Szeretettel hívunk minden keresztény vezetőt egy különleges alkalomra, amely 2022. május 23-án, hétfőn 19:00-től 21:30-ig a Puskás Aréna különtermében kerül megrendezésre. Ezen az estén szeretnénk előre tekinteni a két hónappal későbbi Ez az a nap!-ra, ahol minden felekezetből több tízezren fogunk egy hangként felkiáltani Istenünkhöz.

A havonta tartandó ima- és böjtnapjainkhoz igazodó esemény nyitott minden keresztény vezető felé, legyen az lelkipásztor, dicsőítésvezető, gyülekezeti elöljáró, vagy missziós, ifjúsági munkatárs. Várjuk azokat is akik nagyköveteink, valamint vidéki városokból és az egész Kárpát-medencéből érkező csoportok és buszok szervezői. A rendezvény díjmentes, a korlátozott férőhelyek miatt azonban regisztrációhoz kötött. Az este folyamán beszámolunk a stadionba vezető útról, buzdításokat hallgatunk meg egyházi vezetőktől, és közösen magasztaljuk Istenünket Pintér Béla és Hellinger Andris vezetésével. Különleges része lesz az alkalomnak a Puskás Aréna bejárása és közös imádkozás a helyszínen a július 23-i nagyszabású rendezvény áldásaiért és a békéért.

Az alkalom Reménység Este is egyben, melybe a korábban megszokott módon online bárki bekapcsolódhat.

Hívunk minden keresztény vezetőt az egész országból, aki szívén viseli a nyári ima- és dicsőítő napot, szeretne felbátorodni és megújult tűzzel hazatérni. Hisszük, hogy ezen a napon mindannyian erőt nyerhetünk és új lelkesedéssel tekinthetünk a rendezvény felé, mely bizodalmunk szerint történelmi jelentőségű lesz nemzetünk és egész Európa számára.

Megmozdul a nemzet
2022. július 23-án

Megjelent az Új Ember 2022. május 22-i száma

HAZAI – 2022. május 18., szerda | 20:10

Az Új Ember idei huszonegyedik számát ajánljuk olvasóink figyelmébe.

A címoldalon kezdődik összeállításunk azzal kapcsolatban, hogy Ferenc pápa május 15-én Rómában szentté avatta Charles de Foucauld-t, Károly testvért, akit a Jézus Kistestvérei közösség férfi és női szerzetesei lelki atyjukként tisztelnek.

Az ünnepre tizenöt fős zarándokcsoporttal érkezett Rómába Urr Zsolt Ipoly monori plébános. A plébániájához tartozik Vasad filia is, ahol Charles de Foucauld egyetlen magyarországi emlékhelye található.

Az emlékhelyen rövid riportot készítettünk a Jézus Kistestvérei Női Szerzetes Közösség magyar tagjainak mindennapjairól (írásunk a lap 3. oldalán olvasható), és bemutatjuk a közösség vasadi kápolnáját is (12. oldal).

Az esztergomi Szent Adalbert Központ adott helyet a XX. Országos Katekumenátus Konferenciának, melyet május 9. és 11. között tartottak. Az eseményen – amire érkeztek papok, hitoktatók, befogadócsoportok tagjai is, mindazok, akik felelősséget éreznek az eucharisztikus életbe való beavatásért – részt vett Udvardy György veszprémi érsek is. Az idei konferencia mottója: „Őáltala, ővele és őbenne”.

Ezen a héten zajlik a Szent István Könyvhét, a rendezvény megynyitóján átadták a Stephanus-díjakat. Interjút olvashatnak az irodalom kategóriában díjazott Szovák Kornél Széchenyi-díjas klasszika-filológussal, történésszel, az ókori és a középkori magyar történelem forrásainak kutatójával, és bemutatjuk a teológia kategória díjazottját is, Jozef Haľkót, a Pozsonyi Főegyházmegye segédpüspökét.

A soltvadkerti plébánia életéről készült riportunk (11. oldal) pedig annak a sorozatnak a része, amelyben azokat a plébániákat mutatjuk be, melyek partnereink az Új Ember terjesztésében.

*

A Mértékadó kulturális mellékletben interjút olvashatnak Dráfi Kálmán Liszt Ferenc-díjas zongoraművésszel, aki 1977 óta tanít a Zeneakadémián, tíz esztendőn át a Billentyűs és Akkordikus Hangszerek Tanszékét vezette.

Karrierjének fontos állomása a Cziffra György által alapított senlis-i Liszt Ferenc Auditórium, amelynek vezető tanára volt. A Cziffra György-emlékév kapcsán a nagy elődhöz való viszonyáról, valamint saját pályafutása kihívásairól és szépségeiről beszélgettünk.

Bodnár Dániel ezúttal Michel de Ghelderode belga író Barabbás című drámájáról ír. Az 1928-ban született darabban Barabbás az ősgonoszt testesíti meg: rettegett haramia, már-már mitikus alak, örök lázadó, aki szembeszáll mindenféle társadalmi renddel, gyűlöli a hatalmat, s elpusztít mindenkit, aki ellenáll neki. A börtönben várja sorsa beteljesedését.

A Nézőtér rovatban Lőrincz Sándor ír az Iványi Marcell által rendezett Örök hűség című zenés történelmi színházfilmről, valamint Paksa Balázs osztja meg gondolatait olvasóinkkal a koreai gyökerekkel rendelkező, de már Amerikában született rendező, Kogonada „sci-fi-drámájáról”, az After Yang című alkotásról.

Magyar Kurír

Megjelent a Vigilia májusi száma

KULTÚRA – 2022. május 15., vasárnap | 15:09

A Vigilia ez évi ötödik számát ajánljuk olvasóink figyelmébe.

„Február 24. emlékezetes dátum lett Európában, de elsősorban az Ukrajnában élő emberek számára. Ezen a napon kezdte meg hadműveleteit Oroszország Ukrajnában. Kárpátalján is sokként ért mindenkit a háború híre. Egy nappal korábban még az volt az aggodalom tárgya, hogy feljebb mehet az üzemanyagok ára Ukrajnában, másnapra már egészen más foglalkoztatta az embereket. Sokakat elfogott a bénultság, csöndben meredtek a képernyőre, míg a televízió ontotta magából a híreket a bombázásokról, rakétatámadásokról. Mintha megállt volna az idő. Aztán az első sokk elmúltával az előző ellentétébe, az azonnali cselekvés vágyába csapott át a hangulat. (…) Hálásak vagyunk a bennünket segítő embereknek, és azt kérjük anyaországi testvéreinktől, hogy továbbra se feledkezzenek el rólunk, és imádságaikba is foglaljanak bennünket: hadd segíthessük továbbra is a reánk bízottakat” – írja Iván Gábor nevetlenfalui és tiszabökényi görögkatolikus áldozópap a szám élén olvasható, Kárpátalja és a háború című írásában. Patsch Ferenc Változik a világrend? címmel közöl tanulmányt az orosz–ukrán háború teológiai, politikai és gazdasági következményeiről.

A „Klímaválság és ökoteológia” című összeállításban Hetesi Zsolt: Az éghajlati rendszer emberi eredetű változása, Nobilis Márió: Minden mindennel. Kereszténynek lenni a Laudato si’ után és Ágoston-Kostyál Csilla: „Hogy lehetnék jó gazda, ha nem tudom megóvni a földem?” Klímaszorongás, öko-gyász és megküzdés című tanulmánya szerepel. A témához kapcsolódik A Vigilia beszélgetése rovatban Görföl Tibor interjúja John Chryssavgisszal és az Egyház a világban Barta István: Katolikus teremtésvédelmi szervezetek Magyarországon és a világban című írása.

Az Esszék rovatban Kereszty Rókus mutatja be Flannery O’Connort, akitől Az egyház és a szépíró című esszéjét olvashatjuk. A Napjaink rovatban Gájer László és Kiss Didák: A gyermek- és ifjúságvédelem, illetve a sérülékeny felnőttek védelmének helyzete a Magyar Katolikus Egyházban, Béatrice Guillon: Abúzusok áldozatai az egyházban. A sebezhetőség, a felelősség és a gyógyulás teológiája, valamint Mátyus Norbert: Dante ma. A 2021-es Dante-emlékév tanulságai című írása szerepel.

A folyóirat szépirodalmi részében Zalán Tibor, Halmai Tamás, Szöllősi Mátyás, Horváth Florencia, Gyukics Gábor, Petőcz András, Ughy Szabina, Ayhan Gökhan és Czigány György versei, Halasi Zoltán prózája és Szávai Dorottya: „A pórusait látni”. A Pilinszky-líra minoritáspoétikái című tanulmánya olvasható.

A Kritika rovatban Zalán Márk elemzi Enyedi Ildikó: A feleségem története című filmjét, a Szemle rovatban pedig Pavel Baszinszkij: Szökés a paradicsomból. Lev Tolsztoj élete és futása, Czigány György: Kilencven. Válogatott versek, Beck András: Eljutni A-tól B-ig és vissza, Vető Miklós: Isten és ember. Filozófiai tanulmányok, Gerhard Lohfink – Ludwig Weimer: Mária, Izrael leánya. A szeplőtelen fogantatás új megközelítése, Somorjai Ádám OSB: Az amerikai levéltárak titkai. Válogatott írások Mindszenty bíborosról című könyvéről találunk ismertetőket.

A Vigilia megújult honlapján részletek olvashatók a legújabb szám néhány írásából.

Vigilia Szerkesztőség / Magyar Kurír

Megjelent az Új Ember 2022. május 15-i száma

KULTÚRA – 2022. május 11., szerda | 19:40

Az Új Ember idei huszadik számát ajánljuk olvasóink figyelmébe.

A címoldalról indulnak összefoglalóink a Mindszenty József bíboros halála évfordulóján megtartott hazai és római eseményekről. Az Országos Mindszenty Engesztelő Zarándoklaton az esztergomi bazilikában bemutatott ünnepi szentmise főcelebránsa Erdő Péter bíboros volt; a szentbeszédet Francesco Moraglia velencei pátriárka mondta. Rómában, Mindszenty bíboros egykori címtemplomában, a Santo Stefano Rotondóban a szentmisét Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke celebrálta.

Ferenc pápa május 15-én szentmise keretében szentté avatja Charles de Foucauld-t a Szent Péter téren. Az ügy posztulátora Bernard Ardura OPraem, a Pápai Történettudományi Bizottság elnöke. Ő érte el, hogy elismerjék a csodát, amely lehetővé teszi a francia boldog szentté avatását. Bernard Ardur atyával néhány nappal Charles de Foucauld szentté avatása előtt az i.Media készített interjút. A beszélgetés fordítását közöljük lapunkban. A szentté avatáshoz kapcsolódva a 11. oldalon Anikó nővérnek, a Jézus Kistestvérei női szerzetesközösség tagjának tanúságtételét olvashatják.

Kovalcsik Cirill OFM áprilisban ünnepelte pappá szentelésének 25. évfordulóját és azt is, hogy bő félévi kórházi tartózkodás után visszatérhetett a templomba, a szentendrei Ferences Gimnázium katedrájára és az érsekújvári ferences plébánia közösségébe. Amputálni kellett az egyik lábát; most így szolgál, így éli meg a papságát és a tanárságát – műlábbal és igaz szívvel. „Gondoltam, jobb nekem csonkán bemenni az örök életre” – mondja a vele készült interjúban.

A lapban összefoglalót olvashatnak a Katolikus Családszervezetek Európai Szövetségének (FAFCE) Vácra összehívott közgyűléséről. A váci Piarista Kilátó Központban megtartott rendezvény alkalmat adott arra, hogy találkozzanak egymással azok az egyházi és civil közösségi vezetők, állami döntéshozók, akik a családok felemelésére irányuló megoldásokat keresik.

*

A Mértékadó kulturális mellékletben arról adunk hírt, hogy Szirtes Tamás rendezésében hatalmas sikerrel mutatták be április 22-én a Madách Színházban Derzsi György–Meskó Zsolt A tizenötödik című musicaljét, amely az 1848–49-es forradalom és szabadságharc korát idézi meg. A zenés dráma elnyerte az első díjat a színház tavaly harmadik alkalommal meghirdetett pályázatán, melyet új magyar musical megalkotására írtak ki. Derzsi Györggyel, a darab zeneszerzőjével Bodnár Dániel beszélgetett.

Pallós Tamás mostani jegyzetében többek között arról ír, hogy „a felújított Operaházban egymást váltják a világsztárok: John Lundgren Az árnyék nélküli asszonyban, Erwin Schrott Mefistofeleként lépett színpadra; az évad csúcseseményeként az Operaházban először »jelmezben«, bariton korszakának első emblematikus (és legszeretettebb) szerepében, Simon Boccanegraként pedig az élő legenda, Plácido Domingo tarolt”.

Schmidt Egon ezúttal egy dalra fakadó fülemülét örökít meg írásában.

Magyar Kurír

Megjelent az Új Ember 2022. május 8-i száma

KULTÚRA – 2022. május 4., szerda | 20:18

Az Új Ember idei tizenkilencedik számát ajánljuk olvasóink figyelmébe.

A címoldalról indul összefoglalónk a Böjte Csaba OFM lelkivezetésével, a Misszió Tours szervezésében május elsején hagyományteremtő szándékkal megtartott Munkás Szent Józsefről elvezett vonatos zarándoklatról. A hívők a különvonatról Bátonyterenyén szálltak le, s onnan tovább haladtak gyalogosan a 7 kilométerre lévő Mátraverebély-Szentkútra.

Nincs vége a Gutenberg-galaxisnak címmel beszélgetést olvashatnak a Pro Cultura Christiana díjas Sarbak Gáborral. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) idén adományozta a kitüntetést az irodalom- és középkortörténésznek, a Szent István Társulat elnökének.

Szerveződik a KATTÁRS. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Caritas in Veritate Bizottsága és a Szeged-Csanádi Egyházmegye oktatási és pasztorális helynöksége november óta dolgozik a szeptember 22. és 25. között sorra kerülő Katolikus Társadalmi Napok (KATTÁRS) előkészítésén. Kialakult a koncepció, a programterv, megvan a mottó is. Serfőző Levente oktatási helynök és Bánlaki Zsanett, a bizottság irodavezetője számolt be lapunknak arról, hol tart a szervezés.

A háborús helyzetben a Nyíregyházi Egyházmegye kárpátaljai születésű püspöke rendszeresen látogatja szülőföldjét. Közelről látja, hogy mi a keresztények feladata, és milyen kilátások nyílnak ebben az óriási bizonytalanságban. „Mi Magyarországon a béke pártján állunk. Valóban tömérdek indulat szabadult fel az Ukrajnában élő emberekben, és a valódi megbékéléshez hosszú idő kell. Félek, hogy hosszú távon ezek az indulatok fogják meghatározni az Ukrajnában élők egymáshoz való viszonyát” – fejezte ki aggodalmát interjúnkban a Nyíregyházi Egyházmegye főpásztora, Szocska A. Ábel.

* * *

A Mértékadó kulturális mellékletben Kuzmányi István a Magyar Kurír és az Új Ember igazgató-főszerkesztője írt jegyzetet a Madách Színházban április 22-én bemutatott, Meskó Zsolt által írt, A tizenötödik című műről. A darab az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc korát idézi meg. A mű a színház által tavaly harmadik alkalommal meghirdetett musicalpályázaton első díjat nyert, a szakmai zsűri ötvenkét pályamű közül választotta ki. A darabból megismerhetjük Kazinczy Lajost, aki a híres apa súlyos örökségének terhe alatt szegény és céltalan, bohém ifjúból idővel a szabadságharc hőse lesz.

Halmai Tamás Michael Marsch OP Az irgalmasság jelzőtüze. Gyógyulás Lisieux-i Szent Teréz által című könyvet ajánlja, amely az Új Ember kiadványok sorozatban jelent meg. Lisieux-i Szent Teréz (Marie-Françoise-Thérèse Martin, 1873–1897) Magyarországon is egyike a legnépszerűbb szenteknek – és szerzőknek. Több mindent olvashattunk már tőle is, róla is. A kármelita rend és a lelkiségi irodalom e különleges alakját most egy német domonkos rendi szerzetes idézi elénk.

Baranyai Béla ezúttal Kenneth Branagh színész-rendező Belfast című alkotásáról értekezik. A rendezőt Shakespeare-adaptációi tették világhírűvé, manapság Agatha Christie klasszikus krimijeit viszi filmvászonra. A Belfast arról az időszakról szól, amikor a független Írország létrejöttével a britek kezén maradt Észak-Írországban időről időre összecsapott egymással a protestáns és a katolikus lakosság. A hatvanas évek második felében nőtt a feszültség, mely 1969 augusztusában nyílt erőszakba torkollott. A zavargás egészen 1998-ig tartott, megkeserítve az ott lakók életét.

Schmidt Egon a Természetrajz rovatban ezúttal a fekete rigó városiasodásáról ír.

Magyar Kurír

Elsőáldozásra szeretettel ajánljuk kedves olvasóinknak az Új Ember Könyvesboltban és webboltban kapható könyveket.+7

Új Ember Könyvesbolt

oSorl2025 64cif62u30óf.0  · Elsőáldozásra szeretettel ajánljuk kedves vásárlóinknak a könyvesboltban és a webboltban kapható könyveinket.Nyitva: H, K, CS, P 9.00-től 17.00-ig Szerdán: 10.00-től 18.00-igTelefonszám: (06 1) 266 0845webbolt: https://bolt.ujember.hu

Mátészalka

SZSZBMK Mátészalkai Kórház

cím: 4700 Mátészalka, Kórház u. 2-4.

kapcsolódó oldal: http://www.szszbmk.hu/mateszalka

lelkész: Heidelsperger István római katolikus pap

elérhetősége: +36 30 968 6931

beteglátogató: Farkas Istvánné Elza

elérhetősége: +36 30 419 0527

Farkas Istvánné, Elza gondolatai a beteglátogatói szolgálatról:

Korábbi munkám során, hitoktatóként dolgoztam 18 évig. Érzékenységem az emberi problémákra, mindig is meg volt. Így amikor megkerestek, gyermekek helyett felnőttek lelkét ápoljam, gondolkodóba estem. Nyugdíjas éveimhez közel nem akartam új környezetben ismeretlen feladatot vállalni. Mivel a Jóisten újra „szólongatott”, erre már nem mondhattam nemet. Isten szándékát nem tudtam figyelmen kívül hagyni, legfeljebb egy kicsit elodázni.

     Nehéz volt a kezdés, izgultam, hogyan fogok megfelelni a dolgozóknak: ápolóknak, orvosoknak? Hogyan fogadják ezt a számukra ismeretlen szolgálatot? Milyenek lesznek a betegek visszajelzései? Igaz, voltak már tapasztalataim a beteglátogatásban, hiszen évtizedek óta a kamilliánus család önkénteseként, és a középiskolás fiatalokkal is sokat jártam, intézetekben, és ápolási osztályok idős betegeihez.   

 Reggelente, még át sem öltözök, s már több beteggel találkozom, beszélgetek. Jó érzés, hogy megismerjük egymást, örülünk egymásnak, biztatom, erősítem őket, mellettük lehetek. Egy szürkületkor, mikor indultam haza, egy haldokló beteg hozzátartozója ment előttem, majd hirtelen megfordult és hosszasan beszélgettünk. Megható, és megtisztelő volt számomra, hogy ismeretlenül megosztotta velem érzéseit, fájdalmait.

     Az elmúlt egy év alatt sok pozitív tapasztalattal és emlékkel lettem gazdagabb. Idős emberektől sok ismeretet szereztem, s ebből építkezni tudok a mindennapokban. A Jóisten mindig megfelelően irányít az utamba embereket. Olyanokat, akikkel mély emberi gondolatokat tudunk váltani.

      Egy idősotthonban élő néninek úgy tudtam segíteni, hogy mellette maradtam, ne legyen magányos. Eltört a lába, sokára érkezett érte a mentő.  A kórház dolgozói felajánlottak egy üres ágyat neki.  Közben elmondta érzéseit; létbizonytalanságot és kiszolgáltatottságot érez. Ott maradtam vele végig. A biztonságot akkor én jelentettem neki. Ezek nekem mind-mind, Istentől kapott ajándékok.

    Meg kell említenem, hogy a kívülálló csak azt látja és meg is fogalmazza, hogy ez egy könnyű feladat. Csak ülök egy beteg ágya mellett, vagy a folyosón beszélgetek a hozzátartozóval. Az, hogy a beteg bizalmába fogad, hogy elmondja fájdalmait, engem is megérint. Meg kellett tanulnom, hogy szeretteimhez ne vigyem haza a nehézséget, majd másnap újra folytathassam ott, ahova a Jóisten terelgetett.  Ez egy hosszú tanulási folyamat.

         Ma a munkánknak egy olyan szakaszát éljük, ami nem a személyes kapcsolatokon keresztül, hanem a telefonos beszélgetések során történik. Megpróbáljuk ezáltal egymásban erősíteni a hitet, a reményt és a szeretetet.

Nagyböjtben rendezzük „háborús” kapcsolatainkat, tegyen az Úr igazságot közöttünk! – Lelkinapon vettek részt az egyházmegyei kórházlelkészség munkatársai Mátészalkán

2022.03.29.kovacs.agi

Heidelsperger István esperes, plébános atya meghívására március 23-án Mátészalkára utaztak a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának beteglátogatói. Farkas Istvánné Elza beteglátogató kolléganőnk közreműködésével kedves fogadtatásban volt részünk, és István atya mély, gondolatébresztő előadásai feltöltötték a „lelki tankunkat”.

István atya első előadásában a „Dávid megkíméli Sault” című szentírási szakaszról elmélkedett (ld. 1Sám 24,1-8).

„Dávid innen fölfelé húzódott, és Engedi rejtekhelyein húzta meg magát. Amikor Saul visszatért a filiszteusok elűzése után, jelentették neki: „Dávid most Engedi pusztájában van.”  Erre Saul maga mellé vett háromezer, egész Izraelből válogatott férfit és kivonult, hogy a sziklás erdő keleti oldalán felkutassa Dávidot és embereit. Odaért az út menti karámhoz. Volt ott egy barlang. Saul bement, hogy betakarja a lábát. Dávid és emberei a barlang mélyén tanyáztak. Dávid emberei így szóltak hozzá: „Lám, ez az a nap, amelyről azt mondta neked az Úr: Kezedbe adom ellenségedet, hogy azt tégy vele, amit akarsz.” Dávid meg odament, és titokban levágott Saul köntöséről egy bojtot. Ám utóbb bántotta Dávidot a lelkiismeret, amiért levágta Saul köntöséről a bojtot. Azt mondta embereinek: „Az Úr őrizzen attól, hogy valamit tegyek uram ellen és kezet vessek rá, hiszen az Úr fölkentje.” És Dávid kemény szavakkal rendreutasította embereit és megtiltotta nekik, hogy kezet vessenek Saulra. Saul elhagyta a barlangot, és ment az útján” (1Sám 24,1-8).

A szentírási szakasz előzménye, hogy Saul szolgájának nevezi ki Dávidot, a lányát is feleségül adja hozzá, de később féltékeny lesz Dávidra a fliszteusok felett aratott győzelme miatt, és meg akarja őt ölni. Saul Dávid és saját népe ellen fordul, Isten elveszi tőle a Szentlelket, a lélek „megborul benne”, és az elméjét is teljesen behálózza.

Hogyan engedi meg ezt az Isten? Ez a kérdés napjainkban is sokszor elhangzik. Istenen kérjük számon azt, amit az emberi gonoszság művel. Minden bűnnek következménye van, amiért vállalni kell a felelősséget. Minden lehetőség egyben felelősség is, adott számunkra az értelem, a szabad akarat és a döntés lehetősége. Választhatunk jó és rossz között, és választhatunk a bosszú, vagy annak elengedése között.

Az ember nincs előre beprogramozva, élete döntések sorozata. Dávidnak is a döntés lehetőségét adta az Isten. Dávidot, a kor törvénye szerint felmentették volna, ha megöli Sault, de neki a lelkiismerete nem mentette volna fel saját magát, sőt embereinek sem engedte meg, hogy megöljék Sault. Istent kéri, hogy legyen a király bírája, s így megmenekül a gyilkosság bűnétől.

Mi a mindennapokban szüntelenül ítélkezünk egymás felett: „Majd én megadom neked!” „Jössz te még az én utcámba!” Ellenségeskedünk, háborúzunk. Képletesen és a szó szoros értelmében is. A háborúban nincsenek győztesek.

Háborúval nem lehet békét teremteni. Tudjuk kimondani: „Uram, elfogadom a Te döntésed! Legyen meg a Te akaratod.” Minden NAGYPÉNTEK után HÚSVÉT következik. A nagyböjt hátralevő napjaiban rendezzük „háborús” kapcsolatainkat, legyen az Úr a bíró, legyen Ő az, aki igazságot tesz közöttünk.

István atya a második előadáson Jézus főpapi imájáról (ld. Jn 17,9-26) elmélkedett.

Ima az apostolokért

„Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid – hiszen ami az enyém, az a tied, s ami a tied, az az enyém –, és én megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább a világban, de ők a világban maradnak, én meg visszatérek hozzád. Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megőriztem őket a nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia; így beteljesedett az Írás. Most visszatérek hozzád, ezeket pedig elmondom a világban, hogy örömöm teljesen az övék legyen. Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való.  Szenteld meg őket az igazságban, mert hiszen a tanításod igazság.  Amint te a világba küldtél, úgy küldöm én is őket a világba. Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban.

Ima a hívőkért.

De nem csak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél. Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok, s lássák dicsőségemet, amelyben részesítettél, mivel már a világ teremtése előtt szerettél. Én igazságos Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s ők is felismerték, hogy te küldtél. Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel szeretsz, bennük legyen, s én is bennük legyek” (ld. Jn 17,9-26).

István atya kifejtette: az a segítő, aki csak saját erejére támaszkodik, előbb-utóbb beleroppan, vagy rezignálttá válik. Az, aki csak Isten felé fordulva él, csak a „vételre” beállítva, szent önzéssel nem veszi észre az emberek szükségletét – ez embertelen Istenszolgálat. Ha nem adod tovább a kapott jót, eltompul a „vevő készülék”.

Tanuljunk Jézustól, Aki Istenre figyelve, Isten felé fordulva imádkozik. Így kell szüntelenül mi is betájoljuk magunkat.

„Amikor elment, Jézus beszélni kezdett: „Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne. Ha megdicsőül benne az Isten, az Isten is megdicsőíti saját magában, hamarosan megdicsőíti” (Jn 13,31).

Isten Fia megdicsőítésének célja, hogy örök életet adjon az embereknek. Életet csak az Isten adhat. Jézuson keresztül leszünk Istent ismerőkké. A megismerés az Ószövetségben a legintimebb kapcsolatot jelenti. Az Újszövetségben Jézus élete tökéletes, teljes, egész, elvégeztetett, beteljesedett. Isten tőlünk is küldetésünk beteljesítését várja el.

Nagyszombaton az egyház Krisztus szenvedéséről és haláláról elmélkedik a szentsír előtt időzve. A Katolikus Egyház legfontosabb ünnepe, a húsvét az esti vigília szertartással veszi kezdetét, amely a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdeti: Jézus Krisztus feltámadt a halálból és mindenkit meghív az örök életre. A húsvéti vigília szertartása a tűzszentelés szertartásával kezdődik. A húsvéti gyertya fénye maga is Jézus Krisztust jelzi, feltámadását, mely belevilágít a templom sötétjébe, de egyúttal a világ sötétjébe is, hogy új reményt adjon. Erről az új tűzről gyújtják meg a húsvéti gyertyát, amely Jézus testét szimbolizálja, benne a tömjénszegekkel, amelyek Jézus halálos sebeit jelzik.

Az evangéliumban Péter könnyei által láthatóvá válik az ember, aki kiemelkedik a sötétségből. Isten szava felráz, megsemmisít, újjá teremt, megtanít tájékozódni a sötétben.

Mit jelent számunkra megvallani a hitünket? Mit jelent, hogy lemondunk a sátán kísértéseiről? Mit jelent a mindennapokban a hit átadása? Hogyan tudunk hiteles keresztények, tanúságtevők, jó segítők lenni?

Nagyböjtben fontos végig gondolni, hogy milyen válaszokat adunk ezekre a kérdésekre.

***

Az elmélkedéseket követően közösen átsétáltunk a Széchenyi István Katolikus Német Nemzetiségi Általános Iskola és Óvoda épületébe, együtt ebédeltünk a diákokkal, majd megtekintettük az iskolát és az óvodát.

István atya nemcsak ezek működéséről, küldetéséről beszélt nekünk, hanem bemutatta Mátészalka számos turisztikai attrakcióját is, melynek köszönhetően megváltozott a Kossuth utca régi, történelmi arculata Mátészalkán. A „Fény utcája” projektelem, a terület részbeni rekonstrukcióját tartalmazza, de az első villamosított lakóház, illetve a mozi épületét is felújították. Ezekben egy Film- és Színháztörténeti, valamint egy Fény- és Technikatörténeti Múzeumot is kialakítottak. Ezen az utcán sétálva kicsit megelevenedett előttünk a történelem, megtudtuk, hogy 1864-ben Schwartz Mór és testvére, Jakab egy korszerű mezőgazdasági gyártelepet létesítettek, gőzmalommal, szesz- és likőrgyárral. A párizsi világkiállításon járva vásároltak a cégük korszerűsítésére egy egyenáramú dinamót. A gyártelepről azonban elvezették az áramot saját házukhoz, persze az utcákon végig lámpaoszlopokat szereltettek fel, így 1888-ban hazánkban elsőként hozták létre a közcélú villanyvilágítást, egy időben New Yorkkal, öt évvel megelőzve Budapestet. A mai Mátészalkán a Kossuth utca 16. őrzi az első magyar villamosított lakóház emlékét.https://kolcseytv.hu/a-feny-utcaja/embed/#?secret=Ody9TGVRUehttps://pannoniakincsei.hu/mateszalka-a-feny-varosa-hollywood-bolcsoje/embed/#?secret=iMil2AASZe

Köszönjük ezt a tartalmas, szép napot!

Berényiné dr. Felszeghy Márta

koordinátor

DNYEM Kórházlelkészi Szolgálat

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Megélni a hétköznapok „ halk szirom-csodáit”

Kétévnyi bezártság, elszigeteltség, most pedig a háborús helyzet okozta félelem, a világ zaja, csörtetése közepette, forrón vágyunk egy hely után, ahová elvonulhatunk önkéntes „számüzetésbe”, ahonnan kikzárhatjuk azokat a tényezőket amelyek mind mindfélelmmel, gyötrődésset, álmatlan éjszakákkal és aggódó nappalokkal bilincselték meg szívünk- lelkünk szabadságát, a Szeretetre.

Az elvonulás, „pusztába vonulás” nem egyenlő a magánnyal,a kirekesztéssel. Inkább lecsendesedés, tiszta fejjel, értelemmel átgondolás, korrigálás, erőgyűjtés, felkészülés.

A Lelkigyakorlatos esték főként így Nagyböjt idején, segítenek a terhek átgondolásában, átalakításában vagy épp letételében.

Mátészalkán  a templombúcsú előtti két estén március 18.-19.-én Eiben Tamás, vámospércsi plébános hívott bennünketelmélkedésre,„közösen indulni el egy lelki utazásra, a bennünk rejtőző, megbúvó érzések, gondolatok,lelkiekben történő megosztására,mellyel egyben vígasztalunk, bátorítunk, néha figyelmeztetjük is egymást.”

A hétköznapok rohanásában csak „túléljük” , átrohanunk, letudjuk a napokat…ahelyett, hogy „megélnénk az életünket átszövő hétköznapi jelen pillanatokat”.

Ha egy végrendeletet írnánk, és számot kellene adnunk arról, melyek az igazán fontos dolgok számunkra, lehet, hogy nagy gondban lennénk?…”Mi lenne a fontossági sorrend?… Az, amivalóban fontos.”…- teszi fel a kérdést.

 A Nagyböjti időszakban, kiváltképp próbálunk oda figyelni, hogy felajánljunk valami „fontosat”, hogy jót cselekedjünk,” ellenálljunk a csábításnak”… de vajon ”mire  csábít bennünket a gonosz?”…

Leginkább, hogy „legyünk kétségbeesve” mindazon okok, körülmények miatt amelyeket a hétköznapok folyamán átéltünk, és hogy féljünk.” Miért olyan félelmetes csábítás a félelem, a kétségbeesés?- „mert akkor nagyon távol járunk az Istentől.”- figyelmeztet a lelkivezető.

”A Szeretetben nincsen félelem, sőt a teljes Szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár:aki pedig fél, nem lett teljessé a Szeretetben.”

Az Úr, minden nap bátorít. Az év 365 napjára kinyilatkoztatta az Ő igéjében: „Ne félj.” „, „ne félj, te kicsiny kis nyáj”. „Ne félj, csak higgy! Ne félj és légy bátor!”

„Ahová Isten elvezet, azon át is visz.”

„Mert az Ő Angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban.”

„Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, és a józanság lelkét.” „Istenben bízom nem félek.”

„Ha ezren esnek is el melletted és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el.””Mert én veled vagyok, megőrizlek téged , akárhova mégy, és vissza hozlak erre a földre. Bizony ,nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked.”

„ Az Úr megőriz minden bajtól, megőrzi életed.”

Mindezeket neked, nekem, megígérte az Úr.

Arra azonban „nem kaptunk ígéretet, hogy életünkben nem lesznek betegségek, tragédiák, veszteségek, fájdalmak”…DE azt igen, hogy „Mindaz, aki hisz énbennem, nem fog elveszni, hanem örök élete van.”

