A méhek napja 1994 óta az Országos Magyar Méhészeti Egyesület kezdeményezésre jeles napként szerepel. Április 30-án a méz fogyasztásának egészségre gyakorolt jótékony hatásai mellett a méhek beporzásban végzett munkájának fontosságára is igyekeznek felhívni a figyelmet.
1986. április 26. Csernobil.
Emlékezzünk azokra a katonákra, az úgynevezett „biorobotokra”, akik a saját életükkel fizettek azért, hogy ne legyen még nagyobb baj, és szarkofágba zárták a sugárzást.
Koncz Attila – UniverZoom Projekt
Csernobil: A modern technológia egyik legnagyobb figyelmeztetése – Napra pontosan 39 éve történt a világ legsúlyosabb atomkatasztrófája
1986.április 26-án, hajnali 1 óra 23 perckor a Szovjetunió Ukrajnai SZSZK-jában található Csernobil város mellett, a Vlagyimir Iljics Lenin atomerőmű 4-es reaktorblokkjában bekövetkezett robbanás alapjaiban rendítette meg az emberiség atomenergiához fűzött optimizmusát. Az esemény – melyet az ENSZ és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) is a legmagasabb, 7-es fokozatú nukleáris balesetként tart nyilván – nem csupán egy ipari katasztrófa volt, hanem a modern technológiai felelőtlenség szimbólumává vált. Mik vezettek a tragédiához? Mennyire veszélyeztette ez az emberiséget? Hogyan működik egyáltalán egy atomerőmű? Bekövetkezhet még ehhez hasonló tragédia a jövőben? Ma ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására írok egy hosszabb ismeretterjesztő cikket.
Az atomerőművek működése a nukleáris láncreakció elvén alapul. A reaktorban urán-235 vagy plutónium-239 izotópokat használnak üzemanyagként, amik neutronbefogás hatására hasadni kezdenek. Ekkor két kisebb atommag és néhány újabb neutron keletkezik, miközben jelentős mennyiségű hő szabadul fel – ez a híres E=mc^2 einsteini képlet alapján részben tömeghiányból ered. A keletkező hőenergia egy hűtőközeg (többnyire víz vagy gáz) közvetítésével vízgőzt hoz létre, ami turbinákat hajt meg, ezek pedig generátorokat forgatnak, melyek elektromos áramot termelnek. A szabályozórudak anyaga (pl. bór vagy kadmium) elnyeli a neutronokat, így szabályozható a láncreakció sebessége.
Fontos még kiemelni a vészleállító (SCRAM) rendszert, aminek a célja, hogy hirtelen leállítsa a folyamatot, ez történhet automatikusan vagy emberi beavatkozással. Ha a neutronelnyelés nem működik megfelelően, vagy a hűtőrendszer meghibásodik, akkor a reaktor túlmelegedhet, ami akár a reaktormag megolvadásához (angol nyelven ún. „core meltdown”) és radioaktív anyagok kiszabadulásához is vezethet, ahogy az Csernobilban megtörtént. Az atomerőművek működése tehát a fizika szigorú törvényein alapul, ám a biztonságuk mindenekelőtt a mérnöki tervezés, a folyamatos felügyelet és a rendszeres karbantartás felelősségteljes kultúráján múlik.
A csernobili atomerőmű az RBMK–1000 típusú reaktorokat alkalmazta (oroszul: Реактор Большой Мощности Канальный, azaz „nagy teljesítményű csatornás reaktor”). Ez a grafitmoderátoros és vízhűtésű reaktortípus a szovjet nukleáris mérnöki tervezés sajátos terméke volt, mely egyszerre kívánt nagy teljesítményt, könnyű fűtőanyag-cserét és viszonylagos egyszerűséget biztosítani – ám mindezt számos biztonsági kompromisszum árán.
Fizikai szempontból az RBMK-reaktor kritikus hibája abban rejlett, hogy pozitív üregegyütthatóval rendelkezett: ha a víz – mint hűtőközeg – felforrt és gőzbuborékokra bomlott, a neutronelnyelés csökkent, így nőtt a reaktor teljesítménye, ami további vízforráshoz vezetett. Ez pozitív visszacsatolási spirált eredményezett – ellentétben a legtöbb nyugati típusú reaktorral, melyekben ez a hatás negatív. A reaktor grafitmoderátora ráadásul lassította a neutronokat, így fenntartva a láncreakciót, miközben a víz nemcsak hűtött, hanem egyben neutronelnyelőként is viselkedett.
Aki látta a Csernobil c. remek színvonalú HBO-s minisorozatot, biztosan tudja, a végzetes éjszakán egy biztonsági tesztet hajtottak végre: a 4-es blokk üzemeltetői – többek között Anatolij Gyatlov főmérnök-helyettes, Alekszandr Akimov váltásvezető és Leonyid Toptunov reaktormérnök – azt kívánták tesztelni, hogy a turbógenerátor leállása után a lendületből forgó turbinák még képesek-e elég elektromos energiát szolgáltatni a hűtőrendszer szivattyúinak áthidaló működtetésére, egészen addig, míg a dízelgenerátorok el nem indulnak (ez kb. 40–60 másodperc).
