Tudtad, hogy a farkas:
– soha nem eszik holttesteket (sem állatokat, sem embereket)
– az egész életét egy partnerrel tölti, nem párosodik az anyjával vagy a nővérével, mint sok más állat
– monogám állat, nem csap be. Ha egy barát társa meghal, egyedül marad
– jól ismeri a kicsinyeit (hogy közös az emberek között)
– az egyetlen állat, aki segít a szülein mély időskor után, és ételt visz nekik
– amikor megölsz egy farkast, addig bámul a szemedbe, amíg a lelke el nem hagyja
– 25%-kal okosabb, mint a kutya.
– az egyetlen állat, aki nem engedelmeskedik a kiképzésnek.
Ha nem engedelmeskedik a kiképzésnek, az azt jelenti, hogy okosabb, mint az ember, mert az ember engedelmeskedik minden kiképzésnek, amit rá szabnak.
Lehet, hogy a tigris és az oroszlán a legerősebb, de a farkast sosem fogod látni cirkuszban.
Gyertek, hallgassatok minket szerdán 16.35-től!
#máriarádió#rádió#kapi#teremtésvédőiskola
A Remény éve – A remény gyertyái
Az előző posztban bemutattuk Nektek a Remény Gyertyáit. Mostantól kezdve egyesével megvizsgáljuk a benne szereplő gondolatokat, kísértéseket, és az arra adott egyházi választ.
Az egyik legelterjedtebb tévhittel, kifogással kezdjük. Vajon kinek a fejében nem merült még fel az alábbi?
„Túl sokan vagyunk. Afrikában, Ázsiában úgy nő a népességszám, ha azok egyszer igazán elkezdenek fogyasztani….”
Bár a probléma létezik, szerencsére ebben is kapunk krisztusi iránymutatást. Fogadjátok alázattal, nyitott szívvel!
#társadalmitanítás#egyházitanítás#katolikustársadalmitanítás#gyertyák#reménygyertyái#sokanvagyunk#túlnépesedés
A Remény éve – A remény gyertyái
Néhány éve készítettük el egyik kedvenc teremtésvédelmi szemléltetőeszközünket, a Remény Gyertyáit. Sok-sok közösség megismerése, rengeteg teremtésvédelmi beszélgetés lefolytatása után azt láttuk, hogy bár a Magyar Katolikus Egyháznak évtizedes, átfogó, gyönyörű tanítása van a teremtésvédelemre vonatkozóan, ez valahogy nagyon nehezen jut el a testvérekhez.
Ezért könnyen befogadható, vonzó, „színes-szagos” formát álmodtunk meg ennek a tanításnak. Az egyházi megnyilatkozások közül azokat választottuk ki, amelyek egy-egy tipikus kísértésre, tévhitre, kifogásra adnak krisztusi választ, például:
– „amíg a harmadik világ így szennyez, addig mit ér, ha én itt magyarként rendesen szelektálok”
– „túl sokan vagyunk, ennyi embert nem tud eltartani a Föld”
– „kár az emberek altruizmusában reménykedni, az ember alapvetően önző, ezt nem lehet megváltoztatni”
Közel tucatnyi hasonló kísértést, kifogást és a rájuk adott katolikus választ gyűjtöttünk össze – így jött létre a Remény Gyertyái plakát és a hozzá tartozó kis füzetke. Azért a „Remény” gyertyáinak neveztük el őket, mert ezek a tanítások valóban erőt adnak és irányt mutatnak a csüggedés perceiben, amikor nem látjuk a globális problémák megoldását és benne a saját szerepünket. A „Gyertyák” pedig úgy jönnek a képbe, hogy gyertyákat használunk a tanítások „anyahajójaként”, hordozóeszközeként. Ahelyett, hogy csak egy-egy rövid tanítást nyomnánk az érdeklődő testvérek kezébe, ehelyett a tanításokat egy-egy gyertya köré csavarjuk, és a gyertyát – a tanítással együtt – ajándékba adjuk. Standoláskor, közösségi eseményeken nagy sikere szokott lenni a vékony gyertyáknak és a rájuk tekert egyházi megnyilatkozásoknak.
