Ferenc pápa üzenete a tömegtájékoztatás 59. világnapjára
KITEKINTŐ – 2025. május 24., szombat | 20:00
Idén május 25-én tartjuk a tömegtájékoztatás világnapját, melynek idei mottója: Szelíden tegyetek tanúságot a szívetekben élő reményről (vö. 1Pét 3,15–16). A Szentatya e napra hagyományosan üzenetet intéz a hívekhez. Az alábbiakban ennek fordítását adjuk közre.
Kedves Testvérek!
Félretájékoztatás és polarizálódás által meghatározott korunkban, melyben néhány hatalmi központ példátlan mennyiségű adat és információ fölött gyakorol ellenőrzést, annak tudatában fordulok hozzátok, hogy milyen nagy szükség van – ma jobban, mint valaha – újságírói és kommunikációs munkátokra. Szükségünk van bátor elköteleződésetekre, hogy a kommunikáció középpontjába ismét a másikért vállalt személyes és közösségi felelősség kerüljön.
Ebben a szentévben, melyet a mai viharos időkben kegyelmi időszakként ünneplünk, ezzel az üzenettel arra szeretnélek hívni benneteket, hogy a remény közvetítői legyetek, kezdve azzal, hogy az evangélium szelleme szerint megújítjátok munkátokat és küldetéseteket.
A kommunikáció leszerelése
Túl gyakran tapasztaljuk korunkban, hogy a kommunikáció nem reményt kelt, hanem félelmet és kétségbeesést, előítéleteket és neheztelést, fanatizmust, sőt gyűlöletet szül. Igen gyakran leegyszerűsíti a valóságot, hogy ösztönös reakciókat váltson ki; a szavakat pengeként használja; hamis vagy szándékosan torzított információkat közöl, hogy olyan üzeneteket küldjön, amelyek felkorbácsolják az érzelmeket, provokálnak, sebeket ejtenek.
Többször is hangsúlyoztam a kommunikáció „leszerelésének” fontosságát, vagyis azt a törekvést, hogy megtisztítsuk az agresszivitástól. A valóságot szlogenekre redukálni sosem vezet jóra.
Mindannyian látjuk – a tévévitáktól a közösségi médiában zajló verbális háborúkig –, hogyan válik uralkodóvá a versengésnek, a szembehelyezkedésnek, az uralom- és birtoklási vágynak, valamint a közvélemény manipulálásának paradigmája.
Van egy másik aggasztó jelenség is, melyet úgy határozhatnánk meg, mint a „figyelem programozott szétszórása” a digitális rendszerek által, melyek – a piac logikája szerint alakítva bennünket – megváltoztatják valóságérzékelésünket. Így történik, hogy gyakran tehetetlenül szemléljük az érdekek egyfajta atomizálódását, s ez végül aláássa közösségi létünk alapjait, a közös jóért való együttműködés képességét, az egymás meghallgatására, a másik érveinek megértésére való hajlandóságot. Úgy tűnik, hogy önérvényesítésünkhöz elengedhetetlenné válik egy „ellenség” kijelölése, akire verbálisan támadhatunk. És ha a másik „ellenséggé” válik, ha elhomályosul az arca és a méltósága, hogy kigúnyoljuk és megalázzuk, akkor annak lehetősége is elvész, hogy reményt ébresszünk. Ahogy Tonino Bello atya tanította nekünk: minden konfliktus „az arcok eltűnésében gyökerezik”.[1] Nem adhatjuk meg magunkat ennek a logikának. Remélni valójában egyáltalán nem könnyű. Georges Bernanos azt mondta, hogy „csak azok remélnek, akiknek volt bátorságuk kétségbeesni azoktól az illúzióktól és hazugságoktól, amelyekben korábban biztonságot találtak, és amelyeket tévesen reménynek véltek. […]
A remény kockázat, melyet vállalni kell. A kockázatok kockázata.”[2]
A remény rejtett, állhatatos és türelmes erény. A keresztények számára azonban a reménykedés nem csak választható lehetőség, hanem elengedhetetlen feltétel. Ahogy XVI. Benedek emlékeztetett a Spe salvi kezdetű enciklikájában: a remény nem passzív optimizmus, hanem épp ellenkezőleg, „performatív” erény, vagyis képes megváltoztatni az életet: „Akinek reménye van, az másként él; új életet kapott ajándékba” (2. pont).
Szelíden tegyünk tanúságot a bennünk élő reményről
Péter első levelében egy csodálatos összefoglalást találunk (3,15–16), melyben a reményt összekapcsolja a tanúságtétellel és a keresztény kommunikációval: „Urunkat, Krisztust szentül tiszteljétek szívetekben, legyetek mindig készen arra, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek. De ezt szelíden, tiszteletet tanúsítva és jó lelkiismerettel tegyétek.” Három üzenetre szeretnék rámutatni, melyeket ezekből a szavakból tanulhatunk.
„Urunkat, Krisztust szentül tiszteljétek szívetekben”:
a keresztények reménységének arca van, mégpedig a feltámadt Úr arca.
Az ő azon ígérete, hogy mindig velünk lesz a Szentlélek ajándéka által, lehetővé teszi számunkra, hogy akkor is reméljünk, amikor minden remény elveszettnek tűnik, és meglássuk a jó rejtett morzsáit a legkilátástalanabb helyzetekben is.
A második üzenet arra hív, hogy legyünk készen számot adni a bennünk élő reményről. Érdekes megfigyelni: az apostol arra biztat, hogy indokoljuk meg reményünket mindenki előtt, „aki csak kérdezi”. A keresztények elsősorban nem azok, akik „beszélnek” Istenről, hanem akik visszatükrözik szeretetének szépségét, minden dolog megélésének új módját. A megélt szeretet az, ami felébreszti a kérdést, és kívánja a választ: Miért éltek így? Miért vagytok ilyenek?”
Szent Péter megfogalmazásában végül egy harmadik üzenetet is találunk: a hozzánk intézett kérdésre a választ „szelídséggel és tiszteletet tanúsítva” kell adni.
A keresztények kommunikációjának – de mondhatnám, hogy a kommunikációnak általában – szelídséggel, közelséggel kellene átszőve lennie: ez az útitársak stílusa, követve minden idők legnagyobb kommunikátorát, a Názáreti Jézust,
aki az út során párbeszédet folytatott a két emmauszi tanítvánnyal, és lángra lobbantotta szívüket azáltal, ahogy az eseményeket az Írások fényében értelmezte.
Ezért olyan kommunikációról álmodom, amely útitársaivá tud tenni megannyi testvérünknek, hogy újra reményt ébresszünk bennük ezekben a viharos időkben. Olyan kommunikációról, amely képes a szívhez szólni, amely képes arra, hogy ne a bezárkózás és düh indulatos reakcióját váltsa ki, hanem nyitottságot és barátságot, amely képes a legreménytelenebb helyzetekben is a szépségre és reményre irányítani a figyelmet, képes mások iránti elköteleződést, empátiát, érdeklődést kiváltani. Olyan kommunikációról, amely „segít elismerni minden ember méltóságát, és együttesen gondoskodni közös otthonunkról” (Dilexit nos enciklika, 217).
