Ünnepeink

Úrnapja

HAZAI – 2015. június 5., péntek | 21:03

Az Úrnapja Krisztus szent Testének és Vérének ünnepe. Szentháromság ünnepe utáni csütörtökön, Magyarországon a következő vasárnapon tartott főünnep.

nagycsütörtöki ünneplés a nagyhét hangulata miatt nem tudja az öröm hangulatát kellőképen kifejezni. Ennek az Oltáriszentségben köztünk lévő megtestesült Krisztusnak a lelkes ünneplését szolgálja az Úrnapja. Az ünnepi szentmise után körmenettel folytatódik a liturgia.

A XII. században nagyon elterjedt Berengar Tours-i kanonok (†1088) tévtanítása az Eucharisztiáról: tagadta Krisztus jelenlétét a kenyér és bor színében, és csak jelképes jelenlétet vallott. Bár többször letette az igaz hitvallást, de ezt minden alkalommal visszavonta.

Ebben a légkörben nagy jelentősége volt annak a magánkinyilatkoztatásnak, amelyben Szent Julianna ágostonrendi szerzetesnővér részesült. Az Üdvözítő azt a szándékát közölte vele, hogy a Szentháromság vasárnapját követő csütörtökön külön ünnepe legyen Krisztus Testének és Vérének. Ő ezt 21 év múlva mondta el lelkiatyjának, és csak 37 év múlva, 1246-ban ünnepelték meg először Úrnapját Lüttich városában.

IV. Orbán pápa (1261–64) csak akkor rendelte el az ünnepet, amikor 1264 nyarán tudomására jutott, hogy Bolsenában egy pap kezében átváltoztatáskor a Szentostya vérezni kezdett. A véres korporálét megmutatták a szomszédos Orvietóban tartózkodó pápának, aki ekkor elrendelte az ünnepet. Hirtelen bekövetkezett halála miatt azonban a végleges rendelkezés csak 1312-ben készült el. Ennek ellenére A népi jámborság és a liturgia direktóriuma című instrukció az ünnep elrendelésének dátumát 1264-re teszi. Ebben a lelkileg és szellemileg is nehéz században hihetetlen erőforrást jelentett az Eucharisztia ezen kiemelkedő ünnepe.

Az ünnephez később kapcsolódott a körmenet is. Először csak kehelyben, illetve áldoztatókehelyben vitték az Oltáriszentséget, később már szentségtartót készítettek különleges díszítésekkel. A barokk korban erősödött meg a körmenetek hagyománya, amely mind a mai napig megmaradt.

Az Oltáriszentséget rendszerint a miséző pap vagy püspök vitte díszes baldachin alatt. Az utcák díszítése is az ünnepléshez tartozott. Szebbnél szebb virágszőnyegeket készítettek, és négy oltárnál álltak meg útközben, ahol egy-egy evangéliumi részletet olvasott fel a pap, vagy a diakónus majd áldást adott; utána folytatódott a körmenet. Ennek rendjét a ma is érvényben lévő Rituale tartalmazza.

Szentháromság vasárnapjának története és liturgiája

NÉZŐPONT – 2005. május 22., vasárnap | 6:00

A Pünkösd utáni első évközi vasárnap a Szentháromság vasárnapja. Miután az üdvösség történetének eseményeit megünnepeltük, mintegy összefoglalóul hitünk legszentebb misztériumát ünnepeljük. Verbényi István írása


A liturgikus ünneplés csak később kezdődött. Bár a VI. században már megtalálhatók voltak az ünnep nyomai, de csak a VIII. századból fennmaradt Geláziusz-féle szakramentárium közli a Szentháromság prefációját. Ugyanakkor megtalálható a Szentháromságról való mise az úgynevezett fogadalmi (votív, ma: alkalmi) misék között, amelyet Alkuin (+804) tours-i apát készített. Õ állította össze Nagy Károly részére a votív miséket az egész hétre, vasárnapra pedig a Szentháromságról szólót. Ezt az összeállítást szeretete jeléül elküldte a fuldai rendtársaknak.

Az ünnepet Stephanus, Lüttich püspöke (+920) vezette be. Elrendelte városában, majd szép zsolozsmát is szerkesztett az ünnepre. Ebből is látható, hogy életében jelentős szerepet játszott a Szentháromság tisztelete. Írt egy könyvecskét elődjéről, Szent Lambertről (akit 670-ben száműztek), s közli egy fohászát:
„Istenem, kérlek, áldd meg szolgáidat; Isten, ki hármas egységben áldott légy!”
Az írását egy nagyon szép doxológiával (dicsőítés) zárta:
„Miközben uralkodik az élő Isten Háromsága teljességében s az egység fenségében,
kinek dicséret legyen, s a szentek ujjongása;
és folytonos hálaadás most és mindig a halhatatlan örökkévalóságon át. Ámen.”
A püspököt székesegyházában a Szentháromság oltár alatt helyezték örök nyugalomra. Utóda pedig az egész egyházmegye számára elrendelte Szentháromság ünnepét.

Róma nem helyeselte és nem fogadta el az ünnepet. III. Sándor pápa (+1181) így ír egy levelében: „Némelyek szokásba hozták, hogy a Szentháromság ünnepét ülik Pünkösd nyolcadában, mások az egyházi év utolsó vasárnapján. A Római Egyház nem fogadja el ezt a szokást, mert minden vasárnapon, sőt naponként megünnepeljük az Egységnek és Háromságnak ünnepét”.

Az egyetemes Egyház számára XXII. János pápa 1334-ben, az avignon-i fogság idején rendelte el az ünnepet. A rendelkezés Róma számára volt fontos, mert a világon mindenütt önként megtartották. Ettől kezdve folyamatos a liturgikus ünneplés. A VI. Pál féle Misekönyv még azzal tette tökéletesebbé az ünneplést, hogy a három liturgikus évnek megfelelően más-más szentírási szakaszokat olvastat a misén.


A szentírási szakaszok rámutatnak arra, hogy a kinyilatkoztatás által az ember képes megismerni hitünknek ezt az igazságát. Az olvasmány Mózes második könyvéből (Kiv 34,4b–6.8–9) való részlet. „Az Úr, az Úr irgalmas és könyörülő Isten, hosszantűrő, kegyelemben és hűségben gazdag” – nyilvánította ki magát Isten Mózes előtt. A Válaszos zsoltárban a három ifjú hálaénekével felel az Egyház, és állandóan ismétli: Dicséretes és magasztos örökkön örökké. A szentlecke (2Kor 13,11–13) arról az elválaszthatatlan közösségről szól, amelyet Isten szeretete és a Szentlélek hoz létre bennünk. Az Alleluja vers az Atya, a Fiú és a Szentlélek dicsőítése, amelynek titkát Urunk a búcsúbeszédében tárja elénk. Az evangélium az Isten szeretetéről tanít, aki elküldte Fiát, hogy általa üdvözüljünk (Jn 3,16–18).

A mise könyörgése megköszöni a mennyei Atyának, hogy kinyilatkoztatta a Szentháromság életének belső titkát. Azt kérjük, hogy annak dicsőségét megismerjük, és a fölséges hatalmú egy Istent imádjuk. Amíg az áldozás utáni könyörgésben kérjük, hogy ezen misztérium megvallása szolgáljon lelkünk-testünk üdvösségére, addig a felajánló könyörgés csak az adományaink megszentelését kéri.

A prefáció igazi himnusz, a Szentháromság magasztalása. Megvalljuk a háromszemélyű egy Istent. Az igaz és örök istenséget úgy valljuk, hogy három különböző személyt imádunk egyetlen lényegben és egyetlen fönségben. Ezért méltán zeng a dicsérő ének a láthatatlan világ lényeitől: Szent vagy!

Sokszor valljuk meg hitünket e rövid magasztalással: „Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké.

Verbényi István

Az ünnephez kapcsolódó további írás:
Szentháromság vasárnapja – 2005. május 22.

A Boldogságos Szűz Mária, az Egyház Anyja

KULTÚRA – 2024. május 20., hétfő | 6:00

Az Istentiszteleti és Szentségi Dikasztérium 2018 tavaszán elrendelte a Boldogságos Szűz Máriának, az Egyház Anyjának kötelező emléknapját, melyet pünkösdhétfőn ünnepelünk a liturgiában.

Szent Ambrusnál találkozunk először az Egyház ősmintája (Ecclesiae typus) kifejezéssel, mely Máriának a megkereszteltek iránt megmutatkozó anyaságában is kifejeződik. A gondolat megjelenik Szent Ágostonnál is, aki az Egyházat Christus totusként szemléli, tehát ha Mária anyja a Főnek, akkor a teljes Krisztusnak, vagyis az Egyháznak is. 

A II. Vatikáni Zsinat végén, 1964 novemberében VI. Pál pápa bejelentette, hogy Máriát mint az Egyház Anyját (Mater Ecclesiae) is tiszteljük. Ez azt jelenti, hogy anyja az egész keresztény népnek, mind a híveknek, mind a pásztoroknak. A pápa e titulussal Máriának a Krisztusban megkereszteltekkel és ezáltal az Egyház tagjaival fennálló lelki anyaságát kívánta hangsúlyozni.

1980 óta a loretói litániában megszólítjuk a Szűzanyát az Egyház Anyjaként is.

II. János Pál kezdeményezésére 1981. december 7-én elhelyezték a vatikáni Apostoli Palota Szent Péter térre néző falán a Mater Ecclesiae-mozaikot. A szentatya kérése az volt, hogy a kép Máriát mint az Egyház Anyját ábrázolja, mert „Isten Anyja mindig is egységben volt az Egyházzal, és különösen közel volt az Egyházhoz a történelem legnehezebb pillanataiban”.

1987-ben Redemptoris Mater kezdetű enciklikájában – mely A Boldogságos Szűz Máriáról a zarándok Egyház életében alcímet viseli – mélyítette el II. János Pál a Szűzanyáról szóló tanítást. 

* * *

Mária anyaságát Fiának misztikus Teste, az Egyház irányában is megéli, ennek köszönhetően mi, Krisztusban megkeresztelt emberek mint égi édesanyánkra tekinthetünk rá. A szeretett tanítvány, János, akire Jézus a keresztről rábízta édesanyját, és aki most már saját anyjaként tekint az Istenszülőre, az egész Egyház jelképe.

Mária lelki anyasága egyetemes, mert az üdvösség műve is egyetemes; mély lelki anyaság fűzi mindazokhoz, akik a keresztség által a kegyelem rendjében Fiának testvéreivé lettek.

A liturgikus emléknap megválasztása átgondolt döntés eredménye, hiszen az Istenszülő közbenjáró imájának nagyon is köze van a pünkösdi Lélek-áradáshoz. „Az Egyház, amelyet Krisztus az apostolokra épített, pünkösdkor ébredt tudatára Isten nagy tetteinek, amikor az utolsó vacsora termében összegyűlve mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket. Ebben a pillanatban indult el az Egyház a hitnek azon az útján, mely emberek és népek történetén átvezető zarándokút. Tudjuk, hogy ennek az útnak a kezdeténél jelen van Mária, ott látjuk őt az apostolok között, az utolsó vacsora termében, amint imádkozik és esdekel az ajándékért: a Szentlélekért.” (Redemptoris Mater, 26)

Mária az Egyház liturgikus cselekményeiben, amikor egyszerű, de a Lélektől áthatott szavaink egyesülnek a mennyei liturgia istendicséretével, maga is velünk imádkozik, mert tagja a szentek közösségének, és mert az üdvösség művében elválaszthatatlan Fiától.

Istenünk, irgalmasság Atyja, egyszülött Fiad a keresztfán függve Anyját, a Boldogságos Szűz Máriát a mi Anyánkká is tette. Add, kérünk, hogy a Szűzanya szerető közbenjárására Egyházad napról napra termékenyebb legyen, szent utódoknak örvendjen, és a népek minden családját anyai keblére ölelje. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

A Boldogságos Szűz Mária, az Egyház Anyja liturgikus emléknapjáról Kovács Zoltán mariológus írása ITT olvasható.

Magyar Kurír

Pünkösd jelképei

Pünkösd jelképei

Mit ünnepelünk pünkösdkor?

A pünkösd a kereszténység egyik legfontosabb ünnepe, amikor a Szentlélek eljövetelére és az egyház születésnapjára emlékeznek.

A Biblia szerint pünkösdkor a Jézus halála után összegyűlt tanítányokra lángnyelvek képében szállt le a Szentlélek. Az apostolok „nyelveken kezdtek beszélni”. A csoda hatására több ezren tértek és keresztelkedtek meg egyetlen nap alatt.

Galamb

A Szentlelket (ógörögül hagion pneuma, latinul Spiritus Sanctus) hagyományosan galamb képében ábrázolja a keresztény ikonográfia. Mivel pünkösdkor a Szentlélek eljövetelét ünnepli az egyház, a galamb vált a a pünkösd legfontosabb jelképévé.

A galamb egy nagyon ősi jelképe a Szentléleknek: az olajfaágat tartó galamb, mint a Szentlélek szimbóluma már a legkorábbi ismert ókeresztény ábrázolásokon is feltűnik a római katakombákban.

A galamb egyébként gyakran megjelenik a Jézus megkeresztelkedését ábrázoló alkotásokon is, mivel az evangéliumok szerint “Isten Lelke” ekkor is galamb formában szállt alá az égből. Erről Máté evangéliuma így ír: “Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett.

Szintén gyakori a Szentlélek-galamb szimbólum megjelenése a keresztény művészetben az angyali üdvözlet ábrázolásain is. Például az ötödik században épült római Santa Maria Maggiore-bazilika híres diadalívén.

Lángnyelvek, tűz és szélzúgás

A pünkösdi jelképek közé tartozik a lángnyelv, a tűz, és a szélzúgás is. Mindegyik megjelenik a bibliai történetben, hiszen az Apostolok Cselekedetei szerint „Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre„.

Erre emlékezve a középkorban pünkösdkor a lángnyelvekre utaló szalmacsóvákat dobáltak le a templomok tetejéről. Gyakran kürtöket, harsonákat szólaltattak meg, amely pedig a szélzúgásra emlékeztetett.

A pünkösd színe

A pünkösd liturgikus színe a piros. Pünkösdkor a misét celebárló pap piros miseruház és stólát ölt.

Ez azért alakult így, mert a katolikus hagyományban a piros a Szentlélek színe. De a piros utalhat a vértanúságra is, ezért Nagypénteken, virágvasárnap és a vértanú szentek ünnepén is megjelenik.

Urunk mennybemenetele

NÉZŐPONT – 2013. május 11., szombat | 13:53

P. Szabó Ferenc elmélkedése a vasárnapi evangéliumról

A húsvét utáni 40. napon ünnepli az Egyház, az V. század óta, Urunk mennybemenetelének napját. Ez csütörtökre esik. Áldozócsütörtök liturgikus ünnepét több országban, így Magyarországon is a következő vasárnapon tartják.

Húsvét 7. vasárnapjával, illetve a rá következő héttel befejeződik a húsvéti ünnepkör, amely pünkösdig tart. E hetekben az Egyház Jézus Krisztus kereszthalálára, feltámadására és végül dicsőséges mennybemenetelére emlékezik. Jézus valójában húsvétkor már testében is megdicsőülve átment az Atyához, de negyven napon át megjelent az apostoloknak, hogy megerősítse őket hitükben; megmagyarázza nekik az ószövetségi Írásokat, a róla szóló jövendöléseket. Jézus feltámadásával átment az új, isteni létrendbe, nem tért vissza ebbe az életbe: a jelenések az Úr csodatételei, leereszkedései (pl. amikor az apostolokkal eszik, vagy a hitetlen Tamásnak megmutatja oldalsebét).

Lukács evangéliuma végén röviden leírja Jézus mennybemenetelét: Jézus itt búcsúbeszédében mondja: „Meg volt tehát írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell és harmadnapon halottaiból föl kell támadnia. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni, Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek. Én pedig elküldöm rátok Atyám megígért ajándékát.” A Szentlélek majd megnyitja elméjüket, hogy megértsék az Írásokat. Csakugyan, pünkösdkor minden világos lesz az apostolok számára, ahogy Péter beszédeiből láthatjuk.

Lukács evangélista az Apostolok Cselekedetei elején, ahol folytatja Jézus üdvözítő művének hatástörténetét, hosszabban, szemléletesebben írta le az Olajfák hegyi mennybemenetelt. Jézus előbb küldetést ad apostoloknak, hogy az elküldendő Szentlélek erejében hirdessék az egész világon az örömhírt. „E szavak után szemük láttára fölemelkedett és felhő takarta el szemük elől. Miközben merően nézték, miként száll az égbe, egyszerre csak két fehérruhás férfi termett mellettük: „Galileai férfiak, szólították meg őket, mit álltok itt égre emelt szemekkel? Ez a Jézus, aki közületek fölment a menybe, úgy jön el ismét, ahogy szemetek láttára mennybeszállt.”

E szemléletes leírás értelmét kell megragadnunk: Jézus megdicsőülése, átmenete az Atyához a másik létrendbe már feltámadásával megtörtént. Most végleg eltűnik az apostolok szeme elől. Valójában nem úgy emelkedik fel az égbe, mint ahogy a helikopter felszáll. Ma már tudjuk, hogy a felhők felett nyílik a világűr, amelyet az űrhajósok bejárnak. Isten nem ott fenn „lakik”, a felhők feletti „égben”, ott a világűrben az űrhajósok nem találkozhattak vele. Hamis a Gagarinnak tulajdonított ateista mondás: „Nincs Isten, az űrben nem találkoztam vele.” Az ég nem fenn van, hanem ott, ahol Isten jelen van láthatatlanul. Közelebb van hozzám, mint én önmagamhoz („interior intimo meo”, ahogy Szent Ágoston mondja). Az ég, a menny szellemvilág Istennél, akit körülvesznek a megdicsőültek.

A vasárnapi olvasmány az Efezusi levél elejéről (1, 17-23) a legjobb kommentárja a „mennybemenetel” misztériumának, ahogy ezt egy francia domonkos szentírástudós, Pierre Benoit magyarázta: A feltámadás után a negyvenedik napra tett és az Olajfák hegyére lokalizált mennybemenetel érzékletesen írja le Jézus megdicsőülését: „A halálon győzedelmeskedő Krisztus új életformát kezdett Isten mellett. Ő elsőnek lépett be a feltámadott életbe, hogy helyet készítsen választottainak: egyszer majd eljön újra, hogy megdicsőült híveit bevezesse magával az örök életbe”. Az első keresztények hite számára tehát nem az ősi kozmológia a lényeges, nem a mennybeszállás érzékletes leírása, hanem annak az igazságnak állítása, hogy a feltámadt Krisztust az Atya felmagasztalta, és Úrrá tette minden teremtmény, az egész kozmosz felett.” (Vö. P. Benoit, Exégèse et Théologie, I, Párizs, 1961. 363skk.)

A mennybemenetellel a megdicsőült Jézus az Atya „jobbján ül”, vagyis vele együtt a mindenségen uralkodik. Végleg megvonta látható jelenlétét övéitől, de Szentlelkével jelen van a benne hívők közösségében, az Egyházban, amely az ő titokzatos Teste. A világ végéig folytatja megváltó és megszentelő művét az igehirdetés és a szentségek kiszolgáltatása révén.

(ApCsel 1,-11; Lk 24, 46-53)

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

BÚZASZENTELŐ
A búza szentelés a határ, a búza- és gabonaföldek megáldása. A római katolikusoknál a népszokás napja Szent Márk napja. A római katolikusok búzaszentelő körmenetet tartanak a vetés megáldásáért, a jó termésért és a természeti csapások elhárításáért. Bár a körmenet neve búzaszentelő, a vetés minden fajtáját, a fákat és szőlőket is megáldották ilyenkor. A búzaszentelő körmenetek Magyarországon középkori eredetűek, de nem tudni, pontosan mikor.
A körmenet a plébániatemplomtól indult a mezőkre. A menet a mindenszentek litániáját énekli, máig. A szertartás helyére érve a határban a pap megáldotta a mezőket, majd a körmenet visszatért a templomba. A búza szentelés, mint általában a körmenetek a kommunista hatalomátvétel után visszaszorult, hiszen a hatalom a nem hívők számára láthatatlan helyen, a templomokban akarta tartani a vallást és főleg annak demonstratív megnyilvánulásait, amilyen a körmenet. Ez a búzaszentelésre is vonatkozott, mint egy olyan vallásos szokásra, amely nem felelt meg a hatalom agrárideológiájának.
Búzaszentelő ének:
Észak felé:
Aki gondolsz a madárra, Köntöst adsz a kis virágra, Kegyes szemed legyen rajtunk, Tebenned van bizodalmunk. Téli fagyban, hóban, jégben, Te vagy minden reménységem. Jön a tavasz, az új élet, Abban minden újra éled.
Kelet felé:
Te, ki hinted Igéd magvát, Kemény szívünk alakítsd át, Vesd el benne szent Igédet, Abból fakad örök élet. Itt a tavasz, fák rügyeznek, Áldd meg a mi vetésünket. Búzánk, árpánk aratásra, Hadd szökjön fel dúsan szárba.
Dél felé:
Kik bajukkal Hozzád futnak, Segítségért folyamodnak, Nem szenvednek ők szükséget, Mindig érzik segítséged. Ha velünk az Úr áldása, nincs gondunk az aratásra, Százszoros lesz a termésünk, Áldj meg urunk, erre kérünk.
Nyugat felé:
Úr Jézus, ki azt hirdetted: Ki veled tart, el nem veszhet. Erősítsd meg gyenge lelkünk, Örök tűzre ne kerüljünk. Ősi vihar hogyha kerget, Nyugtot szívünk nálad lelhet, Édes Jézus, kérünk szépen: Áldd meg munkánk egész évben.
Adj Uram Isten dús arany kalászt!
Hozzon az új nyár gazdag aratást.
Kapjon esőt a határ, virágot a rét!
Zengjen újra a madár úgy, mint valaha rég!
Adj Uram Isten derűsebb jövőt!
Harmatos rónát, gazdag legelőt!
Legyen boldog a szívünk, mint valaha rég!
És legyen kék felettünk a nagy magyar ég!

Urunk születésének hírüladása – Gyümölcsoltó Boldogasszony

KULTÚRA – 2024. április 8., hétfő | 6:005

Jézus fogantatását, Urunk megtestesülését (Conceptio Domini, Conceptio Christi) ünnepeljük Gyümölcsoltó Boldogasszony főünnepén. Mivel idén március 25-e a nagyhétre esett, kivételesen a húsvét nyolcada utáni hétfőn, április 8-án ünnepeljük Urunk születésének hírüladását.

Keleten a legrégebbi időktől az egyik legnagyobb ünnep (Örömhírvétel; a legszentebb Istenszülő örömhírvétele néven), Rómában a keleti származású I. Sergius pápa (687–701) honosította meg Annuntiatio Domini (az Úr hírüladása) néven. 692-ben említik először, amikor a Trullai Zsinat helyesnek ítélte nagyböjtben való ünneplését – valószínűleg ekkor már hosszú ideje a jeles napok sorába tartozott. Korábban, Ravennából származó adatok szerint a karácsonyt megelőző vasárnap emlékeztek meg az angyali üdvözletről.

Ezen a napon, ahogy karácsony ünnepén is, a hitvallás „…megtestesült a Szentlélek erejéből, Szűz Máriától, és emberré lett…” szavaira térdet hajtunk. 

A hírüladás napjának egyik sajátossága, hogy fényét elhomályosítani látszik a nagyhét és húsvét ünnepének közelsége. Hiszen rendszerint vagy éppen csak megelőzi ezeket, vagy ha egybeesnék velük, akkor elhalasztásra kerül, és csak utánuk következik az első köznapon, húsvét második hetének hétfőjén. Azonban úgy tűnik, a korábbi évszázadokban ez egyáltalán nem jelentett akadályt, sőt éppen ez a szoros közelség volt hivatott kiemelni az ünnep hitbéli jelentőségét.

Az ünnep Rómából, a 7. századból származó miseszövegének ékköve a mise kollektája, vagyis a fő könyörgése. E retorikai remekmű értékét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy mind a mai napig olyan imádság, amelyet számtalan katolikus hívő betéve tud, és nap mint nap imádkozik: „Kérünk téged, Úristen, öntsd lelkünkbe szent kegyelmedet, hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje által a feltámadás dicsőségébe vitessünk.”

A II. Vatikáni Zsinat után megújított liturgiában ez a könyörgés advent negyedik vasárnapjára került át, azt megelőzően pedig március 25-e áldozás utáni könyörgéseként szerepelt.

A könyörgés a megtestesülés, a keresztre feszítés és a feltámadás misztériumát összekapcsolva foglalja össze Krisztus üdvösséget hozó művét, amelyből – Isten kegyelméből – a keresztény ember is részesedhet. Az a teológiai gondolkodás, amelyben ez a könyörgés megszületett, e három misztérium egységében ismerte fel a keresztény megváltás lényegét, amit megerősített az az ősi hagyomány, amely szerint Jézus március 25-én halt kereszthalált. E könyörgés annak a liturgikus elvnek a remek példája, hogy mivel Krisztus életének egyetlen mozzanata sem érthető önmagában, ezért az Egyház egyiket sem pusztán önmagában, összefüggéséből kiszakítva ünnepli.

Csigi Péter

Az ünnep magyar elnevezése onnan ered, hogy a fák oltását nálunk ez idő tájt szokták végezni. Országszerte általános szokás volt, hogy ezen a napon kell oltani, szemezni a fákat, hiszen Szűz Mária is most fogadta méhébe Jézust.

A korábbi századok kódexeiben, kalendáriumaiban az ünnep különböző elnevezéseivel találkozunk: Testfogadó Boldogasszony; Asszonyunk, Szűz Máriának szeplételen foganatja; Boldogasszony fogadása.

Legrégibb liturgikus emlékeink is számontartják az ünnepet – az ünnepi szentmise liturgiájához Padányi Bíró Márton följegyzése szerint hozzátartozott a leborulás régi magyar hagyománya: „Karácsony napján és a Szűz Mária napjain, főképpen pedig Gyümölcsoltó Boldogasszony, vagyis az Ige testesülése és fogantatása napján a misemondó pap az isteni szolgálatban lévő több társaival együtt az oltár eleibe mégyen. Ott a legelső, legalsó grádicson éppen a földig leborul, így imádja a megtestesült Igét, és az isteni kegyességnek ebben kinyilatkoztatott titkát ilyen alázatossággal tiszteli.”

A göcseji archaikus néphit szerint amelyik fát ezen a napon oltják be, azt nem szabad letörni vagy levágni, mert vér folyik ki belőle. Aki ilyen fát mégis levágna, megvakul, halála után pedig elkárhozik. Még nyesegetni, tisztogatni, elégetni sem szabad ezeket a fákat, maguktól kell elkorhadniok. Székesfehérvár-Felsővároson a déli Úrangyala-harangszó idején sorra rázták a gyümölcsfákat, hogy majd bőven teremjenek. Csíkban az oltott gyümölcsfákra igézet ellen piros szalagot kötöttek. Csíkmenasági hiedelem szerint jó jel, ha Gyümölcsoltó Boldogasszony napján már nincs hó a vetéseken. A tápiógyörgyei gazda ezen a napon kiment a kertbe, és a gyümölcsfák törzsét kereszttel jelölte meg. Szeged népe szerint az ilyenkor szemzett fából nem jó másnak ágat adni, mert ezzel a termést is odaadnák.

Okkal nevezik e napot fecskehívogatónak is, mert ekkor a déli szél hazafelé tereli a fecskéket. Budaörsön, Hőgyészen, Németbólyban a gazda e napon kitárta az istálló ajtaját: meghívta a fecskéket, Isten madarait, hogy házában fészkeljenek, mert az öregek hite szerint a fecskék jelenléte felért egy tűz ellen való biztosítással. A madarak érkezése azt is jelezte, hogy eljött a tavaszi munkák ideje. Azt tartották, hogy a derült idő Gyümölcsoltó Boldogasszony napján bő termést jósol.

„A föld és a menny a Te »igen«-edre vár, ó legtisztább Szűz. Szent Bernát szavai ezek, híres, szép szavak. Várják „igen”-edet, Mária. Várják „igen”-edet. Egy édesanya, akinek szülnie kell. Egy férfi, akinek személyes, családi, társadalmi felelősséget kell vállalnia, várja igenlésedet.

S itt következik Mária válasza, itt a válasz, melyet egy édesanya ad, íme egy fiatal asszony válasza: egy igen, mely egész életre szól.”

Szent II. János Pál pápa

Istenünk, te azt akartad, hogy örök Igéd a Szent Szűz méhében emberi testet öltsön. Add, kérünk, hogy mi, akik Megváltónkat valóságos Istennek és valóságos embernek valljuk, isteni természetének is részesei lehessünk. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

Forrás
Magyar katolikus lexikon
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I.
Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír

Az Isteni Irgalmasság vasárnapja – „Ezen a napon megnyílik irgalmam mélysége”

KULTÚRA – 2024. április 6., szombat | 19:10

Idén április 7-én ünnepeljük az Isteni Irgalmasság vasárnapját, ebből az alkalomból idézzük fel az ünnep történetét.

Szent II. János Pál egész pápaságában központi helyet foglalt el az Isteni Irgalmasság gondolata. Már megválasztása után két évvel, 1980 adventjének kezdetén kiadta második, Dives in misericordia (Irgalomban gazdag Isten) kezdetű enciklikáját, mellyel mintegy programot is adott: „Minél inkább eltávolodik az ember Istentől és az irgalom misztériumától, s minél inkább elveszíti a világ eszméinek hatására az irgalom szó értelmét, az Egyháznak annál inkább joga és kötelessége, hogy »hathatós kiáltással« forduljon az Isteni Irgalomhoz” (96).

Milyen út vezetett a Dives in misericordia enciklikáig és az Isteni Irgalmasság vasárnapjának kihirdetéséig – II. János Pál pápa életében és az Egyház 20. századi történetében? 

Az irgalmasság gondolata és üzenete végig jelen van a Szentírásban – idézte fel kérésünkre győri látogatásakor e gondolatiság kezdeteit Stanisław Dziwisz bíboros, krakkói érsek. Majd így folytatta: a II. világháború előtt az Isteni Irgalmasság üzenete nagy erővel köszönt vissza Fausztina nővér életében és működésében. (Szent Faustyna Kowalska, vagyis Szent Fausztina nővér 1938. október 5-én hunyt el Krakkóban – a szerk.) Leírásra került: a világban nem lesz béke addig, míg nem fordulunk az Isteni Irgalmassághoz.

„Az emberiség mindaddig nem talál békét, míg nem fordul bizalommal irgalmamhoz.” (Szent Fausztina: Napló 300)

A Fausztina nővér számára kinyilatkoztatott ígéretek valamiképp óvtak minket a II. világháború előtt – tette hozzá a krakkói érsek, aki negyven éven keresztül volt II. János Pál személyi titkára és barátja. – És most a világ újra visszafordul az irgalmasság felé. Ez az orvosság, a kegyelem a korunk veszélyes ideológiáival folytatott harcban. Talán Isten így ad útmutatást: azt üzeni, hogy irgalmasságához fordulva tudjuk a világ gondjait, problémáit orvosolni, gyógyítani.

Stanisław Dziwisz elmondta, Karol Wojtyła Krakkó Łagiewniki városrészének kőfejtőjében dolgozott, amely nagyon közel volt Fausztina nővér rendházához. Ott ismerkedett meg a II. világháború alatt titokban szemináriumba járó, munkásként dolgozó fiatalember, a későbbi pápa az irgalmasságnak ezekkel a Fausztina nővér számára kinyilatkoztatott jeleivel. És így válhatott az Isteni Irgalmasság az ő keresztény életének, papságának, püspökségének és pápaságának is középpontjává.

Az Isteni Irgalmasságnak két nagy szentje van: Fausztina nővér és II. János Pál pápa – hangsúlyozta Dziwisz bíboros.

* * *

Az Isteni Irgalmasság eredeti kegyképe (Vilnius)

„Fausztina nővér a második világháború előestéjén halt meg. Életének ebben az utolsó időszakában kapta meg az Isteni Irgalmasság kinyilatkoztatását, s mindazt, amit megélt, leírta Naplójában. A második világháború túlélői számára Szent Fausztina Naplójának e sorai olybá tűntek, mint az Isteni Irgalomnak egy különleges, 20. század nézőpontjából megírt evangéliuma. A kortársak felfogták üzenetét, mégpedig éppen a második világháború során drámai módon felhalmozódott rossznak és a totalitárius rendszerek kegyetlenségének a tükrében. Mintha Krisztus azt akarta volna kinyilatkoztatni, hogy

a rossz – amelynek az ember létrehozója és áldozata – elé állított végső korlát éppen az Isteni Irgalom.

Ennek az irgalomnak természetesen része az igazságosság is, ám a világ és az ember történelme során az isteni tervben nem kizárólag az igazságosságé az utolsó szó. Isten mindig el tudja választani a jót a rossztól, s azt akarja, hogy mindenki üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére (vö. 1Tim 2,4): Isten a szeretet (1Jn 4,8). A Fausztina nővér előtt megjelent megfeszített és feltámadt Krisztus eme igazság legfőbb kinyilatkoztatása” (Az irgalom misztériuma. In: II. János Pál: Emlékezet és azonosság, Budapest, 2005, 58–62.).

Faustyna Kowalska boldoggá avatását II. János Pál pápa kezdeményezte, még Krakkó érsekeként, 1965-ben. Majd 1993. április 18-án, húsvét második vasárnapján az eljárás elindítója immár pápaként avatta boldoggá Fausztina nővért. A szentté avatásra hét évvel később, 2000. április 30-án, ismét csak húsvét második vasárnapján került sor.

Ekkor hirdette ki a pápa a világ számára az Isteni Irgalmasság ünnepét is, e szavakkal: „Húsvét második vasárnapja ettől kezdve az egész Egyházban az Isteni Irgalmasság vasárnapja nevet viseli.” És a Szentatya hozzátette: ezzel az üzenettel, az Isteni Irgalmasság üzenetével kívánja átvezetni az Egyházat a harmadik évezredbe.

