Ezen a napon született József Attila (Budapest,Ferencváros, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.) huszadik századi posztumusz Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja.

CURRICULUM VITAE

(a költő személyes hangulatú és érintettségű önéletrajza), amit akkor írt, amikor a nagy gazdasági válság idején munkát próbált szerezni).

1905-ben születtem, Budapesten, görög-keleti vallású vagyok. Apám – néhai József Áron – három esztendős koromban kivándorolt, engem pedig az Országos Gyermekvédő Liga Öcsödre adott nevelőszülőkhöz. Itt éltem hét éves koromig, már ekkor dolgoztam, mint általában a falusi szegénygyerekek – disznópásztorkodtam. Hét esztendős koromban anyám – néhai Pőcze Borbála – visszahozott Budapestre s beiratott az elemi iskola II. osztályába. Anyám mosással és takarítással tartott el bennünket, engem és két nővéremet. Házaknál dolgozott, odajárt reggeltől estig s én szülői felügyelet nélkül iskolát kerültem, csibészkedtem. A harmadikos olvasókönyvben azonban érdekes történeteket találtam Attila királyról és rávetettem magam az olvasásra. Nem csupán azért érdekeltek a hun királyról szóló mesék, mert az én nevem is Attila, hanem azért is, mert Öcsödön nevelőszüleim Pistának hívtak. A szomszédokkal való tanácskozás után a fülem hallatára megállapították, hogy Attila név nincsen. Ez nagyon megdöbbentett, úgy éreztem, hogy a létezésemet vonták kétségbe. Az Attila királyról szóló mesék fölfedezése azt hiszem döntően hatott ettől kezdve minden törekvésemre, végső soron talán ez az élményem vezetett el az irodalomhoz, ez az élmény tett gondolkodóvá, olyan emberré, aki meghallgatja mások véleményét, de magában fölülvizsgálja; azzá, aki hallgat a Pista névre, míg be nem igazolódik az, amit ő maga gondol, hogy Attilának hívják.

Kilenc éves koromban kitört a világháború, egyre rosszabbul ment a sorunk. Kivettem a részemet az üzletek előtt való álldogálásokból, – volt úgy, hogy este kilenc órakor odaálltam az élelmiszerüzem előtt várakozó sorba és reggel fél nyolckor, mikor már sorrakerültem volna, jelentették ki az orrom előtt, hogy nincs több zsír. Úgy segítettem anyámnak, ahogyan tudtam. Vizet árultam a Világ moziban. Fát és szenet loptam a Ferencvárosi pályaudvarról, hogy legyen fűtenivalónk. Színes papírforgókat csináltam és árusítottam a jobb sorsban élő gyerekeknek. Kosarakat, csomagokat hordtam a vásárcsarnokban stb. 1918 nyarán Abbáziában üdültem a Károly király féle gyermeknyaraltatási akció jóvoltából. Anyám már betegeskedett, méhdaganata támadt s ekkor én magam jelentkeztem a Gyermekvédő Ligánál – így rövid időre Monorra kerültem. Visszatérvén Budapestre újságot árultam, bélyegekkel, majd kék, fehér és postapénzzel kereskedtem, mint egy kis bankár. A román megszállás alatt kenyeresfiú voltam az Emke kávéházban. Közben – öt elemi elvégzése után – polgári iskolába jártam.

1919 karácsonyán meghalt anyám. Gyámommá az árvaszék sógoromat, a most elhunyt Makai Ödön doktort nevezte ki. Egy tavaszon és nyáron át az Atlantica Tengerhajózási Rt. Vihar, Török és Tatár nevű vontatógőzösein szolgáltam. Ekkor vizsgáztam magánúton a polgári negyedik osztályából. Ezután gyámom és Giesswein Sándor dr. Nyergesújfalura küldtek kispapnak a szaléziánusokhoz. Itt csak két hetet töltöttem, hiszen görög keleti vagyok és nem katolikus. Innen Makóra kerültem, a Demke internátusba, ahol rövidesen ingyenes helyet kaptam. Nyáron lakásért és ellátásért tanítottam Mezőhegyesen. A gimnázium VI. osztályát színjelesen végeztem, jóllehet pubertáskori zavarok miatt több ízben öngyilkosságot kíséreltem meg, hiszen valójában sem akkor, sem előzőleg nem állott fölvilágosító barátként mellettem senkisem. Már megjelentek első verseim is, 17 éves koromban írt költeményeimet a Nyugat publikálta. Csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam.

A VI. osztály elvégzése után ott hagytam a gimnáziumot meg az internátust, mert elhagyatottságomban nagyon tétlennek éreztem magamat: nem tanultam, mert a tanárok magyarázata után is tudtam a leckét, hiszen erről jeles bizonyítványom is tanúskodott. Kukoricacsősznek, mezei napszámosnak mentem Kiszomborra és házitanítónak szegődtem el. Két kedves tanárom kérésére mégis elhatároztam, hogy érettségizem. A VII. és a VIII. osztályból összevont vizsgát tettem s így egy évvel előbb végeztem, mint volt osztálytársaim. Tanulásra azonban mindössze három hónap állt rendelkezésemre s így történt, hogy a hetedikből tiszta jó, a nyolcadikból pedig tiszta elégséges osztályzatot kaptam. Érettségi bizonyítványom már jobb a nyolcadikosnál: csak magyarból és történelemből kaptam elégségest. Ekkor már egy versemért Istenkáromlás miatt pörbefogtak. A Kúria fölmentett.

Ezután egy ideig könyvügynök voltam itt Budapesten, majd az infláció idején hivatalnokoskodtam a Mauthner féle magánbankházban. A Hintz-rendszer bevezetése után itt a könyvelőségbe osztottak be s nem sokkal utóbb idősebb kollégáim bosszúságára engem bíztak meg annak ellenőrzésével, hogy kasszanapkor milyen értékek adhatók ki. Iparkodásomat itt egy kissé kikezdte az, hogy saját munkámon kivül önnön dolgaik egy részét is nyakamba varrták idősebb kollégáim, kik nem mulasztották el különben sem, hogy bosszúságot okozzanak nekem a lapokban megjelenő verseim miatt. „Ilyen idős koromban én is írtam verseket” – mondogatta mindegyikük. A bankház később megbukott.

Elhatároztam, hogy végképpen író leszek és szert teszek olyan polgári foglalkozásra is, amely szoros kapcsolatban áll az irodalommal. Magyar-francia-filozófiai szakra iratkoztam a szegedi egyetem bölcsészeti karán. Fölvettem heti 52 órát és 20 órából kollokváltam kitűnően. Napokat ettem, verseim honoráriumából fizettem lakásomat. Nagyon büszkévé tett, hogy Dézsi Lajos professzorom önálló kutatásra érdemesnek nyilvánított. De minden kedvemet elszegte az, hogy Horger Antal professzor, kinél magyar nyelvészetből kellett volna vizsgáznom, magához hívatott s két tanú előtt – ma is tudom a nevüket, ők már tanárok – kijelentette, hogy belőlem, míg ő megvan, soha nem lesz középiskolai tanár, mert „olyan emberre – úgymond – ki ilyen verseket ír” s ezzel elém tárta a Szeged c. lap egyik példányát, „nem bízhatjuk a jövő generáció nevelését”. Sokszor emlegetik a sors iróniáját s itt valóban arról van szó: ez a versem, Tiszta szívvel a címe, igen nevezetessé vált, hét cikket írtak róla, Hatvany Lajos az egész háború utáni nemzedék dokumentumának nyilvánította nem egy ízben „a kései korok számára”, Ignotus pedig „lelkében dédelgette, simogatta, dünnyögte és mormolgatta” ezt a „gyönyörűszép” verset, ahogy a Nyugatba írta róla és ezt a verset tette Ars poeticájában az új költészet mintadarabjává.

A következő évben – húsz éves voltam ekkor – Bécsbe mentem, beiratkoztam az egyetemre s abból éltem, hogy a Rathaus Keller bejáratánál újságot árultam és a Bécsi Magyar Akadémikusok helyiségeit takarítottam. Lábán Antal igazgató, mikor tudomást szerzett rólam, ezt megszüntette, ebédet adott a Collegium Hungaricumban s tanítványokhoz juttatott: Hajdu Zoltánnak, az Angol-Osztrák Bank vezérigazgatójának két fiát tanítottam. Bécsből – egy szörnyű nyomortanyáról, ahol négy hónapig lepedőm sem volt – egyenesen a Hatvany Kastélyba kerültem vendégnek, Hatvanba, majd a ház asszonya, Hirsch Albertné ellátott útiköltséggel és a nyár végeztével Párizsba utaztam. Itt beiratkoztam a Sorbonnera. A nyarat a délfranciaországi tengerparton töltöttem egy halászfaluban.

Ezután Pestre jöttem. Két szemesztert hallgattam a pesti egyetemen. Tanári vizsgát mégsem tettem, mert – Horger Antal fenyegetésére gondolva – azt hittem, úgysem kapnék állást. Majd a Külkereskedelmi Intézet magyar-francia levelezőnek alkalmazott, megalakulásakor, – referenciával azt hiszem szívesen szolgál Kóródi Sándor úr, volt vezérigazgatóm. Ekkor azonban olyan váratlan csapások értek, hogy bármennyit edzett az élet, nem bírtam ki – az OTI előbb szanatóriumba, majd táppénzállományba utalt neuraszténia gravisszal. Hivatalomtól megváltam, beláttam, hogy nem lehetek tehertétel egy fiatal intézmény nyakán. Ezóta írásaimból élek. Szerkesztője vagyok a SZÉP SZÓ c. irodalmi és kritikai lapnak. Magyar anyanyelvemen kívül írok és olvasok franciául és németül, levelezek magyarul és franciául, perfekt gépíró vagyok. Tudtam gyorsírni is, – egy havi gyakorlattal ezt a tudásomat fölfrissíthetem. Értek a sajtó nyomdatechnikájához, tudok szabatosan fogalmazni. Becsületesnek tartom magam, azt hiszem, hogy fölfogásom gyors és hogy munkában szívós vagyok.

(József Attila, 1937)

A költő halálának körülményeit illetően a mai napig nincs teljes egyetértés, az igazságra ugyanakkor nagy valószínűséggel sosem derül már fény. A hivatalos irodalomtörténészi álláspont szerint öngyilkos lett.