Egy olyan kommunikációról álmodom, amely nem illúziókat vagy félelmet árul, hanem képes okot adni a reményre. Martin Luther King azt mondta: „Ha segíthetek valakin, miközben haladok előre, ha felvidíthatok valakit egy szóval vagy egy dallal… akkor az életem nem volt hiábavaló.”[3] Ennek megvalósításához ki kell gyógyulnunk a reflektorfényre vágyás és az önmagunk körül forgás „betegségeiből”, el kell kerülnünk annak veszélyét, hogy túl sokat és önelégülten beszéljünk. A jó kommunikátor arra törekszik, hogy aki hallgatja, olvassa vagy nézi, bevonódhasson, közel érezze magát, újra megtalálja önmaga legjobb oldalát, és ezekkel az attitűdökkel tudjon belépni az elmondott történetekbe. Az ilyen kommunikáció segít abban, hogy „a remény zarándokaivá” váljunk, ahogyan azt a szentév mottója is hirdeti.
Együtt remélni
A remény mindig közösségi projekt. Gondoljunk csak egy pillanatra ennek a kegyelmi évnek a nagyszerű üzenetére: mindannyian – valóban mindannyian! – arra vagyunk meghívva, hogy újrakezdjünk, hogy engedjük Istennek, hogy felemeljen bennünket, hogy hagyjuk, hogy átöleljen és elárasszon irgalmával. Mindebben összefonódik a személyes és a közösségi dimenzió. Együtt indulunk útnak, a zarándoklatot testvéreinkkel közösen végezzük, s együtt lépünk át a szent kapun.
A jubileumnak számos társadalmi vonatkozása van. Gondoljunk például az irgalom és a remény üzenetére a börtönben élők számára, vagy arra a felhívásra, hogy közelséget és gyengédséget tanúsítsunk a szenvedők és a peremre szorultak iránt.
A jubileum emlékeztet bennünket arra, hogy a béketeremtőket „Isten fiainak hívják majd” (Mt 5,9). Így megnyit bennünket a reményre, és rámutat egy olyan kommunikáció szükségességére, amely figyelmes, szelíd, elmélyedő, és képes rámutatni a párbeszéd útjaira. Ezért bátorítlak benneteket, hogy fedezzétek fel és meséljétek el a sok rejtett jótettet, amelyek a mindennapi hírek sorai között rejtőznek; legyetek olyanok, mint az aranyásók, akik fáradhatatlanul szitálják a homokot egy apró aranyrög reményében. Jó dolog megtalálni és megismertetni ezeket a reménymagvakat. Segíti a világot, hogy kevésbé legyen süket az utolsók kiáltására, hogy kevésbé legyen közömbös, kevésbé legyen elzárkózó.
Tudjátok mindig felkutatni a jónak azokat a szikráit, amelyek lehetővé teszik, hogy reméljünk. Az ilyen kommunikáció segíthet szőni a közösséget, elősegítheti, hogy kevésbé érezzük magunkat egyedül, és újra felfedezzük az együtt járás fontosságát.
Ne feledkezzetek meg a szívről!
Kedves testvérek! A technika lélegzetelállító vívmányait látva arra biztatlak benneteket, hogy legyen gondotok szívetekre, vagyis belső életetekre. Mit jelent ez? Adok néhány útmutató szempontot.
Legyetek szelídek, és soha ne feledkezzetek el a másik ember arcáról; szívhez szólóan beszéljetek azokhoz a nőkhöz és férfiakhoz, akiknek a szolgálatában végzitek munkátokat.
Ne engedjétek, hogy ösztönös reakcióitok irányítsák kommunikációtokat. Mindig reményt vessetek, akkor is, ha nehéz, ha áldozattal jár, ha látszólag nincs eredménye.
Olyan kommunikációra törekedjetek, amely képes begyógyítani ember voltunk sebeit.
Adjatok teret a szív bizalmának, mely – akár egy gyenge, de ellenálló virág – nem roppan össze az élet viharaiban, hanem kivirágzik és növekszik a legváratlanabb helyeken: az anyák reményében, akik nap mint nap azért imádkoznak, hogy fiaik visszatérjenek a háború lövészárkaiból; az apák reményében, akik ezernyi kockázat és viszontagság közepette kivándorolnak egy jobb jövő reményében; a gyermekek reményében, akik képesek játszani, mosolyogni és hinni az életben a háborús romok között vagy a szegénynegyedek szegényes utcáin is.
Olyan kommunikáció tanúi és előmozdítói legyetek, amely nem ellenséges, a gondoskodás kultúráját terjeszti, hidakat épít, és áthatol korunk látható és láthatatlan falain.
Reménnyel átszőtt történeteket meséljetek, szíveteken viselve közös sorsunkat, és együtt írva jövőnk történelmét.
Mindezt Isten kegyelmével tehetitek és tehetjük meg, melyet a jubileum segít nekünk bőségesen megkapni.
Ezért imádkozom, és áldásomat adom mindannyiatokra és munkátokra.
Kelt Rómában, a Lateráni Szent Jánosnál, 2025. január 24-én, Szalézi Szent Ferenc emléknapján.
Ferenc
[1] La pace come ricerca del volto, in Omelie e scritti quaresimali, Luce e Vita, Molfetta 1994, 317.
[2] Georges Bernanos: La liberté, pour quoi faire?, Gallimard, Paris, 1947; olasz fordítása: A che serve questa libertà, in Lo spirito europeo e il mondo delle macchine, Rusconi, Milano, 1972, 255–256.
[3] „The Drum Major Instinct” beszéd, 1968. február 4.
Forrás: Szentszéki Sajtóközpont
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Jeles nap a mai – Magyar Természet Napja és a Biodiverzitás Védelmének Világnapja
Ma két jeles ünnepnek a napja van, amik arra intenek minket, óvjuk és védjük a minket körülölelő környezeti értékeinket.
A Magyar Természet Napja a hazai természeti kincseink megőrzésének a fontosságára hívja fel a figyelmünket. A Biodiverzitás Védelmének Világnapja pedig az élővilág sokféleséget és az azt fenyegető veszélyeket állítja a középpontba.
De ne csak ez a nap szóljon a Természetről, éljünk úgy, hogy minden áldott nap figyelünk rá és védjük természeti értékeinket!
Tanuld meg örömöd lelni az egyszerű dolgokban, a mindennapok aprócska csodáiban. Melyek lehet, oly természetesnek tűnnek, és úgy mész el mellettük, mintha ott sem lennének. Állj meg egy pillanatra, és csodáld meg a hangokat, ahogy a madarak éneklik legszebben csengő dalukat. Figyeld a virágokat, ahogyan nőnek, hogy milyen szép színekkel áldotta meg őket a Természet.
Nézz fel esténként az égboltra, csodáld meg, milyen pompával tér a Nap nyugovóra. Élvezd az éjszaka csendjét, és gondolkodj el rajta, mennyi kedves emlék van a szívedbe zárva. Ezek az emlékek benned is ott élnek, csak szánj rá időt, és idézd fel őket.
Miskolczi Tímea Panny
…mindezek ellenére kivágják erdeinket, mérgezik, pocsékolják vizeinket, kilövik vadállományunkat, szennyezik a levegőt-pusztítják Isten teremtett élővilágát!…
A MÉHEK VILÁGNAPJA – május 20.