A következő napokban-hetekben részletesen megmutatjuk Nektek a Remény Gyertyáit: egyesével átvesszük a benne szereplő kísértéseket/kifogásokat, és megismerjük a rájuk adott egyházi választ is. Ebben a posztban, indításként az összefoglaló plakátot láthatjátok, ami felsorolja a kísértéseket/kihívásokat.
A Remény Gyertyáit egyébként Ti is el tudjátok készíteni, ki tudjátok nyomtatni – hozzászólásban találjátok a nyomtatható verziókat és a leírást.
Reményre fel 
#társadalmitanítás#egyházitanítás#katolikustársadalmitanítás#gyertyák#reménygyertyái
Boldog új évet kívánok mindenkinek! Már letölthető az idei ingyenes állatvédelmi naptár. 
Két új jeles nap került bevezetésre 2025-től: március 10. – az állatvédelem-pedagógia napja, augusztus 15. – az állatbarát pedagógusok napja. Készüljetek, hamarosan érkezünk az új jeles napok programjaival. 
Link a kommentben.
Akik meghallották a Föld sóhaját – Beszélgetés a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület vezetőivel
Nézőpont – 2025. január 9., csütörtök | 20:00
A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület 2011-ben jött létre azzal a céllal, hogy „növelje a magyar katolikus közösségek teremtésvédelmi elkötelezettségét – minél szélesebb körrel együttműködve – az egész társadalom javára”. Az egyesület elnökével, Nemes Csabával és két alelnökével, Szabó Eszter ügyvéddel és Nobilis Márió plébániai kormányzóval, főiskolai oktatóval beszélgettünk.
Kérdésünkre, hogy mi tette szükségessé az egyesület megalapítását, Nobilis Márió felidézte: a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2008-ban kiadta a Felelősségünk a teremtett világért című körlevelét. Ennek szerkesztője (Udvardy György akkori esztergom-budapesti segédpüspök) hangoztatta: a körlevél mellé gyakorlati megvalósítási javaslatokra is szükség lenne. Így született meg három kiegészítő füzet. A lelkipásztori résszel foglalkozó kötet megírásával az Országos Lelkipásztori Intézetet (OLI) bízták meg, amelynek igazgatója akkoriban Nobilis Márió atya volt. Egy kis csoportot szervezett erre a feladatra, s mások mellett Zlinszky János jogász, egyetemi tanár; Baritz Sarolta Laura domonkos szerzetesnővér és Nemes Csaba meteorológus, klímaváltozási és környezetvédelmi szakértő is igent mondott a felkérésére. Így született meg a „…Hogy művelje és őrizze meg” – Teremtésvédelemről lelkipásztoroknak, közösségeknek című, ma is kapható kiadvány. A közös munka során a szerzőkben felmerült, hogy létre kellene hozni egy szervezetet, amely segíti mindannak a megvalósítását, amiről a kötetben írtak. Megalakult az OLI Teremtésvédelmi Munkacsoportja, előadásokat, képzéseket tartottak. Egy ilyen alkalommal Nobilis Márió megkérdezte a jelenlévőktől, gondoltak-e esetleg arra, hogy egyesületet alapítsanak. Igennel válaszoltak, így a csoportból egyesület lett. Kezdetben tizenketten voltak, többségükben tudósok, akik az elméleti útmutatás mellett cselekedni is akartak.
Törekvésük az volt, hogy a helyi igényekre a helyi közösségek teremtéstudatos szemléletmóddal válaszoljanak, s olyan ötletekkel, amelyek igazodnak a nagy egészhez.
A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület tevékenységéről Nemes Csaba kifejtette: az elmúlt tizenhárom évben sok mindent tettek. Például őshonos gyümölcsfákat ültettek plébániakertekben, és rendszeresen tartanak előadásokat, képzéseket. Tartalmában gazdag, színes honlapot is működtetnek teremtesvedelem.hu címen. Céljuk, hogy aki felkeresi ezt a webhelyet, az ne csak a problémákkal szembesüljön, hanem biztatást is kapjon a cselekvéshez. A Magyar Kuríron egyébként kéthetente jelentkeznek Teremtésvédelmi Kalendárium című sorozatukkal.