Ezért kell elszakadnunk,kivonulnunk a „pusztába”, Hozzá, hogy újra és újra felsajduljon bennünk annak a mérhetetlen kegyelemnek, Szeretetnek  a „csodája”, amely napról napra segít „hordozni a saját keresztünket”-VELE.

Mindenkinek más más kereszt adatott, vállalt fel- ne hasonlítgassunk. Van egy olyan mondás.”Ha már segíteni nem tudunk(akarunk) a másik terhét cipelni, legalább ne tegyünk rá.”…

Ugyan így és ezért, egyen egyenként-is- más csodákkalajándékoz meg a Jóisten. Nemás csodáját lesd hát, ne azt kutasd, ne méricskélj, és főleg ne irigykedj.

ATEszámodra is millió apró csoda rejtekezik napról napra körülötted, mely Neked nyitogatja szirmait- VEDD észre, hajolj le hozzá, illatozd meg, töltődj fel szépségétől, illatától, különlegességétől, és lelked mosolya varázsolja el gondterhes arcod ,simítsa ki  redőit az Isteni Kegyelem érted lehajló végtelen Szeretete.

Útravalóul csodás bátorítást kapott Isten népe Mátészalkán Eiben Tamás atyától:

Reményik Sándor: Csendes csodák

Ne várd, hogy a föld

meghasadjonÉs tűz nyelje el Sodomát.

A mindennapok kicsiny csodái

nagyobb és titokzatosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre

Hallgasd, figyeld, hogy mit

dobog.

Ez a finom kis kalapálás

Nem a legcsodálatosabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,

Nézd a kis ezüstpontokat:

Nem csoda-e, hogy árva lelked

Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled,

Hogy nő, hogy törpül el veled.

Nem csoda ez?-s hogy

tükröződni

Látod a vízben az eget?

NE VÁRJ NAGY DOLGOKAT ÉLETEDBE,

KIS HÓPELYHEK AZ ÖRÖMÖK,

SZITÁLÓ, HALK SZIROM-CSODÁK.

RAJTUK ÁT ISTEN SZÓL: JÖVÖK.

s egyben házi feladatot is : „Aki tudja, mondja el annak, aki nem tudja.”

…”amely nép sötétségben él, ne zászlót vigyetek előtte, hanem lámpást…”(Ady Endre)- Legyetek tehát Isten élő lámpásai.

Koleszár Mária

JÓZSEF, AZ ÁCS, AZ ISTENNEL BESZÉL

Magasságos,
Te tudod: nehéz ez az apaság,
Amit az én szegény vállamra tettél.
Apja volnék, – és mégsem az vagyok.
Ez a gyermek… ha szemébe tekintek,
Benne ragyognak nap, hold, csillagok.
Anyja szemei s a Te szemeid,
Istenem, a Te szemeid azok.
Gyönyörűséges és szörnyű szemek,
Oly ismerősek, s oly idegenek…
Ez az ács-műhely… ezek a forgácsok…
Mit tehettem érte?… mit tehetek?
Én tanítottam fogni a szerszámot,
Mégis rá fogják majd a kalapácsot.
Úgy félek: mi lesz?
Most is ki tudja, merre kóborog,
Tekintetétől tüzet fog a műhely,
Tüzet a világ, s egyszer ellobog.
Ó, jó volt véle Egyiptomba futni
S azután is óvni a lépteit,
Fel a templomig, Jeruzsálemig,
Míg egyszer elmaradt…
Ó, jó volt, míg parányi rózsaujja
Borzolta szürkülő szakállamat,
Ezüst nyomot hagyott már akkor is,
Komoly nyomot parányi rózsaujja.
S most olyan más az útja…
Vezetném és Ő vezet engemet.
Csak azt tudom, a Te utadon jár,
Magasságos,
De ki tudja a Te ösvényedet?
Te vagy az atyja, – én senki vagyok,
Az Evangéliumban hallgatok,
S hallgat rólam az Evangélium.

Szent József, a Boldogságos Szűz Mária jegyese

KULTÚRA – 2022. március 19., szombat | 6:00

Szent Józsefre, az egyetemes Egyház védőszentjére, a keresztény házasságok és családok, munkások, kézművesek, ácsok, favágók, asztalosok, üldözöttek és a jó halál védőszentjére emlékezünk főünnepén, március 19-én.

Szent József valószínűleg Kr. e. 30 előtt született. Ereklyéi nem maradtak meg, sírja feltételezhetően a názáreti Angyali üdvözlet-bazilika alatti barlangban volt, vagy a jeruzsálemi Jozafát-völgyben.

Guido Reni: Szent József (17. század)

Józsefről hosszabban csak a két gyermekségtörténet szól Máté és Lukács evangéliumában. Eszerint József Názáretben lakott, de „Dávid házából és nemzetségéből származott” (Lk 2,4). Ez a kifejezés valószínűleg azt jelenti, hogy a dávidi család jelentősebb ágához tartozott. Jegyességre lépett a fiatal, dávidi származású Máriával. Még mielőtt házasságot kötöttek volna, Máriát áldott állapotban találta. Megrendült, de egy álomban felszólítást kapott, hogy vegye feleségül Máriát, és vállalja a születendő gyermeket.

Gaetano Gandolfi: Szent József álma (1790)

Néhányan ezt a szentírási részt második angyali üdvözletnek tartják. Azzal a különbséggel, hogy míg Mária esetében nappal történt a jelenés, József esetében az isteni tervekről szóló megnyilatkozás éjjel zajlott, álmában. Élete másik két legfontosabb döntését József szintén éjszaka hozta meg. Úgy tűnik azonban, hogy nem pusztán a napszakról van szó. Az éjszaka jelentése abban az időben egyet jelentett a gonosz erők tevékenységével és a kísértések rendkívüli aktivitásával. Az éjszaka tehát József kétségekkel teli lelkiállapotára is utal. Lemondani saját álmairól és a legtisztább asszonnyal együtt élni teljes önmegtartóztatásban nem lehetett könnyű döntés Józsefnek. Amikor azonban elfogadta Isten akaratát, végig kitartott küldetése mellett, otthont adott Jézusnak, és gondoskodott Máriáról.

Mindkét gyermekségtörténet úgy mutatja be Józsefet, mint aki az apa helyén áll Jézus életében. Lukács többször nevezi őt Jézus atyjának. Atyai szerepe abban nyilvánult meg, hogy a Jézus nevet ő adta a gyermeknek.

Carlo Maratti: A Szent Család (17. század)

József kapcsolata Jézussal egyedülálló volt. József nem édesapja Jézusnak, hiszen Jézus emberségét Isten csodával szólította létbe. És Isten az, aki József fiává tette Jézust, amikor Mária méhében fogant, abban a Máriában, akire egyedül Józsefnek volt joga az eljegyzés címén. Az angyal álomban világosította föl arról, hogy Jézus apja lesz, és neki kell majd nevet adnia Mária fiának. József helyzetét Jézussal szemben Isten határozta meg. József és Jézus kapcsolata egyedül Istentől származott.

Józsefnek nagy üdvtörténeti szerep jutott. Az ő közvetítésével lépett kapcsolatba üdvtörténetileg Jézus az Ószövetséggel, róla szállt át az ábrahámi és dávidi örökség. Jézus átvette Józseftől ezt az örökséget, amennyiben ő lett az ószövetségi üdvrend beteljesedése. Máté genealógiájából kitűnik ez. 

Utoljára a tizenkét éves Jézus jeruzsálemi eltűnésekor olvasunk Józsefről az evangéliumban (vö. Lk 2,42). Amikor a názáreti „ács fia” elkezdi nyilvános működését, az evangélisták nem említik többet Józsefet. Akkor már egyébként valószínűleg nem élt. Ilyen közel lévén a Megváltóhoz, csendben élte le életét, „hallgató szentként” nem hagyott nekünk hátra semmilyen bölcsességet. A hagyomány úgy tartja, hogy hűségéért és „hallgatásáért” cserébe a legnagyobb ajándékot kapta: halálánál jelen volt Jézus és Mária. Egyetlen ember sem halt meg olyan szépen, hogy szemei előtt voltak Isten és az Ő anyja.

Giuseppe Maria Crespi: Szent József halála (1712 körül)

A nyugati egyház naptárainak tanúsága szerint a 10. század óta március 19-én ünnepelték Szent Józsefet. Róma is ezt a napot vette át, és először 1479-ben, majd 1621-ben vették föl az általános naptárba.

Mindenható Istenünk, Te Szent József hűséges gondviselésére bíztad megváltásunk kezdetének titkait. Add, kérünk, hogy Egyházad az ő közbenjáró segítségével szüntelenül folytassa és teljesítse az üdvösség szent művét. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

* * *

A katolikus vidékeken József napja tavaszkezdetnek számít. Azok a szegediek, akik télidőben nem iparkodtak házuk előtt és udvarukban a hó eltakarításával, azt mondták tréfásan: „Nem vergődök vele, majd mögfogadom Szent Józsefot, majd elhordja ő.” Más mondás szerint: „Szent József után, ha pörölyvassal ütögetik is a földbe a füvet, akkor is előbújik.”

Az ország sok vidékén ezen a napon eresztették ki először a méhrajokat. Göcsejben a gazda e napon nem ment el hazulról, hogy méhei rajzáskor visszajöjjenek.

Források
Diós István: A szentek élete
Arkadiusz Nocoń: A hét szentje című sorozat – Vatikáni Rádió
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I.

Magyar Kurír

Nagyböjti készületre találkoztak a Kórházlelkészi Szolgálat munkatársai

2022.03.07.kovacs.agi

„Itt van számunkra a bűnbánat ideje, hogy bűneinkért vezekeljünk és így lelkünket megmentsük”, mondja az Egyház a zsolozsmában.

Szent Benedek, aki regulájában az ősegyház szellemét őrzi meg számunkra, azt mondja: „Bár a keresztény ember egész életének folytonos nagyböjtnek kellene lennie, mégis legalább ezeknek a szent napoknak a megtartásában tanúsítsunk teljes buzgóságot, hogy a többi idő hanyagságait helyrehozzuk.”

Hogy ezt a két tanácsot követhessük, meg kell ismernünk a nagyböjt lelkét, erre pedig két dolog segít: elmélkednünk kell a liturgiának a természet életével való kapcsolatáról, és ismernünk kell a történetét.

A természetben most folyik a tél és a tavasz közti küzdelem, de már a hó és a jég elmúltak, már új csirák rügyeznek, új virágok fakadnak. A liturgiában is lelki tavasz van, tart még a közöny tele és a bűn sötétsége, de bontakozik az új élet is. A kegyelem kipattantja a lélekcsirákat és bontakoznak az új, a szebb élet mennyek számára nyíló virágai. A „vita nuova”, melyről Dante énekel, ez a tavasz ígérete a természetben és a lélekben, és ennek az új életnek a szolgálatában áll a liturgia. A nagyböjt először a hívők számára volt a lelki megújulás ideje. Azt mondhatnók, ez volt a hívők negyvennapos lelkigyakorlata, ezért a liturgia szellemében cselekszünk, ha a nagyböjt idején lelkigyakorlatot tartunk (még pedig, ha lehet, zárt lelkigyakorlatot). „De azután a liturgia a bűnösök számára is új életet jelent, a vezeklés útján újra beoltódhatnak ezek a bűn által elszakított és elszáradt ágak a régi tőbe, a mi Urunk Jézus Krisztusba, hogy az Ő életereje keringjen bennük is. Végül az újonnan jöttek, a most megtértek számára is az új életre való előkészület, amely új élet a keresztségben kezdődik az örökkévalóság számára. Amit a liturgia és a természet közti elmélkedés mutat, azt bizonyítja a történelmi fejlődés is.

(http://www.katolikus-honlap.hu/060226/nagybojt.htm)

A körülöttünk forrongó világ, a háborús hírek nehezen adnak lehetőséget az elcsendesedésre. Mégis, szükség van a lelki feltöltődésre, az Isten-kapcsolatunk megújítására. Ebben van segítségünkre a Debreceni Római Katolikus Egyetemi Lelkészség nagyböjti kiadványa,melyből a Kórházlelkészi Szolgálat is részesült, és készített jelképes nagyböjti csomagokat a kórházi osztályok dolgozóinak, betegeinek. A megajándékozottak örömmel fogadták a kiadványt, melyet így mutat be az egyetemi lelkészség facebook oldala:

Az idei nagyböjti készületben arra hívunk meg, hogy felfedezd a személyes kapcsolatod milyenségét Krisztussal. Minden kifejezés, megnevezés, kép, amelynek segítségével megszólítod Őt, a vele való viszonyod más-más színét mutatja, és saját története van. Az elkövetkezendő időszakban ezekre tekintünk rá, tarts velünk minden nap!

“Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.” (Fil 2,9-11)

Nagyböjti füzetünk teljes terjedelmében letölthető itt 

http://delelkes.dnyem.hu/nagybojti-talalkozasok-az-urral/

A kiadvány mellé kis teamécsest tettünk, Krisztus Világosságának jelképeként.

A kórházi dolgozók örömmel fogadták a figyelmességet, volt, aki megjegyezte, hogy már várta, hisz az utóbbi két évben mindig kaptak a Szolgálat munkatársaitól a jeles ünnepek alkalmával lelki útravalót!

Elkészítettük a húsvéti csomagokat is, melyet a nagyböjt végén, húsvét előtt juttatunk el a kórházakba, megemlékezve a keresztény világ legnagyobb ünnepéről, hirdetve a jó hírt: „Krisztus feltámadt, valóban feltámadt! Alleluja”

A találkozásunk délutáni részében közösen imádkoztunk és énekeltünk Jakus Ottó Atya vezetésével, a békéért, a Szentatya szándékára.

Áldott nagyböjti készületet kívánunk Mindnyájunknak!

Berényiné dr. Felszeghy Márta

koordinátor – DNYEM Kórházlelkészi Szolgálat

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Megjelent Adoremus-különszámunk Keresztutak címmel.

A kiadvány bemutatja a keresztút végzésének általános módját és nyolc különböző keresztút imádságot.

1. A szent keresztút

2. Keresztút Szent ll. János Pál pápával

3. Isten irgalmasság – Keresztút Ferenc pápával nagypénteken a Colosseumnál

4. Sík Sándor: A keresztút

5. Betegek keresztútja

6. Jelenits István: Keresztút

7. Ladocsai Gáspár püspök: Rövid keresztút

8. Idősek keresztútja

Ára: 980 – Ft.Könyvesbolt címe: 1053 Budapest, Ferenciek tere 7-8.Nyitva: H, K, CS, P 9.00-től 17.00-ig Szerdán: 10.00-től 18.00-igTelefonszám: (06 1) 266 0845webbolt: https://bolt.ujember.hu

Megjelent az Adoremus Keresztutak című különszáma

KULTÚRA – 2022. március 1., kedd | 18:00

Az Új Ember kiadványok legújabb kötetével a nagyböjti készületben szeretnénk segíteni kedves olvasóinkat. A jól ismert és közkedvelt Adoremus formátumában megjelent kiadványunkban keresztúti elmélkedéseket találunk.

A húsvét előtti nagyböjti időszak a bűnbánat, a böjt és az imádság ideje. A keresztúti ájtatosság során Jézus Krisztus útján járunk, felidézve szenvedésének állomásait. Az Adoremus Keresztutak című különszámában először is megtaláljuk a keresztút végzésének általánosan elterjedt módját. Ehhez az imádkozó közösség bármilyen elmélkedést hozzáilleszthet, akár azokat is, melyek e kis kötetben megtalálhatók.

A Szentírás szavaival és a Római Misekönyv imádságai alapján összeállított keresztút után Szent II. János Pál pápa elmélkedését olvashatjuk, melyet a 2000. év nagypéntekén imádkozott. Ezt követően Ferenc pápa 2016 nagypéntekén elimádkozott Via Crucisa következik. Ennek középpontjában Isten irgalmassága áll. Ezután Sík Sándor, Romano Guardini, Jelenits István keresztúti gondolatai következnek. A kötetet Ladocsi Gáspár püspök rövid keresztútja és John van Bemmel időseknek írt elmélkedése zárja.

Szent II János Pál így ír a jubuleumi év keresztútjának bevezetőjében: „Azért vagyunk itt, mert meggyőződésünk, hogy Isten Fiának keresztútja nem a vesztőhely egyszerű megközelítése volt. Hisszük, hogy az Elítélt minden lépése, minden mozdulata és szava, de azoké is, akik látták és részesei voltak ennek a drámának, szüntelenül szólnak hozzánk. Krisztus szenvedésével és halálával is kinyilatkoztatja nekünk Isten és az ember igazságát. E jubileumi évben különös intenzitással szeretnénk reflektálni a történtek tartalmára, hogy új erővel tudjon szólni szívünkhöz és lelkünkhöz, és az őszinte részvétel révén a kegyelem forrása legyen számunkra.

A részvétel részesedést jelent. Mit jelent részesedni Krisztus keresztjében?

Jelenti annak a szeretetnek a megtapasztalását a Szentlélekben, melyet Krisztus keresztje rejt magában. Jelenti a saját keresztünk fölismerését ennek a szeretetnek a fényében. Jelenti a saját keresztünk vállunkra vételét, s menni mindig e szeretet erejében… Menni végig az életen, követvén Őt, aki »alávetette magát a keresztnek, nem törődött a gyalázattal, és most Isten trónjának jobbján ül.« (Zsid 12,2)”

A kézbe vehető és nagyobb betűkkel szedett Adoremus különszámának borítóképe és a kötetben található stációs képek Atlasz Gábor festőművész Budapesti Szent Ferenc Kórház kápolnájában látható illusztrációi.

A Keresztutak – Adoremus különszám megvásárolható az Új Ember könyvesboltban (Budapest V. kerület, Ferenciek tere 7–8. Nyitvatartás: hétfő, kedd, csütörtök, péntek: 9–17 óráig; szerdán 10–18 óráig), vagy megrendelhető az Új Ember online könyváruházban.

(bb)

Magyar Kurír

Exkluzív interjút adott a 777-nek Majnek Antal nyugalmazott munkácsi püspök, aki immáron 33 esztendeje szolgálja a Kárpátalját. Eredetileg 1989-ben 2-3 esztendőre érkezett a területre, azonban egy életre szóló hivatásra talált. A ferences szerzetest Szent II. János Pál pápa szentelte püspökké, ő lett a Munkácsi Egyházmegye első püspöke. Egészségügyi okokból többször kérte nyugalmazását, Ferenc pápa végül 2022 január végén fogadta el azt. Azóta sem hagyta el Kárpátalját, Rát faluban él és ott szolgál. Beszélgetés a háborúról, Kárpátaljáról, a béke fontosságáról és arról, hogy mibe lehet kapaszkodni egy rendkívüli időszakban. Beszélgetőtárs: Martí Zoltán

„EGY PILLANATRA SEM MERÜLT FEL, HOGY ELHAGYJAM KÁRPÁTALJÁT” – INTERJÚ MAJNEK ANTAL PÜSPÖKKEL

Exkluzív online interjút adott a 777-nek Majnek Antal nyugalmazott munkácsi püspök, aki már 33 éve szolgálja Kárpátalját. A ferences szerzetest Szent II. János Pál pápa szentelte püspökké, ő lett a Munkácsi Egyházmegye első püspöke. Egészségügyi okokból többször kérte nyugalmazását, Ferenc pápa végül 2022. január végén fogadta el azt. Azóta sem hagyta el Kárpátalját, Rát faluban él és ott szolgál. Beszélgetés a háborúról, Kárpátaljáról, a béke fontosságáról és arról, hogy mibe lehet kapaszkodni egy rendkívüli időszakban.

Egészségügyi okokból kérte a nyugalmazását, amit Ferenc pápa 2022. január végén el is fogadott. Hogy érzi most magát?

Jól vagyok, de az érzéseimet meghatározza most a háborús helyzet. A kápolnánkban mindennap összejövünk kétszer is szentmisére, délután pedig szentségimádásra. Ott, azt hiszem, mindannyian békét kapunk.

Most Ön Rát faluban lakik, amely közel van Felvidékhez és a magyar határhoz is. Felmerült, hogy a háború miatt átjön Magyarországra?

Egy pillanatra sem merült fel bennem, hogy elhagyjam Kárpátalját, különösen, hogy látom, hány ember ment már el a harminc év alatt, hány fiú és férfi ment el a forradalom idején, és most már a maradék is igyekszik elmenni.  

Mi az, amit Ön személy szerint tapasztalt a napokban a háborúból?

Meglepetés volt február 24-én, hogy kirobbant a háború. Persze a média már felkészített, de senki nem gondolta volna, hogy ilyen villámcsapásszerűen fog lecsapni az országra, hogy ártatlanok halnak meg minden egyes nap. Itt egyelőre béke van, nincs pánikhangulat az ittmaradtak között. A nagy baj ellenére annak tudunk örülni, hogy most mi is tudunk segíteni másoknak. Hiszen mi már kétszer voltunk nagy árvízben és akkor is sok-sok segítséget kaptunk. Most is sokan jelentkeztek, akik a hozzánk érkező menekülteket szeretnék segíteni.

Ez azt jelenti, hogy nemcsak kimennek az országból, hanem egy belső migráció is megindult nyugat felé, és van, aki Kárpátalján marad?

Pontosan, már vagy ötvenezer ember van itt Kelet-Ukrajnából, és több százezren mentek ki Lengyelországba, Magyarországra, Moldáviába, Romániába.

Hogyan látja a magyar kisebbség hozzáállását ehhez a háborúhoz? Közeledett egymáshoz a magyar és az ukrán nép?

Most valóban megerősödni látszik a kapcsolat, azt tudom mondani, hogy a kárpátaljai embereket mindegy, hogy milyen származásúak. Hála Istennek, a különböző felekezetek is példamutatóan egységre törekednek itt.

Akik most Ukrajna keleti részéből érkeznek nyugatra, lehet, hogy először találkoznak a kárpátaljai magyarokkal. Olyan szeretetteljes fogadtatásban lehet részük, amire talán nem is gondoltak.

A médiának volt olyan része, amelyik a magyarokat hibáztatta azért, hogy Ukrajna nem kerülhet be a NATO-ba vagy az unióba, illetve a nyelvtörvényre is azt mondták néhányan, hogy Magyarország ezzel vissza akarja csatolni magához Kárpátalját. Én ilyen törekvést senkitől nem hallottam. Ami számomra igazán szép, hogy a sok rosszra senki nem válaszolt rosszal, nem ültek fel a provokációknak itt, Kárpátalján, sem a magyarok, sem az ukránok közül.

Hogyan tudnak segíteni most a menekülteken?

Én a fizikai segítség elé helyezném a lelki segítséget, hiszen az a legfontosabb, hogy ne féljenek, ne uralkodjon el a pánik, ne higgyenek el rémhíreket. Megjelentek például olyan cikkek, hogy itt, Kárpátalján éheznek a gyerekek, amiről szó sincs, a boltok sem ürültek ki ezen az országrészen. Azt látom, hogy az emberek segíteni igyekeznek egymásnak, vigyáznak egymás kiüresedett házaira, tehát ez a kölcsönös szeretet a pánik fölé emelkedik.

Ön nagyon sokat adott Kárpátaljának, de ha ezt megfordítjuk, Ön mit kapott a kárpátaljai magyaroktól és az ottani környezettől?

Mikor idekerültem, harminchárom éve, azt gondoltam, itt egy új missziót kell kezdeni, de valójában a föld alatt megbúvó erős hitet, bátorságot és nagyon nagy szeretetet találtam. Óriási ajándék volt, hogy az emberek itt vágyakoztak az evangéliumra, szomjasak voltak Jézusra. Azóta is ezt érzem, bármerre megyek.

A magyar kisebbség populációja drámaian csökkent az elmúlt évtizedekben Kárpátalján. Mennyire gyorsíthatja meg a háború ezt a folyamatot?

Egyelőre semmi remény, hogy akik elmentek, visszajöjjenek. Ha itt rendeződik a helyzet és béke lesz, vagy az Európai Unióba beveszik Ukrajnát, akkor remélhetőleg néhányan visszajönnek. De azok az emberek, akik eddig is a kényelmet keresték nyugaton, nem fognak visszatérni.

Antal atya mit tudna mondani azoknak, akik konkrétan a háborús övezetből érkeznek, tele reménytelenséggel és félelemmel?

Konkrét segítséget kell nyújtani nekik, már a háború második napján megnyitotta az egyházmegye és az itteni karitász az üresen álló épületeit, lelkigyakorlatos házait – de folyamatosan keresünk további helyeket, amelyeket megnyithatunk a menekülteknek.

A békére hívjuk fel a figyelmet mindannyian ezekben a napokban. Az embereknek előjött az empatikus oldala, rengetegen próbálnak segíteni, illetve sokan Istenhez fordulnak és felismerték azt is, mekkora érték a béke.

Szerintem minden jóindulatú, gondolkodó ember tudja, hogy a béke a legfontosabb. A probléma akkor van, amikor egy ember a saját igazát tekinti abszolút igazságnak, amikor nem tudja elfogadni, hogy az igazság nem benne és bennem, hanem mindannyiunk felett van. Egyedül Jézusban van a teljes igazság és Ő azt mondja, bocsássunk meg egymásnak és imádkozzunk az ellenségeinkért. Ha ezt komolyan vennénk, esélyünk lenne a gyorsabb kibékülésre. Az első a bűnbánat, Istenhez másképp nem közeledhetünk. De akik a bajban is bíznak Istenben, mernek hálát adni előre és dicsőítik Őt, azok megtapasztalják a csodát.

A teljes interjút megnézhetitek itt:

https://fb.watch/buYHKlJaXF/

„Minden reggel, amikor az ember elkezdi a szeretetszolgálatot akkor fent az égben is elindul Árpád-házi Szent Erzsébet, és ő is teszi velünk együtt a jót.” – Zökkenőmentes a menekült családok fogadása, nyugalom uralkodik a barabási karitász bázisponton

2022.03.02.kovacs.agi

Kétóránként mintegy száz fő érkezik Ukrajnából a barabási határátkelőn keresztül a település művelődési központjában felállított karitász bázisponthoz, ahol a nagy forgalom ellenére nyugalom uralkodik. A menekült emberek fogadása zökkenőmentes, a feladatok sorrendje néhány nap alatt a helyére került, mindenki tudja, mi a dolga, az érkező önkéntesek is hamar feltalálják magukat.  

Mint ahogy arról korábban is írtunk, az ország karitatív szervezetei a menekült családok egyenlő mértékű, kiegyensúlyozott ellátása érdekében más-más határátkelő helyen állították fel bázisaikat. A Katolikus Karitász – és ezen belül az egyházmegyék karitász központjai – Barabáson koordinálja a menekültek fogadását, továbbutazását. A munkatársak éjjel-nappal jelen vannak a bázisponton, éjszakánként is csak 1-2 órát pihennek a tábori ágyakkal ellátott fűtött sátorban, majd pár nap után felváltják őket, így folyamatos a karitász jelenléte.

Csordás Gábor atya, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei karitászigazgatója is naponta részt vesz ebben a szolgálatban, intézkedik, egyeztet. Gábor atya legutóbb arról tájékoztatott bennünket, hogy az egyházmegyei karitász mobilnet segítségével internet hozzáférést nyújt a menekülteknek a barabási hárátkelőhelyen és a befogadó pontokon. Így tudják a kapcsolatot tartani szeretteikkel és tudnak informálódni az otthon helyzetről.

Árvai Ferenc atya, az Egri Főegyházmegyei Karitász központ igazgatója szintén az elsők között szállította az egyházmegye híveinek adományait a kérdéses helyekre. A siroki plébános most a legfontosabb feladatának tartja, hogy segítsen a bajba jutott családokon, így szombat estig marad a bázisponton.

Ferenc atyát arról kérdeztük, hogy az adományokon, szállásadáson túl hogyan tudunk segíteni a megtört életű menekült családoknak.

„A karitászban a nehezebb feladat az adományok átadása. Mindannyian tudjuk, hogy itt most többről van szó, mint egyszerű adományozásról. Az emberek tőlünk várnak valamit. Azt hallottam, hogy odaát ijesztgetik őket velünk, hogy hazánkban a karitatív szervezetek nem szívesen fogadják őket és attól is óva intenek minden határátkelőt, hogy magyar rendszámú autóba szálljanak be. Ideérkezvén, a családok kellemesen csalódnak, meglepődnek a mosollyal, örömmel teli fogadtatáson, és ez máris kezdi lerombolni bennük azt a gyászos hangulatot, amit mindannyian megélnek egyrészt a háború miatt, másrészt azért, mert nagy részük csonka családként jön át, mert a férjeket nem engedik át a határon. Ezzel a kettős gyásszal a lelkükben érkeznek.

Nem szabad, hogy a kialakult helyzet lelkileg nagyon megviselje őket, mert az a gyerekekben fog nyomot hagyni. Mi ebben próbálunk nekik segíteni, beszélgetünk velük, bátorítjuk őket, játszunk a gyerekekkel – aminek nagyon örülnek –, és érzik azt, hogy nincsenek egyedül, törődnek velük, nagy segítséget kapnak. Tapasztaljuk, hogy amikor néhány órás, vagy egy napos ittlét után távoznak, akkor a felnőttek és a gyerekek is odajönnek hozzánk elköszönni.

Ez a feladat nagy kihívás, de a sok éves tapasztalatom azt mutatja, hogy ehhez mi fentről óriási erőt kapunk. Minden reggel, amikor az ember elkezdi a szeretetszolgálatot akkor fent az égben is elindul Árpád-házi Szent Erzsébet, és ő is teszi velünk együtt a jót.

Az az összefogás, ami megtapasztalható az egyházmegyékben, az országban, egy kicsit kijózanította a magyar embereket, felismerve, hogy ez a mi igazi énünk nem pedig a széthúzás.

A néhány órás alvás és az egész napos feladatok miatt fáradtak vagyunk, de emberekkel,  hatalmas összefogással, adományaikon keresztül sok jószándékú ember tenni akarásával  találkozunk, ami erőt, biztatást ad.  

Idefelé jövet az autópályán mögöttem haladt egy számomra ismeretlen személyautó és a sofőr – látva az autón a humanitárius segélyszállítmány feliratot – a benzinkútnál sok egészségügyi eszközt adományozott. Annyi jó dolgot kapunk és sajnálom az adományozókat, akik nem tapasztalják meg az átadásnak az örömét. Mi aratjuk le az ő adományaiknak a gyümölcsét a köszönettel, hálával, baráti ölelésekkel, tisztelettel, mosollyal, könnyes szemmel mi találkozunk.

Ferenc pápa is kérte, hogy hamvazószerdán a békéért böjtöljünk, imádkozzunk. Kérjük a Jóistent, hogy formálja át azoknak a vezetőknek a gondolkodását, akik miatt kitört az értelmetlen háború.”

A Katolikus Karitász barabási bázisközpontja vasárnap dél óta működik, Zagyva Richárdot, az országos szervezet alelnökét a bázison uralkodó helyzetről kérdeztük: 

„A helyi művelődési központ udvarán felállított sátrakban fogadjuk az adományokat, információs pontot működtetünk, és fűthető sátor biztosítja az éjszakai pihenésünket. Hétfőn már több munkatársunk érkezett Budapestről, a Debrecen-Nyíregyházi-, Győri-, Egri-, Nyíregyházi egyházmegyékből, valamint önkénteseket is fogadtunk az ország különböző pontjairól, és folyamatosan várjuk az utánpótlást.  

Igyekszünk úgy koordinálni az önkénteseket is, hogy néhányan minden nap legyenek itt, sokat segít, ha erről előre egyeztetünk a karitász központi telefonszámán: +36 1 372 0910

Az önkéntesek feladata a családok fogadása (magyar, angol, orosz, ukrán nyelven), adományok válogatása, a felmerülő problémák kezelése, segítségadás. Játszani, foglalkozni kell a gyermekekkel, adott esetben koordinálni a családok továbbszállítását. Gyakorlatilag az érkező menekültek itt tartózkodását és a továbbjutását kell segíteni bármilyen módon.

Folyamatosan érkeznek az emberek, van, hogy egyszerre több családot, vagy csoportokat fogadunk, tegnap 59 különböző nemzetiségű diák érkezett, ők Ukrajnában tanulnak.

Ideérkezve regisztráljuk őket, és azonnal kiderül, hogy kinek miben tudunk segíteni, hiszen mindenki más helyzet előtt áll. Van, aki csak élelmiszerhez szeretne jutni és tovább utazik, több családot csak a határig hoznak el és meg kell szervezni az idejutását illetve a továbbutazását a már meglévő fogadóhelyre, de olyanok is akadnak, akiknek nincs befogadó szállásuk, és amíg ezt nem tudjuk megoldani addig itt tartózkodnak.

Közben érkeznek az adományok, azokat válogatják a munkatársaink, az önkéntesek készítik a meleg teát, forró levest, szendvicseket, úti csomagokat.

Éjszakánként 1-2 órára megnyugszik a forgalom és utána ismét érkeznek a csoportok. Tegnap éjszaka pl. hajnal 1 órakor kellett elszállítani családokat Záhonyba, mert megtelt az itteni 40-50 fős melegedő azonnali megoldást kellett találnunk.

