Jézus magvetői
Hétfő reggeli áhítat
– A böjt mint hitpróba
A nagyböjt egy különleges utazás.
Nemcsak lemondás, hanem egy hitpróba is
– megtanulunk teljesen Istenben bízni, átadni Neki minden aggodalmunkat, kétségünket, terhünket.
A múlt héten a szív megtisztítására fókuszáltunk, most pedig elérkeztünk a következő lépéshez:
a teljes bizalomhoz.
„Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!
Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.”
(Példabeszédek 3:5-6)
Ez az igevers olyan, mint egy világítótorony a viharban. Sokszor azt hisszük, hogy mindent meg kell értenünk, mindenre nekünk kell választ találnunk.
De Isten azt mondja:
Ne a magad értelmére támaszkodj! 
Ez nem azt jelenti, hogy ne gondolkodjunk, hanem hogy ne az emberi logika határozza meg az életünket.
Isten útjai sokszor mások, mint amit mi elképzelünk
– de mindig a javunkat szolgálják.
A böjt során gyakran küzdhetünk kísértésekkel: elbizonytalanodhatunk, elfáradhatunk, vagy megkérdőjelezhetjük, van-e értelme.
De itt az ideje, hogy egy teljes lépéssel előrébb lépjünk a hitben.
Ha igazán bízunk Istenben, akkor nemcsak a saját erőnkre támaszkodunk, hanem ráhagyatkozunk az Ő vezetésére.
Induljon ez a hét azzal az elhatározással, hogy teljes szívvel Istenre bízzuk magunkat!
Legyen a böjt nemcsak lemondás, hanem a hit mélyebb megtapasztalása is!
Reggeli ima:
Mennyei Atyám
Köszönöm, hogy Te vagy az én erőm, támaszom, vezetőm. Néha nehéz elengednem a saját elképzeléseimet, de ma úgy döntök, hogy teljesen Rád bízom magam.
Segíts, hogy ne a saját értelmem vezessen, hanem a Te bölcsességed!
Vezess engem az úton, taníts bizalomra, és adj békességet a szívembe.
.
https://jezus-magvetoi.mozellosite.com/
Legyen áldott heted, teljen örömmel és mélyebb Istenkapcsolattal! 
Szeretettel, Etelka
#Nagyböjt#Hitpróba#BízzazÚrban#JézusMagvetői
„Amikor valaki próbák és kisértések alá kerül, az ördög mindaddig kitart, amíg az a személy el nem jut arra a helyre, ahol a kísértés egyszerűen többé nincs rá hatással.
Az ördög elég internetes ahhoz, hogy az ilyen emberekre már ne vesztegesse az idejét.
Ha bármi kettőség mutatkozik a gondolkodásunkban, azt az ördög kihasználja.
Szilárd döntést kell hoznunk.” (Egy új élet)
JERTEK HÍVEK A SZENT KERESZTÚTRA
Jertek hívek a szent keresztútra
Gondoljunk a szenvedô Urunkra;
Öleljük át véres keresztfáját,
Sirassuk meg keserves halálát.!
I. állomás;
Elhangzik a kegyetlen ítélet,
Kínhalálra dobnak oda téged.
Vétkeinkért átok alatt nyögtünk,
S szeretetből te halsz meg helyettünk !
ll. állomás;
Vállaidra veszed a keresztet,
Árva szíved, ó, hogy sajog, reszket.
Ezer bűnünk iszonyatos terhe
Nehezedik súlyos keresztedre.
lll. állomás;
Meginog a kereszt vérző vállán,
Összeroskad az ártatlan Bárány.
Ó, boruljunk mi is véle porba,
Hiszen a mi bűnünk terhét hordja.
IV. állomás;
Fájdalmas, jaj, szívet tépő látvány
A Szűzanya Jézus keresztútján.
Vérzô szívét elönti a bánat,
Zokogva megy, Jézus, teutánnad.
V.állomás;
Drága Jézus, erőd egyre lankad,
Kényszeredve Simon segít rajtad.
Ó, ha tudnád szenvedésed titkát,
De más szívvel vinné szent Kereszfád.
Vl. állomás;
Veronika közeledik Hozzád,
Kendőjével törli véres orcád.
Csodaképed a jutalom érte,
Szent Arcodat lelkünkbe is vésd be.
Vll. állomás
Agyonkínzott, gyötört tested gyönge,
Másodszor is leroskad a földre.
Új estednek oka, jaj, én voltam,
Bűnből bűnbe annyit bukdácsoltam.
Vlll. állomás ;
Az út mentén könnyvirágok nyilnak,
Jeruzsálem leányai sírnak.
Ó, nem elég itt a sírás-rívás
Megtört szívet keres a Messiás.
IX. állomás;
Világ Ura, újra, harmadszorra,
Bűneinkért leroskad a porba.
Hóhéraid könyörtelen vernek,
Vonszold tovább iszonyatos terhed.
X. állomás;
Leszaggatják testedről a köntöst,
Minden sebből új vérpatak öntöz.
Láztól égő sebeid szent vére,
Legyen gyarló lelkünk üdvössége.
XI. állomás;
A keresztre szegezik szent tested,
Fájdalmadon szívünk roskad, reszket.
Roskadj össze kereszt kemény fája,
Ne légy Jézus kínhalálos ágya.
XII. állomás;
Ó, keserves, rettenetes óra,
Tikkadt ajkad nyílik végső szóra.