„Egyetlen lélek sem nyerhet megigazulást, amíg nem fordul bizalommal irgalmasságomhoz. Ezért kell a húsvét utáni első vasárnapot irgalmasságomnak szentelni. A papok ezen a napon hirdessék a lelkeknek nagy és végtelen irgalmamat!” (Napló 570)

„Ezen a napon megnyílik irgalmam mélysége: a kegyelmek tengerét árasztom minden lélekre, aki irgalmam forrásához közelít. Egy lélek se féljen közeledni hozzám…” (Napló 699)

II. János Pál pápa, az Isteni Irgalmasság üzenetének fáradhatatlan hirdetője volt. Imádságában is irgalomért fohászkodott.

„Minthogy pedig az ima az egyetlen fegyver, amelyet a pápa használ, egy utolsó kérdést teszek fel neki, amelyben sok másik is benne foglaltatik, és amelyik e párbeszéd legrövidebb válaszát kapja. Azt kérdezem tőle, hogy milyen imát mond a világért? Ezt feleli: „Irgalomért könyörgök. Igen, irgalomért” („Ne féljetek!” – André Frossard és II. János Pál pápa párbeszéde, Budapest, 1986, 199.).

És a Szentatya életével, pápaságával, betegségével és halálával is tanúságot tett Isten végtelen irgalmába vetett bizalmáról. Halála időpontja – 2005. április 2., az Isteni Irgalmasság vasárnapjának vigíliája – által mindez még nyilvánvalóbb megerősítést nyert.

A lengyel pápát, ugyanúgy, ahogy ő Fausztina nővért, az Isteni Irgalmasság ünnepén avatta boldoggá XVI. Benedek pápa 2011-ben, majd szentté Ferenc pápa 2014-ben.

* * *

És a történet tovább folytatódik. Stanisław Dziwisz bíboros szavaival: „Ferenc pápa is az irgalmasságnak szenteli pontifikátusát.” 2015. április 11-én, az Isteni Irgalmasság ünnepének vigíliáján tette közzé a Szentatya az irgalmasság szentévét meghirdető, Misericordiae vultus kezdetű bulláját. A rendkívüli szentév – melynek mottója: „Irgalmasok, mint az Atya” – 2015. december 8-án kezdődött, és 2016. november 20-án, Krisztus Király vasárnapján zárult.

Ferenc pápa is fáradhatatlanul hirdeti Isten irgalmasságát. 2016. március 30-i katekézisében így tanított: „Isten nagyobb a bűnünknél! Az ő szeretete olyan óceán, amelybe megmerítkezhetünk az elsüllyedés veszélye nélkül: megbocsátani Isten számára azt jelenti, hogy nekünk adja azt a bizonyosságot, hogy ő sosem hagy el minket.”

„Nem tudom megbüntetni, még ha a legnagyobb bűnös is lenne, azt, aki irgalmamra hivatkozik, hanem felmentem őt mérhetetlen és kifürkészhetetlen irgalmamban. Mielőtt eljövök mint igazságos Bíró, előbb szélesre kitárom irgalmam kapuját. Aki nem akar az irgalom kapuján átmenni, annak igazságosságom kapuján kell áthaladnia.” (Napló 1146)

Örökké irgalmas Istenünk, te lángra lobbantod a neked szentelt nép hitét, amikor évről évre visszatér húsvét ünnepe. Növeld kegyelmedet, amelyet megadtál nekünk. Add, hogy méltóképpen megértsük, milyen csodálatos, hogy megtisztultunk a keresztvíz által, újjászülettünk a Szentlélekből, és elnyertük a megváltást Krisztus vére árán. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

Fotó: Lambert Attila; Opoka.org.pl; Vatikáni Rádió; SwietaFaustynaKowalska

Borsodi Henrietta/Magyar Kurír

Nagyszombat és húsvét vigíliája

KULTÚRA – 2024. március 29., péntek | 21:30

Nagyszombaton az Egyház Krisztus szenvedéséről és haláláról elmélkedik a szentsír előtt időzve. Az esti vigília szertartásával veszi kezdetét a Katolikus Egyház legfontosabb ünnepe, a húsvét, amely a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdeti: Jézus Krisztus feltámadt a halálból és mindenkit meghív az örök életre.

Nagyszombat a gyász napja, Jézus most sírban fekszik egy nagy kővel elzárva. Nagyszombaton egész nap lehetőség van imádságra a szentsír előtt. Ezen a napon készülődünk a feltámadás örömére. Ilyenkor betölti lakásainkat, családjainkat és szívünket a csend, amely segít Krisztus szeretetének-halálának titkában elmélyedni. Nagyszombat – Jézus a sírban pihen, a hívek felkeresik a templomokban felállított szentsírt.

Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe. Húsvét éjszakáján az Egyház talán legszebb ünneplése jeleníti meg számunkra a szent titkokat. A liturgia szimbólumaiban megjelenik a fény és a sötét, a tűz és a víz, a nap és a csillagok, hogy együtt magasztalják a feltámadott Krisztust, aki legyőzte a sötétséget, a halált. A liturgia sötétben kezdődik, abban a sötétben, amely a világra borult Krisztus halála után. Amikor úgy látszott, hogy a halál legyőzte az életet, a bűn legyőzte Krisztust. Ebben a sötétben gyullad meg a remény: Krisztus feltámadásának fénye.

A vigília szertartása négy, jól elkülönülő lényegi részből áll: a fény liturgiájából, az igeliturgiából, a vízszentelésből és az áldozati liturgiából. A jelenlegi liturgikus rend, a IV. századra vezethető vissza.

A húsvéti vigília szertartása a tűzszentelés szertartásával kezdődik. Egyedül a parázsló szén világít, s az arról vett tűzzel a pap meggyújtja a húsvéti gyertyát, miközben azt imádkozza, hogy Jézus Krisztus tegnap és ma, ő a Kezdet és a Vég, ő az Alfa és az Ómega, övé az idő, és övé az örökkévalóság, övé a dicsőség és a hatalom, mindörökkön örökké. A húsvéti gyertya fénye maga is Jézus Krisztust jelzi, feltámadását, amely belevilágít a templom sötétjébe és egyúttal a világ sötétjébe is, hogy új reményt adjon.

Erről az új tűzről gyújtják meg a húsvéti gyertyát, amely Jézus testét szimbolizálja, benne a tömjénszegekkel, amelyek Jézus halálos sebeit jelzik. A Föltámadásnak nem volt tanúja, hiszen Jézus nem erre a világra, nem ennek a térnek és időnek keretei közé támadt föl, hanem az örökkévalóságba lépett át, mégis az Egyház liturgiája mintegy megjeleníti a föltámadás pillanatát, ez történik akkor, amikor a gyertya élettelen testét megeleveníti az új tűz. Szimbolikusan ez a föltámadás pillanata. A megszentelt tűzről gyújtott gyertyák sokasága Krisztus világosságának elterjedését érzékelteti, azt, hogy a bűn és halál sötétjében Krisztus feltámadásának ereje kiterjed az egész emberiségre. A pap elindul a fénnyel a sötét templomba, s három lépésben szétosztja Krisztus világosságát a híveknek, akik a Húsvéti gyertyáról meggyújtják saját gyertyáikat. Krisztus világossága tölti be a sötét templomot. Ezt az örömet halljuk és látjuk: „Krisztus világossága”, erre válaszolunk: „Istennek legyen hála.” Ezután hangzik föl az Egyház leggyönyörűbb éneke, az Exultet, a húsvéti örömének. A húsvéti örömének az ünnep tartalmát fogalmazza meg, a fényt, amely a feltámadást és a megváltást jelképezi.

A húsvéti örömének elhangzása után kezdődik az igeliturgia, amely végigvezet minket az üdvösségtörténet nagy állomásain, eljutva az Újszövetségig. Ekkor felhangzik a Glória, Isten dicsőítése és „visszatérnek a harangok”, felszólítva a hívőket Krisztus győzelmének ünneplésére. A szentleckét követően az ünnepélyes alleluja Isten népének ujjongó örömét fejezi ki. Jézus feltámadását, az igazi örömhírt hirdeti az evangélium.

A katolikus templomokban ősi hagyományt követve általában húsvét vigíliáján, a nagyszombati szertartás során szolgáltatják ki a keresztség szentségét a felnőtt korukban megtérteknek, vagyis ekkor fogadja őket tagjai közé az Egyház. A prédikáció után következik a keresztelés ünnepélyes szertartása. Először a mindenszentek litániája, hiszen a keresztséggel az ember tagjává lesz az Egyháznak, amelyhez a szentek közössége hozzátartozik. Ezt követi a keresztvíz megszentelése és a keresztelés. Az Egyház akkor is szentel vizet, ha keresztelésre nem kerül sor. A hívek megújítják keresztségi fogadalmukat: ellene mondanak a Sátánnak és megvallják hitüket a Szentháromság egy Istenben, s keresztségükre emlékezve az Egyház meghinti őket az új vízzel. A fogadalom válaszait elsősorban a keresztelendők mondják és velük együtt a hívek. Nemcsak azért, mert ma mindannyian ünnepeljük keresztségünk titkát, hanem azért is, mert mindannyiunknak testvéri felelősséget kell vállalnunk a keresztelendőkért, egymásért.

A szertartás a szentmise szokott rendje szerint folytatódik. A szentáldozásban a feltámadt Üdvözítővel találkozunk. A feltámadási körmenettel a hívők ünneplése kilép a templom falai közül, és a világnak hirdeti a feltámadás örömét. Ez a szép közép-európai hagyomány kiviszi a Föltámadás örömhírét a világba, megáldva a négy égtájat. Az egész világ számára elviszik az Örömhírt: Krisztus Feltámadt! Valóban feltámadt! Alleluja!

Forrás: MKPK Sajtószolgálat

Magyar Kurír

„Nagypénteki szokások, tilalmak

Nagypéntek az egyházi év legcsendesebb napja, a keresztény liturgiában a húsvét előtti péntek. Ezen a napon emlékeznek meg Jézus Krisztus kínszenvedéséről, kereszthaláláról és temetéséről.

Nagypéntekhez számos szokás,hiedelem, tilalom kapcsolódik:
Nagypénteken tilos húst enni. Az ilyenkor szokásos étrend a rántott leves, a tészta, az ecetes-hagymás hal, vagy éppen a tojásos, tejes ételek. Tipikus böjti ebéd a bableves és mákos tészta is. A böjti tilalom nem terjedt ki azonban a pálinkaivásra. Ezen időszakra is több hiedelem esik. Nagypénteken nem sütnek kenyeret, sőt a tüzet sem gyújtják be, mert a kenyér kővé válik. A pénteki napot általában szerencsétlennek vélték, a nagypénteket pedig különösen, mert a keresztény egyházban ez Jézus megfeszítésének emléknapja. Többnyire tiltották az állattartással kapcsolatos munkákat, mert úgy tartják, hogy akkor megbetegednének, vagy nem lesznek szerencsések. Voltak azonban olyan állattartással kapcsolatos műveletek, melyeknek éppen nagypéntek volt a hagyományos ideje, például a farkalásnak és herélésnek, a jószágok bélyegzésének a századforduló körül Hajdúböszörményben, Debrecenben, Nádudvaron, Balmazújvárosban. Máshol ilyenkor hajtották ki ünnepélyesen a disznócsordát. A földművelésben ugyancsak jellemző a tiltás, de annak ellenkezője is

Nagypénteken festették a tojásokat is. A tojásfestés szokása, s a tojások díszítése az egész világon elterjedt. Magyarországon a festett, díszített tojás ajándékozása elsősorban a húsvéti locsolkodáshoz kapcsolódik. A díszített tojások festésének formái, a minták elrendezése tájegységenként változott.

Jóslásra is használták a tojást: ha nagypéntek éjjelén feltörték, s egy pohár vízbe csurgatták, a formája megmutatta, milyen lesz a jövő évi termés. Volt, ahol a lányok tojáshéjat tettek a küszöbre húsvét előtti este, hogy megtudják, mi lesz a férjük foglalkozása. Ugyanaz lesz, mint az első férfié, aki belép a házba.

A nagypéntekről nagyszombatra virradó éjszaka különösen alkalmas a szerelmi jóslásokra, melynek eredményeként a hajadon lány megtudhatja, ki lesz a jövendőbelije. Az egész napos böjt után, az esti mosakodást követően a lány a fésűt és a szappant egy törölközőbe csavarja, és a párnája alá teszi. Ha férjhez akar menni, a mosakodást követően nem szabad megtörölköznie, mert a hiedelem szerint, az a férfi lesz a párja, aki álmában megtörli a leány arcát.

Az asszonyok ilyenkor szorgalmasan takarítanak, meszelnek, hogy húsvétra tisztaság és rend legyen, mert később, ha a kinti munkák elindulnak, már nem lesz idejük erre. A húsvéti nagytakarítás a mai napig gyakorolt szokás.
A tisztasággal volt kapcsolatos a féregűzés is, melynek nagyszombat volt az ideje. Reggel, mikor először szólaltak meg a harangok, a gazdasszony kiabált, miközben söpörte a ház falát: „Kígyók, békák távozzatok!” Volt, ahol a fazekakat összeütögetve még nagy zajt is csaptak. Gyerekjátékként is fennmaradt a nagyszombati féregűzés. Haranggal, csengővel a nyakukban szaladták körbe a házat.

A víz különösen jelentős volt ezen a napon, tisztító erővel bírt. Úgy tartják, aki nagypénteken napfelkelte előtt megfürdik, azon nem fog a betegség. Ezt a mosdást nemcsak betegség ellen tartották jónak, hanem szépségvarázslónak is. A férfiak azért tisztálkodnak meg alaposan, hogy ne legyenek ragyásak, az asszonyok a szeplőt mossák le az arcukról A Tiszára járó szegedi lányok a mosdás után a füzek alatt fésülködtek, hogy a hajuk éppen olyan hosszú legyen, mint a fűzfa ága vagy a Tisza hossza. Azért tettek így, hogy szépek legyenek, ne legyenek szeplősek. Meg aki a folyó aranyos vizében megmosakszik, az fürge lesz a munkában. A nagypénteki jószágfürösztés is sokfelé ismert volt, szintén egészségvarázsló célzattal. Az állatok közül elsősorban a lovakat fürösztik meg alaposan (ha mód van rá, meg is úsztatják őket), hogy ne legyenek rühösek, egészségesek maradjanak.

Időjárással kapcsolatos jóslások is kapcsolódnak ehhez a naphoz. Eső esetén jó tavaszt jósolnak, de ha nagypénteken szép az idő, akkor üszkös, rossz termés lesz.

/Forrás: http://debrecen.imami.hu/, Wikipédia, http://sulihalo.hu/”
Őseink és unokáink

Nagycsütörtök – Az Eucharisztia (Oltáriszentség) és a papság (egyházi rend) alapításának ünnepe

KULTÚRA – 2024. március 27., szerda | 20:30

Délelőtt olajszentelési misét tartanak a püspöki székesegyházakban. A püspök együtt misézik az egyházmegye papjaival, megszenteli a keresztelendők és a betegek olaját, valamint a krizmát. A papság ilyenkor megújítja szenteléskor tett ígéreteit. Este minden templomban szentmisével emlékeznek az utolsó vacsorára, az Oltáriszentség és az egyházi rend alapítására.

Nagycsütörtök délelőtt az olajszentelési szentmise vezeti be a hívőket a szent három nap ünneplésébe. A szentmise alatt kerül sor a keresztelendők (katekumenek) és a betegek olaja, valamint a – keresztség, bérmálás, egyházi rend kiszolgáltatásakor, illetve templomszenteléskor használatos – krizma megszentelésére. A püspök együtt misézik az egyházmegye papságával, akik megújítják a szenteléskor tett ígéreteiket.

Nagycsütörtök esti liturgiájában az utolsó vacsora felidézésével az Eucharisztia alapítására emlékezünk, amikor Jézus maga köré gyűjtötte tanítványait. A szentírási olvasmányok felidézik az egyiptomi kivonulás éjszakáját, amikor az angyal megkímélte az izraeliták házait, mert a bárány vérével megjelölték az ajtófélfákat. A húsvéti lakoma áldozati báránya Krisztus előképe: saját testét adja értünk, vére pedig megszabadít a bűntől, az örök haláltól. Nagycsütörtöknek éppen ezért ünnepélyes és örömteljes hangulata van. Nagycsütörtök az Egyház legősibb ünnepei közé tartozik. Az ősegyházban ezen a napon fogadták vissza a bűnbánókat.

A nagycsütörtöki evangéliumban halljuk, hogyan mosta meg Jézus tanítványainak lábát. Ez a cselekedet örök időkre szóló példaadás, hogyan kell egymást alázatos szívvel szolgálni. Ennek emlékére a püspök vagy a pap megmossa az arra kiválasztott emberek lábát. A lábmosás szertartásában Jézus példájára emlékezik az Egyház. Az esti szentmise elején a jelképek az utolsó vacsora örömének hangulatát idézik. Ezért van a pap fehér miseruhában, ezért szól a mise elején az orgona, és ezért van virág az oltáron. A dicsőségre minden templomban megszólalnak a harangok, a csengők, az orgona, majd a Glória után elnémulnak nagyszombat estig. A mély gyász jeléül ezután csak a kereplők szólnak. A harangok „Rómába mennek”, és megjelennek a szomorúság, a fájdalom jelei is. Megrázó ellentét, hogy Jézust azon az estén árulják el, amelyen szeretetének legnagyobb jeleit adja.

A szentmise utáni oltárfosztás, amikor eltávolítanak az oltárról minden díszt, még a terítőt is, Jézus elfogatására és szenvedéseire emlékeztet. A szertartás végén a csend is jelzi a Jézus szenvedésével együtt érző fájdalmat. Az Oltáriszentséget ilyenkor a mellékoltárhoz viszik: ez Jézus elfogatását, elhurcolását jelképezi. Csendben fejeződik be a szentmise, a végén nincs áldás.

Nagycsütörtök misztériumában egymással szemben áll az eucharisztikus ajándék legmagasztosabb szeretete, valamint az elárultatás fájdalma. Az utolsó vacsora után Jézus apostolaival az Olajfák hegyére ment. Imádság közben szenvedett és gyötrődött, kérte apostolait, hogy imádkozzanak vele, de azok elaludtak. „Egy órát sem tudtatok virrasztani velem?” – kérdezte tőlük. Erre gondolunk, amikor a szentségi Jézust a főoltárról a mellékoltárra kísérjük, s amikor a mise után szentségimádást végzünk… „Legalább egy órát” szeretnénk virrasztani Vele. Elkezdődik a nagycsütörtöki virrasztás (szentségimádás) az értünk vérrel verítékező Jézussal.

Forrás: MKPK Sajtószolgálat

Fotó: Wikimedia Commons 

Magyar Kurír

#MKPK #nagyböjt #ünnepek

Ford Madox Brown: Jézus megmossa Péter lábát; olaj, vászon, 1852–6). London, Tate Museum

Ford Madox Brown: Jézus megmossa Péter lábát; olaj, vászon, 1852–6). London, Tate MuseumNAPI EVANGÉLIUMMai evangélium – 2024. március 28., nagycsütörtök

GYÜMÖLCSOLTÓ BOLDOGASSZONY NAPJA,- március 25. MAGYAR NŐNAP
„A magyar nő mindig a Boldogasszonyban látta nőiességének örök példaképét, és ezért tisztelte is őt, a magyar férfi mindig úgy, mint a Boldogasszonynak részére küldött földi mását.”
(Lukács Atya)

Minden egyes NŐ lelke legmélyén Boldogasszony/Boldoganya hisz Ő a földre született égi Anya mása.

Nekünk Nőknek nagyon fontos feladatunk ebben a mai világban, hogy helyén kezeljük Női minőségünk tisztaságát, és feloldjunk minden ránk erőltetett áldozat szerepet és„ bűnösnek ”vélt princípiumot,- hisz mindnyájan tiszta Fényként születtünk erre a világra.

Gyümölcsoltó Boldogasszony alkalmából fogadjátok szeretettel egy régebbi írásomat:

Magyar Asszony, mikor öltözteted NAPBA a szívedet?
Mikor rezdülsz egyszerre a Teremtéssel?
Hol vannak az ősi titkok melyek belőled fakadnak, s benned gyökereznek?
Egy Új Hajnal jő már, a küszöbén állunk.
Szíved nyisd meg gyorsan, hogy be tudd fogadni a felkelő NAP sugarát, mely meggyújtja a benned élő lángot,- felszítja a tűzet, s azt suttogja:- EMLÉKEZZ!
Emlékezz azokra az időkre mikor NŐ voltál, s büszkén vállaltad sorsod, tetted a dolgod, mit az ÚR reád szabott.
Ha elfáradtál, megpihentél,- Napbaöltözött Anyánktól új erőt merítettél.
Belülről fakadóan tudtad mi a helyes, s mi helytelen.
Hol van lelkednek ezen része, hol bújik meg?
Nyisd meg a szíved, s fogadd be az Új Hajnal felkelő sugarát, mely átlényegíti lényedet,- emlékezz az IGAZI ÖNVALÓDRA, arra, aki eredendően voltál, s vagy ma.
A NŐ az, aki megtartó ereje és végtelen szeretete által megnyitja a szíveket, s ha kell hegyeket mozgat meg.
Hát tegyünk most is,- mozgassuk el az elénk hatalmasodó hegyeket, melyek meggátolják, hogy igaz hitben és szeretetben, szabadságban éljünk.
Kedves Nőtársaim, kik még az ősi hit megtartó erejében éltek, tisztelitek, és magatokénak valljátok,- kérlek benneteket, – álljunk ki magunkért, Családunkért, Nemzetünkért.
Saját megújulásunk által mutassunk példát.
Nyúljunk vissza bátran ősi gyökereinkhez, hozzuk át a jelenbe és működtessük azt.
Bátran merjük felvállalni és továbbadni hagyományainkat, ősi szokásainkat.
Merjünk NŐKKÉ, ASSZONYOKKÁ, ANYÁKKÁ lenni, és MAGunkból fakadóan tenni, és tenni….
Ha felvállaljuk MAGunkat, azt, akik vagyunk,- akkor Új Jövőt írhatunk!
Az eredendő női minőség visszavételével, a NŐK magukhoz veszik azt a hatalmat, amely belső, legmélyebb forrásukból fakad.
Belső isteni minőségükre hallgatva, egy olyan „szerepváltozáson” mennek keresztül, amelyben ÖNMAGUK belső lényéhez visszatalálnak, és ösztönösen működtetik azt az erőt, mely őket alkotta.
Itt már nincsenek „szerepjátékok”,- a magasabb tudat felismeri azokat a hiányosságokat, szerepjátékokat, amit eddig felvett mintaként szerepeltetett életében.
Mindettől megválva egy ÚJ NŐI Minőség alakul ki, az EREDENDŐ NŐI MINŐSÉG,- ami a jelenbe áthozva és aktiválva kap szerepet.
A MAGYAR NŐ együtt él a TEREMTŐVEL.
Megtartó ereje a Családnak, kisközösségnek, és a Hazának.
A nők azok, akiknek kelyhükben a csoda terem.
Ők megkapták azt a kegyelmet, hogy a világot megváltoztassák.
Megváltoztassák családjukat, örömtelivé tegyék életüket, és mindez eredendően belülről kell, hogy fakadjon, a FORRÁSBÓL,- ahol az Isteni Kegyelem által mindig jelen vagyunk…
Szeretettel: Feketéné Lendvai Katalin

A magyar hagyomány március 25-én ünnepli a nőt és mindent, ami nőies.
(Március 8-át Magyarországon Rákosi Mátyás tette kötelezővé 1948-ban, célja az öntudatos munkásnőről való megemlékezés volt, az akkoriban szokásos hamis jelszavakkal.)
Térjünk vissza hagyományunkhoz, és ünnepeljük a nőket március 25-én Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén!
Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, egyik legrégibb egyházi ünnepünk. Az ünnep tartalma, hogy Szűz Mária, Jézus édesanyjává lett. Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, mely egyben a tavasz kezdetének, a természet újjáéledésének, a termékenységnek, az életet továbbörökítő anyáknak és nőknek az ünnepe. Ezen a jeles napon kezdik oltani a gyümölcsfákat, a hosszú sötét téli napok után megkezdődnek a tavaszi munkák. Ezek a történések valóban igazi okot adnak arra, hogy a nőket, az anyákat, s az életet ünnepeljük, és felejtsük el végre a mesterségesen elrendelt „nemzetközi nőnapot”.
A magyar vallásos néphagyományban az oltás, szemzés napja. Országszerte általános szokás, hogy Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén kell oltani, szemezni a fákat, hiszen Szűz Mária is most fogadta méhébe Jézust.

Milyen szokások éltek-élnek ezzel kapcsolatban? (A Magyar Katolikus Lexikonból szemezgetünk az alábbiakban.)

A göcseji archaikus néphit szerint, amelyik fát ezen a napon oltják be, azt nem szabad letörni vagy levágni, mert vér folyik ki belőle. Aki ilyen fát mégis levágna, megvakul, halála után pedig elkárhozik. Ez ui. annyi, mintha embert ölt volna. Még nyesegetni, tisztogatni, elégetni sem szabad. Maguktól kell elkorhadniok.
Székesfehérvár-Felsővároson a déli Úrangyala-harangszó idején sorra rázzák a gyümölcsfákat, hogy majd bőven teremjenek.
Söjtör zalai faluban az ünnepen szemzett rózsafára az olvasót is ráakasztják.
Csíkszentsimon, Csíkcsicsó, Csíkjenőfalva, Ajnád székelysége az oltott gyümölcsfákra igézet ellen piros szalagot köt.
Nemesbükön a szőlő 4 sarkában megmetszik a tőkéket, hogy jó termés legyen. A tápiógyörgyei gazda ezen a napon kimegy a kertbe, és a gyümölcsfák törzsét kereszttel jelöli meg.
Szeged népe szerint az ilyenkor szemzett fából nem jó másnak ágat adni, mert ezzel a termést is odaadnák.
A kiszomboriak ezen a napon gyümölcsfáikról lemetszett gallyacskákat tüzelnek el. Úgy vélik, ezzel megakadályozzák a termés elférgesedését. A méhészek a röplyukakhoz is állítanak gallyakat, hogy fáikról a méhek majd jól mézeljenek.
Budaörsön, Hőgyészen, Németbólyban a gazda e napon kitárja az istálló ajtaját, mintegy meghívja a fecskéket, Isten madarait, hogy házában fészkeljenek, mert az öregek hite szerint felérnek egy tűz ellen való biztosítással. Az érkező fecskék arra is intik a gazdát, hogy a tavaszi munkák ideje elérkezett.
Németpróna népe is úgy tudja, hogy ekkor jönnek meg az énekesmadarak.
Ószentiván, mai nevén Tiszaliget faluban az a hiedelem járja, hogy a magzat után sóvárgó asszony e napon könnyebben megfogan.
A zalai Nagybakónak népe csak egyetlen gallyat szemez, melynek mágikus célzata alighanem a gyermekáldás korlátozása.

Virágvasárnap a nagyhét ünnepélyes megnyitása

KULTÚRA – 2024. március 23., szombat | 18:00

Virágvasárnap Jézus Jeruzsálembe történő bevonulásáról emlékezik meg a Katolikus Egyház. Virágvasárnappal megkezdődik a nagyhét, amely Jézus szenvedésén és kereszthalálán keresztül feltámadásának ünnepére, húsvétra vezet el minket.

A virágvasárnapi szentmise a bevonulásra emlékező körmenettel kezdődik, amelynek során a hívek pálmaágakkal és barkákkal köszöntik a templomba bevonuló papot és kíséretét, ahogy egykor a jeruzsálemiek is hódoltak Krisztus előtt. Sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a fákról, s eléje szórták: „Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!” (Mt 21, 8).

A virágvasárnapi liturgia része az a körmenethez szorosan kapcsolódó szertartás, amelynek során a hívek által hozott barkákat a pap megáldja: „Mindenható, örök Isten, szenteld meg áldásoddal ezeket az ágakat, hogy mi, akik most örvendezve lépünk Krisztus Király nyomába, őáltala egykor az örök Jeruzsálembe is eljussunk.”

Ez a vasárnap az Úr szenvedésének vasárnapja néven ismert a liturgiában, és hallhatjuk Krisztus szenvedéstörténetét, a passiót. Az Egyház kifejezi hitét, miszerint

a dicsőséges bevonulás kezdete annak az eseménysornak, amely Jézus szenvedésével és halálával folytatódik, majd feltámadásával teljesedik be.

Ezáltal hozva el a megváltást, amely minden hívőben az örök élet reményét táplálja minden hívőben.

Forrás: MKPK Sajtószolgálat

Kép: Giotto di Bondone festménye – Jézus bevonulása Jeruzsálembe (1304–1306)

Magyar Kurír

Szent Péter apostol székfoglalása

KULTÚRA – 2024. február 22., csütörtök | 6:00

Február 22-én Szent Péter apostol székfoglalását ünnepli Egyházunk. A 354-ben készült Depositio Martyrum, az egyik legrégibb egyházi naptár mint Péter tanító székének ünnepét jelzi e napot, az apostolra alapított Egyház egységének kifejezésére.

Szent Péter 42-ben Rómába ment, és megalapította a római püspökséget. 49-ben megjelent a jeruzsálemi (első) apostoli zsinaton, majd csaknem egy évtizeden át Antiochia püspöke is volt. Antiochiai székfoglalásának emléke a mai ünnep (lat. Cathedra Sancti Petri Antiochiae).

„Szeretteim! Akik közületek elöljárók, azokat mint magam is elöljáró és Krisztus szenvedéseinek tanúja, s egyszer majd nyilvánvalóvá váló dicsőségének is részese, kérem: legeltessétek az Istennek rátok bízott nyáját; viseljétek gondját ne kényszerből, hanem önként, az Isten szándéka szerint; ne haszonlesésből, hanem buzgóságból. Ne zsarnokoskodjatok a választottak fölött, hanem legyetek a nyájnak példaképei. Ha majd megjelenik a legfőbb Pásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.” (1Pét 5,1–4)

Rómában már a 4. században megemlékeztek Péter apostol katedrájáról Natale Petri de cathedra néven, azon a napon, melyen a római világ a görög eredetű szeretet és egyetértés napját (caristia) ülte, és a rokonok kölcsönös kibékülését ünnepelte. Ezt az ünnepet megelőzte a február 19-én megült halotti ünnep, a feralia. A 2–3. századi római keresztények június 29-én emlékeztek meg Péter apostol mennyei születéséről, a februári ünnepségek alkalmával pedig Péter apostol elsőségének születéséről. Az 5. században Galliában, a római hagyományoktól függetlenül megünnepelték Péter primátusának ünnepét január 18-án. A 7. században Péter apostol római székfoglalásának, valamint antiochiai székfoglalásának emlékezetét a galliai egyházban továbbra is január 18-án ünnepelték, míg a 8. századi Rómában február 22-én.

Lorenzo Veneziano: Péter apostol tanít (1370 körül)

Az Úr kérdésére: „Hát ti kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.” (vö. Mt 16,13–19)

Péter apostol székfoglalását IV. Pál pápa emelte ünnepi rangra. 1960-ig mindkét ünnepet megülték: január 18-án a római, február 22-én az antiochiai székfoglalást. Szent XXIII. János pápa eltörölte a januári ünneplést, ettől fogva február 22-én a péteri szolgálatot és az arra alapozott egységet ünnepeljük.

Bernini: Szent Péter trónja (1657–66)

Szent Péter széke tulajdonképpen egy ereklye. A Szent Péter-bazilikában található az az ősi pápai trónszék, melyet az apostol székeként tisztelünk. Az ereklyét Bernini bronz ereklyetartóba foglalta. Előtte két bronzangyal, fölötte két angyal tartja a pápai tiarát és a kulcsokat. Kétoldalt négy egyházatya (Szent Ambrus és Szent Ágoston, Szent Atanáz és Aranyszájú Szent János) bronz szobrai láthatók.

Mindenható Istenünk, te Péter apostol hitvallásával sziklaalapra állítottál minket. Segíts, hogy rendületlenül helytálljunk minden viszontagságban. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

* * *

A magyar hagyományban a Müncheni kódexben Szent Péter székbe ülése, az Érdy-kódexben Szent Péter apostol székben való felmagasztalása, a Debreceni kódexben Szent Pétörnek székös ünnepe, a Winkler-kódexben (Csefkó Gyula szerint valószínűleg „Szent Pétör ű székössége” félreolvasásából eredően) Üszögös Szent Péter, a népnyelvben Turán Üszögető Szent Péter, Sándorfalván Széklábfúró Szent Pétör néven szerepel.

A néphagyományban – éppen az ünnep nevének elferdülése miatt – szerencsétlen napnak, s ezért dologtiltó napnak számított; a szegedi asszonyok e napon nem nyúltak a lisztbe, mert majd üszögös lesz a búza; libát, tyúkot ekkor nem volt jó ültetni, mert üszögös lesz tőle a tojás, vagy megfeketedik és nem kél ki. Magyarpádén (Torontál vm.) úgy tartották, nem szabad a kemencébe befűteni, a hamuba belenyúlni; a baranyai svábok között az e napon tojt libatojás neve Peterstuhlei, Petristuhlei (szerencsétlen, nincs hozzá szerencse) volt.

Az időjóslás szerint: „Péter üti az üszögöt, jön a melegebb idő”; amilyen az idő ezen a napon, olyan lesz József-napkor is.

A zalavári apátság birtokain a szólítás napja volt a 20. század elején. Az apát e napon hívatta maga elé csikósait, gulyásait, kondásait, öregbéreseit, gyalogbéreseit, szőlőpásztorait, kerülőit, kocsisait, megkérdezvén tőlük, hogy az új gazdasági évben maradnak-e szolgálatában.

Mosonszentpéter, Mosonszolnok, Harka (Sopron vm.) és az Őrvidék német lakói körében e napon történt a méhek ébresztése, röptetésük előkészítése. Ezt a méhészek misével (Bienenamt), áldomással is megünnepelték.

Forrás
Magyar katolikus lexikon
Adoremus
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I.

Magyar Kurír

BALÁZS-ÁLDÁS2018. FEBRUÁR 2. PÉNTEK

„2018. FEBRUÁR 3-4.

A balázsolás, vagy Balázs-áldás a katolikus egyház egyik áldása.”