Szabó Eszter beszélgetésünk során hangsúlyozta: a teremtésvédelem sok mindenről szól. Rengeteg napjainkban a válságtünet. Emberek tömegei élnek kitaszítottan, hatalmas a társadalmi rétegek közötti szakadék, s a különbségek ép ésszel felfoghatatlanok. A súlyos válságjelenségek a természetben is megmutatkoznak.
A teremtésvédelem egyik kiindulópontja, hogy a globális válság oka maga az ember, aki nem tölti be azt a szerepet, amit Isten neki szánt a teremtésben.
A teremtésvédelemmel szeretnék megmutatni a keresztény testvéreknek, hogy mértékletességgel, igényeink, vágyaink „lecsavarásával” tompíthatunk a tüneteken, s egyúttal tehetünk a saját boldogságunkért, és mélyebb egységbe kerülhetünk Istennel. Ferenc pápa a Laudato si’ (Áldott légy!) enciklikájában az ökoszociális válság két fő területét így határozza meg: a szegények és a Föld kiáltása (sóhaja). A „föld sóhajának” enyhítése érdekében az egyesület munkatársai a környezetvédőkhöz nagyon hasonló, egyszerű cselekvéseket javasolnak: komposztálás, faültetés, hulladékmentes bevásárlás és más fontos apróságok, például az, hogy a keresztény közösségek az agapékon ne használjanak eldobható poharakat, evőeszközöket. A teremtésvédelem iránt elkötelezett emberek lépéseket tesznek az élővilág sokféleségének megőrzéséért is, igyekeznek elérni, hogy a kerttulajdonosok legalább a saját kertjeikben óvják a teremtett élet sokszínűségét.
A „szegények sóhaja” pedig a teremtésvédelem egy másik arca, integráns része. Ezen a területen már nagyon régóta aktív a Katolikus Egyház, a karitászon keresztül.
Éppen a közelmúltban jelezte az egyesület egyik Laudato si’– animátor tagtársa, hogy náluk halódni látszik a karitász, de a helyi teremtésvédelmi csoport a jövőben kész átvenni annak feladatait.
Szabó Eszter felhívja a figyelmünket az Egyház szociális tanításából kinőtt, rendkívül sokszínű teremtésvédelmi tanításra is, amelyből konkrét cselekvések fakadnak. Például az, hogy ne üljünk autóba, ha nem muszáj, ne folyassuk feleslegesen a vizet, korlátozzuk az energiafelhasználásunkat. Ugyanez vonatkozik az étkezési szokásainkra is, vetette közbe Nemes Csaba. Régebben a családokban péntekenként soha nem ettek húst, ez a legtöbb katolikusra jellemző volt. Ma már nincs így, legfeljebb a böjti időszakban. Pedig a húsételek korlátozott fogyasztása kedvező hatással van a lelkületünkre, s a Föld védelmét is segíti.
A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület elnöke emlékeztetett rá: Ferenc pápa minden év szeptemberében teremtésvédelmi üzenetet küld nekünk, de máskor is megszólal e témában, egyszerű, közérthető nyelven: ezek egyenes és sokszor szigorú üzenetek a világ vezetőihez. Az egyesületnél több Laudato si’-animátorkurzust is szerveztek már. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, a nemzetközi Laudato Si’ Movement és a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület együttműködésében öthetes online kurzust tartanak, melyen laikusok és egyháziak, szerzetesek, plébánosok is jelen vannak. A program koordinátora Szabó Eszter.
Nagyon fontos szerepet tölt be a Nobilis Márió által létrehozott Naphimnusz Műhely is. Márió atya elmondta: ez a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola és a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület közös programja. Hét-nyolc évvel ezelőtt az egyesület néhány tagja fölvetette, észrevették, hogy a teremtésről beszélve rendszeresen úgy fogalmaz: az
Atya Krisztusban, „Krisztusra tekintve” teremtette a világot.
