Aquarius Kincsei
Akárhová menekülsz, munkába, szerepbe vagy magatartásba, az emberek nem engednek el, utánad nyúlnak, megkövetelik, hogy részt vegyél mozgalmaikban, megosszad gondjaikat, terveiket és reménységeiket, kabátod szárnyát rángatják, s megtámadnak és kitagadnak, ha elvonulsz a közös feladatok elől. Bele kell nyugodnod – s ha művész vagy, gondolkozó, szemlélődő ember, nem könnyű ez! – hogy az emberekkel kell tartanod. Velük kell sírnod és nevetned, s boldog és elégedett is úgy lehetsz csak, ha ők megengedik.
De az emberek – mondod te – csak egyenként felelősségteljes, érző és résztvevő emberek; tömegben olyanok, mint a csorda; a legolcsóbb jelszavak tüzelik őket, a legaljasabb vágyak feszítik a tömeg mellkasát.Hogyan vehetek részt dolgaikban, ha nem akarom, hogy lelkem kárát vallja?
Csak azt felelhetem: őrizd meg lelked szabadságát úgy, hogy igazságos maradsz.
Mikor olyasmit kíván tőled a tömeg, amit lelkiismereted megtagad, tagadd meg te is kívánságukat.
Mindegy, mi az ára és következménye e magatartásnak. Szolidaritásodnak határa az igazságosság.
Neked is van törvényed és hatalmad, nemcsak nekik. Ez a törvény és hatalom az igazság: fejed betörhetik, de ezt a hatalmat el nem vehetik tőled.
Márai Sándor: Arról, hogy részt kell venned az emberek dolgaiban
Lelkemtől Lelkedig.
“..Ha valaki megkérdezne most, azt mondanád: elfáradtál.
Úgy érzed a világ összes fáradtsága a testeden, a lelkeden, az életeden. Fáradt vagy. Nem tudod, hogy meddig tudod magad tartani.
Hisz erről szólt az életed. Igaz?
A tartásról.
Tartottad a szavadat, ott voltál, ha kellettél, de tartottad a távolságot azoktól, akikben nem volt tartás. Tartottad a hátadat másokért és csak te tudod mekkora erő kellett, hogy egyenesen tartsd a fejed, amikor azt akarták, hogy lehajtsd. Tartottad a tempót, és bármennyire erőtlen voltál, tartottad azt is, akinek nem maradt semennyi. A karjaidban tartottad a kisbabád egész nap, közben otthon mindent te tartottál kézben. Eltartottad a családot. Nyitva tartottad másnap a szemed, mikor egész éjjel nem aludtál, de nyitva tartottad a lelkedet akkor is, mikor rég be kellett volna zárni.
De leginkább tartottad mindig magad, amikor nem volt más választásod, mint kitartani.
Tudod mit nem tartottál soha? Szünetet. Sosem tartottál egy pillanatot, ami csak rólad szól. Nem tartottál egy csendes lélek pihenőt.
Kérlek. Állj meg egy pillanatra. Csoda, hogy fáradt vagy? Állj meg és pihenj. Minden megvár.
Eddig mindig te tartottál valamit, vagy valakit.
Most vegyél egy mély levegőt és hagyd, hogy téged tartson tenyerén az Isten. “
~Lőrinczi Emese~
Érezd a Lelked
Azt hiszem a legnagyobb bátorság ahhoz kell, hogy emberek maradjunk. Ahhoz, hogy amikor megméretettünk az emberi kapcsolatainkban, ne a gyávaság, a félelem és az önzés vezessen minket, hanem az a bátorság, amit nem vesz el tőlünk a rengeteg elmélet, kavarás és számítás, ami a fejünkben van.
Bátorság valójában egyszerű dolgokhoz kell. Akkor és ott az mellett lenni, akinek szükségünk van ránk. Ahhoz, hogy félreálljunk a saját félelmeink elől, hogy félretegyük magunkat és valaki más kívánságát tartsuk szem előtt. Ahhoz, hogy ne merüljünk bele a számításba, hogy ha valamit adunk, vagy teszünk, majd milyen következményekkel jár, ami adott esetben nekünk nem lesz kényelmes. Bátorság önmagunk elvesztéséhez kell, hogy valakinek adjunk, akinek ott és akkor ez mindent jelent.
Valójában mind az emberi kapcsolatainkban méretettünk meg. Nem a szavaink, hanem a tetteink által, az által, hogy merünk-e jelen lenni abban is, ami félelmet keltő, abban, ami nem kiszámítható és nem elhazudni a dolgok lényegét és valóságát, csupán csak azért, hogy mentsük a bőrünk. Bátorság mindig ahhoz kell, hogy ne ferdítsd el a valóságot, hanem megéld. Ahhoz, hogy odaállj, részt vegyél, elismerj és megélj dolgokat a tagadás helyett.
Aki tagadja az emberi megnyilvánulások bátor formáit, aki megtagadja a jelenlétet és a szeretetet, az mindent megtagad, ami még szent. Bátorság az, ha kimondod, hogy bocsáss meg, ha megsimogatod azt, akinek ott és akkor gyógyulás a simogatásod, ha nem félsz attól, hogy adj magadból, mert van, hogy ez a lehető legtöbb és legfontosabb a világon valakinek.
Embernek maradni a legnagyobb bátorság. Nem elhazudni az igazán fontos dolgokat, azt amikor ott kell lenni és megfogni valaki kezét. Bátorság önmagunk elvesztése, ha kell valakiért, ki szükséget szenved.
Mi méretettünk meg ezekben a pillanatokban. Magunkat mérjük meg és magunkkal fogunk elszámolni is egy nap. Akkor fogjuk megérteni, hogy mennyire nem volt mind az fontos, ami miatt nem voltunk jelen, ami miatt gyávák voltunk, ami miatt elvesztegettük azokat a pillanatokat, amelyek soha nem jönnek vissza és amelyek a valódi értéket képviselik, most és mindörökké.
Barna Berni
The One-Az élet, a halál és az újjászületés könyve
Mit jelent számodra a hűség?
“Mi a baj?”-kérdezi a férfi.
“Semmi.” – válaszolja a nő.
És ez az a pillanat.
Amikor a hűtlenség valójában elkezdődik.
Nem az ágyban.
Nem egy csókkal.
Nem egy másik emberrel.
Hanem ebben a “semmi”-ben.
Sokan azt mondják:
“Hűség? Az, hogy nem csalom meg.”
Oké. De ez csak a minimum.
A nulladik szint.
A valódi kérdés így szól:
Hű tudsz maradni a kapcsolathoz akkor is, amikor nehéz?