Ma egy rövid verset/dalszöveget hoztam a kicsik számára… 
Méhecske
/Mentovics Éva
Szirmokra szállok,
lebben a szárnyam,
vadrózsa kelyhe
éjjel az ágyam.
Átölel, ringat,
hajlik a szélben,
harmatban fürdök,
nektár az étkem.
Várja a kaptár,
csordul a mézem,
tedd a teádba
ősszel meg télen!
Tudtátok?
A mézet a méhecskék közül a „dolgozók” termelik, melyek élettartama nyáron kb. 3-8 hét. Ez idő alatt többféle tevékenységet végeznek, és a nektár begyűjtésével csupán 6-8 napot töltenek.
Egy dolgozó rövidke életében mindössze egy teáskanál tizenketted részének megfelelő mennyiségű mézet termel.
május 10. Madarak és Fák Napja
Madarak Fák napjja május 10 Hazánkban minden év május 10-e a „Madarak és Fák Napja”.
Ez a nap több mint száz éve a természet és az élővilág védelmének napja Magyarországon.
A „Madarak és Fák Napja” az egész természet ünnepe, amikor mi, emberek azt ünnepeljük, hogy testvérei vagyunk minden élőlénynek a Földön.
Célja, hogy különböző megemlékezésekkel, rendezvényekkel a társadalom, különösen az ifjúság, valamint már az óvodáskorú gyermekekkel a természetvédelem iránti elkötelezettségét kialakítsa, elmélyítse.
A madár: szárnyas lény, a világon mindenütt elsősorban az éghez – az isteni szférához – tartozik, ezért az égi lélek szimbóluma.
A fa: a legősibb, az egész világon elterjedt, egyetemes növényszimbólum.
A fa az örök fejlődés és megújulás, a termékenység; a kiszáradt fa az elmúlás jelképe.
Nemcsak ezen a napon kell gondolnunk a madarakra és a fákra:
A hétköznapokon is figyelnünk kell „hallgatag” és „énekes” társainkra. Nemcsak azért, mert a fák
*oxigént termelnek
* port szűrnek meg
* a városokban a zajvédelemben is
fontos szerepük van
* a fák zöldje, madarak éneke nyugtatja az embert
*élőlényeknek a sorsát egyre inkább
befolyásolja a mindenen uralkodni
vágyó ember…..ezért kell nagyon odafigyelnünk az év minden napján a természet védelmére
.#klimanócskavagyok#madarakfakklimanocskaA
Benedek Elek: Szeresd a fát
Szeresd a fát, hisz ő is érez,
Gyengéden nyúlj a leveléhez.
Ágát ne törd, lombját ne tépjed
Hagyd annak ami, épnek, szépnek —
Szeresd a fát !
Ő is anya, minden levele
Egy-egy gyermek, gonddal nevelve,
És gyermek minden ágacskája,
Szeretettel tekints föl rája —
Ne bántsd a fát !
Édes gyümölcsét várva várod
S te mégis letörnéd a virágot?
Szegény virág gyorsan elszárad
S te bánkódnál majd — késő bánat —
Ne bántsd a fát!
Megtépett fának nincs virága,
Mint a vak, úgy néz a világba,
Oly bús a fa, a tördelt, tépett,
Mint anyád, ha elvesztene téged —
Szeresd a fát!
Falombok közt, viharba’, vészbe’,
Lám meg sem ring a madárka fészke;
Fáradt ha vagy leülsz alája,
S elszenderít madár danája –
Ne bántsd a fát!
Mind, akik ásóval ültetének,
Sírjukra szálljon hálaének:
Ásóval is költők valának,
Szép, lombos fákról álmodának –
Szeresd a fát!
májusa 6. A Felelős Állattartás Napja
„Nem lehet az Isten egyszerre az összes helyen
és nem foghat egyszerre minden kezet.
Meg tudod, azért néha Ő is vágyik csöndre,
ezért teremtette az anyákat a Földre.”
– Szöllősi Bernadett –
„Legyen ez a szép nap az örök hála napja,
hiszen minden gyermek az életét kapja,
s rajta keresztül egy csodás, új világot.
Legyen minden anya ezért szívből áldott!”
Aranyosi Ervin
TŰZOLTÓK NAPJA
Május 4-e Szent Flórián, a tűzoltók védőszentjének ünnepe, a Tűzoltók napja. Ezen a napon a bátorság és önfeláldozás előtt tisztelgünk és köszönetet mondunk mindazoknak, akik nap mint nap életüket kockáztatják másokért.
Köszönjük a hivatásos és önkéntes tűzoltók elkötelezett munkáját, akikre mindig számíthatunk baj esetén! 
A munka a nélkülözhetetlen helyes tett elsősorban. Természetesen más a munkavállaló feladata, és más a vezetőé. Mi vagyunk a „munkavállalók”, Isten a vezető. Ami abban a pozícióban elvárható (és ezt kell követni minden földi elöljárónak is), hogy helyes döntéseket hozzon, eljárása mindig legyen igazságos, s ne nézze el a többnyire mások iránti kevély fennhéjázást.
Iványi Gábor
MÁJUS 1. ÖSSZEFOGLALÓ
MIT ÜNNEPELTEK és ÜNNEPLÜNK VALÓJABAN MA, és MIÉRT TETTÉK a Munka ünnepévé
Szent László királlyá avatása és a hagyomány szerint Májusfa állítása
1077-ben május elsején Szent Lászlót Ősi Koronánk-kal királlyá avatták az Almafák Ősi ünnepén
A Világ Győzelmes Királynőjének napja .Ez a nap Magyarország sorsának jobbrafordulásáért, a magyarok Nagyasszonyának tiszteletéről kellene, hogy szóljon.
SZERELEMÜNNEP Jelentés:
a szerelem, a teremtő és termékenyülő energiák tisztelete Szertartás: májusfa állítás, májuság ajándékozás, termékenység kunyhó, lakoma
Munkás Szent József napja.
Május 1-jére virradó éjszaka állították, illetve állítják a májusfát. A május elsején állított fákat pünkösdkor bontják le, amikor a bálon ” kitáncolják”. A zöld ágat minden díszítés nélkül a lányok kapujára vagy kerítésére tűzték. A májusfa, a zöld ág a természet megújhodásának a szimbóluma, udvarlási szándék, szerelmi ajándék is a lányos házakhoz vitt májusfa.
Leveles Fülöp napja Májusfaállítás .
A székelyek jakabfának, hajnalfának, másutt májfának is nevezik.
Életfa Ünnep Az Életfa Ünnep lényege a virágba borulás, a megújulva megnyilvánult őserő, az új születése, a teljes pompájában megcsodálható tavasz öröme. Az évkör „kis ünnep”einek egyike. Időpontja az ősi magyar ünneprend szerint két „nagy ünnep”: *Gyümölcsoltó Boldogasszony (a régi ünneprend szerint ez a tavaszi napéjegyenlőség idejére esik) és Ispiláng (Pünkösd) között van, április végén-május elején tartottuk/tartjuk.
MÁJUS 1. Jézus kérésére a
VILÁG GYŐZELMES KIRÁLYNŐJÉNEK NAPJA
Jézus kérése Natália nővéren keresztül, hogy az egyház tegye hivatalosan Május 1-ét a Világ Győzelmes Királynőjének napjává.
