Útravaló – 2022. január 23., évközi 3. vasárnap, Isten igéjének vasárnapja
NÉZŐPONT – 2022. január 23., vasárnap | 5:00
Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Januárban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.
A mai evangélium első mondatai az ókori történeti munkák bevezetéseivel mutatnak hasonlóságot. Lukács evangélista ugyanis történeti hitelességgel akarta rögzíteni a Jézus-eseményt, s miközben ezt tette, a természetfeletti életnek világunkba való betörését is ábrázolta a Lélek működése, az imádság és a látomások hangsúlyozása által, hiszen ezek a történelemben megnyilvánuló kegyelmi események.
Nyilvános működése kezdetén a Fiú megjelenik a zsinagógában, amely Jeruzsálemre, az ég és a föld találkozási pontjára emlékeztet. Izajás próféta könyvéből olvassa fel az Úr fölkentjéről szóló részt, ami azért is kap központi szerepet a szent írónál, mert evangéliumát a zsidóságból áttértek hallgatják, a Jézus melletti döntésükben elbizonytalanodottak, ezért társul nála a történeti és a kegyelmi szempontok mellé a beteljesedés bizonyítása, amit Izajás nyomán azzal támaszt alá, hogy a Messiás a szegényekhez fordulva hirdeti meg: „elérkezett Isten országa”, személyében az ég és a föld találkozása.
Érdemes arra is gondolni, mit érezhetett Jézus ott, Názáretben, amikor felismerte: az imént olvasottak rólam szólnak, ez én vagyok, bennem érkezett el, teljesedett be Izajás álma. Mielőtt azonban ezt kimondta, leült. Megpihent, mint a Teremtő a hetedik napon, és miként majd Mária is Lázár házában. Ez a leülés azok pozíciója, akik felismerik, most nem sürögni-forogni kell, hanem rácsodálkozni arra, ami van, hogy amit évezredeken át vártak, beteljesedett. A Jézus mellé letelepedettekből születik meg Lukács evangéliumának Egyháza. Azokból, akiket lefoglal és magával ragad a beteljesedés csodája, s ez készteti őket követésre, kivonulásra, hogy majd „asztalomnál egyetek és igyatok országomban”.
Jézus azonban egy ponton megtorpan Izajás idézése során, elhagyja azt a részt, hogy „hirdessem az Úr bosszújának napját”. Mindeközben kivégzését majd úgy ábrázolja a szent szerző, mint amire az Atya válasza a kegyelem kiáradása, mert a bosszú megszűnt, azt Krisztus magára vállalta, és ezáltal szembesítette az embert önmagával. Pál apostol is írja: „Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor az átok hordozójává lett értünk.” E felismerés legszebb jele Lukácsnál, hogy Jézus keresztre feszítése után a tömeg a mellét verve, bűnbánatot tartva megy haza: megértették az Igaz értük hozott áldozatát, az izajási mondat átvállalását.
Israel Zolli római főrabbihoz 1944-ben, a jom kippur szertartás során így szólt Jézus: „Utoljára vagy itt. Mostantól követni fogsz engem.” Majd felesége azt mondta neki: „az áldó Krisztust láttam melletted a szertartás során”, kislánya pedig arról számolt be, hogy Jézusról álmodott. Zolli ezek hatására kijelentette: „A zsinagógában már nincs helyem. Nem lenne becsületes, ha ott maradnék… A keresztvizet kérem, semmi mást. Szegény vagyok, és szegényként élek.” Ezután megkeresztelkedett, és XII. Piusz iránti tiszteletből felvette az Eugenio nevet.
Isten egy adott történeti időbe helyezett el bennünket, és azt a közeget, amiben élünk, úgy alkotta meg, hogy képes legyen kegyelmi működésének befogadására. Azok találnak békét ebben a világban, és lesznek szegényen is gazdagok, gazdagon is szegények, akik mellé oda lehet ülni, mert látják, és meg is valósul bennük Izajás „álmának” valóra válása.
Magyar Kurír
Útravaló – 2022. január 22.
NÉZŐPONT – 2022. január 22., szombat | 5:00
Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Januárban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.
„Igazabb vagy, mint én, mert te jóval fizettél nekem” – hallottuk tegnap Saul Dávidot dicsérő szavát. Dávidnak ez az igaz volta mutatkozik meg abban is, hogy nemcsak a harcban elesett barátját, Jonatánt, hanem annak apját is gyászolja, azt, akitől élete folyamán annyi ütést kapott. A Szentírás az irgalmasság cselekedetei között tartja számon a végtisztesség megadását. Ha ezt nem sikerült megtennem, ha a megbántásokat nem tudtam rendezni, ha gyakran eszünkbe jut vagy kínoz egy elhunyt személlyel kapcsolatos történet, ajánljak fel érte szentmisét. Amit elmulasztottam vagy rosszul tettem a természet rendjében, annak begyógyítását kérjem a kegyelem eszközeinek segítségével.
Magyar Kurír
Útravaló – 2022. január 21.