/Forrás: http://magyar-irodalom.elte.hu/

2005. április 2-án tért vissza az Atyai Házba Szent II. János Pál pápa

Az évfordulón emlékezzünk rá néhány szép, a halállal kapcsolatos gondolatával…

„Születésünktől kezdve szüntelenül közeledünk halálunk felé, idős korban azonban évről évre egyre inkább érezzük annak közelségét – hacsak nem kerüljük akarattal ezeket a

gondolatokat és érzéseket. A Teremtő úgy alkotta meg az embert, hogy idős korára szinte természetes módon megbarátkozzon a halállal. (…)

Az élet és a halál nagy iskolája vezet el bennünket valaki sírjához is, indít, hogy ott álljunk nem egy haldokló ágya mellett, mígnem mi magunk leszünk azok, akik körül – adná Isten – mások összegyűlnek, hogy imádkozzanak.”

„Emlékezz, hogy por vagy és porrá leszel” (…) ez a gondolat a földi élet múlandóságára emlékeztet: minden elmúlik és az elhalás a rendeltetése mindennek.

Zarándokok vagyunk ezen a világon és vándorok, akik nem feledkezhetnek meg igazi és végső rendeltetésükről: a mennyről. Mert ha por vagyunk is és porrá kell lennünk, mégsem ér véget minden. Az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember rendeltetése az örök élet.

Jézus, amikor meghalt a kereszten, minden ember előtt megnyitotta az örök élet kapuit.”

„Az emberi élet átmenet. Nem a születés és a halál dátuma közé zárt egész. Nyitott az Istenben való végső beteljesedésre. Mindannyian fájó élményként éljük át az élet lezárulását, a halál határát. Valamilyen formában mindannyian tudatában vagyunk, hogy az ember nem szorítható egészen ezek közé a határok közé, hogy nem halhat meg egészen.

Krisztus (…) alapvető fordulatot hozott az élet értelmezésében. Megmutatta, hogy az

élet átmenet, a halál határán át belépés egy új életbe.”

„Nem halok meg egészen.

Az, ami bennem elpusztíthatatlan, tovább él”

Ma van a Nemzetközi Hulladékmentes Nap! -március 30.

Tudtad, hogy a legkisebb lépések vezetnek a legnagyobb változásokhoz? Mi, a Klímanócskák, hiszünk abban, hogy a jövőnk a mai döntéseinken múlik! Büszkék vagyunk arra hogy ezt Európai szinten is kèpviseljük.2023ban 5 euròpai dõntős program utàn Európa 1 helyezèsèt nyertük el Marseille-ben.

Ma világszerte arra figyelünk, hogyan termelhetnénk kevesebb szemetet. A Klímanócskák már az oviban megtanulják: a legjobb hulladék az, ami meg sem születik!

Hogyan lehetünk hulladék mentesek ?Íme 3 egyszerű tipp a családnak:

Vidd a sajátod! Indulás előtt dobj be egy vászontáskát és egy kulacsot a táskádba – búcsúzz el az egyszer használatos műanyagoktól!

Komposztálj játékosan! Mutasd meg a gyerekeknek, hogyan válik az alma csutkájából értékes föld a kertben!

Adj új életet! Mielőtt kidobnál egy dobozt, gondold át: lehet belőle kincsesláda vagy garázs a kisautóknak?

Mutassunk példát a legkisebbeknek, és tegyünk közösen egy tisztább, zöldebb holnapért!

Ti mit tettetek ma a hulladékmentességért? Írjátok meg kommentben, vagy töltsetek fel egy képet a saját „Klimanócska-megoldásotokról”!

#Klímanócskák#HulladékmentesVilágnap#ZeroWaste#Fenntarthatóság#ZöldJövő

145 éve született Bartók Béla posztumusz Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató, a közép-európai népzene nagy gyűjtője, a Zeneakadémia tanára; a 20. század egyik legjelentősebb zeneszerzője.

Művészete és tudományos teljesítménye nemcsak a magyar és az európai zenetörténet, hanem az egyetemes kultúra szempontjából is korszakalkotó jelentőségű.

#BartókBéla#idézet#zeneszerző#népzene

Just Do Better World

rsSpdotnoe0á52541gmrtm3 mh021c9sic1970ch4miu38341u2l 28..0it ·

“Nem erdő az erdő, hogyha nincsen fája,

Szomorú, ha nincsen dalos madárkája.

Mi a kert fa nélkül? S ha nincs madár benne?

Nálok nélkül ez a világ de szomorú lenne!”

– Benedek Elek

Csak aki ismeri a fákat, az képes védelmezni őket!…Ezért, amikor csak tehetitek, menjetek ki a természetbe! Ne féljetek besétálni a sűrűbe! Ne keltsetek ricsajt, mert vendégek vagytok. Ismerkedjetek meg a “házigazdával”. Mindannyiótok számára ki fog derülni, hogy a legeslegjobb vendéglátó.

Az erdők világszerte hozzávetőleg 2,5 milliárd embernek biztosítanak bevételt és munkát. (ENSZ adat)

Fotó: Kelet-Mecsek, Óbányai-völgy

MÁRCIUS 15. Nemzeti Ünnepünk

Ady Endre

A TŰZ CSIHOLÓJA

Csak akkor születtek nagy dolgok,

Ha bátrak voltak, akik mertek

S ha százszor tudtak bátrak lenni,

Százszor bátrak és viharvertek.

Az első emberi bátorság

Áldassék: a Tűz csiholója,

Aki az ismeretlen lángra

Úgy nézett, mint jogos adóra.

Mint egy Isten, hóban vacogva

Fogadta szent munkája bérét:

Még ma is minden bátor ember

Csörgedezteti az ő vérét.

Ez a világ nem testálódott

Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak:

Legkülömb ember, aki bátor

S csak egy külömb van, aki: bátrabb.

S aki mást akar, mint mi most van,

Kényes bőrét gyáván nem óvja:

Mint ős-ősére ütött Isten:

A fölséges Tűz csiholója.

 

178 évvel ezelőtt, 1848. március 13-án született a Nemzeti dal

A Nemzeti dal Petőfi Sándor legismertebb költeménye, amely az 1848–49-es forradalom és szabadságharc máig ható üzenete és a magyar hazafias költészet kiemelkedő alkotása.

Petőfi a verset 1848. március 13-án, két nappal a forradalom kitörése előtt írta. A vers kezdősora a hagyomány szerint Szikra Ferenc hatására megváltozott: amikor Szikra meglátta az eredeti kezdősort (Rajta magyar, hí a haza!) azt a megjegyzést tette Petőfinek, hogy: „Barátom, elébb talpra kell állítani a magyart, azután rajta!”. Petőfi megfogadta a tanácsot és átírta a sort.

Petőfi az események sodrásában is tudatában volt annak, hogy milyen jelentősége van a vers megírásának. Ezért ennek körülményeit is pontosan lejegyezte, elősegítve ezzel a költemény köré szövődő kultusz korai kialakulását:

„A nemzeti dalt két nappal előbb, március 13-kán írtam, azon lakomára, melyet az ifjuság március 19-kén akart adni, mely azonban az eddigi események következtében szükségtelenné válván, elmarad. Míg én az egyik asztalnál a nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának.”

A verset eredetileg arra a népgyűlésre szánta, melyet március 19-ére tervezett a pesti ifjúság. A bécsi forradalom hírére azonban felgyorsultak az események. 15-én először Pesten, a Pilvax kávéházban olvasta fel a verset.

A Nemzeti dal a 12 ponttal együtt az első volt, amit a szabad sajtó kinyomtatott az elfoglalt Landerer-nyomdában. (Petőfi egyébként ide elfelejtette magával vinni a kéziratot, ezért emlékezetből diktálta le.) Ezután a versből több ezer példányt osztottak szét a nép között.

Szerencsénkre Petőfi a március 15-ei eseményekről is részletes beszámolót hagyott az utókorra, így pontosan tudjuk, hol szavalta el szenvedélyes költeményét azon a napon. A Nemzeti dalt számos legenda és szóbeszéd övezi, az egyik legnépszerűbb és legelterjedtebb mítosz az, hogy Petőfi a Nemzeti Múzeum lépcsőin is verselt, a közhiedelemmel ellentétben viszont pont ott nem hangzott el a költemény.

Négy helyszínen szólt a Nemzeti dal tehát magától a költőtől, Petőfi Sándortól:

„E költemény buzdította március 15-kén a pesti ifjuságot. Elszavaltam először az ifjak kávéházában, azután az orvosi egyetemben, azután a szeminárium terén (most már 15-dik március tere), végre a nyomda előtt, mellyet erőszakosan elfoglaltunk, a Hatvani utcában (most Szabad sajtó utca) „

/Forrás: Wikipédia, https://petofi.hu, https://m.nyest.hu/

Tarts velünk a Vadvilág Világnapján! 

2013. március 3-án, a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) elfogadásának 40. évfordulóján az ENSZ Közgyűlése azt a döntést hozta, hogy új jeles világnappal egészíti ki a természetvédelem kalendáriumát. A Vadvilág Világnapja azóta is piros betűvel szerepel minden természetbarát naptárában, hiszen célja, hogy felhívja a figyelmet a vadon élő növény- és állatvilág sokszínűségére, a természeti értékek gazdasági, tudományos, etikai és esztétikai értékeire, valamint ebből fakadóan fokozott védelmének fontosságára. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) fenyegetett állat- és növényfajokat tartalmazó Vörös Listáján jelenleg 8400 faj minősül súlyosan veszélyeztetettnek, míg további csaknem 30.000 esik a veszélyeztetett vagy sebezhető kategóriák valamelyikébe elsősorban az emberi tevékenység miatti élőhelypusztulás, az invazív fajok megjelenése és az illegális kereskedelem következtében.

Minden évben február 25-én, Kovács Béla kisgazdapárti politikus letartóztatásának napján emlékezünk meg a kommunista diktatúra áldozatairól. Az emléknap kapcsán írt cikkünk linkje a hozzászólások között! 

https://mult-kor.hu/a-20-szazad-egyik-legnagyobb…

#múltkor#történelem#kommunizmus#emléknap#diktatúra

Február 22.

A bűncselekmények áldozatainak napja.

Bűncselekmények Áldozatainak Napja

Az Európa Tanács 1990. február 22-én tette közzé a bűncselekmények áldozatainak chartáját. Ez a nap Európa számos országában – 1993 óta Magyarországon is – a Bűncselekmények Áldozatainak Napja, amikor a figyelem az áldozatokra irányul.

Bárki válhat bűncselekmény áldozatává, azonban kellő odafigyeléssel és megfelelő információk birtokában tehetünk azért, hogy ezt elkerüljük.

Ezen a napon született Munkácsy Mihály – születési neve: Lieb Leó Mihály – (Munkács,1844. február 20.– Endenich, Németország,1900. május 1.) magyar festőművész, a 19. század magyar festészetének nemzetközileg is elismert mestere.

