December
„Minden személynek joga van saját maga és családja egészségének és jólétének
biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, nevezetesen élelemhez, ruházathoz, lakáshoz, orvosi gondozáshoz, valamint a szükséges szociális szolgáltatásokhoz, joga van a munkanélküliség, betegség, rokkantság, özvegység, öregség esetére szóló, valamint mindazon más esetekre szóló biztosításhoz, amikor létfenntartási eszközeit akaratától független körülmények miatt elveszíti.” 
Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata, 25. cikk 1. bekezdés 
December 5.
AZ ÁLLATVÉDŐK ÖNKÉNTESEK, NEM BEOSZTOTTAK!
Ma van az Önkéntesség világnapja, ennek kapcsán pedig idén egy rövid sorozatot indítunk, hogy eloszlassunk pár tévhitet az állatvédőkről.
December 3-a a fogyatékkal élő emberek világnapja
„Nem arról van szó, hogy mi evangelizáljuk a gyengéket, a szegényeket, hiszen ők evangelizálnak minket. Azt kérik tőlünk, szálljunk le trónusainkról, hogy találkozzunk velük, Jézus tanúságtevőivel. Ők Jézus első számú tanúi, és ezt kevesen tudják. Szeressük őket! Szeretni nem azt jelenti, hogy jót teszünk, hanem hogy felmutatjuk a másik ember fontosságát, értékét. Ehhez sok idő kell, sok találkozás, sok közös ünnep… És akkor lassan megváltozik a szívünk.”
Jean Vanier
Nem hiszek a fogyatékban. A lélek szabadságában hiszek. A lábban, ami lehet, hogy járni képtelen, de az akarat benne szárnyalni képes. A szemben hiszek, ami lehet, hogy nem látja a napfelkeltét, de érzi, amikor a nap melegíti a szívet. A hangban hiszek, melyet lehet nem hallanak, de a mosoly megmelengeti az elfáradt lelkeket. Nem hiszek a fogyatékosságban, mert a lélek szabadságában hiszek. Az értelem sem lehet fogyatékos, amikor az érzelem csordultig tele. Én a lélekben hiszek, melynek nem gátja a hiány, hiszen az ember, míg él szabad. És neked, akinek keze van, lába, értelme, és színtiszta hittel teli élete, szeresd őt, akinek nehéz, akinek nehezebb, akit megvisel az élet. És ne, ne a fogyatékosságot tiszteld, mert nem létezik. Ember van csak. Ember. Aki szabad. Ma a fogyatékos emberek világnapján, az emberben hiszek. Todorovits Rea #TheAcsakazértis
november 25. A Nők elleni erőszak Világnapján…
November 25 – A nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja
A Nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja (nov. 25.) és az Emberi Jogok Világnapja (dec. 10.) közötti 16 Akciónap a nők elleni erőszak ellen kampányhoz idén a Kék Vonal is csatlakozik!
Nem boszorkányokat égettek meg.
Nők voltak.
Nők, akikre úgy tekintettek, hogy túl gyönyörű,túl szókimondó, túl sok víz volt a kútjában, vagy akinek anyajegye volt,
Nők, akik túlságosan jártasak voltak a gyógynövényismeretben, túl hangosak voltak vagy túl halkak, túl vörös volt a hajuk,
Nők, akik erősen kapcsolódtak a természethez, Nők, akik táncoltak, Nők, akik énekeltek. Vagy bármi más, tényleg.
Az 1600 -as években minden nő azzal a kockázattal élt, hogy megégethetik. A nővérek tanúskodtak és egymás ellen fordultak, amikor gyermekeiket jég alatt tartották.
A gyerekeket megkínozták, hogy bevallják a „boszorkányokkal” kapcsolatos tapasztalataikat, hamis vádak alapján kemencében égve végezték ki őket.
A nőket víz alá nyomták, és ha tudtak úszni, bűnösök voltak és kivégezték őket. Ha elsüllyedtek és megfulladtak, ártatlanok voltak.
A nőket ledobták a sziklákról. A nőket mély lyukakba ásták el a talajban.
Miért írom ezt?
