A KIS BARKA 
ÉS A HÚSVÉTI
ELŐKÉSZÜLETEK
A patak partján, ahol a tavaszi napsugarak már ébredeztették a természetet, egy kis barkaág szendergett a fűzfa egyik hajlékony ágán. Apró, puha barkái még álmosan simultak az ághoz, de valami különös izgalom töltötte meg a levegőt.
Egy reggelen a szél halkan megsúgta neki:
– Kelj fel, kis barka, nagy nap közeleg! A faluban mindenki húsvétra készül!
A kis barka kíváncsian nézett körbe. A madarak fészket építettek, a méhek szorgosan gyűjtötték a nektárt, és a rét tele volt ébredező virágokkal.
– Húsvét? – tűnődött a kis barka. – Mi az a húsvét?
Ekkor egy csapat vidám gyerek szaladt el a patakpart mellett. Kosárkájukban festett tojások csilingeltek, kezükben fűzfavesszőből font kis korbácsok voltak.
– Jaj, de jó lesz holnap locsolkodni! – kiáltotta az egyikük.
A kis barka hallotta, hogy az emberek beszélnek a nagy ünnepről. Látta, ahogy a faluban a házakat kisöpörték, a tornácokra frissen festett tojásokat tettek, és mindenütt friss tavaszi illat terjengett.
Egy öreg fűzfa, aki már sok húsvétot látott, bölcsen megszólalt:
– A húsvét a tavasz ünnepe, kis barka. A megújulás, az élet, a szeretet ideje. És te is része vagy ennek!
A kis barka csodálkozva hallgatta.
– De hogyan? Hiszen én csak egy kis ág vagyok!
– Hamarosan meglátod – kacsintott a fűzfa.
Másnap reggel a kis barka egy kézben találta magát. Egy idős asszony gyengéden letörte és egy csokorba kötötte más barkaágakkal. Majd egy csinos vázába tette őket, közéjük fűzve néhány színes szalagot.
A kis barka így került be a falusi templomba, ahol a húsvéti misén áldást kapott, majd a házakba is eljutott, hogy a tavaszi ünnep dísze lehessen.
Mikor az ünnep véget ért, a falusiak a kis barkaágakat elültették a patakparton, hogy belőlük új fűzfák nőjenek.
És így lett a kis barkaág a húsvéti készülődés része, hogy évről évre továbbadja a tavasz üzenetét: az élet mindig megújul.
A legapróbb dolgok is fontos részei lehetnek egy nagy ünnepnek. Minden élőlénynek megvan a maga szerepe a természet körforgásában.
Szerző: Göbölyös Attila
2010. FEBRUÁR 21., VASÁRNAP
Keresztút gyermekeknek!
Neked!
Ha jó emberekkel találkozol, megtapasztalod, milyen jó, ha szeretnek.
Csodálatos dolog gyermeknek lenni!
Kérdezted már egyszer is magadtól: honnan ez a szeretet?
Mi, emberek ezt nem az utcán találtuk valahol vagy a kereskedőnél vásároltuk.
A szeretetet ajándékba kaptuk. Az Isten maga az, aki önmagát – különösképpen Jézusban – nekünk ajándékozza.
Csodálatos dolog Isten gyermekének lenni!
Jézus keresztútja Isten irántunk való szeretetének a megvallása.
Ez a szeretet határtalan, megszakítás nélküli, halálig tartó!
Hálásan emlékezünk meg ebben a könyvecskében Jézus haláláról és feltámadásáról.
Szánj rá elegendő időt, hogy átelmélkedd ezeket a tízéves gyerekek által festett képeket és járd imádságosan együtt Jézussal szenvedésének útját.
A végén Isten számunkra is áldássá változtatja ezt az utat, mert ő a SZERETET!
1. JÉZUST HALÁLRA ÍTÉLIK
Pilátus úgy érzi, hatalma van Jézus felett is. Valójában semmiféle hatalma sincs: tehetetlen!
Úgy véli, katonákkal kell védenie magát Jézussal szemben.
Jézus kinyújtja kezeit – nem hogy a rosszat rosszal viszonozza; Pilátust is szeretetével akarja megajándékozni. De annak szíve mégis zárva marad.
Jézust, magát a szeretetet, halálra ítélik. Jézus halála áldozat, irántunk való szeretetének áldozata!
V: Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
R: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
V: Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét áldozza barátaiért.
R: Mi Jézus barátai vagyunk, akikért életét áldozta.
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus, megmaradunk szeretetedben, ha Isten gyermekeiként élünk. Úgy akarunk egymással jót tenni és egymásnak kölcsönösen örömet okozni, mint ahogy Istenünk, mennyei Atyánk akarja. Kérünk, segíts minket, hogy egymást egyre jobban szeressük. Ámen.
2. JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET
Jézus viszi a keresztet. Nem az övét, hanem a mi keresztünket. Az emberek bűnei nyomják vállát. De az isteni szeretetnek semmilyen kereszt sem nehéz.
Jézus tekintete az útra irányul. Nehéz út, de az üdvösség útja!
V: Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
R: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
V: Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám.
R: Mindnyájan jók szeretnénk lenni. Jézussal mi is az Atyának akarjuk ajándékozni magunkat.
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus, nem tudnánk bűneinket hordozni, ha te nem vetted volna azokat magadra. Adj nekünk erőt, hogy a szenvedésben türelmesek és a nehézségekben bizakodóak legyünk. Ámen.
3. JÉZUS ELŐSZÖR ESIK EL A KERESZTTEL
A kereszt, melyet az emberek az Úrra tettek, túl nehéz. Bűneink terhe Jézust most a földre nyomja.
Senki sincs, aki önként segítene? Ebben az órában senki. Mi sem.
Milyen jó volna most egy pillanatra megpihenni!
De nem teheti: a szeretet arra készteti, hogy újra felkeljen s továbbmenjen az úton.
V: Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
R: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
V: A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok: én legyőztem a világot.
R: Gonoszság van mindenfelé. Jézus azonban megmutatta, hogyan győzi le a rosszat a szeretet.
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus, mi gyakran a könnyebbik utat választjuk, még ha bajba visz is. Ha elesünk, az mindig a bűnbe való visszaesés.
Aki veled jár, annak nem kényelmes az élete, de gazdag a szeretetben. Segíts minket, veled járnunk! Ámen.
4. JÉZUS ANYJÁVAL TALÁLKOZIK
Jézusnak kedves, jóságos mamája volt. Hűségesen követi itt is az út széléről, nem veszti egy pillanatra sem szem elől. Kiterjesztett karjaival ezt akarja gyermekének mondani: ,,Nézd, itt vagyok veled, melletted. Nem hagylak el!”…
És Jézus szenved, mert szeretett anyjának pillantását nem tudta elkerülni.
V: Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
R: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
V: Aki Atyám akaratát teszi, az az én jó anyám.
R: Értjük, Urunk. Ha mi is, mint édesanyád, észrevesszük a szükséget magunk körül és segítünk, akkor teljesítjük Isten akaratát.
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus, köszönjük neked, hogy kívánságodra édesanyád mindnyájunknak édesanyja lett. ő, aki téged úgy szeret, a szeretet és hűség élő példája lett számunkra. Ámen.
5. CIRENEI SIMON SEGÍT A KERESZTET HORDOZNI
Végre, valaki segít!
De nem részvétből… Simont odakényszerítették. Milyen segítség az ilyen? Csak tessék-lássék. Jézus engedi, hogy segítsen, és így Simon lépésről lépésre megtapasztalhatja a kereszt titkát.
Simon Jézust soha többé nem felejtheti már el!
V: Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
R: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
V: Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.
R: Minden alkalommal, ha jót teszünk és segítünk, örömmel tölt el szereteted!
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus, általában elfordulunk más bajának láttán. De oly sok a bajbajutott ember az életben: zsákutcába jutottak, tanácstalanok, segítségre várók… talán csak egy jó szóra várnak, vagy csak egy mosolyra.
Engedd felismernünk, hogy minden szenvedő emberben te közelítesz hozzánk és aki segít nekik, neked is segít keresztedet hordozni. Ámen.
6. VERONIKA KENDŐT NYÚJT JÉZUSNAK
Talán Veronika egy fa mögött megbújva várakozott. Most, hogy Jézus fájdalomtól megtört arcát látja, bátran előlép s odanyújtja neki kendőjét.
A szeretetnek ez a mozdulata enyhíti Jézus szenvedését… és Veronika mostantól kezdve magában hordozza Jézus arcát!
V: Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
R: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
V: Szeressétek egymást! Ahogy én szerettelek titeket, úgy kell nektek is egymást szeretnetek.
R: Arról ismerik majd meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus, csak a szeretet képes a világban a szükséget enyhíteni és a gonoszt megfékezni. Akik szeretnek, Isten jóságát ránk, gyermekeire visszatükrözik. Vésd, kérünk, arcodat szívünkbe, hogy az éltessen és megszenteljen bennünket. Ámen.
7. JÉZUS MÁSODSZOR ESIK EL A KERESZTTEL
Nem a hosszú, meredek út, hanem az emberek mindig visszatérő bűne az, amely Jézust kimeríti.
A kereszt egyre nehezebb. Az Úr ismét a földön fekszik. Mindenki feszülten várakozik. Él még? Fel fog még kelni?
Igen! Az isteni szeretet mindig megújul!
V: Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
R: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
V: Bocsássatok meg egymásnak, miként nektek is megbocsátanak.