Mi az oka ennek a következetes szóhasználatnak? Beszélgetni kezdtek erről, és kiderült: vannak olyan elvi, háttérbeli kérdések, amelyek lényegesek azok számára, akik a gyakorlatban is foglalkoznak a teremtésvédelemmel. Aktivitásuk mellett szükségük van arra is, hogy időnként megálljanak és átgondolják ezeket. Rendben van, hogy tevékenyen részt veszünk a teremtésvédelemben, de milyen elvek alapján cselekszünk? Erre az igényre válaszul hirdették meg, hogy a Sapientia-főiskolán havonta egyszer elővesznek egyes témákat, s megbeszélik azokat. Felvetnek itt például olyan elméleti kérdéseket, hogy mi az a strukturális bűn és mi köze van az ökológiai problémákhoz, vagy arról, hogy a helyi közösségi energiarendszereket milyen elvek alapján és milyen jogi szabályozási keretek között lehet jól kialakítani és működtetni. Olyan találkozások ezek, ahol a különböző megközelítésekre irányuló kölcsönös figyelemmel próbálják megtalálni a közös bölcsességet.
Az elmúlt csaknem fél évszázad pápái – Szent II. János Pál, XVI. Benedek, Ferenc – gyakran beszéltek arról, hogy a szegénység, az emberi kitaszítottság és a klímaváltozás súlyos hatásai mind ugyanarról a tőről fakadnak: az emberi természet kapzsiságából, önzőségéből, abból a felfogásból, hogy a jövő nem számít, csak a pillanatnyi jólét. Nobilis Márió kifejtette: a problémák egyik forrása éppen ez az attitűd. A másik pedig az, amit Ferenc pápa gyakran hangsúlyoz: amikor azt látom, hogy valaki nem veszélyes rám, nem tud ellenállni az akaratomnak, akkor ledózerolom, úthengerként átmegyek rajta. Nemes Csaba Ferenc pápának erre a magatartásra vonatkozó kifejezését idézte: az eldobás, a selejtezés kultúrájában élünk. De
a Szentatya használja az átfogó ökológia kifejezést is: ebbe nemcsak a természeti ökológia tartozik bele, hanem a társadalmi, a kulturális ökológia, a „mindennapok ökológiája” is.
Ferenc pápa arra is figyelmeztet: globális szemléletváltásra van szükség. Csak akkor lehetünk jók, ha mások jólétéről is gondoskodunk. A levél című dokumentumfilmben pedig úgy fogalmaz: a globális megtérés elengedhetetlen ahhoz, hogy a világ ne pusztuljon el.
Nobilis Márió szerint vannak, akik kifejezetten félnek a globalizációtól, és vallják, hogy legjobb lenne megszabadulni tőle. A Katolikus Egyház álláspontja ebben a kérdésben kissé különbözik a konzervatív társadalmi felfogástól, amely egyértelműen azt mondja: a globalitás helyett a lokalitásra kell helyezni a hangsúlyt. Ferenc pápa figyelmeztet: nem tehetünk úgy, mintha nem lenne globalitás. Ha vásárolok Magyarországon egy ruhát, azzal hatok a Bangladesben kiszolgáltatott helyzetben élő szegényekre is, akik olcsó pénzért előállítják ezt a terméket. Ha megvásárolom, azzal hozzájárulok a kizsákmányolásukhoz. Ezer ilyen példát lehetne említeni.
A helyi cselekvések sokasodásából és összefogásából indulhat el egy globális szintig ható változás. Szabó Eszter szerint a jelenlegi életberendezésünk alapparadigmája a fogyasztás és a materializmus. A cél, hogy az egyes cselekedetekkel megváltoztassuk ezt, visszatérve az alapértékekhez. Ne az legyen az érték, hogy két szuperautó áll a garázsban, hanem az, hogy mennyi minőségi időt töltöttem együtt a szeretteimmel!
