„Ember legyen a talpán, aki azután is megmarad normálisnak, hogy hatalmat adnak neki emberek fölött.”
Szilvási Lajos
Ezen a napon született Szilvási Lajos (Szolnok, 1932. január 13. – Budapest, 1996. november 9.) magyar író.
Gyermekkorát édesanyja szülőfalujában, a Zala megyei Türjén töltötte. Később, 1950–1953 között az MTI munkatársa volt, majd a Szabad Népnél, a Szabadságnál stb. dolgozott. 1957–1958-ban az MTI külpolitikai főosztályán rovatvezető, kiadványszerkesztő volt. 1958-tól 1977-ig az Újítók Lapja olvasószerkesztője, 1977-től a Delta főszerkesztő-helyettese volt. 32 regénye jelent meg (ebből 8-at külföldön is közreadtak).
Legsikeresebb regényei voltak: Albérlet a Síp utcában, Születésnap júniusban, Appassionata, Ködlámpa, Légszomj, Egymás szemében.
Appassionata-regényéből film is készült.
Dóró Sándor: Jövő, remények
Nem kell, hogy mindenki szeressen,
már nem akarok megfelelni másnak,
nem kellenek az álságos mosolyok,
csak arra vágyok,hogy tisztán lássak.
Tisztán lássam, kik azok az emberek,
kikre számíthatok mikor nevetek épp,
kik azok, kiknek a vállán zokoghatok,
mikor beborul felettem, szürke az ég.
Már nem akarok megváltozni másért,
így szeret és fogad el, aki jön velem,
megmondom amit gondolok, szólok,
nem lesz többé hallgatás a nevem.
Nem hallom a negatív, lehúzó szót,
csak sajnálkozva nézem ki mondja,
nem haragszom rá,hisz nem tudja,
nem velem, magával van gondja.
Már nem számít más,csak szeretni,
adni és kapni akarok amíg csak élek,
viszlátot mondok annak ami elmúlt,
üdvözöllek bennetek, jövő, remények.
Meggyesi Éva– Van e még?
” Van-e még szeretet a földön,
mely önzetlen, tiszta és nemes,
van-e még oly érzés a földön
mit önző érdek ne mérgezne meg?
A gazdag fillérekért reszket,
miközben kincseket rabol,
szegények gyűjtenek beteg gyermekeknek,
s a gazdag vállat von némán és vakon.
Istenem! Adj erőt, boldogságot annak,
ki emberségből többre érdemes!
Miért bűnhődjön egy ártatlan gyermek?
Hisz ő mindenkinél többre érdemes!
A lèleknek nem kell pènz.
A lékek mindig valami
szèpet remèl.
Kell neki minden nap a
pillanat, amikor valami
És felerősitve sugàrozza
tovàbb, hogy szebb legyen
tőle a vilàg.
Radnóti Miklós
” Van-e még szeretet a földön,
mely önzetlen, tiszta és nemes,
van-e még oly érzés a földön
mit önző érdek ne mérgezne meg?
A gazdag fillérekért reszket,
szegények gyűjtenek beteg gyermekeknek,
s a gazdag vállat von némán és vakon.
Istenem! Adj erőt, boldogságot annak,
ki emberségből többre érdemes!
Miért bűnhődjön egy ártatlan gyermek?
Hisz ő mindenkinél többre érdemes!
(Wass Albert: Van-e még?)
Aranyosi Ervin: Egyéniség vagy!
Soha ne akarj a csorda után menni,
letaposott füvet, kényszerből legelni!
Járd a magad útját, s azt az élen éld át,
mutass világodnak, szeretetből példát!
Soha ne akarj hát, csak egy helyben ülni,
szeretetlenek közt, csendben elvegyülni,
ha nyugtalan szíved új vágyakra sarkall,
lehet, hogy csak érted ébred fel a hajnal!
Soha ne hajolj meg, ne törjön alázat,
ám nem érhet célba, ki ész nélkül lázad!
Figyelj az érzésre, ne rohanj a falnak,
mert az erősebbek könnyedén felfalnak!