Kedden egy Rajna-Újfaluból érkező hétgyermekes magyar családdal is találkoztunk, az 1, 6, 7, 8, 10, 14 éves korú gyerekek – nagycsalád révén – mindkét szülővel érkeztek. A legidősebb fiú Szentendrén dolgozik, munkásszállón él, ő ott várja a családját, szállást pedig a város önkormányzata biztosít számukra. „Mindannyian nagyon fáradtak vagyunk, már napok óta nem alszunk, félelemben, hatalmas bizonytalanságban telt az elmúlt egy hét a kialakult feszültség miatt. Fájó szívvel gondolunk a falunkra, majdnem minden család elmenekült, kivéve az időseket. A szüleim is ott maradtak. Ezért is nagyon szeretnénk majd visszamenni. Nehezen hagytuk ott az otthonunkat, de most nem számít semmi csak a gyerekek biztonsága” – fogalmazott a megtört szívű édesanya, és mégjobban meghatódott, amikor az itt tapasztalt fogadtatásról beszélt: „Nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy szeretettel fogadnak bennünket. Nagyon hálásak vagyunk!”

A Recskért Egyesület vezetőjével – aki egyben karitász munkatárs –, érkezett két idős nyugdíjas önkéntes néni, akik azt mondták, ott a helyük ahol segíteni kell. Egy nap alatt hatalmas mennyiségű adományt gyűjtött össze a falu, azt hozták el és itt maradtak szendvicseket készíteni, hogy felváltsák a helybéli asszonyokat, akik éjt nappallá téve szolgálnak a bázison.

Az ország legkülönbözőbb pontjairól érkező kisbuszok, személyautók állnak meg a barabási bázisponton is adományokat hozva. Képünkön karitász munkatársunkkal a Bagról érkező adományozókat láthatjuk, akik barátaik összefogásának köszönhetően gyűjtötték össze az szükséges ruházati és élelmiszer adományaikat.

Várjuk a további felajánlásokat, önkénteseket a barabási bázisponton!

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Karitász Központ (Nyíregyháza, Tábor u. 1./E., kapcsolattartó: Rosszel Gertrud, 30/116-5737).

A Katolikus Karitász mindezen célok támogatására gyűjtést hirdet a Caritas Ukrajnával közös munkájának támogatására. A gyűjtéshez többféle módon lehet csatlakozni: A 1356-os adományvonal hívásával (egy hívás 500 Forint támogatást jelent), online adományozással a Karitász honlapján – www.karitasz.hu – keresztül és a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Karitász szervezetének központi bankszámláján „Ukrajnai háború” megnevezéssel – CIB Bank 11100702-18792069-36000001

Kovács Ágnes

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Menekítik az ukrán SOS Gyermekfalvakban élő gyerekeket

KITEKINTŐ – 2022. március 1., kedd | 13:01

Az SOS Gyermekfalvak hálózata megkezdte a családok evakuálását a megtámadott ukrán településekről. 177 gyermeket és nevelőszüleiket kell kimenekíteni, de ennél jóval több állami gondozott kiskorú él a bombázott területeken. Az első családok már megérkeztek Lengyelországba.

Ukrajnában 64 ezer gyermek él nevelőszülői családokban, az SOS előrejelzései szerint egy totális katonai támadás legalább 16 ezret veszélyeztetne közülük. Az országban jelenleg mintegy 98 ezer gyermek él különböző típusú állami bentlakásos intézményekben.

Az SOS 2003 óta van jelen a háborús helyzetbe került ország kijevi és luhanszki régiójában. 177 szülők nélkül élő gyermekről gondoskodnak nevelőszülői családokban, illetve további közel kétezer hátrányos helyzetű gyermeknek és családjának nyújtanak különböző támogató szolgáltatásokat.

Csütörtökön Sztanicja Luhanszka városát, valamint a kijevi régióban található Brovary városát is súlyos támadás érte, amire az SOS azonnal reagált. Az itt tartózkodó családok és segítő munkatársak ideiglenesen egy bombamenedékben vészelték át a robbantásokat, majd óvóhelyre menekítették őket.

A lengyel SOS Gyermekfalvak segítségével megkezdődött a családok kimenekítése: 40 gyermek február 27-én, vasárnap hagyta el az országot, további 21-et pedig a hétfői nap folyamán helyeztek biztonságba.

A kelet-ukrajnai luhanszki régióban fekvő Popasna város, ahol az SOS családok szintén jelen vannak, jelenleg ostrom alatt áll. A jelentések szerint a lakosok biztonságban vannak és sértetlenek, azonban a városba nem lehet bejuttatni semmilyen tárgyi segítséget, adományt. Az ostrom előtt 15 családnak sikerült elhagynia a várost. Az SOS munkatársai Kijev egyes részein szinte folyamatosan bombabunkerekben tartózkodnak. A támadás alatt álló ukrán fővárosban 21 SOS-gyermek él, ők szintén itt rekedtek. A február 26-án, szombaton reggel lebombázott lakóház az SOS központja mellett állt.

Az SOS Gyermekfalvak az első és eddig az egyetlen olyan szervezet, amely közvetlen támogatást és felügyeletet biztosít a nevelőszülői családoknak annak érdekében, hogy a veszélyeztetett gyermekek és nevelőszülők az ország biztonságosabb régióiba települhessenek át.

„Az állami gondoskodásban élő gyerekek a legutolsók, akikre egy háborús helyzetben gondolunk, pedig ők vannak a legnehezebb helyzetben. Nemzetközi szervezet lévén mindenki próbál segíteni a családoknak. Lengyelország szállással, a magyar szervezet pedig egyelőre pénzbeli támogatással, hogy biztonságba tudják helyezni a gyerekeket, ezért adománygyűjtést indítottunk számukra. Az SOS munkatársai nem fogják magukra hagyni a gyerekeket, bármi is történik. A legnagyobb tragédiát élik át, már másodszorra. Először a szüleiket veszítették el, most az otthonukat, hazájukat. Ők a háború kétszeres árvái” – mondta Kiss Gergely, az SOS Gyermekfalvak ügyvezető igazgatója.

Forrás: SOS Gyermekfalu Magyarországi Alapítványa

Fotó: Sos.hu

Magyar Kurír

A Katolikus Karitász gyűjtést hirdet a Caritas Ukrajnával közös munkájának támogatására. A gyűjtéshez többféle módon lehet csatlakozni:

•    A 1356-os adományvonal hívásával (egy hívás 500 Forint támogatást jelent)
•    Online adományozással a Karitász honlapján – www.karitasz.hu – keresztül
•  A Katolikus Karitász központi bankszámláján „Ukrajnai háború” megnevezéssel – Raiffeisen Bank 12011148-00124534-00100008

Háború Ukrajnában – Helyzetjelentés Kárpátaljáról: Humanitárius katasztrófahelyzet fenyeget

NÉZŐPONT – 2022. február 28., hétfő | 20:28

Február 24-én, csütörtökön hajnalban Oroszország háborút indított Ukrajna ellen. Szinte ezzel egyidőben megkezdték segítő missziójukat a különböző egyházi szervezetek, így a Katolikus Karitász is. A jelenleg a kárpátaljai Visken tartózkodó Wittmer-Besze Erikával, a Katolikus Karitász sajtóreferensével telefonon beszélgettünk a kialakult helyzetről.

– Mióta vannak Kárpátalján, és mivel segítik a bajba jutott embereket?

– Vasárnap délelőtt érkeztünk a kárpátaljai magyar települések támogatására. A Karitász nemzetközi szervezet. Ahol van plébánia, ott vannak karitászcsoportjaink, így Kárpátalján is. Régóta járunk ide, orvosmissziónk közel öt éve dolgozik itt, ezért nagyon jól ismerjük az itt lakók mindennapjait, azt, hogy mire van szükségük.

A belső menekültek ide is érkeznek. A feladat, hogy fogadják őket, biztosítsanak nekik szálláshelyeket.

Kvóta szerint van megszabva, hogy egy településnek hány menekültet kell befogadnia. A legkevesebb ötven fő, a legtöbb menekültet, ezerhétszáz embert Nagyszőlősnek kell befogadnia. A menekültek a Donyec-medencéből és Kijevből érkeznek Kárpátaljára. Amikor tegnap megérkeztünk, a legkeletibb pontig, Kőrösmezőig jutottunk, innen haladtunk visszafelé. Jelenleg Visken vagyunk, innen megyünk tovább Técsőre, Nagyszőlősre. Rengeteg adományt hoztunk: matracokat, plédeket, takarókat, kötszert, törölközőt, minden olyan dolgot, ami szükséges a menekültek fogadására. A következő szállítmányunk egészen biztosan tartós élelmiszer lesz, amire óriási szükség lesz a közeljövőben.

– Nagyon nagy a félelem és a kétségbeesés az emberek körében?

– Megrendítő volt látni az itteni magyarság kétségbeesését. Nagyon nehéz az anyagi helyzetük, és most még menekülteket is fogadniuk kell. Néha nekik sincs mit enniük, mégis meleg szívvel és tárt karokkal fogadják a Kijevből érkező, elsősorban ukrán nemzetiségű, ukránul beszélő embereket. Eközben

a magyarságot sem kíméli az a mozgósítás, amelynek értelmében minden tizennyolc és hatvan év közötti férfinak be kell vonulnia a hadseregbe.

Úgyhogy fokozottan nehéz helyzetben vannak az itteni magyar családok. A menekültek között vannak, akik később szeretnének visszamenni Kijevbe, vagy a keleti Donyec-medencébe, mások azonban tartósan itt akarnak maradni; lakhatást, munkát keresni a kárpátaljai magyarság településein.

Menekültek befogadóhelye Aknaszlatinán az iskola tornatermében

– Jelenleg mekkora az esélye annak, hogy ne adj’ Isten Kárpátaljára is kiterjed a háború?

– Ettől most még kevésbé tartanak az itt lakók, de nagyon közeledik a front, sajnos van esélye annak, hogy itt is harcok lesznek. Jelenleg azonban inkább attól félnek az emberek, hogy kiürülnek a boltok polcai.

Már most nehezedik az ellátás, és egyszerűen nem lesz mit enniük a lakosoknak.

Ha elérnék a harcok Kárpátalját, az itt élőknek is fegyvert kellene ragadniuk, hogy megvédjék a saját otthonaikat az oroszoktól.

A magyar–ukrán határon

– Hogyan látják a helyzetet, a népesség többsége menekül, vagy egyelőre marad?

– A többség azt mondja, hogy nem szeretne elmenni, itt teremtették meg szerény életkörülményeiket, maradni szeretnének, ha lehetséges. Mi is ebben támogatjuk őket, amennyire ez lehetséges. Nekik itt van a szülőföldjük, még mindig magyarul beszélnek, minden ideköti őket. Akiknek vannak magyarországi kapcsolataik, vagy a gyermekeik máshol élnek, és arra kérték a szüleiket, hogy menjenek utánuk, azok már elmentek, de ők nagyon kevesen vannak, néhány ház ürült ki csupán, azokra is figyelnek a szomszédok.

– A Karitászról tudjuk, hogy segít. A papok mennyire vannak ott a hívek mellett?

– Abszolút jelen vannak. Tegnap Rahón jártunk, ahol a plébános a helyi karitászcsoport támogatójaként fogadta a segélyszállítmányt, amit odavittünk. Nyilván nagyon fontos szerep hárul rájuk, hogy lelkileg támogassák az itteni magyarságot, és minden nemzetiségű embert, és ezt teljesítik is. Bár lett volna lehetőségük, nem menekültek el. Annyi kedvezményben részesültek, hogy a felszentelt papokat egyelőre nem hívták be az ukrán hadseregbe – ha egyáltalán lehet ezt kedvezménynek nevezni. Természetesen ez bármelyik pillanatban megváltozhat. A lényeg, hogy

a papok pillanatnyilag a helyükön vannak, támogatják, segítik az embereket.

Ez azért is nagyon fontos, mert megtudtuk az itt lakóktól, hogy az állam nem fizeti ki a nyugdíjukat, amit hadi célokra fordítanak. Eddig is csak nagyon szerény nyugdíjat kaptak, 25 ezer forintnak megfelelő összeget, de most már ez sem fog megérkezni a számlájukra. Az ukrán fizetőeszköz, a hrivnya mélyrepülésben van, két hete még 11 forintot ért, ma már csak 0,9 forintot adnak érte. Ez is a háborús helyzet miatt van így. Nagyon nagy a drágulás, a boltokban már nem töltik fel a polcokat, hogy tartalékoljanak, ne egyszerre vásároljanak fel mindent az emberek, a mennyiségi kvóta már régóta érvényben van. Van aki úgy kap kenyeret, hogy ismeri a boltost, aki félreteszi neki, különben nem jutna hozzá, ha sorban állna érte.

Háborús helyzet van Kárpátalján is, annak ellenére, hogy a fegyveres harcok egyelőre nem itt folynak.

– Mindezek ellenére van némi bizakodás, remény az ott élőkben?

– Ma beszélgettem egy férfivel, aki azt mondta: megszokták, hogy nagyon nehéz helyzetben élnek. Amitől félnek, hogy a háború elhúzódik, egyre nehezebb lesz. Úgy érzem, megvan a kitartás a kárpátaljai magyarságban, szeretettel fogadják a Kijevből és az országból érkező belső menekülteket, pedig vannak közöttük olyanok is, akiknek ugyanúgy be kellene vonulniuk, mint annak a kárpátaljai édesapának, akinek már el kellett mennie harcolni.

– Mi itthonról mit tehetünk, miben segíthetünk?

– A viski karitászvezetőt idézném, aki imát kér mindenekelőtt az itteni magyarság megmaradásáért, hogy itt, Kárpátalján folytathassák az életüket. Emellett természetesen nagy mennyiségű tartós élelmiszert szeretnénk idejuttatni. Arra készülünk, hogy nagyon hosszúra nyúlhat a jelenlétünk.

Humanitárius katasztrófahelyzet fenyeget Kárpátalja magyar határhoz közeli részén is.

Segíteni lehet pénzadománnyal a karitasz.hu oldalon, illetve az 1356-os segélyvonalon – egy hívással ötszáz forint értékben. A pénzen tudunk venni élelmiszert, vagy amire szükség van. Fogynak a plédek, a takarók, nem tudjuk, meddig lesz minderre szükség. Ha valaki nagyobb mennyiségű élelmiszer-adományt szeretne felajánlani nekünk, erre hoztuk létre a karpataljaert@caritas.org.hu e-mail-címet. Egyéb esetben pedig azt szeretnénk kérni: mivel a Katolikus Karitász nyolcszáz településen van jelen, keresse meg mindenki a hozzá legközelebbi karitászcsoportot, vegye fel velük a kapcsolatot, vagy azzal az egyházmegyei központtal, ahol él. Ott megszervezik a karitász munkatársai, hogy az élelmiszer-adomány eljusson a szükséges helyre. Ezeken kívül önkéntes munka felajánlására vagy fuvarozásra is van lehetőség.

Minden adományt köszönettel fogadunk.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Katolikus Karitász

Magyar Kurír

Továbbra is várja az adományokat az ukrán háború elől menekülő családok részére

a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Karitász szervezete a központi telephelyére: Nyíregyháza, Tábor u. 1/E. Rosszel Gertrud, Tel.: 30/116-5737, vagy a barabási határátkelőhöz.

Túlnyomórészt úton lévő kisgyermekes családokra gondoljunk, ezért olyan hűtést nem igénylő élelmiszerekre van szükség, amit el tudnak fogyasztani akár érkezésükkor a határokon, illetve az átmeneti szálláshelyeken.

Továbbá szükséges: tisztálkodási felszerelés, nők részére egészségügyi eszközök; csecsemők részére pelenka, popsitörlő stb; kisgyermekek részére meleg ruházat, takaró, esetleg édesség, játék; valamint átlátszó zsákokban elhelyezett, feliratozott tiszta, rendezett meleg ruhanemű kortól, nemtől függetlenül. Fogadják a tartós élelmiszer adományokat is, de azokat jelenleg nem osztják ki az érkező családok között. Ezeket akkor továbbítják, ha valahol megállapodnak, és ott kell nekik segíteni.

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász mobilnet segítségével internet hozzáférést nyújt a menekülteknek a barabási határátkelőhelyen és a befogadó pontokon. Így tudják a kapcsolatot tartani szeretteikkel és tudnak informálódni az otthon helyzetről.

Az országos karitatív szervezetek felosztották egymás között az ukrán-magyar határátkelőhelyeket – A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Karitász szervezete a Barabásnál érkező menekülteket fogadja  

2022.02.28.kovacs.agi

Az Ukrajnából érkező menekültek fogadására példaértékű összefogást tapasztalhattunk az elmúlt napokban országunkat, egyházmegyénket érintő hat határátkelőhelynél. Az országos karitatív szervezetek, önkormányzatok, a lakossági megmozdulások erejükhöz, lehetőségükhöz mérten mindent megtettek, hogy a tőlük telhető legjobb ellátásban részesítsék az ukrán háború elől menekült családok.

A segítségadás még hatékonyabbá tétele érdekében az országos karitatív szervezetek felosztották egymás között az ukrán-magyar határátkelőhelyeket, hogy mindenhol egyenlő mértékben, egységesen kapjanak ellátást, segítségadást a menekültek. A Katolikus Karitász, ezen belül a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitásznak a barabási határátkelő jutott. Az országos karitász központ isi fog kitelepülni ma, azaz február 28-án, itt kell majd az egyházmegyei karitásznak besegíteni – tájékoztatta szerkesztőségünket Csordás Gábor atya, egyházmegyei karitászigazgató és kérte a karitász csoportokat a következő elvek betartására, amely adott estben a lakosság azon önkénteseinek is támpontot adhat, akik az egyházmegyei karitász szervezetén keresztül szeretnének segítséget nyújtani:  

A határátkelő helyek közül egyedül Barabásra vigyünk adományokat, de azt is egyeztessük az Egyházmegyei Karitász irodával! (Nyíregyháza, Tábor u. 1./E., kapcsolattartó: Rosszel Gertrud, 30/116-5737). A többi átkelőhely más szervezetek hatáskörébe fog tartozni, ezt tartsuk tiszteletben! Természetesen, ha valahol megszorulnak, és segítséget kérnek, segítünk, de ezt központilag szervezik. (

Barabáson szükség lesz önkéntesekre, hiszen ott egész napos, 0/24-es ügyeletet kell tartani.

Továbbra is kiemelt feladat a befogadó állomásokon és a településeinken lévő menekültek segítése, erre összpontosítsuk erőinket! Ha valakinek a településén nincsenek ilyenek, de van összegyűjtött adománya vagy szeretne segíteni, az egyházmegyei központ felé jelezze, hogy jól be tudjuk osztani a lehetőségeket, és ne forduljon az elő, hogy az egyik helyen túl sok adomány/segítő van, a másikon pedig senki. Ha pl. gyűjtünk adományokat és a csoportnak nincs rá helyben szüksége, hozzuk be a központba, hogy innen ésszerűen el tudjuk osztani.

Tegyük a dolgunk és végezzük a szolgálatukat higgadtan. A kapkodás, a rivalizálás, az ellenségeskedés ilyen helyzetben súlyos bűn.

***

Az adományokat a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Karitász központjában is gyűjtik, ahonnan szállítják majd a megfelelő helyre. (Nyíregyháza, Tábor u. 1./E., kapcsolattartó: Rosszel Gertrud, 30/116-5737) fogadják.

A Katolikus Karitász mindezen célok támogatására gyűjtést hirdet a Caritas Ukrajnával közös munkájának támogatására. A gyűjtéshez többféle módon lehet csatlakozni: A 1356-os adományvonal hívásával (egy hívás 500 Forint támogatást jelent), online adományozással a Karitász honlapján – www.karitasz.hu – keresztül és a Katolikus Karitász központi bankszámláján „Ukrajnai háború” megnevezéssel – Raiffeisen Bank 12011148-00124534-00100008

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi egyházmegye

Kozma Imre atya felhívása az ukrán válsághelyzetbenA Máltai Szeretetszolgálat az Ukrajnában kialakult válsághelyzetre tekintettel meghirdetett humanitárius akcióinak támogatására gyűjtést indított,

aki segíteni szeretne, a 11784009-20200776 számú számlára indított átutalással, külföldről (euróban) 11763842-00104881 számlaszámra (IBAN: HU34 1176 3842 00104881 0000 0000 Swift kód: OTPVHUHB) indított átutalással vagy az adomanyozz.hu oldalon indított online befizetéssel, vagy a 1350-es adományvonalon hívásonként 250 forinttal segíthet.

Gyorssegélyt indít a Katolikus Karitász az ukrajnai háborús helyzetben lévők megsegítésére

2022.02.25.kovacs.agi

Gyorssegélyt indít és az ukrajnai válsághelyzetben különösen is azok mellé áll a Katolikus Karitász, akik a legkiszolgáltatottabbak, akinek családja vagy saját jövője érdekében el kell hagynia otthonát. A menekültek ellátására készíti fel kelet-magyarországi logisztikai központját és a határ közelében található önkéntes csoportjait a segélyszervezet. Ezzel egyidőben folyamatos kapcsolatban van az Caritas Ukrajna vezetőivel, akik már 2014. óta támogatják a kelet-ukrajnai háború áldozatait.

A Katolikus Karitász a hosszú távú és célzott segélyezés érdekébentöbb alkalommal egyeztetett a Caritas Europával és a Caritas Ukrajna vezetőségével a kialakult drámai helyzetről. A szervezet folyamatosan informálódik, hogy a segítségnyújtás célzott és hatékony lehessen. Anatoliy Kozak igazgató elmondta, hogy a helyzet óráról órára változik, de a központi iroda kapcsolatban van az ukrajnai karitász csoportokkal. Az igazgató szerint a következő 48-72 óra nagyon fontos lesz az ország jövője szempontjából.

A háború nyolc éve alatt szinte minden lehetséges forrás kimerült. A COVID-19 világjárvány és a romló gazdasági helyzet jelentősen növelte a szegénységet, különösen azon a keleti részen, ahol a helyiek számára mindennapos a túlélésért való küzdelem. A Caritas Ukrajna készen áll a belső menekültek fogadására több helyszínen: Dnyiproban, Poltavában, Zaporizzsjában, valamint a nyugat-ukrajnai Hmelnickijben, Ivano-Frankivszkban, Ternopilben és Lvivben.

A Munkácsi Egyházmegyei Karitász szintén fogadja a belső menekülteket Kárpátalján. Az élelmiszerek, takarók biztosítása érdekében a magyarországi Katolikus Karitász pénzbeli gyorssegélyt küldött, valamint tartós élelmiszert juttat el a térségbe.

„Mindent megteszünk annak érdekében, hogy segítséget és támogatást nyújthassunk a rászorulóknak, még vészhelyzetben is, ahogyan azt kelet-Ukrajnában 2014. óta tesszük” – mondta Tatiana Stawnychy, a Caritas Ukrajna elnöke. „Az emberek aggódnak, különösen azok, akik túlélték a 2014-2015-ös eseményeket, szörnyű tapasztalatokat éltek át, és legfőképpen nem akarják átélni szeretteik elvesztését, otthonuk elvesztését.”

A Katolikus Karitász 3 teherautónyi segélyszállítmányt küldött a menekültek fogadására a határhoz. A szállítmány többek között 100 matracot, takarókat, bébiételt, tartós élelmiszert tartalmaz. A hosszútávú segítségnyújtás érdekében, a menekültek ellátására Fehérgyarmaton és Nyíregyházán ideiglenes központot hoz létre a segélyszervezet, a helyi egyházmegyei karitász szervezetekkel közösen.

A Katolikus Karitász mindezen célok támogatására gyűjtést hirdet a Caritas Ukrajnával közös munkájának támogatására. A gyűjtéshez többféle módon lehet csatlakozni:

• A 1356-os adományvonal hívásával (egy hívás 500 Forint támogatást jelent)
• Online adományozással a Karitász honlapján – www.karitasz.hu – keresztül
• A Katolikus Karitász központi bankszámláján „Ukrajnai háború” megnevezéssel – Raiffeisen Bank 12011148-00124534-00100008

Forrás: Katolikus Karitász

További információ: Wittmer-Besze Erika, 06306881989, sajto@caritas.org.hu

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nagyböjti körlevele

HAZAI – 2022. február 26., szombat | 17:01

A húsvétra felkészítő negyvennapos böjt hamvazószerdán veszi kezdetét, amely idén március 2-ára esik. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) nagyböjt kezdetén körlevélben fordul a hívekhez, amelyben kifejezi csatlakozását Ferenc pápa 2022. február 23-án, az általános kihallgatás végén elhangzott felhívásához, hogy hamvazószerdán tartsunk böjti napot a békéért.

Krisztusban Kedves Testvérek!

A nagyböjti időszak kezdetén újra tudatosítjuk magunkban, hogy Urunk feltámadásának ünnepére, húsvétra készülünk. A készület ideje pedig alkalom a bűnbánatra, mert a megváltás titkával való találkozás megtisztulást, megtérést kíván az ember részéről. Az imádság, a böjt és a rászorulók segítése ennek a bűnbánatnak a legfontosabb kifejezései. Amikor észrevesszük környezetünkben a magányos, beteg vagy anyagi szegénységben élő embertársainkat és adománnyal, munkával, jó szóval igyekszünk segítségükre lenni, gondoljunk arra, hogy közösségek, családok, sőt egész népek is rászorulhatnak gondoskodó szeretetünkre. Ezt fejezzük ki akkor, amikor például a háborúk áldozatainak vagy az üldözött keresztényeknek igyekszünk segítséget nyújtani.

Ha őszintén szembenézünk a tényekkel, látnunk kell, hogy a mi népünk körében is sokan rászorulnak a segítő gondoskodásra. Nemcsak leszakadó közösségeink, hanem a magyarság egésze is számos terhet hordoz. Idős nemzet lettünk, ezért továbbra is nagy a szükség az idősek és a betegek hatékony, intézményes támogatására. Bár kedvező jelek mutatkoznak a házasság, a családalapítás és a gyermekvállalás terén, hazánk lakossága még mindig fogyatkozik. Elődeink hitét, hűségét, áldozatait, az általuk létrehozott alkotásokat a jövőben csak az új magyar nemzedékek tudják értékelni. Ezért is fontos, hogy továbbra is óvjuk és erősítsük az Isten rendelése szerinti házasság és család értékeit. Nyelvünk és népünk egész kulturális öröksége éppúgy, mint a többi nemzeteké, a teremtett világ értékei közé tartozik és kedves Isten előtt. Műveljük olyan felelős szeretettel, amilyet maga a Teremtő vár tőlünk! Ez a szeretet kívánja meg, hogy különös gondot fordítsunk a gyermekek és a fiatalok keresztény szellemű oktatására és nevelésére. Ez fejeződik ki abban is, hogy sok szülő katolikus óvodát vagy iskolát választ gyermeke számára, az állami iskolákban tanulókat pedig katolikus hittanra íratja be.

Olyan világban élünk, amelyet megsebzett ugyan a bűn – az egyén bűne és a „világ bűne” –, amelyben azonban hatékonyan működik Isten embert megszentelő és jó cselekedetekre segítő kegyelme is, ezért Istenbe vetett bizalommal vállaljuk az életállapotunkból és hivatásunkból fakadó küldetést. Tegyünk meg mindent családjainkért, közösségünkért, népünkért és hazánkért. A jövőért érzett felelősséggel vegyünk részt a közelgő országgyűlési választáson, valamint az ezzel egy időben tartandó népszavazáson is. Kérjük Krisztus Urunkat, adjon bizalmat és reményt népünknek itt, a földi történelem során és az örökkévalóságban.

A nagyböjt során még inkább fogadjuk meg Ferenc pápa buzdítását „az imádságban kifejeződő hit, az Isten Szaváról való elmélkedés, a szentmise ünneplése, a szentségimádás, a szentségi gyónás, a szeretet cselekedetei, a közösségi élet, a missziós elkötelezettség” fontosságáról. (Gaudete et exsultate, 162). Mindezeket figyelembe véve ajánljuk fel idei hamvazószerdai böjtölésünket, imáinkat és jó cselekedeteinket magyar hazánkért és népünkért is!

Budapest, 2022. február 11., a Lourdes-i Szűzanya emléknapján

a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

Felolvasandó minden szentmisén 2022. február 27-én, vasárnap.

A Szentatya, Ferenc pápa 2022. február 23-án, az általános kihallgatás végén arra kért mindenkit, hogy március 2-án, hamvazószerdán tartsunk böjti napot a békéért. Külön biztatta a hívőket, hogy azon a napon buzgón szenteljék magukat az imádságnak és a böjtnek, kérve Szűz Máriának, a Béke Királynőjének közbenjárását. A Püspöki Konferencia korábban kiadott körlevelében megfogalmazott szándékok mellett – magyar hazánkért és népünkért – február 27-én, a szentmisék alkalmával buzdítsuk a híveket arra is, hogy idei hamvazószerdai böjtölésünket, imáinkat és jócselekedeteinket a Szentatya szándéka szerint a béke megőrzéséért ajánljuk fel!

Forrás: MKPK Sajtószolgálat

Fotó: Németh Péter/Győri Egyházmegye

Magyar Kurír

Hogyan segíthetünk az ukrán válsághelyzetben? – Katolikus egyházi felhívások

HAZAI – 2022. február 26., szombat | 17:40

Az alábbiakban a hazai katolikus egyházi honlapokon közzétett felhívásokat gyűjtöttük össze; összeállításunkat a beérkező információk alapján bővítjük. Ne feledjük el az adományok mellé odatenni imáinkat is!

Katolikus Karitász

A Katolikus Karitász az ukrajnai válsághelyzetben különösen is azok mellé áll, akik a legkiszolgáltatottabbak. A szervezet gyűjtést hirdet a Caritas Ukrajnával közös munkájának támogatására. A gyűjtéshez többféle módon lehet csatlakozni:

– a 1356-os adományvonal hívásával (egy hívás 500 forint támogatást jelent)
– online adományozással a szervezet honlapján – www.karitasz.hu – keresztül
– a Katolikus Karitász központi bankszámláján „Ukrajnai háború” megnevezéssel – Raiffeisen Bank 12011148-00124534-00100008

Részletek ITT.

*

Magyar Máltai Szeretetszolgálat

A Máltai Szeretetszolgálat az Ukrajnában kialakult válsághelyzetre tekintettel meghirdetett humanitárius akcióinak támogatására gyűjtést indított. Aki szeretne szegíteni, megteheti az adomanyozz.hu oldalon online átutalással, vagy a 1350-es adományvonal hívásával (egy hívás 250 forint támogatást jelent).

A közvetlen átutalásokat a 11784009-20200776 számú számlán, a külföldről (euróban) érkező befizetést a 11763842-00104881 számlaszámra (IBAN: HU34 1176 3842 00104881 0000 0000 Swift kód: OTPVHUHB) fogadja a szeretetszolgálat.

Aki egyéb felajánlást tenne, vagy kapcsolatba szeretne lépni a szeretetszolgálat illetékeseivel, a karpataljaert@maltai.hu e-mail címre írhat.

Részletek ITT.

*

Debrecen Nyíregyházi Egyházmegye

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász tuzséri Páduai Szent Antal karitászcsoportja bekapcsolódott az ukrajnai háború elől menekültek fogadásába, megsegítésébe, elszállásolásába a záhonyi önkormányzattal karöltve.

Karitászcsoport szeretettel kéri a további önkéntesek csatlakozását az Ukrajnából érkező menekültek megsegítéséhez, valamint adományokat is szeretettel fogadnak.

Az adományokat a tuzséri karitászszervezet telephelyén (Tuzsér, Lónya u. 7., kapcsolattartó: Tóth Tiborné: 30/646-3616); a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya Főplébánia épületében (Nyíregyháza, Kossuth tér 4), valamint a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Karitász központjában (Nyíregyháza, Tábor u. 1./E., kapcsolattartó: Rosszel Gertrúd, 30/116-5737) fogadják.

Részletek ITT.

*

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

A budapesti Szent Erzsébet Karitászközpont a – Katolikus Karitásszal együttműködve – szervez gyűjtést és juttatja el az adományokat a rászorulóknak.

Kérik a plébániák híveit, hogy a helyi karitász, vagy a Szent Erzsébet Karitászközpont felé jelezzék felajánlásaikat (élelmiszer, matrac, takaró stb.) és egyúttal azt is kérik, hogy mielőbbi szervezzék meg a gyűjtést.

Részletek ITT.

*

Győri Egyházmegye

A Győri Egyházmegyei Karitász – a Katolikus Karitász koordinálásával – gyűjtést szervez a háború elől menekülő családok számára. Arra kérnek minden jóakaratú embert, hogy a következő tárgyak adományozásával segítse a szolgálatot: matracok, takarók, plédek, melegítést nem igénylő konzervek (májkrém, löncshús, stb.)

Átvételi pont: Apor Vilmos Ház (9027 Győr, Kandó Kálmán utca 10.) H-P 9-12 óra között.

Aki pénzadománnyal szeretné segíteni a segélyakciót az alábbi módokon teheti meg:
• A 1356-os adományvonal hívásával (egy hívás 500 forint támogatást jelent)
• Online adományozással a Katolikus Karitász honlapján keresztül
• A Katolikus Karitász központi bankszámláján „Ukrajnai háború” megnevezéssel: 12011148-00124534-00100008 (Raiffeisen Bank)
• A Győri Egyházmegyei Karitász központi bankszámláján „Ukrajnai háború” megnevezéssel: 10700031-72331772-51100005 (CIB Bank)

Részletek ITT.

*

Görögkatolikus Metropólia

A görögkatolikus templomokban nagyböjt első vasárnapján tartanak a gyűjtést a háborúban szenvedők megsegítésére.

Addig is, valamint azután is a már korábban is segélyezésre használt számlaszámra küldhet bárki adományt, amelyet a bajba jutott testvéreink javára fordítanak.

Magyarországi Sajátjogú Metropolitai Egyház
10702071-69121841-51400006
A közlemény rovatba csak annyit kell írni: „Ukrajna”.

