedések messze elmaradnak attól, ami a 2030-ra kitűzött célok eléréséhez és a kritikus fordulópontok elkerüléséhez szükséges.

Hamarosan megrendezik a nemzetközi biodiverzitási és éghajlati csúcstalálkozókat – a COP16-ot és a COP29-et —, mindkettő jó alkalom arra, hogy a döntéshozók felnőjenek a kihívás mértékéhez. A WWF felszólítja az országok vezetőit, hogy dolgozzanak ki és hajtsanak végre a jelenleginél ambiciózusabb nemzeti természet- és éghajlatvédelmi terveket, amelyek tartalmazzák a globális túlfogyasztás mérséklésére, a biológiai sokféleség fogyatkozásának megállítására és visszafordítására, valamint az üvegházhatású gázok kibocsátásának visszafogására irányuló intézkedéseket – mindezt méltányos módon.

A WWF sürgeti a kormányokat, hogy nagyobb mértékű köz- és magánfinanszírozást biztosítsanak a problémák súlyával arányos fellépéshez, és jobban hangolják össze éghajlatvédelmi, természetvédelmi és fenntartható fejlődési politikájukat és intézkedéseiket. A kormányoknak és a vállalkozásoknak egyaránt lépéseket kell tenniük annak érdekében, hogy megszűnjenek a biológiai sokféleségre és az éghajlatra negatív hatást gyakorló tevékenységek, a pénzügyi ösztönzőket pedig úgy kellene megváltoztatniuk, hogy azok minél kevésbé támogassák a kártékony gyakorlatokat, és minél inkább a globális fenntarthatósági célok megvalósulását segítsék elő.

Fontos tisztában lennünk azzal is, hogy Magyarországnak milyen szerepe van a globális és a regionális problémák kezelésében. Ki másnak lenne a feladata a Kárpát-Pannon régió különleges élővilágának megőrzése, mint a miénk, magyaroké?

– teszi fel a kérdést dr. Fehér Zoltán, a WWF Magyarország természetvédelmi vezetője.

A 2026-ra véglegesedő Nemzeti Természet-helyreállítási Stratégia lehetőséget ad arra, hogy helyreállítsuk és megóvjuk az ország egyedülálló biodiverzitását, minél több természetes élőhelyet hozzunk helyre, és olyan természetre alapozott megoldásokat valósítsunk meg, amelyek hosszú távon biztosítják a természet és a társadalom közötti egyensúlyt

– folytatja a szakember, aki szerint egy olyan stratégiára volna szükség, amely nemcsak a hazai ökoszisztémák megóvását szolgálja, hanem az éghajlatváltozás negatív hatásaihoz való alkalmazkodást is segíti. A természet ugyanis a legfontosabb szövetségesünk lehetne a klímaváltozás okozta egyre gyakoribb és súlyosabb időjárási szélsőségek elleni küzdelemben.

Komposztálás vilàgnapja október 10. A kertünkben zajlik az élet. De vajon mit tehetnénk még a környezetünk és kertünk érdekében? Nos, komposztálhatunk! A komposztálás remek módja annak, hogy a tevékenységeinket még zöldebbé és hasznosabbá tegyük. Kíváncsi arra hogyan?

Miért érdemes komposztálni ?

Csökkenti a hulladék mennyiségét

Tápanyagban gazdag talajjavítót eredményez

Segít a fenntarthatóbb kertészkedésben

Komposztáljon zöldhulladékot, élelmiszer-hulladékot, és vegyítse azokat

Vigyázz ne komposztáljon hús- és halmaradékokat, olajos ételeket vagy műanyagot

Hogyan is kezdjen neki?