Mert a történelem ismerete fontos, amikor új világot építünk.
Amikor a felmenőink ágán végzünk gyógyító munkát és mindezt nőként tesszük.
Amikor a hangját hallatjuk a lemészárolt nőknek, jogorvoslatot és esélyt adunk a lelki békére.
Nem boszorkányok égtek.
Nők voltak.
Fia Forsström írása nyomán
„Néhányunkat nem arra szántak, hogy megszelídítsenek.
Mi vagyunk az erdei patak vízcseppjei,
a nők, akik a farkasokkal futnak,
a vadvirágok,
a harcosok,
a boszorkányok
és a különcök.
Hagyj minket békén.
A világnak szüksége van a vadságunkra.”
Brooke Hampton
531 éve, 1494. november 24-én hunyt el Kinizsi Pál a Magyar Királyság országbírója, Zala vármegye ispánja; a magyar történelem egyik legismertebb hadvezére. Kinizsi nevéhez olyan csaták fűződnek, mint a Szendrői ütközet, vagy éppen a Kenyérmezei csata.
Ma van a gyermekek jogainak egyetemes napja
-november 20.
November 20. a gyermekek jogainak világnapja.
1959. november 20-án fogadta el az ENSZ Közgyűlése a Gyermekek Jogairól szóló Nyilatkozatot.
…Halld meg a suttogást…de ki igazán szeret, érti némaságodat is…a csend is üzen…
Ma van a kedvesség világnapja. Ez nem a nagy világmegváltó tettekről szól. Sokkal inkább az apró, de őszinte gesztusokról.
Például egy egyszerű „kösziről”. A futárnak, aki hozta az ebédet. A kollégádnak, aki segített valamiben. Vagy annak az idegennek, aki tartotta neked az ajtót.
Neked csak egy szó, de sosem tudhatod, kinek jelenti ez ma a legtöbbet.
Írd meg kommentben, te kinek mondasz ma köszönetet!
Koraszülöttek Világnapja-november 17.
💞 Egy nővér megszegte a szabályokat, és ezzel megmentett egy életet… 💞
Az orvosok már lemondtak a kisbabáról. A család a kórházi folyosón sírt, miközben a monitor halk sípolása lassan elnémult. Az egyik iker – az aprócska, törékeny kislány – túl gyenge volt, hogy átvészelje az éjszakát. Az orvosok csak annyit mondtak: „Készüljön fel mindenki a legrosszabbra.”
De akkor történt valami, amit senki sem írt elő semmilyen szabályzatban.
Egy nővér – akinek az ösztöne erősebb volt, mint bármely előírás – letette a haldokló kislány mellé az egészséges ikertestvérét. Két apró test, egy inkubátorban. Egy szívverés, ami lassult… majd egy másik, ami erősebben dobbant.
És akkor – megtörtént a csoda.
A monitor pittyegni kezdett. A sípolás ütemet kapott. A gyenge kislány ujjai megmozdultak, majd finoman megérintették a testvére karját.
Abban a pillanatban, mintha az élet visszatért volna belé.
Mintha az a kis kéz azt mondta volna: „Ne menj el… itt vagyok.”
A nővér döbbenten nézte, ahogy a haldokló iker légzése lassan helyreáll, a színe visszatér, és a pulzusa erősödik. A kórházi személyzet berohant, némán, döbbenettel az arcán. Mindenki tudta, hogy olyasmit lát, amit nem lehet megmagyarázni orvosi könyvekben.
Egyetlen ölelés. Egy apró érintés. Egy testvéri szeretet, ami erősebb volt a halálnál.
Aznap éjjel a kórházban mindenki tudta: a csodák valóban léteznek.
✨💗 Egy ölelés mentett meg egy életet.
Egy nővér bátorsága pedig újraírta azt, amit az orvoslás lehetségesnek hitt. 💗✨Megható történetek a nagyvilàgból
A közös otthon kiáltása – Massimo Fusarelli OFM levele a szegények világnapjára
„…. a szegények az erős és megbízható remény tanúivá válhatnak, éppen azért, mert a bizalmuk nem a hatalom és a birtoklás biztonságában nyugszik, hanem kizárólag Istenben.”
