Létezik egy rendkívüli erő, amelyre, legalábbis máig, a tudomány nem talált formális magyarázatot. Ez az az erő, amely mindent magába foglal és irányít, ami az Univerzum minden egyes jelensége mögött áll, és amit még nem azonosítottunk. Ez az Univerzális erő a szeretet.
Amikor a tudósok az Univerzum egyesítő elméletét megfogalmazták, megfeledkeztek a legerősebb láthatatlan erőről.
A szeretet a fény, amely bevilágítja azokat, akik adják, és azokat, akik kapják.
A szeretet gravitáció, mert az embereket egymáshoz vonzza.
A szeretet erő, mert megsokszorozza a jót, és esélyt ad az emberiségnek arra, hogy ne pusztuljon bele saját vak önzőségébe.
A szeretet kibontakozik és megnyilvánul.
A szeretetért élünk és halunk meg.
A szeretet Isten és Isten a szeretet.
~ Albert Einstein ~
Mikor szeretettel nézed a világot,
sokkal élhetőbbnek, kedvesebbnek látod!
Sokszor a kevésből, sokkal könnyebb adni,
két lábbal a földön, embernek maradni!
Mikor megöregszel, akkor majd megérted:
Te vagy a világért, s a világ van érted!
Tudsz Te emelt fővel, máshoz lehajolni,
s Te vagy aki szolgál, nem a drága holmi.
S hidd el téged szolgál az életben minden.
Ahol szeretet van, – tudd, – ott hiány nincsen…
Aranyosi Ervin
„Soha nem bántam meg a jót, amit tettem, olyanokkal, akik aztán elsétáltak. Sokan nem értették, mások elfelejtették, és néhányan kihasználták a kedvességemet. De szívemet teszem bele mindenbe, amit csinálok, mert tudom, hogy az élet előbb utóbb mindenkinek mindent visszaad, és én csak szép dolgokat akarok.”
(Internet)
Müller Péter adventi üzenete:
Ha sötétbe kerülsz, vigasztalan sötétbe, és nem látsz már semmiféle kiutat, gyújts fényt önmagadban! Hidd el: világítasz!
Az első láng a hited, hogy nem marad ez mindig így.
A második láng a reménységed, hogy igenis, jön egy igazi, szebb világ.
A harmadik láng, amikor látóvá válsz a sötétségben: úgy hívják: bölcsesség. Látod, hogy nehézségeidnek és szenvedéseidnek mélységes értelme van.
A negyedik lángot pedig úgy hívják: Szeretet.
Megszülettél! Kiértél a Fényre. Belőled árad a Fény. És már nem tudod megkülönböztetni többé, hogy te szeretsz-e, vagy szeretve vagy.
Amikor megszülettél, s amikor majd meghalsz, ezen a négy stáción mész végig. Mindenre meg kell érni. A gyertyafényes, szép karácsonyi ünnepre is.
Az az ember, aki bízik önmagában, független ember. Nem jósolhatjuk meg előre a cselekedeteit, mert a saját útját fogja járni. Szabadon éli az életét. Abban fog bízni, amit érez, amit szeret, és ebben a bizalomban hihetetlen erő és igazság rejlik. Ez a bizalom élő és hiteles.”
/OSHO/
A szeretetre nem várni kell, hanem alkalmasnak kell lenni rá. Alkalmasnak az odaadásra és a befogadásra. Mindkettőre. Csak az egyik nem elég. Tanítsd meg magad szeretni! Próbáld meg a lényedet ebben a sötét világban szabaddá, fényessé és sugárzóvá tenni! Magától nem lesz az. Senkié. Azzá leszel, akivé teszed magad S ha kihűlt körülötted a világ, és jéggé fagyott az élet, fűts be önmagadban és áraszd a meleget! Meglátod mennyien jövünk majd köréd. Mert mindannyian fázunk. És félünk. És oda gyűlünk, ahol meleg van még.”
(Müller Péter)
Bátorság kell ahhoz, hogy a szívünket megnyitva védtelenné váljunk, kockáztassunk, sebeket kapjunk, miközben folyton csak reszketünk magunkért és azokért, akik fontosak nekünk.
Daniel Gottlieb
…s van, hogy a Szív bezár…
A valódi segítő nem a homokba dugja a fejed, hanem kihúzza onnan.
A valódi segítő nem ítélkezik feletted, hanem felébreszti a benned szunnyadó erőt.
A valódi segítő nem megmondja, hogy mit kell tenned, hanem rávezet a helyes útra.
A valódi segítő nem korlátokat szab neked, hanem kitárja a végtelent.
A valódi segítő nem programokat kínál, nem a pénzedre hajt, nem ügyfelet lát benned, hanem mint Isten egy szikrájára tekint rád.
A valódi segítő nem elnyomja a fényed, hanem felerősíti azt.
A valódi segítő nem gyengének lát téged, hanem olyasvalakinek, aki elveszítette önmagát.
A valódi segítő irányt mutat, nem megoldásokat kínál.
A valódi segítő hisz benned és téged is arra kér, hogy bízz magadban.
A valódi segítő nem erőltet rád semmit, nem állítja magáról, hogy egyedül ő tudja a tutit és nem is kér tőled számon semmit.
A valódi segítő tisztelettel bánik veled, szeretetteljes és odaadó.
Isten küldötte és segítője, az isteni fény hordozója, ki megvilágítja az utat.
„Sokszor olyan ostoba az ember. Legtöbbször csak annak tudja a valódi értékét, amit elveszít, vagy amit nem kap meg.
Amit épp birtokol, azzal könnyelműen bánik, ahelyett, hogy megbecsülné.
Nem mondja el annak, akit szeret, mert hát, úgyis tudja ő, és különben is ott van a holnap.
Pedig a holnap nem is biztos, hogy létezik.
A legtöbb ember azt gondolja, hogy ő más, de valóban más, vagy csak másnak akar látszani?
Ha valami igazán fontos arra mindig kell, hogy legyen idő.
Kell, hogy legyen idő megállni, megcsodálni, elmondani, átölelni. Fel kell ismerni ha valami nem jó, tudni kell változtatni.
Nincs mindig másik esély, és amit ma nem teszünk meg, lehet, hogy már soha többé nem lesz alkalmunk megtenni.
Tudnunk kell, mi a dolgok valódi értéke, tudnunk kell, akkor is, amikor megkapjuk, és nem csak akkor, amikor elveszítjük…”
(Nemesfalvy Réka)
„Félig csinálni, félig akarni, félig szeretni nem lehet. Vagy teljes odaadással csinálod vagy ne csináld sehogy.”…
Annyi mocsok, hazugság és megtévesztés zúdul az emberek nyakába, amit képtelenség feldolgozni és nincs is rá szükség.
Ömlik a szenny és nincs megállás egészen addig, amíg az emberek befogadják, amíg figyelmükkel éltetik.
Minden fronton a figyelemhajszolás megy és egyre nagyobb ostobaságok, egyre nyakatekertebb magyarázatok, egyre értelmetlenebb teóriák látnak napvilágot.
Mert az embereknek még mindig a cirkusz kell.
Az embereknek még mindig a szenzáció kell.
MERT AZ EMBEREK MÉG MINDIG NEM AKARJÁK MEGÉRTENI, HOGY ISTEN IGAZSÁGA AZ EGYSZERŰSÉGBEN REJLIK, ISTEN IGAZSÁGA A BÉKÉBEN REJLIK, ISTEN IGAZSÁGA A SZERETETBEN REJLIK.
Nem a nagy szavakban, nem az okoskodásban, nem az információk végtelen áramlatában.
Ezek mind- mind az elmének szólnak, mind- mind az egót célozzák meg.
Isten mindig lágyan szól hozzád, lelked húrján szólít meg, a természet szépségével, egy virág illatával, egy öleléssel, egy mosollyal, egy érzéssel, egy madár énekével, egy lágy fuvalattal, a csillagok ragyogásával, egy dallal, egy ízzel, egy szerelmes szívvel.
Isten nem szól az egódhoz, mert Te nem az egód vagy. Isten lelkeden keresztül érint meg téged.
A hangzatos szép szavak, a nagy igazságok köntösébe bújtatott litániák, a fájdalomtested sérüléseit nyalogatni szolgáló, fájdalmas érzelmeidet csúcson járató üres fecsegés nem a lelkedet szólítja meg. Fájdalomtested fog reagálni rá.
Vedd észre a különbséget. Vedd észre mikor melyik részed van megszólítva.
Vedd észre, melyik részed reagál.
Az ego falja a szenzációt, a mindenféle hangzatos, nyakatekert információt. A fájdalomtest szintén az egón keresztül van símogatva az áldozatszerep, a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság érzésének táplálása által.
Isten lelked dallamán muzsikál, lelked hangján énekel, lelked érzetén keresztül érint meg, amely egyszerűséget, nyugalmat, könnyedséget, békét, szeretetet, szerelmet kínál.
Érezd meg a különbséget! Vedd észre mikor ki szólít meg!
Vonulj vissza bensőd csendjébe, vonulj vissza lelked békéjébe, vonulj vissza szíved szent szeretetébe.
Isten ott vár rád a szavak feletti csendben, az érzelmek feletti érzetben, a félelmek feletti békében, az illúziók feletti rendben, a sötétségben újjászülető fényben…