ÜNNEPEINK

Szűz Mária látogatása Erzsébetnél – Sarlós Boldogasszony

KULTÚRA – 2022. július 2., szombat | 6:00

Magyarországon régi szokás szerint július 2-án ünnepeljük Szűz Mária látogatását Erzsébetnél. Mivel ezekben a napokban kezdődnek az aratási munkák, és a katolikus magyarság minden munkáját a Szűzanya oltalma alatt végezte, ezért Sarlós Boldogasszonynak nevezték el az ünnepet.

Mária Gábriel főangyaltól tudta meg, az angyali üdvözletkor, hogy idős rokona, Erzsébet áldott állapotban van. Azonnal útra kelt, hogy a nehéz napokban Erzsébet segítségére lehessen, aki Keresztelő Szent Jánost hordta a szíve alatt.

E mai ünnep tartalma az a három hónap, amit Mária Erzsébet és Zakariás házában töltött, egészen Keresztelő Szent János születéséig. Szoros értelemben Mária és Erzsébet, illetve a két magzat, Jézus és Keresztelő János találkozását és János megszentelődését ünnepeljük. Mária és Erzsébet találkozásakor Erzsébet betelt Szentlélekkel, méhében megmozdult („repesett”) a magzat.

M. S. Mester: Mária és Erzsébet találkozása (1506)

Mária pedig elénekelte csodálatos hálaénekét, a Magnificatot. 

„Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, 
mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát. 
Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék, 
mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas, és Szent az ő Neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik. 
Hatalmas dolgokat művelt karja erejével,
szétszórta a gondolataikban kevélykedőket. 
Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt. 
Éhezőket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el gazdagokat.
Felkarolta szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról,
amint megmondta atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre.” 
                                                                                                                       (Lk 1,46–55)

Domenico Ghirlandaio: Mária és Erzsébet találkozása (1486–90)

Sarlós Boldogasszony aránylag kései Mária-ünnep. A ferencesek kezdték ünnepelni és terjeszteni a 13. század folyamán július 2-án, a Keresztelő Szent János születésének nyolcadát követő napon. Az egész Egyházra VI. Urbán pápa terjesztette ki, majd IX. Bonifác 1389-ben vigíliával és nyolcaddal egészítette ki. IX. Pius az ünnepet május 31-re helyezte, a világegyház ma is ezen a napon üli meg.

„A látogatás misztériuma az öröm titka. […] De mi ennek az örömnek az a rejtelmes, rejtett forrása? Jézus. Mária már megfoganta Őt a Szentlélek által, s Jézus már most megkezdte küzdelmét a félelem, az aggodalom, a szomorúság – a bűn ellen, az embert leginkább megalázó rabszolgaság ellen.

Szép szeretet anyja, imádkozz érettünk! Taníts meg minket arra, hogy úgy szeressük Istent és testvéreinket, ahogyan te szeretted őket. Add, hogy a másik iránti szeretetünk még türelmesebb, jóakaratúbb és tiszteletteljesebb legyen… Örömünk forrása, imádkozz érettünk! Ámen.”

(Szent II. János Pál pápa)

Ismeretlen spanyol mester: Mária és Erzsébet találkozása (1480–1500)

Magyarországon a 15. századtól vált Sarlós Boldogasszony tiszteltté, majd a barokk időkben teljesedett ki.

Sarlós Boldogasszony áldott állapotában a várandós édesanyák oltalma. Hazánk északi vidékein az ünnepen fölvirágoztak egy széket, és a ház elé állították, hogy ha arra járna a „nehézkes Mária”, legyen hol megpihennie.

Az ünnep jellegzetes magyar neve – Sarlós Boldogasszony – nem függ össze az eredeti egyházi elnevezéssel – Szűz Mária látogatása Erzsébetnél – hanem az aratás kezdetére utal. Sarlós Boldogasszony napján az aratók misét hallgattak, mialatt szerszámaikat a templom falához támasztották. A pap megáldotta az aratókat és szerszámaikat. Ezután tiszta ünnepi ruhában vágtak a búzatáblában egy rendet, majd hazatértek ünnepelni, és másnap fogtak hozzá igazán a nagy munkához.

Az aratás a parasztember életében és munkájában a legnagyobb események egyike volt, amelyre még a gépesített munkatechnika korszakában is bizonyos áhítattal és komolysággal készült. Az élet, vagyis a mindennapi kenyér Isten ajándéka. A Miatyánkban is ezért könyörögnek a hívek. 

Mindenható örök Isten, a te sugallatodra indult útnak a Boldogságos Szűz Mária, hogy szent Fiadat méhében hordozva Erzsébetet meglátogassa. Add, hogy a Szentlélek indításait hűségesen kövessük, és Máriával együtt mindig magasztaljunk téged. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Forrás
Magyar katolikus lexikon
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium II.

Magyar Kurír

Jézus Szentséges Szíve

KULTÚRA – 2022. június 24., péntek | 6:00

Jézus Szíve ünnepét IX. Piusz terjesztette ki az egész Egyházra. A főünnep napja a pünkösd utáni második vasárnapot, úrnapját követő péntek (idén június 24.).

Jézus szívének tisztelete dogmatikailag a Szentíráson alapul: Jézus kereszten átszúrt szíve a megváltó szeretet szimbóluma. Magát az Istenembert ünnepeljük, de úgy, ahogy szívének szeretetét kifejezte.

Jézus szíve Isten emberré lett Fiának szíve, a megváltó isteni szeretet jelképe. Tiszteletének alapja az, hogy Jézus egész embersége, így Szíve is az Isteni Személy kifejezője. A Szentírásban a szív az ember erkölcsi és vallási személyiségének foglalata, nem lélektani, hanem egész-emberi fogalom, ősfogalom, mely egyszerre fejezi ki a testi és a lelki valóságot. 

Jézus szívének átszúrása és oldalának megnyitása jelképezte a szeretet végtelenségét, a Szentlélek elküldését és a szentségek forrását, erejét.

Fra Angelico:  Jézus oldalának átszúrása a kereszten (1440 körül)

Az egyházatyák a Jn 7,37–38-ra hivatkozva („Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyon mindenki, aki hisz bennem. Amint az Írás mondja: élő víz folyói fakadnak majd belőle.”) Jézus szívét az élő víz forrásaként jelölték meg.

A középkorban már kimutatható bizonyos körökben, különösen a 13–14. század német misztikusainál a Jézus Szíve-tisztelet. Ezt követően a 16. században főként a jezsuiták és a karthauziak terjesztették a tiszteletet, aminek teljes kibontakozása a 17. században élt Alacoque Szent Margit látomásaihoz kapcsolódik, melyek során Jézus különösen az emberi hálátlanságot fájlalta, s a Szív tisztelőitől engesztelést, valamint gyónást és áldozást kért a hónap első péntekjén.

IX. Piusz pápa 1856-ban Jézus Szíve ünnepét az egész Egyházra kiterjesztette. A főünnep napja a pünkösd utáni második vasárnapot követő péntek. Ezenkívül Jézus Szívét ünnepeljük minden elsőpénteken és június havában.

Alacoque Szent Margit látomásai nyomán terjedt el Jézus szívének következő ábrázolása: megnyitott, lángoló szív, melyből kereszt nő ki a szeretetből vállalt halál jelképeként.

Egy másik népszerű ábrázolás pedig Szent Fausztina nővér látomásaiból született: az Irgalmas Jézus képén fénysugarakként árad az irgalmasság és a szeretet Jézus szívéből.