Menete: A pap a szentmise vége után két keresztalakba illesztett (vagy összecsavart) gyertyát tart a hívek álla alá, miközben e szavakat mondja:

Szent Balázs püspök és vértanú esedezése által mentsen és őrizzen meg téged az Úr a torokbaj és minden egyéb bajoktól az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Amen.

Történeti háttere

Ezt a szertartást február 3-án, vagy az azt követő vasárnapon végzi az egyház Szent Balázs püspök és vértanú emlékére, aki Diocletianus és Licinius római császárok idején élt. A legenda szerint szerette az állatokat, azok barlangja köré csoportosultak és áldását várták, valamint védték, őrizték. Egy asszony malacát elvitte egy farkas, de a szent imádságára vissza is vitte. Az asszony hálából gyertyát és ételt vitt a már börtönben levő püspöknek, aki megígérte, hogy mindenkit megáld, aki hasonlóképpen hozzá folyamodik. Több gyógyítást vitt véghez. Egyszer 2 égő gyertyát kereszt alakban egy gyerek álla alá tartva mentett meg, aki a torkában akadt halszálka miatt fuldoklott.  Ha valaki torkán szálka akadt meg, már a 6. században ezt kellett mondani: „Balázs vértanú és Krisztus szolgája mondja: Vagy le, vagy föl!”  Nyugaton is elterjedt tisztelete, majd a 13. században általánossá vált. Akár ember, akár állat betegedett meg, gyertyát áldoztak Szent Balázs tiszteletére. Szent Balázs napján vízszentelés is volt, amely vízzel megszentelték a templom elé hajtott állatokat.” (Magyar Katolikus Rádió)

Urunk bemutatása – Gyertyaszentelő Boldogasszony

KULTÚRA – 2024. február 2., péntek | 6:00

A mai ünnepen arra emlékezünk, hogy Szűz Mária, negyven nappal Jézus születése után, bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban.

A szokásnak megfelelően a szülők, Mária és József áldozatként két gerlicét vagy galambfiókát ajánlottak fel, és az Úrnak szentelték az elsőszülött fiút. A mózesi törvény szerint előírt áldozat fölajánlásakor jelen volt Anna és Simeon is, aki a nemzeteket megvilágosító világosságnak nevezte Jézust. 

Fra Angelico: Jézus bemutatása a templomban (1440–42)

A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása. A gyertya mint Jézus Krisztus jelképe egyike a legrégibb szentelményeknek. Már az ókeresztény korban Krisztus jelképévé vált: magát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson.

Giotto di Bondone: Krisztus bemutatása a templomban (1306)

Az Úr Jézus bemutatását (praesentatio Domini) Jeruzsálemben már a 4. században megünnepelték, ekkor még február 14-én, mivel karácsonyt január 6-án ülték. Attól kezdve, hogy Jézus születésének ünnepnapja december 25-ére került, Jézus bemutatását február 2-án kezdték ünnepelni.

Róma a 7. században fogadta el e liturgikus napot, a Simeon és a kisded Jézus találkozására utaló hypapante (találkozás) néven – ekkor találkozott először Jézus az emberiséggel, az emberekkel, akikért megtestesült. Az agg Simeon felé fordult, nagy örömmel ismerte fel benne az üdvösség hozóját: karjába vette a gyermeket, és áldotta Istent, hogy megérhette ezt a boldog napot. 

Rembrandt: Simeon hálaéneke (1669)

Simeon hálaéneke, a Nunc dimittis (Lk 2,29–32) a napi zsolozsma állandó része, a kompletórium kantikuma.

„Bocsásd el most, Uram, szolgádat, 
szavaid szerint békességben,
hiszen már meglátták szemeim,
akit küldtél, az Üdvözítőt.
Őt adtad számunkra 
csodájára minden népnek,
hogy fényeskedjék az egész világnak,
mint választott néped dicsősége.”

A 10. századtól a nyugati egyház liturgikus könyvei egyre inkább Mária tisztulását emelték ki, és erről nevezték el az ünnepet: purificatio. Majd a keleti egyház hagyományával teljes összhangban 1960 óta ismét az Úr ünnepeként, Urunk bemutatásaként tartjuk számon.

Jacopo Torriti: Urunk bemutatása
(a Santa Maria Maggiore-bazilika apszismozaikja; 1296)

Az 1092-es szabolcsi zsinat a kötelező ünnepek közé sorolta. A 20. század elejétől tanácsolt ünnep.

Mindenható, örök Isten, egyszülött Fiadat ma emberi testünk valóságában mutatták be templomodban. Tisztítsd meg szívünket, hogy méltók legyünk egykor mi is megjelenni előtted. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Guido da Siena: Jézus bemutatása a templomban (1270-es évek)

Szent II. János Pál pápa 1997-ben nyilvánította február 2-át, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét a megszentelt élet világnapjává. Azóta ezen a napon az egyház azt a mintegy egymillió férfit és nőt is ünnepli, akik a világon megszentelt életet élnek.

Az ünnep célja: hálát adni Istennek a megszentelt élet ajándékaiért, előmozdítani a hívek körében ennek az életformának az ismeretét és szeretetét, valamint lehetőséget adni a megszentelt életet élőknek, hogy tudatosuljon bennük életük szépsége és azok a csodák, amelyeket az Úr bennük és általuk művel az egyház és a világ javára.

Imádkozzunk a szerzetesekért és a megszentelt életet élőkért, valamint a hivatásokért!

* * *

A magyar paraszti hagyományban a szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embert: keresztelésig az újszülött mellett világított; amikor a fiatal anya először ment templomba, szintén gyertyát vitt a kezében; gyertyát égettek a súlyos beteg mellett, szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe, hogy az ördög ne tudjon rajta győzedelmeskedni, körül is járták az ágyát, megkerekítették a testét vele, hogy mintegy elzárják a leselkedő gonosz elől. Bő, Osli asszonyai szerint a gyertya fénye mutatja a haldoklónak a mennyei utat, füstje pedig elűzi, távol tartja a lélektől a gonoszt.

A szentelt gyertyát a sublótban, ládafiában tartották, vagy szalaggal átkötve a falra helyezték, és főképpen vihar idején gyújtották meg és imádkoztak mellette.

Gyertyaszentelésre induló menyecske és leányok;
Csömör, Pest-Pilis-Solt-Kislun vm.
(Forrás: Sulinet Tudásbázis)

A szegedi táj népe úgy tartotta, ha szenteléskor nem alszik el a gyertya, akkor jó méztermés lesz. Ez utalás a gyertya viaszára. Kiszombori asszonyok a szentelésről hazaérve a gyertyából egy csipetnyit a kilincsre tettek, hogy mindig békesség legyen a háznál, és megveregették vele a gyümölcsfákat, hogy szépen teremjenek.

A magyar népi kalendáriumban Gyertyaszentelő Boldogasszony napja idő- és termésjóslásai szerint a hátralévő tél negyvenes rámutatónapja. A naphoz fűződő időjóslás egy középkori deák szentenciát őriz, eszerint: ha Gyertyaszentelőkor süt a nap, hidegebb lesz, mint előtte volt. (Vagyis: ha a medve meglátja árnyékát, visszabújik barlangjába, mert hideg napok jönnek még.)

Forrás
Magyar katolikus lexikon
Magyar néprajzi lexikon
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I.

Magyar Kurír
(bh)

Kovács Zoltán mariológus írását Urunk bemutatása, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepéről ITT olvashatják.

Szent Pál apostol megtérése – Pál fordulása

KULTÚRA – 2024. január 25., csütörtök | 6:00

Január 25-én Pál fordulását, Szent Pál apostol megtérését ünnepeljük.

A legkisebb az apostolok között – így ír magáról Pál. Nem találta méltónak magát az apostoli címre, mivelhogy korábban vezető szerepet játszott a keresztények üldözésében. Pál, akit ekkor még Saulnak hívtak, az „Úrnak tanítványai ellen lihegve” Damaszkuszba ment; az úton hirtelen nagy fényesség vette körül. Leesett a lóról, és látomásában szózatot hallott: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Erre ő megkérdezte: „Ki vagy te, Uram?” Az így felelt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl!” (vö. ApCsel 9,1–31). Az élmény hatása alatt Pál megtért, és a kereszténység nagy térítő apostola lett.

A mai ünnep ennek a fordulatnak állít emléket. Megtérésének Krisztus új szószólója névcserével adott nyomatékot. Ettől kezdve a zsidó Saul helyett római nevét, a Paulust használta. A névcsere jelképes értelmű: az eredeti Saul a zsidók szálfatermetű első királya volt, míg a latin paulus jelentése: kicsiny. A kis termetű Pál, aki Saulként a legnagyobb volt az üldözők között, az apostolok sorában a legkisebbnek mondta magát.

Caravaggio: Szent Pál megtérése (1600 körül)

Akkor tért meg és lett az ősegyház tagja, amikor az kezdett elszakadni a választott néptől, s hozzálátott a birodalom pogány népeinek misszionálásához. A törvénytől függetlenné vált keresztény irányzat teológusa és előharcosa lett.

Mint ismeretes: Pál a Szíriát és Kisázsiát összekötő út mentén fekvő Tarzuszban született. Családja Benjamin törzsébe tartozott; ragaszkodtak a zsidó hagyományokhoz. Pál tudatosan a zsidóság szigorú irányzatához, a farizeizmushoz csatlakozott, és sok kortársánál buzgóbban ragaszkodott hozzá. Jól beszélt ugyanakkor görögül is, ismerte a hellén műveltséget és a pogány kultúrákat.

Meghívásával együtt Pál fölismerte, hogy feladata az evangélium hirdetése a pogányok között. A rá jellemző radikalizmussal járta ezt az utat. Jézus minden tanítványánál alkalmasabbá vált arra, hogy a legkülönbözőbb fölfogású és képzettségű emberek nyelvére lefordítsa az evangéliumot. Zsidó volt a zsidóknak, görög a görögöknek. Mindenkinek mindene lett. Megtérése után azonnal megkezdte a missziót, először Arábia területén, Damaszkusztól délkeletre.

Juan Antonio Frias y Escalante: Szent Pál megtérése (17. század)

A népek szent apostolának életéről – aki „Isten kiválasztott eszközeként” szóval és tettel utat tört az evangélium világban – tájékoztatást adnak levelei és az Apostolok cselekedetei.

* * *

Pál megtérése ünnepének különböző elnevezései maradtak fenn: Pál fordulásapálfordulás; az Érdy-kódexben: Szent Pál apostolnak megfordulatja; a Debreczeni-kódexben: Szent Pál apostolnak megtérése; Beythe Istvánnál: Szent Pál megtérölése napja; a szegedi nép ajkán: Jóraforduló Pál, az apostol megtérésének ünnepe.

E nap időjárásából a termésre, a gazdasági élet kilátásaira következtetnek, hiszen az idő is lassanként a tavaszba fordul.

Az első idevonatkozó, középkori hazai följegyzés egy misekönyvünkben olvasható. Eszerint a jó idő jó termést jelent, míg a köd a jószág pusztulását, a szelek háborút. A szentesi elnépiesedett regula is így tudja: Hogyha szeles pálfordulás, akkor lészen hadakozás.

Későbbi kalendáriumi eredetű regulák is így tudják:
Ha fényes Szent Pál,
Minden termés szépen áll.
Ha Pál fordul köddel,
Jószág húllik döggel.

Csanádapácaiak szerint, ha szép, derült az idő, akkor még annyi hideg napra lehet számítani, amennyi az esztendőből már eltelt.

Magyarbánhegyes öregasszonyai így szoktak könyörögni: Pál, fordítsd meg a rostát, hiszen ezen a napon fordul meg az idő. Ha Pál napján süt a nap, még nagy hidegekre számítottak a tél végén.

Vásárosdombó hajdani vízimolnárai e napon kiállottak a széljárást kémlelni. Ha alulról fújt, akkor tudták, hogy még jeget kell törni – a déli szélből jósoltak tehát hideget.

Kiskanizsa öregjei szerint: pálfordulás: fele kenyér. Azt akarták ezzel mondani, ha a télire eltett élelem és takarmány fele még megvan, akkor nincs baj, a család már kitelel. Székesfehérvár-Felsővároson így mondták: pálfordulás: fele kenyér, fele bor. Kissé bővebb a zalaszentbalázsi szentencia: fele kenyér, fele széna, fele fa. Bókaházán: Pálnak fordulása, fél tél elmúlása.

Különös somlóvidéki, oroszi hiedelem volt, hogy e napon a határban minden esztendőben megfagy valaki, mert a tél megköveteli a maga áldozatát.

Forrás
Diós István: A szentek élete
Magyar katolikus lexikon
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I.

Magyar Kurír
(gj–bh)

Vízkereszt ünnepe megmutatja nekünk, hogy Isten minden emberhez elküldte Fiát, hogy a megváltó Jézus születésével elhozza számunkra az üdvösséget, az örök élet reményét. Adja meg nekünk, hogy lássuk kezdeményezését, a jeleket, amelyek által vezetni akar minket.

Az ünnepen és azon túl is fordítsuk szívünket a megjelenő Isten felé, hogy megláthassuk életünkben kegyelmi ajándékait!

Vízkereszt, Jézus Krisztus megjelenésének ünnepe

KULTÚRA – 2024. január 5., péntek | 20:20

Január 6-án Jézus Krisztus megjelenésére emlékezik Egyházunk. 2014 óta a magyar egyház is a napján üli meg e parancsolt ünnepet.

A IV. század elejétől kezdődően lett január 6. liturgikus ünneppé, és ennek szokása gyorsan elterjedt előbb Keleten, majd Nyugaton is. A keresztények 312-325 között kezdték ünnepelni mint Jézus Krisztus születésének, keresztségének, a kánai menyegzőnek és a háromkirályok (napkeleti bölcsek) látogatásának ünnepét.

Az ünnep latin neve: Sollemnitas Epiphaniae Domini – az Úr megjelenése. Görög neve: epifánia (gör. epiphaneia – megjelenés). A keleti egyházakban sokáig egyet jelentett a születés és az epifánia ünnepe. Jézus születése által Isten megjelent a világban. A napkeleti bölcsek által a pogányokhoz is eljutott a Megváltó születésének örömhíre.

Máté evangéliuma (Mt 2,1–12) szerint a háromkirályok a betlehemi csillag által vezérelve jöttek Keletről Júdeába, hogy az újszülött Kisjézusnak kifejezzék hódolatukat: aranyat ajándékoztak a Királynak, tömjént az Istennek és mirhát az Embernek. Az evangélium mágusnak nevezi őket, de nevüket nem említi. A hagyomány szerint hárman voltak, a VIII. században élt Beda Venerabilis nevüket is említi: Caspar, Melchior, Balthasar – azaz Gáspár, Menyhért, Boldizsár.

Az Egyház nemcsak Jézus Krisztus megkeresztelkedéséről emlékezik meg január 6-án, hanem annak hatásairól is, amelyek között a víz megszentelése is fontos helyet kap. Vízkeresztkor hagyományosan vizet szentel a szentmise elején szertartást végző püspök vagy pap. Innen származik az ünnep közismert elnevezése.

Ezt a szent hagyományt őrzi a bizánci egyház is, mégpedig kettős formában: vízszentelés ugyanis nem csupán az általában január 5-én, a nagy alkonyati zsolozsmával végzett Szent Bazil Liturgiája végéhez kapcsolódik, hanem a január 6-i Szent Liturgiához is. Az előesti vízszentelés a görögkatolikus egyházban a templomokban történik. Január 6-án néhány pap és a püspök a folyókhoz is kimennek, hogy megszenteljék azok vizét, ezáltal még inkább bekapcsolódva a Jézus Krisztus megkeresztelkedésekor megvalósuló eseménybe. „Ma a vizek természete megszenteltetik, és a Jordán kettészakad, s hullámainak folyását visszatartóztatja, látván a vizében keresztelkedő Üdvözítőt” (vízszentelési sztihira).

*

A magyarság körében a vízkereszt ünnepéhez kötődően különböző népszokások alakultak ki a századok során, és hagyományosan ekkor kezdődik a húshagyó keddig (a nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerdát megelőző napig) tartó farsang is.

Vízkeresztkor kezdődik meg a házszentelések időszaka, amely a 15. századtól kialakult szokás. A házszentelés szertartása során a pap az újonnan megáldott szenteltvízzel meghinti a lakásokat, házakat; valamint megáldja a benne lakókat, dolgozókat. Szokás szerint a házszentelés után az ajtóra fölírják az évszámot és a népi értelmezés szerint a háromkirályok nevének (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) kezdőbetűit: 20 + G + M + B + 24. Az eredeti értelmezés szerint a három betű a latin áldásformula kezdőbetűi: Christus Mansionem Benedicat („Krisztus áldja meg e házat”).

Forrás: MKPK Sajtószolgálat

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Jézus szent neve

KULTÚRA – 2024. január 3., szerda | 6:00

Jézus szent neve az egyetlen név, melyben üdvözülhetünk. Valljuk ma, amikor Jézus szentséges nevét ünnepeljük, még erősebben: „Jézus Krisztus az Úr!”

Szent Józseffel és Szűz Máriával Gábor főangyal közölte, hogy a megtestesült Igének, az emberi nem Megváltójának a Jézus nevet kell adni. „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.” (Mt 1,20–21) „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége.” (Lk 1,31–33)

Pál apostol írja: „Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név fölött van, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd az égben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus az Úr!” (Fil 2,9–11) Az apostolok cselekedeteiben ezt olvassuk: „… mert más név nem is adatott az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülnünk kell” (4,12).

Jézus nevének monogramja (IHS) a szent név főleg liturgikus kódexekben található görög formájából alakult ki – később ebből lett a latinos átírású és értelmezésű: Iesus Hominum Salvator.

A veleméri templom 14. századi freskója

Jézus nevét Isten nevével azonos tisztelet illeti meg. A tiszteletet a ferencesek virágoztatták föl. Szent Ferenc végrendeletében meghagyta, hogy még azokat a papírdarabkákat is össze kell gyűjteni és tiszteletben tartani, melyeken Jézus neve olvasható. Ferenc nyomán aztán Sienai Szent Bernardin és Kapisztrán Szent János sokat fáradozott e név megünnepléséért a 15. században. Őket tartják a Jézus neve litánia szerzőinek is. Bernardin prédikációi végén táblát mutatott föl Jézus nevének görögbetűs rövidítésével (IHS), Kapisztrán Szent János egyik beszédében az ördög kísértése elleni egyik eszköznek Jézus nevének segítségül hívását tartotta. 1456. július 22-én Nándorfehérvárnál a keresztény sereg ajkán Jézus nevével, zászlóján a Jézus-monogrammal aratott győzelmet a törökök fölött. 

Az Énekek éneke első sorait: „neved kiöntött olaj” (1,3) az Egyház szentjei mindig Jézusra vonatkoztatva imádkozták. A legfontosabb és leggyakoribb röpimák, olykor Mária nevével együtt: „Jézus!”, „Jézusom!”, „Jézus, Mária!”. A liturgikus könyörgések Jézus nevében zárulnak: „a mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által…”, az Üdvözlégy központi szava is Jézus neve: „áldott a te méhednek gyümölcse: Jézus”. A vértanúk Jézus nevével ajkukon haltak meg, de ez a kegyelem minden keresztény számára a jó halál egyik jele.

Jézus nevére épül a keleti egyház Jézus-imája: „Uram Jézus Krisztus, élő Isten fia, könyörülj rajtam, bűnösön!”

Krisztus Pantokrátor (görög ikon, 1363)

Jézus szent neve liturgikus ünneplését VII. Kelemen engedélyezte 1528-ban a ferencesek számára. Jézus szent neve zsolozsmáját XIII. Ince pápa 1721-ben az egész Egyházra kiterjesztette. Az ünnepet Szent X. Piusz pápa január 2-ára vagy az azt követő vasárnapra helyezte. Az ünnep 1969-ben kimaradt a naptárból, azóta azonban újra visszakerült, január 3-ára.

Az ünnep himnusza a Jesu dulcis memoria. A ciszterci lelkiségben született a Jézus nevére szerkesztett hosszú versfüzér, a jubilus. Róma egyik leghíresebb templomát a jezsuiták Jézus neve tiszteletére építették.

Istenünk, te úgy akartad, hogy az emberi nem az üdvösséget Szent Fiad megtestesülése által nyerje el. Add meg népednek, amely irgalmadért könyörög, hogy mindnyájan felismerjük: nem adatott más név, amelyet segítségül hívhatnánk, mint egyszülött Fiad neve. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

Forrás
Magyar katolikus lexikon
Zsolozsmáskönyv – Az imaórák liturgiája
Adoremus

Magyar Kurír

Szűz Mária, Isten anyja

KULTÚRA – 2024. január 1., hétfő | 6:00

Boldogságos Szűz – akit nyelvünk szentségesnek mond – a legnagyobb a szentek között, mert neki adatott az a kegyelem, hogy anyja lett a megtestesült Igének. Már a 4. században megtalálható az „Isten Anyja” (Theotokosz) cím, amit az efezusi zsinat (431) tett dogmává. Ezt a hitigazságot ünnepeljük január 1-jén.

Január 1-je Caius Iulius Caesar rendeletétől kezdődően az év első napja (Kr. e. 45/46). (Korábban március 1-je volt.) A kereszténység főleg bűnbánati gyakorlatokkal kívánta felváltani a rómaiak tobzódásba merülő ünnepléseit, karácsony nyolcadának utolsó napjára és így a római naptári év első napjára helyezve az Istenszülőről való megemlékezést a görög szynaxisz mintájára.

Róma városának liturgiája az ősi időktől (már az efezusi zsinat előtt is) megemlékezett Szűz Máriáról mint Isten anyjáról, mégpedig a keleti kereszténységgel egyetemben. A 7. századtól kezdődően főleg a spanyol és gall liturgikus hagyományok hatására az ünnep háttérbe szorult, és átadta helyét az Urunk körülmetéléséről való megemlékezésnek, mely a 13. századtól következetesen kimutatható a római liturgiában. Mária anyasága liturgikus ünneplésének legkorábbi újkori nyomait Dél-Amerikában találjuk (1751). A 19. század folyamán több egyházmegyében is megünnepelték, más-más napon. Végül az efezusi zsinat 1500. évfordulója alkalmából Szent XI. Piusz pápa a Lux veritatis enciklikában elrendelte (1931. december 24.) a Boldogságos Szûz Mária anyaságának évenkénti ünneplését október hónap 11. napján. Szent VI. Pál pápa aztán a keleti szynaxiszünnepek mintájára helyezte az ünnepet január 1-jére 1969-ben, visszatérve ezzel a római Egyház kezdeti, ősi hagyományához. (A keleti szertartású katolikusok december 26-án ünneplik az Istenszülő Szűz Máriát, a koptok január 16-án.)

Az ünnepet a Krisztusról vallott hitigazságok fényében szemléljük. Ő valóságos Isten és valóságos ember. Születése Máriától emberi természetének bizonysága. De mert Jézus valóságos Isten, a Második Isteni Személy, azért illeti meg Máriát az Isten anyja elnevezés – ahogy ezt az efezusi zsinat leszögezte.

Jézus Krisztus a Boldogságos Szüzet édesanyánkul adta, ezért az év első napján az egész esztendőt az Ő anyai gondoskodásába ajánljuk.

Istenünk, te Mária szűzi anyasága által örök üdvösséggel ajándékoztad meg a világot. Engedd, kérünk, hogy Isten Anyjának közbenjárását mindig érezzük, mert tőle kaptuk Fiadat, az élet szerzőjét. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

1. Mária Theotokosz, mondják a görögök, Mater Dei, mondják a latinok, Isten Anyja, mondjuk magyarul a dogmát, amit az efezusi zsinat 431-ben fogalmazott meg. Minden, amit Máriáról hiszünk és hirdetünk, e misztériumban gyökerezik. Ezt ünnepeljük ma, január elsején.

* * *

Az Egyház tanításában négy dogma szól Isten Anyjáról:

2. Mária szűzen foganta és szülte Szent Fiát, szüzessége örökre megmaradt. Már az apostoli hitvallás mondja: „Születék szűz Máriától”.

3. Mária szeplőtelenül fogantatott, azaz az eredeti bűn nem érintette őt. E dogmát 1854-ben hirdette ki IX. Piusz pápa. A Szeplőtelen Fogantatás ünnepe: december 8.

4. Halála után Mária fölvitetett a mennybe, anélkül, hogy teste romlást látott volna. 1950-ben hirdette ki ennek dogmáját XII. Piusz pápa. Ünnepe: Nagyboldogasszony napja, augusztus 15.

* * *

Az ószövetségi szentírásban jövendölések hangzottak el a Megváltó anyjáról:

– Kígyótipró asszony lesz: A bűnbeesés után a kígyó vereségét jelzi előre az isteni szó: „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba” (Ter 3,15).

– Szűz anya lesz: Ácház király kapta a jövendölést, ami a szabadulás jele: „Íme, anya lesz a szűz és fia születik, és Emmánuelnek fogják hívni” (Iz 7,14–16).

– Betlehemben fogja szülni a fiát: „És te, efratai Betlehem, kicsiny vagy ugyan Júda fejedelmei között, mégis belőled származik nekem az, aki uralkodni fog Izrael fölött. Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre megy vissza. Ezért elhagyja őket az Úr, míg nem szül az, akinek szülnie kell, és testvéréhez, Izrael fiaihoz vissza nem tér a maradék” (Mik 5,1–5).

– A Megváltó anyja egy lesz az Úr szegényei közül: a Messiás országa ugyanis a kicsinyeké, a szegényeké lesz, akik nem hadakozással, hanem engedelmes szolgálatukkal nyerik el részüket ebben az országban (vö. Szof 3,12; Zsolt 149). Mária, a Messiás édesanyja, „az Úr szolgáló leánya” az első a kicsinyek között, akinek alázatos szolgálata megnyitotta az utat a megváltás előtt.

– Ujjongani fog a boldogságtól: Jövendölések szólnak Sion leányának, Jeruzsálem leányának boldogságáról, ami abból fakad, hogy benne lakik az Úr (vö. Szof 3,14–15; Mik 4,8,10; Jer 31,22). Ez a Szűz anyaságában vált valóra, akit ezért mond boldognak minden nemzedék, s hívjuk így mi is: boldogságos.

*

Az újszövetségi szentírás a következőket mondja el:

Születését és gyermekkorát csak apokrif források mondják el. Az evangéliumokban először élete nagy fordulópontján tűnik fel a názáreti szűz, kinek neve Mária.

Az evangélium tanúsága szerint Mária jegyese volt már a Dávid házából való Józsefnek, amikor Isten elküldte hozzá Gábor angyalt a megtestesülés örömhírével. Az angyali üdvözlet után Mária sietve útra kelt, hogy meglátogassa Erzsébetet. Három hónapig maradt ott, majd visszatért Názáretbe.

József az álmában kapott angyali intés szerint magához vette őt, majd hamarosan útra keltek Betlehembe, hogy a népszámlálás császári parancsa szerint a származási helyükön írják össze őket. Miközben ott tartózkodtak, beteltek Mária napjai és megszülte a Fiút. Így teljesedett az Úr szava: a Megváltó Betlehemben, Dávid városában született.

Nyolc nap múlva körülmetélték a Gyermeket és miként Mária is, József is hallotta az angyaltól, Jézusnak nevezték el. Amikor Jézus hathetes lett, a törvény előírása szerint fölvitték Jeruzsálembe, ahol Mária a tisztulásáért, József az elsőszülött fiú megváltásáért áldozatot ajánlott fel. Mária ekkor hallotta Simeon ajkáról a jövendölést Fiáról és a maga sorsáról.

Az Úr megmutatta az ő üdvösségét, nemcsak a pásztoroknak, nemcsak Simeonnak és Annának, hanem a pogányságot képviselő napkeleti bölcseknek is, akik az ég jeleit figyelve látták meg a csillagot, mely elvezette őket Betlehembe, a házba, ahol megtalálták Máriát és a Gyermeket. E látogatás következménye lett a betlehemi gyermekgyilkosság, amely során Heródes megölette a két év alatti fiúgyermekeket Betlehemben és környékén. Józsefet azonban az Úr angyala időben figyelmeztette: „Fogd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba…”

Mikor pedig Heródes meghalt, a Szent Család visszaköltözött, de nem Betlehemben, hanem Názáretben telepedtek meg. Amikor Jézus tizenkét éves lett, szülei fölvitték magukkal Jeruzsálembe, ahol a Gyermek elveszett. Hosszasan keresték, mert nem tudták, hogy Jézus „Atyja dolgaiban van”, végül megtalálták a templomban. Hazatért Máriával és Józseffel Názáretbe és engedelmes volt nekik.

Ezután eltelt közel húsz év imádságban, munkában, s közben Jézus felnőtt. József halála után Mária Jézussal együtt leköltözött Kafarnaumba, s egy ideig úgy ismerték őket mint a názáreti ácsot és özvegy anyját. Amikor pedig Jézus harmincéves lett, s elhangzott az Úr szava János felett, aki hirdetni kezdte a bűnbánat keresztségét, Jézus elbúcsúzott Máriától és megkezdte nyilvános működését.

Az evangélisták, amikor nyilvánvalóan Jézus Krisztusról írnak, Mária jelenlétét is tapasztalják és érzékeltetik:
– Mária ott van az első csodánál, a kánai menyegzőn;
– az emberek tudnak róla: „Boldog a méh…..”;
– a háttérben kíséri Jézust: „…anyád és rokonaid beszélni akarnak veled…”;
– ott van a kereszt alatt, ahol az Egyháznak is anyja lett;
– ott van a pünkösd várásában;
– ő a Napba öltözött asszony (Jel 12), kinek mennybevétele a bűn és a halál fölötti győzelem teljessége.

* * *

1968 óta minden év január 1-jén, a polgári év első napján ünnepeljük a béke világnapját, Szent VI. Pál pápa kezdeményezésére.

Példáját követve a pápák január 1-jén évtizedek óta a békére vonatkozó gondolatokkal fordulnak a világhoz, mindenkor konkrét elmélkedési témát adva az embereknek. Ez a nap arra figyelmeztet, hogy az előttünk álló új évben törekedjünk arra, hogy békében éljünk önmagunkkal, minden emberrel és az egész világgal.

Forrás
Diós István: A szentek élete
Adoremus

Magyar Kurír
(bh)

A Szent Család: Jézus, Mária és József

KULTÚRA – 2023. december 31., vasárnap | 6:00

A Szent Család az a család, melyben a megtestesült Ige földi életének legnagyobb részét töltötte; a családi élet mintaképe. 1969 óta karácsony nyolcadában ünnepeljük.

A Szent Családot a Boldogságos Szűz Mária, Szent József és Jézus Krisztus alkotja. A 17. században kezdték külön ünnepelni. XI. Pius pápa a 20. század első felében a vízkereszt nyolcadába eső vasárnapra tette az ünnepet. A zsinat után áthelyezték: 1969 óta a karácsony nyolcadába eső vasárnap ünnepeljük a Szent Családot. (2022-ben december 30-ra, péntekre tették az ünnepet.)

Ismertlen flamand művész: A Szent Család (1490–1505)

E napon az Egyház szeretettel szemléli a betlehemi barlangban a Szent Család tagjait, s oltalmukba ajánljuk családjainkat.

A Szent Családot a 14. század óta ábrázolják. Szintén században jelent meg a „menekülés Egyiptomba” képtípus, melynek számos példája ismert. A Szent Családot útjukon, pihenés közben, vagy egy ház belsejében ábrázolták. 1500 körül alakult ki az egyiptomi életét ábrázoló képtípus, melyen József mint ács dolgozik, Mária ruhát készít Jézusnak, a Gyermek játszik vagy Szent Józsefnek segít. Az itáliai reneszánsz a gyermek Keresztelő Jánost mint a gyermek Jézus játszótársát ábrázolta e képeken. Később a Szent Család názáreti életének jeleneteit ábrázolták.

Duccio di Buoninsegna: Menekülés Egyiptomba (1308–11)

„Ez a Család – amely a földkerekségen egyetlen – miután megtapasztalta az üldözöttséget és a száműzetést, szegény, névtelen és hallgatag életét Palesztina egy kicsiny városában élte: Istent azonban utolérhetetlen módon tisztelte. Lehetetlen tehát, hogy az összes keresztény családokat, sőt a földkerekség összes családjait ne segítse abban, hogy mindennapos kötelességeiket teljesítsék, elviseljék az élet nehézségeit, nagylelkűen segítsenek mások nyomorúságán, s hogy Isten rájuk vonatkozó tervét örömmel valósítsák meg.
Szent József, az »igaz férfi«, a fáradhatatlan munkás és a rábízott kincsek feddhetetlen őre segítse, oltalmazza és világosítsa meg mindig a családokat. 
Szűz Mária, az Egyház Anyja legyen a »családi egyház« Anyja is, és az ő anyai oltalma alatt minden keresztény család legyen valóban »kicsi Egyház«, amelyben fölragyog és megelevenedik Krisztus Egyházának misztériuma. Ő, az Úr szolgálóleánya, legyen az Isten akaratát alázatosan és készségesen teljesítő lélek példaképe. Ő, a kereszt alatt álló fájdalmas Anya legyen velünk, hogy csillapítsa a fájdalmakat és törölje le mindazok könnyeit, akiket családjuk nehézségei gyötörnek.
Az Úr Krisztus, a mindenség Királya és a családok Királya, mint Kánában, legyen jelen minden keresztény otthonban és adjon örömet, nyugalmat és erőt. Tőle kérjük Királyságának ünnepén, hogy minden család ismerje föl: mit kell tennie azért, hogy eljöjjön az emberek közé az ő Országa, »az igazság és élet, a kegyelem és szentség, az igazságosság és szeretet Országa«, amely felé az egész emberiség tart.
Végezetül az Úr Krisztusnak, Máriának és Józsefnek ajánlunk minden egyes családot.”