Második Eljövetel:
„Ahogyan Jézus első Eljövetelekor is Szűz Mária volt az, aki nagy alázatosságával, tisztaságával és bölcsességével helyet készített az emberiség Megváltójának (nem a bűnöket vette el), úgy lesz a II. Eljövetelt illetően is.
A II. Eljövetelben, amikor a mennyei Atya a teremtett világot mintegy megdicsőíti, Krisztus diadalmaskodik.
De ezt a győzelmet szükségképpen megelőzi Mária diadala is. Az Ő diadala a kegyelem diadala, az Ő győzelme az irgalom és a szeretet győzelme a Nap sugaráé a jéggé fagyott szívek felett.”
JÉZUS kérése:
„A magyar, anyámba vetett szent bizalommal, szent büszkeséggel hangoztassa:
„GYŐZNI FOGUNK MAGYARORSZÁG, és a VILÁG GYŐZELMES KIRÁLYNŐJE ÁLTAL!”
„Nem a világ vége, hanem a bűnök vége, sok lélek kárhozatalának vége van közel!
„Közel van szavaim beteljesedésének ideje, hogy egy nyáj lesz és egy pásztor…”
„Az egyház készítsen nekem helyet, ahova kegyelmeimmel leszállhassak, ….. „
„Anyám országát egy jelzővel kívánom kitüntetni.
Azzal, hogy nem csupán Mária országa, hanem Mária engesztelő országa legyen.”
„….csakis az igazak engesztelése miatt tartom fönn a világot.”
„A MAGYAR ENGESZTELÉSÉRT HAJLANDÓ VAGYOK KÖNYÖRÜLNI az EGÉSZ VILÁGON!”
Vatikán, XII. Piusz pápa:
„A Szentatya kezdettől hitte, hogy az élő Isten üzen a (Natália) nővéren keresztül,…
Megadta a Szűzanyának, mint Isten földi helytartója az új kitüntető címet („Világ Királynője”), elrendelte az ünnepét (május elseje),…”
(Natália kötet I./33. o.)
Szűz Mária:
1960-as évek, :
„Engeszteljetek, engeszteljetek, engeszteljetek!
Mert csak így lesztek méltók a kegyelemre.”
„Ha imádkoztok látni fogjátok, hogy a várt győzelmem hamarabb meghozza a Világbékét, a földi paradicsom örömeit, mint ahogy gondoljátok.”
Világ Győzelmes Királynője himnusz
IMAFÜZÉR a VILÁG GYŐZELMES KIRÁLYNŐJE TISZTELETÉRE
A keresztnél:
Itt függ a mi hitünk, a mi reményünk, a mi
szeretetünk, életünk, üdvösségünk és győzelmünk!
Üdvözlégy… (háromszor):
Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr
van Teveled. Áldott vagy Te az asszonyok
között, és Áldott a Te méhednek gyümölcse,
Jézus.
Asszonyunk, Szűz Mária, JÉZUSNAK
Szent Anyja, imádkozzál érettünk
gyermekeidért, most és mindörökké.
A nagy szemeknél:
Dicsőség az Atyának, dicsőség a Fiúnak,
dicsőség a Szentléleknek, Szűz Mária, a Világ
Győzelmes Királynője által, most és mindörökké.
Ave Maria! Éljen a Világ Győzelmes Királynője!
A kis szemeknél 10x:
Világ Győzelmes Királynője, mutasd meg hatalmadat!
A végén 3-szor:
Szent, szent, szent a Seregek Ura, Istene,
telve van az Ég és a Föld az Ő dicsőségével.
Áldott, ki az Úr nevében jő.
Dicséret, hála, szeretet és dicsőség legyen
Neked Istenünk, hogy a Világ Győzelmes
Királynőjét adtad minekünk!
Magyarok imalánca
MÁJUS 1. Valós eredete illuminati – azzal szemben, hogy Jézus kérése szerint legyen az egyház által elfogadottan a
Világ Győzelmes Királynőjének napja és Szent László törvénye szerint a munka tilalmának napja
1. „Valójában mit is ünnepeltetnek május 1.-én velünk a szabadkőművesek?
1776 május 1.-én jött létre az Illuminátus rend titkos társasága Adam Weisthaup ingolstadti professzor vezetésével.
Páholyaik világuralmi törekvései a mai napig működnek.
Az sem volt véletlen, hogy Magyarország ezen a napon csatlakozott az Európai Unióhoz.”
Koháry UZonka
2. „Egyébként pedig Május 1-je nem kommunista ünnep, hanem 1886. május 1-jén a chicagói munkás szakszervezetek sztrájkot szerveztek a nyolc órás munkaidő bevezetéséért. A többnapos tüntetés-sorozaton és a sztrájkokban 350 ezer munkás vett részt. Az esemény negyedik napján, azaz május 4-én a helyi anarchista vezetők a Haymarket Square-re tiltakozó nagygyűlést hívtak össze, ekkor azonban a tüntető munkások közé vegyült anarchisták egy bombát dobtak a kivezényelt rendőrök közé, akik viszonzásul azonnal tüzet nyitottak.”
Ágnes Nemes
3. Szent László Törvény könyvéből:
Fülöp és Jakab apostolok napja böjttel
MA VAN A MUNKA ÜNNEPE
Május 1-je a munka ünnepe, melyet a nemzetközi munkásmozgalmak során harcoltak ki ünnepnappá. A legtöbb országban hivatalos állami szabadnap, amellyel a munkások által elért gazdasági és szociális vívmányokról emlékezünk meg.
1889 óta ez a naplehetőséget biztosít arra is, hogy ünnepeljük mindannyiunk hozzájárulását munkánk révén a társadalmunk jólétéhez.
1955 óta ez a nap egyházi ünnep is Szent József, a munkások védőszentje tiszteletére.
A mentőknél ma sincs munkaszünet, a bajtársak készenlétben állnak bármely riasztás esetén!
A méhek napja 1994 óta az Országos Magyar Méhészeti Egyesület kezdeményezésre jeles napként szerepel. Április 30-án a méz fogyasztásának egészségre gyakorolt jótékony hatásai mellett a méhek beporzásban végzett munkájának fontosságára is igyekeznek felhívni a figyelmet.
1986. április 26. Csernobil.
Emlékezzünk azokra a katonákra, az úgynevezett „biorobotokra”, akik a saját életükkel fizettek azért, hogy ne legyen még nagyobb baj, és szarkofágba zárták a sugárzást.
Koncz Attila – UniverZoom Projekt
Csernobil: A modern technológia egyik legnagyobb figyelmeztetése – Napra pontosan 39 éve történt a világ legsúlyosabb atomkatasztrófája
1986.április 26-án, hajnali 1 óra 23 perckor a Szovjetunió Ukrajnai SZSZK-jában található Csernobil város mellett, a Vlagyimir Iljics Lenin atomerőmű 4-es reaktorblokkjában bekövetkezett robbanás alapjaiban rendítette meg az emberiség atomenergiához fűzött optimizmusát. Az esemény – melyet az ENSZ és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) is a legmagasabb, 7-es fokozatú nukleáris balesetként tart nyilván – nem csupán egy ipari katasztrófa volt, hanem a modern technológiai felelőtlenség szimbólumává vált. Mik vezettek a tragédiához? Mennyire veszélyeztette ez az emberiséget? Hogyan működik egyáltalán egy atomerőmű? Bekövetkezhet még ehhez hasonló tragédia a jövőben? Ma ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására írok egy hosszabb ismeretterjesztő cikket.