R: Bocsásd meg a mi bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus, gyakran gyengék vagyunk és nehezen bocsátunk meg. Mivel nem tesszük meg mindig, amit tennünk kellene, elszomorodunk és elfelejtjük az örömöt. Segíts beléd elcsendesednünk, hogy szereteteddel töltekezve megerősödjünk az újrakezdéshez. Ámen.
8. JÉZUS SÍRÓ ASSZONYOKKAL TALÁLKOZIK
Aki most az Úrra néz, kicsordul a könnye.
Ezért nem meglepő, hogy az asszonyok, akikkel találkozik, átérzik fájdalmát és részvétet éreznek iránta.
Mégis Jézus visszautasítja együttérzésüket: ne rajtam siránkozzatok, hanem a bűnökön, melyek mindenütt szenvedést okoznak.
V: Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
R: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
V: Nézzétek az Isten Bárányát, aki elveszi a világ bűneit.
R: Urunk, irgalmazz nekünk!
Imádság:
A világban lévő sokféle baj gyakran fölháborít és sírásra késztet bennünket. Mégis, Urunk, te nem akarsz hamis részvétet és felszínes együttérzést. Az senkin sem segít. Ajándékozz nekünk jóságos szívet és segítőkész kezeket, hogy kitörjünk a gonoszság köréből, jót tegyünk és szeretetet ajándékozzunk. Ámen.
9. JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL A KERESZT SÚLYA ALATT
A keresztút elveszi Jézus végső erejét is. Megtört és tehetetlen. Most Jézus szó szerint a porban fekszik! Mivel már nem képes felkelni, katonák jönnek, hogy ütlegeikkel magához térítsék.
Csak még egy lépést!… Aztán fenn van a Kálvárián.
V: Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
R: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
V: Jó annak, aki a gyengéknek és a szegényeknek gondját viseli.
R: A bajból az Úr megszabadítja.
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus, sokan törnek ránk olyanok, akik már képtelenek magukon segíteni. Hozzád hasonlóan a porban fekszenek. Jóllehet ismerjük bajukat, még csak ujjunkat sem nyújtjuk feléjük. Segíts, hogy ma ne kerüljük el a bajbajutottat és segítsünk rajta. Ámen.
10. JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL
Akit halálra ítéltek, elvesztette életét és mindenét. Így tépik le a durva katonák az Úrról köntösét. És mialatt lemeztelenedik és szegénysége teljessé válik, az Atya dicsőséggel ruházza föl.
V: Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
R: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
V: Jézus így imádkozik: ,,Atyám, azt akarom, hogy mindazok, akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok.
R: Hogy meglássák dicsőségemet, amelyet te adtál nekem, mivel a világ kezdete előtt szerettél engem.”
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus, ha nem ügyelünk rá, oly könnyen megvetjük az embereket, eltékozoljuk a természet kincseit és bűneinkkel eljátsszuk szabadságunkat. Ajándékozz meg bennünket a jó tanács Lelkével, amely megmutatja a helyes irányt és segít életünket megváltoztatni. Ámen.
11. JÉZUST KERESZTRE SZEGEZIK
Jézus a keresztre van szögezve.
Aki a béke útját járta és jót tett mindenkivel, azt keresztre feszítették: kezeit és lábait a fához szögezték. Arca már csupa fájdalom.
Jézust odaszögezték, azonban karjait szeretete szélesre tárja.
V: Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
R: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
V: Jézus azért jött, hogy az Atya akaratát tegye.
R: Atyám, legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is.
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus, gyakran minket is leszögez a gonosz: saját kívánságainkkal, vágyainkkal és gondjainkkal foglalkozunk csak. Irigységünk, szeszélyeink, rosszindulatunk, keményszívűségünk elzárja a testvéreink felé vezető utat. Tégy képessé Urunk, hogy szabadságodat, amely minden bilincstől meg akar szabadítani bennünket, befogadjuk. Ámen.
12. JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN
A bűn iszonyatos műve beteljesedett. De nem a gonoszság győzött, hanem a szeretet!
A legnagyobb megalázottságában jut el Jézus a legmagasabbra: ,,Ha felemeltetem a földről, mindent magamhoz vonzok.” Amikor Jézus a katonákra néz, a bűnös emberiségre tekint, pillantásában már benne van a kiengesztelődés Istennel. A kereszt alatt Máriában találjuk meg azt a szeretetet, amely Jézushoz vezet.
Jézus Atyjának ajánlja magát és meghal.
JÉZUS AZ ÚR – A MEGVÁLTÓ – A SZABADÍTÓ
V: Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
R: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
V: A mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjében dicsekedjünk!
R: Benne van üdvösségünk, föltámadásunk és életünk. Általa vagyunk megváltva és megszabadítva.
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus, szereteted és kereszthalálod által a gonosztól megszabadítottál minket és örök élettel ajándékoztál meg minket.
Hálásak vagyunk ezért neked!