Részletek ITT.

Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök levélben fordult az egyházmegye híveihez és az otthonaikat elhagyni kényszerülő menekült embertársainkhoz.

A levél ITT olvasható.

Aki segíteni tud, vagy rászorul a segítségre, jelentkezzen a segitunk@nyirgorkat.hu e-mail-címen, vagy a +36 30/976 4914-es telefonszámon.

*

Váci Egyházmegye

A Váci Egyházmegyei Karitász is aggodalommal figyeli az Ukrajnában kialakult helyzetet, ezért megkezdte a felkészülést az Ukrajnából hazánkba érkező menekültek megsegítésére.

A gyors és hatékony segítséget elsősorban pénzbeli adományokból tudják biztosítani. Az adományokat az alábbi számlaszámra várják:
OTP Bank Zrt. 11784009-22227148
A közleménybe kérik beírni: „Ukrajnai menekültek”.

Részletek ITT.

Forrás: Katolikus Karitász; Magyar Máltai Szeretetszolgálat; Debrecen Nyíregyházi Egyházmegye; Esztergom-Budapesti Főegyházmegye; Győri Egyházmegye; Hajdúdorogi Főegyházmegye; Nyíregyházi Egyházmegye; Váci Egyházmegye

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Az MKPK Állandó Tanácsának közleménye

2022.02.25.kovacs.agi

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Állandó Tanácsa felkéri és megbízza a Katolikus Karitászt, hogy különös figyelemmel és gonddal, a magyar állami szervekkel és más segélyszervezetekkel együttműködve legyenek az Ukrajnából Magyarországra érkező menekültek segítségére, és vegyenek részt az ellátásukban. Erre az MKPK azonnali intézkedéssel megfelelő összeget bocsát rendelkezésükre.

Budapest, 2022. február 25.

az MKPK Állandó Tanácsa

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A segítségnyújtás nem lehetőség, hanem kötelesség! – A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye szükség esetén az üresen álló plébániai épületeket is megnyitja a menekültek előtt 

2022.02.27.kovacs.agi

Szívszorító élményben van része azoknak, akik önkéntesként segítséget nyújtanak, vagy rokonként, barátként várják Záhony, Lónya, Barabás, Beregsurány, Tiszabecs települések ukrán-magyar határátkelőin érkező menekülteket. Az emberek sírva szállnak le a vonatokról, vagy lépik át gyalogosan a határt, tekintetükben bizonytalanság, mert nem tudják, hogy lesz a holnap. Kiszakadtak a megszokott életükből, ez szinte sokkhatásként éri őket.

A záhonyi vasútállomásra az első két nap mintegy négyszáz, szombaton már közel ezer menekült érkezett. Gyermekek százai várták édesanyjukkal a váróterem padjain sorsukat. A több száz kisgyermek látványát, az édesapák, férfiak hiánya tette szokatlanná, akiket – a 18-60 év közöttieket – már csütörtök éjfél óta nem engednek át a határon.

Mindemellett a szeretet, az egyként tenni akarás kathartikus élményét is megéli az ember az egyházmegyei Karitász szervezet-, a Vöröskereszt-, a Református Szeretetszolgálat- munkatársai, polgármesterek, önkormányzati munkatársak, lakossági önkéntesek egész napos jelenlétével, akik nyújtják segítő kezüket a menekültek és egymás felé is, rögtönzött logisztikát alkalmazva, amely minden adódó lehetőséget megragad, hogy megoldást találjon egy-egy helyzetre. Így pl. a Budapestről érkező adományozónak hazafelé sem maradt üres az autója, hiszen menekült családot szállított fővárosi rokonokhoz. Egy hátizsákos jól szituált fiatalembert is azonnali cselekvésre ösztönözte a kaotikus helyzet, tárgyi adomány híján nem kevés valutát adott az egyik önkéntes szervezet munkatársának – egyéb szükséges eszközök megvásárlására – és boldogan távozott. A tuzséri karitász csoport közösségi házában két napja tartózkodó 11 fős magyar családot, köztük a fiatal, 8. hónapban járó, második gyermekét váró édesanyát is megviselte az áldatlan állapot. Számukra ideiglenes megoldásként Csordás Gábor, a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház plébánosa a régi plébániaépületben található lakást ajánlotta fel.

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök az egyházmegye papjaihoz intézett körlevelében éppen erre kéri a plébániavezetőket, hogy az üresen álló épületeiket tegyék alkalmassá arra, hogy a háború elől menekülő testvéreinket szükség esetén be tudják fogadni. „Nehéz időszakban kezdjük az idei nagyböjti készületet, mert a koonavíus járvány mellett kitört a háború az egyházmegyénk keleti határával szomszédos Ukrajnában” – fogalmazott a püspök atya a körlevélben, majd arra is felhívta a lelkipásztorok figyelmét, hogy a kialakult háborús helyzetre tekintettel bátorítsák a híveket a testvéri szeretet konkrét gyakorlására. Mindannyian testvérek vagyunk, a segítségnyújtás nem lehetőségünk, hanem kötelességünk – tette hozzá.  

Ferenc püspök továbbá öt millió Ft-ot szabadított fel a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye szociális keretéből a menekültek megsegítésére, ebből az egyházmegyei karitász beszerzi a legfontosabb eszközöket. A főpásztor további támogatásról is biztosítja a karitatív szervezetet.  

Csordás Gábor, a nyíregyházi Magyarok Nagasszonya-társszékesegyház plébánosa, egyházmegyei karitászigazgató meglátogatta a kérdéses településeken önkénteskedő karitász csoportokat, egyeztetett a helyi önkormányzati vezetéssel arról is, hogy egyházmegyénk karitatív szervezete hogyan tud segíteni az ukrán háborúból menekülő embereknek, mire van még szükségük.

Gábor atya a határátkelőkön jelenleg uralkodó helyzetről, állapotokról elmondta, az elmúlt két nap tapasztalata az, hogy túlnyomórészt azok indulnak el Ukrajnából, akiknek van hova menniük. Az elmúlt években az egyre veszélyesebbé vált belpolitikai helyzet miatt már több száz család áttelepült Magyarországra, így a menekültek közül sokan ismerősökhöz, rokonokhoz érkeznek. Egy éjszakára azok maradnak, akik a késő esti vonattal jönnek át a határon és csak másnap tudnak továbbutazni. Vannak, akik a kishatár átkelőn gyalogosan érkeznek, de őket is már a határnál várják a hozzátartozóik, barátaik.

Mint mondta, a határmenti települések lakosai nagyon találékonyak, azonnal segítenek, és nemcsak hidegélelemmel kínálják a menekülteket. Tuzséron szabolcsi töltött káposztát készítettek, Kölcsén a helyiek hurkát sütöttek a 21 családnak, mert azt mondják éhes gyomorral a bánat még nehezebb.

A lónyai polgármester a Facebook oldalán feltüntette azon autók rendszámát, amelyek a menekültek elszállítását biztosítja a határtól a település központjáig, vagy a kívánt helyszínig.

Az egyházmegyei Karitász tiszakóródi csoportja az első perctől kint várja a tiszabecsi határátkelőnél az érkező menekülteket. Meleg teával, úti csomaggal, egy kedves szóval indítják tovább őket. Köszönet az önkénteseknek, a segítőiknek, az önkormányzatoknak, különösen a Tiszakóródi Polgármesteri Hivatalnak a segítségért!

A helyzet óráról órára változik, ez azt is meghatározza, hogy éppen mire van szükségük az embereknek.

Matracokból még mindig hiány van, hiszen egyre többen érkeznek. A családok az éjszakát művelődési házakban, tornatermekben töltik. Az Egri Főegyházmegyétől is kaptunk egy szállítmány matracot, de az egyházmegyei honlapon olvasott felhívásra Dunakesziből is érkezett adomány.

Gábor atya hangsúlyozta továbbá, hogy jelenleg úton lévő családokra gondoljunk, tehát olyan hűtést nem igénylő élelmiszerekre van szükség, amit el tudnak fogyasztani, valamint tisztálkodási, egészségügyi és minden olyan eszközre szükség van, amit egy csecsemő, kisgyermek, állapotos édesanya ellátása is igényel.

Fogadják a tartós élelmiszeradományokat is, de azt jelenleg nem osztják ki az érkező családok között. Ezeket akkor továbbítják, ha valahol megállapodnak, és ott kell nekik segíteni. Hamarosan indul a MKPK nagyböjti tartós élelmiszer gyűjtése a templomokban, amelyből erre a célra is jut majd.

A karitászigazgató arra is kérte a csoportokat, ahol tudnak érkező családokról azokat írassák be a helyi közétkeztetésbe, ennek költségeit a karitász szervezeten keresztül az egyházmegye fogja fizetni.

Gábor atya arra buzdít mindenkit, hogy helyi szinten mérjék fel, hogy milyen családok érkeznek, mi az igényük, előre egyeztessenek, hogy minden határátkelőhöz jusson elegendő adomány.

Az egyházmegyei karitásznak hosszabb távon az a fontos, hogy azokra figyeljen, akik itt maradnak. Több településen 2-3 család már jelen van, ők ismerőseiknél, rokonaiknál kaptak menedéket. Dolgos emberek, keresik a munkalehetőségeket erről számolnak  be a befogadó családok is. Hamarosan elkezdődnek a mezőgazdasági munkák, azon belül is több lehetőség adódik.

Az iskoláinkban is érezhető nyomot hagy a kialakult helyzet. Imáinkban gondoljunk azokra a kárpátaljai diákokra is, akik a nyíregyházi Szent Imre és a kisvárdai Szent László köznevelési intézmények gimnáziumaiban végzik tanulmányaikat. Ők az iskolai kollégiumokban élnek, most nem tudnak hazautazni és nagyon aggódnak az otthon lévő családtagjaik miatt. Németh István atya a Szent Imre gimnázium lelkivezetője elmondta, lelkileg nagyon megterheli a diákokat a kialakult helyzet.

A Katolikus Karitász már küldött egy teherautónyi gyorssegélyt, pénzsegélyt, majd krízissátrakat is tervez felállítani a határátkelőknél, ez jelenleg egyeztetés alatt van. Az országos karitatív szervezetnek is vannak ukrán bázisai, amelyek a belső migrációban segítenek. Kelet-Ukrajnából Nyugat-Ukrajna felé elég nagy a belső migráció, a határon még sokan nem jönnek át, és a háborúmentes zónába tömörülnek.

A menekültek elhelyezésről az állam gondoskodik. Már most ki vannak jelölve azok az iskolák, tornatermek, kollégiumok, ahol őket fogadják. A jelenlegi átmeneti szállásokon nem maradhatnak 12 óránál tovább. A különböző egyesületek fogadhatják a magyar családokat és elhelyezésükről gondoskodhatnak, az orosz ajkú családok a Bevándorlási Hivatalhoz kerülnek. Az ország felkészültnek látszik.

A Határhelyzet Facebook csoporthoz való csatlakozást javasolta a Vöröskereszt egyik munkatársa, amely oldalon a menekültek  kérdéseket tehetnek, fel tanácsokat adnak egymásnak a határhelyzetről, hol tudnak könnyebben átjönni, de az átlépéshez a bevándorlási hivatalhoz szükséges iratokról is informálódhatnak, kormányrendeletről olvashatnak. A munkatársak azt javasolják, hogy tájékozódjanak mielőtt elindulnak otthonról. A csoportnak jelenleg 50 ezer tagja van, csak az elmúlt nap során kétezren csatlakoztak.

Az adományokat a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Karitász központjában is gyűjtik, ahonnan szállítják majd a megfelelő helyre. (Nyíregyháza, Tábor u. 1./E., kapcsolattartó: Rosszel Gertrúd, 30/116-5737) fogadják.

A Katolikus Karitász mindezen célok támogatására gyűjtést hirdet a Caritas Ukrajnával közös munkájának támogatására. A gyűjtéshez többféle módon lehet csatlakozni:

A 1356-os adományvonal hívásával (egy hívás 500 Forint támogatást jelent)

Online adományozással a Karitász honlapján – www.karitasz.hu – keresztül

A Katolikus Karitász központi bankszámláján „Ukrajnai háború” megnevezéssel – Raiffeisen Bank 12011148-00124534-00100008

Kovács Ágnes

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Ünnepi szentmisében adtak hálát Majnek Antal püspökkel Munkácson

KÜLHONI – 2022. február 24., csütörtök | 18:40

Február 21-én a munkácsi székesegyházban tartott ünnepi szentmisében adtak hálát – Majnek Antal püspökkel, a jelen lévő papokkal és a munkácsi hívekkel együtt – az egyházmegye nyugdíjba vonuló főpásztorának 26 éves egyházkormányzói működéséért és az általa kapott kegyelmekért.

Szent Pál apostol arra tanít minket, hogy mindig mindenért adjunk hálát. Azért gyűltünk össze, hogy hálát adjunk Istennek „gondviseléséért és szeretetéért, mellyel idehívta, kiválasztotta és 26 évvel ezelőtt a kárpátaljai egyház vezetőjévé tette Majnek Antal atyát, a mi püspökünket, aki Kárpátalja püspöke volt, és az is marad, nyugdíjasként is – fogalmazott a szentmise elején Lucsok Miklós apostoli kormányzó. – A mai napon hálát adunk és ő is hálát ad Istennek szolgálatáért és mindazért a jóért, amit Isten őáltala adott egyházmegyénknek, Ukrajnának és az egész egyetemes egyháznak”.

Az apostoli kormányzó felkérte a nyugalmazott püspököt, hogy tartsa meg a szentmisét.

„Legyen most a hálaadás lelkülete bennünk, köztünk” – mondta Majnek Antal püspök. Hozzátette: nagyon megérintette a szünet nélküli hálaadás parancsa mellett Szent Pál egyik kifejezése: „legyen túláradó a hálaadástok” (vö. Kol 2,7).

„Hálát adok” – Majnek Antal prédikációjának minden mondata ezzel a szóval kezdődött, melyben nemcsak eddigi püspöki szolgálatát, hanem egész életét hálával tekintette át. Hálát adott Istennek, aki megtervezte, akarta és megteremtette őt; édesanyjának, aki elfogadta; az orvosoknak, akik világra segítették. Hálát adott a nevelőkért, tanárokért, papokért, az iskola előtti napi ministrálásért, a sok jó barátért az iskolaévek és a katonaság alatt, „mindenkiért, aki elfogadott, segített, szeretett, és azért is, aki megmondta az igazságot”. Hálát adott Istennek, hogy Szent Ferenc életét olvasva kapta meg az Ő hívását, „hogy Vele legyek, Vele éljek, az Ő közösségében”. 33 évvel ezelőtt érkezett Kárpátaljára, az akkori Szovjetunióba, tartományfőnöke kérésére – mondta a püspök, hozzáfűzve: nem könnyen jött ide, de úgy gondolta, egy-két évig csak kibírja azt a szibériai hideget. Ez a kép élt benne a Szovjetunióhoz tartozó területről. „A meglepetésem nagyon kellemes volt: nemcsak hogy nem volt hideg, hanem forró szeretettel fogadtak minket Kárpátalján a hívek; azóta is minden külföldről érkezett pap ugyanezt mondta és tapasztalta.” Hozzátette: „Nagyon nagy hálát adok azért a sok-sok kegyelemért, amit az első közel hét évben tapasztaltam lelkipásztorként a Felső-Tisza-vidéken.”

Szentbeszédében hálát adott Istennek a püspöki szolgálatra való meghívásáért, amit nem könnyen fogadott el, „de segítettek Szent Pál apostol szavai, hogy nem püspök úrnak kell lennem, amit nagyon nem akartam, hanem az Isten szolgája leszek, az ő Egyháza javára” (vö. Kol 1,25). Meghatódva emlékezett vissza beszélgetéseire azokkal az idős papokkal, akik 1989-ig, a ferencesek érkezéséig helytálltak Kárpátalján.

Nagyon nehezen, de szépen vetettek, és az a vetés a nehéz szovjet, ateista, kommunista téli időszakban gyökeret eresztett.

Mire mi ideértünk, a vallásszabadság szép napsugarai, az Isten kegyelme olyan szép virágzást hozott, hogy mi csak bábáskodtunk efölött; végeztük a munkánkat, és láttuk Kárpátalja híveinek óriási nagy hitét. Minden munkám, amit végeztem, a hívek munkája volt, minden nektek köszönhető. Nekem csak vagy segédkeznem kellett új, szép dolgok megszületésénél, vagy örömmel zöld utat adni azoknak, vagy aláírni azokat a szép terveket, projekteket, melyeket mind ti valósítottatok meg” – fogalmazott Majnek Antal. Megköszönte a papoknak, szerzeteseknek és szerzetesnőknek kitartásukat, hűségüket és buzgóságukat, munkatársainak odaadó fáradozásukat, segítségüket, és a hitoktatók munkáját, akik több százan végeztek 1993 óta az egyházmegyei teológiai tanfolyamon.

A két árvíz tragédiája előhozta az emberekből a nagylelkűséget, és a külföldről segítők adományai, „szeretetözöne” érkezett akkor Kárpátaljára. Hálával említette a több mint ötven szociális-karitatív intézményt, amelyek Kárpátalján működnek és segítik az arra rászorulókat.

„…szeretném megköszönni minden hívőnek az aktív részvételét a szentmiséken, adorációkon, hittanokon; azoknak is, akik otthon, betegen imádkoztak egész egyházmegyénkért, Isten országának növekedéséért, szépüléséért.” „Akarom folytatni, veletek együtt, aktívan és olyan szépen, ahogy ezt Szent Pál apostol kéri” – fogalmazott a nyugalmazott püspök. Hangsúlyozta, hogy most különösen is gondoljunk arra, hogy még béke van. Hálát adott Istennek azért, hogy imáinkra, melybe a pápa kezdeményezésére az egész világ bekapcsolódott, Ukrajna még békében élhet.

Azzal a hittel és reménységgel folytassuk ezt az imát, hogy itt valójában egy szellemi harc folyik! Imádkozzunk azért is, hogy a béke angyalai győzzenek, és a felelősök is a béke mellett döntsenek!”

„Deo gratias – Istennek legyen hála!” – zárta beszédét Majnek Antal püspök.

Majnek Antal prédikációja teljes terjedelmében megtekinthető és meghallgatható ITT.

A szentmise végén először Lucsok Miklós püspök köszöntötte a nyugdíjba vonuló főpásztort. Kiemelte: „Hálát adunk egy időszak örömeiért és kegyelmeiért, de szomorúak is vagyunk, hogy véget ért. Jézus is azt mondta apostolainak: elmegy, mert ha nem teszi, akkor a Szentlélek, a Vigasztaló nem jöhet el hozzájuk. Mi is hálát adunk Antal püspök atya 26 éves egyházvezetői működéséért, az egyházmegye felépítésének történelmi tevékenységéért, s közben engedjük be életünkbe a Vigasztalót is.”

Ezután az egyházmegye többnyelvű családjának, a papoknak és a híveknek nevében köszöntötték a nyugdíjba vonuló püspököt.

Pogány István atya köszönetet mondott azért, hogy Majnek Antal 26 évvel ezelőtt igent mondott a püspöki szolgálatra. Ezzel indult el a kárpátaljai római katolikus egyházi közösség fejlődése. „Amikor készültem összefoglalni ezeket a hálaadó szavakat, rácsodálkoztam arra, hogy Isten mennyire szereti ezt a földet és az itt lakó embereket. Isten a terveit embereken keresztül valósítja meg. Érdekes látni, hogy egy embernek az igenjéből mennyi sok minden születik, hogy Isten mennyi jót tud tenni ezáltal. (…) Antal atya szentelt minket pappá. Nagyon örülünk, hogy itt marad Kárpátalján, itt akar tovább szolgálni.

Mindannyiunknak sokat jelent ferences egyszerűsége, alázatossága és az isteni Gondviselésbe vetett hite, ráhagyatkozása.

Azért is örülünk, hogy itt marad, mert mindannyiunknak szükségünk van támaszára, tanácsára, bátorító szavaira. Fogunk is élni ezzel a lehetőséggel. Püspök atya is számíthat ránk bármiben. Isten áldását kívánjuk és kérjük az életére.”

„Köszönjük, hogy hűséges maradt Istenhez mindvégig, és hogy hűséges szívvel követi Őt továbbra is. (…) „Köszönjük, hogy mindig nyitott volt és marad is Istenre” – fogalmazott Fizer Jenő atya, aki többek között a püspök egyszerűségéről szólt mint az egyik legfontosabbról, ami már kispap korában is nagy hatást tett rá és társaira.

A hívek nevében Popovicsné Palojtay Márta és Tetjana Resetar köszöntötték Majnek Antalt, kiemelve, hogy püspökként is megmaradt lelkipásztornak, amit különösen a munkácsi hívek tapasztaltak a gyóntatásban, szentbeszédekben, beteglátogatásoknál, és mindig készségesen jelen volt számukra papként, lelkivezetőként is; hogy püspökként is megmaradt embernek, megközelíthetőnek; továbbá hogy püspökként is megmaradt Isten gyermekének, és fáradhatatlanul egyre inkább kereste az ő akaratát, nagy példát adva ezzel. „Köszönjük (…), hogy megismertette velünk Istent, és reméljük, hogy a jövőben, ahogy velünk marad, továbbra is ezt teszi.”

Tetjana Resetar hozzátette: a püspök atyát gyakran lehetett biciklin ülve vagy gyalogosan látni, amint a betegekhez ment; mindig hitünk mélyebb átélésére buzdított a szentmiséken, s ezt aktuális mondanivalóval tette. Az egyházmegye olyan volt számára, mint a gyermeke. Magát nem kímélve járta az egyházmegyét, s még a szörnyű állapotban lévő utak sem tartották vissza, hiszen a nyájához sietett. Végül a hívek nevében megköszönte Antal atyának, hogy elhagyta szülőhazáját, hogy Kárpátaljára jöjjön.

Az áldás előtt Majnek Antal arra kérte a jelenlévőket és az „online hálaadókat”, hogy imádkozzanak az új ordináriusért, Lucsok Miklós püspökért, hogy őt nevezzék ki véglegesen az egyházmegye vezetőjének. „Imádkozzatok érte úgy, ahogy értem is, sőt ezekben a nehéz időkben még inkább.” Újra kiemelte, hogy

imádkozzunk a békéért, hiszen biztos, hogy csak nagyon kevesen akarják a háborút. Imádkozzunk, hogy a béke angyalai nyerjék meg ezt a háborút, a szellemi harcot, és ne a gyilkolás ördögei.

Végül házi feladatot is adott a híveknek: mindenki próbálja meg kitalálni, amit nem volt ideje elmondani, hogy vajon miért választotta a szentmise olvasmányának éppen ezt az Izajás próféta könyvéből való részt (Iz 43,1–7), illetve a mustármagról szóló evangéliumi részletet (Mt 13,31–32).

Az ünnepi eseményen magyar, ukrán és latin nyelvű liturgikus énekekkel közreműködött a székesegyház magyar és ukrán kórusa. A liturgiát is ezen a három nyelven tartották. A szentmise főpapi áldással, majd a pápai himnusszal zárult.

A szentmiséről, mely ITT visszanézhető, képgaléria, illetve videoösszefoglaló is készült.

Forrás és fotó: Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír

Imaláncot indít a 777 csapata az orosz-ukrán háború miatt amelynek során arra kérünk minden jóérzésű embert, hogy minden este 20 órakor Istenhez fordulva imádkozzunk a helyzet békés rendezéséért és a kárpátaljai magyarokért. Otthonainkban gyújtsunk egy gyertyát, csendesedjünk el, és akár saját szavainkkal, akár kötött imát elmondva kérjük a Teremtőt, hogy a békés megoldás felé vezesse az országok vezetőit.

Több felekezet képviselője is imát írt az imalánchoz kapcsolódva, hogy ilyen módon is közösen tudjunk fohászkodni. Sőt, nem csak a hívő embereket hívjuk, hanem mindenkit, akit aggaszt a háború, és aki az erőszak helyett a párbeszédben látja a megoldást.

Különösen aggódunk és imáinkban hordozzuk a kárpátaljai testvéreinket, akiket nem csak a háború, hanem a besorozás félelme is érint. Imáinkban, gondolatainkban veletek vagyunk ezekben a napokban is, nem engedjük el a kezeteket!

Hamvazószerdáig böjtre is buzdítunk, amelyhez mi magunk is csatlakozunk. Mondjunk le egy számunkra kedves dologról, lehet az étel-ital vagy cselekvés. Természetesen tarthatunk „pozitív böjtöt” is, amikor nem lemondunk valamiről, hanem elhatározunk valami olyat, amely áldozattal jár (plusz ima, másokon való segítség).

Legyen békesség köztünk mindenkor!

Hogyan lehet csatlakozni az imalánchoz?

1. Minden este 20 órakor gyújts meg egy gyertyát vagy mécsest, csendesedj el és mondj el egy fohászt Európa és a világ békéjéért, az orosz-ukrán konfliktus békés rendezéséért és a kárpátaljai magyarokért.
2. Ha szeretnéd, akkor jelöld be az oldal alján lévő térképen, hogy honnan imádkoztál.
3. Buzdítunk arra is, hogy a fohászt követően a meggyújtott gyertya képét fotózd le és a #legyenbéke hashtaggel oszd meg a közösségi oldalakon.

Gájer László római katolikus pap, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanárának imája a békéért:

Mindenható Urunk! Te azért küldted el Jézust, hogy általa lépteinket a béke útjára vezesd.
Tudjuk, hogy te nem úgy adod nekünk a békét, ahogy a világ adja. Tudjuk, hogy a benned való megnyugvás csak a te Országodban jön el maradéktalanul. Mégis a világ békéjét kérjük tőled. A te Igédre hagyatkozva könyörgünk így, hiszen te azt mondtad: Éljetek egymással egyetértésben és békében.
Szorongattatott helyzetünkben ma különösen Ukrajna békéjét kérjük tőled. Az országban élő magyarsággal is közösséget vállalva imádkozunk a megnyugvás és a kölcsönös elfogadás lelkéért.
Az ember szívének vágya az élet és a béke. Lelkünk legmélyéből kérjük tehát a szív, a családok, a közösségek és a népek békéjét. Minden bűnünk ellenére add meg nekünk a kiengesztelődés kegyelmét.
Jézus, a Béke Fejedelme által, a Szentlélekben imádkozva kérjük ezt Tőled. Ámen.

Horváth Zoltán római katolikus pap, a Terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz Plébánia plébánosának, a Pesti-Belső Espereskerület esperesének imája a békéért:

Béke a rend nyugalma (Szent Ágoston; KEK 2304).
Istenünk, Te megteremtetted a rendezett és gyünyörű világot, azért, hogy békében és szeretetben élhessünk. Kérünk, teremts békét a különböző népek és nemzetek életében és szívében! Add, hogy Oroszország és Ukrajna vezetői és népei megtalálják a Hozzád vezető utat, aki meg tudod adni számukra, a mostani konfliktus helyzetben a békét és a nyugalmat. Ámen

Bedekovics Péter református lelkész, a Károli Gáspár Református Egyetem lelkésze, a Magyar Cserkészszövetség elnökének imája:

Istenünk! Hozzád könyörgünk ma, aki nem csak Jézus Krisztus atyja, s általa a mi Mennyei Atyánk is vagy, hanem a Békesség Istene is! Hozzád kiáltunk, aki az Igazság Istene vagy, akihez kiálthatnak a bajban lévők és a nyomorultak! Hozzád könyörgünk, aki elküldted a Vigasztalás és az Erő Lelkét, aki azt ígérted, hogy velünk vagy minden napon a világ végezetéig!
Hatalmas Isten, kérünk Téged, hogy ne hagyd a világ vezetőinek szívét megkeményedni, hanem puhítsd fel, formáld át! Adj nekik bölcsességet, adj nekik higgadtságot, adj nekik békességre való vágyat – hiszen boldogok a békességet munkálók, mert ők Isten fiainak neveztetnek!
Imádkozunk kárpátaljai testvéreinkért is, adj nekik erőt, kitartást! Aggódó szülőknek adj megerősítést, beléd vetett bizalmat, az ifjaknak bölcsességet, s mindenkinek felebarát felé nyúló, segítő kezet!
Ne hagyj el bennünket, Magasságos Isten – de bármi is történik, legyen meg a Te akaratod! Ámen.

Kiss Máté a Komáromi Evangélikus Egyházközség lelkészének imája:

Drága Mennyei Atyánk! Mindenható Istenünk! Áldunk és magasztalunk azért, mert Tiéd a hatalom, mennyen és földön. Alázattal és Jézus Krisztus által jövünk most eléd. Tudjuk, hogy Te kezedben tartod a világ történéseit is. Könyörgünk Atyánk, ha lehet, irgalmaddal és kegyelmeddel, Te tartsd meg a békét Oroszország és Ukrajna között, legyen meg a Te akaratod ebben is.
Könyörögve kérünk testvéreinkért, adj most nekik Tőled jövő békességet és ha egyezik akaratoddal, őrizd meg őket. Külön kérünk magyar testvéreinkért, a kárpátaljai magyarságért. Rombold le a gonosz munkáját, őrizd meg őket és adj Tőled jövő békességet testvéreinknek. Nyisd meg Urunk a szívünket és a kezeinket, hogy amiben csak tudunk segítsük testvéreinket. Kérjük, adj békét akaratod szerint, és tedd naggyá nevedet ebben a konfliktusban is. Ámen!

Boros Dávid, a Budapest József Utcai Baptista Gyülekezet lelkipásztora, a Budapesti Egyházkerület elnökének imája:

„Fáradozzatok annak a városnak békességén, ahová fogságba vitettelek titeket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak békességétől függ a ti békességetek is!” (Jeremiás 29, 7.)
Békesség Istene, Jézus Krisztus, hogyan adod nekünk a békességedet most, amikor a világ sehogy sem adja? Szüksége van erre lelkünknek, családunknak, országunknak, világunknak.
Kezdd, Uram, bennem a békéltetés munkáját: csendesítsd el nyugtalan szívemet, tisztítsd ki, vedd el a haragot, erőszakosságot, önzést, piszkosságot, töltsd be Szentlelkeddel! Adj tiszta, igaz gondolatokat, érzéseket, telve hittel, reménnyel, szeretettel! Vezesd, Uram, a szavam, kezem, lábam is a Te utad szerint, hogy a békességért fáradozzak magamban, környezetemben!
És most, amikor messzebb tekintek, e fáradozásomban csak imádkozni tudok embertestvéreimért, akikhez én nem, de a Te kezed elér! Könyörgöm, hogy mentsd az embert – ahogy mindig is tetted! Mentsd a testét és mentsd a lelkét! Adj békességet vagy légy velük a háborúságban!
Megvalljuk, Te vagy az Úr mindenek felett, Téged nem lehet legyőzni, hogy Tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké! Ámen.

Papp Miklós görögkatolikus pap, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanszékvezetője, a Pesti Esperesi Kerület esperesének gondolatai:

A keresztények számára minden nehéz helyzet megoldásához útmutató a három legnagyobb ünnepünk. Karácsonykor az isteni Szó testesült meg, aki békességet akar Isten és az emberek között. Karácsony óta hisszük, hogy az Ige azóta is testet tud ölteni a történelemben, a jó szó tud békességet teremteni az emberek között. A keresztények a nagypénteki per óta tudják: megtörténhet, hogy mindenkinek van rész-igaza, mégis elsikkadhat a nagy igazság, s a legártatlanabb jár a legrosszabbul. Nagypéntek óta tudjuk, hogy abszolút igazság nem lesz a földön, de az erőszak és a saját igazság hajszolása nem visz előbbre. És pünkösd óta azt is tudjuk: a legkülönfélébb nyelveket és érdekeket is képes a Lélek áthidalni és összekötni. A Lélek képes olyan magasabb szintű igazságra, egységre elvezetni, amelyet korábban el sem tudtunk képzelni.
A történelemben talán kevés olyan nemzet tudja annyira, mint a magyarok, hogy mit jelent, ha a történelmi határok igazságtalanok, ha a kisebbségnek nehéz sorsa van, ha a nagyhatalmak a fejünk fölött döntenek rólunk. Vannak és lesznek történelmi igazságtalanságok, a mennyek országa maradéktalanul sohasem valósul meg a földön. Ám a megoldás nem lehet a háború. Mindig a legártatlanabbak szenvednek a legtöbbet, őket állítják a frontra és majd nekik kell felépíteni a rommá lőtt otthonokat. Megtanultuk a történelemből azt is, hogy az emberi jogokra hivatkozva roppant hasznot lehet kicsikarni a zavaros helyzetben (fegyverek, részvények, befolyás). Szemünkbe hintik a hangzatos szavakat, és folyik a háttérben a sátáni alku. A morálteológia el tudja fogadni a jogos önvédelmet, az erkölcsileg igazolt forradalmat – de a jelen helyzetben nem látszik erkölcsileg igazoltnak a fegyverek használata.
Az egyházak hivatása most az keleten és nyugaton is, hogy a békére sürgessék a vezetőket, és leleplezzék az álnok szándékokat. A nyugati katolikus, protestáns, és a keleti ortodox egyházaktól is elvárt, hogy a karácsony, a nagypéntek és a pünkösd szellemében szóljanak.
Urunk, Jézus Krisztus, élő Isten Fia – könyörülj rajtunk, bűnösökön!