Hű maradsz önmagadhoz benne?
Hű maradsz ahhoz, akik együtt lehetnétek?
Mert a hűtlenségnek van egy csendes, láthatatlan formája, amiről alig beszélünk:
az érzelmi elzárkózás.
Az érzelmi hűtlenség a kapcsolat csendes rombolója.
A legnagyobb árulás nem az, amikor valaki más karjaiban kötünk ki.
Hanem amikor…
•Testben ott vagy, de lélekben már nem.
•Nem mondod el, mi fáj, mert “úgyis felesleges”.
•Kifelé mosolyogsz, belül viszont üres vagy.
•Mindenkivel megbeszéled, csak vele nem.
•Lassan kiköltözöl a kapcsolatból anélkül, hogy elindulnál.
Ez a csendes hűtlenség.
A legrosszabb benne pedig az, hogy láthatatlan.
Mégis mindent felemészt.
A hűségnek van három szintje:
Fizikai hűség- ez a minimum
Ezt mindenki ismeri:
•Nem csalsz meg.
•Nem léped át a határokat.
De ez még csak a kezdet.
Olyan, mintha azt mondanád:
“Legalább nem bántalak.”
Ez nem kapcsolat. Csak nem-bántás.
Érzelmi hűség- ahol minden eldől
Ez az a szint, amiről kevesen beszélnek.
•Jelen vagy akkor is, amikor nehéz.
•Kimondod az igazat, még ha fáj is.
•Nem menekülsz a kellemetlen beszélgetések elől.
•Nem máshol keresed a megértést.
•Nem söpröd a sérelmeket a szőnyeg alá a “béke” kedvéért.
A legtöbb kapcsolat itt vérzik el.
Mert könnyű testben hűnek maradni.
De érzelmileg jelen maradni, amikor fáj, unalmas, vagy kiábrándító- az igazi kihívás.
És ekkor hangzik el újra:
“Semmi baj.”
Pedig minden baj ott van benne.
Szellemi hűség- a legmélyebb szint
Ez a legritkább, de a legszebb forma.
•Hű maradsz a közös vízióhoz, ahhoz, akik lehetnétek.
•Nem adod fel az első nehézségnél.
•Hiszel abban, hogy együtt fejlődhettek.
•Nem hagyod, hogy a kapcsolat megálljon a növekedésben.
Ez már nem csak “együtt maradás”.
Ez tudatos, közös építés- napról napra.
A legnagyobb hűtlenség: amikor önmagadhoz leszel hűtlen
Ha elárulod önmagad, előbb-utóbb a kapcsolatot is elárulod.
Mert ha…
•Nem mondod el, mi fáj- hazudsz.
•Nem kéred, amire szükséged van-elrejted magad.
•Feladod az álmaidat a béke kedvéért- elárulod magad.
•Belesüppedsz a komfortzónába- feladtad a növekedést.
Egy idő után már nem is tudod, ki vagy.
Csak egy árnyék, aki a másik árnyékával él.
És eljön a pillanat, amikor valaki felébred:
“Nem bírom tovább.”
Ekkor következik a valódi hűtlenség.
Vagy a szakítás.
Vagy ami talán még szomorúbb: a csendes megfeneklés.
Együtt maradtok- de már nincs kapcsolat. Csak megszokás.
Hogyan lehetsz igazán hű?
1. Mondd el az igazat- mindig.
A tisztelet nem azt jelenti, hogy hallgatsz, hogy megóvd.
Hanem hogy bízol benne: elbírja az igazságot.
2. Maradj jelen a viharban is.
Amikor nehéz, ne menekülj a csendbe, a munkába, a telefonba.
Mondd inkább: “Fáj, de fontosabb vagy, mint a kényelem.”
3. Légy hű ahhoz, akik együtt lehettek.
Ne csak túléljetek.
Kérdezzétek meg:
– Fejlődünk még?
– Támogatjuk egymást?
– Van közös jövőképünk?
4. Légy hű önmagadhoz.
Mert ha elveszíted magad, előbb-utóbb elveszíted a másikat is.
– Mondd ki, mire vágysz.
– Kérd, amire szükséged van.
– Ne tűnj el a “mi” mögött.
A legjobb kapcsolatok nem arról szólnak, hogy két ember eggyé olvad.
Hanem arról, hogy két teljes ember választja egymást.
Újra. Meg újra. Meg újra. 
Kép: Pinterest
Az írások csak pontos hivatkozással, vagy szerzői névvel terjeszthetők!
Nóri
Márton-napi népszokások, hagyományok
„Ködös Márton után
Enyhe telet várhatsz,
Havas Márton után
Farkast soká láthatsz.
Szent Erzsébet-napja
Tél elejét szabja,
Az András-napi hó
A vetésnek nem jó.”
(népköltés)
A Márton napi szokásokról, hagyományokról ITT olvashatsz: http://okosanya.blog.hu/2009/11/11/marton_napi_nepszokasok_hagyomanyok
„Minél többet olvasol-annál többet értesz/látsz…”-s értesz a világból, Istenből, egymásból…
A jó olvasó nem az írót keresi a műben, hanem saját magát. S a műnek, ha valóban mű, annyi jelentése van, ahány olvasója. Ezért kimeríthetetlen.”
TŐZSÉR ÁRPÁD
Megjelent az Új Ember 2025. november 9-i száma
KULTÚRA – 2025. november 5., szerda | 19:00
Az Új Ember november 9-i számát ajánljuk olvasóink figyelmébe, mely elérhető a templomokban, az újságárusoknál, illetve előfizethető szerkesztőségünk terjesztési osztályán.
Misszió nemzeti és európai múltunk feltárásáért címmel interjút olvashatnak Molnár Antal történésszel, a Szent István Társulat új elnökével, aki korábban (2011 és 2016 között) a Római Magyar Akadémia igazgatója volt.
A történész az ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontja Történettudományi Kutatóintézetének igazgatója, a Történettudományok Pápai Bizottságának tagja. Vele beszélgettünk a Szent István Társulatról, és a közeljövőben megjelenő új könyvéről, amelyet a moldvai magyarokról írt.
A félelmen túllépve az egyházi gyermekvédelemben címmel a Gyerekasztal Munkacsoport (GYM) szerzetes tagjai – Hortobágyi Cirill pannonhalmi bencés főapát és Dobszay Benedek OFM, az Emberi Méltóság Stratégia szakmai vezetője – beszélnek a munkacsoport küldetéséről, illetve a GYM által szervezett november 13-i budapesti konferenciáról.