Segíts nekünk szereteted művét itt a földön folytatni, hogy minket is az Atyának ajánlhass. Ámen.
13. JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRŐL ÉS ANYJA ÖLÉBE HELYEZIK
Mária nem hagyta el Jézust: szeretetével végigjárta vele fájdalmas útját a keserves befejezésig. Csak most, miután a borzalmas mű beteljesedett, veheti ismét karjaiba fiát a fájdalmas anya.
V: Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
R: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
V: Örüljetek, ha a szenvedés Jézussal összekapcsol benneteket.
R: Mert majd ujjongtok, ha eljön dicsőségében.
Imádság:
Szentséges szűz Mária, édesanyánk, mivel a szenvedésben oly szorosan Jézushoz kapcsolódtál, megérted az emberi fájdalmakat és nem hagysz magára senkit sem, aki szükség keresztjét hordozza. Ezért bizalommal kérünk: ,,Asszonyunk, szűz Mária, Istenek szent anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért most és halálunk óráján.” Ámen.
14. JÉZUST SÍRBA TESZIK
Hit nélkül kialszik minden remény az életben. Fellép a halálos dermedtség, hogy már csak a szeretet végső mozdulatára marad erő: Jézust a sírhoz cipelni.
Mégis Isten hatalmából ebben a halálban a feltámadás már valóság. Már csak idő kérdése!
JÉZUS LEGYŐZTE A HALÁLT! JÉZUS ÉL!
V: Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
R: Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
V: Ha a búzamag nem hull a földbe és nem hal meg, egymaga marad.
R: De ha földbe hull és meghal, sok termést hoz.
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Hiszünk benned és útmutatásod szerint keressük az életet. Részesíts bennünket feltámadásodban! Tégy bizonyossá abban, amit Pál apostol magáról mond: ,,Számomra Krisztus az élet és a halál nyereség!” Ámen.
Jézus feltámadása Isten válasza
a bűnökre, a szenvedésre és a halálra.
JÉZUS ÉL!
Az Oltáriszentségben jelen van közöttünk.
Urunk, Jézus Krisztus, szeretnénk irántunk való nagy szeretetedről megemlékezni és elgondolkodni.
Vasárnap hetente megemlékezünk feltámadásodról és ünnepélyesen mondjuk:
HALÁLODAT HIRDETJÜK, URUNK,
ÉS HITTEL VALLJUK FÖLTÁMADÁSODAT,
AMÍG EL NEM JÖSSZ.
Tavasz van. Vajon kinek ismerős az elmúlt napok kelekótya időjárása? 
Április, te csalafinta!
/Mentovics Éva
Április, te komisz, kópé,
bolondos vagy és laza,
reggel napfény kísér minket,
délben szél fúj már haza.
Perdülsz egyet, szirom pereg,
eső szitál, vagy a hó,
éjjel alszol, és mosolyod
másnap újból ragyogó.
– Bizony, régről ismerős már,
tréfamester, víg, bohó,
csalafinta, akárcsak te! –
kacsint felém nagyapó.
#tavasz#tavaszivers#gyerekvers#mentovicsévavers
Húsvéti tojásfestés a Szatmári Múzeumban
Közeleg a húsvéti ünnepkör, a Szatmári Múzeum pedig idén is szeretettel várja az érdeklődőket közös tojásfestésre.
A programra 2025. április 7–11. között kerül sor, ahol kicsik és nagyok egyaránt kipróbálhatják a hagyományos tojásfestés technikáit. A múzeum munkatársai lépésről lépésre segítenek az otthon előkészített, kifújt tojások megfestésében, valamint az elkészült alkotások felfűzésében is.
A közös alkotás nemcsak kellemes időtöltés, hanem lehetőség a húsvéti néphagyományok megismerésére és átélésére is.
Helyszín: Szatmári Múzeum
Időpont: 2025. április 7–11.
A programra előzetes bejelentkezés ajánlott.
További információ:
Mit kell hozni?
A gyerekek otthonról 2db, előre kifújt tojást hozzanak festésre.
Részvételi díj
diákok részére 500 Ft/fő, pedagógusok számára ingyenes.
A csoportok jelentkezését április 1-től, az alábbi telefonszámon várjuk: 06 (44) 502 646
JÓB KÖNYVE IZGALMAS ANIMÁCIÓBAN – BIBLE PROJECT
A The Bible Project magyar verziója a Biblia egyes fejezeteit meséli el látványos animációkkal, izgalmasan és színesen. Most a Jób könyvéről készült videójukat hoztuk el nektek, amely egy nem hívő számára is érthetően meséli el, mi a lényege és miért fontos ez a könyv.
A Bible Project kezdeményezése szuper animációs videókban foglalja össze a különféle Bibliai könyvek tartalmát, nemcsak az Újszövetség, hanem az Ószövetség könyveiről is.