(II. János Pál pápa)

Istenünk, te ragyogó példaképnek állítod elénk a Szent Családot. Segíts, hogy nyomukban járjunk: gyakoroljuk a családi élet erényeit, mindig egyek maradjunk a szeretetben, és így atyai házadban örvendezzünk örök jutalmadnak. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

Forrás
Magyar katolikus lexikon
Éneklő Egyház
II. János Pál: Familiaris consortio

Magyar Kurír

A Szent Család ünnepe

NÉZŐPONT – 2017. december 30., szombat | 16:00

Szent Család vasárnapja – Gondolatok az evangéliumhoz (Lk 2,22–40)Az Egyház eredetileg december 29-én tartotta a Szent Család ünnepét, öt nappal karácsony után. Bölcsen tette: ennyi idő alatt az embereknek volt alkalmuk együtt lenni, közösen enni, együtt elidőzni az ünnep fényeiben, a családi tűzhely melegénél. De ennyi idő alatt jócskán adódott alkalom arra is, hogy megtapasztalják a család kihívásait is. Egy együtt töltött hét után sokan inkább a családi tűzfészekben érzik magukat, nyomát sem találva a meghittségnek és a fénynek. Nem is szólva azokról, akik a Szent Család ünnepén kirekesztve érzik magukat: akik nem élnek családban, nem jól működő családban élnek, vagy gyermekkori emlékeik egy szenvedéssel teli családról szólnak. Nos, ilyen napok után emlékezünk a Szent Családra.

Vajon a mai kor terméke lenne az, hogy a család értékei mellett a kihívásaival is szembesülünk? Mai tapasztalat volna, hogy nem, vagy csak nagyon nehezen működik ez a legszorosabb emberi közösség? Nem kell ezt gondolnunk. Az olvasmányok szövegeit hallgatva biztosan nem. „Tiszteld apádat és anyádat, amint az Úr, a te Istened parancsolta neked” (MTörv 5,16). Ha ezt ennyire meg kell parancsolni, mégpedig a törvénykönyv kiemelkedő helyén, s ha szankcióval még Istenhez is kell kötni, akkor a szülők tisztelete nyilván a Krisztus előtti VI. században sem volt általános. Amikor pedig azzal találkozunk az olvasmányban: „Asszonyok! Engedelmeskedjetek férjeteknek, amint az Úrban illik. Férfiak! Szeressétek feleségeteket, s ne legyetek indulatosak velük szemben” (Kol 3,21), akkor joggal feltételezzük, hogy a Krisztus utáni I. században nemegyszer önfejűség és indulat, erőszak és visszaélés határozta meg a keresztény házastársak kapcsolatát. Úgy tűnik: az elmúlt kétezer év parancsszavai a tiszteletről, az engedelmességről és a szeretetről nem igazán voltak hatékonyak, ha még ma is ezeket olvassuk fel a Szent Családra gondolva.

A családnak ezen a fonákos ünnepén az evangéliumi szakasz két olyan embert állít elénk, akik nem családban élnek. Simeon, az igaz és istenfélő ember egyedül Istennek él, és Izrael vigaszát várja. Anna prófétaasszonynak pedig nincs családja, csak volt. Egykor élt apjáról és egykor volt családjáról hallunk. Ő átélte, mit jelent, ha valaki család nélkül marad – férje hét év után meghalt, ő pedig mintegy hatvan évet töltött el a kitaszított özvegyek magányosságában. Ha valami, hát Isten választott népe volt az ő otthona – de ennek is csak kifordítottságával, megváltatlanságával és hűtlenségével volt kénytelen szembesülni. Simeonnak és Annának nélkülöznie kellett a családot. Ugyanakkor, ami a tragédiájuk, az teszi őket befogadóvá és nyitottá. Ez a két öreg ember éppen családon kívüli mivolta miatt tud találkozni Jézussal. Mert ők félre tudnak állni. Ők olyanok, akiknek családi hatalmát és befolyását nem fenyegeti a felnövekvő nemzedék. Ők elég nagyvonalúak ahhoz, hogy egy kisgyermekben meglássák a jövőt és a vigasztalást: hogy szeretni tudják őt. Ők olyanok, akikben nagyon mélyen él a család, a jól működő emberi közösség utáni vágy.

Karácsony után egy héttel nem azért emlegetjük a családot, mert jól működik, vagy mert valaha jól működött volna. (Még akkor sem működött jól, amikor magáról a Szent Családról volt szó.) Hanem azért, mert ez az egyike az emberi élet legnagyobb keresztjeinek. Olyan tér, amely nem parancsszóra és ítélkezésre, nem moralizálásra és képmutatásra, hanem megváltásra vár: Izrael vigaszára, Jézusra. Márpedig Izrael vigasza, Jézus megjelent. Ő maga is vállalta a családot, vállalta Simeon, Anna, József és Mária minden terhét. Amikor a család kihívásaival találkozunk, tudhatjuk, hogy mindez egyáltalán nem idegen Jézustól, sőt, éppen szenvedésünk az a kulcs, amely megnyit bennünket az Úr számára. Amikor pedig átéljük a család örömét, amikor megadatik az, hogy felengedjünk a családi fészek vagy bármely mély közösség melegénél, akkor tudhatjuk, hogy Izrael vigasza már elkezdett működni közöttünk.

Dejcsics Konrád OSB

A Szeplőtelen Fogantatás

KULTÚRA – 2011. december 8., csütörtök | 13:46

Máriát kiválasztottságánál fogva nem terhelte az eredeti bűn, mint minden más anyaszülöttjét. Ezt ünnepeljük december 8-án. Immaculata Conceptio, a Tihanyi-kódexben Asszonyunk Máriának foganata a legnagyobb Mária-ünnepek egyike.

A Szeplőtelen Fogantatás a Boldogságos Szűz Mária neve az áteredő bűntől mentes fogantatása alapján. Az ünnep nem Mária szűzi anyaságáról emlékezik meg; az elnevezés arra utal, hogy Mária már Anna méhében való fogantatásától ment volt az egész emberiséget terhelő eredendő bűntől. Az ünnep értelme felől időpontja is eligazít: december 8-ától szeptember 8-áig, Mária születésnapjáig (Kisasszony napja) kilenc hónap telik el.

Dél-Itáliában a IX. századtól kezdődött ünneplése, innen került át Britanniába, majd a XII. században a kontinensre; s a XIII–XIV. században Európa-szerte elterjedt. IV. Sixtus pápa 1477-ben vette föl a római naptárba, december 8-ára. XII. Ince pápa 1693-ban a világegyház számára előírta, XI. Kelemen pedig 1708-ban parancsolt ünneppé tette.

A magyar egyház az egész középkorban nagy tisztelettel ünnepelte meg a napot, Hunyadi Mátyás alatt Bécsre is kiterjesztették. Hazai miseváltozatait is megtaláljuk a középkor végén; himnusza is ismeretes. Bonfini följegyezte azt a hagyományt, hogy 1495. december 8-án Buda népe a föllegek között megjelenni látta Máriát – szerepel Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában. A Tihanyi kódexben az ünnep neve Asszonyunk Máriának foganata; zalai, főleg göcseji nevén Földtiltó Boldogasszony, illetve Eketiltó Boldogasszony.

A szeplőtelen fogantatás ünnepére és titkára emlékeztet a tizenkét csillagú olvasó, melyet a hagyomány szerint Kalazanci Szent József alkotott, s tanítványaival naponként elimádkozta.

Első ikonográfiai ábrázolásainak a XIV–XV. században különböző Szent Anna-motívumok tekinthetők: Anna és Joachim találkozása az Arany-kapunál; Jessze gyökere-kép Annára és Joachimra való sűrítése; néha az áldott állapotban lévő Anna. A Szelőtelen Fogantatás jelképének számítanak a késő középkorban gyakori Mária-szimbólumok, melyeket a föld fölött összekulcsolt kezekkel lebegő Mária köré emblémaszerűen helyeztek el. A XVII. században a Napbaöltözött Asszony képéből alakult ki a barokk és rokokó legfontosabb Szeplőtelen Fogantatás-képe. Sajátos ábrázolása a kígyótól övezett és birtokolt földgömbön álló Mária; a karján ülő kis Jézus keresztet, esetleg húsvéti zászlót tart a kezében, amellyel a kígyót leszúrja.

A Szeplőtelen Fogantatás tisztelete IX. Pius pápa intézkedése nyomán vált dogmatikus hittétellé 1854-ben: Mária az idők kezdetén kiválasztatott arra, hogy Krisztus megtestesülésének edénye legyen, s éppen ezért szeplőtelennek kellett lennie, az eredendő bűntől szabadnak, amit a tan terjesztői úgy racionalizáltak, hogy Mária nem érzéki vágyban fogant.

A Szeplőtelen Fogantatás képzetkörével függ össze a Jesse fája, vagyis Jézus ószövetségi családfája is. Izaiás próféta jövendölése Isten országának, a szeretet világának látomása: „És vessző sarjad Jesse törzsökéből és virág növekedik az ő gyökeréből. És megnyugszik rajta az Úr lelke, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erősség lelke, a tudomány és ájtatatosság lelke, és az Úr félelmének lelke betölti őt… Aznapon Jesse gyökere a népeknek jelül fog állani. Neki könyörögnek a nemzetek és az ő sírja dicsőséges leszen.”

Magyar Kurír

Szent Miklós legendája

A Mikulás, akit Szent Miklósként is ismerünk, egy kis-ázsiai, Patara nevű városkában született 245-ben, gazdag család gyermekeként. Szülei Miklósnak, azaz görögül Nikolasznak nevezték el, aminek jelentése: a nép vitéze, a győző. (Patara városa, a mai Törökország területén, Anatóliában található, akkoriban a Római Birodalomhoz tartozott.)

Miklós életét végigkísérték a csodák. Alig kezdte el az iskolát, amikor hatalmas járvány pusztított, melynek következtében árván maradt. A kisfiú nagybátyjához, egy érsekhez költözött a város kolostorába. Az itt töltött évek alatt megszerette a papi hivatást, és életét az embereknek, a gyerekek tanításának szentelte. Segítőkészsége és emberszeretete messze földön híressé tette. Szülei után busás vagyont örökölt, melyet az emberek és a gyerekek megsegítésére költött. Amikor egy alkalommal éhínség tört ki, a teljes egyházi vagyont a szegények étkeztetésére fordította, amiért az egyház egy időre ki is tagadta.

Egy Jeruzsálembe tartó zarándokút alkalmával (ekkor a tengerészek védőszentjévé is vált) betért imádkozni Anatólia fővárosába, Myra városába, ahol püspökké szentelték.

Miklós az estéket azzal töltötte, hogy órákon át a város kis utcáin sétálgatott, és beszélgetett az emberekkel. Így figyelt fel egy elszegényedett nemes emberre, akinek már élelemre sem futotta. Három lánya közül egyiküknek, hogy megmentse a családot, el kellett volna adnia magát rabszolgának (egyes források szerint prostituáltnak ált volna).Erről folyt a vita, amikor Miklós az ablakuk alatt sétált el. Miután ezt meghallotta, visszasietett a templomba, egy marék aranyat kendőbe kötött, és azt bedobta az ablakukon. Miklós három egymást követő évben megismételte tettét.

A legenda szerint a harmadik esztendőben nagyon hideg volt, és ezért az ablak zárva volt. Más megoldás híján felmászott a sziklaoldalba épített ház tetejére, és a kéményen dobta be a keszkenőbe kötött aranyat. A kisebbik lány éppen akkor tette a harisnyáját oda száradni, és az arany pontosan a harisnyába esett. Jó ideig valamiféle csodának vélték az évenként megismétlődő eseményt, de végül – több leírás is terjed arról, hogy miképp – lelepleződött kiléte.

Miklós az ablakba tett ajándékával megmentette tehát a lányok becsületét. Ezen túlmenően a püspök minden évben, december 5-én, névnapja előestéjén édességgel ajándékozta meg a gyerekeket, amiért a nép Noel Baba néven kezdte emlegetni, ami annyit tesz, Ajándékozó Apa.

Innen ered a szokás, hogy december 5-e estéjén ajándék reményében csizmát, zoknit teszünk az ablakba vagy a kandalló fölé. Az évek során kiegészült a legenda, a Mikulás soha nem egyedül jár. Rénszarvasok húzta szánon közlekedik, és segítői a Krampuszok. Rájuk azért van szüksége, mert ők hozzák a virgácsot a rossz gyerekeknek. A Krampuszok kicsi, ördög formájú emberkék, vörös vagy fekete színben.

Diocletianus római császár (284-305) keresztényüldözése idején Miklóst is elfogták. Bebörtönözték, éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték. A fogságából végül kiszabadult és békés öregkort élt meg. A legenda szerint lelkét az angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás is eredt.

/Forrás: http://www.hotdog.hu ,Wikipédia/

KRISZTUS
A MINDENSÉG KIRÁLYA

Krisztus Király vasárnapja

Az egyházi év utolsó vasárnapja

Krisztus királyi méltóságának a 20. századig nem volt külön ünnepe. XIII. Leó pápa az 1900-as jubileumi év alkalmából a 20. század királyának hirdette ki a Megváltót, ezzel előkészítette az ünnepet. Akkor világszerte mindenütt a legmagasabb hegyek ormán, illetve magaslatokon kereszteket és Krisztus-szobrokat állítottak föl a Megváltó emlékezetére, közöttük a híres Béke-Krisztus-szobrot az Andok egyik legmagasabb csúcsán.

Az I. világháború után XI. Pius pápa a niceai zsinat 1600. évfordulójánján, 1925-ben szentévet hirdetett, melynek mottója: „Krisztus békéje uralkodjék Krisztus országában!” A szentév végén, december 11-én rendelte el a pápa a Quas primas enciklikával Krisztus Király ünnepét.

Krisztus királyi méltóságának ünneplésével a népek, családok, személyek békéjének urát állította a hívek közé, hangsúlyozva, hogy Krisztus a megtestesüléssel és a megváltó halállal szerezte királyságát a világ üdvösségére. Az ünnepet 1969 óta az utolsó évközi vasárnapon üljük.

Krisztus Király 

Latinul: Christus Rex; Rex Regum Dominus dominantium

A mindenség Istentől fölkent uralkodója, akit János evangélista a látomásaiban látott: „Fehér lovon ül, hűségesnek és igaznak hívják. Igazságosan ítél és harcol. Szeme olyan, mint a lobogó tűz, a fején ékes korona. Neve föl van írva, de senki sem ismeri, csak Ő maga. Vértől ázott ruha van rajta, a neve: Isten Igéje. Az égi seregek fehér lovon kísérik, tiszta fehér patyolatba öltözve. Szájából éles kard tör elő, hogy lesújtson a nemzetekre (…) Öltözetén a csípő körül ez a név volt felírva: királyok Királya, uralkodók Ura.” (Jel 19,11-16).  Az Ószövetség Messiás-várásának lényeges része egy megváltó király várása. A messiási ígéretek ugyanis konkrét történelmi helyzetben hangzottak el és szorosan kötődtek Dávid házához. A királyság bevezetése, Saul és Dávid sorsa világosan mutatja, hogy Istennek határozott célja volt a monarchia kialakulásával Izraelben, ezt jelzi a Nátán-jövendölés és a Dáviddal kötött szövetség (2Sám 7. f.). A Zsoltáros arról beszél, hogy a Messiás-királynak kettős feladata lesz: meg fogja törni Isten ellenségének hatalmát, és igazságos, békés országban valósítja meg Isten uralmát (Zsolt 2; 72; 110). De a földi király képéből kiindulva a zsoltárok már olyan eszményi uralkodót ábrázolnak, akinek működése túllépi Izrael földi kereteit: életét Istentől kapja (Zsolt 2,7), a dávidi uralkodók sorában áll, de fölül is múlja őket, ezért Dávid dinasztiájának letűnését is túlélheti; mivel különleges kapcsolatban van Istennel és az emberekkel, az üdvösség reménye is hozzá kapcsolódik. Az Újszövetségben beteljesednek a jövendölések. Az angyali üdvözletkor Gábor főangyal a születendő Gyermek királyságáról összefoglalóan mondja: „Neki adja az Úr Isten az ő atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és országának nem lesz vége” (Lk 1,33). A napkeleti bölcsek a földkerekség királyának születését jelző csillagot látva indultak el és keresték Jeruzsálemben „a zsidók született királyát” (Mt 2,1-6). Heródes kérdésére, hogy hol születik a Krisztus, az írástudók Mikeást idézve Dávid városát, Betlehemet adják meg születési helyül (Mt 2,6). Nyilvános működése idején Jézus királyi méltóságát is elrejtette. Kitért az elől, hogy kir-lyá tegyék (Jn 6,15), de szenvedése előtt, virágvasárnap mint királyvonult be városába, Jeruzsálembe úgy, ahogy a próféta jövendölte: szamárcsikó hátán, szelíden és alázatosan (Mt 21,5; Jn 12,15). Amikor a főpapok Pilátus elé vitték, királyként állították oda, akit ők nem vallottak magukénak, mert „nekünk nincs királyunk, csak császárunk” (Jn 19,15). Pilátus meg is kérdezte Jézust: „Tehát király vagy te?”, és ő megvallotta: „Te mondod, hogy én király vagyok”, de kinyilatkoztatásként feltárta uralmának isteni lényegét: „Én arra születtem és azért jöttem e világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. És mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra.” (Jn 18,37) A megostorozott Jézust Pilátus így mutatta meg a tömegnek: „Íme a királyotok!”, majd a halálos ítélet megindoklásául ezt íratta Jézus feje fölé keresztfeliratul: „A Názáreti Jézus, a zsidók királya” (Jn 19,19)Golgotán ezzel csúfolták az arra járók a megfeszített Jézust: „Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és akkor hiszünk neki!” (Mt 17,42). Isten országának beteljesedéséről ismételten királyi példázatokat mondott Jézus, utalván a maga király voltára (Mt 18,23; 22,2), s az utolsó ítéletet dicsősége trónján királyként fogja tartani (Mt 25,34). A megcsúfolt és megostorozott Jézus a királynak járó bíborszínű palástot visel (Ecce homo), a föltámadott ~ palástja is ilyen színű.

TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK,

téged Úrnak ismerünk!

Téged örök Atyaisten,

mind egész föld áld és tisztel.

Téged minden szép angyalok,

kerubok és szeráfkarok,

egek és minden hatalmak,

szüntelenül magasztalnak;

Szent vagy, Szent vagy,

erősséges Szent Isten vagy !

Nagyságoddal telve Ég s Föld,

dicsőséged mindent betölt.

Téged dicsér, egek Ura,

apostolok boldog kara.

Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.

Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.

Valld tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte, ó, Atyánk, téged s mérheten nagy fölséged, s azt, ki hozzánk tőled jött le :

Atya igaz Egyszülöttje,

és áldjuk veled vigasztaló Szentlelkedet.

Krisztus, Isten egyszülötje,

Király vagy te mindörökre.

Mentésünkre közénk szálltál,

szüzi méhet nem utáltál.

Halál mérgét megtiportad,

mennyországot megnyitottad.

Isten jobbján ülsz most széket,

Atyával egy fölséged.

Onnan leszel eljövendő, mindeneket ítélendő.

Téged azért, Uram, kérünk,

mi Megváltónk, maradj velünk.

Szentjeidhez végy fel az égbe,

az örökös dicsőségbe.

Szabadíts meg, Uram, néped,

áldd meg a te örökséged !

Te kormányzod, te vigasztald,

mindörökké fölmagasztald !

Mindennap dicsérünk téged,

Szent neved áldja néped !

Bűntől e nap őrizz minket

és bocsásd meg vétkeinket !

Irgalmazz, Uram, irgalmazz,

híveidhez légy irgalmas !

Kegyes szemed legyen rajtunk,

tebenned van bizodalmunk !

Te vagy, Uram, én reményem,

ne hagyj soha szégyent érnem !’

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele – Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepére 2023

HAZAI – 2023. november 12., vasárnap | 15:53

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) körlevelet intéz a hívek felé Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepéhez kapcsolódva, amelyet idén november 12-én, az évközi XXXII. vasárnap minden szentmisén felolvasnak a katolikus templomokban.

Kedves Testvérek!

Árpád-házi Szent Erzsébet személye és életpéldája több mint 800 éve csodálattal tölti el a keresztényeket. Ma, amikor a közbeszéd jellemzően olyan embereket állít példaképként elénk, akik nem érdemeik által tettek szert hírnévre vagy gazdagodtak meg, Szent Erzsébet személyében egy olyan emberre emlékezünk, aki számára a földi jólét és a hírnév születésétől fogva adott volt, mégsem félt lemondani róluk, hogy az igazi javakban, Isten előtt gazdagodhasson.

Magától Szent Erzsébettől nem maradtak ránk írásos emlékek, naplók vagy levelek: amit tudunk róla, azt legendákból és életrajzokból ismerjük, amelyek a szentté avatására készülve vagy az azt követő időkben íródtak. Ez azonban mégsem jelent hiányt, sőt. Ma, amikor szinte minden témában bárkinek joga van ahhoz, hogy megszólaljon és véleményt nyilvánítson, Szent Erzsébet hallgatása különösen is beszédes, mert ő a tettei által beszél.

Főrangú kortársai, sőt még családtagjai is sokszor meg nem értéssel vagy megvetéssel fordultak felé: számukra érthetetlen és méltatlan, mi több, egyenesen botrányos volt, hogy egy királylány, az uralkodócsalád egyik tagja saját kezűleg ápoljon betegeket és gondoskodjon szegényekről, tudatosan hagyja el miattuk a palotát és főúri családját. Szent Erzsébet a világ és az ember felé fordult, de nem azért, hogy feltárja a sebeket, hanem hogy gyógyítsa és befedje őket.

Ferenc pápa idei magyarországi látogatásának talán leginkább megindító állomása a szegényekkel, menekültekkel, betegekkel való találkozás volt az éppen a Szent Erzsébet tiszteletére szentelt, Rózsák terén épült templomban. Talán természetesnek tartjuk, hogy egészségesek vagyunk, vagy hogy az anyagi eszközök a rendelkezésünkre állnak: amikor azonban rászorultabb testvéreinkkel találkozunk, és hagyjuk, hogy ez a találkozás megérintsen bennünket, könnyen rádöbbenhetünk, hogy mindaz, amit oly sokszor jogunknak és jussunknak tekintünk, valójában Isten ajándéka. Egy olyan ajándék, amelyet, ha nem is tudunk viszonozni, de továbbadhatunk.

Azok a testvéreink, akik néhány hónappal ezelőtt a Szent Erzsébet-templomban Ferenc pápa előtt tanúságot tettek, köszönetet mondtak a befogadásért, a munka- és lakhatási lehetőségért vagy azok nevében szólaltak meg, akik életüket a szegények szolgálatára szentelik. Mindez élő jele annak, hogy a szeretetszolgálat nem egy múltbeli dolog, mivel a szociális és a gazdasági kihívások, a fokozódó háborús konfliktusok, a nap mint nap több ezernyien hazánkba érkező menekült emberek még inkább szükségessé teszik azt a hitet, amely bátran kockáztat és kilép a világba.

Erre az aktív és a másik ember felé forduló cselekvő szeretetre hívott fel beszédében Ferenc pápa magyarországi látogatása során, és hív ma is minket: „A tevékeny szeretet, a jótékonykodás azt jelenti, hogy van bátorságunk az emberek szemébe nézni! Nem tudsz segíteni a másiknak, ha elfordítod a tekinteted. A tevékeny szeretet azt a bátorságot igényli, hogy megérintsük a másikat: nem teheted meg, hogy távolról odadobsz pár fillért, és nem érinted meg a másikat!

Meg kell érinteni a másikat, rá kell nézni a másikra! És így, őt megérintve és rátekintve elindulsz azzal a rászorulóval egy úton, egy közös úton, amely ráébreszt arra, hogy te magad mennyire rászoruló vagy, mennyire rászorulsz az Úr tekintetére és kezére.”

(Ferenc pápának a Rózsák terei Árpád-házi Szent Erzsébet-templomban elhangzott beszéde, 2023. április 29.)

A szeretetet nyelvének mindig konkrétnak kell lennie. „Ti adjatok nekik enni!” – szól Jézus a tömeget látva a kenyérszaporítás csodáját megelőzően a megdöbbent apostolokhoz. E felhívás jegyében a katolikus intézményrendszer, a Karitász és a Szeretetszolgálat számos szervezete Szent Erzsébet példáját is követve jellemzően csendben, sokszor különösebb sajtóvisszhang nélkül, mégis konkrétan végzi a rábízott feladatot.

A Karitász munkatársai a háború kitörése óta mintegy 42 ezer, Ukrajna területéről érkező menekültről gondoskodtak élelmiszerrel, ideiglenes szállással, a lakhatást, a megélhetést és a beilleszkedést célzó támogatással, valamint idén is segítették a nehéz körülmények között élő kárpátaljai magyarokat segélyszállítmányokkal, generátorokkal, gépjárművekkel, bútorokkal és más tárgyi adományokkal.

Emellett csak az idei évben összesen 103 bentlakásos és napközi táborban 4682 nehéz sorsú és hátrányos helyzetű gyermeket táboroztatott a Katolikus Karitász, illetve közel 10 ezer gyermek tanévkezdését támogatta iskolatáskák és tanszerek adományozása mellett pénzbeli segítséggel is.

A Karitász által folyamatosan működtetett számos felzárkóztató, fejlesztő célú és öngondoskodást segítő, valamint krízishelyzeti program több ezer családnak és gyermeknek nyújt segítséget, illetve az idei esztendőben is útjára indul az adventi segélyprogram „Tárjátok ki a szíveteket!” címmel, amelynek keretében a Karitász karácsonyi és téli krízishelyzeti tevékenységéhez lehet csatlakozni a segélyakciók támogatásával vagy az 1356-os adományvonal felhívásával.

Adományainkkal, a jövő vasárnapi szentmise gyűjtésével vagy önkéntes munkánkkal mi is ennek a segítő szolgálatnak lehetünk részesei. Szent Erzsébet ünnepe felhívás a számunkra, hogy mi magunk is váltsuk tettekre mindazt, amit az ő példájából tanulhatunk. A legkülönfélébb válságok által sújtott világunkban is törekednünk kell arra, hogy saját nehézségeink, küzdelmeink mellett és ellenére is meglássuk mások gondját-baját, testi-lelki szükségét is.

Buzdításunkat Ferenc pápa hozzánk intézett szavaival szeretnénk zárni: „Testvéreim, arra bátorítalak benneteket, hogy mindig a szeretet nyelvén beszéljetek. Szent Erzsébet életének egyik epizódjában az Úr rózsává változtatta azt a kenyeret, amelyet ő a rászorulóknak vitt. Így van ez veletek is:

amikor vállalkoztok arra, hogy kenyeret vigyetek az éhezőknek, az Úr kivirágoztatja az örömöt és az általatok nyújtott szeretettel illatosítja be életeteket.”

(Ferenc pápának a Rózsák terei Árpád-házi Szent Erzsébet-templomban elhangzott beszéde, 2023. április 29.)

Kelt Budapesten, 2023. november 6-án.

a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

Forrás: MKPK Sajtószolgálat

Fotó: ferenc2023.hu

Magyar Katolikus Püspöki Konferencia logo

HU 

Menü

  1. HÍREK
  2.  VEZÉRCIKK

Mindenszentek ünnepe

2021. október 31., vasárnap 15:00

November 1-jén közös napon ünnepeljük az összes szentet, vagyis valamennyi megdicsőült lelket, akikről sokaságuk miatt a kalendárium külön, név szerint nem emlékezhet meg. Mindenszentek ünnepe a kötelező egyházi ünnepek közé tartozik, ezért a hívek számára előírás a szentmisén való részvétel.

Keleten már 380-ban megemlékeztek minden vértanúról. A nyugati egyház liturgiájába IV. Bonifác pápának köszönhetően került be, aki – miután megkapta a pogány istenek tiszteletére épült római Pantheont – 609. május 13-án Mária és az Összes Vértanúk tiszteletére szentelte fel. III. Gergely pápa (731–741) kiszélesítette az ünneplendők körét: a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” emléknapjává tette mindenszentek ünnepét. IV. Gergely pápa (827–844) döntése értelmében került az ünnep november 1-jére.

„Mindenható örök Isten, ki megadtad nekünk, hogy egy napon ünnepelhessük minden szented dicsőségét, arra kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra bőven áraszd reánk irgalmasságodat” – hangzik fel az ünnepi mise könyörgése mindenszentekkor. E szavakkal a már mennybe jutott, üdvözült hívek közösségének, a diadalmas egyháznak a közbenjárását kéri a földön élő lelkeket egybefogó, küzdő egyház.

A mai napon az Evangélium a nyolc boldogság titkát tárja elénk. Legyünk figyelemmel Jézus szavára, merítsünk erőt belőle, hogy saját életünkben is követni tudjuk tanítását. Kérjük a szentek segítségét, hogy azon az úton tudjunk járni, amelyet Jézus mutatott meg nekünk.

MKPK Sajtószolgálat

Ha a Halloweennel az a bajod, hogy amerikai ünnep, csak szólok, Európából vitték át. Európai ünnep. All Hallows Eve, azaz Mindenszentek Éjjele.

Ha a Halloweennel az a bajod, hogy nem keresztény ünnep, akkor tudd, már 1300 éve hivatalos keresztény ünnep, III. Gergely pápa óta.

Ha a Halloweennel az a bajod, hogy pogány elemeket felvonultató ünnep, akkor tudd, hogy Jézus október végén született, december 25-én Mithrász napisten születését ünnepelték Rómában, a karácsonyfa pedig az északi germán pogány vallásból került át, a húsvéti tojás babiloni pogány elem, a húsvéti nyúl pedig pogány termékenységszimbólum.

Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya

KULTÚRA – 2022. október 8., szombat | 6:00

Szent István halála előtt Mária oltalmába ajánlotta koronáját és országát. Felajánlása óta a Magyarok Nagyasszonyaként is tiszteljük a Szűzanyát. A külön ünnepet XIII. Leó pápa engedélyezte népünk számára.

Az országfelajánlás 1038-ban történt, Nagyboldogasszony ünnepén. A Hartvik püspöktől származó legendában így olvashatunk erről: 

„Végre Isten irgalmából, a százszoros jutalom díjára érdemesen, láz vette le lábáról [a királyt], s mikor már nem volt kétséges halálának hamari napja, előszólította a püspököket és palotájának Krisztus nevét dicsőítő nagyjait; először megtárgyalta velük, hogy kit választanak helyette királynak. Majd atyailag intette őket, hogy őrizzék meg az igaz hitet, amelyet elnyertek; hogy az igazságot szeressék, az égi szeretet láncait kedveljék, gyakorolják a szeretetet, az alázatossággal törődjenek, de mindenekelőtt a kereszténység zsenge ültetvényén csőszködjenek. E szavak után kezét és szemét a csillagokra emelve így kiáltott fel: »Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom.« (Vö. Zsolt 31,6)”

Patrona Hungariae-oltárkép magyar szentekkel 
(Győr, bencés templom, 1642)

A Szűzanya és a magyar nép közötti kapcsolatot az István király halálát követő belső villongások sem tudták elhomályosítani. Magyarok Nagyasszonya tisztelete Szent László király uralkodása idején új virágzásba borult. Később a tatárokkal és a törökökkel szemben is Jézus és Mária nevét kiáltva harcoltak a magyarok. I. Lipót a török alóli fölszabadulás emlékére, hálája jeléül megismételte az ország fölajánlását Máriának a 17. század végén.

Örvendezzél, Isten Anyja, szíved mélyén. Boldog vagy, Magyarország, hogy Szűz Mária szent napját ünnepled. Ujjongjon az ég, a föld s a tenger!
         (Az ünnep Magnificat-antifónája az I. Esti dicséretből)

Vaszary Kolos bíboros, prímás kérésére a Szentszék is elismerte a Mária-tisztelet nemzeti jellegét: XIII. Leó mintegy kilenc évszázados töretlen hagyományt szentesített, amikor 1896-ban külön ünnepet engedélyezett október második vasárnapjára. Ezt Szent X. Piusz helyezte október 8-ra.

1980. október 8-án Szent II. János Pál pápa kápolnát szentelt a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére a Szent Péter-bazilika altemplomában.

Johann Lucas Kracker: Szent István országfelajánlása
(egri bazilika, 1773)

A Patrona Hungariae sajátos ikonográfiája a napba öltözött asszony ábrázolásából bontakozott ki: a Szűzanya fejére a tizenkét csillagú korona helyett a magyar Szent Korona került, a karján ülő kis Jézus kezébe az országalma, Mária másik kezébe pedig az ország jogara.

Mi, magyarok elsőként, ám nem egyedül tiszteljük nemzeti patrónánknak a Boldogságos Szűz Máriát. Bajorországban 1620-ban, a fehérhegyi csata után kezdték nemzeti pártfogóként tisztelni, Franciaországot XIII. Lajos király 1638-ban, Ausztriát III. Ferdinánd 1647-ben ajánlotta Máriának. János Kázmér király 1656-ban nyilvánította a Szűzanyát Lengyelország Királynőjévé. A későbbi századok folyamán először Mexikót, majd egész Latin-Amerikát, Katalóniát és Dél-Ázsiát is a Szűzanya oltalma alá helyezték. Az angol püspökök 1893-ban ajánlották föl Angliát, melyet attól fogva Mária hozományának tartanak.

Istenünk, te a Boldogságos Szűz Mária közbenjárására népünket számtalan jótéteménnyel halmoztad el. Szent István, első királyunk rendeléséből Nagyasszonyunknak és pártfogónknak tiszteljük őt a földön. Add jóságosan, hogy egykor vele együtt örökké örvendezzünk a mennyben! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

Forrás
Diós István: A szentek élete
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium II.
Az imaórák liturgiája

Fotó: Jelesnapok.hu, Katolikus.network.hu

Magyar Kurír

A Fájdalmas Szűzanya

KULTÚRA – 2022. szeptember 15., csütörtök | 6:01

Szeptember 15. a Fájdalmas Szűzanya (Hétfájdalmú Szűz) emléknapja Egyházunkban. A Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepéhez kapcsolódik, liturgikus ünneplését először a szervita rendnek engedélyezték, majd VII. Piusz pápa terjesztette ki az egész Egyházra.

Lukács evangéliumában olvassuk: Simeon megáldotta őket, és így szólt anyjához, Máriához: „Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak – a te lelkedet is tőr járja át –, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai.” (Lk 2,34–35) 

Az Egyház mindig szeretettel és tisztelettel szemlélte a Szűzanya szenvedését – köztük a legnagyobbat: a keresztfa alatt érzett fájdalmát.