„Az ecset volt a legjobb barátom. Természetesen azt nem is sejtettem, hogy mi lesz belőlem, milyen festő leszek. Csak festő akartam lenni, aki dolgozhat. Ez volt egyetlen kívánságom. Művészi törekvésem nem terjedt túl azon, amit eddig láttam, ahol egy nagy teremben a mesterem másolta a képeket.” (Munkácsy Mihály: Emlékeim)

Munkácsy mélyről küzdötte fel magát, az asztalos legényből híres festő lett, aki hatalmas méretű vásznaival az egész világot meghódította. A kor legnagyobb „szociológusa” is volt egyben, az európai és a magyar társadalom falusi és városi közösségeinek kiváló ismerője. Európai, keresztény és magyar polgár volt egy személyben, zseniális tehetségű, romantikusan realista festő, aki mindig invenciókkal teli munkákat alkotott.

Munkácson Lieb Leó Mihály és Reök Cecília gyermekeként született. 1850-ben előbb édesanyja, majd apja is meghal, 1851-ben Békéscsabára kerül Reök Istvánhoz, anyai nagybátyjához. Asztalos inasnak tanul Békéscsabán, majd a segédi bizonyítvány megszerzése után Aradra megy.

Betegsége miatt kénytelen visszatérni nagybátyjához Gyulára, ahol először egy Fischer nevű helyi rajztanártól vesz órákat. Megismerkedik Szamossy Elekkel, akinek tanítványa lesz. A Szamossyval töltött két év után visszatérve Békéscsabára megfesti első olajképét, a Levélolvasást. Budapesten elnyeri a Képzőművészeti Társulat támogatását, lelkes pártfogókra talál Ligeti Antal és Than Mór személyében.

Felveszik a bécsi Képzőművészeti Akadémiára, ahonnan a tandíj befizetésének elmulasztása okán fél év múlva kizárják, útja újra nagybátyjához vezet Gerendásra. 1866-tól Münchenben tanult festészetet Wagner Sándor műhelyében. 1868-ban Düsseldorfban is tanult, ahol együtt bérelt lakást és műhelyt Paál László festőművésszel. A nagy festő elődök közül leginkább Rembrandt holland festő munkái iránt lelkesedett, a kortárs impresszionista festők munkáit nem értékelte, Munkácsy a saját útját járta. Eötvös József állami ösztöndíjából a Párizsi Világkiállításra utazik, ahol meghatározó hatást gyakorol rá a Gustave Courbet műveivel való találkozás.

1868-ban megfesti az Ásító inast. Lieb Mihály nevét lecseréli, így 1880-ig Munkácsiként írja alá a nevét. 1869 telén kiállított Siralomház című festménye megtetszett a párizsi Szalonnak, így Munkácsy 2000 tallérért eladta nekik. A festményt Párizsban rengetegen látták, aranyéremmel tüntették ki. Munkácsy ekkor (26 éves volt) a világváros leghíresebb festője lett. A táblához használt nagyszámú fotótanulmány – mint alkotói eszköz – új utat nyit Munkácsy előtt. A Siralomház a mesterségbeli tudás teljes fegyverzetének birtokában mutatja a mestert, és olyasmit láttat, amit az átlagszem esetleg észre sem vesz, realizmusa színtiszta igazmondás.

1874-ben házasságot köt De Marches báró özvegyével, Cecile-lel, a Colpachról induló, a többek között Baselt, Genfet, Freiburgot, Milánót, Velencét, Bécset és Pestet érintő nászút egyik állomása Békéscsaba, ahol műtermet rendez be, ekkor készült a Kukoricás, a Poros út I. és tanulmányok a Falu hőséhez. Elkészült a Zálogház végleges változata is, majd a Persely előtt és a Leány a kútnál című képek A Szalonban kiállítja a Zálogházat. Bemutatja a Műteremben c. festményt, ami új alkotói szakasz kezdete volt.

1878-ban a Párizsi Világkiállításon a Milton c. festményével szerepelt, amely a világkiállításon döntő sikert arat, megnyeri a nagy aranyérmet. Felmerül benne az első Krisztus-kép ötlete. Elkészül a Krisztus Pilátus előtt, amelyet impresszáriója szintén bemutat több országban.

Befejezi az őt három éven keresztül foglalkoztató Golgotát. 1891-ben hozzáfogott az akkor épülő Országház számára megrendelt Honfoglalás c. képhez, 1893-ban fejezte be a munkát.

1896-ban az elkészült Ecce Homot Budapesten mutatta be és részt vett a milleneumi ünnepségeken. Egyre romló idegállapota miatt először Baden-Badenba, egy évvel később az endenichi szanatóriumba szállították. 1900. május 1-jén halt meg. Debrecenben a Déri Múzeum őrzi az ún. Krisztus-trilógiát (Ecce homo, Krisztus Pilátus előtt, Golgota). E trilógiával fejezte ki Munkácsy a keresztény Európához való tartozásunkat. Azokat az érzéseket és esendőségeket eleveníti meg a Bibliából, amelyek minden keresztény embert megindítanak.

/Forrás: Wikipédia, http://www.irodalmiradio.hu/

Február 19 – Ma van a Magyar Ápolók Napja!

Kossuth Zsuzsanna születésnapja tiszteletére február 19.- én ünnepeljük a magyar ápolókat. Az országgyűlés hivatalosan is a magyar ápolók napjává nyilvánította ezt a napot 2014.évi határozatával.

Kossuth Lajos e szavakkal kérte fel Zsuzsannát a tábori kórházak ápolási felügyeletére: „Téged kedves nővérem ezennel az összes tábori kórházak főápolónőjévé kinevezlek.”

Hazánkban Kossuth Zsuzsanna hősies, önfeláldozó, emberséges cselekedete volt az alapköve a hazai ápolás fejlődésének. Az első asszony, aki azzal szerzett hírnevet a hazának, hogy a harcban sérült katonák ápolását megszervezte. Olyan szellemi örökséget hagyott ránk, amely a ma és a jövő ápolója számára egyaránt példaértékű.

❗️MA VAN A 112 NEMZETKÖZI NAPJA❗️

🆘A nap célja, hogy felhívja a figyelmet a segélyhívó szám fontosságára és megfontolt használatára.

💎Az életmentők azért választották hivatásuknak a mentést, hogy szaktudásuk és odaadásuk segítségével, a legnehezebb percekben egyetlen biztos pontként segíthessenek embertásaikon. Azonban a mentők szerepét és feladatát sokan máig félreértelmezik.

ℹ️Milyen esetekben tárcsázhatjuk a 112-t mentőellátás céljából?

🔹ha életveszély, vagy annak gyanúja áll fenn (pl. eszméletlen állapot, bármilyen eredetű súlyos vérzés, stb.),
🔸baleset, sérülés, bármilyen eredetű mérgezés esetén,
🔹megindult szülés, vagy a terhesség alatt bekövetkező rendellenesség miatt,
🔸ha erős fájdalom, vagy más riasztó panasz, illetve tünet észlelhető (pl. fulladásérzés, nehézlégzés, végtagbénulás, stb.),
🔹ha olyan magatartászavart észlelünk, mely során a beteg saját maga, vagy mások életét veszélyezteti.
📞Hasznos lehet: kisebb egészségügyi problémák esetén a 1️⃣8️⃣3️⃣0️⃣ hívása a jó megoldás, míg vészhelyzet esetén továbbra is a 1️⃣1️⃣2️⃣-t kell tárcsázni! 🚑♥️🇭🇺 #nasziamentő

Szűz Mária lourdes-i jelenése – A betegek világnapja

Kultúra – 2026. február 11., szerda | 6:00

1858. február 11-én a Lourdes melletti Massabielle-barlangban a szegény, tanulatlan, tizennégy éves Bernadette Soubirous-nak megjelent a Szűzanya.

A „Hölgy”, aki a Massabielle-barlangban megjelent, hófehér ruhát és vakító fehér köpenyt viselt, égszínkék öv volt derekán, lábát arany rózsa díszítette, és kezében rózsafüzért tartott. Összesen tizennyolc alkalommal jelent meg július 16-áig, bűnbánatot és engesztelést kérve. Február 25-én fölszólította Bernadette-et, fakasszon forrást a barlang meghatározott pontján, igyon belőle és mosdjon meg benne. Március 2-án megbízta a kislányt, „mondja meg a papságnak, hogy építsenek kápolnát és jöjjenek körmenetben” a jelenések helyére. Március 4-én már több mint tízezren kísérték el Bernadette-et a barlanghoz, de a látomásokban csak a kislány részesült. Március 25-én a Hölgy lourdes-i dialektusban a nevét is elárulta: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.”

Franciaországban a jelenések híre gyorsan terjedt, egyre nagyobb tömegek látogattak Lourdes-ba – a Pireneusok között, a Pau patak partján fekvő városkába – és a jelenések helyén fakadt forráshoz, mely 120 ezer liter vizet ad naponta. A forrásnál kezdettől fogva tapasztaltak csodás gyógyulásokat. A jelenéseket egyházi és világi hatóságok vizsgálták. Azok természetfeletti jellegét 1862-ben a tarbes-i püspök (Lourdes a tarbes-i egyházmegye területén fekszik), majd 1891-ben XIII. Leó pápa hivatalosan is elismerte.

1862-ben templomot kezdtek építeni a forrás feletti sziklára, amely 1876-ra elkészült, s melynek IX. Piusz pápa bazilika címet és előjogokat adományozott. A barlangban Bernadette útmutatásával elkészült a Szűzanya márványszobra. A forrás mellett fürdő épült.

A Szűzanya lourdes-i megjelenését először a tarbes-i egyházmegyében ünnepelték, 1890-től. 1908-tól, a jelenések 50. évfordulójától kezdve X. Piusz pápa kiterjesztette az ünneplést az egész Egyházra.

A jelenés helyén a sok csodálatos gyógyulás igazolta Mária Istentől kapott hatalmát. Lourdes világhírű zarándokhely lett, ahova milliók zarándokolnak el engesztelni és gyógyulásért vagy megnyugvásért imádkozni. A megmagyarázhatatlan gyógyulások száma sok ezer, ebből hetvenet ismer el az Egyház csodás gyógyulásnak. A lelki gyógyulások száma felmérhetetlen.

Szent II. János Pál pápa 1992-ben kezdeményezte, hogy február 11., a Szűzanya első lourdes-i jelenésének napja legyen a betegek világnapja. A világnap célja, hogy „Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek, segítse elő a szenvedés megértését”.

Ezen a napon egyre több templomban kiszolgáltatják a betegek szentségét. A pápa február 11-én hagyományosan üzenetet intéz a betegekhez.