Istenünk, te szent Fiadnak bűneink miatt megsebzett Szívében nagy irgalmassággal megnyitottad szereteted végtelen kincstárát; add, kérünk, hogy amikor hűséges szeretetünk hódolatát bemutatjuk neki, a méltó elégtétel köteles adóját is lerójuk iránta. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Forrás
Magyar katolikus lexikon

Magyar Kurír

A pünkösd kettős ünnepe utáni tizedik napra (csütörtökre) a katolikus naptárban Úrnapja esik. Ezen a napon „Krisztus titokzatos testét” (Corpus Christi Mysticum) az oltáriszentséget ünnepli az egyház. Kötelező – piros betűs – ünneppé 1264-ben IV. Orbán pápa tette földije, Lüttichi Szent Júlianna (†1258) hatására, aki egy látomásában a teliholdat látta, melyből egy darabka hiányzott. Júlianna a látomását úgy értelmezte, hogy a Hold az egyházi évet (!) jelképezi, amelyből valami hiányzik, mégpedig az oltáriszentség ünnepe. Az ünneppé nyilvánítás közvetlen előzménye a híres, Raffaello által is megfestett bolsenai csoda volt. A pápa épp Orvietóban időzött, amikor hírül vitték néki, hogy a közeli Bolsenában az ostya a pap kezében úrfelmutatáskor vérezni kezdett. (L. Nagy Szent Gergely hasonló nagycsütörtöki csodáját.) A pápának maga felé hajlott a keze: Úrnapja időpontjának megválasztásával saját nevét, – névünnepét is fényesebbé tette.

Az ünnep fő eseménye a körmenet, amelyen körülhordozzák az Oltáriszentséget. A körmenet útvonala mentén négy oltárt állítanak fel az ott tartandó rövid szertartás (evangélium-éneklés és áldás) céljára. (E sajátságok arra vallanak, hogy a „szentostya” útvonala a Nap éves pályáját jelképezi, amelynek csúcspontján a Nap épp anyja, a Tejút „karjai közt” tartózkodik. Úrnapja ebbe az időszakba esik.) Az oltárok fölé lombsátrat emelnek, a földre, a tovahaladó oltáriszentség elé rózsaszirmot szórnak. A virágszőnyeg (másutt széna- és illatos füvek terítik be a körmenet útvonalát) és a díszítésre szolgáló zöldágak varázserejű szentelményeknek számítottak; hasonló hatást tulajdonítottak nekik, mint más ünnepek „megszentelődött” növényeinek (főleg betegség és villámcsapás ellen varázsoltak velük). Az oltáriszentséget a talpas szentségtartóban, más néven úrmutatóban (latin: monstrantia) hordozzák körül, s abban teszik ki ünnepélyes szentségimádásra is. Ez a vallásgyakorlat is a XIII. században keletkezett. Az úrmutató készítését az úrnapi körmenet és a szentségimádás tette szükségessé.

Somogyi Imre – Pünkösd napja

Aki nem tud a hit szárnyán

a magasba szállni,

nem is tud a Megváltónak

Szentlelkére várni.

Ó, emberek! Krisztus nélkül

mit ér ünnepléstek?

Nincs ott pünkösd, nincs ott áldás,

ahol nincs Szentlélek.

Azért tehát Őt várjátok,

Őt várjátok! – eljő

Hittel égő lelketekbe,

Mint a nyári szellő…

Eljön Krisztus szeretettel,

eljön Szentlelkével,

ha várjátok s imádjátok

pünkösdi reménnyel!

Megtelik a szív és lélek

nemes indulattal,

ha bevonul oda Krisztus

teljes diadallal.

Csak úgy lehet pünkösd napja

áldás, öröm, béke –

a győzelmes, igaz hitnek

gyönyörű pecsétje!

CSÍKSOMLYÓI BÚCSÚ TÖRTÉNETE

A Csíksomlyói búcsú története 1444-ig nyúlik vissza. IV. Jenő pápa körlevélben kérte a híveket, hogy nyújtsanak segítséget a ferences rendnek a templomépítésben. Az elvégzett munkaért cserébe pedig búcsút engedélyezett. Akkor a búcsú július 2-án, a templom búcsús napján, Sarlós Boldogasszony napján volt. Tehát Csíksomlyó a középkor óta jelentős Mária-kegyhelynek számít.

Az erdélyi katolikusok egy legendás csatához kötik a búcsújárás egyik hagyományát. A legenda szerint 1567-ben János Zsigmond, erdélyi fejedelem erőszakkal akarta Csík, Gyergyó és Kászon katolikus lakosságát áttéríteni az unitárius hitre. Pünkösd szombatján a fejedelem nagy sereggel vonult be Csíkbe, de vereséget szenvedett. A helyiek a győzelmet – a hagyomány szerint – Szűz Máriának köszönhetik, akihez az asszonyok, gyermekek imádkoztak segítségért csíksomlyói templomban. Nem létezik hiteles történelmi bizonyíték arra vonatkozóan, hogy ez a csata valóban megtörtént volna.

A 17. századi tatár-török támadások súlyos csapást hoztak a térségre. A csíksomlyói templomot és kolostort felgyújtották, de a Mária szobrot sem elvinni, sem elégetni nem tudták. A monda szerint a szobor olyan súlyossá vált, amikor a török vezér el akarta vitetni, hogy nyolc pár ökörrel sem tudták elhúzni. A török vezér ezt látva kardjával megsebezte a szobor nyakát és arcát, amelynek nyomai ma is látszódnak.

A templomot 1664-ben újjáépítették. A 19. században pedig barokk templom épült omladozó elődje helyére.

Nemzeti kegyhellyé Csíksomlyó csak a trianoni trauma után vált. Elég ellentmondásos módon a magyar nemzeti búcsújáróhely Románia közepén alakult ki… E tekintetben a búcsú egyik leglényegesebb vonatkozása a Regnum Marianum eszmeisége, amely a Szűzanyának felajánlott Szent Korona gondolatán alapul. Csíksomlyó alapvetően a Segítő Máriával való találkozás helye, a búcsú pedig ennek alkalma.

Évről-évre több százezren gyűlnek itt össze. A pünkösd szombatján délután 1 órakor tartják a nagymisét. Máriát dicsőítő énekkel és körmenettel érkeznek a hívők. A gyergyóalfalusi keresztalja megy a menet elején, amelyhez újabb és újabb városokból és falvakból érkező keresztaljak csatlakoznak. A menet a több kilométer hosszúságot is eléri. A körmenet legértékesebb tárgya a labarum, azaz a hadi zászló, amely az ókorban a győzelem jelképe volt. A díszes kelmével bevont méhkas alakú jelvényt a pünkösdi búcsú alkalmával a főpapi kordon előtt viszi a helyi katolikus gimnázium legjobb végzős diákja. A menetet a csángók zárják.

A menet a kegytemplom mellett szétválik. Az egyik ág Jézus hegyét északról kerüli meg és megy fel a nagymise helyszínére, a másik ág jobbra fordulva megy fel a hegyre. Amikor a papság a labarummal felér a Salvator-kápolna elé, eléneklik az „Egészen szép vagy Mária” éneket.

A mise kezdetére legtöbben már a helyükön vannak az egyes tájegységeket jelző táblák alatt. Itt vannak Gyergyó, Felcsík, Alcsík, Udvarhelyszék, Kászon, Háromszék, a Maros- és Nyárád-mente székelyei. Sok nő piros-fekete csíkos székely szoknyát, több férfi piros vagy fekete szegésű fehér posztónadrágot, azaz “harisnyát” visel, egyes kászoni nők pedig különleges főkötőt. Gyímes táblája alatt gyímesi csángók ülnek a gyepen, ők szinte mind népviseletben jönnek, a nők oldalt nyitott tarka szoknyában, a férfiak vászonnadrágban, felette hordott vászoningben széles bőrövvel, báránybőr mellényben. Többségüknek ez még hétköznapi viselet. Ők 8-10 órát gyalogolnak, hogy megérkezzenek a misére.