Hét új szentet avatott XIV. Leó pápa október 19-én, vasárnap a Szent Péter téren ünnepi szentmise keretében. A következő hetekben e hét személy életéről, tanúságtételéről olvashatnak lapunk 12. oldalán. Elsőként Malojan Ignácot (Ignatius Choukrallah Maloyan) a törökországi Mardin örmény katolikus érsekét ismerhetik meg, aki Krisztus iránti szeretetből ontotta vérét 1915. június 11-én.
Ugyanezen az oldalon folytatódik a nyolcvanéves Új Embert ünneplő cikksorozatunk.
A Mértékadó kulturális mellékletben Hernádi Mária teológus, irodalomtörténész a PPKE BTK Vitéz János Tanárképző Központjának adjunktusa beszél Bodnár Dániel interjújában a Naphimnusz lelkületének tovább éléséről a késő modern magyar lírában.
A Mértékadó lapjain bécsi Belvedere-palota épületéről és az ott látható állandó kiállításokról is olvashatnak.
„A Stephansdomtól nem messze található kastély két palotarészből, az alsó és a felső Belvederéből áll. Az épületegyüttest Johann Lukas von Hildebrandt tervei alapján 1714 és 1723 között építtette a nagy törökverő hadvezér, Savoyai Jenő. (Akinek nemcsak a nevét ismerhetjük a történelemkönyvek lapjairól, hanem a második világháborúban teljesen épen maradt szobrát is megtekinthetjük a budai várban.)” – kezdi írását Mészáros Ákos.
A Nézőpont rovatban Baranyai Béla a Guinness család történetét bemutató filmsorozatról írt kritikát, ismertetve a család különleges múltját. „Arthur Guiness 1759-ben hozta létre sörgyárát, sötét porter itala és ennek változatai a mai napig igen népszerűek a fogyasztók körében.”
A kuturális melléklet ismét közöl verseket Iancu Laurától és Prágai Tamás Egy gesztenyefához című költeményét is olvashatják, amelyről Halmai Tamás írt irodalmi jegyzetet.
Magyar Kurír
Megjelent Egyházközségünk novemberi száma, a „Jöjj, kövess engem”.
📰 Megjelent az Új Ember 2025. november 2-i száma
✝️ Úgy érzem magam, mint egy újmisés – születésnapi interjú Bíró László püspökkel
🙏 „Határtalan öröm” – Fogyatékossággal élő testvérekkel a szinodális úton címmel ünnepi konferenciát rendeztek október 25-én Kaposváron
✝️✡️ A II. Vatikáni Zsinaton 1965. október 28-án közzétették a Nostra aetate kezdetű nyilatkozatot az Egyház nem keresztény vallásokkal való kapcsolatáról – a Keresztény–Zsidó Tanács jubileumi konferenciájáról is tudósítunk
👉 https://www.magyarkurir.hu/hirek/megjelent-az-uj-ember-2025-november-2-i-szama
A dongalábak gyógyítója, aki imát is mond kis betegeiért. Riport Szabó Miklós doktorról, akit sokan nemcsak orvosként, hanem emberként is példaképnek tartanak.
https://kepmas.hu/…/dongalab-gyogyitasa-szabo-miklos…
A Vigilia kiadó újdonsága
Edith Bruck – Andrea Riccardi: A rosszon túl
Edith Bruck író, költő, műfordító, 1931-ben született Tiszabercelen. Gyermekként átélte a náci koncentrációs táborok borzalmait. 1954-től Rómában él, olasz nyelven ír.
Andrea Riccardi a háború utáni generációhoz tartozik, 1951-ben született. A Sant’Egidio közösség alapítója, történész, aki a közösség aktív békemissziójának vezetőjeként nemcsak elméletben ismeri a háborúk valóságát.
A két beszélgetőtárs, Edith Bruck és Andrea Riccardi távoli vidékekről származnak, és nem is tartoznak ugyanahhoz a generációhoz. Kulturális és vallási gyökereik különbözőek. Mindketten ismerik azonban az emberi gonoszságot, és tapasztalataik fényében emlékeztetnek arra, hogy nem szabad beletörődnünk a rossz győzelmébe.
Könyvbemutató:
2025. október 13-án 18 órától a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban (1088 Budapest Reviczky u. 1.)
https://www.dante-budapest.hu/…/Megh%C3%ADv%C3%B3%20E…
(Megvásárolható vagy megrendelhető a szerkesztőségünkben:
1052 Budapest, Piarista köz 1.
Tel: 486-44-43; E-mail: vigilia@vigilia.hu
vagy a webáruházunkban: https://vigilia.hu/shop/index.php?route=product/category&path=60)
Nyolcvanéves az Új Ember – Gyergyai Albert: François Mauriac
1945. augusztus 9-én jelent meg az Új Ember első száma. Lapunk nyolcvanéves fennállását ünnepelve cikksorozat keretében válogatást közlünk az elmúlt évtizedek írásainak legjavából. Az alábbiakban Gyergyai Albert irodalomtörténész, író, műfordító jegyzetét olvashatják François Mauriac Nobel-díjas francia íróról. A jegyzet az 1945. szeptember 30-i Új Emberben jelent meg. 
Bővebben: https://www.magyarkurir.hu/…/nyolcvaneves-az-uj-ember…
Most kedvezménnyel kapható két, Szent II. János Pál pápáról szóló könyvünk 
A szent pápa liturgikus emléknapja október 22.
Rá emlékezve a Pap bácsi, kösd be a cipőmet! és az Önéletrajz című kötetek most 
százalék kedvezménnyel vásárolhatók meg az Új Ember könyvesboltban.
október 1-31.
Bővebben
https://www.magyarkurir.hu/…/most-kedvezmennyel-kaphato…
„A rossz lelkiismeretű szülő egyik alapreakciója az, hogy vásárol, tárgyakkal halmozza el a gyereket, ha teheti. Leterhelt, elfoglalják a saját dolgai, fogalma sincs, hogy mit is kezdjen a gyerekkel, de szereti és bűntudata van, hát megvesz neki mindent. Nem képes elég érzelmet nyújtani – sokszor azért nem, mert nem tudja, hogy ennek mennyire egyszerű formái is vannak: az ember leül mesélni, vagy ütögeti a gyerekkel a labdát, és ezzel máris érzelmeket közvetít. Valójában nem a tárgyak felhalmozása jár negatív következményekkel – a csilingelő vödör és a nyolcadik matchbox önmagában még nem rongál. Az rongál, ami mögötte van, nevezetesen hogy a szülő nem tud megfelelő módon, vagyis játékban és mesében – mondókában, dögönyözésben, csiklandozásban, simogatásban és puszikban –, személyes érzelmet kommunikálni. Ha van dögönyözés, mondókázás, lovagoltatás, testi-lelki ölelés, akkor akár a csilingelő vödör is jöhet, és nem fog ártani. De ha helyette jön, az káros.” Dr. Vekerdy Tamás: Jól szeretni – 25%-os kiadói kedvezménnyel megrendelhető itt: https://nyitottakademia.hu/…/vekerdy-tamas_jol-szeretni…
Elérhetőek az Új Ember 2026. évi naptárai!