Az atomerőművek működése a nukleáris láncreakció elvén alapul. A reaktorban urán-235 vagy plutónium-239 izotópokat használnak üzemanyagként, amik neutronbefogás hatására hasadni kezdenek. Ekkor két kisebb atommag és néhány újabb neutron keletkezik, miközben jelentős mennyiségű hő szabadul fel – ez a híres E=mc^2 einsteini képlet alapján részben tömeghiányból ered. A keletkező hőenergia egy hűtőközeg (többnyire víz vagy gáz) közvetítésével vízgőzt hoz létre, ami turbinákat hajt meg, ezek pedig generátorokat forgatnak, melyek elektromos áramot termelnek. A szabályozórudak anyaga (pl. bór vagy kadmium) elnyeli a neutronokat, így szabályozható a láncreakció sebessége.
Fontos még kiemelni a vészleállító (SCRAM) rendszert, aminek a célja, hogy hirtelen leállítsa a folyamatot, ez történhet automatikusan vagy emberi beavatkozással. Ha a neutronelnyelés nem működik megfelelően, vagy a hűtőrendszer meghibásodik, akkor a reaktor túlmelegedhet, ami akár a reaktormag megolvadásához (angol nyelven ún. „core meltdown”) és radioaktív anyagok kiszabadulásához is vezethet, ahogy az Csernobilban megtörtént. Az atomerőművek működése tehát a fizika szigorú törvényein alapul, ám a biztonságuk mindenekelőtt a mérnöki tervezés, a folyamatos felügyelet és a rendszeres karbantartás felelősségteljes kultúráján múlik.
A csernobili atomerőmű az RBMK–1000 típusú reaktorokat alkalmazta (oroszul: Реактор Большой Мощности Канальный, azaz „nagy teljesítményű csatornás reaktor”). Ez a grafitmoderátoros és vízhűtésű reaktortípus a szovjet nukleáris mérnöki tervezés sajátos terméke volt, mely egyszerre kívánt nagy teljesítményt, könnyű fűtőanyag-cserét és viszonylagos egyszerűséget biztosítani – ám mindezt számos biztonsági kompromisszum árán.
Fizikai szempontból az RBMK-reaktor kritikus hibája abban rejlett, hogy pozitív üregegyütthatóval rendelkezett: ha a víz – mint hűtőközeg – felforrt és gőzbuborékokra bomlott, a neutronelnyelés csökkent, így nőtt a reaktor teljesítménye, ami további vízforráshoz vezetett. Ez pozitív visszacsatolási spirált eredményezett – ellentétben a legtöbb nyugati típusú reaktorral, melyekben ez a hatás negatív. A reaktor grafitmoderátora ráadásul lassította a neutronokat, így fenntartva a láncreakciót, miközben a víz nemcsak hűtött, hanem egyben neutronelnyelőként is viselkedett.
Aki látta a Csernobil c. remek színvonalú HBO-s minisorozatot, biztosan tudja, a végzetes éjszakán egy biztonsági tesztet hajtottak végre: a 4-es blokk üzemeltetői – többek között Anatolij Gyatlov főmérnök-helyettes, Alekszandr Akimov váltásvezető és Leonyid Toptunov reaktormérnök – azt kívánták tesztelni, hogy a turbógenerátor leállása után a lendületből forgó turbinák még képesek-e elég elektromos energiát szolgáltatni a hűtőrendszer szivattyúinak áthidaló működtetésére, egészen addig, míg a dízelgenerátorok el nem indulnak (ez kb. 40–60 másodperc).
A tesztet azonban számos súlyos műszaki és adminisztratív hibával terhelték, kezdve azzal, hogy a reaktor teljesítményét túl alacsonyra csökkentették (kb. 30 MW-ra az előírt 700 MW helyett), majd a reaktor instabil tartományba került, ahol a xenon-135 felhalmozódása (ún. xenon-mérgezés) gátolta a láncreakciót. Ennek ellensúlyozására a személyzet szabályellenesen túlságosan sok szabályozórudat húzott ki a reaktorból, így az aktív zónában gyakorlatilag szinte nem maradt elegendő neutronelnyelő anyag.
Amikor a teszt végén megpróbálták vészleállítani a reaktort (az AZ–5 pirosgomb megnyomásával), a szabályozórudak visszatolásának fizikai mechanikája épp ellentétes hatást váltott ki: a rudak grafitból készült csúcsai először megnövelték a reaktivitást az alsó zónákban, mielőtt a bórtartalmú neutronelnyelő részek elérhették volna az aktív zónát. (Hogy miért készültek ezek a rúdvégek grafitból, még visszatérek rá később.) Ez szinte azonnal egy hatalmas teljesítményugrást idézett elő, másodpercek alatt több tízszeresre nőtt az energia.
A reaktortartály szétrobbant a benne keletkezett hatalmas gőznyomás miatt, ami maga után vonta a második, kémiai jellegű robbanást is, mely a grafitburkolat meggyulladását és a reaktortető lerobbanását eredményezte. A levegővel érintkező grafit tüzet fogott, és napokon át lángolt, miközben radioaktív részecskéket lövellt a légkörbe. A kiszabaduló anyagok között különösen veszélyes izotópok voltak: a rövid felezési idejű jód-131 (ami elsősorban a pajzsmirigyrák előfordulását növelte), a hosszú felezési idejű cézium-137 és stroncium-90, valamint különféle plutónium-izotópok. A sugárzási dózisok a közvetlen közelben a 15 ezer röntgen értéket is meghaladtak óránként, ez pedig bizony percek alatt halálos dózist jelent.
A tragédia első áldozatai között ott voltak a tűzoltók, mint pl. a 25 éves Vaszilij Ignatyenko (a történetét feldolgozó dokumentumfilmek és könyvek világszerte ismertté tették a nevét és emlékét), akik teljes védőfelszerelés nélkül próbálták megfékezni a tüzet. Ők és az erőművi dolgozók közül többen is súlyos sugárbetegséggel kerültek kórházba, legtöbben néhány héten belül elhunytak. Összesen 31 halálesetet jelentettek közvetlenül a detonációs katasztrófához kapcsolódva, ám az ENSZ és a WHO hosszú távú vizsgálatai szerint a sugárzással összefüggésbe hozható rákos megbetegedések és egyéb egészségkárosodások miatt az áldozatok száma valójában több tízezerre tehető.
Bár a csernobili robbanás és az azt követő radioaktív szennyezés hatalmas területeket érintett – különösen Ukrajnát, Fehéroroszországot és Oroszországot –, globális szinten az emberiség túlélését nem veszélyeztette közvetlenül. A kibocsátott radioizotópok, mint a jód-131, a cézium-137 vagy a stroncium-90, komoly egészségügyi kockázatot jelentettek a környező lakosságra, és a sugárbetegségek, valamint a hosszú távon megnövekedett rákos megbetegedések száma is tragikus következmény lett. Ugyanakkor a katasztrófa nem hozott létre olyan mértékű és összefüggő globális sugárzási szintet, ami érdemben fenyegette volna a bolygó bioszféráját vagy az emberiség fennmaradását. A fenyegetés tehát nem az egész emberiség szintjén jelentkezett, hanem regionális (sőt ha úgy tetszik, kontinentális) egészségügyi és ökológiai válságként, ami azonban figyelmeztető példaként szolgált az egész világ számára az atomenergia felelősségteljes kezelésének a fontosságáról.