Közbevetettük: noha a fiatalok a teremtésvédelem legfőbb hívei, hiszen a jövőjükről van szó, mégis ők utaznak a legtöbbet repülőgéppel, sűrűn cserélik a mobiltelefonjukat, s egyáltalán, ők a legnagyobb fogyasztók. Vajon nem ellentmondás ez? Nemes Csaba így válaszolt erre: vigyázzunk arra, hogy ne mindig a leghangosabban szóló katasztrófaprognózisoknak higgyünk. Akkor se tegyük ezt, ha részint megalapozott megközelítést alkalmaznak. Hiszen ott él bennünk a reménység, hogy van még kiút. Sok száz apróbb-nagyobb tett létezik, ami közelebb visz a megoldáshoz, a legrosszabb elkerüléséhez. A lehetőségeinkhez mérten mindent meg kell próbálnunk. Nobilis Márió a fiatalok általunk ellentmondásosnak nevezett magatartásáról gondolkodva Ferenc pápára hivatkozott: „Azokban az országokban, amelyeknek a legnagyobb változtatásokat kellene végrehajtaniuk fogyasztási szokásaikban, a fiatalok új ökológiai érzékenységgel és nagylelkű szellemiséggel rendelkeznek, és néhányan közülük csodálatosan küzdenek a környezet védelméért. De olyan erősen fogyasztói és jóléti közegben nőttek fel, amely megnehezíti más szokások kialakítását. Következésképpen egy nevelési kihívással állunk szemben.” (Laudato’ si, 209)
Nobilis Márió hozzátette: a fiatalok akkor tudnak változást elérni a környezetükben, ha pozitív víziót állítunk eléjük. Ha csak fenyegetjük őket, hogy milyen jövő vár rájuk, azzal csupán a klímaszorongásukat növeljük.
Inkább fel kell vázolnunk előttük egy sokkal teremtéstudatosabb, szolidárisabb, örömtelibb jövőt, ami együtt jár a Föld erőforrásainak mérsékeltebb használatával is. Ez azonban csak akkor lesz hiteles, ha az őket nevelő idősebbek magukat is „ránevelik” erre a szemléletmódra és gyakorlatra.
A háromgyermekes Szabó Eszter évek óta rendszeresen biciklizik. Minden ősszel hatalmas élményt él át: a Lánchídon áttekerve egyszer csak meghallja a vadludak hangját. Fölnéz az égre Budapest kellős közepén, és látja, ahogyan rendezetten vonulnak. Ez elementáris hatással van rá – meséli –, ilyenkor átéli, hogy minden teremtménnyel össze vagyunk kötve.
A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület elnevezésével kapcsolatban Nobilis Márió elmondta: természetesen Assisi Szent Ferenc Naphimnusza alapján választották a szervezet nevét. Pápaságában a Szentatya is a Ferenc nevet választotta magának, és már Szent II. János Pál pápa is Szent Ferenchez kapcsolta ezt a kérdéskört. Ez most különösen aktuális, hiszen 2025 szentév, de egyúttal a Naphimnusz megszületésének 800. évfordulójára emlékező esztendő is. Szent Ferencet nagyon sokan félreértik, pedig Istenhez és a teremtéshez fűződő viszonya kemény, megküzdött szeretet volt.
Nobilis Márió kifejtette: bár a teremtésvédelemről hallva a legtöbbeknek elsőként a Teremtés könyve jut eszükbe, a keresztény hit számára a kérdés megközelítése valójában a megtestesülés logikájából, Krisztusból indul ki.
Jézus Krisztus eljövetele bizonyítja, Isten olyan mértékben szereti a világot, hogy kész megtestesülni, emberré válni benne. Ezen keresztül értjük meg aztán a Teremtés könyvét is, Isten tervét a teremtéssel.
A keresztény teremtésvédő a Krisztussal való találkozásból indul ki. Ezért mondja Ferenc pápa: az ökológiai megtérés a Krisztussal való találkozásunk következtetéseinek levonása. Ilyen értelemben a teremtésvédelem egészen konkrétan a keresztény üzenet szívéhez, lényegéhez kapcsolódik.
Fotó: Lambert Attila
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. január 5-i számában jelent meg.
22 mondóka és vers állatokról – Tanítsd meg a gyermekednek is!
Szülők lapja
Ezekkel a kedves, néhol humoros kis mondókákkal és versikékkel a gyerekek megismerhetik az állatok néhány rájuk jellemző tulajdonságát is, és játékos szórakoztató formában ismerkedhetnek az állatokkal.
Köztudott, hogy a gyerekek szeretik az állatokat, így állatokról szóló mondókákat és verseket válogattunk össze. Ezek a kedves pársoros mondókák könnyen megtanulhatók, szinte a gyerekek fülébe kúsznak, és mindamellett megismerkedhetnek a mondókákban szereplő állatok néhány tulajdonságával és rájuk jellemző tevékenységükkel.
