Március 
-e az Erdő Nemzetközi Napja. 
Tudtátok
A fák árnyalásukkal és párologtatásukkal is hatnak a környezetükre. Egyetlen középkorú fa például 
–
köbméter vizet párologtat el, vagyis juttat a környezetébe a tavasztól őszig tartó időszakban.
A lombos erdők ezért nyáron hatékonyan csökkentik a hőmérsékletet, ami különösen városi környezetben fontos: a növényekből származó párás, ezért nehezebb levegő ugyanis folyamatosan cserélődik a felmelegedett légrétegekkel, és így szelet eredményez. 
Ez a szél ráadásul nemcsak hűt, hanem szellőztet is: megtisztít a portól és egyéb szennyeződésektől. #oee #erdo #erdesz #jovo #klimavaltozas #arnyek #erdoknemzetkozinapja
A magyar zászló és címer napja
Hazánk nemzeti zászlójának és címerének színei azonosak, ennek természetesen megvannak az okai: a vörös és az ezüst színek már igen korán megjelennek az Árpád-házi uralkodók címereiben, hadi jelvényein, ezek egészültek ki idővel a zöld szín használatával a korábban már megalkotott magyar címer hatására.
Elsőként 1608-ban II. Mátyás pozsonyi koronázásán borítja a templom falait a ma ismert nemzeti trikolór: innentől számítható a sorrendben a piros, fehér és zöld együttes, egyelőre még csak alkalmi használata, hivatalossá és kizárólagossá ugyanis csak 1848-ban válik.
Másik fontos állami jelképünk a címer. Természetesen ezeréves államiságunk ideje alatt számos változatban fordult elő; leghangsúlyosabb és legrégebbi eleme az ún. apostoli kettős kereszt, amely katolikus hagyomány szerint Szent István királyi hatalmának jelképe, valamint a vörössel és ezüsttel hétszer vágott mező, amely az Árpád-ház családi címere volt. Nemzeti zászlónk és címerünk ezeréves államiságunkat, nemzeti egységünket fejezik ki: tekintsünk rájuk a mai napon különösen is nagy tisztelettel és szeretettel!
„Áldott legyen emléke a
Márciusi ifjúságnak!
Kibontották összegöngyölt
Zászlaját az igazságnak.
Minden szavuk égzengés volt,
Koporsói mély álmából
Fölkeltette a nemzetet.”
Pósa Lajos
177 esztendeje, 1848. március 15-én este a Nemzeti Színházban Katona József drámáját, az addig igen keveset játszott Bánk Bánt adták volna elő. Nem sikerült: modern szóval élve afféle kívánsághangverseny lett a vége. Ennek ellenére nem tudunk olyan nézőről, aki másnap visszakövetelte volna a jegy vételárát.
Annak ellenére, hogy a korabeli plakát tanúsága szerint egy második emeleti páholy négy forintba került – a kétszáz forint értékű ingatlannal rendelkezőket akkoriban a lakhelyükön végzendő nemzetőri szolgálatra kötelezték – a közönség csak úgy tódult az előadásra. A sorokban ott bandukolt maga Jókai Mór is, aki később így emlékezett meg a történtekről:
„Ez nap délutánján a nép kívánta a színházi aligazgató Bajza Józseftől, hogy a színházban e nap ünnepélyére teljes kivilágítás mellett Bánk bán adassék elő. Bajza mondá, hogy szívesen teszi. A színház oltár volt ma, a közönség színe volt jelen ünnepi arcokkal, ünnepi ruháiban; a nemzeti kokárda volt minden férfi, minden nő keblére föltűzve, középen a háromszínű zászló.”