Visszaadva Atyádnak szent lelked,
Vérző fejed halálba csüggeszted.
XIII. állomás;
A keresztről Jézus drága testét,
Édesanyja karjaiba tették.
Nincs a földön annyi tenger bánat,
Mint amennyi szent szívében támadt.
XIV. állomás;
Szent asszonyok, tanítványok sírva
Jézus testét leteszik a sírba.
Mint a kenet édes illatárja,
Úgy kísérje szívünk hű imája.
Szentírásból ajkunk hittel vallja,
Nem győzhetett bűn és halál rajta.
Föltámadott, amint megmondotta,
Hogy ég és föld zengje: Alleluja.
Záróima :
Édes Jézus, sírva jövünk hozzád,
Sírva nézzük holt – halovány orcád.
Itt a földön keresztutat járva
Hadd kövessük, Szenvedők királya .
Keresztút
A keresztút (lat. via crucis, via dolorosa) eredetileg az a kb. 1,5 km-es útvonal, melyen a keresztény hagyomány szerint Jézus a kereszttel a Praetoriumtól (Gabbata) kiment a Golgotára. Ma olyan ájtatosság, aminek segítségével a keresztény hívek Jézus szenvedésein és keresztre feszítésének eseményein elmélkedhetnek. Ennek gyakorlásához zárt térben (általában templomban) vagy szabadban (általában hegyen) elhelyeznek 14 állomást (stációt).
Jézus keresztútjának néhány állomását nagyon korán kővel vagy kápolnával jelölték meg.
A 14. századtól a ferencesek által vezetett zarándokok vagy ugyanezt az útvonalat, vagy a Praetorium–Szentsír közti 14 emlékhelyet (nem egészen azonosak a maiakkal) járták keresztútként. A stációk száma változó volt (7, 12, 14). Varallóban (Itália) 1520 körül 43 stációig bővítették a keresztutat. A 14 stációs keresztút világméretű elterjedése Porto Maurizió-i Szent Lénárdhoz fűződik: 1731-ben és 1742-ben a búcsúk kongregációja az általa meghatározott formát fogadta el. Ehhez később egy 15. állomást is (Jézus feltámad a halálból) csatoltak sok helyen.
A ferences rend volt a legbuzgóbb terjesztője a keresztúti ájtatosságnak, akik „szent circulus”-nak, azaz szent körjáratnak nevezték. Különösen Szent Lénárd (1676–1751) római ferences tűnt ki a keresztúti ájtatosság terjesztésében, és tulajdonképpen ő volt az, aki ezt az ájtatosságot rendszeresítette. Ő maga 576 keresztutat állított fel. Itália „apostolának” is nevezték. Negyvenéves missziós működése idején 326 népmissziót tartott Észak- és Közép-Itáliában. 1867-ben avatták szentté, 1923-ban pedig a népmissziók védőszentje lett. Épp ezért a pápák a keresztutak felállításának jogát kizárólag a ferenceseknek adták, akik esetleg másokat is felruházhatnak e hatalommal. Megjegyzendő azonban, ahhoz hogy a keresztút érvényes legyen, feltétlenül szükséges, hogy mind a 14 állomáson egy-egy fakereszt legyen. Az egyes jeleneteket ábrázoló képek nem szükségesek. A történelmi Magyarországon a legszebb kálvária a selmecbányai.
Napjainkban szinte minden életállapotnak és foglalkozásnak megvan a maga keresztútja.
A FÁRADT EMBER KERESZTÚTJA
(Kollár Ferenc)
Pap: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!
Hívek: Ámen.
Bevezetés
Uram, ebben az órában gondolatban követni akarlak keresztutadon. Annak idején Te
magad szenvedted végig ezt az utat Mennyei Atyád iránti engedelmességből és
irántam való szeretetből. A legnagyobb szenvedést vállaltad magadra, hogy
bűneimért vezekelj, és a világot megváltsd. Engedd, hogy szenvedésed állomásain
hálát és köszönetet érezzek ezért a szeretetedért! Világosíts meg, hogy hibáimat
fölismerjem, és leküzdjem őket. Szent keresztutad, amelyen most követni
szándékozlak, legyen számomra az önfeláldozás és a megszentelés iskolája! Olyan út,
amely megtanít arra, hogyan válhatok a megváltás nagy művének munkatársává.
Mária, szenvedésekben erős anyád legyen kísérőm! Oldalán bátran járom
szenvedéseidnek útját.
Ámen.
(Thomas Merton)
I. Jézust halálra ítélik
Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot!
A Getszemáni kert álmatlan éjszakája és idegkimerültsége után, tompán, fájó fejjel,
égő szemekkel emberek elé állni és nyugodtan szólni, amikor beszélni kell, s
hallgatni, amikor némaság a méltó válasz. Uram, a te nyugalmad kiérdemelte a
kegyelmet, hogy én is tudjak uralkodni idegességemen, kimerültségemen,
álmatlanságomon az emberek előtt. Tudjak nyugodtan szólni, s ha kell, hallgatni
akkor is, ha idegeim pattanásig feszülnek.
Pap: Könyörülj rajtunk, Urunk!
Hívek: Könyörülj rajtunk!
II. Jézus vállára veszi a keresztet
Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot!