A búcsúról a hívők nyírfaággal a kezükben vagy járműveiket azzal feldíszítve térnek haza. Búcsúfiaként a legjellegzetesebb a mézeskalács.
/Forrás: http://csiksomlyoibucsu.hu/

Húsvét

“ Megtanultam tisztelni az ünnepeket .Az ünnep Isten ajándéka , más mint a többi nap , s arra való , hogy hétköznapi mivoltunkból kivetkőződve tiszteljük önmagunkban az embert . Sajnálom azokat , akik nem tudnak ünnepelni .Az ünnep önmagunk fölemelése .Tiszta ünnepi ruhában és tiszta ünnepi gondolatokkal lehet .Csak ünnepelni felülemelkedve a hétköznapokon s apró küzdelmeibkben .Csak a ünneplőbe öltözött ünneplő ember tudja megérteni annak a kijelentésnek a nagyságát , hogy Isten az ember saját képére teremtette .” Wass Albert

Húsvét eredete, története és jelképei

A húsvéti ünnep neve különböző nyelveken más és más. Közös eredete azonban, a húsvét héber neve, a pészah. A szó kikerülést, elkerülést jelent. Eredetileg a keresztény és a zsidó ünnep egybe is esett. A níceai zsinat i. sz. 325-ben szabályozta a keresztény ünnepek rendjét, ekkor vált el a két ünnep ideje. A magyar „húsvét „ szó az azt megelőző időszak, a negyvennapos böjt lezárulását jelzi.A húsvét és a hozzá kapcsolódó ünnepek a mozgó ünnepek közé tartoznak, azaz nem esnek a Julián-naptár szerinti év ugyanazon napjára minden évben. A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel, melynek elemei a feltámadás, az újjászületés. Húsvét napja az 1582-ből származó egyházi szabályzat szerint a tavaszi holdtölte utáni első vasárnapra esik: március 22 és április 25-e közé. (Ezt mondja ki a niceai zsinat határozata is i. sz. 325-ben)A húsvét kialakulásában fontos szerepet játszik a zsidó húsvét, a pészah. E vallás tanítása szerint e napon ünneplik a zsidók az egyiptomi rabságból való menekülésüket. Az Ótestamentum szerint a halál angyala lecsapott az egyiptomiakra, a zsidók kapuja azonban egy frissen leölt bárány vérével volt bekenve, így az ő házukat “elkerülte”. A keresztény egyház szertartásaiban a hosszú ünnepi időszak átfogja a kora tavasz és a nyár elejei hónapokat. Az előkészületi idő a nagyböjt, amely Jézus negyvennapos sivatagi böjtjének emlékére, önmegtartóztatására tanít. Ezt nagyobb, kisebb ünnepek követik s a húsvéti ünnepkör a pünkösddel zárul. Húsvétkor ünnepli a kereszténység Jézus Krisztus feltámadását. A húsvét a legrégibb keresztény ünnep és egyúttal a legjelentősebb is az egyházi év ünnepeinek sorában. A húsvét ünnepét megelőző vasárnap, virágvasárnapon arról emlékezik meg az egyház, hogy Krisztus pálmaágakat lengető tömeg éljenzése közepette vonult be szamárháton Jeruzsálembe. A nagycsütörtök (zöldcsütörtök) Krisztusnak az Olajfák-hegyén történt elfogatását idézi emlékezetünkbe. Nagypéntek Krisztus Pilátus általi halálra ítélésének, megostorozásának és kereszthalálának a napja. Nagyszombat este körmenetekkel emlékezik meg a keresztény világ arról, hogy Jézus – amint azt előre megmondta – harmadnap, azaz húsvétvasárnap hajnalán feltámadt halottaiból.

Húsvéti jelképek, szimbólumok :

Barka A barka bolyhos virágainak különleges gyógyerőt tulajdonítottak a régiek. Ha a családi tűzhelybe dobták, megóvta a házat a bajoktól, lenyelve pedig gyógyszerként elmulasztotta a torokfájást.

Bárány A legősibb húsvéti jelkép a bárány. Eredete a Bibliában keresendő. Az ótestamentumi zsidók az Úr parancsára egyéves hibátlan bárányt áldoztak, s annak vérével bekenték az ajtófélfát, hogy elkerülje őket az Úr haragja. A húsvéti bárány Jézust is jelképezi. A Bibliában Krisztus előképe volt az a bárány, amelyet a zsidók Egyiptomból való kimenetelük alkalmával ettek, és amelyet nap mint nap feláldoztak a jeruzsálemi templom oltárán.Az Újtestamentumban Jézus Krisztus az emberiség váltságára jött a földre: “Krisztus a mi bárányunk, aki megáldoztatott érettünk”.

Nyúl A másik húsvéti állat, a húsvéti nyúl megjelenésének magyarázata már jóval nehezebb. Az ünnep termékenységgel kapcsolatos vonatkozásában magyarázat lehet a nyúl szapora volta. Mivel éjjeli állat, a holddal is kapcsolatba hozható, amely égitest a termékenység szimbóluma. Nyúl és tojás ősi kapcsolata a kutatók szerint a germán hagyományok alvilági istennőjének legendájában jelenik meg: eszerint a nyúl eredetileg madár volt, s az istennő haragjában négylábú állattá változtatta. E különös tulajdonságú állat hozzánk is német közvetítéssel került, de kialakulását homály fedi.Az is lehet, hogy tévedésről van szó, mert régen egyes német területeken húsvétkor szokás volt gyöngytyúkot(német neve Haselhuhn, röviden Hasel) ajándékozni tojásaival együtt. A félreértés abból is eredhet, hogy németül a nyúl neve Hase. Mindenesetre a tojáshozó nyúl igen népszerűvé vált, a múlt század végén a képes levelezőlapok elterjedésével igen sokfelé eljutott

.A tojás A tojás az élet újjászületésének, a termékenységnek legősibb jelképe. Bármilyen kicsi is, képes a világegyetem nagyságát s az élettelenből az élőbe való átmenet rejtélyét jelképezni.Fontos szerepe van a húsvéti étrendben is, de a tojások színezése, díszítése is régi korokra nyúlik vissza. A leggyakrabban használt szín a piros, magyarázatát a színek mágikus erejébe vetett hit adhatja. A pirosnak védő erőt tulajdonítottak. A tojások piros színe egyes feltevések szerint Krisztus vérét jelképezi. A tojásfestés szokása, s a tojások díszítése az egész világon elterjedt./Forrás: http://sulihalo.hu/