NÉZŐPONT – 2022. január 21., péntek | 5:00
Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Januárban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.
Vannak hivatalok, amelyek túlmutatnak önmagukon, és bármennyire esendőek is azok viselői, kiválasztottságuk valamiképpen védi, megszenteli őket. Dávid így tekint Saul királyságára: az Úr ruházta rá ezt a feladatot, ezért tiszteletben tartja az isteni szándékot, emberi jeleket adva viszont figyelmezteti az uralkodót hibás érzületére. Sault megérinti a nagyvonalúság, sírásra fakad, s azt mondja alattvalójának, a fiatalabbnak: „Igazabb vagy, mint én, mert te jóval fizettél nekem.” A nagyvonalúság, ha valóban az, nem a rossz megengedése vagy újratermelése, hanem a másik ember kimozdítása berögzült állapotából, legalább egy időre.
Magyar Kurír
Útravaló – 2022. január 20.
NÉZŐPONT – 2022. január 20., csütörtök | 5:00
Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Januárban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.
A féltékenység bűne megmérgezi Saul és Dávid kapcsolatát, a király meghurcolja az érte harcba szálló embert. Mennyiszer jelen van ez a mi életünkben is! Milyen kicsinyesen tudunk viselkedni egymással akkor, amikor a másiknak nálunk jobban vagy ugyanolyan jól megy a sora, mint nekünk! S milyen nagy áldást jelentenek azok, akik megszelídítik, jó belátására bírják az elszabadult érzelmű embereket! Örülni a másik javának, sikerének, feloldani a kicsinyesség szülte helyzeteket – ez mozdít ki az irigység állapotából, amely ma is olyan nagy erővel rombolja szét az egyházi közösségeket. Tipikusan a lelki életben előrehaladni akarók rejtett bűne ez, amivel nemegyszer széttapossák Isten jóságának gyümölcseit.
Magyar Kurír
Útravaló – 2022. január 19.
NÉZŐPONT – 2022. január 19., szerda | 5:00
Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Januárban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.
Dávid, miután megsebesíti, a saját kardjával győzi le Góliátot, ellenségét. Ebben a jelenetben a keresztény gondolkodás kezdettől fogva Krisztus győzelmének előképét látta: „elér mindenkit a halál, de feltámad mind a halott, s pusztítva, ütve a Halál, csak maga vesztét nyögheti” – mondja húsvéti himnuszunk, vagy ahogy a keleti Egyház énekli: „halállal legyőzte a halált”. Számtalan olyan esemény van az életünkben, amellyel szemben tehetetlennek és gyengének érezzük magunkat. Jézus mégis arra biztat bennünket, hogy merjünk kockáztatni, vele egységben szembeszállni ezekkel, mert ilyenkor mutatkozik meg a feltámadás győzelmének konkrét valósága az életünkben.
Magyar Kurír
Útravaló – 2022. január 18.
NÉZŐPONT – 2022. január 18., kedd | 5:00
Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Januárban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.
Szent Margit és az Árpád-ház vele egy időszakban élő nagy szentjei azokban ölelték át a megfeszített Krisztust, akik viselkedésük vagy élethelyzetük miatt a leginkább taszítóak voltak számukra. Az Árpád-háznak ez a szent nemzedéke elénk tárja a csendes hűség hatalmas értékét, amikor bár nem teszünk semmi nagy, látványos dolgot, mégis teljesítjük az apostol kérését, amit a Galatáknak írt levélben találunk: „Egymás terhét hordozzátok! Így váltjátok majd valóra Krisztus törvényét.” Szent Margit ezekben a nagyon egyszerű élethelyzetekben lett népéért élő áldozat, misztikus tapasztalatai pedig nem elvonták mindettől, hanem éppen erre nyitották meg.
Magyar Kurír
Útravaló – 2022. január 17.
NÉZŐPONT – 2022. január 17., hétfő | 5:00
Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Januárban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.
Remete Szent Antal, elhagyva e világi kötődéseit, a sivatagban nagy kísértéseket tapasztalt, amelyek, minél jobban ragaszkodott elhatározásához, annál inkább fokozódtak. Az őt kísértő állatalakokban történő megjelenítése a festészet egyik legfantáziadúsabb ábrázolási témája lett. Már a zsoltáros is ír erről, de a győzelem szempontjából: „áspiskígyón és viperán lépdelsz, eltiprod az oroszlánt és a sárkányt”. A Szentírás szerint az képes így élni a rossz idején, aki „a Magasságbeli oltalmában lakik, s a Mindenható árnyékában marad”. Miként lehetséges ez? A ránk törő nehézségek közötti Istenhez ragaszkodással, azzal, ha ilyenkor nem szakítunk a jóval, amit megkezdtünk, hanem megmaradunk benne.
Magyar Kurír
Útravaló – 2022. január 16., évközi 2. vasárnap
NÉZŐPONT – 2022. január 16., vasárnap | 5:00
Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Januárban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.