Hogyan bízhatsz Istenben akkor is, amikor az élet igazságtalan, és ok nélkül szenvedsz?
Jób története arra hív minket, hogy elgondolkodjunk, mit jelent az, hogy Isten az Ő bölcsessége által igazgatja a világot, és hogyan adhat ez az igazság békét a nehéz időkben.
Itt megnézheted a 6 perces videót:
Közeleg a VÍZ VILÁGNAPJA: március 22. 
Az alábbi vers által a VÍZ KÖRFORGÁSÁVAL ismerkedhetnek meg a gyerekek.
Az esőfelhő története
/Mentovics Éva
Esőfelhőt visz a szél,
kis felhőcske így mesél:
– Tegnap kerek tó voltam,
vadkacsákat hordoztam.
Nap sugara nyúlt értem,
s hopp, fent voltam az égben.
Fodros felhővé váltam,
erdők felett lófráltam.
Szellők szárnyán lebbenek,
társam is van, rengeteg.
Kéklő égen kószálok,
záport küldök le rátok.
Loccsannak a vízcseppek
– az éltető, friss permet.
Szóljon, aki inni kér,
hisz a vizem kincset ér!
#avízvilágnapja#eső#víz#gyerekvers#mentovicsévavers
Viz világnap -március 22.
Víz körforgás ……………….Zelk Zoltán: Párácska
Régen történt ez, nagyon régen, s olyan nagyon messze, hogy még a torony tetejéről sem lehetett odalátni. Egy kis felhőcske született a hegy fölött, de olyan szép göndör felhőcske, hogy a nap és a hold egyszerre bújtak ki az égen, csak hogy láthassák a kis felhőt. A vihar is kézen fogta kis unokáit, a szellőket, így indult el velük meglátogatni Párácskát, a most született kis felhőt.
Büszke is volt a felhőpapa és a felhőmama gyönyörű gyermekére, és gyakran mondogatta felhőpapa szomszédjainak:
— Meglátjátok, mire megnő: zivatar lesz belőle!
— Az bizony — mondogatták a felhőszomszédok —, zivatar, de még országos eső is lehet…
Csak felhőmama búsult, mikor ezt a beszédet hallotta: ő azt szerette volna, hogy mindig ilyen kicsi maradjon gyermeke, ilyen szelíd és göndör. Sohase kiáltson haragos villámszavakat, ne veszekedjen mennydörögve a földdel, s ne verje le jégkavicsokkal a gyümölcsfák virágait.
Amíg így aggódott felhőmama Párácska sorsa fölött, az egyre növekedett, egyre erősebb lett, s egyedül szaladgált a hegy csúcsai felett. Egyik reggel odaállt szülei elé, és így szólt:
— Most már megnőttem, erős vagyok, engedjetek el világot látni.
Felhőpapa büszkén nézett Párácskára, s így válaszolt:
— Menj csak, fiam, vándorold be az eget, szórjál villámokat, mennydörögj hangosan, légy erős, büszke felhő…
Felhőmama így szólt:
— Menj, fiam, járd be az eget, szeresd az erdőket, a rét virágait, és szelíd légy, mint nénéd, a szivárvány…
Párácska egy-két esőcseppet könnyezett, elbúcsúzott szüleitől, repülni kezdett az égen. Mikor egy erdő fölé ért, hallotta, hogyan sóhajtoznak odalent az ágak:
— Ó, felhőcske, öntözz meg minket, mert halálra száradunk!
A kis felhőnek eszébe jutottak anyja szavai, s megöntözte a tikkadt lombokat. Aztán tovább vándorolt, s egy rét fölé ért. Amikor meglátták az elsárgult fűszálak, mindnyájan könyörögni kezdtek:
— Ó, kedves felhőcske, ne hagyj szomjan halni minket!
Párácska őket is megöntözte, és boldogan hallgatta, hogyan kortyolják a fűszálak az esőcseppeket.
De akkor már bizony nagyon kicsike felhőcske volt, úgy megfogyott az erdő és a rét megöntözése után, hogy még szállni sem tudott volna, ha meg nem könyörül rajta a szél, és nem fogja erős karjai közé.
Alkonyodott már, mikor egy búzatábla fölé ért, ahol a gazda éppen szomorúan leste az eget. Mikor a kis felhőt meglátta, örömmel felkiáltott:
— Ó, drága felhőcske, vidítsd fel az én kalászaimat, mert ha elszáradnak, nem süthetek kenyeret a gyermekeimnek!
A kis felhő rögtön esővé változott, s a szomjas kalászok boldogan hajladoztak az esőben. A szél pedig hiába kereste kis barátját, mert az már eltűnt az égről, hogy tovább éljen falevélben, fűszálban, margarétában, búzában, kenyérben.
Hová futsz, te kis patak? /Mentovics Éva
– Hová futsz, te kis patak?