Ilyen fáradtan, kimerülten veszed válladra a keresztet: megkezded azt a munkát,
melyet a mennyei Atya a mai napra számodra kijelölt. Te tudod, Uram, mit jelent
munkába indulni anélkül, hogy az ember kialudta volna magát. Oly jó lenne egy
napot kihagyni, nem tenni semmit, nem tudni semmiről. De nem lehet, vár a mai nap
feladata. Vállamra veszem a nap terhét, veled együtt indulok.
Pap: Könyörülj rajtunk, Urunk!
Hívek: Könyörülj rajtunk!
III. Jézus először roskad le a kereszt alatt
Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot!
A teher a földre nyom. A te keresztedbe benne nehezedett a mi terhünk is. A világ
terhét vonszolod meg-megingó lábbal. Az én tehercipelésemnek, földre
zuhanásaimnak azért van végtelenbe nyúló értéke, mert azt az Isten fölsebzett válla és
tántorgó lába szentelte meg. Jézus kiérdemelte, hogy érdemszerző legyen.
Pap: Könyörülj rajtunk, Urunk!
Hívek: Könyörülj rajtunk!
IV. Jézus édesanyjával találkozik
Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot!
Vannak tiszta, nyugodt, harmonikus lelkek. Oly jó velük találkozni, közelségük olyan
megnyugtató, szeretetük oly erőt sugárzó. Mária csak szemével tudja végigsimítani
fia fájó homlokát, de az ô jelenléte új erőt ad a fáradt kereszthordozónak. Mária,
édesanyám, engedd, hogy lüktető homlokomat kezedbe hajtsam.
Pap: Könyörülj rajtunk, Urunk!
Hívek: Könyörülj rajtunk!
V. Cirenei Simon átveszi a keresztet
Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot!
Simon egész napi kimerítő munka után igyekszik hazafelé, amikor a kereszthordozó
Jézussal találkozik. S mégis fölkíséri a Golgotára. Uram, szabadíts meg a fáradtság,
az idegesség önzésétől. Mert fáradt vagyok, nem kívánhatom, hogy mindenki
körülöttem forogjon, mindenki énrám legyen tekintettel, mindenki engem szolgáljon,
s nem menthetem föl magam a szeretet kötelessége alól: fáradtan is szeretnem,
szolgálnom, segítenem kell. Ha találkozom vele, fölkísérni még napi munkám után is
Jézust a Golgotára, keresztjét hordozva.
Pap: Könyörülj rajtunk, Urunk!
Hívek: Könyörülj rajtunk!
VI. Veronika letörli kendőjével Jézus verítékét
Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot!
Együtt élek emberekkel. Őket is hajszolja az élet. Ők is sokszor fáradtak, kimerültek,
idegesek. Milyen kevés kell ahhoz, hogy Veronika lehessek. Egyszer egy derűs szó,
máskor egy kis hallgatás, ,,nyelés”, egy kis elnézés talán csak annyi, hogy nem
nyitom ki a rádiót, vagy csöndesen teszem be az ajtót, halkan beszélek, nem
panaszkodom folyton saját bajaimról, nem érzékenykedem, helyet adok a másiknak
mikor járművön utazok. Az emberek kimerültségében Krisztus fáradságát tisztelem.
Pap: Könyörülj rajtunk, Urunk!
Hívek: Könyörülj rajtunk!
VII. Jézus másodszor roskad le a kereszt alatt
Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot!
Uram, időnként oly csüggedés fog el. Hiába minden küszködés, úgy érzem, nem
jutok előre. A mindennap taposómalmából áll az életem. Napról napra kezdem elölről
a munkát, s mindig elmarad egy csomó tennivaló. Napról napra elindulok
jószándékaimmal, s minden nap meghozza ugyanazokat a hibákat és bűnöket, mint a
tegnapi. Uram, elfelejtettem a csüggedés óráiban, hogy a te megismétlődő eleséseid
megszentelték, érdemszerzővé tették az én taposómalmomat, a te fölkeléseid
megadják a kegyelmet, hogy egy-egy lépéssel mégis csak előbbre juthassak hibáim
ellenére a küzdelemben.
Pap: Könyörülj rajtunk, Urunk!
Hívek: Könyörülj rajtunk!
VIII. Jézus szól a síró asszonyokhoz
Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot!
Uram, keresztutadon nemcsak korbács és durvaság kísér, vannak olyanok is, akik
sajnálnak, siratnak. Jól esik ez a szívnek – de a lényegen nem változtat. A keresztet
mégis egyedül kell fölvinni a Golgotára. Amikor fáradtan botorkálok a szenvedés
útján, akad egy-egy meleg szív, aki részvéttel van, vigasztal, sajnál. Jó ez, ha
megkapom, de nem keresem. Problémám lényegét nem oldja meg úgy sem. A
szenvedéssel végső fokon mégis négyszemközt maradok, s a keresztnek egyedül kell
az ,,igen”-t kimondanom.
Pap: Könyörülj rajtunk, Urunk!
Hívek: Könyörülj rajtunk!
IX. Jézus harmadszor esik el a kereszt alatt
Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot!
A legmélyebb zuhanás. Jó volna így maradni. Már nem is érzed a rúgásokat, a
korbácsok ütését. Csak ne kellene tovább menni. Csak meg lehetne most itt halni.
Uram, e szörnyű mélységekbe való leszállásod által ments meg engem a
kétségbeeséstől. Ó, te ismered a sötétség mélyét, melyből nem látszik kivezető út. De
van. Igaz, hogy a Golgotán át visz, de húsvét hajnalán mégis csak fény ragyog.