János evangéliuma az ünnepélyes bevezetés után a teremtés hetének párhuzamaként osztja be a negyedik fejezetig tartó események sorát. Ennek hatodik napjára helyezi a kánai menyegzőt, az emberteremtés napjára. A Fiú itt asszonynak nevezi Máriát, ahogy majd a keresztről is ezzel a megszólítással fordul hozzá. Azaz az evangélista ismét a teremtés szimbolikáján keresztül mutat rá az újjáteremtés csodájára. „Még nem jött el az én órám” – mondja a Mester a víz átváltoztatása előtt, az utolsó vacsorán azonban így szól: „elérkezett az óra”, és a bort saját Véreként adja oda „a bűnök bocsánatára”. Mária pedig úgy áll Fia előtt kérésével, miként a zsoltárokban olvassuk: „ahogy a szolgák szeme uruk kezén, s a szolgálók szeme úrnőjük kezén: úgy tekint szemünk az Úrra, a mi Istenünkre, amíg meg nem hallgat”. Legközelebb majd a kereszt tövében látjuk őt. Ott az új Ádám, Krisztus közelében új Évaként van jelen, ahol, de már itt, Kánában is, egyetlen, a János-evangélium által megőrzött mondatával – „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” – benne jelenik meg az Egyház. Ha ezeket a fontos párhuzamokat megfontoljuk, maga a csoda szinte eltörpül a tartalom mögött, mint ahogy a János-evangélium egészében is a csodák mindig csupán alkalmak arra, hogy a szent író kifejtse, megörökítse az azokra épülő jézusi tanítást.
A Fiú nem magától cselekszik, hanem az Atya ereje nyilvánul meg rajta keresztül: „kinyilatkoztatta dicsőségét” – zárja a jelenetet az Írás. Dicsőségének teljessége pedig majd a feltámadás lesz, amelyben az Atya – miként ezt Mária megénekelte – „csodát művel erős karjával”. És ahogy az Anya már itt részese a csodának, a feltámadásban is egészen szorosan kapcsolódik a Fiúhoz. Ezért valljuk Mária mennybevitelét és közbenjáró szerepét, mint aki a fogantatástól kezdve a Fiú közelében van, kér, közbenjár, szüntelenül „látja az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal”.
Mária természetes női lelkülete, amellyel észreveszi a hiányt és természetfeletti hite készteti Jézust a csodájára. S mindezt olyan finoman és érzékenyen teszi, hogy talán nem is tudatosul benne: ő hozza mozgásba nyilvános működése kezdetén a Fiút, azzal, hogy kéri; s vele mozdul az Atya is, hogy Jézus által „megkezdje dicsősége kinyilvánítását”. Jelenlétében ott ragyog Isten és ember kapcsolatának csodája: a személyes Isten nem közönyös, hat rá a hozzá forduló kérése, s ha úgy látnánk, nem jött el a csoda órája, akkor egy még nagyobb csoda világába lépünk be: a Fiú megengedi, hogy jelen legyünk az ő idejében, elérkezett órájában, a kereszt titkában, amely a János-evangélium logikája szerint a Fiú dicsőséges trónra lépése a szeretet titkában.
Természetes lelkület és természetfeletti hit, ez az üzenete a Szűzanyának Egyházunk számára. A mi Istenünk ma is számít szolgáira. Arra, hogy észreveszik mások szükségét, nem közönyösek a szégyen, az ínség láttán, tudják, mikor mit kell tenniük, s e cselekvés közepette azt is érzékelik, mikor kell cselekvésre késztetni az Urat, kérni dicsősége megnyilvánulását, vagy éppen vállalni azt, hogy a szeretetet, amely összeköt minket ővele, kiterjesszük egymás felé: „Asszony, íme, a te fiad – házába fogadta őt a tanítvány”, mint a kereszt titkának jegyesi, testvéri valóságát.
Magyar Kurír
Útravaló – 2022. január 15.
NÉZŐPONT – 2022. január 15., szombat | 5:00
Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Januárban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.
„Sámuel királlyá kente Sault.” Egy pásztor, aki egyik pillanatról a másikra uralkodó lesz. A Szentírás ezzel a hirtelen váltással érzékelteti, hogy elsődlegesen nem a származás, a képzettség adja meg az ember igazi alkalmasságát az Úr akaratának teljesítésére, hanem a minket kereső Isten kezdeményező szeretete és ereje. Jézus a Krisztus, a Fölkent, így az ószövetség uralkodói hatalma benne teljesedik be: Isten a Fia által kiterjeszti hatalmát minden emberre. Ennek jele a keresztségben a krizmával való megkenés, amely a bűnös embert a Fiú méltóságával ruházza fel, hogy Krisztus uralmának részeként, az emberek közbenjárójaként és az evangélium szolgájaként lássa magát.
Magyar Kurír
Útravaló – 2022. január 14.
NÉZŐPONT – 2022. január 14., péntek | 5:00
Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Januárban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.
