Most
Nem holnap, nem holnapután, nem a jövő héten
legyen az, hogy kiállsz a magad érdekében,
ha nem most, most állj fel, most légy bátor hős,
mert különben elveszel időnap előtt.
Most védd meg a gyermeked, hazád, népedet,
most mondd, hogy tovább ily módon már nem mehet,
mert sok volt már a szenvedés, sok volt már a gyász,
s mert éppúgy élni szeretnél, mint ahogyan más.
Most harcolj a jövődért, mert talán van még rá,
annyi idő, hogy a mély gödörből kitörni próbálj,
és oly világot teremts, amire büszke lesz majd az,
akit családként, vagy gyermekként magad után hagysz.
Kun Magdolna
B Szabó Károly : Ha
Ha majd elmegyek,
őrizd, ami voltam.
A köveket,
amikben elbotoltam.
A fényeket,
mik sajogtak, miket hittem.
És ne félj majd,
a kínokat magammal vittem.
Mindent, ami fájt.
Éhes éjjeleket,
keserves homályt.
S itt hagyom a szépet.
Amit vágytam,
ami éget.
Ha majd elmegyek,
őrizd, ki szerettem volna lenni.
Őrizd,
hogy ne féljek elmenni.
A világ szép és különös.
Csak sok benne nagyon a beteg ember.
Az izgága, az irigy, a gyűlölködő.
A gonosztevő és a diktátor, az őrült és a hős.
Fertőzik és rontják a világot, amennyire adottságaiktól kitelik.
De egészen elrontani nem tudták mégsem, ha ezerszer is azt hirdeti a látszat. Miért nem?
Mert a Világ anyja a Természet, s a természetben az ember nem egyéb, mint egy kis pajkos tréfa.
Vigyázz tehát, hogy vidám tréfa maradj. Mert a gonosz tréfából tövis nő csupán, mely véresre sebez Téged s elcsúfítja a világot.
/Wass Albert/
Szabó Lőrinc: A kimondhatatlan
A szived majdnem megszakad,
szólnál, de szavad elakad,
szólnál, de görcs és fájdalom
fuldoklik föl a torkodon,
oly mélyről, mintha lelkedet,
a recsegő idegeket
húzná magával, úgy sajog
szád felé néma sóhajod.
S egyszerre oly gyönge leszel,
hogy szárnyas szédülés ölel,
fogaid közül valami
sírás, valami állati
nyöszörgés kinlódik elő,
s azt hiszed: a következő
pillanat mindent, ami él,
elfúj, mint pókhálót a szél.
VÁCI MIHÁLY: Te bolond
Már összeroskadsz, – végre mondd:
mit is akarsz hát, te bolond?
Ki biztatott e sorsra itt,
és kitárt mellel odaállj,
hol a veszély szíven talál?
Honnan vetted rá a jogot,
ki volt ki felhatalmazott,
hogy érte és a neviben
egy szót is szóljál? – Senkisem!
Ki választott és ki jelölt,
hogy ostorozd és védjed őt?
Ki kérte forró haragod,
szeretni ki bujtogatott?
S hogy felgyújtsd magas éjjelek
csúcsán lobogó életed,
és élni is kevés erőd
úgy szervezd, mint egy haderőt,
s hadseregek indulatát
vezényeld a szíveden át.
Mondd, mért becsülted túl magad,
hogy fejed ily dologra add,
és magad olyan ügyre szánd,
melyre téged senki se várt?
Látod, már azok éppen ők,
kikért elszórtad szép erőd,
megvannak nyugton nélküled,
kivívják győztes ügyüket,
sorsukat bizton terelik
cél felé időnk medrei.
Mi űz hát mégis? – Végre mondd:
ez az értetlen hajsza, gond,
kamasz-szerelem mire kell,
hogy izgass, tüntess, énekelj,
s országos árulásokon
elbőgd magad még – te bolond!
Te hívatlan is érkező,
szólítatlan jelentkező,
kit minden jó ügy besoroz,
a baj magához toboroz;
hol nem számítnak rád soha,
ott vagy legjobb sorkatona;
lóhátról gúnyolt szuronyos,
taposó szívű gyalogos;
a homokzsáknak szánt baka,
aki hadjárat egymaga.
Cselédek fia: – drága szép
ügyhöz szegődött hű cseléd.
Kamaszként már a tanító
eljegyzett sorsát álmodó:
– tanya ügyvédje, mérnöke
történelmünk vad ügynöke,
paraszt fiúkért szájaló,
állásaikért házaló.
Nyilvános összeesküvő –
– biztat cinkosod: a jövő.
Eszpresszók és tanyák között
bújkáló, mindig körözött
népszerűsített lázadó,
ki érvet, fegyvert, lázító
híreket hordoz, – jelszava:
– „Járda, villany, gyár, iskola!”
Te gondok fölött számadó,
ország ügyében utazó
történelmi alkalmazott,
irodalmi vándorbotok
örököse, zarándoka,
te eszmék hivatalnoka.
Ünneprontó az ünnepen,
te országosan szemtelen,
feszengve hallgatott pimasz,
számonkérő hangú paraszt.
Rádszólnak, lásd, leintenek,
mosolyognak, legyintenek,
hagyják, hogy haragod kiöntsd,
– nem árt, ha „magában dühöng” –
S halálos indulataid
nem érti, kire tartozik.
De mondd, kiáltsd, terjeszd, dadogd
jogos igazad, igaz jogod.
Kiáltsz – s nem hallgatnak oda?
Te nem hallgathatsz el soha!
Elhallgatnak? – Légy hangosabb!
Nincs jogod, hogy hangot ne adj
azoknak, kiknek motyogás
a hangjuk, meg káromkodás.
– Verd magad, mint a szív, zuhogj,
ne éltessen már csak e gond:
Magad értük halálra rontsd,
míg össze nem rogysz- te bolond!
Móra Ference emlékezve…
(Kiskunfélegyháza,1879.július 19. – Szeged, 1934. február 8.)
Van minden szívnek…
Van minden szívnek titkos rejteke,
Amelybe senki nem láthat bele;
Hisz magad elül is takargatod,
Hogy akaratlanul mit tartasz ott.
Hanem azért sokáig érezed
A fojtott sírást, halk lélegzetet
Általtörni a titkos rejteken.
De valahára mégis csend lészen.
Haladsz tovább s többé eszedbe sincs,
Hogy ama rejtett zugba betekints;
Hogy kulcsa hol van, el is feleded,
A zárt pedig a rozsda eszi meg.
De egyszer aztán, egy ködös napon,
Ha fojtogat az életunalom,
Nem is tudod, hogyan, véletlenül
A pókhálós kulcs elibéd kerül.
Próbálod véle szíved rejtekét,
Örülsz neki, hogy fordul benne még –
Csak akkor kell sírnod keservesen,
Mikor már csak hamut lelsz odabenn.
(Móra Ferenc)
Móra Ferenc: A szív
A szív a legfurcsább csavargó,
vigyázzatok reá nagyon!
A megszokás halála néki,
de mindig kész van útra kélni,
ha nyílik rája alkalom.
A szív a legfurcsább csavargó,
a tolvaj-utat kedveli,
hiába tiltja tilalomfa,
nem hajt veszélyre, tilalomra,
még vakmerőbben megy neki.
A szív a legfurcsább csavargó,
minden lépése új talány:
onnan szalad, hol rája várnak,
s hívatlanul oson be másnap
pár ragyogó szem ablakán.
A szív a legfurcsább csavargó,
ne bánjatok durván vele!
Mert ahonnan elűzték egyszer,
hívhatják vissza bár ezerszer,
nem látják többet sohase.
A szív a legfurcsább csavargó –
dölyfös kacajjal elszalad,
hogy megalázva, elgyötörve
visszalopódzék a küszöbre,
hol csupa dacból megszakad.
Móra Ferencre
Hiszem, hogy a világon a szeretetnek van helye
S a legtöbb szív még nem gyűlölettel van tele
Hogy mindenki érhet annyit, mint bárki más
S hogy jóvá lehet még tenni a legtöbb hibát.
.
Hiszem, hogy minden felvirradó hajnalon
Vár ránk egy újabb esély, egy újabb alkalom
Arra, hogy minden nappal jobbak legyünk
S egymásért mindig egy kicsit többet tegyünk.
.
Hiszem, hogy mindannyian megértjük majd
Rövid életünk során mi az, ami a legfontosabb
S hogy minden apró, önzetlen jó cselekedet
Tud hozni a világba még több szeretetet.
Sun Belle
Auróra Amelia Jopin : Álmodom egy jobb világról
Álmodom egy jobb világról,
Ahol a fák mosolyognak,
A virágok nevetnek,
Az emberek szeretnek.
Álmodom egy jobb világról,
Ahol nincs vihar,
A szél csak cirógat,
Az esőcsepp simogat.
Álmodom egy jobb világról,
Ahol boldogság van az esőben,
Szeretet a levegőben,
Az emberek szívében.
Álmodom egy jobb világról,
Ahol csillog-villog a felhő,
Boldogságcseppek hullnak a földre,
A folyókba, a tengerekbe, az emberi szívekbe.
Álmodom egy jobb világról,
Mely már meg is született,
Hisz élnek e földön is még
Tiszta szívű emberek.
REMÉNYIK SÁNDOR : A MENEKÜLŐ
Ha menni kell, magammal sokat vinnék,
Az egész édes, megszokott világot,
Rámástul sok, sok kedves drága képet
És egy pár szál préselt virágot,
Vinnék sok írást, magamét, meg másét,
Sok holt betűbe zárt eleven lelket,
S hogy mindenütt nyomomba szálljanak:
Megüzenném a hulló leveleknek.
Vinném az erdőt, hol örökké jártam,
Hintám, amelyen legelőször szálltam,
A keszkenőm, mivel rossz másba sírni,
A tollam, mert nem tudok mással írni,
Vinném a házunk, mely hátamra nőtt
Az utca kövét küszöbünk előtt!
Vinném… én Istenem, mi mindent vinnék!
Én Istenem, mi minden futna át
Gyötrődő lelkem alagútjain –
Olvasgatnám az ablakok sorát,
Simogatnám a fecskefészkeket,
S magamba színék minden verkliszót,
Mint bűbájos, mennyei éneket…
Utánam honvággyal tekintenének
Az ajtók mind, és mind a pitvarok,
Szeretnék mindent, mindent magammal vinni –
És mindent itt hagyok.
Kun Magdolna : Egyet nem tudhatsz
Minden pénzt és minden vagyont, ami ma tiéd,
holnap talán nélküled szórják szerteszét,
hiszen ha lejár földi léted, minden itt marad,
mert nem vihetsz el semmit, mi fenn gazdagíthat.
Ami egyszer odafenn is gazdaggá tehet,
az csak az, ami, a lelkedben megmaradt neked,
ha szeretet volt benne, majd azt viszed tovább,
de ha kapzsiság, hát nem vár rád csak megaláztatás.
Mert odafenn az érző lelkek mind-mind elítélnek,
azért, hogy kapzsiságod soha nem ért véget,
hisz az életed nem szólt másról csak a gazdagságról,
feledkezve más emberek földi nyomoráról.
Mind, amiről ma még hiszed, hogy téged illethet,
a következő másodpercben már elveszítheted,
mert bármilyen gazdag is vagy, egyet nem tudhatsz,
mennyi az-az idő mit néked fentről kiszabtak.
Reményik Sándor: Amit az élettől akarok
Remélni jót , és alkotni szépet
Boldognak látni minden népet
Megetetni az összes éhezőt
Virággal ültetni be tar mezőt
És meglocsolni a sivatagot
Ez – mit az élettől akarok
Békében nevelni sok gyermeket
S ne legyen rémisztő a rengeteg
Fény gyúljon fel az agyakban
S az ember ne éljen akaratlan
Csak az örömök legyenek nagyok
Ez – mit az élettől akarok
Emlékezni arra mi régen volt
Becsülve tisztelni az öregkort
Mert tapasztalás tanít jövőt
És erős oltalmazhat serdülőt
Hogy városokat ne fedjen el homok
Ez – mit az élettől akarok
A vérnek legyen végre értéke
S nem kérdezve, hogy kérték-e
Csak adni, magadból őszintén
Hogy kísérjen a tudás, a fény
S a gyermekek legyenek boldogok
Ez – mit az élettől akarok
Kérem, legyen mindennap ünnep
Hol könnyet nem a fájdalmak szülnek
Legyen hit, megértés, szeretet, béke
Hisz az életnek van valódi értéke
Így büszke lehetek, hogy ember vagyok
Ez – mit az élettől akarok.
Pótvizsga szeretetből
A Mester nagy iskolájában
Ma szeretetből pótvizsgáztam
Tanítóm előtt remegve álltam.
A tételt bár kívülről tudtam,
De gyakorlatilag azt előadni nem tudtam.
Szerettem én ki engem szeret,
Minden jó embert, akit csak lehet,
De az ellenségemet?!
Aki rágalmaz, kinevet?
Ad mindenféle csúfos nevet,
Gyaláz és megaláz engemet?
Ilyet nem tudok szeretni: – NEM!
És ezt húztam ki, ez volt a tételem.
Hogy ellenségemet is szeressem.
Szereted? – kérdezte tanárom,
Az én Mesterem és Megváltóm.
Nem tudom! – hiába próbálom.
Szelíden mondta, de erélyesen:
Pótvizsgára mész! És ha mégsem
Tanulod meg, megbuksz egészen.
A szeretet nehéz tétel.
A legtöbben ebben buknak el,
Mert aki bánt, azt is szeretnünk kell.
De Mesterem tovább tanított,
Különórára hívott,
Szeretetével sokat kivívott.
Mutatta kezén, lábán a sebet,
Hogy mennyit tehet a szeretet,
Eltűri a kereszt-szegeket.
Eltűri a gúnyt, gyalázatot,
Töviskoronát, nehéz bánatot.
A dárdaszúrást, mit értem kapott.
Megrendültem egész szívemben.
Hát a szeretet ilyen végtelen?
Tanítóimtól tanulni kezdtem.
Megnyerheted vele úgy lehet,
Hogy ő is megtér, hogy ő is szeret,
Ha látja a te szeretetedet.
Így tanított, szívem felrázta.
Látta, hogy hajlok a tanításra.
Szeretetét szívembe zárta.
És most pótvizsgáztam belőle,
Ott volt ellenségem is,
Gúnyos megjegyzést kaptam tőle.
De én szeretettel feleltem,
S e szeretettel őt megnyertem,
És a pótvizsgán általmentem.
Tovább tanulok, tovább megyek.
Vannak szeretet egyetemek,
Magasak, mégsem elérhetetlenek.
Mert más tudományt, sokat tanulhatok,
Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok,
De ha szeretet nincsen bennem
Semmi vagyok
Túrmezei Erzsébet
„Nincs időm, hogy utáljam azokat az embereket akik engem utálnak, mert túságosan azokkal vagyok elfoglalva, akik engem SZERETNEK.”
…tehát: miért irigyled tőlem azt, amivé Ő tett?…-azért, hogy téged „szolgáljalak, segítselek” vele.
1924. július 10-én – nyolc hónapi fogházat és 200 ezer korona pénzbüntetést kapott József Attila a „Lázadó Krisztus” című verséért.
Az ifjú poéta 1923 április 29-én befejezte „Lázadó Krisztus” című versét, melyet október 19-én a Kékmadár című lap közölt le először, s emiatt a Kelet Népe című lap november elsejei számában élesen támadták.
1924. január 29-én rendőrségi idézést kapott, mivel az ügyészség „Lázadó Krisztus” című verse miatt perbe fogta Istengyalázás címén. A vád ejtését hiába kérte, július 10-én megtartották a Lázadó Krisztus című vers miatti pert. A Büntető törvényszéken a Schadl-tanács tárgyalta az ügyet, a költő védője Vámbéry Rusztem volt. Nyolc hónapi fogházra és 200 000 korona pénzbüntetésre ítélték. József Attila számára a csillagászati összeg kifizetése elképzelhetetlen lett volna.
A bírói ítéletből a sajtó és Vámbéry zsenialitása révén óriási felháborodás kerekedett, amely szerepet játszott abban, hogy még október 14. előtt a Táblabíróság nyolc hónapról egy hónapra csökkentette büntetését, 1925. március 4-én pedig a Kúria a költőt felmentette az Istengyalázás vádja alól.
LÁZADÓ KRISZTUS
„- Ó Uramisten, ne légy Te a Jóság!
Ne légy más, mint az Igazságos Úr.
Több kalászt adj, de azért el ne vedd a
Rózsát.
Vagy ne maradj vén Kozmosz-palotádba,
Gyere ki, nézd meg – szolgád mit csinál?
Ronggyá nem mosná élet-subád ember
Átka.
S Neked könnyű vón a tövist letörni.
Tanulhatnál még tőlem is, Uram –
Én töröm s nem lesz vacsorám, csak – föld: egy
Ölnyi.
A telked azért mégis tisztitom csak.
És már egy nagy, sajgó gerinc vagyok –
Sokat görnyedtem, ne kivánd, hogy eztán
Rontsak.
Azért ameddig csak birom, csinálom,
Bár kezemen csalánmart hólyag ül.
S ha vihar jönne, mint a korhadó fa,
Állom.
De add kölcsönbe legalább subádat:
Téged nem ér el átok és eső,
Szép úr-kastélyod van és nagyon gyors a
Lábad.
Ugysem fizetsz meg munkámért eléggé –
Testemnek ágyam is hideg, a Föld
S aranyszavad átváltozott rossz, kongó
Érccé.
S munkámban, Uram, érek annyit, mint Te
Nagy passziódban; és a lelkem is
Részed lesz nemsokára s a legszebb fényt
Hintve:
A szemed lesz, hogy mindent láss meg itten.
Bizony mondom, még nincsen is szemed,
Most nem látsz. Lennél immár igazságos,
Isten!”
Fáradt baromként reszket lelke, teste,
Félmunkát végző társak röhögik
S feszül, mert tudja – reá korábban jön
Este.
Nagy, roskadt lelke igéket emel még
S kilógatja fakult, sápadt szivét,
Mint akasztott ember szederjes, szürke
Nyelvét.
(József Attila, 1923. ápr. 29).
Aranyosi Ervin: Legyen a lét a jutalom
Állj meg egy percre és figyelj!
Kell az erőd, hogy élni merj!
Kell, hogy megtaláld önmagad,
Állj meg és befelé figyelj,
kell, hogy egy boldog útra lelj!
Ne rohanj hát, hisz futni kár,
mert élned kéne tudni már.
Ne vesztegesd el perceid,
az eltelt idő nem segít,
nem lehet fontos holmi cél,
ahhoz, hogy boldoggá legyél!
Az út a fontos, úgy hiszem,
ahol az álmaim viszem.
Csak lassítanom kellene,
s nem harcot vívni ellene!
Hiszen az út a nagy csoda,
mert rajta jutsz el máshova,
s ha minden percét élvezed,
akkor az út, az életed…
Mert csodák várnak mindenütt,
élvezd a végtelen derűt,
mely megszépíti az utat,
míg lelked jó után kutat.
Töltsd hát meg hátizsákodat,
csipegesd fel a titkokat,
s az élet lassan összeáll,
mert vár a perc, hogy jössz-e már?
De élvezd ki a lépteket,
minden lépés felé vezet,
hogy bölcsebb emberré legyél,
s másokat is azzá tegyél.
Szeretettel kövezd utad,
s a lelked mindent megmutat,
hogy merre menj, hogy mit tegyél,
azért, hogy jó ember legyél!
Csak mosolyogj, szeress, nevess,
azért, hogy jó ember lehess,
és támogass is másokat,
figyelj és gondolj rá sokat.
Tanulj, hogy aztán több legyél,
a tudós lélek szebben él,
s mit megtanulsz, add is tovább,
építs egy élet iskolát!
Állj meg, lassíts le és figyelj,
kell, hogy a helyes útra lelj,
s másoknak is mutass utat,
s ne bántson téged bűntudat!
Tanuld, s tanítsd az életet!
Mit is adhatnék még neked?
Szerzett tudásom átadom,
vidd tovább te a válladon.
S ha bárkivel találkozol,
mutasd meg azt, hogy mit hozol,
tárd ki szerető szívedet,
örüljön majd, hogy itt lehet.
Az út az élet, s meglehet,
boldoggá tesz, ha engeded.
Szedegesd fel a kincseket,
s rázd le a bús bilincseket.
Legyél vidám, legyél szabad,
másokat emeljen szavad,
öröm kísérjen utadon,
legyen a lét a jutalom!
Dóró Sándor : Én ezt akarom
Nincsen sok vágyam,
csak egészségem legyen,
akik szeretnek, én szeretek,
azok legyenek sokáig velem.
Éljek még sok pillanatot,
lássak tavakat, hegyeket,
lógassam tenger vizébe lábam,
lábaim kilométerek legyenek.
Nem érdekel se státusz,
nem érdekel holmi hatalom,
csak egy emberi életre vágyom,
tudom, érzem, én ezt akarom.
„Megérteni annyi, mint megbocsájtani.”
Ezen a napon, 1961. július 2-án, 61 éves korában hunyt el Ernest Miller Hemingway, amerikai, irodalmi Nobel-díjas regényíró, novellista, újságíró, az Amerikai Egyesült Államokban.
Más volt, mint kortársai, inkább magába forduló, de annál szenvedélyesebb író volt. Érdekelték a férfias témák, de nem bonyolította túl az írásait, inkább szeretett az egyszerűségre, és érthetőségre törekedni az olvasói körében. Mind a szerelem, a magány, vagy éppen a háború témaköreiben.
Főbb művei megjelenési sorrendben: Tavaszi zuhatag (1925), Fiesta (1926) Búcsú a fegyverektől (1929), Gazdagok és szegények (1937), Akiért a harang szól (1940), Az öreg halász és a tenger melyért irodalmi Nobel-díjat kapott.(1952), Édenkert (1986)
Megesik, hogy olykor nem vagyunk elég inspiráltak, vagy motiváltak, és ilyenkor jól esik a lelkünknek, ha olyan bölcsességeket olvashatunk, amelyek egy kis pluszt adhatnak a szürke hétköznapi életünkbe, és segíthetnek kilábalni a rossz kedvünkből. Bátran mondhatjuk, hogy az ilyen írások listáján Ernest Hemingway az elsők között szerepel. Írásai röviden, tömören, de elmondják a lényeget, és ezáltal a felszínre hozzák az igazságot.
Íme ezek a bölcsességek Ernest Hemingwaytől:
„Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap, gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat. Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd, ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed. Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed, gondjaid közt tartogat még csodákat az életed. Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd: A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.”
„Most ne azon tanakodjál, hogy mid nincs. Azon törd a fejed, hogy mihez tudsz fogni azzal, amid van.”
„Ha vége szakad valaminek, akár rossz volt az, akár jó, mindenképpen űr marad a helyén. Ha rossz volt, az űr magától is megtelik. Ha jó, akkor csak úgy lehet megszüntetni, ha a helyébe az ember valami jobbat talál.”
„Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.”
„A képet nézd elfogulatlanul, a könyvet olvasd nyílt szívvel, mint a tied, az életedet meg éljed, ez az egész”
„A sport megtanít becsületesen győzni vagy emelt fővel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít.”
„Senki nem tudhatja, mi rejlik benne, amíg meg nem próbálja kideríteni.”
„Azzal, hogy egyik helyről a másikra szaladsz, még nem szabadulsz meg önmagadtól.”
„A töprengés éppoly veszedelmes, mint a félelem.”
„Megérteni annyi, mint megbocsájtani.”
„Nincs semmi nemes abban, hogy a társad fölé emelkedsz, az igazán nemes tett az, ha saját korábbi éned fölé emelkedsz.”
„Biztos lehetsz benne, hogy mindig lesz tavasz, s a folyó újra folyni fog, amikor felenged a fagy.”
Életfestők írása
Babits Mihály: Zsoltár gyermekhangra
Az Úristen őriz engem
mert az ő zászlóját zengem.
Ő az Áldás, Ő a Béke
nem a harcok istensége.
az a véres Isten nincsen.
Kard ha csörren, vér ha csobban,
csak az ember vétkes abban.
Az Úristen örök áldás,
csira, élet és virágzás.
Nagy, süket és szent nyugalma
háborúnkat meg se hallja.
Csöndes ő míg mi viharzunk
békéjét nem bántja harcunk.
Az Úristen őriz engem,
mert az Ő országát zengem.
Az Ő országát, a Békét,
harcainkra süketségét.
Néha átokkal panaszlom
de Ő így szól: „Nem haragszom!”
Néha rángatom, cibálom: –
tudja hogy csak őt kívánom.
Az is kedvesebb számára,
mint a közömbös imája.
Az Úristenőriz engem
mert az Ő zászlóját zengem.
Hogy daloljak más éneket,
mint amit Ő ajkamra tett?
Tőle, Hozzá minden átkom:
hang vagyok az Ő szájában.
Lázas hang talán magában:
kell a szent Harmóniában.
S kell, hogy az Úr áldja, védje
aki azt énekli: Béke!
FLISZÁR KÁROLY GYÖRGY:
Földközelben
Amikor az ember még fiatal a kék eget ostromolja,
nincs itt semmi különös ebben a korban ez a dolga.
A túláradó érzésektől, toll nélküli szárnyai nőnek,
nincs határa a vad boldogságnak, térnek és időnek.
Aztán a kor haladtával a célok lassan földet érnek,
szárnyalás helyett, a kitartó érzések mederbe érnek.
Körülvesz a család és az évekkel egyre csak bővül,
megnő a felelősség, a szeretet ereje, a szív megőrül.
Minden megtörténhet, megtörténik, fontos a munka,
nehéz mindennapok jönnek, a jövőt senki sem tudja.
Nem tudja, de érzi mit szeretne, ha csak rajta múlna,
választ vár, remél, az idő meg úgy szalad, érzi, tudja.
Aztán elmúlik a nyár, őszbe csavarodik szőke, barna,
egyre nagyobb teret foglalnak emlékek, távozók arca.
A lépés már tétova, mert lassan elfogy életünk útja,
ám amig tart, minden pillanat fontos, az ember tudja.
117 éve ezen a napon, 1900. június 29-én született Antoine de Saint-Exupéry.
Szeretni nem annyit jelent, mint egymás szemébe nézni, hanem azt jelenti: együtt nézni ugyanabba az irányba.
Antoine de Saint-Exupéry
Jónás Tamás – Lassuló zuhanás
cipelem ezt a kisfiút és ő cipelget engem
nagyon féltett kis vacka van eszemben szívemben
öt éves forma meztelen hideg van mégse fázik
szalad az erdőből soha nem érkezik meg a házig
szalad a havas fák közül szaladna a melegbe
de létezik ház és van meleg ami soha nem ereszt be
cipelem ezt a kisfiút kosarat visz így asszony
nem akar mást csak annyit hogy reggelig alhasson
nem akar mást csak jó cipőt ne vérezzen a lába
rettegve gondol rá mi lesz ha eljár iskolába
ül a padok közt földre ül vagy ültetik a földre
nevetnek rajta mert piszkos a nyaka meg a körme
cipelem ezt a kisfiút a lovagot aki a Marcsit
nem tudja még megmenteni mert túl sokáig alszik
konyhai boszorkány sikít krumplit pucol a kislány
fehér szívével érkezik de a lánynak arca nincs már
milyen világba bújhat el ez a hazug a vesztes
ki összevissza ígérget s csak béke időben kedves
miféle kisfiú cipel miféle vallomásig
harminckét éve kínoz egy férfit aki csak ásít
miféle kisfiú lehet ilyen felnőtt fiúból
miféle költő lehet aki hasznot se facsar a szóból
miféle verseket szerel miféle fájdalommal
miféle fa áll a szívében ágakkal sose lombbal
Meggyesi Éva – Szeretnék egyszer…
Szeretnék egyszer még boldogan élni
messze, hol csönd és béke van,
temetni mindent, mi nem hagyott élni
s hinni hogy lesz még virágzó tavasz.
Szeretnék olyan messzire futni,
hogy utol ne érhessen senki sem,
új álmokat és új reményt keresni
s ne zavarjon meg semmi sem.
Szeretnék végre megnyugodni,
hogy ne sírjam többé át az éjszakát,
feltörő könnyemből szivárványt fakasztva,
újra megtalálni százezer csodát.
Szeretnék hinni a kimondott szóban,
hol nemes léleknek nyílik a virág,
zúgó viharként söpörve a rosszat,
hogy megtisztuljon e megromlott világ.
Mindenki annyit ér,
amennyit szeretett.
Aki
szeretetet nem adott,
semmit nem adott,
teremtett,
SEMMIT nem TEREMTETT.
( Lev Tolsztoj )
Addig kell mindent elmondani amíg lehet,
Bánatot vagy örömöt, hisz minden nap ad egy ihletet,
Hol átölel szorosan, hol a távolból integet,
Addig kell szeretni amíg éljük az életet,
Addig kell létezni amíg van erőnk haladni,
Úttalan utak végén, tovább, előre szaladni,
Fordulni az évekkel soha nem feladni,
Addig kell, a végsőkig embernek maradni.
Bedő Gábor
A világ az isten kertje,
Gyom s virág vagytok ti benne emberek!
Te, a kertnek egy kis magja,
De ha az Úr pártod fogja,
Benne gyom tán nem leszel!
Petőfi Sándor
137 éve, 1887. június 25.-én született Karinthy Frigyes író, költő, műfordító!
Karinthy Frigyes: Előszó
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek
.
Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.
.
A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.
.
A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,
.
A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.
.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
.
Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a féluton.
.
Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.
.
A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.
.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
.
A harmadik csak rámnézett hitetlen,
Nevetni kezdett és én is nevettem.
.
Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.
.
De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,
.
Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott reá, hogy őt higgyem.
.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
.
Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,
.
Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,
.
Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanuskodom a napról, hogy ragyog.
.
Én isten nem vagyok s nem egy világ,
Se északfény, se áloévirág.
.
Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,
.
Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,
.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
.
Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem s dadog a szám.
.
Elmondanám, az út hová vezet,
Segítsetek hát, nyujtsatok kezet.
.
Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.
.
A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.
.
Egy láb mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek hát fel a magosba.
.
Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.
.
Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.
.
Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.
.
Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek.
.
Karinthy Frigyes (született Karinthi Frigyes Ernő) (Budapest, 1887. június 25. – Siófok, 1938. augusztus 29.) magyar író, költő, műfordító.
1898 és 1900 között kezdett írni színműveket, kalandos történeteket, verses meséket, naplót vezetett. Kevés, de maradandó, emlékezetes verset írt. Közismert a saját élményén alapuló regénye, az – Utazás a koponyám körül.
Boda János : Kapaszkodó
Mindig kell hit,
és kell akarat,
beléjük kapaszkodva
ledönthetjük majd
a legszilárdabb falakat.
Mindig kell valaki,
kinek a kezébe
kapaszkodhatunk,
hiszen a szeretet
a legnagyobb erő,
amit egymásnak
adhatunk.
Aranyosi Ervin – Kiálltam a sorból
Hej barátom, van-e dédelgetett álmod?
Beálltál a sorba és most nem találod?
Látod a sok embert? Mind-mind azt keresi,
s hiszi, ott a sorban, másoktól ellesi!
Majd ott megmutatják, hogyan kell elérni,
hogyan kell harcolni, erősektől félni.
Mások hátán mászni, gyengét eltaposva,
s mikor számon kérnek, lapulni laposra.
Nekem elegem lett, kiálltam a sorból,
nem válik gazdaggá, aki pénzt megspórol!
Lemond örömökről, hogy vegyen valamit,
eladja a lelkét, s mást is erre tanít!
Ám, aki robotol magát teszi rabbá,
s a megszerzett kincs sem teszi gazdagabbá!
Mások irigysége az összes öröme,
s hamar reá szárad a szerzett kincs zöme.
Kiálltam a sorból és elkezdtem élni,
elengedtem múltam, jövőt sem kell félni!
Inkább kiélvezem perceimnek sorát,
fütyülök a széllel, rúgom az út porát.
Szívemben szeretet, két kezemmel szórom,
gyakrabban nevetek, sosem morgolódom.
Álmaim követem, békés úton járok,
a lelkembe nézve magamra találok!
Kiálltam a sorból, álmaimnak élek,
ha akad cimbora, hát vele zenélek!
Kenyerem megosztom, ki éhesebb nálam,
s tudom, nekem sem fog felkopni az állam.
Minden gazdagságom képzeletem adja,
s minden reggel felkel életem új Napja,
nem vagyok átlagos, kilógtam a sorból,
s nem zavar, ha ezért pár rabszolga korhol.
Tudod, még szebb lenne, ha más is kiállna,
ha az emberekből szabad lélek válna,
olyan, aki teremt, álmot vált valóra,
kik egymásért élnek, míg ketyeg az óra!
Milyen jó is lenne egymásért dolgozni,
egymás örömére világot foltozni.
Szeretettel venni egymást körbe-körbe,
s büszke szívvel nézni bele a tükörbe!
-talán legjobb lenne, be sem állni a sorba…-
A költő születésnapján (1913. június 22.) !
Weöres Sándor: Hála-áldozat
Szememnek `Ady` nyitott új mezőt,
`Babits` tanított ízére a dalnak,
és `Kosztolányi`, hogy meg ne hajoljak
ezt-azt kívánó kordivat előtt.
.
Kölyök-időm mennykárpitján lobogtak
mint csillagok, vezérlő tűzjelek.
Hol e gyönyör már? jaj, csak a gyerek
érzi minden pompáját a daloknak.
.
De mit tőlük tanultam: őrzöm egyre.
Három kanyargó lángnyelv sisteregne,
ha fejemet izzó vasrácsra vetnék.
.
Oltáromon vadmacska, páva, bárány:
három költő előtt borul le hálám.
Bár a homokban lábnyomuk lehetnék.
.
Weöres Sándor (Szombathely, 1913. június 22.– Budapest, 1989. január 22.) Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, író, műfordító, irodalomtudós. Felesége Károlyi Amy költő volt.
Öröktűz
Egy lángot adok, ápold, add tovább;
Csillaggal álmodik az éjszaka,
És lidércfénnyel álmodik a láp
És öröktűzzel álmodik a szívem.
Egy lángot adok, ápold, add tovább,
És gondozd híven.
Egy lángot adok, – én is kaptam azt
Messziről, mint egy mennyei vigaszt,
Egy lángot, amely forraszt s összefűz,
Én jártam Vesta ledőlt templomában,
Az örök-égő lángot ott találtam,
S a lelkem lett a fehér Vesta-szűz.
Földindulás volt, megindult a hegy,
És eltemette a kis templomot,
De a lángot nem bírta eltemetni,
Én égve leltem ott;
És hozzá imádkoztam s benne hittem
S mint a lovag a Szent Sírról a gyertyát.
Én égve hazavittem.
Azóta szívem mélyén ég, ragyog
A viharfújta, széllengette láng,
És el nem oltják semmi viharok.
Egy lángot adok, ápold, add tovább;
Csillaggal álmodik az éjszaka,
És lidércfénnyel álmodik a láp,
És öröktűzzel álmodik a szívem.
Egy lángot adok, ápold, add tovább
És gondozd híven…
1920 január
Remènyik Sándor
Zsolt Kiss
(Ezt a verset ma írtam)
Vissza a forráshoz
A Forráshoz, a kezdethez.
Ahol édes még a víz,
Oda kéne visszamenni,
Ahol van még tiszta íz.
Eső után, át a sáron.
Elindulok! Megtalálom!
A Forrásnál, a sziklától
Ered, ami enyhet ad.
Áldásként dől a tisztából
S az én szívem ott ragad.
Ma ott marad. Mert ott még élt.
Nem hal meg a semmiért.
A Forrásnál. Erdő mélyén
A zúgó léttől távol,
Annyi rossztól visszalépvén.
Mindentől, ami gátol.
Ott az ihlet. Még egy kortyot!
Én minden kínt odahordok.
A Forrásnál. Izzó napon
Főleg, ha épp csak csordul.
Lassan cseppen? Várom, hagyom.
Szívem csak egy cseppnyit koldul.
Nem sokat. Kis kegyet.
Óceánban csepp legyek.
ELLENEK
Mondat, értelem nélkül,
Szavak, tartalom nélkül,
Jelek, jelentés nélkül,
Arcok, tekintet nélkül,
Nem kellenek.
Lépés, mozdulat nélkül,
Álom, oltalom nélkül,
Ima, áhítat nélkül,
Ember, emberség nélkül,
Nem kellenek.
Magány, reménység nélkül,
Falak, ablakok nélkül,
Igaz, valóság nélkül,
Való, igazság nélkül,
Nem kellenek.
Zene, felhangok nélkül,
Vonzás, szemérem nélkül,
Tested, szerelmed nélkül,
Élet, életed nélkül,
Nem kellenek.
És neked?
( Adamis Anna)
Egy perc az élet, mely gyorsan múlik el,
Eltűnik minden pillanat, ha szemünk nem figyel.
A szemeddel láss, a szíveddel érezz,
Ölelj át mindenkit, kit szívedben féltesz.
Légy türelmes, s ne bántsd szeretteid,
Mert nem lesz vigasz, ha elerednek könnyeid.
Légy hálás, minden egyes napnak,
Hogy ők még mindig melletted vannak…
Molnár Annamari
Dénes Ferenc: Egy szó is…
Egy szó is sokat nyom a latban,
Egy szó is elég sokszor bőven,
Hogy a szívek lángra gyúljanak,
Hogy aki gyűlölt, az szeressen.
Egy szónak is nagy a hatalma,
Ha lélekből jön megfontolva,
Ha díszítve van értelemmel,
És átitatva Szentlélekkel.
Szívet lágyít, sziklákat megtör,
Könnyeket csak gyűlölet öl,
Egy szó betölthet léget, távolt,
Lángra gyújthat egy nagy világot.
Nagy áldozatra felkészíthet…
Minden jót benned összetörhet.
Leronthat békét, boldogságot…
S felépíthet egy új világot.
Egy szóban erő lehet fentről,
Vagy pokoli kínt hordhat lentről.
Vizsgáld hát felül minden szavad…
Vagy hallgass, hallgass, hallgass!
MÁRAI SÁNDOR: TAPINTAT
” Mert van valami, ami több és értékesebb, mint a tudás,
az értelem, igen, becsesebb, mint a jóság.
Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka.
Az a fajta gyöngédség, mely láthatatlan,
színtelen és íztelen, s mégis nélkülözhetetlen,
mint fertőzéses, járványos vidéken a forralt víz,
mely nélkül szomjan pusztul,
vagy beteg lesz az ember.
.
Az a tapintat és gyöngédség, mely,
mint valamilyen csodálatos zenei hallás,
örökké figyelmeztet egy embert,
mi sok és mi kevés az emberi dolgokban,
mit szabad és mi túlzás,
mi fáj a másiknak és mi olyan jó,
hogy ellenségünk lesz, ha megajándékozzuk vele
és nem tudja meghálálni?
.
Ez a tapintat, mely nemcsak a megfelelő szavakat
és hangsúlyt ismeri, hanem a
hallgatás gyöngédségét is.
Vannak ritka emberek, akik tudják ezt.
Akik a jóságot, mely mindig önzés is,
pártolták és nemesítették, s nem okoznak soha
fájdalmat barátságukkal vagy rokonszenvükkel,
nem terhesek közeledésükkel,
nem mondanak soha egy szóval többet,
mint amit a másik el tud viselni,
s mintha külön, nagyon finom hallószerveik lennének,
úgy neszelik, mi az, ami a másiknak fájhat?
.
S mindig tudnak másról beszélni.
S oly élesen hallanak mindent,
ami veszélyes az emberek között,
mint az elektromos hallgató fülek érzékelik
a nagy magasságban, felhők között közeledő,
láthatatlan ellenséges gépmadarakat.
.
A tapintat és a gyöngédség emberfölöttien érzékel.
Igen, e két képesség emberfölötti. „
.
Dénes Ferenc: Egy szó is…
Egy szó is sokat nyom a latban,
Egy szó is elég sokszor bőven,
Hogy a szívek lángra gyúljanak,
Hogy aki gyűlölt, az szeressen.
Egy szónak is nagy a hatalma,
Ha lélekből jön megfontolva,
Ha díszítve van értelemmel,
És átitatva Szentlélekkel.
Szívet lágyít, sziklákat megtör,
Könnyeket csak gyűlölet öl,
Egy szó betölthet léget, távolt,
Lángra gyújthat egy nagy világot.
Nagy áldozatra felkészíthet…
Minden jót benned összetörhet.
Leronthat békét, boldogságot…
S felépíthet egy új világot.
Egy szóban erő lehet fentről,
Vagy pokoli kínt hordhat lentről.
Vizsgáld hát felül minden szavad…
Vagy hallgass, hallgass, hallgass!
„Ragyogj,
mert szeretetre születtél,
mert az élet hordozója lettél,
Ragyogj,
mert érzelmek élnek benned,
értelmet adva az életednek.
Ragyogj,
hogy erőt sugárzó lényed
szülője lehessen a reménynek.
Ragyogj,
mert a közöny sivársága
nem vethet árnyat a napsugárra.
Ragyogj,
mert szép vagy és ragyognod kell!
Mert lelkedben rejtett csillag tüzel,
Ragyogj, mert Isten üzenete vagy!
Szebb lesz tőled a világ, s boldogabb.”
Kovács Sándor – Gyertyád lángja
.
Meggyullad egy gyertya
Ha ember születik,
De ezt nagyon sokszor
Észre sem veszik.
.
Pedig a gyertya ég,
Elkísér mindenkit,
A saját gyertyája
Nem hagy cserben senkit.
.
Óvni kell a lángját
Esőtől és széltől,
Nyáron tűző naptól
És zimankós téltől.
.
Óvni kell a gyertyát
Mert csak egyet kapunk,
Nem szabad feledni,
Hogy halandók vagyunk.
.
Ne hagyd a gyertyádat
Mindkét végén égni,
Mert amikor elfogy,
Nem tudsz másat kérni.
.
Egy nagy igazságot
Nem szabad feledni,
Ha egyszer kialszik,
Akkor nincs mit tenni.
.
Nem szabad feledni,
Óvni kell a fényét,
Égesd a gyertyádnak
Csak az egyik végét.
.
Amíg a gyertyád ég,
Megkapsz sok-sok szépet,
Gyertyád apró lángja
A nagybetűs ÉLET.
((( Wass Albert –
Vigasztaló levél, magyarok földjére
(részlet)
„Bár latroké ma a világ
sem az arany, sem az ezüst
nem váltható békességre!
Zűrzavar van ma a földön,
istentelen lopás, csalás.
De akik ezt reánk hozták:
azok számára nincs maradás!
Gonosz a gonoszság bére,
ki szemetet vet: gazt arat.
Elpusztul mind aki hitvány,
csak a becsületes marad.
Mert a derék embert Isten őrzi
s Ő bünteti a bűnösöket!
Bár Isten malma lassan őröl,
de felőrli a szemetet!” )))
AMIT AZ ÉLETTŐL AKAROK
Reményik Sándor
Remélni jót és alkotni szépet
Boldognak látni minden népet.
Megetetni az összes éhezőt
Virággal ültetni be a tar mezőt.
És meglocsolni a sivatagot
Ez-mit az élettől akarok.
Békében nevelni sok gyermeket
S ne legyen rémísztő a rengeteg.
Fény gyúljon fel az agyakban
S az ember ne éljen akaratlan.
Csak az örömök legyenek nagyok
Ez- mit az élettől akarok.
Emlékezni arra mi régen volt
Becsülve tisztelni az öregkort.
Mert tapasztalás tanít jövőt
És erős oltalmazhat serdülőt.
Hogy városokat ne fedjen el homok
Ez- mit az élettől akarok.
A vérnek legyen végre értéke
S nem kérdezve, hogy kérték-e.
Csak adni magadból őszintén
Hogy kísérjen a tudás, a fény.
S a gyermekek legyenek boldogok
Ez- mit az élettől akarok.
Kérem, legyen mindennap ünnep
Hol könnyet nem a fájdalmak szülnek.
Legyen hit,megértés, szeretet, béke
Hisz az életnek van valódi értéke.
Így büszke lehetek, hogy ember vagyok
Ez- mit az élettől akarok.
Baranyi Ferenc
TUDOD-E, MIT TESZEL?
Tudod-e, mit teszel?
Mikor csalóra adod a voksod:
tudod-e, mit teszel?
Mikor a karvalyt hattyúnak mondod:
tudod-e mit teszel?
Mikor sugárként hódolsz a ködnek:
tudod-e mit teszel?
Mikor nem sírsz, ha másokat ölnek:
tudod-e mit teszel?
Mikor gyáván vagy színlelve tapsolsz:
tudod-e mit teszel?
Mikor botlás csak, hogy igazat szólsz:
tudod-e mit teszel?
Mikor mosolygod csak, ami sanda:
tudod-e mit teszel?
Mikor süketvak vagy készakarva:
tudod-e mit teszel?
Mikor nem hallod kételyedet meg
s nem nézed azt, mi kínos szemednek:
tudod-e mit teszel?
Ha tudod – sírig élj megvetésben.
Ha nem – megbocsát Isten.
De én nem.
Petőfi Sándor – Élet vagy Halál !
A Kárpátoktul le az Al-Dunáig
Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar !
Szétszórt hajával, véres homlokával
Ha nem születtem volna is magyarnak,
E néphez állanék ezennel én,
Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb
Minden népek közt a föld kerekén.
Szegény, szegény nép, árva nemzetem te,
Mit vétettél, hogy így elhagytanak,
Hogy isten, ördög, minden ellened van,
És életed fáján pusztítanak ?