Válassz egy jól szellőző helyet a kertben

Rétegekben helyezze el a komposzt anyagokat

Időnként mozgassa át a komposztot

Ügyeljen a megfelelő nedvességtartalomra

Kerülje a közvetlen napfényt

Komposztálj közösségben ha van rá lehetősége

Kezdj el komposztálni és tapasztalja meg a zöldebb és gazdagabb kert eredményeit!

https://www.facebook.com/1544422723/videos/519055854406797/–Ősz az erdőben

https://fb.watch/v1WvJP3jbR/– Állatok Világnapja Debrecenben

Akik a lombtakaró alatt pihennek-vigyázzunk Rájuk.

Az Állatok Világnapja alkalmából-nem csak e napon

https://fb.watch/uYCW1zo-o3/–Együtt az állatokért

https://fb.watch/uV-84-iN2u/– Ahogy a kutyus életrekelti a „halott” halacskát…

Árvíz a Gemenci erdőben

https://fb.watch/uUZPTHXh2k/

Indítsuk együtt a Teremtés hetét, imádkozzunk közösen a hét eseményeinek megvalósulásáért közösségeinkben, és azért, hogy a Teremtő Atya szólító üzenete minél többekhez eljusson!

Szeptember 29-én vasárnap 17 órakor várunk szeretettel mindenkit az online alkalmon!

Részletek: https://www.facebook.com/events/1904463080020651

Az esemény a magyarországi Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport tagjai által szervezett hivatalos teremtés heti nyitóalkalom.

Az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport tagjai: a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus Magyarországi Orthodox Exarchátusa, a Magyarországi Evangélikus Egyház Ararát teremtésvédelmi munkaterülete, a Magyarországi Metodista Egyház Magvető Teremtésvédelmi Műhelye, a Magyarországi Református Egyház Ökogyülekezeti Mozgalom és a katolikus Teremtésvédelem – Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület

A Teremtés Ünnepe

#TeremtésHete#SeasonOfCreation#TeremtésÜnnepe#TeremtésIdőszaka

„Az ember sok mindent megtanulhat egy kutyától (…). Arra tanított, hogy minden napot féktelen örömmel és boldogsággal éljek meg, hogy ragadjam meg a pillanatot és hallgassak a szívemre. Megtanított arra, hogy élvezzem az egyszerű dolgokat: egy séta az erdőben, a frissen leesett havat, egy szunyókálást a téli nap sugarában. És amikor megöregedett és mindene fájt, arra tanított, hogy a viszontagságok között is maradjak optimista. De legfőképp a barátságról és az önzetlenségről tanultam tőle, s mindenekfelett a megingathatatlan hűségről. Meghökkentő elképzelés volt, hogy csak most, halálában értettem meg teljesen: (…) a mentorom volt. Tanárom és példaképem: Lehetséges, hogy egy kutya – bármelyik kutya, főleg olyan dilis, fékezhetetlen, mint a miénk – képes megmutatni az embernek, hogy mi az, ami valóban fontos az életben? Hittem benne, hogy igen. Hűség. Bátorság. Elkötelezettség. Egyszerűség. Öröm.„

(John Grogan)

Ökoturisztikai Központ Gemenc

„HOGYAN MENTJÜK A VADÁLLOMÁNYT?

A vízügyi előrejelzések alapján a jelentős vízszintemelkedés előtt akár több héttel korábban is megkezdjük a hullámtérben lévő vadvédelmi dombok, régi, még a kalocsai érseki uradalom idejéből származó nyári gátak, egyéb magaslatok, valamint az árvízvédelmi töltésen túl lévő, úgynevezett ármentett területek takarmánnyal történő feltöltését. Ennek köszönhetően a vad ezekre a területekre szokik, és több hétig is át tudja vészelni az áradást viszonylag kis, de élelemmel ellátott helyen. Ilyenkor a gímszarvas és a vaddisznó is vígan elviseli egymást. Közös cél, a túlélés. Ma Sétáló Jánost kísértük el a Gemenci erdő keselyűsi és szomfovai területeire, hogy bemutassuk a gyakorlatban, hogyan is valósul meg Gemencen a vadmentés.”