1233. augusztus 15-én hét gazdag firenzei férfi elvonult a Monte Senarióra. Elhatározásuk az volt, hogy ápolják a Fájdalmas Szűzanya tiszteletét. XI. Benedek pápa 1304-ben jóváhagyta a szabályzatukat, és ezzel elismerte Mária Szolgáinak Rendjét, vagyis a szervitákat, akik a Szent Kereszt felmagasztalása utáni napon, szeptember 15-én megemlékeztek a Boldogságos Szűz szenvedéséről. Az ünnepet VII. Piusz pápa terjesztette ki az egész Egyházra, hálából Napóleon fogságából való szabadulásáért, és szeptember harmadik vasárnapjára helyezte.

A régi kalendárium szerint a virágvasárnap előtti pénteken is volt egy ünnepe a Fájdalmas Szűznek, melyet XIII. Benedek pápa terjesztett ki az Egyházra 1721-ben. Szent X. Piusz pápa 1913-ban visszahelyezte az ünnepet szeptember 15-ére, és megszüntette a kettős ünneplést.

Niccolò de Pietro Gerini: Krisztus a kereszten, a Szűzzel, Szent Jánossal és Mária Magdolnával (1395–1400) 

A kultusz népszerűsítéséből a ferencesek is kivették a részüket, két kiemelkedő irodalmi mű is hozzájuk kapcsolódik: Szent Bonaventura zsolozsmája és a Jacopone da Todi ferencesnek tulajdonított Stabat Mater kezdetű himnusz. Mindkettő belekerült a római liturgiába, és kiapadhatatlan forrásai és mintái lettek a szakrális népköltészetnek, a Mária-siralmaknak is. Első magyar nyelvű versünk, az Ómagyar Mária-siralom is ennek az áhítatnak az emléke.

A művészek ábrázolásain gyakori a szenvedő anya ábrázolása, a kereszt alatt állva, vagy pedig úgy, hogy ölében tartja halott Fiát (pietà).

Bellini: Pietà (1505)

A magyar nyelvterületen is több templom ünnepli kiemelten védőszentjeként a kereszt alatt álló Máriát. A régi magyar szóhasználatban élt még a Fájdalmas Boldogasszony és a Hétfájdalmú Szűz megnevezés is.

A sasvári kegyszobor

A Hétfájdalmú Szűzanya Szlovákia védőszentje, ünnepe munkaszüneti nap Szlovákiában. A kultusz központja Sasvár (Šaštín), Szlovákia legjelentősebb Mária-kegyhelye.

Istenünk, te úgy akartad, hogy a Szűzanya osztozzék Fia szenvedésében, és ott álljon dicsőséges keresztje alatt. Add meg Egyházadnak, amely vele együtt részt vesz Krisztus kínszenvedésében, hogy része legyen Krisztus feltámadásában is. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

Forrás
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium II.
Katolikus.hu
Felvidék.ma
Vasárnap.katolikhos.ro

Magyar Kurír

Szűz Mária szent neve

KULTÚRA – 2022. szeptember 12., hétfő | 10:00

Szeptember 12-én a magyar és a német nyelvterületen a Boldogságos Szűz Mária neve napját tartjuk. Az ünnepet Boldog XI. Ince pápa rendelte el annak emlékére, hogy 1683-ban a keresztény seregek megfutamították a Bécset ostromló török hadsereget.

Mária szent nevét ünnepeljük szeptember 12-én – ez a Boldogságos Szűz Mária neve napja a liturgikus naptárban. Mária nevét különböző napokon a 11. századtól kezdve ünnepelték.

A bodajki Segítő Szűz Mária

Az ünnepet az egész Egyház számára XI. Ince pápa rendelte el a török felett Bécsnél 1683. szeptember 12-én aratott győzelem emlékére, hasonlóan a nándorfehérvári győzelem után, 1456-ban elrendelt Urunk színeváltozása hálaünnephez, illetve Rózsafüzér Királynője emléknapjához, melyet a Lepantónál, szintén a törökök felett aratott győzelem (1571. október 7.) után vezetett be Szent V. Pius pápa.

Szűz Mária szent nevének napja először a Kisboldogasszony nyolcadába eső vasárnap lett. X. Pius pápa aztán  áthelyezte az ünnepet a győzelem napjára. A Bécsnél aratott győzelmet 1686-ban követte hazánk felszabadítása is, melyet szintén Mária közbenjárásának tulajdonítottak.

Az innsbrucki oltár

Nyugaton az első Mindenkor Segítő Szűz Mária-képet idősebb Lucas Cranachnak tulajdonítják (1537); az innsbrucki Szent Jakab-templom főoltárán látható. Számtalan másolata ismert, például a passaui kegykép. 

Közép-Európában a kultuszt főként a passaui Mariahilf (Mindenkor Segítő Szűz Mária) tisztelete ihlette, akinek kegyképét 1618-ban egy Pius nevű passaui festővel készíttette Markward von Schwendy kanonok. A helyi kapucinus templomban már 1622-ben nyilvánosan tisztelték. Bécs ostroma idején I. Lipót császár és udvara Passauba menekült, és a kapucinus kolostor e kegyképe előtt könyörgött a szabadulásért. Az 1683. szeptember 12-i kahlenbergi győzelmet (Bécs felszabadítását) a passaui Mindenkor Segítő Szűz Máriának tulajdonították. 

A passaui kegykép

A győzelem után a kegykép tisztelete hozzájárult az ünnep gyors terjedéséhez. A 18. században hazánkba települő németek, de a magyar kamarai telepítések is szívesen választották az új templomok, kápolnák titulusául Mária nevét, s általában a Mariahilf-kegykép másolatát helyezték oltárukra.

„Jó illatot árasztok, mint a szőlőtő, és virágomból pompás, dús gyümölcs terem. Anyja vagyok a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, megismerésnek és a szent reménynek. Nálam van az út és az igazság minden kegyelme, nálam az élet és az erény minden reménye. Jöjjetek hozzám mind, akik kívántok engem, és teljetek el gyümölcseimmel, mert lelkem édesebb a méznél, és birtoklásom jobb a lépes méznél! Emlékezetem él minden idők nemzedékeiben. Akik engem esznek, még inkább éheznek, akik engem isznak, még inkább szomjaznak, aki rám hallgat, meg nem szégyenül, s akik értem fáradnak, nem esnek bűnbe. Akik fényt derítenek rám, örök életet nyernek.”

Az ünnep olvasmánya Sirák fia könyvéből (A bölcsesség dicsérete)

Mindenható, örök Isten: híveid szívből örvendeznek a Boldogságos Szűz Mária nevének és oltalmának. Hathatós közbenjárására engedd, hogy minden gonosztól megmeneküljünk a földön, és örökké tartó boldogságra jussunk a mennyben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

Forrás
Magyar katolikus lexikon
Restauratorkamara.hu

Magyar Kurír

A Szent Kereszt felmagasztalása

KULTÚRA – 2022. szeptember 14., szerda | 6:00

Szeptember 14-én a Szent Kereszt felmagasztalását ünnepli Egyházunk.

A Szent Keresztet Szent Ilona találta meg a 4. században: a legendás történet szerint Nagy Konstantin császár édesanyja kiásatta a kereszteket a Kálvária földjéből. Mindhárom kereszt és az INRI-tábla is előkerült, amelyet Pilátus az Úr keresztjére tűzetett. Nem lehetett azonban megállapítani, hogy a három kereszt közül melyik volt Krisztusé, ezért Makárius jeruzsálemi püspök mindhármat hozzáérintette egy halálos beteg asszonyhoz, aki az egyiktől meggyógyult. Így azonosították, melyik Krisztus keresztfája.

335. szeptember 13-án ünnepélyesen felszentelték Jeruzsálemben a Szent Sír-bazilikát. Másnap mutatták fel először a népnek a megtalált keresztereklyét – felmagasztalták a világ előtt gyalázatot, de a keresztények számára a megváltást jelentő keresztet. Az ünnepet előbb Konstantinápolyban, majd a 7. századtól már a nyugati egyházban is megünnepelték.

614-ben a perzsák elrabolták az ereklyét. 628-ban Hérakleiosz császár szerezte vissza, és ünnepélyesen, mezítláb, viseltes ruhában vitte vissza Konstantinápolyba az Aranykapun át.

M. S. mester: Kálvária (1506 körül)

A keresztfa eredetének egyik legendaváltozata szerint a tudás fájáról hozott és a haldokló Ádám nyelve alá tett három almamagból háromágú fa nőtt: egyik ága cédrus, a másik ciprus, a harmadik olajág volt. Ebből ácsolták a keresztfát, a halál fájából az élet fáját.

„Az emberi ész képtelen kimeríteni a szeretet kereszten megjelenő misztériumát; a kereszt ellenben meg tudja adni az észnek a végső választ, amit keres” – írta Szent II. János Pál pápa Fides et ratio kezdetű enciklikájában.

Munkácsy Mihály: Golgota (1844)

Istenünk, te azt akartad, hogy egyszülött Fiad a kereszten váltsa meg az emberiséget. Add, hogy mi, akik megismertük szeretetének titkát itt a földön, elnyerjük az üdvösséget a mennyben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

Forrás
II. János Pál pápa: Fides et ratio

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I–II.
Katolikus.hu
Jelesnapok.oszk.hu

Magyar Kurír

Szűz Mária születése – Kisboldogasszony

KULTÚRA – 2023. szeptember 8., péntek | 9:00

Szeptember 8-án, Kisboldogasszony (népi elnevezése: Kisasszony) napján Egyházunk Szűz Mária születésnapját (Nativitas Beatae Mariae Virginis) ünnepli.

A jeruzsálemi hagyomány a Betheszda fürdő mellett tisztelte Mária születésének helyét. Az 5. század elején Szent Anna tiszteletére templomot építettek itt, melynek felszentelési évfordulóján, szeptember 8-án emlékeztek meg Mária születéséről. A nyugati egyházba valószínűleg I. Sergius pápa vezette be az ünnepet a 7. század végén, majd IV. Ince pápa a 13. században nyolcadot csatolt hozzá, mely 1955-ig élt.

Domenico Ghirlandaio: Mária születése (1486–90)

Az ünnep magyar elnevezése a 15. századig vezethető vissza. Kisboldogasszony ünnepe országszerte kedvelt búcsújárónap. A Stella puerpera Solis (’hajnali szép csillag’) tiszteletére szokás volt szeptember 8. hajnalán a napfelkeltét a szabadban várni, csatlakozni az angyalokhoz, akik ilyenkor Mária születésén örvendeznek a mennyben. Azt tartották, hogy akinek „érdeme van rá”, meglátja a kelő napban Szűz Máriát. A népi megfigyelések szerint a fecskék Kisasszonykor indulnak útnak.

Mária Isten áldott földje, amelyből üdvösségünk virága és gyümölcse sarjadt. Ebből a szimbolikából nőtt az a 19–20. század fordulóján még élő Balaton-vidéki és göcseji szokás, hogy a vetőmagot az ünnepre virradó éjszaka, illetve kora hajnalban kitették a harmatra, hogy ne üszkösödjék meg. A nép nyelvén a két nagy Mária-ünnep (augusztus 15. és szeptember 8.) közti időszak neve a kétasszonyköze.

Benozzo Gozzoli: Mária születése (1491)

Mária születésének gazdag apokrif hagyományai vannak, s ezek kódexirodalmunkba is bekerültek. A 16. századi Teleki-kódex Anna-legendájában olvasható: „Szent Annának elkövetkezvén az órája, a hétnek néminemű keddin szüle. Egészségben szülé az igaz Dávidnak királyi plántáját, ez világnak előtte választott leányt, az édes Szűz Máriát. Miképpen az angyaltul megtanítottak valának, mert ő vala ez világnak jövendő megvilágosojtója és asszonya és tengörnek csillaga.”

Esteban Murillo: Szűz Mária születése (17. század)

„Ma, szeptember 8-án tartjuk a Boldogságos Szűz Mária születésének liturgikus ünnepét, aki az egész világ megváltásának hajnala és reménye. Ez a Mária-ünnep mélyen gyökerezik a hívők szívében és áhítatában […], mert tudatában vannak annak, hogy az ő születésével vették kezdetüket Isten tervében azok az üdvözítő események, amelyek aztán oly szoros kapcsolatot teremtettek Mária és az ő Fia között.

Örvendezzünk tehát, ahogy megemlékezünk Megváltónk Anyjáról. Ahogy Damjáni Szent Péter mondotta: »Valóban, ha Salamon és vele együtt egész Izrael népe a templom felszentelését oly bőséges és fényűző áldozattal ünnepelte meg, milyen és mennyi örömöt hoz majd Szűz Mária születése a keresztényeknek? Mert az ő méhébe, mint a legszentebb templomba, szállt le Isten a saját személyében, hogy emberi alakot nyerjen, és látható formában lakozzék kegyesen az emberek között.«

A gyermek Máriának ajánljuk hát ma alázatos imádságunkat a világért és az Egyházért.”

Szent II. János Pál pápa

Kérünk, Istenünk, add meg nekünk, házad népének mennyei kegyelmed ajándékát, hogy akik számára a Boldogságos Szűz istenanyaságában felvirradt az üdvösség hajnala, azokat békével áldja meg az ő születésének ünnepe. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

Forrás
Magyar katolikus lexikon
Magyar néprajzi lexikon
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium II.
II. János Pál: Minden napra egy ima

Magyar Kurír

Boldogságos Szűz Mária királynő

KULTÚRA – 2023. augusztus 22., kedd | 8:00

Augusztus 22-én Mária királynői méltóságát ünnepli az Egyház. Boldogságos Szűz Mária királynő ünnepét 1954-ben rendelte el XII. Piusz pápa, a mennybevétel dogmája kihirdetésének negyedik évfordulóján.

A keresztény világ kezdetektől fogva ünnepelte Mária királynői méltóságát. Az efezusi zsinaton az évszázados gyakorlatot szentesítettek dogmával 431-ben. Azóta Máriát mint Istenszülőt, Isten Anyját ünnepeljük (Deipara, görögül: Theotokosz).

A Bibliára alapozott ősi hagyomány szerint Mária Dávid király családjából származott. A Jelenések könyvének napba öltözött asszonya csillagkoronával tűnik fel (Jel 12,1).

A Boldogságos Szűz királynőként való tisztelete megjelenik  többek között Nazianzoszi Szent Gergelynél, Órigenésznél, Szent Jeremosnál.

„Illő volt, hogy Fia érdemei folytán előbb itt a földön dicsőség övezze a Szűzanyát, utána pedig megkapja dicsőséges helyét a mennyben is. Illő volt, hogy itt a földön dicső legyen, hogy azután bejusson a mennyei teljes boldogságba. Illő volt, hogy miként itt a földön az erények legmagasabb fokára felemelte Őt a Szentlélek, ugyanúgy a legnagyobb mennyei dicsőségbe is bevigye.” (Szent Amadeus püspök szentbeszédéből)

Boldogságos Szűz Mária királynő ünnepét 1954-ben rendelte el XII. Piusz pápa, évenkénti ünneplési időpontot határozva meg Mária e tulajdonságára, királynői méltóságára. Korábban május 31-én ülték, később került a mai napra.

XII. Piusz megkoronázza a Salus Populi Romani-ikont 1954-ben

A Szűzanya egy közülünk, de odaadottságában, Jézus édesanyjaként méltóságban felülmúl bennünket. Az Egyház jövendő dicsőségének képét viselő királynő Szűz Mária, mert ami vele, a kiemelkedő taggal történt, az fog történni a titokzatos Test valamennyi tagjával.

„…a Szeplőtelen Szüzet, aki mentes maradt az eredeti bűn minden szennyétől, földi életének végeztével az Úr tesben és lélekben fölvitte a mennybe, és a mindenség királynőjévé magasztalta, hogy tökéletesebben hasonuljon Fiához, az uralkodók Urához (vö. Jel 19,16), a bűn és a halál legyőzőjéhez.” ( Lumen gentium, 59.)

Istenünk, te anyánkká és királynőnkké tetted Fiad édesanyját. Tekints hathatós közbenjárására, és engedd, hogy mennyei országodban elnyerjük a gyermekeidnek megígért dicsőséget. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

Magyar Kurír

😇🥀♥️ Augusztus 15. Nagyboldogasszony napja

Mária koronázásának ünnepe

„Aug 15. Mária mennybevitele. Jézus anyja a földi létből testben és lélekben egyenesen a mennyei boldogságba jutott.

Számos országban munkaszüneti nap, 1945 előtt Magyarországon is az volt.

Nagyboldogasszony napja sokfelé búcsúnap: a moldvai csángó magyarok ezen a napon virágot, gyógynövényt szentelnek, hogy ennek füstjével kezeljék a betegeket.

A Muravidéken „dologtiltó nap”, nem szabad sütni, mert a tűz kitör a kemencéből.

A Drávaszögben azt tartották, hogy ezen a napon keresztet kell vágni a gyümölcsfába, hogy egészséges legyen, és sokat teremjen.

A két Boldogasszony-ünnep köze, vagyis nagyboldogasszony (augusztus 15.) és kisboldogasszony vagy Kisasszony vagyis Mária születésnapja (szeptember 8.) varázserejű időszaknak számít, ekkor kell szedni a gyógyfüveket, ki kell szellőztetni a hombárt, s a téli holmit, a ruhafélét, hogy a moly bele ne essen.

A búzát is ekkor kell megszellőztetni, hogy ne legyen dohos, és ne essen bele a zsizsik. A hiedelem szerint az ebben az időszakban ültetett tyúk az összes tojását ki fogja költeni. Emlékszem gyerekkoromból , a kétasszonynapi tojás elnevezésre .

E napon, 1038-ban, halála előtt ajánlotta Szent István király Máriának a Szent Korona képében Magyarországot.

REGNUM MARIANUM

🇹🇯🙏🤯👑🇹🇯 Szent István Magyarország fő védőszentje, Szentsége, Augusztus 20. valós eseményei és ünnepe

Augusztus 20. Nem az államalapítás ünnepe, ez is a történelem hamisítás része.

1038. Augusztus 20. Szent István temetése

1083. Augusztus 20. Szent László szentté avatta

🤯Szent István szentségét igazolják többek között:

– „Egyházi tiszteletét augusztus 20-ai dátummal már az 1092. évi szabolcsi zsinat előírta, állami ünneppé I. Ferenc császár nyilvánította, ma pedig e nap legfőbb nemzeti ünnepünk.”

Szent István halálát érezve kérte az Urat, hogy Augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján „vegye Őt magához.”

Kérése a Teremtőnél meghallgatásra talált.

– „…a szent hajlékot teljes terjedelmében elárasztották a Mennyből küldött csodajelek.

– „A betegek gyógyulásán kívül az is az égi jelek közé tartozott, hogy amikor „eltávolították a padlózatból kiemelkedő márványtáblát, és miután lejutottak a sírboltba, felnyitásakor olyan édes illatáradat borított el minden körötte állót, hogy úgy érezték, az Úr paradicsoma gyönyörűségeinek kellős közepébe csöppentek”.

„Negyvenöt évig nyugodott azon a helyen, miközben számtalan csodás gyógyulást, jótéteményt tapasztalhattak meg a hozzá fordulók. Éjjelente sűrűn hallották angyalok énekét, és még többször szállongott a templomban kellemes illat.”

– „…..a középkorban ő vált minden jog kútfejévé, tőle eredeztettek minden szabadságot, a koronázási jelvények legtöbbjét az ő személyéhez kapcsolták.”

– „Az ő nevének szinonimája a Szent király, Ő volt falvak százaiban a templomcím, a település névadója. Ő az örök hivatkozási alap, minden cselekedet viszonyítási pontja, Ő a keresztény hitet terjesztő uralkodó.”

„Ő a valaha élt legnagyobb magyar államférfiú.”

Továbbá a dicső elődök…..

🙏 Szent István Bazilika felirata: Apostol király

Apostol király azt jelenti, hogy Ő Jézus valódi térítője.

Erre születni kell. Kizárt, hogy valaki élete során vegye föl valamilyen kinevezés által az apostol címet.

Kizárólag a magyar vérvonal, az isteni leszármazottak, Jézus családjának tagjai lehettek térítők.

Apostol királyainknak magasabb joguk volt a pápánál. Ők egyházat alapíthattak, más királyok csak pápai engedéllyel tehették ezt meg.

Kizárólag Isten választottjait illette meg ilyen „magas” jogkör.

Felettük már csak a Teremtő állt, ezért földi ember, még a pápa sem dirigálhatott nekik.

A pápa más uralkodóknak parancsolhatott.

A pápák nem valódi térítők, nem az isteni vérvonal szülöttei.

Soha, egyetlen pápa sem volt apostol a történelem során.

Pápa:

” … mert én apostoli vagyok, a te fejedelmed viszont méltán Krisztus apostola, ha Krisztus annyi népet térített meg általa. „

Pápa:

„Ezért rendelkezésére bízzuk, miként az isteni kegyelem Őt oktatja, az egyháznak és népeiknek mindkét törvény alapján történő igazgatását.”

Mit jelent ez a mondat ⁉️

Szent István mint Jézus apostola, megkapta magától a pápától Kelet és Nyugat, Bizánc és Róma irányításának, akár egyesítésének jogát.

Szent Imrét egész életében úgy nevelte édesapja, hogy egységet tudjon teremteni. Mielőtt küldetését be tudta volna teljesíteni, Ő is „vadkan áldozatává vált”, mint nagyon sok Turul nemzetségbeli leszármazott, azaz gyilkossággal akadályozták meg az egyesítést.

Lásd korábban:

Atilla egységes Európa tervét, és halálát.

Később Mátyás tervét és halálát.

Ők nem EU módon akartak országokat, népeket megsarcolni.

Ők a Teremtő Béke akaratát akarták Európára kiterjeszteni.

A Világon egyedül Szent István tehette meg, hogy hivatalosan felajánlhatta egész országát, és Jézus által ÉLŐ Szent Koronáját az Ég Királynőjének, Szűz Máriának.

Mária elfogadta a felajánlást vér szerinti leszármazottjától 1038-ban.

1038-ban Nyugaton Máriát még el sem akarták fogadni mint Jézus szülőanyját, mert nem értették a Szeplőtelen Fogantatás fogalmát.

A római, zsidó-keresztény egyház Máriára vonatkozóan sok mindent nem ismert, nem értett, és nem is fogadott el hivatalosan, csak jóval Szent István korát követően.

Miért nem értette? Vagy nagyon is értette és érti, és ezért akadályozta és akadályoz meg sok mindent a mai napig is?!

Mert a Földet elfoglaló idegenek nem akarják, hogy kiderüljön az Igazság, többek között az, hogy

– a jelenlegi egyház vezetése az irányításuk alatt áll.

– a magyar képviseli a Földön az eredeti, ősi, tiszta szeretet vallást.

– a zsidó-keresztény megnevezés összemosása a kegyetlen, emberiséget pusztító, és a Jézus által képviselt szeretet vallásnak.

– az Ószövetség népirtó istene Jahve, nem azonos az Újszövetség szerető istenével, aki Jézus Atyja, a Teremtő.

Az „összemosás” eredményeként ürültek ki a templomok.

A magyar keresztény nemzet volt már Szent István kora előtt is.

Lásd pl. a „honfoglalás” kora előtti mellkereszteket.

Kit kellett volna megtéríteni?!

Vatikánt … ?!

A rovás írást nem Szent István töröltette el. Kb. 300 évvel későbbi eseményekkel igyekeznek személyét besározni, és ezzel a rágalommal is a magyarokat megosztani.

Lásd Pap Gábor művészettörténész kutatásait.

Szent László soha nem avatta volna szentté, ha magyar ellenesen élte volna le életét, és nemzet ellenes cselekedetek sokasága lenne kapcsolható a személyéhez.

Vegyük észre, hogy megosztani, és „szentségteleníteni” akarják azt a nemzetet, mely a Földön Mag-ként, még ma is a legtisztább vérvonal hordozója.

Az Arvisúráról rég bebizonyosodott, hogy nagy részének semmi köze a valósághoz.

Nem véletlenül tüntettek el, semmisítettek meg minden korabeli iratot, mely Szent Istvánra vonatkozik.

🇹🇯🙏🇹🇯 A Távol-Keleti népek, a Biblia, Jézus, … mind a magyaroktól várja ennek a Világkorszaknak közeli végén saját maga megtisztulásán, és példamutatásán keresztül a Föld népeinek Felemelését, mely elhozhatja a Világbékét.

Igyekezzünk ehhez végre a Végidőben Egységbe rendeződni!

Nagyboldogasszony

KULTÚRA – 2018. augusztus 14., kedd | 19:58

A Katolikus Egyház augusztus 15-én Szűz Mária halálát és mennybevételét, vagyis Nagyboldogasszony napját ünnepli. Ferenc pápa így fogalmaz: Mária hite életút. A zsinat leszögezi, hogy Mária a „hit zarándokútját járta” (LG, 58). Ezért ő előttünk jár ezen a zarándokúton, elkísér és támogat bennünket.

Domenico Ghirlandaio: Szűz Mária mennybevétele (1486–90)

Az ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint a Megváltó édesanyjának, Máriának holttestét nem engedte át a földi enyészetnek, hanem röviddel halála után föltámasztotta és magához emelte a mennyei dicsőségbe.

Jeruzsálemben az 5. században már biztosan megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról. Az ünnepet Dormitio sanctae Mariae, azaz „a szentséges Szűz elszenderülése” névvel illették. A 6. század során egész Keleten elterjedt az ünnep. Róma a 7. században vette át, s a 8. századtól kezdve Assumptio beatae Mariae-nak, azaz „a Boldogságos Szűz mennybevételé”-nek nevezték. XII. Piusz pápa 1950. november 1-jén hirdette ki hittételként, hogy a „Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe”.

„Néhány egyházatya leírása szerint maga Jézus jön el, hogy elvigye anyját a halál pillanatában, hogy bevezesse a mennyei dicsőségbe. Ezáltal Mária halálát úgy mutatják be, mint egy szeretetből fakadó eseményt, amely elvezette arra, hogy utolérje az ő isteni Fiát, s így osztozzon az ő halhatatlan életében. Földi létének végén – Pálhoz hasonlóan és nála erősebben – az a vágy tölthette el Máriát, hogy a testtől megváljon, s így örökre Krisztussal lehessen (vö. Fil 1,23).” 

Részlet II. János Pál pápa egyik katekéziséből

Szent István király olyan fontosnak tartotta Mária égi születésnapját, hogy ezen a napon ajánlotta Magyarországot Szűz Mária oltalmába. Ezért nevezzük őt Magyarország égi pártfogójának, vagyis Patrona Hungariae-nak. Szent István 1038-ban Nagyboldogasszony napján hunyt el.

Nagyboldogasszony ünnepét ülve egyszer a Napbaöltözött Asszony nagy jeléről Gellért beszélt István és udvara előtt: „Gellért tanácsának intéséből akkoron kele föl, hogy az Szűz Máriát ez Magyarországban Bódogasszonynak, avagy ez világnak Nagyasszonyának hívnák. Szent István királ es ez szegény országot Bódogasszony országának nevezé.” (Érdy-kódex).

Nagyboldogasszony hazánkban olyan kötelező ünnep – a katolikusoknak az Egyház szentmisén való részvételt ír elő –, mely nem szükségszerűen esik vasárnapra.

Istenünk, te a mai napon túláradó dicsőséggel megkoronáztad a Boldogságos Szűz Máriát, akit alázatosságáért tekintetre méltattál és abban a kegyelemben részesítettél, hogy egyszülött Fiad test szerint tőle szülessék. Közbenjárására add, hogy megváltásunk szent titka által elnyerjük az üdvösséget és részesüljünk dicsőségedből. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

Forrás: MKPK Sajtószolgálat

Magyar Kurír

🇹🇯❤️🥀 URUNK SZÍNEVÁLTOZÁSA a TÁBOR-hegyen – Galilea hegyén Augusztus 6-án

„REÁ HALLGASSATOK!”

„Ott elváltozott előttük, arca ragyogott mint a Nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a Fény.”

Máté 17.2

Óriási fényes felhő jelent meg felettük, és hang hallatszott belőle:

„Ez az Én szeretett Fiam, Akiben gyönyörködöm, Reá hallgassatok!”

Mt. 17.5

Jézus égi Fényben izzott. Az apostolok úgy láthatták őt, miképpen a Mennyben Atyja jobbján tündököl.

Péter, Jakab és János apostolok ekkor értették meg Jézus valós égi eredetét, isteni méltóságát.

Mindezt a keresztre feszítés előtt látták azért, hogy a Feltámadásban megérthessék Ki is az, aki értük szenvedett és mi az, amit Jézus, az Isten készített azok számára, akik szeretik Őt.

A csoda helyén még az arab hódítás előtt 3 bazilika épült, melyek felszentelési napja is aug. 6-ia.

„Hivatalos ünneppé III. Kallixtusz pápa emelte a nándorfehérvári diadal hálaemlékezetéül.

„Székelyföldön a csíksomlyói Salvator (Silátor, Szalvátor) kápolnához vezető meredek út „Jézus hágója”. Régebben a búcsúsok csupasz térddel kúsztak föl rajta. A Színeváltozás kápolna a megnyílt égből lajtorján leereszkedő angyalok alkotása.”

Jézus megdicsőülésének helye a régi hagyomány szerint a galileai Tábor-hegy volt. A csoda színhelyén még az arab hódítás előtt három bazilika épült. Felszentelésük napja, augusztus 6. lett Urunk színeváltozásának (latinul: transfiguratio) ünnepe.

E napon Jézus emberi testében, még a feltámadás előtt való isteni dicsőségének felragyogását ünnepeljük. Az esemény a Tábor hegyén történt, a Szentírás a színeváltozást nem Jézus Krisztus misztikus élményeként, hanem a tanítványoknak adott kinyilatkoztatásként írja le (Mk 9,2–7; Mt 17,1–9; Lk 9,28–36; 2Pt 1,16–18). Hatására megvilágosodott az apostolok számára Jézus rejtett isteni méltósága.

Fra Angelico: Urunk színeváltozása (1440–42)

A színeváltozás fontos mozzanatai: a ragyogó fény, a felhő, Mózes és Illés megjelenése, az Atya szózata. A felhő az Ószövetségben is Isten jelenlétének szimbóluma, az Atya szózata a felhőből Jézus megkeresztelkedésére emlékeztet. Mózes és Illés megjelenése is Jézus Krisztus messiási igazolása: ők képviselik a „törvényt és a prófétákat”, tehát az egész ószövetségi tanítást és jövendölést. Krisztus arcának ragyogása és ruhájának fehérsége emlékeztet arra, hogy földi alakja ellenére is égi lény (Dán 7,9; 10,5; ApCsel 1,20; Jel 3,4), sőt arra, hogy ő az Emberfia, aki égi magasságokba emelkedik (Dán 7,13).

Raffaello: Urunk színeváltozása (1518–20)

Az ünnepet az Érdy-kódexben Úr színe változatja, a Müncheni kódex naptárában Úrnak megváltozása, illetve Jézus táborhegyi színváltozásának ünnepe néven említik.

Reményik Sándor Lefelé menet című versét ITT olvashatják.

A keleti egyház már az 5. században megülte, és karácsony, húsvét, pünkösd után ezt az ünnepet tekinti a legszentebbnek.

Urunk színeváltozása (Szent Katalin-kolostor, Sínai-hegy)

A nyugati egyházban az első ezredforduló közeledtével kezdték számon tartani, összefüggésben Krisztus 1000-re várt visszatértével. Hivatalos ünneppé III. Calixtus pápa emelte annak emlékére, hogy Hunyadi János a keresztes hadat toborzó Kapisztrán Szent János segítségével 1456-ban felszabadította a török ostrom alól Nándorfehérvárt, az akkori Magyarország déli végvárát. A két időpont egybeesése azzal magyarázható, hogy az 1456. július 22-ei győzelem híre két héttel később, épp augusztus 6-án érkezett a pápai udvarba.

Istenünk, te egyszülött Fiad dicsőséges színeváltozásakor Mózes és Illés tanúságtételével erősítetted meg hitünk szent titkait, és csodálatos reménységet nyújtottál, hogy gyermekeiddé fogadsz minket. Add meg nekünk, hogy szeretett Fiad szavára hallgatva társörökösei lehessünk Krisztusnak. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

Forrás
Magyar katolikus lexikon

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium II.
Jelesnapok.oszk.hu

Magyar Kurír

Találkozások: Sarlós Boldogasszony ünnepe

KULTÚRA – 2023. július 1., szombat | 19:45

Mária ünnepei végigkövetik az egyházi évet, emlékeztetve minket arra, hogy a Szűzanya szüntelenül jelen van, és az ő sorsának történései üzenetet jelentenek a mi életünk alakulására nézve is. A Magyar Katolikus Egyház július 2-án tartja Sarlós Boldogasszony ünnepét.

Gyümölcsoltó Boldogasszony (Jézus fogantatásának) ünnepe után Mária útra kelt Názáretből, hogy meglátogassa és segítse idős rokonát, Erzsébetet. Az út az akkori viszonyok között nem volt rövid, sem könnyű, Mária sok fizikai nehézséget vállalt; de lelkileg sem volt egyszerű a dolga, hiszen szívében hordozta a felfoghatatlan és kimondhatatlan titkot: Isten gyermekének édesanyja lett.

Csaknem 150 kilométerrel távolabb, Ein Karemben Erzsébet is küzdött a maga helyzetével. Megrendítő lehetett, hogy idős kora és magtalan volta ellenére gyermeket vár és még a férje is megnémult. Így nem igazán akadt, akivel megbeszélhette volna életének váratlan alakulását. A történtekre magyarázatot aligha lelhetett, kérdéseit senkivel nem tudta megosztani, ezért a hozzá érkező Mária legalább akkora segítséget jelentett neki lelkileg, mint a háztartás körüli teendőkben. Mennyi mondandójuk lehetett egymás számára! Milyen könnyebbséget adott, hogy a másik érti, megérti azt, ami a lelkükben zajlik!