Még három hónap, és beköszönt az új év. Már most érdemes tervezni a 2026-os esztendőre. Ebben segítenek az Új Ember jól ismert és megszokott formátumú naptárai, melyeket a könyvesboltunkban és online az Új Ember Könyvesbolt – ban is meg lehet vásárolni. 
Bővebben a naptárakról 
https://www.magyarkurir.hu/…/megjelentek-az-uj-ember…
✨ Ki nyer a házassági vitákban? ✨
Gary Chapman szerint a válasz egyszerű: akkor nyerünk igazán, ha mindketten nyerünk.
📖 A Nyerő páros – Kiút a házassági konfliktusok csapdájából című könyvben a világszerte elismert párkapcsolati szakértő több évtizedes tapasztalatából merítve mutatja meg, hogyan alakíthatóak a viták a szeretet, tisztelet és nagyrabecsülés kifejezésének lehetőségévé.
Konfliktusmentes házasság nem létezik – de a veszekedések nem kell, hogy rombolják a kapcsolatot. Gary Chapman gyakorlati tanácsai és önismereti gyakorlatok segítenek abban, hogy a feszültségek oldása kölcsönös nyereséggel járjon, és erősítse a házastársi köteléket.
Legyen szó friss házasokról vagy régi kapcsolatban élőkről, ez a könyv minden párnak kapaszkodót ad a viták egészséges, szeretetteljes kezeléséhez.
👉 Kattints és rendeld meg: https://szegletko.org/termek/gary-chapman-nyero-paros-kiut-a-hazassagi-konfliktusok-csapdajabol/
BookHelp
Szeretsz egy nárcisztikust?
Ma imád. Holnap figyelmen kívül hagy.
Bűntudatot érzel, zavarodott, kimerült vagy.
És mégis… reménykedsz. Reméled, hogy talán egy nap megérti.
Ez a könyv nem azt mondja, hogy menj el.
De megmutatja, hogyan ne vessz el többé ebben a kapcsolatban:
Hogyan védd meg a lelkedet
Hogyan állíts határokat
Hogyan maradj nyugodt, amikor finoman támad
10 egyszerű lépés, ami az első naptól működik.
Még ha még mindig szereted is.
Még ha (még) nem is tudod, mit akarsz.
Rendeld meg most a „Hogyan szeress egy nárcisztikust anélkül, hogy megőrülnél” című könyvet, és tanuld meg, hogyan szeresd magad anélkül, hogy őt gyűlölnéd.
Dr. Csókay András
Csókay András 1956-ban született, Budapesten. Műszaki diplomájának megszerzése után, már házas emberként és édesapaként döntött úgy, hogy gyermeki álmát követve az orvosi hivatást választja. Az általa kifejlesztett éralagút-technikának köszönhetően nemzetközileg elismert idegsebész lett. 2019-ben ő vezette a bangladesi sziámi ikrek szétválasztásának idegsebészeti munkáját, amelyre a világ számos pontján felfigyeltek. Prima Primissima-díjas (2005), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjvel is kitüntették (2011), Budapest díszpolgára (2019). Feleségével, Altay Daniellával öt gyermekük van.
Martí Zoltán
Martí Zoltán 1989-ben született Budapesten. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem kommunikáció – és médiatudomány szakán végzett, majd 2014-től az MTVA munkatársa lett. 2016-tól az M4 Sport szerkesztő-riportere, ugyanebben az évben alapította meg barátaival a 777blog.hu oldalt, amelynek azóta is főszerkesztője.
A könyvről
Az interjúkötet különlegessége, hogy felesége, Daniella is vállalta a beszélgetést. Sokaknak lehet fantasztikus példa az ő kitartása a férje mellett. Neki köszönhetően különleges bepillantást kaphatunk András életébe. Általa nemcsak a missziós orvost, hanem a férjet és az édesapát is megláthatjuk, valamint megérthetjük, hogy mit jelent valaki mellett egy életen át, jóban-rosszban kitartani.
András élete tényleg olyan, mintha egy hollywoodi forgatókönyvíró írta volna: szép gyermekkor, gyönyörű diákszerelemből házasság – majd pedig egy szétcsúszás, rengeteg fájdalommal. Hálás vagyok, amiért ennyire őszintén mesélt élete legnehezebb részeiről is, mert így érthetjük meg, hogy honnan kellett felállnia, és hogyan lett az az ember, aki nemrég a bangladesi sziámi ikerpár szétválasztását vezette – Istennel a műtőben.
Könyvmolyok
„Annyi könyvet olvastam, de a legtöbbet elfelejtettem. De akkor mi a célja az olvasásnak?” – tette fel kérdést a tanítvány a Mesterének.
A Mester abban a pillanatban nem válaszolt. Néhány nap múlva azonban, miközben ő és a fiatal tanítványa egy folyó közelében ültek, azt mondta, hogy szomjas, és megkérte a fiút, hogy hozzon neki vizet egy régi piszkos szitán, amely ott hevert a közelükben.
A tanítvány összerezzent, mivel tudta, hogy ez egy igen értelmetlen kérés.
Mivel azonban nem tudott ellentmondani Mesterének, megfogta a szitát és nekilátott ennek az abszurdnak tűnő feladatnak. Valahányszor belemártotta a szitát a folyóba, hogy vizet merítsen, néhány lépés után egy csepp sem maradt a szitán.
Több tucatszor nekiveselkedett, de bármennyire is igyekezett gyorsabban futni a partról Mesteréhez, a víz továbbra is áthaladt a szitán, és útközben elveszett.
Kimerülten leült a Mester mellé, és így szólt:
„Nem tudok vizet hozni azzal a szitával. Bocsáss meg, Mester, ez lehetetlen, elbuktam a feladatomban.”
„Nem – válaszolta az öreg mosolyogva –, nem buktál el. Nézd meg a szitát, most olyan, mintha új lenne. A lyukain átszűrődő víz megtisztította.”