A szovjet hatóságok – élükön Mihail Gorbacsov főtitkárral – kezdetben titkolták a balesetet. Hogy mi ennek az oka? A Szovjetunióban a hidegháború éveiben az állami apparátus egyik legfőbb törekvése a rendszer hibátlanságának és technológiai fölényének látszata volt. A csernobili baleset beismerése nemcsak presztízsveszteséget jelentett volna, hanem az egész szovjet atomenergia-program megbízhatóságát kérdőjelezte volna meg, ráadásul éppen egy olyan időszakban, amikor a világ figyelme az amerikai–szovjet leszerelési tárgyalásokra és az enyhülési folyamatra összpontosult.
A hatóságok tehát azért titkolták el az eseményt, hogy elkerüljék a nemzetközi botrányt, valamint belső propagandacélból fenntartsák az állam „
tévedhetetlenségének és tökéletességének az illúzióját. Az információk központosított kezelése és a retorziótól való félelem miatt a helyi vezetők sem mertek időben jelentést tenni a központi kormánynak, így a tragédia elhallgatása részben önfenntartó mechanizmussá vált.
A szovjet állami vezetés csak 1986. április 28-án ismerte el a Szovjetunió a történteket, miután a svédországi Forsmark atomerőmű dolgozói az üzem területén olyan magas szintű radioaktív szennyeződést észleltek a ruházatukon, ami nem származhatott a saját reaktorukból. A svéd hatóságok azonnal nemzetközi vizsgálatba kezdtek, és a meteorológiai adatokat is figyelembe véve megállapították, hogy a szennyezés a Szovjetunió felől érkezhetett. Ezt követően a világ számos pontján regisztráltak hasonló anomáliákat.
Ezen nyomás hatására a szovjet állami hírügynökség, a TASZSZ, még aznap esti közleményében hivatalosan is elismerte, hogy „baleset történt a csernobili atomerőműben”. A közlés szűkszavú volt, és nem tartalmazott konkrét adatokat sem a sugárzás mértékéről, sem az áldozatok számáról. Felelősségre vonás kezdetben nem történt, a politikai vezetés a baleset súlyosságát kisebbítve, technikai hibára és operatív mulasztásra hivatkozott, és csak nemzetközi nyomásra indult vizsgálat, mely végül több mérnök és vezető szakember büntetőjogi felelősségét is megállapította, ám politikai szinten alig történt érdemi következmény.
A baleset utáni napokban több mint 100 ezer embert kellett kitelepíteni a 30 kilométeres zónából, köztük a teljes, 50 ezer fős Pripjaty város lakosságát, akik közül ebből 15 406 gyermek és 16 562 nő volt. A reaktor köré sürgősen egy beton- és acélszarkofágot építettek, hogy elszigeteljék a sugárzó maradványokat. A munkálatokban több mint 600 ezer “likvidátor” vett részt, köztük katonák, mérnökök és katasztrófaelhárítók, akik gyakran minimális védelmi eszközökkel dolgoztak extrém sugárzási körülmények között.
A tragédia súlyos következményekkel járt a Szovjetunió politikai berendezkedésére is. Az események nyomán kialakuló információs válság, a bizalomvesztés és a vörös rendszer technológiai inkompetenciájának a felszínre kerülése hozzájárult a glasznoszty (nyíltság) és peresztrojka (átalakulás) reformfolyamatok felgyorsulásához, és közvetetten az 1991-es szovjet összeomláshoz is.
Ahogy ezt a már említett, HBO Csernobil c. minisorozatnak az egyik legmegrázóbb monológja is megörökítette. A legutolsó epizódban Valerij Legaszov (akit Jared Harris alakított) is pontosan ezt a mélyebb, rendszerszintű igazságot boncolgatja. Az elhangzó kulcsállítás szerint: „amikor a hazugság ára az, hogy többé nem ismerjük fel az igazságot, akkor az már nemcsak erkölcsi, hanem fizikai probléma is.” Ez a mondat mintegy tömény kivonata annak, hogy a csernobili katasztrófa nem pusztán műszaki és emberi hiba következménye volt, hanem egy egész politikai-gazdasági rendszer strukturális romlottságáé.
Ahogy az utolsó epizódban említette Legaszov karaktere, az RBMK-típusú reaktorok vészleállító rendszerében (AZ-5 pirosgomb) valóban volt egy kritikus tervezési hiba: a szabályozórudak alsó végein grafitcsúcsokat alkalmaztak, melyek a reaktorban lefelé mozogva először növelték a reaktivitást, mielőtt a neutronelnyelő bórkarbid-szakasz elérte volna az aktív zónát. Ez a paradox módon potenciálisan végzetes hatás különösen instabil reaktorműködés idején – amilyen a balesetet közvetlenül megelőző állapot is volt – nem csillapította, hanem felerősítette a láncreakciót.
Ám akkor miért került bór helyett grafit a rudak végeire? Ahogy az említett fináléepizódból is megtudjuk, a grafitcsúcsos kialakítás nem csupán a véletlen hiba eredménye volt, hanem a költséghatékonyságra való szovjet törekvés egyik zsugori öröksége, melyet évtizedekig elhallgattak és tagadtak a tervezők és hatóságok. Az AZ-5 gomb megnyomása – ami elvben a reaktor azonnali leállítását szolgálta volna – ezért vált a végzet kiteljesedésének a kiváltójává.
Ez a konklúzió – miszerint a rendszer nemcsak technológiailag, hanem erkölcsileg is hibás volt – megrendítő módon reflektál a tudomány és a politika kapcsolatának a felelősségére. Mert ha az igazság elfojtása, a karrierizmus, a félelemkultúra és a költségminimalizálás kerülnek előtérbe a nyílt, tudományos és biztonsági alapelvekkel szemben, akkor az eredmény nemcsak egy összeomló reaktor, hanem összeomló társadalmi bizalom is lehet. Csernobil tehát nemcsak fizikai, hanem morális láncreakció is volt, és ebben rejlik a valódi tragédiája.
2016-ban egyébként a 4-es blokk fölé új, 36 ezer tonnás, acélból készült védőbúrát (New Safe Confinement) húztak, ami várhatóan legalább 100 évig képes lesz meggátolni a radioaktív anyagok kiszivárgását. Paradox módon a sugárzási veszélyzóna ma különleges ökológiai rezervátummá vált: a természet viszonylagos nyugalmat talált, és olyan ritka állatfajok, mint a hiúz, a farkas, vagy az európai bölény is újra megjelentek a térségben.
A csernobili katasztrófa mindmáig emlékeztet bennünket arra, hogy a nagy technológiai vívmányok használata elengedhetetlenül megkívánja a tudományos gondosságot, az átláthatóságot és a felelősségteljes emberi döntéshozatalt. Az atomenergia, bár képes kiszorítani a fosszilis tüzelőanyagokat, és hozzájárulhat a klímaválság enyhítéséhez, önmagában se nem átok, se nem áldás, csupán egy hatékony erőforrás. Hogy ez mivé válik, az attól függ, kik és hogyan használják.