A tesztet azonban számos súlyos műszaki és adminisztratív hibával terhelték, kezdve azzal, hogy a reaktor teljesítményét túl alacsonyra csökkentették (kb. 30 MW-ra az előírt 700 MW helyett), majd a reaktor instabil tartományba került, ahol a xenon-135 felhalmozódása (ún. xenon-mérgezés) gátolta a láncreakciót. Ennek ellensúlyozására a személyzet szabályellenesen túlságosan sok szabályozórudat húzott ki a reaktorból, így az aktív zónában gyakorlatilag szinte nem maradt elegendő neutronelnyelő anyag.
Amikor a teszt végén megpróbálták vészleállítani a reaktort (az AZ–5 pirosgomb megnyomásával), a szabályozórudak visszatolásának fizikai mechanikája épp ellentétes hatást váltott ki: a rudak grafitból készült csúcsai először megnövelték a reaktivitást az alsó zónákban, mielőtt a bórtartalmú neutronelnyelő részek elérhették volna az aktív zónát. (Hogy miért készültek ezek a rúdvégek grafitból, még visszatérek rá később.) Ez szinte azonnal egy hatalmas teljesítményugrást idézett elő, másodpercek alatt több tízszeresre nőtt az energia.
A reaktortartály szétrobbant a benne keletkezett hatalmas gőznyomás miatt, ami maga után vonta a második, kémiai jellegű robbanást is, mely a grafitburkolat meggyulladását és a reaktortető lerobbanását eredményezte. A levegővel érintkező grafit tüzet fogott, és napokon át lángolt, miközben radioaktív részecskéket lövellt a légkörbe. A kiszabaduló anyagok között különösen veszélyes izotópok voltak: a rövid felezési idejű jód-131 (ami elsősorban a pajzsmirigyrák előfordulását növelte), a hosszú felezési idejű cézium-137 és stroncium-90, valamint különféle plutónium-izotópok. A sugárzási dózisok a közvetlen közelben a 15 ezer röntgen értéket is meghaladtak óránként, ez pedig bizony percek alatt halálos dózist jelent.
A tragédia első áldozatai között ott voltak a tűzoltók, mint pl. a 25 éves Vaszilij Ignatyenko (a történetét feldolgozó dokumentumfilmek és könyvek világszerte ismertté tették a nevét és emlékét), akik teljes védőfelszerelés nélkül próbálták megfékezni a tüzet. Ők és az erőművi dolgozók közül többen is súlyos sugárbetegséggel kerültek kórházba, legtöbben néhány héten belül elhunytak. Összesen 31 halálesetet jelentettek közvetlenül a detonációs katasztrófához kapcsolódva, ám az ENSZ és a WHO hosszú távú vizsgálatai szerint a sugárzással összefüggésbe hozható rákos megbetegedések és egyéb egészségkárosodások miatt az áldozatok száma valójában több tízezerre tehető.
Bár a csernobili robbanás és az azt követő radioaktív szennyezés hatalmas területeket érintett – különösen Ukrajnát, Fehéroroszországot és Oroszországot –, globális szinten az emberiség túlélését nem veszélyeztette közvetlenül. A kibocsátott radioizotópok, mint a jód-131, a cézium-137 vagy a stroncium-90, komoly egészségügyi kockázatot jelentettek a környező lakosságra, és a sugárbetegségek, valamint a hosszú távon megnövekedett rákos megbetegedések száma is tragikus következmény lett. Ugyanakkor a katasztrófa nem hozott létre olyan mértékű és összefüggő globális sugárzási szintet, ami érdemben fenyegette volna a bolygó bioszféráját vagy az emberiség fennmaradását. A fenyegetés tehát nem az egész emberiség szintjén jelentkezett, hanem regionális (sőt ha úgy tetszik, kontinentális) egészségügyi és ökológiai válságként, ami azonban figyelmeztető példaként szolgált az egész világ számára az atomenergia felelősségteljes kezelésének a fontosságáról.
A szovjet hatóságok – élükön Mihail Gorbacsov főtitkárral – kezdetben titkolták a balesetet. Hogy mi ennek az oka? A Szovjetunióban a hidegháború éveiben az állami apparátus egyik legfőbb törekvése a rendszer hibátlanságának és technológiai fölényének látszata volt. A csernobili baleset beismerése nemcsak presztízsveszteséget jelentett volna, hanem az egész szovjet atomenergia-program megbízhatóságát kérdőjelezte volna meg, ráadásul éppen egy olyan időszakban, amikor a világ figyelme az amerikai–szovjet leszerelési tárgyalásokra és az enyhülési folyamatra összpontosult.