S dühös kezekkel kik tépik leginkább
Gazúl, őrülten a zöld ágakat ?
Azok, kik eddig e fa árnyékában
Pihentek hosszu századok alatt.
Te rác, te horvát, német, tót, oláhság,
Mit marjátok mindnyájan a magyart ?
Török s tatártól mely titeket védett,
Magyar kezekben villogott a kard.
Megosztottuk tivéletek hiven, ha
A jószerencse nékünk jót adott,
S felét átvettük mindig a tehernek,
Mit vállatokra a balsors rakott.
S most a hála ! … vétkes vakmerénnyel
Reánk uszít a hűtelen király,
S mohó étvággyal megrohantok minket,
Miként a holló a holttestre száll.
Hollók vagytok ti, undok éhes hollók,
De a magyar még nem halotti test.
Nem, istenemre nem ! S hajnalt magának
Az égre a ti véretekkel fest.
Legyen tehát ugy, mint ti akartátok,
Élet-halálra ki a síkra hát,
Ne légyen béke, míg a magyar földön
A napvilág egy ellenséget lát,
Ne légyen béke, míg rossz szívetekből
A vér utósó cseppje nem csorog…
Ha nem kellettünk nektek mint barátok,
Most mint birókat, akként lássatok.
Föl hát, magyar nép, e gaz csorda ellen,
Mely birtokodra s életedre tör.
Föl egy hatalmas, egy szent háborúra,
Föl az utólsó ítéletre, föl !
A századok hiába birkozának
Velünk, és mostan egy év ölne meg ?
Oroszlánokkal vívtunk hajdanában,
És most e tetvek egyenek-e meg ?
Föl, nemzetem, föl ! Jussanak eszedbe
Világhódító híres őseid.
Egy ezredév néz ránk itélő szemmel
Atillától egész Rákócziig.
Hah, milyen múlt ! hacsak félakkorák is
Leszünk, mint voltak e nagy ősapák,
El fogja lepni árnyékunk a sárba
És vérbe fúlt ellenség táborát !
Erdőd, 1848. szeptember 30.
Anamy – Én már nem…
.
Én már nem hiszek annak,
Ki szép szavakkal kecsegtet,
S nem hiszem őszinteségét,
.
Nem adom a beszédem annak,
Ki a csendemre sem figyel,
S nem hajtok fejet az előtt,
Ki engem sem tisztel.
.
Nem adom a mosolyom annak,
Kinek a könnyeim sem kellenek,
S nem adom a jövőm annak,
Ki nem értékeli a jelenemet.
.
Nem adom a szeretetem annak,
Ki csak félig tud szeretni,
S nem kérem maradását annak,
Ki fél mellettem lenni.
.
Nem adok magamból annak,
Ki nem látja a lelkem,
Én már nem könyörgök,
Csak elsétálok,
Halkan, csendben.
Baranyi Ferenc:
TUDOD-E, MIT TESZEL?
Tudod-e, mit teszel?
Mikor csalóra adod a voksod:
tudod-e, mit teszel?
Mikor a karvalyt hattyúnak mondod:
tudod-e mit teszel?
Mikor sugárként hódolsz a ködnek:
tudod-e mit teszel?
Mikor nem sírsz, ha másokat ölnek:
tudod-e mit teszel?
Mikor gyáván vagy színlelve tapsolsz:
tudod-e mit teszel?
Mikor botlás csak, hogy igazat szólsz:
tudod-e mit teszel?
Mikor mosolygod csak, ami sanda:
tudod-e mit teszel?
Mikor süketvak vagy készakarva:
tudod-e mit teszel?
Mikor nem hallod kételyedet meg
s nem nézed azt, mi kínos szemednek:
tudod-e mit teszel?
Ha tudod – sírig élj megvetésben.
Ha nem – megbocsát Isten.
De én nem.
Ma belegyűröm lelkem egy szívtépő dallamba,
s egy felsíró hangú hegedű leszek,
melynek vonójára tapad a világ fájdalma,
s húrjain könnyeznek szót az emberek.
Ma én zokogom el a folytonos szenvedést,
a ráncokba szakadt imaszavakat,
azokat a háton hordott korbácsnyomokat,
melyekre vércseppet hullat a kín s az indulat.
Ma én kérem Istent, adjon lelket azoknak,
kikből minden jóindulat végleg elveszett,
s kiknek nem számít testvér, sem anya, sem barát,
mert száműzték maguk mellől a szeretetüket.
Dalolj, dalolj helyettem kicsi hegedűm.
Tedd boldoggá néhány percre a nincsteleneket.
Szárítsd fel arcukról a rápergő könnyeket,
amik hosszú évek alatt rátelepedtek.
Add vissza hitüket a szétfoszlott reményt,
hozz ajkukra mosolyt, gyógyítsd a sebüket,
Ne engedd, hogy ártatlan gyermekek,
keservvel éljék a jövőt s az életet.
Mesélj, mesélj, én kicsi hegedűm,
Sírjon csak sírjon az elkoptatott húr,
szívet adjon annak is, kinek szíve helyén,
szeretet helyett gonoszság az úr.
Óvd a világot, én kicsi hegedűm
vigyázz lelkeddel minden koldust, árvát,
kik hideg napokon megfagyott kézzel,
térden csúszva ölelik Isten keresztfáját,
s kik csak levegőt markolnak, sós cseppet nyeldesnek,
mert az elfordult tekintet, soha meg nem érti
könnyező szívüknek néma suttogását.
#KunMagdolna A hegedű hangja
EMLÉKEZZÜNK
Dsida Jenőre emlékezve…
(Szatmárnémeti, 1907. május 17. – Kolozsvár, 1938. június 7.)
ÉN HÍVLAK ÉLNI…
Hallgasd meg mit suttog az élet,
élni hív újra meg újra téged.
Ne nézz vissza a sáros útra,
legyen előtted minden tiszta.
Emeld fel fejed, lásd meg a szépet
szemed kékjében égjen a fényed..
Lásd meg végre, hogy szeretnek
még akkor is, ha nevetnek,
hisz mosolyt te csalsz arcukra,
ismerj bennük magadra!
Soha ne bánd, ha fáj,
hisz erőre így találsz.
S mi most bánatot okoz
később nem lesz rá gondod.
Hidd el jól tudom, hogy fáj,
de hinnünk mindig muszáj.
Fogd a kezem, ha úgy érzed,
hogy szívedből kihull az élet.
Ne keresd már, hogy hol tévedtél,
ne sírj azon, mit meg nem tettél.
Gyere velem, én hívlak élni
vérző szívvel is remélni…
Dsida Jenő (1907-1938)
Menni kellene házról házra.
Nem így kellene hűvös, árnyas
mellől szólani hozzátok, jól
tudom. Menni kellene házról
házra, városról városra, mint
egy izzadt, fáradt, fanatikus
csavargó. Csak két égő szememet,
szakadozott ruhámat, porlepett
bocskoromat hívni bizonyságul
a szeretet nagy igazsága mellé.
És rekedt hangon, félig sírva,
kiabálni minden ablak alatt:
Szakadt lelket foltozni, foltozni!
tört szíveket drótozni, drótozni!
1930
Aranyosi Ervin – Nem adhatom fel
Mikor összetörnek dédelgetett álmok,
mikor önmagamra sehogy sem találok,
mikor szürkeségben fuldoklik a lélek,
amikor nem érzem már azt sem, hogy élek…
Mikor ábrándjaim szilánkokra esnek,
mikor a barátok más utat keresnek,
mikor az igazság elveszíti arcát,
amikor a szív is feladja a harcát…
Mikor árny takarja az egész világot,
mikor nem lelem a régi boldogságot,
mikor hátba támad az, akiben hittem,
mikor kételkedem, hogy itt él az Isten…
Akkor, mondd barátom, hogyan tegyek csodát,
megkezdett utamon, hogy haladjak tovább?
Honnan vegyek erőt a hétköznapokhoz,
ha az én szívem is fájó terhet hordoz?
Mikor számomra is nehezebb az élet,
mikor az utamon csak csoszogva lépek,
mikor azt is látom, másnak még nehezebb,
mikor felém nyúlnak segélyt kérő kezek.
Mikor azt látom, hogy sárban fuldokolnak,
mikor az a kérdés, vajon lesz-e holnap?
Mikor egész világ omlik össze bennem,
amikor azért is, erősnek kell lennem!
Mikor én adhatok reményt, kapaszkodót,
mikor segítenem kell a panaszkodót,
mikor én vagyok csak utolsó reménye,
akkor nem hunyhat ki fényszórómnak fénye!
Akkor minden áron, talpra muszáj állnom,
amit már elkezdtem, azt tovább csinálnom,
mert nem adhatom fel, nem visz rá a lelkem,
mintha sose fájna, úgy kell remekelnem…
((( 
június 4. – a nemzeti összetartozás napja
„… Ne mondjátok, hogy keressek magamnak máshol helyet a világban, mert nincsen ennek a világnak helye, ami az enyém volna azon az egyen kívül. Ne mondjátok, hogy befogadtok ebbe vagy abba az országba, mert nincsen nekem azokban az országokban semmi keresnivalóm. Ne mondjátok, hogy lelek magamnak hegyet a Kordillerrákban, vagy a Sierra Nevadán: mert a más hegyei azok, nem az enyimek. Az én számomra nincs szépségük és nincs békességük azoknak a hegyeknek. Adjátok vissza az én hegyeimet! És azt se mondjátok, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek ez a sorsa, mert milliók váltak földönfutókká játékaitok során és én csak egy vagyok a milliók közül. Számomra nem vigasztalás, hogy millióknak fáj ugyanaz, ami nekem. Magamnak fáj, ami bennem fáj. Adjátok vissza a hegyeimet! Ne mondjátok azt sem, hogy van, aki többet vesztett, senki sem vesztett annyit, mint én. Nekem nem volt Palotám, amit fölépíthetnétek valahol a föld másik oldalán. Nekem nem volt vagyonom, amit bankjaitok visszafizethetnének, ha megszállná őket a jótékonyság láza. Állásom sem volt, hivatalom sem, ami helyett újat adhatnátok. Nekem semmim sem volt, csak a hegyeim s egy asszony, akit szerettem. S ez a kettő együtt többet ért, mint a világ valamennyi palotája, vagyona és hivatala. Senki sem vesztett ebben a játékban annyit, mint én. Adjátok vissza a hegyeimet!” )))
Wass Albert –
Adjátok vissza a hegyeimet (részlet)
Szeretném, ha egyszer az lehetnék,
Ami leginkább lenni akarok.
Ha egyszer azt mondaná valaki:
Megsajnáltam a bánatodat,
Hitetlenségedet, háborgásodat,
S neked adom mi legdrágább neked:
A sorsodat, az önéletedet.
Neked adom a teremtésedet.
Akkor azt mondanám: legyek erő,
A végtelenség örök ereje,
Aki nem néz hátra, csak előre,
S nem hallja a múlt idők zenéjét.
Legyek az őskor mitikus gigásza,
Aki számára nincsen vég, határ,
Hogy két karommal a világot rázzam,
S a hitemet, az igazságomat
Belesüvöltsem, belekiabáljam;
Eszme legyek, kirobbanásra kész,
Szent Géniusz, hatalmas és merész,
Aki előtt a végtelen szabad!
Erő legyek, kiben nem él az álom,
Ki győzni tudjon Olimposz-csatákon,
Kiben jövendő nagy világok élnek,
Ki a babonának és hitetlenségnek
Kiszúrja titokzatos Küklopsz-szemét.
Erő legyek, nagy alkotó erő,
Romboló, világokat teremtő,
Kinek lelkében eszme-lángok égnek,
S nem fél a Halál sötét szellemének
Bátran, büszkén a szemébe nézni.
Erő legyek: jövő ködébe látó,
Erő legyek: nagy eszmékért csatázó,
Zengjem a ködös mindenségen át,
Egy új teremtés király-himnuszát!
S ha egyszer majd az idő műhelyéből
Jőnek tüzesebb világ-hajnalok,
Tudjam, hogy élek, dalolok, vagyok!
Szeretném, ha egyszer az lehetnék,
Ami igazán lenni akarok.
#WassAlbert Szeretném
Körmendi László : Trianon
Mint megfeszített Krisztus, ki más bűneiért halt,
úgy állunk mi most is itt előttetek.
Van-e más, ki annyi édes-bús bölcsődalt adott
és annyit vérzett még értetek?
Van-e még itt Isten? És húszmillió magyar
fáj-e még úgy nektek, mint a létetek?
Vagy megfordult-e később, hulló fejetekben, hogy
íme, nélkülünk is vannak németek?
Van-e imátok még? Vagy ronggyá tiport honért
mi imádkozunk már csak helyettetek?
Szégyenetek jele ez, de nekünk stigmánk, a legszebb ékszerünk is mindenekfelett…
Mint megfeszített Krisztus, ki más bűneiért halt,
úgy állunk még most is itt előttetek.
S bár oldalunk tán vérzik, ajkunkra mosolyt csal
az ősi bölcsődal a Kárpátok felett.
Hatvan, 2018. május 28.
Ady Endre: Teveled az Isten
Az Istenhez gyönge szódat emeled:
Teveled lesz akkor az Isten.
Elvesztetted szegény, kóbor magadat:
Ha szabad: segítsen az Isten.
Perc-barátok kedve már elköltözött:
Búk között itt lesz tán az Isten.
E szép élet nem sok örömet hozott:
Gondozott azonban az Isten.
Az Istenhez gyönge szódat emeled:
Teveled lesz akkor az Isten.
Babits Mihály: ÚRNAPI ÉNEKE
ÚRNAPI ÉNEKE
Dicsérd, Sion, a Megváltót,
dicsérd a vezért, a pásztort,
| zengj himnuszt, zengj éneket! |
Ahogy bírod, akként merjed:
nagyobb Ő mint a dicséret,
| méltón nem dicsérheted. |
S a dicséret külön tárgya
ma hogy a Kenyeret áldja,
| mely éltet és eleven, |
s hogy végvacsoráján kapta
a Tizenkettők csapatja,
| nem kétséges semmiben. |
Legyen teljes, legyen zengő,
legyen vidám és illendő
| szivünk ujjongása ma: |
mert azt a napot jelzi ünnepünk,
melyen először adatott nekünk
| ez a lelki lakoma |
Új királynak asztalára
új törvénynek szállt páskája:
| elavult a régi már. |
Fut az ujtól ami agg,
igazságtól ami vak;
| fut a fénytől a homály. |
Amit Krisztus tett ez estén,
hagyta hogy rá emlékezvén
| cselekedjük mi is azt. |
Okultunk szent törvényéből:
így lesz borból és kenyérből
| üdvösséges áldozat. |
Más és más – de nem lényegben,
csak jel szerint más – szinekben
| égi jók lappanganak. |
A vér ital, a hús étel:
mégis Krisztus, lényegével,
| teljes mindkét szín alatt. |
Oly kenyér, melyet meg nem tör,
aki vesz miként étekből,
| s el se vág, és meg se szel. |
Veszi egy és veszik ezren:
annyit egy; amennyit ezren;
| fogyasztják és nem fogy el. |
Veszik jók és veszik rosszak:
csakhogy különböző sorsnak
| részesei ők vele. |
Rossznak halál, jónak élet:
ilyen az egyforma étek
| különböző ereje. |
Im az angyalok kenyere,
utonjárók eledele,
édesfiaknak étele,
| nem ebek számára szánt, |
melynek előképe már a
husvéti bárány halála,
valamint Izsák oltára,
| s hogy az égből manna szállt. |
Óh igaz Kenyér, jó Pásztor,
Jézus, óvj az elbukástól,
te táplálj és te palástolj
s add hogy a feltámadáskor
| üdvnek látói legyünk. |
Te, ki mindent bírsz és értesz,
s e földön táplálsz és éltetsz,
tedd, hogy szent népeddel, ékes
asztalodnál majd az édes
| örökségben résztvegyünk! |
Gyermeknapra szeretettel!
Védd a gyermekeket
Úgy védd más gyermekét, ahogy a te gyermekedet véded,
hisz ez az, ami számít, ami emberré tesz téged,
és megmutatja a világnak, hogy az bármily gonosz is,
nem uralhatja a szív jóságait.
Mert amíg szívedben jóság van, és lelkedben szeretet,
nem lesznek veszélyben a felnövekvő gyermekek,
s ezáltal nem kell attól félni, hogy ez a kegyetlen világ,
porrá zúzza bennük az élni akarást.
Védj meg minden gyermeket, és minden árva lelket,
kiknek törékeny bizalmát kezedbe helyezted,
mert ha nem teszed meg, ha nem vigyázol rájuk,
csak könnytől ázott föld lesz otthonuk, hazájuk.
Kun Magdolna
Pósa Lajos: Szeresd a gyermeket
Szeresd a gyermeket! A gyermek fénysugár,
Közöttünk itt alant mindig ragyogva jár.
Mikor szomorkodol: szemed közé nevet,
Ha bűnre bűn nyom is: ő akkor is szeret.
Szívednek mélyiből kicsalja a borút,
Fejedre rózsákból vígan fon koszorút.
Ne érje gond soha, ki rád hajnalt derít:
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!
Szeresd a gyermeket! A gyermek gyenge tő,
Friss fakadó rügyet szelíden rengető.
Ha ápolója nincs: elcsenevész, lehull!
Mindig vigyázz reá! Állj melléje támaszul.
Fogd meg a romboló viharnak ostorát,
Ne csapkodja vadul azt a kis zsönge fát,
Ne bántsad a jövő szendergő képeit –
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!
Szeresd a gyermeket! A gyermek tiszta szent,
Ártatlan angyal ő a föld porába’ lent.
Lelkén nincs semmi folt, mint a galamb, fehér,
Imája a mennybe leg hamarább felér.
Kedves az Úr előtt, kinek rá gondja van,
Ezer veszély között, mikor jár gondtalan:
Elküldi angyalát… megfogja kis kezét…
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!
Szeresd a gyermeket! Ne legyen bús, komoly,
Szemének tükriből játsszék örök mosoly.
Maradjon a gyermek: gyermek, míg csak lehet,
Majd érzi súlyosan ő is az életet.
Hintsen a kikelet tarka virágokat,
Daloljon a madár az árnyas lomb alatt.
Csörgesse a patak csillogva gyöngyeit –
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!
Hadd fusson a gyermek álmok fuvallatán
Csapongva illanó arany lepkék után!
Legyen, mint a tavasz, vidám tekintetű,
Kis ajka zendüljön, mint égi csöngettyű!
Harmatos bokrétát hadd tépjen a mezőn!
Hajolj le, csókold meg, öleld szívedre hőn!
Becéző szeretet övezze fürtjeit –
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!
LEVEGŐT
JÓZSEF ATTILA
Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.
Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.
Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
mig nyomorult vagyok.
Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.
És az országban a törékeny falvak
– anyám ott született –
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.
Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.
Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam – messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.
Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!
Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak –
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!
VÁCZI MIHÁLY: SZÁRMAZÁS
Nem az jelöli a származást, rangot,
hogy kikre büszke valaki,
de az, hogy ővele kik büszkélkednek,
s kik szokták nevét félve mondani.
Én nem mások érdemével dicsekszem:
nem azzal kezdem, – honnan származom.
Tenni szeretnék valamit előszőr,
hogy kitűnjön: ki fogadhat fiának,
kinek rokonságára van jogom.
Szeretnék olyat tenni, – ó csak egyszer!
miről meglelt fiára ismer
sok egyszerű, távoli rokonom!
S míg tettemet emlegetik,
s komoly szavakkal nevezgetnek engem,
ők dicsekednek, büszkén, énhelyettem:
” Közülünk származik! „
VÁRNAI ZSENI: Szívdobogás
Oly szép lehetne tűnő életem,
csupán szívemet kéne védenem:
e pár esztendőt, mi még hátra van,
jó lenne élnem bölcsen, boldogan.
– Mi kéne hozzá? – kérdem szívemet:
– Csak egy kis jóság, egy kis szeretet,
de nem csak nékem, ugye, jól tudod?
boldog lenni egymagam nem tudok.
Mert mondd mit ér, hogy van már kenyerem,
míg Egy ember is ődöng éhesen,
mint egykor én, és vélem még sokan …
nem élhetek én addig boldogan.
– Mi kéne hát, hogy boldog légy szívem?
dobogd ki most, már nem bánt senki sem.-
– Békesség kéne, hogy a fegyverek,
azok is végre elpihenjenek.
Mert nékem az én békém nem elég,
amíg más tájon máglyák tüze ég,
akár Keleten, akár Nyugaton …
amíg más retteg, én nem nyughatom. –
– Értsd meg szívem, rugód már elkopott,
a perceket túl halkan dobogod,
hallod? Új szívek zúgnak éneket,
bízd rájuk már a harcot, életet.-
– Ó, nem tudod mit mondasz balga ész,
ha én megállok többé mit sem érsz,
s az ifjú szív, ha össze-vissza ver,
mint vészharang, csak bút, és bajt kever.
– Engedj dobognom, hadd tanuljanak
halkuló szívtől ifjú sudarak …
s ha eldobogtam minden énekem,
jöhet a vég … jöhet a végtelen!
„Szerteszórt magyarok,
Boruljatok földre,
Összetett kezekkel
Nézzetek az égre,
Kössétek a múltat
E borongós mához,
Forduljatok bízva
Az egek Urához!
Kérjétek az Istent,
Tekintsen le rátok,
Óvjon áldott keze,
Bármerre is jártok.
Én is fohászkodom,
Hisz az ima fegyver,
Ne legyen a magyar
Egy bujdosó ember!
Pillants rá a népre,
Részesüljön kegyben,
Tereld haza őket,
Éljen ismét egyben!
Ébredjünk fel holnap
Régi lángra gyúlva,
Jertek haza, legyünk,
Legyünk együtt újra!
Az élet vihara
Bármily zászlót lenget,
Szülőföldet, s hazát
Nem találsz, csak egyet.
Gondolatok hangja
Repül ki a számon,
Halljátok meg ott is,.
Túl az Óceánon!
Hív a Kárpátoknak
Fenyvese és tölgye,
Hív az Olt, a Maros,
S az Aranyos völgye.
Olyan közel vagytok,
S olyan távol mégis.
Hív a többi magyar,
S közöttük én is.
Akármilyen nyelvet
Beszél ma a szátok,
Hol őseink éltek,
Ott van a hazátok.
Egy darab kenyérből
Ketten fogunk falni,
S elődeink földjén
Nyugodtan meghalni.”
/ Tordai Matyó /
Gyertek haza
Gárdonyi Géza: Ima
Mély tisztelettel nyújtom fel tehozzád
Felséges Isten a kérvényemet;
Csupán egy kunyhót adj nekem Uram,
Hová a szél is csak gyalog mehet.
Egy kis patak mellette folyjon el,
S madár daloljon fenn a lombokon,
Az udvaron egy göndör kis malacz
S egy tarka tyúk elég lész, gondolom.