Pap: Könyörülj rajtunk, Urunk!
Hívek: Könyörülj rajtunk!
X. Jézust megfosztják ruháitól
Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot!
A Golgota kimagaslik a tömegből, s ott állsz rajta, Jézusom, kifosztottan, egyedül,
dermesztő magányosságban. Barátaid elmaradoztak, anyádat, Veronikát, Jánost hiába
keresi a távoli tömegben szemed. Hóhérok, vadállatok vesznek körül s ôk még
fájóbbá teszik magányosságodat. Uram, lelkemen úgy fáj néha magányosságom.
Olyan jó lenne, ha valaki meghallgatna, meg tudna érteni. ha valakivel föl tudna
oldódni egyedülvalóságom. De éppen a szenvedés, a fáradtság, a kimerültség órái a
legmagányosabbak. A te elhagyatottságod szentelje meg, s tegye értékessé azokat az
órákat, amikor fáj a magány.
Pap: Könyörülj rajtunk, Urunk!
Hívek: Könyörülj rajtunk!
XI. Jézust a keresztre szegezik
Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot!
Végre lefekhetsz, Uram, ziháló melled megnyugodhat, fáradt tested elpihenhet. Ó, de
a keresztre kellett ráfeküdnöd, hogy fájó szögek hasítsák át, s feszítsék ki fáradt
tagjaidat. Hányszor kereszt az én pihenésem is, Uram. Nem tudok pihenni. Aludnék,
de zajok, hangok hasítanak belém, mint szögek aludnék, de idegeim feszülnek, mint
tested a fán. Legyen megnyugvásom ilyenkor a Megfeszített képe.
Pap: Könyörülj rajtunk, Urunk!
Hívek: Könyörülj rajtunk!
XII. Jézus meghal a keresztfán
Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot!
A nap és a hold elsötétedik, éjszaka száll a Golgotára, s éjszaka száll a lelkedre:
Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Amikor a szenvedés, kimerültség útjait
járom, hányszor érzem, Uram, én is: nem tudok már imádkozni sem. Sötétség,
szárazság kínoz, s úgy érzem, éppen ilyenkor hagy el az Isten. Uram, a te golgotai
éjszakádból él a világ, s amikor a tökéletes engedelmesség áldozatát bemutattad,
akkor voltál a legkedvesebb az Atyának. Jézusom, taníts meg arra, hogy aki szenved
attól, hogy nem tud imádkozni, az már jól imádkozik, és hogy nagyon közel van az
Isten ahhoz, akinek fáj az Ô távolléte. (Miatyánk…, Üdvözlégy…)
Pap: Könyörülj rajtunk, Urunk!
Hívek: Könyörülj rajtunk!
XIII. Jézus testét leveszik a keresztről
Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot!
Megdöbbentő dolog ez, az Istenember holtan, tehetetlenül függ, leszögezve.
Szeretetből, a mi tehetetlenségünk miatt. Aki mindenre képes, az erőtlenné tette
magát. Hányszor kínoz engem is tehetetlenségem. A fáradtság, az erőtlenség
leszögezi tagjaimat, agyamat, akaratomat. A lélek kész, de a test erőtlen. Krisztusom,
te is erőtlenségedben voltál a legerősebb, a világ Megváltója, a Gonoszság
Fejedelmének legyőzője. Ha egyesítem veled gyöngeségemet, én is részt veszek
veled a világ megváltásában.
Pap: Könyörülj rajtunk, Urunk!
Hívek: Könyörülj rajtunk!
XIV. Jézust a sírba teszik
Pap: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
Hívek: Mert szent kereszted által megváltottad a világot!
Eljött a teljes pihenés ideje. Vége a harcnak, küzdelemnek, fáradtságnak,
szenvedésnek. A nagy életmű kész. Minden, ami fáj, elmúlik egyszer. A megfáradt
vándor hazatér. S a pihenés nem öntudatlan semmibe süllyedés egy néma temetőben
a föld mélyén ó, nem. A mennyei Atya vár ölelésre, letöröl szememről minden
könnyet, elsimít homlokomról minden barázdát. Krisztus kézenfog, s a sok szürke,
fáradt, egyszerű emberrel együtt bevezet országába: ,,Jöjjetek, Atyám áldottai,
vegyétek a nektek készített országot.” Amikor türelemmel, szeretettel, áldozatkészen,
keresztemmel egyesítve hordoztátok a mindennap fáradságát, a szenvedés keresztjét,
talán nem is gondoltatok arra, hogy az én passióm folytatódik bennetek a világ
végéig. Ilyeneké a mennyek országa.
Pap: Könyörülj rajtunk, Urunk!
Hívek: Könyörülj rajtunk!
Befejezés
Jézus, Te egész életeddel, a halálig menő engedelmességgel az elviselést és a szeretet
megváltoztatni képes erejét mutattad meg nekünk. Csendben a szótlanságra
buzdítottál, ha már kifogyott minden eszközünk. Adj erőt nekünk eljutnunk a
szótlanság erejének megtapasztalásáig, és engedd, hogy az igazság és a szeretet
érdekében felemelt szavunkkal mindig szolgáljunk Téged a másik emberben és
dicsérjünk Téged!
Ámen.
(Thomas Merton)
Pap: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!