A hatóságok tehát azért titkolták el az eseményt, hogy elkerüljék a nemzetközi botrányt, valamint belső propagandacélból fenntartsák az állam „
tévedhetetlenségének és tökéletességének az illúzióját. Az információk központosított kezelése és a retorziótól való félelem miatt a helyi vezetők sem mertek időben jelentést tenni a központi kormánynak, így a tragédia elhallgatása részben önfenntartó mechanizmussá vált.
A szovjet állami vezetés csak 1986. április 28-án ismerte el a Szovjetunió a történteket, miután a svédországi Forsmark atomerőmű dolgozói az üzem területén olyan magas szintű radioaktív szennyeződést észleltek a ruházatukon, ami nem származhatott a saját reaktorukból. A svéd hatóságok azonnal nemzetközi vizsgálatba kezdtek, és a meteorológiai adatokat is figyelembe véve megállapították, hogy a szennyezés a Szovjetunió felől érkezhetett. Ezt követően a világ számos pontján regisztráltak hasonló anomáliákat.
Ezen nyomás hatására a szovjet állami hírügynökség, a TASZSZ, még aznap esti közleményében hivatalosan is elismerte, hogy „baleset történt a csernobili atomerőműben”. A közlés szűkszavú volt, és nem tartalmazott konkrét adatokat sem a sugárzás mértékéről, sem az áldozatok számáról. Felelősségre vonás kezdetben nem történt, a politikai vezetés a baleset súlyosságát kisebbítve, technikai hibára és operatív mulasztásra hivatkozott, és csak nemzetközi nyomásra indult vizsgálat, mely végül több mérnök és vezető szakember büntetőjogi felelősségét is megállapította, ám politikai szinten alig történt érdemi következmény.
A baleset utáni napokban több mint 100 ezer embert kellett kitelepíteni a 30 kilométeres zónából, köztük a teljes, 50 ezer fős Pripjaty város lakosságát, akik közül ebből 15 406 gyermek és 16 562 nő volt. A reaktor köré sürgősen egy beton- és acélszarkofágot építettek, hogy elszigeteljék a sugárzó maradványokat. A munkálatokban több mint 600 ezer “likvidátor” vett részt, köztük katonák, mérnökök és katasztrófaelhárítók, akik gyakran minimális védelmi eszközökkel dolgoztak extrém sugárzási körülmények között.
A tragédia súlyos következményekkel járt a Szovjetunió politikai berendezkedésére is. Az események nyomán kialakuló információs válság, a bizalomvesztés és a vörös rendszer technológiai inkompetenciájának a felszínre kerülése hozzájárult a glasznoszty (nyíltság) és peresztrojka (átalakulás) reformfolyamatok felgyorsulásához, és közvetetten az 1991-es szovjet összeomláshoz is.
Ahogy ezt a már említett, HBO Csernobil c. minisorozatnak az egyik legmegrázóbb monológja is megörökítette. A legutolsó epizódban Valerij Legaszov (akit Jared Harris alakított) is pontosan ezt a mélyebb, rendszerszintű igazságot boncolgatja. Az elhangzó kulcsállítás szerint: „amikor a hazugság ára az, hogy többé nem ismerjük fel az igazságot, akkor az már nemcsak erkölcsi, hanem fizikai probléma is.” Ez a mondat mintegy tömény kivonata annak, hogy a csernobili katasztrófa nem pusztán műszaki és emberi hiba következménye volt, hanem egy egész politikai-gazdasági rendszer strukturális romlottságáé.
Ahogy az utolsó epizódban említette Legaszov karaktere, az RBMK-típusú reaktorok vészleállító rendszerében (AZ-5 pirosgomb) valóban volt egy kritikus tervezési hiba: a szabályozórudak alsó végein grafitcsúcsokat alkalmaztak, melyek a reaktorban lefelé mozogva először növelték a reaktivitást, mielőtt a neutronelnyelő bórkarbid-szakasz elérte volna az aktív zónát. Ez a paradox módon potenciálisan végzetes hatás különösen instabil reaktorműködés idején – amilyen a balesetet közvetlenül megelőző állapot is volt – nem csillapította, hanem felerősítette a láncreakciót.
Ám akkor miért került bór helyett grafit a rudak végeire? Ahogy az említett fináléepizódból is megtudjuk, a grafitcsúcsos kialakítás nem csupán a véletlen hiba eredménye volt, hanem a költséghatékonyságra való szovjet törekvés egyik zsugori öröksége, melyet évtizedekig elhallgattak és tagadtak a tervezők és hatóságok. Az AZ-5 gomb megnyomása – ami elvben a reaktor azonnali leállítását szolgálta volna – ezért vált a végzet kiteljesedésének a kiváltójává.