Sarlós Boldogasszony ünnepe – a két várandós asszony találkozása – igazi ünnep. Nemcsak azért, mert mindketten igent mondtak Isten szokatlan (sőt, Mária esetében egészen egyedülálló) meghívására, hanem azért is, mert láthatatlanul történt egy másik, még ennél is jelentősebb találkozás: Jézus, az emberré lett Isten Fia itt találkozott először későbbi előfutárával, Keresztelő Jánossal. Mondhatnánk akár, hogy két magzat közelsége még nem jelent találkozást, de a Szentírás biztosít minket arról, hogy ők ketten valóban jelen voltak egymás számára, hiszen „Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel” (Lk 1,41). Mi lehetne ennél valódibb találkozás? A mi találkozásainkban történik bármi ennél magasztosabb és élőbb?

Fenségesek ezek a találkozások! Két asszony, akik által fizikailag is megjelenik a világban az üdvtörténet két kulcsszereplője: Isten és az ember. Jézus, Isten Fia, aki a kereszten életét adja a bűnös, megváltásra szoruló emberiségért, és Keresztelő János, aki előkészíti az Úr útját az emberekhez és a vértanúságot is vállalja a hit és az erkölcs védelmében. Isten, aki meghal az emberért és egy ember, aki meghal Istenért. Ebben a találkozásban szemlélhetjük Isten végtelen bölcsességét és előrelátását, amivel a megfelelő időben beteljesíti az üdvösség ajándékát az emberek számára.

Sarlós Boldogasszony ünnepén minden évben zarándoklatot szerveznek nemzeti kegyhelyünkön, Mátraverebély-Szentkúton az együtt járók, jegyesek, fiatal házasok és gyermekre vágyók számára. A gyermekáldás Isten különleges ajándéka, amelyet az ember az orvostudomány rendkívüli átalakulása mellett sem tudott teljesen saját hatáskörébe vonni. Sokaknak egyszerű a foganás és a gyermekszülés, de akadnak olyanok is, akiknek csak hosszú évek küzdelmein keresztül vagy soha nem sikerül – Isten az életadás más, lelki módját kínálja számukra.

Mária és Erzsébet története két egészen rendkívüli példát mutat az anyává válásra. Mária a fiatal lány, aki „férfit nem ismer” (Lk 1,34); Erzsébet a meddő idős asszony, aki már nem is számíthat gyermekáldásra. És mégis mindkettőjükkel megtörténik! Ebben láthatjuk, hogy „Istennél semmi sem lehetetlen” (Lk 1,37), az emberi ész és a fizikai valóság határain túl is tud csodát tenni. Ugyanakkor nemcsak a nők ismerhetik fel – és nemcsak a gyermekáldás témájában –, hogy az Istenre bízott életben bármi megváltozhat egyik napról a másikra, és reménytelennek hitt nehézségekre is lehet megoldás. Bátran ráhagyatkozhatunk Isten végtelen irgalmára és ajándékozó szeretetére!

Kérjük a Mennyei Atyát, hogy Szentlelkével erősítse meg a Sarlós Boldogasszony búcsú szolgálattevőit, a szentmiséket bemutató atyákat, az imádságok, katekézisek vezetőit, a szervezőket, a háttérben imádkozókat! Imádkozzunk a résztvevőkért is, hogy Isten áldja meg őket hitükben, kapcsolataikban, és adjon minél több gyermeket a hívő családokban, ahol tetszése szerint hűséggel imádkoznak ezért a nagy kegyelemért! Ámen.

Forrás: MKPK Családügyi Bizottság

Fotó: hu.wikipedia.org; romkat.ro

Magyar Kurír

Szent Péter és Szent Pál apostolok ünnepe

KULTÚRA – 2015. június 29., hétfő | 12:29

A római egyházat alapító két apostol főünnepe, június 29-e az Egyház egységének és katolikus voltának ünnepe – mondta XVI. Benedek 2005-ben. Péter és Pál napja Szent Péter, az apostolfejedelem és Szent Pál, a népek apostolának közös ünnepe. Vértanúhaláluk emléknapja az aratás kezdetét is jelzi.


A hagyomány szerint Péter és Pál apostol különböző években, de ugyanazon a napon, június 29-én szenvedett vértanúhalált Rómában, Krisztus után 67-ben Pétert keresztre feszítették, kérésére fejjel lefelé; Pált lefejezték. Az üldözések idején mindkettejük ereklyéit a Szent Sebestyén-katakombába menekítették. A két apostol sírja fölé épült a vatikáni Szent Péter-bazilika és a falakon kívüli Szent Pál-bazilika – olvasható a Magyar katolikus lexikonban.

Az egyház már a 3. század közepétől megülte tiszteletüket június 29-én. Az 5. században Nagy Szent Leó már az egész földkerekségen elterjedt ünnepről beszél. A két apostol közös ünnepének egykor vigíliája és nyolcada is volt.

Péter és Pál napja a magyar kalendárium szerint is jeles alkalom: az aratás (más néven „takarás”) kezdetének egyik leggyakoribb időpontja. A magyar nyelvterületen általában úgy tartották, hogy ezen a napon hasad meg a búza töve, jelezvén, hogy aratható a búza, s kezdődhet az aratás. A népi megfigyelések szerint e napot követően vette kezdetét az igazi nyár.


Szent Pál, eredeti nevén Saul, Saulus szülei révén római polgárjoggal rendelkezett, ami különleges előnyöket biztosított számára: római állampolgárt nem volt szabad bírósági tárgyalás nélkül bebörtönözni, sem megkorbácsolni vagy keresztre feszíteni, így római polgárjoga Pál apostolt többször is megmentette. A keresztény hitre tért Pál a pogányok között teljesítette apostoli küldetését: Listrában egy bénát meggyógyított, feltámasztott egy ifjút, aki kiesett az ablakból, és meghalt, és sok más csoda fűződik nevéhez. Málta szigetén vipera marta meg a kezét, de nem ártott neki, sőt: lerázta magáról a tűzbe – olvasható Jacobus de Voragine Legenda Aurea című művében.

Szent Péter a tizenkét apostol egyike, Róma első püspöke volt. Eredeti nevén Simon (héberül: ’figyelő’, ’hallgató’) Jézustól kapta a Péter nevet. Az apostolok közt mindnél lángolóbb volt: meg akarta tudni, hogy ki az Úr árulója, mert – ahogy Ágoston írja – ha ezt megtudta volna, fogával tépte volna szét. Az Úr ezért nem akarta árulóját megnevezni, mert ha megnevezi, Péter tüstént felugrott volna, hogy megölje. Ő ment az Úrhoz a tengeren; színeváltozásakor is őt választotta ki az Úr; a mennyország kulcsait bízta rá Isten; bárányokat kapott Krisztustól, hogy legeltesse őket; pünkösdkor háromezer embert térített meg beszédével; meggyógyította a béna Aeneast, feltámasztotta Tabitát, testének árnyékával gyógyította a betegeket; Heródes tömlöcbe záratta, ám egy angyal kiszabadította – írja róla Jacobus de Voragine. Péter apostol a pápák, a halászok és Róma védőszentje.


Istenünk, te Péter és Pál apostol ünnepével áldott szent örömet adtál a mai napon. Engedd, hogy Egyházad mindenben kövesse azok tanítását, akik első hirdetői voltak keresztény hitünknek. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.


Magyar Kurír

Szent királyunkra, Lászlóra emlékezünk liturgikus ünnepén, június 27-én.

„Boldog László király kiragyogva kimagaslott Magyarország királyainak fényes nemzetségéből. Kétségtelen édesatyja a nevezetes első Béla, a hírneves András király öccseura; alkotóereje szorgalmából azon években, midőn uralkodott, az állam, sőt az egész Pannónia annyira rendezetten s meggyarapodva virágzott, hogy boldog István király ideje óta törvények, szabadság és bőség tekintetében soha még ily csodálatosan nem csillogott. Minden korábbi állapotánál gazdagabban Magyarország azidétt kezdte szabadságának fejét a bőség telt szaruival az egekig emelni, s gazdagságában, rangban és dicsőségben szinte valamennyi vidéket legyőzni” – olvassuk Szent László 1192 után keletkezett legendájában.

A belső viszályok okozták, hogy László nem magyar földön, hanem Lengyelországban látta meg a napvilágot. Születésének éve 1046-ra tehető. Atyja I. Béla magyar király (1060–1063) volt, anyja Richéza, II. Miciszláv lengyel király leánya, nőágon II. Ottó császár dédunokája. László bátyja, Géza 1074 és 1077 között uralkodott.

László kétszer házasodott. Első felesége, akinek nevét nem ismerjük, valószínűleg magyar főnemesi családból származó leány volt. Ebből a házasságból született leányát Jaroszláv orosz herceg vette feleségül. Majd özvegységre jutva Rheinfeldi Rudolf német ellenkirály leánya, Adelhaid lett a felesége, akitől Piroska nevű leánya született, akit János bizánci császár vett el feleségül, és Iréne néven bizánci császárné lett. Keleten szentként tisztelik.

A 14. századi Magyar Anjou-legendárium képei
(
1. A leány lefejezi a kunt; 2. Szent László megpihen a leány ölében;
3. Szűz Mária meggyógyítja a király sebeit;
4. A király ima közben a levegőbe emelkedik)

Az ország védelmében László még mint fiatal herceg kitüntette magát. 1068-ban, Salamon uralkodása idején az úzok (fekete kunok) betörtek az ország keleti részébe. A Kerlés melletti ütközetben László döntő szerepet játszott a győzelem kivívásában. Emellett üldözőbe vette az egyik menekülő kun vezért, aki egy magyar leányt vitt magával. Kiszabadította a lányt, jóllehet előzőleg már súlyos sebet kapott a csatában. E hőstette legendává vált, a következő századokban számtalan magyar templom falán megfestették. László ugyancsak döntő szerepet játszott a Salamon király és Géza bátyja közötti testvérharcban: a mogyoródi csatában (1074) bátyját győzelemre segítette, s uralmát biztosította.

László herceg és testvére, I. Géza király
(miniatúra a 
Képes krónikából)

A Képes krónika szerint 1077-ben, „amikor a magyarok meghallották, hogy Magnus (Géza) király meghalt, egész sokaságuk öccséhez, Lászlóhoz gyűlt, és egy értelemmel, közös szóval és egyetértő akarattal őt választották az ország kormányzására, vagyis helyesebben buzgó és állhatatos kéréssel rákényszerítették. Mindnyájan tudták ugyanis, hogy föl van ruházva a tökéletes virtusokkal, hite szerint katolikus, kiváltképpen kegyes, bőkezű adakozó, szeretettel teljes. Úgy ragyogott föl, mint köd közepette a hajnali csillag, mely elűzi a homályt; és miképpen a telihold világol a maga napjaiban, vagy amiképpen a nap ragyog: fény lett népének közepette.”

László egész életét sok küzdelem és megpróbáltatás kísérte. Vallásos lelkületét anyjától, a vitézséget atyjától örökölte. Még jóformán fel sem serdült, máris viszontagságos időket kellett átélnie: a testvérharcot András király és apja, Béla herceg, majd az évekig húzódó viszályt Salamon király és Géza bátyja között. Így korán megedződött az élet iskolájában, s korán előkészült küzdelmes uralkodói éveire. Az ő feladata lett ugyanis a belső rend megszilárdítása és a külső határok biztosítása.

I. László koronázása
(miniatúra a 
Képes krónikából)

„Mikor pedig a királyi méltóság feladatát méltó módon elvállalta, szavakkal nem lehet kifejteni, mennyire s miképpen látta el. Mert nem hajlott szíve a felé áramló gazdagságra (vö. Zsolt 61,11) vagy más földi javakra: lelke mélyén mindig az örök jóra gondolt, arra vágyott kielégíthetetlen kívánsággal, azt kutatta, szüntelen nagylelkű munkálkodással. Hiszen nem kételkedett, hogy minden, ami számára kívánatos: Isten, s minden lelki erénye az ő felségére irányult; megőrizte a királyi méltóságot, kinek-kinek megadta a magáét, Istent magáért szerette, a világi hívságokat Isten kedvéért. Hűséges és odaadó volt tehát a Teremtőhöz fogadalmakban és felajánlásokban, jóakaratú a népével, bőkezű a külföldiekkel, adakozott az alattvalóknak, irgalmazott a megkínzottaknak, s az elnyomottak hatalmas megszabadítója volt. Jóságos hát indulatában, megfontolt a tanácskozásban, igazmondó a beszédben, állhatatos az ígéretben, igazságos az ítéletben, derűs a korholásban, s az ítéletek mérlegelésekor nem annyira ítélni félt, mint megítéltetni: úgy hitte, őt magát inkább fenyegeti rettenetes ítélet, mint azokat, akiket ő ítélt meg. Ezért az igazság szigorát az irgalom szelídségével mérsékelve olyannak mutatkozott, hagy alattvalói inkább szerették, mint félték. Mert az ország kormányzása néki nemcsak rangot adott: gondot is. Nem a maga, hanem – az apostol szerint – Jézus Krisztus javát kereste (vö. Fil 2,21) kesergés nélkül. Ezért a tények s elnevezésük sajátságai miatt mintegy nevét változtatva, minden népe kegyes királynak hívta.” (Részlet Szent László király legendájából)

László nevéhez fűződik Horvátország és Szlavónia meghódítása is. Az úz, kun és besenyő betörések tapasztalatai pedig arra bírták, hogy a végeket megerősítse. Az elnéptelenedett területekre új telepeseket hozott, kiépítette e keleti részeken a közigazgatási szervezetet, ily módon politikai egységgé formálva a későbbi Magyarországot. Ezt a munkát az északnyugati részeken is ő kezdte meg, de Kálmán király fejezte be. Ők ketten építették ki a 72 vármegyéből álló vármegyei rendszert.

I. László király 
(miniatúra a 
Képes krónikából)

A politikai szervezés munkájával párhuzamosan haladt az egyházi élet megújítása, intézményeinek újjászervezése, továbbfejlesztése. A meglévő székesegyházakat, káptalanokat és kolostorokat nagy birtokokkal gazdagította, a megkezdett templomépítéseket befejezte, ahogy a váci székesegyházat is, újakat épített Váradon és Gyulafehérváron, valamint kolostorok egész sorát alapította. A kalocsai érseki egyházmegyét átszervezte, székhelyét Bácsra helyezve át, ahol 1091-ben megalapította az új, zágrábi püspökséget Szent István tiszteletére, de a kalocsai érseknek alárendelve.

László nevéhez fűződik az igazságszolgáltatás újjászervezése is. Az évtizedes testvérharcban és az egyéb belső küzdelmekben erősen megrendült a törvények kötelező ereje. Különösen elhatalmasodott a tolvajlás, és meglazultak az erkölcsi életet szabályozó törvények. Ezért uralkodása második évében, 1078-ban Pannonhalmán a papság és előkelők jelenlétében szigorú törvényeket hoztak a megrendült vagyonbiztonság megerősítésére. Nem kímélték az előkelő és gazdag embereket sem. Aki egy tyúk értékénél többet lopott vagy elorzott, fölakasztották. Az emberölést sem torolták meg ilyen szigorúan. Az 1085 táján keletkezett újabb törvénykönyvből az tűnik ki, hogy a szigorú rendszabályok hatásosak voltak, s egyiket-másikat enyhíteni lehetett.

Szent László király a Mátyás-templom freskóján

László király az egyházi személyek életviszonyait is szabályozta. Az 1092-ben Szabolcsba összehívott zsinaton intézkedtek a papok házassága ügyében, tilalmazták az egyházi javak elidegenítését, s rendezték az ünnepek és böjtök megtartását. Ugyanez a zsinat büntetéssel sújtotta a pogány szokásoknak hódolókat, és szabályokat léptetett életbe az erkölcsi élet védelmére, mind a házasságon belül, mind azon kívül.

Közismert volt László vendégszeretete is. Nem egy királyi vagy fejedelmi sarj talált nála menedékre. Udvarában neveltette fivére, Géza két fiát, Kálmánt és Álmost, valamint András király Dávid nevű fiát, s egy ideig Salamont is udvarában tartotta, mindennel ellátva őt rangjához mérten, amíg csak önként el nem távozott az országból.

A magyar nemzet és az Egyház szolgálata nyilvánult meg abban is, amikor a király 1083-ban saját nemzetéből adott szent példaképeket a magyar népnek: júliusban szentté avattatta András és Benedek zoborhegyi remetéket, majd Gellért püspököt, augusztus 20-án István királyt, november 5-én pedig Imre herceget.

Amikor tehette, László szeretett félrevonulni és imádkozni. Imáinak hatásossága nyilvánul meg az alakját körülfonó legendákban is: az üldöző ellenség előtt a szikla meghasad, éhező katonái táplálására szarvascsordák jelennek meg, imájára víz fakad a sziklából, az ellenség elé dobott pénzei kővé változnak. Nem csoda, hogy híre a határon túl is elterjedt, benne látták a kor egyik legszebb lovageszményét, s kiszemelték a keresztes hadak vezérének. Ez azonban nem valósult meg, mert a király 1095. július 29-én az örökkévalóságba költözött. Egy ideig a somogyvári monostorban nyugodott, később Váradon helyezték végső nyugalomra.

„Siratta az egyetemes magyarság, a papság és a nép, együtt a gazdag és a szegény (Zsolt 48,3), a gyászoló ifjak és szűzek (Zsolt 148,12), sötét ruhában, három éven át nem táncoltak, és mindenféle hangszer elnémult a gyász ideje alatt. Míglen a hívek a nyári napok hősége s a hosszú út miatt haboztak, hogy testét Váradra vigyék-e (ugyanis az ő meghagyása szerint ide kellett volna temetni, de úgy látszott, okosabb a fehérvári egyház mellett dönteni, minthogy az volt közelebb), egy fogadóhoz értek, ahol a fáradtságtól és a szomorúságtól elaludtak. Miután elnyomta őket az álom, a kocsi, amelyre a testet rakták, mindenféle állati vonóerő nélkül magától indult Váradra a helyes úton. Felébredvén nem találták a kocsit, és vigasztalhatatlanul futkostak szerte a vidéken, amíg meg nem találták a Várad felé magától futó szekeret, s a ráhelyezett szent testet.” (Részlet Szent László király legendájából)

Tulajdonképpen maga a nép avatta szentté László királyt, mielőtt az Egyház hivatalosan megtette volna. Seregestől keresték föl sírját, nemcsak a gyógyulást, vigasztalást óhajtók, hanem a vitában álló peres felek is. A csodás gyógyulások híre gyorsan terjedt. A szent király ereklyéibe vetett bizalom egyre növekedett; szokássá vált, hogy sírjánál döntsenek el nagy fontosságú pereket, és László oltára előtt tegyenek esküt. Itt tartották az 1134. évi nemzeti zsinatot, s itt döntötték el egy alkalommal a zágrábi püspök perét is. Ezek után az Egyház hivatalos lépése sem váratott soká magára. III. Béla király sürgetésére III. Celesztin pápa 1192-ben László királyt a szentek sorába iktatta.

Szent László hermája a győri székesegyház Héderváry-kápolnájában

A szent lovagkirály kultusza népe körében az idők folyamán csak növekedett, egyesek szerint még Szent Istvánét is felülmúlta. A nagyváradi székesegyház előtt állították föl híres lovasszobrát, a Kolozsvári testvérek alkotását; a győri székesegyházban őrzött hermája fenséget, erőt, s egyúttal nyájasságot is sugároz – ez volna a szent király igazi arca. A mindig győzelmes „Bátor László” lett a katonák védőszentje, nevének oltalma alatt vonultak a csatába, s ez volt a csatakiáltásuk: „Szent László, segíts!” 1684-ben, a törökök elleni fölszabadító háború idején egy külföldi fültanú elbeszélése nyomán följegyezték, hogy a katonák a tábortűznél „fél óráig zenéltek és magyar víg dalokat mondottak Szent László tiszteletére, kinek épp aznap ünnepe volt”. Tisztelete tehát még akkor is elevenen élt. Arany János két költeményben idézte és örökítette meg szent királyunk csodás tetteit: a Szent László című legendában és a Szent László füve című népmondában.

Istenünk, te sokféle csodával dicsőítetted meg Szent László királyt. Érdemeiért és közbenjárására őrizz meg minket minden rossztól, és vezess a boldog örök életre. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

Forrás
Diós István: A szentek élete
Magyar katolikus lexikon
Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez – Középkor (1000–1530)

Magyar Kurír

Jézus Szentséges Szíve

KULTÚRA – 2023. június 16., péntek | 6:00

Jézus Szíve ünnepét IX. Piusz terjesztette ki az egész Egyházra. A főünnep napja a pünkösd utáni második vasárnapot, úrnapját követő péntek (idén június 16.).

Jézus szívének tisztelete dogmatikailag a Szentíráson alapul: Jézus kereszten átszúrt szíve a megváltó szeretet szimbóluma. Magát az Istenembert ünnepeljük, de úgy, ahogy szívének szeretetét kifejezte.

Jézus szíve Isten emberré lett Fiának szíve, a megváltó isteni szeretet jelképe. Tiszteletének alapja az, hogy Jézus egész embersége, így Szíve is az Isteni Személy kifejezője. A Szentírásban a szív az ember erkölcsi és vallási személyiségének foglalata, nem lélektani, hanem egész-emberi fogalom, ősfogalom, mely egyszerre fejezi ki a testi és a lelki valóságot. 

Jézus szívének átszúrása és oldalának megnyitása jelképezte a szeretet végtelenségét, a Szentlélek elküldését és a szentségek forrását, erejét.

Fra Angelico:  Jézus oldalának átszúrása a kereszten (1440 körül)

Az egyházatyák a Jn 7,37–38-ra hivatkozva („Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyon mindenki, aki hisz bennem. Amint az Írás mondja: élő víz folyói fakadnak majd belőle.”) Jézus szívét az élő víz forrásaként jelölték meg.

A középkorban már kimutatható bizonyos körökben, különösen a 13–14. század német misztikusainál a Jézus Szíve-tisztelet. Ezt követően a 16. században főként a jezsuiták és a karthauziak terjesztették a tiszteletet, aminek teljes kibontakozása a 17. században élt Alacoque Szent Margit látomásaihoz kapcsolódik, melyek során Jézus különösen az emberi hálátlanságot fájlalta, s a Szív tisztelőitől engesztelést, valamint gyónást és áldozást kért a hónap első péntekjén.

IX. Piusz pápa 1856-ban Jézus Szíve ünnepét az egész Egyházra kiterjesztette. A főünnep napja a pünkösd utáni második vasárnapot követő péntek. Ezenkívül Jézus Szívét ünnepeljük minden elsőpénteken és június havában.

Alacoque Szent Margit látomásai nyomán terjedt el Jézus szívének következő ábrázolása: megnyitott, lángoló szív, melyből kereszt nő ki a szeretetből vállalt halál jelképeként.

Egy másik népszerű ábrázolás pedig Szent Fausztina nővér látomásaiból született: az Irgalmas Jézus képén fénysugarakként árad az irgalmasság és a szeretet Jézus szívéből.

Istenünk, te szent Fiadnak bűneink miatt megsebzett Szívében nagy irgalmassággal megnyitottad szereteted végtelen kincstárát; add, kérünk, hogy amikor hűséges szeretetünk hódolatát bemutatjuk neki, a méltó elégtétel köteles adóját is lerójuk iránta. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

Forrás
Magyar katolikus lexikon

Magyar Kurír

Úrnapja – az Eucharisztia ünnepe

Írta:

 Berényi Kornélia

 2022.06.16.

Az Úrnapja szó szerint hiánypótló ünnep, amely a XIII. századra datálódik. Szent István ezeréves keresztény országában azóta is előkelő helyet foglal el a liturgikus ünnepkörben és számos hagyomány kapcsolódik hozzá.

„Bár az Oltáriszentség alapításáról a nagycsütörtöki szentmisében emlékezünk meg, az oltárfosztást követően nem volna illő a kenyérben és borban valóságosan jelen levő Krisztust kitörő lelkesedéssel ünnepelni.

Nagycsütörtök estéjén a harangok Rómába mennek, az oltár pőre, lelkünkben Jeremiás próféta siralmai visszhangoznak. Itt a hívő ember már a Getsemáné kertben vérrel verejtékező Jézus szenvedését éli át.

Legyen hát igazi ünnepe is az Oltáriszentségnek! Mutassuk meg országnak-világnak, hogy a húsvétvasárnap feltámadt, majd áldozócsütörtökön mennybe felment Krisztus nem távozott el közülünk, hanem velünk van mindennap a világ végezetéig – mégpedig az Oltáriszentségben!” – hangzott el a tavalyi eucharisztikus Kongresszus kapcsán.

Ez a felszabadult ünnep az Úrnapja (Festum Eucharistiae), melyet Lüttichi (Liège-i, Cornilloni) Szent Juliannának köszönhetünk. A XIII. század elején az egyes eretnekmozgalmak vitatni kezdték, hogy Krisztus valóságosan jelen van az Oltáriszentségben. Szent Julianna korán árvaságra jutott, és nővérével a liège-i leprások Ágoston-rendiek által fenntartott, Mont Cornillonon lévő ispotályába (leprosarium) került. Tizenhárom évesen lett fogadalmas apáca, fejből imádkozta a Zsoltárok könyvét, az Énekek énekét és Szent Bernát húsz beszédét.

1209-től kezdve látomásai voltak, melyekben a holdat látta, amit egy sötét csík szelt ketté. Később megértette, hogy látomásainak jelentése az egyházi év, illetve egy abból hiányzó ünnep.

A magánkinyilatkoztatás szerint Krisztus azt a szándékát közölte általa, hogy a Szentháromság vasárnapját követő csütörtök legyen Krisztus testének és vérének az ünnepe.

Ettől kezdve minden erejével azon volt, hogy bevezessék az Eucharisztia ünnepnapját. Lelkiatyjának 1230-ban mondta el látomását, amelyhez teológusoktól, többek közt a később IV. Orbánként pápává választott Jacobus Pantelonistól kért tanácsot.

1246-ban Róbert, Lüttich püspöke az egész egyházmegye számára kötelezővé tette Úrnapja megünneplését, halála után azonban ez feledésbe merült. Ám 1261-ben, mikor Pantelonist pápává választották, Szent Mártonról nevezett Éva reclusa sürgette Henrik lüttichi püspököt, hogy kérje az ekkor már IV. Orbán nevet viselő egyházfőtől az ünnep általános elrendelését. A pápa hezitálását végül a bolsenai mise néven ismertté vált 1264-es csoda döntötte el: egy szentmise közben feldöntött kehelyből a korporálén (fehér, négyszer összehajtott, négyzet alakú gyolcs-, vagy vászonkendő, melyen az Oltáriszentség pihen) nem bor-, hanem vérfoltok jelentek meg.

A misekelléket megmutatták a szomszédos Orvietóban tartózkodó IV. Orbánnak, aki ennek hatására elrendelte az ünnepet, a korporálét pedig ma is az orvietói székesegyházban őrzik.

IV. Orbán még ugyanabban az évben bekövetkezett halála után azonban ismét háttérbe szorult az Eucharisztia ünnepe, ám Magyarország azon kevesek közé tartozott, ahol megtartották azt. A világegyházban csak V. Kelemen pápának az 1311-12-es Vienne-i Zsinaton történt felhívása után kezdett el újra terjedni.

Úrnapján négy oltárt állít a hívő közösség, melyek a négy égtájat jelképezik, ahol az Oltáriszentség alapításáról szóló egy-egy szentírási rész hangzik el, majd a miséző pap szentségi áldást ad. A körmeneten a lányok rózsaszirmokkal borítják az Oltáriszentség útját.

A történelmi Magyarországon régi hagyománya van az úrnapi körmenetnek. A budavári eseményen részt vett például Luxemburgi Zsigmond, II. (Jagelló) Ulászló vagy fia, II. Lajos király is. Később a köztudottan hívő katolikus Habsburg-uralkodók számára is fontos ünnep volt.

A magyar kultúrában számos néphagyomány fűződik Úrnapjához. A falvakban úrnapi sátrakat készítettek a bennük kialakított oltárok fölé a falu különböző pontjain, később már csak a templom körül. A sátrakhoz és az Oltáriszentség elé szórt zöld gally, virág és fű összehordása a fiatal legények és leányok kötelessége volt, az oltár fölállítása és szentképekkel díszítése azé a gazdáé, akinek házát a plébános kijelölte, vagy a közelben lakóké.

Székelyföldön, Göröcsfalván az oltárok mellé jegenyeágakat, Csíkdánfalván nyírfaágakat vertek, Csíktaplocán az oltárokat az utcák keresztjeinél helyezték el, Gyergyóalfaluban az a piacon, az iskolánál és a községháza előtt állították föl. Gyimesbükkön (ahol Úrnapján van a templombúcsú) a körmenet a „Kontumáciáig” (kápolna a történelmi határon) vonul virágkoszorúval díszített színes zászlókkal, piros-fehér-kék csíkos, rezes rokolyás asszonyok, fehér harisnyás, fekete mellényes férfiak, fehérbe öltözött gyermekek, népviseletes leányok kíséretében.

Az Oltáriszentség elé szórt és megáldott úrnapi ág és virágszirom, valamint az úrnapi templomban széthintett fű és virág egyike a magyar katolikus nép legtiszteltebb, legtöbbre tartott szentelményeinek. Hajdan Sükösdön az ünnep nyolcadáig, Jézus Szíve napjáig a templom padozatán maradt a fű és a virág, ekkor a falu népe széthordta. Az úrnapi körmenet után mindenki igyekezett hazavinni a lombsátrak zöld ágaiból. Sokan a saját virágukat vitték haza, amelyet a körmenet előtt koszorú vagy csokor formájában a sátorra akasztottak, illetve a sátorba tettek. A faágakat a kertben a vetemények közé szúrták, Andrásfalván az úrnapi koszorút az istállóban a gerendára akasztották, a földeákiak az úrnapi sátorból hozott füvet a háztető alá vagy a gerendára tették a ház oltalma céljából.

Szabó Irma, a Vigilia folyóiratban megjelent verse:

Lüttichi Szent Julianna

Te tiszta szívű, boldog, te láttad Istent,
mint egy pontot az értelmedben,
s a teleholdhoz hasonló fényességben
egy homályos foltot…
– Az Eucharisztia rettenetes,
és elviselhetetlen súlya van,
ha magunkba zárjuk,
ha minden egyes áldozásunk
a saját középpontunk felé zuhan.
Ha felhalmozzuk, ha elássuk,
hogy tőkénk legyen a túlvilágon –
holt tőke az. Összeroskadt neutroncsillag,
„fekete lyuk” a ragyogásban;
az Egyetemes Testről leváltan
elszigeteltség, rövidzárlat, külső sötétség.
– Megváltónk,
ha nem tudjuk magunkat kitárni,
magaddal, a kis énünket robbantó „antianyaggal”
alakíts sugárzássá minket,
amelyen át új teremtésed áramát
kibocsátod a homályba borult világra,
hogy felragyogjon fényeden,
s egyetlen Ünnepi Körmenet legyen
a Vigasztaló fuvallatára
táncoló Világegyetem.

Forrás: NEK – sajtó, Magyar Katolikus Lexikon, kalazanci.ro, Magyar Kurír

(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)

Szentháromság

NÉZŐPONT – 2015. május 30., szombat | 19:00

Szentháromság vasárnapja – Gondolatok az evangéliumhoz (Mt 28,16–20)

Tény, hogy a Szentháromságról, hitünk egyik alapvető igazságáról, nagyon nehéz beszélni. A Szentháromság tényével – egy Isten három személyben – a tudományok semmit nem tudnak kezdeni. Míg a Fiú meghatározása nem okoz különösebb gondot, bizonyára nem tévedek, ha az Atyára gondolva mindannyiunknak szinte ösztönösen a nagy szakállú, jóságos öregúr jut eszünkbe, a Szentlélekre gondolva pedig a galamb vagy a lángnyelv.

Elménk érti s felfogja, hogy a Szentháromság „matematikai képlete” nem 1+1+1=3, hiszen a három személy, a három természet eredménye egyetlen Isten 1+1+1=1. Nem az alkotó elemek összességéről van szó. Az viszont talán nehezebben tudatosul bennünk, hogy nem előbb volt az Atya, aztán majd Fiúként megtestesült, s végül a feltámadás után eljött a Szentlélek. Egyidejűleg volt és van mindhárom, és nem egymásután. Bár minden hasonlat sántít, gondoljunk arra, mikor izzó tárgyat érintünk egy jégkockához! Egyidejűleg van jelen jég, víz és gőz.

A Fiú megkeresztelkedésekor is a teljes Szentháromság van jelen: „Megnyílt az ég, és a Szentlélek galamb alakjában leszállt rá. Szózat is hallatszott az égből: »Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem«” (Lk 3,22). A művészetben ennek számos ábrázolása van, bár igaz, hogy az égi hangot egy magasból kinyúló kéz vagy egy lehajló idős férfialak helyettesíti.

Joachim Patinir: Krisztus megkeresztelkedése, 1515–1524. 
(Bécs, Kunsthistorisches Museum)

a. Az Atyaisten valamiképpen azt az istenképet hordozza magában, aki megközelíthetetlen, aki annyira más, hogy az ember számára elérhetetlen. Az Atyaistenben ezek a szentírási mondatok valósulnak meg: „Istent soha senki nem látta” és „megközelíthetetlen világosságban lakik”.

Ismeretlen osztrák mester: Szentháromság, XV. sz. eleje
(London, National Gallery)

b. A Fiúistenben, a megtestesült és emberré lett, a személyes Istent szemlélhetjük, akit az imában megszólíthatunk, aki kinyilatkoztatta magát emberi szavakkal. Az az Isten, aki azon munkálkodik, hogy jobb legyen a világ s az ember élete. Ebben a munkálkodásában megváltja az embert, és meghívja, hogy részesedjen isteni életében.

Újból a művészetet hívom segítségül, hogy a Fiú szenvedésében és kereszthalálában is tudatosítsuk a teljes Szentháromság jelenlétét. Ugyanez, természetesen, éppígy érvényes Jézus feltámadására is.

Ismeretlen festő: Szentháromság, 1400 körül

c. A Szentlélekistenben, végül, azt az Istent szemlélhetjük, akit az Atya és a Fiú együtt küld el, aki összetartja az egész világot, aki létet és életet ad a világnak, s főként az embereknek. Az az Isten, aki felfoghatóvá teszi bennünk az Istentől jövő kinyilatkoztatást, s aki képesít bennünket arra, hogy válaszolni tudjunk Isten meghívására.