Róna Tamás főrabbi, a Magyarhoni Zsidó Imaegylet elnökének imája:

Mindenség Ura, a Világ Alkotója!
Áldj meg minket arcod fényével, melyben ránk ragyogtatod kegyes szeretetedet, éltető tanodat, és a békesség áldásával ajándékozol meg minket.
Hatalmas vagy te a magasságokban, ki erejed teljében trónolsz. Te vagy a béke, és béke a Neved!
Kérünk Téged Jóteremtő – mentségünk és segítségünk – fogadd most szánk szólását és szívünk kérését.
“Szim salom, tová, uvráchá” – hozz békét, jót és áldást ránk, világunkra, az ukrán népre és a kárpátaljai magyar közösségekre, testvéreinkre, hogy mindig és minden órában a te békéd járja át a mi szíveinket.
Áldott vagy Te, Örökkévaló, aki békével áldja meg a népeket!

Online nagyböjti lelkigyakorlat Loyolai Szent Ignác megtérésének jubileumi évében

MEGSZENTELT ÉLET – 2022. február 23., szerda | 12:30

A jezsuita lelkigyakorlatos központ, a Dobogókőn található Manréza idén nagyböjtben a Szent Ignác-évhez kapcsolódva szervez lelkigyakorlatot, amelyhez többféle formában lehet csatlakozni. Az alábbiakban a jezsuiták felhívása olvasható a programról.

Nagyböjtben ismét hív a jezsuiták lelkigyakorlatos központja, a dobogókői Manréza, hogy imádkozzunk mindennap személyesen és mégis együtt. A személyes imádságot a napi elmélkedések bibliai igéi, képei és zenéi segítik. A lelkigyakorlat közösségben is végezhető. Erre heti (akár online) közös imádság és megosztás révén nyílik lehetőség.

Idén, amikor Iñigo de Loyola – a későbbi Loyolai Szent Ignác – megtérésének 500. évfordulóját ünnepeljük, az ő életének epizódjait is nyomon követhetjük. Hogyan vált a könnyelmű lovagi, fejedelmi udvari életet élő Iñigo a Lelkigyakorlatok szerzőjévé, pappá és a jezsuita rend alapítójává? Hogyan vezette őt Isten nagy vágyain, a valósággal való találkozásain és megpróbáltatásain keresztül? Hogyan tanulta meg Isten akaratát megkülönböztetni jámbor szokásoktól és saját – mégoly szent – elképzeléseitől? És inspirálhat bennünket is arra, hogy bátran engedjük át életünk vezetését Istennek?

Hogyan épül fel a lelkigyakorlat?

Hamvazószerdától nagyszerdáig mindennap bemutatunk egy-egy epizódot Loyolai Ignác életéből. Megmutatjuk, miként munkálkodott rajta Isten, hogy hiú udvaroncból, lovagból egyszerű életet élő emberré változtassa, aki a szegényekért és a társadalom kivetettjeiért dolgozott. A napi bibliai idézet valamiképp tükrözni fogja az Ignác életéből vett aznapi történetet.

Különböző stílusú festmények és fényképek nyújtanak napról napra új elmélkednivalót. A képek mellett főként vallási témájú zenét fogunk használni. Remélhetőleg többségében tetszeni fog, és elősegíti az imádságodat. A nap témájához kapcsolódik majd, és egy YouTube-link segítségével érheted el.

Nagyböjt minden napján meghívunk, hogy a szentírási részt és Ignác életének történetét kapcsold össze saját életeddel. Isten ma és hozzád is szól, ahogyan a régi korok embereihez is.

*

A lelkigyakorlaton többféleképpen is részt vehetsz: egyénileg, a Manréza által vezetett véletlenszerű kiscsoportokban, a Manréza által szervezett, moderátorok segítségével vezetett állandó kiscsoportokban, vagy általad szervezett kiscsoportban. A csoportokba február 27-ig lehet jelentkezni.

Az egyéni és közösségi mód részleteiről ITT olvashatnak.

Forrás: Jezsuita.hu

Fotó: Ignasi Flores/Jezsuita.hu

Magyar Kurír

A betegek világnapja az Egyházban, február 11-e, ezen a napon van a Lourdes-i Szűzanya liturgikus emléknapja. Ez alkalomból a pápa minden évben üzenetet intéz a hívekhez. Idei üzenetének témája: „Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas” (Lk 6,36).2022. február 11-én a Debrecen – Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának munkatársai, és a Szolgálatban részt vállaló papok találkoztak, hogy közös szentmisében emlékezzenek meg a betegek világnapjáról. A szentmisében hálát adtunk a tevékenységünk során megtapasztalt kegyelmekért, imádkoztunk a betegekért, szenvedőkért. A szentmisét követen jó hangulatú beszélgetés keretében vetítettük le a Szolgálat elmúlt időszakáról készített kis videót, majd a közös ebéd után Rákóczi Jenő atya, berettyóújfalui plébános előadását hallgattuk meg. Ez volt az ötödik munkatársi lelkinapunk.A tartalmas, mindnyájunkat gondolkodásra késztető előadás öt kérdéssel kezdődött, melyek végiggondolása indított el minket a lelki úton.- gondolj egy számodra nehéz, megoldhatatlannak tűnő életeseményre / szolgálatod során megtapasztalt élményre- mi volt benne számodra a legnehezebb?- mit tettél jól abban a helyzetben?- mi volt, ami segített a megoldásban?- milyen pozitív hozadéka volt ennek a negatív eseménynek/élethelyzetnek/élménynek?A kérdések megválaszolását mindenki maga tette meg, majd ezt követően Jenő Atya Almási Kitti ÉLETBÁTORSÁG c. könyvére hivatkozva elmélkedett arról, hogy mit is jelenthet a mi életünkben az életbátorság?KönyvajánlóÉletbátorság – Hogyan ne adjuk fel nehéz helyzetekben?Almási Kitti – Bagdy Emőke – Buda László – Kádár Annamária – Lukács Liza – Pál Ferenc – Piczkó KatalinMit kezdünk az élet nehéz, emberpróbáló helyzeteivel? A kihívásokkal, a veszélyekkel, a krízisekkel, az igazságtalanságokkal, a veszteségekkel? Milyen erőforrások és eszközök állnak rendelkezésünkre a megküzdéshez, és min múlik, hogy azokat képesek vagyunk-e eredményesen használni? Van-e bennünk életbátorság, azaz kurázsi és kedv ahhoz, hogy úgy éljünk, ahogy valóban érdemes: a nehézségek elől sem megfutamodva, egyenes gerinccel, ugyanakkor derűre és örömre képesen ?Ebben a gyűjteményes kötetben hét olyan előadás átdolgozott változatát adjuk közre, amelyek a Nyitott Akadémián hangzottak el életbátorságról, kitartásról, megküzdésről, és korábban még nem jelentek meg nyomtatásban. A nagyszerű szerzők különböző irányokból és sokféle stílusban közelítik meg a témát, ám az utak végül talán összefutnak. Útra valóul azt a gondolatot kaptuk, amelyet a betegek, de saját szűkebb-tágabb környezetünk felé is közvetítenünk kell: nem feladatom minden probléma megoldása! Hiszen vannak megoldhatatlan problémák az életünkben. Legyünk együttérzőek, de fontos, hogy ezt belátva arra tudjunk koncentrálni, hogyan tudunk együtt élni a problémával. Tudjunk a jelenben élni, és ne a múlttal foglalkozni. Képesek legyünk az érzelmi kötődésre, elköteleződésre. Próbáljunk újszerű, kreatív, intuitív megoldásokra törekedni. Köszönjük a tartalmas együtt töltött időt!

Adományt vett át a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Karitász szervezete

2022.02.07.kovacs.agi

Az Együtt a babákért címmel a Katolikus Karitász ismét több ezer családnak segít a dm Magyarország támogatásával. A dm Magyarország a Karitásszal közös kampányát tizenegyedik éve szervezte meg, amelynek célja, hogy kisgyermekes családokat támogassák pelenkával. Az adománnyal az eltelt években több ezer családnak vált könnyebbé a kis gyermekek nevelése.

Az adományból a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye hátrányos helyzetű családjai is részesültek, a karitász csoportjaink képviselői február 4-én vették át a dm Babylove pelenka és Béres csepp adományokat, a kukorica- és zöldborsókonzervet a Katolikus Karitász jóvoltából.

Mindez kiegészült a nyíregyházi KELET-ALFI-KER Kft adományának továbbításával, amely cég tartós élelmiszerrel támogatta az Egyházmegyei Karitászt.

Az egyházmegyei karitász fabrikett tüzelőanyaggal is támogatja a rászoruló családokat, amelyeket a csoportok személyesen adnak át a nélkülözőknek.

Juhász Imre újfehértói plébános elhozta magával az újfehértói Caritas Juniorokat, akik a plébánossal együtt segítettek az adományok pakolásában.

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-nyíregyházi Egyházmegye

CSALÁDPASZTORÁCIÓS TERV
(Készítette Nagy Csaba,
a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
családreferense)
2022
2
Tartalom
ELŐSZÓ…………………………………………………………………………………………………………………………….. 3

1. AZ EGYHÁZMEGYEI CSALÁDPASZTORÁCIÓ OKAI ÉS CÉLJAI……………………………………………….. 5
   1.1. Miért ez az első kötelesség?………………………………………………………………………………….. 7
   1.2. A családpasztoráció útjának horizontja…………………………………………………………………… 8
   1.3. A családpasztoráció célja………………………………………………………………………………………. 9
   1.4. Ami szükséges …………………………………………………………………………………………………… 10
   1.4.1. A kapcsolatok minősége………………………………………………………………………………. 10
   1.4.2. Missziós megtérés………………………………………………………………………………………. 11
   1.4.3. Egység a sokféleségben……………………………………………………………………………….. 11
2. MIN DOLGOZUNK? ……………………………………………………………………………………………………. 12
   2.1. Egyházmegyei Családpasztorációs Központ…………………………………………………………… 12
   2.2. A papok továbbképzése ……………………………………………………………………………………… 12
   2.3. Családpasztorációs munkatársak képzése …………………………………………………………….. 12
   2.4. Jegyesoktatás……………………………………………………………………………………………………. 12
   2.5. Család csoportok ……………………………………………………………………………………………….. 13
   2.6. Családegyház tervezés ……………………………………………………………………………………….. 13
   2.7. A fogyatékosokkal való foglalkozás………………………………………………………………………. 14
   2.8. A létre nem jött házasságok és utógondozásuk……………………………………………………… 14
3. MEGÉRTENI, HOGY HOGYAN TEGYÜK………………………………………………………………………….. 15
   3.1. A Családpasztorációs Központ……………………………………………………………………………… 15
   3.2. A papok képzése………………………………………………………………………………………………… 16
   3.3. Lelkipásztori munkatársak képzése………………………………………………………………………. 18
   3.4. Jegyesoktatás……………………………………………………………………………………………………. 18
   3.5. A fiatal házaspárok …………………………………………………………………………………………….. 21
   3.6. Család csoportok ……………………………………………………………………………………………….. 22
   3.7. Az elváltak helyzete……………………………………………………………………………………………. 22
   3.8. Egyéb különleges kezdeményezések…………………………………………………………………….. 24
   3.8.1. Családi napok a plébániákon………………………………………………………………………… 24
   3.8.2. Szülők akadémiája vagy iskolája……………………………………………………………………. 25
   3.9. Az idősek hivatása az egyházban………………………………………………………………………….. 25
4. KÖVETKEZTETÉS ……………………………………………………………………………………………………….. 26
5. SZERVEZETI STRUKTÚRÁNK………………………………………………………………………………………… 28
   FELHASZNÁLT IRODALOM…………………………………………………………………………………………………. 29
   3
   ELŐSZÓ
   „Köszöntsétek Priszkát és Aquilát, munkatársaimat Krisztus Jézusban. Ők életüket kockáztatták értem. Ezért nem csupán én vagyok nekik hálás, hanem a pogányságból megtért
   minden egyházközség. Köszöntsétek a házukban összejövő közösséget.”
   1
   Az általam bemutatott terv szentírási és lelki alapját a Rómaiakhoz írt levélben olvashatjuk. Ebben a néhány versben alapvető adatokat találunk a családpasztoráció újragondolásának hatékonyabbá tételéhez, valamint az új evangelizációhoz való igazításához.
   Szent Pál szükségét érezte, hogy ezt a keresztény házaspárt az otthonukban segítse, hiszen hozzájuk költözött2
   , és velük együtt kezdte meg az evangéliumot hirdetni Szíria utcáin3
   .
   Itt nem tudunk egzegézisbe bocsátkozni, de szeretném aláhúzni ennek a pár versnek néhány
   lényeges elemét. Először is, Aquila és Priszka – elterjedtebb nevén Priscilla – munkatársak:
   társak a munkában, az életben, és mindent, még az otthonukat is megosztják Szent Pállal.
   Másodszor, sokat dolgoztak vele az evangéliumért és a keresztény közösségért, amiért hálásak is a megtértek. Harmadszor, ők is felelősek a keresztény közösségért.
   Bátran azt kérdezhetjük magunktól: lehetséges, hogy egy keresztény házaspár tanúságtétele, amelyet az újszövetségi szentírásban olvashatunk, napjainkra is vonatkozhat? Tudunk-e ennyire mélyen érintett családokról, akik a püspökkel és a papokkal való közösségben ilyen felelősséggel élik meg az evangéliumot? Lehet-e olyan plébániákat kialakítani,
   ahol az evangélium örömhírét családok adják át családoknak?
   Ferenc pápa az Amoris Laetitia apostoli buzdításában így fogalmaz: „A családokban
   megélt szeretet öröme az Egyháznak is ujjongása.”4 Amiként a szinódusi atyák jelezték, a
   házasság válságának számos jele ellenére „a család utáni vágy továbbra is eleven és ösztönzi
   az Egyházat, főként a fiatalok között. E vágy válaszaként a családra vonatkozó keresztény

1 Róm 16,3-5.
2 ApCsel 18,3.
3 ApCsel 18,18.
4 https://katolikus.hu/media/ferenc_papa_amoris_laetitia_2016.pdf, 5.
4
üzenet valóban örömhír”5
. Nem feledhetjük, hogy: „A szinódusi atyák sürgették, hogy a keresztény családok, a házasság szentségének kegyelméből fakadóan a családpasztoráció elsődleges alanyai legyenek, mindenekelőtt azáltal, hogy »a házastársak és a családok a család-egyház« tanúságát nyújtják.”6 Folytatva pedig megerősíti: „Hogy a családok a lelkipásztorkodás egyre aktívabb alanyai lehessenek, »a család belseje felé irányuló evangelizáló és
kateketikai erőfeszítésre« van szükség , amely a családot ebbe az irányba tereli”
7
. Ferenc
pápa egyértelművé teszi küldetésünket:
„»A családpasztorációhoz elsődlegesen a plébánia – egy családokból álló család –
járul hozzá, amelyben mindaz, amit a kisebb közösségek, az egyházi mozgalmak és társulatok tudnak adni, harmonikusan összekapcsolódik.« A sajátosan a családok felé irányuló pasztorációval együtt szükséges »a papok, diakónusok, szerzetesek és szerzetesnők, hitoktatók és más lelkipásztori munkatársak megfelelőbb képzése.«”8
Az első részben kifejtem a terv okait és céljait, hogy nyomon kövessük a távlatokat és
lássuk az utat. A második részben a jövőben megvalósítható javaslatokat teszek egyházmegyénknek és a plébániáknak. A harmadik részben leírom, hogy meglátásom szerint hogyan
célszerű a megvalósítás, és útjelző táblákat adok a családokkal és a családokért fáradozó
plébániák útvonaltervezéséhez.
Meggyőződésem, hogy Isten Lelke ma is szól Anyaszentegyházunkhoz. Rajtunk múlik,
hogy hallgatunk-e rá, felismerjük-e a hangját az imáinkban, és meghalljuk-e, hogy mi az
Isten akarata. Meg vagyok győződve arról, hogy minden emberben és minden családban
felismerhetjük Krisztust, aki által hivatásunk egyre teljesebbé válik az Egyház és az emberek
szolgálatában.

5 Uo.
6 Uo., 200. pont, 115.
7 Uo., 202. pont, 116.
8 Uo., 116-117.
5

1. AZ EGYHÁZMEGYEI CSALÁDPASZTORÁCIÓ
   OKAI ÉS CÉLJAI
   Az egyházmegyénkben végzett lelkipásztori tevékenységekből és az elmúlt években felhalmozott tapasztalatokból indulok ki, valamint abból a kérdésből, hogy mi a mai család
   szerepe az Anyaszentegyházban. Mi az a természetes és pótolhatatlan szerepe a családnak,
   amiben segíteni képes az egyház két alapvető dimenziójában, vagyis az evangélium megélésében és a tanúságtételben?
   Szent II. János Pál pápa a család sajátos jellegére hívja fel a figyelmünket, amely a házasság szentségéből fakad: „kis egyház”; „családegyház”9
   .
   „A keresztény házastársak csak akkor tudják felfogni az egyházban betöltött szerepüket, ha megértik az egyház »célját«, – ahogy a pápa mondta -, hogy ők az alanyai
   […], különösen tisztában kell lennie a családnak az egyház küldetésével és ebben a miszszióban való sajátos részvételével.”
   10
   Ez a misszió nagy felelősséggel jár, amint a Katolikus Egyház Katekizmusa is hangsúlyozza: „Két másik szentség, az egyházi rend és a házasság mások üdvösségére irányul. A
   személyes üdvösséghez is hozzájárulnak, de ezt mások szolgálata által teszik. Sajátos küldetést jelentenek az Egyházban, és Isten népének gyarapodását szolgálják”11. Az Isten tervében a családot a maga szentségében azért kaptuk, hogy üdvösséget ajándékozzon minden
   embernek.
   Ma már mindannyian tudjuk, hogy az Egyház létezésének egyetlen kifejezett feladata
   van, Szent VI. Pál megfogalmazásában az 1974. októberi szinódus nyilatkozatára hivatkozva:
   „»Ismételten is hangsúlyozni akarjuk, hogy az egyháznak első és magától értetődő
   feladata hirdetni az evangéliumot minden embernek«. Ezt a hivatást, ezt a küldetést a
   mai társadalmi átalakulások is égetően sürgetik. Az evangelizáció tehát az egyház különleges isteni ajándéka és hivatása; benne maga az egyház tükröződik vissza.”
   12

9 https://www.vatican.va/content/john-paul-ii/it/homilies/1980/documents/hf_jp-ii_hom_19800926_sinodo.html?fbclid=IwAR0yRcCo38lCweeYsEbPt3Y_fsIxydwxcSS9fsM_epw5FLdU1ixiWTK7904, 3. pont,
2022.02.04. 10:02.
10 Uo.
11 A Katolikus Egyház Katekizmusa, 1534. pont, 316.
12 Evangelii Nuntiandi 14. pont, 6.
6
Az evangélium ajándéka, amelyet az Egyház kapott Jézus Krisztusban, nem kezelhető
magántulajdonként.
E gondolatok első eredménye az elmúlt években a lelkipásztori tevékenység tudatos
megszerzése volt: a házastársi kapcsolat az egyház két szentségének egyike, amely szerves
része az evangelizációnak. Ha tehát a házastársak – akiket segítenek a papság szentségében
részesültek – megértik, és azonosítják házasságra való hivatásukat az Egyház azon küldetésével, hogy mindenki számára hirdessék az evangéliumot, akkor családként készülnek az
evangelizációra: elkezdik az egymásnak kiszolgáltatott szentséget megélni, működésbe
hozni, mindez pedig pozitív hatásokat fog eredményezni a kapcsolataikban és a gyermekeik
nevelésében. A kérdés tehát: hogyan evangelizáljuk a családot? Először is:
„A hit gyermekeknek történő továbbadásának gyakorlata – abban az értelemben,
hogy megkönnyíti a hit kifejezését és növekedését – lehetővé teszi, hogy a családok
evangelizáljanak, s hogy spontán módon elkezdődjék a hit továbbadása mindazok számára, akik kapcsolatba kerülnek velük, a közvetlen családi környezeten kívül is.”13
Tovább folytatódik:
„A család ily módon a lelkipásztori tevékenység alanya az evangélium kifejezett
hirdetésén, valamint a sokféle tanúságtételi forma örökségén keresztül, mint amilyenek:
a szolidaritás a szegényekkel, a nyitottság a személyek különbözőségére, a teremtett
világ védelme, az erkölcsi és anyagi szolidaritás más családokkal, főleg a leginkább
rászorulókkal, a közjó előmozdítása melletti elkötelezettség az igazságtalan társadalmi
struktúrák megváltoztatása által is, arról a területről kiindulva, amelyen él, gyakorolva
az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit.”14
A Szentlélek által a házastársak, elfogadva szentségük kegyelmét, a házastársi kapcsolatukra jellemző egység és termékenység révén, képessé válnak, hogy „egyházat alkossanak”
mások számára. Ez a családpasztorációs terv a családok számára ezt az újrafelfedezést kívánja segíteni, és teljesebb felelősséggel vegyenek részt Isten Országának építésében. A plébániai közösségekben fontos felismerni a hivatás sokszínű adományát, hogy egységben legyünk.

13 Amoris Laetitia, 289. pont, 166.
14 Uo., 290. pont, 166-167.
7
1.1. MIÉRT EZ AZ ELSŐ KÖTELESSÉG?
a) Először is azért, mert a pápa kéri (vö. az egész Amoris Laetitia buzdítást), illetve
mostanra több pápa is kéri. Ez már elég lehet nekünk, keresztényeknek. Emlékezzünk csak,
hogy az Egyház Tanítóhivatalán keresztül maga Isten beszél.
b) A mai helyzetet látva a személy, a család és az maga az élet is óriási kockázatnak
vannak kitéve: családok szakadnak szét, ami súlyos következményekkel jár a társadalomra
és az egyházra nézve egyaránt.
c) A keresztény család identitásáért, a családegyházért, a sajátos hivatásáért és a társadalomban betöltött küldetéséért.
d) Hogy újrakezdjük közösségeink társadalmi és keresztény szerkezetének kialakítását,
tekintettel arra, hogy a család a társadalom és az egyház alapvető sejtje: „Sem az egyház,
sem a társadalom nem képes felépülni a legalapvetőbb és az elsődleges sejt nélkül, vagyis a
család hozzájárulása nélkül”
15, amint az Európai Püspöki Szinódus Különgyűlésének 1993-
ban közreadott zárónyilatkozatában olvasható.
e) Mivel a család természetes és szentségi hivatása szerint a „humanizáció” helye, mind
a személy, mind a társadalom számára.16
f) Mivel a család az a különleges és megszokott hely, ahol találkozhatunk a távoli vagy
közeli családtagjainkkal, barátokkal és ismerősökkel.
g) A felnőtt keresztény hívek hitének elmélyítése.
h) A részegyházak lelkipásztori tervezésével kapcsolatban a Familiaris Consortio többek között pontos lelkipásztori útmutatással szolgál:
„[…] minden helyi egyháznak, s különösen a plébániai közösségnek jobban tudatában kell lennie annak a kegyelemnek és feladatnak, amelyet az Úrtól a családpasztorációhoz kap. Az egész lelkipásztori munka egyetlen résztvevője se mulassza el, hogy
törődjék a család pasztorációjával.”17
i) A magyar püspöki konferencia is számtalan esetben beszélt arról, hogy a családpasztorációnak szerves és szisztematikus módon egyre központibb szerepet kell vállalnia az Egy-

15 ROCHETTA, CARLO: Sensa sposi non c’é chiesa, Porziuncola 2018. 206.
16 Christifideles Laici, 40. pont, https://regi.katolikus.hu/konyvtar.php?h=90#CL40, 2022.02.04. 11:50
17 Familiaris Consortio, 70. pont, 113.
8
ház minden lelkipásztori tevékenységében, mivel valójában szinte minden lelkipásztori szolgálat vagy a családi közösséghez szól, vagy legalábbis többé-kevésbé közvetetten érinti azt.
Ebből a szempontból a család természeténél fogva minden lelkipásztori tevékenység objektív összekötő „eleme”, és egyre inkább mindenféle pasztorációs munka visszatükröződésének helyévé kell válnia, amelyet figyelembe kell vennünk. Az Egyház a lelkipásztori tevékenysége során a családban nem csak a pasztoráció egy szegmensét ismeri fel, hanem minden területét, amelyről nem lehet lemondani.
j) Ezért is szükség van arra, hogy felismerjük és megkülönböztessük azokat a döntéseket
és konkrét szolgálatokat, amelyek elsőbbséget élveznek, és nem halaszthatók el. A család
érdeke megköveteli azoktól, akiktől függ a közjó és az emberiség jövője, hogy a mai történelmi, társadalmi és kulturális helyzetben cselekedjen. Természetesen nem áltathatjuk magunkat a házasság és a család új kultúrájának létrehozásával az egyházban és a társadalomban, ha nincs bátorságunk ahhoz, hogy megfelelő és működőképes testületeket és struktúrákat hozzunk létre a családpasztoráció kialakításában.
1.2. A CSALÁDPASZTORÁCIÓ ÚTJÁNAK HORIZONTJA
A II. János Pál pápa által a Familiaris Consortio kezdetű pápai buzdításban megfogalmazott „új evangelizáció”, azt tükrözi, hogy minden erőnkkel a család lelkipásztori gondozásának erősítésén és fejlődésén kell munkálkodnunk, és hogy ez valóban előnyt élvezzen,
mert bizonyosak vagyunk abban, hogy a jövendő evangelizációja a családegyháztól függ.18
Az emberi nem jövője a családtól függ!19 Az érzelmi tapasztalat a szeretet a férfi és a nő,
valamint a szülők és a gyermekek között. A küldetését megélő egyházközség a családot kiváltságos helyre teszi missziójában, és családok családjaként fedezi fel identitását: nem címzettként tekint a családra, hanem mint erőforrásra a lelkipásztori utak és javaslatok megvalósításában. Helyénvalónak tűnik, hogy az elkövetkező években külön figyelmet szenteljünk
a fiataloknak és a családoknak. Ezt az elkötelezettséget ajánlom a keresztény közösségeknek.
„Mind arra vagyunk hivatottak, hogy elevenen tartsuk a feszültséget olyasvalami
felé, ami meghalad bennünket és korlátainkat. Minden családnak ebben a szüntelen tö-

18 Uo., 65. pont, 103.
19 Uo., 85. pont, 136.
9
rekvésben kell élnie. Menjünk csak, családok, folytassuk az utat! Amire ígéretet kaptunk, mindig több. Ne veszítsük el a reményünket a korlátaink miatt, de ne is mondjunk
le a szeretet és a közösség teljességének a kereséséről, amelyre ígéretet kaptunk.”20
Ezért is csak akkor vonhatjuk le a szükséges lelkipásztori következtetéseket, ha az evangelizáió a családban találja a kiváltságos helyét.
1.3. A CSALÁDPASZTORÁCIÓ CÉLJA
Ezen családpasztorációs terv fő céljainak meghatározásához először is szeretnék viszszautalni arra a szentírási idézetre, amivel kezdtem: Menjünk haza. „Köszöntsétek a házukban összejövő közösséget.”21 Ebben a szentírási szakaszban is érthető, hogyan születik és
növekszik a húsvét utáni kereszténység: nem máshol, mint az otthonokban, és az Újszövetség más részeiben is találunk hasonlót.
22 Az evangéliumot nézve láthatjuk, hogyan születik
és nő fel Jézus egy családban, sőt azt is érdemes megfigyelnünk, hogy szívesen találkozik
az emberekkel otthonukban, családi környezetükben.
Kiindulási pontunk, hogy a plébánia ma is az életünk, a mindennapjaink, a kereszténységünk alapvető struktúrája. Ha a plébániára gondolunk, mit értünk alatta? Általában a plébánia épületére gondolunk. Ez a meghatározás eléggé redukált, és mindenekelőtt egy centripetális kereszténységre utal: ebben a gondolatkörben minden a középpont felé halad. Amikor a plébániára gondolok, én a plébánia területére gondolok: ami ezen a területen van, természetesen az utcáktól, a házaktól kezdve a családokig. Ez a kereszténység centrifugális
felfogása: kifelé halad. Ferenc pápa szavaival élve: a perifériák felé.
Tehát amikor családpasztorációról szólunk, elsősorban nem a család csoportokról, a különböző tanfolyamokról, konferenciákról, jegyes oktatásról beszélünk, hanem a lelkipásztori
mentalitás és gondolkodás megújulásról: egy „megtérő lelkipásztorkodás”-ról23, amiben a
családokért és a családokkal való munka azt jelenti, hogy a plébánia lelkipásztori tervében
alapvetően a családok a főszereplők. Egy másik, nem másodlagos szempont, hogy segítsük
a házaspárokat és a családokat a sajátságos hivatásuk és küldetésük megélésében, hogy minden nap szentebb és bensőségesebb életet élhessenek. A hivatásuk tehát házasság útján a

20 Amoris Laetitia 325. pont, 192.
21 Róm 16,5.
22 Kol 4,15. és Fil 1,2.
23 Evangelii Gaudium, 25-33. pontok, https://regi.katolikus.hu/konyvtar.php?h=451#EG025, 2022.02.04.
16:03.
10
szentségre szól, ami beilleszkedik és részévé válik az egyházi és társadalmi életnek, házastársi és család közösségként. Mindezzel biztosítja, hogy a nagy egyház a „kis családegyház”
ajándékán keresztül újra felfedezze és élje identitását, mivel az egyház Isten gyermekeinek
a nagy családja, kezdve a plébániával, mint „családok családjával”.
El kell kezdenünk elsajátítani a tervezési gondolkodásmódot. Ha azt szeretnénk, hogy a
konzervatív és csak a szentségi lelkipásztori gondolkodásból a misszionáriusi lelkipásztori
szolgálatba lépjünk át, nem lehet „látóhatáron” maradni egyéni, vagy elszórt beavatkozásokkal, amelyek sokszor nem jól célzottak, vagy szinte soha nem időben érkeznek, és amelyekből gyakran hiányzik a lelkipásztori felelősség. Inkább fel kell készülni a tervezési gondolkodásmódra és annak kialakítására azáltal, hogy egy igazi „átfogó lelkipásztori ellátáson”
keresztül felvázoljuk a célokat, az eszközöket, a tartalmat, az időpontokat vagy szakaszokat,
az erőforrásokat, és a visszacsatolásokat. Nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy az életet –
és különösen a lelkipásztori életet -, megbénítjuk a bürokratikus merevséggel, és megfeledkezünk a lelkipásztori tevékenység spontán voltáról, hanem arról, hogy a „kormánynál” állunk, ismerve a célt és a követendő utat.
Végül, idézve Aquila és Priscilla példáját, megértjük – még ha a mai napig nem is akarjuk beismerni -, hogy ők házaspárként felelősek a keresztény közösségért, nem pedig egyszerű munkatársak egy keresztény közösségben. A nyolcvanas, kilencvenes években sok szó
esett a keresztény laikusok szerepéről, valamint megerősítésük módjáról, és még ma is számos lelkipásztori elgondolás születik meg ezzel kapcsolatban. Az egyetlen valódi teendő
azonban talán az lenne, hogy visszatérjünk a Rómaiakhoz írt levélhez, valamint beismerjük,
hogy már kétezer éve késlekedünk. A hazatérés azt jelenti, hogy megtanulunk alkotóknak és
termékenyeknek lenni: mert otthon, a házon belül csak az egymás iránti szeretetből él igazán
az ember.
1.4. AMI SZÜKSÉGES
1.4.1. A kapcsolatok minősége
Nem felesleges kijelenteni, hogy minden lelkipásztori terv, program vagy kezdeményezés előtt szükséges megvizsgálni a minőségi emberi kapcsolatokat a közösségben. Ezért elsőbbséget kell élveznie a figyelemnek az emberekkel való közvetlen és közvetett kapcsola-
11
tokban, ez különösen igaz minden szolgálattevőre az egyházban. Minden tervnek – egyházmegyei, plébániai, személyes – csak akkor van értelme, ha valóban új és testvéri kapcsolatokat épít fel.
1.4.2. Missziós megtérés
Azt mondhatjuk, hogy ez a „megtérés” képezi a családokkal való lelkipásztori tevékenységünk alapvető előfeltételét és egyben fő célját is. Ez az elkötelezettség nagyon különleges
módon magában foglalja a házastársak hivatását; ezért nem a tennivalókról és a szervezendő
programokról van szó, hanem egy hiteles küldetésről, amit különösen a papokkal való közösségben kell végrehajtani. Azt mindannyian látjuk, hogy pusztán a hit megőrzésére és a
keresztény közösség gondozására irányuló lelkipásztori ellátás már nem elég. Szükség van
a missziós felfogásra, ami újra elkezdi hirdetni az evangéliumot, ami támogatja az evangélium nemzedékről nemzedékre való továbbadását. Valamint, hogy merjünk találkozni korunk férfiaival és nőivel, tanúságot téve arról, hogy még ma is lehetséges az evangéliumnak
megfelelően élni, és hogy az evangélium nevében hozzájárulhatunk az egész társadalom újjáépítéséhez.
1.4.3. Egység a sokféleségben
„Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek,
mint mi.”24 „A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy
test. Így Krisztus is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel:
akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok. Mindannyiunkat egy Lélek itatott át.”25
Ahogy a családtagok a maguk különbözőségeivel, sokszínűségével igyekeznek minden
nap egységet alkotva egyesülni, úgy minden plébánia feladata a maga sokszínű közösségük
egységének megtervezése. Egység, amely egyetértést jelent a tervezések céljában és a közösség szavaiban: ez az egység jelenik meg a hitoktatásban, a szeretetben, a liturgiában, a
közösségi programokban és a mindennapi kommunikációban?