Napi fogodzó – Mit nem szabad enni böjt idején? Egymást…
Milyen jó is volna megtanulni, hogy szép dolog a böjt, a lemondás, de ha eközben egymást rágjuk, marjuk, másokról pletykálunk, rosszat mondunk, áskálodunk vagy éppen másokat bemocskolunk, addig a böjtünk nem sokat ér… Addig csupán önbecsapás, ámitás és képmutatás, mert nem az piszkol be, amit beviszünk, hanem amit kiengedünk. Ma amikor böjtölsz, akkor erre is figyelj, nem elég nem megenni a húst, az is kell, hogy a melletted élőt se edd meg! Nem elég letenni a telefont, kikapcsolni a televíziót, szabadulj meg az ítélkezéstől, a pletykától is! És meglásd rád köszönt az áldott béke, mert Isten a tiszta szívet szereti és keresi… 
Székelyudvarhelyi Szent Miklós Plébánia
Ima hamvazószerdán
Örök, mindenható Úr Isten,
Bocsáss meg a bűnbánóknak, irgalmazz a könyörgőkön, s küldd le mennyből szent angyalodat, ki e hamut megáldja és megszentelje, hogy üdvszerű legyen mindazoknak, kik szent nevedet alázattal segítségül hívják s bűneik öntudatában magukat vádolják, isteni jóságodnak színe előtt bűneiket siratják, vagy kegyes irgalmadért alázattal s epedve kiáltoznak; s engedd a te szentséges neved segítségül hívásáért, hogy valakik csak meghintetnek e hamuval, bűneik bocsánatát, testi épséget s lelki oltalmat nyerjenek.
HAMVAZKODJÁL, HÍVŐ LÉLEK,
Mert porba tér az élet.
Akármenyit örvendeznél,
Ne feledd, hogy porból lettél.
Könnyeink is porba hullnak.
Boldogok, kik megjavulnak,
Hamú szaván megindulnak.
Ó, ki tested meggyötörted,
a Golgotán összetőrted:
adj nekünk is töredelmet,
Testünk ellen győzedelmet.
S ha majd egyszer sírba szálltunk
testünk szerint porrá váltunk:
Őrízd porló csontjainkat
s hamvainknak adj nyugalmat.
Kik testünket megtagadtuk,
add hogy egyszer visszakapjuk,
S átszellemült dicsőségben,
szerethessünk fönt az égben.!
János 3:16
Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Óh Isten,
Ki nem akarod a bűnös halálát, hanem bűnbánatát, alázattal kérünk: tekintsd kegyelmesen gyarlóságunkat, s jóságodnál fogva áldd meg e hamut, melynek alázatosságunk nyilvánítása s bűneink bocsánatának megérdemlése végett fejünket behintetjük; hogy akik elismerjük, miszerint porból vagyunk s gonoszságunk vétke miatt ismét porrá leszünk, minden bűneink bocsánatát a bűnbánóknak ígért jutalmakat kegyesen megnyerni méltók legyünk.
Hamvazószerdával megkezdődik a húsvéti előkészületi idő, a nagyböjt
KULTÚRA – 2025. március 4., kedd | 20:40
A húsvétra felkészítő negyvennapos böjt hamvazószerdán veszi kezdetét, amely idén március 5-ére esik. A keresztények ebben a bűnbánati időszakban Jézus Krisztus feltámadásának, a húsvétnak a megünneplésére készülnek, a hitben való elmélyülés, a kiengesztelődés és a lemondás segítségével.
A negyvennapos böjt a 4. századra vált általánossá a keresztény világban.
A vasárnapot az Egyház nem tekinti böjti napnak, mivel e napon az Úr feltámadását ünnepeljük, így a 7. század óta szerdai nappal kezdődik a nagyböjt, tehát hamvazószerdától húsvétvasárnapig a böjti napok száma éppen negyvenet tesz ki.
A 11. századig olyannyira szigorú volt, hogy késő délutánig semmit sem ettek; húst, tejterméket és tojást pedig a böjti napokon egyáltalán nem fogyasztottak. Napjainkra az Egyház enyhített a böjti szabályokon, de hamvazószerdára és nagypéntekre szigorú böjtöt ír elő: a 18 és 60 év közötti hívek lehetőleg csak egyszer étkezzenek és még kétszer vehetnek magukhoz élelmet (hazánkban ez a szabály abban a formában honosodott meg, hogy csak háromszor lehet étkezniük és egyszer jóllakniuk). E két napon és a nagyböjt többi péntekén az Egyház arra kéri 14 évesnél idősebb tagjait, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst.
A görögkatolikus egyházban hamvazószerda előtti hétfőn megkezdődik a nagyböjti időszak.
Fontos azonban rámutatni arra is, hogy a húsételtől való tartózkodás nem önmagában tekinthető böjti cselekménynek. Egyszerűen a hús fogyasztása az ókori, középkori ember számára sokszor ritka, ünnepi alkalomnak számított, vagyis az erről való lemondás az adott kultúrában valóban a bánat és az önmegtagadás alkalmas kifejezőeszközének bizonyult. E gondolatot tovább folytatva, kiegészítve azzal, hogy az ószövetségi gyakorlatban az egyéni bánatnak is számos formája lehetett, kérdésként áll a külső böjt gyakorlata a modern ember előtt:
mi az az érték, szokás az életemben, amihez általában ragaszkodom és az Isten előtti meghajlás jeleként szívesen lemondanék róla?