1. Cinege
Azt mondják a cinegék,
Itt a tavasz, nyitni kék.
Kék ibolya, gyöngyvirág,
csupa öröm a világ!
2. Csigahívogató (1)
Csigabiga, gyere ki!
Szebb világ van ideki.
Bújj ki kapud aljába!
Ló búsuljon magába!
Öt-hat tücsök muzsikál,
Ha a lábad táncra áll.
Járod akár száz napig,
Míg bocskorod elkopik.
Csigabiga, gyere ki!
Szebb világ van ideki.
3. Csigahívogató (2)
Csigabiga, gyere ki!
Ég a házad ideki.
Ha nem hiszed, gyere ki
Majd meglátod ideki!
4. Gólya
Éhes volt az öreg gólya,
békát fogni ment a tóra.
Ám a béka sem volt rest,
Vízbe ugrott egyenest.
5. Fecske
Elment a fecske,
Üres a kalitka,
Azt üzente vissza
Visszajön tavasszal.
6. Gólya
Gólya, gólya, kelep, kelep,
Nagy útra megy, isten veled.
Isten veled fiúk, lányok,
Kikeletkor visszaszállok.
7. Pillangó
Kis pillangó, picinyke,
ne légy bohó, s szállj ide!
Tarka-barka szárnyadon,
gyönyörködöm én nagyon.
8. Méh
Züm-züm, zümmögve szálldos,
Levélkén alszik, ha álmos.
Sárga nadrágos kis méhek
Készítik a lépes mézet.
9. Nyuszi
Nyuszi fülét hegyezi,
a bajuszát pödöri,
sárgarépát ropogtat,
ropp, ropp, ropp,
nagyot ugrik,
hopp, hopp, hopp!
10. Medve
Dirmeg-dörmög a medve,
nincsen neki jó kedve.
Alhatnék, mert hideg van,
jobb most bent a barlangban.
11. Varjú
Csip-csip csóka,
Vakvarjúcska,
Komám asszony kéreti a szekerét,
Nem adhatom oda,
Tyúkok ülnek rajta,
Hess, hess, hess!
12. Egér
Egér, egér, kis egér,
Van-e fogad hófehér?
Adok neked csontfogat,
Adjál nekem vasfogat.
13. Szúnyog
Árkot ugrott a szúnyog, kitörött a lába,
szaladtak a szúnyogok, szúnyogpatikába.
Szúnyog úr, a patikus, maga rakta sínbe,
nem vitték a kórházba, kinn fekszik a színbe’.
Jönnek a rokonok, ismerősök sorra,
gyűlik a sok sütemény, rétes, béles, torta.
Meg is gyógyult egy-kettőre, összeforrt a lába,
s örömében fölmászott a jegenyefára.
14. Rigó
Reggel van már, ragyogó,
fütyörészik a rigó.
Csirpi-csirip, csicsereg,
jó reggelt, kisgyerekek.
15. Lúd, kánya, fecske, kakas
Nincs szebb madár, mint a lúd,
nem kell néki gyalogút.
Télen-nyáron mezítláb
nevelgeti a fiát.
Még szebb madár a kánya,
a világot bejárja,
mégsem kopik csizmája,
megkíméli a szárnya.
Mégis legszebb a fecske,
odaszáll az ereszre.
Eresz alatt csicsereg,
irigylik a verebek.
Jaj, de büszke a kakas,
hogy a feje tarajas.
Ha jóllakik, azt mondja;
sóra, fára nincs gondja.
16. Tamkó Sirató Károly: Öt kis madárka
Összebújt öt kis madárka.
Nem zavarja őket semmi.
Suttogó hangjuk csicsergi:
mégiscsak szép, mégiscsak jó
apró kis madárnak lenni.
17. Nemes Nagy Ágnes: Szorgalom
(Harkály, béka)
Ki kopog?
Mi kopog?
– Harkály vagyok, kopogok.
Nem is tudom, mióta
vár rám ez a diófa.
Mi ragyog?
Mi ragyog?
– Hát nem tudod, ki vagyok?