Március 25.GYÜMÖLCSOLTÓ BOLDOGASSZONY NAPJA az IGAZI NŐNAP Ma, március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján fogant meg Szent Lélek által a magyar hagyomány szerint Jézus.Ma, a természetben is elindul az Élet, “megfogannak” az új magok. Ma, különlegesen nagy ereje van a magyarok vérbeli őseihez, Máriához, és Jézushoz mondott fohásznak, imának.Ma, a Fogantatás napján, kérjük Máriától és Jézustól:Foganjon meg minden magyarban a Fény Mag, mely rávezeti népünket, hazánkat a helyes útra.Foganjon meg mindenkiben Jézus kiáradó szeretete, térjenek rá egyre többen az általa mutatott, és követendő útra.Induljon el minden nemzettestvérünk a Szer-etet útján, mely elvezet a Föld békéjéhez.”Gyümölcsoltó Boldogasszony ősi ünnepe egyben az „angyali üdvözlet” napja, vagyis Gábriel arkangyal hozta a hírt Máriának Jézus Szentlélektől való fogantatásának. „Testfogadó Boldogasszony”-nak nevezik.Régi magyar nevét – Gyümölcsoltó Boldogasszony napja – onnan kapta, hogy a gyümölcsfákat ekkor oltották és ekkor végezték a szemzést. A néphit szerint ugyanis ezen a napon fogadta méhébe Szűz Mária Jézust, másfelől ekkor indul meg igazán a mezők növényeinek növekedése. A beoltott fát nem volt szabad letörni vagy levágni, mert vér folyt volna belőle.https://jooszellem.hu/book/marcius-25Adiabenei pártus-szkíta Mária, a Szentlélek által fogant Adiabenei pártus-szkíta Fény Fia, Jézus.Hunor Nagy””A hosszú sötét téli napok után megkezdődnek a tavaszi munkák, mely az év folyamán aztán meghozzák a jó munka gyümölcsét…a gazdák e napon oltották a kisfákat abban a hitben, hogy Máriához hasonlóan gazdag termést hoznak termőkorukban, s ha helyenként a metszést még nem is kezdhették meg a fagy miatt, jelképesen egy-egy vágást ejtettek a fákon.Nem véletlen, hogy az Asszony számára is kivételes jelentőséggel bírt e nap, hiszen a Szűzanyát vallásos buzgalommal, minden órában morzsolva a rózsafüzért e szent napon volt érdemes kérnie: áldja meg őt gyermekkel.Csodákat is meséltek arról, hány meddő Nő fogant e fohászoknak köszönhetően, s szült esztendőre…Székesfehérvár-Felsővároson, a déli Úrangyala-harangszó idején sorra rázzák a gyümölcsfákat, hogy majd bőven teremjenek.Az ünnep előtt mindig nagy készülődések voltak. Az emberek kitisztították lelküket, életüket, házukat, istállóikat, ólaikat, kertjeiket, falujukat, megbocsátottak, megbékültek, misére mentek szép ünneplő ruhában, és délután megjárták egymást. Az ünnepek nagy örömmel teltek, mindent meg tudtak maguknak teremteni úgy, hogy nem voltak senkinek a szolgái. Tudták, hogy mia rendje a világnak, mert a nap, a hold, a csillagok, az időjárás és a mélységes hitük útbaigazították őket. Akármit nem cselekedtek, akármit nem ejtettek ki a szájukon. Névtelen szentek között nőttem fel, akik a sereg gyermekükkel körülvéve tudtak énekelve szőni, fonni, gyönyörűen hímezni, varázslatossá tenni azt a nehéz világot. Böjttel és imádsággal, Mária erejével elmeszítették a testi-lelki bajokat. Az ő képüket szeretném példaként a világ elé tárni. Petrás Mária „BOLDOGASSZONY ANYÁNK, Segíts minden NŐT, hogy azANYASÁGBAN, az anyai hivatásban keresse és találja meg élete boldogságát!Segítsd az Édesanyákat a gondoskodó szeretetben, a gyermekeket pedig a tiszteletben, hogy kialakuljon és napról napra erősödjön köztük a szeretet, a ragaszkodás, a törődés és a bizalom. Miként az édesanyák nagy szeretettel és gondoskodással fordulnak gyermekeikhez, ugyanígy Mária, nem csupán az Ő fia iránt érzett szeretetet, hanem felénk is anyai szeretettel fordul. Az Ő szeretete kísérjen minket az Esztendő minden napján!

Szent Péter apostol székfoglalása

KULTÚRA – 2022. február 22., kedd | 6:00

Február 22-én Szent Péter apostol székfoglalását ünnepli Egyházunk. A 354-ben készült Depositio Martyrum, az egyik legrégibb egyházi naptár mint Péter tanító székének ünnepét jelzi e napot, az apostolra alapított Egyház egységének kifejezésére.

Szent Péter 42-ben Rómába ment, és megalapította a római püspökséget. 49-ben megjelent a jeruzsálemi (első) apostoli zsinaton, majd csaknem egy évtizeden át Antiochia püspöke is volt. Antiochiai székfoglalásának emléke a mai ünnep (lat. Cathedra Sancti Petri Antiochiae).

„Szeretteim! Akik közületek elöljárók, azokat mint magam is elöljáró és Krisztus szenvedéseinek tanúja, s egyszer majd nyilvánvalóvá váló dicsőségének is részese, kérem: legeltessétek az Istennek rátok bízott nyáját; viseljétek gondját ne kényszerből, hanem önként, az Isten szándéka szerint; ne haszonlesésből, hanem buzgóságból. Ne zsarnokoskodjatok a választottak fölött, hanem legyetek a nyájnak példaképei. Ha majd megjelenik a legfőbb Pásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.” (1Pét 5,1–4)

Rómában már a 4. században megemlékeztek Péter apostol katedrájáról Natale Petri de cathedra néven, azon a napon, melyen a római világ a görög eredetű szeretet és egyetértés napját (caristia) ülte, és a rokonok kölcsönös kibékülését ünnepelte. Ezt az ünnepet megelőzte a február 19-én megült halotti ünnep, a feralia. A 2–3. századi római keresztények június 29-én emlékeztek meg Péter apostol mennyei születéséről, a februári ünnepségek alkalmával pedig Péter apostol elsőségének születéséről. Az 5. században Galliában, a római hagyományoktól függetlenül megünnepelték Péter primátusának ünnepét január 18-án. A 7. században Péter apostol római székfoglalásának, valamint antiochiai székfoglalásának emlékezetét a galliai egyházban továbbra is január 18-án ünnepelték, míg a 8. századi Rómában február 22-én.

Lorenzo Veneziano: Péter apostol tanít (1370 körül)

Az Úr kérdésére: „Hát ti kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.” (vö. Mt 16,13–19)

Péter apostol székfoglalását IV. Pál pápa emelte ünnepi rangra. 1960-ig mindkét ünnepet megülték: január 18-án a római, február 22-én az antiochiai székfoglalást. Szent XXIII. János pápa eltörölte a januári ünneplést, ettől fogva február 22-én a péteri szolgálatot és az arra alapozott egységet ünnepeljük.

Bernini: Szent Péter trónja (1657–66)

Szent Péter széke tulajdonképpen egy ereklye. A Szent Péter-bazilikában található az az ősi pápai trónszék, melyet az apostol székeként tisztelünk. Az ereklyét Bernini bronz ereklyetartóba foglalta. Előtte két bronzangyal, fölötte két angyal tartja a pápai tiarát és a kulcsokat. Kétoldalt négy egyházatya (Szent Ambrus és Szent Ágoston, Szent Atanáz és Aranyszájú Szent János) bronz szobrai láthatók.

Mindenható Istenünk, te Péter apostol hitvallásával sziklaalapra állítottál minket. Segíts, hogy rendületlenül helytálljunk minden viszontagságban. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

* * *

A magyar hagyományban a Müncheni kódexben Szent Péter székbe ülése, az Érdy-kódexben Szent Péter apostol székben való felmagasztalása, a Debreceni kódexben Szent Pétörnek székös ünnepe, a Winkler-kódexben (Csefkó Gyula szerint valószínűleg „Szent Pétör ű székössége” félreolvasásából eredően) Üszögös Szent Péter, a népnyelvben Turán Üszögető Szent Péter, Sándorfalván Széklábfúró Szent Pétör néven szerepel.