Forrás: MKPK Sajtószolgálat
ADY ENDRE: Hamvazószerdán
Meghajtom bűnbánón fejem
S mit rég’ tevék, imádkozom.
Általnyilallik lelkemen
Egy rég’ nem érzett fájdalom.
Egy rég’nem érzett fájdalom
Imára szólit engemet,
Hisz’ örömtől imádkoznom
Oly régen-régen nem lehet.
*
Ez a nap már rég’ az én napom,
Ez a bánat régi, régi kincsem,
Nem a bűnbánásra alkalom,
De örök lelkiharc, örök Isten!
Nem az örömnapoknak álmát
Siratom némán, könnytelen szemekkel,
Hanem lelkem borongó árnyát,
Kisértő, rémes szellemekkel…
*
Ejh! hagyjuk a sírást,
Sírjon, kit bűne sírni késztet,
Pohár csendüljön, ébredjen a szív:
Ma ünnepel halál, enyészet…
Ma zokogástól hangos a templom,
Könny a szemekben, hamu a fejen,
Dalra fel, míg mások zokognak,
Ez a nap az én régi ünnepem!
SZENT 40 NAP – 2020/2.
A Húsvétot megelőző 40 napos böjt idején számtalan formában tehetünk valamit azért, hogy kicsit lelassuljunk és megnyugodjunk, a belső hangunkra és az Isten jelenlétére hangolódjunk. 40 napon át apró lépésekkel egyre közelebb juthatunk a lelki készségnek ahhoz az állapotához, amelyben fogékonyabbak lehetünk az isteni mibenlét megismerésére és életünkbe való befogadására. 40 apró mozdulat, amit a tisztulásunk érdekében megtehetünk.
Első mozdulatként meghatároztátok a helyzeteteket és a vágyaitokat. Figyeljétek csak meg, mennyire szépen összeállnak ezek a halk sóhajok, mondattöredékek egy közös szándékká:
< Indulás és érkezés valahonnan valahová. Szeretném felismerni és jòvátenni hibáimat. Szeretnėk rá hangolòdni Istenre. Hagyjam, hogy az ő szándéka szerint éljek. Feje tetejére állított világ, és néha bennünk is ez van. A képet helyre kell állítanunk, hogy jól tükröződjék bennünk a hit. Az intő jeleket mindíg észrevegyem és hálával köszönjem meg. A testemet és lelkemet is megtisztítom. Szeretném a világnak mutatni a valós önmagamat. Egyre inkább Krisztus szemével látni a világot. Ráhangolódni az isteni akaratra, hogy visszatérjen annak az első szeretetnek mindent elsöprő ereje. Nagyobb odafigyelés a szóban és cselekedeteimben. Elfogadás, lelassulás, türelem, egyszerűség. Várom a hit erejét a folytatáshoz! Erősödjön a kitartásom, a hitem, hogy végigmenjek az úton kétségek nélkül. Imádság, elmélkedés, lemondás által megtalálni a Lényeget! A mai nap a tükörbe nézés napja. >
Csodálatos útra indító szavak ezek, és hiszem, hogy ezt a vágyat kell óvatosan végigvigyük magunkkal utunkon, hogy mind a 40 böjti napunk a tükörbe nézés napja lehessen.
Arra kérlek itt az út elején benneteket, hogy bármit is tesztek majd a böjti időszakban, az ne mutatvány legyen! Ne elismerő szavakért, vagy külső elvárások miatt mondjatok le dolgokról, ne hálálkodásért, vagy a saját megelégedettségetekért nyújtsatok segítséget és ne csak ímmel-ámmal vegyetek részt a liturgiákon, hanem mindent azzal a „toronyiránt” haladó mentalitással tegyetek, hogy minden Isten nagyobb dicsőségére váljék. Próbáljátok a megfelelési kényszert, a régi megkopott szokásokat levetni, minden felesleget letenni és újra az első találkozás elevenségével tiszta önmagatokat adni!
Szent Ferenc szavaival élve: „Ne sokat tégy, de azt jól, s öröm lesz a bére!”
Elmélkedésünk mai gondolata: FELTÉTEL NÉLKÜLI, ÖNKÉNTES ODAADÁS
Remélem, hogy az elmélyülést és az elmélkedést segítik majd a szép képek is! Idén az utunkat végigkísérő szimbólumként az üveggolyót választottam!
Bíztatlak benneteket a hosszú út kitartó végigjárására! Kísérje áldás az utunk! 
Chatalino
JÖJJ A GOLGOTÁRA
Egy virágot hoztam, Jézus keresztfádra ,
Tépet a levele, zúzott az ága,
Tövisek között nőtt fel, nézz kegyesen reája .
Ez az én életem megtépett virága,
Illata nincs neki vérpiros a széle,
Oh hányszor hullott rá sebzett szívem vére
Csodás tövise hogy szúrt halálra
én Uram így hoztam fel a Golgotára.
Itt kelt új életre, itt jött meg illata,
Itt sújtott rá végre a boldogság tavasza,
És az örök nyárnak melegét itt érzi,
Oh, csak az a boldog aki ezt megérti,
És ti szegény tépett, szenvedő virágok
Gyötrődő lélekkel, vajon mire vártok ?
Tégy fogadást még ma új élet javára,
Életed virágát hozd a Golgotára .