Béka vagyok, leveli,
ki a fiát neveli.
18. Vigye el a róka
Volt egy kicsi kakasom,
elvitte a róka.
Jércém is a tavaszon,
elvitte a róka.
Volt egy ludam, jó tojó,
elvitte a róka.
Récém, tóban tocsogó,
elvitte a róka.
Gácsérom és gúnárom,
elvitte a róka.
Semmim sincsen, tirárom,
vigye el a róka!
19. Lúd
Nincs szebb állat, mint a lúd,
nem kell neki gyalogút.
Télen, nyáron mezítláb,
úgy kíméli a csizmát.
20. Ló
Trapp, trapp, trapp,
Lovam trappolgat.
Hegyen-völgyön, alagúton,
Nem tévedünk el az úton.
21. Mókus
Makkos mókus fönn a fán.
Mi a bajod kiskomám?
Hej, egyedem, begyedem,
tanakodom mit egyem.
Heje-huja lombos ág,
bekapom a mandulát.
Neki esem sebesen,
sej, egyedem, begyedem.
22. Béka, gólya
Bújj be béka a bokorba,
erre lépdel most a gólya,
ha rád talál hosszú csőre,
nem mégy többet esküvőre.
Fotó: Freepik
Teremtésvédelmi kalendárium – Feladatunk van
NÉZŐPONT – 2025. január 3., péntek | 16:00
A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „Teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk kéthetente azonos időben. Az első 2025-ös cikk egy megdöbbentő jelenséget ismertet, azt, hogy a legújabb kutatások szerint a levegő tisztasága is hozzájárulhat a globális hőmérséklet-emelkedéshez.
Ilyenkor, év elején sokan sokfélét fogadnak meg, hogy mit is tesznek majd idén. Számunkra nincs új üzenet, csak annyi, hogy szívünket-lelkünket megerősítve fogadjuk el, hogy feladatunk van az életet adó természet megóvásában a környezeti elemek védelmében, tágabb értelemben véve pedig közösségeink megsegítése okán és a jövő generációk életfeltételeinek a megtartása érdekében.
Az új esztendő első kalendáriumi megjelenésében egy érdekes, sokaknak meghökkentő témát hozunk, azért, hogyha erről olvasnak, hallanak, értsék jól vagy jobban a jelenséget.
„Szegény embert az ág is húzza”: nem elég, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának globális emelkedése nem állt meg, még a levegőtisztaság-védelmi beavatkozások is „bajt” hozhatnak. Pedig az eddigi eredmények nem kicsik, annak ellenére, hogy
a WHO szerint még jelenleg is csaknem 7 millió ember hal meg évente a világon a rossz levegő okozta betegségekben, annyian, mint a Covid19-megbetegedéstől a járvány első két évében.
Igen, például az elmúlt 25 évben jelentősen csökkent a kén-dioxid-kibocsátás (eltűnőben vannak az úgynevezett savas esők), valamint a korom és egyéb szilárd részecskék szennyező kibocsátása is csökkent. Ugyanakkor egy friss Nature-cikk bizonyítottnak látja azt, hogy a globális hőmérséklet-emelkedés egy részéért éppenséggel nem a levegőszennyezés, hanem a levegőtisztaság növekedése felel. Globális szinten az úgynevezett aeroszol-kibocsátás 2000 óta tartó csökkenése további melegítő sugárzási hatásokat hozott mind közvetlen, mind közvetett folyamatok révén. A becslések szerint emiatt az várható, hogy a kibocsátás jövőbeli csökkentésével egyre nagyobb melegedés lesz tapasztalható.