“Amikor könyveket olvasol – folytatta az öreg Mester – olyan vagy, mint a szita.”
“Nem baj, ha nem tudod megőrizni az emlékezetedben mindazt a vizet, ami árad beléd. Hiszen a könyvek az ötleteikkel, érzelmeikkel, érzéseikkel, bölcsességükkel, tudásukkal – amit a lapok között megtalálsz – megtisztítják elmédet és szellemedet, és jobb és megújult emberré tesz. Ez az olvasás célja.”
Jó olvasást mindenkinek!
éves az Új Ember – Rónay György: Egy zarándoklat emlékezete
Ezúttal Rónay György író, műfordító egyháztörténeti témájú – az 1949. március 13-i számban megjelent – írásából idézünk részleteket.
https://www.magyarkurir.hu/…/nyolcvaneves-az-uj-ember…
Hamarosan bemutatják a vatikáni médiacsatornákon a Leo from Chicago (Leó Chicagóból) című dokumentumfilmet, ami az Amerikai Egyesült Államokba, az Ágoston-rendi pápa szülőhazájába kalauzol, hogy megismerjük Robert Francis Prevost életét gyermekkorától kezdve. A film előzetesét szeptember 13-án tették közzé. ☝ #leópápa
Leo from Chicago – A vatikáni média dokumentumfilmje a pápa amerikai gyökereiről: https://www.magyarkurir.hu/hirek/leo-from-chicago-vatikani-media-dokumentumfilmje-papa-amerikai-gyokereirol
Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr.” (Zsoltárok 34:20)
Napról napra összeállítottunk neked üzeneteket, amiket ha olvasol, segítenek neked! Olvasd el mai bátorítást ITT: http://www.maiige.hu/maiige
Emberek ezrei olvassák, nekik megváltozott a szívük, életük!
LÉLEKEMELŐ OLVASNIVALÓ
A talált gyermek
2019-08-23
-Édesapám! Édesapám! Gyöjjön gyorsan, nagy a baj! Édesapám!
Kiabált Levente, s rohant lélekszakadva. Arcán rémület, arca mocskos volt az izzadságtól.
Pista bácsi lakott a legrégebben a faluban, s az egész környéken elismerték, hogy a doktortól is jobban ért bizony az állatokhoz.
Levente a hatházi tanyáról szaladt Pista bácsiért, ahova eljárt néha segíteni az özvegy Komonyainé Mari néninek, ami a legrövidebb úton is legalább négy kilométer.
Csak nézte az öreg a legénykét, s gyönyörködött benne. Mindig egész meghatódott, ha látta. S mindig arra kérte az Istent, hogy hagyjon még egy kicsi időt ezzel a legénnyel nékik, ezzel a késői boldogsággal, ha már megadatott.
Az öreg minden nap napkeltétől-napnyugtáig dolgozott, vagy kint a határban, vagy fuvarba volt az öreg Kese lovával. Kese már huszonhét éves volt, Pista bácsi csikóként hozta egy tanyáról, még szopós korában. Elpusztult az anyja, a gazda nem akart vele vesződni, Pista bácsi egy hízót adott érte. Mikor hazavitte a stráfon, azt mondta a felesége, Bözsi néni.
-No megint leltél valami gyámolítani valót?
-Tudod Bözsikém, olyan mindig van. Hízót meg neveljünk másikat a következő fialásból.
-Jó lesz az Pistám. Annyit együnk, amennyi lesz. Csak gyámolítsad azt a kis kesét. Így a csikó Kese lett.
Bözsi néni hátra kötötte a kendőt a fején, kötényt vett magára, gyúrótáblát tett az asztalra, lisztet szitált, tojást hozott s gyúrni kezdett. Sosem bánta amit a férjura tett, csak mosolygott rajta, hogy minden elveszettet haza hord. Volt amiért még fizetett is, csak ne üssék agyon. Onnét van Bogár a kutya, akinek az egyik szeme hiányzott születéskor, agyon akarták ütni. Pista bácsi két liter bort adott érte a jobbikból.
Meg Szegfűnek, a tehénnek a sorsa is megért egy misét. A harmadik szomszéd üszője volt, belecsúszott a kanálisba egyszer. Mindenki azt hitte odapusztul. Pista bácsi kihúzta, bár az egyik szarvába került. Hetekig ápolgatta, mire jobban lett. Azt mondta Feri, a harmadik szomszéd, neki fél szarvú üsző nem kell tehénnek. Meg ki tudja fog-e elleni, nem betegedett-e meg nagyon? No ő érte Pista bácsi a mangalica malacokból adott kettőt. S kilenc éve ellik, mindig gyönyörű borjakat.
Gyógyult már náluk füles bagoly, akit az erdőn leltek törött szárnnyal, etettek tejes bárányt, anyjuk hulltával. Mindig volt négy-öt éhes száj a háznál, akiről gondoskodni lehetett a többi egészségesen kívül.
A legnagyobb büszkesége Pista bácsinak mégiscsak Levente volt, a talált gyereke. Szó szerint a Tisza parton találta a gyereket kitéve. Elment vele a csendőrökhöz, senki nem tudott semmit a gyerekről. Azt mondta a szolgálatos Bertók Jani:
-Pista bátyám, há’ mér’ nem viszi haza ezt a pulyát? Úgyis összeszed maga minden ágrul szakadtat, gyereke meg úgy sincs. Megírjuk a passzust, oszt ha nem keresi a pulyát aratásig senki, hát szóljunk a jegyzőnek, oszt magára írja.
– Na mit mond? Máshun legfejjeb disznópásztor lesz belüle Pista bátyám, mindenhun öt-hat pulya kér enni. Magánál jó helye vóna.
Pista bácsi feljebb tolta a kalapot a homlokából, s nehezen szólalt meg.
-Tudod Jani fiam, ez nem egy kutyakölyök. Mit fog mondani Bözsi nénéd, ha én csak hazaállítok egy pulyával?
-Pista bátyám, higgyen nekem, olyan boldog lesz mint sose.
A hazafele úton Pista bácsi igen gondterhelt volt, a kis legényke csendesen feküdt, nem jajbékolt.
A hazafele úton Pista bácsi igen gondterhelt volt, a kis legényke csendesen feküdt, nem jajbékolt.
Rágta magát az öreg, mit fog szólni Bözsi? Oszt ha nem is kell néki a más gyereke? Oszt ha megsértődik, mert idegen gyereket visz néki, amér ő nem tudott szülni?