Ez a konklúzió – miszerint a rendszer nemcsak technológiailag, hanem erkölcsileg is hibás volt – megrendítő módon reflektál a tudomány és a politika kapcsolatának a felelősségére. Mert ha az igazság elfojtása, a karrierizmus, a félelemkultúra és a költségminimalizálás kerülnek előtérbe a nyílt, tudományos és biztonsági alapelvekkel szemben, akkor az eredmény nemcsak egy összeomló reaktor, hanem összeomló társadalmi bizalom is lehet. Csernobil tehát nemcsak fizikai, hanem morális láncreakció is volt, és ebben rejlik a valódi tragédiája.
2016-ban egyébként a 4-es blokk fölé új, 36 ezer tonnás, acélból készült védőbúrát (New Safe Confinement) húztak, ami várhatóan legalább 100 évig képes lesz meggátolni a radioaktív anyagok kiszivárgását. Paradox módon a sugárzási veszélyzóna ma különleges ökológiai rezervátummá vált: a természet viszonylagos nyugalmat talált, és olyan ritka állatfajok, mint a hiúz, a farkas, vagy az európai bölény is újra megjelentek a térségben.
A csernobili katasztrófa mindmáig emlékeztet bennünket arra, hogy a nagy technológiai vívmányok használata elengedhetetlenül megkívánja a tudományos gondosságot, az átláthatóságot és a felelősségteljes emberi döntéshozatalt. Az atomenergia, bár képes kiszorítani a fosszilis tüzelőanyagokat, és hozzájárulhat a klímaválság enyhítéséhez, önmagában se nem átok, se nem áldás, csupán egy hatékony erőforrás. Hogy ez mivé válik, az attól függ, kik és hogyan használják.
Lehegesztett koporsóban temették el a csernobili férfit: tudta, hogy nem fogja túlélni, mégis lemerült
Feláldozták magukat Európáért.
- Marton Adrienn
- 2016.04.26.
Feláldozták magukat Európáért.
1986. április 26-án gőzrobbanás történt a csernobili atomerőműben, melynek következtében a 4-es reaktor kigyulladt, ez pedig még több robbanáshoz és nukleáris olvadáshoz vezetett. Kevesen tudják azonban, hogy tíz nappal a tragédiát követően még súlyosabb veszély fenyegette Európát, ugyanis az oltóanyagok és a grafit keverékéből összeállt lávaszerű anyag már majdnem elérte az erőmű egyik hűtőmedencéjének vizét, ami ha felrobbant volna, kontinensünket a földdel tette volna egyenlővé.
Ennek megakadályozása érdekében három önként jelentkező vállalta, hogy egyszerű búvárruhában alámerül, és kinyitja a hűtőmedence szelepeit, hogy a víz távozhasson. Tisztában voltak vele, hogy ez az életükbe fog kerülni, hiszen olyan mértékű sugárdózist kapnak, amely hamarosan végez velük. Mindhárman egy moszkvai kórházban hunytak el körülbelül két héttel az akció után, testüket a sugárzás miatt lehegesztett koporsóban temették el. Alekszej Ananenkóra, Valerij Bezpalovra és Borisz Baranovra emlékezünk.
Ma van a mentőkutyák világnapja
2008 óta minden év április utolsó vasárnapján a világ mentőkutyáit ünnepeljük, és ilyenkor extra figyelmet fordítunk ezekre a bátor, hűséges és rendkívül fontos munkát végző kutyákra.
A mentőkutyák különféle katasztrófák – földrengések, lavinák, árvizek, földcsuszamlás, gázrobbanás – után segítenek a romok alatt rekedt emberek felkutatásában. Kivételes szaglásuk és érzékenységük révén olyan helyeken is képesek jelezni, ahol az emberi érzékszervek csődöt mondanak.
Kiképzésük több éven át tart, és rendkívül komoly elhivatottságot kíván vezetőiktől. A sikeres mentőkutyák és gazdáik között mély bizalom és tökéletes együttműködés alakul ki, amely gyakran emberi életek megmentését eredményezi.
A mai napon ne csak ünnepeljünk, de álljunk meg egy pillanatra, és gondoljunk azokra az önkéntesekre, akik, ha hívják őket, mennek segíteni. Ha teheted, támogasd a Mancs a Kézben Egyesületet, vagy csak ossz meg egy képet, történetet rólunk.
Szeressétek a mentőkutyákat, ünnepeljetek velünk!
Kelet-magyarországi Speciális Mentő Egyesület
Mentőkutyák Világnapja 
Minden évben április utolsó vasárnapja a mentőkutyák világnapja.
Lángos mentőkutyánk ezen a napon a Hámori szikláknál tréningezik.
Április 23. – könyv és szerzői jogok napja
„Naponta megújuló boldogság, hogy valaki beszél hozzám a könyv lapjairól, és ezt az élményt megismételhetem, sőt ez az élmény a korom és életkörülményeim változásával mindig más és mást közöl.”