Akkor jutsz a csúcsra, ha vágyad vezérel,
s ha képes vagy élni, vágyad erejével.
Ám sose kapaszkodj túl görcsösen bele,
mert attól késni fog vágyad jövetele.
Képzeld, hogy elindul, érezd azt, hogy látod!
így kezd teremteni a belső világod.
És ha megjelenik képzeleted vásznán,
sose gondold azt, hogy: “hinném, hogyha látnám”!
Hanem lásd valósnak, mintha kézbe vennéd,
s hidd el már a tiéd, ha nagyon szeretnéd,
majd engedd útjára, mint egy folyó folyjon,
s engedd, hogy a lelked reá hangolódjon.
Mikor együtt rezeg célod és a vágyad,
a teremtés módját végre megtaláltad!
Ám ne hidd, hogy vágyad, csak tárgyakat teremt,
akár érzelmeket, vagy eseményt jelent.
Tudd meg, a teremtés nem egy földi törvény,
a vágy a célodat húzza, mint az örvény,
és ha ezt megérted, nem mutogatsz másra,
mert te vagy egyedül életed kovácsa!
Pablo Neruda: Egy himnusz az élethez
lassan meghal az,
aki soha nem megy útra,
aki nem olvas,
aki nem tudja megtalálni a maga bocsánatát
lassan meghal az,
aki elvesztette önszeretetét,
aki nem fogadja más segítségét
lassan szokásainak rabja lett,
aki mindig ugyanazt az utat járja,
aki soha nem változtat támaszpontot,
aki nem meri öltözete színét cserélni
vagy soha sem beszél ismeretlenekkel
lassan meghal az,
aki elkerüli a szenvedélyt
és az izgalom örvénylését,
amely a szeme fényét gyújtja
és gyógyítja a szív sebeit
lassan meghal az,
aki nem tudja célpontját változtatni
mikor boldogtalan
a munkában vagy szerelmében,
aki nem mer veszélyt vállalni
az álmai megvalósítására,
élj most!
légy merész ma!
cselekedj mindjárt!
Ne hagyd magad lassan meghalni!
Ne vond magadtól meg a boldogságot!
(Somlyó György fordítása)
/Anamy – Én már nem…/
Én már nem hiszek annak,
Ki szép szavakkal kecsegtet,
S nem hiszem őszinteségét,
Nem adom a beszédem annak,
Ki a csendemre sem figyel,
S nem hajtok fejet az előtt,
Ki engem sem tisztel.
Nem adom a mosolyom annak,
Kinek a könnyeim sem kellenek,
S nem adom a jövőm annak,
Ki nem értékeli a jelenemet.
Nem adom a szeretetem annak,
Ki csak félig tud szeretni,
S nem kérem maradását annak,
Ki fél mellettem lenni.
Nem adok magamból annak,
Ki nem látja a lelkem,
Én már nem könyörgök,
Csak elsétálok,
Halkan, csendben.
Aranyosi Ervin: Mesterséges világban
Tudod, hogy az ember isten akar lenni?
Nem hagyja világát saját útján menni!
Beleavatkozik Istennek dolgába,
nyomorúságot visz a saját sorsába!
Hogyan is kell élni? Régen elfeledte!
Tudatlanságot szór létébe helyette!
Technika világa, már nem őt szolgálja,
lassan ő lesz a gép, s a senkik szolgája.
A valódi tudás elvész, elenyészik,
miközben a Földünk ezer sebből vérzik,
elbutul, pénzt hajszol, lop, csal és harácsol,
önmagát pusztító, szép bitófát ácsol.
A gép okosodik, tanul az embertől,
az ember meg hiszi, szebb világ lesz ettől,
de a lét értelmét lophatják el tőle,
és előbb-utóbb agyhalott lesz belőle.
Eltűnnek a szakmák, mindent robot készít,
az emberi lélek lassan elenyészik.
Alkotás örömét csak a gépek „érzik”,
ez az elképzelés már több sebből vérzik.
Túl nagy állatkertet teremtett tán Isten,
és a Föld urának jövője már nincsen?
Csak gépek maradnak, s gyíkok, élősködők,
ők mondanak átkot az emberi faj fölött?