Három gyereket temettek el, egy se érte meg a hónapot. Két leánykát, s egy legénykét. Nem tudta mit fog mondani az asszony, de mán befordult a stráffal a sarkon, nemsoká kiderül az.
Hallja Bözsi néni, hogy megjött az ura, iparkodott kifele, segíteni kifogni a lovat, s itatni. Amikor is meglátta a szekérderékba a koszos gyócsba tekert szilvakék szemű, szalma hajú legénykét.
-Te Pista, hát evvel a legénykével mi van itt? – olyan halkan kérdezte, hogy abban sem volt biztos, hogy az ura hallotta. Kezeit összekulcsolta, mintha imádkozna, szemei megteltek könnyel.
-Tudod Bözsikém, Janiéknál leltem a Tisza parton. Ott vót egyedül. Aszonta Jani, hozzam el, kiteszi a falra, oszt ha nem keresik aratásig, megtarthassuk. Ha akarod, ha nem majd elviszi valaki disznópásztornak.
Pista bácsi elkezdte csendbe kifogni a lovakat. Nem tudta mit gondol Bözsi, nem vótak mán fiatalok, mingyán betőti a hatvanat, Bözsi néni is csak két évvel vót rövidebb.
Ez a csepp gyerek meg alig hat hónapos ha van.
Bözsi néni nagyon lassan felvette a legénykét az ölébe, s elkezdte ringatni, s dúdolt neki, s bár a hangja el-elcsuklott, a könnyei pedig folytak végig az arcán.
Olyan csillogó szemekkel nézett az urára, mint tizenhét évesen, mikor jegykendőt adott neki.
-Te Pista, hozd le azt a bölcsőt a padrúl, én meg kinyitom a tulipános ládát.
Látod Pistám, csak szeret minket az Isten, mert kaptunk egy szép legénykét.
Hát ennek éppen tizenöt esztendeje. Levente ifjú legény lett, a legkülönbekbül a környéken.
-Édesapám, fogja be a Kesét. Mari nénje tehene igen beteg. Nem tudjuk, mi lelte. Lucernásba nem engedtem. Elleni még nem kéne neki, van vagy egy hónapja, de csak fekszik, nem kérődzik. Siessen édesapám. Nehogy késő legyen.
-Jövök fiam, addig eregy be anyádhoz, oszt mosakodj meg, végy egy tiszta inget. Iparkodok én is, te se maradj soká.
Szedte az öreg Kese a lábát, csak a könnyű kocsival mentek, a kis két kerekű futóval. Mire odaértek Mari nénihez, az asszony már nagyon kétségbe volt esve.
-Hála a teremtőnek Pistám, hogy itt vagy! Ez az egy tehenem van már csak, tégy valamit!
Pista bácsi megnézte a jószágot, majd így szólt.
– Mari ángyó, hozzon sózatlan disznózsírt, oszt a többit meglássuk. Ez a tehén elleni fog, ott van a lábhólyag.
Mari néni került – fordult, hozta a zsírt. Az öreg kicsit suttogott a zsemleszínű magyar-tarka fülébe, de senki nem tudta mit beszélt velök ilyenkor. A tehén kicsit változtatott a fekvésén, mintha értette volna, mit akar az öreg. Pista bácsi most a terhét tapogatta, hogyan feküdhet a borjú, mert hiába látszik már a lábhólyag, tudta, hogy valami nincs rendjén.
Megjelent egy láb lassacskán, mire Pista bácsi Leventével kicsit segített a Cifrának. Az öreg elmosolyodott, mert már tudta mi a helyzet.
-Ne búsúlj Mari ángyó, azért gyön hamarabb, mer’ ketten vannak, oszt mán nem férnek.
Valóban így is volt, két egészséges szép borjúnak adott életet Cifra. Volt öröm a háznál, még egy kupica pálinkát is megittak a nagy ijedelemre. Lassan bandukoltak hazafelé, Kese szinte már csak tipegett.
-Tudja édesapám, születhetett vóna maga vagy húsz évvel később.
-Oszt mire lett vóna az jó drága fiam?
-Annyival tovább lehetnék magával, meg annyival többet tanulhatnék még. Mondja meg édesapám igaz szívére, máshogy szeretne, ha az igazi fia vónék, ha nem a Tisza parton lel meg éngem?
-Te mit gondolsz fiam? Máshogy szeretnélek?
-Tudja édesapám, én csak azt ismerem ahogy maga, meg ahogy édesanyám szeret, de én aztat hiszem, hogy ettül jobban nem lehet gyereket szeretni a fődön. Tudja minden nap azért imádkozok a jó Istenhez, hogy adjon még időt nekünk együtt, ha már ilyen későn születtem meg maguknak.
Az öreg csak nyelt egyet, s nem tudott megszólalni, úgy megrendült érzelmeiben. Lassan hazaértek, kifogták a lovat, megetettek, megitattak. Elújságolták Bözsi néninek, hogy Mari néni cifrája ikreket ellett, s Levente most látott ilyet először.
Vacsorára került az asztalra kis puliszka, meg aludt tej. Majd kiültek a gangra kicsit lecsendesedni, mikor így szólt Pista bácsi.
-Édes fiam, venni kéne egy lovat a hétvégén a vásáron. Egy fiatalt, szekérbe mer’ én Kesét mán nem akarnám aratáskor befogni. Elég neki a könnyű kocsival minket elvinni ide-oda. Mit gondolsz édes fiam?
-Jónak látom édesapám. Aratás előtti vásáron meg tudjuk-é venni?
-Meg tudjuk fiam. Meg.
-Édesanyám mit gondol?
-Édes fiam, én azt gondolom, hogy itt mindig volt állat, s amíg apáddal a kezünket fel bírjuk emelni, mindig lesz. Menjetek a hétvégén a vásárra, s vegyetek egy lovat.
-Van édesanyámnak kívánsága a vásárrúl? Hozok magának, amit kíván.
Bözsi néni megfogta Levente kezét, s ráncos kezével a fiatal kézfejet lapogatta, simogatta, egy-két könnycseppje is ráesett.
-Tudod drága gyermekem, nekem egy gyermek volt az összes kívánságom az egész életemben. Hármat eltemettem, téged vénségemre kaptalak. Szeretnélek nősülni látni, meg tudni, hogy jó asszonyt kaptál.
Én csak azt kérem a Jó Istentől minden nap, hogy ha már ez így adatott, adjon nekünk még egy kis időt együtt.
Bözsi nénit, Pista bácsit és Leventét nagyon szerette az Isten. Pista bácsi kilencvenhét esztendős volt, mikor elment, Bözsi néni egy nap múlva követte. Leventének két gyermeke született, István és Erzsike, s az öregek még unokázhattak is kedvükre.