Szentháromságot ábrázoló bizánci ikon

Festményekkel illusztrált elmélkedésemet egy számomra nagyon kedves ikonnal szeretném zárni, amely valamiképp összefoglalja a Szentháromság lényegét. Valóságos, tömör hittan. Minden bizonnyal sokan ismerik a legnagyobb ikonfestőként számon tartott Andrej Rubljov leghíresebb művét, amelyet a moszkvai Tretyjakov Galériában őriznek. A valószínűleg 1420 utáni években készült Szentháromság a művészettörténészek szerint az ikonfestészet csúcspontja.

Andrej Rubljov: Szentháromság, 1420 körül
(Moszkva, Tretyjakov Galléria)

Mindhárom személy kezében a hatalmat és tekintélyt jelképező pálca van. Alakjuk, arcuk, testük szinte egyforma, nem lehet rang- vagy időbeli különbséget meghatározni. Csak a ruhájuk különbözik. Mindhárom ruhában szerepel a kék szín, az isteni természet, az örökkévaló. A bal oldalon ülő Atya fejtartása emeltebb. Nehéz eldönteni, hogy hová néz: mindkét személyre, valamelyikükre, vagy az oltáráldozatra. Ruhájának arany színe a királyságra utal, ahogyan a középen helyet foglaló Fiú stólájának színe is. Az Atya alakja áttetsző: Őróla tudunk a legkevesebbet. Ezzel szemben, érthető módon, a Fiú körvonala a legélesebb. Ruhájában a piros szín az emberi természetre és az áldozatra utal. Az Ő keze van legközelebb az Eucharisztiát megjelenítő kehelyhez is. Jobb oldalon a Szentlélek, ruhájának zöld színe az életadó szerepet jelképezi.

„A Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek” (Jn 14,26). Krisztus áldozatának, az Eucharisztiának erejében változik a halál fája mindannyiunk számára az élet fájává. Erre utal a Fiú alakja mögötti fa, amely az Atya feje fölött látható ház felé vezető úton található. Biztonságot nyújtó tornya van, teteje arany, ajtaja nyitva: „Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra?” (Jn 14,2). Ez életünk célpontja, ide vár haza bennünket az Atya.

Az áldozat asztala kész, az ajtó nyitva áll: „Keljetek föl, menjünk!” (Szent II. János Pál).

Kovács Gergely/Magyar Kurír

A mi Urunk, Jézus Krisztus, az örök főpap

KULTÚRA – 2023. június 1., csütörtök | 6:00

Az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció 2012. július 23-án kelt határozata szerint a pünkösdöt követő első csütörtökön üljük a mi Urunk, Jézus Krisztus, az Örök Főpap ünnepét.

XVI. Benedek pápa kívánságának eleget téve az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció elrendelte Jézus Krisztus örök főpapságának ünnepét, a püspöki konferenciákra bízva annak bevezetését.

Az ünnep Krisztust mint az új és örök szövetség közvetítőjét és megváltó áldozatát ünnepli (vö. Zsid 7,24; 9,11), ugyanakkor rámutat arra is, hogy Ádámnak az Egyházban szolgálatot végző fiai papokként Krisztus papságának misztériumából nyerik hivatásukat és küldetésüket.

Az ünnepet néhány éve vezették be a magyar egyházban is. „Jézus Krisztus papi szolgálatát ünnepeljük a mai napon. Papjainkért imádkozunk, hogy egyre jobban hasonlóvá váljanak Krisztushoz, akinek szolgálatára szentelték életüket. Jézus a pap számára nemcsak egy példa vagy minta, hanem az élete. Egységben lenni az Úrral, az örök Főpappal. Ez a legfontosabb. Jézusként beszélgetni az Atyával az imádságban. Jézussal tenni a feladatokat, amik ránk várnak” – fogalmazott Földi István pápai esperes-plébános az Adoremus liturgikus kiadvány elmélkedésében.

Istenünk, te Krisztus Urunkat örök Főpappá tetted, hogy téged megdicsőítsen és az embereket üdvözítse. Add, hogy a nép, amelyet vére árán neked szerzett, az ő emlékezetét ünnepelve részesedjék keresztjének és feltámadásának kegyelmében. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

Forrás: Adoremus, Liturgia.hu

Magyar Kurír

A Boldogságos Szűz Mária, az Egyház Anyja

KULTÚRA – 2023. május 29., hétfő | 6:00

Az Istentiszteleti és Szentségi Dikasztérium 2018 tavaszán elrendelte a Boldogságos Szűz Máriának, az Egyház Anyjának kötelező emléknapját, melyet pünkösdhétfőn ünnepelünk a liturgiában.

Szent Ambrusnál találkozunk először az Egyház ősmintája (Ecclesiae typus) kifejezéssel, mely Máriának a megkereszteltek iránt megmutatkozó anyaságában is kifejeződik. A gondolat megjelenik Szent Ágostonnál is, aki az Egyházat Christus totusként szemléli, tehát ha Mária anyja a Főnek, akkor a teljes Krisztusnak, vagyis az Egyháznak is. 

A II. Vatikáni Zsinat végén, 1964 novemberében VI. Pál pápa bejelentette, hogy Máriát mint az Egyház Anyját (Mater Ecclesiae) is tiszteljük. Ez azt jelenti, hogy anyja az egész keresztény népnek, mind a híveknek, mind a pásztoroknak. A pápa e titulussal Máriának a Krisztusban megkereszteltekkel és ezáltal az Egyház tagjaival fennálló lelki anyaságát kívánta hangsúlyozni.

1980 óta a loretói litániában megszólítjuk a Szűzanyát az Egyház Anyjaként is.

II. János Pál kezdeményezésére 1981. december 7-én elhelyezték a vatikáni Apostoli Palota Szent Péter térre néző falán a Mater Ecclesiae-mozaikot. A szentatya kérése az volt, hogy a kép Máriát mint az Egyház Anyját ábrázolja, mert „Isten Anyja mindig is egységben volt az Egyházzal, és különösen közel volt az Egyházhoz a történelem legnehezebb pillanataiban”.

1987-ben Redemptoris Mater kezdetű enciklikájában – mely A Boldogságos Szűz Máriáról a zarándok Egyház életében alcímet viseli – mélyítette el II. János Pál a Szűzanyáról szóló tanítást. 

* * *

Mária anyaságát Fiának misztikus Teste, az Egyház irányában is megéli, ennek köszönhetően mi, Krisztusban megkeresztelt emberek mint égi édesanyánkra tekinthetünk rá. A szeretett tanítvány, János, akire Jézus a keresztről rábízta édesanyját, és aki most már saját anyjaként tekint az Istenszülőre, az egész Egyház jelképe.

Mária lelki anyasága egyetemes, mert az üdvösség műve is egyetemes; mély lelki anyaság fűzi mindazokhoz, akik a keresztség által a kegyelem rendjében Fiának testvéreivé lettek.

A liturgikus emléknap megválasztása átgondolt döntés eredménye, hiszen az Istenszülő közbenjáró imájának nagyon is köze van a pünkösdi Lélek-áradáshoz. „Az Egyház, amelyet Krisztus az apostolokra épített, pünkösdkor ébredt tudatára Isten nagy tetteinek, amikor az utolsó vacsora termében összegyűlve mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket. Ebben a pillanatban indult el az Egyház a hitnek azon az útján, mely emberek és népek történetén átvezető zarándokút. Tudjuk, hogy ennek az útnak a kezdeténél jelen van Mária, ott látjuk őt az apostolok között, az utolsó vacsora termében, amint imádkozik és esdekel az ajándékért: a Szentlélekért.” (Redemptoris Mater, 26)

Mária az Egyház liturgikus cselekményeiben, amikor egyszerű, de a Lélektől áthatott szavaink egyesülnek a mennyei liturgia istendicséretével, maga is velünk imádkozik, mert tagja a szentek közösségének, és mert az üdvösség művében elválaszthatatlan Fiától.

Istenünk, irgalmasság Atyja, egyszülött Fiad a keresztfán függve Anyját, a Boldogságos Szűz Máriát a mi Anyánkká is tette. Add, kérünk, hogy a Szűzanya szerető közbenjárására Egyházad napról napra termékenyebb legyen, szent utódoknak örvendjen, és a népek minden családját anyai keblére ölelje. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

A Boldogságos Szűz Mária, az Egyház Anyja liturgikus emléknapjáról Kovács Zoltán mariológus írása ITT olvasható.

Magyar Kurír

CSÍKSOMLYÓI BÚCSÚ TÖRTÉNETE-PÜNKÖSD

A Csíksomlyói búcsú története 1444-ig nyúlik vissza. IV. Jenő pápa körlevélben kérte a híveket, hogy nyújtsanak segítséget a ferences rendnek a templomépítésben. Az elvégzett munkaért cserébe pedig búcsút engedélyezett. Akkor a búcsú július 2-án, a templom búcsús napján, Sarlós Boldogasszony napján volt. Tehát Csíksomlyó a középkor óta jelentős Mária-kegyhelynek számít.

Az erdélyi katolikusok egy legendás csatához kötik a búcsújárás egyik hagyományát. A legenda szerint 1567-ben János Zsigmond, erdélyi fejedelem erőszakkal akarta Csík, Gyergyó és Kászon katolikus lakosságát áttéríteni az unitárius hitre. Pünkösd szombatján a fejedelem nagy sereggel vonult be Csíkbe, de vereséget szenvedett. A helyiek a győzelmet – a hagyomány szerint – Szűz Máriának köszönhetik, akihez az asszonyok, gyermekek imádkoztak segítségért csíksomlyói templomban. Nem létezik hiteles történelmi bizonyíték arra vonatkozóan, hogy ez a csata valóban megtörtént volna.

A 17. századi tatár-török támadások súlyos csapást hoztak a térségre. A csíksomlyói templomot és kolostort felgyújtották, de a Mária szobrot sem elvinni, sem elégetni nem tudták. A monda szerint a szobor olyan súlyossá vált, amikor a török vezér el akarta vitetni, hogy nyolc pár ökörrel sem tudták elhúzni. A török vezér ezt látva kardjával megsebezte a szobor nyakát és arcát, amelynek nyomai ma is látszódnak.

A templomot 1664-ben újjáépítették. A 19. században pedig barokk templom épült omladozó elődje helyére.

Nemzeti kegyhellyé Csíksomlyó csak a trianoni trauma után vált. Elég ellentmondásos módon a magyar nemzeti búcsújáróhely Románia közepén alakult ki… E tekintetben a búcsú egyik leglényegesebb vonatkozása a Regnum Marianum eszmeisége, amely a Szűzanyának felajánlott Szent Korona gondolatán alapul. Csíksomlyó alapvetően a Segítő Máriával való találkozás helye, a búcsú pedig ennek alkalma.

Évről-évre több százezren gyűlnek itt össze. A pünkösd szombatján délután 1 órakor tartják a nagymisét. Máriát dicsőítő énekkel és körmenettel érkeznek a hívők. A gyergyóalfalusi keresztalja megy a menet elején, amelyhez újabb és újabb városokból és falvakból érkező keresztaljak csatlakoznak. A menet a több kilométer hosszúságot is eléri. A körmenet legértékesebb tárgya a labarum, azaz a hadi zászló, amely az ókorban a győzelem jelképe volt. A díszes kelmével bevont méhkas alakú jelvényt a pünkösdi búcsú alkalmával a főpapi kordon előtt viszi a helyi katolikus gimnázium legjobb végzős diákja. A menetet a csángók zárják.

A menet a kegytemplom mellett szétválik. Az egyik ág Jézus hegyét északról kerüli meg és megy fel a nagymise helyszínére, a másik ág jobbra fordulva megy fel a hegyre. Amikor a papság a labarummal felér a Salvator-kápolna elé, eléneklik az „Egészen szép vagy Mária” éneket.

A mise kezdetére legtöbben már a helyükön vannak az egyes tájegységeket jelző táblák alatt. Itt vannak Gyergyó, Felcsík, Alcsík, Udvarhelyszék, Kászon, Háromszék, a Maros- és Nyárád-mente székelyei. Sok nő piros-fekete csíkos székely szoknyát, több férfi piros vagy fekete szegésű fehér posztónadrágot, azaz “harisnyát” visel, egyes kászoni nők pedig különleges főkötőt. Gyímes táblája alatt gyímesi csángók ülnek a gyepen, ők szinte mind népviseletben jönnek, a nők oldalt nyitott tarka szoknyában, a férfiak vászonnadrágban, felette hordott vászoningben széles bőrövvel, báránybőr mellényben. Többségüknek ez még hétköznapi viselet. Ők 8-10 órát gyalogolnak, hogy megérkezzenek a misére.

A búcsúról a hívők nyírfaággal a kezükben vagy járműveiket azzal feldíszítve térnek haza. Búcsúfiaként a legjellegzetesebb a mézeskalács.
/Forrás: http://csiksomlyoibucsu.hu/

Áldozócsütörtök

Urunk Menybemenetelének Ünnepe!

Feltámadása után Jézus utoljára jelent meg az apostoloknak, és így búcsúzott el tőlük:

„Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnapon fel kell támadnia a halálból. Az ő nevében Jeruzsálemtől kezdve minden népnek megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni. Ti vagytok ezeknek tanúi. Én meg elküldöm nektek Atyám megígért ajándékát. Maradjatok a városban, míg erő nem tölt el benneteket a magasságból.”

Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét fölemelve megáldotta őket. Áldás közben eltávozott tőlük, és fölemelkedett az égbe. Ők leborulva imádták. Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Állandóan ott voltak a templomban, dicsérték és magasztalták Istent.

Lk 24,46-53

Hit nélkül tényleg nagyon nehéz élni. Amikor Jézus elhagyta ennek a világnak a látható részét, bizalomra és hűségre szólított fel. Egyszer egy ifjúsági napon a fákra kötöztünk vastag „spanifert”, és a fiatalok azon mászkálhattak úgy két méter magasan. Ez a „slackline”. Szerencsére volt egy kötél is, amibe kapaszkodni lehetett. Még nagyobb szerencse, hogy karabinerrel mindenki biztosítva volt. Engem is bíztattak: menjek csak bátran végig. Persze, példát kell adni, hát megpróbáltam. De, amikor fölmentem, háromszor is megkérdeztem, ugye megtart. Miután kiderült, hogy a kötél három tonnát bír, én pedig nem vagyok három tonna, megnyugodtam, és végig mentem.

Indulás. Egyik láb a másik után, lassan. Teljes erőmmel feszítettem a lábamat. A közepénél már biztonságosabban éreztem magam, és kicsit ellazult a lábam. Másztam tovább. Amikor biztos talajt fogtam, megdicsértek. Jól esett.

Ilyen az élet is. Az ember félelmetes utakon járkál néha. Az élet tele van veszélyekkel. Testi és lelki értelemben is kötéltáncot járunk, és néha egy hajszálon múlik, hogy megmaradunk. Ha nem tudnánk, hogy felhívhatunk telefonon valakit, a barátunkat, az anyukánkat, amikor baj van, irtózatos nehézzé válna az élet. Valami mentő szál ott van mindenki közelében. És egy ennél sokkal, de sokkal erősebb mentő szál is ott van, ami magától értetődő. Nem is gondolunk sokszor rá, mert nincs a szemünk előtt. Ez egy nagyon mély, intuitív tudás: Valaki megtart.

Néha még arra sem vagyunk képesek, hogy megfogjuk a kötelet, hogy felvegyük a telefont. Ilyenkor csak az segít, ha merünk belehuppanni abba az Anyaölbe, amelyik megtart.

Ha csupán a látható világ biztonsága létezne, az még az eszünknek is kevés volna. De a szívünk mindenképpen valami sokkal erősebb-ben bízik.

Ez az egyszerű szó, hogy megtart, mennyi mindent jelenthet! Valamit egyszerűen fogok a kezemmel. Nem engedem lecsúszni – megtartom. Úgy megőrzöm, ahogy volt, ahogyan egy szép kertet megtartok. Vagy megígérem, hogy etetem itatom, tartom, mint ahogyan a lovakat szokás. Vagy előállítom, ahogyan egy lakodalmat tartanak meg. De én magamat is megtarthatom a szenvedésben vagy a próbák között. Maga a szó is körbe írja azt, ahogyan a hit átjár mindent. A hitnek ez a világa lett teljessé, amikor Jézus elhagyta a földi látás zónáját. (Fekete Ágnes)

***

Imádság:

Úr Jézus! Köszönöm megtartó kegyelmedet!

***

A nap gondolata:

A hit mindig az élő Isten bennünket megszólító kegyelmével kezdődik, áldást ígér, vagyis olyan „mennyei, krisztusi jót”, már itt a földön, amit az ember a saját erejéből soha nem tudna megteremteni és ennek az áldásnak továbbadására hív el.

Szent József, a munkás

KULTÚRA – 2023. május 1., hétfő | 6:00

Május 1-je Szent József, a munkás liturgikus emléknapja Egyházunkban. Az emléknapot XII. Piusz pápa vezette be 1955. május 1-jén.

József, a Boldogságos Szűz jegyese, a Megváltó nevelőapja foglalkozását tekintve ács volt – egyszerű, kétkezi munkás. Ezért tekintünk rá úgy mint a munkások védőszentjére. Emellett az ácsok, a favágók, az asztalosok, a kézművesek, a keresztény házasságok és családok, az üldözöttek és a jó halál, valamint a katolikus egyház patrónusa.

Életéről hosszabban csak a két gyermekségtörténet szól Máté és Lukács evangéliumában. Eszerint József Názáretben lakott, „Dávid házából és nemzetségéből származott” (Lk 2,4). A fiatal, szintén dávidi származású Mária jegyese lett. Mindkét evangélium úgy mutatja be Józsefet, mint aki az apa helyén áll a Megváltó életében. Lukács többször nevezi őt Jézus atyjának. Az Úr József mellett dolgozott, megtanulta tőle az ácsmesterséget.

Szent József a mindennapok hallgatag szentje. Nem hagyott nekünk hátra semmilyen bölcsességet. Csendben, hallgatva élte le életét a Megváltó mellett. A hagyomány úgy tartja, hogy hűségéért és „hallgatásáért” cserébe a legnagyobb ajándékot kapta: ahogy életében, úgy halálakor is jelen voltak Jézus és Mária. Egyetlen ember sem halt meg olyan szépen, hogy szemei előtt voltak Isten és az Ő anyja.

* * *

Részlet II. János Pál pápa Redemptoris custos kezdetű apostoli buzdításából:

„Amiként a názáreti család az üdvösség és szentség rendjében az emberi családok példaképe, hasonlóképpen elmondhatjuk ezt Jézus munkájáról is, melyet József, az ács oldalán végzett. Korunkban az Egyház azzal kívánta kiemelni ennek a jelentőségét, hogy május hónap első napjára helyezte munkás Szent József liturgikus emléknapját. Az evangéliumban nagy becsületnek örvend az emberi munka, különösen, ha azt kézzel végezték. A munka együtt lépett be a Megtestesülés misztériumába Isten Fiának emberségével, sőt sajátos módon részesült a megváltásból. József, munkapadjának köszönhetően, amelyen Jézussal együtt végezte tevékenységét, az emberi munkát is közelebb vitte a megváltás titkához. […]

»Szent József a példaképe azoknak az alázatosaknak, akiket a kereszténység nagy célokra rendel… Ő annak a bizonyítéka, hogy nincs szükség rendkívüli dolgokra ahhoz, hogy az emberek Krisztus jó és hiteles követői legyenek, csak általános, emberi, egyszerű, de igaz és hiteles erények szükségesek.« (VI. Pál, Párbeszéd (1969. március 19.): Insegnamenti, VII (1969), p. 1268.)”

Istenünk, te adtad a törvényt, hogy az ember dolgozzék és részt vegyen teremtő munkádban. Segíts jóságoddal, hogy Szent József példájára és oltalmával úgy dolgozzunk, ahogy megparancsoltad, és elnyerjük tőled a jutalmat, amelyet megígértél. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Forrás
Magyar katolikus lexikon
Katolikus.hu/Könyvtár/II. János Pál pápa írásai

Magyar Kurír

Búzaszentelés szokása, hagyománya

 NEPSZOKASOK  TAVASZI NÉPSZOKÁSOK GYŰJTEMÉNYE

Búzaszentelés szokás eredete

A búzaszentelés hagyománya a pogány időkben gyökerezik, amikor is a termőföldet, a termést és a mezőgazdaság isteneit ünnepelték. A keresztény hagyományba is átvették ezt a szokást, így napjainkban is számos helyen ünneplik a búzaszentelést.

Mikor van Búzaszentelés?

A búzaszentelés pontos időpontja változó lehet, általában a nyár elején, a búza érése idején tartják. A pontos dátum az adott évjárat és a helyi hagyományok függvénye.

Mit ünneplünk Búzaszentelés ünnepén?

A búzaszentelés ünnepén a termőföldet, a termést és a gazdagságot ünneplik. Ezen a napon az emberek hálát adnak a természet gazdagságáért, a föld adta élelemért és az év során végzett mezőgazdasági munkáért.

Társadalmi szerepe is van. A búzaszentelés hagyománya nemcsak a termőföld és a termés ünneplése, hanem a közösségek összetartását is erősíti. Ezen a napon a falvak, városok és családok együtt ünnepelnek, és együtt köszöntik a természet gazdagságát.

Milyen Búzaszentelés népszokások léteznek?

A búzaszentelés népszokásai változatosak lehetnek, a közös bennük, hogy a termőföld és a termés tiszteletét és becsületét fejezik ki:

  • Búzaszentelési szertartások: Sok helyen a búzaszentelést egyházi szertartás keretében ünneplik, amikor a pap megáldja a búzát és a földeket.
  • Búzaáldás: A búzaáldás során a résztvevők a búzát az ég felé emelik, majd imádkoznak a termés és a föld gazdagságáért.
  • Búzadíszek: Ezen a napon a búzából és más terményekből díszeket és koszorúkat készítenek, amelyekkel az otthonokat, templomokat és közösségi helyeket díszítik.
  • Búzaszentelési ünnepségek: A búzaszentelés alkalmából számos helyen rendeznek ünnepségeket, vásárokat és közösségi eseményeket, ahol a résztvevők együtt ünnepelhetnek, táncolhatnak és megoszthatják a gazdag termést.
  • Hagyományos ételek: A búzaszentelés ünnepén készült ételek központi eleme a búza és a búzából készült finomságok, mint például a búzás kenyér vagy a búzás sütemények.
  • Búzaszentelési játékok és versenyek: Sok helyen a búzaszentelés alkalmából játékos vetélkedőket és versenyeket szerveznek, amelyek során a résztvevők mérkőzhetnek a búza és a mezőgazdaság ismeretében, valamint kézügyességben és ügyességben. Ilyen játékok lehetnek például a búzakalász-kötözés, a búzafonás vagy a búzatárolás.
  • Búzaszentelési énekek és dalok: A búzaszentelés ünnepén sok helyen énekelnek hagyományos dalokat, amelyek a termőföld és a búza dicsőítését fejezik ki. Ezek az énekek és dalok az ünnep szellemiségét tükrözik, és erősítik a közösség összetartozását.
  • Búzaszentelési áldások és jókívánságok: A búzaszentelés alkalmából az emberek jókívánságokat és áldásokat kérnek és adnak egymásnak. Ezek az áldások a termés és a mezőgazdaság jólétét, valamint a közösség egészségét és boldogságát célozzák.
  • A búzaszentelés a modern korban: A búzaszentelés hagyománya napjainkban is fennmaradt, bár a mezőgazdaság jelentősége és a technológia változásai miatt sok helyen megújult formában ünneplik. A búzaszentelés a modern korban is lehetőséget teremt arra, hogy az emberek megálljanak egy pillanatra, és értékeljék a természet és a föld adta gazdagságot, valamint összefogjanak és együtt ünnepeljenek.

Hasonlóan fontos tavaszi ünnep még a húsvét, amiről a Húsvéti népszokások gyűjteménye című cikkben és a Húsvéti népszokások gyerekeknek című cikkekben írtunk részletesen.

Összefoglalva

A búzaszentelés szokása érdekes és hagyományokban gazdag ünnep, amely a termőföld és a termés becsületét ünnepli. Akár a mezőgazdasághoz kötődő hagyományokról, akár a közösségi ünneplésről legyen szó, a búzaszentelés lehetőséget teremt arra, hogy együtt ünnepeljünk, és értékeljük a természet és a föld adta gazdagságot.

Isteni Irgalmasság Vasárnapja

Húsvét 2. Vasárnap – Az Isteni Irgalmasság Vasárnapja

2019-04-27

Irgalmasság Vasárnapján 15 órakor a kitett Oltáriszentség jelenlétében imaórát tartunk templomukban. Teljes búcsúban részesülhetnek mindazok, akik meggyónnak, megáldoznak, és a Szentatya szándékára elimádkozzák a Miatyánk, Üdvözlégy és Dicsőség imádságot. „Egyetlen lélek sem nyerhet megigazulást, amíg nem fordul bizalommal irgalmasságomhoz. Ezért …

isteni-irgalmassag-kep

Irgalmasság Vasárnapján 15 órakor a kitett Oltáriszentség jelenlétében imaórát tartunk templomukban.

Teljes búcsúban részesülhetnek mindazok, akik meggyónnak, megáldoznak, és a Szentatya szándékára elimádkozzák a Miatyánk, Üdvözlégy és Dicsőség imádságot.

„Egyetlen lélek sem nyerhet megigazulást, amíg nem fordul bizalommal irgalmasságomhoz. Ezért kell a húsvét utáni első vasárnapot irgalmasságomnak szentelni. A papok ezen a napon hirdessék a lelkeknek nagy és végtelen irgalmamat!” (Napló 570)

„Ezen a napon megnyílik irgalmam mélysége: a kegyelmek tengerét árasztom minden lélekre, aki irgalmam forrásához közelít. Egy lélek se féljen közeledni hozzám…” (Napló 699)

Misericordias Domini in aeternum cantabo. (Ps 89,2)

Irdalmas Istenünk jóságát, mindörökké éneklem. (Zsoltárok 89,2)

Hálaadó ima

Ó, Jézus! Örök Isten! Köszönöm számtalan jótéteményedet! Legyen szívem minden dobbanása új hálaének neked, Istenem! Minden csepp vérem érted keringjen, Uram! Legyen lelkem egyetlen dicsőítő himnusz! Szeretlek, Istenem, megmarad (1794).

Az Isteni szeretet kegyelméért

Legédesebb Jézus! Gyújtsd lángra szeretetemet irántad! Formálj magadhoz hasonlóvá, isteníts meg, hogy cselekedeteim kedvesek legyenek előtted! Tegye ezt meg velem a napi szentáldozás (1289).

Imádság a hazáért

Legirgalmasabb Jézusom, szentjeid közbenjárására, főleg azonban legkedvesebb Édesanyád közbenjárására, aki kisgyermek kortól nevelt téged, könyörgök hozzád, áld meg Hazámat! Jézusom, ne nézd bűneinket, hanem tekintsd kisgyermekek könnyeire, éjségére, s a hidegre, amelytől szenvednek! Jézusom ezek miatt az ártatlanok miatt részesíts a kegyelemben, melyet hazámnak kérek (286).

Az Isteni Irgalmasság dicsőítése

Isten szeretete a virág- irgalom pedig a gyümölcs. Olvassák a kétkedő lelkek e sorokat az irgalmasságról, s változzanak bizakodóvá!

Az Atya öléből fakadó Isteni Irgalom- bízom benned.

Isten irgalma, Isten legfőbb tulajdonsága- bízom benned.

Isten irgalma, felfoghatatlan titok- bízom benned.

Isten irgalma, a Szentháromság titkából fakadó forrás- bízom benned.

Isten irgalma, kikutathatatlan az angyali és emberi elmék előtt- bízom benned.

Isten irgalma, melyből minden élet és boldogság fakad-, bízom benned.

Isten irgalma, mely felér az egekig – bízom benned.

Isten irgalma, csodák és titkok forrása- bízom benned.

Isten irgalma, mely átfogja a világmindenséget-, bízom benned.

Isten irgalma, mely leszállt a földre a megtestesült Ige személyében- bízom benned.

Isten irgalma, mely Jézus Szívének feltárt sebéből árad- bízom benned.

Isten irgalma, mely Jézus Szívében lakozol számunkra, de különösen a bűnösök számára- bízom benned.

Isten irgalma, mely megfejthetetlen az Oltáriszentség alapításában – bízom benned.

Isten irgalma, mely megnyilvánult az Egyház alapításában- bízom benned.

Isten irgalma, a keresztség szentségében – bízom benned.

Isten irgalma, kiengesztelődésünkben Jézus Krisztus által- bízom benned.

Isten irgalma, mely egész életünkben elkísér – bízom benned.

Isten irgalma, mely főleg halálunk óráján véd, meg minket- bízom benned.

Isten irgalma, mely az örök élettel ajándékoz, meg minket- bízom benned.

Isten irgalma, mely életünk minden pillanatában mellettünk áll – bízom benned.

Isten irgalma, mely megvéd bennünket a pokol tűzétől-, bízom benned.

Isten irgalma, a megrögzött szívű bűnösök megtérésében- bízom benned.

Isten irgalma, melyet csodálnak az angyalok, s fel nem foghatnak a szentek-, bízom benned.

Isten irgalma, kikutathatatlan az Isteni titokban – bízom benned.

Isten irgalma, mely felemel minden nyomorúságunkból-, bízom benned.

Isten irgalma, boldogságunk és örömünk forrása- bízom benned.

Isten irgalma, mely bennünket a semmiből életre hív- bízom benned.

Isten irgalma, mely keze minden művét átfogja- bízom benned.

Isten irgalma, mely mindent, ami van, és ami lesz, megkoronáz- bízom benned.

Isten irgalma, melyben mindnyájan elmerülünk – bízom benned.

Isten irgalma, megkínzott szívek édes vigasza – bízom benned.

Isten irgalma, kétségbeesett lelkek egyetlen reménye- bízom benned.

Isten irgalma, szívek pihenője, rémületben béke- bízom benned.

Isten irgalma, a szent lelkek gyönyörűsége és elragadtatása- bízom benned.

Isten irgalma, reménytelenségben is bizalomra indító – bízom benned. (949).

Ó, örök Isten, akinek irgalma kifürkészhetetlen, s kegyelmének kincse kimeríthetetlen, tekints ránk kegyesen, és gyarapítsd bennünk irgalmadat, hogy nehéz időkben ne essünk kétségben, s lelkünkben ne törjünk össze, hanem nagy bizalommal adjuk át magunkat szent akaratodnak, ami maga a szeretet és az irgalom (950).

Ó, felfoghatatlan, kimeríthetetlen Isteni Irgalom! Ki tud téged méltón tisztelni, dicsérni? Te vagy a mindenható Isten legfőbb tulajdonsága, a bűnös ember édes reménysége (951).

A KERESZTFÁHOZ MEGYEK,
Mert máshol nem lelhetek
nyugodalmat lelkemnek.
S ott találak ó Szűzanya,
fájdalomtól bágyakozva,
Tőr leli át lelkedet.

Mely gyötrelmes volt neked,
Isteni szülőtedet
Látni szegény jászolban,
S midőn annyi ellenségek
Romlására esküvének:
Tőr veré át lelkedet.

De midőn ezek felett,
láttad mennyit szenvedett az ártatlan;
Láttad őt a Kálvárián,
két lator közt a keresztfán:
Kinodat ki mérje meg !

A nap elsötétedett,
Ennyi kint nem nézhetett !
Borzadván rengeteg a föld.
Sírt, kesergett,
gyászol minden
az egész nagy természetben,
De gyötremed nagyobb volt.

Ezt, ó fájdalmas Anya !
Mind értem tűrted vala,
Értem, háládatlanért !
Ki fiadat megvetettem,
Ó én kárhozat fia !

Ne nézd bűnős – létemet,
hanem a szeretetet,
Mely értem a fán vérzett,
Fájdalmaid, ó Szűzanya,
Indítanak bűnbánatra,
Hogy kegyelmet nyerhessek.

Virágvasárnap a Nagyhét ünnepélyes megnyitása

2019. április 11., csütörtök 15:51

Virágvasárnap Jézus Jeruzsálembe történő bevonulásáról emlékezik meg a Katolikus Egyház. Virágvasárnappal megkezdődik a Nagyhét, amely Jézus szenvedésén és kereszthalálán keresztül feltámadásának ünnepére, húsvétra vezet el minket.

A virágvasárnapi szentmise a bevonulásra emlékező körmenettel kezdődik, amelynek során a hívek pálmaágakkal és barkákkal köszöntik a templomba bevonuló papot és kíséretét, ahogy egykor a jeruzsálemiek is hódoltak Krisztus előtt. Sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a fákról, s eléje szórták: „Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!” (Mt 21, 8). A virágvasárnapi liturgia része az a körmenethez szorosan kapcsolódó szertartás, amelynek során a hívek által hozott barkákat a pap megáldja: „Mindenható, örök Isten, szenteld meg áldásoddal ezeket az ágakat, hogy mi, akik most örvendezve lépünk Krisztus Király nyomába, őáltala egykor az örök Jeruzsálembe is eljussunk.”

Ez a vasárnap az Úr szenvedésének vasárnapja néven ismert a liturgiában és hallhatjuk Krisztus szenvedéstörténetét, a passiót. Az Egyház kifejezi hitét, miszerint a dicsőséges bevonulás kezdete annak az eseménysornak, amely Jézus szenvedésével és halálával folytatódik, majd feltámadásával teljesedik be. Ezáltal hozva el a megváltást, amely minden hívőben az örök élet reményét táplálja minden hívőben.

Urunk születésének hírüladása – Gyümölcsoltó Boldogasszony

KULTÚRA – 2023. március 25., szombat | 6:00

Jézus fogantatását, Urunk megtestesülését (Conceptio Domini, Conceptio Christi) ünnepeljük Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén.

Keleten a legrégebbi időktől az egyik legnagyobb ünnep (Örömhírvétel; a legszentebb Istenszülő örömhírvétele néven), Rómában a keleti származású I. Sergius pápa (687–701) honosította meg Annuntiatio Domini (az Úr hírüladása) néven. 692-ben említik először, amikor a Trullai Zsinat helyesnek ítélte nagyböjtben való ünneplését – valószínűleg ekkor már hosszú ideje a jeles napok sorába tartozott. Korábban, Ravennából származó adatok szerint a karácsonyt megelőző vasárnap emlékeztek meg az angyali üdvözletről.