Szobám legyen hűs és télen meleg,
S ingóságim közt egy szép barna lány,
Virágszag és pogácsa illata
Lengjen be és ki kunyhóm ablakán.
S a kis pinczének öblös rejtekén
Pezsgőt mindig bőven találjak én;
S egy milliót, a mely el sohse fogy,
Akkor Uram, megélek valahogy!
Reviczky Gyula
Pünkösd
Piros pünkösd öltözik sugárba,
Mosolyogva száll le a világra.
Nyomában kél édes rózsa-illat,
Fényözön hull, a szivek megnyilnak.
Hogy először tünt fel a világnak:
Tüzes nyelvek alakjába’ támadt.
Megoldotta apostolok nyelvét,
Hirdeté a győzedelmes eszmét.
Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed’
Ma is minden bánkodó szivének,
Hogy ki tévelyg kétségbe’, homályba’:
Világitó sugaradat áldja.
Habozóknak oldjad meg a nyelvét,
Világositsd hittel föl az elmét.
Hogy az eszme szívből szívbe szálljon,
Diadallal az egész világon!
Piros pünkösd, szállj le a világra,
Tanits meg uj nyelvre, uj imára.
Oszlasd széjjel mindenütt az éjet,
Szeretetnek sugara, Szentlélek!
Küzdj a végsőkig
Ha ártani akarnak neked és kis családodnak,
bátorságból emelj köréd védőfalakat,
mert mind ki bátor, kit a merészség vezet,
nem adják fel egykönnyen ezt az életet.
Küzdj hát a végsőkig. Meg ne futamodj,
ha majd a sátáni gonosz ajtódon kopog.
Szállj vele szembe és üvöltsd a fülébe,
hogy legyőzni téged, nincs semmi esélye.
Kinek a család a minden, az képes ölni érte,
hiszen mindennél fontosabb biztonságuk léte,
így hát ezerszeres túlerővel harcol mindazért,
hogy szeretteinek baja ne essék.
A család számít rád, és bíznak nagyon benned,
mert tudják, hogy az életük veled lehet teljes,
és azt is tudják, hogy ha feladod, végük nekik is,
mert győznek felettük ellenségeik.
Az idő egyre sürget, ezért legyél tettre kész.
Harcolj a családért, harcolj a nemzetért,
mert ha rab maradsz a hazádban, esélyed sem lesz,
hogy levegyék nyakadról a fojtó kötelet.
Az élet csak úgy szép, ha nem rabszolga vagy,
ha megtarthatod akaratod, szabadságodat,
és megtarthatod emberséged, érző, tiszta lelked,
ami elég ahhoz, hogy ne győzzenek feletted.
Kun Magdolna
Szuhanics Albert: Taníts meg Uram
Taníts meg Uram boldognak lenni,
Tiszta szívemből, könnyen szeretni.
Szállván virágra, miként a lepkék,
Könnyen cikázva, ahogy a fecskék.
Taníts meg engem, tisztának lenni,
Vissza nem nézni, előre menni!
Letenni minden terhet és gondot,
Látni magamban a középpontot…
Taníts még nekem egyszerűséget,
Hogy megláthassam mindig a szépet.
Igazgyöngy legyen szellemi lényem
A hamis ékszert még meg sem nézzem!
Taníts meg engem nyugodtnak lenni,
Útra kelőktől, szép búcsút venni.
Túltenni magam, azon mi nem megy,
Erősebb szenved, okosabb enged…
Taníts meg engem szerelmet adni,
Nem szalmalángként, parázs maradni.
Embernek lenni, minden esetben,
Segítő erő legyen kezemben!
Taníts még engem, hogyan lehessen,
Új reményt adni csüggedésemben!
Mindig, mindenkor emberi szóra,
Könnyet törölni, hajlani jóra.
Taníts meg engem, tanító tettre,
Példás jellemre, hű szeretetre.
Víg mosolyt csalni bánatos arcra,
Taníts meg Uram, erre a harcra!
Kondra Katalin : Hála vers
Amikor sötétben fényre vágytam
küldött az ég egy csillagot,
amikor reggel fázni kezdtem
feljött a nap és ragyogott.
Ha menekülve kunyhót kerestem
te szíved nyitottad nekem,
tengernyi csodával megáldva,
örök tavasz lett életem.
De a viharok nem kíméltek,
hol jeges széllel jött az ár,
hol elapasztotta lángszavainkat
a torokszorító aszály.
Amikor az úton tévelyegtem
te felém nyújtottad kezed,
nem kapaszkodni, nézni akarom
veled a csillagos eget.
Egy könnycsepp kell néha, egy ütés a szívre,
hogy rájöjj, mi életed fonákja, színe,
hogy mitől virulnak a lélekvirágok,
s hervadnak el az örökzöld álmok,
áldani fogod a csendet is százszor,
ha felsikít lelked csúf csaták zajától,
s ha fájdalom faragja megfáradt tested,
sarokba állít, hogy végre megérthessed,
nem tudsz se tíz, se százfelé szakadni,
nem lehet mindig csak adni és adni,
nem állhatsz mindig az utolsó sorba,
de ne akarj ráfogni mindent a sorsra,
hagyd, hogy egy hullám a hátára kapjon,
hidd el, kiköthetsz a napfényes parton,
s ha léket kap hited, hogy alul maradhatsz,
lehúz az örvény, hiába jajgatsz,
ha lelked a szabadság hitvese lenne,
bábjából kibújna egy tündérszép lepke.
Kerecsényi Éva: A szabadság hitvese
,, Amiért ember vagy, azért tanulhatsz még sokat a madaraktól …”
Nem vetted észre? Naponta mindent újra kezdünk (…)
A fák levelei tavasszal újra kihajtanak és ősszel újra lehullanak … újra jön a tavasz, újra jön a nyár, újra jön az ősz és újra jön a tél. És Te természetesen azt mondod erre, hogy nem is lehetne másként, mert így van ez jól.
Miért vagy úgy kétségbeesve tehát, hogy újra elölről kell elkezdd az életed? Minden vagyonodat elvesztetted. A virágok is elvesztették színpompás ékszereiket, csak puszta gyökerük maradt meg a föld alatt. Azért ne hidd, hogy most már többé sohasem fognak virágozni.
Életed, megszokott munkád kerete szertehullt. Itt állsz puszta kézzel, egyetlen szál ruhával és nem tudod mihez kezdhetnél, mert ilyesmi még nem történt Veled.
Nézd a költöző madarakat. Fáradt csapatokban most térnek meg a tengeren tùlról. Semmijük nincs, igazán semmijük. Csak az a két kis fáradt szárnyuk. Szinte ájultan hullanak alá pihenni a bokrok közé.
De holnap reggel… vidám füttyüket messziről hallhatod már. Fürgén szökdelve az ágak között, hernyót keresve és száraz mohát a fészekrakáshoz. Figyelheted, milyen vidáman hordozzák csőrükben a vékony gallyakat s fonnak belőle nótaszó mellett új otthont fiainak.”
Wass Albert – Te és a világ
95 éve született Kányádi Sándor 
„Megjártam bár a történelmet,
konok vagyok, konokabb, mint a gyermek,
kinek apja hiába magyarázza,
konok, ki ha százszor meglakolt,
százegyedszer is a könyörtelen
igazat keresem.
Ez a kenyerem.
A boldogság tört szárnyú madara
vergődik a tenyeremen;
a boldogság tört szárnyú madarát,
mely évezredek óta
röppen fel s hull alá,
nekem kell fölrepítenem.”
Harmat a csillagon (részlet)
„A könyvtár nemcsak a szobáink falait béleli,béleli a lelket is.”
Szabó Lőrinc
GÁRDONYI GÉZA
IMA
Atyám, számon tartasz
Minden kis fűszálat,
Utolsó porszem is
Fölírva Tenálad.
Híven gondot viselsz
Az égi madárra,
Öledben a gyermek,
Öledben az árva.
Legyen az áldásod
Apámon, anyámon,
Magyarok szép földjén,
Drága jó Hazámon!
Aranyosi Ervin: A fák és madarak napjára
Üzenem a fáknak és a madaraknak:
– Boldog az én szívem, örülök, hogy vannak!
Mert tudom a sok fa tüdeje a Földnek,
ők a teremtői a tiszta levegőnek.
Na, de nem csak ezért tisztelem a fákat,
akik élőhelyet adnak sok madárnak,
hanem szépek, zöldek, jó magasra nőnek,
tagjai lehetnek ligetnek, erdőnek.
Lombjuk palettája milliónyi zöldnek,
dicsérik munkáját az őket Teremtőnek.
Mennyi féle levél és hány féle termés,
ahogy lélegeznek, jól kitalált, elmés.
És ha a törzsüket gyakran megöleled,
energiát adnak, csodát tesznek veled.
Gyökereiken át beléd élet árad,
szeresd hát a fákat, hisz jobbak tenálad.
Hisz, mindent, mijük van, önzetlenül adják,
az embert jóságban jócskán meghaladják.
Te csak annyit tehetsz, óvjad, védjed őket,
csak hagyd őket élni, becsüld az erdőket!
S tudd, madárdal nélkül, unalmas a hajnal,
együtt ébredeznek a felkelő Nappal.
Manapság sok veszély leselkedik rájuk,
pedig lelket vidít reggeli trillájuk.
Ha figyeled őket, látod, csodaszépek,
és ha szomorú vagy, egy szép madárének
lelked megnyugtatja, elűzi a gondot,
leveszi lelkedről a fájó koloncot.
Színesek, pajkosak, jobbra-balra szállnak,
párjukat csábítva vígan dalolásznak.
Kedves kis lakói ligetnek, erdőnek,
mosolyt gerjesztenek, ha figyeled őket.
Üzenem a fáknak és a madaraknak:
– Ha én rajtam múlik, élnek, megmaradnak,
csak olyan pusztítja, aki élni sem mer,
csak a pénzt hajszoló, felelőtlen ember!
Vedd fel a cipőmet, s járd az utam végig,
mert bár a hegycsúcsok felérnek az égig,
én is lent indultam, s dédelgettem álmom,
lent határoztam úgy, hogy végig csinálom!
Megkínlódtam én is szembefújó széllel,
gyakran úgy alakult, mennem kellett éjjel.
Minden félelmemet legyőztem én bátram,
s tettem a dolgomat, másra sose vártam.
Feljutottam végül és lent irigyelnek,
mutogatnak, szidnak, bántóan figyelnek.
Ám hiába, babért ott lent nem aratnak,
s míg én elől járok, mögöttem maradnak.
Csak aki elől jár, az ér ki a fényre,
árnyéka rávetül a lemaradt lényre,
kinek az ereje haragból virágzik,
akinek a lelke bús méregben ázik.
Ám, aki velem tart, felérhet a csúcsra,
s másokat vezethet, ha már megtanulta,
egy helyben topogva célba sosem érhet,
az árnyékban járva nem látja a szépet.
Vedd fel a cipőmet, indulj fel a hegyre,
gondolatod járjon célod körül egyre!
Bocsáss meg azoknak, kik árnyékban élnek,
nem érzik vonzását az éltető fénynek.
Aranyosi Ervin:
Vedd fel a cipőmet…
Körmendi László: A szeretet
(Annak a pár embernek, aki még köröttem maradt.)
A szeretet csendes, néma és hallgatag.
Mint az erdő mélyén megbúvó kis patak.
Nem gyűlöl, ha van. Nincs gátja, senki se’.
A szeretet teremt. És nem rombol. Sohase’.
A szeretet olyan, hogy az ordas eszmék
le már nem gyűrhetik, hiába keresnék.
Megfoghatatlan, s mégis itt van megint.
Simogatja kezem, szemeimbe tekint.
Lehet, hogy egyszer majd ez is csak egyre megy.
Lehet, hogy állítják, nem egy az egyszeregy.
Lehet, hogy semmibe kiáltom, hogy hol vagy.
De ha nem szeretnék, hogy lenne a holnap?
A szeretet teremt, nem rombol sohase’.
Nem gyűlöl, nincs gátja. Nem rabja senki se’.
Csillan, mint erdők mélyén a hűs patak.
A szeretet csendes, néma és hallgatag.
Budapest, 2024. április 24.
Steszkó Juli – Kérés
Adjon Isten szebb világot,
Virágzó és szép országot.
Erős gátat a haragnak,
Békességet a magyarnak.
Asztalára friss kenyeret,
Ne sokat, csak épp eleget.
Adjon Isten bőven áldást,
Sötétségben fénylő lámpást.
Aki magyar, az lehessen,
Hazát ne máshol keressen.
Elérhető legyen a cél,
Akárhová fújja a szél.
Adjon Isten jót a jónak,
Értéket az adott szónak.
Hitet jövendőbe, mába,
Igaz szót a hazug szájba.
Egymás iránt tiszteletet,
Tisztességet, becsületet.
Adjon Isten segítséget,
Döntésekhez bölcsességet.
Alázatot, elfogadást,
Nehézségben összetartást.
Rossz időkben védő kezet,
A szívekbe szeretetet.
A Föld fohásza
Vándor, ki rajtam élsz, s vándorolsz,
Jól gondold meg mit teszel,
Mert porból vagy, s porrá leszel,
Neked folyton-folyvást menekülnöd kell;
Én erdőm fáival rejtelek
Hegyim barlangjaiban éltetlek
Forrásim bő vizével oltom szomjadat,
Szellőimmel pirosítom arcodat,
S Napom fénye csinosítja alakodat.
Cserébe védj a gonosztól,
Ki megfoszt fáimtól,
Ellopja óriás hegyeim,
Kiapasztja bő forrásim!
Szellőm nem pirosít,
Napom nem csinosít.
Vándor, ki rajtam élsz, s vándorolsz,
Gondolkozz, mielőtt cselekszel!
Mert porból vagy, s porrá leszel,
S, ha sorsod rossz útra terel,
S akkor már nem lesz ki többé felemel!
Aranyosi Ervin: Gondolatok a Föld napján
Ember, Óvd a Földet,
őrizd meg világod,
csodáld a sok zöldet,
kinyíló virágot!
Óvd az élő fákat,
tiszta levegődet!
Mit szemed csodálhat,
s feltölti tüdődet.
Védd az állatait,
s légy megértő gazda.
Figyeld, mire tanít,
s ne azt, mi a haszna!
Mind-mind téged szolgál,
csak együtt kell élni.
Ha nem pénzt hajszolnál,
nem is kéne félni!
Ő mindent megadna,
mire lelked vágyhat,
jutna és maradna,
s csak az önző vágyat,
azt nem támogatja,
hogy kincseket halmozz,
mert mind ingyen adja,
s nem várja, hogy tartozz!
Élj harmóniában,
legyél büszke része!
A lét áramában,
tiéd az egésze.
Becsüld hát a Földet,
úgy, mint jó anyádat.
Védd az üde zöldet,
óvd az élő fákat!
„Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövendő az igazaké. Haladj csak bátran a becsület és tisztesség útján, a jövendő az igazakkal van. Legyetek bátrak és hűségesek egymáshoz és a magyar nemzethez, mert az Úr szereti a bátrakat és a hűségeseket, s megsegíti azokat, akik az igazság útjain járnak.”
Wass Albert (1993)
“A legszebb nap? A ma.
A legnagyobb akadály? A félelem.
A legkönnyebb? Tévedni.
Minden rossz gyökere? Az egoizmus, az önzés.
A legszebb szórakozás? A munka.
A legveszedelmesebb vereség? A bátorság hiánya.
A legjobb tanítók? A gyermekek.
A legszükségesebb szükségszerűség? Önmagamat ajándékozni.
Mi boldogít a legteljesebben? A másik embernek hasznára lenni.
A legveszedelmesebb hiba? A rossz kedélyállapot.
A legközönségesebb érzés? A bosszú és a gyűlölet.
A legszebb ajándék? A megértés, az együttérzés.
A nélkülözhetetlen? Az otthon, a valahová tartozás.
A jóleső érzés? A belső béke.
A legjobb megoldás? Az optimizmus.
A legnagyobb megelégedettség? Az elvégzett kötelesség.
A legnagyobb erő a világban? A hit.
A legfontosabb emberek? A szülők.
A legszebb a világon? A SZERETET.”
(Teréz anya)
Kun Magdolna
BÉKE VOLNA JÓ 
Béke volna jó, Uram, egy szebb és jobb világ,
olyan világ, hol ismernék a szeretet szavát.
Ahol minden ember tudná milyen érzés az,
mikor beléd vetett hitünk virágot fakaszt.
Jóság kéne, Uram, mely a gonosz fölé nőne,
s akkor bizalommal nézhetnénk jövőink elébe,
és oly boldogan élhetnénk ezt a röpke életet,
mintha magunkénak tudnánk évezredeket.
Szív kellene, Uram, sok-sok embernek,
hogy megtöltsék érzelemmel a szívteleneket,
és megtanítsák nekik, az a bátor hős,
ki méltósággal hajol meg a szeretet előtt.
Ezen a napon született József Attila (Budapest,Ferencváros, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.) huszadik századi posztumusz Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja.
CURRICULUM VITAE
(a költő személyes hangulatú és érintettségű önéletrajza), amit akkor írt, amikor a nagy gazdasági válság idején munkát próbált szerezni).
1905-ben születtem, Budapesten, görög-keleti vallású vagyok. Apám – néhai József Áron – három esztendős koromban kivándorolt, engem pedig az Országos Gyermekvédő Liga Öcsödre adott nevelőszülőkhöz. Itt éltem hét éves koromig, már ekkor dolgoztam, mint általában a falusi szegénygyerekek – disznópásztorkodtam. Hét esztendős koromban anyám – néhai Pőcze Borbála – visszahozott Budapestre s beiratott az elemi iskola II. osztályába. Anyám mosással és takarítással tartott el bennünket, engem és két nővéremet. Házaknál dolgozott, odajárt reggeltől estig s én szülői felügyelet nélkül iskolát kerültem, csibészkedtem. A harmadikos olvasókönyvben azonban érdekes történeteket találtam Attila királyról és rávetettem magam az olvasásra. Nem csupán azért érdekeltek a hun királyról szóló mesék, mert az én nevem is Attila, hanem azért is, mert Öcsödön nevelőszüleim Pistának hívtak. A szomszédokkal való tanácskozás után a fülem hallatára megállapították, hogy Attila név nincsen. Ez nagyon megdöbbentett, úgy éreztem, hogy a létezésemet vonták kétségbe. Az Attila királyról szóló mesék fölfedezése azt hiszem döntően hatott ettől kezdve minden törekvésemre, végső soron talán ez az élményem vezetett el az irodalomhoz, ez az élmény tett gondolkodóvá, olyan emberré, aki meghallgatja mások véleményét, de magában fölülvizsgálja; azzá, aki hallgat a Pista névre, míg be nem igazolódik az, amit ő maga gondol, hogy Attilának hívják.
Kilenc éves koromban kitört a világháború, egyre rosszabbul ment a sorunk. Kivettem a részemet az üzletek előtt való álldogálásokból, – volt úgy, hogy este kilenc órakor odaálltam az élelmiszerüzem előtt várakozó sorba és reggel fél nyolckor, mikor már sorrakerültem volna, jelentették ki az orrom előtt, hogy nincs több zsír. Úgy segítettem anyámnak, ahogyan tudtam. Vizet árultam a Világ moziban. Fát és szenet loptam a Ferencvárosi pályaudvarról, hogy legyen fűtenivalónk. Színes papírforgókat csináltam és árusítottam a jobb sorsban élő gyerekeknek. Kosarakat, csomagokat hordtam a vásárcsarnokban stb. 1918 nyarán Abbáziában üdültem a Károly király féle gyermeknyaraltatási akció jóvoltából. Anyám már betegeskedett, méhdaganata támadt s ekkor én magam jelentkeztem a Gyermekvédő Ligánál – így rövid időre Monorra kerültem. Visszatérvén Budapestre újságot árultam, bélyegekkel, majd kék, fehér és postapénzzel kereskedtem, mint egy kis bankár. A román megszállás alatt kenyeresfiú voltam az Emke kávéházban. Közben – öt elemi elvégzése után – polgári iskolába jártam.
1919 karácsonyán meghalt anyám. Gyámommá az árvaszék sógoromat, a most elhunyt Makai Ödön doktort nevezte ki. Egy tavaszon és nyáron át az Atlantica Tengerhajózási Rt. Vihar, Török és Tatár nevű vontatógőzösein szolgáltam. Ekkor vizsgáztam magánúton a polgári negyedik osztályából. Ezután gyámom és Giesswein Sándor dr. Nyergesújfalura küldtek kispapnak a szaléziánusokhoz. Itt csak két hetet töltöttem, hiszen görög keleti vagyok és nem katolikus. Innen Makóra kerültem, a Demke internátusba, ahol rövidesen ingyenes helyet kaptam. Nyáron lakásért és ellátásért tanítottam Mezőhegyesen. A gimnázium VI. osztályát színjelesen végeztem, jóllehet pubertáskori zavarok miatt több ízben öngyilkosságot kíséreltem meg, hiszen valójában sem akkor, sem előzőleg nem állott fölvilágosító barátként mellettem senkisem. Már megjelentek első verseim is, 17 éves koromban írt költeményeimet a Nyugat publikálta. Csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam.
A VI. osztály elvégzése után ott hagytam a gimnáziumot meg az internátust, mert elhagyatottságomban nagyon tétlennek éreztem magamat: nem tanultam, mert a tanárok magyarázata után is tudtam a leckét, hiszen erről jeles bizonyítványom is tanúskodott. Kukoricacsősznek, mezei napszámosnak mentem Kiszomborra és házitanítónak szegődtem el. Két kedves tanárom kérésére mégis elhatároztam, hogy érettségizem. A VII. és a VIII. osztályból összevont vizsgát tettem s így egy évvel előbb végeztem, mint volt osztálytársaim. Tanulásra azonban mindössze három hónap állt rendelkezésemre s így történt, hogy a hetedikből tiszta jó, a nyolcadikból pedig tiszta elégséges osztályzatot kaptam. Érettségi bizonyítványom már jobb a nyolcadikosnál: csak magyarból és történelemből kaptam elégségest. Ekkor már egy versemért Istenkáromlás miatt pörbefogtak. A Kúria fölmentett.
Ezután egy ideig könyvügynök voltam itt Budapesten, majd az infláció idején hivatalnokoskodtam a Mauthner féle magánbankházban. A Hintz-rendszer bevezetése után itt a könyvelőségbe osztottak be s nem sokkal utóbb idősebb kollégáim bosszúságára engem bíztak meg annak ellenőrzésével, hogy kasszanapkor milyen értékek adhatók ki. Iparkodásomat itt egy kissé kikezdte az, hogy saját munkámon kivül önnön dolgaik egy részét is nyakamba varrták idősebb kollégáim, kik nem mulasztották el különben sem, hogy bosszúságot okozzanak nekem a lapokban megjelenő verseim miatt. „Ilyen idős koromban én is írtam verseket” – mondogatta mindegyikük. A bankház később megbukott.