Nem értették, hogy mivel érdemelték ki, hogy ennyire szereti őket az Isten.
(Szerző: Rácz Mónika)
MESÉK, TÖRTÉNETEK MINDENKINEK…CSOPORTUNK…
Az én HATALMAS böngészős BIBLIÁM!
Ez a böngészős Biblia meglepő formátumú: az oldalak négyszeres méretre nyithatók!
A hatalmas oldalakon a bibliai történetek számos részlete előkerül 
, így mindig valami újabb dolgot fedezhetnek fel a kis olvasók 
.
Összecsukva viszont könnyen kezelhető 
és hordozható 
.
Izgalmas formátum, 
élénk színek, 
vidám képek, 
böngészős feladatok, 
könnyen érthető szöveg – ez pont ideális a 2–5 éveseknek 
Meseveled
4 különleges könyv – Lackfi János tollából!
Fedezzétek fel azt a világot, ahol a mesék nemcsak szórakoztatnak, hanem támogatnak, segítenek és felkészítenek az élet nagy pillanataira! 
Lackfi János sajátos, játékos stílusával mosolyt csal a kicsik arcára, miközben értékeket ad és biztonságot nyújt.
Ajándéknak is tökéletes – legyen szó születésnapról, karácsonyról, vagy csak egy kedves meglepetésről.
Válaszd a meséket, amik nemcsak szórakoztatnak, hanem útravalót is adnak – rendeld meg most!
Megjelent az Új Ember 2026-os Kalendáriuma
https://www.magyarkurir.hu/…/megjelent-az-uj-ember-2026…
A remény embere
A magyarországi holokauszt kapcsán az utókor már a kezdettől fogva hangsúlyosan kezelte az embermentés kérdését. A kialakuló új rendszerben azok, akik életük kockáztatásával emberek tömegeit mentették meg a biztos haláltól, joggal számíthattak megbecsülésre, bár önzetlen cselekedetükből fakadó érdemeik elismerésére nem tartottak igényt. Többen közülük – különösen az egyházi személyek vagy a Horthy-korszak kulcspozícióban lévő politikusai, népszerű művészei – még csak azt sem mondhatták el magukról, hogy békében élhetnek. Az ő háttérbe szorításuk, nem egy esetben kitelepítésük, bíróság elé citálásuk, a jogfosztás jól jellemzi a háború után kiépülő sztálinista rendszer által hirdetett egyenlőség és demokrácia, valamint a tényleges tettek közötti ordító különbséget.
E méltatlanul meghurcolt emberek közé tartozik az evangélikus lelkész Sztehlo Gábor is, Kollár Zsolt történelmi regényének hőse, akit az 1944. március 19-i német megszállás idején egyháza kórházlelkészi feladatokkal bízott meg. A Maros utcai intézményben a sikertelen öngyilkosok számára kellett elvinnie a reményt Isten Igéje által. Életében óriási fordulat következett be a Nemzetközi Vöröskereszt budapesti képviselőjével, Friedrich Bornnal történt találkozással. A háború utolsó időszakában harminckét otthont hoztak létre, ahol kétezer, többségében zsidó gyermeket és felnőttet mentettek meg. Ennek viszontagságos története tárul fel az olvasók számára. A kötet címe és alcíme egyaránt utal az egyik legismertebb embermentőre, az üzletember Oskar Schindlerre, akiről Steven Spielberg készített meghatározó filmet, az ausztrál Thomas Keneally könyve, a Schindler bárkája feldolgozásával. A bárkák a Kollár-féle kötetben a gyermekotthonok, amelyek menedéket adtak az üldözötteknek és árváknak.
Ahogy az egy regény esetében megszokott, a cselekmény itt is több szálon fut: Sztehlóé az egyik, a főispánból belügyi államtitkárrá lett Endre Lászlóé a másik, és kevésbé erőteljesen, de egy harmadik szál is húzódik az események mögött: a szülei visszatérését váró, bujkálni kényszerülő Katz Tamásé és az egyik otthonban élő társaié. Sztehlóban és Endrében közös, hogy mindketten családos emberek, ám a legfontosabb kérdésekben teljesen más álláspontot képviselnek. Ahogy a hadi és politikai helyzet változik, úgy az ő életük is egyre többször kerül veszélybe. A lelkész küzd a rábízottakért, és ebben a küzdelmében nem egyszer szorult helyzetben találja magát, miközben feleségét és gyermekeit vidékre menekíti a fővárosból. Megjárja az államtitkári irodát is, bár egyáltalán nem biztos, hogy onnan szabadon távozhat. Endre az utolsó találkozásukkor ugyanúgy gyűlöli Sztehlót, mint korábban, pedig ideje lenne megbékélnie mindenkivel. Erre ő képtelen, hiszen családjából is teljesen más habitust hozott magával.
Kollár Zsolt alapos kutatást végzett a könyv megírásához. Ez nagyon jól látszik főbb szereplőinek hiteles ábrázolásából, abból, ahogyan a történelmi hátteret felvázolja, a karaktereket bemutatja olvasóinak. Még a látszólag jelentéktelennek tűnő, apró mozzanatokban is érződik tájékozottsága, a téma iránti érdeklődése. A hitelességet biztosítja a szaklektor, Kertész Botond iránymutatása. Bár a történet 1946-ban véget ér, a szerző az utószóban röviden összefoglalja Gaudiopolis történetét, a főhős sorsának további alakulását, emlékezetét.
Abban, hogy a kézirat egy igazán olvasmányos, ugyanakkor elgondolkodtató és nagyhatású kötetté állt össze, nem elhanyagolható a két lektor, Virág Sándor és Varga Veronika szerepe sem. No és a borítótervező Egri Mátyásé, aki igazán remek munkát végzett.
A kötet adatai: Kollár Zsolt: Sztehlo bárkái. A „magyar Schindler” története. Lazi Könyvkiadó, Szeged, 2024.
A történet közepén
Kultúra – 2025. július 12., szombat | 17:00
Mindenki ismeri a bibliai elbeszélést, melyben Isten azt kéri Ábrahámtól, hogy áldozza fel a fiát, Izsákot.