A néphagyományban – éppen az ünnep nevének elferdülése miatt – szerencsétlen napnak, s ezért dologtiltó napnak számított; a szegedi asszonyok e napon nem nyúltak a lisztbe, mert majd üszögös lesz a búza; libát, tyúkot ekkor nem volt jó ültetni, mert üszögös lesz tőle a tojás, vagy megfeketedik és nem kél ki. Magyarpádén (Torontál vm.) úgy tartották, nem szabad a kemencébe befűteni, a hamuba belenyúlni; a baranyai svábok között az e napon tojt libatojás neve Peterstuhlei, Petristuhlei (szerencsétlen, nincs hozzá szerencse) volt.

Az időjóslás szerint: „Péter üti az üszögöt, jön a melegebb idő”; amilyen az idő ezen a napon, olyan lesz József-napkor is.

A zalavári apátság birtokain a szólítás napja volt a 20. század elején. Az apát e napon hívatta maga elé csikósait, gulyásait, kondásait, öregbéreseit, gyalogbéreseit, szőlőpásztorait, kerülőit, kocsisait, megkérdezvén tőlük, hogy az új gazdasági évben maradnak-e szolgálatában.

Mosonszentpéter, Mosonszolnok, Harka (Sopron vm.) és az Őrvidék német lakói körében e napon történt a méhek ébresztése, röptetésük előkészítése. Ezt a méhészek misével (Bienenamt), áldomással is megünnepelték.

Forrás
Magyar katolikus lexikon
Adoremus
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I.

Magyar Kurír
(bh)

#egyháztörténet#szentek és boldogok#ünnepek

Kapcsolódó fotógaléria

Péter apostol szobra a Szent Péter-bazilikában (Arnolfo di Cambio alkotása, 13. század)
Lorenzo Veneziano: Péter apostol tanít (1370 körül)
Guido di Graziano: Szent Péter (1280-as évek)
Bernini: Szent Péter trónja (1657–66)

Péter apostol szobra a Szent Péter-bazilikában (Arnolfo di Cambio alkotása, 13. század)KULTÚRASzent Pál apostol megtérése – Pál fordulásaKULTÚRAA Szent Péter- és a Szent Pál-bazilika felszentelésének ünnepeKULTÚRASzent Péter és Szent Pál apostolok

Szent Balázs püspök és vértanú

KULTÚRA – 2022. február 3., csütörtök | 6:00

Szent Balázs püspök élettörténetét idézzük fel liturgikus emléknapján, február 3-án. A vértanú püspök emlékezete különösen a névadásban és a népszokásokban él elevenen.

Balázs a korai kereszténység azon szentjei közé tartozik, akiknek emlékezete a kultuszban, a névadásban és a népszokásokban  figyelemre méltó elevenséggel maradt meg, életükre vonatkozóan azonban alig rendelkezünk olyan adatokkal, amelyek történetinek tekinthetők.

Szent Balázs (Mindenszentek-templom, 
Kingston upon Thames, Egyesült Királyság; 14. század)

Szenvedéstörténete szerint Szent Balázs örmény születésű volt, és olyan példamutató keresztény életet élt, hogy Szebaszte hívő népe püspökké választotta. Balázs erre a Szentlélek indítását követve visszavonult egy hegyi barlangba, innen vezette imádkozva, tanácsokat osztva és gyógyítva a rábízott közösséget. Vadállatok őrizték, háziállatok módjára engedelmeskedve neki.

Azonban nemcsak a keresztények ismerték a barlanghoz vezető utat, hanem Agricola helytartó poroszlói is. A helytartó 316 táján még folytatta Szebasztéban azt a keresztényüldözést, amelyet korábban még Licinius császár rendelt el. A püspök ellenállás nélkül engedte, hogy elfogják, és Agricola bírói széke elé hurcolják. Nem tudták hittagadásra kényszeríteni, a szokásos megkorbácsolás után siralomházba került. Mint előbb barlangjában, a börtönben is sok segítséget kérő ember kereste föl. Rabságában is csodákat tett. Vízbe fojtás általi halálra ítélték, de végül lefejezték.

Ismeretlen román kori festő: Szent Balázs vértanúsága
(freskó; Château des Moines, Berzé-la-Ville; 1100 körül)

Kezdetben hallgattak Szent Balázsról a források. Ebből következtethetünk arra, hogy tisztelete nyilvánvalóan nem közvetlenül a halála után kezdődött. Keleten azonban legkésőbb a 6. századtól, nyugaton a 9. századtól már mint a torokbajok ellen védő szentet tisztelték.

Tisztelete a 12. századtól lett általános, mégpedig egy gégedaganat elleni imádsággal kapcsolatban. Később vérzések, hólyagbetegségek, továbbá kelések, kólika, pestis és fogfájás esetén fordultak hozzá.

A késő középkorban a tizennégy segítő szent közé sorolták. Az orvosok, posztókereskedők, gyertyaöntők, fúvós zenészek, énekesek védőszentje, kedvező időjárásért is segítségül hívták.

A balázsáldás mindmáig élő liturgikus szokása a 16. században keletkezett, leírása a 17. században szerepel először a Rituale Romanum (Római Szertartáskönyv) függelékében. Babits Mihály megrázó verse, a Balázsolás, melyben a gégerákban szenvedő költő gyermeki bizalommal fordul a szent püspökhöz, ezt a szokást idézi fel. 

Balázst a középkorban rendszerint püspöki öltözetben vagy palástban ábrázolták; keresztbe illesztett gyertyákkal; sertésfejjel és gerebennel (emlékezésül arra a vaskampóra, mellyel a legenda szerint kínzatása alkalmával a testét tépték).

Ünnepét Rómában a 12. század óta ülik február 3-án.

A legenda szerint egy napon rémült anya sietett Szent Balázshoz, mert fia egy torkán akadt halszálkától fuldokolt. A szent megáldotta a fiút (egy másik változat szerint eltávolította a szálkát), és így megmentette a haláltól.

Egy másik legenda szerint a helytartó először vízbe fojtás általi halálra ítélte a püspököt. Abba a tóba kellett volna vetni őt, amelybe korábban keresztény asszonyokat fojtottak, mert beleszórták a helytartó házi isteneinek szobrait a tóba. A bölcs csodatévő akkor a következőt tette: a partra érve rövid áldást adott a számára halált jelentő tóra, aztán a vízen járva a tó közepéig sétált. Ott megfordult, és barátságosan fölszólította bíráit, hogy saját isteneikbe vetett hitük bizonyságául kövessék őt a vízen járva. Hatvanöt férfi elfogadta a kihívást, és mind a vízbe fulladt.

Hallgasd meg népedet, Istenünk, amikor Szent Balázs püspök és vértanú pártfogásával könyörgünk hozzád. Add, hogy földi életünkben a te békédnek örvendjünk, és segítségeddel eljussunk az örök életre. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen

Forrás
Diós István: A szentek élete
Magyar katolikus lexikon

Magyar Kurír

Urunk bemutatása – Gyertyaszentelő Boldogasszony

kovacs.agi

A mai ünnepen arra emlékezünk, hogy Szűz Mária, negyven nappal Jézus születése után, bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban.

A szokásnak megfelelően a szülők, Mária és József áldozatként két gerlicét vagy galambfiókát ajánlottak fel, és az Úrnak szentelték az elsőszülött fiút. A mózesi törvény szerint előírt áldozat fölajánlásakor jelen volt Anna és Simeon is, aki a nemzeteket megvilágosító világosságnak nevezte Jézust. 

A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása. A gyertya mint Jézus Krisztus jelképe egyike a legrégibb szentelményeknek. Már az ókeresztény korban Krisztus jelképévé vált: magát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson.

Az Úr Jézus bemutatását (praesentatio Domini) Jeruzsálemben már a 4. században megünnepelték, ekkor még február 14-én, mivel karácsonyt január 6-án ülték. Attól kezdve, hogy Jézus születésének ünnepnapja december 25-ére került, Jézus bemutatását február 2-án kezdték ünnepelni.