Az előadás egy ideig a megszokott mederben folyt, csakhogy aztán a forradalmi hevület lángra gyújtotta a színházat is. Az illetékesek kénytelenek voltak – Jókai szavaival élve – „ingyen megnyittatni” az intézmény kapuit a beözönlő nép előtt. De olvassuk csak tovább a híres szemtanú beszámolóját:
„A páholybirtokosok is megnyiták páholyaikat a nép számára, ki még e közforradalom percében is oly tiszteletben tartá a gyöngédebb érzelmeket, hogy egy páholyt sem foglalt el, melyben hölgyek ültek. A zenekar fölváltva a Rákóczi-indulót, Marseillaise-t és Hunyadi László szebb helyeit hangoztatá. Később Egressi Gábor szavalá el Petőfinek fenn kitett költeményét, a nép ezreinek harsogó esküvése mellett. Ugyanazt rögtön Szerdahelyi által zenére téve a színházi polgártársak kara éneklé el; a közönség ismételteté a szavalmányt és dalt. „
A Bánk Bán este hétkor kezdődő előadása félbeszakadt. Egressy Gábor elszavalta a Nemzeti Dalt, a közönség pedig elénekelte a Himnuszt és a Szózatot is. A forradalmi nap eme különleges színházi előadásának több érdekes mellékzöngéje van. Ha jobban szemügyre vesszük a plakátot, láthatjuk, hogy Gertrúd királyné szerepében a híres színésznő, Laborfalvi Róza lépett fel. (Már ameddig a közönség igényt tartott mesés alakítására…) A színésznő azonban hamar feltalálta magát a váratlan helyzetben és ő maga tűzött kokárdát az est krónikása, Jókai Mór mellére. Kettejük első, márciusi találkozásából aztán augusztusi házasság lett…
És az elmaradt Bánk bán? Katona József drámáját annak idején még az ág is húzta. A mű 1820-ban készült el, kassai ősbemutatójára pedig tizenhárom (!) évet kellett várni, köszönhetően az akkori kőkemény cenzúrának. (Kálmánfi Gábor: Egy elmaradt előadás margójára )
IMA A HAZÁÉRT
Uram, Istenem vigyázz ránk !
Ne hagyjad elveszni a hazát !
Sírva kér két szemünk
Irgalmazz minékünk !
Emeld fel magadhoz Nemzetünk !
Szereted fénye égbennünk !
Míg élünk hiszünk és remélünk !
Vigyázz ránk, nyújtsd kezed,
Oltalmazzd népedet.
Az ősi Magyar Nemzetet !
Szűzanyánk szeplőtlen Mária
Hozzád száll lelkünk sóhaja.
Kérd értünk Fiadat,
Megváltó Urunkat,
Védje, s őrizze Országunkat.
Míg igaz magyar él a földön,
Nem hagyjuk hogy a rossz legyőzön !
Bármi volt bármi lesz
A magyar magyar lesz
A Szüzanya velünk lesz.
1848-49.
Tisztelet a hősöknek!
Utolsó roham
Villámokat szül lobogó szemünk.
Oroszlán nemzet, ha ugorva száll,
Hörgésrobajban arat a halál.
A tigrisnél is vadabbak leszünk,
Mikor utolsó rohamra megyünk.
Mikor utolsó rohamra megyünk,
Völgybe hegyeket temet a szelünk.
Lángba borul az arcunk, a karunk,
Mi lángseregek, magyarok vagyunk.
Hetvenhét világ jöhet ellenünk,
Mikor utolsó rohamra megyünk.
Mikor utolsó rohamra megyünk,
Nem lehet többé játszani velünk.
Barikád hasad, hajránk ha dörög,
Tolvajok mocskos vére hömpölyög.
Hörgésekre csak tűzzel felelünk,
Mikor utolsó rohamra megyünk!
Sértő Kálmán verse alapján.
1848-49. Tisztelet a hősöknek.
„Konok hűséggel hordozom
az úttalan bozótokon.
de fogom, viszem és megtartom.
S fogcsikorgatva hirdetem:
nem ért véget a küzdelem!
Mert valami még megmaradt.
Görcs zsibbasztja a markomat,
de markomban még itt a Szó:
a láthatatlan lobogó!