– Oda, merre hívnak,
mézillatú réteken
pipacsmezők nyílnak.
– M’ért csobogsz ily sebesen?
– Hamar odaérjek,
megitassak mindenkit,
akik inni kérnek.
– Ki iszik a partodnál?
– Szomjas, fáradt vándor.
Amikor csak vizet kér,
megitatom bárhol.
– Hová sietsz azután?
– Bejárom a Földet,
végül majd a tengerben
megpihenek
Víz világnapja: Vízhez kapcsolódó versek, dalok és mondókák gyerekeknek
Szülők lapja
A víz világnapját minden év március 22-én tartjuk, ennek kapcsán most olyan verseket, mondókákat és dalokat hoztunk el a gyerekeknek, melyekben szintén a víz a főszereplő.
A víz világnapját a Wikipédia szerint minden év március 22-én tartjuk azzal a céllal, hogy odafigyeljünk a mindenki számára elérhető, tiszta víz fontosságára és az édesvízkészletek veszélyeztetettségére.
A világnapot először 1993-ban tartották meg, és azóta minden évben különféle tematikus programok is kapcsolódnak hozzá.
Most olyan verseket és dalokat hoztunk el a gyerekeknek, melyekben szintén a víz a főszereplő – akár időjárási jelenség, akár természetes élővíz (tó, tenger, folyó, patak) formájában.
Vízhez kapcsolódó versek, dalok és mondókák gyerekeknek
Orbán Ottó: A víz
A Nap a tűz,
a Föld az üst,
a pára, a gőz,
olvadt ezüst.
De hogyha kihűl,
tóvá kerekül,
földrészek viselik
ékszerül.
Gazdag Erzsi: Nyári eső
Rakoncátlan szélgyerek
égi tónál tekereg.
Unatkozik, s unalmában
mireg-morog, kesereg.
Arra sétál felhőcske.
Orra búbján szeplőcske.
Szél csúfolja, megfricskázza,
csak akkor old kereket.
Szegény felhő sírdogál,
fájó könnye hulldogál.
Szikkadt földre lepereg;
nyári eső csepereg.
https://www.youtube.com/embed/x5UhSz3qYAo
Kányádi Sándor: Ha én zápor volnék
Ha én zápor volnék,
égig érő zápor,
áztatnám a földet
istenigazából.
Hogyha napfény volnék,
melengető napfény,
minden sugaramat
széjjel teregetném.
Ha én harmat volnék,
minden reggel s este
lábujjhegyen lépnék
bársonyos füvekre.
Hogyha szellő volnék
erdőn, mezőn átal
járnék a virágok
finom illatával.
Kislány vagyok, s ezért
harmat, napfény, zápor
s a vidám szellő is
igaz, jó barátom.
Földi Erzsébet: Csobogó
Hűs erdőben forrás fakad
esővíztől el nem apad,
kövek között gyorsan szalad
hegyoldalban érré dagad.
Mikorra a hajnal hasad
csermely borzol kosbor hajat,
árnyas fák közt kerget halat
kavicsgyűjtő fürge patak.
Weöres Sándor: Tó vize
Tó vize, tó vize csupa nádszál,
Egy kacsa, két kacsa odacsászkál.
Sárban ezer kacsa bogarászik,
Reszket a tó vize, ki se látszik.
Gazdag Erzsi: Esik eső
Esik eső,
nagy a sár.
A kis madár
miben jár?
Nem csizmában,
cipőben,
mezítláb jár
esőben.
Lábbelije
ha volna,
panaszosan
nem szólna;
„Kis cipő,
nagy cipő,
elkelne a
jó idő!”
https://www.youtube.com/embed/tWeiK4432Ew
Gryllus Vilmos: Jégeső
Felhő közeleg, beborul az ég,
zúg és dübörög, fenyeget a jég!
Mindent letarol, ami üde, zöld!
Mindjárt ideér! Megremeg a föld.
Csattog, kavarog, lezuhan az ég,
dörgő riadó: megered a jég!
Fákat csupaszít, töri, ami zöld.
Hol van menedék? Könyörög a föld.
Tamkó Sirató Károly: Dal a tóról
Ez a tó, ha enyim lenne
minden nap fürödnék benne.
A Forró Nyár Ünnepére
leúsznék a fenekére.
Cirógatnám sok szép halát,
bíztatnám a békák karát.
Cimboráznék a csiborral
kínálgatnám mézzel, borral.
Fésülném a habok fodrát
ugratnám a vízibolhát.
Hínár-karosszékben ülvén
rák ollóját köszörülném.
A sás között, ahogy lóg ott,
bámulnám a vízipókot.
Ha ez a tó enyim lenne
nap, hold szebben menne benne!
Kék hajnalon, opál estén
a titkait mind kilesném
Dédelgetném én naphosszat:
– boldog lenne minden moszat!