Isten nagy pedagógus! Van, hogy önző kéréseinket is teljesíti, és ezzel, pontosabban a teljesítés következményeivel tanít bennünket. „Adj nekünk királyt, hogy uralkodjék rajtunk”– kéri a választott nép, az a nép, amely oly büszke és éberen vigyázó volt eddig szabadságára. Fáradtság, kiábrándultság, hitevesztettség és még oly sok minden eljuttat minket oda, hogy feladjuk korábban szentnek és kikezdhetetlennek mondott valós értékeinket, amelyek addig tartást adtak nekünk, s így visszazuhanunk a megszokások világába. Mit adtam fel így? Mi az, amit engedett a Jóisten, de bár ne engedte volna? Mire tanítanak ezek az élethelyzetek, és hogyan tudnék változtatni rajtuk, hogy újra szabad legyek?
Magyar Kurír
Útravaló – 2022. január 13.
NÉZŐPONT – 2022. január 13., csütörtök | 5:00
Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Januárban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.
A választott nép az Úr közötte lakozásának legszentebb jelét arra használja, hogy saját elgondolásait diadalra juttassa. Az Úr azonban nem lesz részese ennek a játszmának. Inkább engedi a veszteséget, az elképzelhetetlent, minthogy eszközévé és ürügyévé váljon az emberi ármánykodásnak. Bennünk lévő és belőlünk megszólaló szent szólamok olykor önző érdekek, amelyeket diadalra akarunk juttatni. Hányszor és hányszor megkísért valamennyiünket ez az ármánykodás! Visszatekintve életünk eddigi szakaszára, érdemes lenne ma megvizsgálnunk, mi az, amit nem adott meg nekem Isten, pedig titkon kényszeríteni akartam rá. Köszönjük meg ezeknek a dolgoknak a meg nem adását, elmaradását!
Magyar Kurír
Útravaló – 2022. január 12.
NÉZŐPONT – 2022. január 12., szerda | 5:00
Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Januárban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.
„Így válaszolj: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!” Héli, miközben öreg, vak és bűnös, képes támaszt adni Sámuelnek abban, hogy felvegye az Úrral való kapcsolatteremtés fonalát. A gyerek azt gondolja, a zenei improvizáció úgy születik meg, hogy a művész odaül a zongorához, és összevissza kalimpál. A felnőtt tudja, ahhoz, hogy valaki művészien improvizáljon, az átlagosnál is jobban kell ismernie a klasszikus szerzőket, mert ezek alapján találja meg a saját stílusát. Kik voltak számomra minták, útmutatók a hit útján? Lehet társulni hozzám, tanulni tőlem az istenkeresésben, az imádságban, a szeretetszolgálatban?
Magyar Kurír
Útravaló – 2022. január 11.
NÉZŐPONT – 2022. január 11., kedd | 5:00
Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Januárban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.
„Az Úrtól könyörögte ki őt.” Tudunk-e még könyörögni, keservesen sírni az Úr előtt? Tudunk-e még hosszan imádkozni, időt tölteni Isten előtt? Ma, amikor sokat beszélünk arról, milyen fontos egy találkozóra nemcsak beesni, hanem ténylegesen megérkezni, mintha az imádság idejének terjedelmére ezt kevésbé vonatkoztatnánk. Pedig más esetekben, ami fontos, ami mozgat minket, arra megfelelő időt szánunk. Hanna éppen azzal nyomatékosította kérését, hogy időt adott annak Isten elé tárására. Nem túlbeszélte magát, hanem ott volt az Úr előtt, jelenlétével mondta ki embert próbáló bánatát, kérésének őt meghaladó nagyságát.
Magyar Kurír
Útravaló – 2022. január 10.
NÉZŐPONT – 2022. január 10., hétfő | 5:00
Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Januárban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.
„Vetélytársnője sokszor bosszantotta és bántotta Hannát, hogy annak még jobban fájjon” – olvassuk Sámuel könyvében. A római történetíró viszont így ír a keresztényekről: „Nézzétek, mennyire szeretik egymást!” Igaz a mi közösségeinkre az első századok mondása, vagy az az egészen természetes számunkra, amit egyébként elítélőleg említ már az ószövetség világa is? Hanna bosszantásának helye is fontos: „valahányszor felmentek az Úr házába”. Cselekedetével Fenenna megszentségteleníti az Istennel való találkozás helyét, beszennyezi a forrást. Figyelünk-e arra, miről beszélünk, hogyan viszonyulunk egymáshoz? Megadjuk-e a másiknak az őt megillető tiszteletet a két legszentebb helyen: a templomban és a családban?
Magyar Kurír
Útravaló – 2022. január 9., karácsony utáni 3. vasárnap (Urunk megkeresztelkedése)
NÉZŐPONT – 2022. január 9., vasárnap | 5:00
Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Januárban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.