Lehegesztett koporsóban temették el a csernobili férfit: tudta, hogy nem fogja túlélni, mégis lemerült
Feláldozták magukat Európáért.
- Marton Adrienn
- 2016.04.26.
Feláldozták magukat Európáért.
1986. április 26-án gőzrobbanás történt a csernobili atomerőműben, melynek következtében a 4-es reaktor kigyulladt, ez pedig még több robbanáshoz és nukleáris olvadáshoz vezetett. Kevesen tudják azonban, hogy tíz nappal a tragédiát követően még súlyosabb veszély fenyegette Európát, ugyanis az oltóanyagok és a grafit keverékéből összeállt lávaszerű anyag már majdnem elérte az erőmű egyik hűtőmedencéjének vizét, ami ha felrobbant volna, kontinensünket a földdel tette volna egyenlővé.
Ennek megakadályozása érdekében három önként jelentkező vállalta, hogy egyszerű búvárruhában alámerül, és kinyitja a hűtőmedence szelepeit, hogy a víz távozhasson. Tisztában voltak vele, hogy ez az életükbe fog kerülni, hiszen olyan mértékű sugárdózist kapnak, amely hamarosan végez velük. Mindhárman egy moszkvai kórházban hunytak el körülbelül két héttel az akció után, testüket a sugárzás miatt lehegesztett koporsóban temették el. Alekszej Ananenkóra, Valerij Bezpalovra és Borisz Baranovra emlékezünk.
Ma van a mentőkutyák világnapja
2008 óta minden év április utolsó vasárnapján a világ mentőkutyáit ünnepeljük, és ilyenkor extra figyelmet fordítunk ezekre a bátor, hűséges és rendkívül fontos munkát végző kutyákra.
A mentőkutyák különféle katasztrófák – földrengések, lavinák, árvizek, földcsuszamlás, gázrobbanás – után segítenek a romok alatt rekedt emberek felkutatásában. Kivételes szaglásuk és érzékenységük révén olyan helyeken is képesek jelezni, ahol az emberi érzékszervek csődöt mondanak.
Kiképzésük több éven át tart, és rendkívül komoly elhivatottságot kíván vezetőiktől. A sikeres mentőkutyák és gazdáik között mély bizalom és tökéletes együttműködés alakul ki, amely gyakran emberi életek megmentését eredményezi.
A mai napon ne csak ünnepeljünk, de álljunk meg egy pillanatra, és gondoljunk azokra az önkéntesekre, akik, ha hívják őket, mennek segíteni. Ha teheted, támogasd a Mancs a Kézben Egyesületet, vagy csak ossz meg egy képet, történetet rólunk.
Szeressétek a mentőkutyákat, ünnepeljetek velünk!
Kelet-magyarországi Speciális Mentő Egyesület
Mentőkutyák Világnapja 
Minden évben április utolsó vasárnapja a mentőkutyák világnapja.
Lángos mentőkutyánk ezen a napon a Hámori szikláknál tréningezik.
Április 23. – könyv és szerzői jogok napja
„Naponta megújuló boldogság, hogy valaki beszél hozzám a könyv lapjairól, és ezt az élményt megismételhetem, sőt ez az élmény a korom és életkörülményeim változásával mindig más és mást közöl.”
~ Szabó Magda
Április 22. – A „Földanya Nemzetközi Napja”!
A természet hatalmas, az ember parányi. Ezért aztán az ember léte attól függ, milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel, mennyire érti meg, és hogyan használja fel erőit saját hasznára.
Szent-Györgyi Albert
Cherokee indián Seattle Törzsfőnök üzenete az utókor számára:
“Meg kell tanítanod a gyermekeidnek,
hogy a talaj lábaik alatt
nagyapáink hamva.
Hogy tiszteljék a Földet,
mondd el gyermekeidnek,
hogy a Föld a mi törzsünk életével gazdag.
Tanítsd meg a gyermekeidet,
ahogy mi tanítjuk gyermekeinknek,
hogy a Föld a mi anyánk.
Bármi történik a Földdel,
a Föld fiaival történik.
Ha a földre köpsz,
magadat köpöd le.
A Föld nem az emberé,
az ember a Földé.
Minden dolog összefügg,
ahogy a vér összeköti a család tagjait.
Az élet szövedékét nem az ember
szőtte, csak egy szála annak.
Bármit tesz a hálóval, saját magával teszi.”
/Forrás:http://www.unicafe.hu/
Április 22. A Föld napja
Az első Föld napján, Denis Hayes amerikai egyetemista kezdeményezésére, 1970. április 22-én 20 millió amerikai emelte fel szavát a természetért. Ez a történelmi jelentőségű esemény az Egyesült Államokban – és az ország határain túl is – fontos változásokat hozott: az USA-ban szigorú törvények születtek a levegő és a vizek védelmére, új környezetvédő szervezetek alakultak.
Húsz évvel később Denis Hayes és barátai, az ökológiai válság jeleit – a bioszféra pusztulását, az ipari szennyezést, az őserdők irtását, a sivatagosodást, az üvegházhatást, az ózonlyukakat, a veszélyes hulladékokat, a túlnépesedést, a savas esőt, az óceánok szennyezettségét stb. – látva kezdeményezték, hogy az 1990-es évek a környezet évtizedeként a közös felelősségre hívják fel a figyelmet. Ennek érdekében Denis Hayes és barátai 1989-ben Kaliforniában létrehozták a Föld Napja Nemzetközi Hírközpontot, és havonta küldtek hírlevelet a világ minden országába, hogy a városi tömeg-felvonulásoktól kezdve szabadegyetemi előadásokig, faültetéstől a hulladékok újrahasznosításának megszervezéséig, a nemzetközi hírközlési rendszerek bevonásától falusi majálisokig sokféle akcióval ünnepeljék április 22-én a Föld napját a világ minden országában, a környezetbarát, fenntartható társadalom közös vágyával.
Több mint 140 ország 200 millió környezetért aggódó polgára, civil szervezetek válaszoltak felhívásukra, és városok, falvak, iskolák, környezetvédő szervezetek mind-mind saját programmal, a legkülönfélébb módon tették emlékezetessé és világméretűvé ezt a napot.
A napot 175 országban tartják, Magyarországon 1990 óta rendezik meg. 2009-ben Evo Morales bolíviai elnök kezdeményezésére az ENSZ április 22-ét a „Földanya Nemzetközi Napjá”-vá nyilvánította.
(Wikipédia)
A FÖLD NAPJA 04.22.
A FÖLD
Uram! Ezt a gyönyörű földet adtad otthonunknak,
Mélyébe mérhetetlen kincseket rejtettél,
Képessé tettél, hogy megértsük művedet,
Megkönnyítsük munkánkat, száműzzük az éhséget és betegséget.
Mi kiássuk a kincseket, hogy azokat eltékozoljuk,
Belőlük a pusztítás félelmetes eszközeit faragjuk,
Hogy azokkal leromboljuk, mit más ember épít,
Míg azok ellenem nem fordulnak és elpusztítanak engem,
és gyermekeim.
Uram! Engedd, hogy társaid legyünk az alkotásban,
Megértsük és megszépítsük a Te kezed munkáját,
Hogy ez a mi bolygónk a békesség, a bőség,
A boldogság és szépség biztos otthona lehessen!
Ma, április 16-án van a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja.