Édes Jézus, ha a gúnynak nyila sebzi szívemet,
adj erőt, hogy a Golgotán nyugodtan kövesselek. Adj erőt, hogy érted élve, érted küzdve győztesen, egykor szép Egedbe jussak’.
— JÉZUS SZÍVE LÉGY VELEM.
Édes Jézus, én nagyon szeretlek Téged.
Mértékletesen, böjttel a teremtett világért
Cikkek, hírek / Mértékletesen, böjttel a teremtett világért
Az ökológiai válság erősödésével egyre többször találkozunk az önkéntes egyszerűség, a minimalizmus kifejezésekkel vagy olyan személyekkel, akik ezt az életmódot élik. Ők azok, akik megfogadták és gyakorlatba is átültetik azt, hogy a kevesebb néha több.
A Földünk, teremtett világunk erőforrásait túlhasználó, túlfogyasztó gazdaság által okozott károk egyre nyilvánvalóbbak, a társadalmi igazságtalanságok terén is. Ezt a fajta túlfogyasztó gazdaságot egyéni szinten csak azzal tudjuk lassítani, ha jóval szerényebb, a valódi szükségletekre fókuszáló, túlzó igényeket visszametsző életet élünk.
Forrás: freepik.com
Mi az önkéntes egyszerűség?
Lemondás valami olyasmiről, amit egyébként megtehetnénk – de nem önmagáért a lemondásért, hanem valami nagyobb jó kedvéért. Például lemondás az autózás kényelméről annak érdekében, hogy jobb levegőt szívhassunk.
Ez a jelenség katolikusként nem idegen számunkra. A keresztény vallás a kezdetektől ismeri és meg is kívánja követőitől a böjtölést, vagy ha úgy tetszik, az önkéntes egyszerűséget, az önmegtartóztatást.
A Katolikus Lexikon szerint a böjt nem más, mint a mértékletesség erényének cselekedete: tágabb értelemben minden erkölcsi meggondolásból fakadó önmegtagadás, főként az érzéki élvezetektől való tartózkodás; szoros értelemben az önfenntartási ösztön megfékezése az evésben és ivásban.
A mértékletességre pedig igencsak nagy szükség van most, hiszen „tudjuk jól, hogy nem lehet fenntartani a legfejlettebb országok és a leggazdagabb társadalmi rétegek mostani fogyasztási szintjét, ahol a fogyasztás és a pazarlás szokása példátlan méreteket öltött. Már túlléptük a bolygó kizsákmányolásának maximális határát anélkül, hogy megoldottuk volna a szegénység problémáját” (Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikája, 27).
Ráadásul hitünk nemcsak megköveteli a mértékletességet, de Jézus Krisztus saját életével igen jó példával jár előttünk a nagyobb jó érdekében tanúsított önmegtagadásban: életét adta a mi üdvösségünkért.
Mértékletesebb életmódunkkal, fogyasztásunk visszafogásával rengeteget tehetünk az Isten által oly tökéletesre alkotott bolygó erőforrásainak megőrzéséért.
Forrás: pexels.com
Tartsunk mértékletességet! Hogyan, miben?
És hogyan, miben mutathatunk mértékletességet a böjti időszakban, a klasszikus hústilalom és az évi két napi szigorú böjtön túl?
1. Nos, kezdjük rögtön az étkezéssel, hiszen e téren is számos lehetőségünk akad:
Akinek az egészsége megengedi –, vállaljon az étkezésében valamivel többet a kötelezően előírt böjtnél (hús elhagyása akár a teljes böjti időszakban, időszakos léböjt vagy étkezésmegvonás). Fontos azonban figyelembe venni, hogy ezek a szigorúbb böjtölési formák komoly odafigyeléssel és felelősséggel végezhetők csak! Csak akkor gyakoroljuk ezeket, ha külső és belső lehetőségeink adottak rá.
Amit megeszünk, az viszont lehetőleg idénynek megfelelő és helyi étel legyen, meglepő gazdaságát ismerhetjük meg ebben az időszakban a télvégi élelmiszereknek, hagyományos recepteknek. Savanyú káposzta, gyökérzöldségek (kerekrépa, feketeretek, édesburgonya), ásványi anyagokkal teli aszalványok, otthon előállítható csírák végtelen sokszínűsége – nem is olyan rossz a paletta!
Forrás: pexels.com
2. Mértékletességet tanúsíthatunk az élelmiszerhulladék terén is:
„Ételt kidobni olyan, mintha a szegények asztaláról lopnánk” – mondja Ferenc pápa. Mérjük le egy héten keresztül, mennyi étel landol nálunk a kukában! Legyünk őszinték magunkhoz, ne szépítsük a valóságot! Utána pedig próbáljuk ezt a mennyiséget nagyböjtben radikálisan csökkenteni, vagy akár le is nullázni! Ne vegyünk addig új ételt, amíg az előző el nem fogyott! Alakítsuk át, ha eredeti állapotában már unjuk! És – nagyon fontos! – annyit vegyünk, amennyit megeszünk. Ne többet!
3. Persze nemcsak az étkezésben tarthatunk önmérsékletet. Mobilitási vágyainkat is megzabolázhatjuk.
Ebben a szent negyven napban – ha egészségi állapotunk, életkorunk, körülményeink megengedik, és csak kényelmünket kell feláldozni – pihentessük kicsit az autót, és rövidebb, 1-2 km-es távolságon belül sétálva, kerékpárral, hosszabb út esetén közösségi közlekedéssel érjük el úticélunkat! Hétköznap templomba vagy a vasárnapi szentmisére gyalog menjünk legalább a nagyböjti időben!