Ma délután 16.35-től a Mária Rádió-n!-szeptember 18.

Szó lesz a A Teremtés Ünnepe-ről, a szeptember 1-i teremtésvédelmi imanapról, a #Világeleje c. könyvről, gyereknevelési praktikákról, újabb részeket olvasunk fel a #Laudatosi enciklikából…. Tartsatok velünk ma is!

Teremtés ünnepe ’24

„Remélj és működj együtt a teremtéssel” – ez a mottója az idei teremtés ünnepének (09.01. – 10.04. közötti időszak).

Ökoszociális válságban élünk, és a témában születő sok-sok borúlátó tanulmány és esszé között megkönnyebbülés Takács-Sánta András „Világeleje” című könyvét olvasni. Nem annyiban optimista, mintha a tudományos tények eltitkolásával rózsaszín képet festene a jövőről. Ehelyett bemutatja a szolidáris, ökologikus életmód rengeteg szépségét, és hogy hogyan élhetünk teljesebb, önazonosabb életet a fogyasztási kényszer alól felszabadulva. Bár nem kifejezetten vallásos írás, de teljes összhangban van mind a teremtésvédelemmel, mind a katolikus egyház társadalmi tanításával.

Kiváló olvasmány tehát a A Teremtés Ünnepe során, még az idei témára, a reményre is kiválóan rímel. Vegyétek (lehetőleg ki a könyvtárból), olvassátok!

#teremtéshete#remény#tsa#kisközösségiprogram#takácssántaandrás#világeleje#teremtésidőszaka#könyv#olvass

FIGYELEMOSSZÁTOKBajban vannak a fecskék FŐLEG BALATON ÉSZAKI PART, 71-ES FŐÚT Több ezer halott

Akinek van a kertben garázs, szerszámtároló, kérjük,hagyja nyitva, hogy a fecskék bemehessenek melegedni, amíg jobb idő lesz_

„NEMZETI PARKOK meg más mentőállomások telefonszámai lejjebb A hideg, szeles, esős idő miatt sok fecske került és kerülhet bajba Az esős, hideg idő megállásra kényszerítette a vonulásban lévő fecskéket, ezért az ország minden pontján tapasztalható tömeges megjelenésük. Csoportosan próbálnak száraz menedéket keresni és akár több száz fecske is megjelenhet teraszokon, házak falán, párkányokon

Amit biztosan NE csináljatok:

Ne menjetek oda hozzájuk, ne zavarjátok őket. Ilyenkor a menedék alatt összebújva melegítik egymást és tartalékolják az energiájukat. Ha zavarva vannak, újra és újra kirepülnek az esőben és ezzel egyre több energiát veszítenek

Ne próbáljátok etetni őket, kenyérrel, magokkal. A fecskék rovarevők!, így ezeket a táplálékokat nem fogják megenni, csak ismét megzavarhatjátok a pihenőjüket a ténykedéssel

Amit TEHETTEK ÉRTÜK:

Ha sikerült elhelyezkedniük védett helyen, hagyjátok őket pihenni.

Ha napokig tartó eső miatt nem tudnak tovább vonulni, akkor lehet nekik kitenni egy lapos széles tálkába élő lisztkukacot. Volt már rá példa, hogy ettek is belőle, bár tálból enni más mint repülő rovarra vadászni.

Sajnos sok fecske repült ablaknak, és még többet ütött el autó, mert alacsonyan repkedtek az út felett és legyengülve ültek az utak mellett.

Kérjük vezessetek óvatosan, ha pedig az út mentén gubbasztó vagy bárhol a földön lévő fecskét találtok, ne hagyjátok magára.

Ha elázott fecskét találtok leesve a földre, vagy láthatóan rossz állapotban van, vegyétek fel a földről és egy papírtörlővel kibélelt cipős dobozban vigyétek be a házba.