Gazdag Erzsi: Hol lakik a halacska?
Hol lakik a halacska?
A lakása tavacska.
Tenger, folyó, kis patak,
lent lakik a víz alatt.
Vízben alszik, vízben kel,
vízi nótát énekel.
Vízből van a párnája,
buborék a labdája.
https://www.youtube.com/embed/RfNYwj9CKW8
Esik az eső, hajlik a vessző,
Haragszik a katona,
Mert megázik a lova.
Ne haragudj, katona!
Majd kisüt a napocska,
Megszárad a lovacska.
Egyszer volt egy ember,
Szakálla volt kender.
Bikkfa tarisznyája,
Égerfa csizmája.
Közel volt a tenger,
Beleesett fejjel,
Kiapadt a tenger,
Kimászott az ember.
Esik eső, csepereg,
Paprika Jancsi kesereg.
Hát az öreg mit csinál?
Hason fekszik, úgy pipál!
Elszökött a kemence tele pogácsával,
Utána ment a bíró üres tarisznyával.
Befutott a kemence feneketlen tóba,
Utána ment a bíró, ott is van azóta.
Gomba, gomba, gomba,
Nincsen semmi gondja,
Ha az eső esik rája,
Nagyra nő a karimája.
Az esőt csak neveti,
Van kalapja, teheti.
Liccs-loccs, liccs-loccs
Megy a hajó a Dunán,
Lemaradt a kapitány.
Kiabál, trombitál,
De a hajó meg nem áll!
Ha pedig érdeklődő a gyermeked, azt is elmesélheted neki, hogy lesz az esőből tápláló víz – ehhez is hoztunk egy aranyos animációs videót, melyet kifejezetten az óvódás-kisiskolás korosztálynak készítettek:
https://www.youtube.com/embed/JdxvofRKjQs
Kezdőkép: Freepik
Szeretettel egy gyermekvers, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emlékére
Útra kél a huszár
Útra kél a dalia,
számít rá a népe,
szólítják a nemzete
huszárseregébe.
Felhúzza a dolmányát,
felölti a mentét,
átöleli kedvese,
úgy kíván szerencsét.
Felpattan a lovára,
harcmezőre vágtat,
együtt dobban a szíve
minden hű huszárnak.
Fenn lobog a zászlajuk
piros-fehér-zöldje,
nem tűrik, hogy ellenség
lépjen magyar földre.
Gólyamadár
Alkonyodott már az idő, és én néztem a folyót, melynek tavaszi ágyába most kezdett leszállni a nap, előkészítve bíbortakaróit, rózsaszín felhővánkosait s az alkony barna matracait.
Néztem a folyót, amint tavaszi hánykolódással igyekezett dél felé, ringatván a bíbortakarókat és -vánkosokat, de ez a mozgás a nap ágyazását nem zavarta. Nyugodalmasan csúszott le az égről, és éppen a negyvenmilliós hőfokon kezdtem gondolkozni, ami a belsejében állítólag van, amikor nagy árnyék úszott el felettem, s a túlsó part gyér füvére leszállt egy gólyamadár.
Odaállt a vörös nap elé, és egyedül lett az alkonyatban és gondolataimban, melyeket – nem tudom én, honnét, de – hozott a víz egyre-egyre.
*
Magamba szállva rendezgettem ezeket a gondolatokat, és közben világosan kitűnt, hogy alapjában véve: irigy ember vagyok. Ezt az egészen alantas bűnt azonban enyhíti az a körülmény, hogy pénzre, ruhára, földre vagy bármely úgynevezett „gazdagságra” nem irigykedtem én soha, de igenis irigykedtem alsó szomszédunk gólyáira, melyek megjöttek tavasszal, elmentek ősszel, nyáron felnevelték a fiatalokat, s a gólyanemzetséget falunkban egyedül képviselték. A fiatalokat sohse hozták vissza, és idegen gólyákat nem tűrtek meg a környéken.
Arról nem is beszélek, hogy – és ez bebizonyított „tény” – a gólyafészekkel ékesített házat messze elkerüli a mennykő, és arról se, hogy a gólyafészekkel koronázott kémény alá beköltözik a jóság és a békesség…
Abban az időben viharos nyarak voltak, s a mennykő ugyancsak szorgoskodott körülöttünk, tehát nagyon kívántam ilyen mutatós villámhárítót, amely alatt tisztes körünkben jólét és nyugalom tanyázik. Gólyamadár azonban – tudvalevőleg – tojásból lesz, és nem irigységből, így más eszközök után kellett néznem.
Ilyen eszköz a szakértők egybehangzó véleménye szerint például egy rossz kerék, melyet az ember feltesz a kéményre vagy a ház oromfalának kontyára, és kész. Ezt a „készt” úgy kell érteni, hogy a legközelebbi tavaszon vonuló gólyák lepillantva a magasságból azt mondják:
– Nini! Valaki hív bennünket!