~ Szabó Magda
Április 22. – A „Földanya Nemzetközi Napja”!
A természet hatalmas, az ember parányi. Ezért aztán az ember léte attól függ, milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel, mennyire érti meg, és hogyan használja fel erőit saját hasznára.
Szent-Györgyi Albert
Cherokee indián Seattle Törzsfőnök üzenete az utókor számára:
“Meg kell tanítanod a gyermekeidnek,
hogy a talaj lábaik alatt
nagyapáink hamva.
Hogy tiszteljék a Földet,
mondd el gyermekeidnek,
hogy a Föld a mi törzsünk életével gazdag.
Tanítsd meg a gyermekeidet,
ahogy mi tanítjuk gyermekeinknek,
hogy a Föld a mi anyánk.
Bármi történik a Földdel,
a Föld fiaival történik.
Ha a földre köpsz,
magadat köpöd le.
A Föld nem az emberé,
az ember a Földé.
Minden dolog összefügg,
ahogy a vér összeköti a család tagjait.
Az élet szövedékét nem az ember
szőtte, csak egy szála annak.
Bármit tesz a hálóval, saját magával teszi.”
/Forrás:http://www.unicafe.hu/
Április 22. A Föld napja
Az első Föld napján, Denis Hayes amerikai egyetemista kezdeményezésére, 1970. április 22-én 20 millió amerikai emelte fel szavát a természetért. Ez a történelmi jelentőségű esemény az Egyesült Államokban – és az ország határain túl is – fontos változásokat hozott: az USA-ban szigorú törvények születtek a levegő és a vizek védelmére, új környezetvédő szervezetek alakultak.
Húsz évvel később Denis Hayes és barátai, az ökológiai válság jeleit – a bioszféra pusztulását, az ipari szennyezést, az őserdők irtását, a sivatagosodást, az üvegházhatást, az ózonlyukakat, a veszélyes hulladékokat, a túlnépesedést, a savas esőt, az óceánok szennyezettségét stb. – látva kezdeményezték, hogy az 1990-es évek a környezet évtizedeként a közös felelősségre hívják fel a figyelmet. Ennek érdekében Denis Hayes és barátai 1989-ben Kaliforniában létrehozták a Föld Napja Nemzetközi Hírközpontot, és havonta küldtek hírlevelet a világ minden országába, hogy a városi tömeg-felvonulásoktól kezdve szabadegyetemi előadásokig, faültetéstől a hulladékok újrahasznosításának megszervezéséig, a nemzetközi hírközlési rendszerek bevonásától falusi majálisokig sokféle akcióval ünnepeljék április 22-én a Föld napját a világ minden országában, a környezetbarát, fenntartható társadalom közös vágyával.
Több mint 140 ország 200 millió környezetért aggódó polgára, civil szervezetek válaszoltak felhívásukra, és városok, falvak, iskolák, környezetvédő szervezetek mind-mind saját programmal, a legkülönfélébb módon tették emlékezetessé és világméretűvé ezt a napot.
A napot 175 országban tartják, Magyarországon 1990 óta rendezik meg. 2009-ben Evo Morales bolíviai elnök kezdeményezésére az ENSZ április 22-ét a „Földanya Nemzetközi Napjá”-vá nyilvánította.
(Wikipédia)
A FÖLD NAPJA 04.22.
A FÖLD
Uram! Ezt a gyönyörű földet adtad otthonunknak,
Mélyébe mérhetetlen kincseket rejtettél,
Képessé tettél, hogy megértsük művedet,
Megkönnyítsük munkánkat, száműzzük az éhséget és betegséget.
Mi kiássuk a kincseket, hogy azokat eltékozoljuk,
Belőlük a pusztítás félelmetes eszközeit faragjuk,
Hogy azokkal leromboljuk, mit más ember épít,
Míg azok ellenem nem fordulnak és elpusztítanak engem,
és gyermekeim.
Uram! Engedd, hogy társaid legyünk az alkotásban,
Megértsük és megszépítsük a Te kezed munkáját,
Hogy ez a mi bolygónk a békesség, a bőség,
A boldogság és szépség biztos otthona lehessen!
Ma, április 16-án van a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja.
1944-ben ezen a napon kezdődött a hazai zsidóság gettóba zárása. Ma arra a 600 ezer honfitársunkra emlékezünk, aki áldozatul esett a fanatikus gyilkolásnak, a megosztó gyűlöletnek.
Nekünk ma, több mint 70 évvel az események után az emlékezés mellett az is feladatunk, hogy bizonyítsuk, a megbélyegzésnél, a széthúzásnál mindig erősebb a megértés és az összetartozás. Szembe kell néznünk a múlttal és tanulnunk belőle, sosem lehetünk közönyösek. Demokratikus meggyőződésünkből fakadóan mindig fel kell szólalnunk a kirekesztés ellen, hiszen különbözőségünkben nem gyengítjük, hanem erősítjük egymást.