Ezen a napon, ahogy karácsony ünnepén is, a hitvallás „…megtestesült a Szentlélek erejéből, Szűz Máriától, és emberré lett…” szavaira térdet hajtunk. 

A hírüladás napjának egyik sajátossága, hogy fényét elhomályosítani látszik a nagyhét és húsvét ünnepének közelsége. Hiszen rendszerint vagy éppen csak megelőzi ezeket, vagy ha egybeesnék velük, akkor elhalasztásra kerül, és csak utánuk következik az első köznapon, húsvét második hetének hétfőjén. Azonban úgy tűnik, a korábbi évszázadokban ez egyáltalán nem jelentett akadályt, sőt éppen ez a szoros közelség volt hivatott kiemelni az ünnep hitbéli jelentőségét.

Az ünnep Rómából, a 7. századból származó miseszövegének ékköve a mise kollektája, vagyis a fő könyörgése. E retorikai remekmű értékét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy mind a mai napig olyan imádság, amelyet számtalan katolikus hívő betéve tud, és nap mint nap imádkozik: „Kérünk téged, Úristen, öntsd lelkünkbe szent kegyelmedet, hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje által a feltámadás dicsőségébe vitessünk.”

A II. Vatikáni Zsinat után megújított liturgiában ez a könyörgés advent negyedik vasárnapjára került át, azt megelőzően pedig március 25-e áldozás utáni könyörgéseként szerepelt.

A könyörgés a megtestesülés, a keresztre feszítés és a feltámadás misztériumát összekapcsolva foglalja össze Krisztus üdvösséget hozó művét, amelyből – Isten kegyelméből – a keresztény ember is részesedhet. Az a teológiai gondolkodás, amelyben ez a könyörgés megszületett, e három misztérium egységében ismerte fel a keresztény megváltás lényegét, amit megerősített az az ősi hagyomány, amely szerint Jézus március 25-én halt kereszthalált. E könyörgés annak a liturgikus elvnek a remek példája, hogy mivel Krisztus életének egyetlen mozzanata sem érthető önmagában, ezért az Egyház egyiket sem pusztán önmagában, összefüggéséből kiszakítva ünnepli.

Csigi Péter

Az ünnep magyar elnevezése onnan ered, hogy a fák oltását nálunk ez idő tájt szokták végezni. Országszerte általános szokás volt, hogy ezen a napon kell oltani, szemezni a fákat, hiszen Szűz Mária is most fogadta méhébe Jézust.

A korábbi századok kódexeiben, kalendáriumaiban az ünnep különböző elnevezéseivel találkozunk: Testfogadó Boldogasszony; Asszonyunk, Szűz Máriának szeplételen foganatja; Boldogasszony fogadása.

Legrégibb liturgikus emlékeink is számontartják az ünnepet – az ünnepi szentmise liturgiájához Padányi Bíró Márton följegyzése szerint hozzátartozott a leborulás régi magyar hagyománya: „Karácsony napján és a Szűz Mária napjain, főképpen pedig Gyümölcsoltó Boldogasszony, vagyis az Ige testesülése és fogantatása napján a misemondó pap az isteni szolgálatban lévő több társaival együtt az oltár eleibe mégyen. Ott a legelső, legalsó grádicson éppen a földig leborul, így imádja a megtestesült Igét, és az isteni kegyességnek ebben kinyilatkoztatott titkát ilyen alázatossággal tiszteli.”

A göcseji archaikus néphit szerint amelyik fát ezen a napon oltják be, azt nem szabad letörni vagy levágni, mert vér folyik ki belőle. Aki ilyen fát mégis levágna, megvakul, halála után pedig elkárhozik. Még nyesegetni, tisztogatni, elégetni sem szabad ezeket a fákat, maguktól kell elkorhadniok. Székesfehérvár-Felsővároson a déli Úrangyala-harangszó idején sorra rázták a gyümölcsfákat, hogy majd bőven teremjenek. Csíkban az oltott gyümölcsfákra igézet ellen piros szalagot kötöttek. Csíkmenasági hiedelem szerint jó jel, ha Gyümölcsoltó Boldogasszony napján már nincs hó a vetéseken. A tápiógyörgyei gazda ezen a napon kiment a kertbe, és a gyümölcsfák törzsét kereszttel jelölte meg. Szeged népe szerint az ilyenkor szemzett fából nem jó másnak ágat adni, mert ezzel a termést is odaadnák.

Okkal nevezik e napot fecskehívogatónak is, mert ekkor a déli szél hazafelé tereli a fecskéket. Budaörsön, Hőgyészen, Németbólyban a gazda e napon kitárta az istálló ajtaját: meghívta a fecskéket, Isten madarait, hogy házában fészkeljenek, mert az öregek hite szerint a fecskék jelenléte felért egy tűz ellen való biztosítással. A madarak érkezése azt is jelezte, hogy eljött a tavaszi munkák ideje. Azt tartották, hogy a derült idő Gyümölcsoltó Boldogasszony napján bő termést jósol.

„A föld és a menny a Te »igen«-edre vár, ó legtisztább Szűz. Szent Bernát szavai ezek, híres, szép szavak. Várják „igen”-edet, Mária. Várják „igen”-edet. Egy édesanya, akinek szülnie kell. Egy férfi, akinek személyes, családi, társadalmi felelősséget kell vállalnia, várja igenlésedet.

S itt következik Mária válasza, itt a válasz, melyet egy édesanya ad, íme egy fiatal asszony válasza: egy igen, mely egész életre szól.”

Szent II. János Pál pápa

Istenünk, te azt akartad, hogy örök Igéd a Szent Szűz méhében emberi testet öltsön. Add, kérünk, hogy mi, akik Megváltónkat valóságos Istennek és valóságos embernek valljuk, isteni természetének is részesei lehessünk. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Forrás
Magyar katolikus lexikon
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I.
Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír

Hamvazószerda

2005. február 8., kedd 16:25

Az utóbbi másfél évtizedben idén volt a legrövidebb a farsangi időszak, ugyanis ebben az évben már február 9-én elkezdődik a húsvétot megelőző negyven napos nagyböjt. E negyven nap a keresztények számára bűnbánati időszak, amely alkalmat ad a lemondásra, a hitben való elmélyülésre és kiengesztelődésre, hogy méltóképpen felkészülhessenek Jézus Krisztus feltámadásának, a húsvétnak a megünneplésére.

Miért éppen negyven napig tart a nagyböjt? A Szentírásban számos esemény kapcsolódik a negyvenes számhoz. Jézus Krisztus nyilvános működésének megkezdése előtt negyven napot töltött a pusztában. Negyven napig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó nép, Mózes negyven napig tartózkodott a Sínai hegyen és Jónás próféta negyven napos böjtöt hirdetett Ninivében.

A böjt vallásos gyakorlata a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés kifejeződését szolgálja, jelzi az embernek Isten iránt tanúsított szeretetét és az érte való áldozatvállalását. Nagyböjtben a keresztények különös figyelmet fordítanak a szegények megsegítésére is.

Hamvazószerda az őskeresztény hagyományból merít: a hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Még ma is őrzik ennek emlékét: az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából a pap hamvazószerdán (és nagyböjt első vasárnapján) keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!”. A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást.

A VII. században alakult ki a mai gyakorlat, hogy a nagyböjt kezdetét az első vasárnap előtti szerdára tették, így hamvazószerdától húsvét vasárnapig nem negyven, hanem negyvenhat nap telik el, ugyanis a közbe eső hat vasárnap nem böjti nap.

2008-ban az ideinél is korábban lesz húsvét– így értelemszerűen hamvazószerda is. Akkor a nagyböjti időszak február 6-án kezdődik.

(fotó: Új Ember hetilap, 2004.)

Urunk bemutatása – Gyertyaszentelő Boldogasszony

KULTÚRA – 2023. február 2., csütörtök | 6:00

A mai ünnepen arra emlékezünk, hogy Szűz Mária, negyven nappal Jézus születése után, bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban.

A szokásnak megfelelően a szülők, Mária és József áldozatként két gerlicét vagy galambfiókát ajánlottak fel, és az Úrnak szentelték az elsőszülött fiút. A mózesi törvény szerint előírt áldozat fölajánlásakor jelen volt Anna és Simeon is, aki a nemzeteket megvilágosító világosságnak nevezte Jézust. 

Fra Angelico: Jézus bemutatása a templomban (1440–42)

A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása. A gyertya mint Jézus Krisztus jelképe egyike a legrégibb szentelményeknek. Már az ókeresztény korban Krisztus jelképévé vált: magát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson.

Giotto di Bondone: Krisztus bemutatása a templomban (1306)

Az Úr Jézus bemutatását (praesentatio Domini) Jeruzsálemben már a 4. században megünnepelték, ekkor még február 14-én, mivel karácsonyt január 6-án ülték. Attól kezdve, hogy Jézus születésének ünnepnapja december 25-ére került, Jézus bemutatását február 2-án kezdték ünnepelni.

Róma a 7. században fogadta el e liturgikus napot, a Simeon és a kisded Jézus találkozására utaló hypapante (találkozás) néven – ekkor találkozott először Jézus az emberiséggel, az emberekkel, akikért megtestesült. Az agg Simeon felé fordult, nagy örömmel ismerte fel benne az üdvösség hozóját: karjába vette a gyermeket, és áldotta Istent, hogy megérhette ezt a boldog napot. 

Rembrandt: Simeon hálaéneke (1669)

Simeon hálaéneke, a Nunc dimittis (Lk 2,29–32) a napi zsolozsma állandó része, a kompletórium kantikuma.

„Bocsásd el most, Uram, szolgádat, 
szavaid szerint békességben,
hiszen már meglátták szemeim,
akit küldtél, az Üdvözítőt.
Őt adtad számunkra 
csodájára minden népnek,
hogy fényeskedjék az egész világnak,
mint választott néped dicsősége.”

A 10. századtól a nyugati egyház liturgikus könyvei egyre inkább Mária tisztulását emelték ki, és erről nevezték el az ünnepet: purificatio. Majd a keleti egyház hagyományával teljes összhangban 1960 óta ismét az Úr ünnepeként, Urunk bemutatásaként tartjuk számon.

Jacopo Torriti: Urunk bemutatása
(a Santa Maria Maggiore-bazilika apszismozaikja; 1296)

Az 1092-es szabolcsi zsinat a kötelező ünnepek közé sorolta. A 20. század elejétől tanácsolt ünnep.

Mindenható, örök Isten, egyszülött Fiadat ma emberi testünk valóságában mutatták be templomodban. Tisztítsd meg szívünket, hogy méltók legyünk egykor mi is megjelenni előtted. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Guido da Siena: Jézus bemutatása a templomban (1270-es évek)

Szent II. János Pál pápa 1997-ben nyilvánította február 2-át, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét a megszentelt élet világnapjává. Azóta ezen a napon az egyház azt a mintegy egymillió férfit és nőt is ünnepli, akik a világon megszentelt életet élnek.

Az ünnep célja: hálát adni Istennek a megszentelt élet ajándékaiért, előmozdítani a hívek körében ennek az életformának az ismeretét és szeretetét, valamint lehetőséget adni a megszentelt életet élőknek, hogy tudatosuljon bennük életük szépsége és azok a csodák, amelyeket az Úr bennük és általuk művel az egyház és a világ javára.

Imádkozzunk a szerzetesekért és a megszentelt életet élőkért, valamint a hivatásokért!

* * *

A magyar paraszti hagyományban a szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embert: keresztelésig az újszülött mellett világított; amikor a fiatal anya először ment templomba, szintén gyertyát vitt a kezében; gyertyát égettek a súlyos beteg mellett, szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe, hogy az ördög ne tudjon rajta győzedelmeskedni, körül is járták az ágyát, megkerekítették a testét vele, hogy mintegy elzárják a leselkedő gonosz elől. Bő, Osli asszonyai szerint a gyertya fénye mutatja a haldoklónak a mennyei utat, füstje pedig elűzi, távol tartja a lélektől a gonoszt.

A szentelt gyertyát a sublótban, ládafiában tartották, vagy szalaggal átkötve a falra helyezték, és főképpen vihar idején gyújtották meg és imádkoztak mellette.

Gyertyaszentelésre induló menyecske és leányok;
Csömör, Pest-Pilis-Solt-Kislun vm.
(Forrás: Sulinet Tudásbázis)

A szegedi táj népe úgy tartotta, ha szenteléskor nem alszik el a gyertya, akkor jó méztermés lesz. Ez utalás a gyertya viaszára. Kiszombori asszonyok a szentelésről hazaérve a gyertyából egy csipetnyit a kilincsre tettek, hogy mindig békesség legyen a háznál, és megveregették vele a gyümölcsfákat, hogy szépen teremjenek.

A magyar népi kalendáriumban Gyertyaszentelő Boldogasszony napja idő- és termésjóslásai szerint a hátralévő tél negyvenes rámutatónapja. A naphoz fűződő időjóslás egy középkori deák szentenciát őriz, eszerint: ha Gyertyaszentelőkor süt a nap, hidegebb lesz, mint előtte volt. (Vagyis: ha a medve meglátja árnyékát, visszabújik barlangjába, mert hideg napok jönnek még.)

Forrás
Magyar katolikus lexikon
Magyar néprajzi lexikon
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I.

Magyar Kurír

Vízkereszt ünnepe

VARGA LILLA2021. JANUÁR 6.JELES NAPOK 4 PERCES OLVASMÁNY

A nyugati kereszténységben január 6. vízkereszt, avagy a háromkirályok, másképpen a napkeleti bölcsek ünnepe, a katolikus egyház egyik legfontosabb ünnepe. 

Vízkereszt a karácsonyi ünnepek zárónapja, ezután kezdődik a farsangi időszak. (A Julián-naptárt használó keleti kereszténységben karácsony január 7-re esik, és tizenhárom nappal később ünneplik a vízkeresztet.) Az ünnep liturgiában használatos elnevezése a görög Epiphania Domini, azaz Urunk megjelenése, a magyar vízkereszt elnevezés a víz megszentelésének szertartásából származik.

Az epifánia ünnepe először a 3. század végén jelent meg keleten, majd a 4. században nyugaton, mindig január 6-án. Mivel a 4. századtól Jézus születésének ünnepe, a karácsony keleten és nyugaton is elkülönült az epifániától, a vízkereszt ünnepe azóta három jelentést hordoz: a napkeleti bölcsek eljövetelét, Jézus megkereszteltetését, illetve csodatételét a kánai menyegzőn. (Az epifánia kifejezés a görög vallásban egy isten váratlan és érezhető, jót hozó megjelenése, a római császárkultusz idején az uralkodó, azaz a megtestesült isten ünnepélyes látogatása volt.) Teológiai értelmezése: Jézus Krisztusban Isten jelent meg az emberek igazi Megváltójaként, az ünnep liturgiája Jézus hármas megjelenéséről emlékezik meg.

Az első jelentés a háromkirályok, avagy a napkeleti bölcsek érkezésének ünneplése. Máté evangéliuma (Mt 2,1-16) szerint a háromkirályok a betlehemi csillag által vezéreltetve jöttek keletről Judeába, hogy a zsidók újszülött királyának kifejezzék hódolatukat. Először Jeruzsálemben keresték a kis Jézust, majd Heródes király gonosz szándékkal Betlehembe utasította őket; itt meglelték a kisdedet, akinek aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak. Az evangélium mágusnak nevezi őket, de nevüket nem említi. A hagyomány szerint hárman voltak, a 8. században élt Beda Venerabilis nevüket is említi: Caspar, Melchior, Balthasar – azaz Gáspár, Menyhért, Boldizsár. A tömjénezés szertartása a napkeleti bölcsek tömjénadományára emlékeztet. A háromkirályok hálás témául kínálkozott a festőművészetnek, híres alkotás például Albrecht Dürer és Ferenczy Károly Háromkirályok című festménye is.

A vízkereszt második evangéliumi története (Mt 3,13-17) szerint, amikor Jézus harmincéves lett, elment a Jordán folyóhoz. Keresztelő Szent János megkeresztelte őt, és Jézus ettől kezdve tanítani kezdett. Megkereszteltetésének emlékére keleten ezen a napon osztották a keresztség szentségét, és áldották meg a vizeket, főleg a Jordánt és a Nílust.

Az ünnep harmadik evangéliumi jelenete: Jézus a kánai menyegzőn, édesanyja kérésére, az elfogyott bor pótlására első csodatételeként a vizet borrá változtatta (Jn 2,1). A házszentelés (benedictio domorum) szertartása arra emlékeztet, hogy Jézus jelenlétével kitüntette, megszentelte a kánai házat.

Krisztus keresztségének emlékére a vízkereszt volt az ünnepi keresztelések napja, a katolikus egyház tömjént és vizet szentelt, innen az ünnep elnevezése. Az ünnepi népszokások közé tartozott a csillagozás vagy háromkirályjárás hagyománya, a bibliai királyokat megszemélyesítő alakoskodók köszöntő felvonulása, dramatikus játéka. Az alakokat – a betlehemezés mintájára – gyerekek személyesítették meg. Legfőbb kelléke a csillag volt, amely mutatta az utat Betlehembe. Jellegzetes viseletdarabjuk a díszes papírsüveg. Minden esetben elénekelték a csillagéneket, melynek utolsó két sora így hangzik: “Szép jel és szép csillag / Szép napunk támad.”

Szokások és hagyományok

Vízkereszt napján szokásban volt a szentelmények hazavitele is: a szenteltvíznek gyógyító hatást tulajdonítottak, minden betegségre használták. Hintettek belőle a bölcsőre, a menyasszony koszorújára, a halott koporsójára. A következő januárig üvegben vagy nagy korsóban tartották, ami megmaradt a következő vízkeresztre, azt a kútba öntötték, hogy vize meg ne romoljon. A házakat vízzel és sóval szentelték meg, és a pap krétával írta a szemöldökfára a házszentelés évét és a G. M. B. betűket (Gáspár, Menyhért, Boldizsár). A vízkereszti népszokásokból mára jobbára csak annyi maradt meg, hogy ekkor szedik le a karácsonyfát.

Farsangi mulatság kezdete

Vízkereszt egyben a nagyböjtig tartó farsangi időszak kezdete is. Hossza változó, a nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerda időpontjától függ. Magyarországon a farsangi szokások a középkorban honosodtak meg, a farsang elnevezése középkori német eredetű lehet. A farsang a közelgő tavasz örömünnepe, egyben a tél és tavasz jelképes küzdelmének megjelenítése is.

A farsang rítusai és hiedelmei főként a farsang vasárnaptól húshagyó keddig tartó három utolsó farsangi napra (“a farsang farkára”) vonatkoznak. Ez a télbúcsúztató karneváli időszak, ilyenkor rendezik a híres riói és velencei karnevált, Magyarországon a mohácsi busójárást. A farsang a párválasztás és az esküvők időszaka is volt, mert a nagyböjt időszakában már nem lehetett esküvőket tartani. A bálokon és táncmulatságokon számos eljegyzésre is sor került. A lányok rokonaik közvetítésével bokrétát adtak a kiszemelt legénynek, aki a farsang végén nyilvános színvallásként a kalapjára tűzte. A farsangvasárnap utáni hétfőn tartották az asszonyfarsangot, amikor a nők korlátlanul ihattak, férfi módra mulathattak. Általános velejárója a farsang ünneplésének a rítusok bőség- és termékenységvarázsló jellege, pl. kender, szőlő megvarázslása a farsangi ételmaradékokkal. Jellegzetes farsangi ételek a káposzta, a disznóhús, és az elengedhetetlen farsangi fánk.

(Forrás: MTI – Kép: illusztráció/pixabay.com)

Jézus szent neve

KULTÚRA – 2023. január 3., kedd | 9:00

Jézus szent neve az egyetlen név, melyben üdvözülhetünk. Valljuk ma, amikor Jézus szentséges nevét ünnepeljük, még erősebben: „Jézus Krisztus az Úr!”

Szent Józseffel és Szűz Máriával Gábor főangyal közölte, hogy a megtestesült Igének, az emberi nem Megváltójának a Jézus nevet kell adni. „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.” (Mt 1,20–21) „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége.” (Lk 1,31–33)

Pál apostol írja: „Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név fölött van, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd az égben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus az Úr!” (Fil 2,9–11) Az apostolok cselekedeteiben ezt olvassuk: „… mert más név nem is adatott az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülnünk kell” (4,12).

Jézus nevének monogramja (IHS) a szent név főleg liturgikus kódexekben található görög formájából alakult ki – később ebből lett a latinos átírású és értelmezésű: Iesus Hominum Salvator.

A veleméri templom 14. századi freskója

Jézus nevét Isten nevével azonos tisztelet illeti meg. A tiszteletet a ferencesek virágoztatták föl. Szent Ferenc végrendeletében meghagyta, hogy még azokat a papírdarabkákat is össze kell gyűjteni és tiszteletben tartani, melyeken Jézus neve olvasható. Ferenc nyomán aztán Sienai Szent Bernardin és Kapisztrán Szent János sokat fáradozott e név megünnepléséért a 15. században. Őket tartják a Jézus neve litánia szerzőinek is. Bernardin prédikációi végén táblát mutatott föl Jézus nevének görögbetűs rövidítésével (IHS), Kapisztrán Szent János egyik beszédében az ördög kísértése elleni egyik eszköznek Jézus nevének segítségül hívását tartotta. 1456. július 22-én Nándorfehérvárnál a keresztény sereg ajkán Jézus nevével, zászlóján a Jézus-monogrammal aratott győzelmet a törökök fölött. 

Az Énekek éneke első sorait: „neved kiöntött olaj” (1,3) az Egyház szentjei mindig Jézusra vonatkoztatva imádkozták. A legfontosabb és leggyakoribb röpimák, olykor Mária nevével együtt: „Jézus!”, „Jézusom!”, „Jézus, Mária!”. A liturgikus könyörgések Jézus nevében zárulnak: „a mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által…”, az Üdvözlégy központi szava is Jézus neve: „áldott a te méhednek gyümölcse: Jézus”. A vértanúk Jézus nevével ajkukon haltak meg, de ez a kegyelem minden keresztény számára a jó halál egyik jele.

Jézus nevére épül a keleti egyház Jézus-imája: „Uram Jézus Krisztus, élő Isten fia, könyörülj rajtam, bűnösön!”

Krisztus Pantokrátor (görög ikon, 1363)

Jézus szent neve liturgikus ünneplését VII. Kelemen engedélyezte 1528-ban a ferencesek számára. Jézus szent neve zsolozsmáját XIII. Ince pápa 1721-ben az egész Egyházra kiterjesztette. Az ünnepet Szent X. Piusz pápa január 2-ára vagy az azt követő vasárnapra helyezte. Az ünnep 1969-ben kimaradt a naptárból, azóta azonban újra visszakerült, január 3-ára.

Az ünnep himnusza a Jesu dulcis memoria. A ciszterci lelkiségben született a Jézus nevére szerkesztett hosszú versfüzér, a jubilus. Róma egyik leghíresebb templomát a jezsuiták Jézus neve tiszteletére építették.

Istenünk, te úgy akartad, hogy az emberi nem az üdvösséget Szent Fiad megtestesülése által nyerje el. Add meg népednek, amely irgalmadért könyörög, hogy mindnyájan felismerjük: nem adatott más név, amelyet segítségül hívhatnánk, mint egyszülött Fiad neve. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Forrás
Magyar katolikus lexikon
Zsolozsmáskönyv – Az imaórák liturgiája
Adoremus

Magyar Kurír

Egy ház nyolc áldása 🏠

1. Áldott az a ház, ahol imádkozol, mert Isten lakozik benne..

2. Áldott az a ház, ahol az ünnepet ünneplik, mert lakói részesei lesznek a mennyei lakomán.

3. Áldott az a ház, ahonnan nem távozik, hogy világi örömökben részesüljön, mert ott keresztény öröm fog uralkodni.

4. Áldott az a ház, amelynek gyermekei hamarosan megkeresztelkednek, mert áldást kapnak benne az égért.

5. Áldott az a ház, ahol a szegényekért jótékonykodnak, mert lakóinak munkáját megáldja Isten.

6. Áldott az a ház, ahol a keresztény doktrínát szeretik, mert soha nem lesz hiánya a vallás kényelmének.

7. Áldott az a ház, ahol a halottak szentséget kapnak, mert haláluk békés és reményteli lesz.

8. Áldott az a ház, melyben szülők és gyermekek egymást építik az erény, alázat, türelem példáival, mert boldogság és öröm is ott fog élni.

Boldogságos Szűz – akit nyelvünk szentségesnek mond – a legnagyobb a szentek között, mert neki adatott az a kegyelem, hogy anyja lett a megtestesült Igének. Már a 4. században megtalálható az „Isten Anyja” (Theotokosz) cím, amit az efezusi zsinat (431) tett dogmává. Ezt a hitigazságot ünnepeljük január 1-jén.

Január 1-je Caius Iulius Caesar rendeletétől kezdődően az év első napja (Kr. e. 45/46). (Korábban március 1-je volt.) A kereszténység főleg bűnbánati gyakorlatokkal kívánta felváltani a rómaiak tobzódásba merülő ünnepléseit, karácsony nyolcadának utolsó napjára és így a római naptári év első napjára helyezve az Istenszülőről való megemlékezést a görög szynaxisz mintájára.

Róma városának liturgiája az ősi időktől (már az efezusi zsinat előtt is) megemlékezett Szűz Máriáról mint Isten anyjáról, mégpedig a keleti kereszténységgel egyetemben. A 7. századtól kezdődően főleg a spanyol és gall liturgikus hagyományok hatására az ünnep háttérbe szorult, és átadta helyét az Urunk körülmetéléséről való megemlékezésnek, mely a 13. századtól következetesen kimutatható a római liturgiában. Mária anyasága liturgikus ünneplésének legkorábbi újkori nyomait Dél-Amerikában találjuk (1751). A 19. század folyamán több egyházmegyében is megünnepelték, más-más napon. Végül az efezusi zsinat 1500. évfordulója alkalmából Szent XI. Piusz pápa a Lux veritatis enciklikában elrendelte (1931. december 24.) a Boldogságos Szûz Mária anyaságának évenkénti ünneplését október hónap 11. napján. Szent VI. Pál pápa aztán a keleti szynaxiszünnepek mintájára helyezte az ünnepet január 1-jére 1969-ben, visszatérve ezzel a római Egyház kezdeti, ősi hagyományához. (A keleti szertartású katolikusok december 26-án ünneplik az Istenszülő Szűz Máriát, a koptok január 16-án.)

Az ünnepet a Krisztusról vallott hitigazságok fényében szemléljük. Ő valóságos Isten és valóságos ember. Születése Máriától emberi természetének bizonysága. De mert Jézus valóságos Isten, a Második Isteni Személy, azért illeti meg Máriát az Isten anyja elnevezés – ahogy ezt az efezusi zsinat leszögezte.

Jézus Krisztus a Boldogságos Szüzet édesanyánkul adta, ezért az év első napján az egész esztendőt az Ő anyai gondoskodásába ajánljuk.

Istenünk, te Mária szűzi anyasága által örök üdvösséggel ajándékoztad meg a világot. Engedd, kérünk, hogy Isten Anyjának közbenjárását mindig érezzük, mert tőle kaptuk Fiadat, az élet szerzőjét. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

* * *

Az Egyház tanításában négy dogma szól Isten Anyjáról:

1. Mária Theotokosz, mondják a görögök, Mater Dei, mondják a latinok, Isten Anyja, mondjuk magyarul a dogmát, amit az efezusi zsinat 431-ben fogalmazott meg. Minden, amit Máriáról hiszünk és hirdetünk, e misztériumban gyökerezik. Ezt ünnepeljük ma, január elsején.

2. Mária szűzen foganta és szülte Szent Fiát, szüzessége örökre megmaradt. Már az apostoli hitvallás mondja: „Születék szűz Máriától”.

3. Mária szeplőtelenül fogantatott, azaz az eredeti bűn nem érintette őt. E dogmát 1854-ben hirdette ki IX. Piusz pápa. A Szeplőtelen Fogantatás ünnepe: december 8.

4. Halála után Mária fölvitetett a mennybe, anélkül, hogy teste romlást látott volna. 1950-ben hirdette ki ennek dogmáját XII. Piusz pápa. Ünnepe: Nagyboldogasszony napja, augusztus 15.

* * *

Az ószövetségi szentírásban jövendölések hangzottak el a Megváltó anyjáról:

– Kígyótipró asszony lesz: A bűnbeesés után a kígyó vereségét jelzi előre az isteni szó: „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba” (Ter 3,15).

– Szűz anya lesz: Ácház király kapta a jövendölést, ami a szabadulás jele: „Íme, anya lesz a szűz és fia születik, és Emmánuelnek fogják hívni” (Iz 7,14–16).

– Betlehemben fogja szülni a fiát: „És te, efratai Betlehem, kicsiny vagy ugyan Júda fejedelmei között, mégis belőled származik nekem az, aki uralkodni fog Izrael fölött. Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre megy vissza. Ezért elhagyja őket az Úr, míg nem szül az, akinek szülnie kell, és testvéréhez, Izrael fiaihoz vissza nem tér a maradék” (Mik 5,1–5).

– A Megváltó anyja egy lesz az Úr szegényei közül: a Messiás országa ugyanis a kicsinyeké, a szegényeké lesz, akik nem hadakozással, hanem engedelmes szolgálatukkal nyerik el részüket ebben az országban (vö. Szof 3,12; Zsolt 149). Mária, a Messiás édesanyja, „az Úr szolgáló leánya” az első a kicsinyek között, akinek alázatos szolgálata megnyitotta az utat a megváltás előtt.

– Ujjongani fog a boldogságtól: Jövendölések szólnak Sion leányának, Jeruzsálem leányának boldogságáról, ami abból fakad, hogy benne lakik az Úr (vö. Szof 3,14–15; Mik 4,8,10; Jer 31,22). Ez a Szűz anyaságában vált valóra, akit ezért mond boldognak minden nemzedék, s hívjuk így mi is: boldogságos.

*

Az újszövetségi szentírás a következőket mondja el:

Születését és gyermekkorát csak apokrif források mondják el. Az evangéliumokban először élete nagy fordulópontján tűnik fel a názáreti szűz, kinek neve Mária.

Az evangélium tanúsága szerint Mária jegyese volt már a Dávid házából való Józsefnek, amikor Isten elküldte hozzá Gábor angyalt a megtestesülés örömhírével. Az angyali üdvözlet után Mária sietve útra kelt, hogy meglátogassa Erzsébetet. Három hónapig maradt ott, majd visszatért Názáretbe.

József az álmában kapott angyali intés szerint magához vette őt, majd hamarosan útra keltek Betlehembe, hogy a népszámlálás császári parancsa szerint a származási helyükön írják össze őket. Miközben ott tartózkodtak, beteltek Mária napjai és megszülte a Fiút. Így teljesedett az Úr szava: a Megváltó Betlehemben, Dávid városában született.

Nyolc nap múlva körülmetélték a Gyermeket és miként Mária is, József is hallotta az angyaltól, Jézusnak nevezték el. Amikor Jézus hathetes lett, a törvény előírása szerint fölvitték Jeruzsálembe, ahol Mária a tisztulásáért, József az elsőszülött fiú megváltásáért áldozatot ajánlott fel. Mária ekkor hallotta Simeon ajkáról a jövendölést Fiáról és a maga sorsáról.

Az Úr megmutatta az ő üdvösségét, nemcsak a pásztoroknak, nemcsak Simeonnak és Annának, hanem a pogányságot képviselő napkeleti bölcseknek is, akik az ég jeleit figyelve látták meg a csillagot, mely elvezette őket Betlehembe, a házba, ahol megtalálták Máriát és a Gyermeket. E látogatás következménye lett a betlehemi gyermekgyilkosság, amely során Heródes megölette a két év alatti fiúgyermekeket Betlehemben és környékén. Józsefet azonban az Úr angyala időben figyelmeztette: „Fogd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba…”

Mikor pedig Heródes meghalt, a Szent Család visszaköltözött, de nem Betlehemben, hanem Názáretben telepedtek meg. Amikor Jézus tizenkét éves lett, szülei fölvitték magukkal Jeruzsálembe, ahol a Gyermek elveszett. Hosszasan keresték, mert nem tudták, hogy Jézus „Atyja dolgaiban van”, végül megtalálták a templomban. Hazatért Máriával és Józseffel Názáretbe és engedelmes volt nekik.

Ezután eltelt közel húsz év imádságban, munkában, s közben Jézus felnőtt. József halála után Mária Jézussal együtt leköltözött Kafarnaumba, s egy ideig úgy ismerték őket mint a názáreti ácsot és özvegy anyját. Amikor pedig Jézus harmincéves lett, s elhangzott az Úr szava János felett, aki hirdetni kezdte a bűnbánat keresztségét, Jézus elbúcsúzott Máriától és megkezdte nyilvános működését.

Az evangélisták, amikor nyilvánvalóan Jézus Krisztusról írnak, Mária jelenlétét is tapasztalják és érzékeltetik:
– Mária ott van az első csodánál, a kánai menyegzőn;
– az emberek tudnak róla: „Boldog a méh…..”;
– a háttérben kíséri Jézust: „…anyád és rokonaid beszélni akarnak veled…”;
– ott van a kereszt alatt, ahol az Egyháznak is anyja lett;
– ott van a pünkösd várásában;
– ő a Napba öltözött asszony (Jel 12), kinek mennybevétele a bűn és a halál fölötti győzelem teljessége.

* * *

1968 óta minden év január 1-jén, a polgári év első napján ünneupeljük a béke világnapját, Szent VI. Pál pápa kezdeményezésére.

Példáját követve a pápák január 1-jén évtizedek óta a békére vonatkozó gondolatokkal fordulnak a világhoz, mindenkor konkrét elmélkedési témát adva az embereknek. Ez a nap arra figyelmeztet, hogy az előttünk álló új évben törekedjünk arra, hogy békében éljünk önmagunkkal, minden emberrel és az egész világgal.

Forrás
Diós István: A szentek élete
Adoremus

Magyar Kurír