A szkíta (szittya) erkölcs 24 pontja:
1.Szeretet
2.Bátorság
3.Türelem
4.Békesség
5.Kedvesség
6.Jóság
7.Hűség
8.Gyengédség
9.Önkontroll
10.Önzetlenség
11.Önfeláldozás
12.Igazmondás
13.Irgalom
14.Könyörületesség
15.Alázatosság
16.Empátia
17.Szimpátia
18.Isteni tudás
19.Isteni akarat
20.Isteni morál
21.Áhitatos Isten-tisztel-Ő magatartás
22.Isten jóságába vetett remény
23.Isten jóságába vetett hit
24.Isten jóságába vetett bizalom
,,Nem egy dolgot aratsz egy időpontban, hanem minden dolgot minden időben. Ti vagytok a magvetők, az aratás, az aratók, a szántóföld és a szérű. Ha az aratásotok szegényes, nézzétek meg a magokat, amelyeket másokban vetettetek el, és nézzétek meg, milyen magot engedtetek vetni azoknak magatokban.”
/ Mikhail Naimy – Mirdad könyve /
Egyetlen lélek sem pusztul el, s nem is szünetel, csak az alatt a röpke idő alatt, amíg egy másik testbe áramlik át… Nem hiszed, hogy a lelkek más-más testbe vannak kiosztva, hogy amit halálnak mondunk, csak költözködés? Nem hiszed, hogy a háziállatokban és vadakban, vagy víz alatti lényekben valamikor emberi lélek időzött? Nem hiszed, hogy semmi sem vész el a világmindenségben, csak lakhelyet változtat? Hogy nemcsak az égitestek fordulnak meg kiszabott körpályájukon, hanem az élőlények is fordulókat tesznek, és a lelkek keringenek? Nagy emberek elhitték. Így hát függeszd fel ítéleted, egyébként is tarts fenn magadban egy kis helyet az elfogulatlanság számára.
– Seneca: Az emberiség nagykönyve
A 2025-ös évben is küldetésünk van egymáshoz. Meg kell fognunk egymás kezét, hogy együtt tudjunk szembefordulni a bizalmatlansággal, a szeretetlenséggel, a közönnyel. Felelősek vagyunk egymásért, családjainkért, városainkért és falvainkért, nemzetünkért, nehéz helyzetben lévő felebarátaink anyagi, lelki, intellektuális felemeléséért. Húzzuk együtt a hálót… ne adjunk teret a Sátánnak, aki mint ordító oroszlán körbejár, és keresi, hogy kit nyeljen el. Erősen álljunk neki ellen a hitben (vö. 1Pét 5,8–9). Ne hagyjuk, hogy ritkuljon körülöttünk a megértésnek, a szolidaritásnak, az egymásért vállalt áldozatvállalásnak a levegője. Ne engedjük, hogy gyengüljenek az összetartozás szálai. Sokszor imádkozzuk: „Áldjon meg az Isten, minden szenvedő, jövő-magot vető, béke-szerető, vendég-szerető, igaz magyar embert.” (Dsida Jenő: Emlékül).
A szeretet nem tűr halogatást, és a háromkirályok nem sajnálják a fáradságot, hogy megismertessék és szeressék Azt, aki kegyelmi hatásával szívüket megnyerte, túláradó szeretetével megsebezte. Mert a szív nem maradhat meg kicsiny valójában: kiárad belőle, ami betölti.
Pio atya
Engedd el, amit görcsösen szorítasz, mert ami igazán a tiéd, azt nem kell kapaszkodva tartanod.
A szeretet nem birtoklás, hanem szabadság – éltetni, kibontakozni hagyni.
Ne félj az elveszítéstől, mert ami a tiéd, az akkor is veled marad, ha kezedet kinyitod.
Ehhez erő kell, és ez az erő Istenből fakad, aki megtart minden viharon át, és biztos alap minden bizonytalanságban.
Lupás Adrienn
…aki melletünk szeretne/akar maradni-marad. Esze ágában sincs eltávozni…aki viszont máshová kívánkozik: ráadni a kabátot, kinyitni az ajtót, és -menjen…
ELFÁRADTÁL…
„Ha valaki megkérdezne most, azt mondanád: elfáradtál.
Úgy érzed a világ összes fáradtsága a testeden, a lelkeden, az életeden. Fáradt vagy. Nem tudod, hogy meddig tudod magad tartani.
Hisz erről szólt az életed. Igaz?
A tartásról.
Tartottad a szavadat, ott voltál, ha kellettél, de tartottad a távolságot azoktól, akikben nem volt tartás. Tartottad a hátadat másokért, és csak te tudod mekkora erő kellett, hogy egyenesen tartsd a fejed, amikor azt akarták, hogy lehajtsd. Tartottad a tempót, és bármennyire erőtlen voltál, tartottad azt is, akinek nem maradt semennyi. A karjaidban tartottad a kisbabád egész nap, közben otthon mindent te tartottál kézben. Eltartottad a családot. Nyitva tartottad másnap a szemed, mikor egész éjjel nem aludtál, de nyitva tartottad a lelkedet akkor is, mikor rég be kellett volna zárni.
De leginkább tartottad mindig magad, amikor nem volt más választásod, mint kitartani.