„Mennyi lánc mutat ma a rabszolgaság új formáira: a selejtezés gazdaságának lánca, a globalizált közömbösség lánca, a jólét kultúrájának lánca, amely „hangtompítót tesz azok hangjára, akik szegénységben élnek”.”
https://www.magyarkurir.hu/…/a-kozos-otthon-kialtasa…
❗️MA VAN A CUKORBETEGSÉG VILÁGNAPJA❗️
🔬November 14-én, az inzulin felfedezőjének, Frederick Bantingnek a születésnapján hívjuk fel a figyelmet a cukorbetegségre, amely ma már több mint egymillió embert érint Magyarországon.
🤝 A 21. század egyik legnagyobb népegészségügyi problémája a cukorbetegség. A jeles nap célja, hogy felhívjuk a figyelmet a cukorbetegek mindennapi nehézségeire, a potenciális rosszullétekkor a segítségnyújtás fontosságára és prevenciós tevékenység lehetőségeire.
🚑❤️🇭🇺
#mentők #veddészreamentőt #hivatásazéletért
⚘️Magyar nyelv napja⚘️
,, Az ember újra és újra csodálattal döbben rá, hogy micsoda pompás muzsikát
rejtett el az Úristen a magyar nyelvben.
Zenél, mint a hegyi forrás vize,
zúg és morajlik, mint az orkán,
csattan, mint a rózsapiros leányajkon
a csók, áhítattal zsolozsmázik,
mint vén boltíves templom mélyén az orgona.
Lélekemelő tudat, hogy ennek a nagyszerű nyelvnek a zenéje nem szűnt meg
a világégés poklában, az erőszakos idegen hatások taposása alatt,
hanem újra és újra előbúvik valahonnan, mint sivatagban a patak,
s bármerre is változzék a világ,
fölcsendül hangja gályarabok ajkán, bujdosók őrtüzei mellett,
börtönben, palotában, mindenütt. „
Wass Albert – Magyar szemmel
A MAGYAR NYELV NAPJA 
november 13.
Anyanyelvünk gyöngykaláris
/Mentovics Éva
Csillagjárta ég ragyog rád,
anyaföldem, Magyarország.
Holdfényfátyol leple alatt
anyám ajkán mese fakad.
Ha fölötted napfény táncol,
dalok zengnek szép ajkáról.
Rímek, versek, mesék, dalok
varázsában boldog vagyok.
Altatókba, ébresztőkbe
szívét, lelkét beleszőtte
édesanyám, szépanyám is…
Anyanyelvünk gyöngykaláris.
November 13. Meghatározó dátum a magyar nyelv történetében, 1844-ben ugyanis ezen a napon fogadták el a magyar nyelvet hivatalossá tevő törvényt.
Az országgyűlés 2011-ben nyilvánította november 13-át a magyar nyelv napjává, hogy a figyelmet ráirányítsa a szellemi-kulturális örökségünk alapját jelentő anyanyelvünkre.
Honnan ered a Márton napi liba hagyománya?
A legenda szerint 371-ben (a későbbi szent) Mártont Tours püspökévé választották meg, ő azonban tiltakozott megválasztása ellen. Úgy mesélik hogy, egy libaólban próbált elrejtőzni, de a ludak elárulták gágogásukkal.
„A Szent Márton lúdja voltaképpen egy régi római étkezési szokásnak, illetőleg hagyománynak továbbélése. Aesculapius ünnepén, amely éppen erre a napra esett, liba került az asztalra. Ismeretes az is, hogy a Capitolium lúdjai ébresztették föl a fáradt őrséget, amikor a gallusok a várost éjszakának idején el akarták foglalni. Innen a lúd megtisztelő avis Martis neve, amelyből könnyen formálódott az avis Martini megnevezés. Ehhez utólagos legendai magyarázatot is költöttek: Márton alázatból a ludak óljába bújt, hogy püspökké választása elől kitérjen. Ezek azonban zajgásukkal elárulták, és így kénytelen volt a püspökséget elvállalni.