És lekanyarodnak, és elfogadják a kereket fészkelési alapul, rárakván a fészek további kellékeit.
Természetesen csakis új házasokról lehet szó, mert hiszen az öregeknek megvan már a maguk otthona, amelynek elcseréléséről szó sem lehet.
Feltettem tehát a kereket életem kockáztatásával kéményünk tetejére, oda is drótoztam, és vártam a tavaszt.
Előzőleg azonban – már februárban – megérkezett egy külön gólya –, de ez nem vette igénybe a kereket. Egyenesen feleségem kereste, rövid úton átnyújtotta neki ajándékát, s távozott. Nem is csodálom. A fiú sírt, mint egy éhes oroszlán, s csak addig hallgatott, amíg táplálkozni méltóztatott.
Közben azonban – hogy szavamat ne vétsem – megérkezett egy rádió is, melyet feleségem szórakoztatására hozattam, hogy ne legyen nagyon egyedül a gyerekkel. Egyébként is a rádió hangja határozottan meghökkentette gyermekünket. Elhallgatott, és komoran nézett maga elé.
– Na látod – figyelmeztettem a csemetét –, itt a másik gyerek. Vagy csendben leszel, vagy szólok a gólyának. – Erre összeráncolta homlokát.
A rádió azonban nem volt tökéletes, mert nem volt antennája; de mit meg nem tesz egy jó atya a család kedvéért? Mindent megtesz. Fel tehát újra a háztetőre, drótot az öreg kémény dereka köré, másik végét nagy körtefánk ágára, megfelelő levezetés, és kész volt az antenna. Végeredményben ott a kéményen a gólyafészek, tehát mennykőről szó sem lehet.
– Nem is tudtam, hogy ilyen ügyes szerelő vagy – mondta feleségem, miután a rádió, antennával megtoldva, a képeket is leharsogta volna a falról, nem is beszélve a gyerekről, aki felhagyott minden vetélkedéssel.
Sajnos, feleségem dicsérete nem volt időtálló, és szerelői babéraim lefolytak homlokomról, mint ablakról a jégvirág. És mindennek a szél volt az oka, a nyargalászó tavaszi szél. A szél ugyanis rángatta a körtefát, a körtefa a drótot, a drót az öreg kéményt. Ki tudja, hány hete rángatta már kitartóan. Tudniillik a szél, a körtefa és a drót kitartottak, míg a kémény tetején a kerékkel…
Szép, enyhe márciusi délután volt (mint az elbeszéléseimben általában), a kicsi aludt, és mi csendesen beszélgettünk, amikor megindult az ég, a föld, rengett a ház, mozogtak a falak irtózatos dübörgés közepett. Feleségem felkapta a gyereket, nekem már nem jutott felkapnivaló, hát csak rohantunk az ajtó felé, miközben a padláson mintha söröskocsik tartották volna tavaszi versenyüket. Aztán egyszerre mélységes csend.
– Mi volt ez? – néztünk egymásra.
– A kémény… – sóhajtottam, és azóta se szereltem és azóta sincs gólyafészkem.
*
S a víz jön, jön, és a gólyamadár áll a túlsó parton. Áll, mint a katona a vártán. Talán most érkezett, talán csak pihen, ámbár lehet, hogy a valódi tavaszt hozta, jólétet és Békét milliók kéményére, természetesen nagybetűvel, olyan nagy betűvel, amilyen nincs is több a világon, amilyen nagybetűt ez a Főnév, a Főnevek Főneve megérdemel.
– Hát mit hoztál, Gólyamadár?
(1953)
**
Megjelent az Új Emberben, 1953. május 3-án.
Tartalmazzák a Harangszó (1975), a Búcsú (1979), a Karácsonyi látogatók (1989) és az Útra kelünk (2008) c. kötetek.
**
Az illusztráció Brehm: Az állatok világa c. kötetéből a fehér gólya ábrázolása.
ÉBREDEZŐ
A föld alatt ficereg,
ez vajon most ki lehet?
Kikandikàl, üdvözöl,
fehér díszben tündököl.
A kelyheit meg is ràzza,
lengedezik a zöld szàra.
Tornàzik, majd nevet nagyot,
így kivàn Ő szèp jó napot!
Hóvirág a becses nevem,
a tavasz is eljön velem.
Jön a meleg, nagyon várom,
ezennel már a telet zàrom.
Egyedül van a nagy réten,
csak a nap süt a kék égen.
Első viràgként büszke nagyon,
sütkérezik a fényes napon!
Isneretlen
Gazdag Erzsébet: Rügyet csalogató
Pattanj ki, rügy!
Süt a nap.
Öleld meg a
sugarat!
Tekints ki a
világra!
Hadd nevessünk
virágra!