A Keresztelő valószínűleg nem gondolta, hogy azok között jelenik meg a Hatalmasabb, akik beismerik rászorultságukat Isten irgalmára. Jézus azonban ezek között az emberek között volt ott a Jordánban, de nem azért, hogy bűnbánatot tartson, hanem hogy magára vegye a bűnnek azt a szennyét, amit az odajárulókról lemosott János a vízzel való keresztelés által. Ennek lett gyümölcse a bűnöket elégető tűz és a Lélek kiáradása. Szent Lukács evangéliuma ezen a ponton egyértelműsíti Keresztelő János hivatását: nem ő a Messiás, ő csak utat nyit a Fiúnak, helyet készít neki az emberek szívében és a történelem színpadán. Majd hátralép, megölik, miként hamarosan a Fiúval is ezt teszik, ami paradox módon ugyancsak többlettel jár a tanítványok számára: „jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok”.
A keresztelési jelenetben, Jézus nyilvános működésének nyitóeseményében tehát Lukács evangélista összefoglalja az egész evangélium, a jézusi működés lényegét: az Atya nekünk ajándékozza szeretett Fiát, benne nyilatkoztatja ki önmagát. Vagyis nem Jézussal történik valami a Jordánnál, nem itt istenül meg, mint ezt az eretnekmozgalmak állítják, állították, hanem minket értesít arról, ki ő, milyen kapcsolatban áll az Atyával, és általa milyen kapcsolatot akar létesíteni az Atya a világgal.
Lukács evangéliumában minden hangsúlyos eseményt megelőz a Mester imája: gyógyításainál, az apostolok kiválasztásánál, passiója idején többször, és itt, a Jordánnál, mielőtt bármi történne, szintén odafordul az Atyához. Így minden cselekedete ennek a találkozásnak a része, folytatása. Miként majd a tanítványok is kitartóan imádkoznak Mátyás kiválasztásánál, akire ugyanaz a tekintély száll, mint a többi apostolra, és ugyancsak ima előzi meg a pünkösdi Lélek-áradást. A Fiú azért áll ellen a pusztai csábításban, azért tudja meglátni a csetlő-botló tanítványokban az apostoli küldetésre való alkalmasságot, azért képes magára venni a világ bűnének terhét és átadni magát az Atyának, mert szüntelenül jelen vannak egymás számára. A jelenlétnek ezt a tapasztalatát adja át nekünk a Miatyánkban, a Lélek kiáradása által pedig alkalmassá teszi az Egyházat mint közösséget és benne minden megkeresztelt egyént arra, hogy a saját élethelyzetében rátaláljon a Fiú szavára, amellyel az Atyához fordulhat; ki tudja mondani az Atya üzenetét a világban; és ránk bízza az új élet jeleit is, miként a galamb tette Noéhoz szállva. Órigenész tanítja: „ahol kiengesztelődés van Istennel, ott jelen van a galamb, mint Noé bárkájában. És most galamb képében jön a Lélek, aki meghirdeti a világnak Isten irgalmát”.
Amikor a csillag megállt a ház fölött, a bölcsek tudták, hogy célhoz értek. A nép számára pedig a galamb Krisztus feletti lebegése – Lukács külön hangsúlyozza: látható alakban adatott jelként, hogy felismerjék, belássák: az, amit és akit kerestek, aki után atyáik vágyakoztak, itt van, nem kell továbbmenniük, megérkeztek. A vele való kapcsolatban befogadhatják Isten irgalmát, általa részesednek a Lélekben, aki a Fiú után a fiakra is rászáll, hogy a bennük lévő káoszt el- és magára vegye, az Atya szándékának megismerése által pedig képessé tegye őket a Fiú művének folytatására.
Magyar Kurír
Útravaló – 2022. január 8.
NÉZŐPONT – 2022. január 8., szombat | 5:00
Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Januárban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.
János apostol ismét együtt és harmóniában látja a megtestesülést és a kereszthalált. Mindkét esemény a minket szerető Isten odafordulása teremtményeihez. „A szeretet abban áll, hogy ő szeretett minket”, tanítja az Írás. Vagyis tőle, aki maga a szeretet, tőle tanulhatjuk el, mit jelent szeretni egymást. Ezért Jézus életének, tanításának megismerése, az azon való elmélkedés szeretetcselekedet, elsajátítása a helyes szeretet tudományának. A keresztény szeretet folyamata ezekből a lépésekből áll: megismerni a szeretetet, hinni benne, és úgy szeretni egymást, ahogy ő szeretett bennünket. Ebben a körforgásban aztán gyarapodik az istenismeret, elhat a szívig a tudás.
Magyar Kurír
Útravaló – 2022. január 7.
NÉZŐPONT – 2022. január 7., péntek | 5:00
Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Januárban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.
Egy jó, harmonikus kapcsolatban kialakul a tapasztalat, hogy mi az, amit kérhetek a másiktól, és mi az, aminek igénye nem fér össze a kapcsolatunk világával. Az Úr parancsainak teljesítésével születhet meg bennünk az a belső érzék, hogy milyen kérések illeszkednek istenkapcsolatunk személyes közegébe: mi az, amit kérhetünk, amit megkapunk, de már kérni sem merünk vagy amit nem is kérünk. A parancsok teljesítésének kiindulópontja, hogy hittel valljuk a megtestesülést: az Atya odaadta, a világ pedig képes befogadni, hordozni a Fiút és titkát, azaz amit ő kér, az nem életidegen, hanem hús-vér valóság. Ez az emberré lett Krisztus egyik legfontosabb üzenete a hétköznapok számára.