24 Jn 17,11.
25 1Kor 12,12-13.
12
2.MIN DOLGOZUNK?
2.1. EGYHÁZMEGYEI CSALÁDPASZTORÁCIÓS KÖZPONT
Egy olyan hely, ami a családpasztorációs tevékenységek egyesítő központja lehetne,
különböző területeken elhelyezkedő plébániák, és életállapotuktól függetlenül minden ember rendelkezésére. A központ segíthetne a programok tervezésében, valamint papok és
olyan házaspárok bevonásában, akik elkötelezettségük mellett képesek a továbbképzésekben
is részt venni.
2.2. A PAPOK TOVÁBBKÉPZÉSE
Teológiai-lelkipásztori és humán tudományi képzések a házasság szentségének megértésére vonatkozóan. Ezek a képzések nem csak a tartalom szempontjából lehetnek hasznosak, hanem mindenekelőtt abból a szempontból, hogy családként meg tudjuk hallgatni őket,
gyakran családi problémák miatt. A képzéseknek segítenie kell a lelkipásztort, hogy hogyan
legyen finom, visszafogott, könyörületes, bölcs, és hogy jobban megértse az egyházközsége
családjaival közösen megvalósuló pasztorációs tevékenységet.
2.3. CSALÁDPASZTORÁCIÓS MUNKATÁRSAK KÉPZÉSE
Az egyházközségeknek elérhetővé kell tenniük azokat a házaspárokat, akik ezt a lelkipásztori küldetést kívánják végezni. Igazi munkatársak, akik megfelelő képzés révén komolyan dolgozhatnak a plébánián belül. Ezeknek a házaspároknak tudniuk kell, hogy együtt
vállalják a felelősséget a plébániai családpasztorációs tervekért. Igazi lelkipásztori megbízatásuk lesz.
2.4. JEGYESOKTATÁS
Ahogyan látom, minden plébánia számára megfelelő lenne egy csapat, akik a házasságra
való felkészítéssel foglalkoznak. Természetesen ahhoz, hogy ilyesmi létrejöjjön, emberi erőforrásokkal és megfelelő felkészültséggel kell rendelkezni mindenkinek. Tisztában vagyunk
vele, hogy ez nem lehetséges minden egyházközségben, ezért az egyházmegyének ennek
megfelelő képzéseket, tanfolyamokat kellene szerveznie.
13
A jegyesoktatásaink megfelelnek az iránymutatásoknak, viszont a több évtizedes tapasztalatunk azt mutatja, hogy hiányoznak most már azok az elkötelezett párok, akik az
evangélium hirdetésében részt vállalnak és szem előtt tartják ennek fontosságát.
Ezért az egyházközségi jegyesoktatásokat előnyben kell részesíteni, hiszen ezek révén
kötődhetnek az egyházközséghez, tanulhatnak házaspároktól, általuk is épülhet a közösség.
A nagyobb egyházközségekben sorra kerülő jegyesoktatásokhoz – itt is ismerjük a tapasztalatokat-, jobban összeállított és felkészültebb csapatokkal kell rendelkeznünk. Fiatal párokkal kapcsolatban nem szabad érdektelennek lennünk, és fontos, hogy akik házasságkötésük
után keresztény útjukat szeretnék folytatni, tudjanak bekapcsolódni a számukra megfelelő
csoportokba.
Itt is el kell mondanunk, hogy bár egyházmegyénkben még nem gyakorlat, lehetne a
jegyeseknek egy külön találkozót biztosítani. A családpasztoráció, amint én személyesen
vallom, a keresztséggel kezdődik. A keresztségre való felkészítés egy olyan alkalom, amikor
a plébános is kapcsolatba léphet a párral. Valójában kívánatos lenne, hogy a házaspárok,
családok, ismerkedjenek meg ezekkel párokkal.
2.5. CSALÁD CSOPORTOK
Nem zártkörű csoportok, és nem is szabad olyanokká válniuk, ahol csak kevés család
fér meg egymással. A különböző csoportok megléte a plébánián nem jelenti azt, hogy családpasztorációt végzünk. Amint azt fentebb is megpróbáltam elmondani, a családpasztoráció
sokkal több, mint egy egyszerű család csoport. Világosan látnunk kell, amikor család csoportot hozunk létre: „Közösséget alkotsz a család evangelizáló küldetésében”. Ezért mindenképpen sok erőt kell befektetni a családok munkatárssá való képzésébe.
2.6. CSALÁDEGYHÁZ TERVEZÉS
Miből áll? Lényegében arról van szó, hogy a keresztény család a saját otthonában, a
saját környezetében és a plébánián az evangelizáció munkatárásává váljon. Hogyan csináljuk? A pap és a házaspárok közötti teljes együttműködés és saját hivatásuk újrafelfedezése
révén.
14
2.7. A FOGYATÉKOSOKKAL VALÓ FOGLALKOZÁS
A fogyatékosság az egyik legkritikusabb kérdés a társadalmunkban is. Mindig igyekeztünk tenni valamit a fogyatékkal élőkért és néha nagyon jól sikerült is, de nem alakult ki a
folytonosság. Most eljött az idő, hogy jobban szervezett és tartós eredményt elérő módszerekkel támogassuk a fogyatékos családokat útjukon.
2.8. A LÉTRE NEM JÖTT HÁZASSÁGOK ÉS UTÓGONDOZÁSUK
Az új kánonjogi határozat tükrében a létre nem jött házasságok kérdésköre most a családpasztoráció feladatai közé is tartozik. Ennek oka az, hogy az új rendszer mindenekelőtt a
családok gondozásával foglalkozik, és biztosítja, hogy a házastársakat ne hagyjuk magukra,
illetve hogy ne csak a jogi szempontokra korlátozódjunk, hiszen az esetek mögött emberek
vannak.
Ferenc pápa mindezt így fogalmazza meg:
„Ennek tudatában határoztuk el a házassági semmisségi eljárások reformját. Ezért
jogi tudásuk, lelkipásztori bölcsességük és bírósági tapasztalataik tekintetében kiváló
személyekből csoportot alakítottunk, hogy a Rota Romana excellenciás dékánjának vezetésével reformtervezetet dolgozzon ki, szilárdan fenntartva a házassági kötelék felbonthatatlanságának elvét. […] Tehát a lelkek üdvösségének elősegítése – mely ma is,
mint hajdan, az intézmények, a törvények és a jog legfőbb célja – indította Róma püspökét arra, hogy ezt a reformdokumentumot adja a püspököknek, akik vele együtt osztoznak az Egyháznak abban a feladatában, hogy védje a hit és a fegyelem egységét a
házasság tekintetében, hiszen ez a keresztény család eredete és sarkköve. Különösen
ösztönözte a reformot az a tény, hogy igen sok hívő, aki lelkiismereti eligazítást keres,
az Egyház jogi struktúráitól a fizikai vagy morális távolság miatt gyakran el van zárva.
A szeretet és az irgalmasság tehát azt kívánta, hogy maga az Egyház közeledjen édesanyaként gyermekeihez, akik elzárva érzik magukat tőle.” (Mitis Iudex Dominus
Iesus motu proprio)
26

26 FERENC PÁPA: Mitis Iudex Dominus Iesus motu proprio, https://regi.katolikus.hu/konyvtar.php?h=459&fbclid=IwAR2ZkenCvg6UZgBHlBtOv5bO1-6dPYWeF0o-e08WHayPONpyrwjWA6o563k, 2022.02.04.15:22.
15
3.MEGÉRTENI, HOGY HOGYAN TEGYÜK
Az előző fejezetben említett pontok részletesebb kifejtése.
3.1. A CSALÁDPASZTORÁCIÓS KÖZPONT
Szerintem az egyházmegye egyik legfontosabb projektjének része, mert célja az egyes
egyházközségek újjáélesztése és támogatása a családokkal folytatott munkájukban, valamint
hivatkozási pont is lehet az egyházmegye minden családja számára. A Központ helyszíne
jelen pillanatban nem meghatározott, reménységünk szerint ez később változhat. Azok a házaspárok, akik az egyes plébániákról csatlakoznak a Központtal való együttműködéshez, segítséget jelenthetnek az otthoni egyházközségükben tevékenykedő többi házaspár számára,
akiket a Szentlélek hív erre a küldetésre.
Várhatóan több időbe telik annak a csoportnak a kialakítása, akik már képesek lesznek
a mindennapi tevékenységük mellett megerősíteni a családokat mind a tartalmi, mind a tapasztalati vonatkozásokkal. Ezért a 2022-23-as lelkipásztori évben nem lesz teljes kibontakozása.
A Központ tervezési ötlete tehát egy kis alapközösség előkészítése, amely papokból és
családokból áll, akik osztoznak a család evangéliuma iránti szenvedélyben. A családok kapcsolati és életbeli vonatkozásainak egymás közti megosztása a családpasztoráció egyik legfontosabb útja. A Központ egy hely, ahol találkozhatnak, ahol együtt dolgozhatnak, új terveket és új útvonalakat gondolhatnak el, amelyeket meg kell osztani egymással és az egyházmegyével is.
A családoknak sok jó ötlete van, amelyekkel segíthetik a családpasztorációra épülő lelkipásztori munka megvalósítását, amely például a következő elemeket foglalhatja magában:
a) gyakorlati útmutatások a plébániai családközösség kialakításával kapcsolatban, hogy
a plébánia a családok családja legyen,
b) a keresztségre való felkészítés alkalmaival,
c) a jegyesoktatás alkalmaival,
16
d) hároméves terv a család csoportok számára, valamint Isten Igéjéből kiinduló éves
terv, amely a családok otthonára is vonatkozik,
e) találkozások fiatal pároknak a szeretet nyelvei témában,
f) találkozók a szülők számára a „szívvel nevelés” témában, akár az iskolákhoz köthető
„Szülők akadémiája” címszó alatt,
g) Kitől külön? – megbékélés, találkozás önmagunkkal, a magányunkkal, a kudarcainkkal, a másikkal, Istennel,
h) segítség a családpasztorációban résztvevők útjához. A lista nem teljes, és plébániánként leképezhető, bővíthető, akár az érintettekkel való egyeztetés alapján, a családok és hívek ötleteit figyelembe véve változtatható.
3.2. A PAPOK KÉPZÉSE
„Az Egyháznak be kell vezetnie a maga tagjait – papokat, szerzeteseket és világiakat – a »kísérés művészetébe«, hogy valamennyien megtanulják levetni a sarujukat a
másik szent földje előtt (vö. Kiv 3,5). Meg kell adnunk utunknak a közelség üdvös ritmusát, tiszteletteljes és együttérzéssel telt tekintettel, mely egyszerre gyógyít, bátorít és
érlel a keresztény életben.”27
Ezért is fontos a családpasztorációs központ ahol papok, vagy laikusok megtanulnak jól
gondoskodni minden családról, különös tekintettel a nehéz helyzetben lévőkre.
Tehát hogyan lehet megváltoztatni az egyházmegyei papot, aki ma már túlságosan elfoglalt az épületek felújításával és karbantartásával, és a szolgáltató egyházban él? Vagy mit
tegyünk még vasárnap a plébániáinkon az eucharisztia ünneplése mellett? Mondhatjuk-e,
hogy a vasárnap a keresztény családok ideje és tere? Továbbá, lehet-e úgy gondolni a keresztelőre, amelyen a közösség nincs jelen, hogy a keresztény közösség része lesz, és az
egyház tagja? Egy másik példa a fiatal párok lelkipásztori gondozásával kapcsolatban: hány
fiatal párt követ a közösség, ki vigyáz rájuk?
Amikor egy plébániáról beszélünk, mint a családok családjáról, ez azt is jelenti, hogy
harcolni kell az evangéliummal ellentétes megközelítések ellen, mint például a fogyasztás

27 Evangelii Gaudium, 169. pont, https://regi.katolikus.hu/konyvtar.php?h=451#EG169, 2022.02.04.15:42
17
és a relativizmus eszméi. Azt is jelenti, hogy pozitív hatással vagyunk az egyházközség pasztorációs miliőjére, következésképpen a keresztény közösség stílusára, ami társadalmi következményekkel is járhat, hiszen sok esetben a plébániai közösségek jövője forog kockán.
A keresztény családok elvesztésének következménye, hogy bezárják a plébániákat, vagy
legalábbis otthagyják őket az adminisztrációra.
Tegyük fel, hogy a 2022-23-as lelkipásztori évet nézve meg kell határoznunk azokat a
szigorúan szükséges területeket, célokat, amelyeket befolyásolni szeretnénk. Melyek lennének ezek?
Három javaslatot szeretnék tenni:
a) A szakmai motiváltság. Először is azért, mert időnként az önmotiválás nem árt, ellenkezőleg, nagyon jó. Az alapvető döntések motiválása azt jelenti, hogy erőt szabadítunk
fel a szellemünkre, és cselekvéseink céljait újra meghatározzuk. Nagyszerű inger a mindennapi élet unalmával szemben. Most a kérdés: szükség van-e a papjainkra? Mert ha szükségük
van ránk, papokra, akkor tudomásul fognak venni bennünket, figyelnek ránk, számítanak
ránk, és akkor a legbriliánsabb elménket kell mutatnunk.
b) Lelkipásztori megtérés: a szentségi lelkipásztori gondozásból a kapcsolati lelkipásztorkodásba kell átmennünk. Lelkipásztori stílusunk, talán anakronisztikus, ez a stílus jellemző, hogy mindig így volt; a lelkipásztori fáradtságot kifejező kifejezések ezek. Mit kell
tenni? Hogyan kell csinálni? Hogyan lehet visszahozni a papot, hogy érezze az evangélium
iránti szenvedélyt? Milyen lelkipásztori kezdeményezések révén?
c) Családpasztoráció: a család a pasztoráció alanya, és nem tárgya. Meg kell határozni
az irányelveket annak érdekében, hogy az egyházközségek a napjainknak és egyházközségeinknek megfelelő családi lelkipásztori ellátást végezhessenek a keresztény beavatással
kezdődően egészen az élet végéig. A plébánia a családokkal és családokért van.
18
3.3. LELKIPÁSZTORI MUNKATÁRSAK KÉPZÉSE
Ferenc pápa írja: A konzultációkra érkezett válaszokból kitűnik, hogy sürgetően szükséges a családpasztoráció világi munkatársainak a képzése, pszichopedagógusok, család- és
háziorvosok, szociális segítők, kiskorúak és családok ügyeivel foglalkozó ügyvédek segítségével, nyitottan a pszichológia, a szociológia, a szexológia és a házassági tanácsadás
(counselling) eredményeire. A szakemberek, különlegesen azok, akiknek tapasztalata van a
kísérésben, segítenek megvalósítani a lelkipásztori terveket a családok valós helyzeteiben és
konkrét gondjaik közepette. „A kifejezetten lelkipásztori munkatársaknak szóló tanfolyamok és kurzusok alkalmassá tehetik őket arra, hogy a házasságra felkészítő utat be tudják
illeszteni az egyházi élet tágabb dinamikájába.”28 Jelen pillanatban egyházmegyénkben a
lelkipásztori kisegítők számára, akik erre a misszióra akarnak jelentkezni, még nincsenek
ilyen konzultációk és képzések. Remélhetőleg a jövőben e tekintetben lesz előrelépés.
3.4. JEGYESOKTATÁS
Ami a párok házasságra való felkészítését illeti, láthatjuk a társadalmi-kulturális akadályokat és az egyházi kezdeményezések hiányosságait, ami azt jelenti, hogy valahol a pasztorációnk egyik legsürgetőbb, és legfontosabb fejezete ez. Fontos lenne egy útiterv a jegyespárok számára, hiszen a jelenlegi kulturális kontextus eltorzította a jegyesi időszakot, leegyszerűsítve egyszerű együttlétre a férfi és a nő közötti kapcsolatot, cél nélküli, és gyakran
önző lehetőséggé silányítva azt.
Az Egyház ezzel szemben az elköteleződés idejét az élet fontos állomásaként ismeri el,
amelyben az elkötelezett párok éretté válnak annak tudatában, hogy Isten meghívta őket az
életszentség nagy tervébe. Ezért elengedhetetlen, hogy olyan tervet valósítsunk meg, amelyek ezt a szakmai tudatosságot fejlesztik, kísérve a fiatalokat az elkötelezettségük során,
segítve őket abban, hogy legyőzzék kapcsolatuk privát felfogását, valamint elkísérjük őket,
hogy nyilvánosan tegyenek tanúságot kapcsolatuk szépségéről. A keresztény közösség kötelessége, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy Istennek az emberi szeretetre vonatkozó terve

28 Amoris Laetitia, 204. pont, 117-118.
19
a szerelem, valamint, hogy az életet hivatásként értelmezzük, és hogy a szeretet szövetségét
felelősségteljes, szabad, hűséges választásként éljék meg.
Minden plébánia számára megfelelő lenne egy házasságra való felkészítési útmutató.
Nyilvánvaló, hogy egy ilyen projekt megvalósításához humán erőforrásokra és megfelelő
felkészültségre van szükség. Tisztában vagyunk vele, hogy ez nem lehetséges minden egyházközségben. Tudjuk, hogy néhány plébánián a jegyesek oktatását gyakran „elrendezik”,
és ez nem helyén való dolog. A már zajló jegyesoktatásoknak felkészültebb csapatokkal kell
rendelkezniük, akik semmit sem bíznak a véletlenre, semmit sem hagynak ki a kurzus tartalmából, akik tanúskodnak a család evangéliumának megéléséről.
A keresztény házasság nem redukálható le kulturális hagyományra vagy egyszerű jogi
szerződésre: ez egy igazi meghívás Istentől, amely gondos belátást, állandó imát és megfelelő érettséget igényel. Ehhez olyan képzésekre van szükség, amelyek kísérik a személyt és
a házaspárt, hogy a hit tartalmának közlése összekapcsolódjon az egész egyházi közösség
által felajánlott élettapasztalattal. Ezért is szükség van a házasság előtti útvonal tervekre,
témákra, hogy ezek a hit és a szeretet oktatásának tanfolyamává váljanak, és beépüljenek a
keresztény beavatás útjába. Szükségesnek tartanám, hogy akik a jegyes kurzusokat végzik
az egyházmegyénkben, megismerjék egymást, valamint megismertessék egymással módszereiket.
Másodszor, ugyanazokat a célokat kell megosztani ugyanazzal a tartalommal, természetesen tudva, hogy mindenki a saját személyiségével és saját csoportjával fogja ezt megtenni.
Végezetül az a megfontolás is meghúzódik ezek mögött, hogy a jegyesoktatás az evangelizáló jelentősége miatt valódi megbízatás az egyházmegye részéről. Egyházmegyei utunk a
valóban szerelmesek utazása, akik jól tudják, hogyan lehet legyőzni a szerelem bizonytalanságait, ha alapvető optimizmust és pozitív életszemléletet hoznak magukkal. Ez az út segít
és ösztönzi az utazókat a szeretet teljessége felé.
Két aspektust kívánnék most elmélyíteni, az első az emberi kapcsolatok és az emberi
érettség; a második a hit témáira vonatkozik. Miért ez a választás? Amint magamnak is megfogalmaztam, elsősorban az, hogy a párok általában távol állnak az egyház életében való
részvételtől. Mégis olyan párokkal találkozunk, akik tudatosan vagy sem, de úgy döntenek,
20
hogy házasságot kötnek az Egyházban. Sokszor úgy gondoljuk, hogy a párkapcsolatról nekünk manapság nem kell pszichológiai vagy antropológiai szinten is beszélnünk. Nyilván
mindezek mellett mindenekelőtt a hit motivációira is szükségünk van.
Jól tudjuk, hogy az eljegyzett párok útja egy olyan utazás szakasza, ahol a családjuk
tapasztalataiból kell kiindulni, ami a keresztény beavatás során növekszik, de nem fejeződik
be a házassági felkészüléssel. Ezért a jegyes kurzusokat nem a házassággal kapcsolatos kétségek kifejtésére vagy a házasság teológiájának szintézisére tervezték. Inkább céljuk, hogy
kérdéseket tegyenek fel a hitről, a páros életről, a házasság szentségéről. Olyan kérdéseket,
amelyekre még csak kimerítő választ sem tudunk adni, mert folyamatosan keresni kell a
válaszokat rá. A válaszok sokszor a párbeszédből születnek, amit akár egy jegyeskurzus is
fel tud kínálni.
Ezen okok miatt házaspárokat kell találni és alakítani kell őket ehhez a lelkipásztori
küldetéshez. Emlékezzünk arra is, hogy a plébánosnak vigyáznia kell a jegyesekre és meg
kell teremtenie bennük a közösséghez való tartozás érzését. Ahol az egyházközségben működik család csoport, tanácsos, hogy a jegyes párokat már bevonják a csoport útjába, hogy a
jegyesek kezdeményezhessenek, hogy egy közösség részének érezzék magukat. Mindezt egy
erősen misszionárius perspektíva szerint kell megélnünk, annak tudatában, hogy kedvező és
kiváltságos lehetőségünk van a fiatalokkal való találkozásra, életük egy nagyon fontos szakaszában.
Saját jegyesoktatásom nagy témáit is közreadom ötletként:
1) Bemutatjuk a kurzust
2) Az emberi érettség és a szeretet
3) Személyek közötti kapcsolatok
4) Érzelem és szexualitás: nyitottság az életre
5) Ismerjük fel magunkat kereszténynek
6) A házasság szentsége
7) Az Egyház az üdvösség jele
8) Kiengesztelődés: a megbocsátás útja
9) Család és társadalom: a küldetés
10) Házastársi és családi lelkiség
21
11) A szövetség ünneplése.
A jegyesoktatás során ragaszkodom ahhoz, hogy két alkalommal a pár szülei is vegyenek részt, ahol ez lehetséges. Meg kell jegyezni, hogy az első négy találkozó középpontjában
a személy és néhány antropológiai vonatkozás áll. A későbbi találkozások inkább a házasságba vetett hit dimenzióit emelik ki. Az úton szem előtt kell tartani azokat az egyedi eseteket, mint az együttélés, polgári házasságok, vegyes házasságok, befejezetlen keresztény beavatás. Ehhez tudni kell, hogyan kell integrálni a párbeszéd konkrét és személyre szabott
pillanatait.
3.5. FIATAL HÁZASPÁROK
„A házasság szeretet kérdése, ezért csak azok házasodhatnak össze, akik szabadon
választják és szeretik egymást. Ennek ellenére, ha a szeretet merő vonzalommá vagy
felszínes érzelemmé válik, akkor a házastársak rendkívül sebezhetővé válnak, hogyha
az érzelem válságba kerül, vagy a vonzalom csökken. Mivel ezek a zavarok gyakoriak,
az új házasokat házasságuk első éveiben feltétlenül kísérni kell, hogy gazdagodjék és
elmélyüljön azon szabad és tudatos döntésük, miszerint egymáshoz tartoznak és mindvégig szeretik egymást. A jegyesség ideje gyakran nem elég hosszú, különböző okok
miatt elsietik a házassági döntést, s mintha mindez nem volna elég, a fiatalok érettsége
is kitolódik az időben. Ezért hát az új házasoknak utólag kell teljessé tenniük azt a folyamatot, amelynek már a jegyesség idején le kellett volna zajlania.”29
„Az esküvőn kölcsönösen kimondott „igen” egy olyan út kezdete, amelynek célja
képes leküzdeni mindent, ami akadályt jelenthet.”30
E szavakra figyelve először azt kell mondani, hogy Ferenc pápának nagyon világos elképzelései vannak a fiatalok házasságáról. A fiatal házaspárokat egyedül, vagy a családjukkal való kötelékben hagyni, veszélyt jelenthet számukra. A közösségnek éppen itt kell kreatívnak és provokatívnak lennie: a házasság első szakaszában fontos lehetőséget kapniuk arra,
hogy a családjuktól származó kötelékek ne fojtogassák őket: hanem nyissanak a szélesebb
és gazdagító kötelékek, a hit kötelékei felé.
„A szinódusi atyák rámutattak arra, hogy »a házasság első évei eleven és kényes
időszakot képeznek, melynek során a házaspárokban egyre inkább tudatosulnak a kihívások és a házasság értelme. Ezért van szükség az esküvő utáni lelkipásztori kísérésre
(vö. Familiaris consortio, III. rész).«”31

29 Amoris Laetitia, 217. pont, 125.
30 Uo., 218. pont, 126.
31 Uo., 223. pont, 129.
22
Az egyházmegyénkben is jobban kell figyelnünk a fiatal házaspárokra, különösen olyan
jelentős pillanatokban, mint a házszentelés, a gyermekek megkeresztelése, a házasság első
évfordulója, a családi ünnepek alkalmaival.
3.6. CSALÁD CSOPORTOK
A család csoportok jelenléte minden plébánián létfontosságú. Ferenc pápa elég praktikus és érdekes tanácsokat ad ezzel kapcsolatban is:
„A plébániák, a lelkiségi mozgalmak, az iskolák és az Egyház egyéb intézményei
részt vehetnek a családok gyógyításában vagy újjáélesztésében, például ilyen eszközökkel: összejövetelek szomszéd vagy baráti házaspárokkal, lelki napok házastársaknak, a
családi élet konkrét problémáiban jártas szakértőkkel való találkozás, házassági tanácsadó központok, missziós munkatársak, akik fel vannak készítve a házaspárok nehézségeiről és törekvéseiről folytatott beszélgetésekre, különböző családi helyzetekről tartott
tanácskozások (függőségek, hűtlenség, családon belüli erőszak), imádságos alkalmak,
problémás gyermekekkel küszködő szülők képzését szolgáló műhelyek, családos öszszejövetelek. A plébániai irodának képesnek kellene lennie arra, hogy szívélyesen fogadja a családi vészhelyzetben lévőket és foglalkozzon velük, vagy egyszerűen képes
legyen elirányítani őket ahhoz, aki segíteni tud.”32
Pasztorális segítséget jelentenek a különféle szolgálatokban – misszióban, imádságban,
képzésben, kölcsönös segítségnyújtásban – tevékeny házas csoportok is. Meg vagyok győződve a Szentatyával együtt a „család csoportok” létéről és szükségességéről, mert a házastársak és a családok egyfajta „önfenntartást” jelentenek az egyházközség számára. Azonban
jó megismételni, amint azt fentebb már említettem, hogy az ilyen csoportok az egyházközség
erőforrásaként léteznek, és hogy nem válhatnak zárt körré vagy elitté, hanem éppen ellenkezőleg: ők azok, akik közösségükkel tesznek tanúságot a plébánián és az egyházmegyében.
3.7. AZ ELVÁLTAK HELYZETE
Különösen sürgősnek tűnik egy olyan szolgálat, akik azoknak szentelik magukat, akiknek házassági kapcsolata megszakadt. Az elválás drámája gyakran a hosszú konfliktusok
végével ér véget, ha egyáltalán véget ér, és a legnagyobb elszenvedői a gyerekek. A házasság
kudarca mindig mindenkinek fájdalmas. Azonban maga a kudarc is alkalom lehet a gondol-

32 Uo., 229. pont, 132.
23
kodásra, a megtérésre és az Isteni gondoskodásban való bizalomra: tudatosítva a felelősséget, valamint, hogy Istenben mindenki megtalálhatja a bizalmat és a reményt. Ennek tudatában szükség lenne a lelkipásztori bölcsesség és a kriminalisztika, valamint a pszichológia
kiemelkedő személyekből álló csoportjára. Ferenc pápa ezért is vezette be a rövidebb eljárást
a létre nem jött házasságok kivizsgálásánál. Azon túl, hogy a rendes házassági pert gyorsabbá tesszük, kirajzolódott egy rövidebb eljárási forma – a jelenleg érvényes okirati eljáráson kívül -, amelyet azokban az esetekben kell alkalmazni, mikor a házasság érvénytelenségének állítását különösen nyilvánvaló érvek támasztják alá.33
Az Egyháznak minden lelkipásztori tevékenységébe be kell vonnia az egész keresztény
közösséget, átérezve azt a felelősséget, hogy nagyobb figyelemmel kísérje a keresztény jegyespárokat és házastársakat, nem utolsósorban pedig a különböző „szabálytalan” helyzetekben élőket is, mint például elváltakat vagy az újraházasodottakat. Fontos figyelemmel
kísérni a párokat mind a házasságkötés előtti, mind az azt követő szakaszban is. Azok az
egyházjogi és lelkipásztori újdonságok, amelyeket Ferenc pápa jelez számunkra, kialakítási
időt igényelnek. Ugyanakkor segít ez abban is, hogy újra értékeljük a lelkipásztori kísérést
a plébániánkon, a megfelelő kezdeményezésekből kiindulva, ismerjük meg a jogi szempontokat, Ferenc pápa utasításait, különösen a „szabálytalan” házassági helyzeteket illetően.
Vannak emberek, akik szorongásban élnek házasságuk kudarca miatt. Az evangélium
az üdvösség jó híre: Magának Krisztusnak a tekintetétől megvilágosítva az Egyház szeretettel fordul azok felé, akik nem teljes módon részesednek életében, elismerve, hogy Isten kegyelme az ő életükben is működik, megadva nekik a bátorságot a jó megtételére, az egymással való szeretetteljes törődésre és hogy szolgálatára legyenek a közösségnek, amelyben élnek és dolgoznak.34 Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a sérült család is család, de nem
modell.
Ferenc pápa határozottan emlékeztet bennünket arra, hogy a család küldetése mindig
kifelé irányul, testvéreink szolgálatára. Ez az egyház küldetése, és minden család egyedi és

33 Mitis Iudex IV.
34 Uo., 291. pont,
24
kiváltságos módon meghívást kapott az ebben való részvételre. A keresztségnek köszönhetően Isten népének minden tagja egyben misszionárius is.
3.8. EGYÉB KÜLÖNLEGES KEZDEMÉNYEZÉSEK
Családpasztorációs referensként javaslok pár plébániaformáló tevékenységet a család
csoportok számára. Elsősorban kisebb családbarát közösségekre gondolok, amelyek kisszámú párokból és családokból állnak. Így minden plébánia kereshet olyan házaspárokat,
akik hajlandók megnyitni otthonukat az Isten előtt a családjuknak megfelelő lelkiséggel,
hogy növekedjenek az egységben, a megosztásban és a kölcsönös szeretetben: ahol megosztják Isten Igéjét, az imádságot, és nem utolsó sorban az élet tapasztalatait.
„Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban. Félelem fogott el mindenkit, mert az apostolok révén sok csoda
és jel történt Jeruzsálemben. A hívek mind ugyanazon a helyen tartózkodtak, és közös
volt mindenük. Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották azok közt, akik
szükséget szenvedtek. Egy szívvel-lélekkel mindennap összegyűltek a templomban. A
kenyeret házaknál törték meg, s örömmel és egyszerű szívvel vették magukhoz az ételt.
Dicsőítették az Istent, és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponként növelte az
üdvözültek számát ugyanott.”35 (Apcsel 2, 42-47)
Hogyan épül fel egy ilyen kis közösség? Egy irányító párból és öt-hat párból vagy családból, és ha lehetséges más élethelyzetekben élőkből. Másfél órát töltenek együtt havonként, a hónap egy meghatározott napján. Ez idő alatt együtt imádkoznak, olvassák a szentírást, és közösen kommentálják, valamint tanúságot tesznek a családi élet tapasztalataiból,
és a végén egy szerény étkezésen vesznek részt. Ha ebben segítségre szorulnak, a családpasztorációs központ segítségükre lehet.
3.8.1. Családi napok a plébániákon
Ezeknek a napoknak az alapvető célja: a házasság szentségének újra felfedezése, elmélyíteni, megélni a szentségre hivatottak identitását és küldetését. Röviden: felfedezni a kapott
ajándékot és az egyházban és a társadalomban lévő feladatainkra figyelni. A családi lelkinapok szervezése segít meglátni az emberi és isteni értékeket, amelyet a szerelemben tapasztaltak meg. A keresztény házastársak a kegyelem együttműködői és a hit tanúi egymásnak,
a gyermekeik és a család többi tagja számára. Isten ugyanis meghívja őket, hogy teremtsenek

35 ApCsel 2,42-47.
25
és gondoskodjanak. Ezért a családi szeretet lelkisége ezernyi valós és konkrét gesztusból
épül. A közösséget érlelő ajándékok és találkozások változatosságában van Isten lakóhelye.
Vigyázzunk, támogassuk és ösztönözzük egymást, és éljük meg mindezt a családi lelkiségünk részeként.
36
3.8.2. Szülők akadémiája vagy iskolája
Az egyházunkat e tekintetben együttműködésre hívja meg a mi Urunk Jézus Krisztus,
hogy a szülők maguk is jól betöltsék nevelési küldetésüket. Fontosnak tartom, hogy mindig
segítsek nekik felértékelni a sajátos szerepüket, hogy azok, akik a házasság szentségében
részesültek, valódi szülőkké is váljanak.37 Számos lehetőség van, hiszen az egyházi iskolák
lehetőséget biztosíthatnak a szülők akadémiájának létrehozására.
Mindannyian tudjuk, hogy a szülők nem születnek, hanem szülőkké érnek, apákká és
anyákká válnak. Ki ne ismerné a szülők és a gyermekek közötti párbeszéd nehézségeit? Bár
mindenkinek megvan a saját személyes, házassági és családi története, úgy gondolom, hogy
hasznos bizonyos ismeretek elsajátítása a jobb kapcsolatminőség kialakítása érdekében mind
a szülők és pedagógusok, mind a szülők és a gyermekek között. Ebben a szolgálatban fontos
szerepe lehetne az Ifjúsági Irodának is. Biztatok mindenkit, ahol egyházi iskola van, hogy
alakítsanak ki ilyen szülői akadémiákat, hiszen a nevelés tekintetében is óriási változások
vonhat ez maga után.
3.9. AZ IDŐSEK HIVATÁSA AZ EGYHÁZBAN
Egyházunknak szüksége van az idősekre, hiszen az idősek is részei a múltnak és a jövőnek, egy közös történelem társszereplői. Az időseknek különleges hivatásuk van: mind
népünk polgáraiként, mind Isten szent népének megkeresztelkedett tagjaiként pótolhatatlan
szerepük van a kultúra, a hit, a hagyomány és az emberség megélésében és továbbadásában.
Figyelmet kell fordítanunk az emberi élet egy olyan szakaszára, amely sok törődést igényel,
ugyanakkor nagy evangelizációs lehetőséggel is rendelkezik.