Forrás
Magyar katolikus lexikon

Magyar Kurír
(bh)

Münchenben, 1923. február 10-én hunyt el Wilhelm Conrad Röntgen Nobel-díjas fizikus, gépészmérnök, a róla elnevezett röntgensugárzás felfedezője.

1845. március 27-én született egy kis porosz városkában, a Düsseldorf melletti Lennepben (ma Remscheid, Németország).

Édesapja Friedrich Conrad Röntgen posztógyáros volt, édesanyja a holland Charlotta Contanza Frowein. 1848-ban a családfő áttelepítette a gyárát a hollandiai Apeldoornba, és maguk is odaköltöztek. A fiatal Röntgen ott végezte el magánelemi iskoláját, majd Utrechtben egy ipariskolában folytatta tanulmányait. 1863-ban, érettségi előtt három hónappal kizárták az iskolából tiszteletlenség miatt (egyik diáktársa az egyik tanár karikatúráját rajzolta fel a táblára, amin ő jót nevetett, az alkotót pedig nem árulta el). Megengedték neki, hogy az érettségit magánúton letegye, de ez akkor nem sikerült, mert görögből és latinból is megbukott.

1865-ben Zürichbe ment, és beiratkozott a helyi Műszaki Főiskolára – ez volt az egyetlen olyan főiskola német nyelvterületen, ahová érettségi nélkül is felvették (itt végzett Albert Einstein is). Itt irodalmi és művészeti előadásokat is hallgatott, de végül 1868-ban gépészmérnök diplomát szerzett. Tanulmányai alatt hallgatta Rudolf Clausius előadásait a kinetikus gázelméletről, és egyre inkább a fizika érdekelte. Clausius nyugalomba vonulása után az egyetem fizikai katedráját August Kundt kísérleti fizikus töltötte be, és bevezette a fizika laboratóriumi gyakorlatokat. Ezeken figyelt fel Röntgen tehetségére, és rábeszélte, hogy tegyen doktori vizsgát fizikából. 1869-ben lett doktor; disszertációjának címe „Studien über Gase” volt. Az értekezésben szereplő vizsgálatokat tanára, August Kundt laboratóriumában végezte el. A cím megszerzése után Kundt asszisztense lett.

1869-ben Kundttal együtt ment át a würzburgi egyetemre, de a fizetése oly csekély volt, hogy apjának rendszeresen támogatnia kellett. 1870-ben publikálta első tudományos értekezését az „Annalen der Physik und der Chemie” folyóiratban.

1872. január 19-én háromévi jegyesség után Apeldoornban összeházasodott Anna Bertha Ludwiggal, egy zürichi vendéglős lányával.

Mivel Röntgent (azzal az indokkal, hogy nincs érettségije) Kundt javaslata ellenére sem nevezték ki magántanárnak, Kundt 1872-ben elhagyta az egyetemet, és Röntgennel Strasbourgba ment. Ott 1874. március 14-én Röntgen megkapta a magántanár címet, és az oktatási engedély birtokában 1873–1874-ben a hohenheimi mezőgazdasági főiskolára került rendes tanárnak. A professzori címet is megszerezte fizikából és matematikából. Mivel az egyetemnek nem volt fizikai laboratóriuma, 1876-ban visszament Strasbourgba mint a fizika professzora, az elméleti fizika magántanára, és folytatta kísérleteit Kundttal.

1879-től a Gießeni Egyetem kísérleti fizika tanszékét vezette. 1887-ben feleségével örökbe fogadták az akkor hatéves Josephine Bertha Ludwigot, felesége bátyjának lányát.

1889-ben elvállalta a Würzburgi Egyetem fizikai intézetének vezetését; 1894-ben az egyetem rektorává választották.

1894-ben kezdte a katódsugárzás kutatását, amihez eleinte Lénárd-féle kisülési csövet használt.

1895. november 8-ról 9-re virradó éjszaka, Lénárd Fülöp és Heinrich Hertz kísérleteinek ismétlése közben figyelt fel arra, hogy az üzemeltetett kisülési cső mellett, fekete kartonpapírban tárolt fényképezőlemezeken előhívásuk után meg nem magyarázható feketedések látszottak. Elkezdte vizsgálni ennek okát.
1896. november 8-án kísérleteiben Röntgen a kisülési csőben az elektromos kisülést kísérő fényjelenségek kiszűrésére a csövet nem átlátszó fekete kartonpapírba csomagolta, így próbálta vizsgálni a katódsugár által előidézett fényt. Amikor a szikrainduktort a csőre kapcsolta, meglepődve tapasztalta, hogy a sötét laboratóriumban a cső közelében lévő, bárium-platina-cianiddal bevont papírlemez ernyő fluoreszkálni kezd, azaz fényforrásként viselkedik. Vizsgálni kezdte a titokzatos fény forrását.

Amikor a cső és a világító papírlemez közé deszkát, jegyzetfüzetet helyezett, akkor is világított, csak haloványabban. Még jobban megdöbbent azon, hogy amikor kézfejét helyezte a cső és papírlemez közé, a lemezen a kézcsontjainak árnyképe tűnt elő. A fényforrás megszűnt, amikor a kisülési csőről lekapcsolta a feszültséget.

A lemez már másfél–két méterről fénylett, tehát nem lehetett oka a katódsugárzás (az már néhány centiméter levegőben elnyelődik). A következő napokban és hetekben éjjel-nappal a laboratóriumban vizsgálta az új sugár tulajdonságait. Kimutatta, hogy a cső egy meghatározott részéből egyenes vonalban lép ki a sugárzás. Megállapította, hogy az új sugárzást – amit első dolgozatában X-sugárnak nevezett el – eltérő mértékben nyelik el a különböző anyagok, a fényhez hasonlóan egyenesen terjed, hatása fényképfelvételeken rögzíthető. Felesége kezéről mintegy 20 perc expozíciós idővel készített felvételt.

1895. december 28-án adta át a Würzburgi Fizikai-Orvosi Társulatnak a felfedezéséről szóló, „Über eine neue Art von Strahlen” közleményét. Ez 1896 elején jelent meg, és a világ minden pontjára eljutva hatalmas feltűnést keltett. Számos fizikusban merült fel a kérdés, hogy a napsugárzás hatására természetes körülmények között világító anyagok is kibocsátanak-e egyúttal efféle sugarakat – nagy erővel kezdték meg a foszforeszkálás kutatását. A Röntgen által inspirált kutatók egyike – Henri Becquerel – eközben fedezte fel (véletlenül) a radioaktivitást.

Eredményeit a párizsi Akadémián Henri Poincaré mutatta be 1896. január 20-án. Maga Röntgen 1896. január 23-án a würzburgi intézetben a Fizikai-Orvosi Társulat előtt számolt be felfedezéséről. Ezen az előadáson felvételt készített Rudolf von Kölliker neves anatómus kezéről. Az előadás után a lelkes Kölliker javasolta, hogy az X-sugarat nevezzék el Röntgenről. Ezt a javaslatot általában pozitívan fogadták, de angol nyelvterületen kiejtési nehézségek miatt megmaradtak az X-sugárzás (X-ray) elnevezésnél.

Ezek után több előadást tartott a sugarakról, többek közt a császár meghívására is. Különböző kitüntetéseket kapott, például Bajorország kitüntetését, amely nemesi rangra jogosította volna. Nem élt vele. Nem adta el szabadalmát sem.

Tovább kutatta az X-sugarakat. Második megfigyelés-sorozatát 1896 márciusában tette közzé (a levegő és a többi gázok a sugarak hatására ionizálódnak, elektromos vezetővé válnak). Az ebben a második dolgozatban szereplő demonstrációs eszköz alapján konstruálták meg később a röntgencsöveket.

Az X-sugarakról írt harmadik és egyben utolsó értekezése 1897 májusában jelent meg. Ebben rögzítette, hogy a csőből kijövő sugarak tulajdonságai erősen függnek a csőre kapcsolt feszültségtől – áthatoló képességük nő, ha a katódsugárcsőben növeli a feszültséget. A sugarakat nem térítette el se az elektromos, se a mágneses tér, tehát alapvetően különböztek a katódsugárzástól. Megállapította, hogy a sugarak a levegőben szóródnak, és egyúttal ionizálják a gázt.

Kimutatta, hogy a sugarak ott jönnek létre, ahol a katódsugárzás részecskéi (elektronjai) az üvegcső falába ütköznek. Rájött, hogy a röntgensugárzás intenzitása lényegese növelhető, ha a katódsugarak útjába nehézfém lemezt, úgynevezett antikatódot tesz – ez lefékezi az elektronokat, és a fékezési energia alakul igen rövid hullámhosszú elektromágneses sugárzássá. A fékezési sugárzás spektrális eloszlása folyamatos (nincsenek benne kitüntetett vagy hiányzó hullámhosszok).

Az általa felfedezett sugárzást az éter longitudinális rezgésének tekintette. Ez az elképzelése tévesnek bizonyult. A sugárzás keletkezésének mechanizmusából Ernst Wiechert és George Gabriel Stokes már 1896-ban arra következtetett, hogy a röntgensugarak valószínűleg nagyon rövid hullámhosszú fénysugarak. Végül Charles Glover Barkla polarizációs vizsgálatai és Max von Laue interferenciás kísérletei bizonyították, hogy a röntgensugarak transzverzális hullámok és elhajlíthatók.

1900-ban a bajor kormány felkérésére a Müncheni Egyetemen lett a fizikai intézet igazgatója, egyúttal a fizikai-méréstechnikai gyűjtemény vezetője.

1901-ben elsőként kapta meg a fizikai Nobel-díjat. A kapott díjjal járó összeget a Würzburgi Egyetemnek ajánlotta fel, ám az az 1923-as pénzromlásban elinflálódott.

Az első világháború alatt Amerikában tartózkodott, majd a háború után visszatért Münchenbe. Felesége 1919-ben halt meg. Röntgen 1920-ban vonult részlegesen nyugdíjba, csak a gyűjtemény vezetését tartotta meg.

Utolsó tudományos munkája, amit Abram Iofféval közösen végzett kísérletei alapján írt a kristályok fizikájáról, 1920-ban, nyugdíjba vonulásának évében jelent meg.

A háború után rendkívül szűkös anyagi körülmények közé kényszerült, hiányosan táplált Röntgen szervezete nem tudott ellenállni az emésztőrendszerét megtámadó betegségnek, és 1923. február 10-én meghalt bélrákban. Elképzelhető, hogy a betegség kialakulásában közrejátszottak kísérletei.