Ha a fecske remeg, gubbaszt, eldől, akkor a dobozba tehettek mellé meleg vizes palackot.

FONTOS, hogy mindig a lehető leghamarabb kérjetek madármentő szervezettől segítséget és tanácsot„

Nemzeti Parkok:

-Duna-Ipoly Nemzeti Park +3613914610

-Fertő-Hanság Nemzeti Park +3699537620, +36303778555

-Őrségi Nemzeti Park +3694548034

-Balaton-Felvidéki Nemzeti Park +3687555292

-Duna-Dráva Nemzeti Park +3672517200

-Kiskunsági Nemzeti Park +3676482611

-Bükki Nemzeti Park +3636411581

-Kőrös-Maros Nemzeti Park +3666313855

-Aggteleki Nemzeti Park +3648506000

-Hortobágyi Nemzeti Park +3652529920

Madármentők:

-Hortobágyi Madárpark-Madárkórház Alapítvány(állatorvos, Hortobágy, +3652369181, +36305356484

-Madármentő Állomás Mályi-Bird Rescue +36306892727

-Vadmadárkórház, Sukoró-Dr.Berkényi Tamás vezetésével(állatorvos, Sukoró, +36309924876

-Sóstó Vadvédelmi Központ,állatorvos, Székesfehérvár, +36705262793

-Oriolus Vad- és Madármentő Alapítvány(állatorvos, Budapest, +36706342945

-Börzsönyi Természetvédők (állatorvos, Őrbottyán-Dunakeszi, +36307130149

-Tüskevár Vad és Egzotikus Állatvédő – Alapítvány, állatorvos, Taksony, +36308320626

-Szentendrei Kisállatkert, állatorvos +36306257899

-Állatkerti Vadállatmentő Központ(csak védett, Budapest, XIV. ker., Állatkerti körút 14, minden nap 8-18ig, +36308779081

-BirdMania-Madárpark és Természetvédelmi Mentőközpont (elsősorban gólyák, Dömös)

-Madárkórház Alapítvány Gádorosi Mentőállomása(elsősorban énekesek, Gádoros, +36306272210

-Maugli Állatvédő Egyesület, Budapest +36706224942

-Bagolykő-vár Természetvédelmi Központ (Salgótarján, +3632413255

-Tollas Barát Madármentés (elsősorban vizimadarak, Dunaharaszti, +36306234695, ill. Délegyháza: +36303391242

-Állati Küldetés(Bőny-Szőlőhegy(Győr közeli), +36309002666

-Chernel-kerti Madárvédelmi Mentőközpont (Kőszeg, +36302184942

-Fehér Holló Vadmentő Alapítvány és Természetvédelmi Mentőközpont(emlősök, madarak, Veszprém)

-Olt-alom Állatvédő Egyesület(Balatonakarattyától Csopakig, Veszprémig, +36205917212

-Madár Panzió Magyarország, Suttogó Madársegítő Alapítvány Dunaharaszti +36307605453

-Esztergomi Madármentők +36204667402, Esztergom

-Madármentés Szolnok +36305403910

-Madárfigyelő Szolnok Természetvédelmi Egyesület +36703280687

-Debreceni Madármentő Állomás

-Debreceni Állatkert, +3652310065, +36304504878

-Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága-Górési Madármentőhely(Debrecen)

-Szigetvári Madármentő Állomás +36203859414

-Baranya Természeti Értékeiért Alapítvány, Szigetvár +36203344608

-Misina Természet-és Állatvédelmi Egyesület, Pécs +36202173653

-Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság-Dráva Kapu Bemutatóközpont +36306502332, +36304639722, +36303254732

-Kecskeméti Vadaspark(Kecskemét +3676320121

-Szegedi Vadaspark, +3662542530, +3662542531

-Tisza-tavi Ökocentrum, Poroszló, +3636553033, +3636553074

-Varjúház (elsősorban varjúfélék, Kiskőrös, +36205403442

-ReCrowery (elsősorban varjúfélék, +36202317250, Budapest

-Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány, gyöngybaglyok, Orosztony +36203225620