(fotó: Fortepan)
Április 15. – Kontaktlencse Világnap
Tudtad, hogy a kontaktlencse megálmodása Leonardo da Vinci nevéhez köthető? Bár a híres polihisztor leginkább festményeiről és találmányairól ismert, egy kevésbé közismert, mégis forradalmi ötlete is volt: a látásjavítás egy teljesen új módja!
Ünnepeljük Leonardo da Vinci legkisebb nagy ötletét!
Áprilisban minden a kontaktlencsékről szól! 
Tippek, játékok, nyeremények, érdekességek és hasznos tudnivalók várnak rád egész hónapban. Tarts velünk, és ismerd meg jobban a kontaktlencsék világát!
https://coopervision.hu/kontaktlencsevilagnap
#coopervision#kontaktlencse#leonardodavinci
ma van A Kisállatok Nemzetközi Napja
Április 11. KÖLTÉSZET NAPJA !!!
Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.
Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.
Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
mig nyomorult vagyok.
Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.
És az országban a törékeny falvak
– anyám ott született –
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.
Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.
Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam – messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.
Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!
Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak –
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!
1935. november 21.— Pál Palika Emlékére Kránitz társaságában.
ÁPRILIS 9.
Varga János VeniamVeniam
Csak azért is
Csak azért is zengjen a szent Magyar ének!
Világszép Himnusza egy magasztos népnek!
Bárhol és bármikor teheti ezt joggal,
Kiváltképp ott, ahol örökké otthon van!
Mindegy mi az ára, ha kell, megfizetjük,
De az elnyomásnak dacból sem engedünk!
Elárulhat minket néhány honfitársunk,
Mi azután is csak emelt fővel járunk!
S ezt a nemzetet legyőzni nem lehet,
Mert összetartja a Nagyhazaszeretet!
Az Isten is óvja már több ezer éve,
Mely tény még dárdaként szúr sokaknak szívébe!
Csak azért is zengjen a szent Magyar dalunk!
Amiért szívesen élünk és meghalunk!
Legfőképp itt, ahol mi vagyunk ősrégen,
A gyönyörűséges Kárpát-medencében!
Kötetben megjelent vers:
veniam.hu/webaruhaz/mindennapraegykoltemeny
A magyarok könyvei:
veniam.hu/termekkategoria/konyvek
#veniam#magyar#mindennapraegyköltemény#vers#irodalom#kortársvers#olvasás#himnusz
A vers és a videó forrása: veniam.hu/vers568
1848. április 07 – Az első felelős Magyar kormány megalakulása
„A táplálékod legyen az orvosságod, és az orvosságod a táplálékod legyen.”(Hippokratész)
Április 7. EGÉSZSÉGÜGYI VILÁGNAP
1948. április 7-én kezdte meg működését az Egészségügyi Világszervezet (WHO) A világszervezet célja a nemzetközi egészségügyi munka irányítása és összehangolása.
Március 
-e az Erdő Nemzetközi Napja. 
Tudtátok
A fák árnyalásukkal és párologtatásukkal is hatnak a környezetükre. Egyetlen középkorú fa például 
–
köbméter vizet párologtat el, vagyis juttat a környezetébe a tavasztól őszig tartó időszakban.
A lombos erdők ezért nyáron hatékonyan csökkentik a hőmérsékletet, ami különösen városi környezetben fontos: a növényekből származó párás, ezért nehezebb levegő ugyanis folyamatosan cserélődik a felmelegedett légrétegekkel, és így szelet eredményez. 
Ez a szél ráadásul nemcsak hűt, hanem szellőztet is: megtisztít a portól és egyéb szennyeződésektől. #oee #erdo #erdesz #jovo #klimavaltozas #arnyek #erdoknemzetkozinapja
A magyar zászló és címer napja
Hazánk nemzeti zászlójának és címerének színei azonosak, ennek természetesen megvannak az okai: a vörös és az ezüst színek már igen korán megjelennek az Árpád-házi uralkodók címereiben, hadi jelvényein, ezek egészültek ki idővel a zöld szín használatával a korábban már megalkotott magyar címer hatására.
Elsőként 1608-ban II. Mátyás pozsonyi koronázásán borítja a templom falait a ma ismert nemzeti trikolór: innentől számítható a sorrendben a piros, fehér és zöld együttes, egyelőre még csak alkalmi használata, hivatalossá és kizárólagossá ugyanis csak 1848-ban válik.
Másik fontos állami jelképünk a címer. Természetesen ezeréves államiságunk ideje alatt számos változatban fordult elő; leghangsúlyosabb és legrégebbi eleme az ún. apostoli kettős kereszt, amely katolikus hagyomány szerint Szent István királyi hatalmának jelképe, valamint a vörössel és ezüsttel hétszer vágott mező, amely az Árpád-ház családi címere volt. Nemzeti zászlónk és címerünk ezeréves államiságunkat, nemzeti egységünket fejezik ki: tekintsünk rájuk a mai napon különösen is nagy tisztelettel és szeretettel!