Végrendeletét végrehajtva minden levél-, illetve kézirat jellegű irományát elégették.
(Wikipédia)

Képek:

• Wilhelm Conrad Röntgen
• Wilhelm Conrad Röntgen a laboratóriumában
• Az első röntgenfelvétel: Röntgen feleségének, Anna Bertha Ludwignak a keze
• Wilhelm Conrad Röntgen egy korabeli illusztráción

Betegek világnapja

II. János Pál pápa kezdeményezésére 1993-tól február 11-e a betegek világnapja.

Hálánk mindazoknak szól, akik életüket szentelték a betegekkel, szenvedőkkel való gondoskodásnak.

1858-ban a Szűzanya ezen a napon jelent meg egy francia lánynak, Soubirous Bernadettnek. Február 15-én Lourdes-ban a sziklabarlangban csodatevő forrás fakadt. Az itt épült templomhoz évente több mint félmillió zarándokok érkezik, és a természetes módon meg nem magyarázható gyógyulások száma is több ezerre tehető.

A betegek világnapjának célja „Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek, segítse elő a szenvedés megértését.”

Forrás:
II. János Pál pápa, Ugandai apostoli utazás: Beszéd a Nsambya Szent Ferenc Kórház személyzetéhez, 1993. február 7.
I. János Pál pápa. Salvifici Doloris: Az emberi szenvedés keresztény értelméről. Apostoli levél a Katolikus Egyház püspökeihez, papjaihoz, szerzetescsaládjaihoz és hívőihez (1984. 

A szentség kiszolgáltatása során a pap a beteg fölé terjeszti kezét, imádkozik érte, majd megkeni homlokát és a két tenyerét szent olajjal. Amennyiben a közösség előtt, szentmisében történik – például a betegek világnapja alkalmából −, akkor a prédikáció után kerül rá sor.

Idősek, betegek látogatása

„Beteg valaki köztetek? Hívassa el az egyház elöljáróit, és azok imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal az Úr nevében!” – írja Jakab apostol a levelében. Éppen ezért, súlyos szükség esetén hozzátartozóként ne várjunk, hanem minél hamarabb hívassunk papot! Plébániánk papjai emellett rendszeresen látogatnak időseket, betegeket, amelyet kérni tőlük személyesen, a szentmisék után, vagy irodánkban lehet. Halaszthatatlan esetben a Budapesti Katolikus Kórházlelkészséget is lehet hívni, akik papok és önkéntes beteglátogatók segítségével látják el szolgálatukat.

II. János Pál pápa imája

Uram, köszönöm Neked az ajándékba kapott éveket és évtizedeket. Köszönöm az életem minden eredményét, amivel megörvendeztettél és minden kudarcát, amivel a korlátaimra figyelmeztettél. Köszönöm a családtagjaimat, akik elviselnek, akik mellettem állnak és szeretnek.

Uram, kérlek, bocsásd meg, amit rosszul tettem, és amit elmulasztottam. Köszönöm, hogy Te nem mégy nyugdíjba, hanem ma is mindent megteszel az
üdvösségemre.

Uram, adj nekem hálás szívet, hogy mindig észrevegyem: több okom van a hálára, mint a panaszra. Ments meg az irigységtől, elégedetlenségtől,
nyugtalanságtól, a mindent-tudás látszatától és a mindent-jobban-tudás hazugságától, a gyanútól, hogy valaki mindig bántani akar. Ments meg a
közönytől, a házsártos, barátságtalan viselkedéstől, az örökös zsörtölődéstől, a rút önzéstől, a mindent elborító keserűségtől és a hiábavalóság nyomasztó
érzésétől.

Uram, adj erőt, hogy békésen hordjam az öregkor terheit, humorral fogadjam a feledékenységem jeleit, erőtlenségemet, érzékszerveim tompulását,
testi-szellemi erőm hanyatlását.

Uram, adj bölcs szívet, hogy meg ne feledkezzem a végről itt, és a kezdetről odaát. Kérlek, adj kedvet a munkához, amit még elvégezhetek. Tégy
hasznossá, hogy ne érezzem csak tehernek magamat és adj alázatot, hogy belássam, hogy egyre inkább másokra szorulok. Adj kedvet az imádsághoz, a
Veled való beszélgetéshez. Adj világosságot, hogy jól lássam magam, és jól lássak másokat is. Adj jó kedvet és nyitottságot, hogy még mindig tudjak
befogadni és adj szeretetet, hogy ne csak panaszkodjak mások hidegsége miatt, hanem árasszam a szereteted melegét.

Uram, maradj az, aki mindig is voltál: a megbocsátó Édesatyám. Ez indítson arra, hogy én is tudjak megbocsátani. Ne engedd, hogy valaha is fáradt legyek a köszönet-mondáshoz. Ne engedd, hogy valaha is abbahagyjam a dicséretedet. Tartsd meg és növeld a hitemet.

Szólj Uram, még hallja a Te szolgád.

🌍Február 2., Vizes élőhelyek világnapja

🌍1971-ben ezen a napon az iráni Ramsarban fogadták el a vizes élőhelyek megőrzését szolgáló nemzetközi egyezményt („Ramsari Egyezmény”). Az egyezmény a részes országokat – köztük Magyarországot is – kötelezi ezeknek a különösen értékes területeknek a hosszú távú, felelős kezelésére.

❓ Mik is azok a vizes élőhelyek?
🌱mocsarak
🌱lápok, ingólápok,
🌱nádasok
🌱árterek
🌱holtágak
🌱folyók és patakok partjai (bizony, a Te településed patakpartja is!)
🌱tavak és tóparti zónák,
🌱forráslápok,
🌱szikes tavak,
🌱időszakos vízállások,
🌱halastavak és

🌱más sekélyvizes élőhelyek is.

❓Miért olyan fontosak és értékesek ezek a területek?

Azért, mert a vízhez kötődő növény- és állatfajok rendkívüli gazdagságát tartják fenn, miközben természetes vízszűrőként, árvíz‑ és aszálycsillapítóként is működnek. Az emberi jólét és az ökoszisztémák stabilitása szempontjából is nélkülözhetetlenek, ezért megőrzésük kiemelt feladat.

❓ És milyen emberi tevékenység veszélyezteti a vizes élőhelyeket?

💣Ipari és logisztikai beruházások (pl. akkumulátorgyárak, ipari parkok): vízigényes létesítmények, amelyek nagy mennyiségű felszín alatti vizet használnak, illetve a területfoglalás miatt eltűnnek a környező vizes élőhelyek.

💣 Beépítés és tóparti ingatlanfejlesztések: a Balaton, a Fertő, a Velencei‑tó és más tavak körül zajló fejlesztések élőhely‑felszámolással, nádirtással, partfal‑átalakítással járnak, ami drasztikusan csökkenti a természetes parti zónákat.

💣 Nagyléptékű vízlevezetés és csatornázás: A belvíz „elvezetésére” épített csatornák, árkok és szivattyútelepek gyorsan vezetik el a vizet, így kiszárítják a mocsarakat, lápokat, réteket és ártéri területeket.

💣 Mezőgazdasági vízlecsapolás és intenzív művelés: a nagyüzemi szántóföldi gazdálkodás érdekében végzett drénezés, talajvíz‑süllyesztés és a táblák összevonása jelentősen csökkenti a természetes vízmegtartást, és eltünteti a kisebb vizes élőhelyeket.

💣 Folyószabályozások és mederkotrás: A Duna, Tisza és mellékfolyóik medrének mélyítése, egyenesítése és kotrása megszünteti az ártéri kapcsolatot, csökkenti a holtágak vízellátását, kiszáradáshoz vezet.

💣 Bányászat és kavicskitermelés: a kavics- és homokbányák gyakran talajvízszint‑csökkenést okoznak, illetve új, mesterséges tavakat hoznak létre a természetes élőhelyek rovására.

💣 Szennyvíz és tápanyagterhelés: A mezőgazdasági műtrágyák, szennyvízbevezetések és diffúz szennyezések eutrofizációt okoznak, ami algavirágzáshoz, oxigénhiányhoz és élőhely‑romláshoz vezet.

❓És mi köze ehhez az egyháznak, a vallásnak?

✅Csak annyi, amit az alábbi plakát kijelent: az egyház tanítása szerint mindez bűn. Önmagunk ellen és Isten ellen elkövetett bűn. Márpedig ha a Szentatya valamiről azt mondja, hogy az bűn, arra érdemes odafigyelnünk.

❓Mit tehetsz Te magad egyéni döntéseidben, kisközösségeidben a vizes élőhelyekért?

🚫Ne vásárolj tóparti vagy nádasra épülő ingatlant: ezzel közvetve támogatnád a partok beépítését és a természetes élőhelyek felszámolását

🚫Ne irtsd a nádast, parti növényzetet a saját nyaralód vagy telked előtt – hagyd, hogy természetes szűrőként és élőhelyként működjenek.

🚫Ne támogass olyan beruházásokat, amelyek tóparti feltöltéssel, kikötőépítéssel, partfal‑betonozással járnak, és helyi lakosként jelezd aggályaidat az önkormányzat felé.

🚫Ne engedd, hogy településed patakját, erét vagy vízmosását lebetonozzák – állj ki a természetes meder és a természetess vízmegtartó megoldások mellett.

🚫Ne irtsd a hódokat, nem támogasdaz ellenük irányuló illegális tevékenységeket: a hódok természetes vízmegtartó mérnökök, akik javítják a vizes élőhelyek állapotát.

🚫Utasítsd el a túlzott vízhasználatú beruházásokat (pl. ipari parkok, vízigényes gyárak) a saját településeden, vegyél részt az ehhez kapcsolódó társadalmi egyeztetéseken.

🚫Ne vagyél részt olyan turisztikai programokban, amelyek károsítják a nádasokat, mocsarakat vagy madárélőhelyeket (pl. illegális csónakázás nádasban, motorcsónak tiltott helyen).

✅ Építkezésnél vízáteresztő burkolatokat, esőkerteket, zöldfelületeket válassz, hogy a csapadék helyben maradjon.

vizesélőhely #vizesélőhelyekvilágnapja #február2 #ramsar #ramsariegyezmény #biodiverzitás #egyházitanítás #laudatosi #bűn #mittehetünkmi #jelesnap #világnap #élőhely #víz #hód #nádas #fertőtó #fertótaviberuházás #építkezés #beruházás #balaton #patakpart #betonozás #természetalapúmegoldások #mocsár #akkugyár #iparipark

https://youtu.be/CloSq-15l9M

https://videa.hu/player?v=WUZIk7TpUCz…

1945 január 27-én a Vörös Hadsereg felszabadította az Auschwitz–Birkenaui koncentrációs és megsemmisítő táborkomplexumot. Az ENSZ Közgyűlése 2005-ben ezt a napot a holokauszt nemzetközi emléknapjává nyilvánította, amelyet azóta világszerte közösen tartanak számon.