-Szentesi Természet-és Vadvédelmi Mentőközpont, Szentes, +36306332900

Tollas Barát Madármentés

  

Nem igazán tudunk nektek írni – elfogyott minden szó és ez velem nem sokszor fordul elő. Tegnap este 130 fecskével tértünk haza – 50-et megosztottuk a Szentendrei Kisállatkert és Természetvédelmi mentőközpont-al, a többi nálam és Beánál várja a jobb időt.

Etetünk, etetünk, fuvart szervezünk…..

Beszámolni is fogunk részletesen de az utolsó fecskebegy hajnali egykor telt meg itt nálunk.

Minden velünk dolgozó szervezetnek szívből köszönjük a munkáját, de különösen köszönjük a közösségi összefogást.

A lassítótáblával az esőben állóknak, a gyerekekkel gyenge fecskéket gyűjtőknek, a lombszívóval a bokrokból árvaszúnyogokat felriasztó strandfenntartóknak, a partokat bottal járó, bokrokat rázó embereknek….

Lett egy borzasztó esemény és előcsalta a “hasonszőrűeket” a barátainkat, a mindenre elszántakat – akiket a világ legjobb érzése volt látni.

Köszönjük

Tartsatok ki!

Szeptember 1-jén kezdődik a teremtett világ védelmére szentelt időszak, melyet az egész világon ökumenikusan ünnepelnek a keresztény közösségek.

Szeptember 1-je a keresztény család számára a teremtésvédelem imavilágnapja!

 Szeptember utolsó vasárnapján kezdődik a Teremtés hete! (idén szeptember 29-től október 6-ig)

 Október 4. pedig Szent Ferenc ünnepe!

Csatlakozzatok közösségeitekkel a teremtett világ ünneplésébe!
#teremtésidőszaka#teremtésvédelmiimanap#teremtésünnepe#teremtéshete

Season of Creation megnyitó imaalkalom szeptember 1-jén: https://seasonofcreation.org/…/prayer-service-for…/

A Teremtésvédelmi hét programfüzete itt érhető el:

Itt érhető el a füzet: http://teremtesunnepe.hu/?q=node/5044

Teremtésvédelmi kalendárium – Társadalmi csapdák

NÉZŐPONT – 2024. szeptember 6., péntek | 16:00

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Ma reményt keltő gondolatokat hozunk, hogy miként lehet előrelépésre serkenteni a rossz játszmákba beleragadt emberiséget.

„Mindenekelőtt azzal, hogy ha a természeti kincsek pusztulásának láncreakciója egyszer már beindult, akkor ezt a folyamatot sem az egyéni jóakarat (például egy-egy iparvállalat vagy egy-egy fogyasztó) jóakarata, sem kisebb-nagyobb csoportok (például egy-egy iparág vagy egy-egy ország ipara vagy fogyasztói csoportosulások, mozgalmak) puszta jószándéka nem állíthatja meg. Csak valamennyi érdekelt fél nemzetközi, globális kooperációja. Ennek a nemzetközi együttműködésnek a létrejötte azonban, tudjuk, ma még szinte áthághatatlan akadályokba ütközik, s következésképpen: az emberiség egyre gyorsabban sodródik a nyersanyag- és energiahiánynak, illetve a természetes környezet elpusztulásának csapdái felé.” Ezek Hankiss Elemér tűpontos gondolatai 1979-ből (Társadalmi csapdák, in: Jelenkor). Ha ma írná, sorai ugyanúgy igazak lennének, mint ahogy akkor is nagyon azok voltak, csak éppen ma már valamivel nagyobb esély van a nemzetközi együttműködésre, mint a hidegháború idején, bár az eredmények még elenyészőek a teendők sokaságához és sürgősségéhez képest.