„Áldott legyen emléke a
Márciusi ifjúságnak!
Kibontották összegöngyölt
Zászlaját az igazságnak.
Minden szavuk égzengés volt,
Koporsói mély álmából
Fölkeltette a nemzetet.”
Pósa Lajos
177 esztendeje, 1848. március 15-én este a Nemzeti Színházban Katona József drámáját, az addig igen keveset játszott Bánk Bánt adták volna elő. Nem sikerült: modern szóval élve afféle kívánsághangverseny lett a vége. Ennek ellenére nem tudunk olyan nézőről, aki másnap visszakövetelte volna a jegy vételárát.
Annak ellenére, hogy a korabeli plakát tanúsága szerint egy második emeleti páholy négy forintba került – a kétszáz forint értékű ingatlannal rendelkezőket akkoriban a lakhelyükön végzendő nemzetőri szolgálatra kötelezték – a közönség csak úgy tódult az előadásra. A sorokban ott bandukolt maga Jókai Mór is, aki később így emlékezett meg a történtekről:
„Ez nap délutánján a nép kívánta a színházi aligazgató Bajza Józseftől, hogy a színházban e nap ünnepélyére teljes kivilágítás mellett Bánk bán adassék elő. Bajza mondá, hogy szívesen teszi. A színház oltár volt ma, a közönség színe volt jelen ünnepi arcokkal, ünnepi ruháiban; a nemzeti kokárda volt minden férfi, minden nő keblére föltűzve, középen a háromszínű zászló.”
Az előadás egy ideig a megszokott mederben folyt, csakhogy aztán a forradalmi hevület lángra gyújtotta a színházat is. Az illetékesek kénytelenek voltak – Jókai szavaival élve – „ingyen megnyittatni” az intézmény kapuit a beözönlő nép előtt. De olvassuk csak tovább a híres szemtanú beszámolóját:
„A páholybirtokosok is megnyiták páholyaikat a nép számára, ki még e közforradalom percében is oly tiszteletben tartá a gyöngédebb érzelmeket, hogy egy páholyt sem foglalt el, melyben hölgyek ültek. A zenekar fölváltva a Rákóczi-indulót, Marseillaise-t és Hunyadi László szebb helyeit hangoztatá. Később Egressi Gábor szavalá el Petőfinek fenn kitett költeményét, a nép ezreinek harsogó esküvése mellett. Ugyanazt rögtön Szerdahelyi által zenére téve a színházi polgártársak kara éneklé el; a közönség ismételteté a szavalmányt és dalt. „
A Bánk Bán este hétkor kezdődő előadása félbeszakadt. Egressy Gábor elszavalta a Nemzeti Dalt, a közönség pedig elénekelte a Himnuszt és a Szózatot is. A forradalmi nap eme különleges színházi előadásának több érdekes mellékzöngéje van. Ha jobban szemügyre vesszük a plakátot, láthatjuk, hogy Gertrúd királyné szerepében a híres színésznő, Laborfalvi Róza lépett fel. (Már ameddig a közönség igényt tartott mesés alakítására…) A színésznő azonban hamar feltalálta magát a váratlan helyzetben és ő maga tűzött kokárdát az est krónikása, Jókai Mór mellére. Kettejük első, márciusi találkozásából aztán augusztusi házasság lett…
És az elmaradt Bánk bán? Katona József drámáját annak idején még az ág is húzta. A mű 1820-ban készült el, kassai ősbemutatójára pedig tizenhárom (!) évet kellett várni, köszönhetően az akkori kőkemény cenzúrának. (Kálmánfi Gábor: Egy elmaradt előadás margójára )
IMA A HAZÁÉRT
Uram, Istenem vigyázz ránk !
Ne hagyjad elveszni a hazát !
Sírva kér két szemünk
Irgalmazz minékünk !
Emeld fel magadhoz Nemzetünk !
Szereted fénye égbennünk !
Míg élünk hiszünk és remélünk !
Vigyázz ránk, nyújtsd kezed,
Oltalmazzd népedet.
Az ősi Magyar Nemzetet !
Szűzanyánk szeplőtlen Mária
Hozzád száll lelkünk sóhaja.
Kérd értünk Fiadat,
Megváltó Urunkat,
Védje, s őrizze Országunkat.
Míg igaz magyar él a földön,
Nem hagyjuk hogy a rossz legyőzön !
Bármi volt bármi lesz
A magyar magyar lesz
A Szüzanya velünk lesz.
1848-49.
Tisztelet a hősöknek!
Utolsó roham
Villámokat szül lobogó szemünk.
Oroszlán nemzet, ha ugorva száll,
Hörgésrobajban arat a halál.
A tigrisnél is vadabbak leszünk,
Mikor utolsó rohamra megyünk.