Mindezekből érthető, hogy Márton napjának – főleg Dunántúl – a frissen tömött, szépen kihizlalt lúd volt az ünnepi eledele. A szombathelyi egyházmegye kispapjai a szent patrónus napján hagyományosan Márton lúdját ettek és bort ittak rá. Csököly katolikus templomának Márton a védőszentje. A búcsút a reformátusok is Márton lúdjával ünneplik meg, ami ősi hagyomány mellett szól.” – Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
„Szent Márton lúdja kifejezés – főként a Dunántúlon – utal a nap jellegzetes ételére és az egykori földesúri járandóságra. Ilyenkor már le lehet vágni a tömött libát. „Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik” – tartották. Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben bőven ehessenek, ihassanak. Szent Márton napjára általában megforr az újbor. „A bornak Szent Márton a bírája” – tartja a mondás. Úgy gondolták, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget vesznek magukba.
Néhány szólásunk is megörökítette Márton lúdját, pl. „Sok Szent Márton lúdja elkelt azóta”, mely az idő múlására vonatkozik, hogy bizony régen volt az már! A „kövér, mint Szent Márton lúdja” mondás aligha szorul magyarázatra.
Szent Márton gazdasági határnap
Márton-nap a 14. századi krónikákban határnapként szerepel: a tisztújítás, fizetés, jobbágytartozás lerovásának napja volt.
A Szent György-napkor, április 24-én legelőre hajtott jószágok az ősz beálltával végképp az istállóba kerültek. A magyar nyelvterület különböző részein, illetve az állatfajtáktól függően Szent Mihály (szeptember 29.), Vendel (október 20.), Dömötör (október 26.) és végezetül Szent Márton (november 11.) voltak az állatbehajtás jeles napjai.
Az egyházi esztendő hagyományai szerint Márton napja az ún. kisfarsang idejére esik. Kisfarsang hagyományosan a lakodalmak, pásztorünnepek, névnapok és bálok ideje volt, s ekkor került sor a szüret, a kukoricafosztás utáni mulatságokra is. Ez az időszak Katalin-nappal (november 25.) zárult le. […]
Márton-nap a néphagyományban
Márton napját egykor az egész országban számon tartották a pásztorok. Élő szokásként legtovább Vas megyében maradt meg a Márton-napi vesszőhordás és a pásztorok megajándékozása. A disznópásztorok felkeresték azokat a házakat, ahonnan állatokat hajtottak a legelőre, és vesszőket vittek ajándékba a gazdáknak. […] Ez volt a Szent Márton vesszeje, melyről azt tartották, ahány ága van, annyit malacozik majd a disznó. Köszöntőt is mondtak. A szokás még élénken élt az emberek emlékezetében az 1960-as években. […]
A Márton-napi pásztorjárás és vesszőzés jól ismert szokás Burgenlandban, de a távolabbi német nyelvterületen is.
Ehhez a naphoz munkatilalmak is kapcsolódtak; Muravidék lakói szerint Márton-napkor nem szabad mosni, teregetni, mert elpusztulna a jószág.
Mint minden jeles naphoz, Márton napjához is kapcsolódnak időjárásjósló praktikák és megfigyelések. A liba csontjából az időjárásra jósoltak: ha a liba csontja fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sáros. Az aznapi időből is jósoltak: „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.” Egy kalendáriumi regula szerint: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.”
Néhány kedves hiedelemtörténet is fűződik Szent Mártonhoz. Ezek közül való Szentmárton bihari falu kolostorkápolnájának fényes öltözetű, arany sarus Márton-szobrának története. E szerint egy öreg hegedűs éhező családjának kéregetett. Egy alkalommal bánatában betért a kápolnába, ott elővette hegedűjét és énekszóval panaszolta sorsát Szent Mártonnak. […] A történet szerint az öreg hegedűs mindkét sarut megtartotta, melyek végakarata szerint halála után visszakerültek Szent Márton szobrára.
Szent Márton a 21. században
Az Európai Kulturális Tanács 2005. áprilisi luxemburgi ülésén választották ki az Európát átszelő 15 tematikus kulturális útvonalat, amelynek egyike az ún. „Szent Márton kulturális út”, Szombathely és a franciaországi Tours városa között.