Róma a 7. században fogadta el e liturgikus napot, a Simeon és a kisded Jézus találkozására utaló hypapante (találkozás) néven – ekkor találkozott először Jézus az emberiséggel, az emberekkel, akikért megtestesült.

Az agg Simeon felé fordult, nagy örömmel ismerte fel benne az üdvösség hozóját: karjába vette a gyermeket, és áldotta Istent, hogy megérhette ezt a boldog napot. 

 „Bocsásd el most, Uram, szolgádat, 
szavaid szerint békességben,
hiszen már meglátták szemeim,
akit küldtél, az Üdvözítőt.
Őt adtad számunkra 
csodájára minden népnek,
hogy fényeskedjék az egész világnak,
mint választott néped dicsősége.” (Simeon hálaéneke, a Nunc dimittis (Lk 2,29–32) a napi zsolozsma állandó része, a kompletórium kantikuma.)

A 10. századtól a nyugati egyház liturgikus könyvei egyre inkább Mária tisztulását emelték ki, és erről nevezték el az ünnepet: purificatio. Majd a keleti egyház hagyományával teljes összhangban 1960 óta ismét az Úr ünnepeként, Urunk bemutatásaként tartjuk számon.

Az 1092-es szabolcsi zsinat a kötelező ünnepek közé sorolta. A 20. század elejétől tanácsolt ünnep.

Mindenható, örök Isten, egyszülött Fiadat ma emberi testünk valóságában mutatták be templomodban. Tisztítsd meg szívünket, hogy méltók legyünk egykor mi is megjelenni előtted. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Szent II. János Pál pápa 1997-ben nyilvánította február 2-át, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét a megszentelt élet világnapjává. Azóta ezen a napon az egyház azt a mintegy egymillió férfit és nőt is ünnepli, akik a világon megszentelt életet élnek.

Az ünnep célja: hálát adni Istennek a megszentelt élet ajándékaiért, előmozdítani a hívek körében ennek az életformának az ismeretét és szeretetét, valamint lehetőséget adni a megszentelt életet élőknek, hogy tudatosuljon bennük életük szépsége és azok a csodák, amelyeket az Úr bennük és általuk művel az egyház és a világ javára.

Imádkozzunk a szerzetesekért és a megszentelt életet élőkért, valamint a hivatásokért!

* * *

A magyar paraszti hagyományban a szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embert: keresztelésig az újszülött mellett világított; amikor a fiatal anya először ment templomba, szintén gyertyát vitt a kezében; gyertyát égettek a súlyos beteg mellett, szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe, hogy az ördög ne tudjon rajta győzedelmeskedni, körül is járták az ágyát, megkerekítették a testét vele, hogy mintegy elzárják a leselkedő gonosz elől. Bő, Osli asszonyai szerint a gyertya fénye mutatja a haldoklónak a mennyei utat, füstje pedig elűzi, távol tartja a lélektől a gonoszt.

A szentelt gyertyát a sublótban, ládafiában tartották, vagy szalaggal átkötve a falra helyezték, és főképpen vihar idején gyújtották meg és imádkoztak mellette.

A szegedi táj népe úgy tartotta, ha szenteléskor nem alszik el a gyertya, akkor jó méztermés lesz. Ez utalás a gyertya viaszára. Kiszombori asszonyok a szentelésről hazaérve a gyertyából egy csipetnyit a kilincsre tettek, hogy mindig békesség legyen a háznál, és megveregették vele a gyümölcsfákat, hogy szépen teremjenek.

A magyar népi kalendáriumban Gyertyaszentelő Boldogasszony napja idő- és termésjóslásai szerint a hátralévő tél negyvenes rámutatónapja. A naphoz fűződő időjóslás egy középkori deák szentenciát őriz, eszerint: ha Gyertyaszentelőkor süt a nap, hidegebb lesz, mint előtte volt. (Vagyis: ha a medve meglátja árnyékát, visszabújik barlangjába, mert hideg napok jönnek még.)

Forrás: Magyar Kurír

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Békesség e háznak és minden lakójának! – A házszentelés hagyományáról

NÉZŐPONT – 2022. január 6., csütörtök | 20:00

Fehérváry Jákó bencés szerzetes, teológus írása a házszentelés hagyományáról.

„Békesség e háznak és minden lakójának!” – szól a köszöntés vízkereszt táján, amikor keresztény családoknál lakásszentelést tartanak. Mire való ez a szokás, miért jó házszentelést tartani? A házszentelés az úgynevezett szentelmények körébe tartozik: olyan szent jelek és hozzájuk kötődő imák ezek, amelyek jelzik Isten cselekvését, és előkészítik lelkünket annak befogadására különböző élethelyzetekben.

A vízkereszt a karácsonyi ünnepkör egyik fontos mozzanata. „Az Ige testté lett, és közöttünk vett hajlékot” (vö. Jn 1,14) – ezt ünnepeljük ebben a néhány hétben, és

ilyenkor különösen is fogékonyak vagyunk arra, hogy kicsit „otthonosabban” gondoljunk Istenre: az ő hajléka akár a miénk is lehet.

Jó alkalom lehet a házszentelés a család és a plébánia (valamelyik) papjának baráti találkozására. A pap ilyenkor más emberként, „emberként” is megmutatkozhat, és ő is közelről találkozhat egy keresztény család valóságával. [A jelen pandémiás helyzetben szükséges és indokolt az előírt járványügyi előírásokat betartani (kézfertőtlenítés, arcot és szájat teljesen eltakaró maszk viselése, mind az áldást végző pap és segítői, mind a lakásban tartózkodók részéről, a lakásban csak a szertartás erejéig tartózkodni, megfelelő szellőzést biztosítani) – A szerk.] A lelkipásztor számára fontos érintkezési felület ez a családokkal, melyek az Egyház legalapvetőbb sejtjei, Isten szolgája pedig annak megerősítését hozza a családok számára, hogy fontos szerepe van a nagyobb közösség egészében, és az Úr szeretettel törődik az otthonnal. A családegyház kapcsolata erősödik a plébániaegyház nagyobb közösségével.

A közös ima, amelyben az erényes családi életért és a gonosz cselvetéseinek távoltartásáért is könyörgünk, már megteremti azt a légkört, hogy Isten lakást vesz, és működik közöttünk.

Azután a vízkereszti liturgiában megszentelt vizet hinti a pap vagy a családfő a ház vagy lakás minden egyes helyiségébe. Mindenki megilletődve követi a szenteltvizet hintő személyt, aki ha engedik, a ház legeldugottabb zugaiba is eljuthat ilyenkor: a hálószobába vagy a gyerekszobába, az éléskamrába és a mosdóba is – jó, ha semmi nem marad ki a kis körmenetből, amit közös éneklés kísérhet. A gyermekek ilyenkor kisállataikat vagy éppen karácsonyra kapott játékaikat is áldásra nyújthatják. Énekelhetjük Mária hálaénekét, a Magnificatot vagy például a 136. zsoltárt, az állandóan visszatérő refrénnel: „…mert irgalma örökkévaló!”

Mi ennek az értelme? Miért nem elég csak mondjuk a nappaliban hinteni a szenteltvizet? Egyfelől persze hogy elég lenne. Ám azzal, hogy ilyenkor

végigjárjuk a házat, átélhetjük, hogy Isten szerető figyelme az otthon minden szegletére kiterjed, nem marad rejtve előtte semmi az életünkből, és a legelemibb szükségleteink is fontosak a számára.