A holokauszt során Európában hozzávetőleg hatmillió zsidót öltek meg, ami az európai zsidó népesség mintegy kétharmadát jelentette. 1944-ben körülbelül 437–440 ezer magyar zsidót deportáltak Auschwitz-Birkenauba, akik közül a legtöbben a megérkezésüket követően életüket vesztették. Ez a veszteség a magyar történelem egyik legsúlyosabb tragédiája, amely generációk sorsát határozta meg.

Auschwitz nem csupán egy helyszín, hanem egy folyamat végpontja volt. A tömeggyilkosságot évekig tartó kirekesztés, állami propaganda, jogfosztás és intézményesített diszkrimináció előzte meg, amely fokozatosan tette elfogadhatóvá az embertelenséget. A történtek arra figyelmeztetnek, hogy a jogállam és az emberi méltóság védelme nélkül a modern társadalmak is sebezhetővé válhatnak.

Az emlékezés ezért nem kizárólag történelmi kötelesség, hanem jelenkori felelősség is. Az antiszemitizmus minden formájával szembeni következetes fellépés, valamint a magyarországi zsidó közösség biztonságának garantálása alapvető állami feladat. A holokauszt áldozatainak emléke akkor őrizhető meg méltó módon, ha a tanulságok a közéletben, az oktatásban és a politikai döntésekben is érvényesülnek.-Kapitány István

Ma van az Oktatás Nemzetközi Napja. Az oktatás alapvető emberi jog, egyszerre közjó és közös felelősség.

Életfestők

1458. január 24-én Buda és Pest között a Duna jegén, Magyarország királyává választották az alig 15 esztendős Hunyadi Mátyást.

Hunyadi Mátyás királlyá választása

„Mátyás király… Különös, rejtelmes és mégis: derűsen és édesen zengő visszhangja van ennek a két szónak a magyar ember lelkivilágában. Mintha még ma is inkább a népmese Hunyadi Mátyása élne bennünk, mint a történelemé. De csak kevesen tudják, hogy a népmese Mátyása – igazi.”

(Bajcsy-Zsilinszky Endre: Mátyás király)

„Az isteni szolgálatra bármilyen idő alkalmas, és mindaz, amit a haza érdekében tesz az ember, nem egyéb, mint Isten szolgálata.”

„A királyok dicsősége a népek sokaságában, az országok dísze és ereje a városok gazdagságában és teljességében áll.”

„Most nem a tenyeredből jósolok, felség, hanem csak szívemből, hisz ehhez még jóstehetség sem kell. Míg magyar ember él e földön, addig nevedhez mindig hozzá fogja tenni: Mátyás, az igazságos.”

(Mesék Mátyás Királyról)

„Merem mondani, hogy a magyar dolgok kezdetétől fogva királyválasztás annyi örömmel és annyi dicsőséggel még nem ünnepeltetett.” (Thuróczy János)

1458. január 24-én Buda és Pest között a Duna jegén olyan történt, mint még előtte soha és azóta sem! Magyarország királyává választották az alig 15 esztendős Hunyadi Mátyást, aki harminckét évig tartó regnálása alatt a Magyar Királyságot az európai hatalmak sorába emelte, személyében pedig a reneszánsz magyar uralkodót tisztelhetjük.

Hunyadi Mátyás 1443. február 23-án született Kolozsvárott. Apja a „törökverő” Hunyadi János, anyja Szilágyi Erzsébet.

Gyermekéveit a család vajdahunyadi várában töltötte. A kornak megfelelő lovagi nevelést kapott (tanítója Vitéz János váradi püspök volt), de emellett humanista szellemben egyház- és államjogot, művészeti ismereteket, orvostudományt és latint is tanult.

A megkoronázott és koronázási jelvényekkel ellátott Hunyadi Mátyás a Thuróczi Krónikában

A nándorfehérvári diadal után nem sokkal, 1456. augusztus 11-én pestis járvány következtében meghalt Hunyadi János, az utolsó magyar hadvezér, aki tartós eredményeket tudott elérni a török elleni küzdelemben. Ekkorra a Hunyadi család Magyarország egyik leggazdagabb birtokosává küzdötte fel magát kiváló érdemei kapcsán. V. László király ellensúlyt teremtendő kinevezte Cillei Ulrikot – rokonát és tanácsadóját – főkapitánynak. Ő azonban a királytól kapott fővezéri megbízatását nem a törökre, hanem a Hunyadi családra összpontosította. A király támogatásával rá akarta szorítani Hunyadi Lászlót, – aki az elsőszülött fiú jogán birtokolta Nándorfehérvárt -, hogy minden királyi erősséget és jövedelmet neki adjon át.

A király és Cillei személyesen látogatták meg Nándorfehérvárt, ahol egy tanácskozás közben Cillei szenvedélyes haragjában kardot rántott Hunyadi Lászlóra. Hunyadi felindulásában szintén kardot rántott, emberei holtra kaszabolták Cilleit. A király megrémült, színleg büntetlenséget ígért Hunyadi Lászlónak és a családnak, amit esküvel is megerősített Temesvárott.

V. László azonban ígérete ellenére megtorolta a történteket elfogatta a két Hunyadi fiút és felségsértés címén Lászlót Budán 1457-ben kivégeztette, Mátyást pedig prágai udvarába vitte fogolyként. A kisebbik fiún, az egyébként szintén halálra ítélt Mátyáson ugyanis nem hajtották végre az ítéletet, inkább túszként szolgált a király kezében. Azonban V. László halálával hamarosan megüresedett a magyar trón. Nem igazán lehet eldönteni, hogy a királyt megmérgezték, vagy esetleg bubópestis áldozata lett. Mindenesetre ekkor még Hunyadi Mátyás számára a király halála nem sok változást jelentett, mert ekkor még Podjebrád György cseh kormányzó, a későbbi király foglya volt. Podjebrád azonban már fogsága idején is királyjelöltként bánt vele.

A trón megüresedése aztán tovább élezte a politikai helyzetet. Magyarországra délkeletről a pogányok, nyugatról a Habsburgok vetettek szemet, míg északon a cseh Giszkra fosztogatott. Az oligarchákat akkor sem érdekelte egyéb, mint hatalmuk megtartása, és saját vagyonuk gyarapítása bármi áron. Ahogy a kereszténység két tartóoszlopát: a törökverő Hunyadi Jánost és Kapisztránt a pestis elragadta, az országot hatalmába kerítette a gyász, az ármány és a rettegés. Ezt a hangulatot hűen tükrözi Arany Jánosnak a Mátyás anyja című verse.

Amikor a legnagyobb volt a reménytelenség, az égiek akkor ragyogtatták rá a nemzetre ismét a Hunyadiak csillagát egy fogoly gyerek képében.

A rákosi országgyűlésre összesereglett nemesek a befagyott Duna jegén királlyá választották a prágai fogságban sínylődő 15 éves Hunyadi Mátyást. A Budán tanácskozó főurak ugyan ellenezték a nép akaratának beteljesedését, de őket segített meggyőzni Mátyás nagybátyja, Szilágyi Mihály, aki 15 ezer fős sereg élén érkezett a királyválasztó országgyűlésre, és e szavakkal fordult hozzájuk: „Nem azért jöttem fegyvereseimmel, hogy erőszakot alkalmazzak, hanem hogy a szabad választást biztosítsam! De emlékezzetek, urak, Hunyadi János nagy érdemeire! Most van alkalmatok, hogy megdicsőítsétek az ő emlékezetét! Ne engedjétek, hogy ne magyar fejre kerüljön ezentúl a korona!”

A bárói liga ellenjelöltje Garai László nádor volt, ám vele 1458. január 12-én a Szilágyi testvérek Szegeden kiegyeztek. A Szilágyiak megszerezték Garai támogatását Hunyadi Mátyás királlyá választásához. Ezek után 1458. január 24-én Mátyás királlyá választották Budán. Ez volt a híres, a Duna-jegén lebonyolított választás, amikor a köznemesség és a főrendek nagy része Mátyás mellé állt. Ekkor még főleg csak a nándorfehérvári győző fiát látták benne.

A főpapok és főurak tanácsa 1458 januárjában elfogadta királyul Hunyadi Mátyást, s az összegyűlt köznemesek kikiáltották királlyá. A 15 éves Mátyás csak ezután tért haza és foglalta el a trónt (intronizálták=trónra ültették, ugyanis megkoronázni még nem tudták, mert a korona Habsburg III. Frigyes császárnál volt).

Ezen a napon is csoda történt: a választás híre még ki sem szivárgott, de a pesti nagytemplomban már felhangzott a hálaadó ének. Amikor aztán az egész nép megtudta, hogy Mátyás lett a király, mindenki nagy örömmel ujjongott. Minden templomban meghúzták a harangokat, harsogtak a kürtök, szóltak a sípok, és olyan nagy hangon énekelt mindenki, hogy megtelt azzal a levegőég.

A választás éjszakáját annyi máglyarakás világította meg, hogy az emberek azt hitték, a csillagok szálltak le az égboltról. Soha még királyválasztás ennyi örömmel, ennyi dicsőséggel nem történt.

Szilágyi Mihály, aki az egész választást rendezte, a választás után levelet küldött az erdélyi rendeknek. Azt írta a levélben: „Ti láttátok a fenséges Mátyás urat, amikor megszületett, szemetek előtt nevelkedett, ezért magatokénak nevezhetitek. Nyissátok meg hát a vigasság forrásait, örvendjetek, vigadjatok, ujjongjatok és adjatok hálát a jóságos Istennek azért a boldogságért, amelyben a magyar nemzet részesült. Örült az egész Magyarország, vele örvendezett szép Erdélyország, amiért a törökverő Hunyadi János fiát, az ifjú Mátyást királlyá választották.”

A magyar vezetők ezután küldöttséget menesztettek Podjebrád Györgyhöz és III. Frigyeshez, a Habsburghoz. Az előbbitől magát Mátyást követelték, az utóbbitól pedig a magyar koronát. Podjebrád engedett, egyébként már ekkor eljegyeztette lányát, Katalint Mátyással, ezért február 8-án beleegyezett a Hunyadi-sarj szabadon bocsátásába. III. Frigyes viszont nem adta vissza a koronát.

Mátyás uralkodásának kezdeti évei bizonytalanságban teltek: a korona nélkül nem igazán volt legitim magyar uralkodónak nevezhető. Szilágyi Mihály, Újlaki és Garai többször is összeesküvést szerveztek ellene. 1459-ben például III. Frigyest támogatták vele szemben, sőt, 1459. február 17-én a Garai-Újlaki párt királlyá választotta Frigyes császárt. Csak nagy nehézségek, II. Pius pápa segítségével tudta megoldani Mátyás a válságot – írja Vég Gábor a magyar királyokról szóló könyvében.