Elhatároztam, hogy végképpen író leszek és szert teszek olyan polgári foglalkozásra is, amely szoros kapcsolatban áll az irodalommal. Magyar-francia-filozófiai szakra iratkoztam a szegedi egyetem bölcsészeti karán. Fölvettem heti 52 órát és 20 órából kollokváltam kitűnően. Napokat ettem, verseim honoráriumából fizettem lakásomat. Nagyon büszkévé tett, hogy Dézsi Lajos professzorom önálló kutatásra érdemesnek nyilvánított. De minden kedvemet elszegte az, hogy Horger Antal professzor, kinél magyar nyelvészetből kellett volna vizsgáznom, magához hívatott s két tanú előtt – ma is tudom a nevüket, ők már tanárok – kijelentette, hogy belőlem, míg ő megvan, soha nem lesz középiskolai tanár, mert „olyan emberre – úgymond – ki ilyen verseket ír” s ezzel elém tárta a Szeged c. lap egyik példányát, „nem bízhatjuk a jövő generáció nevelését”. Sokszor emlegetik a sors iróniáját s itt valóban arról van szó: ez a versem, Tiszta szívvel a címe, igen nevezetessé vált, hét cikket írtak róla, Hatvany Lajos az egész háború utáni nemzedék dokumentumának nyilvánította nem egy ízben „a kései korok számára”, Ignotus pedig „lelkében dédelgette, simogatta, dünnyögte és mormolgatta” ezt a „gyönyörűszép” verset, ahogy a Nyugatba írta róla és ezt a verset tette Ars poeticájában az új költészet mintadarabjává.
A következő évben – húsz éves voltam ekkor – Bécsbe mentem, beiratkoztam az egyetemre s abból éltem, hogy a Rathaus Keller bejáratánál újságot árultam és a Bécsi Magyar Akadémikusok helyiségeit takarítottam. Lábán Antal igazgató, mikor tudomást szerzett rólam, ezt megszüntette, ebédet adott a Collegium Hungaricumban s tanítványokhoz juttatott: Hajdu Zoltánnak, az Angol-Osztrák Bank vezérigazgatójának két fiát tanítottam. Bécsből – egy szörnyű nyomortanyáról, ahol négy hónapig lepedőm sem volt – egyenesen a Hatvany Kastélyba kerültem vendégnek, Hatvanba, majd a ház asszonya, Hirsch Albertné ellátott útiköltséggel és a nyár végeztével Párizsba utaztam. Itt beiratkoztam a Sorbonnera. A nyarat a délfranciaországi tengerparton töltöttem egy halászfaluban.
Ezután Pestre jöttem. Két szemesztert hallgattam a pesti egyetemen. Tanári vizsgát mégsem tettem, mert – Horger Antal fenyegetésére gondolva – azt hittem, úgysem kapnék állást. Majd a Külkereskedelmi Intézet magyar-francia levelezőnek alkalmazott, megalakulásakor, – referenciával azt hiszem szívesen szolgál Kóródi Sándor úr, volt vezérigazgatóm. Ekkor azonban olyan váratlan csapások értek, hogy bármennyit edzett az élet, nem bírtam ki – az OTI előbb szanatóriumba, majd táppénzállományba utalt neuraszténia gravisszal. Hivatalomtól megváltam, beláttam, hogy nem lehetek tehertétel egy fiatal intézmény nyakán. Ezóta írásaimból élek. Szerkesztője vagyok a SZÉP SZÓ c. irodalmi és kritikai lapnak. Magyar anyanyelvemen kívül írok és olvasok franciául és németül, levelezek magyarul és franciául, perfekt gépíró vagyok. Tudtam gyorsírni is, – egy havi gyakorlattal ezt a tudásomat fölfrissíthetem. Értek a sajtó nyomdatechnikájához, tudok szabatosan fogalmazni. Becsületesnek tartom magam, azt hiszem, hogy fölfogásom gyors és hogy munkában szívós vagyok.
(József Attila, 1937)
A költő halálának körülményeit illetően a mai napig nincs teljes egyetértés, az igazságra ugyanakkor nagy valószínűséggel sosem derül már fény. A hivatalos irodalomtörténészi álláspont szerint öngyilkos lett.
/Forrás: http://magyar-irodalom.elte.hu/
KÖLTÉSZET NAPJA
Wass Albert:Én vagyok, és a Hitem!
Mikor nagyon erős a támadás,
mikor letéptétek már minden álmomat,
s számomra többé, semmi, semmi más:
erős, nyugalmas, szent hitem maradt,
mikor a lelkemen már mind romok
a délibábon épült templomok:
hogy a hitemet senki meg ne sértse.
Archimedesként a vaksötétbe
magam körül egy bűvös kört vonok.
Eddig lobogtam, küzdtem, vágytam, égtem:
utolsó végváramba visszatértem,
s dárdák elől páncéltalan magam
egy láthatatlan körrel kerítem.
Megálljatok!
Ezen túl Én vagyok, és a Hitem!
Csak azért is
Csak azért is zengjen a szent Magyar ének!
Világszép Himnusza egy magasztos népnek!
Bárhol és bármikor teheti ezt joggal,
Kiváltképp ott, ahol örökké otthon van!
Mindegy mi az ára, ha kell, megfizetjük,
De az elnyomásnak dacból sem engedünk!
Elárulhat minket néhány honfitársunk,
Mi azután is csak emelt fővel járunk!
S ezt a nemzetet legyőzni nem lehet,
Mert összetartja a Nagyhazaszeretet!
Az Isten is óvja már több ezer éve,
Mely tény még dárdaként szúr sokaknak szívébe!
Csak azért is zengjen a szent Magyar dalunk!
Amiért szívesen élünk és meghalunk!
Legfőképp itt, ahol mi vagyunk ősrégen,
A gyönyörűséges Kárpát-medencében!
Kötetben megjelent vers:
veniam.hu/webaruhaz/mindennapraegykoltemeny
A magyarok könyvei:
veniam.hu/termekkategoria/konyvek
#veniam#magyar#mindennapraegyköltemény#vers#irodalom#kortársvers#olvasás#himnusz
A vers és a videó forrása: veniam.hu/vers568
Aranyosi Ervin – Nem adhatom fel
Mikor összetörnek dédelgetett álmok,
mikor önmagamra sehogy sem találok,
mikor szürkeségben fuldoklik a lélek,
amikor nem érzem már azt sem, hogy élek…
Mikor ábrándjaim szilánkokra esnek,
mikor a barátok más utat keresnek,
mikor az igazság elveszíti arcát,
amikor a szív is feladja a harcát…
Mikor árny takarja az egész világot,
mikor nem lelem a régi boldogságot,
mikor hátba támad az, akiben hittem,
mikor kételkedem, hogy itt él az Isten…
Akkor, mond barátom, hogyan tegyek csodát,
megkezdett utamon, hogy haladjak tovább?
Honnan vegyek erőt a hétköznapokhoz,
ha az én szívem is fájó terhet hordoz?
Mikor számomra is nehezebb az élet,
mikor az utamon csak csoszogva lépek,
mikor azt is látom, másnak még nehezebb,
mikor felém nyúlnak segélyt kérő kezek.
Mikor azt látom, hogy sárban fuldokolnak,
mikor az a kérdés, vajon lesz-e holnap?
Mikor egész világ omlik össze bennem,
amikor azért is, erősnek kell lennem!
Mikor én adhatok reményt, kapaszkodót,
mikor segítenem kell a panaszkodót,
mikor én vagyok csak utolsó reménye,
akkor nem hunyhat ki fényszórómnak fénye!
Akkor minden áron, talpra muszáj állnom,
amit már elkezdtem, azt tovább csinálnom,
mert nem adhatom fel, nem visz rá a lelkem,
mintha sose fájna, úgy kell remekelnem…
Nagypéntek …
Mersz-e próféta, igazmondó lenni.
Akkor is, ha leköpnek
Fejedre töviskoszorút húznak
Mersz-e igaz lenni, magadnak és hazádnak
akkor is ha nem értenek, elárulnak…
Mersz-e felállni és menni tovább
akkor is ha fáj, és fáradt vagy már
Mersz-e a világ szemébe nézni
akkor is ha megköveznek, felszögeznek
mutasd!
nem kell hogy isten legyél
elég
ha ember maradsz
Fehérholló Öskü Kovács László
REMÉNYIK SÁNDOR – Köszönöm, Uram…
Köszönöm, Uram, hogy tiszta a szemem,
S látom ragyogni arcodat.
Köszönöm, hogy erős a lelkem,
S tudom harconi harcodat.
Köszönöm, hogy tudlak szeretni,
Köszönöm, hogy hitem erős.
Köszönök mindent, mindent, Uram,
A sok tavaszt, lepkét, búzavirágot,
Köszönöm a dalt, életet, álmot.
Köszönöm, hogy végig enyém voltál,
Köszönöm a Tábort és Golgotát,
Köszönöm Emmaust és Betániát.
Ha elmegyek, Uram, mindent megköszönök,
S megcsókolom Szentséges Kezed,
Mely átkarolva tartott a viharban,
Védett, és el nem eresztett.
Köszönöm, hogy oly sok szerető szívet adtál,
Vendégséget Szentelt Oltárodnál.
Köszönöm, melyben eljössz: a Percet,
S mit letűznek fölém: a Keresztet.
Nagypéntek
Isten szeme könnyezik, fiát siratja,
ki értünk és a világért életét adta,
hogy megváltsa, azokat a súlyos bűnöket,
melyek szívén és lelkén sebet ütöttek.
Isten arcán szomorúság, bánat árnya ül,
mert mérhetetlen bűn az mivel szembesül,
bűn, gonoszság, hazugság és viszály,
mely az emberi szeretetet földig rombolá.
Isten magához emeli drága Gyermekét,
hogy ne lássa annak nagy szenvedését,
s hogy megadja számára azt az örök életet,
mely az érző szívű embereknek elrendeltetett.
Isten szeme könnyes, és könnyes is marad,
addig míg az ember a gonosz útján halad,
mert amíg lesz, ember, ki a gonosz felé hajlik,
addig, Isten, szeméből is csak a könny patakzik.
Kun Magdolna
A leghatalmasabb
Csendes eső esik. Isten könnye hull.
Megállíthatatlanul, szakadatlanul,
mert látja, hogy a világ végleg elveszett,
hisz haldoklik benne az emberszeretet.
Haldoklik a természet, haldoklik a világ,
s az ember nem hallja meg jajkiáltását,
mert túlságosan önző, és nem érdekli más,
csak önnön jóléte, és a kapzsiság.
Ne könnyezz, Istenem, nézz le azokra,
kik még jól tudják mit ér a szeretet szava,
s kikben él még az a hit, hogy erőt adsz nekik,
ha majd letiporják őket ellenségeik.
E bűnnel teli világban egyedül te vagy,
ki gyarló földi életünkben változást hozhat,
változást mely sokadszorra megmutatja azt,
hogy ki is a világon a leghatalmasabb.
Kun Magdolna
GOLGOTÁN
DSIDA JENŐ
Tépő szeg van a betűben, dalban,
a zengő nóta zord fakereszt —
Meghivogatnak csókosan, némán
s halni kivánva ezen a szép fán,
és sóvár szivem el nem ereszt.
Keveset jártam, mégis lankadtam,
s dőlni szeretnék valahová —
Érdes bitóhoz simulva mennék,
ha fájna is, de rajta pihennék,
csukott pillákkal nagyon soká.
Furcsa vágyamat magam csodálom!
minek is tövis homlokomon?
Nagyon zokogva, nagyon szeretve
borulok rá a kemény keresztre,
s szálkás derekát megcsókolom.
Vedd, Sorsom, vedd a súly-kalapácsot,
csendülnek a dalos szegek:
mielőtt az éj fátyolát vetné,
rizmussal törd a csontomat ketté,
s rímekbe halkult halott legyek!
Szépen szeretem ezt a világot,
azért teszek most ilyen nagyot:
mindent adva és semmit se kérve,
fájdalmas szépen meghalok érte, —
de harmadnapra — feltámadok!
ÚT A KÁLVÁRIÁRA
DSIDA JENŐ
Reszkető, enyhe fény sugárzik.
Egy felhő lassudan megyen.
A lélek fáj, a fény sugárzik.
Valaki ballag a hegyen,
hűs homlokáról fény sugárzik
s szemét lehúnyja: — úgy legyen!
Elszállt szerelem illatától kövér és fűszeres a lég.
Halott szerelem illatából
soha, de sohasem elég.
Bomló szerelem illatából
sejti a szív, hogy itt a vég.
A seb szép csöndesen begyógyult,
— ó, angyalok, bús, kék
szeme! —
a seb már nem sajog, begyógyult,
— ó, halkan búgó, mély zene! —
a seb már régesrég begyógyult
és mintha mégis vérzene.
Valaki lépked, felfelé tart.
Bozót közt víg madársereg.
Valaki lassan felfelé tart.
Tövisről vérharmat csepeg.
Valaki fel, a csúcs felé tart,
hogy önmagát feszítse meg.
JUHÁSZ GYULA – AZ UTOLSÓ VACSORA
János a Mester nagy szívén pihen,
E tiszta szíven, e csöndes sziven
Pihen, de lelke a holnapra gondol
S fiatal arca felhős lesz a gondtól.
Mély hallgatás virraszt az asztalon.
Az olajfák felől a fuvalom
Hűsen, szomorún a szobába téved,
Be fáj ma a szél, az éj és az élet!
Tamás révedve néz a mécsvilágra,
Péter zokog és árvább, mint az árva,
Judás se szól, csak apró szeme villan,
Remegve érzi: az ő órája itt van!
Csak egy nyugodt. Nagy, sötétkék szemében
Mély tengerek derűs békéje él benn.
Az ajka asztali áldást rebeg
S megszegi az utolsó kenyeret!
JUHÁSZ GYULA – AZ UTOLSÓ VACSORA
János a Mester nagy szívén pihen,
E tiszta szíven, e csöndes sziven
Pihen, de lelke a holnapra gondol
S fiatal arca felhős lesz a gondtól.
Mély hallgatás virraszt az asztalon.
Az olajfák felől a fuvalom
Hűsen, szomorún a szobába téved,
Be fáj ma a szél, az éj és az élet!
Tamás révedve néz a mécsvilágra,
Péter zokog és árvább, mint az árva,
Judás se szól, csak apró szeme villan,
Remegve érzi: az ő órája itt van!
Csak egy nyugodt. Nagy, sötétkék szemében
Mély tengerek derűs békéje él benn.
Az ajka asztali áldást rebeg
S megszegi az utolsó kenyeret!
JUHÁSZ GYULA – AZ UTOLSÓ VACSORA
János a Mester nagy szívén pihen,
E tiszta szíven, e csöndes sziven
Pihen, de lelke a holnapra gondol
S fiatal arca felhős lesz a gondtól.
Mély hallgatás virraszt az asztalon.
Az olajfák felől a fuvalom
Hűsen, szomorún a szobába téved,
Be fáj ma a szél, az éj és az élet!
Tamás révedve néz a mécsvilágra,
Péter zokog és árvább, mint az árva,
Judás se szól, csak apró szeme villan,
Remegve érzi: az ő órája itt van!
Csak egy nyugodt. Nagy, sötétkék szemében
Mély tengerek derűs békéje él benn.
Az ajka asztali áldást rebeg
S megszegi az utolsó kenyeret!
SÍK SÁNDOR: Nem én, Uram!
Megintcsak billenős a mérleg.
Én Uramisten, arra kérlek:
Most is, mint máskor, csendesen
Fogd le szépen a két kezem.
Egyért imádkozom, csak egyért:
Ne én, Uram, Te cselekedjél.
Én ne billentsem ujjamat.
Teljék rajtam az Akarat.
Ha úgy akarja, még ma este
Lábam elé simul a beste,
Lábbal lépek a tengeren,
És a kígyó is emberem.
Ha meg úgy látja (s úgy leszen jó!)
Képemre mászhat ronda hernyó,
S ólmos-szíj tépte vállamon
Krisztus bíborát hordhatom.
Mi róva áll, teljék be főmön.
Fontos csak egy: beléje nőnöm,
Ha nap növel, ha szél kaszál,
Mint forradt törzsű tölgyfaszál.
Az emberek, borzongva nézem:
Egy koncon, egy támlás-ülésen,
Mint a csibék a kukacon!
Én a jobbik részt akarom.
Keresztbe sem egy szalmaszálat!
Én megülök, Uram, tenálad.
Téged akarlak részemül,
És magamat, töretlenül.
Lukátsi Vilma
Virágvasárnap
Azon a napon virágzott a Föld!
Pálma nőtt a tövisek helyében,
amikor annyi kiáltás hangzott:
„Áldott, Aki jön az Úr nevében!”
Ó, az a nap nem tartott sokáig.
este lett, s elmúlt a többi között,
bár összeértek a keresztutak,
s az örök győzött az idő fölött;
de akkor ott, a virágos lejtőn,
ahová az a kis szamár lépett,
még nem tudta más, csak az Úr tudta!
A szívek lángja ellobbant, kiégett!
A földi út kezdete és vége
átívelt a virágvasárnapon,
hogy a halálon győzzön az élet
a dicsőséges húsvét hajnalon.
Aranyosi Ervin ~ Jézus mai üzenete
Nem tüskekoronám, nem a szögek fájtak,
amik a kereszten tenyerembe vájtak.
Nem, ami gyötörte a húst, a még élőt!
Az, hogy látnom kellett a sok „Istenfélőt”!
Akkor értettem meg, hogy minden hiába, Hazugság kerül majd a „szent” Bibliába
Hisz elfelejtitek, amit tanítottam,
s írást olvastok majd, de MÓDOSITOTTAN
Azt meg azok írták, kik URALNAK mindent,
kalmárok, kufárok, s nem tisztelik Istent.
Ám az ő nevében uralják a lelket,
gyomjaik magjának termőföldre leltek!
Nevemben hazudnak, Atyám sem tisztelik!
Hatalmat akarnak, pénzük erre telik. Júdások szolgálnak, s ti mindent elhisztek,
mannát, tömjént, mirhát eleikbe visztek.
Csak a ti lelketek, az marad így szegény,
szeretetlen lelkek, bennetek hittem én!
Mutattam csodával, szívvel, szeretettel,
mi mindenre képes MINDEN élő ember.
Isten gyermekei, testvéreim vagytok.
Míg csodára vártok, anyagba ragadtok!
Nem ismeritek még lelketek hatalmát,
sorskönyvében hisztek, tagadva a karmát.
Nem álltok a hithez tisztán és nyitottan,
elfelejtettétek, amit tanítottam…
Szeretetről ma már fogalmatok sincsen,
Atyám elhagytátok, ma már pénz az isten!
Kétezer éve már alusztok egy álmot…
Igaz teremtőkké vajon mikor váltok?
Mindent megmutattam, ami tőlem tellett,
mégsem találjátok meg a földi mennyet.
Féltek a haláltól, ami NEM LÉTEZIK,
hiszen minden lélek sokszor leszületik.
Mind tanulni jövünk, létet tapasztalni,
s hogy újra jöhessünk, ahhoz kell meghalni.
Ledobjuk magunkról a lélekruhánkat.
Újra s újra járjuk lélekiskolánkat.
Meg kéne tanulni szeretni és élni,
s NEM kéne az Istent rettegni vagy félni!
Váljatok emberré, tanuljatok adni,
s próbáljatok tiszták s bűntelen maradni.
Mindazt adni másnak, amire ti vágytok,
erről szóltam én is, és tanít Atyátok!
Isten nem ver bottal,semmiképpen sem ver,
csak a saját tettét kapja minden ember.
Tévedsz, ha azt hiszed, hogy az adja vissza,
aki a mérgedet poharadból issza.
De, hogy visszakapod, abban biztos lehetsz.
Ha valakit bántasz vagy ha szívből szeretsz.
Tetteid egy napon hozzád visszatérnek…
Nem állsz bírád elé, és el sem ítélnek!
Hogyha mást bántottál, áldozat is leszel,
s pont oly fájdalmas lesz, mint az, amit teszel.
Ám, ha jó lelkűen tudsz másoknak adni,
mindaz visszaszáll rád, vissza fogod kapni!
Egyetlenegy fának vagyunk az ágai,
ezért nem kellene egymást megbántani!
Ám, ha egymás létét élhetőbbé tennénk,
mi is felvidulnánk, boldogabbak lennénk!
Láthatatlan tüskék szúrják fejeteket,
gondolatszilánkok bánnak el veletek.
Szemeitek csukva, a csodára vártok,
s nem múlik a vakság, az ősrégi átok.
Keresztet cipeltek? Engem utánoztok?
Gazdagság oltárán áldozatot hoztok.
Kínban, keservesen élitek a létet…
Születés-halál közt hiányzik az élet?!
Tanuljatok végre őszintén szeretni.
Szívetekből adva boldogokká lenni!
Tudni, egyek vagyunk Teremtő Atyánkkal,
jót kellene tennünk az egész világgal!
Természeti törvény, mit Isten teremtett,
aszerint kell élni, így teremtve rendet!
Hisz amit kiküldesz, az tér hozzád vissza,
s így az élet vizét hívő lelkünk issza!
Eszközöd is van rá: gondolatod TEREMT,
ám nem kell uralnod vele a végtelent!
Csak ezt a világot jobbá kéne tenni!
Meg kéne tanulnod őszintén szeretni!
Útjelződ is akad, fordítsd rá figyelmed,
érzéseid súgnak, mit ÜZEN a lelked?
Hangját azonban a belső csendben leled,
mikor eggyé válik a lelked teveled.
A zúgó világban nem találhatsz választ,
jobb lesz, ha a lelked belső utat választ.
Önmagadba nézz hát, s a bölcsesség kútja
a kérdéseidre a jó választ nyújtja.
Imádkozz énhozzám, Atyámhoz, magadhoz,
s lelked majd felemel, közel érsz a Naphoz!
A tudója leszel minden bölcsességnek,
ismerője Földnek, világmindenségnek.
Megismered azt is, ki lakozik benned.
S rájössz, soha nem kell más emberré lenned.
Atyánk tökéletest alkotott lényedben,
csak annyi a fontos, hogy biztos légy ebben.
Légy hát erre büszke, akármilyen fura:
Légy az egész része, és a magad ura!
Tanuld a teremtést, s érezd jól önmagad,
hisz a legnagyobb kincs a bölcs tapasztalat.
Ha a belsőd szépül, megszépül világod,
kívül végül te is lelked tükrét látod.
Ha minden teremtmény hasonlóan érez,
visszatalál végre a jó Istenéhez!
Akkor, s csupán akkor, nyer értelmet létem,
mindaz, amit tettem, amiről beszéltem.
Nem vész a pusztába tanító, szép szavam,
ha eljut lelkedhez, nem lesz visszhangtalan.