Ő betölti a családi hajlékot. Betölti közös életünket. Semmi sem idegen számára belőle. Hiszen emberré lett, egy lett közülünk!

Otthonainkba kérhetünk a vízkeresztkor megszentelt vízből is: a keresztségünkre, istengyermekségünkre és megtisztulásunkra emlékeztető szenteltvíz része lehet napi imáinknak, szokásainknak is. Sok régi családi hajlékban van szenteltvíztartó a falon.

Végül, a szentelés befejező gesztusaként a bejárati ajtó szemöldökfájára felírják az évszámot, valamint

a C + M + B betűket, amelyek a latin mondatot rövidítik: „Christus Mansionem Benedicat”, vagyis „Krisztus áldja meg e hajlékot!”.

Ez a néhány betű egész évben, nehéz és szép pillanatokban, örömben és gyászban emlékeztethet arra, hogy Krisztus áldó keze minden körülmények között otthonunk felett van. Ez talán abban is segíthet, hogy döntéseinkben, otthoni viselkedésünkben, bűneinkből való felállásunkban tudjunk kihez igazodni. Hiszen Ő nem hagy el bennünket.

Fotó: Veres Nándor/MTI

Vízkereszt, Jézus Krisztus megjelenésének ünnepe

KULTÚRA – 2022. január 5., szerda | 19:24

Január 6-án Jézus Krisztus megjelenésére emlékezik Egyházunk. 2014 óta a magyar egyház is a napján üli meg e parancsolt ünnepet.

„Kelj föl, ragyogj föl, mert elérkezett világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted! Mert még sötétség borítja a földet, és homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, és dicsősége megnyilvánul rajtad. Népek jönnek világosságodhoz, és királyok a benned támadt fényességhez. Hordozd körül tekintetedet és lásd: mind egybegyűlnek és idejönnek hozzád. Fiaid messze távolból érkeznek, s a lányaidat ölükben hozzák. Ennek láttára földerülsz, szíved dobog az örömtől és kitágul. Mert feléd áramlik a tengerek gazdagsága, és ide özönlik a nemzetek kincse. Tevék áradata borít majd el, Midián és Efa dromedárjai. Mind Sábából jönnek; aranyat és tömjént hoznak és az Úr dicsőségét zengik.” (Iz 60,1–6)

Máté és Lukács evangélistánál, akik beszámolnak Jézus Krisztus gyermekségtörténetéről, Jézus születése a találkozások ünnepe (Mt 1–2 és Lk 1–2). Jézus világra jöttét az angyal hírül adja a pásztoroknak, akik elmennek Betlehembe hódolni a Megváltónak (Lk 2,9–20). A Gyermek ekkor találkozik először Izrael népével. Vízkereszt alkalmával tágul a találkozások köre: immáron nem csak Izrael népének képviselőivel találkozik Jézus, hanem a keleti bölcsek személyében minden jóakaratú emberrel.

Isten találkozni kíván az emberrel, megmutatja és felfedi magát, ebből ered ennek az ünnepnek a latin neve is: Sollemnitas Epiphaniae Domini – az Úr megjelenése (gör. epiphaneia – megjelenés). A kereszténységben a 4. század elején vált epifánia napja liturgikus ünneppé, 312–325 között kezdett el terjedni először Keleten, majd Nyugaton. Az ünnep Jézus Krisztus megjelenésének három aspektusát foglalja magába: a napkeleti bölcsek imádását, Jézus megkeresztelkedését a Jordánban és Jézus első csodáját a kánai menyegzőn. A II. Vatikáni Zsinat rendelkezései értelmében a Katolikus Egyház január 6-án a napkeleti bölcsek látogatását ünnepli vízszenteléssel egybekötve; Jézus megkeresztelkedésének ünnepe a következő vasárnapra esik. A kánai menyegzőről, amelyen Jézus első csodáját vitte végbe a vizet borrá változtatva, egy közbeeső hétköznapon emlékezik meg az Egyház.

A magyarság körében a vízkereszt ünnepéhez kötődően különböző népszokások alakultak ki a századok során, és hagyományosan ekkor kezdődik a húshagyó keddig (a nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerdát megelőző nap) tartó farsangi időszak.

Vízkeresztkor a 15. századtól kialakult szokás szerint házszenteléseket tartanak. A szertartás során a pap az újonnan megáldott szenteltvízzel meghinti a lakásokat, házakat; valamint megáldja a benne lakókat, dolgozókat. Szokás szerint ekkor az ajtófélfára felírják az évszámot és a latin áldásformula kezdőbetűit: CMB, ami latinul annyit jelen: Christus mansionem benedicat (Krisztus áldja meg e házat).

Vízkeresztkor hagyományosan vizet szentel a szentmise és a Szent Liturgia elején szertartást végző püspök vagy pap. Innen származik az ünnep közismert elnevezése. Ezt a szent hagyományt őrzi az ortodox egyház is, mégpedig kettős formában. Vízszentelés ugyanis nem csupán az általában január 5-én nagy alkonyati zsolozsmával végzett Szent Bazil Liturgiája végéhez kapcsolódik, hanem a január 6-ai Szent Liturgiához is. Az előesti vízszentelés a görögkatolikus egyházban a templomokban történik, január 6-án a püspök és a papok kimennek a folyókhoz is, hogy megszenteljék azok vizét, ezáltal még inkább bekapcsolódva a Jézus Krisztus megkeresztelkedésekor megvalósuló eseménybe. „Ma a vizek természete megszenteltetik, és a Jordán kettészakad, s hullámainak folyását visszatartóztatja, látván a vizében keresztelkedő Üdvözítőt.” (vízszentelési sztihira)

Vízkereszt ünnepe megmutatja nekünk, hogy Isten minden emberhez elküldte Fiát, hogy a megváltó Jézus születésével elhozza számunkra az üdvösséget, az örök élet reményét. Adja meg nekünk, hogy lássuk kezdeményezését, a jeleket, amelyek által vezetni akar minket. Az ünnepen és azon túl is fordítsuk szívünket a megjelenő Isten felé, hogy megláthassuk életünkben kegyelmi ajándékait!

Forrás: MKPK Sajtószolgálat

Illusztráció: Fra Angelico: A háromkirályok imádása (1441–42 körül, Szent Márk-konvent, Firenze)

Magyar Kurír

Vízkereszt, Jézus Krisztus megjelenésének ünnepe

kovacs.agi

A katolikus egyház január 6-án tartja vízkereszt, Jézus Krisztus megjelenésének ünnepét.

Január 9-én, vasárnap pedig Urunk megkeresztelkedését ünnepeljük. Ezzel az ünneppel befejeződik a karácsonyi ünnepkör.

Vízkereszt ünnepéről

A IV. század elejétől kezdődően lett ez a nap liturgikus ünneppé és ennek szokása gyorsan elterjedt előbb keleten, majd nyugaton. A keresztények körében 312–325 között kezdett terjedni mint Jézus Krisztus születésének, keresztségének, a kánai menyegzőnek és a Háromkirályok (napkeleti bölcsek) látogatásának ünnepe.

Az ünnep görög neve – epifánia, megjelenés – utal arra, hogy Isten megjelenik dicsőségében. Vízkereszt ünnepe emlékeztet tehát arra, hogy Jézus Krisztusban Isten megjelent emberként, eljött közénk és elhozta nekünk az üdvösséget. Vízkeresztkor Jézus három megjelenésére emlékezünk:

A keleti egyházakban sokáig egyet jelentett a születés és az epifánia ünnepe. Jézus születése által Isten megjelent a világban. A napkeleti bölcsek által a pogányokhoz is eljutott a Megváltó születésének örömhíre. Máté evangéliuma (Mt 2,1-12) szerint a háromkirályok a betlehemi csillag által vezéreltetve jöttek keletről Júdeába, hogy az újszülött kis Jézusnak kifejezzék hódolatukat: aranyat ajándékoztak a Királynak, tömjént az Istennek és mirhát az Embernek. Az evangélium mágusnak nevezi őket, de nevüket nem említi. A hagyomány szerint hárman voltak, a 8. században élt Beda Venerabilis nevüket is említi: Caspar, Melchior, Balthasar – azaz Gáspár, Menyhért, Boldizsár.