Persze a diplomácián túl az is segít, hogy 1459. április 7-én és 12-én is két csatát vív Mátyás a Habsburgok és támogatóik serege ellen. 1462-ben Mátyás kiegyezik a felvidéki kiskirállyal, illetve zsoldosvezérrel, Giskra Jánossal, és cserébe Maros-menti uradalmakat enged át az addig ellene lázadónak.

A Szent Koronát birtokló (bitorló) Frigyessel – miután csatát nyert vele szemben – 1463-ban alkut kötött, és 8000 ezer arany forintért visszaváltotta a koronát. Ezt követően elhárult minden akadálya annak, hogy a történelmi hagyományok szerint 1464-ben Fehérváron Szent István koronájával megkoronázzák.

1463. július 19-én jön létre a bécsújhelyi béke a magyar király és III. Frigyes közt. Ennek a megállapodásnak az értelmében hazakerül a korona, Frigyes pedig „fiává” fogadta Mátyást. Ő ígéretet tett arra, hogy, örökös hiánya esetén a trón Frigyesé lesz.

Mátyás ezután a Boszniát elfoglaló török ellen indul, és visszahódítja a keresztények számára a terület fővárosát, Jajcát, 1463. december 25-én.

A konszolidálódott helyzetben, 1464. március 29-én a székesfehérvári országgyűlés alkalmával megkoronázzák Mátyást a frissen visszaszerzett Szent Koronával. Ezután, április hatodikán bocsátják ki a székesfehérvári koronázási cikkelyeket, amelyekkel elkezdődnek „Mátyás, az igazságos” közigazgatási, bíráskodási és pénzügyi reformjai.

Mátyás király uralkodása nemcsak egy dicső történet a magyarság elmúlt ezredéből, hanem az utolsó sikeres nemzeti királyunk is. Uralkodását talán Kölcsey Ferenc foglalta legtömörebben össze a Himnuszban: ‘S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára’. S amit uralkodók oly ritkán kapnak meg, őt a nép is halhatatlanná tette. Mátyás király tovább él, és nap mint nap megelevenedik a népmesékben, ahol igazságot szolgáltat a pórnépnek. Nem hiába lett szállóigévé a mondás: Meghalt Mátyás király, oda az igazság.

Már Mátyás rendkívüli körülmények között lezajlott királlyá választása kapcsán is érzékelhető, hogy ő nem hétköznapi ember, nem hétköznapi szereplője történelmünknek, és hiába említünk tényleges évszámokat, hónapokat, napokat, ami a királyválasztás alkalmával történik, az bizony hihetetlen és varázslatos – egyszóval mitikus történelmünk szerves része. Ezt egyébként a nemzet már az adott történelmi pillanatban így élte meg. Mert a történésekből tényleg jól érzékelhető volt,hogy őt a Mindenség erői állították rá egy pályára, és csak akkor töltheti be hivatását, ha erről a pályáról le nem tér. Igazán majd halálának taglalásakor érezhetjük át, hogy ő bizony végigment ezen az úton. Azon az úton, mely tehát királlyá választásával veszi kezdetét, koronázásával válik megszenteltté, s halálának pillanatában teljesedik ki. Hogy aztán általunk, mindenkori utódok által teljesedhessék be egykoron….

Festmény: Benczúr Gyula: Mátyás fogadja a pápa követeit

(Forrás: Wikimedia Commons)

https://turul.info/napok/hunyadikirallyavalasztasa

Wass Albert: Magyar Miatyánk

Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben,

Tarts meg minket szeretetben,

Áldott Szemed ne vegyed le rólunk,

Akkor se, ha méltatlanul szólunk.

Tudjuk, sokszor panaszos az ajkunk,

Kereszt súlya nyomokat hagy rajtunk.

Bűneinket ne ródd fel, óh nékünk,

Rég fizetett érte, magyar népünk.

Szenteltessék meg a Te neved,

A bölcsőinktől a sírunkig Teveled

Igaz magyar hitben megmaradjunk,

Magyar voltunk mellett hitet valljunk,

Ne foghasson rajtunk, mi idegen,

Áruló közöttünk sohase legyen.

Hű gyermekként kövessünk Téged,

És örökké áldjuk Szent Nevedet.

Jöjjön el a Te országod,

Legyen velünk atyai jóságod,

Minden magyar szerte e világban,

Térdre hulljon hálaadó imában!

Add, hogy egymás kezét megtaláljuk,

Kopogtató testvért ki ne zárjuk.

Fülünk úgy figyeljen magyar szóra,

Mintha hozzánk Édesanyánk szólna.

Kölcsey Ferenc

Himnusz

A magyar nép zivataros századaiból

Isten, áldd meg a magyart

Jó kedvvel, bőséggel,

Nyújts feléje védő kart,

Ha küzd ellenséggel;

Bal sors, akit régen tép,

Hozz rá víg esztendõt,

Megbünhödte már e nép

A multat s jövendőt!Őseinket felhozád

Kárpát szent bércére,

Általad nyert szép hazát

Bendegúznak vére.

S merre zúgnak habjai

Tiszának, Dunának,

Árpád hős magzatjai

Felvirágozának.

Értünk Kunság mezein

Ért kalászt lengettél,

Tokaj szõlõvesszein

Nektárt csepegtettél.

Zászlónk gyakran plántálád

Vad török sáncára,

S nyögte Mátyás bús hadát

Bécsnek büszke vára.

Hajh, de bûneink miatt

Gyúlt harag kebledben,

S elsújtád villámidat

Dörgő fellegedben:

Most rabló mongol nyilát

Zúgattad felettünk,

Majd töröktől rabigát

Vállainkra vettünk.

Hányszor zengett ajkain

Ozmán vad népének

Vert hadunk csonthalmain

Győzedelmi ének!

Hányszor támadt tenfiad

Szép hazám, kebledre,

S lettél magzatod miatt

Magzatod hamvvedre!

Bújt az üldözött s felé

Kard nyúl barlangjában,

Szerte nézett, s nem lelé

Honját a hazában.

Bércre hág, és völgybe száll,

Bú s kétség mellette,

Vérözön lábainál,

S lángtenger felette.

Vár állott, most kőhalom;

Kedv s öröm röpkedtek:

Halálhörgés, siralom

Zajlik már helyettek.

S ah, szabadság nem virúl

A holtnak véréből,

Kínzó rabság könnye hull

Árvánk hő szeméből!

Szánd meg, Isten, a magyart,

Kit vészek hányának,

Nyújts feléje védő kart

Tengerén kínjának.

Bal sors akit régen tép,

Hozz rá víg esztendőt,

Megbünhödte már e nép

A múltat s jövendőt!

Székely Himnusz

1.

Kitudja merre, merre visz a végzet

Göröngyös úton sötét éjjelen

Vezesd még egyszer győzelemre néped

Csaba királyfi csillag ösvényén

refrén:

Maroknyi székely porlik mint a szikla

Népek harcának zajló tengerén

Fejünk az ár jaj százszor elborítja

Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk

2.

Amedíg élünk magyar ajkú népek

Meg törni lelkünk nem lehet soha

Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján

Legyen a sorsunk jó, vagy mostoha

refrén:

Maroknyi……

3.

Keserves múltunk évezredes balsors

Tatár, török dúlt, (a) labanc rabigált

Jussunk e honba, székely magyar földön

Szabad hazában éljünk boldogan

4.

Édes szűzanyánk könyörögve kérünk

Mentsd meg e népet,vérző nemzetet

Jussunk e honba székely magyar földön

Szabad hazában éljünk boldogan

5.

Kitudja innen merre visz a végzet

Ország határon, óceánon át

Jöjj hát királyunk, itt vár a te néped

Székely nemzeted Kárpát bérceken

Maroknyi székely porlik mint a szikla

Halál igában meggyötörten él

Szemünk a korbács jaj százszor eltalálja

Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenem

A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban Csekén ezen a napon fejezte be – „a magyar nép zivataros századaiból” vett példákra épített költeményét – a Himnuszt.

https://www.facebook.com/reel/424230287089779-„piros szív, fehér hó, zöld levél”-Magyar Kultúrális Napok

Évforduló! 1875. január 14-én született Albert Schweitzer:

„A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota: az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon.”

Albert Schweitzer(1875. január 14 – 1965. szeptember 4.) elzászi német teológus, lelkész, filozófus, orgonaművész, tanár, orvos.

Antóni Sándor – A Don-kanyarnál

Elszálltak a könyörtelen hosszú évek,
vele együtt mentek el az utolsó remények.
Sokat emlegetett, átkozott Don-kanyar,
Hol örök álmát alussza sok ifjú magyar.
Domboldalán vagy a folyó mentén,
Vadvirágok nyiladoznak a kopjafa tövén.

Magyar baka fekszik lent a hideg földben,
üzenetet is csak szél hoz dideregve.
Sok ifjú gyermek és családos apa,
ki a szeretteit soha többé nem láthatja.
Mégis várja őt gyermek és feleség,
kik csak félig érezték a család melegét.

Megsárgult tábori levelet esténként olvassák,
minden áldott sorát százszor megcsókolják.
Megfakult fényképeket sorba nézik,
Könnybe lábad szemük, szívük újra vérzik.
Legyen ez a halálkanyar örökké átkozott,
Mit sok százezer magyar vére áztatott.

Távol a hazától idegen földben,
Elvesztettük őket mindörökre.
De emlékük szívünkben örökké él,
Míg magyar ember él a földtekén.
Nagy árat fizettünk, hol ott semmi dolgunk,
Az értelmetlen halált, mit örök gyászként hordunk.

Emlékezzünk rájuk és soha ne felejtsék,
Ifjú életüket derékba törték.
Hajtsunk fejet némán és gondoljunk rájuk,
Egy percnyi csendet mit emlékükre szánunk.
Nincs bosszúvágyunk, azt szívünk nem akarja,
Légy örökké gyászunk árvák Don-kanyarja.

1943. március 9. – Harkov, katonai kórház.

Drága Édesanyám, Édesapám, kedves testvéreim!

Most egy kórházi ágyon fekszem, és próbálom összeszedni a gondolataimat. Amit leírok, azt nem azért írom, hogy sajnáljatok, hanem azért, mert akik ott maradtak a Donnál, már nem tudják elmondani, mi történt velük. Valakinek beszélnie kell helyettük.