Magyar Kurír
Útravaló – 2022. január 6., Urunk megjelenése (vízkereszt)
NÉZŐPONT – 2022. január 6., csütörtök | 5:00
Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Januárban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.
A napkeleti bölcsekben az Egyház kezdettől fogva az Istenre találó ember képét látta, azoknak megérkezését az Úr elé, akik a vérségi kötelékek által ugyan nem részesei az ígéreteknek, de akikért a választott népet is meghívta a Teremtő, hogy annak közreműködésével újra magához vezessen minden nemzetet. Ebben a hódolatban megkezdődött Izrael küldetésének beteljesedése: a távoli népek első képviselői megérkeznek az Úr elé.
A bölcsek úton lévő, kereső emberek, akik engedik, hogy kimozdítsa őket önmagukból a csillag fénye. A szépség ugyanis magával ragad, megnyitja, megérinti a szívet. Az Egyháznak ezért olyan fontos feladata, hogy rámutasson a teremtett világ szépségére, ezért nem felesleges számára a kultúra építése, a művészet támogatása. Ezek ugyanis az evangelizáció előfutárai: megszólaltatnak valami mélyen bennünk lévő valóságot, amit kimondani nem tudunk, mégis szükségünk van rá, hogy testet öltve lássuk, halljuk, érzékeljük, és segítségükkel a bennünk jelen lévő Isten utáni szomjnak szabad utat nyissunk, az ajándék kapcsán az ajándékozóval találkozzunk.
A bölcsek útra kelnek, keresik a dolgok értelmét, az Igazságot, és e keresésükkel még Jézus későbbi ellenségeit is keresésre, az Írások értelmének kutatására indítják. S bár megrémül ennek hatására egész Jeruzsálem, az így kialakuló kommunikáció mégis gazdagítja őket, minden töredezettség közepette utat mutat nekik a továbbjutáshoz.
Aztán, ahol szívük vágya és az igazság egymásra talál, ott lelnek rá a Jóságra, akivel találkozva igazi, benső örömöt tapasztalnak. Vagyis a megigézettség és a keresés után megjelenik „a szeretethez való szabad csatlakozás, mert a kinyilatkoztatott igazság szeretet, a megvalósult szeretet a szépség” (M. Ivan Rupnik SJ). A szépség, az igazság és a szeretet tehát, bár ezeken az útszakaszokon különböző erősséggel dominálnak, mégis szüntelenül átjárják egymást.
A mi megjelenítőink ők, „mert az összetört, automatizált és szétesett ember mindenekfelett keres valakit, aki szeretettel tekint rá, aki sebeiből meggyógyítja, aki egy olyan mozaikká fogja össze a történetét, amely értelemmel bír” (M. Ivan Rupnik SJ). Azaz a bölcsek alakja és útja elénk tárja, hogy ez a gyógyító és értelemmel bíró erő, amely összefogja életünk minden szakaszát, Krisztus, az egyedüli uralkodó, aki előtt leborulva bennük és bennünk is már itt a földön megjelenik az a győzelem, amelyet a Jelenések könyvének látomása a vének hódolatával szólaltat meg.
De nem feledhetjük azt sem, hogy ez az út és keresés az Egyházban találja meg célját. Máté evangéliuma külön hangsúlyozza, hogy a házban a Gyermeket Anyjával együtt találják. Mária jelenléte – aki mindig az Egyház képe – mintegy otthont, közeget teremt ahhoz, hogy a bölcsek leboruljanak, és ajándékaikkal megvallják Krisztusban a királyt, az Isten Fiát és üdvösségszerző halálát. Találkozásuk a Fiúval és hódolatuk Jézus előtt már elővételezi az Egyház küldetésének egy igen fontos pontját: az emberiség képviseletét Isten színe előtt az imádságban. Így lesz az Egyház „az üdvösség jele és eszköze” a világban, miként Mária is eszköze és jele a Fiú emberségének a betlehemi házban, és amiként a Szűzanya az emberiség egyik első reménykedő tekintete, amely a Feltámadott felé fordul, a húsvét titkában.
Magyar Kurír
Útravaló – 2022. január 5.
NÉZŐPONT – 2022. január 5., szerda | 5:00
Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Januárban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.