Tudod mit nem tartottál soha? Szünetet. Sosem tartottál egy pillanatot, ami csak rólad szól. Nem tartottál egy csendes lélek pihenőt.
Kérlek. Állj meg egy pillanatra. Csoda, hogy fáradt vagy? Állj meg és pihenj. Minden megvár.
Eddig mindig te tartottál valamit, vagy valakit.
Most vegyél egy mély levegőt és hagyd, hogy téged tartson tenyerén az Isten.”
(Lőrinczi Emese)
Ne foglalkozz azokkal, akik megpróbálnak visszahúzni, mert ők azok, akik lemondtak az álmaikról, és a félelmeiket kivetítve Rád azt akarják, hogy Te se legyél képes megvalósítani a saját álmaidat. Mert akkor szembe kell nézniük azzal, hogy elcseszték az életüket. Az pedig fájdalmas. Te viszont ne törődj velük, csak haladj tovább a céljaid felé, élvezd az életet, és dobd le a láncaidat, mert nem vagy tehetetlen, hiába próbálták ezt beléd verni. Néhány kapcsolódó gondolat, ami remélem segíteni fog: http://hasznaldfel.hu/2015/06/tanult-tehetetlenseg.html
„Tételezzük fel, hogy az egyén egészséges, és egy – sok vonatkozásban – patológiás társadalomban él. Vajon mit tud tenni? Ha nagyon őszinte vagyok, azt gondolom, hogy a külső hatásokat érdemben ellensúlyozni nem tudja, mert gúzsba köti őt a társadalom patológiája. Egy egészséges egyén úgy tud élni egy beteg társadalomban, hogy mindennap százszor megtámadja valami a lelki egyensúlyát. Bosszúságot okoz neki, kiborítja, felháborítja, elkeseríti, félelmet kelt benne az, amit megél. De ha az a kérdés, hogy védheti-e önmagát a társadalom patológiájával szemben, akkor a válaszom az, hogy igen. Ennek a jelszavát már tulajdonképpen Voltaire megírta a Candide-ban. Műveljük kertjeinket! Vagyis egy befelé fordulást javasol, azt, hogy az ember gondozza a kertjét, az otthonát, a személyes kapcsolatait szüleivel, gyerekeivel, rokonaival, barátaival és munkatársaival. Ezt a szűkebb világot talán meg tudja valamennyire óvni a társadalom patológiájától – vagy ha nem is tudja megóvni, akkor úgy tud élni, mint amikor az egri vitézek nappal kilyukasztották a várfalat, aztán éjjel betömték. Vagyis a nap folyamán szerzett sérüléseit este reparálja egy kis csenddel, egy kis magába nézéssel vagy meditációval. Folyamatosan védi és gyógyítgatja önmagát. Ez a védelem nincs túlságosan messze az elzárkózástól, melynek szélsőséges formája az, amit úgy hívnak a művészek, hogy belső emigráció. De ha nem is kell feltétlenül belső emigrációba vonulni, az nagyon fontos, hogy az ember megőrizze önmagát, és ne csináljon a társadalom bűneiből egyéni bűnöket. Vagyis nem szabad ezeket beengednie a magánszférájába, mert szélsőséges gyorsasággal rombolják szét és teszik tönkre az emberi kapcsolatait és a közérzetét is. A ‘my house is my castle’ – az én házam az én váram – egy jó védőfunkció. Védem a magánéletemet a társadalompatológiától. A másik lehetőség, hogy az emberek összekapaszkodhatnak, és alkothatnak kis közösségeket. Meggyőződésem, hogy az egészséges egyén csak úgy maradhat életben a társadalomban, ha vannak szövetségesei. Olyan emberek, akik ugyancsak meg akarják őrizni értékeiket, és fontos érzelmi kapcsolataikat nem engedik át prédaként se a pénzéhségnek, se a karrieréhségnek. Az ilyen kis közösségek védik magukat és védik a körükbe tartozó egyént is a társadalompatológia hatásaitól.” Popper Péter: Hogyan választunk magunknak sorsot?
Napi fogodzó – Jókívánság…
Olyan szemet kívánok neked, amellyel gyönyörködni tudsz a Jóistenben, amellyel megpillantva egy embert, meglátod, hogy ő is botladozó, szeretetre vágyó testvéred!
Olyan fület kívánok neked, amely hallja, hogy a másiknak mire van szüksége, s amely nem süket amikor valaki segítségért kiált.
Olyan szájat kívánok neked, amely az Igazságban, az Igazságról szól, néven nevezi az igazságtalanságot és találékony, ha a vigasztalás és a szeretet szavait kell kimondani.
Olyan gerincet kívánok neked, amivel egyenesen járhatsz és őszintén élhetsz, mert szavaid és tetteid hűen tükrözik azt, aki vagy
Olyan gerincet, amely nem hajol meg az önzés, az érdek, a rosszindulat előtt, én olyan gerincet kívánok, amellyel szelíden és alázatosan követheted a Mestert.
Olyan kezet kívánok neked, amely ismeri a gyöngédséget, amely képes segítő jobbként a másikat felemelni, olyan kezet, amely nem szorítja marokra azt, amivel bőségesen rendelkezik, s amit másokkal megoszthat
Olyan szívet kívánok neked, amelyben Jézus megpihenhet, és amelyben sokan otthonra lelnek… 