36 Uo. 315. pont és 321. pont, 185-189.
37 Uo. 17. pont, 14. és 85. pont, 52.
26
Az idős ember nem idegen a kulturánktól. Nem idegen, mert mindannyian törékenyek
vagyunk, mindannyian rászorulunk, mindannyian gyengeséggel és kiszolgáltatottsággal
küszködünk. Amikor az idős emberek szükségleteiről gondoskodunk, nem csupán az „irgalmasság művében” veszünk részt, hanem egy forradalmi és prófétai tettben is, amelyben értelmet adunk az emberi életnek, akiket társadalmunk olykor jelentéktelennek tart. A családpasztoráció az a hely, ahová az idős korúaknak is tartozniuk kell, hiszen ők alkották meg a
családjukat, és egyben a saját családjaiknak az alapjai és oszlopai, amelyekbe bele is tartoznak.
Az idősek lelkigondozása, mint minden lelkigondozás Krisztus jelenlétének hirdetése,
hiszen a szentségre való meghívás mindenkié, még a nagyszülőké is. Nem minden idős ember találkozott még Krisztussal, és még ha a találkozás meg is történt, elengedhetetlen, hogy
segítsünk nekik újra felfedezni saját keresztségük értelmét ebben a különleges életszakaszban. Az idős kor ajándékainak és karizmáinak megbecsülése a karitatív tevékenységben, az
apostolkodásban, a liturgiában elengedhetetlen.
Az eldobható kultúra megfékezése feladatunk. Sok idős ember kéri, hogy ne legyen teher családja számára, ugyanakkor sokan azon töprengenek, vajon hasznos-e még az életük:
ott van egy hatalmas űr, amelyet a lelkipásztori gondoskodásnak kell betöltenie. Sok esetben
bármilyen zarándoklat, vagy akár nyugdíjas kör vagy klub mind segítség lehet számukra.
Megerősítés, hogy van értelme az életüknek.

4. KÖVETKEZTETÉS
   Vallom, hogy nem pusztán stratégiákra van szükség, hanem emberi kapcsolatokra, amelyekből együttműködési és szolidaritási hálózatok születhetnek plébániák, laikus közösségek, egyesületek és családok között. Erős gyökerű, szilárd hálózatokra van szükségünk, nem
   töredezett és törékeny kezdeményezésekre. Sokszor a legkisebb magvakból születnek meg
   a legnagyobb projektek és tervek.
   A plébániáink a családok bevonásával és kezdeményezéseivel teret adnak a családoknak
   a családokért. Sok dolog van, amire nem tértem ki, de hiszem, hogy a Szentlélek Úristen
   27
   felkelti lelkünkben a kreativitást, és az ez idáig talán háttérbe szorult családpasztorációt már
   nem réteg pasztorációnak, hanem „a pasztorációnak” fogjuk tekinteni. A család, természeténél fogva, minden lelkipásztori tevékenység objektív összekötő helye.
   Ezért zárom családpasztorációs tervemet Ferenc pápa szavaival:
   „Ennek a logikának kell érvényesülnie az Egyházban ahhoz, hogy »megnyíljék a
   szívünk azok felé, akik a legreménytelenebb egzisztenciális periférián élnek.« Hívom a
   hívőket, akik összetett helyzetekben élnek, hogy bizalommal közeledjenek a lelkipásztoraikkal, vagy az Úr iránti odaadásban élő világiakkal való beszélgetéshez. Nem fognak mindig megerősítést kapni saját elgondolásaikhoz és vágyaikhoz, de bizonyos, hogy
   olyan világosságot kapnak majd, mely lehetővé teszi számukra az események jobb megértését, és képesek lesznek felfedezni a személyes érlelődés útját. És hívom a lelkipásztorokat, hogy szeretettel és derűs lélekkel, az emberi drámák szívébe való belépés és
   nézőpontjaik megértésének őszinte vágyával hallgassák meg a hozzájuk fordulókat,
   hogy a jobb életre és az Egyházon belüli helyük felismerésére segíthessék őket.”
   38

38 Uo. 312. pont, 184.
28

5. SZERVEZETI STRUKTÚRÁNK
   Egyházmegyei családreferens: Nagy Csaba atya. Feladata, hogy kapcsolatot tartson az
   Egyházmegyei Püspöki Hivatallal, valamint az MKPK Családügyi Bizottságával.
   Egyházmegyei családreferens párok: Gencsi Zoltán és Gencsiné Hasulyó Andrea, valamint Dr. Kovács Tamás és Dr. Kovács Tamásné, akik a családpasztorációban tanácsadóim.
   Munkatársam a családpasztorációban Nagy Éva, aki felelős a plébániai családcsoportokkal való kapcsolattartásért, segíti munkámat a szervezési és adminisztrációs feladatok ellátásával és az ötletadásban.
   Más munkatársak a különböző plébániákról:
   29
   FELHASZNÁLT IRODALOM
   II. JÁNOS PÁL 1980. szeptember 26-án elmondott homíliája, https://www.vatican.va/content/john-paul-ii/it/homilies/1980/documents/hf_jp-ii_hom_19800926_sinodo.html?fbclid=IwAR0yRcCo38lCweeYsEbPt3Y_fsIxydwxcSS9fsM_epw5FLdU1ixiWTK7904
   II. JÁNOS PÁL: Familiaris Consortio, https://regi.katolikus.hu/konyvtar.php?h=202
   VI. PÁL PÁPA: Evangelii Nuntiandi, Szent István Társulat, Budapest 1986. http://szit.katolikus.hu/feltoltes/VI_%20PAL%20-%20EVANGELII%20NUNTIANDI.pdf
   A Katolikus Egyház Katekizmusa, Szent István Társulat, Budapest 1994.
   FERENC PÁPA: Amoris Laetitia, Szent István Társulat, Budapest 2016. https://katolik

„Szenteljétek oda magatokat nekem, az Úrnak!” – Püspökváltó szerzetesi ünnep Kárpátalján

KÜLHONI – 2022. február 4., péntek | 19:57

Február 1-jén a kárpátaljai Schönbornban (Alsóschönborn) a megszentelt élet napját ünnepelték, valamint a nyugdíjba vonuló Majnek Antal püspök átadta a Munkácsi Egyházmegye vezetését Lucsok Miklós eddigi segédpüspöknek. Híradásunk az egyházmegye beszámolója alapján készült.

Rendhagyó módon kezdődött a megszentelt élet ünneplése február 1-jén Schönbornban (a kárpátaljai falu teljes neve: Alsóschönborn). A szokásoknak megfelelően a kápolna előtti térben gyülekeztek a munkácsi egyházmegyében szolgáló szerzetesek, szerzetesnők, papok és a különféle közösségekhez tartozó világiak, hogy égő gyertyával a kezükben vonuljanak be a kápolnába.

Majnek Antal püspök köszöntötte azokat, akik eljöttek, és néhány mondatos elmélkedésében idézte a Leviták könyvének kijelentését: „Szenteljétek magatokat nekem, az Úrnak: én szent vagyok, és kiválasztottalak titeket.” Ezért

ez a nap minden megkeresztelt ember ünnepe lehet, azonban az odaadásban, Istennek szentelődésben a papoknak, szerzeteseknek élen kell járniuk.

Ezután örömmel bejelentette, amit január 28-án különböző fórumokon már hírül adott a püspöki hivatal: Ferenc pápa elfogadta a nyugdíjazási kérelmét, és az egyházmegye vezetését Lucsok Miklós eddigi segédpüspökre bízta. Mindenkit arra kért, fogadják az új vezetőt nagy tisztelettel és szeretettel, és imádkozzanak érte. Ezután felkérte az új apostoli kormányzót, hogy mutassa be az ünnepi szentmisét.

Lucsok Miklós püspök megáldotta a gyertyákat, majd a jelenlévők énekelve vonultak be a templomba, ahol kezdetét vette a szentmise.

A szentmise elején az új apostoli kormányzó elmondta: a szentmisét Majnek Antal püspök atyáért ajánlja fel, hálából eddigi 26 éves főpásztori szolgálatáért, melyet a Szentléleknek engedelmeskedve végzett, és hálából mindazokért a kegyelmekért, mely az ő szolgálata által Kárpátaljára, Ukrajnára és az egész egyetemes Egyházra áradt. Arra kérte a jelenlevőket, hogy ők is erre a szándékra ajánlják fel a szentmisét.

Prédikációjában Lucsok Miklós püspök az „engedelmesség” szóra hívta fel a figyelmet, mely a három szerzetesi fogadalom egyike; ennek szellemében vállalta annak idején ő is a püspöki kinevezést. Szentelésekor ezt mondta: „Szeretem a domonkos rendet, de Isten akaratát még jobban szeretem. Isten akarata mindenek felett – Isten mindenek felett.”

Isten akaratának teljesítésében benne van az egész szerzetesi élet – és ennek az akaratnak teljesítésekor nagy örömet tapasztalunk meg – emelte ki a szónok. – Ahogy Majnek Antal püspök atya mondta a szentmise elején: minden embernek ez lenne a feladata, hiszen Istenhez tartozunk – mindenki számára lehetséges a Vele való közeli kapcsolat, az Ő szerető közelségének megtapasztalása.

A prédikáció után a jelenlévők újra meggyújtották gyertyáikat, és a Veni Sancte Spiritus (Jöjj, Szentlélek Úristen) kezdetű ének után megújították fogadalmaikat, kifejezve azt a szándékukat, hogy életük végéig hűségesek akarnak maradni Istennek tett ígéreteikhez, s az ő segítségét kérik ahhoz, hogy „minden lélegzetvételükkel” őt szolgálják, akinek egykor teljesen átadták magukat.

A szentmise után rövid szentségimádás következett, melynek során – az ukrán püspöki kar nemrég kiadott döntését követve – imádkoztak Ukrajna békéjéért.

Ezután Majnek Antalt köszöntötték: Joanna Szlovjan vincés nővér, aki egyike azoknak, akik legrégebb óta ismerik őt, a többiek nevében is köszönetet mondott neki az elmúlt 26 évért.

„Amikor valamiért Önhöz fordultunk, mindannyian Krisztust, a Jó Pásztort tapasztaltuk meg Önben, aki egységet teremtett a soknemzetiségű Kárpátalján, megmutatva ezzel az Egyház egységét. Mi Önben szerető atyát találtunk, akitől sosem kellett félnünk, áldozatos testvért, aki nagy, irgalmas szívvel fordult mindannyiunkhoz, és nagylelkű barátot. Nagyon éreztük szeretetét a szegénység és a szegények iránt. Köszönjük azt a példát, amit életével mutatott!” Majd arra kérte a püspököt, hogy imádkozzon értük, hiszen szükségük van az imáira, és megígérte, hogy ők szintén továbbra is imáikban fogják hordozni őt.

A nyugdíjba vonuló püspök köszönetet mondott a szívből jövő szavakért. Mint mondta, nem búcsúzik, Kárpátalján akar maradni, és továbbra is segíteni mindenkinek, csak más minőségben.

„Én is mondhatnék sok köszönetet mindannyiótoknak, de akkor annak nem volna vége. Hála Istennek elmondhatom, hogy 33 évvel ezelőtt érkeztem Kárpátaljára, megszerettem azt, és már többféle minőségben is eljegyeztem magam Jézussal és az ő kárpátaljai egyházával. Én ígértem először az új ordináriusnak, hogy mindenben fogok segíteni és imádkozni érte; ezt kérem tőletek is.”

„Amivel kezdtem, azzal a gyönyörű mózesi idézettel fejezem be, ami minden embernek szól, de különösen nekünk, melyben azt kéri Isten: «Szenteljétek oda magatokat nekem, az Úrnak, mert én kiválasztottalak benneteket a világból, hogy az enyéim legyetek» (Lev 20,26).”

A szentmise a pápai himnusszal ért véget.

Az idei találkozó meghívott vendége Maxim Jonáš görögkatolikus studita szerzetes volt. Mivel az ukrán püspöki kar a 2022-es évet a Szent Kereszt évének hirdette meg, ő is a kereszt témájáról tartotta konferenciabeszédét. Jonáš atya arról elmélkedett, hogy Isten szeretete és gondviselése megelőzte a teremtést, és végigkísérte annak egész történetét; gyengédségével áthatotta azt, Ádámtól Krisztuson keresztül egészen napjainkig.

A találkozó közös ebéddel zárult.

A teljes, eredeti beszámolót ITT olvashatják.

Forrás és fotó: Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír

Papp Tamás atya tartott lelkinapot a kórházlátogatóknak 

2022.02.03.kovacs.agi

Köztudott, hogy a betegek gyógyulásában fontos szerepet játszik a mentális állapotuk, pszichés státuszuk. Ennek a folyamatnak támogatói beteglátogatóink, akik komoly továbbképzések segítségével, lelkigyakorlatok kíséretében készültek fel a szolgálatra. Mára már a kórházi dolgozók is megismerték a lelkigondozók munkájának betegekre gyakorolt pozitív hatását. Éppen ezért nagyon fontos, hogy lehetőséget biztosítsunk munkatársainknak is a feltöltődésre, hitükben való megerősödésükre. A beteglátogatók havonta két alkalommal találkoznak: Jakus Ottó Atya vezetésével esetmegbeszélést, kórházlelkészeink közreműködésével lelkinapot tartanak.

Januárban Papp Tamás atyával, fehérgyarmati plébániai kormányzóval, kórházlelkésszel találkoztunk egy bensőséges elcsendesedésben.

Miért engem hívott Isten erre a feladatra?

Tamás atya megosztotta velünk saját élményeit, amelyeket a betegágy mellett tapasztalt meg. Megtiszteltetésként beszélt arról, amikor egy beteg megosztja vele gondolatait, beengedi az életébe, részese lehet a szenvedésének.

A beteggel való találkozáskor a beteg rajtunk keresztül Jézust látja, ezért nagy a felelősségünk. Az irgalmas szamaritánus példájával arra hívta fel a figyelmünket, hogy legyünk nagyvonalúak, ha kell, lépjünk túl önmagunkon, ne sajnáljuk az időt a beteg ágya mellett, legyen ez szent időtlenség, amit ott töltünk.

A beteglátogató hivatása szolgálat. Ahogy a Kánai menyegzőn a szolgák látták a csodát, úgy mi is csodákkal találkozhatunk a szolgálat során. Többet látunk a betegből, mint mások, s ha mindenki le is mond róla, mi ne tegyük. Az Isten szeretetre hív minket, nem sikerre.

A betegség olyan, mint egy betongyűrű, ahova a beteg van bebetonozva, rajta kívül más nem tud oda bejutni. Mindenkinek saját szenvedése van, soha ne példálózzunk a saját bajunkkal, de abban erősítsük a beteget, hogy elfogadja: azt a szenvedést neki készítették, ezáltal juthat el Krisztushoz. Szentképekkel, Szentírási részekkel segíthetjük betegeinket ebben az elfogadásban.

Fontos, hogy időben érkezzünk a betegeinkhez, gyakoroljuk az irgalmasságot, az itt és mostra koncentráljunk.

Beteglátogatóként mitől lesz tartalmas a napom? Tudjuk, hogy Jézus a testet és a lelket egyszerre gyógyítja. Akkor lesz tartalma a napomnak, ha hagyom, hogy általam Jézus szolgáljon, hisz Ő ezért jött közénk.

Húsvét után a tanítványok rádöbbentek arra, hogy a halál nem egy pont, hanem kettőspont, van tovább számu(n)kra.

De kinek a hite nem jutott még bajba?

A lelkivezető hitetlen Tamást hozta elénk, aki bajban volt, talán depressziótól is szenvedett. Nem volt jelen, amikor a többieknek megjelent Jézus, és nem hitt nekik. De kinek a hite nem jutott még bajba? Ki ne kérdőjelezte volna még meg, hogy hatékony-e az ima?

Tamás számára megjelenik a feltámadt Krisztus, részese lesz a titoknak, a csodának. Azok látnak többet a csodákból, akiknek Isten megengedi ezt – Tamás a kétkedés útján jut el a hit kiteljesedésére, majd visszatér a közösségbe.

A történet azt üzeni számunkra: nem baj, ha kételkedsz, csak jó helyen kételkedj, ott tedd fel a kérdéseidet.

Tamás kedvéért újra megnyílik az ég. „Békesség nektek” – hangzik. Tamás, a te békességedért jöttem, a többiek már láttak! Most már boldog vagy, mert látsz.

Isten értékes dolgot, az időnket kéri a szolgálathoz

Mindannyiunknak kiszabott időnk van – ebből kér a betegek számára Isten. Itt és most.

Hogyan tudunk vigasztalni?  Mit tudunk mondani a kétkedőnek? Mi a válasz arra a kérdésre, hogy „Miért engedi meg ezt az Isten?” Nehéz receptet adni, talán nincs is recept a vigasztaláshoz.

Szent Pál a Korintusiakhoz írt II. levelében Isten dicsőítésével vigasztal:

„Testünkben folyton-folyvást viseljük Jézus szenvedését, hogy egyszer Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön. Életünkben állandóan ki vagyunk téve a halálnak Jézusért, hogy majd Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkön. Bennünk tehát a halál működik, de tibennetek az élet. Mivel a hitnek bennünk is ugyanaz a szelleme él, mint amiről írva van: „Hittem, azért beszéltem”, mi is hiszünk, s azért beszélünk. Tudjuk ugyanis, hogy aki Jézust feltámasztotta, Jézussal minket is feltámaszt, és veletek együtt elébe állít. Mert minden értetek történik, hogy minél bővebben áradjon a kegyelem, s így hálát is mind többen adjanak az Isten dicsőségére. Ezért nem veszítjük el kedvünket, mert bár a külső ember romlásnak indult bennünk, a belső napról napra megújul. A mostani pillanatnyi könnyű szenvedés ugyanis a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét szerzi meg nekünk. Csak ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra fordítsuk figyelmünket. Mert a látható mulandó, a láthatatlan azonban örök”(2Kor4, 10-18).

Csak az tud vigasztalni, aki már maga is megtapasztalta a vigasztalást

Aki már részesült Isten vigasztalásában, az tud ,,ugyanúgy” vigasztalni, mert fájdalmas helyzetében már megtapasztalta, hogyan szereti őt az  Isten (vö. 2Tessz 2,16).

Hogyan kell helyesen vigasztalni?

A biblikus hagyomány vigasztalás-fogalma erőteljesen pozitív, kulcsfogalom a zsidó és a keresztény hit megértéséhez.

A görög Újszövetség a vigasztalás szót legtöbbször a parakleinszóval fordítja, ami segítségülhívást, meghívást, felszólítást, bátorítást, szavakkal való vigasztalást jelent. Ez a jelentéskör összevont jelentéstartalmában érdekes alany-változtatást mutat: valakit magunkhoz hívni, illetve saját magunkat valaki mellé szólítani és segítségére lenni. Mindkét cselekvés alanyai számára fontos, hogy megteremtsék a kommunikációt. A kölcsönös közeledésre és kapcsolatteremtésre való felszólítás (paraklésze) mindkét esetben találkozássá válik, azzal a szándékkal, hogy az ember segítséget nyújtson vagy kapjon, hogy segítővel (paraklétosz) találkozzon vagy maga váljon segítővé.

bővebben: https://mek.oszk.hu/adatbazis/lexikon/phplex/lexikon/d/katlex/s480.html

A segítő beteg kapcsolatban alapvető fontosságú a kommunikáció

A tekintetek találkozása, az érintés, a nem verbális kommunikáció jelentősége is felértékelődik a szavaink mellett. A találkozásokban hordozzuk a másik keresztjét. Azzá leszünk a kereszt alatt, akivé lennünk kell, és ez az alakulás gyakran fájdalmas. Aktív meghallgatás, visszatükrözés, kevés kérdés – úgy legyünk jelen a betegágy mellett, mint egy barát, aki szeretné megérteni mi történik. Lélekben legyünk a beteg mellett, imádsággal támogassuk, abban, és úgy, ahogyan azt ő szeretné.

A meghallgatás, a jelenlét a legtökéletesebb törődés a betegeink számára.

A kórházlelkészség munkatársaival a lelkinapot szentmisével zártuk.

Köszönjük Tamás atyának a velünk töltött időt!

Berényiné dr. Felszeghy Márta koordinátor

DNYEM Kórházlelkészi Szolgálat

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A legvonakodóbb megtérő – C. S. Lewis életének eddig el nem mondott története

KULTÚRA – 2022. január 29., szombat | 20:04

Ha már ismeri C. S. Lewist, szeretni fogja a róla szóló, 2021-ben készült legújabb életrajzi drámát. Ha még nem, akkor hamarosan megkedveli, hiszen a híres irodalomprofesszor úgy tudta szavakba önteni istenkeresésének küzdelmeit, mint a keresztyén irodalomban kevesen.

Az Oxfordban és környékén forgatott alkotás a Narnia krónikái népszerű könyvsorozat szerzőjének története, aki lelkes ateistából „Anglia legvonakodóbb megtérője” lett. Nem azért hajtott térdet Isten előtt, mert akarta, hanem mert nem tehetett mást. Ráadásul ezt a mozit a szkeptikusoknak és a keresőknek is ajánljuk, mert nem kevesebbet nyerhetnek meg vele, mint a lelküket.

Sokan úgy érezzük, C. S. Lewisról nem lehet újat mondani, hiszen ő nyitotta ki nekünk a ruhásszekrény ajtaját, hogy beléphessünk Narnia világába, és ő mutatta be nekünk Aslant, Jézus allegóriáját is. Most pedig kiderül, voltak életének felettébb viharos évei.

Norman Stone rendező számára nem ismeretlen C. S. Lewis. Harminchat évvel ezelőtt BAFTA-díjat nyert a Shadowlands című szívszorító remekművével, amely az apologéta életéről és szerelméről szól Joss Ackland és Claire Bloom főszereplésével. Stone azóta két dokumentumfilmet is forgatott az oxfordi tudósról.

A legvonakodóbb megtérővel most újra visszatért C. S. Lewishoz, és végigköveti útját anyja tragikus halálától az apjával való feszült kapcsolatán keresztül az első világháború lövészárkainak rémálmán át az Oxfordi Egyetemig. Lewis itt találkozott J. R. R. Tolkiennel, aki nem kis szerepet játszott a megtérésében.

Clive Staples „Jack” Lewis Belfastban született, protestáns családban. Falta a könyveket, és fantáziadús gyermekként olyan szerzők által teremtett világba merült, mint Arthur Conan Doyle, Edith Nesbit, Mark Twain és Henry Wadsworth Longfellow.

Még tízéves sem volt, amikor anyja, Florence Augusta Hamilton Lewis rákbetegségben elhunyt. „Anyám halálával minden, ami nyugodt és megbízható volt, eltűnt az életemből” – írta.

Apja soha nem tudta teljesen kiheverni a felesége elvesztését, így a következő években egyre kiszámíthatatlanabbá és kegyetlenebbé vált. C. S. Lewis és bátyja elhidegültek az apjuktól. Viszonyukon sokat rontott az is, hogy főhősünk internátusba került, az otthon elvesztette számára a vonzerejét. Az iskolában szerzett vallásos tapasztalata rideg és lélekölő volt. Tizennégy évesen csalódottam hagyta maga mögött a kereszténységet, és bevallottan ateista lett. „Nem hittem Isten létezésében, de dühös voltam Istenre, amiért nem létezett“ – jegyzi meg a filmben.

1917-ben Oxfordban kezdte meg tanulmányait, a városban, amelybe egy életre beleszeretett. Rövid ideig szolgált az első világháborúban, ahol egy gránáttól sérülést szenvedett. 1919-ben tért vissza Oxfordba, és Clive Hamilton álnéven kiadta első könyvét, egy verseskötetet Spirits in Bondage címmel.

Lewis lelki formálódásának számos állomása volt, amelyek közül kiemelkedik harmincegy évesen meghozott döntése. Felismerte, hogy az ateista materializmus nem lehet felelős az emberi személyiséget alkotó képességekért és erőforrásokért. Ekkor döntött a teizmus mellett, de még mindig tele volt ellenállással Jézussal szemben.

J. R. R. Tolkien segített Lewisnak meglátni, hogyan lehet az értelmet és a képzeletet integrálni és összeegyeztetni az evangéliumi elbeszélésekben. Az evangéliumokban ott van a szövevényes emberi történetmesélés minden tulajdonsága, de valóságos eseményeket ábrázolnak. Bennük Isten, a mesélő belépett a saját történetébe, testet öltött, és örömteli végkifejletet hozott, kiutat mutatott az ember tragikus helyzetéből. Lewis megértette, hogy a szellemi táplálék, amelyet mindig is a nagy mítoszokból és fantáziatörténetekből nyert, pusztán ízelítő volt a legnagyobb, legvalódibb történetből – Krisztus életéből, halálából és feltámadásából.

Fokozatosan világossá vált számára, hogy a kereszténység az egész lényét képes betölteni. Nem kell hátrahagynia éles logikáját, sem elvetnie a csodákban gazdag epikus történetekben talált szellemi gyönyörűséget. Az észérveknek és a képzeletnek ez az egybeolvadása Krisztusba vetett hitének és későbbi műveinek szerves részét képezte. Megtérése Krisztushoz nemcsak az elméjét szabadította ki a sztoicizmus szűk kötelékeiből, hanem a szívét is felszabadította, hogy teljes mértékben átölelje a transzcendens iránti olthatatlan szenvedélyét.

Végül egy napsütéses reggelen, 1931. szeptember 22-én bátyja motorkerékpárjának oldalkocsijában hajtott fejet Krisztus keresztje előtt.

A legvonakodóbb megtérő a színész Max McLean 2016-ban New Yorkban, a Fellowship for Performing Arts (FPA) égisze alatt színpadra állított egyszemélyes darabjának filmadaptációja. A forgatókönyv McLean és Norman Stone közös munkája. A producerek között szerepel Matthew Jenkins, aki Kenneth Branagh bemutatásra váró  Halál a Níluson című krimijének executive producere.

A film a cslewismovie.com oldalon tekinthető meg, egyelőre angol nyelven. Kiváló gondolatindító egy baráti, családi beszélgetéshez.

(The Most Reluctant Convert: The Untold Story of C. S. Lewis) 

Szerző: Weberné Zsikai Mária 

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2022. január 23-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.

Családok imakönyve 7.0

KULTÚRA – 2022. január 27., csütörtök | 10:33

Az imádság ereje megsokszorozódik, ha együtt, közösségben végezzük, és együtt éljük át, tapasztaljuk meg örömeit, pozitív hozadékait. Ebben lehet segítségünkre a Családok imakönyve című kiadvány is, amely immár hetedik alkalommal jelent meg, újdonságokkal bővítve.

„A családban akkor lehet őszinte közösséget megtapasztalni, amikor a család az ima otthona” – hangzott el Ferenc pápa 2020. december 27-i beszédében, melyben meghirdette a családnak szentelt évet. Ebben a különleges évben a Családok imakönyve 7. kiadása is hozzájárulhat keresztény létünk, Istennel folytatott párbeszédünk elmélyítéséhez. Örömmel ajánlom a kiadványt minden családnak, mert ahogy Szent II. János Pál pápa is megfogalmazta a Familiaris consortio kezdetű apostoli buzdításában, a keresztény család mint családi egyház csak úgy tudja megvalósítani méltóságát és feladatát, ha szüntelenül élvezi Isten segítségét, melyet kétségtelenül el is nyer, ha alázatos és hívő imádságban kéri (FC 59.).

Örömben, bánatban, reményben és szomorúságban, kétségek és elhatározások idején is imádkozzunk és adjunk hálát az Úrnak a családunkért!”

Marton Zsolt,
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
családreferens püspöke

A kiadvány a család apraja-nagyjának szól, közös, tartalmas együttlétre hív. Figyeljünk oda egymásra, nyissunk egymás felé, imádkozzunk szeretteinkért együtt és egyénileg is. Az imádság ereje megsokszorozódik, ha közösen, közösségben végezzük, és együtt éljük át, tapasztaljuk meg örömeit, pozitív hozadékait. Ebben lehet segítségünkre a Családok imakönyve című kiadvány is, amely immár 7. alkalommal jelent meg, újdonságokkal bővítve.

Kérjük Isten segítségét, hogy mutasson jó irányt mindebben. Rajtunk is múlik azonban, hogyan tudunk jót és jól tenni, hiszen ahogy a XIV. századi ima is mondja: „Krisztus a te kezeddel cselekszik – Krisztusnak nincs keze, csak a mi kezünk, hogy munkáját ma elvégezzük. Lába sincs, csak a mi lábunk, hogy az embereket az ő útjára vezessük. Krisztusnak nincs ajka, csak a mi ajkunk, hogy az embereknek róla beszéljünk.” (részlet)

Az imakönyv minden korosztálynak szól. Megtalálhatók benne a családok közös imádságai a családi békéért, a gyermekekért; a házastársak imái családi felelősségtudatért és a szeretet megmaradásáért. A különböző litániák mellett a magyar és külföldi irodalom legszebb versei közül is jó néhány színesíti a kiadványt.

A törődést és odafigyelést legkönnyebben családi berkeken belül valósíthatjuk meg. Ott, ahol a legkönnyebb szeretni, ahol a szeretet jelenléte állandó és magától értetődő. Értékeljük azt, ami a miénk, amiért már nem kell megküzdeni, hiszen szeretetkapcsolataink ápolása mindig szükséges. Innen, a családi, baráti körből aztán tovább tudjuk adni a tágabb környezetünkben élőknek is mindazt a jót, amivel feltöltődtünk. Kosztolányi Dezső versben igyekszik megfogalmazni, mit is jelent számára szeretett hitvese.

Megszoktalak, akár a levegőt,
bármerre nézek, mindenütt te vagy,
szekrényem alján, a fiókjaimban,
az agyvelőmben, és nem veszlek észre.
De múltkor este, amikor bejöttél szobámba,
s mondtál valamit nekem,
sok év után egyszerre ráocsudtam,
hogy itt vagy, és szavadra sem figyelve
ámulva néztelek. Szemem lehunytam.
Ezt hajtogattam csöndesen magamban:
„Megszoktam őt, akár a levegőt,
Ő adja nékem a lélegzetet.”

Külön fejezet készült az édesanyák és külön az édesapák számára, a gyermekek pedig testvérükért, szüleikért (anyák napján édesanyjukért) imádkozhatnak. Ezenkívül a nagyszülők, az idősek és a gyászolók (imádság elhunyt házastársért, meg nem született gyermekért) is megnyugvást találhatnak egy-egy számukra kínált imádság olvasása, imádkozása közben.

„Szeretet Istene! Te nem engeded, hogy örökre elváljunk egymástól. Hiszem, hogy ő látja szívünk szomorúságát, amellyel utána sírunk, s látja már előre az időt, amikor az örökkévalóságban ismét találkozunk. Istenem! Ő e földön is növelte boldogságomat. Mennyivel boldogabbak lehetünk majd ott? Boldog volt az a néhány év is, amelyet együtt töltöttünk. Vele az egész örökléten át együtt élni boldogan – ez az a boldogság, amelyet te készítesz a téged szeretőknek, és bizonnyal ezt készíted számomra is. Ámen.”

A bővített kiadás előszavában Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke a gyerekek és fiatalok lelki fejlődésének fontosságára irányítja az olvasó figyelmét. Mint fogalmaz, „nagy veszélyben vannak tehát a gyermekek és a fiatalok, akik az élet rendje szerint a családon kívülről is rengeteg benyomást és információt kapnak. Szükség van tehát arra, hogy értük és velük sokat imádkozzunk, hogy személyiségükben érett és az elköteleződésre kész életállapotra jussanak, amely mind a házasságnak, mind a családi életnek feltétele.”

Székely János szombathelyi megyéspüspök úgy véli: „A gyermek legfőbb nevelője Isten. Nagyon sok mindent, amit a szülő soha nem fog tudni elvégezni egy gyermek lelkében, azt Isten meg tudná tenni. Milyen nagy áldás, ha oda tudjuk vezetni őket a legfőbb Mesterhez, a mennyei Atyához, a Szűzanyához.” Mindebben segítségünkre lehet a Családok imakönyve.

Levehetjük a polcról, ha életvezetési tanácsra van szükségünk, vagy ha imádkozni vágyunk egyedül, netán többen együtt, vagy ha csak irodalmi olvasmányélményre, feltöltődésre vágyik lelkünk.

Jó szívvel ajánljuk minden hívő – legfőképpen pedig a hitben elmélyülni, megerősödni vágyó családok – figyelmébe, különböző alkalmakra, együtt és külön imádkozáshoz, lelki elmélyüléshez, útkereséshez, megerősítéshez.

Forrás és fotó: Martinus Kiadó

Magyar Kurír

2022-ben is folytatódik az „Együtt a babákért” program a Katolikus Karitász közreműködésével

HAZAI – 2022. január 27., csütörtök | 13:42

Tizenegyedik éve szervezi meg a Katolikus Karitász és a Drogerie Markt (DM) Magyarország közös kampányát, amelynek célja, hogy kisgyermekes családokat támogassanak pelenkával. Az adománnyal az eltelt években több ezer kisgyermeket nevelő, nehéz sorsú család számára tette a kezdeményezés könnyebbé a hétköznapokat.