A János-levél tisztában van a keresztény ember alapvető állapotával: cselekszi a jót, de szüntelenül tapasztalja bűneit és azok hatását. Ebből a kettősségből az apostol szerint úgy léphetünk ki, ha féltékenységből, irigységből nem vesszük el, nem öljük ki mások életét és lehetőségeit, hanem szeretetből önmagunkat adjuk oda, például a velünk ellenséges emberek szolgálatára. Egy élet gonosz beállítottsága éppen ebben a két bűnben, az irigységben és a féltékenységben összegződik, a másikra irányuló jó szándék pedig kisugárzása a megtisztultságnak. Isten a szívnek ezt az állapotát teljesíti be azáltal, hogy ez irányú próbálkozásainkat megáldja, felülmúlja, és elveszi tőlünk az önvádat.
Magyar Kurír
Útravaló – 2022. január 4.
NÉZŐPONT – 2022. január 4., kedd | 5:00
Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Januárban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.
Az igazság és a szeretet fogalma szólal meg az olvasmányban, az igaz módon szeretés tudománya. János levelének központi gondolata rávilágít arra, hogy nem szeretet az, amely nem veszi figyelembe a dolgok végső és helyes rendjét, amely pillanatnyi érzéseket szolgál ki; s nem igaz az az ember, aki ügyeiben, kapcsolatrendszerében nem szeretettel juttatja érvényre vagy közli a tényszerű igazságot. Jézus megtestesülésével megjelent az igazság és a szeretet egysége, aki ő maga, és akinek odaajándékozásával az Atya tükröt tart mindannyiunk elé, hogy melyik dimenzióban kell a jövőben jobban hasonlóvá válnunk az emberré lett Istenfiához.
Magyar Kurír
Útravaló – 2022. január 3.
NÉZŐPONT – 2022. január 3., hétfő | 5:00
Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Januárban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.
Sienai Szent Bernardin egy korabeli szerencsejáték-készítőt arra kért, hagyjon fel a foglalatosságával, mert az ilyen dolgok terjesztésével sokakat dönt romlásba. A legenda szerint a férfi azt válaszolta: de én ebből élek. Erre a szent lerajzolta neki a Jézus neve ábrázolást, és azt mondta: ezt másold le, ennek „forgalmazásából” élj ezután. A Jézushoz tartozás sokszor gyökeres szakítást kíván, ebben azonban nem hagyhatjuk magára azt, aki változni szeretne, támogatnunk kell az átalakulásában. Jézus nevének megdicsőülése így nemcsak a segítségül hívásban, hanem az ő nevében végbevitt jó cselekedetekben is felragyog a világban.
Magyar Kurír
Útravaló – 2022. január 2., karácsony utáni 2. vasárnap
NÉZŐPONT – 2022. január 2., vasárnap | 5:00
Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Januárban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.
Sosem tudom belső megérintettség nélkül és egymástól függetlenül olvasni a János-evangélium első sorait és a húsvét nyolcadában megszólaltatott találkozást, Tamás hitvallását. A János-evangélium prológusa visszavezet bennünket a kezdetekhez, objektív kijelentéseket állít elénk: „Kezdetben volt az Ige, Isten volt az Ige, a világba jött, közöttünk lakozott, kinyilatkoztatta az Istent.” Aztán, ahogy ez a rész lezárul, rálépünk a hit útjára, ahol a szent író Jézus cselekedeteit apró jeleken keresztül kapcsolja össze a teremtés és a törvényadás mozzanatával, amelyek által elvezet a hit mélyebb tartalmára. Végül beléptet a passióba, Isten Fia végső kinyilatkoztatásába, s úgy formál, hogy a húsvéti eseményhez eljutva, ami eddig objektív kijelentés volt, személyes hitvallásként szólaljon meg bennünk a Feltámadott láttán: Én Uram, én Istenem. János evangéliuma a katekézis, a hitoktatás, a lelki vezetés modellje: feltár, halad, Istenhez visz, megérint és magunkhoz vezet, ott vagyunk eredetünk kiindulópontjánál, mert minden őáltala lett. A negyedik evangélium első sorai egyértelműen azt állítják elénk, „hogy aki hisz Jézusban, a hite által belép Jézus saját, új eredetébe, s ezt az eredetet mint önmaga eredetét is megkapja. Maguktól mindezen hívők először a vérből és a férfi akaratából születtek. A hit azonban új születéssel ajándékozza meg őket: belépnek Jézus Krisztus származásába, amely immár saját származásukká lesz. Krisztusból kiindulva, a belé vetett hit által, immár Istentől születtek” (XVI. Benedek pápa).
Az apostolok számára Isten Fia érzékelhető valóság volt, ahogy János írja is: „ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk, és amit a kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek”. De Jézus szerint a látást felváltja a hit: „mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és hisznek”. Vagyis azok a boldogok, akik olyan megbízhatónak fogadják el a Fiú személyét, hogy mint alapra ráépülnek, és ezen nyugodva akarják látni a világot; ahogy a német szavak ezt olyan találóan mondják: stehen (állni), verstehen (megérteni).