Bár e parancs kegyetlennek tűnik, a pátriárka engedelmeskedik. Három napon át gyalogol, mígnem felér Mórija hegyére, ahol a megépített áldozati máglyára annak rendje és módja szerint rákötözi a fiát. Isten azonban csodát tesz, és Ábrahámnak végül Izsák helyett csak egy bokor fogságába esett kost kell feláldoznia. Mivel számtalanszor hallottuk már ezt a történetet, így nem is akadunk fenn rajta. Søren Kierkegaard, a dán filozófus azonban érzékeny ember volt, ezért szánt egy egész könyvet arra, hogy megértse, miről is van szó. A Félelem és reszketés című művében azt veti lelkésztársai szemére, hogy Izsák feláldozását – vagy ahogyan az ortodox keresztények emlegetik, megkötözését (akéda) – mindig a végkifejlet felől közelítve mesélik el. Kierkegaard ezzel szemben megpróbál úgy e drámai esemény mélyére hatolni, mintha nem tudná, mi lesz a vége – együtt bandukol tehát Ábrahámmal a hegy felé.
De lehet-e egy történet közepében lenni? Már csak azért is jogos ez a kérdés, mert egy történet attól az, ami, hogy az elmesélt cselekménynek van eleje és vége is. Ha mindezek hiányoznak, akkor történetről sem beszélhetünk. James Jones regényének, A vékony vörös vonalnak (The Thin Red Line) az egyik hőse – egy katona – egyszer csak azon kapja magát, hogy ráébred, márpedig ő most pont egy történet közepén van. Hogyan lehetséges ez? Elvileg sehogy, hiszen – mint említettem – nem ismert még sem az, hogy hol is kezdődik, sem az, hogy mi lesz a vége.
Kétségtelen, hogy az ember, az emberiség számára kulcsfontosságú az, amit történetnek nevezünk. Azért szeretjük ezeket, mert segítenek a megértésben, a feldolgozásban és az elhelyezésben. Életünk, létezésünk csak úgy lesz érthető és elfogadható, ha elmeséljük. Egy történetnek igazság szerint a vége a legfontosabb, onnan visszanézve találjuk meg a hozzá való kezdetet. Minden történet eljut valahova, és szinte mindegyiknek van tanulsága. Értelmezhetővé teszi az eseményeket még akkor is, ha valójában, a szó szoros értelmében semmit sem értünk meg általa. Mégis, képesek vagyunk egy történetnek akkora jelentőséget tulajdonítani, hogy feltesszük rá az életünket. Mint mi, katolikus keresztények. Nem véletlenül hívjuk Jézus életének eseményeit üdvtörténetnek.
Az említett katona arra döbben rá, hogy mindazt, amiben most benne van, el fogják majd mesélni. Valahogy így szól majd ez: „Az amerikai hadsereg 1942. december 7-én partra szállt Guadalcanal szigetén, és fél évig tartó véres küzdelemmel elfoglalta.” E katona azonban éppen a fűben hasal, az ellenség lövi őt, körülötte pedig halott és sebesült társai fekszenek. Mindez maga a megtestesült abszurditás, aminek egyáltalán nincs értelme. Ám tudja jól, hogyha majd elbeszélik, ez a történet mindenki számára érthető és elfogadható lesz, hiszen a 209-es magaslat elleni támadás is fontos része volt annak a hadjáratnak, melynek során az amerikai hadsereg bevette az egész szigetet. Ez pedig azt jelenti, hogy mindennek volt értelme, még a fűben hasalásnak is. És persze a rettegésnek és a halálnak is. Sokan elestek – rájuk hősökként gondolnak vissza –, de Guadalcanal megszerzését nem ők, hanem a túlélők fogják elmesélni. Katonánk azonban a földön lapulva azon morfondírozik, hogy ebből csak egy kapitális hazugság kerekedhet ki, hiszen a jelen pillanatnak nem lehet utólag értelmet adni. A mellette élettelenül heverő társának a halálát nem tudja megmagyarázni semmilyen, később elmesélt történet. Ha ezt megtesszük, akkor az valójában már nem a jelenhez, hanem a múlthoz fog tartozni.
Ha a fentiek szempontjából tekintünk a kereszténységre, akkor azt látjuk, hogy már a kezdeteknél elmesélte a végkifejletet is: a jó történeteket ugyanis mindig a végéről írják, visszafelé. Nem más ez, mint az utolsó ítélet, a második eljövetel, melynek során majd mindent megértünk, amikor minden értelmet nyer. A konkrét jelen mégis valahogy kilóg az üdvtörténetből. Azt a köztes kort, melyben élünk – vagyis a történet közepét – azért oly nehéz értelmezni, mert a teológusok által a már nem–még nem időszakként emlegetett periódusnak korunk embere igazából nem nagyon látja a célját. Napjainkban sokan teljesen megfeledkeztek a második eljövetelről, mondván, a tragikus és kaotikus jelen egyre inkább homályba borítja a reménytelinek ígérkező véget is.
Az ember pedig a történet közepén van. Mindig.
Baranyai Béla/Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. július 6-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Ünnepi szentmisével emlékeztünk Egyházmegyénk védőszentjére, Szent László királyra Nyírcsaholyban
Részletek: https://dnyem.hu/…/egyhazmegyenk-vedoszentjere-szent…/
A legújabb Rubicon témája Hunyadi János, középkori történelmünk egyik legnevesebb alakja, aki válságos időkben kormányozta és védelmezte a Magyar Királyságot, az utókor pedig évszázadok óta hősnek tekinti.
De honnan eredt valójában a család, mikor került hozzájuk Hunyad, és mi lett a vár későbbi sorsa? Hogyan vált Hunyadi az ismeretlenség homályából elismert, valamint a törökök által rettegett hadvezérré? És hogyan vélekedtek róla az európaiak, illetve hogyan a törökök?
Mindezekre választ kaphat a Rubicon áprilisi lapszámában, melyben kiváló történészek elemzik a témát.
Csifó Tamás: Szilágyi Erzsébet. Hunyadi János felesége, Mátyás anyja
Lupescu Radu: Vajdahunyad vára
Cseh Valentin: A déli védelmi rendszer. Az Oszmán Birodalom elleni határvédelem a 15. század első felében
Engel Pál: A szegedi eskü és a váradi béke
Ágoston Gábor: Oszmán hódítók és az „átkozott Jankó”
Pálosfalvi Tamás: A gubernátor. Hunyadi kormányzói hatalma 1446. június-1453. január
Fedeles Tamás: Csillag születik. Hunyadi törökverő nimbusza
Cseh Valentin: Nándorfehérvár ostroma
Lupescu Radu: Hunyadi János alakja a magyar történetírásban
Ha most indítja Rubicon-előfizetését, legújabb lapszámunkat INGYENES bónuszként küldjük el Önnek.
Kattintson ide az ajánlatért! 
http://rubicon-tortenelem.com/hunyadi