Fenntarthatósági kérdésekben fiatal kutatóként a nemzetközi térben egyre többször megnyilvánuló Hannah Ritchie, akit csak a mérések és konkrét számok győznek meg, egy hónapokkal ezelőtti beszélgetésében a környezeti ügyek és csapdák összefüggéseiről és a lehetséges kiutakról szólt. A környezetkárosító cselekményeket Moloch-csapdának nevezték beszélgetőpartnerével, ami egyszerűen fogalmazva egy zéró összegű játék. Definíció szerint a zéró összegű játék az, amelyben a játékosok csak egymás kárára növelhetik nyereségüket. Nem zéró összegű játszma az, amikor a két fél nemcsak egymástól, hanem egymással együttműködve, valamilyen külső forrásból is nyerhet.

A probléma az, hogy hihetetlenül nehéz bármely „játékosnak” kikerülnie a csapdát. Ha ezt teszik, akkor rövid távon biztosan veszíteni fognak és hosszú távon is ki lehetnek téve hátrányoknak.

A résztvevők beleragadnak egy „játékba” vagy „versenybe”, amelyben nem akarnak már részt venni, de szinte lehetetlen kiszállni. A környezeti problémákkal összefüggő problémák is hasonlóak.

A szűkös erőforrásokért folytatott küzdelem az úgynevezett externáliákat (ezek az olyan ki nem fizetett költségek, mint például a talaj-, a víz- vagy a levegőszennyezésből képződő károk költségei) és egyéb negatív hatásokat másokra erőltető tevékenységekhez vezet, valamint a hosszú távú fenntarthatóság rövid távú nyereségért való feláldozását okozza. Ilyen például a halászat: amikor a szereplők túlhalásznak, mert tudják, hogy a többiek is ugyanezt teszik. Ha most nem maximalizálják a fogást, akkor nem marad semmi. Ez közép- és hosszú távon senkinek sem optimális, mert a halállományok kimerülnek. Vagy például sok helyen gyakorlat a világban, hogy azért vágják ki az erdőket, mert rövid távon gazdasági hasznot hozhatnak, de ha csökkentenék az erdő irtását, akkor valószínűleg valaki más fogja növelni. Ezek tipikusan a „közlegelők tragédiája” típusú csapdák, amelyről szintén ír Hankiss fent idézett cikkében. Ha a közlegelőt metaforának tekintjük – ahogy írja – és mindazt a közös kincset értjük rajta, amire az embereknek, az emberiségnek nélkülözhetetlenül szüksége van: tiszta levegőt, vizet, természetet, nyersanyagokat, energiaforrásokat, megtermelhető élelmiszermennyiségeket, akkor a példázat igen komor tanulságokkal szolgál.

De lehet folytatni: fosszilis tüzelőanyagokat égetünk el, mert hatalmas azonnali előnyöket (energiát) kínálnak számunkra, de ez a stabil éghajlat rovására megy, ahogy ezt már a napjainkban is érzékelhetjük.

Egyetlen országnak sem elemi, azonnali érdeke, hogy abbahagyja ezt, mert elesnek a rövid távú energianyereségtől, de később ezen már nem csak az egyik veszít, hanem – a mindenki nyer szituáció helyett – a mindenki veszít szituáció következik be, azaz valóban mindannyian veszítünk!

A kulcskérdés az, hogyan tudjuk kikerülni a Moloch-csapdát. A megoldás az, hogy ki kell lépni a zéró összegű játékokból és a szűkösség gondolkodásmódjából. Tegyük előnyössé az emberek számára, hogy lemondjanak rövid távú, másoknak kárt okozó előnyökről!