Amikor újra és újra csodálattal állunk meg a karácsony titka előtt, szemléljük, hogy Isten nem egy személytelen természeti erő, hanem tőlünk egészen különböző, mégis velünk egészen egy személyes valóság, akinek neve, szíve és arca van, és aki ebben a Szívben, Arcban és Névben kimondja önmagát, akkor ráébredünk arra, hogy „Jézus megvilágosít minden embert”, vagyis embersége által részesít bennünket isteni életében. „És miként a szent apostoloknak valódi testben, azonképpen most nekünk a megszentelt kenyérben mutatja meg magát. És miként ők testére nézve csak testét látták, de lelki szemükkel szemlélve Istennek hitték őt, akként mi is, látva testi szemünkkel a kenyeret és a bort, lássuk és szilárdan higgyük, hogy az ő legszentebb teste és vére élő és valóságos. És így van az Úr mindenkoron híveivel, amint ő maga mondotta: Íme, én veletek vagyok egészen a világ végezetéig.” (Assisi Szent Ferenc)
A mai evangélium kapcsán tehát ne tenni akarjunk valamit, hanem nézzük, ízleljük, érintsük az Eucharisztiát, akiben az Ige ma is megjelenik számunkra. Így tett Assisi Szent Ferenc Greccióban, az első templomi betlehem felállításakor, s ennek gyümölcse lett, hogy az alvó Gyermek megelevenedett, „mert sokak szívében életre támadt”.
Magyar Kurír
Útravaló – 2022. január 1., Szűz Mária, Isten Anyja
NÉZŐPONT – 2022. január 1., szombat | 5:00
Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Januárban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.
A középkorban nagy divatjuk volt az újévi üdvözlőlapoknak, amelyek a gyermek Jézust ábrázolták, akit a szenvedés eszközeivel vettek körül: a körülmetélés körüli „vérontásban” ugyanis az Egyház már ott látja azt a vérontást, amely az újszövetség pecsétje. „E napon ontod az első csepp vért” – énekeljük a mai szentmiséken, felidézve jövendő halálát. Ebből értjük meg a liturgia természetét: az Eucharisztiában, legyen bármilyen ünnep is, mindig ott sűrűsödik a megváltás történetének egésze, ahogy a nagypénteki zárókönyörgés ezt oly szépen elénk tárja: „szent Fiad halálát a te néped saját feltámadásának reményében ünnepelte”. A liturgikus megjelenítésben jelenvalóvá lett a történeti esemény, amely elvezet bennünket az eljövendő valóság elővételezésére.
Ugyanez a tartalma a ma ünnepelt másik kronologikus eseménynek is: „Amikor elérkezett a nyolcadik nap, (…) a Jézus nevet adták neki, úgy, amint az angyal nevezte, mielőtt anyja méhében fogantatott.” A névadással abban a korban az apa az újszülöttet a saját gyermekének ismerte el. Jézusnak viszont azt a nevet adják, amely az angyaltól származik, vagyis ez az apró megjegyzés már a gyermek istenségének megvallása. A név jelentésének – Jahve az üdvösség – tartalmát pedig ugyancsak angyal magyarázza el Józsefnek álmában, amikor Máriáról kijelenti: „Fiút fog szülni, akit te Jézusnak nevezel, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.” „De ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?” – kérdezik majd a farizeusok egy későbbi csodájánál, s ez lesz a végső konfliktus oka is, amelyre hivatkozva keresztre juttatják: „Te vagy az Isten Fia?” A mi mai emlékezésünk pedig már pozitív módon feltáruló hitvallás: ünnepeljük, hogy Mária Istenanya, akitől Jézus az emberi természetet kapta, és aki az örök Fiút, az isteni személyt hozta a világra.
Jézus neve, IHS – ott látjuk sok-sok képen, és amiként olvassuk is az apostoli kijelentésben: „Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk.” Ettől a szentírási mondattól megérintve a XV. század nagy ferencesei prédikációik során szüntelenül Jézus nevének segítségül hívását és ábrázolását szorgalmazták. Sienai Szent Bernardin ezt az utasítást adta: „a betűket körülvevő napkorong legyen arany, kékes háttérrel, mely az ékesség, a ragyogás jele, és belőle tizenkét sugár ágazzon szét”. De Kapisztrán Szent János hadilobogójára is ez a jel volt festve Nándorfehérvárnál.
A polgári év első napja van ma, amelyben ott sűrűsödik az új esztendő minden várható öröme és szorongása. Próbáljuk meg 2022-ben saját életünk kronologikus eseményeinek sorát a megváltás művének egészébe helyezni, és úgy értelmezni! Mi is gyakran hívjuk segítségül Jézus nevét, azaz fogadjuk be őt a rendszeresen végzett szentgyónásba, mert az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására! És ne feledjük, nem nevének hiába vétele az, ha így szólunk: Jézusom, jaj, Istenem! Idegességünkben, vagy amikor nem megy az imádság, mondjunk csak ennyit: Jézus, Jézus, Jézus! Mert ezzel a kiáltással istennek valljuk, segítségül hívjuk a mi Urunkat, valamint elővételezzük azt a végső találkozást, amikor reményünk szerint tőle halljuk majd: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!”
Magyar Kurír