Az európai léptékű események mellett a Márton-nap alkalmat teremt szerte az országban évről évre szaporodó, kisebb-nagyobb helyi rendezvényeknek, melyeken fontos szerepe van a bornak, libalakomának, szórakoztató hagyományőrző programoknak.” – Tátrai Zsuzsanna: Lúd, újbor, vesszőzés
(Wikipédia, Jelesnapok.oszk.hu)
Iskolai erőszak és zaklatás elleni világnap
Az UNESCO kezdeményezésére 2019 óta minden év novemberének első csütörtöke az iskolai erőszak és zaklatás elleni nemzetközi nap, mely ebben az évben november 6-ára esik.
Az iskolai erőszak minden formája sérti a gyermekek és serdülők oktatáshoz, egészséghez és jólléthez való jogát.
Audrey Azoulay, az UNESCO főigazgatójának megfogalmazása szerint: „Az iskoláknak biztonságos, befogadó és barátságos helyeknek kell lenniük minden tanuló számára, amelyek elősegítik a tanulást és a társadalmi kötődést.” Ennek biztosítása széleskörű összefogást igényel, és ez a nap arra hívja fel figyelmet, hogy hogy minél többen vegyenek részt az erőszak minden formájának megelőzésében.
A rendőrség kiemelt feladata a gyermekek védelme, és egész évben dolgozik az iskolai- valamint az online bántalmazás megelőzése érdekében is, de ma nagyobb figyelem irányul erre a jelenségre. A bűnmegelőzési előadók, a DADA-, az ELLEN-szer programok oktatói és az iskolai bűnmegelőzési tanácsadók vármegyénkben is előadásokat, beszélgetéseket tartanak a diákok, a pedagógusok és a szülők részére, a zaklatás jeleiről, sajátosságairól, megelőzési lehetőségeiről a segítség kérés lehetőségeiről és büntetőjogi következményeiről.
Csak a zéró tolerancia lehet elfogadott az iskolai erőszakkal és zaklatással szemben!
Ne menjünk el semmilyen formája mellett! Tudatosítsuk, hogy a fizikai erőszakon túl, ebbe a körbe tartozhat egy gúnyos, vagy kirekesztő megjegyzés, a másik nevetség tárgyává tevése, megalázása is, történjen az szemtől-szemben, vagy az online térben!
Tegyünk közösen biztonságunkért
November 4. 
Zas Lóránt: Novemberben
Novemberben sírnak az utcák,
novemberben sírnak az emberek.
Novemberben Budán és Pesten
nevetni nem lehet.
Novemberben a Farkasréten
halottak napi mise-csend fogad.
Novemberben fehér virággal
fedik a sírokat.
Novemberben égnek a gyertyák.
Kicsinyek, teltek, véznák és nagyok.
Novemberben földig hajolnak
a sötét kalapok.
Novemberben csend van és béke.
Temető, fejfa, virág és kereszt.
Novemberben könnyek köszöntik
az elesetteket.
Novemberben géppuskák szórtak,
tankok tapostak. A föld remegett.
Novemberben gyilkoltak, öltek.
November temetett.
Novemberben itt esküt szegtek,
gyaláztak törvényt, tiportak jogot.
Novemberben vörössel, vérrel
a máglya lobogott.
Novemberben erőszak vágott,
gumibot tépett, börtön kacagott.
Novemberben a homlokunkra
égettek csillagot.
Novemberben öklök szorulnak
és felbizseregnek a tenyerek.
Novemberben élők a holtak.
November fenyeget.
November 4. Nemzeti Gyásznap…
„…1956-ban véresen, összelőve hevertem az utca kövén.
A Tűzoltó utca sarkán kidugta az orrát egy idős, sovány kis asszonyka. Bal kezében ételhordó zörgött, tekintetében félelem és iszony ült. Intett, hogy másszak oda hozzá. A két könyökömön és ép bal lábamon valahogy odavonszoltam magamat elé, s ekkor lenyúlt értem, a nyakába vett mint egy óriási, véres csecsemőt és átrohant velem a golyózáporon.