Forrás: freepik.com
Igyekezzünk ellenállni a távoli tájak csábításának is! Hiszen tudjuk, hogy a valódi élményekhez nem új tájakra, hanem új szemléletre van szükség.
Nyitott szemmel és szívvel járva a világ minden apró sarkában, jelenségében csodákat találunk.
4. Áramfogyasztásunk csökkentésével is próbálkozhatunk.
A klasszikus „ökotippeken” (lámpa lekapcsolása, elektromos készülékek éjszakai áramtalanítása stb.) túl is számtalan lehetőségünk van. Zuhanyozzunk hideg vízben – miért is ne? Keringésünknek biztosan jót tesz, és vizet is, áramot is jócskán spórolunk vele. Próbáljunk ki egy „sötét” estét, amikor csak egy-egy lámpa ég a lakásban, esetleg gyertyával világítunk. Áram híján kütyüzés helyett beszélgetéssel, énekléssel üthetjük el az időt, imádkozhatunk, elmélkedhetünk. Egy ilyen sötét este gyerekek számára izgalmasabb kaland lehet, mint sok mesterséges játszóház.
5. A fogyasztásban való mértékletesség egyben teret ad a lelki élményeknek.
Törekedjünk arra, hogy ebben a nagyböjtben minél teljesebben éljük meg a teremtett világba való beágyazottságunkat, vele való egységünket. Ennek remek módja a természetben végzett szemlélődés.
Ha tehetjük, minden nap szakítsunk rá időt, imádkozzunk szabad téren!
6. Teremtésvédelmi keresztúton is részt vehetünk, vagy magunk is szervezhetünk a közösségünk számára.
A neten böngészve magyar nyelven is több remek anyagot, kész szöveget találhatunk, így nem kell az esemény megszervezése mellett/előtt egyben teológiából és ökológiából is doktorálnunk. A természetben végzett keresztút egyben gyönyörű közösségi program is.
Pár tipp teremtésvédelmi keresztúthoz:
- Teremtésvédelmi keresztút
- A teremtett világ keresztútja Jézussal
- Ifjúsági teremtésvédelmi keresztút
- A keresztút állomásai a Laudato Si’ szellemében
7. Talán nem gondolnánk, de lelkitükörből is létezik már a teremtésvédelemre koncentráló: a fogyasztói lelkitükör.
Ez a lelkitükör a fogyasztói életmódunkból fakadó bűnök átgondolására fókuszál. Korunkban megszoktuk ugyan, hogy különválasszuk azt, amiben hiszünk, és azt, ahogyan élünk, holott a kettő elválaszthatatlan.
A mindennapi rutinjaink, életvitelünk elválaszthatatlan az istenkapcsolatunktól.
Erre figyelmeztet minket Ferenc pápa is „Áldott légy” (Laudato si’) kezdetű enciklikájában: „Annak a hivatásnak a megélése, hogy védelmezői legyünk Isten művének, lényegi része az erényes életnek, nem valami szabadon választható feladat, és nem is a keresztény tapasztalat másodlagos szempontja.” (LS 217).
Mi hol tartunk a megtérés eme dimenziójának kibontásában? Miben kell még változtatnunk életmódunkon, hogy összhangba kerüljön az isteni törvényekkel és Jézus tanításával? Ennek átelmélkedésében segít a fogyasztói lelkitükör, amit szintén megtalálhatunk a világhálón.
8. Filmekből is szerezhetünk inspirációt:
Nézzük meg – lehetőleg közösségünkkel együtt – a Szentatya részvételével készült, „A levél” című filmet. Ez az alkotás négy életút apropóján, gyönyörű látvánnyal fűszerezve mutatja be a katolikus egyház teremtésvédelemre vonatkozó társadalmi tanítását. Részleteket és regisztrációs linket ezen az oldalon találunk.
Számtalan módon követhetjük tehát Krisztust az önmegtagadásban, önmegtartóztatásban a nagyböjti időben.
Mértékletességünkre a napjaink polikrízisei között nemcsak a saját lelkünk, de a teremtett világ megőrzése érdekében is nagy szükség van.
Ne habozzunk tehát a keskenyebb utat választani, hogy mi is átélhessük a felismerést:
„A szabadon és tudatosan megélt mértéktartás felszabadító. Ez nem kevesebb élet, nem gyengébb izzás, épp ellenkezőleg. Valójában azok élveznek és élnek meg jobban minden pillanatot, akik felhagytak azzal, hogy innen-onnan csipegessenek, hogy mindig olyasmit keressenek, amijük nincs. (…) Lehetséges az, hogy kevésre legyen szükségünk és nagyon éljünk, főképp akkor, ha képesek vagyunk megtanulni, hogy más dolgokban leljük örömünket; ha megelégedést találunk a testvéreinkkel való találkozásokban, a szolgálatban, karizmáink kibontakoztatásában, a zenében és a művészetben, a természettel való kapcsolatban, az imádságban.
A boldogság megkívánja, hogy korlátozni tudjuk bizonyos igényeinket, melyek elkábítanak minket, és így készek legyünk az élet kínálta sokféle lehetőség megragadására.”
(Laudato si’ 223.)
Mértéktartó, élményekkel teli nagyböjtöt kívánunk minden kedves Testvérnek!
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média