Mikor utolsó rohamra megyünk,
Völgybe hegyeket temet a szelünk.
Lángba borul az arcunk, a karunk,
Mi lángseregek, magyarok vagyunk.
Hetvenhét világ jöhet ellenünk,
Mikor utolsó rohamra megyünk.
Mikor utolsó rohamra megyünk,
Nem lehet többé játszani velünk.
Barikád hasad, hajránk ha dörög,
Tolvajok mocskos vére hömpölyög.
Hörgésekre csak tűzzel felelünk,
Mikor utolsó rohamra megyünk!
Sértő Kálmán verse alapján.
1848-49. Tisztelet a hősöknek.
„Konok hűséggel hordozom
az úttalan bozótokon.
de fogom, viszem és megtartom.
S fogcsikorgatva hirdetem:
nem ért véget a küzdelem!
Mert valami még megmaradt.
Görcs zsibbasztja a markomat,
de markomban még itt a Szó:
a láthatatlan lobogó!
Ereklyém. Kincsem. Fegyverem.
Magosra tartom s lengetem!
És védem, foggal és körömmel!
Vad dühvel és õrült örömmel!
És mentem, mindeken által,
íntépõ, végsõ akarással!
Dúlt otthonom rég összedõlt.
Kifordult alólam a föld.
Társaimat ár elsodorta.
Mögöttem ég a poklok pokla.
Elõttem vad sziklák merednek.
De nekivágok a meredeknek!
Mert élek még! Ha törten is,
Ha vérben is, ha görcsben is,
még ha utolsó is vagyok,
kit az özönvíz meghagyott,
de harcom végigharcolom
s a lobogót megmarkolom!
Megmarkolom és nem hagyom,
ha le is szakad a két karom,
ha két lábam térdig kopik:
de feljutok a csúcsokig!
S utolsó jussomat, a Szót,
ezt a szent, tépett lobogót
kitűzöm fent az ormokon
s a csillagoknak meglobogtatom!”
Wass Albert
A Beporzók Napja a természetvédelmi jeles napok sorába 2018-ban javasolt nap, március 10-e.
Az ELTE Természettudományi Kara tudománykommunikáció a természettudományban mesterfokú képzésének egy oktatója és egy hallgatója kezdeményezte 2018. január 11-én. A felhívásban már számos intézmény és civil szervezet támogatására hivatkozhattak, mert mértékadó hazai tudományos és környezeti nevelési fórumok ismerték a problémát és helyeselték a figyelemnek, a mozgósításnak ilyen magas szintjét.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület már korábban is felkarolta a beporzók ügyét. A javaslat mögött a rovarvilág és a beporzást végző rovarok világszerte, de elsősorban az északi féltekén tapasztalt pusztulása,[1][2] tehát konkrét természetvédelmi probléma és annak orvoslása, illetve a lakossági cselekvésből származó környezeti nevelési lehetősége is ott volt. A pusztulás legfőbb okai a nagyüzemi, iparosodott mezőgazdaság (élőhelyek eltűnése, feldarabolódása, vegyszerhasználat) és a klímaváltozás, tehát globális és ipari léptékű változások. Mégis, ilyen körülmények közepette is egyszerű, lakossági módszerekkel a beporzó rovarok védelmében, életlehetőségeinek javításában jelentős lépések tehetők. Nem utolsósorban a sok ember számára kellemetlen rovarok hasznosságát a beporzók példáján keresztül szemléletesen és hatékonyan lehet ismertetni, elfogadottá tenni.
A beporzók napjának szellemisége annyiban különbözik a méhek napjától (április 30.) és a méhek világnapjától (május 20.), hogy a mérsékelt égövben sem csak a házi méhre, a méhalkatúakra koncentrál, hanem minden beporzó szervezetre, hazánkban elsősorban rovarokra. A világon azonban sok madár és denevér által megporzott virág, illetve növény létezik, őrájuk is kiterjed a figyelem. Ezeknek is szerepe van abban, hogy Magyarországon trópusi dísznövények, déligyümölcsök, egzotikus fűszerek kaphatók. Általánosságban a termesztett növények kétharmadát, élelmiszereink egyharmadát köszönhetjük nekik.
Forrás: wikipédia
RAGYOGJ!
Ragyogj, mert szeretetre születtél,
mert az élet hordozója lettél,
Ragyogj, mert érzelmek élnek benned,
Ragyogj, hogy erőt sugárzó lényed
szülője lehessen a reménynek.
Ragyogj, mert a közöny sivársága
nem vethet árnyat a napsugárra.
Ragyogj, mert szép vagy és ragyognod kell!
Mert lelkedben rejtett csillag tüzel,
Ragyogj, mert Isten üzenete vagy!
Szebb lesz tőled a világ, s boldogabb!
B.Radó Lili : A Nő dicsérete
NŐNAPRA SZERETETTEL