Nyisd hát meg a lelked, teljesítsd be álmod,
mutasd meg, Teremtőd szívedből imádod!
Hiszen belőle vagy, magából teremtett,
hozd el a világnak az isteni rendet!
Bihari József
Szentelt barka
Tiszta ruhát vett fel, elmondott egy imát,
Fehér gyolcsból szőttet, hozzá egy „Máriát,”
Barkaágat szedett, hogy az mindnek legyen.
Gyereknek, kit hagyott, s kit elvett az Isten.
Indul a templomba, az Úr otthon vagyon.
Körülveszik Fiát, még sincs vigadalom.
Szomorúan nézi gyermekét az Atyja,
„Ne hagyd, Uram, Isten, ítélkeznek rajta!”
Virággal kezükben ülnek anyák, apák,
Ő is leül közék, hallgatja az imát,
Nem gondol csak arra: „Miért hagyod, Isten,
Egyszülötted viszik, egyéb kincsed sincsen.”
Számolja lelkeit, jut-e mindnek barka.
Hozott-e eleget, senkit ki nem hagyna…
Ítélkező ember volt akkoron elég,
Felhős volt a hajnal, mégis kinyílt az ég.
Fényességben úszott minden, mi volt egyben.
Meghalt Isten Fia, felszállott a mennybe.
Mondá, aki látta, tudja, aki hiszi,
Gyermekét, ha hozza, akkor is, ha viszi.
Bizonyságul küldte miközénk az atyja.
Fáradt testünk, szívünk Ő megvigasztalja.
Adjon nekünk hitet, éltesse a reményt,
Feltámad a gyermek: Istené s a miénk!
Virággal kezében üldögél egy anya,
Ruha rajta fehér, áldott szív alatta.
Feláll a padszélről, megkeresi Krisztust,
Elé tesz egy barkát: „neked hoztam, Jézus!”
MAGYAR VAGYOK
Posa Lajos
Magyar vagyok, magyar; magyarnak születtem,
Magyar nótát dalolt a dajka felettem,
Magyarul tanított imádkozni anyám
És szeretni téged, gyönyörű szép hazám!
Lerajzolta képed szívem közepébe;
Beírta nevedet a lelkem mélyébe,
Áldja meg az Isten a keze vonását!
Áldja meg, áldja meg magyarok hazáját!
Széles e világnak fénye, gazdagsága
El nem csábít innen idegen országba.
Aki magyar, nem tud sehol boldog lenni!
Szép Magyarországot nem pótolja semmi!
Magyarnak születtem, magyar is maradok,
A hazáért élek, ha kell meg is halok!
Ringó bölcsőm fáját magyar föld termette,
Koporsóm fáját is magyar föld növelje!
Isten
a magányt használja arra, hogy megtanítson az együttélésre,
a háborút használja arra, hogy megmutassa a béke értelmét,
a tétlenség unalmát pedig arra, hogy ráébresszen a kaland fontosságára.
Isten
a csöndet használja arra, hogy megtanítson a szavak felelősségére,
a fáradságot használja arra, hogy megértesse az ébredés értelmét,
a betegséget pedig arra, hogy ráébresszen az egészség fontosságára.
Isten
a tüzet használja arra, hogy a vízről tanítson.
a földet használja arra, hogy megértsük a levegő értékét,
és a halált arra, hogy megmutassa az élet fontosságát.
Paulo Coelho
Aranyosi Ervin: Nőnapi ajándék
Közeledik a nők napja,
örül, aki versem kapja,
mert nem hervad el, mint virág,
melytől mindig szebb a világ!
Ajánlom hát könyveimet,
aki szeret, így lepi meg
szíve hölgyét szeretettel,
sok őszinte üzenettel!
Mert a drága női lelkek,
minket folyton ünnepelnek,
szeretettel körülvesznek,
ételt, italt elénk tesznek.
Kedvesek, csinosak szépek,
róluk szól a sok-sok ének.
A szívünket tele töltik,
mosolyukat is felöltik!
Olvass hát neki egy verset,
vedd le válláról a terhet,
kényeztesd el, legyen boldog,
hisz férfiként ez a dolgod!
Hallgasd meg, hogy mit szeretne,
érte lelked mit tehetne,
s ha teheted járj kedvében,
s ne csak egy nap, egész évben!
Ölelés és érintés kell,
hadd szeressen szép szívével!
Teljesítsd be minden álmát,
s jó lenne, ha jól csinálnád!
Legyél hálás, azért, hogy van,
s ráleltél a csillagokban,
megtaláltad, megszeretted,
és a királynőddé tetted!
Hiszem, ha a szép ünnepén,
elhangzik egy szép költemény,
akkor hálás lesz a lelke,
és téged is ünnepelne!
Add hát könyvem ajándékba,
legyen szíved jószándéka,
okozz csak örömöt néki,
ami olyan szíved béli!
Néha…
Néha légy gyereklány…
Néha Nő… Asszony, és Anya…
Néha légy hófehér angyal,
Néha légy az ördög maga…
Néha légy egyedül,
A magány keservében,
Néha lángolj és hamvadj el,
A szerelem tüzében…
Néha légy bűnös,
Világos érvekkel…
Néha légy ártatlan,
Színtiszta lélekkel.
Néha légy kislány…
Ábrándos szemekkel…
De néha légy kőkemény…
Semmi érzelemmel…
Néha légy tűzforró…
Néha jéggé fagyott…
Néha légy hithű keresztény,
És néha hite hagyott…
Néha légy erős…
Néha pedig gyenge…
De engedd, hogy a félelem,
A kezed elengedje…
Néha légy szomorú,
És néha nagyon boldog…
Néha értsd és érezd,
Ahogy változnak a dolgok
Néha csak úgy élj…
De ne légy játék baba!
Néha csak légy
Önmagad…
Nő… Asszony… És anya…
MS 2016 (reprise)
„Szeress hallgatni, hogy meg tudjon érni szívedben az a gondolat, melyet már kimondani is érdemes.”
(Szent-Gály Kata)
A lélek segíti a testet, és bizonyos pillanatokban fölemeli.
Ez az egyetlen madár, amely fölemeli a maga kalitkáját.”
Victor Hugo
Aranyosi Ervin: Súgom a békét!
Súgom a békét! Súgd tovább!
Teremtsen szavunk új csodát!
Vigye a szél árkon-bokron át!
Lelje meg bennünk otthonát!
Súgom a békét! Ez kell nekünk!
Hadd legyen világunk szebb velünk!
Ássuk el végre a fegyverünk,
kell, hogy mi egymással EGY legyünk!
Súgom a békét! Súgd te is!
Életet éltet, ki benne hisz!
Ez az az út, mi mennybe visz,
amitől édes lesz majd az íz!
Súgom a békét! Védelek!
Együtt kell élnem még veled!
A közös életünk szép lehet,
amikor alkot a képzelet!
Súgom a békét! Én elhiszem,
hogy jó a ritmus, amit ver szívem!
Mert nyugalom járja át, tölti meg,
és pont azt dobogja, mint a tied!
Súgom a békét! Ébredj világ!
Ne hagyd a gonoszt hatni rád!
Szeretet nem gerjeszt rút vitát,
mondjunk a békéért egy imát!
Súgom a békét! Imádkozom!
Mennyből, a jóságot, áthozom!
Áldás lehessen az álmomon,
örökös békéről álmodom!
Adj nekünk látást,
fájdalomban áldást,
hidegben ölelést,
esőben nevetést.
Zajban a csendet,
káoszban a rendet,
könnyekben ragyogást,
aszályból aratást,
háborúból békét,
a gyűlöletnek végét.
Átokból aranyat,
bánatból vágyakat,
magányban barátot,
aggódásból álmot,
sóhajból virágot.
Egy megmentett világot.
(Tihanyi Tóth Kinga: Adj nekünk látást)
Sötétség katonái
Sötétség katonái ne lőjetek
Érjen már véget minden küzdelem
Oly sok gyermek mosolyra vár
Hadd nyíljon ki minden virág
Békének adjatok több időt
Hisz úgy is Isten szava győz
Sok árván maradt kisgyerek
Nem értik, édesapjuk hova lett
Sötétség katonái ne lőjetek
Hajítsátok el fegyveretek
Halálnak nem lesz hatalma felettetek
Ha a béke útján tovább meneteltek
Szeretőtök legyen a fény
Ne táncoljatok a halál küszöbén
Oly sok gyermek magában sírdogál
Álmukban mind a fényre vár
Ne lőjetek katonák
Hisz elpusztul így a világ
Nézzétek, hogy sírnak a fák
A sok sírkereszt rátok vár
Félelem kenyerén élünk
Ti vagytok a mi reményünk
Ne lőjetek katonák
Ne álljátok el a fény útját
Énekeljük együtt a remény dalát,
hogy a világra béke száll
Higgyük, hogy változás lesz a földön
Hisz úgy várjuk, hogy a fény tündököljön
(Jolie Taylor)
„Lehet szegény, aki gazdag,
s lehet gazdag a szegény,
csak az fontos, milyen kincs ül
bent, a szíved rejtekén.”
/K. László Szilvia/
„A jövendő terhe vállaidon fekszik; légy erős, légy törhetetlen, hogy azt diadalmasan elviselhesd. Mi egy szabad hazát adunk nektek örökségbe s a túlvilágról is eljövünk számon kérni, hogy tartottátok fenn a magyarok hazáját. Isten vezéreljen minden pályátokon.”
1825. február 18-án született JÓKAI MÓR író, a „nagy mesemondó”, országgyűlési képviselő, főrendiházi tag.
Nyolcvan évnyi tartalmas életét, és mintegy a több mint 100 kötetnyi életművét lehetetlen néhány bekezdésben összefoglalni. Ezért inkább bölcs idézeteivel emlékeznénk egyik legnagyobb prózaírónkra.
„Mindenfelé keressük a magyar nemzetet; kinn Ázsiában, fenn a Jeges-tengernél, hátul az őshistóriában, magasan a fényes rangúaknál, csak ott nem keressük, ahol van: körülöttünk és a mai napon.”
„Koldusok nemzete vagyunk, kik magokat uraknak álmodják.”
„A mennyországért sem szabad elárulni Magyarországot.”
„Adj a népnek szabadságot: mindent adtál neki; tedd rabszolgává: elvetted mindenét.”
„Többet ér baráttal a szegénység porában feküdni, mint ellenséggel együtt a hatalom trónján fényleni.”
„Hit dolgairól vitatkozni nem laikus embernek való. Minden hit jó, csak megtartsátok, s legyen mindenki tisztelettel a másé iránt. A teremtő egyik embernek is olyan édes atyja, mint a másiknak, nem elég, hogy valaki azt mondja “uram – uram!” hanem szükséges, hogy szívében szeretet legyen, mely nélkül a hit megholt állat.”
„A hazugság a gyöngék fegyvere.”
„A kisgyermeket nem hiába nevezik angyalkának. “Angelosz” eredetiben azt teszi, hogy “küldött”. Egy más világ küldötte az. Egy más világé, melynek ismeretlen delejes hatása sugárzik a gyermekarcból, gyermekszemből azokra, akikhez küldve lett. A gyermekek szemében van néha bizonyos kék sugárzat, amely bűvölő erővel bír; mely beszélni tud, s azt a színt elveszti a szem, mikor beszélni megtanul az ajk; ez a sajátszerű kék szivárvány csak gyermekszemekben észlelhető.”
„Jaj annak, aki becsülni nem tudja azt, akit szeret.”
„A harag rossz tanácsadó, de a büszkeség még rosszabb.”
„Mindig emlékezz arra, hogy a szép szavak nem mindig igazak, s az igaz szavak nem mindig szépek.”
„Egyetlen jótettnek emléke jobban világít miutánunk, mint ezer fáklyának lobogása.”
„Esni csak lefelé lehet, felfelé soha.”
„A szerelemnek még bolondsága is nagyobb bölcsesség, mint a filozófusok minden tudománya.”
„A szerelem sok embert kényszerített már életrevalóvá lenni.”
„Mikor az éj leszáll s a csillagok feljőnek, mikor a világ szavai elhalnak, elkezd beszélni a természet, akkor a végtelen mindenség megnyílik s az ember lelke lát.”
„Hogy jól tudjon ön aludni, szépen bekötjük a szemeit, s ha mégsem tudna ön elaludni, kezdje el magában a kétszerkettőt mondani: én is mindig úgy teszek, s mire a hétszerhéthez érek, inkább elalszom, mint hogy kitaláljam.”
„Aki jól alszik, annak jó lelkiismerete van; akinek jó lelkiismerete van, az jó ember: tehát aki jól alszik, az jó ember.”
„A nők tudnak látni, anélkül, hogy odanéznének.”
„Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik; s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani.”
„Ha egy vízbe esett hangyát kiszabadítasz a partra, vagy eltévedt gyermeket hazavezetsz édesanyjához, azt feljegyzik az égben rólad; nagy tetteid, dicsőséged – vak légy döngése a bezárt ablaküvegen.”
„Titkosírás az arc, de annak, aki a kulcsát bírja, nyitott könyv.”
Életfestők
Aranyosi Ervin: Nem adhatom fel
Mikor összetörnek dédelgetett álmok,
mikor önmagamra sehogy sem találok,
mikor szürkeségben fuldoklik a lélek,
amikor nem érzem már azt sem, hogy élek…
Mikor ábrándjaim szilánkokra esnek,
mikor a barátok más utat keresnek,
mikor az igazság elveszíti arcát,
amikor a szív is feladja a harcát…
Mikor árny takarja az egész világot,
mikor nem lelem a régi boldogságot,
mikor hátba támad az, akiben hittem,
mikor kételkedem, hogy itt él az Isten…
Akkor, mond barátom, hogyan tegyek csodát,
megkezdett utamon, hogy haladjak tovább?
Honnan vegyek erőt a hétköznapokhoz,
ha az én szívem is fájó terhet hordoz?
Mikor számomra is nehezebb az élet,
mikor az utamon csak csoszogva lépek,
mikor azt is látom, másnak még nehezebb,
mikor felém nyúlnak segélyt kérő kezek.
Mikor azt látom, hogy sárban fuldokolnak,
mikor az a kérdés, vajon lesz-e holnap?
Mikor egész világ omlik össze bennem,
amikor azért is, erősnek kell lennem!
Mikor én adhatok reményt, kapaszkodót,
mikor segítenem kell a panaszkodót,
mikor én vagyok csak utolsó reménye,
akkor nem hunyhat ki fényszórómnak fénye!
Akkor minden áron, talpra muszáj állnom,
amit már elkezdtem, azt tovább csinálnom,
mert nem adhatom fel, nem visz rá a lelkem,
mintha sose fájna, úgy kell remekelnem…
Osztani magad: – hogy így sokasodjál;
kicsikhez hajolni: – hogy így magasodjál;
hallgatni őket, hogy tudd a világot;
róluk beszélni, ha szólsz a világhoz.
Széjjel szóródni – eső a homokra –
sivatagnyi reménytelen dologra
s ha nyár se lesz tőled – s a táj se zöldebb:
– kutakká gyűjt a mély: – soká isznak belőled!
~ Váci Mihály ~
Gabriel García Márquez ~ Búcsú az9 élettől
Ha Isten egy pillanatra elfelejtené,
hogy én csak egy rongybábu vagyok,
és még egy kis élettel ajándékozna meg,
azt maximálisan kihasználnám.
Talán nem mondanék ki mindent,
amit gondolok,de meggondolnám azt,
amit kimondok.
Értéket tulajdonítanék a dolgoknak,
nem azért, amit érnek,
hanem azért, amit jelentenek.
Keveset aludnék,
többet álmodnék
hiszen minden
becsukott szemmel töltött perccel
hatvan másodperc fényt veszítünk.
Akkor járnék, amikor mások megállnak,
és akkor ébrednék, amikor mások alszanak.
A férfiaknak bebizonyítanám,
mennyire tévednek, amikor azt hiszik,
az öregedés okozza a szerelem hiányát,
pedig valójában
a szerelem hiánya okozza az öregedést!
Szárnyakat adnék egy kisgyereknek,
de hagynám,
hogy magától tanuljon meg repülni.
Az öregeknek megtanítanám,
hogy a halál nem az öregséggel,
hanem a feledéssel jön.
Annyi mindent tanultam tőletek, emberek…
Megtanultam,
hogy mindenki a hegytetőn akar élni,
anélkül hogy tudná,
hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.
Megtanultam,
hogy egy embernek csak akkor van joga
lenézni egy másikra,
amikor segítenie kell neki felállni.
Annyi mindent tanulhattam tőletek,
de valójában már nem megyek vele sokra,
hiszen amikor betesznek abba a ládába,
már halott leszek.
Mindig mondd azt, amit érzel
és tedd azt, amit gondolsz.
Mindig van másnap,
és az élet lehetőséget ad nekünk arra,
hogy jóvátegyük a dolgokat.
Senkinek sem biztos a holnapja,
sem öregnek, sem fiatalnak.
Lehet, hogy ma látod utoljára azokat,
akiket szeretsz.
Ezért ne várj tovább, tedd meg ma,
mert ha sosem jön el a holnap,
sajnálni fogod azt a napot,
amikor nem jutott időd
egy mosolyra,
egy ölelésre,
egy csókra,
és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz,
hogy teljesíts egy utolsó kérést.
Tartsd magad közelében azokat,
akiket szeretsz,
mondd a fülükbe,
mennyire szükséged van rájuk,
szeresd őket és bánj velük jól,
jusson időd arra, hogy azt mondd nekik:
„sajnálom”,
„bocsáss meg”,
„kérlek”,
„köszönöm”.
Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért.
Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek,
mennyire fontosak neked!
Mai nap üzenete
„Igyekezz jót tenni, mást is felemelni,
arcodon mosollyal könnyebben fog menni!
Ne törődj a rosszal, csupán tedd a dolgod,
hadd legyen minden lény körülötted boldog!
Mert ez a gazdagság! Szeretetnek hívják,
kár, hogy iskolákban sehol nem tanítják.
Ám te többet tehetsz, mosolyod add tovább,
terjeszd a világban szerte ezt a csodát! „
/Aranyosi Ervin: Szeretet–gazdagság, részlet /
Radvánszky Gyula
Gyertyaszentelőre
Meggyúlt a világnak világossága.
Simeon örvendez, hogy szeme látta,
Ki szívén hordozta, Mária hozta,
Egy bokor galambját híven áldozta.
Zúgjon a templomban győzelmi ének
Megvalósulásán a szent Igének!
Égjenek a gyertyák, szálljon a tömjén,
Szenteltvíz permeteg árja ömölvén!
Mária felgyógyult, a szíve súgta,
Hogy templomba légyen legelső útja.
Bár tőle ezt senki nem követelte,
A szokás törvényét önként tisztelte.
Jertek avatóra, hív keresztények!
Világítson, Jézus, ránk örömfényed!
Lobogjon a szent láng, orgona zengjen,
Dalaink hullámán áhítat zengjen!
Mária, dicsőség drága nevednek,
Az üdvnek gyümölcsét Te érlelted meg.
A Megváltó Krisztust szűz méhed hordta,
Mégis alázattal estél a porba!
Égiháborúban, zivatar éjén
Te tündökölj mindig a szívünk mélyén!
A szentelt gyertyákat híven égetjük,
És az üdvözítőt áldva követjük.
„Az igazság nem emberi mérték és így ne várd tőle, hogy emberi tulajdonsággá váljék. Igazság az, hogy élsz, és hogy jogod van élni, mert megszülettél. Hogy minden ember egyforma abban, hogy meztelenül jött ide, és meztelenül, egészen meztelenül tér vissza innen. Hogy aki jó, azt baj nem érheti, akármi is történjék vele: egyenesen járhat és nyílt homlokkal nézhet szembe a világgal. Ezek az igazságok.
De nem feltétlen értékű igazság az, hogy Tied a kabát, amit szekrényedben őrzöl. A gyapjú, amiből készült, a juhé volt. Te azt vallod, hogy igazságos úton lett a Tied, de a juhnak erről bizonyára más véleménye van.
A valódi igazságban bízhatsz bátran, kára nem eshetik. Felkél a nap, bármilyen sötét is legyen előtte az éjszaka.
Ha mégis látnod kell, hogy itt-ott, az emberi hangyaboly külön-életében a rossz látszólag győz a jó felett: ne tévesszen meg ez a látszat. Káin sohasem győzte le Ábelt. Csak megölte .” -/ Wass Albert /
„A kultúra hangja a csönd. A csönd az elmélyedés, a megrendülés, a fölébredés, a bekapcsolódás, a megértés, a tisztaság, a bölcsesség hangja. A giccs hangja a zaj. A kultúra megrendít, a giccs megőrjít. A kultúra katartikus, tisztít, a giccs szennyez. A kultúra tétje az üdv, a giccsé a bevétel. A kultúra a közösségben terem, a giccs a tömegben.”
Czakó Gábor
„Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
A múlttal nem szabad törődnöd,
S mindig úgy tégy, ha veszteség ér,
Mint hogyha újjászülten élnél.
Mit akar? – kérd meg minden naptól.
És minden nap felel majd akkor:
Tetteidnek tudjál örülni,
Más tetteit tudd megbecsülni;
Főként ne gyűlölj egy embert se,
S a többit hagyd az Úristenre!”
#Goethe: Életszabály
Hófehér csend volna jó,
szép, lélekbe olvadó.
Hótiszta szó, hótiszta lét,
értékelni, ami tiéd,
hálát adni az új napért,
családodért és magadért,
békességet, jót akarni,
szeretetet, hitet adni,
nem kérkedve, visszavárva,
firtatva, hogy mi az ára?
Adni, hisz az fogyhatatlan,
bármennyit adsz, egyre több van.
Tiszta szívvel, jól szeretni,
ki elesett, felemelni,
hűnek lenni és igaznak,
nem ejteni ki szidalmat,
megértésre törekedni,
vitáknál nem ölre menni,
jónak lenni és szerénynek,
becsesebb a nemes lélek…
Hótiszta szó, hótiszta lét,
értékelni, ami tiéd,
s hálát adni az új napért…
Mentovics Éva: Tiszta szívvel…
,, Az ember újra és újra csodálattal döbben rá, hogy micsoda pompás muzsikát
rejtett el az Úristen a magyar nyelvben.
Zenél, mint a hegyi forrás vize,
zúg és morajlik, mint az orkán,
csattan, mint a rózsapiros leányajkon
a csók, áhítattal zsolozsmázik,
mint vén boltíves templom mélyén az orgona.
Lélekemelő tudat, hogy ennek a nagyszerű nyelvnek a zenéje nem szűnt meg
a világégés poklában, az erőszakos idegen hatások taposása alatt,
hanem újra és újra előbúvik valahonnan, mint sivatagban a patak,
s bármerre is változzék a világ,
fölcsendül hangja gályarabok ajkán, bujdosók őrtüzei mellett,
börtönben, palotában, mindenütt. „
Wass Albert – Magyar szemmel
„Szeressétek a könyvet, a tudás forrását, mert csak a tudás segítségével válhat belőlünk erős lelkű, becsületes, okos ember, aki igazán szereti embertársait, tiszteletben tartja munkáját és szívből tud gyönyörködni szünet nélküli alkotó munkásságának pompás gyümölcsében.”