Január 12-én hajnalban kezdődött. Olyan hajnal volt, amit nem lehet elfelejteni. A sötétséget egyetlen pillanat alatt tépte szét a hatalmas tüzérségi tűz. Mintha az egész ég egyszerre szakadt volna ránk. Ágyúk, aknavetők, rakétavetők – minden egyszerre. A föld remegett, az árkok omlottak, a hó feketévé vált a robbanásoktól.

Aztán megláttuk őket. Az oroszok a Don jegén jöttek, síléceken, hullámokban. Gyorsan, fegyelmezetten, mintha maga a tél indult volna támadásba. Mögöttük már hallani lehetett a T–34-esek lánctalpának csikorgását. A magyar tüzérség alig tudott válaszolni. Kevés volt a löveg, kevés a lőszer. A géppuskák szinte hatástalanok voltak a páncélosok ellen. Lőttük őket, de a lövedékek lepattantak róluk.

A német állásokban egyszer csak mozgás támadt. Láttuk, ahogy német katonák rohannak hátrafelé. Egy német tiszt üvöltött utánuk, majd előrántotta a pisztolyát, és két saját emberét lelőtte. Egy pillanatra megállt, körbenézett, aztán magát is fejbe lőtte. Ott maradt a hóban. Akkor értettük meg végleg, hogy itt már nincs parancs, nincs rend, csak pusztulás.

Mi kitartottunk délig, úgy tizenkét órán át. Fogcsikorgatva, fagyott kézzel, alig lőszerrel. Aztán az orosz tankok már a hátunkban voltak. Akkor jött a parancs: az állást el kell hagyni. Ez már nem visszavonulás volt, hanem menekülés.

Ahogy futottunk hátra, mellettem volt József, egy miskolci fiú. Hetekig egy árokban feküdtünk együtt, együtt fagyva, együtt várva a végét. Egyszer csak furcsa zümmögést hallottunk, mint amikor darazsak repülnek. Ránéztem Józsira, és láttam, hogy a feje le van szakadva. A teste még futott vagy négy métert, aztán összerogyott a hóban. Nem kiáltott. Nem esett el azonnal. Csak megszűnt élni.

Sokan ott haltak meg azon a futáson. A hó vörös lett, a Don felől pedig jöttek tovább a tankok.

Késő délután értük el a hadtáp raktárakat Valujki közelében. Ott értettem meg igazán, mi történt velünk. A raktárak tele voltak élelemmel: szalonnával, kolbásszal, kenyérrel, konzervekkel. Téli ruhával, csizmával, kabáttal. A polcok roskadoztak. Mindazzal, amit mi soha nem kaptunk meg, miközben odakint emberek fagytak meg és véreztek el.

A bejáratnál ott állt egy kövér hadnagy, tiszta kabátban, piros arccal. A pisztolyával a levegőbe lövöldözött, és üvöltött ránk:

„Gyáva kutyák vagytok! Szégyelljétek magatokat! Szégyent hoztatok a nemzetre!”

Ekkor megszólalt egy őrmester, csontsovány ember, deres bajusszal, aki végig velünk volt az árkokban. Nem kiabált. Csak ennyit mondott:

„Könnyű magának, hadnagy úr. Maga a meleg bunkeréből csak a térképen látta a háborút.”

A hadnagy felemelte a pisztolyát, de mielőtt bármit tehetett volna, megjelent egy magyar ezredes. Végignézett rajtunk, a fagyott, véres, rongyos katonákon, majd a roskadozó raktárakon. Nem ordított. Nem fenyegetett. Csak ennyit mondott:

„Mindenki azt visz, amit elbír. Ne maradjon semmi az orosznak.”

Akkor minden megindult. Az emberek vittek szalonnát, kolbászt, kenyeret, csizmát, kabátot. Nem fosztogatás volt ez, hanem az utolsó esély az életre.

Ekkor hallottam, hogy valaki a nevemet kiáltja. Szabó Bandi volt, Sárközújlakról. Együtt vonultunk be Szatmárról 1942-ben. Szeptemberben egy orosz „rata” lelőtte, azt hittük, meghalt. Most ott állt előttem. Elmondta, hogy a combját találta el a lövés, elájult, hátravitték, Budapestre került. Január elején hozták vissza, de már csak utánpótlást szállított.

Volt két lova és egy szánja. Arra kapaszkodtunk fel tizenheten, és elindultunk Aleksejevka felé. Útközben találtunk még egy szánt, azt a miénk mögé kötöttük, és még több embert felszedtünk.

Egy sebesült győri tizedes mesélte, hogy próbált felkapaszkodni német teherautókra, de volt, hogy a német katona rátaposott a kezére, csak hogy ne jusson fel.

A városba érve egy kapitány próbált minket összeszedni. Azt mondta, vissza kell mennünk a frontra, meg kell állítani a muszkát. Voltunk pár százan. Elindultunk Osztrgozsszk egyik faluja felé. Amikor beértünk a faluba, tíz T–34-esbe futottunk bele.

Onnantól nincs emlékem. Csak egy hatalmas csattanás.

A harkovi katonai kórházban tértem magamhoz. Gránátszilánk okozta sebekkel a combomon, a hasamon és a nyakamon. Innen Budapestre visznek, onnan pedig haza.

Nem tudom, miért maradtam életben. Talán azért, hogy elmondjam, mi történt ott, ahol egy egész hadsereg pusztult el.

Remélem, hamar véget ér ez az istentelen vérfürdő, ahol annyi szép, derék ember hullott el mindhiába.

Isten, hallgasd meg az imám, és ne engedd, hogy újra háború legyen.

Szerető fiatok:

András.

vitéz Somogyvári Gyula: A boldog szunnyadókhoz

Aludjatok, ti áldott szunnyadók,

Aludjatok, ti néma hadsereg.

S ne bántson könny, mely értetek pereg.

Aludjatok, nagy álmok álmodói:

a hősök álma mondörökre mély.

Csak simogasson e bús gügyögésünk

szelíden, mint a halk tavaszi szél.

Apák, fiúk, szerelmes vőlegények,

kik porladoztok, haj, sok éve már,

akik elé mennydörgő agyúszóban

véres mezőkön toppant a halál,

aludjatok! – A szunnyadástok boldog,

mert csonttá kövült bennetek az álom:

hogy diadalmas, erős nemzet él

Kárpát ölében, a tiszai tájon.

Aludjatok csak, gácsországi holtak,

s a Drina mentén szunnyadó bakák,

álmodjatok ott messze Moldovában

s az Alpeseknek örökös havában

magyar halottak: fiúk és apák.

Dáma Lovag Erdős Anna verse:

link: http://lovagdamaerdosanna.blog.xfree.hu

Ne hagyj itt Testvér!”

Ne hagyj itt Testvér,megfagyok

Segíts felállni,mert meghalok

Szóltak a könyörgő hangok

Don kanyarba áldozatnak vitt magyarok

És csend,fagyhalál

Mindenütt amerre kaszált

Az áldozat már nem beszél

Aki bír még útra kél

Arra, Magyarország felé

Már nem ágyú támad

Nem szól a Sztalin orgona

Szél és a fagy üldözi a katonákat

Nem tudják merre a „Haza”

S ki hazajutott,éhezve,fázva

Rongyosan ,megcibálva

Csak az tudta,mi veszett el oda kin

A túlélőnek megmaradt a kín

S a „Testvér”nem felejtett soha

Szólt fülében az ágyú szó,s Sztalin orgona

Csend honol azóta is,néma csend

Isten tudja csak,mi lakozik a szívekben bent

„Ne hagyj itt Testvér”meghalok

Elcsitultak,elnémultak az áldozatok

Már csak alig él egy-két katona

Az ő szemükben még ott lobog a keresztek sora

S a Don kanyarban néma csend honol

Az Isten tudja csak ,mily sok áldozat

Alussza álmát a jeltelen sír alatt

Csak ő tudja miért kellett veszíteni sok magyart

Elmentek az évek,csendben ,el

Róluk csak a kegyetlen szél énekel

Hogy fagytak meg hős fiak

Áldozatként ott túl ,a Don alatt

De eljön majd az idő

Mikor megint fúj a szél

A hősök tetteiről egy igaz legenda kél

Az utókor róluk hősként beszél.

2O13.O1.31.Mosonmagyaróvár.

A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én annak állítva emléket, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban Csekén ezen a napon tisztázta le és jelölte meg dátummal a Himnusz kéziratát, egy nagyobb kéziratcsomag részeként.

A Magyar Kultúra Napja

Január 8. A Braille–írás segítségével az ujjak olvassák el azt, amit mások a szemükkel látnak. 👆 📖 Ez a pontírásos rendszer lehetővé teszi, hogy a vak és gyengénlátó emberek információhoz jussanak, tanuljanak és eligazodjanak a világban. Tudtad, hogy az agy ilyenkor szinte „látó üzemmódba” kapcsol, csak épp tapintásból építi fel a képet? 👀 🧠

Ez a nap emlékeztet minket arra, milyen hatalmas érték a látás, és arra is, hogy mennyire fontos odafigyelni a szemünk egészségére.

👉 Tudj meg többet arról, miért kulcsfontosságú a jó látás:
https://www.zeiss.hu/vision-care/a-szem-egeszsege-es-apolasa/egeszseg-megelozes/miert-annyira-fontos-a-jo-latas.html

Sós Enikő

Atilla névnap január 7.

Atilla, a magyarok elhallgatott királya (kb. 410-453)-Isten Ostora

– Nádasdy Ferenc Mauzóleum című metszetgyűjteményében:

„Atilla a magyar népek 6. vezére és első királya.”

Azaz a magyarok első királya nem Szent István volt!

„Isten kegyelméből Bendegúz fia, a Nagy Nimród unokája!- aki Engadiban nevelkedett.

Szent Istvánt és Atillát már megelőzte Nimród, a Világ első királya!

Ők az isteni vérvonal szülöttei.

– „Atilla, flagellum Dei, malleus orbis”:

Atilla: Isten ostora, Világ pörölye.

– A rabszolgaság eltörlője, felszabadító uralkodó.

Róma fölött kegyelmet gyakorló.

– Kálti Márk Képes Krónika (1358) és Túróczy János Krónika (1488):

„…Atilla, rex hunorum, medorum, gotorum et danorum…”, azaz „…

Atilla, a hunok, médek, gótok és dánok királya …”

– Udine város alapítója.

Január 1. A BÉKE Világnapja

Ma van a Béke Világnapja!

Január elseje a Béke Világnapja, melyet VI. János Pál Pápa kezdeményezésére ünneplünk 1967 óta.

Ez a nap arra hívja fel a figyelmünket, hogy az előttünk álló új évben törekedjünk arra, hogy békében éljünk önmagunkkal, minden emberrel és élőlénnyel az egész világon.