Nem könnyű, hiszen minden szereplő a másik kezét figyeli, és senki nem mer előrelépni, mert a „potyautas” nyerhet, igaz ugyan, hogy később ezért mindenki veszít. Ugyanakkor vannak eszközök, hogy kiléphessünk ezekből a csapdákból, igaz ugyan, hogy csak egyszerre, együttműködve, akadályozva a potyautasok lehetséges előnyszerzését.

Ilyen eszközök a jobb helyettesítők (szén helyett szélenergia), a koordináció és együttműködés (jogilag kötelező nemzetközi egyezmények), a szakpolitikai szabályok szigorítása és akár a társadalmi megbélyegzés. Jó irány olyan helyettesítő anyagok megtalálása, amelyek ugyanazokat a rövid távú előnyöket nyújtják, hosszú távú károk nélkül (például alternatív csomagolóanyagok). Ilyen az energiahatékonyság és a megújuló energiák használatának összehangolt nemzetközi fejlesztése úgy, hogy akár még több rövid távú gazdasági előnnyel is járjon. De az is igaz, hogyha nincs megfelelő helyettesítő, akkor nem lehet elvárni az országoktól, hogy teljesen lemondjanak a fosszilis energia rövid távú előnyeiről.

Kína nyaktörő sebességgel telepít tiszta energiát belföldön (például egy friss projektben Belső-Mongóliában 12-szer nagyobb naperőművet telepít, mint amennyi a teljes kapacitás lesz Magyarországon 2030-ban), de akkumulátorokat is gyárt, hogy más országoknak értékesítse. Miért? Mert erre valódi rövid távú gazdasági ösztönzők vannak. Egyes elemzők szerint tavaly a tiszta energia volt a gazdasági növekedés legnagyobb mozgatórugója.

Vannak jó példák máshol is:

az évente kifogott vadon élő halak mennyisége alig nőtt az elmúlt évtizedben annak ellenére, hogy nőtt a tenger gyümölcsei iránti kereslet. Ez az akvakultúra felemelkedésének köszönhető,

ami lehetővé teszi, hogy a haltenyésztők szó szerint megtermeljék a sajátjukat, és nem kell kimenniük a szabad vizekre. Ez így már nem egy zéró összegű játék. A nemzeti szakpolitikák és szabályozások jelentős hatást gyakoroltak a légszennyezés vagy a vizeink szennyezettségének szintjére is. Ezek a szabályozások az EU-ban vagy akár az USA-ban jelentős szennyezéscsökkenéshez vezettek.

Nemcsak egy-két eszköz van, hanem sok és színes megközelítés a szabad önkéntes együttműködésektől egészen a szigorú szankciókat tartalmazó szabályozásig.

Hannah Ritchie azt mondja, „a Moloch-csapda kikerülésének kulcsa a zéró összegű játékok pozitív összegűvé alakítása. Úgy gondolom, hogy ezt alábecsülik a környezetvédelmi vitákban. Gyakran látom, hogy az emberek olyan megoldásokat szorgalmaznak, amelyek elkerülhetetlenül nulla összegűek. Ez nem fog széles körű társadalmi támogatást nyerni… a jó hír az, hogy szerintem ma olyan egyedülálló helyzetben vagyunk ahhoz, hogy több pozitív összegű játékot generáljunk, mint valaha. A múltban az energia és a mezőgazdaság zéró összegű játékok voltak. Valójában nem volt mód a mezőgazdasági termelékenység növelésére: a hozamok évezredeken keresztül alacsonyak és állandóak voltak.

Valójában nem lehetett energiát előállítani anélkül, hogy égettünk volna dolgokat: akár fát, akár fosszilis tüzelőanyagokat. A technológiai innováció az, ami lehetővé teszi számunkra, hogy kitörjünk ezekből a győztes-vesztes játékokból.

Ez a lehetőségünk, és rajtunk múlik, hogy felelősségteljesen használjuk-e ezeket az innovációkat.”

Szöveg: Nemes Csaba

Fotó: Wikipédia (Halfarm Feröeren)

Magyar Kurír