MAKSZIM GORKIJ
TŐLÜNK FÜGG
Egy dal teremhet világot,
Egy virág álmot bonthat.
Egy fából lehet erdő,
Egy madár tavaszt hozhat.
Egy mosoly barátságot kezdhet,
Egy kézfogás lélekre ír,
Egy csillag hajót vezethet,
Egy szó már céllal bír.
Egy szavazat nemzetet menthet
Egy fénysugár világot ád,
Egy gyertya elűz sötétet,
Egy kacaj legyőzi, mi fáj,
Egy lépéssel indulunk útnak,
Egy szóval kezdünk imát.
Egy reménysugár felemelhet,
Egy érintés érzést ad át,
Egy hang is bölcsen szólhat,
Egy szív igazat üt.
Egy élet változást hozhat,
EZ MIND CSAK TŐLÜNK FÜGG.
Ismeretlen szerző
„A lenézett embernek….
A lenézett embernek hatalmas a lelke,
nagyobb mint sok úrnak összelopott telke!
A lenézett embernek másként dobban szíve,
mert ő a jónak és békességnek híve!
A lenézett embernek ha nincs téli kabátja,
nem marad anélkül,segít a barátja!
Míg a gőgös ember mögötte neveti,
a lenézett embert az Isten szereti!
Hogy másokon segítsen mindig csak azt nézi,
hogy közben tönkre megy csak saját szíve vérzi.
Ki gúnyol nevet azon,ki egykor lelkét adta,
Isten lassan utoléri és fizet az ebadta!
A lenéző embernek ó mily nagy a dölyfe,
míg rá nem ébred,hogy ő is Isten kölyke!
Hogy megalázott legyen ő is ,egy pillanat csupán!
Eljő a nap,hogy sírva lépked ..a mosolygó lenézett után!”
Értéked a jellemed
Igazi értéked nem a vagyonod,
sem állás, végzettség vagy eredet,
mert ezek elfolynak ujjaid között…
Egyetlen értéked a jellemed!
Igazi hatalmad nem a nyers erő,
sem diplomád, sem éles szellemed!
Mert csak akkor vagy erős és hatalmas,
ha minden hatalmad – a jellemed!
Meglásd: egykor mindent itt hagysz a földön,
mint hamis, értéktelen szemetet,
mert Istent nem érdekli semmi más,
mint hogy e földön milyen volt a jellemed!
Moldován Vilmos
„Már nagyon vártam a postást. Vártam, mint mindennap. 1961 tele volt, s én hétfőtől szombat délutánig Bélapátfalván, a gyógyszertárban dolgoztam. Családom, 13 unokatestvérem és a barátaim Egerben éltek. Úgy ellensúlyoztam az egyedüllétet, hogy harminc emberrel leveleztem.
Amint nézelődtem, egyszer csak a szemközti közértből egy kisgyermeket dobtak ki a nagy hóba. Gallérjánál fogva penderítették ki. Nagyot huppant. Nem volt rajta se kabát, se sál, se sapka, csak egy mackónadrág és egy gombos bársony felsőrész.
Ekkor a patikával szemközti házból kilépett az ott lakó fiatalasszony. Két kislánya a szánkón ült. Kihúzta őket a kocsiútra, és visszament bezárni a kaput. A mackónadrágos kisfiú odaóvakodott, és vágyakozva nézte a szánkót, megfogta a földön fekvő zsineget, noha a rajta ülő két gyermek miatt mozdítani sem tudta. A két kislányt az időjárásnak megfelelően, szépen felöltöztették, még a szájukat is bekötötték sállal. A fiatalasszony meglátta ezt a jelenetet, odarohant a szánkóhoz, és a kisfiút kétszer úgy pofon csapta, hogy az beesett az árokba.
Kiléptem a gyógyszertár ajtaján, hogy végére járjak, ki ez a kis emberke, kinek ártott és mivel, hogy így bánnak vele. Szólítottam: – Öcsi, öcsike gyere ide! – Lassan, araszolva jött felém, én meg egyre csak biztattam. Időbe telt, amíg végül fagyos kis kezét megfogva bevittem a patikába. Leültettem a sarokban lévő háromlábú székre, és beszélni kezdtem hozzá. – Hogy hívnak? Fázol? Kérsz teát? Éhes vagy? – kérdezgettem. Ő semmire sem válaszolt, csak nézett rám a csodálatos barna, riadt őzikeszemével. Falubeli munkatársaim azt mondták, nem tud beszélni, és nem is ért meg semmit, egyetlen szót mond csak: „Bubu”. Ezért a helyiek Bubunak hívják őt.
A gyermek ott kucorgott a sarokban, én meg beszéltem hozzá, miközben a patikai teendőimet végeztem. Jöttek betegek, akik megerősítették: sajnos ez a gyermek teljesen értelem nélküli. Figyeltem őt, és beszéltem hozzá szüntelenül. Amikor a takarítónő meghozta az ebédemet, őt is odahívtam, és megkérdeztem: – Öcsike, kérsz egy kis levest? – Rám nézett és megszólalt: – Lehet. – Kettéosztottuk a levest, és jóízűen megette. Szépen, önállóan. Aztán a grízes tésztát is. Kanállal és kézzel.
Délután négy órakor zártam a patikát, és nehéz szívvel váltam meg Öcsikétől. Hogyan lehetséges ez: kitesznek az utcára egy ilyen kicsi, háromévesforma gyermeket, és egész nap nem keresi senki? Hétfőtől szombatig a patika ügyeletes szobájában laktam, amelyet egy nénitől kibérelt házrészben alakítottak ki. A házinénitől aznap megtudtam, hogy a kisfiú szülei pékek, alkoholisták, továbbá, hogy van egy testvére is.
Másnap, amikor nyitottam és felhúztam a rolót, Öcsi ott állt a hideg, havas lépcsőn. Kékre fagyva, dideregve. Meghatódtam, leültettem hát, és beszéltem hozzá. Amikor nem voltak a patikában, meséltem neki, mint hajdan nagyapám nekem. Fejből, ami eszembe jutott. Figyelt, és láttam, hogy érti, de szólni nem szólt semmit. Közben a hiányzó gombot felvarrtam kis felsőruhájára. Bátorítón megsimogattam kócos haját.
Ezután minden nap így zajlott. Nyitástól zárásig együtt voltunk. Mindenkinek elmondtam, hogy értelmes a gyerek, és mindent ért, csak senki nem foglalkozott eddig vele.
Két hét múlva beköszöntött karácsony ünnepe. Vettem Öcsikének egy lendkerekes tűzoltóautót, ami sivítva szirénázott, és rohant végig a patikán. Elkezdett játszani vele, és a sivítást hallva a két kezét a fülére szorítva megszólalt: – Megbojondujok! – Ezt ismételte egész nap.
A munkatársaimhoz fordultam: – Ugye, hogy tud beszélni?
Később otthonról hoztam meséskönyveket, és mindennap azokból olvastam neki. Jóval később megtanítottam neki az órát. Gyorsan tanult! Még később bekötöttem a fejét a kendőmmel, felírtam egy cédulára, hogy mit hozzon a boltból, adtam neki pénzt is. Ez a bolt nem a szemközti volt, hanem a távolabbi, és Öcsi mindent készségesen lebonyolított. Minden sikeres akciója után kapott egy forintot. Ezt beraktuk egy dobozba, perselyként leragasztottuk. Mondtam neki, hogyha majd a pénz összegyűlik, elviszem az Operába, és megnézzük A diótörőt, amelyet addig már sokszor elmeséltem neki.
Egyszer egy vasárnapról hétfőre virradó éjszaka nagyon hideg volt, ráadásul egész éjszaka havazott. A vonat, amellyel Egerből Bélapátfalvára utaztam vissza, elakadt, és valamikor fél 12 körül értem a faluba. Az én Öcsim ott várt az állomáson a szokásos öltözékében. A vas lámpaoszlopot fogta, a kis keze hozzá volt fagyva a vashoz. Alig bírtam leszedni róla. Leheltem, fújkáltam, a kezemmel melengettem. A szája teljesen el volt kékülve. Akkor éreztem először, hogy ez a gyermek valami különleges módon szeret engem. Az állomás körülbelül egy kilométerre volt a patikától. Útközben hol az egyik, hol a másik kezét melengettem. Én is fáztam, és a patikában is hideg volt. Nem is tudom, hogy vészeltük át ezt a napot.
Egy másik alkalommal – már a következő télen – Öcsi beszakadt a közeli tóba. Aznap nem jött. Azt hittem, beteg. Majd úgy tíz óra tájban megérkezett. A ruha tetőtől talpig csontkeményre fagyott rajta, és hajszálai úgy meredtek az égnek, mint a sündisznó tüskéi.
– Mi történt veled? – kérdeztem.
– Beszakadtam – válaszolta. Akkoriban már ő is többet beszélt. Odakint mínusz 10 fokot mutatott a hőmérő. Hárman gyorsan levetkőztettük. Jól betakargattuk, melengettük. Törülközővel dörzsöltem a testét, szárítottam a fejét. A ruháit a kályha köré terítettük ki. Biztos voltam benne, hogy agyhártya- vagy tüdőgyulladást kap. De nem! Délután felvette a száraz ruháit és hazament.
A szülei nem is tudták, mi történt vele. Még csak náthás sem lett!
Határtalanul edzett kisfiú volt. Nem kényeztette el az élet, sem a családja. Az édesanyja akkoriban át-átjött, és megkérdezte, nincs-e terhemre Sanyika. Akkor tudtam meg a nevét, de én soha nem hívtam Sanyikának, ő csak Öcsi maradt. Máig is Öcsi, pedig már elmúlt ötven.
Egyik nap véres fejjel állított be az én „fiam”. A homlokán csorgott a vér, bele a szemébe. Nagyon sírt. – Mi történt már megint veled, Öcsikém?
– Föllökött a kecske. – Nem engedte, hogy elvigyük az orvoshoz. Csak a „dóccelésznéni” nyúlhatott hozzá. Én bevetettem minden tudásomat, de nagyon szétnyílt a seb a szemöldöke fölött. Amikor el tudtam állítani a vérzést, leragasztottam a sebet. Napközben többször átütött a vér, és cserélni kellett a kötést, de Öcsi nem sírt, biztonságban érezte magát, szerinte minden rendben volt. Tényleg rendbe jött – ez is. Nem gyulladt be, nem fertőződött el. Néhány nap múlva levettük a kötést.
Öcsi közben iskolás lett! Mindennap együtt írtuk a leckét, olvastunk és számoltunk. Én jártam a szülői értekezletekre is. Amikor a perselyben összegyűlt a pénz, elvittem A diótörőre, egy délelőtti előadásra az Operába. Öcsi szájtátva nézett már akkor is, amikor beléptünk a hatalmas épületbe, és meglátta a belsejét. Nem győzte csodálni az óriási csillárt, amely fokozatosan veszített fényéből az előadás kezdetén. Végig szótlanul figyelt, nem kérdezett semmit, hiszen a meséjét már évek óta ismerte.
Újra elkezdtünk pénzt gyűjteni a dobozban. Az újabb ígéretem az volt, hogy együtt megnézzük a János vitézt. De erre már nem került sor! 1965 decemberében férjhez mentem, Budapestre költöztem, ott is dolgoztam.
De a kettőnk kapcsolata nem szakadt meg, Budapesten is meglátogatott a keresztanyjával. Amikor Laci fiam megszületett, gyakran volt nálam, dajkálta, szerette őt. Az általános iskola elvégzése után három szakmát is kitanult. Pék-, cukrász-, szakácsoklevelet kapott. Amikor letöltötte a katonaidejét, megnősült. Néhány évet az NDK-ban dolgozott, és alkalmanként csomagokat küldött nekem. Családommal együtt ott voltam a lakodalmán. Szép kislánya született, aki már tizenkilenc éves.
Tavaly, amikor Öcsi családostul nálam járt karácsonyt köszönteni, végigsimítottam a forradást a szeme fölött. – Öcsikém, ez már örökké megmarad?
– Örökre… – felelte ő.
Öcsi ma is szakács, máig tartjuk a kapcsolatot. Állítja, hogy az igazi édesanyja én vagyok. És ő is olyan nekem, mintha édesgyermekem lenne!
Milyen furcsa, hogy elszaladtak az évtizedek! Olyan, mintha ma lett volna, mikor megláttam a havas árokban.”
Egy csepp emberség – Koltay Gergely
Ahol egy kisleány fut át a szivárvány alatt.
Ahol az ífjak alkonyatkor szerelmet vallanak.
Ahol az erdőben két öreg tölgy egymásnak bólogat.
Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol a szobrászvéső márványon magától szalad.
Ahol felhők fölött a repülők egymásnak kacsintanak.
Ahol a konyhában a kisgyereké a legjobb falat.
Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol a Királyok mindig igazat mondanak.
Ahol gazdagok szegénynek kenyeret osztanak.
Ahol az utolsó ölelésben őszinte a vigasz.
Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol megszűnik a világon a gyűlölet, s harag.
Ahol egy akkord nyomán a falak végleg leomlanak.
Ahol reggel a Rádiótól jókedvű lesz a nap.
Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol érezni, a kimondott szó nem röpke pillanat.
Ahol az élet érték, s mögötte ezernyi áldozat.
Ahol az orvos, a fizikus, a tanár szava, nem csupán panasz.
Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol a publikum, s a színész együtt várja a tavaszt.
Ahol a költő tudja, a kő marad, s a víz szalad.
Ahol utolsó esélyünk a kimondott gondolat.
Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol a kereskedő ajándékként könyveket ad.
Ahol van még marék föld – s lesz, ki majd arat.
Ahol nyelved, neved értik, ahol lehetsz önmagad.
Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol a szeretet hídja hozzád vezet, soha le nem szakad.
Ahol szavak szállnak az Égbe. Ahol a lélek szabad.
Ahol mécsesek égnek a szellemért, ahol őszinték a szavak.
Ott lesz a mi temetőnk, hol egy csepp emberség marad.
Az én álmom
Az én álmom egy új világ,
Hol nem harcolnak katonák,
Hol fák teremnek pénz helyett,
S nincs ártalmas szerkezet.
Az én álmom egy szebb világ,
Hol minden kertben nő virág,
Hol országok közt nincs határ,
S mindenki csak jót csinál.
Az én álmom egy más világ,
Hol teljesülnek az imák,
Ahol a bűnök elvesznek,
S betegségek sincsenek.
Az én álmom egy oly világ,
Hol valóság a boldogság.
Hol béke van és szeretet,
S nem rosszak az emberek.
Varga János Veniam
„Hálás vagyok minden jóért, minden boldog percért,
akkor is, ha amit kaptam, vágyaimtól eltért!
Ami gond volt és nehézség, azokból tanultam,
a jelennek szép alapjait építette múltam.
Hálás vagyok, többet kaptam, mint amit reméltem,
amikor fájt, jól tudom már, csak tükörbe néztem!
Aki bántott is segített, ezért megbocsátok,
ha őrizném sérelmeim, az lenne csak átok.
Hálás vagyok, jobbá váltam, s mást is jobbá tettem,
szeretettel megváltoztam, jobb emberré lettem.
Segítenék, jó barátom, neked sem kell félned!
minden bántást megbocsátva, szabadon kell élned!
Szabadítsd fel végre lelked, erre jó a hála,
mosolyogva, ünnepelve tekints a világra!
Mosolyogva, ünnepelve, hagyd abba a harcot,
ha a szívedet kitárod, nem vallhatsz kudarcot.
Emeld fel az elesettet, segítsd fénybe nézni,
segíts neki álmot látni, szebb jövőt idézni!
Tanulja meg, milyen fontos lelkében a hála,
tanulja meg: – A megoldás mindig ott van nála!
Hálás vagyok és a hálám jobb dolgokat hozhat,
csak jót adok, amit bárki könnyen viszonozhat.
Szeretettel, kedvességgel sokkal többre mennénk,
de jó lenne, ha magunkért, mind hálásak lennénk!”
(Aranyosi Ervin: Hálás vagyok)
Emlékezz mindenre, aminek örültél, ami jó volt, emlékezz arra, amit érted tettek, a nehéz órákra, amelyek szerencsésen elmúltak, és azokra, akik segítettek abban, hogy elmúljanak.
Emlékezz arra, hogy segíteni kell azokon, akik rászorulnak.
Emlékezz arra, hogy önzetlen légy, fáradhatatlan, becsületes, igazmondó és önfeláldozó.
Felejtsd el, ha félsz!
Felejtsd el, ha gonosz indulataid vannak!
Emlékezz arra, hogy mi a jó, és sose felejtsd el, hogy csak jót szabad tenned, ártanod soha.
(Szabó Magda)
„Hogy megértsd, mennyit ér 1 év, kérdezd meg a diákot, akinek ismételni kell.
Hogy megértsd mennyit ér 1 hónap, kérdezd meg az anyát, aki koraszülöttet hozott világra.
Hogy megértsd, mennyit ér 1 hét, kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét.
Hogy megértsd, mennyit ér 1 óra, kérdezd meg a szerelmest, aki találkozóra vár.
Hogy megértsd, mennyit ér 1 perc, kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot.
Hogy megértsd, mennyit ér 1 másodperc, kérdezd meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet.
Hogy megértsd, mennyit ér 1 tizedmásodperc, kérdezd meg a sportolót, aki csak ezüstérmet nyert.
Minden pillanat kincs, ami a tied.
És becsüld meg jobban, mert megoszthatod valakivel, akivel tökéletesen eltöltheted.
És emlékezz, az idő senkire sem vár.
A tegnap történelem!
A Holnap rejtelem.
A Ma ajándék.
Élj vele!”
(ismeretlen)
Körmendi Gitta: MEGÉRTE!
Ha csak egy ember is megfogja a kezem,
érti, amit mondok, és lépni mer velem,
hogyha lelkéig ér szívem üzenete,
én a csillagokig is elmegyek vele.
Hogyha akad, aki elfogadott engem,
azért, mert magára ismerhetett bennem,
könnyet csalt szemébe a szomorúságom,
az már érez engem, övé a világom.
Ha van olyan, aki együtt örül velem,
szívében átéli azt, ami jó nekem,
az már tudja, milyen az én boldogságom,
annak odaadom összes gazdagságom.
Hogyha akad, aki megszeretett engem,
engedett magához egész közel lennem,
övé a hűségem, övé a bizalmam,
érte menedékké válok a viharban.
Ha van, kinek arcán a mosolyom ragyog,
megéltünk egy meghitt, tiszta pillanatot,
magunkat feledve egyek tudtunk lenni,
azt szabaddá teszem, hogy hű tudjon lenni.
Ha van, ki elhiszi, hogy annál több vagyok,
amennyit magamból most megmutathatok,
s magához öleli határtalanságom,
az már elért oda, hová magam vágyom.
Hogyha bármikor is gyógyír volt a szavam,
én voltam a vigasz és az áldás magam,
hogyha bármily rútat széppé tudtam tenni,
akkor már azt mondom: hasznos volt itt lenni.
Ha egy valakit is átölelt a béke,
remény ébredt újra szomorú szívébe’,
s reményteli szívvel nézett fel az égre,
nem éltem hiába. Akkor már MEGÉRTE!
Lackfi János: Mit kíván a magyar nemzet
Olyan hazát, hol nem ugyanazt ismétli mindig a gramofon,
Olyan hazát, hol nem löknek a sínek közé a peronon,
Olyan hazát, hol az árvalányhaj s az árvalány is védett növény,
Olyan hazát, hol a keserű nem sors, hanem stampi tömény,
Olyan hazát, hol a legkisebb is számít, nem csak a legnagyobb,
Olyan hazát, hol nem agóniát jelent, hogy „köszi, megvagyok”
Olyan hazát, hol zsebről zsebre nem jár a nesze meg hoci,
Olyan hazát, hol összejön néha kis pénzből is a nagy foci,
Olyan hazát, hol nagykapu mellett nincs mindig okos kiskapu,
Olyan hazát, hol híd alatt nem tengődik más, csak lapu,
Olyan hazát, hol nem menő a fogjuk meg és vigyétek,
Olyan hazát, hol hősi halálnál azért jobb pálya az élet.
Újévi köszöntő
Nem elég, ha csak ráköszönünk egymásra a megszokott szavakkal: „Adjon Isten boldog újesztendőt!” Mert Isten szándéka üres szavakból nem változik javunkra. Ha valóban „boldog újesztendőt” várunk, akkor teljesítenünk kell előbb az isteni parancsot: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat, s szeresd nemzetedet önmagadnál is jobban!”
Adjon az Úristen erőt, egészséget minden derék magyarnak, és a magyar szívekben egymás iránt való hűséges szeretetet!
Wass Albert: Újévi üzenet
Aranyosi Ervin : Évnyitó vers..
Legyen ez az új év egy új lehetőség!
Engedd, hogy vágyaid tartalommal töltsék!
Legyen benne öröm, mosoly, jó egészség!
Kívánj csak merészet, s ne törjön le kétség!
Kívánom, hogy mindig legyen elég pénzed!
Pont annyi, ami kell, hogy céljaid elérjed!
Soha ne legyen több, ne okozzon gondot!
mindig dicsőséggel hagyd el a porondot!
Kívánom, hogy mától teljesüljön álmod,
szíved óhajára változzon világod!
És ami még fontos, sose félj szeretni,
próbálj mindenkivel emberséges lenni!
Aki értékeli, szívesen fogadja,
s hidd el nem tartja meg, Ő is tovább adja.
Jusson mosoly bőven, az új esztendőben,
Aranyosi Ervin – Milyen jó is lenne!
Milyen jó is lenne, a múltat lezárni,
újév kapujában kitárt szívvel állni!
Tudva, hogy a jövő végre jobb és szebb lesz,
hogy a világunkban istenadta rend lesz!
Milyen jó is lenne szebb holnapra várni,
boldogabban élni, világot csodálni,
egymásra figyelve, igaz csodát tenni,
az eltévedettet is jobbá szeretni!
Hát most azt kívánom, teljesüljön álmunk,
legyen mosolygósabb, boldogabb világunk!
Egészségben éljen minden földi lélek,
legyen varázsa a szív üzenetének!
Nem kívánok sikert, mesés gazdagságot,
inkább csak örömöt, valóra vált álmot!
Élő természetet, mely körül vesz minket,
gyarapítsa létünk, szép emlékeinket!
Ezúton kívánom a rossz idők végét,
egészséges létet, s persze Világ-Békét!
A hatalom végét, békés, szép családot,
amely szeretettel, örömökkel áldott!
Ébredjen az ember igaz valóságra,
hadd lehessen büszke benne önmagára!