Ereklyém. Kincsem. Fegyverem.
Magosra tartom s lengetem!
És védem, foggal és körömmel!
Vad dühvel és õrült örömmel!
És mentem, mindeken által,
íntépõ, végsõ akarással!
Dúlt otthonom rég összedõlt.
Kifordult alólam a föld.
Társaimat ár elsodorta.
Mögöttem ég a poklok pokla.
Elõttem vad sziklák merednek.
De nekivágok a meredeknek!
Mert élek még! Ha törten is,
Ha vérben is, ha görcsben is,
még ha utolsó is vagyok,
kit az özönvíz meghagyott,
de harcom végigharcolom
s a lobogót megmarkolom!
Megmarkolom és nem hagyom,
ha le is szakad a két karom,
ha két lábam térdig kopik:
de feljutok a csúcsokig!
S utolsó jussomat, a Szót,
ezt a szent, tépett lobogót
kitűzöm fent az ormokon
s a csillagoknak meglobogtatom!”
Wass Albert
A Beporzók Napja a természetvédelmi jeles napok sorába 2018-ban javasolt nap, március 10-e.
Az ELTE Természettudományi Kara tudománykommunikáció a természettudományban mesterfokú képzésének egy oktatója és egy hallgatója kezdeményezte 2018. január 11-én. A felhívásban már számos intézmény és civil szervezet támogatására hivatkozhattak, mert mértékadó hazai tudományos és környezeti nevelési fórumok ismerték a problémát és helyeselték a figyelemnek, a mozgósításnak ilyen magas szintjét.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület már korábban is felkarolta a beporzók ügyét. A javaslat mögött a rovarvilág és a beporzást végző rovarok világszerte, de elsősorban az északi féltekén tapasztalt pusztulása,[1][2] tehát konkrét természetvédelmi probléma és annak orvoslása, illetve a lakossági cselekvésből származó környezeti nevelési lehetősége is ott volt. A pusztulás legfőbb okai a nagyüzemi, iparosodott mezőgazdaság (élőhelyek eltűnése, feldarabolódása, vegyszerhasználat) és a klímaváltozás, tehát globális és ipari léptékű változások. Mégis, ilyen körülmények közepette is egyszerű, lakossági módszerekkel a beporzó rovarok védelmében, életlehetőségeinek javításában jelentős lépések tehetők. Nem utolsósorban a sok ember számára kellemetlen rovarok hasznosságát a beporzók példáján keresztül szemléletesen és hatékonyan lehet ismertetni, elfogadottá tenni.
A beporzók napjának szellemisége annyiban különbözik a méhek napjától (április 30.) és a méhek világnapjától (május 20.), hogy a mérsékelt égövben sem csak a házi méhre, a méhalkatúakra koncentrál, hanem minden beporzó szervezetre, hazánkban elsősorban rovarokra. A világon azonban sok madár és denevér által megporzott virág, illetve növény létezik, őrájuk is kiterjed a figyelem. Ezeknek is szerepe van abban, hogy Magyarországon trópusi dísznövények, déligyümölcsök, egzotikus fűszerek kaphatók. Általánosságban a termesztett növények kétharmadát, élelmiszereink egyharmadát köszönhetjük nekik.
Forrás: wikipédia
RAGYOGJ!
Ragyogj, mert szeretetre születtél,
mert az élet hordozója lettél,
Ragyogj, mert érzelmek élnek benned,
Ragyogj, hogy erőt sugárzó lényed
szülője lehessen a reménynek.
Ragyogj, mert a közöny sivársága
nem vethet árnyat a napsugárra.
Ragyogj, mert szép vagy és ragyognod kell!
Mert lelkedben rejtett csillag tüzel,
Ragyogj, mert Isten üzenete vagy!
Szebb lesz tőled a világ, s boldogabb!
B.Radó Lili : A Nő dicsérete
NŐNAPRA SZERETETTEL