Lehet, hogy holnaptól gép írja a verset,
s géppé válnak, akik gépet ünnepelnek?
Az érzés, a lélek, tán holnapra kihal,
s megfojt minket a sors, robotkarjaival.
Ezen a napon:1908. január 8-án született Wass Albert
„Ne hidd, hogy csúnya a világ, s az emberek rosszak. A világ szép s az emberek jók. A rosszaság nem egyéb, mint valami furcsa betegség, mely ragályos és időként visszatér. S olyankor elcsúfítja a világot maga körül.”
Wass Albert erdélyi magyar író, költő 1908. január 8-án született a Kolozsvár melletti Válaszúton. Tanulmányai után a családi birtokon gazdálkodott, a háború során rövid kiképzést kapott és tartalékos tisztként szolgált. 1945-ben elhagyta az országot: először Németországban, majd 1952-ben az USA-ban élt. A politikailag megosztó Wass Albert csak az 1980-as évek vége felé kezdett el bekerülni a magyar irodalmi köztudatba, az 1990-es évektől jelentek meg ismét az írásai. 1993-ban a Köztársaság Érdemrend Középkeresztje kitüntetést kapott, poszthumusz kapott Magyar Örökség díjat, Balassi-kardot és Alternatív Kossuth-díjat. 1998. február 17-én halt meg az Amerikai Egyesült Államokban.
Több mint negyven könyve közül az első egy verseskötet volt, a Virágtemetés (1927); első regénye pedig a Farkasverem (1934), amelyért 1940-ben – ahogy Wass Albert fogalmazott – „a Baumgarten-díjat vágták a fejemhez”. Az Adjátok vissza a hegyeimet (1949) és A funtineli boszorkány (1952) még Európában jelent meg, de az Elvész a nyom (1952), a Tizenhárom almafa (1952), az Elvásik a veres csillag (1965) és a Kard és kasza (1974-1976) már az Amerikai Egyesült Államokban látott napvilágot.
„Wass Albert mestere a történetmondásnak: mindegyik regénye egy izgalmas emberi sors. Wass Albert mestere a jellemformálásnak: alakjai plasztikusak, akár a vitatkozó mókusról, akár Tánczos Csuda Mózsiról, akár Dombi Dombolov komisszár elvtárs úrról mesél nekünk. Wass Albert mestere a nyelvnek: erdélyi jellegzetességgel átszőtt szabálytalan mondatai könnyeden szövődnek egymásba. S Wass Albert mestere a tájleírásnak: mindig elevenen látta lelki szemei előtt az erdélyi tájakat, s csak az erdélyi tájakról tudott írni.” (Adamikné Jászó Anna)
(forrás: Szücsné Harkó Enikő: Wass Albert írói pályaképe. Meritum Text, 2004)
Fotó: (Gyurkóné Edit „Wass Albert-szobor” c. alkotás Debrecen)
Wass Albertre emlékezünk
A Funtineli Boszorkány – részletek
Az ember jár-kel a világban, mint valami nyugtalan vadállat, és valamit keres. De alighogy megtalálja, már hasznot akar belőle, és ezzel el is rontja a dolgokat. Mert
a világ nem arra való, hogy hasznot hozzon valakinek. A világ arra való, hogy szép legyen, békés legyen, jó legyen. Hogy élni lehessen benne, fáradsággal, de haszon nélkül. Mert az élet értelme a szép. És a haszon a leghaszontalanabb szó, amit az ember valaha is kitalált. Pedig ma már annyira van vele, hogy ha valami szépet meglát, nyomban arra gondol: mi hasznom lehetne ebből? S ezért van az, hogy amit ilyen céllal fölépít, az hamarosan le is dől. Legtöbbször egy másik ember dönti le, aki irigyli a hasznot, és a helyén nem marad más, csak egy folt csalán: az ember örök nyoma.