Ma sem értem, hogyan bírt megemelni: hetven kiló voltam, s teljesen magatehetetlen. Egy tank tetejéről többen is tüzeltek ránk, hallottam a golyók surrogását és pengését valami közeli fémtárgyon; éreztem, hogy a néni meginog, de cipelt, vonszolt, mint súlyos zsákot, majd utolsó erejével bedobott egy túloldali iskola kapuján. Valami ideiglenes kötözőhely volt ott.
S miközben levágták rólam a szakadt, vérmócsingos ruhát, azt kérdeztem, hol az a néni.
– Mit akar tőle? – kérdezte egy ferencvárosi kölyök, miközben a combom tövén az ereket erős gézzel leszorította.
– Meg akarom köszönni… – mondtam.
– Most nem lehet. Őt is kötözik… Mellbe lőtték.
Az az asszony nem jó ember volt, hanem szent. Magától értetődőn s természetesen áldozta az életét egy idegen emberért. Az arcára sem emlékszem, mert amikor néhány nap múlva a kórházban meglátogatott, eszméletlen voltam….”
Müller Péter: Lomb és gyökér
Őseink és unokáik.
Ma van a magyar tudomány ünnepe annak emlékére, hogy 1825. november 3.- án, a pozsonyi országgyűlésen a magyar reformkor egyik vezéralakja gróf Széchenyi István birtokainak egyévi jövedelmét, 60 ezer forintot ajánlott fel a Magyar Tudós Társaság – a mai Tudományos Akadémia – létrehozására.
„Nekem itt szavam nincs. Nem vagyok tagja a követek házának. De birtokos vagyok; és ha feláll oly intézet, mely a magyar nyelvet kifejtse, mely avval segítse elő honosainknak magyar neveltetését, jószágomnak egy évi jövedelmét feláldozom reá.”
(Széchenyi István 1825. november 3-i felszólalása)
1825. november 3-án, az I. Ferenc által összehívott reformországgyűlés alsótáblai ülésén született meg a Magyar Tudományos Akadémia, mely a következő évtizedekben a hazai tudományosság és művészet, illetve a magyar nyelv ápolásának legjelentősebb intézménye lett. A Magyar Tudós Társaság, mely gróf Széchenyi István – egy évi jövedelmének – nagylelkű felajánlása nyomán kelhetett életre, az 1830-as esztendőben kezdte meg működését a „legnagyobb magyar” és egy másik bőkezű mecénás, Teleki József vezetésével.
A gróf fellépése meghatotta az ülés résztvevőit, példája nyomán pedig hamarosan – kisebb adományokkal – Vay Ábrahám, Andrássy György és sokan mások is csatlakoztak a kezdeményezéshez; a későbbiekben aztán az országgyűlés elnöke, József nádor további 10 000 forinttal, míg Teleki József családi könyvtárával járult hozzá az Akadémia létrehozásához. A király helyettes kitartásának köszönhetően ráadásul I. Ferenccel is sikerült elfogadtatni a Tudós Társaság tervét, így a diéta már az 1827. évi XI. törvénycikkben rendelkezhetett az intézmény megalapításáról.
Mindennek dacára az egyesület csak öt évvel Széchenyi nevezetes felajánlása után, 1830 novemberében, Pozsonyban tarthatta meg első igazgatói ülését, ahol Teleki Józsefet elnökké, Széchenyi Istvánt másodelnökké, Döbrentei Gábort pedig titkárrá nevezték ki. Ezt 1831 februárjában követte a szervezet legelső közgyűlése, amelynek intézkedései nyomán a magyar kultúra, tudomány és nyelv gazdagítására és gondozására alapított Tudós Társaság 6 osztállyal – 42 rendes és 24 tiszteleti taggal – kezdhette meg működését. Az alapító tagok között olyan szellemóriások foglaltak helyet, mint Berzsenyi Dániel, Kazinczy Ferenc, Vörösmarty Mihály, vagy Kisfaludy Sándor.
/Bazsarózsa kulturális oldal megosztása/
Kép: Széchényi István felajánlja birtokainak egyévi jövedelmét egy Tudós Társaság alapítására (Vinzenz Katzler litográfiája)