Az idei adományok átadása január 25-én vette kezdetét a karancssági Lisieux-i Szent Teréz Missziós Ház udvarán. Az ünnepélyes átadón az üzletlánc jelképesen adta át a segélyszervezet részére az adományokat és ismertették a program részleteit. Az első pelenkákat Hittner Krisztina, a DM PR és ügyfélszolgálati csoportvezetője és Écsy Gábor, a Katolikus Karitász országos igazgatója adta át helyi kisgyermekes családoknak.

Az átadón Écsy Gábor emlékeztetett, hogy a Bibliában olvashatjuk: „Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” Ennek fényében dolgozik a Karitász is, és támogatja a kisgyermeket nevelő, hátrányos helyzetű családokat. Az elmúlt több mint tíz év alatt a DM Magyarország mintegy 210 millió forint értékben adományozott a Karitász segítségével hátrányos helyzetű családoknak pelenkát. Nagyon nagy szám, s még azt is ki kell emelni, hogy ez legalább 5,5 millió darab pelenkát, 2860 megajándékozott családot, tehát több mint 3000 gyermek első évének kiemelt támogatását jelenti.

Hittner Krisztina elmondta: „Ahogyan a Karitász 800 településen, mi 262 üzlettel vagyunk jelen az országban. Az „Együtt a babákért” program innen is indult: szerettünk volna helyileg felelősséget vállalni, példát mutatni. Drogéria vállalatként kerestük a kisgyermekes családok támogatásának lehetőségét. Sajátmárkás pelenkáinkkal 2011 óta évente most már 262 családban vállalunk szimbolikus keresztszülőséget.”

A DM Magyarország és a Karitász közös kampánya 2022-ben is a nehéz körülmények között élő családokat és gyermekeiket támogatja. A kampány eredményeként évről évre mintegy 20 millió forint értékben tud a két szervezet közösen segíteni.

Forrás és fotó: Katolikus Karitász

Magyar Kurír

Új vallási műsor indul ma a Dunán

KULTÚRA – 2022. január 27., csütörtök | 18:20

A társadalmi, közéleti jelenségek állnak az Agapé című új vallási műsor középpontjában, amelyet először január 27-én láthatnak a nézők a Dunán. A csütörtök esténként jelentkező kerekasztal-beszélgetésen a vendégek keresztény válaszokat keresnek a felvetődött kérdésekre. Az első adás a keresztény ember társadalmi felelősségét járja körül.

A Duna megújulása a csatorna vallási műsorait is érinti. A már megszokott vasárnapi szertartás-közvetítéseken túl magazinműsorok, riportok, tematikus interjúk, valamint híradó és kerekasztal-beszélgetések is helyet kapnak a programkínálatban.

Új műsorként jelentkezik csütörtök esténként az Agapé című közel egyórás kerekasztal-beszélgetés, amelyben Vágvölgyi Gergely műsorvezető négy vendéggel vitatja meg az aktuális társadalmi kérdéseket keresztény szemszögből.

„Sokfélék vagyunk és sokféle keresztény felekezet létezik, Krisztusban azonban mégis csak egyféle válasz van. Mi azt keressük, hogy Krisztus mit válaszolna a világ különböző kérdéseire” – mondta az Agapéról Andrónyi Kolos, az MTVA Vallási Főszerkesztőségének vezetője.

Az első adás témája a keresztény ember társadalmi felelősségét járja körül. Szó lesz arról, hogy a hit közügy vagy magánügy, és miként jelenhet meg a személyes hit és az Istenről való beszéd az élet legkülönfélébb területein, az orvostudományban, a pszichológiában, a költészetben vagy épp a közgazdaságban. Az első adás vendégei: Baritz Sarolta Laura domonkos nővér, Csókay András nemzetközi hírű idegsebész, Lackfi János József Attila-díjas költő és Tapolyai Emőke pszichológus.

Havonta más-más téma köré csoportosulnak az adások. Februárban a házasság lesz középpontban, tekintettel arra, hogy ebben a hónapban ünnepeljük a házasság hetét. Többek között szó lesz a keresztény házasság alapjairól, a férfi-női szerepekről, a testiség vagy épp a gyermekvállalás kérdéséről.

Forrás és fotó: MTVA

Magyar Kurír

Ferenc pápa elfogadta Majnek Antal munkácsi megyéspüspök lemondását

FERENC PÁPA – 2022. január 28., péntek | 13:13

A Szentatya elfogadta Majnek Antal OFM lemondását a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye (Ukrajna) vezetéséről, és ezzel egyidejűleg kinevezte Lucsok Péter Miklós OP segédpüspököt ugyanazon egyházmegye sede vacante és ad nutum Sanctae Sedis apostoli adminisztrátorává – tájékoztatott január 28-án a Szentszék sajtóközpontja.

A sede vacante kifejezés a széküresedés idejére való szolgálatot jelöli, az ad nutum Sanctae Sedis (latinul a Szentszék szolgálatára álló) kifejezés pedig azt, hogy ideiglenes a kinevezés, azaz az elöljáró, jelen esetben a pápa belátása szerint visszavonható.

Majnek Antal tavaly november 18-án ünnepelte hetvenedik születésnapját és ugyancsak 2021-ben ünnepelhette püspökké szentelésének 25. évfordulóját január 6-án, vízkeresztkor. A Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye húsz éve, 2002-ben jött létre; Majnek Antalt 2002. március 27-én nevezte ki a pápa az egyházmegye első megyéspüspökévé.

Majnek Antal Budapesten született 1951. november 18-án. Az általános iskolát Pilisszentlászlón végezte, majd a Szentendrei Móricz Zsigmond Gimnáziumban érettségizett. A Budapesti Műszaki Egyetemen villamosmérnöki diplomát szerzett, ezt követően egy évig a Mechanikai Mérőműszerek Gyárában dolgozott.

1977-ben lépett be a Kisebb Testvérek Rendjének Kapisztrán Szent Jánosról elnevezett magyarországi provinciájába. A Ferences Hittudományi Főiskolán végezte teológiai tanulmányait Esztergomban és Budapesten. 1981. szeptember 15-én tette le örökfogadalmát, majd 1982. április 17-én szentelték pappá Budapesten. A Szentendrei Ferences Gimnáziumban fizika–technika és hittan szakos tanárként működött.

A rendszerváltás után 1989 júliusában két rendtársával együtt érkezett Kárpátaljára a magyar hívek szolgálatára. Huszti plébánosként a huszti és a técsői járásban végzett lelkipásztori szolgálatot. Emellett 1993-tól ellátta a kárpátaljai magyar hívek vikáriusi szolgálatát.

2019 júliusában emlékeztek meg a kárpátaljai ferences misszió indulásának harmincadik évfordulójáról. Majnek Antal akkor így idézte fel a kezdeteket: „Amikor megérkeztünk, a temetőben volt az első szentmise. Ez sok mindent elmond, de legfőképpen azt, hogy feltámadunk. Ebben a reménységben éltek itt a hívek a nyomorúság idején. Majd harminc évvel ezelőtt ez a reménység elkezdett kiteljesedni. Azóta él, erősödik és növekszik ez a gyönyörű szép reménység: velünk az Isten!”

Forrás: Szentszéki Sajtószolgálat, Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír

Felkészítő katekézisek a Családok X. Világtalálkozójára – 1. katekézis

NÉZŐPONT – 2022. január 26., szerda | 15:43

A Családok X. Világtalálkozójára, amelyet Rómában rendeznek idén június 22 és 26. között, felkészítő katekéziseket tesznek közzé a szervezők, és magyar fordításban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Családügyi Bizottsága. Az első rész címe: Családi szeretet: hivatás és az életszentség útja.

„A Bibliát olvasva észrevehetjük, hogy Isten folyamatosan és különböző formákban hívja a férfiakat és a nőket, hogy lépjenek kapcsolatba vele és fogadják be őt életükbe. Ma az Atya arra hív, hogy kövessük Jézust, mert általa olyan életet kapunk, amelyben Krisztus legyőzte a halált; olyan életet, amelyet minden nehézség ellenére érdemes élni, mert az örök élet felé irányul. A Szentlélektől kapott erővel válaszolhatunk Isten hívására, mely mindannyiunk számára egyedi” – olvasható a katekézisben, amely kérdések segítségével is arra hívja a házaspárokat, családokat és a házas közösségeket, gondolják át, mit jelent a házasság és a család mint hivatás.

A katekézis teljes szövege ITT érhető el.

Forrás és kép: MKPK Családügyi Bizottsága

Magyar Kurír

A magyar kultúra napja: Himnuszunk születésnapját ünnepeljük

KULTÚRA – 2022. január 22., szombat | 8:00

A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük január 22-én annak emlékére, hogy a kézirat tanúsága szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Szatmárcsekén a Himnusz kéziratát.

Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én tisztázta le a Himnusz kéziratát egy nagyobb kéziratcsomag részeként, amelybe a költő folyamatosan másolta be verseit, nem végleges változatokat, hanem tisztázatokat, amelyekben néhol javítások is vannak.

A csomag valamikor az 1830-as évek végén eltűnt, és megkezdte több mint száz évig tartó lappangó útját. Kölcsey 1838-ban bekövetkezett halála után a Magyar Tudományos Akadémia tárgyalásokat kezdett a költő sógornőjével, özv. Kölcsey Ádámné Szuhány Josephine-nal a kéziratok megvásárlásáról. Kölcsey ugyanis unokaöccsére, a Parainesis Kölcsey Kálmánjára hagyta kéziratainak jelentős részét. A kéziratcsomag végül nem lett az Akadémia tulajdona, de másé sem, a család tulajdonában maradt, és különböző leszármazások, öröklődés folytán végül László Magdához került. Azt nem tudjuk, hogyan került aztán az irat László Magdától Szenes Magdához, még az sem lehetetlen, hogy a két hölgy azonos személy. Tény azonban, hogy a kéziratcsomagot 1946 decemberében az Országos Széchényi Könyvtár Szenes Magdától megvásárolta, sőt azóta további kisebb kéziratcsomag részeket is, amelyeket külön jelzet alatt, külön őriznek, de filológiailag pontosan rekonstruálható, hogy valaha ezek is a nagy kéziratcsomagban voltak.

Kölcsey két lapra írta a Himnuszt. A sérülés, amely mindkét fólión látszik, nem lángégés, hanem úgynevezett tintamarás. Nem Kölcsey tintája okozhatta, az Országos Széchényi Könyvtár restaurátor szakembereinek véleménye szerint savas tinta ömlött a papír szélére.

* * *

ÉRDEKESSÉG

Ezen a napon halt meg Weöres Sándor. „Mind elmegyünk…” – In memoriam Weöres Sándor című írásunk ITT olvasható.

Ezen a napon született Cseh Tamás. „Születtem Magyarországon…” – Emlékezés Cseh Tamásra című írásunk ITT olvasható.

Forrás
Himnusz.hu
Nemzetikönyvtár.blog.hu

Magyar Kurír

Akiket csak kevesen tartanak számon – Hajléktalanokat látogattak a Karitász munkatársai Nyíregyházán

NÉZŐPONT – 2022. január 17., hétfő | 19:31

A Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász a Periféria Egyesület szolgálatához csatlakozva január 15-én este hajléktalanokat látogatott meg, hogy meleg teával, élelemmel, takaróval segítsék a téli hidegben is hajlék nélkül élő embertársaikat Nyíregyházán. Az egyházmegye sajtómunkatársa, P. Tóth Nóra is velük tartott.

Az autó hőmérője mínusz három fokot mutat. A hőérzet ettől hidegebb, amikor kiszállunk. Valami enyhe havazásféle is elkezdődött este hatkor, amikor elindul két karitászmunkatárs a nyíregyházi éjszakába. Az időjárás-előrejelzés mínuszai mozdították ki őket, hogy felkeressék a város hajléktalanjait, és forró teát, meleg takarót, konzervet, édességet vigyenek az utcán élő embertársaiknak.

A szombat esti küldetés azonban meghiúsult volna a Periféria Egyesület segítsége nélkül. Az ő majd’ mindennapos szolgálatuk része, hogy – főként az ilyen hideg estéken – végigjárják az általuk ismert rejtekhelyeket, ahol a lakhatással nem rendelkezők láthatatlanná válva a város polgárainak szeme elől, némi magántulajdont kanyarítanak ki a nagyváros zugaiban, egy-két négyzetméteren.

Gazdag hotelek árnyékában, ligetek belsejében sátrakban, vagy köztereken épületek tövében, városszéli elhagyatott házakban élnek ők – ki tíz, ki huszonöt éve már.

A belvárosból, a Periféria Egyesület jóvoltából sokakat helyeztek már biztonságba, meleg falak közé, de a legkitartóbbak nem hagyják el „sajátjukat”. Mikor egy helyen az egyházmegyei Karitász szekrényt ígér, úgy mondják: jöhetnek, „itthon” leszünk.

Kilenc helyszínt látogat végig több mint két óra alatt a négy elhivatott segítő: két perifériás és két karitászos.

Van, ahol szükség van lámpára, az erdőbe vezető ösvényt csak azok találják meg, akik tudják, hová tartanak. Van, ahol a közvilágítás sárgás fényköréből kilépve, árnyékban fekszik valaki sok réteg rongy alatt. Kell is bőven a takaró: a hideg egy idő után csontig hatol. Ennek ellenére van olyan hajléktalan, aki szerint mínusz tizenöt fok felett még nincs igazán hideg – meséli Diószegi Gábor, a Periféria Egyesület munkatársa. Egyik társával maguk is hoznak kenyeret, konzervet, teát, felkészülten indulnak „háztűznézőbe”.

Gábor telefonon érdeklődik egy-egy helyszínen kapcsolataitól, hallottak-e valamit erről és erről az ügyfélről, mert már napok óta nincs a helyén. Név szerint ismer mindenkit, akit meglátogatunk. Ha kevesen is, de ezeket az embereket is számon tartja tehát valaki.

Az egyik erdőbéli összetákolt nejlonsátorban nagyon örülnek a teának. A kalyiba előtti „vendégváró” székre édességet raknak le a munkatársak. Egy bódé eldugott zugában meghúzódó férfi „tisztelettel köszöni” az adományt, van, amikor durván, agresszíven zavarja el a perifériásokat. Ma jó hangulatban találjuk őt.

A város utcaseprője kabátot, sálat, sapkát, kenyeret kap, kedélyesen öklözik mindenkivel, „ők az én testvéreim” – mutatja a kamerának azokat, akik szóba állnak vele. Amikor elbúcsúzunk, mély meghajlással vet görögkatolikus módra keresztet.

A padokon, sarkokban hagyott ruhadarabokra is figyelnek az éjszakai segítők. Számukra ezek jelek. Olyanokat szólítanak meg, akiket az utca embere nagy ívben kerül ki, s akiktől elfordítják fejüket a járókelők.

Fűtetlen lakásba, romos épületekbe is bekopogunk. Mindenhol tisztességgel fogadnak, köszönnek, örülnek, hogy rájuk nyitjuk az ajtót. Van, ahol több család osztozik a helyen, van, ahol csak a madarakkal és a hideggel kell megosztani a fák közötti rést, egy keserves élet terét.

Az éjszakai túra a fűtött kocsiban fél 9 körül ér véget. A Karitász munkatársai, Oláh Tamás egyházmegyei karitászvezető és kollégája, Pásztor Gergely a megmaradt adományokat átteszik a Periféria Egyesület autójába. Ez a mai alkalom egy együttműködés kezdetét is jelenti. Hiszen mindazok, akikhez ellátogattunk, továbbra is kint fagyoskodnak a sötétben, hóban, fagyban.

„Uram, te pedig megcsalsz minket,
ott heverészel úri kedvedben
a hidegben azzal az emberrel ott a padon,
és bennünk nincs elég bátorság,
hogy odaheveredjünk mellé,
hogy odaheveredjünk melléd.”

              (Lackfi János: A hajlékkészítés zsoltára)

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra

Magyar Kurír

Vasárnap kezdődik az ökumenikus imahét

HAZAI – 2022. január 12., szerda | 14:49

Az ökumenikus imahét 2022. január 16-tól 23-ig tart. Az imahét anyagát a Közel-Keleti Egyházak Tanácsa állította össze, amelynek központi igéje így hangzik: „Láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt” (Mt 2,2).

Az országos nyitó istentisztelet 2022. január 16-án, vasárnap 18 órakor kezdődik a Deák téri evangélikus templomban. Szentbeszédet mond Erdő Péter bíboros, és igét hirdet Balog Zoltán református püspök, a Zsinat lelkészi elnöke. A liturgiában szolgálnak a MEÖT (Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa) tagegyházainak vezetői.

A MEÖT elnökségének javaslata alapján az ökumenikus imahét a tagegyházak aktuális járványügyi intézkedéseinek figyelembevételével tartható meg.

Az imafüzet anyagát megtalálják a MEÖT honlapján, vagy letölthető pdf-formátumban ITT.

Forrás: MKPK Sajtószolgálat

Fotó: Pexels.com; Wikimedia Commons

Magyar Kurír

„Láttuk csillagát napkeleten, s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat” (Mt 2,2) – Vasárnap kezdődik az ökumenikus imahét

2022.01.11.kovacs.agi

Az országos ökumenikus imahét a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) Elnöksége közös szervezésében valósul meg évről évre, idén január 16-23-ig tartják.

Az idei ökumenikus imahét vezérfonala a Máté evangéliumában található: „Láttuk csillagát napkeleten, s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat” (Mt 2,2). A napkeleti bölcsek történetének egy-egy mozzanata nyolc napon keresztül szolgálnak témaként az ökumenikus imaalkalmakon.

A vezérgondolat üzenetét dr. Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke a következőképpen fogalmazza meg az idei Ökumenikus imahétre kiadott segédanyag köszöntőjében: „Az üzenet az, hogy Isten Jézusban közölt megváltó szeretete egyetemes. A messze Napkeletről is jönnek Őt imádni, hiszen az egész világ Megváltója Ő, jöjjünk Őhozzá, higgyünk Őbenne mi is, akik nyugaton élünk, vigyük oda hálaadásunk ajándékait, hitben, reménységben, szeretetben, erre vár a világ…

Ebben a történetben nem vándorokkal, hanem tudósokkal találkozunk. A tudomány emberei engedelmeskedve Isten hívásának indultak útjukra. Fontos megjegyeznünk, hogy egy tudós tudománya akkor ér célba, ha elfogadja és tudományába beépíti Isten terveit és követi Isten vezetését. Sokszor fordult már elő a tudomány történetében, hogy az Isten vezetése nélküli legnagyobb felfedezés is helybenjárás lett! A felhasználása nem illett bele Isten terveibe. Nem is válhatott senki hasznára, gyarapodására, egészségére.

Azt is láthatjuk, hogy a három bölcs nem a vakvilágba indult. Isten népe akkoriban – gondoljunk csak a pünkösdi történetre – az ismert világ szinte valamennyi országában otthont talált. Ott gyakorolták vallásukat is. A környezetükben élők hitük igazságait is megismerhették egy-egy mondáson keresztül. Így juthatott el a bölcsekhez a Tóra is. A bölcseknek eszébe juthatott az ősi zsidó várakozás, amit bálám hirdetett, hogy „csillag jön fel” (4Móz 24,17) / „csillag tűnik fel” (szám 24,17). Sőt az égbolt tanulmányozáskor szerzett ismereteik is egybevágtak azzal az alapvallomással, hogy a csillagok rendjét, helyét, útját, járását Isten határozza meg (jób 38,31 és ézs 40,26a / iz 40,26a). Sőt a bölcsek érkezése Jeruzsálemben is felelevenítette a próféták igéit. Még Betlehem is az eszükbe jutott. Mégis, akiknek a prófétai ige szólt, azok közül senki sem kísérte el a bölcseket Betlehembe.

Felfigyelhetünk arra, hogy Isten nemcsak hív, nem is csak elindít, hanem eljuttat a célig, Jézus Krisztushoz. Egy sosem járt úton a csillag jelentette a bölcseknek, hogy jó felé mennek. A bölcsek ismerete így érett tudománnyá, mert ebben az esetben a tudományuk és Isten igéje egybehangzó volt! De azt se hagyjuk szó nélkül, hogy Isten gondoskodott a hazavezető útról is! Az álomban kapott intés és az engedelmesség jelentette azt a más utat, amely hazafelé vezetett.

A ma élő keresztények számára ez az égi csillag az Isten szent igéje. Ez hív mindenkit Jézushoz. Péter apostol ezért szólt így Isten igéjéről, hogy arra, „mint sötét helyen világító lámpásra figyeljetek, amíg felkel a nap… a szívetekben” / „mint sötétben világító lámpásra, amíg a nappal fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem ragyog a szívetekben” (2pét 1,19).

Ezért imádkozva – reménységgel kérjük Isten Szentlelkének munkáját, hogy áldott és békés istentiszteleteken lehessen együtt Isten népe az ökumenikus imahéten.”

Az ökumenikus imahét idei füzetét a Közel-Keleti Egyházak Tanácsa állította össze: https://www.meot.hu/dokumentumok/2021kereszteny/ImahetiFuzet2022.pdf

Az ökumenikus imahét debreceni alkalmait a Debrecen Televízió élőben közvetít mindennap 17:00-17:55 óra között.

A debreceni alkalmak perselyadományát a Debreceni Mentőállomásnak ajánlják fel.

A debreceni ökumenikus imahét programja:

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Teremtésvédelmi kalendárium – A klímavédelem ajándékhatásai

NÉZŐPONT – 2022. január 7., péntek | 16:00

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal arról ír szerzőnk, hogy a személyes életünk szempontjából is megéri átalakítani energiafelhasználási szokásainkat.

Tavaly októberben elárasztották a nemzetközi és a hazai hírportálokat a rendkívüli hideg télről szóló hírek. A meteorológusok óvatosabbak voltak, hiszen tudják, hogy három-négy hónappal előre csak kis valószínűséggel lehet az időjárás alakulását jelezni. Sokféle módszer van, amivel ezt teszik, de akár matematikai statisztika alapú, akár nagy számítógépes kapacitást igénylő modellezés, vagy a már szinte a varázslással felérő, a légkör ár-apály jelenségei alapján kiszámolt prognózis, egyiknek sincs erős szignifikáns eredménye. Komolytalanabb időjárásjóslások a prognózis beválásának az esély szintjét sem próbálják megadni. December elején viszont már attól volt hangos a sajtó, hogy meleg telünk lesz. Októberben a hideg tél réméről szóló hírek még erőteljesebben felnyomták a gázárakat (lehet, hogy volt benne némi szándékosság), az enyhe tél hírei pedig megpróbálták hűteni a gázpiaci árrobbanást. Holott

arról, hogy húsz-harminc év múlva milyen lehet majd az éghajlat jellege az északi féltekén, biztosabban lehet nyilatkozni, mint arról, hogy egy év múlva ilyenkor milyen lesz időjárás.

Ez pedig éppen az időjárás változékonyságából adódó kaotikus jelenségek jellegéből következik. A tendenciaszerű hosszú távú változások jellege a sokkal robosztusabb, lassabban változó folyamatok és jelenségek következményeiből becsülhető. Igaz ugyan, hogy ha túl hosszú időszakra (akár ötven-nyolcvan évre) tekintünk előre, akkor egyre inkább elveszíthetjük az előrejelzés alapját adó információk megalapozottságát, és így messzebb kerülhetnek a feltételezett határfeltételek az előrejelzett időszak valóságától, mert éppen az előbb emlegetett kaotikus jelleg ezen az (éghajlati) időskálán is jelentkezik.

Annyi bizonyos, hogy

erőteljesen belenyúltunk a természetet alakító folyamatokba, és ezáltal előidézzük mind az éghajlatváltozást (amit már tapasztalhatunk az elmúlt húsz-harminc évben), de sokkal inkább hozzájárulunk az élővilág sokszínűségének rendkívüli fogyásához.

Azt, hogy az éghajlatváltozás okainak mekkora arányban oka az ember, pontosan nem tudjuk, de azt igen, hogy nem kis mértékben. Már az is elég jól tudható, hogy az élővilág degradációja egészen biztosan a természeti környezet túlfogyasztás által gerjesztett károsítása, azaz a túlhajtott és aránytalan természetierőforrás-használat következménye az ipartól egészen az iparszerű mezőgazdaságig és a hosszútávú teherszállításon keresztül szinte az élet minden területéig.

A minden természeti erőforrást túlzottan terhelő tevékenységnek az egyik fontos meghatározó tényezője az energiafelhasználás. A csökkentett energiahasználatok fontos hatása nemcsak a károsanyag-kibocsátás csökkenése, ideértve az üvegházhatású gázokat, vagy a vizeinket és a talajt terhelő kibocsátásokat, hanem a természet szennyezésének mérséklődése is.

Az energiatermelés és energiafelhasználás átalakítása az egyik fundamentuma a környezetszennyezés mérséklésének, a természeti erőforrások védelmének.

Amennyire előreláthatunk az éghajlati tendenciákban, nagyjából annyi időre lesz szükségünk arra, hogy átalakítsuk az energiahasználati szokásainkat, életvitelünket. Jó hír az a robusztus adatbázis-elemzésekkel bizonyított vélekedés, hogy egy jól megtervezett klímavédelem – az energiahatékonyságon keresztül – közvetlen jó hatással lehet az emberi élet minőségére is, és implicit módon a tágabb értelemben vett környezet és élővilág ökológiai rendszereire is. Eddig az ún. mitigációs vagy kibocsájtáscsökkentési megoldásokat gyakran csak a költségeken és az üvegházhatású gázok csökkentési potenciálján keresztül vizsgálták, nem véve figyelembe egy sor, az emberi jólétre gyakorolt pozitív hatású változást. Ezek azok az ajándékhatások, amelyekről az elemzők el szoktak felejtkezni. Ezzel a szemlélettel szakítottak Felix Creutzig és szerző társai a 2021 decemberében, a Nature Climate Change folyóiratban megjelent tanulmányban, amelyben szisztematikusan értékelik az ún. fogyasztó oldali lehetőségeket, egyszerűen szólva azt, hogy mit tehetünk mi otthon vagy a munkahelyen, esetleg cégvezetőként, városvezetőként azért, hogy kisebb legyen az energiafogyasztásunk, és ezáltal a károsanyag-kibocsájtásunk. Ráadásul ezzel nemcsak a szennyezőanyagokat csökkentjük környezetünkben, hanem – a cikk fő állítása szerint –

a tisztább környezet egyértelműen jótékony hatású lesz az életminőségünkre is.

A cikk írói elemzésükben sorra veszik, hogy a kibocsájtáscsökkentési intézkedéseknek milyen egyéb hasznos következményei lehetnek… Három kategóriába sorolják az általunk is megtehető intézkedéseket: 1. a túlfogyasztás elkerülése (pl. takarékosság); 2. fogyasztáshelyettesítések (pl. közlekedési mód váltása); 3. a fogyasztás hatékonyságának (energiahatékonyság) javítása. Az eredmények azt mutatják, hogy a jóléttel szinergikusan együttműködő keresletoldali, azaz fogyasztói mérséklési lehetőségek nagy potenciált rejtenek magukban. Szakértői becslés és kiterjedt szakirodalmi adatbázis-elemzés alapján a jóléttel kapcsolatos fogyasztóoldali eszközök 306 kombinációját értékelve, a jólét javulásában nagyrészt kedvezőek a hatások, azaz az esetek több mint háromnegyedében pozitív, valamivel több mint hatodában semleges, és csupán 3%-ban van negatív hatása egy-egy fogyasztásmérséklési intézkedésnek. Például a kerékpározás és gyaloglás, az épületek energiatakarékosabbá alakítása – ideértve a kapcsolódó megújuló technológiák használatát is – a legátfogóbban kedvező hatásúak a jólétre.

A mára már mindenki számára nyilvánvaló épületszigetelés, nyílászárócsere mellett az üvegházhatású gáz kibocsájtásának több mint az ötödéért felelős közlekedés területén is sokat tehetünk. A városokban különösen a közösségi közlekedés és az elérhető, megosztott járművek terjedése jár óriási pozitív hasznokkal a hagyományos módozatokkal szemben.

A járműmegosztási rendszerek esetében a kevesebb energia/üzemanyag-felhasználás tisztább levegőt, csendesebb, egészségesebb környezetet teremt, és ez adja a jobb életminőséget.

A cikk érdekes megfigyelése, hogy a hagyományos tervezési döntések helyett a közlekedési módok és távolságok megfigyelt kereslete alapján születők, amelyek esetében a közlekedéstervezés kiindulópontja a magas színvonalú elérhetőség lehetne, sokkal lényegesebb szempont.

A fentiek arra mutatnak, hogy az energiatakarékossági, energiahatékonysági megoldások nem feltétlenül járnak lemondással, mert átgondolt tervezés mellett jobbá tehetik a mi életünket is jóval kevesebb környezeti kár okozásával. Mindezeket nem egyik napról a másikra, hanem előrelátóan, sok év, évtizedek alatt, a negatív hatásokat kompenzáló módon kell megtennünk. Legyen 2022 ennek az új felfogású életmódnak a kezdete!

Egészségben és áldásokban gazdag új évet kívánva:

Nemes Csaba

Fotó: Pixabay

Magyar Kurír

Békesség e háznak! – A házszentelés hagyományáról

NÉZŐPONT – 2018. január 4., csütörtök | 18:26

Fehérváry Jákó bencés szerzetes, teológus írása a házszentelés hagyományáról.

„Békesség e háznak! És minden lakójának!” – szól a köszöntés vízkereszt táján, amikor keresztény családoknál lakásszentelést tartanak. Mire való ez a szokás, miért jó házszentelőt tartani? A házszentelés az úgynevezett szentelmények körébe tartozik: olyan szent jelek és hozzájuk kötődő imák ezek, amelyek jelzik Isten cselekvését, és előkészítik lelkünket annak befogadására különböző élethelyzetekben.

A vízkereszt a karácsonyi ünnepkör egyik fontos mozzanata. „Az Ige testté lett, és közöttünk vett hajlékot” (vö. Jn 1,14) – ezt ünnepeljük ebben a néhány hétben, és ilyenkor különösen is fogékonyak vagyunk arra, hogy kicsit „otthonosabban” gondoljunk Istenre: az ő hajléka akár a miénk is lehet.

Jó alkalom lehet a házszentelés a család és a plébánia (valamelyik) papjának baráti találkozására. A pap ilyenkor más emberként, „emberként” is megmutatkozhat, és ő is közelről találkozhat egy keresztény család valóságával. A lelkipásztor számára fontos érintkezési felület ez a családokkal, melyek az Egyház legalapvetőbb sejtjei, Isten szolgája pedig annak megerősítését hozza a családok számára, hogy fontos szerepe van a nagyobb közösség egészében, és az Úr szeretettel törődik az otthonnal. A családegyház kapcsolata erősödik a plébániaegyház nagyobb közösségével.

A közös ima, amelyben az erényes családi életért és a gonosz cselvetéseinek távoltartásáért is könyörgünk, már megteremti azt a légkört, hogy Isten lakást vesz, és működik közöttünk.

Azután a vízkereszti liturgiában megszentelt vizet hinti a pap vagy a családfő a ház vagy lakás minden egyes helyiségébe. Mindenki megilletődve követi a szenteltvizet hintő személyt, aki ha engedik, a ház legeldugottabb zugaiba is eljuthat ilyenkor: a hálószobába vagy a gyerekszobába, az éléskamrába és a mosdóba is – jó, ha semmi nem marad ki a kis körmenetből, amelyet közös éneklés kísérhet. A gyermekek ilyenkor kisállataikat vagy éppen karácsonyra kapott játékaikat is áldásra nyújthatják. Énekelhetjük Mária hálaénekét, a Magnificatot vagy például a 136. zsoltárt, az állandóan visszatérő refrénnel: „…mert irgalma örökkévaló!”

Mi ennek az értelme? Miért nem elég csak mondjuk a nappaliban hinteni a szenteltvizet? Egyfelől persze, hogy elég lenne. Ám azzal, hogy ilyenkor végigjárjuk a házat, átélhetjük, hogy Isten szerető figyelme az otthon minden szegletére kiterjed, nem marad rejtve előtte semmi az életünkből, és a legelemibb szükségleteink is fontosak a számára. Ő betölti a családi hajlékot. Betölti közös életünket. Semmi sem idegen számára belőle. Hiszen emberré lett, egy lett közülünk!

Otthonainkba kérhetünk a vízkeresztkor megszentelt vízből is: a keresztségünkre, istengyermekségünkre és megtisztulásunkra emlékeztető szenteltvíz része lehet napi imáinknak, szokásainknak is. Sok régi családi hajlékban van szenteltvíztartó a falon.

Végül, a szentelés befejező gesztusaként a bejárati ajtó szemöldökfájára felírják az évszámot, valamint a C + M + B betűket, amelyek a latin mondatot rövidítik: „Christus Mansionem Benedicat”, vagyis „Krisztus áldja meg e hajlékot!”. Ez a néhány betű egész évben, nehéz és szép pillanatokban, örömben és gyászban emlékeztethet arra, hogy Krisztus áldó keze minden körülmények között otthonunk felett van. Ez talán abban is segíthet, hogy döntéseinkben, otthoni viselkedésünkben, bűneinkből való felállásunkban tudjunk kihez igazodni. Hiszen Ő nem hagy el bennünket.

Fotó: News.va

Magyar Kurír