A vízkereszt második evangéliumi története (Mt 3,13-17) szerint Jézus elment a Jordán folyóhoz. Keresztelő Szent János megkeresztelte őt és Jézus ettől kezdve tanítani kezdett. Jézus megkeresztelkedésekor a Jordán folyónál a mennyei Atya szózata kinyilatkoztatta a szeretett Fiút és a Szentlélek galamb képében alászállt Krisztusra. A teljes Szentháromság kinyilatkoztatta önmagát az emberiség előtt.

Az Egyház nemcsak Jézus Krisztus megkeresztelkedéséről emlékezik meg január 6-án, hanem annak hatásairól is, amelyek között a víz megszentelése is fontos helyet  kap.

Az ünnep harmadik evangéliumi jelenete: Jézus a kánai menyegzőn, édesanyja kérésére, az elfogyott bor pótlására első csodatételeként a vizet borrá változtatta (Jn 2,1-12). Jézus első csodájával a kánai menyegzőn kinyilvánította isteni erejét: „Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne” (Jn 2,11). Ebben a csodában Isten megmutatja dicsőségét, hogy az embernek segíteni akar, meg akarja megmenteni és végül meg akarja váltani.
A magyarság körében a vízkereszt ünnepéhez kötődően különböző népszokások alakultak ki a századok során. A magyar vízkereszt kifejezés a víz megszenteléséből, megkereszteléséből ered.

Vízkeresztkor kezdődik meg a házszentelések időszaka, amely a 15. századtól kialakult szokás. A házszentelés szertartása során a pap az újonnan megáldott szenteltvízzel meghinti a lakásokat, házakat; valamint megáldja a benne lakókat, dolgozókat. Szokás szerint a házszentelés után az ajtóra fölírják az évszámot és a népi értelmezés szerint a Háromkirályok nevének (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) kezdőbetűit: 20 + G + M + B + 18. Az eredeti értelmezés szerint a három betű a latin áldásformula kezdőbetűi: Christus Mansionem Benedicat („Krisztus áldja meg e házat”).

„Ő az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit” (Jn 1,29–34). Vízkereszt ünnepe megmutatja nekünk, hogy Isten minden emberhez elküldte Fiát, hogy a megváltó Jézus születésével elhozza számunkra az üdvösséget, az örök élet reményét.
Ahogy Seregély István érsek az Adoremus 2019. januári számába írta: „Isten Fiának emberként elfogadott keresztáldozata mindent helyreigazíthatóvá tett. Ezért újévi tervünkből nem hiányozhat a megtérés készsége és gyakorlata.

Mindez csak Isten előtti őszinte imával kérhető az új esztendő kapujában. Elsőként a közvetlen családi körben készen kell lennünk arra, hogy segítsük egymást ebben.
Bízzunk abban, hogy az átalakuló és ezért zavaros világban Isten megígért áldásával és egymást támogató önzetlen emberi szeretettel iparkodva 365 nap múltán lesz miért hálát adnunk Istennek és egymásnak.”.

Az ünnepen és azon túl is fordítsuk szívünket a megjelenő Isten felé, hogy megláthassuk életünkben kegyelmi ajándékait!

Forrás: katolikus.hu

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Jézus szent neve

KULTÚRA – 2022. január 3., hétfő | 10:00

Jézus szent neve az egyetlen név, melyben üdvözülhetünk. Valljuk ma, amikor Jézus szentséges nevét ünnepeljük, még erősebben: „Jézus Krisztus az Úr!”

Szent Józseffel és Szűz Máriával Gábor főangyal közölte, hogy a megtestesült Igének, az emberi nem Megváltójának a Jézus nevet kell adni. „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.” (Mt 1,20–21) „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége.” (Lk 1,31–33)

Pál apostol írja: „Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név fölött van, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd az égben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus az Úr!” (Fil 2,9–11) Az apostolok cselekedeteiben ezt olvassuk: „… mert más név nem is adatott az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülnünk kell” (4,12).

Jézus nevének monogramja (IHS) a szent név főleg liturgikus kódexekben található görög formájából alakult ki – később ebből lett a latinos átírású és értelmezésű: Iesus Hominum Salvator.

A veleméri templom 14. századi freskója

Jézus nevét Isten nevével azonos tisztelet illeti meg. A tiszteletet a ferencesek virágoztatták föl. Szent Ferenc végrendeletében meghagyta, hogy még azokat a papírdarabkákat is össze kell gyűjteni és tiszteletben tartani, melyeken Jézus neve olvasható. Ferenc nyomán aztán Sienai Szent Bernardin és Kapisztrán Szent János sokat fáradozott e név megünnepléséért a 15. században. Őket tartják a Jézus neve litánia szerzőinek is. Bernardin prédikációi végén táblát mutatott föl Jézus nevének görögbetűs rövidítésével (IHS), Kapisztrán Szent János egyik beszédében az ördög kísértése elleni egyik eszköznek Jézus nevének segítségül hívását tartotta. 1456. július 22-én Nándorfehérvárnál a keresztény sereg ajkán Jézus nevével, zászlóján a Jézus-monogrammal aratott győzelmet a törökök fölött. 

Az Énekek éneke első sorait: „neved kiöntött olaj” (1,3) az Egyház szentjei mindig Jézusra vonatkoztatva imádkozták. A legfontosabb és leggyakoribb röpimák, olykor Mária nevével együtt: „Jézus!”, „Jézusom!”, „Jézus, Mária!”. A liturgikus könyörgések Jézus nevében zárulnak: „a mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által…”, az Üdvözlégy központi szava is Jézus neve: „áldott a te méhednek gyümölcse: Jézus”. A vértanúk Jézus nevével ajkukon haltak meg, de ez a kegyelem minden keresztény számára a jó halál egyik jele.

Jézus nevére épül a keleti egyház Jézus-imája: „Uram Jézus Krisztus, élő Isten fia, könyörülj rajtam, bűnösön!”

Krisztus Pantokrátor (görög ikon, 1363)

Jézus szent neve liturgikus ünneplését VII. Kelemen engedélyezte 1528-ban a ferencesek számára. Jézus szent neve zsolozsmáját XIII. Ince pápa 1721-ben az egész Egyházra kiterjesztette. Az ünnepet Szent X. Piusz pápa január 2-ára vagy az azt követő vasárnapra helyezte. Az ünnep 1969-ben kimaradt a naptárból, azóta azonban újra visszakerült, január 3-ára.

Az ünnep himnusza a Jesu dulcis memoria. A ciszterci lelkiségben született a Jézus nevére szerkesztett hosszú versfüzér, a jubilus. Róma egyik leghíresebb templomát a jezsuiták Jézus neve tiszteletére építették.

Istenünk, te úgy akartad, hogy az emberi nem az üdvösséget Szent Fiad megtestesülése által nyerje el. Add meg népednek, amely irgalmadért könyörög, hogy mindnyájan felismerjük: nem adatott más név, amelyet segítségül hívhatnánk, mint egyszülött Fiad neve. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Forrás
Magyar katolikus lexikon
Zsolozsmáskönyv – Az imaórák liturgiája
Adoremus

Magyar Kurír