Az aeroszolok légnemű közegből és a benne lévő szilárd és folyékony részecskékből állnak. Tudni kell, hogy az antropogén aeroszolok olyan hűtő hatást fejtenek ki, amely részben ellensúlyozza az üvegházhatású gázok felmelegítő hatását. Egész egyszerűen a troposzféra alsó-középső rétegeibe feljutó aeroszolok egyrészt direkt módon visszaverik a bejövő napsugárzás egy kis részét, másrészt a felhőképződés folyamatában is részt vesznek. Rövid, mindössze néhány napos troposzférikus élettartamuk miatt az aeroszolok felhőképző és visszaverő képessége regionálisan gyorsan reagál a szennyező kibocsátás csökkenésére. A levegőkémiával és légkörfizikával foglalkozó kutatók szerint nincs ebben semmi meglepő, hiszen tankönyvbe illően működik a természet: tisztább lett a levegő, több „napsugár” jut le a földfelszínre, és ezzel arányosan valamelyest növekednie kell a hőmérsékletnek is. Az idézett Nature-cikk egy hosszabb, statisztikailag is jól kezelhető és más egyéb folyamatoktól elkülöníthető adatsor segítségével vizsgálta a jelenséget.
EU-s kutatási projektek szerint is a világ legtöbb régiójában csökkent az antropogén eredetű aeroszol kibocsátása, és a légköri aeroszolterheléssel kapcsolatos megfigyelések is egyértelműen csökkenő tendenciát mutatnak, különösen az antropogén aeroszolok nagy részét alkotó finomszemcséjű részecskék esetében. A felhőcseppek számának műholdas értékelése is hasonló tendenciát mutat azokban a régiókban, ahol az aeroszol koncentrációja csökken. Ez a csökkenés az éghajlatváltozási kényszer felgyorsulásához, azaz az sugárzási erők 0,1–0,3 W/m2-rel történő növekedéséhez vezet, ami a teljes éghajlati kényszer 12%-a, azaz nagyjából 1/8-ában ez a jelenség felelős az idén már másfél fokos globális hőmérséklet-emelkedésért.
Mindennek a logikus magyarázata az, hogy a tisztább közlekedési, lakossági és ipari energiahasználati módok kisebb szennyezéssel járnak. Ez pedig csökkenti az antropogén aeroszol mennyiségét, és a kisebb árnyékoló hatás miatt több a felszínre érkező napsugárzás – ami melegedést okoz.
Ez nem azt jelenti, hogy térjünk vissza a széntüzeléshez, a kormot okádó gépkocsikhoz, hanem azt, hogy még jobban igyekezzünk az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésén dolgozni.
Sokan emlékezhetnek a kétütemű gépkocsik által uralt utcák vagy a széntüzelést használó városnegyedek és községek téli levegőjére, a régi váci cementmű által okozott szennyezett levegőre vagy a Mátraalja környékére a Mátrai Erőmű kéntelenítés előtti korszakában; ezekhez már nem szabad visszatérnünk. Tisztább a levegő, egészségesebbek az emberek.
Van ára a fenti jelenségnek is, de vannak egyszerű „mindenki nyer” típusú megoldások, ilyen a megújuló energiák használatának bővítése (ebben már lépegetünk előre) és az energiahatékonyság fokozása. Az energiahatékonyság és -takarosság olyan eszköz, amely nemcsak kevesebb üvegházhatású gázzal és az egyéb szennyezőanyagok csökkenésével jár, hanem kifejezetten jó a gazdaságnak és a társadalomnak is, azaz egy fenntarthatósági „szuperbeavatkozás”. Különösen itthon igaz ez, hiszen
mi az EU-s átlagnál kétszer annyit energiát használunk fel egységnyi GDP előállításához. Nem világos a gazdaság vezetőinek a hezitálása, hiszen ez annyit jelent, hogy egydollárnyi értéket kétszer annyi energiából állítunk elő, mint az átlagos versenytársaink.
Ha nem a környezet- és egészségvédelemről lenne szó, hanem „csak” versenyképességről, már akkor is régen az energiahatékonyságra kellene koncentrálni, de egyre jobban lemaradunk.
A klímaváltozás nem absztrakt ügy, hanem nagyon is konkrét, mind a hatásain keresztül a veszteségeket, mind az enyhítési lehetőségeket nézve. Kézenfekvő válaszok vannak és látjuk a feladatot! Ne feledjük: „Annak a hivatásnak a megélése, hogy védelmezői legyünk Isten művének, lényegi része az erényes életnek, nem valami szabadon választható feladat s nem is a keresztény tapasztalat másodlagos szempontja.” (Laudato si’, 217.)
Áldott és szeretetben gazdag új esztendőt kívánva:
Nemes Csaba
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír