Gondolatok

Az új vezérigazgató(tanmese)

Egy sikeres üzletember már idős volt és érezte, hogy eljött az ideje, hogy kiválassza az örökösét, aki továbbviszi az üzletet.

Viszont nem az egyik igazgatót vagy az egyik gyermekét választotta, hanem valami egészen mást tett.

Összehívta az összes fiatal alkalmazottat. és ezt mondta nekik:

„Eljött az ideje, hogy visszavonuljak és kiválasszam a következő vezérigazgatót. Elhatároztam, hogy közületek fogok választani valakit.”

A fiatal alkalmazottak megdöbbentek. A főnök így folytatta:

„Mindegyikőtöknek adok egy MAGOT – egy nagyon különleges MAGOT. Szeretném, ha elültetnétek ezt a magot, öntöznétek és jöjjetek vissza mához egy évre azzal, amit neveltetek a magból. Akkor majd megnézem a növényeiteket és kiválasztom, ki lesz a következő vezérigazgató.”

Volt a fiatalok közt egy Jim nevezetű is aznap, aki a többiekhez hasonlóan, szintén kapott egy magot. Nagyon izgatottan tért haza, s elmondta a feleségének is a történteket.

A felesége segített cserepet, földet és komposztot keríteni és Jim elültette a magot. Minden nap meglocsolta és figyelte, nőtt-e a növénye. Körülbelül három hét elteltével a többi alkalmazott már a kikelt növényekről beszélgetett.

Jim mindig megvizsgálta az ő magját, de semmi nem kelt ki belőle. Eltelt három, négy, végül öt hét, még mindig semmi. Addigra már mindenki a növényéről mesélt, de Jimnek nem volt növénye, úgy érezte, kudarcot vallott.

Már eltelt hat hónap és még mindig nem volt semmi Jim cserepében.

Tudta, hogy biztosan elpusztította a magját.

Mindenkinek fái és magas növényei voltak, de neki semmije sem. Jim mégsem szólt egy szót sem a kollégáinak. Tovább locsolta és trágyázta a földet. Annyira akarta, hogy kikeljen a mag.

Amikor végre letelt az egy év a cég minden fiatal alkalmazottja elhozta a növényét, hogy a vezérigazgatónak megmutassa.

Jim azt mondta a feleségének, hogy ő nem fog bevinni egy üres cserepet.

De ő azt válaszolta, hogy őszintén el kell mondania, ami történt.

Jimnek kavargott a gyomra, úgy érezte, ez lesz életének legkínosabb pillanata, de tudta, hogy a feleségének igaza van.

Elvitte az üres cserepét a tanácsterembe. Amikor Jim megérkezett, csodálattal nézte a sokféle növényt, amit a többi alkalmazott nevelt. Gyönyörűek voltak, mindenféle alakú és méretű növények. Jim letette a földre az üres cserepét, sok kollégája kinevette, páran sajnálták őt.

Amikor a vezérigazgató belépett, körülnézett és köszöntötte fiatal kollégáit. Jim próbált meghúzódni valahol a sarokban.

„Istenem, milyen gyönyörű növényeket, fákat és virágokat neveltetek!”

mondta a vezérigazgató.

„Ma az egyikőtöket kinevezem vezérigazgatónak.”

Hirtelen a vezérigazgató megpillantotta Jimet az üres cseréppel a terem végében. A pénzügyi igazgatót arra kérte, hogy hívja Jimet előre. Jim megrémült. Azt gondolta: A vezérigazgató tudja, hogy kudarcot vallottam! Talán kirúg!

Amikor Jim előrement, a vezérigazgató megkérdezte, hogy mi történt a magjával. Jim elmondta a történetét. A vezérigazgató mindenkit arra kért, hogy üljön le, kivéve Jimet. Ránézett Jimre és mindenki előtt bejelentette:

„Íme az új vezérigazgatótok! Jimnek hívják.”

Jim nem hitt a fülének. Hisz még ki sem kelt a magja.

Hogyan lehetne ő az új vezérigazgató? – mormogták a többiek.

A vezérigazgató akkor azt mondta:

Egy évvel ezelőtt az itt lévők közül mindenkinek adtam egy magot. Arra kértelek titeket, hogy ültessétek el, öntözzétek és hozzátok vissza nekem e napon. Én mindenkinek főtt magot adtam; halottak voltak – lehetetlen volt, hogy kibújjanak a földből.

Mindegyikőtök, Jimet kivéve, fákat, növényeket és virágokat hozott nekem. Amikor észrevettétek, hogy a magok nem kelnek ki, kicseréltétek a tőlem kapott magot egy másikra.

Jim volt az egyetlen, akiben megvolt a kellő bátorság és őszinteség, hogy egy olyan edényt hozzon ide, amiben az én magom van.

Ezért ő lesz a következő vezérigazgató!

Hogy miért küldtük el ezt az üzenetet Neked is? Mert…

– Ha őszinteséget vettek el, bizalmat arattok.

– Ha jóságot vettek el, barátokat arattok.

– Ha alázatot vettek el, nagyszerűséget arattok.

– Ha kitartást vettek el, elégedettséget arattok.

– Ha megfontoltságot vettek el, reményteli kilátást arattok.

– Ha kemény munkát vettek el, sikert arattok.

– Ha megbocsátást vettek el, megbékélést arattok.

Tehát, vigyázz Te is, mit vetsz el ma, mert ez határozza meg, mit fogsz később learatni.

Bármit adsz az életnek, az élet visszaadja azt Neked.

(Szerző: ismeretlen)

„Tudod miről ismersz meg egy erős, boldog embert? Dicsér, elismer és igyekszik a benned lévő értékeket keresni, erősíteni és megmutatni számodra is.

Őszinte, hiteles. Tisztában van a saját értékeivel, ezért természetes számára, hogy benned is azt látja, keresi, erősíti…

Nem fogod tudni megbántani, mert igazából már túl van a kicsinyes megsértődöm játszmákon. Ő az aki az erejét nem abból nyeri, hogy lehúz és elvesz, hanem abból, hogy ad és felemel, szárnyalásra biztatva téged is.”

Scheidl László

Olyan kevesen ismerik már a valódi alázatot. Most mindent akarunk, dölyfösen, gőggel tele, önhitten. Veszettül erősnek hisszük magunkat, közben csak a játékboltban magát földhöz verő kisgyerekre hasonlítunk leginkább. Az univerzum jó szülő, a mögöttes tartalom nélküli, üres akaratot nem tűri, és nem hallja a toporzekoló erőfeszítést sem. Az univerzum a csendes, de megfontolt, meghajló kérést ismeri, az e mögött rejlő valódi erőnek a frekvenciájára képes rezonálni. Az alázatos kérésre és az ezzel összehangolt cselekvésre. Mert összetörik minden, mit az ember vasmarkának szorításában magáénak mond és csak a pillangó övé, mit kinyújtott tenyere vendégül lát. Megkapod mit szeretnél, ha óhajod alázatos és békés, de nagy akarásodba elvétesz minden próbálkozást.
Mint ki magát mind közül legokosabbnak képzeli, úgy együgyűvé válik éppen állandó okoskodása miatt.
Mint ki magát legszebbnek hirdeti, úgy még ha szép is, csúffá teszi az önhitt dicsfény, melyben magát fürdetni kívánja.
Mint ki magáról, mint az ősi titkokat tudó bölcsről nyilatkozik, úgy együgyübb nem is lehetne, hisz a valódi bölcs nincs tudatában önnön bölcsességének.
Mint ki minél hangosabban üvölt, úgy annál jobban érezni, hogy mily gyenge és védtelen.
Mint ki saját élete teljességéről ódákat zeng, úgy hallatszik ki a belső üresség kongásának halk, de egyértelmű zaja.
Így pattan le tehát a dacos akarás is az élet falán, és így jut át a könnyű, játékos, alázatos kérés a fal repedésein.
Legyen akaratod, de ne követelőző, ne hisztérikus, mert annak útját egód sötétjében elveszíted. Legyen az szíved akarata, és akkor majd a célhoz vezető kicsi kis ösvényt bevilágítja lelked fénye.

Lőrinczi Emese

„Egy kígyó üldözni kezdett egy szentjánosbogarat, ami csak azért élt, hogy ragyogjon. A szentjánosbogár megállt és azt mondta a kígyónak:

„Feltehetek három kérdést? „

A kígyó igent mondott.

– A táplálékláncodhoz tartozom?

A kígyó nemet mondott.

Csináltam valamit ellened?

A kígyó nemet mondott.

Akkor miért akarsz felfalni?

„A kígyó így válaszolt: “Mert nem bírom elviselni, hogy ragyogsz.”

A történet tanulsága…

Sokszor vannak, akik nem bírják elviselni, hogy ragyogsz, ezért viselkednek kígyóként és csendben észrevétlenül támadnak.”-és te/ti miért üldöztök???!…

Bármerre nézünk, kiáltó ellentéteket látunk szerte a világban. Mennyi nyomorult ember él körülöttünk, míg mi szépen felöltözve elmegyünk a templomba, majd hazatérünk – fájó ezt látni! Mintha elvesztette volna az egyensúlyát az egyház.”

„Ideje volna visszanyerni az egyensúlyunkat, s akkor nem kéne olyanokat hallgatnom az ismerőseimtől, hogy „egyházunkat a műemlék templomaink fojtják meg.” Hatalmas feladataink vannak: oktatás, nevelés, családok és nehéz sorsúak felkarolása. Ezekre sokkal több energiát kell fordítania az egyháznak, és képesek is lennénk rá. Ehhez, ismétlem, egyetlen út vezet, ez pedig az önkritika: őszintén megvizsgálni, hogy Jézus Krisztus mit szán az Egyház feladatául.

„Atilláról szóló filmekben úgy ábrázolják a Hunokat, őseinket, hogy mikor megjelenik Atilla mindenki letérdel!!!

Hogy a…. tartott volna rendet egy hatalmas birodalomban „TÉRDELŐ HARCOSOKKAL”?

Hogy a búbánatban nyertek volna őseink?

Térdelve, félve?

Magyar nem térdelt még Atillának sem!

Nem térdelt, nem térdel, nem fog térdelni…… Soha.

A Magyar állni fog….mikor mindenki térdel!

Ez a sorsa, dacolni, harcolni, égni, küzdeni míg a világ-világ!

Magányosan…… , ezért kell a Magyarnak összetartani mindörökké, hogy soha ne legyen egyedül.”

CSENDES ZAKLATÁS

Én csak így hívom. Nem látványos. Ezért aztán nem is tűnik annak. Ha felgyülemlik a feszültség, és robban a konfliktus, leggyakrabban a zaklató az, aki ártatlanul és értetlenül néz, és az áldozat az, aki robban. A gyerekek jól ismerik ennek a szabályait.

Mit csinálnak a bántalmazók…

Az áldozat kimegy a folyosóra. Keresik. Csak mennek utána. Nem bántják. Beül a faházba. Bepiszkálnak bottal. Nem bántják. Ül csendesen. Átemelik fölötte a széket, négyszer-ötször, közben alig érezhetően hozzáérnek. Nem bántják.

Összesúgnak a háta mögött. Nevetnek. Nem bántják. Nem választják be a csapatba. Nem bántják.

Közben jönnek a jobbnál jobb tanácsok az elszenvedő felé.

„Ahhoz, hogy elfogadjanak, neked is próbálkoznod kell!”

„Ne legyél ilyen érzékeny, mert sose tanulod meg, milyen az élet.”

„Ne is törődj velük.”

„Állj ki magadért!”

„Csak pár év és úgyis elválnak az útjaitok.”

A csendes zaklatás folytonos feszültségben tart.

Nagyon apró, szinte észrevehetetlen akciói vannak.

Hangulat, állandó stressz.

A gép forog, az alkotó pihen.

Aztán jön a robbanás. Az látványos. És tévesen értelmezhető. Mert a bántalmazott robban, mert nem bírja már. A robbanást aztán törli a rednszer, kiutasítja, a csendes zaklató pedig tovább halad.

Elcsitul, megpihen kicsit, és idővel kirángatja az árnyékból a következőt. Nincs vége.

Hogyan előzd meg?

1. Határozottan, kegyetlenül húzd meg a határvonalat, hogyan beszélhetnek és viselkedhetnek egymással a hozzád tartozó közösségek, folyamatosan jelezd, mi nem fér bele neked a „tisztességes bánásmódba és beszédmódba”.

2. Biztosítsd azt a légkört, amiben gond nélkül eljuthat hozzád bárki a problémáival. Ehhez az kell, hogy soha ne minősíts, soha ne becsmérelj senkit, másokat se, ne csak a hozzád tartozókat. Szelid következményekkel és ne büntetéssel szankcionálj, és mindig értesd meg, miért azt a döntést hozod, amit, és engedd, hogy hangot adhassanak a saját meglátásaiknak, vagy akár vitázzanak veled.

3. Tanítsd az érzésekig hatoló megnyilatkozást, bátorítsd az őszinteséget és buktasd le a játszmákat.

4. Mindig engedd, hogy tiszta lappal induljon a nap, ne hánytorgasd fel állandóan a hibákat, ne legyen a fegyelmezésed bántó, megszégyenítő, megalázó.

5. Minden konfliktust csoportosan beszéljetek át, de minimum a konfliktusban részt vevőkkel közösen, és tanítsd meg a HELYREÁLLÍTÓ technikát – ki mit vállal azért, hogy a helyzet visszaálljon a normalitásba. A vállalásokat monitorozd közösen a többiekkel.

A zaklatás nagyon komoly sérüléseket okoz az áldozatban és a bántalmazóban egyaránt. A csendes zaklatás pedig félrevezető, megtévesztő, nagyon nehéz megtalálni a zaklatót, mert árnyékban búvik.

Konfliktusok vannak, lehetnek, kellenek. A zaklatás irtandó.

SOK ILYEN EMBER KELLENE A VILÁGNAK…

„A világnak szüksége van olyan emberekre, akiket nem lehet megvásárolni, akiket köt az adott szavuk, akik a jellemet többre tartják a jómódnál,

akiknek van véleményük és akaratuk,

akik többek a hivatásuknál, akik nem haboznak kockáztatni, lehetőségeket megragadni,

akik nem vesztik el egyéniségüket a tömegben, akik éppoly őszinték a kis dolgokban, mint a nagyokban,

akik nem hajlandóak megalkudni a rosszal, akiknek törekvéseik nem korlátozódnak saját önző kívánságaikra,

akik nem mondják, hogy azért teszik, mert mindenki ezt csinálja,

akik hűek a barátaikhoz jó hírben és rossz hírben, ínségben és bőségben, akik nem hiszik, hogy a sikerhez vezető út a ravaszság, dörzsöltség és makacsság,

akik nem félnek kiállni az igazságért, még ha ez nem is népszerű,

akik nyomatékosan nemet mondanak, még ha az egész világ igent mond is.”

Ted Engstrőm

“Nem válogatom meg az embereket az életemben a külsejük, végzettségük, társadalmi pozíciójuk, rangjuk, ismertségük, anyagi jólétük alapján, de még a múltjuk sem különösebben érdekel.

Viszont kérdés nélkül zárom ki azokat, akiket a rosszindulat vezérel, akik átlépik a határaimat, akik nem empatikusak, akik bántani akarnak és akik egy pillanatra is veszélyeztetik a testi, lelki vagy szellemi épségemet.

Azt hiszem, ez az egyik legfontosabb lecke amit eddigi életem során megtanultam.

Rajtad nincs hatalmam változtatni, a veled való helyzetemen igen.”

(Lőrinczi Emese)

‘Két fiú korcsolyázott a befagyott tavon, valahol Németországban. Hideg délután volt. A fiúk azonban önfeledten játszottak. A jég egyszer csak megrepedt, az egyik fiú elesett, és bentragadt a jeges tóban.

A másik fiú, látva, hogy a barátja beszorult és majd’ megfagy, lekapta az egyik korcsolyáját, és minden erejével ütni kezdte a jeget. Végül fel tudta törni annyira, hogy a barátját kiszabadítsa.

Amikor megérkeztek a tűzoltók és látták, hogy mi történt, megkérdezték a fiút:

– “Hogy voltál képes erre? Lehetetlen, hogy feltörted a jeget, olyan kicsi és gyenge vagy!”

Ebben pillanatban járt arra Albert Einstein, a zseni. Látva, hogy mi történt, így szólt:

– Én tudom, hogy csinálta.

– Hogy? – kérdezték őt.

– “Egyszerűen”, válaszolta Einstein. – “Nem volt ott senki, aki megmondja neki, hogy kicsi,gyenge és nem képes rá”.’

/ Tanmese /

Egyszer egy ember az erdőben sétálva talált egy fiatal sast. Hazavitte a tanyájára, ahol a madár hamarosan hozzászokott a csirkék ételéhez, és csirkeként is kezdett viselkedni. Egy napon egy természetbúvár aki átutazóban járt a környéken, megkérdezte a gazdát, hogy miért él egy sas a madarak királya egy tanyára bezárva a csirkékkel. – Mivel csirketáppal etettem és megtanítottam neki, hogy csirkeként éljen, soha nem tanult meg repülni – válaszolta a sas gazdája. – úgy viselkedik mint egy csirke, így ő már nem sas többé. – de azért csak sasszíve van, erősködött az idegen – biztos vagyok benne, hogy meg lehetne tanítani. Miután hosszasan beszélgettek erről, úgy határoztak, kiderítik mi is az igazság. A természetbúvár gyengéden a kezébe vette a sast. – Te az ég madara vagy és nem a föld teremtménye. Tárd ki a szárnyad és repülj – mondta a madárnak.

A sas azonban össze volt zavarodva, nem tudta kicsoda ő. Amikor meglátta a csirkéket falatozni, leugrott közéjük, hogy ismét velük lehessen. A természetbúvár nem csüggedt. Másnap felvitte a sast a ház tetejére – te sas vagy, tárd ki a szárnyad és repülj – mondta ismét a madárnak. De a sas félt ismeretlen önmagától és attól a világtól, ami várna rá. Így újra leugrott a csirkék közé.

A harmadik napon a természetbúvár korán felkelt és kivitte a sast a tanyáról egy magas hegy tetejére. Ott aztán magasan a feje fölé tartotta a madarak királyát – te sas vagy. Az ég és a föld is az otthonod. Tárd ki a szárnyad és repülj – mondta a madárnak.

A sas körülnézett, visszanézett a tanya felé, majd fel az égre. De még ekkor sem repült. Akkor az ember a nap felé emelte a madarat. A sas reszketni kezdett és lassan kitárta szárnyait. És végre nagyot vijjogva felrepült az égbe.

Lehet, hogy a sas néha ma is nosztalgiával gondol vissza a csirkékre, az is lehet, hogy néha meglátogatja a tanyát. De soha többé nem tért vissza csirke életet élni. Hiába nevelték csirkének, ő sas maradt.

A sashoz hasonlóan az emberek is képesek a bennük rejlő valódi lehetőségeknek megfelelően dönteni még akkor is, ha addigi életükben másnak gondolták magukat, mint amik valójában voltak. Bárki válhat nyertessé!

Végtelen szeretettel:

Váradi Andrea és Dömötör Aletta

Ha olyan emberrel találkozol, aki hiteles belső jelenléttel rendelkezik, lehengerlően valódinak és eredetinek találod, ami talán kissé ijesztően hat, mert annyira igaz és őszinte. A hiteles belső jelenléttel bíró ember óriási tekintélyt áraszt. Lehet az illető kukás vagy taxisofőr, mégis van benne valami magasztos emelkedettség, ami megigéz és magára vonja a figyelmet. Ez nem pusztán személyes vonzerő. A hiteles belső jelenléttel rendelkező ember sokat dolgozott önmagán, és rendesen, alaposan végigjárta a harcosi ösvényt. Hiteles belső jelenléte abból fakad, hogy megtanulta elengedi a vonatkoztatási pontjait, a személyes érdekeit és az előítéleteit.

Csögyam Trungpa Rinpocse Sambhala

Az igazi értékelést nem a főnökünktől, hanem Istentől kapjuk. 📢

OLVASS TOVÁBB ITT ⬇️

https://www.maiige.hu/maiige/20210612

„Ragyogj,

mert szeretetre születtél,

mert az élet hordozója lettél,

Ragyogj,

mert érzelmek élnek benned,

értelmet adva az életednek.

Ragyogj,

hogy erőt sugárzó lényed

szülője lehessen a reménynek.

Ragyogj,

mert a közöny sivársága

nem vethet árnyat a napsugárra.

Ragyogj,

mert szép vagy és ragyognod kell!

Mert lelkedben rejtett csillag tüzel,

Ragyogj, mert Isten üzenete vagy!

Szebb lesz tőled a világ, s boldogabb.”

„Önmagában a szeretet nem elég. Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett, akiket szeretünk, sosem elég azt mondani, szeretlek, hanem minden áldott nap ki is kell mutatnunk azt a szeretetet, még olyankor is, amikor akadályokat gördít elénk az élet.”

(Jane Green)

„Jogod van szabadon gondolkodni a világ dolgai fölött, szép és csúnya, jó és rossz között választani. Jogod van bátornak lenni és őszintének. Becsületesnek, igaznak.”

Wass Albert

Bölcsesség a mai napra:

„A bátor ember egyszerű lépése az,

hogy nem vesz részt a

hazugságban.”

(Alekszandr Szolzsenyicin)

,, Minden ember mindössze annyit ér ezen a földön, mint amennyit Istenből, vagyis Isten jóságából, Isten szépségéből,

Isten erejéből és szeretetéből visszatükröztet embertársaira. „

Wass Albert Kard és kasza

„A jósághoz nem kell pénz. A jósághoz akarat kell.”
/Bogdán László/

A világon nincs tökéletes öröm, de tökéletes szomorúság sincsen, mert a legnagyobb szomorúságban is sóhajt az ember, és a sóhaj kellemes. Hálás vagyok a természetnek a sóhajért és sajnálom, hogy nem tudom, hányat sóhajtottam egész életemben. Szeretném megolvasni, és mindet külön megköszönni a jó Istennek. A mély sóhajhoz föl kell emelni a fejünket, talán azért, hogy meglássuk az eget.

Szép Ernő

Hatalmas tanítás

„Nem sajnálni azt, hogy olyanoknak is adtál, kik később bebizonyították nem érdemelték meg.

Erő.

Látni a hazugságukat és hagyni, hogy hazudjanak.

Tanítás.

Nem megmagyarázni a tévedőknek, bántóknak, hálátlanoknak, mennyire embertelenek.

Tartás.

Átlátni a játszmáikat és hagyni, hogy játszanak, miközben azt hiszik bolondot csinálhatnak belőled.

Intelligencia.

Hallgatni az indokaikat, miért nem képesek a szeretet szerint viselkedni, átlátni, hogy ez mennyire nyomorult.

Hit.

Magukra hagyni őket, ítélet nélkül mind ebben, látva a zuhanásukat, mert nem fogadják el a kinyújtott kezed.

Bátorság.

Nem sajnálni, hogy adtál annak is, ki elárult.

Nemesség.

Igaznak maradni, és végignézni az összes mocskukat, amiről azt hiszik elrejthetik.

Tisztaság.”

“Az élet egyik legszebb jutalma, hogy miközben az ember másokon segít, egyben önmagán is segít.”

(Ralph Waldo Emerson)

Nem a hangerő és a beszédmennyiség dönti el, hogy kire érdemes figyelned. Aki ismeri a csönd erejét, az jó eséllyel sokkal többet tud adni Neked, mint az, aki folyton csak beszél. Egy kapcsolódó tanmese, ami hasznos lehet: http://hasznaldfel.hu/2016/08/mire-valo-a-csond.html

Az egyszerűség a nagy lelkekhez tartozik, azokhoz, akik békében vannak önmagukkal, ismerik önmagukat és olyannak mutatják magukat amik.

Az egyszerűség az a nyelv, amellyel az egyik szív egy másik szívhez szòl.

[Antonio Curnetta]

Egy asszony azt álmodta, hogy a piacon betért egy teljesen új üzletbe, és legnagyobb meglepetésére Istent találta a pult mögött.

– Mit árulsz itt? – kérdezte.

– Mindent, amit a szíved kíván – válaszolta Isten.

Alig mervén hinni a saját fülének, az asszony elhatározta, hogy a lehető legjobb dolgot fogja kérni, amit emberi lény csak kívánhat.

– Lelki békét, szeretetet és boldogságot, bölcsességet és félelemtől való szabadságot akarok – mondta, majd kis idő múlva még hozzátette – nemcsak magamnak, hanem minden embernek a földön.

Isten mosolygott:

– Kedvesem, azt hiszem, félreértettél – mondta.

– Mi nem gyümölcsöt árulunk itt. Csak magokat.

============

Antony de Mello

„Tudod miről ismersz meg egy erős, boldog embert? Dicsér, elismer és igyekszik a benned lévő értékeket keresni, erősíteni és megmutatni számodra is.

Őszinte, hiteles. Tisztában van a saját értékeivel, ezért természetes számára, hogy benned is azt látja, keresi, erősíti…

Nem fogod tudni megbántani, mert igazából már túl van a kicsinyes megsértődöm játszmákon. Ő az aki az erejét nem abból nyeri, hogy lehúz és elvesz, hanem abból, hogy ad és felemel, szárnyalásra biztatva téged is”

„Az élet bármely ösvényén járjon is, minden ember ösztönös késztetést érez arra, hogy értelmet, irányt és célt leljen magának. Hogy megtaláljuk e, egyáltalán keressük e életcélunkat, annak éppoly fontos szerepe van lelki fejlődésünkben, mint a táplálkozásnak a biológiai túlélésben”

Dan Millman : ERRE SZÜLETTÉL

„Ha fejlődni akarsz és haladni az életben, ne töltsd az idődet olyanokkal, akiknek minden úgy jó ahogy van! A dolgok vagy javulnak, vagy rosszabbodnak. Nincs hosszabb távon stagnálás. Ne engedd, hogy visszahuzzon mások tehetetlensége!”

Rendes,tisztessèges erkölcsű embereknek bújkálniuk kell, a mai elvetemült, kifordult erkölcsökkel rendelkező emberek közösségében!

El kell rejteniük gondolataikat,èrzelmeiket mert mikor kiszagolják te „más” vagy mint ők…kigúnyolnak ès összefognak ellened! Addig marnak,rúgnak,harapnak míg olyanná nem válsz mint „ők”, ha kitartasz akkor elüldöznek !

Ilyen a mai világ önző, kizárólag csak önmagával foglalkozó „civiziláltnak mondott emberek” világa!

Nem a világ élhetetlen…..hanem a benne lètező önző emberek csoportosulása,mert az ilyen emberek megèrzik egymás romlottságát ès csoportokba verődnek,elfoglalják a legmagasabb társadalmi helyeket ès onnan mèrgezik a civilizációt!

Üzenem nekik:

„Mert élek még! Ha törten is,

ha vérben is, ha görcsben is,

még ha utolsó is vagyok,

kit az özönvíz meghagyott,

de harcom végig harcolom

s a lobogót megmarkolom!”

Vass Albert

Amikor meghallod a belső zenéd, többé már nem táncolsz úgy, ahogy más fütyül.

Úgy táncolsz, amilyen a zene benned.

A saját ritmusodra.

Lőrinczi Emese

A tisztessèg lobogóját…

Wass Albert: Patkányok honfoglalása

​Az ember háza ott állt a dombon és uralkodott. Uralkodott a kerten, fákon, bokrokon és veteményeken. Uralkodott a szántóföldeken, réteken és legelőkön, és uralkodott az erdőn is, amelyik a domb mögött kezdődött és felnyúlt egészen a hegyekig. A fák gyümölcsöt teremtek, a gyümölcsöt leszedte az ember, aki a házban élt, és eltette télire.

Összegyűjtötte a veteményt és a pincébe rakta, hogy ne érhesse a fagy. A szántóföldekről begyűjtötte a gabonát, a rétekről a szénát és az erdőből a tüzelőfát. És mindent úgy helyezett el a házban, vagy a ház körül, ahogy az a legcélszerűbb. Beterelte állatait a legelőről, meleg istállókban adott szállást nekik, és gondoskodott róluk. Így élt az ember.

Még tudni kell azt is, hogy a ház kéményén tavasztól őszig gólyák álldogáltak, s az eresz alatt egy fecskepár fészkelt. Tudni kell, hogy tavasszal rügyező nyírfák illata vette körül a házat, s nyáron madárdal és sok virág.

A háznak nagy vaskos falai voltak, s az ember évente egyszer fehérre meszelte őket, kivéve ott, ahol a vadrózsa kúszott reá. Ez a vadrózsa június derekán virágzott, s olyankor a szélesre tárt ablakon keresztül az illat beömlött a szobákba.

Így élt a ház és benne az ember, sokáig. Egy borús őszi napon, mikor az eső zsinóron lógott az égből, valahonnan két kis ázott patkány érkezett. Messziről jöttek, fáztak, éhesek voltak. Meglátták a házat, besurrantak a nyitva hagyott ajtón és elrejtőztek a pincében.

Ennivalót bőven találtak, jóllaktak és hamarosan hízni kezdtek. Télen már fiaik voltak s tavaszra megint. A fiatal patkányok, akik ott nőttek fel, már otthonuknak érezték a házat, és úgy futkostak a pincében, mintha övék lett volna.

Az ember eleinte meg sem látta őket. Később észrevette ugyan, hogy valami eszi a veteményt, de nem törődött vele. Volt elég. Jutott belőle annak, aki éhes. Egyszer aztán meglátott egy fal mellett elszaladó patkányt. Milyen apró és milyen félénk-gondolta. Éljen hát ő is, ha akar.

És telt az idő, és a patkányok szaporodtak. Először feltúrták a pincét. Aztán ásni kezdték a falakat. Kanyargós, mély lyukakat fúrtak belé, keresztül-kasul, és itt-ott már a szobákba is eljutottak. Az ember csóválta a fejét, mikor szobájában az első patkánylyukat meglátta. És mert nem szerette a rendetlenséget: betömte, és bemeszelte a nyílást.

Másnap reggelre újra ott volt. Az ember háromszor egymás után tömte be, és a patkányok háromszor egymás után fúrták ki megint. Akkor az ember legyintett, és azt gondolta: – Ők is kell, hogy éljenek. S ha nekik csak így jó, hát legyen. És attól kezdve nem tömte be többé a lyukakat.

A patkányok pedig rohamosan szaporodtak tovább, és szaporodtak a lyukak a ház falában is. Már nemcsak a pincében, hanem a kamarában, a padláson, sőt éjszakánként a szobákba is besurrantak, és megrágtak minden megrághatót. Egyszer aztán, amikor az ünneplő csizmáját kezdték rágni, az ember megharagudott, és odasújtott botjával.

Az egyik patkányt fejbe találta éppen, s a patkány kimúlt. Vérig sértve röffentek össze erre a patkányok. És azonnal kihirdették, hogy az ember ellenség, aki nem hagyja őket élni, szabadságukat korlátozza, jogaikat mellőzi, gyilkos, gonosz és önző.

– Nem leszünk a rabszolgái tovább! – visította a főpatkány egy zsírosbödön tetejéről. – Követeljük a szabadságunkat, és a jogainkat. – És a patkányok elhatározták, hogy harcot kezdenek az ember ellen. Az ember minderről nem tudott semmit. Haragját hamar elfeledte, vett más ünneplő csizmát magának, és nem törődött a patkányokkal tovább.

Pedig akkor már rengeteg sokan voltak. Megették a pincében az összes veteményt, a kamarában az összes lisztet, és az összes sajtot, sőt már a szalonnát is rágni kezdték, pedig tudták, hogy az az ember legféltettebb kincse, amiből még a kutyájának sem ad.

Az ember, mikor ezt észrevette, fogta a megmaradt szalonnát, rúdra kötözte, s a rudat a dróttal fölakasztotta a gerendára. Ebből lett csak az igazán nagy felháborodás a patkányok között. – Szemtelenség, gyalázat! – kiabálták, mikor rájöttek, hogy nem férkőzhetnek hozzá. – Elrabolja az élelmünket, kifoszt, kizsákmányol! Nem tűrjük tovább! – És föllázadtak. – Mienk a ház – hirdették ki maguk között -, mienk is volt örökké, csak megtűrtük benne az embert, amíg jól viselte magát! De most elég!

S egy éjszaka, amikor aludt, rárohantak az emberre, összeharapták, kikergették a házból, messzire elüldözték, s aztán büszkén kihirdették a kertnek, fáknak, az állatoknak és a madaraknak – még a virágoknak is – hogy a ház nem emberország többé, hanem patkányország, jog és törvény szerint. S azzal uralkodni kezdtek patkánymódra.

Mindent felfaltak, ami ehető volt, és mindent megrágtak, ami nem volt ehető, de szemük elé került. Kiürült rendre a pince, a kamara és a gabonás. Elköltöztek a madarak, elpusztultak a virágok, a ház fala omlani kezdett és megfeketedett, fák és virágok illatát bűz váltotta föl.

A vetemény ott pusztult a földben, mert nem szedte ki senki. A gyümölcs megérett, lehullt, és elrohadt. A gabona aratatlan maradt, kimosta az eső, kicsépelte a szél. És eljött a tél, és a patkányok addigra már megettek mindent, ami ehető volt, megrágtak mindent, ami rágható volt.

A falak tele voltak lyukakkal, a tetőről lehullott a cserép, ablakok és ajtók alatt öles nyílások tátongtak. És akkor éhezni kezdtek, mert nem volt egy szem gabona több, és az ajtók hasadékain, meg a falak odvain besüvített a szél, a megrongált tetőn behullott a hó, és nem tudtak segíteni magukon.

Először veszekedni kezdtek, marták és ölték egymást, rágták és ették egymást, de végül is nem tehettek egyebet: fölkerekedtek és otthagyták a tönkretett birodalmat.

Az ember pedig tavaszra szépen visszajött megint, rendbe hozta a tetőt, kitakarította a házat, a falakat megigazította, kimeszelte, a földet felszántotta, vetett és ültetett, s mire megjött a nyár, újra virágillat és madárdal vette körül a házat.

​Őszire ismét megtelt a pince, a kamara és a gabonás, és mire megjött a tél, olyan volt már minden, mintha semmi sem történt volna.

Azonban elrejtőzve maradt mégis néhány patkány a falakban, vagy a pince gödreiben. És amikor az ember észrevette, hogy újra szaporodni kezdenek, hosszasan elgondolkodott, hogy mit is tegyen velük.

...gondolkodni semmibe nem kerül…!

“Látod, itt a baj. Átmentél úgy az erdőn, hogy szinte semmit sem figyeltél meg. Nem gyönyörködtél, nem örültél. Persze tudom, siettél ide, ez a cél lebegett előtted, nem értél rá, ezt akartad mondani ugye? Az emberek nagy része is így siet át az életen, mint te az erdőn. Nem lát, nem hall, csak siet, célba akar érni. Esetleg, mint te, meg akarja tudni, mi a feladata. És ha én most, hogy ideértél, azt mondanám, hogy nincs itt semmiféle feladat? Hogy a feladat éppen az lett volna, amit útközben láttál, hallottál?”

„Járj utadon, és ne bánd, hogy mit beszélnek!”

(Dante Alighieri)

„Választanod kell! Vagy a benned lévő Forrással hangolódsz össze, vagy a körülötted lévő emberekkel.

A kettő együtt nem megy.

Ha az első variációt választod, stabil leszel és olyan emberekkel sodor össze az élet akik szintén összhangban vannak önmagukkal.

Ha a második opciót választod, akkor… káosz uralkodik el az életeden, mert minden ember mást akar tőled, ahány ember annyi rezgésszint.

Nem lesz szilárd támpontod, csak rohansz jobbra-balra, próbálsz a környezeted kedvére tenni, de mindvégig elfeledkezel önmagadról.”

/Abraham-Hicks\

A Hazugság egyszer azt mondta az Igazságnak:

– Fürödjünk együtt, nézd milyen szép a kútvíz!

Az Igazság gyanakodva megnézte a vizet és valóban szépnek találta. Így mindketten levetkőztek és megmártóztak a vízben.

De a Hazugság egyszer csak kiugrott a vízből és az Igazság ruháit magára öltve elmenekült.

Az Igazság dühösen mászott ki a kútból. Vissza akarta szerezni a ruháit.

De a világ, amikor meglátta a meztelen Igazságot, haraggal és megvetéssel elfordult tőle.

Szegény Igazság visszatért a kútba és örökre eltűnt szégyenében.

Azóta a Hazugság Igazságnak öltözve járja a világot és a társadalom elégedett, mert a világ bizony nem kívánja megismerni a meztelen Igazságot.

Az igazság kijön a kútból (1896)

Fordította: LÉT elem , Forráskódex © Székely Éva

Az erőszakos nyafogok

Elérkeztünk az idegesítők egy újabb típusához. Első pillantásra nem is észleljük, hogy idegesítővel állunk szemben. Nem durva, nem agresszív, nem brutális. Piti kis diktátori hajlamai sincsenek. Másokat azzal von az irányítása alá, hogy elesettnek, gyermetegnek mutatkozik, és nyafog. Ő az erőszakos nyafogó. Olyan ember, akit annyira elkényez­tettek, hogy csak úgy tud boldogulni az életben, ha odacsapódik a nála erősebbekhez, és azok mindennel ellátják.

A nyafogok végtelenül én-központúak, és hiányzik belőlük az együttérzés. Szüntelenül nyafognak és panaszkodnak. Az elutasítást nem hajlandók tudomásul venni. Az akarnok okostónikra hasonlítanak abban a tekintetben, hogy mindenáron keresztül akarják vinni az aka­ratukat, de ehhez nem alkalmaznak durva támadó eszközöket. Sírnak-rínak, nyafognak, duzzognak, kunyerálnak, megsértődnek, gátlástala­nul használják az ilyesfajta módszereket. Alsó ajkukat durcásan le­biggyesztik, vállukat szánnivalóan előreejtik, hogy mindenki jól lát­hassa a kínjukat, aztán szomorúan elkullognak a szobájuk magányába, és közben reménykednek, hogy valaki megsajnálja őket. Sohasem ad­nak, hanem mindig csak kapni akarnak, és a zsákjuk feneketlen. Ha ma megteszünk nekik yalamit, azzal holnap már nem érik be, és ha a kis- ujjunkat nyújtjuk, az egész karunkat követelik.

Ezeknek a túlkoros gyermekeknek olyan elvárásaik vannak, amilyenekkel az átlagember nem merne előállni. Meg vannak győződve arról, hogy nekik dukál az élet legjava, és másoknak kötelességük ál­dozatokat hozni értük. Egy páciensem elmesélte, hogy az apja bármi­féle sorbaálláskor képtelen az utolsó helyre állni. A mozipénztárnál egyszerűen odamegy a sor elejére, jegyet kér a pénztárostól, és lecsap­ja elé a pénzt – az pedig egy cseppet sem izgatja, hogy a sort rendesen végig álló emberek mit éreznek. A nyafogó kizárólag azzal törődik, hogy neki mi a jó, mások jogait semmibe veszik.

D r . Pa u l H a u c k

„A tömeg vak. A gond csak az, ha valaki mégis lát a tömegben: elítélik, majd megfeszítik. A tömeg szemében a legnagyobb bűn, ha valaki magára ébred. A megvilágosodott ember meg fogja zavarni a békés álmot, megpróbál felébreszteni. Elkezdi lebontani benned a babonákat, harcol a téged fogva tartó ideológiákkal, melyeknek köszönhetően mély álomban élsz. A hitvilágot, amitől eddig nem láttál tisztán, elkezdi bontani; harcol benned minden olyan vallási, társadalmi és politikai dogmával, amelynek a célja, hogy pont olyan maradj, amilyen vagy, mert így könnyebben tudnak kizsákmányolni és rabszolgává tenni. A megvilágosodás mindenki számára lehetséges, de a tömeg akadályozza. Csak páran vannak olyan bátrak, olyan merészek, hogy egyedül nekivágnak az ismeretlenbe vezető ösvénynek.”

(Osho)

Az ész dolgai, azok mind hidegek, s akármilyen okosságok is, mind csak nyugtalanság, elégedetlenség. Csak az a mienk, ami a szívünké!

Gárdonyi Géza

„Kis, céltudatos léptékkel minden elérhető. De néha össze kell szednünk bátorságunkat egy nagy ugráshoz; két kis szökkenéssel nem repülhetünk át a szakadék fölött.”

Dan Millman : A BÉKÉS HARCOS SZENT UTAZÁSA

Egy férfi azt suttogta: „Istenem, beszélj hozzám!”.

Akkor egy fülemüle énekelni kezdett, de az ember nem hallotta.

A férfi megismételte: „Istenem, beszélj hozzám!”.

És akkor mennydörgés visszhangzott, de a férfi… nem hallotta!

A férfi az égre nézett és azt mondta: „Istenem, hadd lássalak!”

Egy csillag felragyogott az égen, de a férfi… nem látta!

A férfi kiabálni kezdett: „Istenem, mutass nekem egy csodát!”

Egy gyermek született, de a férfi…nem érezte az élet lüktetését!

A férfi sírni kezdett és kétségbe esett:

„Istenem, érints meg, hadd érezzem, hogy itt vagy velem!”

Egy pillangó szállt le lágyan a vállára…de a férfi kezével elzavarta a pillangót, és csalódottan folytatta útját, szomorúan, egyedül és félve…

MINDIG VAN VÁLASZ… CSAK CSUKD LE A FIZIKAI SZEMEIDET, HOGY KINYITHASD A LELKI SZEMEIDET!

Szöveg: motiwoman.hu

„Vannak, akik inkább a szívükre hallgatnak, és nem arra, amit mások diktálnak. Ritkán találkozni ilyen emberekkel, de ők azok, akik emlékeztetnek arra, hogy ha elindultál az utadon, ne tántorítsanak el a kétségek és gyötrelmek, hogy jó abban hinni, hogy nincs „nem tudom”, hogy nincs „úgyse sikerül” vagy „lehetetlen”. Ők emlékeztetnek minket arra, hogy jó elhinni, a lehetetlen nem létezik.”

(Sean Thompson)

„Aki azt mondja, hogy nem lehet megcsinálni, ne szakítsa félbe azokat, akik csinálják”.

~ Konfuciusz

„Kétfajta gondolkodás van. Az egyik szereti a szabályokat, a szabályok jelenléte szabadítja fel, és az ismeretlen terület, ami nincs feltérképezve, kétségbe ejti. A másik a fordítottja ennek: azt szereti, ha nincsenek szabályok, és a szabályok jelenléte nyomasztja.

Tizenéves koromban sokat kosaraztunk az iskolában, ahová jártam. Nem állt rendelkezésre klasszikus pálya ehhez, ami volt, azt használtuk mindenre. Sokat gyakoroltuk a dobást a hárompontos vonalról. Ez kb. 6 méterre volt a palánktól, és konkrét módszer szerint gyakoroltuk.

Egy profi 10 dobásból akár 10 esetben is bedobhatja. Nekem általában 10 dobásból egyszer sem ment be. Ha egyszer összejött, már nagymenőnek érezhettem magam.

A pálya másik végéből órán soha nem dobtunk. Az olyan 30 méterre volt a palánktól. Ilyen távolságból nincs rutin, nincsenek konkrét gyakorlatok. A profik sem próbálnak innen rádobni az ellenfél kosarára. Még egy kiemelkedő sportoló sem biztos, hogy 10-ből 1-szer betalál.

Amikor azzal szórakoztunk a tornaóra végén, hogy a pálya másik végéből dobtunk kosárra, nekem szinte mindig sikerült legalább 1-szer betalálnom. Előfordult, hogy többször is.

Ez egy jó példa a kétfajta gondolkodásra. Az egyiknek szabályok kellenek, amiket megtanulhat, amikhez alkalmazkodhat, és amikre alapozva tud fejlődni, tudja csiszolni magát. A másik begörcsöl a szabályoktól, neki ismeretlen terület kell, ott szabadul fel, és ott tud hatékony lenni.

Mindkét gondolkodásnak megvan a maga helye és szerepe. Csak az a lényeg, hogy tudjuk, mi melyiket használjuk, és ebből adódóan hol tudunk eredményesek lenni.” Julius Andan – hivatalos

„A társadalom fél, nagyon fél azoktól, akik ismerik önmagukat. Nekik ugyanis van egyfajta hatalmuk, egyfajta aurájuk és vonzerejük, azaz karizmájuk, ami képes a fiatal, még életteli embereket kiemelni a hagyományos rabságból…

Egy megvilágosodott embert nem lehet rabszolgává tenni. Ez a probléma: őt nem lehet bebörtönözni…

Mindenképpen nehéz befogadni egy olyan géniuszt, aki tud valamit a bensőről, hiszen belőle elkerülhetetlenül felforgató erő lesz. A tömegek nem akarják, hogy háborgassák őket, még akkor sem, ha épp boldogtalanok: mert boldogtalanok ugyan, de hozzá vannak szokva a boldogtalanságukhoz. És így mindenki, aki nem boldogtalan, idegennek tűnik számukra.

A megvilágosodott ember a legnagyobb idegen a világon: úgy tűnik, ő senkihez nem tartozik. Nincs az a szervezet, nincs az a közösség, nincs az a társadalom vagy nemzet, mely korlátok közé szorítaná.”

Osho

„Amikor irigyelsz valakit,soha nem az egész életét irigyled,hanem csupán valamelyik kedvező részletét.Megrettennél,ha az egész életedet el kellene cserélni vele.”

(Müller Péter)

„Légy becsületes. Úgy bánj másokkal, ahogy te is szeretnéd, hogy veled bánjanak.”

(Everett W. Lord)

Vannak, akik azért születnek, hogy változást hozzanak a világba. Ahol megjelennek, már a jelenlétükkel felforgatnak mindent. Mást látnak a világból, többet érzékelnek. Meglátják a lényeget, az összefüggéseket, és kéretlenül is elmondják ezeket. Mert hiszik, hogy a világ jobb hely lehet, és azért, hogy ez megtörténjen, meg is tesznek mindent.

Ahogy telik az idő, ők is elfáradnak, időnként elengedik azt, amiért születtek. Már nem akarják látni, tudni, érezni, nem akarnak beszélni, kapcsolódni sem. Mert azt hiszik, értelmetlen… Feladják valódi küldetésüket, és elsüllyednek a mindennapok szürkeségében. Amikor ők elvesznek, elveszítünk velük együtt mindent, hiszen ők azok, akik a változásért jöttek. Nélkülük nem történik meg…

Amikor azt gondolod, hogy nincs semmi értelme, ott, akkor kapsz egy apró jelet… olyan picit, hogy sokszor észre sem veszed. Többet vársz, nagyobbat, jobbat, visszaigazolást, hogy van értelme. És megkapod, légy résen, és figyelj!

A legapróbb változás is változás, vedd észre, örülj, és nyerj belőle új lendületet, hogy van értelme! Nincs olyan, hogy nem történik semmi, csak olyan van, hogy még nem vettük észre.

Te csak tedd a dolgod a világban, tedd azt, amiért ideküldtek! A változás történik, van értelme, hidd el!

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea

,, Minden embernek kell, legyen egy feladata ebben az életben – kötelességen belül, vagy azon felül is talán -,

mert különben nem lenne értelme

annak, hogy él.

Az emberi világ több kell, legyen, mint egy bonyolult szerkezetű gép, melyben minden ember egy fogaskerék szerepét tölti be….

Minden embernek kell, legyen egy feladata, egy titkos küldetése, mely Istentől való. „

Wass Albert Elvész a nyom

Minden talajban megterem valamiféle virág.

Minden napnak van valamilyen öröme.

Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt!

(Wass Albert)

„A világ mindig azoké volt, akik a kis dolgokban meglátták a nagy lehetőséget.”

(Léria Dipán)

„Hatalmas önámítássá válhat a pozitív életfilozófia hangsúlyozása, ha ennek szellemében akkor is megpróbáljuk jól érezni magunkat, amikor az volna a természetes, hogy valami fájjon, és azt megéljük. A valódi életigenléshez hozzátartozik, hogy van bátorságunk rosszul lenni, amikor és ameddig annak itt van az ideje.”

(Pál Feri)

A valódi bocsánatkérés erről szól

1. A bocsánatkérés nem a nagyközönségnek, a külvilágnak, hanem egyedül az érintettnek szól.

2. Csak a másik fél hibáztatása, kibúvók keresése, a felelősség áthárítása nélkül lehetséges

3. A bocsánatkérő felnőtt. felelősséget vállal saját tetteiért és annak következményeiért.

4. Empatizál, elismeri a másik fájdalmát, szenvedését.

5. Kifejezi érzéseit, ugyanakkor nem használja a „de” szócskát, nem saját sértettségét, vagy fájdalmát helyezi a középpontba

6. Nem az a célja, hogy a vétkes fél jobban érezze magát.

7. Nem ígérget, hanem a bocsánatkérést tettek és valódi változás kíséri.

8. Felismeri, hogy a bocsánatkérés nem elég, sokszor tisztázó beszélgetésekre is szükség van, hogy a sérült bizalom helyreálljon.

kiralyeszter.com

PEDAGÓGUSNAP előtt…

– Egészen biztos abban, hogy tanár akar lenni nálunk, kisasszony? Kicsit őrültnek tűnik, már ne haragudjon meg érte – kérdezte az igazgató.

Egészen biztos.

Nem véletlenül jött ide? Mondjuk pénztáros akart lenni a mellettünk lévő boltban, de elnézte a házszámot. Megesik az ilyen. Én például labrador-tenyésztő akartam lenni, és tessék… Szóval biztos gyerekeket akar tanítani?

Igen.

– Már elnézést, hogy ilyen kíváncsi vagyok, de másfél éve nem jött ide élő tanár, a robot-tanárokat pedig úgy hozzák, zsugorfóliába csomagolva, őket nem kérdezi senki. Hála ég! Még az kéne, hogy azokat is felvételiztessem.

– Semmi baj. Tényleg tanítani akarok.

– Ez rendkívül misztikus. Mintha valami sci-fiben lennék.

– Miért?

– Mert eszement őrültségre készül.

– Apám is ezt mondta.

– Az apja igencsak bölcs ember.

– Ő is tanár volt egész életében.

– Akkor csak idős korára vált bölccsé. Megesik az ilyen. Vannak, akik idős korukra hályogot növesztenek, és vannak, akik megszabadulnak tőle. Hallgatnia kéne az apjára!

– Mondja, igazgató úr, miért van úgy meglepődve? Tudom, hogy ez egy felvéteni beszélgetés, de mintha egyenesen le akarna beszélni. Vagy nincs betöltendő állás?

– Mi? Dehogy! Kisasszony én örülnék a legjobban, ha jönne egy húsvér tanár. Akkor már ketten lennénk a tanári karban. Ön, mint tanár, és én, mint igazgató.

– Hűha! A többi tanár…

– Hát ja, robot.

– Én ezt nem értem – rázta meg fejét a kisasszony. – Nekem húsvér tanárom is volt, imádtam.

– És ezért jönne ide tanítani? Mi maga, öngyilkos?

– Persze. Ez csodálatos dolog.

– Imádom a naiv fiatalokat, persze csak míg fiatalok és naivak. Sajnos belőlük lesznek a kiégett öregek. Azokat utálom.

– Én nem fogok kiégni.

– De ki fog. Mint egy faház az erdőtűzben.

– Nem fogok. Egyáltalán, miért mond ilyeneket? Önnek támogatnia kéne, nem? Lelkesíteni, vigyázni arra, hogy ne szaladjak el, ilyesmi.

– Hát igen, talán régen, amikor még nem voltak robot tanárok ez volt a helyzet, de most inkább magát védem. Az ön élete értékesebb, mint egy robot, pláne, ha ilyen lelkesen tud egy vesztett ügy mellé állni. Idealistákra minden társadalomnak szüksége van. Haszontalanok, még is kellenek.

– Hagyja már abba! Miért vesztett ügy ez? Tanítani akarok. Ősi, megbecsült mesterség.

– Van egy másik is. Mostanság már rokonszakma.

– …

– …

– Na, figyeljen ide! Felvázolom, mitől féltem magácskát.

– Végre!

– Csak ne örüljön annyira! Szóval. Kezdjük a fizetéssel.

– Nem kell sok.

– Az nagyon jó. Az enyém még hagyján, de a magáé egyenesen vicces lesz.

– Vicces?

– Persze. Nevetni fog, amikor átutalják. Aztán sírni, de előbb mindenki nevet. Azért nem lesz olyan alacsony. De magas sem, azt megígérem. Talán kijön egy olcsó albérlet, ha nincs hol laknia, viszont nagy kajálásokra ne számítson. Ha lakni és enni is akar egyszerre, akkor mégis menjen pénztárosnak, ott jobbak a feltételek és hazaviheti a lejárt kajákat. A nővérem pénztáros. Irigylem minden nap. És ott van cafeteria.

– Az mi?

– Teljesen fölösleges elmagyaráznom. Persze egy robot nem kér fizetést, csak áramot fogyaszt, és egy kis karbantartást igényel.

– Nem a pénzért jöttem.

– Hála ég! Persze, ha leszurkol 40 évet, a végére egész jó fizuja lesz, csak idegrendszere nem marad elkölteni.

– Majd meglátjuk.

– Meg ám.

– Tudja, mindenki azzal jön, hogy a robot-tanárok jobbak, strapabíróbbak.

– Mert így is van. Egy robot-tanár nem sértődik meg, ha egy tanítvány megrúgja.

– Itt megrúgják a tanárokat?

– Hát megesik. Ez nem egy elitképző. Ott persze húsvér tanárok vannak, meg a fizetés is más, de ha itt akar tanítani, akkor nyilván oda nem volt segítsége.

– …

– Sejtettem. Szóval itt időnként megrugdossák őket. De a robotoknak nem fáj. Titán borítás, nincs horpadás, nincs sértődés.

– Mégiscsak tanárok.

– Hát azok, de inkább robotok. Tudja, ez generációs kérdés. Régen, amikor megjelentek a robot-tanárok, még törvény védte őket. Aztán rájöttek, hogy nem kell őket védeni. Minek? Az anyagot a programjuk szerint továbbadják, a többi meg nem számít. Csak erősebb borítás kell és kész. Szóval a második generációs diáksereg már ütötte verte őket. Nyilván a gyerekeik is ezt teszik. A szokások csak úgy átcsusszannak egyik generációról a másikra, senki sem tehet róla. Egyébként megértem őket. Én is ideges lennék, ha egy hülye bádogember buktatna meg matekból. Szóval készüljön fel egy-két rúgásra. A sportboltban vehet lábszárvédőt, meg ilyesmiket. Hasznos lehet.

– Ezt nem hiszem el.

– Ne higgye! Egy húsvér tanár azt hisz el, amit csak akar.

A pedagógust tisztelni kell.

– Már miért tisztelnék? Kiasszony, erről beszélek, amikor naivnak nevezem. Figyeljen ide! Hátha megérti és elrohan innen. A tanár alapvető funkciója mostanság az, hogy információt ad át. Magyarán tanít. Ennél nem is várnak el tőle többet. Erre pedig jó egy robot is.

– Igazgató úr! De… hát…

– Miért, maga szerint nem az a lényeg, hogy megtudja a kölyök mennyi, ha egyet meg egyet összeadunk? Na, mennyi?

– Kettő.

– Látja, erre egy robot is képes.

– De nem! Nem! Régen nem csak ez volt. Apám példa volt egy csomó diáknak. Számomra is példa volt.

– Az apja ritka madár. Ma a tanár már nem példa. Szerintem még mindig nem érti a lényeget. Amint kivesztek a húsvér tanárok, mert olcsóbb volt robotokat programozni, kivesztek vele ezek a régi funkciók is. Fölöslegessé váltak, mint a köszönés, meg a szalvéta használat.

– Akkor hozzuk vissza őket!

– Nem lehet. Maga nem látja, de én már igen, hogy nem lehet. Minden öreg látja.

– Mit?

– Azt, hogy ha egy generáció lesüllyedt valahova, akkor a következő generáció számára már az lesz a szabvány, amihez igazodni kell. Ha egy generáció lemegy a mínusz egyes szintre, a következő ott kezdi majd nyomogatni a liftgombot.

– Nem!

– De!

– Nem!

– De! Fú, nagyon élvezem, hogy végre beszélgetek valakivel.

– Én nem hagyom lesüllyedni őket! Ide akarok jönni tanítani! Vegyen fel!

– Már lesüllyedtek. Amit el akar élni, az Don Quijote harca. Persze ezt ne emlegesse nekik, mert nem tudják, mi az, és a végén még megdobálják székkel. A robot tanárok nem nagyon asszociálnak, csak leadják az anyagot.

– Hát ez az! Egy húsvér tanárt nem tehet helyettesíteni. Egy húsvér tanár érték.

– Viszont egy robot-tanár olcsó. Nyilván nem várhatunk el tőle túl sok mindent, de hát mindennek ára van. Ha a minimumot teljesíti, már megéri őket alkalmazni. Figyeljen ide! Rendben van, idejön, tanít, példa akar lenni, és minden egyéb eszement ötlet. Megkérdezhetem, hogy mért?

Hogy jobb generáció szülessen.

– Aha, hűha! Ez már veszélyes idealizmus. Azt ugye tudja, hogy magával ellentétben ezt senki nem akarja.

– A szülők…

– A legtöbb szülő a pokolba kívánja húsvér tanárt, aki csak viszi a pénzt, ugrál a jogaiért, néha hülyeségeket beszél, időnként igazságtalan, aztán ott van a nyári szünet, csak lógatja a lábát, és még neki áll feljebb, amikor arról panaszkodik, hogy túlterhelt. Higgye el, ez a generáció már nem akarja magukat. Elég neki a robot, aki leadja az anyagot. Ez persze nekem is jó. Mióta robot tanárok vannak, egyetlen panasz sem érkezett a szülőktől, hogy igazságtalan a tanár, vagy nevelni próbálja a kölyköket. Jó ez így.

– De egy pedagógus nevel.

– Nevelt, kisasszony. Múlt idő. Ma már jobb, ha nem nevel. Én még emlékszem a régi időkre. Régen egy csomó szülő fel volt háborodva, hogy nevelik a gyereket, egy csomó szülő meg kifejezetten elvárta ezt a tanároktól. Ki igazodik ki itt? Na, mostanra ez az egész probléma meg van oldva. Nincs nevelés, és kész. Oldja meg mindenki otthon. Ha meg nem megy, az nem az iskola hibája, tehát nem az én hibám. Mióta nincs húsvér tanár, az én életem egy szanatórium. Ne akarja elrontani az életem, kérem, kisasszony!

– Tudja mit, maga a kiégett.

– Hát az lehet. Magácska meg hozzám ég majd. Tudja, nem csak tanítani kell ám itt. Meg nevelgetni. Egy robotot feltöltök az új tananyaggal és kész. Leadja. Magácska szépen elmegy, és képzi majd magát, hogy ne legyen ósdi a tudása.

– Szívesen.

– Persze saját költségen. Egy robotnál ez nem kerül semmibe, náluk öt perc. De egy tanfolyam? Mit képzel, majd fizetik magának a húsvér lelkesedését, amikor a frissítés ingyen van? Persze, ha táblára ír, akkor vesz szépen krétát a boltban, és vesz ruhát magának, ha ki akar nézni valahogy, és persze metrójegyet is, ha tényleg be akar járni dolgozni. Ha pedig ki akarja törölni magát a mellékhelyiség látogatása után, akkor vesz szépen papírt hozzá, mert a robotok bizony nem járnak vécére. Ha egy felháborodott szülő bejön majd magához, hogy nevelni próbálta a gyerekét, vagy nem nevelte helyette meg a gyerekét, vagy tanítani akart, vagy nem akart tanítani, akkor egyedül lesz. Egy robot nem tart szülőit, és én meg nem foghatom a pártját, ha baja lesz, vagy megveri egy szülő. Maga akart idejönni, a maga baja.

– Megver?

– Persze. A robotokat néha megverik a szülők. Jót tesz az önértékelésüknek. De ez nem gond, egy robot-tanárt nem lehet megsérteni, nincsenek felé elvárások, csak amiket beléjük programoztak, az pedig bárhonnan letölthető, és ellenőrizhető. Egy robot-tanár itt lakik a pincében és este kikapcsolják, nem utazik, nem öltözik, nem felesel, kivetít és nem irkál táblára. Egy robot tanár praktikus és olcsó. Ezerszer is elmond egy leckét. Magácska nem praktikus és drága. Még úgy is drága, hogy egy pénztárosnál is kevesebbet keres. Ja, és gondolkodik. Egy robot nem gondolkodik. Mondjuk, jó neki. Idővel, majd maga is erre vágyik.

– …

– …

– De mi lesz? A gyerekek…

– Ne törődjön a gyerekekkel! Nem családsegítő ez, hanem iskola. Törődésért nem kap prémiumot. Halkan mondom: egyébként sem kap. Ezek a gyerekek már a robothoz szoktak, nem szabad őket megzavarni.

– De pont a törődés miatt éri meg!

– Pont a törődés miatt ég majd ki. Egyedül a robotok között nincs esélye. Egyre fáradtabb lesz, egyre szegényebb, aztán lesz egy pont, amikor rájön, hogy túl nagy a szembeszél, és feladja, aztán lelassul, kedvét veszti, rutinná válik majd minden, aztán arra vár majd, hogy vége legyen, és egy nap észreveszi, hogy már régen robot, és legvégül irigyelni fogja a robot-kollegákat. Ez lesz. Láttam már ilyet, nem is egyet.

– …

– Nos? Akar még tanítani? Holnap kezdhet. Egyáltalán, hogyan jutott eszébe itt tanítani? Nem hiszem, hogy az apja miatt vette rá magát, hogy eljöjjön ide, ebbe a kis átlagos semmibe.

– A fiam…

– Mi van a fiával?

– Szeptemberben kezdi itt a középiskolát. Gondoltam, talán ha lenne egy húsvér tanára is…

– Ó!

– Gondoltam…

– Rosszul gondolta, kisasszony. Figyeljen ide! Most úgy beszélek magácskához, mintha az apja volnék. A tanácsom a következő: Menjen szépen haza! Nézzen ki egy állást magának, amiben nem ég ki! Amiben nincs szélmalomharc, amiben megbecsülik. Én a pizzafutárt javaslom. A fiam az lett és boldog. Szóval keressen egy normális állást, amit nem vet meg a társadalom fele, nem néz le miközben irigy is rá. Írassa be ide a fiát! Aztán esténként, délután, hétvégén titkosan, jól rejtve tegye azt, amire született.

– Nem értem.

– Tegye azt, amit most is tenni akar.

– …?

– Tanítsa a fiát! Otthon. Legyen valódi pedagógus egy valódi diák számára, aki értékelni fogja, nem rugdossa meg, nem kérdőjelezi meg a fizetését, a kompetenciáját, a véleményét. Példa akar lenni? Legyen a fia példája! Ez az, amit megtehet, ha igazi tanárságra vágyik. Ez az egytelen lehetősége. Ezt a robot-gyárat pedig felejtse el minél gyorsabban!

– De a többi gyerek…

– Azokat is felejtse el! Minden gyerek azt kapja meg, amit a szülei örökségül szántak neki, és azt adják majd ők is tovább. Ne törődjön velük! Törődjön a saját gyerekével és örüljön, hogy az apja tanárnak szánta magát, mert így legalább magácska is taníthatja majd a fiát.

– Igazgató úr, azt hiszem, sajnálom magát.

– Engem? Viccel? Másfél éve nem beszélgettem őszintén senkivel. A robot-kollegák csak frissítést kérnek és hibajelentést küldenek. És nem kávéznak, és nem szidják a tanulókat egymás között. Dög unalom. Egészen fel vagyok villanyozva, és már-már sajnálom, hogy nem égünk ki végleg közösen. Apropó nem akar mégis szeptemberben kezdeni? Az milyen lenne? Lehet, hogy ön lenne az első fecske, és nekem nem lesz igazam, és egyre több tanár jön majd, mármint húsvér, és idővel rájönnek majd, hogy a mostani eresztés pont azért olyan híg széklet, mert az előzőt elrontotta valaki, és ezért csak úgy, előrelátásból, megelőlegezve a sikert újra megbecsült húsvérek lesznek a katedrán, és maximum dobálni lehet majd őket, de rugdosni nem, és majd a következő generáció már figyelni fog az órán és…

– Igazgató úr, maga mégis optimista, ugye?

– Á, néha a delírium felülkerekedik, ennyi. Már háromszor akartak lecserélni robot-igazgatóra, de ellenállok. Érzem, hogy még azoknak a hülye bádog-kollegáknak is számít, ha nem egy másik robot frissíti őket. Persze lehet, hogy ez csak önáltatás, de az öregek jók az önáltatásban. Sőt, biztos. Én öreg vagyok és néha elhiszem az álmaimat, és csak ez számít. De magácska fiatal, még ráér önáltatni. Hát nincs igazam, kisasszony?

– …

– Na, sipirc haza!

————-

Ha „osztod”, olvassák, ha olvassák, megéri írni.

Ha „követed” az oldalt, van egy kis esély, hogy megtaláljon a következő írás és számomra ez nagy köszönet.

————-

Varga Lóránt: Tia (elengedés regény)

https://moly.hu/konyvek/varga-lorant-tia

https://fb.watch/sev98EcXIE/

„A szeretet azokat a könnyeket is meglátja, amelyeket nem sírtak el, és azokat a kéréseket is meghallja, melyeket nem mertek kimondani.”

Szent-Gály Kata

„Higgy a szívedben és a saját jóságodban, mert ha így teszel, mások is ezekben fognak hinni. Higgy a csodában, mert teli van vele az élet. De ami a legfontosabb, hogy higgy önmagadban, mert odabenn a lelkedben rejtőzik a csoda, a remény, a szeretet és a holnap álmai.”

(Ron Cristian)

„Vannak, aki a szívükre hallgatnak, ahelyett, amit más mond nekik.

Ők azok, akik nem akarnak majd megfelelni, beállni a sorba, helyette a reménybe kapaszkodnak és valóra váltják az álmot.

Ezek az emberek lesznek azok, akiknek ragyog a szemük, tombol bennük a tűz és eszükbe sem jut majd megfutamodni az akadály előtt, mert tudják, ez sem egyéb, mint lecke, amit megoldva közelebb lesz majd a cél.

Ők lesznek azok, akiket nem értenek, akik furák, akiket nem lehet beilleszteni egyetlen sorba sem, mert valahogy mindig kilógnak.

Ők azok, akik kockáztatnak, oly sokszor elbuknak, de míg a szívük egyet is dobban, mindig felállnak. Igen, Ők azok, akik sosem támadnak majd hátba, sosem csalódsz majd bennük, mert nem lehet. Hiszen

Ők lesznek azok, akik mosolyogva, csendesen hirdetik azt, amiben hisznek; hogy nem könnyű az élet, de csakazértis lehet csodaszép.”

Todorovits Rea

„A szívem olyan, mint amilyen én magam vagyok: makacs, álmokkal teli és megállíthatatlan.

De másban nem vagyok fényhozó. Nincsen hatalmam felette. Adhatok én gyertyát, elfújja és bölcsen nagyot mond:

– Látod? Mondtam, hogy sötét van!

Ha valaki nem tart ott, ha nem akarja látni – el kell sétálni – rázhatod, kiabálhatsz, szűkölhetsz, integethetsz, ugrálhatsz… minden mindegy. Fel kell ismerni, hol van és meddig van dolgod a másikkal.

Ami nincs kész, amire a másik nincs kész….az életét, tudatát, lelkét megerőszakolni a legtisztább jószándékkal sem lehet.

Nem miattad…!”

💗 AHOGY HISZED

Ha legyözöttnek hiszed magad, legyőznek,

Ha gyávának hiszed magad, nem mersz,

Ha vesztesnek hiszed magad, úgy is lesz,

És majdnem biztos, hogy sosem nyersz.

Ha úgy hiszed, veszíteni fogsz, veszítesz, Sikernek, kudarcnak akarat ad alapot,

Mert a világon magától semmi sem lesz, Mindennek a forrása a lelkiállapot.

Ha kívül hiszed magad, kívül maradsz,

Hinned kell benne, hogy felemelkedsz, Biztosnak kell lenned önmagadban,

És hogy bármilyen díjat elnyerhetsz.

Nem mindig az győz az élet harcában,

Aki a leggyorsabb, s legjobb mindenben,

De előbb vagy utóbb az lesz a győztes,

Aki szívéből HISZ A GYŐZELEMBEN.

/W.D Wintle/

„Isten a legnehezebb utakat mindig azoknak szánja, akikről tudja, hogy végig fognak menni rajta.”

Az erős emberek

Az ember vizuális, és oly sokszor csalja meg a szeme, de mégis annak hisz többször. Az igazán erős emberek a lelkükben erősek.

Nem születtek annak.

Az élet erősítette meg őket, mert olyan dogokat kellett véghez vinniük, olyan körülmények, és helyzeteket kellett megoldaniuk, mit nagyon sokaknak nem.

Az igazán erős emberek nem tudnak gyengék lenni, elgyengülni viszont igen, és ezt csak azokkal osztják meg, akik igazán fontosak nekik. Erősnek lenni igazából választás kérdése, nap, mint nap.

Erősnek mutatni magunkat pedig a legnehezebb akkor, ha egyáltalán nem érezzük magunkat annak.

Az igazán erős emberek viszont nagyon jók valamiben. Abban, hogy bármit mér rájuk az élet, az emberek, meg fogják magukat rázni, és a következő nap erősebbek lesznek, mint előtte.

Erősnek lenni egyfajta lelkiállapot, életérzés, még akkor is, ha minden egyes nap meg kell érte küzdeni.

Önbecsülés a javából, még akkor is, ha van aki nem becsüli őket meg. Akkor is, ha minden összeesküszik ellenük, akkor is, ha térdre rogynak, ha padlót fognak, mert mindig felállnak, mert abban hisznek, amiben olyan sokan nem tudnak.

Önmagukban…

Suttogó Gabriel

Bízzál magadban Testvér!

Abban, hogy erős vagy, mert becsületes vagy, tiszta vagy.

Ne mástól várj segítséget, ne álmodozz váratlan csodáról! A csoda benned kell legyen, mint rejtett csíra a magban.

Semmitől ne félj!

Állj meg bátran és nyugodtan, ahol állni rendelt a sors.

Nézz szembe a világgal, s gondolj arra, hogy ahol Isten élni rendelt, ott nem vonhatja meg tőled senki e jogot”.

/Wass Albert/

SENECAA világ közepe

Az igaz embert a lelke irányítja: egyenesen jár, és nem hamis utakon törekszik a magas ég felé, amelyre föltekint – a saját erejét használja, hogy a meredek kaptatókon járni tudjon. Ezt az erőt az istenek ajándékozták bőkezű adakozással az embernek. Élesztgesd hát belül, és tápláld önmagadban az istenektől származó fényt, amelyről idejöveteled hajnalán pontosan tudtad: az istenek hatalmas ereje világít benned is – hiszen a világ közepe nem az ember, hanem a lélek!

„Ritka ember típus, aki történjen bármi, legyen bármi következménye megmondja, ki áll az Igazság mellett!

Keresd az ilyen Embereket!

Mert mikor a többi meghajol, ezek az emberek kihúzzák magukat és szembe mennek tulajdonképpen bármivel.

Ők az Emberiség utolsó reményei!

Keresd, segítsd őket.

Mert mikor eljön a pillanat, ők harcolják meg a végső harcot!”

Orbán Balázs Gergő

A te feladatod

Egyszer nagy szárazság köszöntött be a pusztán. Először a fű barnult el és sült ki. Aztán a bokrok és a kisebb fák is kihaltak. Nem esett az eső, a frissülést hozó reggeli harmat is elmaradt. Sok állat szomjanhalt, mert csak kevésnek volt ereje kimenekülni a sivatagból. A szárazság tovább fokozódott. Még a legerősebb és legidősebb fák is, melyeknek gyökerei mélyen a földbe hatoltak, elvesztették leveleiket. Minden kút és folyó, forrás és tó kiszáradt.
Egyetlenegy virág maradt életben, mert egy egészen kicsi forrás pár csepp vizet adott neki. De a forrás kétségbeesett:
“Minden kiszárad, szomjan hal és elpusztul, és én mindezen semmit nem tudok változtatni. Mi értelme van még annak, hogy pár csepp vizet hozzak fel a mélyből a felszínre?”
Egy vastag, öreg fa állt a közelben. Hallotta a forrás panaszát, és mielőtt meghalt, ezt mondta neki:
“Senki nem várja tőled, hogy az egész pusztaságot felvirágoztasd. Neked csak az a feladatod, hogy egyetlen egy virágnak életet adj. Semmi több.”

(Afrikai mese)

Sokszor nem látjuk a fától az erdőt, azt hisszük hogy Isten elvárása felénk túl nagy, pedig már tudhatnánk hogy Ő soha nem mér ránk többet, mint ami javunkra válik és el se vár többet mint amire képesek vagyunk Vele.

„Az álmok akkor válnak valóra,

amikor a Tehetséget lángra gyújtja az akarat, Isten Akarata.

Ezért a Legjobb pályaválasztási tanács: Neked és gyermekednek is…

Fedezd fel magadban az Istentől kapott Tehetséget, – vagyis,

Isten megengedi, hogy tehesd azt a valamit, amit Isten ad…

És ismerd fel magadban, az Adottságot, – vagyis,

Isten Adta azt neked.

Ergó: Így leszel, Isten Adta Tehetség.

Feladat: És csakis ezt TEDD egész életedben,

mert ez, a te TALENTUMOD, amit Istentől kaptál DE, Vigyázz !

Életed végen, el kell számolnod vele.

Ha Szeretve szereted, amit csinálsz, – Áldás van rajta – sikeres leszel.

Az álmaimat Istentől kapom.

A legjobb napok azok a napok, amikor az Isten adta álmaimnak élek.”

Hallgatom a szívem. Ha majd egyszer megáll, és elszakad a testemtől az, ami én vagyok, lehajolok még egyszer, és megcsókolom a szívem; megcsókolom, mert szeretett engem, és szerette az egész világot.

Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta, a simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt, és a gondolatok a fejemben születtek, mint az ég távoli villódzása, de mindezt a szívem gyűjtötte össze, és belőle lett minden, ami Szeretet.

Fekete István

WZ Zoltán Fülöp

  

Nagyon meg vagyok döbbenve. A HAARP betűszó rövidhullámú, sarkifény kutató állomást takar.

Mikor olyan sarkifényt tapasztalnak az emberek, szinte az egyenlítőnél is, ami eltér színben, mozgásban az ismert sarkifénytől, aminek nem véletlenül SARKIfény a neve és él a gyanúperrel, hogy a két dolognak köze van egymáshoz, annál is inkább, mert az első BEJELENTETT HAARP kísérlet, UGYANILYEN fényjelenségekkel járt, VANNAK AKIK KINEVETIK.

Mekkora zavar kell legyen a röhögők és alusisakozók fejében???

Ez egészen egyszerűen képtelenség. Az emberi értelem hihetetlen, sosem volt megtaposása és eldobása.

A mai ember olyan mértékig élet, önvédelem és gondolkodás képtelen, amilyen nem létezett még a földön, különben régen kihalt volna az emberi nem.

Döbbenetes kreténség kell a gondolkodás nélküli élethez ma, pedig erre sokuk még BÜSZKE is, és mindezt a „TUDOMÁNY NEVÉBEN”.

A kérdések és kérdezők eltaposásában, kiröhögésében, megvetésében jeleskedőknek, természetesen válaszaik nincsenek, hiszen kérdéseket sem tesznek fel. A betáplált program szerint élnek.

Ez tüzeli az agresszivitásukat is.

Nincsenek kérdéseik, nincsenek önvédelmi reflexeik, nincsenek saját megfigyeléseik, kutatásaik…

Az ösztönéletre redukálódott, az eszem, iszom, dugom, dógozom, alszom életprogramba, már nem fér bele a gondolkodás, a körültekintés, figyelmesség, az önvédelem képessége, mások tisztelete.

A „másság” tisztelete mellett, simán eljutnak a mások, a gondolkodók, a kérdéseket feltevők eltiprásáig.

Gond és gondolkodás nélkül.

Csak állok, leesett állal…

AIK&ÉTP

“A folyók és a tengerek azért nyerik el száz és száz hegyi patak hódolatát, mert mélyebben fekszenek, mint emezek, tehát uralkodni tudnak a hegyi patakok felett. Így a bölcs is, aki az emberek fölött akar állni, alájuk helyezi magát; ha előttük akar járni, mögéjük áll. Ilyen módon, bár felettük van a helye, nem érzik a súlyát, és bár előbbre való náluk, létét nem érzik sérelemnek.” (Lao-ce)

„A Rosszat nem lehet mechanikusan kiirtani a világból, hanem a lelkekből kell kigyomlálni… A „minőségi VÁLTOZÁS”, a megváltódás, nem kollektívan történik, hanem az individuumon belül, EGYÉNILEG.

A felemelkedésben, a tudati fejlődésben megkerülhetetlen tehát a tudatos, mindennapos csiszolódás. Mindenki a maga útját kell, hogy végigjárja – saját erőfeszítése révén…”

Máté Imre

„Hiszem, hogy az életet azért kaptuk, hogy növekedjünk a szeretetben; és hiszem, hogy Isten bennem van, ahogy a nap a fényben és az illat a virágban.

Hiszek a lélek halhatatlanságában, mert halhatatlan vágyakat hordozok magamban.”

(Helen Keller)

Nem kétségbeesett jajveszékelőkre van szükség,

hanem tettre készekre,

akik bíznak az isteni gondviselésben és irgalomban,

akik derűvel, humorral, jókedvvel, szentséggel

fáradhatatlanul mosolyogják bele a világba Isten szeretetét.

Vereb Zsolt

ELFÁRADTÁL…

„Ha valaki megkérdezne most, azt mondanád: elfáradtál.

Úgy érzed a világ összes fáradtsága a testeden, a lelkeden, az életeden. Fáradt vagy. Nem tudod, hogy meddig tudod magad tartani.

Hisz erről szólt az életed. Igaz?

A tartásról.

Tartottad a szavadat, ott voltál, ha kellettél, de tartottad a távolságot azoktól, akikben nem volt tartás. Tartottad a hátadat másokért, és csak te tudod mekkora erő kellett, hogy egyenesen tartsd a fejed, amikor azt akarták, hogy lehajtsd. Tartottad a tempót, és bármennyire erőtlen voltál, tartottad azt is, akinek nem maradt semennyi. A karjaidban tartottad a kisbabád egész nap, közben otthon mindent te tartottál kézben. Eltartottad a családot. Nyitva tartottad másnap a szemed, mikor egész éjjel nem aludtál, de nyitva tartottad a lelkedet akkor is, mikor rég be kellett volna zárni.

De leginkább tartottad mindig magad, amikor nem volt más választásod, mint kitartani.

Tudod mit nem tartottál soha? Szünetet. Sosem tartottál egy pillanatot, ami csak rólad szól. Nem tartottál egy csendes lélek pihenőt.

Kérlek. Állj meg egy pillanatra. Csoda, hogy fáradt vagy? Állj meg és pihenj. Minden megvár.

Eddig mindig te tartottál valamit, vagy valakit.

Most vegyél egy mély levegőt és hagyd, hogy téged tartson tenyerén az Isten.” ✨🙏😇

Csak azt érted meg, akit szeretsz. Ha van egy ugatós, ugrálós és harapós kutyád, vidáman élsz vele, ha szereted. Tudod, hogy ilyen: ugatós, ugrálós, harapós – ezzel együtt szereted. Nem jó, hogy ilyen – mégis szereted. De ha van egy férjed, aki nem ugatós, nem ugrálós és harapós, de néha lehamuzza a szőnyeget, máris a plafonon vagy, és azt mondod: nem lehet élni veled! Miért?

Mert nem szereted. Ha szeretsz valakit, elfogadod, hogy olyan, amilyen. Jobb lenne, ha más lenne, de így sem olyan nagy baj. A szeretet – mondja Pál apostol – mindent elfedez. Egy idő után nem is igen látod, hogy ilyen ugrálós, ugatós kutyád van, a szomszédok figyelmeztetnek rá – a te szemed „elfedezi”, hogy milyen kutya ez: mert szereted, és ez mindent felülír.

Müller Péter

Minden percben egy ember maga mögött hagyja ezt a világot. Mindannyian „sorban állunk” anélkül, hogy ennek tudatában lennénk. Nem tudhatjuk, hány ember áll előttünk, hány mögöttünk. Nem ugorhatunk a sor végére, nem tudunk kilépni a sorból. Nem kerülhetjük ki a sort. Szóval amíg sorban állunk… számítsanak a pillanatok.

Állíts fel prioritásokat. Szánj rá időt. Ajándékozz.. Éreztesd az ismeretlenekkel is, hogy valakik. Hallasd a hangod. Tedd naggyá a kis dolgokat. Nevettess meg valakit. Változtass. Szeretkezz. Alkoss. Köss békét. Mondd ki, ha szeretsz.valakit. Figyelj arra, hogy ne bánts. Állj készen.

Szerző: Sophia Clark

A jel

Egy fiatalember egymagában ült az autóbuszon. Kitekintett az ablakon. Alig múlt húsz éves, csinos, finom arcvonású fiú volt.

Egy nő ült le a mellette lévő ülésre. Miután kicsit kedvesen elbeszélgettek a meleg tavaszias időről, a fiú váratlanul így szólt:

– Két évig börtönben voltam. Ezen a héten szabadultam,

éppen úton vagyok hazafelé.

Áradt a szó belőle, miközben mesélte, hogy egy szegény, de becsületes családban nőtt fel, és az a bűntett, amit elkövetett mekkora szégyent és fájdalmat okozott szeretteinek, akiktől a

két év alatt semmi hírt nem kapott. Tudta, hogy szülei túl szegények ahhoz, hogy vállalják az utat és meglátogassák őt a börtönben, és azt is tudta, hogy túl tudattalannak érzik magukat ahhoz, hogy levelet írjanak neki. Mivel választ nem kapott, ő a maga részéről nem írt nekik többet.

Szabadulása előtt három héttel tett egy utolsó, reménytelen próbálkozást, hogy kapcsolatba lépjen velük.

Bocsánatukért könyörgött, amiért csalódást okozott nekik.

Miután kiengedték, felszállt az első buszra, ami éppen a

házuk előtt haladt el, ott ahol felnevelkedett, és ahol még

most is élnek szülei.

Szüleinek megírta, hogy megbocsátásuk jeléül egy jelet kér tőlük. Olyan jelet, amit jól lát az autóbuszból: ha még visszafogadnák őt, kössenek egy fehér szalagot a kert almafájára. Ha ezt a jelet nem látja, nem száll le az autóbuszról, és örökre távozni fog életükből.

Az úti célhoz közeledve a fiút egyre nagyobb nyugtalanság

töltötte el. Nem mert az ablakon kinézni. Biztos volt benne,

hogy az almafán nem fogja meglátni a szalagot.

Útitársa, végighallgatta történetét, majd udvariasan megkérte a fiút:

– Cseréljünk helyet. Majd én figyelek az ablakból.

Éppen csak néhány ház előtt haladt el az autóbusz, amikor a nő meglátta az almafát.

Könnyeivel küszködve, kedvesen megérintette a fiatalember vállát:

– Nézze! Nézze! Az egész fát szalagok borítják!

Állatokhoz hasonlítunk, amikor ölünk. Emberekhez hasonlítunk, amikor ítélünk. Istenhez hasonlítunk, amikor megbocsátunk!

„Képzelj el egy bankot, ahol minden reggel 86.400 forint kerül a számládra. Ez nem marad meg a holnapi napra. Minden este lenullázódik, akármennyit is használtál fel a nap folyamán. Hát akkor mit lehet tenni?

Természetesen használd fel MINDET! Mindannyiunknak van egy ilyen bankja. Ez az IDŐ. Minden reggel 86.400 perccel gazdagabbak vagyunk. Minden este lenullázódik, elveszik, akármennyit is használtunk fel céljaink eléréséhez. Soha nem marad egyensúlyban. Soha nem lesz több, egy perccel sem. Minden új nap új számlát nyit nekünk, és minden új este újra felégeti a maradékot. Ha elmulasztod felhasználni az aznapi betéted értékét, elveszik. Soha nem kapod vissza. Nem íródik jóvá másnap. A jelenben kell élned a mai betétet használva. Befektetni, hogy a lehető legtöbbet tudj vásárolni egészségből, boldogságból és sikerből! Az óra forog. Csináld ma, a lehető legtöbbet!

Hogy megértsd, mennyit ér EGY ÉV, kérdezd meg a diákot, akinek ismételnie kell.

Hogy megértsd, mennyit ér EGY HÓNAP, kérdezd meg az anyát, aki koraszülöttet hozott a világra. Hogy megértsd, mennyit ér EGY HÉT, kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét.

Hogy megértsd, mennyit ér EGY ÓRA, kérdezd meg szerelmest, aki a találkozóra vár. Hogy megértsd, mennyit ér EGY PERC, kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot.

Hogy megértsd, mennyit ér EGY MÁSODPERC, kérdezd meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet.

Hogy megértsd, mennyit ér EGY TIZEDMÁSODPERC, kérdezd meg a sportolót, aki csak ezüstérmet nyert az Olimpián.

Minden pillanat kincs, ami a tiéd. És becsüld meg jobban, mert megoszthatod valakivel, akivel tökéletesen elköltheted. És emlékezz,hogy az idő senkire sem vár. A Tegnap történelem. A Holnap rejtelem. A Ma ajándék!” ❤️

„Sosem szabad elfelejtened,

Hogy a nagyság

Nem garancia a boldogságra,

A jóság ellenben mindig az.” ❤

Sri Chinmoy

„Akinek rendben van az élete és a lelke, annak csak a szeretetre meg a jóra van energiája. Nem bánt másokat, nem irigykedik, nem köt bele senkibe és nem aláz meg senkit. Mert jól van. Mert szeret. Mert boldog. Hálás az életéért és tudja, hogy a jóság az egyetlen, amivel a legtöbbet teheti a saját lelkéért.”

/Lippai Mariann/

A jó emberek…. Amikor szenvedést okozol nekik, nem kiabàlnak,

megörzik belül…!!!!

Csendben elmennek…..és aztán SOHA nem fordulnak vissza….!!!!

Továbbra is jók … de nem bíznak … !!!!!

És pontosan abban a pillanatban végeztél velük….!!!!

Többé nem támaszkodnak rád…. Soha többé nem fognak bízni benned….!!!!

Vasco Rossi

Emlékezz, hogy amikor elhagyod ezt a földet, semmit nem vihetsz magaddal, amit kaptál, csak amit adtál: a szíved tiszta szolgálattal, szeretettel, odaadással és értékkel gazdagodva.

Assisi Szent Ferenc

„Köztudott, hogy Einstein több

amerikai egyetemen tartott előadást, ahol is

egy rendszeresen visszatérő kérdés, amit a diákok leginkább feltettek neki, az az volt, hogy

„Hiszel Istenben?”

És ő mindig ugyanazt válaszolta:

„Én Spinoza Istenében hiszek.”

És azok, akik nem olvastak Spinoza-t,nem értették Einstein válaszát.

👇

Spinoza egy holland filozófus, akit a 17.századi filozófia három legnagyobb racionalistája közül az egyik volt a francia Descartes és a német Leibnitz mellett.

Itt van Spinoza pár bölcsessége, amivel Einstein is azonosulni tudott:

„Isten azt mondaná:

Hagyd abba a szüntelen imádkozást, és önmagad ütlegelését!

Szeretném, hogy elmenj a világba és élvezd az életed.

Szeretném, ha énekelnél, szórakoznál és élveznéd mindazt, amit neked készítettem.

Ne menj többé be azokba a sötét, hideg templomokba, amelyeket magadnak építettél, és ne mondd, hogy ők az én házam.

A házam a hegyekben van, erdőben, folyókon, tavakon, tengerpartokon.

Ott lakom, és ott kifejezem a szeretetemet irántad.

Hagyd abba, hogy engem okolj többé a nyomorult életedért, soha nem mondtam, hogy bármi baj van veled, vagy hogy bűnös vagy, vagy hogy a szexualitásod rossz dolog.

A szex egy ajándék, amit neked adtam, és amivel kifejezheted a szereteted, az extázisod, az örömöd.

Tehát ne engem hibáztass mindenért, amit elhitettek veled.

Hagyd abba az állítólagos szentírások olvasását, amiknek semmi közük sincs hozzám, mert az idők során emberek eltorzították azokat.

Ha nem tudsz meglelni a napfelkeltében, a tájban, a barátaid tekintetében, a gyermeked szemében – egy könyvben sem találsz meg!

Bízz bennem és ne kérdezgess engem,

hogy hogyan tegyed a dolgaidat.

Csak halld meg az érzéseidet és tedd, amit érzel. Az vagyok Én benned.

Hagyd abba, hogy félsz tőlem.Nem ítélkezem feletted, nem kritizállak, nem haragszom és nem akarlak megbüntetni.

Én Tiszta Szeretet vagyok.

Hagyd abba, hogy bocsánatot kérsz, mert nincs mit megbocsátanom.

Ha elfogadsz engem, a hibák kiigazíttatnak, nincs bűn.

Ha én teremtettelek téged, feltöltöttelek szenvedélyekkel, szabadsággal, örömökkel, boldogsággal, érzésekkel, szükségletekkel,következetességgel, szabad akarattal…

… Hogy hibázthatnálak, ha reagálsz valamire, amit beléd raktam?

Hogyan büntethetnélek azért, mert olyan vagy, amilyen vagy, ha én vagyok az egyedüli, aki teremtettelek?

Vagy, aki vagy.

Olyan vagy, amilyennek megteremtettelek.

Gondolod, hogy létre tudnék hozni egy olyan helyet, ahol elégethetem az összes gyerekemet, akik az örökkévalóság végéig rosszul viselkednek?

Milyen isten tenne ilyet?

Felejts el minden parancsolatot, törvényt, ezek olyan dolgok, amik manipulálnak, kontrollálnak téged, és csak bűntudatot keltenek benned.

A béke, a szeretet, a szabadság már most a tiéd.

Boldog életre szántalak.

Az élet van, a halál pedig nem létezik.

Tiszteld a társaidat, és ne tedd azt, amit nem akarsz magadnak.

Csak annyit kérek, hogy figyelj oda az életedben, hogy az éberség legyen az útmutatód.

Legyél jelen az életedben.

A múlt elmúlt, a jövő nem létezik, csak a most a tiéd.

Ez az élet nem próbatétel, nem útközbeni lépés, nem próba.

Velem minden helyzet tánc a réten.

Ez az élet az egyetlen dolog itt és most létezik, és csak erre van szükséged.

Teljesen szabaddá tettelek, mindenki nyer és nem veszít, senki nem hord megkülönböztető jelölést.

Teljesen szabadon teremthetsz az életedben mennyet-jót, vagy poklot-rosszat.

Élj úgy, mintha ez lenne az egyetlen esélyed az örömre, hogy élvezd, szeresd, létezz.

Ne bánj semmit.

Élvezd a lehetőséget, amit adtam neked.

A földi lét illúzió, a csodás valóság csak utána jön.Ahol örök a béke, arany fény uralkodik és tiszta szeretet vesz körül.💜🦋

Biztos lehetsz benne, hogy nem kérdezem meg, hogy helyesen vagy rosszul viselkedtél-e?

Amit kérdezni fogok: Tetszett? Jól érezted magad? Neked mi tetszett a legjobban?Mit tanultál?

Ne higgy többé bennem; a hit feltételezés, találgatás,képzelgés.

Nem akarom, hogy higgy bennem, azt akarom, hogy érezz engem, amikor megcsókolod a szeretteidet, amikor betakarod a kislányodat, amikor simogatod a kutyádat, amikor fürdőzöl a tengerben, amikor sétálsz az erdőben.

Ne dicsőíts többé, szerinted ilyen egomániás isten vagyok?

Mondj inkább köszönetet.

Hálásnak érzed magad?

Bizonyítsd be azzal, hogy törődsz magaddal, az egészségeddel, a kapcsolataiddal, a világgal.

Fejezd ki az örömöd, mert ez a módja, hogy dicsőíts engem.

Hagyd abba a dolgok bonyolítását, és ne papagájként ismételd, amit tanítottak.

Az egyedüli biztos dolog, hogy itt vagy,hogy élsz, és hogy a világ tele van csodákkal.

Mire kellene neked még több csoda?

Miért kell annyi magyarázat?

Ha MAGadon kívül keresel engem, nem találsz meg.

Találj meg legbelül MAGadban, mert ott dobbanok veled együtt.

Ott vagy pontosan, ahol lenned és tenned kell.

Teljesedj ki!

És Hazaértél hozzám.” ❤😇🙏

Utazás a lelkem körül Cser Melinda oldaláról

Kalkuttai Szent Teréz anya 8 parancsolata:

1. Amit az évek hosszú során át felépítettél, egy másodperc alatt romba dőlhet.

Ne törődj vele! Te csak építs!

2. Ha valakinek segítesz az emberek haragudni fognak rád.

Ne törődj vele! Te csak segíts, akinek szüksége van!

3. Minden telhetőt tegyél meg a világért, ezért rúgást fogsz kapni cserébe.

Ne törődj vele! Te csak tedd, ami tőled telik!

4. Azt a jót, amit ma cselekszel, holnapra elfelejtik.

Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!

5. A becsületesség, a tisztesség, és az igazmondás támadhatóvá tesz.

Ne törődj vele! Te csak légy becsületes, tisztességes és őszinte.

6. Az ember ésszerűtlenül gondolkodik, helytelenül cselekszik, és önző.

Ne törődj vele! Te csak szeresd felebarátaidat!

7. Ha jót cselekszel, azt mások úgy tekintik majd, hogy hátsó szándék vezet.

Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!

8. Ha céljaid vezérelnek, hamis barátaid, és igaz ellenségeid lesznek.

Ne törődj vele! Te csak kövesd a céljaidat!

„A jó nem más, mint a dolgok ősi és természetes rendje. Egyszerűen csak az egyenes út. Jutalma önmagában van. Tisztává tesz és könnyűvé. Érzéseket ad, amiket nem vásárolhatnál meg Dárius kincsén sem, s amiktől nem foszthat meg semmiféle hatalom.”

(Wass Albert)

„Egyáltalán, ne vitatkozz többé arról, hogy milyennek kell lennie a jó embernek, hanem légy olyan.”

MARCUS AURELIUS

„Néha azt sem tudjuk, hogy mit miért csinálunk. Bármelyik bolond lehet bátor, de a becsület más. Az az igazi oka annak, hogy valamit megteszünk vagy nem; megmutatja, kik vagyunk, és talán azt is, kik akarunk lenni.”

A SZÍV BAJNOKAI című film

Gondolatok méltóságról, tiszteletről, alázatról

Méltónak lenni nemcsak másokhoz való viszonyításban

lehet, hanem önmagad felé is. Nem engedni be olyanokat a személyes teredbe, akik csak ártani tudnak valójában hűség önmagad iránt és a magasabb minőséged méltósága. Így válik jobbá a földi személyiséged és kerül egyensúlyba a felsőbb éneddel.

A magasabb minőséged tisztelete pedig valójában alázat a Teremtő felé, hiszen egy szikrája benned él.

Az alázat ugyanakkor nem megalázkodás, hanem tiszteletben tartása annak, hogy vannak, kik feletted állnak vagy előrébb járnak az úton vagy feletted állnak és előrébb járnak az úton.

A tisztelet azonban nem illet meg mindenkit – azon az általános tiszteleten túl, hogy mint Létezőt tiszteled. De a valódi mély tisztelet azt illeti meg, aki számodra értéket képvisel, teremt.”

Ha kérdésed van, tedd föl Neki, ha kellő Tisztelet és Alázat van benned-Szeretettel válaszolni, segíteni fog, hogy Te is emelkedni, fejlődni tudj. De csak akkor.

A szív bölcsessége

Elődeink hittek a szív bölcsességében, azt mondták róla: égi adomány.
És még azt is mondták: a jóságnak jóság, a szeretetnek szeretet a jutalma.
A lélek valamennyi nagy képessége jutalomra vágyik: a becsület becsületet vonz; a szelídség tompítja a dühöt; a bátorság tettre buzdítja a halvérűt; a bölcs belátás megfontolásra inti a vakmerőt; a mértékletesség lecsöndesíti a túlzottan sóvárgót; az érdeklődés felpezsdíti az érzéketlent; az adakozó példát mutat a fösvénynek, az előrelátó a tékozlónak.

Élj te is a lélek tudása, a szív bölcsessége szerint!
Álnokok, szemérmetlenek, irigyek, hitszegők, puhányok, felfuvalkodottak álmodnak nagy lélekről. S bár tudják, ostobaság olyan ösvényen haladni, amely sehová sem vezet, mégis csupán álmaikban térnek le róla.
De te tudd: a szeretet útja az egyetlen, amely egyesíti magában a bölcs célt, az okos belátást és a jó szívet.
Tiszta gondolkodás, őszinte, igazlelkű beszéd, tartózkodás és önuralom, kevés szó, szeretetteljes szív, nagy erények, melyek láttán földig hajolnak a fák és felragyognak a csillagok.

(ismeretlen)

Egy kígyó üldözni kezdett egy szentjánosbogarat, ami csak azért élt, hogy ragyogjon. A szentjánosbogár megállt és azt mondta a kígyónak:

„Feltehetek három kérdést? „

A kígyó igent mondott.

– A táplálékláncodhoz tartozom?

A kígyó nemet mondott.

Csináltam valamit ellened?

A kígyó nemet mondott.

Akkor miért akarsz felfalni?

„A kígyó így válaszolt: “Mert nem bírom elviselni, hogy ragyogsz.”

A történet tanulsága…

Sokszor vannak, akik nem bírják elviselni, hogy ragyogsz, ezért viselkednek kígyóként és csendben észrevétlenül támadnak.

A keserű igazság!

Életfestők

A Táltos oktatja fiát!🙏

„Fiam, az éhezőnek nem enni adni kell, hanem megtanítani arra, hogyan teremtse elő önnön étkét.

Az elesettet nem felemelni kell, hanem megtanítani arra, hogyan kell felállni.

A munkanélkülit nem segélyben kell részesíteni, hanem dolgozni tanítani.

Az az ember, akinek csak adnak, de soha nem kell tennie azért, az soha nem értékeli sem a munkát, sem azt, amit kapott, de azt az embert sem, aki ad neki. Ő csak a jogát látja, de megfeledkezik a kötelességéről!

Az embereket rá kell kényszeríteni, hogy akarjanak változtatni saját helyzetükön. Mert ha nem éreznek késztetést, akkor soha nem is fognak megváltozni, csak egyre hangosabban jajgatni, hogy milyen elesettek és mire van szükségük…!!!! „

(A Teremtés Misztériuma)

“A világon elterjedt egy szokatlan betegség. Akik megbetegedtek, azok szíve egyre kisebb lett, erejük csökkent, vidámságuk alább hagyott. Az orvosok tanácstalanok voltak. Rengeteg orvosságot írtak elő, de semmi nem használt. Még szívátültetést is alkalmaztak. Az átültetett szív is pár napra a műtét után kezdett összezsugorodni. Tehetetlen félelem fogta el őket. A betegség tovább terjedt. A kórházak megteltek az utolsó ágyig. Rövid idő után mindenki szívbajos lett. Ágyban fekvő lett az egész világ és a halált várta.

Egyedül egy személyt nem ragadott el a kór. Idős ember volt, szép nagy és egészséges volt a szíve, sőt a szokottnál is nagyobb. Nekilátott a betegápolásnak. Azt vette észre, ha megfogta a beteg kezét és rámosolygott, a kis szív azonnal növekedni kezdett. Amint elengedte, a növekedés megállt. Fölfedezett valamit. A szokatlan betegség oka a szeretet hiánya volt. Nekilátott a munkának, betegtől betegig járt. Fogta a kezüket és nevetett. Amikor a beteg szíve kellő nagy lett, ő is képes volt gyógyítani. Az új orvosság gyorsan terjedt az egész világon. Világszerte megszaporodtak a nagyszívű emberek. Mindenkit gyógykezeltek és a szívek nőttek. Elég volt megfogni a kezet és mosolyogni.”

J.L.Navarro

′′ Ha lefekszünk a kanapéra és ott fekszünk hat hónapig, nem tudunk felkelni. Ha az agy idióta magazinokat fog olvasni, hülyékkel kommunikálni, halvány értelmetlen zenét hallgatni és buta filmeket nézni, akkor nincs mire panaszkodni. Az agynak keményen kell dolgoznia. A kemény a kulcsszó. Kemény lehet az agynak. Egy könyv, ami valakinek könnyű, de neked nehéz. A film, amit nem értesz. Tehát gondolkodni fogsz, kritikát olvasol. Vagy egy színdarab, ahol nem egyértelmű, hogy mit akart mondani a rendező. Ez esetben az agy elfoglalt lesz ′′

(Tatyana Chernihovskaya)

Tatyana Chernigovskaya

Nyelvpszichológus

Született: 1947. február 7. (életkor 74 év), Szentpétervár, Oroszország

Állampolgárság: Orosz

Oktatás: Szentpétervári Állami Egyetem

Területek: Idegtudomány, Pszicholingvisztika

„Akármilyen utat is választhatsz magadnak, mindig lesznek, akik azt fogják mondani, tévedsz. Mindig lesznek majd olyan nehézségek, hogy azt fogod hinni, talán csakugyan a kritikusoknak van igazuk. Az út kiválasztása és követése a végsőkig mindig nagy bátorságot kíván.”

Ralph Waldo Emerson

„Nem számít, mekkora tudása van, vagy mit ért el az életében, én csak olyan embert tudok tisztelni, akiben megvan a jó értelemben vett alázat. Mert akinek túl nagy az egója, az még nem értette meg az élet lényegét.” (Kocsis Gábor)

„Egy magas nádszál azért nem törik meg a hó súlyos terhe alatt, mert lágyan és alázatosan a földig hajlik. Attól még nagyon erős marad.”

(Müller Péter)

„Lehetőséggel születtél. Jósággal és bizalommal születtél. Eszmékkel és álmokkal születtél. Nagysággal születtél. Szárnyakkal születtél. Nem arra szántak, hogy mássz, hát ne tedd. Szárnyaid vannak. Tanuld meg használni őket, és repülj!”

~Rumi

„Keress olyan embereket, akik nem gátolnak, hanem erősítenek; akik jó gondolatokra serkentenek, és szelet adnak szárnyaid alá.”

BOB GASS

„Ha hozzányúlsz bárki hibájához, csakis akkor teheted, ha nem csupán könyörtelenül szétszeded, de össze is tudod rakni! Az ítélet szétszed, a szeretet összerak! De ha ott hagyod ízekre szedve, olyan, mintha megölted volna!”

(Müller Péter)

“Testvér, jogom van őszintén szólani hozzád, mert nemcsak a verőfényt jártam veled együtt, hanem a zimankót is annakidején. Jussom van hát szemedbe mondani az igazat, akkor is, ha sebez.

Szánalmas vagy Testvér, és elszomorító. Évek óta hallottad a közeledő dörgést s most mégis úgy állsz a viharban, mint egy megrémült gyermek, kit készületlenül és tehetetlenül futnál, de nem tudod hová, életösztönöd a kapzsi önzés váltakozva kerget erre-arra, minden eszedbe jut, mint végső menedék, csak az nem, ami természetes és egyszerű.

Riadsz, és másokat riasztasz, tétovázol, kapkodsz, rémülten meredsz a jövőre, mely ront feléd, mint a bőszült bika s elfelejted, hogy ember vagy s karodat mozgatni tudod a védekezésre.

Sötéten mondod: rossz időket élsz és nehéz napokat. Pedig nem az idők a rosszak, csupán az emberek s nem a napok nehezek, mi vagyunk gyöngék és hitványak hozzájuk.

Szép a világ és jó, csak az ember rontja el időnkint.

Évszázadok alatt sokszor elromlott már s rendre mindég helyrejött megint.

Győzhetetlen az élet, akár a fű vagy az erdő. S bátran bízhatsz az évszakok rendjében, mert nem ember igazítja azt, hanem maga az Isten.

Ne félj, ne bújj, ne fuss sehova.

Markold szorosan tieid kezét s ha veszedelem dübörög ajtód előtt: nyugodtan nézz a szemébe.

A tisztákat és erőseket elkerüli a vész.

Emberséggel küzdj a sorsodért, hogy megérdemeld a felkelő napot.

Törvény a világban, hogy aki nem tud harcolni önmagáért, az nem való arra, hogy éljen.

Ne gondolj most is apró önzéseidre, segíts inkább azokon, akik bajban vannak, mert rajtad is lesz, aki segítsen, ha bajba kerülsz.

Ne engedd lelkedbe férkőzni a gyűlöletet, bármilyen emberi hitványsággal is találkoznál össze.

Példát mutass inkább a gyengék felé,

hogy erősödjenek tőle.

A győzelem, a végső győzelem, Testvér, azé, aki megáll a helyén.

Mint viharban a tölgyfa, melynek tépett lombján záporok múltával mindig felragyog újra a szivárványos napfény.

Csak az vész el, aki gyenge. Aki falevél a szélben, akinek gyökere nincs, aki súlytalan, mint a pitypang léha magja.

Csak az vész el, aki nem méltó arra, hogy éljen.

Csak az vész el, aki elveszti önmagát.

Bízzál magadban, Testvér!

Abban, hogy erős vagy, mert becsületes vagy, tiszta vagy.

Ne mástól várj segítséget, ne álmodozz váratlan csodáról. A csoda benned kell legyen, mint rejtett csíra a magban.

Semmitől ne félj!

Állj meg bátran és nyugodtan, ahol állni rendelt a sors.

Nézz szembe a világgal s gondolj arra, hogy ahol Isten élni rendelt, ott nem vonhatja meg tőled senki e jogot.”

Wass AlbertLevél mindenkihez

„Míg élsz, míg módodban áll, légy jó emberré.”

MARCUS AURELIUS

„Minden, ami történik, igazságosan történik. Ha pontosan megfigyeled, rájössz. Nem csak azt mondom, hogy bizonyos rend szerint, hanem hogy igazságosan, sőt, mintha valaki érdem szerint rendelkezne. Továbbra is erre figyelj tehát, s bármit csinálsz, azzal a szándékkal csináld: légy jó; jó a szó valódi értelmében. Erre vigyázz minden cselekedetedben.”

MARCUS AURELIUS

A buddhizmus tanításai az emberi kapcsolatokról:

1. Ne érezd magad rosszul azért, mert vannak, akiknek csak akkor jutsz eszébe, mikor szükségük van rád. Érezd magad kiváltságosnak, hogy te vagy elméjükben a gyertya, amely akkor gyullad fel, mikor sötétben van elméjük.

2. Mindig lesz olyan ember az életedben, aki nem bánik veled jól. Köszönd meg neki, mert erősebbé tesz.

3. Ha valaki rosszul bánik veled, emlékezz:

Vele van valami baj, nem Veled. Egészséges emberek nem pusztítják el egymást.

4. Amikor fáj, figyelj. Az élet próbál neked valamit tanítani.

5. Három megoldás van minden problémára: elfogadni, változtatni, vagy elengedni. Ha nem tudod elfogadni, változtass. Ha nem tudsz rajta változtatni, akkor engedd el.

6. Engedd, hogy az emberek megítéljenek. Engedd, hogy félreértsenek. Engedd, hogy pletykáljanak rólad. Az, amit rólad gondolnak, nem a te problémád. Véleményük nem fogja a számláidat kifizetni. Tehát maradj kedves, szeress kitartóan és légy szabad egyéniség, bármit is mondanak vagy tesznek, soha ne kételkedj értékességedben és az igazság szépségében. Ragyogj tovább és hagyd a gyűlölködőket gyűlölködni.

7. Mindegy mennyire tanultnak, tehetségesnek, menőnek, vagy gazdagnak hiszed magad, az, ahogyan másokkal bánsz, végeredményben mindent elmond rólad. A becsületesség minden.

8. Minél kevésbé érdekel, hogy mit gondolnak rólad az emberek, annál boldogabb leszel.

9. A csend a legjobb válasz annak, aki nem értékeli a szavaidat.

10. Ha azt hiszed, minden valaki másnak a hibája, akkor sokat fogsz szenvedni. Majd amikor megérted, hogy minden belőled indul ki, akkor fogsz békére és örömre lelni.

11. Ahol nincs tisztelet, ott szeretet sincs.

12. A kapcsolatok sohasem halnak természetes halált. Megöli őket az ego, az elutasítás és a hozzáállás.

Forrás: Farkas András

#napimotiváló#tartsvelem

Néhány évvel ezelőtt valaki rám hagyta az élet három szabályát!

Most tovább adom, mivel nagyon hasznosnak találtam….

Az első szabály: – indulj

A második szabály: – menj tovább..

A harmadik szabály: – segíts valaki másnak is elindulni!

Thomas Adams

„Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket!

Összeomlik alattuk a csalásra épült világ.

A jövendő az igazaké.

Haladj csak bátran a becsület és tisztesség útján, a jövendő az igazakkal van.

Legyetek bátrak és hűségesek egymáshoz és a magyar nemzethez, mert az Úr szereti a bátrakat és a hűségeseket, s megsegíti azokat, akik az igazság útjain járnak.”

Wass Albert

„Megmutatom az egyik titkos helyemet.

Ez itt a „tedd le” rét.

Amikor ide jövök előveszek egy hátizsákot, belepakolom minden bánatomat, félelmemet, fájdalmamat és rosszkedvemet. Amikor pedig ideérek, a rét szélén leteszem.

Itt csak a rét van…a virágok, a lepkék, a méhek és a napsütés.😊

Mikor hazaindulok, rájövök, hogy néhány dolgot akár ki is tehetek a zsákból…és könnyebb batyuval térek haza.

És elárulok még egy titkot. Mindenhol van „tedd le” rét.😍„(Mese a kisrókáról)

”Ha kopogtatsz egy ajtón, és elutasítanak, az a dolgod, hogy lerázd a port a sarudról és továbbmenj; ne is próbáld rugdosni azt az ajtót. Te megtetted a kötelességed.” Louis Zamperini

„Kételkedni emberi dolog, mély hitűnek lenni viszont ISTENI. ” ❤️🙏

“Az ember életének ez a legjava:

a szeretet és jóság kicsiny, névtelen, gyorsan elfeledett cselekedetei.”

(William Wordsworth)

„Boldogok, akik megtanultak csodálni, de nem irigyelni, követni, de nem utánozni, dicsérni, de nem hízelegni, vezetni, de nem manipulálni.”

(William Arthur Ward: amerikai író)

„Az igazság olyan, mint a napfény. Sem köd, sem füst, sem felleg nem képes örökre rejtve tartani. Minden homályon és minden sötétségen keresztülcsillan egyszer, ha ideje eljő.”

/Wass Albert/

A Bölcsesség a szívben lakozik.

Nem, nem az elmében. Hiába az iskolák, tanfolyamok, kurzusok. Hiába a sok könyv, tudomány. Az csak tudás. És a tudás, még nem bölcsesség. Mert a bölcsességet nem lehet tanulni, senkitől és semmiből. Mert az a szívedben lakozik, nem a fejedben.

Az ostoba embernek a gondolata irányítja a szívét, a bölcs embernek a szíve irányítja a gondolatait.

Az érzés. Az érzés, ami benned van, az válhat bölcsességgé. Minél több pozitív érzés van a szívedben, annál bölcsebb ember vagy. Minél több keserűséget és félelmet érzel, annál kevésbé leszel toleráns embertársaiddal.

És tudod mi a legnagyobb bölcsesség? A szeretet, amit mások iránt érzel. A tisztelet, és az elfogadás. A hála, és a hit.

Sokan gondolják magukat jó embernek és bölcsnek. Sőt. Talán mindenki. De nagyon könnyen meg lehet különbözteti az igaz embert a hamistól; aki csak azokkal képes tisztelettel bánni, akiket szeret, és akik szeretik, az még nagyon messze áll a bölcsességtől. Az ilyen embert könnyen felismerni arról, hogy körbeveszi magát néhány szeretett személlyel, mint egy bástya, mások és maga felé igazolva az ő „jó emberségét”. Az ilyen ember rosszindulatú, bosszúálló, örömmel tesz keresztbe másoknak. És habár kifelé képes mosolyogni, a szíve mélyén simán érez utálatot, felsőbbrendűséget. Gondolatban eltapos, mint egy férget. Az ilyen ember szíve fekete, legyen bármilyen tanult, vagy tanulatlan, dúsgazdag vagy szegény, mert ez iskolától és tudástól független.

Aki viszont azokkal is képes tisztelettel és elfogadással bánni, akik nem kedvelik, népszerűtlensége miatt nem érez sem haragot sem késztetést a bosszúállásra, aki az ellenségét is egyenrangúnak tekinti önmagával, aki reflexből képes segíteni annak is akiről tudja, hogy nem kedveli… Na AZ! a bölcs ember.

Mert a bölcsesség békesség; békesség önmagammal és a világgal. Elfogadás; önmagam és mások elfogadása, a hibákkal együtt. Szeretet és tisztelet, önmagam és embertársaim iránt. Szívében sosincs harag, legfeljebb sajnálat és fájdalom, a sok emberi gyarlóság miatt.

A bölcs ember nem rangsorol másokat feljebb, vagy lejjebb, a bölcs embernél mindenki egy polcon van. A feketét, a hajléktalant, a flúgost vagy a nemszimpatikust nem rakja az alsó polcra, legfeljebb egy mellette lévő másikra, de ugyan azon a szinten. Nem képes nem szeretni, rangsorolni.

Én nem azt mondom, hogy ne tanuljatok, ne olvassatok. De, kell! Az iskolák, tanfolyamok, könyvek: utak. Mind-mind egy-egy út, amire rálépve tudást szerezhettek a bölcsesség felé. De nem bölcsességet.

A bölcs ember békés, boldog, mert szívében békesség és hála van, mentes mindenféle haragtól, irigységtől, rosszindulattól és bosszútól.

A bölcsesség a szívben születik és az vezérli a gondolatot, nem pedig fordítva.

A bölcs ember szabad.

(Próféta)

” A legvadabb gyűlölet és eltaszítás pillanatában megszületett a mindenkit átölelő szeretet.”

💗 MÜLLER PÉTER

„Az igazi nagyság mértéke az, hogy mekkora szabadságot adsz másoknak, nem pedig az, hogy mennyire tudsz másokat arra kényszeríteni, amit te akarsz.”

(Larry Wall)

Vannak Nők, akik koruk előrehaladtával kiteljesednek sorsukban.

Körvonalazódik küldetésük, vezetve vannak az Égiek által. Az évek múlásával teljesen érthető módon mutatja meg magát minden döntés, minden lépés, minden irány, amelyet hiába övezett akkortájt kétség, mégis a legjobbnak bizonyult az Úton.

Vannak Nők, akik egyéni tapasztalásaikon túljutva képesek a Közösséget, az Egységet előtérbe helyezni, a mindennapi ténykedések felett átível a hosszútávú Nagy Cél iránt érzett elköteleződés, beleszőve ezt a rezgést minden gondolatba, minden cselekedetbe.

Ők a Falkavezérek, a farkasokkal futók. A Lámpások, a Fényőrzők, az Álmodók.

Ők álmodják meg az Új Világot, ők emlékeznek a közös Víziókra, ők mesélnek a tábortűz mellett a Csillaganyákról. Ők mutatják meg hogyan érted meg az állatok nyelvét, hogyan dobogjon együtt szíved Földanya lüktetésével. Ő az, aki ha botjával a földhöz koppant, a Mindenség Nagy Anyja ezernyi rezdüléssel válaszol.

Ha találkozol Vele, állj mellé, erősítsd hitében, tartsd benne a tüzet, tápláld, hogy adhasson. És vidd hírét az Igazaknak.

Áldás.

(Daughters of Gaia/ saját könyv)

Aquarius Kincsei

  

Tél volt.

Az asszony csak kóborolt az erdőben… próbálván maga mögött hagyni a fájdalmát. Egy idő óta már havazott, de ez nem érdekelte, nem féltette a nyomokat.

Nem akart hazatalálni. Nem volt hová hazatérnie. A férfire gondolt, akinek az otthont teremtette és aki már soha többé nem hajtja álomra mellette a fejét.

Megint átjárta a szívét ez a mély fájdalom. Potyogtak a könnyei… Magának sem akarta beismerni, hogy meghalni indult. Egyszerűbbnek tűnt csak elveszni az erdőben…

Feltámadt a szél és rázni kezdte a fákat.

Csörrentek az ágak. Időnként egy-egy kupac hó is alázuhant. Ahogy felnézett egy pillanatra, észrevett egy szempárt. Egy farkas szemét. De mire jobban megnézhette volna, az állat tovatűnt. Néhány perccel később azonban megjelent hozzá kicsit közelebb. Aztán megjelent még egy.

– Egy falka… – suttogta szinte magának Szélszava és tudta, mit jelent a természet törvénye. De nem volt benne semmi félelem. Követte a farkasokat. Aztán felhangzott az első üvöltés és vagy egy tucat válaszolt rá. Egy tisztásra ért. Ott álltak, szinte körben. Nem mozdultak. Megállt egy pillanatra és aztán hirtelen megérzett valamit. Egyfajta mély szenvedést. Más fájdalom volt ez, mint az övé… Ez itt a test fájdalma volt, nem a léleké. Fogalma sem volt, hogy mi viszi közelebb, de elindult a farkasok gyűrűje felé és aztán meglátta: ott feküdt egy hatalmas, gyönyörű állat és a jobb mellső lábával egy medvecsapdában. A farkasok utat nyitottak neki. Mellé térdelt. Mély volt a seb, sok vért vesztett és napok óta szenvedhetett. A zár a csapdán akadt, látszott, hogy már sokan próbálták nyitni azt, foggal, karommal. Ahhoz, hogy érdemben tehessen valamit, először keresett egy vastagabb ágat, aztán lassan a kése pengéjével elkezdte szétfeszíteni. Tudta, hogy az állat nem érti, de azért beszélt hozzá. A leglágyabb hangján, amivel egy gyermekhez szólna…

– A Létezés Ura azt akarja, hogy élj! Családot adott neked, akik szeretnek! Mindaz a fájdalom, amit rád mér, erősebbé tesz. Mindaz a kín, amit megélsz, az életre tanít. Falkád van, néped van. Most szétfeszítem a vasat és te választhatod az életed. – Azt remélte, hogy a farkas legalább érzi, hogy mikor kell megemelnie a lábát, ő ugyanis már nem tudott érte nyúlni, mindkét kezére szüksége volt, hogy nyitva tartsa a csapdát.

A farkas azonban nem moccant.

– Élj hát! Mozdulj! – kiáltott rá. – Nem kapsz több lehetőséget, becsüld meg azt, amid van! Mozdulj! – kiáltotta újra, mert a vas lassan elnyírta a fadarabot, amit beékelt.

– Farkas! – kiáltott rá megint. – Mozdulj! Értük! – és a szemével körbe intett.

A tekintetük találkozott. Az állat lassan három lábra állt és elkezdte leemelni a vasfogakról a mancsát. Alig vette ki, összecsattant a csapda. Szélszava pedig lerogyott és zokogott. Megértette, hogy mindaz, ami történik, tanítás. Ahogy a farkas is része a falkának, úgy része ő is a törzsnek, és önzés az, ha csak magát választva meghal. Mert akkor mindazt, amit tapasztalt, megértett a világból, veszni hagyja. Amíg él, hirdetője annak az igaz érzésnek, milyen volt szerelemben tapasztalni a létet, hogy milyen egy férfit szeretni, milyen érzés követni őt.

Egy halk nyöszörgés rezzentette fel… Az állat még mindig előtte feküdt. Gyorsan letépett egy csíkot a szoknyájából és óvatosan bekötötte a lábát, két fadarabbal sínt adva neki. Ahogy hozzá ért, érezte, hogy teljesen kihűlt a mancs. Elkezdte hát lehelni. Aztán felsejlett benne, hogy ez kevés és ha valamelyik harcost találná itt a törzsből, hogy mit tenne még meg. Meglazította magán a prémeket és a farkas mellé feküdt, betakarva őt.

– Most vagy túléled az éjszakát, vagy együtt halunk meg – suttogta neki és annak bundájára hajtotta a fejét.

Aztán újra hullani kezdett a hó.

Szélszava napkeltével ébredt, vékony rétegben borította a hó, de nem fázott, mert körbe körülötte, a testéhez bújva s melegítve azt, farkasok feküdtek, s örömmel vette észre, hogy az, amelyiket átöleli: lélegzett.

Terve van veled a Létnek – súgta a fülébe. – Teljesítsd be!

(Indián tanmese)

„Ne kívánj más lenni, mint ami vagy, és próbálj meg tökéletesen azzá válni.”

Szalézi Szent Ferenc

„Ki csak a kezével dolgozik, az munkás. Aki a kezeit és a fejét is használja, az mesterember. Aki kezeit, fejét és a szívét is használja, az már igazi művész.”

(Assisi Szent Ferenc)

„Néha le kell tenni a kardot….levenni a páncélt, védtelenül maradni.

Körül nézni….csodálni a természetet, meglátni a vadságában a természetes nyugalmat.

Mert gyilkolnak is bizony, az Ősten teremtményei is, az állatok, növények, de soha nem kéjből teszik, mint az ember. Nem bosszúból ölnek az állatok….nem, mint az ember.

Nem okoznak szomorúságot szándékosan…..nem úgy, mint az ember!

Az ember teszi élhetettlenné a bolygót, gyűlölettel, bizalmatlansággal, bosszúval, telhetetlenséggel.

Nézzünk hát mélyen magunkba és döntsünk, együtt a bolygóval és minden teremtményével élünk békében…..vagy külön elpusztítva mindent?”-Harcos

”- Miért ülsz itt minden reggel, teljesen egyedül, 2 bögre forró csokival, Róka?

– Találkozóm van.

– Kivel?

– Mindig az aznapommal. És ő minden reggel eljön egy nagy bőrönddel. Van abban ezernyi gondolat, érzés és tett. Én pedig, amíg ő megissza a forró csokiját, kiválogatom belőle azokat, amiket szívem szerint akarok gondolni, érezni és tenni aznap. A többit pedig, amiket nem akarok, a bőröndjében hagyom ,és engedem, hogy elvigye. Mert, tudod, rájöttem, hogy semmi más fölött nincs akkora hatalmam, mint afölött, hogyan gondolkodjak és érezzek. Ezekről egyedül én dönthetek. És én nem akarok kihagyni egyetlen napot sem, hogy válasszak közülük.”

  „Az erős embert mindenki csodálja. Folyton azt hallja, milyen jó, hogy ilyen erős, hogy ennyit kibír, hogy nem roppan össze az élet súlya alatt. Az erős pedig csendesen mosolyog, van, amikor megvonja a vállát, és továbbmegy. Mert erősnek lenni fájdalmas. Az erőt mindig megelőzte a gyengeség, amikor kifordult a négy sarkából a világ, amikor érezte, nincs tovább. Amikor kihagy a szív ezer meg egy ütemet, amikor már annyira fáj, hogy nincsenek könnyek, és nincs vigasz. Az erős nem azért rendíthetetlen, mert azzá született. Dehogy! Az erős ember megjárta a poklot, átélte élete legnagyobb fájdalmát, feladott már ezernyi reményt és tudja, legyen bármennyire rossz, legyen bármennyire nehéz, az élet megy tovább. Így hát nap, mint nap felszedi élete összetört darabjait, összerakja, és megy tovább. Mert tudja, hogy valahol mindig van egy út, ami az övé, amit járva talán ismét önmagára talál.”

(Todorovits Rea)

Van egy olyan mondás: „Ha segíteni nem tudsz(akarsz), legalább ne tégy a terheire.”…

A HIT PRÓBÁJA

Van egy gyönyörű Cherokee indián legenda a hitről, amely így szól:

′′ Az apa kiviszi a fiát az erdőbe, beköti a szemét és ott hagyja, egyedül.
A fiúnak egész éjjel egy farönkön kell ülnie, anélkül, hogy levehetné a szemkötőt, amíg a nap sugarai fel nem ragyognak és reggel nem lesz.. Nem tud és nem is akar segítséget kérni senkitől.
Ha kibírja az éjszakát anélkül, hogy összeomlana, férfi lesz belőle.
Ez az egyetlen dolog ami a fejében jár.
A kisfiú egyértelműen retteg… sok furcsa hangot hall maga körül. Bizonyára gonosz szörnyek, vannak körülötte. Talán még veszélyes emberek is, akik bánthatják őt.
Éjszaka erősen fúj a szél, rázza a fákat, de bátran folytatja, nem veszi le a szemkötőt. Végül is csak így lehet férfivá válni!
Végre egy ijesztő éjszaka után előbújik a nap, és leveszi a szemkötőt.
Ekkor veszi észre, hogy az apja mellette ül a törzsön. Egész éjjel őrködött, hogy megvédje a fiát a veszélytől. Ott volt az apa, ha a fiú nem is tudott róla .
Mi sem vagyunk egyedül. A legfélelmetesebb éjszakában, a legmélyebb sötétben, a legteljesebb magányban, is ott van velünk Isten, és vigyáz ránk… ülve a fatörzsön mellettünk.
Higgy, benne!

Kívánom, hogy halld meg a biztatást, mely a lelked mélyéről érkezik és azt súgja „Ne félj, minden rendben lesz!” Azt a biztatást, mely előrelendít és feledteti a problémákat. Segít, a bátorság szemével látni a gondokat és távolabb lépni tőlük. Lelked hangja derűt áraszt, és legyen most bármilyen nehéz is a sorsod, hittel bármikor képes felragyogni. Ez a hang Isten hangján szól, támogat, hogy a múltból csak azt vidd tovább, amire a jövőben szükséged lehet.
(Deverdics Éva)

Napi útmutatás Március 21: A boldog ember nem bánt

Egy boldog ember nem érez késztetést, hogy bántsa, megalázza, megszégyenítse vagy bírálja a másikat. Aki nincs kibékülve saját életével, másokéval foglalkozik:

A cikk olvasásához kattints ide: http://elozoeletek.blogspot.hu/2016/06/a-boldog-ember-nem-bant.html

„Ne tégy semmit mások kárára, örülj a mások szerencséjének, indítson meg az elesettek balsorsa, és mindig tartogass egy könnycseppet a szívedben az arra rászorulóknak…Ne feledd: emberhez méltóan kell élned,hogy méltó légy,e magas cím viselésére.”

Seneca

Ha hallgatsz, hallgass szeretetből.

Ha beszélsz, beszélj szeretetből.

Ha figyelmeztetsz, figyelmeztess szeretetből.

Ha megbocsátasz, bocsáss meg szeretetből.

(Szent Ágoston)

„Rájöttem, hogy csak egy dolgot nem lehet elvenni az embertől: a belső biztonságát. Ez pedig hitből, fegyelemből, akaratból, tudásból, emberségből áll és talán abból, hogy az ember amíg lélegzik, soha semmi rosszat nem fogadhat el véglegesnek.

Székely Éva

” A világ szép és különös. Csak sok benne nagyon a beteg ember. Az izgága, az irigy, a gyűlölködő. A gonosztevő és a diktátor, az őrült és a hős. Fertőzik és rontják a világot, amennyire adottságaikból kitelik. de egészen elrontani nem tudják mégsem, ha ezerszer is azt hirdeti a látszat.”
(Wass Albert)

❤️🍀🇹🇯🍀❤️ A Földön a magyaroknak energiaközpontot védő szerepük van

Kárpát-medence a földi paradicsomkert 2. részből
„Központi szerep:
A Kárpát-medence földrajzi elhelyezkedése pontosan Európa közepe. Az égtájakat figyelembe véve teljesen mindegy, hogy egy átutazó milyen irányból jön, és milyen irányba folytatja útját. Ezt a területet központi helyzetéből adódóan mindenképpen érintenie kell.
Vagyis mi jelentjük Európa közepét és nem Brüsszel.
Nekünk nincs miért az ún. Európához fölzárkózni. A múlt és a jelenkori történelem azt bizonyítja, hogy mindig idegen népeknek volt és van szüksége erre a területre, az itt lévő tudásra és nem fordítva!

Az energiaközpont:
A Nasa kiadásában megjelent Gaia elmélet című munka azt írja, hogy Földünk élőlény, melynek a szív csakrája a Kárpát-medencében található.
A Föld 7 energetikai központja közül a Pilisben található a Föld szívcsakrája.
A kozmoszból ide érkezik az az energia, melyet a szívcsakra (valóban szív formájú) továbbít és pumpál szét a Föld egész területére.
Így tudja ezt minden ősi, magas kultúrával rendelkező nép is.

Központja Dobogókő, mely a szakrális beavatás központja.
A középkorban a Pilis olyan védett és zárt területi rendszert alkotott, melybe idegen be nem hatolhatott, a bejárás tiltott volt.
A dalai Láma 22 (35) évvel ezelőtt kinyilatkozta, hogy a Földön a magyaroknak energiaközpontot védő szerepük van.

Brezsinszki nemzetbiztonsági tanácsadó a 70-es években leírta:
Aki a világ fölötti uralmat meg akarja szerezni, annak el kell foglalnia a Föld szívét.
Aki elfoglalta a Föld szívét, az birtokba vette Európát.
Aki birtokba vette Európát, az ura az egész világnak.
Murád szultán kijelentette, hogy aki elfoglalja Magyarországot, az ura az egész világnak.
Vagyis, akié az energetikai központ, az a világ ura.”

Évezredek óta az isteni vérvonal szülöttei birtokolják a Földön a mennyiségben, és minőségben is legjobb földterületeket, ivóvízkészleteket, ásványi anyagokat, és kincseket őrző területeket.
Így volt ez korábban a kánaáni, a bibliai pártus = magyar területek esetén, Egyiptom ősi földjén, és jelenleg a Kárpát-medencében is, mely most fő megszerzési célpontja a Földet megszálló idegen fajnak.

Ébredjünk föl!
Kizárólag rajtunk múlik, hogy azt a területet, mely a Szeretet központja a Földön megóvjuk, megvédjük, és újra élhetővé tegyük.

Küldetésünk beteljesítésére nincs már sok idő, de arra éppen elég, hogy mint a Főnix madár a porból feltámadjunk, ősi szkíta lelkünk tüzével lángokat szórva felszálljunk, égi származásunkkal az egész emberiségnek a káoszból Emberségünkkel, Megtérésünkkel, Engesztelésünkkel kiutat és példát mutassunk!

EMBER-ként való Fennmaradásunkért és Felszabadulásunkért eljött az idő a gyökeres változásra, és változtatásra!

Tegyük meg ami kizárólag rajtunk múlik, és akkor megéljük a próféciák szerint angyalok repítette Szent Koronánk újbóli boldog repülését, a Főnix madár Kárpát-medencéből történő Feltámadását, és magabiztos szárnyalását a Fény felé.

Pio atya:
„Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni.
Sok szenve­dés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük.
Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberi­ségre.
Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őr­angyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes len­ne Erősebben Kérniük hathatós oltalmát orszá­gukra!”

Tíz parancsolat a mindennapokhoz!

  1. Védelmezd a Földet és tiszteld minden lakóját!
  2. Maradj hű a hitedhez !
  3. Mutass tiszteletet embertársaid iránt!
  4. Dolgozz az egész emberiségért!
  5. Segíts és szeress, ahol szükséges!
  6. Tedd azt, amit jónak találsz!
  7. Gondoskodj tested és lelked jólétéről!
  8. Erőd egy részét fordítsd a világ jobbítására!
  9. Légy mindig igazságos és tisztességes!
  10. Vállald tetteid következményét!

A bátorság az amikor kilépünk a komfort zónánkból, ellenállunk a félelemnek és megtesszük a nagy lépést az ismeretlen felé.

Soha NE félj az ismeretlentől, az újtól, mert Istened számára semmi rejtett dolog nincs, sem a földön, sem a föld alatt.

Légy tehát bátor, és akkor is menj az új felé amikor mindenki más megáll, vagy visszafordul.

Mielőtt feladnád tedd fel magadnak azt a kérdést:”Miért ne mennék tovább”.

Jézus így fogalmaz:”Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek erősek!”

Miért szükséges hitben állni? Azért mert mi nem vagyunk sem erősek sem bátrak, de Isten aki hit által bennünk él, hatalmas, erős, bátor. Ő a Királyok Királya, Uraknak Ura!

Engedd hogy Isten rajtad keresztül legyőzze az utadban álló hatalmas Góliátot!

Csak legyél őszintén önmagad, és ne állj be a magukat tökéletesnek mutató, folyamatosan frusztrált, megfelelési kényszerben szenvedő emberek népes táborába. Néhány kapcsolódó gondolat, ami hasznos lehet: http://hasznaldfel.hu/2016/05/itt-mindenki-tokeletes-csak-nem-boldog.html

„Ne hunyászkodj meg, ne húzd magad össze, ha téged kiáltanak ki fekete báránynak, kóbornak, magányos farkasnak. A lassú észjárásúak üszögnek tekintik a társadalom testén a többihez nem idomulókat. Az évszázadok során azonban bebizonyosodott, hogy az aki más, a szélen áll, s hogy minden bizonnyal eredeti, hasznos és bámulatra méltó módon gyarapítja kultúráját. Amikor útmutatást keresel, sose hallgass a kishitűekre. Légy velük kedves, zúdítsd rájuk áldásaidat, szeretgesd őket, de sose kövesd tanácsaikat. Ha valaha is neveztek dacosnak,javíthatatlannak, hevesnek, ravasznak, rebellisnek, lázongónak, akkor jó úton jársz. A Természeti Asszony már közel…”

(Clarissa Pinkola Estes)

„Amikor megszülettem erre a világra, csak azt tudtam, hogy a dolgom szeretni, nevetni és fényesen ragyogni. Aztán ahogy nőttem, mások rám szóltak, hogy ne nevessek. „Vedd komolyan az életet – mondták –, ha vinni akarod valamire ebben a világban.” Így aztán felhagytam a nevetéssel.

Így beszéltek: „Alaposan gondold meg, kit szeretsz, ha nem akarod, hogy összetörjék a szívedet.” Így aztán felhagytam a szeretettel.

Azt mondták, „ne ragyogj oly fényesen, mert túl sokan felfigyelnek rád”. Így aztán felhagytam a ragyogással, és összezsugorodtam, és elsorvadtam, és meghaltam, hogy a halál torkában megtanuljam, az életben semmi más nem fontos, csak szeretni, nevetni és fényesen ragyogni! –

(Anita Moorjani: És, ha ez már a menyország? c. könyvből részlet)

Életfestők jegyzete

“Ha a világot érő tragédiák (pl. háborúk, éhezés, erőszak, stb.) közepette boldog vagy a saját teredben, a világ teljesen hülyének fog nézni. Azzal fognak vádolni, hogy nem nézel szembe a valósággal és a fejedet a homokba dugod.

Nos, inkább nézzenek hülyének, minthogy boldogtalan legyél.

Fontos hogy tudd, Te ilyenkor új Valóságot teremtesz, és azt csak egyéni szinten kezdheted el. Ha belevonódnál abba, amit a tömeg gondol, csak részese lennél annak, ami van és hozzájárulnál a nem kívánatos növekedéséhez.

Mégis, szerinted hogyan teremthető meg kollektív szinten a béke és a szeretet?

Úgy, hogy Te elkezded érezni ezeket a minőségeket magadban. Nem a szomszédokra vársz, nem a politikusokra, nem mutogatsz kifelé, hogy mindenkinek békésnek kellene lennie. Nem…

Csendben maradsz azzal a szándékkal, hogy átérezd mindazt, amit kívánsz, és aztán elengeded. Nem kényszerítesz senkire semmit, csak sugárzod magadból ezeket az érzelmeket. Innentől kezdve már hatással vagy a világra.

Egyetlen ember, aki tartósan a Forráshoz kapcsolódott, nagyobb pozitív befolyásoló erővel rendelkezik, mint milliók, akik nem.”

(Abraham Hicks)

Tudjuk megbecsülni, s ha kell dicsérni mások kiválóságát.

Ami igazán jó, ami igazán nagy – ritka; de látni, felismerni a kiválóságot, nagy lélekre vall.

A más iránt érzett megbecsülés egy neme az önbecsülésnek.

Aki ismerni szeretné a többieket, legelőször ismernie kell önmagát. Az önismeret az ember fokmérője. Az okos ember tudja, hányadán állnak a dolgok, s hol a helye a világban – ez megvédi szívét a lassan, vagy a soha be nem gyógyuló sebektől, és szellemét az emberhez méltatlan gondolatoktól.

#Tatiosz: Fogadd mások fényét megértéssel

Tehát ne irigykedjetek! Aki sok talentumot kapott azért, hogy velük másokat szolgáljanak egész életükben-nem maguk dicsőségére-alázatosak, nem kérkednek velük, de folytonosan fejlesztik azokat MÁSOK javára. Köszönjétek meg tehát, de legalább annyival, hogy nem kritizáljátok és bántjátok Őket, nem áskálódtok ellenük! Nem versengés színtere a szolgálat! Hagyjátok egyszerűen CSAK ÉLNI, alkotni, tenni, hogy értetek való munkálkodásuk gyümölcseit élvezhessétek.

„Tanuld meg, hogy a tapintatos ember mindig őszinte. Abban, amit mond és főleg abban, amiről hallgat.” (Wass Albert)

Katharine Hepburn gyerekkori élménye – saját szavaival elmesélve:
„Egyszer tizenéves koromban apámmal sorban álltunk, hogy jegyet vásároljunk a cirkuszba.
Végül már csak egy család volt köztünk és a jegypénztár között. Azonban ez a család nagy benyomást tett rám.
Nyolc gyerek volt, nagyjából 12 év alattiak. Az öltözködésükből lehetett látni, hogy nem volt sok pénzük, de a ruhájuk mindnek takaros és tiszta volt.
A gyerekek jól viselkedtek, mindannyian sorban álltak, kettesével a szüleik mögött, kézen fogva. Izgatottan fecsegtek a bohócokról, állatokról és azokról az attrakciókról, amelyeket aznap este látni fognak majd. Izgatottságukból érezni lehetett, hogy még soha nem jártak cirkuszban. Életük fénypontja lenne.
Az apa és az anya a csoport élén álltak, és olyan büszkén, ahogy csak lehetett. Az anya a férje kezét fogta, és felnézett rá, mintha azt mondaná: „Te vagy az én lovagom fényes páncélban.” Mosolygott, és élvezte, hogy boldognak látja a családját.
A jegypénztáros hölgy megkérdezte a férfit, hány jegyet szeretne? Ő pedig büszkén válaszolt: „Nyolc gyerek és két felnőtt-jegyet szeretnék venni, hogy el tudjam vinni a családomat a cirkuszba.” A jegypénztáros hölgy bólintott, majd közölte az árat.
A férfi felesége elengedte a kezét, a feje leesett, a férfi ajka remegni kezdett. Aztán egy kicsit közelebb hajolt a jegypénztárhoz és megkérdezte: – „Elnézést, mennyit is mondott?” A jegykiadó hölgy ismét közölte az árat.
A férfinak nem volt elég pénze. Most mit tegyen? Forduljon meg és mondja el a nyolc gyerekének, hogy nincs elég pénze, hogy elvigye őket a cirkuszba?
Apám látva, hogy mi történik, hirtelen a zsebébe nyúlt, előhúzott egy 20 dolláros bankjegyet, majd ledobta a földre. (Pedig a szó semmilyen értelmében nem voltunk gazdagok!) Apám lehajolt, felvette a 20 dolláros bankjegyet, megkocogtatta a férfi vállát, és azt mondta: „Elnézést, uram, ez az Ön zsebéből esett ki az imént.”
A férfi megértette, mi történik. Nem akart alamizsnáért könyörögni, de mindenképpen nagyra értékelte a segítséget, egy kétségbeejtő, szívszorító és kínos helyzetben.
Egyenesen apám szemébe nézett, mindkét kezébe fogta apám kezét, szorosan rászorította a 20 dolláros bankjegyet, és remegő ajkakkal és könnycseppekkel az arcán válaszolt; – „Köszönöm, köszönöm, uram. Ez nagyon sokat jelent nekem és a családomnak.”
Apámmal visszamentünk a kocsinkhoz és hazamentünk. Abból a 20 dollárból, amit apám adott, abból vettük volna meg a saját jegyeinket.
Bár aznap este nem láthattuk a cirkuszt, mindketten olyan örömet éreztünk magunkban, amely sokkal nagyobb volt, mint amennyit a cirkusz megtekintése valaha is nyújtani tudna.
Azon a napon megtanultam az „Adni” értékét.
Az Adó fél nagyobb, mint a Fogadó fél. Ha nagy akarsz lenni, nagyobb, mint az élet, tanulj meg adni. A Szeretetnek semmi köze ahhoz, amit vársz, hogy kapj – csak ahhoz, amit vársz, hogy adj – ami pedig minden.
Soha nem lehet eléggé hangsúlyozni az adakozás, mások megsegítésének fontosságát, mert az adakozásban mindig van öröm. Tanulj meg boldoggá tenni valakit adakozással.”
Katharine Hepburn

– Mi lesz, ha olyanokkal találkozom, akik nem kedvelnek engem, vagy azt, amit csinálok?

– Muszáj továbbmenned az utadon. Inkább őket veszítsd el, mint önmagad.

(James Norbury)

https://fb.watch/qqDC40T_AL/

„Ahogyan a fa minden évben ugyanazt a gyümölcsöt hozza, és az mégis mindig új, ugyanúgy a maradandó értékű gondolatokat is állandóan újra kell alkotni.”

Albert Schweitzer

Nem könnyű őszintének lenni egy olyan világban, ahol az emberek csak akkor kedvelnek, ha azt mondod, amit hallani szeretnének. Nagyon sokan inkább hallgatásba burkolóznak és nem merik nyíltan vállalni véleményüket.

A szív útja nem arról szól, hogy népszerű legyél, nem az elismerés a fontos. Ez egy belülről jövő késztetés az igazság feltárása során.
Nem az a fontos, hogy mindenkinek megfelelj, mert az lehetetlen. Önmagad feladása, az isteni utadról való letérés lehet az ára, ha megalkuszol minden helyzetben.

A bizonytalanság gyakran rossz irányba képes terelni az embereket, mert már önmaguk sem tudják, kinek, minek higgyenek. Nem könnyű eligazodni ebben az iszonyatos információdömpingben.

A legfontosabb azonban, hogy ne veszítsük el a szeretet és a jóság erejébe vetett hitünket, ami nem szabad, hogy a naívságról, a hiszékenységről szóljon.

Sokan tévesen azt gondolják, hogy a szív útját követik, de valójában félelemből cselekszenek. Félnek az igazságtól, félnek a kitaszítottságtól és hamis illúziókba burkolózva védelmezik ingoványos kis területüket.

Akiben megszűnik a nyitottság, aki beleragad bizonyos dogmák követésébe, az önmagát korlátozza és megreked egy adott szinten.

Minden tanítás lehet hasznos egy bizonyos szintig, viszont aki nem képes befogadni új dolgokat, aki nem hajlandó észrevenni, hogy mindig eljön az a pillanat, amikor tovább kell lépni, az önmagát gátolja a fejlődésben.

Mert mindig van tovább.
Mindig van hova fejlődni.
Hisz a világ a végtelen lehetőségek tárháza.
Erről szól az élet.

A szeretetteli nyitottság elengedhetetlen…

Stella 🌹

A győztes és a vesztes gondolkodásmódja

Mikor a győztes követ el hibát, azt mondja: Hibáztam”, és megtanulja a leckét.

Mikor a vesztes követ el hibát, azt mondja: Nem az én hibám”, és másokra próbálja hárítani a hibát.

Egy győztes tudja, hogy az ellenségesség a legjobb tanító.

Egy vesztes áldozatnak érzi magát az ellenségesség előtt.

Egy győztes tudja, hogy cselekvéseinek az eredményei tőle függnek.

Egy vesztes a balszerencse létezésében hisz.

Egy győztes sokat dolgozik, de sok szabadidőt is teremt saját maga számára.

Egy vesztes mindig egy nagyon elfoglalt” személy, akinek még az övéi számára sincs ideje.

Egy győztes szembeszáll a kihívásokkal.

Egy vesztes kitér előlük és nem mer szembe szállni velük.

Egy győztes ígéretet tesz, szavát adja és meg is tartja azt.

Egy vesztes ígéreteket tesz, de nem ad semmi biztosítékot, és amikor hibázik, akkor igazolásokat keres.

Egy győztes azt mondja: „Jó vagyok és még jobb leszek

Egy vesztes azt mondja:;Nem vagyok éppen olyan rossz, mint sokan mások.

Egy győztes tiszteli azokat, akik többet tudnak, mint ő, és megpróbál tanulni tőlük.

Egy vesztes ellenkezik azokkal, akik többet tudnak, mint ő, és csak a hibáikat veszi figyelembe.

Egy győztes valamivel többért érzi felelősnek magát, mint csupán a munkájáért.

Egy vesztes nem vállal fel semmit és mindig azt mondja: „Csupán a munkámat végzem”.

Egy győztes azt mondja: „Kell létezzen egy jobb út, hogy megcsináljam…

Egy vesztes azt mondja: „Mindig így csináltam”.

Egy győztes a megoldásnak egy része.

Egy vesztes a problémának egy része.

Egy győztes megosztja a felismeréseit…

Egy vesztes elraktározza a tudását és megnyugszik azzal, hogy birtokolja…

A győztesnek: mindig van egy terve …

A vesztesnek: mindig van egy kifogása.

A győztes: Engedd, hogy segítsek Neked!”

A vesztes: Nem az én feladatom!”

A győztes: minden problémára talál megoldást,

A vesztes: minden megoldásban talál problémát.

A győztes: összehasonlítja teljesítményét a céljaival.

A vesztes: összehasonlítja teljesítményét a másikéval.

http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&from=50&pid=&pev=2013&pho=4&pnap=&kat=&searchkey=&hol=&n=jupiter21

Mindnyájan azért születtünk, hogy GYŐZTESEK legyünk. Csak rajtad áll, akarsz-e az lenni?.

„Legyél olyan ember, aki nem fél kétszer megkérdezni valakitől, hogy jól van e, amikor azt mondja, jól van, de látszik rajta, hogy nem.

Legyél olyan ember, aki mosolyog másokra akkor is, mikor nem mosolyognak rá vissza.

Legyél olyan ember, akire vágytál.

Legyél olyan ember, aki egyedül is bátran kiáll az igazságért.

Legyél ilyen ember, mert sok ilyen emberre van szüksége a világnak.”

Nikita Gill

Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.

Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.

Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömös lesz életük.

Boldogok, akik tudják, másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.

Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.

Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól megkímélik magukat.

Boldogok, akik észreveszik a diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, de látnak is.

Boldogok, akik lenni is tudnak, nem csak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.

Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömben indulnak útjukra.

Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosok.

Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetleneknek hinnék magukat, mert ők öröm magvetői.

Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.

Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.

Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.

Boldogok, akik gondolkodnak, mielőtt cselekednének és imádkoznak is mielőtt gondolkodnának, mert kevesebb csalódás éri őket.

Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.

Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük.”

/ Dr. Gyökössy Endre /

„A félelem csak problémákat keres. A szeretet csak megoldásokat.”

( Ho’ponopono)

Alázatról, türelemről, szerénységről

Sokan hiszik azt, hogy ők döntik el, mikor minek kell megtörténni és megérkezni az életükben, nem tudnak várni, nem tudnak fejet hajtani egy nálunknál sokkal magasabb isteni rendezőelv előtt. A mai kor embere azt tanulta meg, hogy mindenáron érvényesítse akaratát, nem számolva annak következményeivel, ami nem csak az ő életében, hanem az utódai életében is komoly feladatokat – próbákat – tanításokat fog hozni.

A felelősségvállalást csak ideig – óráig lehet megúszni.

A jelenleg zajló korszakváltás alázatra, türelemre tanítja azokat is, akik nem tanultak meg fejet hajtani.

Valakiben minél nagyobb az alázat, a szerénység, az egyszerűség, annál bizonyosabb, hogy élete feladatát – célját – küldetését egy nálánál sokkal nagyobb cél érdekében be tudja teljesíteni, ezzel nem csak önmaga, hanem ősei és utódai útját is képes lesz megtisztítani.

Nem azért születtünk, hogy az önnös érdekeinket – vágyainkat – élvezeteinket hajszoljuk, hanem hogy valamilyen ÉRTÉKKEL hozzájáruljunk a nagy egészhez, aminek mi magunk is részei vagyunk.”

Kiteljesedés útjánSzántó Brigitta

Frekvencia Világ

Amikor egy FARKAS elveszíti a harcot egy másik farkas ellen, és rájön, hogy nincs esélye a győzelemre, a vesztes farkas békésen felajánlja az ellenfélnek a torkát, mintha azt mondaná: „Vesztettem, fejezzük be. ”

Azonban abban a pillanatban történik a hihetetlen: a győztes farkas megmagyarázhatatlanul lebénult.

Egy ezredfordulós erő megakadályozza, hogy megöljék azt, akiben van annyi alázat, hogy elismerje a vereséget.

Valamilyen elsődleges mechanizmus, a DNS-be vagy azon túl beágyazva kiváltja a győztes farkast, és emlékeztet arra, hogy a faj fontosabb, mint az ellenfél kiiktatásának öröme.

Milyen csodálatos ösztönös óra!

Senki sem nevezné gyávának a feladó farkast, sem azt, amelyik megbénítja magát, csodák egyszerűen történnek.

Sem győztes, sem győztes.

Mindkét farkas elkóborol, és az élet kereke megy tovább.

Bárcsak az emberek tanulnának a farkasoktól, ahelyett, hogy továbbra is büszkeségre és hatalomszomjra szóródnának!

Minden választ megtalálunk a természet nyelvének megfigyelésével.

Tiziana Anna Iannotta oldaláról

„A tested földből van,

A véred vízből van,

A lélegzeted levegőből van,

Az elméd fényből van,

A szíved szeretetből van,

A lelked csillagokból van,

A szellemed az örökkévalóságból van,

Az energiád éterből van,

Bölcsességed tűzből van,

A lelkiismereted Istenből van.”

„Volt egy gazda, aki kiváló minőségű kukoricát termesztett.

Minden évben elnyerte a legjobb termesztett kukorica díját. Egyik évben egy riporter interjút készített vele, és megtudott valami érdekeset arról, hogyan termeszti őket.

A riporter felfedezte, hogy a gazda megosztja magját a szomszédaival. „Miért osztod meg a legjobb vetőmagjaidat a szomszédaiddal, amikor minden évben a kukoricái versenyeznek a tiéddel?” – kérdezte a riporter.

– Miért uram – válaszolt a gazda -, nem tudta? A szél felszedi a virágport az érő kukoricáról, és tábláról táblára kavargatja. Ha a szomszédaim gyengébb minőségű kukoricát termesztenek, a keresztbeporzás folyamatosan rontja a kukoricám minőségét. Ha jó kukoricát akarok termeszteni, segítenem kell a szomszédaimnak, hogy jó kukoricát neveljenek.

Így van ez a mi életünkkel is. Azoknak, akik értelmesen és jól akarnak élni, segíteniük kell mások életét gazdagítani, mert az élet értékét azon életeken mérik, amelyeket érint, és azoknak, akik úgy döntenek, hogy boldogok lesznek, segíteniük kell másoknak boldogságot találniuk, mert mindenki jóléte össze van kötve mindenki jólétével.” (facebook: Mélységből magasságba)

Egy kis lelki útravaló

Egy gyertya nem veszít semmit, ha meggyújt egy másikat

Sokszor meg vagyunk arról győződve, hogy az életünk jobb lesz, ha férjhez megyünk, ha megszületik az első gyerekünk, vagy ha megszületik a második. Aztán meg azért vagyunk frusztráltak, mert a gyerekek túl kicsik még ehhez vagy ahhoz és azt gondoljuk, hogy a dolgok jobban mennek majd, ha felnőnek.

Folytatásként kamaszkori viselkedésük miatt vagyunk elkeseredettek.

Meg vagyunk győződve arról, hogy boldogabbak leszünk, mikor ezen a korszakon túljut. Azt gondoljuk, az életünk jobb lesz, ha partnerünk megoldja a problémáit, ha végre kocsit cserélünk, ha csodálatos nyaralásaink lesznek, ha nem kell dolgozni. De ha most nem kezdünk el boldog és teljes életet élni, akkor mikor?

Mindig lesznek különböző nehézségeink. Legjobb ezt elfogadni és elhatározni, hogy boldogok leszünk, akármi történjék.

Alfred Souza mondta:

Sokáig abban a hitben éltem, hogy a valódi, igazi életem még csak most fog elkezdődni és az ehhez vezető úton mindig voltak megoldásra váró akadályok: gúnyos meg nem értettség, időigényes tennivalók, még nem törlesztett kölcsönök. Aztán kezdődik a valódi élet! Végül megértettem, hogy ezek az „akadályok ” a Valódi élet.

Ha ily módon elfogadjuk a dolgokat, az segít megérteni, hogy nincs egy olyan módszer, ami a boldogsághoz elvezet, mert a módszer maga a boldogság. Következésképpen élvezzük ki az élet minden pillanatát és élvezzük még annál is jobban, ha megoszthatjuk egy számunkra kedves emberrel a ritka pillanatokat és emlékezzünk rá, hogy az idő nem vár senkire.

És akkor biztosan nem fogunk arra várni, hogy majd ha vége lesz az iskolának, majd ha elkezdődik az iskola, majd ha lefogyok 5 kg-ot, majd ha sikerül felszedni 5 kg-ot, majd ha gyerekem lesz, majd ha végre kirepülnek a gyerekek, majd ha dolgozni fogok, majd ha végre nyugdíjba megyek, majd ha férjhez megyek, ha végre elválok…

Nem várjuk a péntek estét, a vasárnap reggelt, az autócserét, a házvásárlást. Sem a tavaszt, a nyarat, az őszt, a telet, sem az élet végét és egy újjászületést, hanem eldöntjük magunkban, hogy nincs az életben jobb pillanat a boldogságot „elkezdeni”, mint ez a pillanat.

Az életöröm és a boldogság nem úti célok, hanem maga az utazás.

Néhány ötlet mára:

-dolgozz úgy, mintha nem lenne szükséged pénzre

-szeress úgy, mintha nem fájna a csalódás

-táncolj úgy, mintha senki se látna

Most próbálj meg válaszolni ezekre a kérdésekre:

-sorold fel a világ 5 leggazdagabb emberét!

-sorold fel a világ 5 legutóbbi szépségkirálynőjét!

-sorolj fel 10 Nobel-díjast!

-sorold fel 5 Oscar díja színészt!

Hogy megy? Rosszul? Ne aggódj! Senki sem emlékszik így a tegnap legjobbjaira. A tapsviharok elmúlnak, a trófeák beporosodnak, a győzteseket elfelejtjük.

Most ezekre a kérdésekre próbálj válaszolni:

-sorolj fel 3 jó tanárt, aki segített neked azzá válni, aki lettél

-sorolj fel 3 barátot, aki a nehéz időkben melletted állt -mondj olyan embert, aki azt éreztette veled, hogy különleges vagy -sorolj fel 5 embert, akikkel szívesen töltöd az idődet Hogy megy? Jobban? Azok az emberek, akik az életünket különlegessé teszik, nem feltétlenül a leggazdagabbak, vagy a legnagyobb díjak nyertesei. Viszont aggódnak értünk, törődnek velünk és mellettünk állnak minden helyzetben.

Töprengj el rajta egy pillanatra, milyen rövid az élet! Te mit akarsz tőle? Ki vagy te? Ha megengeded, segítek válaszolni erre a kérdésre.

Valószínűleg nem vagy a nagy- és közismert hírességek egyike, de olyan ember vagy, aki miatt ezt az e-mailt körbe küldtem.

Jónéhány évvel ezelőtt a Seattle-i paraolimpiai játékokon 9 atléta (akik mind mentálisan, vagy fizikailag sérültek) felálltak a 100 méteres futás startvonalához. A pisztolylövés felhangzásakor elkezdődött a verseny, ahol (bár nem mindenki a lábain futva), de a cél felé törekedett a beérkezés és a győzelem reményében. A nagy igyekezetben egyszer csak az egyik fiú elesett az aszfalton és jónéhányat bukfencezett, majd elkezdett sírni. A többi 8 versenyző hallotta a sírást, lelassított és hátranézett. Majd mindenki megállt és visszafordult…mindegyikük. Az egyik Down-kóros lány leült mellé, megpuszilta és megkérdezte, hogy jobban érzi-e magát. Aztán mind a 9-en összekapaszkodtak és együtt sétáltak be a célvonalon. A stadionban pedig a nézők felálltak és percekig tapsoltak. Azok, akik ott voltak, a mai napig emlegetik ezt a történetet.

Hogy miért? Mert valahol legbelül tudjuk:

A legfontosabb dolog nem az egymás felett aratott győzelem . Az életben sokkal fontosabb másokat győzelemhez segíteni, akkor is, ha ez azzal jár, hogy nekünk le kell lassítani.

Ha tovább küldöd valakinek ezt az e-mailt, talán gondolatokat ébresztesz benne is, ha pedig nem, akkor sem és semmilyen „szerencsétlenség”, mint amilyet a sok „csudálatos” e-mailben ijesztgetésképpen kapni szoktál.

EGY GYERTYA NEM VESZÍT SEMMIT, HA MEGGYÚJT EGY MÁSIKAT.

Ezek a mondatok egyszerűek, maguktól értetődőek és nincs nagy jelentőségük, de néha-néha nem árt elolvasni őket, ha egyébként tisztában is vagyunk mindezzel. Gyakran túlságosan elmerülünk abba, amit csinálunk… és közben elfelejtjük, miért is csináljuk……

http://www.plebania.net/hittanterem/?op=view&k_id=1162

Az igazi

Az igazi Mester nem az, akinek a legtöbb tanítványa van, hanem az, aki mellől Mesterek kelnek útra.

Az igazi vezető nem az, akinek a legtöbb követője van, hanem aki a legtöbb vezetőt bocsátja szárnyra.

Az igazi király nem az, akinek a legtöbb alattvalója van, hanem az, aki közülük a legtöbbet vezeti el a királysághoz.

Nem az az igazi tanító, akinek a legnagyobb a tudása, hanem az, aki a legtöbb tanítványát teszi tudóssá.

És az igazi Isten nem az, aki előtt a legtöbb szolga hajlong, hanem az, aki a legtöbbet szolgálja, és így tesz Istenné mindenki mást.

Mert ez Isten célja és dicsősége: hogy ne legyen többé alattvalója, és hogy mindannyian tudják, hogy Isten nem elérhetetlen, hanem elkerülhetetlen. Örülnék, ha ezt megértenéd.

A boldogság elkerülhetetlen. Nem tudsz nem „megmentett” lenni. Nincs pokol – feltéve, ha tudod ezt.

Nos tehát, ti: szülők, házastársak, szeretők és szeretettek, ne arra törekedjetek, hogy ragasztót csináljatok a szeretetetekből, legyen az inkább mágnes, mely először vonz, aztán megfordul, és taszít.

Felszabadítja mindazokat, akiket vonzottál, és akik már kezdték azt hinni, hogy az életben maradásuk érdekében hozzád vannak láncolva. Semmi nem áll távolabb az igazságtól: mert ez a legkártékonyabb másokra nézve.

Hagyd, hogy a szereteted előrelendítse őket a világba, és annak a teljes megtapasztalásába, hogy Kik Valójában.

Ebben a szándékban mutatkozik meg igazán a szeretet.

Forrás:

Neale Donald Walsch: Beszélgetések Istennel

Minél magasabbra szállunk, annál kisebbeknek tűnűnk azoknak a szemében, akik nem tudnak repülni.”-Te csak repülj! Szárnyalj!

Friedrich Nietzsche.

„Igazat beszélj, és az egész természet az összes szellemekkel melléd áll! Igazat beszélj, és minden élő és élettelen is téged fog igazolni, még a fű gyökerei is megmozdulnak a föld alatt, hogy melletted tanúskodjanak.”

RALPH WALDO EMERSON

https://fb.watch/q0hm_5kFBT/

Beszélgetések

– Köszönöm.

– Micsodát?

– Azt, hogy most tudod már, mekkora hülyeséget csináltam, és mégsem pakolod te is az orromra…

Minek?

Mindenki szeret okoskodni más kárán.

– Szerintem semmi értelme. Jobb lesz tőle neked, vagy nekem? Nem. Csak a varjak kárognak a múlt felett, a sas repül és megpróbálja újra, jobban…

Cyrano

Legyünk sasok…

Kik próbálnak elbizonytalanítani, miközben a céljaidat szeretnéd elérni?

A Látszólag Támogató: „Persze vállalkozz csak online. Csináltál vacsorát?”
A Mindent Rád Hárító: „Aha, menj csak konferenciára. De a gyereket nem tudom elhozni.”
A Lesajnáló: „Már megint netezgetsz? Mikor keresel már valami rendes munkát?”
Az Ellendrukker: „Na, és megy még a cég?”
Az Anyagias: „De jó! Voltál a tévében? És mennyit fizettek érte?”
Az Aggódó: „Túl sokat dolgozol. Munkamániás leszel.”

Néhány példa:

Két fajta ember létezik…

Az egyik hazugságokkal épít csillogó életet, de hideg van házában, s lelke kong az ürességtől…

… a másik szeretettel kövezi ki otthonát, mely felfűti napjait, s minden pillantásával a jót építi.

Az egyik féli az éjt, nem lát túl rajta, s képtelen hinni a csodát…

… a másik az égre emeli tekintetét, gyönyörködik a csillagokban, és nincs lehetetlen számára.

Mondom, két fajta ember létezik…

Az egyik folyton másokat hibáztat, mindig mindent jobban tud, és soha semmi sem elég jó neki…

… a másik igyekszik fejlődni, élete végéig tanul, és az apró csodákat is meglátja az életben.

Az egyik folyton panaszkodik az időjárásra, szíve évről évre sötétebb, s nem látja a fényt….

… a másik mosolyogva tartja arcát az esőbe, elfogadja, mit az élet kínál, s ő maga válik fénnyé az éjszakában.

Elmondom, szerintem miért téved az első csoport.

Mert nem az határoz meg, hogy mit birtokolsz – jó kocsi, hatalmas ház, menő állás, vaskos bankszámla – hanem, hogy milyen a szíved, s hogy miként bánsz másokkal.

S csak akkor leszel boldog, ha része vagy a világnak, az életnek, ha a belső hangod szerint élsz.

A görögök mindig azt kérdezték, ha meghalt valaki: ,,Vajon volt benne szenvedély?”

Nos, ez hát a lényeg.

Bármit is csinálsz, lángoljon benne a szíved…

Tedd alázattal, kitartással, és szenvedéllyel…

Legyen az csók, ölelés, karrier, álmok, vagy csak egy nap a munkahétből…

Élj végre tiszta szívvel, mint a gyerekek, s ne hagyd elfutni a perceket…

Ne feledd: amit szívből csinálsz, az élni fog…

… és csak így lehetsz boldog…

(Peter Noel)

„A hegycsúcsra sokféle út vezet. Vannak meredekebbek és kényelmesebbek. S a táj is különböző, ami a szemedbe tűnik, de azért ugyanazt a hegyet látod különböző oldalairól. Ezért hát légy türelmes önmagaddal szemben. Találd meg a neked legmegfelelőbb utat. De légy türelmes másokkal szemben is, akik másik ösvényt választottak. Se a te utad, se a másoké nem az egyedül üdvözítő út. Aki felfelé kapaszkodik, sokszor meghorzsolja magát, időnként elesik. Ilyenkor fel kell állni, ne maradj fekve. Amíg úton vagy, nincs veled semmi baj. A belső halál akkor kezdődik, amikor véglegesen letáboroztál a hegyoldalon.” Popper Péter

„A fényhez vezető út a sötétségen át vezet. Előbb meg kell tapasztalni a nehézségeket, hogy utána meg tudjuk becsülni az élettől kapott ajándékainkat. Előbb át kell élnünk a bizonytalanságot, hogy utána a biztos tudás és hit vezethessen az utunkon. Van fény a sötétségben, jelesül, Te vagy. Ezt mondani könnyű, ám a bennünk rejlő isteni fényt elérni a legnehezebb vállalkozás.” (de nem lehetetlen!Pontosan ez a feladatunk földi utunk során, Ő pedig vezet, Angyalainak „parancsol” felőlünk, hogy segítségükkel eljuthassunk HOZZÁ.-..az isteni fényhez)

Angéla Gili oldaláról

Mindenki máshol tart, ez így van rendjén. Mindenki kapja a feladatokat és a próbákat.

Tarts ki a hited mellett.

Akkor is ha próbálnak eltántorítani. Akkor is ha próbálnak lefékezni.

Tarts ki és tedd a dolgod.

Önmunka és alázat.

Befelé figyelés, de nem homokba dugva közbe a fejünket.

Érzéssel létezni.

Élményeket gyűjteni.

Szárnyaljon a Lelked.

Figyelj a képességeidre és fejleszd őket. Figyelj a megérzéseidre és ne engedd, hogy ez elméd elnyomja.

Okkal vagy itt most ebben a testben. Csodálatos dolgot vállaltál fel. Gyönyörű korszakban vagyunk és meg is fogjuk oldani, amit hoz majd az élet. Maradj hű ÖnMAGadhoz. Ne erőszakold meg MAGad többé. Ahol nem jó, sétálj el.

Elfogadás.

Megértés.

Elengedés.

Áldott időszakot❤️🙏🏻

Senki más előtt nem hajtok térdet, nem hajolok meg, csakis Isten előtt.

We are soldiers of Christ

We do not bow to sin

We do not bow to addictions and lust

We do not bow to Satan and witchcraft

We do not bow to money and the riches of this world

We do not bow to sickness and disease.

We do not bow to man, no matter what he promises to give us.

We bow to Jesus the Lord of all

In Him is our victory

In Him is our healing and health

In Him is our peace and prosperity

In Him is our wealth and riches.

He is our source and sustainer

He is our provider and protector

He is our everything, He is our all.

„ A bölcsnek nincs előítélete; azért vannak iránta bizalommal. Ami a tanulást illeti, ne ismerj határt.
Példád legyen az, aki és lelkiismeretes.
Fődolgod legyen: a hit és az igazság. Ne legyen barátod, csak, aki hozzád hasonló. Ha van hibád, ne szégyelld megjavítani. ”
Konfuciusz 🌞

TATIOSZA szeretet mindent tud

A szeretet mindent tud. Nézz a gyerekekre, ők mindennek örülnek, és mindenkit szeretnek. Mert hisznek, és bíznak. Hisznek abban, hogy feltétlen szeretetüket viszonozzák. Bíznak abban, hogy az ember jó. Hiszen ők kicsik, és kiszolgáltatottak. És a kicsi mindig jó, mert tiszta. Akkor ébred a kétség bennük, amikor mások akarata fájdalmat okoz. Akkor ébred a bizalomvesztés bennük, amikor mást kapnak, mint amit adtak: a figyelem helyett rohanást, a csodálat helyett neheztelést, az odaadás helyett elhúzódást.

Hát ilyen az élet: az embereknek nincs mindig tudomásuk arról, hogy csodát kaptak. A tisztaság csodáját. Emlékeztetőt a régi időkre, arra a helyre, ahol ismeretlen minden rossz. A tisztaság megérdemli azt, amit ad. Megmutatja, hogyan lehet szeretni feltételek nélkül, elvárások nélkül, békés szívvel.

A szeretet mindent tud. Olyan elfogadás, amelyik nem üt, inkább simogat. És ha simogatni nem tud, magába vonul, és végiggondolja, hogy lehet az, hogy nem képes úgy szeretni, ahogy egy gyermek – hálával, belátással, tisztán.

Forrás: TATIOSZSZÁZ LÉPÉS A SZERETET ÚTJÁN
[Kassák Könyvkiadó, 2018]

Fordította: Vágó Gy. Zsuzsa

Forrás: Tatiosz-gyűjtemény, Staúros Karakonstantinídis, Athén, 1999.
Σταύρος Καρακωνσταντινίδης: Συλλογή του Τατίου, Αθήναι, 1999.
Tatiosz – Hivatalos műfordítói oldal

„Minden morál, minden elvárás, minden szokás, minden illem és nevelés hamis, ha nem arra tanít meg, hogy a döntő pillanatokban hallgass a saját szívedre. A saját lelkiismereted hangjára.

Senki másra, mert lehet, hogy aki jót akar, az sem tesz jót neked. Az utolsó időkben egyetlen mestered maradt: a saját szíved! Minden könyv, minden tanács és nevelés érvénytelen.

Csakis a szíved súgja – ha meghallod még a hangját -, hogy mit tegyél.”

💗 MÜLLER PÉTER

„… MERT A GYÖKÉRBEN VAN AZ ÉLET…”!

„Nézd ezt a fát. Látod a sok falevelet rajta? Mindegyiknek, még a legkisebbiknek is van mélyen lent a földben egy kis hajszál gyökerecskéje, mely élettel látja el.

Ősszel lehull a levél, igaz. Minden ősszel lehull. De annak a kis hajszál gyökerecskének a jóvoltából visszatér újra minden tavasszal.

Ha azonban a gyökérszál pusztul el ott a föld alatt, a levelecske nem tér vissza többé, s idő múltával elpusztul a fa is.

Mert a gyökérben van az élet, érted?

Aki pedig elmegy, nem viheti magával a gyökereket. S akinek nincs gyökere, az elvész.

Sok magyar veszett el így, nagyon sok. Gondolj a gyökérre.”

/Részlet Wass AlbertHagyaték című regényéből/

„Egészen addig, amíg akár egyvalaki is van, aki hisz a jóban, és meg is küzd érte, addig nem arat diadalt a sötétség. De a sötétség mégis próbálkozni fog, és nekünk nap minden nap éberen kell őrködnünk.”

(Peter Freund)

„Az életben ne a kitaposott utat keresd, hanem a sajátodat.”

(ism.)

„Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR, mindenütt, amerre csak jársz.” (Józsué 1,9)

LÉGY ÖNMAGAD

Hogy miért légy Önmagad?

Itt a nagyon egyszerű válasz: Ha magadat kijavítod, akkor egész világon javítasz.

A nap egyszerűen csak fénylik, nem akar senkit megjavítani. Mivel ő maga fénylik, az egész világ fénnyel telik meg.

Önmagad átalakítása az eszköz, hogy fényt vigyél a világba. Az alázatosság nem gyengeség, hanem erő. Minél nagyobb az alázatosság, annál jobban növekszik az erő. Az életed akadály nélkül fog folyni, mert nem állsz ellen Isten akaratának. Nem lesz súrlódás. Nem lesz kudarc sem, mert a saját akaratodból vagy döntésed szerint nem kísérelsz meg elérni semmit.

De az életed hatalmas sikerré válik majd, mert Isten bölcsessége és ereje tölti majd ki egoizmusodtól megszabadított lényed űrjét, úgy, ahogyan a levegő árad be a légüres térbe és tölti ki azt. Minden reggel, amikor felébredsz, mondj köszönetet tested egészségéért, elméd tisztaságáért, az energiáért, melyet a magad és a közösség javára fordíthatsz.

A nap végén pedig köszönd meg Istennek az Ő ajándékait, a szép időt, a tiszta levegőt, életerődet és az egészségedet.

Adj hálát a lehetőségért, melyet kaptál, hogy önmagad gyarapíthattad, másokat támogathattál, számukra hasznos lehettél.

Ha minden napod hálaadás, magadhoz vonzod a sikert. Minden, ami jó, minden, ami áldott, átjárja az otthont, szétárad a házban. Ha azt szeretnéd, hogy a siker és jólét melléd szegődjön, adj hálát! Ne gondold, hogy a templom az egyedüli hely ahol köszönetet mondhatsz, ahol imádkozhatsz. Mindezt az otthonodban is megteheted. Engedd, hogy hajlékodat áthassa ez a szellemiség!

Ha mindezek teljesülnek, a nincsenek a nehézségek és a szükségek eltűnnek a házadból.

A bölcsek egyetemes igazsága: Jólétet az ember viselkedésével teremt..

Minden külső tényező csak másodlagos..

SzeretetFény ölelésem! Szeretet!

❤️ Hála!

😇 Áldás!

🙏Áldott Napot Nektek☀️☀️☀️

Sok Szeretettel!💞💞💞Gèza Kubik

El akarom mondani a tagadóknak és kételkedőknek, hogy a csoda létezik.

Csak ők mindig máshol keresik.

Nem ott van az, a nagy dolgok mélyén.

Ott van a fáradt reggeli elindulásban.

Elcsendesedő zokogás utáni első nevetésben.

Ott van, hol beszűrődik a fény.

A délutáni zavartalan pihenésben.

Egy beszélgetésben valakivel, aki megért.

Az újrakezdésben.

Amikor azt hiszed megőrülsz, aztán mégis megnyugszol.

A magad hitében való megkapaszkodásban.

Utazás közben a tájban.

Ott van az orra nem esésben, mikor kioldódott cipőfűzővel mentél hazáig.

A kávéban.

Egy jó könyvben.

Hosszú tél után az első tavaszi napon.

A békével lezárt vitákban.

Minden belátásban.

Amikor összefutsz magaddal egy hétköznap délután.

Minden “micsoda véletlenben”.

A végre kimondott egyetlen szóban, mit kerestél.

A hál’Istennek-et követő sóhajban.

Eltemetett álmok sírján növő egyetlen szál virág illatában.

Szögre akasztott önáltatásban.

Megkönnyebbülésben maró fájdalmak után.

Évek hallgatását megtörő első szóban.

Találkozásokban, miután nem vagy többé ugyanaz az ember.

A nyitott ablakok előtt. Csukott ajtók mögött.

Nem akarok meggyőzni senkit semmiről.

De esküszöm róla, hogy a csoda: van.

Leginkább és cáfolhatatlanul mindig ott, hol utoljára keresnéd: magadban.

(Lőrinczi Emese)

„Bármit tehetsz, lesz olyan, akinek az sem lesz elég. Mert így működünk mi, emberek. Légy az, aki lenni tudsz, mert csak ez lehetsz. Légy az, akinek Isten teremtett, és ezzel dicserd Őt. Azzal, aki vagy. Mert ő abban gyönyörködik, akinek teremtett. Kedvét leli benned.

Bármit tehetsz, lesz olyan, akinek az sem lesz elég. De te ne arra figyelj, mit vár a világ. Élj Isten dicsőségére, és neki ez ELÉG.”(újragondoló)

Ragyogj!

„Ragyogj, mert szeretetre születtél, mert az élet hordozója lettél, Ragyogj, mert érzelmek élnek benned, értelmet adva az életednek. Ragyogj, mert szép vagy és ragyognod kell! Mert lelkedben rejtett csillag tüzel, Ragyogj, mert Isten üzenete vagy! Szebb lesz tőled a világ, s boldogabb! Ragyogj!”

B. Radó Lili

Vagyunk még néhányan, akik olyan világról álmodunk, amibe nem férnek bele azok, akik csak ártani tudnak. Akik a saját harcaik helyett, másokkal csatáznak. Akik küldetésüknek érzik, hogy önnön nagyságukat hirdessék, miközben földbe döngölnek bárkit, aki az útjukba kerül.

Vagyunk még néhányan, akiknek nem kenyere a hazudozás, a rosszindulat, a megalkuvás. Akik nem mások hátán felkapaszkodva akarnak boldogulni, akiknek nem okoz kéjes kielégülést mások boldogtalansága. Akik álmokról, tervekről, természeti szépségekről, az élet vitathatatlan értékeiről beszélgetünk.

Vagyunk még, akik ismerik a tisztelet, az elfogadás, a nyitottság fogalmát és vagyunk még, akik egy olyan világban szeretnénk élni, ahol a szabadság nem holmi ócska papírból kreált illúzió.

Vagyunk még, akik hisznek a szerelemben, a barátság erejében. Akik tudjuk, hogy hegyeket mozgathatunk meg. Akik nem félnek felvállalni az érzéseiket és jól tudják, hogy a sokszínűség tényleg gyönyörködtet.

Vagyunk még, akik élünk és élni hagyunk, akik segíteni és nem ártani akarunk.

Vagyunk még.”

(Horvát SzilviaLélekhatár)

” Tégy meg minden tőled telhetőt és a többit bízd Istenre… „

” Történjen az, ami minden érintett számára a legjobb, legyen meg Isten akarata. „

Problémára hangolt, sokoldalú, nem félelemkondicionált…

AZ ÉRETT SZEMÉLYISÉG JELLEMZŐI

1. Problémára hangolt legyen, azaz ne másoktól várjon segítséget és ne meneküljön a problémahelyzetből, hanem keresse azt és lelje kedvét a problémamegoldó aktivitásban. Problémamegoldó tevékenységében annak humán módja legyen a jellemző (a belátás és a gondolkodás, szemben a vak próbálkozással).

2. Szilárd szokásokkal rendelkezzék, amelyek fizikai és szociális helyzetekben eredményes alkalmazkodást biztosítanak számára. Ezt a perspektívát ígéri a tanuláselméleti koncepció.

3. Képes legyen ösztönimpulzusainak örömteljes, szorongásmentes kielégítésére, azaz találja meg a harmóniát vágyai és a felettes én kontrollja (a közösség érdekei és elvárásai) között. Ezt a célt implikálja a pszichoanalízis.

4. A motívumok és viselkedésminták változatos és differenciált készlete.

5.A sokféle motívum és viselkedésminta összhangja és összeszervezettsége a személyiségen belül.

6. Sokoldalú érdeklődés és tevékenység (tág kiterjedésű mező). Az egyoldalú „beszűkült” ember mint személyiségminta nem ideális, még akkor sem, ha magas sport- vagy munkateljesítményre, például tudományos tevékenységre vagy művészetre szűkült be. Az igazán jelentős alkotók mindig sokoldalúak.

7. Kitágult idődimenzió, azaz a jelen tevékenységnek összefüggésbe állítása a múlttal és jövővel, tervezés. Maslow odáig megy, hogy hangsúlyozza: az önmegvalósító személyiség saját magát és tevékenységét a valóság végső lényegével igyekszik összefüggésbe hozni, abban elhelyezni és ahhoz vonatkoztatva megérteni, érzékletesen „óceáni” attitűdnek nevezi ezt a belső magatartást.

8. Interdependencia, azaz a személyiség alrendszereinek egymástól független működése. Az érett személyiség képes arra, hogy például hivatali kudarcának ne vallja kárát a családjával való együttlét jó hangulata.

9. Realitásérzék, helyes valóságérzés, jó kapcsolat a valósággal. Ez nyilvánul meg a helyzetek és a személyek helyes megítélésében. A realitáshoz való „jó viszony” abban is megnyilvánul, hogy nem fél az ismeretlentől, nem keresi görcsösen a biztonságot, hiszen a biztonság benne van.

10. Belső kontroll attitűd: jól működő, nem infantilis (nem félelemkondicionált), hanem az énképhez igazodó lelkiismeret.

11. Reális önértékelés (önismeret), önmagunk elfogadása, identitás.

12. Intimitásra törekvés, azaz mély, de megválasztott szociális kapcsolatok, melyekben saját énünk „feloldódik”.

13. Önmagunk megítélése a produktivitásban.

14. Életigenlés, jó viszony a természettel és az emberekkel.

15. Jól szabályozza motívumait (önkontroll).

16. A közösség normáit interiorizálta.

17. Magas a frusztráció-toleranciája.

Viselkedését nem jellemzi az agresszivitás.

18. A spontaneitás (a konvekcióktól való függetlenséget).

19. A belső szabadság (a küzdelm az ellen, hogy a család vagy a barátok elkötelezzenek attitűdök felvételére).

20. Kultúrától és a környezettől való függetlenség („…hogy meg ne hajoljak ezt-azt kívánó kordivat előtt”., amint Weöres Sándor írja).

21. Az élmények mindig friss értékelése.

22. A szociális érzület.

23. A demokratikus jellemstruktúra.

24. Az etikai biztonság.

25. A humorzérzéknek az a fajtája, melyet nem annyira mások megtréfálása jellemez, hanem inkább a helyzetekből adódik, inkább mosolyra késztet mint hahotára, és többnyire ismételhetetlen.

https://www.szemelyiseg-vezetes.hu/az-erett-szemelyiseg…/

A világnak szüksége van álmodozókra és szüksége van cselekvőkre is. De mindennél jobban szüksége van olyan álmodozókra, akik cselekszenek.

Sarah Breathnach

A szépet a jót keresni amikor mindenki panaszkodik! Megállni elmélkedni amikor mindenki rohan. A csendben létezni amikor mindenki ordít. Adni, amikor mindenki kapni akar. A belső békét megélni, amikor mindenki kívűl keresgél. Merni célokat kitűzni és cselekedni, amikor senki sem mer. Gondolkodj és tedd meg akkor is amikor senki nem mer!”

(forrás: Szikszay Csaba)

.”..Jónak lenni amikor senki nem látja, és senki nem fogja megtudni – az a valódi jóság…😇

A világban élő ember nem láthatja Istent. Az Istenben élő ember tisztán látja a világot.

Pilinszky János

„Isten arra szánt, hogy csatornája légy, melyen keresztül áldásai továbbáradhatnak másokra, hogy segítségeddel épülhessen országa a szívükben.”

Rendeld meg itt: http://maiige.hu/tovabbi_kiadvanyok

„A kétszínű és az őszinte emberek közötti főbb különbségek.

1) Tisztelet

· A kétszínű ember csak azt tiszteli, akinek hatalma van. Ennek az az oka, hogy az alapján ítéli meg a másik embert, hogy az mennyire gazdag.

· Az őszinte ember mindenkit tisztel. Nem törődik a másik ember vagyonával, mert az embert tiszteli benne és nem a pénzét.

2) Kritika

· A kétszínű ember kritizál másokat, csak azért, hogy előnyben részesítse saját magát velük szemben.

· Az őszinte ember csodálja és dicséri a másik embert.

3) Vélemény kifejezése

· A kétszínű ember állandóan pletykál.

· Az őszinte ember bátran kifejezi a saját véleményét.

4) Önzetlenség

· A kétszínű ember azért segít valakinek, mert abból neki haszna van.

· Az őszinte ember önzetlenül segít a másoknak.

5) Manipuláció

· A kétszínű ember általában erőszakkal és megfélemlítéssel kényszeríti rá az embereket, hogy megtegyék amit ő akar.

· Az őszinte ember nem alkalmaz manipulációt.

6) Dicsekvés

· A kétszínű ember folyamatosan kérkedik a sikereivel.

· Az őszinte ember nem dicsekszik a sikereivel, hanem inkább szerény és alázatos.

7) Mások mennyire kedvelik

· A kétszínű ember erőlködik azért, hogy elnyerje a másik ember szimpátiáját.

· Az őszinte ember könnyen eléri, hogy kedveljék őt az emberek.

😎 Ígéretek betartása

· A kétszínű ember sokat beszél és nem tesz semmit.

· Az őszinte ember igyekszik betartani amit ígért.

9) Figyelem feléjük

· A kétszínű ember erőlködik azért, hogy elnyerje a másik ember figyelmét.

· Az őszinte ember nem törekszik arra, hogy az univerzum közepe legyen.” (Judit NagyMélységből Magasságba)

„Ne tégy semmit mások kárára,
örülj mások szerencséjének,
indítson meg az elesettek balsorsa, és mindig tartogass egy könnycseppet a szívedben az arra rászorulóknak…
Ne feledd: emberhez méltóan kell élned, hogy méltó légy, e magas cím viselésére…”
Seneca

„Ne feledd: soha ne légy öntelt az alázatosakkal szemben. És soha ne légy alázatos az önteltekkel szemben.”

Paulo Coelho

„Jézus azt mondja: keress és találsz; kérj, és megadatik néked; kopogtass, és az ajtók feltárulnak előtted. Azt sosem mondja, hogy légy keresztény, és az ajtók feltárulnak előtted. Azt sem mondja, hogy majd én kopogtatok helyetted, hogy feltáruljanak az ajtók előtted. Ő azt mondja, hogy kopogtass, és az ajtók feltárulnak előtted. Mindenkinek magának kell kopogtatnia, mert mindenkinek egy másik ajtón kell átmennie. Mindenki egy egyén, mindenki egyedi.”

(Osho)…Az én ajtóm nem a te ajtód, és a tiéd nem az enyém. Találd meg a TE ajtódat, az ENYÉMET pedig hagyd rám.

„Mindenki különc, és pontosan ez a dolog lényege. Ünnepelnünk kellene az egyediségünket ahelyett, hogy szégyenkezünk miatta. Mindnyájunknak megvannak a magunk hóbortjai. Az emberek sokat ártanak maguknak azzal, hogy igyekeznek elrejteni önmaguk elől valódi énjüket pusztán azért, mert félnek attól, vajon mit gondolnak majd róluk a többiek.”

(Johnny Depp)

Évekbe telik, amíg az ember rájön, hogy tulajdonképpen mi is a vágya, évekbe telik, amíg kibogozza az igazságot az elvárások, a programok, az utánzások tömegei közül. Teréz anya mondta, hogy a legjobb ima, ha az ember a szíve csendjére hallgat.

Feldmár András

” Minden ember mindössze annyit ér ezen a földön, mint amennyit Istenből, vagyis Isten jóságából, Isten szépségéből,

Isten erejéből és szeretetéből visszatükröztet embertársaira. „

Wass AlbertKard és kasza

Szabadság azt jelenti, hogy jogod van az élethez, éppen úgy mint a pillangónak, vagy a madárnak, vagy a vaddisznónak.

De semmivel sem több, mint ezeknek.

Vagyis jogod van a magányhoz, az élelemhez, amit megszerzel magadnak fáradozás árán, a napsütéshez, az esőhöz és ahhoz, hogy dideregj a hóban, ha nincs meleg ruhád.

Jogod van szabadon gondolkodni a világ dolgai fölött, szép és csúnya, jó és rossz között választani. Jogod van bátornak lenni és őszintének. Becsületesnek, igaznak.

Jogod van békességben élni és nyugalmasan várni a naplementét. jogod van elnyomni magadban gonosz indulataidat és jogod van a tökéletesedés útját keresni, mely Istenhez vezet.

Ez a szabadság.

A többi, amit ezzel a fedőnévvel cégjelezve annyiszor tűztek zászlóikra emberi megmozdulások, csupán valamely embercsoport önzését, izgágaságát vagy uralmi vágyát képviseli egy másik embercsoport rovására.

Az igazi, természetes szabadságtól irtózik minden közösség, mivel az felszabadítja az egyént és ezáltal megszünteti a közösséget.

Nem az a szabadság, hogy úgy élhetsz, mint egy diktátor és kedved szerint érvényesítheted a benned felgyülemlett gyűlöletet. Szabadság az, hogy nincs diktátor fölötted más, csak a Teremtő Rend. És hogy a gyűlölet ellen megvédelmezheted magadat a szeretettel.

Wass Albert

, Aki nem mer cselekedni, mert fél attól, hogy mi lesz,

az olyan ember nem bízik sem az Úristenben, sem önmagában. S az ilyen számára nincs szabadság.

A vékony hitű ember számára vékonyan jut hely

Isten világában.(…)

Isten valóságának ismeretéhez nem kell ám ész. Szív kell csupán, meg lélek. Hogy is mondja az írás? Ismerjétek meg az igaz valóságot s az igaz valóság szabadokká tészen! Mitől szabadít meg? Hát a tudatlanságból eredő bajoktól meg nyomorúságoktól. (…)

Mert az Úr nem a hegyek tetején ül s nem is valamelyik bokorban bújkál,

mint ahogy a könyv mondja,

hanem bennünk él és dolgozik. Isten a mi életünk,

és érzéseinken, gondolatainkon keresztül szól hozzánk. „

Wass AlbertHagyaték (részlet)

Aki a Fény útját járja, tudnia kell, hogy nem kerülheti el a gonosz támadásait. Neki az a feladata, hogy gyűlölködjön és harcoljon veled, és ha támadásai ellenére is ugyanabba az isteni irányba haladsz, akkor az, az emelkedésed bizonyítéka. Miért gyűlöl téged a gonosz? Mert nem alkudtál meg vele , különben megvédene, kényeztetne, örömökhöz juttatna , altatna, hogy tovább maradj mélyálomban; de ha menekülsz előle, ha nem vagy hajlandó szolgálni abban a pillanatban felébred és támad. Minden elkötelezett fénymunkás könyörtelen támadásnak van kitéve ,De aki tévedhetetlen a hitében csak az méltó a legfelsőbb beavatásra. A tudatlanok biztosan azt fogják mondani: ′′ Ó! szegény boldogtalan! Micsoda végzet! ′′ De a bölcsek örvendeznek és azt mondják:”A magasságok elérésére van predesztinálva.”

„Hallgass a szívedre, élj úgy, ahogyan a szíved diktálja, akármi is legyen a tét: A tökéletes egyszerűség ára nem kevesebb, mint a világ minden kincse…

Egyszerűnek lenni nagyon nehéz, mert az egyszerűségért mindenedet oda kell adnod. Mindent el kell veszítened ahhoz, hogy egyszerű lehess. Ezért az emberek inkább a bonyolultságot választották, és teljesen elfelejtették, hogy hogyan lehetnek egyszerűek. De csak egy egyszerű szív tud Istennel együtt lüktetni, egy ritmusban. Csak az egyszerű szív dala képes harmóniát alkotni Isten dalával. Hogy ezt elérhesd, meg kell találnod a szívedet, a saját dobbanásodat, a saját lüktetésedet.”

===========

❣️ Osho ❣️

” Nem vagyok biztos abban , milyen lesz a mennyben de egyet biztosan tudok . Ha maghalunk és eljön az idő , hogy az ÚR ítéljen fölöttünk , nem azt kérdezi majd : mennyi jót tettünk életünkben , hanem mennyi szeretettel tettük . „

/ II . János Pál /

A jó emberek azok, akik szeretik az állatokat. „Az állatok különleges lények, és aki volt olyan szerencsés, hogy kapcsolatba került velük, jól tudja ezt.

Az állat nemesség igazi lecke. Nekik köszönhetően szerényebbek, empatikusabbak, szeretőbbek vagyunk. Feltétel nélkül adják nekünk a szeretetüket, cserébe semmit sem kérnek, jót tesznek nekünk. „

Keanu Reeves

♥️♥️Azt kívánom Neked,

…hogy legyen erőd akkor is szeretni, amikor úgy érzed, csak Te adsz.

Hogy legyen erőd akkor is mosolyogni, amikor úgy érzed a fogad törik belé.

Hogy akkor is kitarts, amikor nincs kedved.

Hogy ne zavarjon, ha nagyok a problémáid, hiszen erős vagy és elbírod őket.

Kívánom, hogy legyen erőd félretenni a büszkeséged, ha annak a Valakinek szüksége van rád.

S kívánom, hogy legyen, erőd megmondani Neki mit érzel, mert tudom, hogy ez a legnehezebb.

Őszintén kimondani.

Kívánok Neked Türelmet! Hogy meg tudj hallgatni másokat.

S hogy meg tudj bocsátani annak, aki nem tud Neked.

Hogy fáradtan is tudj szeretettel és megértően beszélni azzal, akinek szüksége van rá.

Kívánok Neked Bölcsességet!

Hogy tudj különbséget tenni, mikor kaptad azért az akadályt, hogy megküzdj vele és mikor azért, hogy kikerüld, és más utat válassz.

Hogy felismerd a mindennapok szépségét, és ne tragédiák döbbentsenek rá. Hogy meglásd a szeretteid fontosságát és szükségességét az életedben.

Hogy minden idegesítő tulajdonságuk Téged épít, akár mint rossz, akár mint jó példa.

Bölcsességet, hogy ne akarj tökéletes lenni, csak törekedj a legjobbra.

Hiszen soha nem leszünk tökéletesek, maximum frusztráljuk magunkat a gondolattal.

Végül kívánok Neked egy apró mosolyt magunkon, hiszen ha mindezt meg tudnánk tenni,

akkor már rég az Angyalok soraiba tartoznánk, és valaki olyanokra vigyáznánk mint mi magunk.

Ám kívánom Neked, hogy megtapasztald: a Teremtés attól válik tökéletessé, hogy ismertek a hibáink és számolnak a tökéletlenségünkkel.

S nem utolsó sorban,

Kívánom, hogy azokkal tölthesd ezt az évet, akik szeretnek.”

Kívánom, hogy mindig legyenek körülötted olyanok, akik értékelik azt, amit adni tudsz. Hogy legyenek melletted jó emberek, akik őszinte szeretettel fordulnak feléd és óvva súgják: „ne csináld!”

Legyen melletted mindig Valaki, aki kezét nyújtja a bajban, letörli a könnyeidet és vigaszt adó öleléssel a karjaiba zár.

(Deverdics Éva)

A szépet a jót keresni amikor mindenki panaszkodik! Megállni elmélkedni amikor mindenki rohan. A csendben létezni amikor mindenki ordít. Adni, amikor mindenki kapni akar. A belső békét megélni, amikor mindenki kívűl keresgél. Merni célokat kitűzni és cselekedni, amikor senki sem mer. Gondolkodj és tedd meg akkor is amikor senki nem mer!”

(Szikszay Csaba)

„A lélek, mely nem képes a jelenben gyökeret verni , a jővő fájáról

csak a fájdalmas múltat fogja szüretelni … 😉

Willdiko ® 20224 január 13 csakúgy”

Van a cél…

És van az út. Sokan azt mondják, elégedj meg azzal, amid van, amit kaptál, ne akarj többet, ne légy elégedetlen, ne álmodozz. De ne hallgass rájuk! Igenis, legyenek álmaid, céljaid, nem baj, ha most megvalósíthatatlannak tűnnek. De ha nem álmodsz róluk, ha nem teszel értük, ha eleve feladod, valóban, soha nem is éred el őket. És miközben célodért küzdesz, fedezd fel az oda vezető út szépségeit is. De ne állj meg mellettük, ne maradj ott. Hanem lépj tovább. Célod felé. Mert mindez nem hiába van ott. Azért van, hogy majd még jobban tudd értékelni, ha elérted célodat, azért, hogy teljes legyen a kép. A sok szépség, amit útközben észrevettél, gyűjtöttél, célod elérésével válik teljessé. Benne, célodban nyer értelmet. Útra is szükség van, és célra is. Egyik sem teljes a másik nélkül. Igen, a cél, és az úton felfedezett sok kis apróság együtt jelentik az életet.

Az Életet.

(Csitáry-Hock Tamás)

“Engedd el azokat az embereket, akik nem állnak készen arra, hogy szeressenek. Ez a legnehezebb dolog, amit valaha is meg kell tenned az életedben, és ez lesz a legfontosabb is. Hagyd abba a nehéz beszélgetéseket olyanokkal, akik nem akarnak változtatni. Ne legyél jelen többé olyan embereknek, akik nem érdeklik a jelenléted. Tudom, hogy a megérzésed az, hogy mindent megteszel azért, hogy elismerést szerezz a körülötted lévőktől, de ez egy impulzus, ami ellopja az idődet, energiádat, mentális és testi egészségedet

Amikor örömmel, érdeklődéssel és elkötelezettséggel kezdesz küzdeni egy életért, nem mindenki lesz kész arra, hogy kövessen téged arra a helyre. Ez nem azt jelenti, hogy meg kell változnod, hanem azt jelenti, hogy el kell engedned azokat az embereket, akik nem állnak készen arra, hogy elkísérjenek.

Ha kizárnak, sértegetnek, elfelejtenek vagy figyelmen kívül hagynak azok, akiknek az idődet adod, nem teszel magadnak szívességet azzal, hogy tovább kínálod az energiádat és az életed. Az igazság az, hogy nem vagy mindenkinek való, és neked sem való mindenki.

Ez teszi olyan különlegessé azt, amikor olyan embereket találsz, akikkel barátságot kötsz, vagy viszonozzák a szerelmet. Tudni fogod, milyen értékes, mert megtapasztaltad már azt, ami nem az.

Minél több időt töltesz azzal, hogy megpróbálod megszerettetni magad valakivel, aki nem képes, annál több időt vesztegetsz azzal, hogy megfosztod magad attól a lehetőségtől, hogy valaki mással kapcsolódj.

Több milliárd ember van ezen a bolygón, és közülük sokan találkoznak veled az érdekesség és elkötelezettség szintjén.

Minél többet maradsz kapcsolatban olyan emberekkel, akik párnának, háttér opciónak, vagy gyógytornászként használnak az érzelmi gyógyuláshoz, annál tovább maradsz távol attól a közösségtől, amelyet szeretnél.

Lehet, hogy ha nem jelentkezel, nem fognak keresni. Talán, ha abbahagyod a próbálkozást, a kapcsolat véget ér. Talán ha nem írsz tovább, a telefonodon nem lesznek üzenetek hetekig.

Ez nem azt jelenti, hogy tönkretetted a kapcsolatot, hanem azt jelenti, hogy mindaz, ami fenntartotta ezt, az az energia volt, amit csak te adtál a megtartásához. Ez nem szerelem, hanem ragaszkodás. Esélyt akar adni azoknak, akik nem érdemlik meg! Sokat érdemelsz, vannak emberek, akiknek nem kellene ott lenniük az életedben, és ezt észre fogod venni.

A legértékesebb dolog, ami az életedben van, az az időd és az energiád, mivel mindkettő korlátozott. Bármire is adod az idődet és az energiádat, meghatározza a létezésedet.

Amikor rájössz erre, kezded megérteni, miért vagy ennyire ideges, amikor olyan emberekkel töltöd az idődet, olyan tevékenységekben, helyekben vagy helyzetekben, amelyek nem illenek hozzád, és nem kellene, hogy a közeledben legyenek, mert energiát lopnak.

Kezdesz rájönni, hogy a legfontosabb dolog, amit magadért és körülötted mindenkiért megtehetsz, hogy mindennél hevesebben véded az energiádat.

Tedd az életed biztonságos menedékévé, ahol csak ′′kompatibilis ′′ emberek engednek veled.

Senkiért sem vagy felelős. Nem te vagy a felelős azért, hogy meggyőzd őket a fejlődésről. Nem az a dolgod, hogy az emberekért létezz és az életed add nekik!

Mert ha rosszul érzed magad, ha kényszert érzel, akkor minden problémád gyökere leszel a ragaszkodásod által, attól félve, hogy nem kapod viszonzást az általad nyújtott szívességeket. Az egyetlen kötelességed, hogy rájöjj, hogy te vagy a sorsod ura, és elfogadd azt a szeretetet, amiről úgy gondolod, hogy megérdemled.

Döntsd el, hogy megérdemled az igazi barátságot, az igazi elkötelezettséget és a teljes szeretetet, egészséges és virágzó emberekkel. Akkor várd ki és nézd meg, hogy ez mennyire kezd mindent megváltoztatni és meg is fog minden változni, az biztos. Pozitív és jó energiájú embereken kívül ne pazarold az időt olyanokra, akik nem érik meg, a változást, a szeretetet, értékelést, a boldogságot és a védelmet, amelyet megérdemelsz.”

Anthony Hopkins

„Úgy élj, hogy visszanézhess. Ne haraggal, hanem örömmel forgathasd át emlékeidet, visszafelé. Nehogy sajnálkoznod kelljen… Okosan élj. De főleg: szépen. Gazdagon, ne a szó anyagi értelmében, hanem szellemiekben. Ahogy a vonuló vadak hagynak nyomot maguk után, úgy hagyj te is. Hogy rád találjanak, ha keresnek. Hogy rád találhasson, aki keres. Hogy ne felejtsék el a vonulásodat. Jeleket hagyj a világban, téged jelzőket. Gondolatokat, amelyek rád mutatnak. Emlékeket, bármilyen, csak markáns legyen… akkor jól éltél. Akkor éltél helyesen. Úgy élj, olyan megfontoltan, okosan és szépen, hogy még az elmúlás fájdalmát is eltakarja a jóleső emlékek felizzó melege. Úgy élj!”

(Hankiss János)

Légy mindig elégedetlen azzal, ami vagy, ha oda akarsz jutni, ahol még nem vagy. Mert ahol magadnak tetszel, ott maradsz. Ha meg azt mondod: „ez elég!”, máris elvesztél. Mindig adj a meglévőhöz, mindig járj, mindig haladj; ne maradj az úton állva, ne térj le. Lemarad, aki nem halad; visszafelé megy, aki oda vetődik vissza, aminél már továbbjutott; letér, aki a hitet elhagyja. Jobban jár az úton a sánta, mint az úton kívül rohanó.

Szent Ágoston

„Olvasónak lenni annyit jelent, hogy sosem leszel magányos és soha nem fogsz unatkozni.”(Joanne Harris)

„Bocsáss meg magadnak azért, mert kevesebbel is beérted, mint amit megérdemeltél – de ne tedd meg újra.”

Ősanya

„Mindig lesznek olyanok, akik nem a Fényt látják benned …

Minél többször kritizáltak, minél többször akartak megváltoztatni, minél többször akarták elhitetni, hogy sok vagy kevés vagyok stb., annál bizonyosabb voltam MAG-amban, hogy jó irányba megyek.

Mindig vannak és lesznek olyanok, akik a Fényt NEM látják benned, hanem önmaguk sötétségét világítják rád.

Ilyenkor az a kérdés, megérint-e mások kritikája – véleménye – becsmérlése – sötétsége – árnyoldala stb., vagy sem?!

Ha már NEM ÉRINT MEG mások lesújtása, jó úton haladsz, mert tudod KI VAGY ÉS TUDOD MIT ÉRSZ, és már nem tudod MAGadnál lejjebb adni.”

Szántó Brigitta

Elgondolkodtató gondolatmenet az élet lényegéről, így év vége felé… az orosz író,Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin tollából.

„Ha akarjátok, itt helyben megmagyarázom, mi az élet lényege, mi az élet titka és értelme. Ne fussatok ábrándok után, ne törekedjetek címre, vagyonra! Évtizedek idegőrlő munkája kell ezek eléréséhez, s egyetlen éjszaka elrabolhatja tőletek. Őrizzétek meg fölényes egykedvűségeteket az élettel szemben, ne rettegjetek a bajoktól s ne sóvárogjatok a boldogság után, hisz úgyis mindegy: a keserűség nem tart örökké, s ami édes, az sem fenékig az.

Örüljetek, ha nem fáztok, s ha éh és szomj nem gyötör benneteket, ha nincs megroppanva a gerincetek, ha lábatok járni, kezetek fogni, szemetek látni, fületek hallani képes – van-e még, akire irigykednetek kellene? Ne irigyeljetek másokat. Aki irigy, elsősorban önmagát emészti.

Dörzsöljétek meg a szemetek, mossátok tisztára szíveteket, s becsüljétek, nagyon becsüljétek meg azokat, akik szeretnek benneteket, akik jó szívvel vannak irántatok.”

Meglátogatott a türelem,

És eszembe juttatta,

hogy a jó dolgoknak időbe telik, hogy megvalósuljanak,

és lassan, de stabilan növekedjenek.

Béke látogatott el hozzám,

És eszembe juttatta,

hogy nyugodt maradhassak az élet viharaiban,

függetlenül a körülöttem lévő káosztól.

A remény meglátogatott,

és emlékeztetett,

hogy jobb idők várnak rám,

és mindig ott lesz, hogy vezessen és felemeljen.

Az alázat is meglátogatott,

és eszembe juttatta, hogy elérhetem,

nem úgy, hogy megpróbálom összezsugorítani és kicsinnyé tenni magam,

hanem azzal, hogy a világ szolgálatára és a körülötte lévők felemelésére összpontosítok.

A kedvesség meglátogatott,

És eszembe jutott

gyengédebbnek, megbocsátóbbnak és könyörületesebbnek lenni önmagammal

és a körülöttem lévőkkel szemben.

A magabiztosság meglátogatott,

és emlékeztetett,

hogy ne rejtsem el és ne titkoljam el az ajándékaimat és tehetségemet, hogy mások jobban érezzék magukat,

hanem öleljem át azt, ami én vagyok.

A fókusz meglátogatott

és ez eszembe juttatta, hogy mások bizonytalansága és ítélete rólam nem az én problémám, és a figyelmemet

másokról vissza kell irányítanom magamra.

Meglátogatott a szabadság,

És eszembe juttatta,

hogy senki sem irányítja a gondolkodásmódom, a gondolataimat és a jólétemet, csak én.

És meglátogatott a szeretet,

És eszembe jutott,

Hogy nem kell keresnem másokban,

hiszen bennem rejlik.

(Tahlia Hunter)

Tudod-e, hogy amikor boldog vagy,

egy boldogságsugarat küldesz a földre?

Tudod-e, hogy amikor boldog vagy,

a körülötted élők is boldogok lesznek?

Tudod-e, hogy kis csillagszikraként azért jöttél

a földre, hogy megtanulj világítani?

És amikor már fénylő színekben pompázol,

világítani tanítod a többieket?

Tudod-e, amikor boldog vagy, a Te fény-Sugarad egyesül a sok parányi boldogságváró fénnyel?

És a kettőből, a százból, az ezerből ismét

Egyetlen öröm lesz – pontosan úgy, mint szétválásuk előtt.

Tudod-e, hogy fényed a Mindenség fényében

tündököl minden pillanatban?

És mindenkinek jut:

A Te hatalmas fénylő erődből

– minek neve boldogság,

A Te hatalmas sugárzó szemed pillantásából

minek neve szeretet,

A Te jóságos ajkad szavaiból – minek neve

megértés,

A Te kezed mindent egybefonó öleléséből

– minek neve a Lélek teremtő fénye.

Légy boldog, és szerető Ember!

(AngeliszIrini: Fénytenger)

„Isten fényben lakik, hová út nem visz el.

Nem látod meg soha, míg fénnyé nem leszel.”

/Angelus Silesius: Kerúbi vándor/

Kezdjetek el ÉLNI!! ❤️

Ma éppen ezen gondolkodtam…🤔

Alig kezdődött el a nap, és már este 8 óra van.

Alig érkezett el a hétfő, és újra péntek van.

… és vége a hónapnak.

… és lassan vége az évnek.

… és már 30, 40, 50 év eltelt az életünkből.

Rájössz, hogy mennyi embert vesztettünk el.

Szülők, más rokonok és sok barát, ismerős.

Nincs visszaút.

Tehát próbáljuk meg élvezni az időt, amink maradt!

Ne hagyjuk abba a kedvünkre való tevékenységünket.

Vigyünk színt a szürke hétköznapjainkba!

Mosolyogjunk az élet apró dolgaira, amelyek balzsamot hoznak a szívünkbe.

Nyugodtsággal és magabiztossággal érdemes élvezni a hátrahagyott időt.

Próbáljuk meg később megszüntetni a szót.

Majd később megcsinálom…

Majd később mondom…

Majd később átgondolom…

Mindent későbbre hagyunk.

Már túl késő!

Mert amit nem értesz, az:

A kávé később hideg lesz…☕

A prioritások később változnak…

Később megtört a báj…

Az egészség később elmúlik…

Később a szülők idősebbek lesznek…👵

Később az ígéretek feledésbe merülnek…

Később a nappal az éjszaka lesz…

Később az élet véget ér…🏴

És utána már túl késő…. ⌛

Tehát… semmit se hagyjunk későbbre...

Mert közben elveszíthetjük a legjobb pillanatokat.

A legjobb élmények.

A legjobb család.

A legjobb barátok.

Ma van a nap... 🌞

a pillanat MOST van… 🏵️

„Lassan érkezik a számvetés mindannyiunk életében. Lesznek fények, vagy csendesség, barátok vagy csak a jól ismert magány, és jönnek majd, mert jönni fognak a gondolatok. Mi lett volna ha másként teszek, ha akkor merek, ha léptem volna, ha nem féltem volna. És ott leszel te és átölel a mi lett volna ha üressége. Letörli a büszkeség és a boldogság érzését, amit az idén a szívedbe zártál. Elhiteti veled, hogy rossz volt az út, hogy nehéz volt, és benne te megéltél megannyi rosszat.

Ne hagyd! Mert igenis jó volt az út, és ne térj le róla, akkor sem, ha épp a gödörben ülsz. Mert voltak benne szépek, ott volt ezernyi csoda. Volt benne nevetés, volt benne könny, ölelés, taszítás is számtalan. Ott volt benne megannyi napfelkelte, amikor a szavad is elállt, és ismerd be, néha az eső is mosolyt csalt az arcodra. Volt benne küzdelem, volt pofára esés, csalódás, majd újra hit, erősebb, mint bármikor. Mert élünk, létezünk, küzdünk, néha feladjuk, elbukunk, felállunk és folytatjuk. Mert élhetünk, büszkén, vagy megtörten, de a miénk. Minden pillanatban.”

======================

🎁 Theodorovits Andrea 🎁

Szeresd a tiszta tekintetű embert, az őszintét. Szívből jövő mosolyát, egyenes szavait, lelkedig hatoló tekintetét.

Nem visel álarcot, nem játszik szerepet. Csak van, létezik. Tisztán és egyszerűen.

Nem varázsol el mézes szavak özönével, nem vezérli belső érdek…

Ő csak él játszva, békében önmagával.

Szeresd az embert, az emberben.

A ma hamisságában, hatalmas kincs, ajándék.”

Czernay Hajna

Van egy személyes történeted, amit be kell teljesítened, és kész. Nem számít, hogy a többiek támogatnak, bírálnak, átnéznek rajtad vagy elviselnek: azért csinálod, amit csinálsz, mert ez a sorsod ezen a földön, ez minden örömöd forrása.

(Paulo Coelho)

Szigorú határmeghúzás ideje

Nem véletlen, ha lelkünk valamit nem tud elfogadni. Sokat lehet olvasni az elfogadásról, de ezt is meg kell tanulni úgy értelmezni és működtetni, hogy az ne önmagunk megerőszakolása legyen.

A lelkünk ami ellen tiltakozik, az nem esik jól neki, ezért azt NEM SZABAD ELFOGADNI.

Nem véletlen, ha minden érzékszervünk tiltakozik ellene, azt el kell kerülni.

Addig tapasztaljuk mindazt, ami nem jó nekünk, amíg meg nem tanuljuk, hogy soha többet ne válasszuk. Amit csak önmagunk feladásával tudunk elfogadni, azt azonnal el kell engedni, különben idő kérdése és megbetegít.

A szigorú határmeghúzás és a NEM-et mondás idejében járunk, most tapasztaljuk meg, mi az, amit nem szabad már elviselni, nem szabad megerőszakolni, nem szabad mindenáron elfogadni. Minden azért zárul le, hogy nálánál egy jóval magasabb minőség jöjjön létre.

Sz.B.

„Milyen kevés zajt csapnak az igazi csodák! Milyen egyszerűek a lényeges események!” /Antoine de Saint-Exupéry/

„A boldogság nem az, amikor nincsenek problémáid, hanem, amikor a problémáid dacára sem vagy hajlandó boldogtalan lenni…”

(Müller Péter)❤

Az ember értékét nem az esze, a műveltsége, nem a hatalma vagy a tehetsége, hanem a lényéből áradó melegség minősíti. Vagyis a szeretetnek behunyt szemmel is érezhető jelenléte.”

(Müller Péter)

Legyél olyan ember, aki nem fél kétszer megkérdezni valakitől, hogy jól van e, amikor azt mondja jól van, de látszik rajta, hogy nem. Legyél olyan ember, aki mosolyog másokra akkor is, mikor nem mosolyognak rá vissza. Legyél olyan ember, akire vágytál akkor, amikor senki nem volt ott neked. Legyél olyan ember, aki egyedül is bátran kiáll az igazságért. Legyél ilyen ember, mert sok ilyen emberre van szüksége a világnak.”

(Nikita Gill)

Minél magasabb valaki tudatszintje,

annál hallhatóbb a belső csendessége.

Hiszen kerüli már, hogy hangosabb legyen a környezeténél,

s lelkét nem óhajtja fürdetni mások figyelménél.

A hála fénye már el nem vakíthatja,

s a tudás almájának íze, meg nem boldondíthatja.

A hatalom vágy már hozzá nem férhet,

hisz tudja s érti, hogy a szeretettel minden szívet elérhet.

Vágy már nem éled benne…

hogy mások alá süllyedjen,

vagy épp sokak fölé emelkedjen.

Szavaival gyógyít, s nem pedig bánt,

hisz léte szolgálat, mit Teremtőjének ajándékként szánt…..

A fejlődés nem lehet eszköz vagy épp cél,

Áldásként érkezik annak ki alázattal él….

(Cserveni Gábor)

Sok csillag kell, hogy világos legyen az éjszaka, -és sok jó szándékú ember, hogy a Földön ne legyen már végre annyira sötét.”
SZENTGÁLY KATA

„A hivő ember hálásan látja,hogy Isten milyen bölcsen időziti életünkben az eseményeket. Aki figyelmesen figyel őrá ,nem hamarkodik el semmit,és nem késik le semmiről. Jézus földi élete gyönyörű példa erre. Mivel valóban ő szabja meg mindennek az idejét ,ezért Isten nélkűl rohanas,kapkodás,mulasztások vádja és folyamatos elégedetlenség kisér,Istenre figyelve pedig ugyanennyi idő alatt sokkal többet el lehet végezni. Igy is kell dolgozni keményen,de marad ereje az embernek,öröme lesz közben ,a végén pedig hála és békesség van a szivében .”

💖
A Kötelesség Szeretet nélkül kedvetlenséget támaszt.
💖
A Felelősség Szeretet nélkül kíméletlenséggé fajul.
💖
Az Igazságosság Szeretet nélkül nem más, mint keménység.
💖
A Nevelés Szeretet nélkül ellenkezést vált ki.
💖
A Bölcsesség Szeretet nélkül ravaszságot szül.
💖
A Kedvesség Szeretet nélkül képmutatás.
💖
A Rend Szeretet nélkül aprólékosság.
💖
A Tapasztalat Szeretet nélkül önteltség.
💖
A Hatalom Szeretet nélkül kevélységet szül.
💖
A Birtoklás Szeretet nélkül fukarsággá válik.
💖
A Hit Szeretet nélkül az elkerülhetetlen végzet
hiedelmének szintjére süllyed.
💖
Az Élet Szeretet nélkül teljesen értelmetlen.
💖

J. Machalse

Gyökössy Endre: Boldogságok

BOLDOGOK, akik tudják, miért élnek,
mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.
BOLDOGOK, akik összhangban vannak önmagukkal,
mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
BOLDOGOK, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek,
mert örömös lesz az életük.
BOLDOGOK, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza,
mert békesség lesz körülöttük.
BOLDOGOK, akik nevetni tudnak önmagukon,
mert nem lesz vége szórakozásuknak.
BOLDOGOK, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól,
mert sok zavartól kímélik meg magukat.
BOLDOGOK, akik észreveszik a diófában a bölcsõt, az asztalt és a koporsót és mindháromban a diófát,
mert nemcsak néznek, hanem látnak is.
BOLDOGOK, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni,
mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.
BOLDOGOK, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni,
mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.
BOLDOGOK, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni,
mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.
BOLDOGOK, akik nem veszik túl komolyan önmagukat,
mert környezetük megbecsüli õket.
BOLDOGOK, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat,
mert õk az öröm magvetõi.
BOLDOGOK, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket,
mert messzire jutnak az életben.
BOLDOGOK, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort,
mert útjuk napfényes lesz.
BOLDOGOK, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják õket,
mert ez a szeretet ára.
BOLDOGOK, akik gondolkodnak, mielõtt cselekednének, és imádkoznak, mielõtt gondolkodnának,
mert kevesebb csalódás éri õket.
BOLDOGOK, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják õket, és szelíden szólnak,
mert Jézus nyomában járnak.
BOLDOGOK, akik mindebbõl meg is tudnak valósítani valamit,
mert életesebb lesz az életük.

Szeresd a tiszta tekintetű embert, az őszintét. Szívből jövő mosolyát, egyenes szavait, lelkedig hatoló tekintetét.
Nem visel álarcot, nem játszik szerepet. Csak van, létezik. Tisztán és egyszerűen.
Nem varázsol el mézes szavak özönével, nem vezérli belső érdek…
Ő csak él játszva, békében önmagával.
Szeresd az embert, az emberben.
A ma hamisságában, hatalmas kincs, ajándék.”

Czernay Hajna

Kinek, mit jelent az ünnep

Én nem vágyok drága ajándékokra, felesleges pénzkidobasra, FOGY-asztásra, se rosszullétig tartó zabálásra, csak mert ez a szokás.

Nem vágyok kötelező körökre, megjátszott mosolyra, szokásokra, beidegződésekre, tradicionális színházra.

Nem vágyok jó kívánságokra olyan emberektől, akik amúgy nem részei az életemnek.

Nem keresek lelki érzéstelenítőt, ami tompítja az éleslátásomat. Nem akarom kevésbé érezni, kevésbé látni azt, hogy mivé sorvadt a fény ünnepe a legtöbb ember életében.

Nem ilyenkor ünnepelek, hanem akkor, amikor az őseink tették. A téli napforduló idején. Azt is csendben, befelé.

Nem készülnek rólam/rólunk műtermi képek egy idegen környezetben minden évben, hogy legyen mit nézegessen az internet népe. Akinek jelentek valamit, pontosan tudja, hogy nézek ki élőben. Jártam én épp elég fotózáson életemben ahhoz, hogy tudjam, hogy készülnek a beállított képek.

Nem veszek vágott fenyőt, ami a plafonig ér, nem díszítem fel mindenféle csillógó dísszel, és nem teszek rá fényfüzért, mert tudom, hogy az élő fenyőfának van valódi fénye.

Az élő FÉNY-Ő FA a fény szimbóluma, nem a holt. S az élő fenyőfa dísze a madár, amely rászáll.

Tudom, hogy nem a fa alá tett drága ajándékok a fontosak, melyeket egyszer használatos csomagolásba tesznek az emberek.

Tudod, a csomagolásba, amit széttép az ember egy pillanat alatt, hogy aztán kidobhassa a következőben…

Hát nem… nem az ajándék a fontos, hanem az emberek a fa körül, s a köztük lévő lelki kötelék.

Az emberek mindegy, hogy mit hazudnak kifelé, a lényeg mindig a belső tartalom marad.

A szeretet minősége.

Hisz ez a szeretet ünnepe, nem az álszentségé, de ezt mostanra a legtöbb ember elfelejtette. Pedig a végén semmi más nem számít, csak az, hogy az egész meséből mennyi volt igaz.

Ha nem tudunk jól szeretni, ha nem tud igaz lenni a szó, az egész ünnep bábszínházzá korcsosul. Én már nem játszom ezt a színházat senki kedvéért.

Másképp ünnepelek. Az igazi ünnep számomra EGY-SZERŰ. Csendes elmélyülés, szembenézés a valósággal.

Nem futok el az elől, amit látok, nem akarom érzésteleníteni magamat, nem akarok semmiféle érzést magamra erőltetni, nem akarok mást érezni és mást mondani, mint amit valójában érzek és gondolok. Nem teszek olyat, amiben nem hiszek, amit nem érzek igaznak.

Ezt nevezik szellemi szabadságnak.

Nem játszom senki színházának semelyik szereplőjét. Önmagamat formálom, újraszentelem magamban a fogalmakat, újraalkotom magamban az ünnepet. S szívből örülök minden olyan léleknek, aki igyekszik igazzá tenni a szavait, önmagát, a kapcsolatait és az ünnepet.

A végén nem az számít mennyi élményt gyűjtöttél, hanem, hogy milyet és miért!

Én hiszek a csendes csodákban, az igaz szó erejében, hiszek a szabadon és őszintén hozott döntések erejében, hiszek abban, hogy igazi ünnepet csak olyan emberek tudnak teremteni, akiket nem a megfelelési kényszer hajt, nem a mások véleménye miatti képmutatás vezérel, hanem a szív és a lélek.

A szív és a lélek ereje viszont azok számára elérhető igazán, akik merik az embereket és a helyzeteket annak látni, amilyenek, és nem játszanak tovább színházi szerepet egy olyan színházban, ami sosem volt igazi.

Keresd meg azokat, akikkel a szó igaz, a szív pedig tisztulni tud!

Keresd meg azokat, akikkel együtt játék és nem színjáték az élet!

Keresd meg azokat, akikkel az ünnep őszinte, az ajándék pedig az együtt töltött idő, s ennek az időnek az emléke!

Mindegy, hogy hogyan próbálod eljátszani az idillt, nem egy nap az évben kell megpróbálni szeretni!

Nem egy nap az évben kell szeretni!

Ideje újra igazzá tenni az ünnepeinket, ám ahhoz, hogy ez sikerüljön, előbb mi magunknak kell igazzá válnunk!

Legalább ma ne játsszuk meg magunkat!
Mindig ezt kértem, most is ezt kérem karácsonyra!

Ha valami nem igaz, az fáj.

A fájdalom jelzi, hogy valami nem stimmel.
Ha elnyomom magamban ezt a fájdalmat, nem fogom ténylegesen megoldani a problémát, csak hagyom elfekélyesedni. Ha megoldást szeretnék, azért tennem kell. Valtoznom és változtatnom kell.

Ha nem lehetsz önmagad mások mellett, ha nem őszinte a szó, az ölelés, a szeretet, akármit is próbalsz elhitetni magaddal és a másikkal, az továbbra sem lesz egyéb az önámításnál.

Ki, hogy érzi, tegyen úgy!
Én a magam részéből nem állok be a sorba.

Aki és ami marad, legyen igaz!

A boldogság nem rajtunk kívülálló dolog.
Rajtunk áll, hogy az ünnepeink mivé válnak.

Szenteld újra az ünnepet, ha úgy érzed többre vágysz üres szokásoknál!

Áldott, békés, szeretetteljes, és ŐSZINTE karácsonyt kívánok mindenkinek!

Váljon igazzá a szeretet, s vele együtt az ünnep!

LÉT elem © Székely Éva

‘ A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.”

Muhammad Ali

„Nézz utána, hogy minden napból, a legközönségesebb, sivár hétköznapból is ünnepet csinálj, ha pillanatokra is! Egy jóindulatú szóval. Méltányos cselekedettel. Udvarias mozdulattal. Nem kell sok az emberi ünnephez. Minden napba belecsempészhetsz valamilyen varázsos elemet, megajándékozhatod magad egy könyv igazságának negyedórás élményével, valamilyen homályos fogalom megismerésének kielégülésével, környezeted vigasztalásával vagy felderítésével. Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok néhány percét a rendkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval és az udvariassal; tehát az ünneppel.” (Márai Sándor)

„Ha nem szenvedted volna el azt, amit elszenvedtél, akkor emberi lényként nem lenne mélységed, alázatod, együttérzésed.” (Dan Millman)

Napindító

„Nincs nehézség, amelyet elegendő szeretet le nem gyűr,

nincs kór, amelyet elegendő szeretet meg nem gyógyít,

nincs ajtó, amelyet elegendő szeretet ki nem nyit,

nincs szakadék, amelyet elegendő szeretet át nem hidal,

nincs fal melyet elegendő szeretet földre nem rombol,

nincs bűn, amelyet elegendő szeretet meg nem vált.

Nem számít, milyen mély a baj gyökere, milyen reménytelen a kilátás, milyen kusza a szövevény, milyen nagy a hiba.

A szeretet kiteljesedése mindet megoldja.

Bár eléggé tudnátok szeretni,

nem volna nálatok boldogabb és hatalmasabb a földön.”

(Emmet Fox: Hegyi beszéd, részlet)

Telnek az évek fölöttünk, és elhagyjuk a felszínes barátokat.

Nem keressük annyira a társaságot, jobban szeretünk már egyedül lenni otthonunk kényelmében, a kis szentélyünk falai között, ahova csak nagyon keveseknek engedjük meg, hogy leheveredjenek nálunk a kanapén.

Már nem akarunk sztárokra hasonlítani, és meglátjuk bennük a halandót, az embert, aki nem szebb, vagy magasztosabb nálunk, csak ügyesebb a fotósa, vagy szuperebb a képszerkesztő programja, amivel egy olyan imidzset alakít ki magáról, aki nem is létezik.

Elvetjük a műt, a valótlant, nem akarjuk hajszolni az elérhetetlen tökéletességet, mert tudjuk, az nincs.

Belenézünk a tükörbe, és meglátjuk magunkban a szépet, az erőt, a hajthatatlanságot, amivel képesek voltunk eddig mindent végigcsinálni, amire azt mondtuk, nem megy.

A családunk lesz a legfontosabb, az ő jólétük, biztonságuk, amiért mindent megteszünk, és már nem engedjük be oda a rosszakarók károgását, az irigyek ostromát.

Nem akarunk aszerint élni, ahogy mások akarják, ahogy szerintük kellene, elengedjük a fülünk mellett az állandó beleszólást a mindennapjainkba.

Egyszerűségre és igazságra vágyunk, nem akarunk álarcokat viselni, nem akarunk meghajolni, vagy elviselni olyat, ami kényelmetlen, szimplán harmóniában lenni magunkkal és másokkal a cél.

Ki akarjuk használni, ami megadatott, úgy, ahogy a szívünk diktálja, éppen ezért több lesz a befelé fordulás és figyelés, mint az extrovertált attitűd.

Az életünket nem a lájkok számában mérjük, hanem a boldog napok és önfeledt nevetések számában, amikor azt mondtuk: Jajj, most olyan jó!

(Agárdi Zsóka)