Töltse meg a lelkét sok szép érzelemmel,
s legyen végre aki: érző, igaz ember!
Aranyosi Ervin: Óév búcsúztató, újév váró
Ismét egy év véget ért,
tovaszállt!
Hálás vagyok mindenért,
ami volt, ami várt!
Tanultam új dolgokat,
eleget,
voltam búsabb – boldogabb,
ami épp lehetett!
Ebből áll az életem,
s folytatom,
vágyaimat éltetem,
fel soha nem adom!
Nem mondok le semmiről,
ami szép,
a lemondás álmot öl,
a szívem tépi szét.
Utamon tovább megyek,
bármi vár,
közben szívvel szeretek,
s örömöm rám talál!
Vidítok bús lelkeket,
s nevetek,
s jobbá válok veletek,
amikor szeretek.
Jön az új év, s fogadom,
ami vár,
járjunk a jó oldalon,
s tűnjön el a sivár!
Jövőre is veletek
legyen szép!
Kívánok jó emberek
jobb sorsot, szerencsét!
„Mögöttünk örök csend, előttünk is örök csend, és létünk rövid idejét úgy kell leélnünk, hogy a futó pillanat boldogságával töltsük be a csend egész megmérhetetlen ürességét.”
ALEKSZEJ NYIKOLAJEVICS TOLSZTOJ
A szeretet nem piszkál, nem listáz,
nem mószerol, nem pletykál, nem sumákol,
nem hergeli magát, nem hergeli a másikat,
nem relativizál, nem bagatellizál, nem hitetlenkedik,
nem gázol át a másik érzésein, nem követel, nem vár el,
nem emlékszik pontosan minden bántásra,
nem emlékszik pontatlanul se a bántásokra,
egyetlen bántásra sem emlékszik,
elfelejtette mindet, de nem bambaságból,
nem valóságtagadásból és nem menekülésből,
hanem felmérte, hogy bántások,
hogy süllyesztőbe valók, megsiratta,
és eltemette szépen mindet.
A szeretet átkot áldással viszonoz,
nincs olyan erős vegyszer vagy atomtámadás,
amely megszüntethetné.
Lackfi János
Alex Sorcier – A költő dala
Ember az javából,
Ki szívét osztja szét.
Nem fél haláltól s kaszástól,
Bátran hirdeti az igét.
Nem fél a mától,
Ő látja más könnyét.
.
Az Ő szíve mindenkié,
Nincs rajta kapu.
Szívét felkeni Aphrodité,
Igazat szól s nincs tabu.
.
Versbe önti bánatod s örömöd,
Igaz szavát felismered s üvöltöd:
Fáj a felismerés!
Igen, ez a kínszenvedés.
.
Szépséged ad,
Ha kell fenyít!
Soha nem fárad,
Téged tanít, térít!
.
Ki boldogtalan,
Beköti sebét.
Ki gyámoltalan,
Megfogja kezét.
.
Rossz napokon,
Szíved ne sajogjon;
Vágyd a költőt s daloljon,
Engedd! Néked ragyogjon!
.
Átsegít szava elmúláson,
Sötét fekete gyászon;
Örül veled a nászon,
Veled ül a szivárványon.
.
Nem magáért,
Másért tesz;
Mert tudja egy napon,
Kiállhat a világért.
.
Eljön még a nap:
Mikor nem lesz bűn,
Csak szeretet!
Mikor látunk égi jeleket,
Feledünk minden rossz emléket;
Utazunk a bőségben,
Új világ méhében, békében.
S tudjuk: Eljön a Kánaán,
Az aranykor hajnalán!
2020-12-25
Kristina Calu – Hiszed–e?
Hiszed-e, hogy szeretni jöttünk a Földre
Arra kódolva, hogy jók leszünk örökre
Nem bántjuk egymást, nem gyűlölködünk
Nem értem miért ölték ezt ki belőlünk
Hiszed-e, hogy attól még nem vagy igaz ember
Mert a Bibliából idézgetsz nagy lendülettel
Tettei teszik az embert azzá, aki
A jó cselekedetektől leszel csak Valaki
Hiszed-e, hogy az angyalok köztünk járnak
S, ha szépen élsz, kívánhatsz tőlük hármat
Tán nem pont úgy kapod majd meg, ahogy kérted
Rá fogsz jönni, a változás nem miattuk volt, csakis érted
Hiszed-e, hogy ha mosolyogsz, jobb kedved lesz tőle
Másokra is átragaszthatsz egy pirinyót belőle
A mosolyt, ölelést még mindig ingyen adják
Adj belőle te is, főként azoknak, kik ritkán kapják.
Mentovics Éva: Tiszta szívvel…
Hófehér csend volna jó,
szép, lélekbe olvadó.
Hótiszta szó, hótiszta lét,
értékelni, ami tiéd,
hálát adni az új napért,
családodért és magadért,
békességet, jót akarni,
szeretetet, hitet adni,
nem kérkedve, visszavárva,
firtatva, hogy mi az ára?
Adni, hisz az fogyhatatlan,
bármennyit adsz, egyre több van.
Tiszta szívvel, jól szeretni,
ki elesett, felemelni,
hűnek lenni és igaznak,
nem ejteni ki szidalmat,
megértésre törekedni,
vitáknál nem ölre menni,
jónak lenni és szerénynek,
becsesebb a nemes lélek…
Hótiszta szó, hótiszta lét,
értékelni, ami tiéd,
s hálát adni az új napért…
Békés, boldog, szeretetteljes karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek!
Őrizd az álmot
Őrizd az álmot!
Őrizd a lángot!
Mit feléd sodor a csendes éj
Szent karácsony éjjelén
A szeretet csodákra képes
Nézd, hogy harcol érted
Ha elcsendesül a csendes éj
Fordulj a fény felé
Szent karácsony éjjelén
Újra éled, hit és remény
Rád talál majd a varázs
Csak mindig a fényt lásd
Egy új élet kezdődik el,
ha mindig a fényre figyelsz
Minden nap úgy múljon el,
hogy karácsonyt ünnepelsz
Békés, boldog ünnepeket
Léptünk kísérje szeretet
Kívánjunk egy boldogabb életet
Angyalok szálljanak házunk felett
Őrizd az álmot
Őrizd a lángot
Békesség s öröm reánk szálljon
Merj álmodni egy szebb világot
(Jolie Taylor)
LIGETI JÁNOS – KARÁCSONY ÉJSZAKÁJÁN…
Áldd meg, Isten, a magyart itthon és a világ minden táján!
Áldd meg, Isten, a magyart karácsony éjszakáján!
Engedd, hogy a harangszó, ha már mindenüvé elért,
Egymáshoz öleljen szülőt, barátot, testvért
És mindazokat, kiket a sors ma idegen fenyő alá állit,
De lélekben itthon vannak mind egy szálig!…
Kiket – mint tékozló gyermekeket – már elveszettnek hittünk.
Ma hazahozza őket az egyszerű jászolba vetett hitünk
És a magyar röghöz láncoló szeretet,
Mely legyőz minden távot, tengert, gyűlöletet,
Hogy öledbe hozza édes szülő a gyermekedet.
Hitvesnek a hitvest, testvérnek a testvért, barátnak a barátot..
Óh, színezüstben csillogó karácsonyfa, legyél érte áldott!
- Bár ne aludna ki fényed soha, mely lángol karácsony éjszakáján,
Áldd meg, Isten, a magyart itthon és a világ minden táján!
Zelk Zoltán (Érmihályfalva, 1906. december 18. – Budapest, 1981. április 23.) Baumgarten-, József Attila- és Kossuth-díjas magyar költő, prózaíró.
„Ebben az embertelen világban maradjatok meg Embernek! Emlékezz mindenre, aminek örültél, ami jó volt. Emlékezz arra, amit érted tettek, a nehéz órákra, amelyek szerencsésen elmúltak… és azokra akik segítenek abban, hogy elmúljanak! Emlékezz arra, hogy segíteni kell azokon, akik rászorulnak! Emlékezz arra, hogy önzetlen légy, fáradhatatlan, becsületes, igazmondó és önfeláldozó! Felejtsd el, ha félsz! Felejtsd el, ha gonosz indulataid vannak! Emlékezz arra, hogy mi a jó… és sose felejtsd el, hogy csak jót szabad tenned …..Ártanod soha! „
Szabó Magda
Ma tán a béke ünnepelne,
A Messiásnak volna napja,
Ma mennyé kén’ a földnek válni,
Hogy megváltóját béfogadja.
Ma úgy kén’, hogy egymást öleljék
Szívükre mind az emberek –
De nincs itt hála, nincs itt béke:
Beteg a világ, nagy beteg…
Kihült a szív, elszállt a lélek,
A vágy, a láng csupán a testé;
Heródes minden földi nagyság,
S minden igazság a kereszté…
Elvesztette magát az ember,
Mert lencsén nézi az eget,
Megátkozza világra jöttét –
Beteg a világ, nagy beteg…
Ember ember ellen csatázik,
Mi egyesítsen, nincsen eszme,
Rommá dőlt a Messiás háza,
Tanítása, erkölcse veszve…
Oh, de hogy állattá süllyedjen,
Kinek lelke volt, nem lehet!…
Hatalmas Ég, új Messiást küldj:
Beteg a világ, nagy beteg!
Ady Endre
Nagyon egyszerűen kellene szólni
ebben az agyonbonyolított világban.
Veretes, tiszta, igaz beszéddel
lehántva a sallangokat,
az utánzatok idegen koloncát,
a cifra cikornyák vadhajtásait.
Fehér szavak kellenének,
újra felfénylő, megtalált szavak,
lesikált, erős tölgyfa szavak,
masszívak, faraghatóak,
kemények, érthetők.
Vissza kell adni hitelét,
becsét, szépségét a szónak,
a szóra érdemes szavaknak,
melyekkel szót válthatunk,
és szót érthetünk egymással
jó szóban szűkölködő korunkban.
#ÁgaiÁgnes : Szó, ami szó
Tanulj meg gyertyát gyújtani valaki életének legsötétebb pillanataiban. Légy a fény, amely segít másoknak látni; ez adja az élet legmélyebb jelentőségét.”
– Roy T. Bennett, The Light in the Heart
Aranyosi Ervin: Szeretettel nyomot hagyni
A szeretet útját járom,
célomat megleltem:
szeretettel nyomot hagyni
minél több emberben!
Bátorítás és tanítás,
az igazi dolgom,
a hogyanját, verseimmel
könnyedén megoldom!
Minden egyes vers csupán
egy apró gyufa lángja,
s lángra lobbantja a szívet,
amely megtalálja!
Fénye túlnő a világon,
világít az éjben,
s remélem, az ember végre
úr lesz a sötéten!
Hisz mindenki ezt keresi,
a szeretet lángját,
s ha feléled minden lélek,
egyszer csak csodát lát!
Megtanulnak végre adni,
önzetlen egymásnak,
és eljön a karácsonya
a sötét világnak!
A Napunk is újra éled,
ránk mosolyog fénye,
értelmesen él egymásért
a világ összes lénye!
Nem lesz ok a félelemre,
ami fáj, begyógyul,
bőségben él, aki ma még
szeretetet koldul!
Arra kérlek segíts nekem,
mindezt tovább adni,
Hadd tudjon az emberi faj
embernek maradni!
Hadd szeressen minden lélek,
senkinek se ártson,
hadd legyen a szeretettől,
mindennap karácsony!
Wass Albert – Angyalka
Köszönöm, Isten…
Aranyosi Ervin: Mikor a szív fázik…
Mikor a szív fázik, gyújts egy apró lángot,
segíts megtalálni így a boldogságot!
Legyél fény a ködben, hagyd hatni a szépet,
amely megmutatja, mitől szebb az élet!
Neked is jól esik, ha mást melegítesz,
mikor örömöket meglátni segítesz,
mikor a sötétben gyúl szeretet vágya,
és az éhes lélek végre megtalálja.
Ahol híján vannak szeretetnek, fénynek,
mutasd meg az útját éledő reménynek!
Engedd a magányost közelebb a tűzhöz,
ne lehessen többé, akit a sors üldöz!
Segítsd, hogy álmait válthassa valóra,
hogy az ő élete nem szól csakis róla!
BENEDEK ELEK: Jövel, jövel!
Hallom már, angyal szárnya lebben,
Szívem, mint régen, meg-megrebben,
Itt vagy közel!
Itt vagy közel, óh, szép karácsony,
Rajtad csüng lelkem, semmi máson,
Jövel, jövel!
Jövel, jövel, én várva várlak,
Még itt se vagy, már áldva áldlak,
Vidul szívem.
Az ég alatt bárhová térsz be,
Öreg szívet gyermekké téssz te
Mindenkiben.
Jövel, jövel, mint egykor, régen,
Hadd éljem újra gyermekségem
Szép esteiét,
Mikor a földet hó megeste,
Dal s mese közt karácsonyeste
Vígan telék.
Dió meg alma, más se kellett,
Szegénynek is, óh, erre tellett!
Volt asztalán.
Karácsonyfák nem ragyogtak bár,
Angyalok akkor is voltak már…
De voltak ám!
Hallom már, angyal szárnya lebben,
Szívem, mint régen, meg-megrebben,
Itt vagy közel.
Itt vagy közel, óh, szép karácsony,
Rajtad csüng lelkem semmi máson,
Jövel, jövel!
Szegények Karácsonya
Törött ablak, kopott ajtó, fűtetlen lakás,
még sem hallik belülről sehol zokogás,
mert akik benn ülnek, kik éheznek, és fáznak,
együtt állják útját a megpróbáltatásnak.
Mert összeölelkezve melegítik egymást,
hogy mind-mind jobban hallják szívük dobbanását,
hisz azok a dobbanások adnak majd újult erőt nékik,
mikor érzik szemükben a könnyek melegségit.
Bár az élet nem kímélte őket, sorsuk fájdalmas,
ám, Ők így is lelnek örömöt, halvány kis vigaszt,
mert nekik a Karácsonyi ünnep akkor teljes, boldog,
ha ott van közelükben mind-mind, aki fontos.
Mi azt hisszük szegények, Ők azt mondják gazdagok,
mert szívükben a szeretet aranyként ott ragyog,
s amíg szívükben a szeretet aranyként ott ragyog,
addig Ők lesznek, kik túlélik a mát és a holnapot.
Kun Magdolna
Szánd meg Uram Isten
A sírót, a kérőt,
Adj egy karácsonyfát,
Egy egekig érőt.
Minden tűlevelét
Rakd meg ezer jóval:
Mazsolával, fánkkal,
Mannával, dióval.
Minden ágabogát
Tetejesen rakd meg,
A kalácsot, kolbászt,
Sonkát se tagadd meg.
Aggass pár millió
Öltönykét is rája,
Meg vagy száz magazin
Kis topánt alája.
Aggass valamit rá
Kicsinek és nagynak:
Subát a szegénynek,
Szívet a gazdagnak.
Gyűjtsd alá a Népek
Apraját és nagyját,
Aztán Uram Isten
Rázd meg azt a nagy fát…
Emőd Tamás\ Karácsonyi ének
Amíg nem késő
Ha majd megszűnik a veszély, mind fellélegzünk,
felnézünk az égre, s némán könnyezünk,
mert tudjuk, hogy imánkat meghallgatta Isten,
s adott esélyt arra, hogy megváltozzon minden.
A változáshoz annyi kell, hogy szeressük, egymást,
és magunkénak érezzük mások fájdalmát,
mert ha átérezzük azt, talán mind-mind megértjük,
hogy így élhetünk emberként mi is mellettük.
Ne hajszoljuk tovább a pénzt, ne is vágyjunk nagyra,
mert a pénzt nem vihetjük át a túloldalra,
így nem lehetünk különbek , mint azon többi ember,
akinek az egész élet szegénységben telt el.
Szeressük a családunkat, és azt a sok-sok öreget,
akiknek hiányzik a szép szó, hiányzik a szeretet,
s akiknek minden nap és minden óra akként telik el,
hogy elzárkózik a világ elől hullt könnyeivel.
Várhat ránk egy szebb világ, ha egyet akarunk,
ha nem feledjük ígéretünk, mit Istennek adtunk,
s ha kellőképpen megtanuljuk, törékeny az ember,
hisz a Jóisten haragjával senki sem bírhat el.
Kun Magdolna
Rácz Endre: Meggyújtok egy gyertyát…
(Advent I.)
Gyújtottam egy gyertyát csöndes lobogásra.
Kinyitottam szívem törékeny varázsra.
Látni vágytam az Ég szétnyíló kapuit,
Amint fent, a Mennyből, égi dal hallatik.
Megállok ma várni, talán egy csodára.
Megállok ma várni bármilyen parányra.
Áhítozva várom az Ég tiszta gyöngyét:
Szentlélek-Istennek áldozatos jöttét.
Meggyújtok egy gyertyát csöndesen merengve…
Sóhaj száll lelkemből a magas Egekbe:
Jöjj el néma perccel, ó, fenséges óra!
Vágyik már e világ égi Megváltóra!
Fésűs Éva: December, december
December, december,
A világ csilingel
Hóember hófején
Fázik a cilinder.
Kis csizma, nagy csizma
Csikorgó hóban jár
Piros kis orroddal
Cinegét foghatnál.
Kis bunda, nagy bunda
Kell már a szőr kucsma
Hópaplant sző a tél
Medvére, mókusra.
December deret fúj
December fagyot hoz
A világ mégis csak
Ünnepre harangoz.
Hamvadó alkonyban
Csillag gyúl faágon
Meglátod, egyszer csak
Itt lesz a karácsony.
Aranyosi Ervin – December
Nézze meg az ember,
itt van a december!
Odakint a világ
kihűl a hideggel.
Nekünk kell fűteni,
hogy a szív ne fázzon,
ne a tél legyen úr
az egész világon!
Lelkünk csepp szikrái,
lobbantsanak lángot,
öleljük magunkhoz
a fázós világot!
Lélek melegével
gyújtsuk meg a gyertyánk,
mosolyunk dicsfénye,
melegebb fényt vet ránk!
Ha szeretet fénye
szívünkből sugárzik,
lángra gyúl sok szép szív,
és már nem is fázik.
Átmelegszik, hittel,
ő is adni képes.
Szereteted eljut
mások jó szívéhez.
Wass Albert: Tél
Templomi csöndben,
Éjjeli ködben
Aszkéta-ágat zörrent a szél,
Valahol messze,
Csillag szemekre
Szürke ködfátylat borít a Tél.
Túl a tetőkön,
Dárdás fenyőkön:
Zöld diadémon, pára lebeg,
Sűrű vadonban
Halkan, titokban,
Fenyő-óriások könnye pereg…
Néma a szikla,
Kristály patakja,
Jeges páncélban tompán zubog,
Mogorva ormon
Nincs rhododendron,
Csak sötét árnyak: Tantalusok.
Mélyen a völgybon,
Fűzfa berekben,
Néha, titokban zörren a szél,
S fent a magasban
Pára alakban
Halkan suhanó szellem: a Tél.
Tanuld a csendet
Nem nyitom szám szóra, most épp hallgatok,
csendben váltják egymást éjszakák és nappalok.
Többet mond néha némaságom ezer szónál,
mondták sokan- tanuld a csendet- bölcsebb volnál.
Megfogadom annak tanácsát, ki jót akar tenni nekem,
szükségem van nekem is arra , hogy valaki fogja kezem.
Sokszor nem vagyok képes, én sem vagyok erős egyedül,
a világnak nem mutatom, de sokszor voltam gyenge legbelül.
Nem oly nehéz barátkozni, jóban lenni a némasággal,
csendem nem töröm meg, együtt vagyok vele, a szóhalállal.
Ajkam összezárom, s elmélyülve figyelem, változnak emberek,
s ha majd érzem szólnom kell, beszélek, de addig a csend szeret.
Dóró Sándor
Aranyosi Ervin: Engedd be kutyádat!
A tél szorítása markolja világunk,
mínuszok repkednek, dideregve fázunk!
Az ember ilyenkor elbújik vackába,
ahol melegséget duruzsol a kályha.
De ha tüzet gyújthatsz, szívedben is tedd meg,
adj kis melegséget drága, jó ebednek!
Engedd be kutyádat, s ne csak a szívedbe,
ne legyen odakint, fagyban számkivetve!
Az ember barátja, hű és őrző társa,
engedd, hogy a szíved emberségét lássa
A fagy szorítása ne gyilkolja testét,
legalább adj neki melegedő estét.
Ne fázzon odakint, ne hagyd hogy megfagyjon,
néhány éjszakára melegedőt kapjon!
Engedd, hogy bejöjjön, úgy sincsen jobb nála,
s látod majd a szemén ott csillog a hála!
Weöres Sándor: A teljesség felé
Tíz lépcső
Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid – a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.
Baranyi Ferenc :Tudod-e, mit teszel?
Mikor csalóra adod a voksod:
tudod-e, mit teszel?
Mikor a karvalyt hattyúnak mondod:
tudod-e mit teszel?
Mikor sugárként hódolsz a ködnek:
tudod-e mit teszel?
Mikor nem sírsz, ha másokat ölnek:
tudod-e mit teszel?
Mikor gyáván vagy színlelve tapsolsz:
tudod-e mit teszel?
Mikor botlás csak, hogy igazat szólsz:
tudod-e mit teszel?
Mikor mosolygod csak, ami sanda:
tudod-e mit teszel?
Mikor süketvak vagy készakarva:
tudod-e mit teszel?
Mikor nem hallod kételyedet meg
s nem nézed azt, mi kínos szemednek:
tudod-e mit teszel?
Ha tudod – sírig élj megvetésben.
Ha nem – megbocsát Isten.
De én nem.
Petőfi Sándor: Magyar vagyok
Magyar vagyok. Legszebb ország hazám
Az öt világrész nagy terűletén.
Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,
Ahány a szépség gazdag kebelén.
Van rajta bérc, amely tekintetet vét
A Kaszpi-tenger habjain is túl,
És rónasága, mintha a föld végét
Keresné, olyan messze-messze nyúl.
Magyar vagyok. Természetem komoly,
Mint hegedűink első hangjai;
Ajkamra fel-felröppen a mosoly,
De nevetésem ritkán hallani.
Ha az öröm legjobban festi képem:
Magas kedvemben sírva fakadok;
De arcom víg a bánat idejében,
Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.
Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
A multnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
Európa színpadán mi is játszottunk,
S mienk nem volt a legkisebb szerep;
Ugy rettegé a föld kirántott kardunk,
Mint a villámot éjjel a gyerek.
Magyar vagyok. Mi mostan a magyar?
Holt dicsőség halvány kisértete;
Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar
Ha vert az óra odva mélyibe.
Hogy hallgatunk! a második szomszédig
Alig hogy küldjük életünk neszét.
S saját testvérink, kik reánk készítik
A gyász s gyalázat fekete mezét.
Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
Holott máshol már a nap úgy ragyog.
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szűlőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!