————-
Gyűjtenek, sokkal többet, mint amennyire szükségük van, mind csak gyűjtenek, gyűjtenek, s már nem is tudják, hogy miért. Mint az emberek, éppen. (…) Én ha valamit dolgozom, azért csinálom, hogy éljek. De ezek azért élnek, hogy örökösen dolgozhassanak valamit, aminek már nincsen is értelme. És a végén nem is élnek, csak dolgoznak, dolgoznak. Amíg meghalnak, addig. Mint az emberek, akik a falvakban élnek, meg a városokban, és egész életükben csak dolgoznak, hordják össze maguk köré a sok mindent, és nincs is idejük ahhoz, hogy örvendeni tudjanak az életnek.
Juhász Gyula: Vízkeresztre
Jövének távol, boldog Napkeletről
Három királyok, híres mágusok,
Mert hírt hallottak a csodás Gyerekről,
Kiről legenda és jóslat susog.
Ki született szegényen Betlehemben,
Kit megöletne Heródes király
S aranyat, tömjént, mirrhát lelkesedve
Hoz néki Gáspár, Menyhért, Boldizsár!
Szerecsen, indus, perzsa, mind csodálja
A Kisdedet, ki a jövő királya
S a csillagot, mely homlokán ragyog.
Ô édes, kedves. Bájolón gagyog
S egy pintyőkét néz, mely szent szeliden
A Szűz Mária vállán megpihen…
Aranyosi Ervin : Évnyitó vers..
Legyen ez az új év egy új lehetőség!
Engedd, hogy vágyaid tartalommal töltsék!
Legyen benne öröm, mosoly, jó egészség!
Kívánj csak merészet, s ne törjön le kétség!
Kívánom, hogy mindig legyen elég pénzed!
Pont annyi, ami kell, hogy céljaid elérjed!
Soha ne legyen több, ne okozzon gondot!
mindig dicsőséggel hagyd el a porondot!
Kívánom, hogy mától teljesüljön álmod,
szíved óhajára változzon világod!
És ami még fontos, sose félj szeretni,
próbálj mindenkivel emberséges lenni!
Aki értékeli, szívesen fogadja,
s hidd el nem tartja meg, Ő is tovább adja.
Jusson mosoly bőven, az új esztendőben,
tartson meg az Isten mindig jó erőben!
Újévi köszöntő
Nem elég, ha csak ráköszönünk egymásra a megszokott szavakkal: „Adjon Isten boldog újesztendőt!” Mert Isten szándéka üres szavakból nem változik javunkra. Ha valóban „boldog újesztendőt” várunk, akkor teljesítenünk kell előbb az isteni parancsot: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat, s szeresd nemzetedet önmagadnál is jobban!”
Adjon az Úristen erőt, egészséget minden derék magyarnak, és a magyar szívekben egymás iránt való hűséges szeretetet!
Wass Albert: Újévi üzenet
Benedek Elek
Újévi ének
Esztendő borul esztendőre,
Ki búsul ezen? Csak a dőre,
A bölcs mindezt csak neveti.
Bánatra öröm, erre bánat,
Jövó-menő vendég nálad:
Mindég így volt ez s így leszen,
Bolond, ki ezért szót teszen.
Virághervadás mért búsítson,
Mikor tudod, lesz majd tavasz?
Bánatba téged mért borítson,
Ha a tél mindent behavaz?
Legyen tanítód a természet:
Végképp semmi el nem enyészhet:
Haló porodból fű fakad
Az Élet él, meg nem szakad.
Nehezebb lesz-e a Jövendő,
Mint volt a Múlt, ki tudja azt?
Sohasem volt még oly esztendő,
Mely ne hallott volna panaszt.
Bízzál Istenben rendületlen,
Boldogtalan csak a hitetlen,
Jaj annak, kinek hite nincs,
Ezt nem pótolja semmi kincs.
Teher alatt nő meg a pálma,
Régi bölcs mondás és igaz.
Sorsod bármily gyászosra válna,
Ne csüggedj, megjön a vigasz.
Eszed s szíved, ha helyén lészen
Kezed örökké csak jót tészen,
Jót úgy, hogy ne tudja a bal…
Tiéd a végső diadal.
„Aki boldogtalan nem volt, nem tudja megbecsülni boldogságát.”
1823.január 1-én, Kiskőrösön született a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja, Petőfi Sándor.