1944-ben ezen a napon kezdődött a hazai zsidóság gettóba zárása. Ma arra a 600 ezer honfitársunkra emlékezünk, aki áldozatul esett a fanatikus gyilkolásnak, a megosztó gyűlöletnek.
Nekünk ma, több mint 70 évvel az események után az emlékezés mellett az is feladatunk, hogy bizonyítsuk, a megbélyegzésnél, a széthúzásnál mindig erősebb a megértés és az összetartozás. Szembe kell néznünk a múlttal és tanulnunk belőle, sosem lehetünk közönyösek. Demokratikus meggyőződésünkből fakadóan mindig fel kell szólalnunk a kirekesztés ellen, hiszen különbözőségünkben nem gyengítjük, hanem erősítjük egymást.
(fotó: Fortepan)
Április 15. – Kontaktlencse Világnap
Tudtad, hogy a kontaktlencse megálmodása Leonardo da Vinci nevéhez köthető? Bár a híres polihisztor leginkább festményeiről és találmányairól ismert, egy kevésbé közismert, mégis forradalmi ötlete is volt: a látásjavítás egy teljesen új módja!
Ünnepeljük Leonardo da Vinci legkisebb nagy ötletét!
Áprilisban minden a kontaktlencsékről szól! 
Tippek, játékok, nyeremények, érdekességek és hasznos tudnivalók várnak rád egész hónapban. Tarts velünk, és ismerd meg jobban a kontaktlencsék világát!
https://coopervision.hu/kontaktlencsevilagnap
#coopervision#kontaktlencse#leonardodavinci
ma van A Kisállatok Nemzetközi Napja
Április 11. KÖLTÉSZET NAPJA !!!
Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.
Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.
Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
mig nyomorult vagyok.
Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.
És az országban a törékeny falvak
– anyám ott született –
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.
Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.
Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam – messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.
Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!
Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak –
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!
1935. november 21.— Pál Palika Emlékére Kránitz társaságában.
ÁPRILIS 9.
Varga János VeniamVeniam
Csak azért is
Csak azért is zengjen a szent Magyar ének!
Világszép Himnusza egy magasztos népnek!
Bárhol és bármikor teheti ezt joggal,
Kiváltképp ott, ahol örökké otthon van!
Mindegy mi az ára, ha kell, megfizetjük,
De az elnyomásnak dacból sem engedünk!
Elárulhat minket néhány honfitársunk,
Mi azután is csak emelt fővel járunk!
S ezt a nemzetet legyőzni nem lehet,
Mert összetartja a Nagyhazaszeretet!
Az Isten is óvja már több ezer éve,
Mely tény még dárdaként szúr sokaknak szívébe!
Csak azért is zengjen a szent Magyar dalunk!
Amiért szívesen élünk és meghalunk!
Legfőképp itt, ahol mi vagyunk ősrégen,
A gyönyörűséges Kárpát-medencében!
Kötetben megjelent vers:
veniam.hu/webaruhaz/mindennapraegykoltemeny
A magyarok könyvei:
veniam.hu/termekkategoria/konyvek
#veniam#magyar#mindennapraegyköltemény#vers#irodalom#kortársvers#olvasás#himnusz
A vers és a videó forrása: veniam.hu/vers568
1848. április 07 – Az első felelős Magyar kormány megalakulása
„A táplálékod legyen az orvosságod, és az orvosságod a táplálékod legyen.”(Hippokratész)
Április 7. EGÉSZSÉGÜGYI VILÁGNAP
1948. április 7-én kezdte meg működését az Egészségügyi Világszervezet (WHO) A világszervezet célja a nemzetközi egészségügyi munka irányítása és összehangolása.
Március 
-e az Erdő Nemzetközi Napja. Tudtátok
A fák árnyalásukkal és párologtatásukkal is hatnak a környezetükre. Egyetlen középkorú fa például 
–
köbméter vizet párologtat el, vagyis juttat a környezetébe a tavasztól őszig tartó időszakban.
A lombos erdők ezért nyáron hatékonyan csökkentik a hőmérsékletet, ami különösen városi környezetben fontos: a növényekből származó párás, ezért nehezebb levegő ugyanis folyamatosan cserélődik a felmelegedett légrétegekkel, és így szelet eredményez. 
Ez a szél ráadásul nemcsak hűt, hanem szellőztet is: megtisztít a portól és egyéb szennyeződésektől. #oee #erdo #erdesz #jovo #klimavaltozas #arnyek #erdoknemzetkozinapja
A magyar zászló és címer napja
Hazánk nemzeti zászlójának és címerének színei azonosak, ennek természetesen megvannak az okai: a vörös és az ezüst színek már igen korán megjelennek az Árpád-házi uralkodók címereiben, hadi jelvényein, ezek egészültek ki idővel a zöld szín használatával a korábban már megalkotott magyar címer hatására.
Elsőként 1608-ban II. Mátyás pozsonyi koronázásán borítja a templom falait a ma ismert nemzeti trikolór: innentől számítható a sorrendben a piros, fehér és zöld együttes, egyelőre még csak alkalmi használata, hivatalossá és kizárólagossá ugyanis csak 1848-ban válik.
Másik fontos állami jelképünk a címer. Természetesen ezeréves államiságunk ideje alatt számos változatban fordult elő; leghangsúlyosabb és legrégebbi eleme az ún. apostoli kettős kereszt, amely katolikus hagyomány szerint Szent István királyi hatalmának jelképe, valamint a vörössel és ezüsttel hétszer vágott mező, amely az Árpád-ház családi címere volt. Nemzeti zászlónk és címerünk ezeréves államiságunkat, nemzeti egységünket fejezik ki: tekintsünk rájuk a mai napon különösen is nagy tisztelettel és szeretettel!
„Áldott legyen emléke a
Márciusi ifjúságnak!
Kibontották összegöngyölt
Zászlaját az igazságnak.
Minden szavuk égzengés volt,
Koporsói mély álmából
Fölkeltette a nemzetet.”
Pósa Lajos
177 esztendeje, 1848. március 15-én este a Nemzeti Színházban Katona József drámáját, az addig igen keveset játszott Bánk Bánt adták volna elő. Nem sikerült: modern szóval élve afféle kívánsághangverseny lett a vége. Ennek ellenére nem tudunk olyan nézőről, aki másnap visszakövetelte volna a jegy vételárát.
Annak ellenére, hogy a korabeli plakát tanúsága szerint egy második emeleti páholy négy forintba került – a kétszáz forint értékű ingatlannal rendelkezőket akkoriban a lakhelyükön végzendő nemzetőri szolgálatra kötelezték – a közönség csak úgy tódult az előadásra. A sorokban ott bandukolt maga Jókai Mór is, aki később így emlékezett meg a történtekről:
„Ez nap délutánján a nép kívánta a színházi aligazgató Bajza Józseftől, hogy a színházban e nap ünnepélyére teljes kivilágítás mellett Bánk bán adassék elő. Bajza mondá, hogy szívesen teszi. A színház oltár volt ma, a közönség színe volt jelen ünnepi arcokkal, ünnepi ruháiban; a nemzeti kokárda volt minden férfi, minden nő keblére föltűzve, középen a háromszínű zászló.”
Az előadás egy ideig a megszokott mederben folyt, csakhogy aztán a forradalmi hevület lángra gyújtotta a színházat is. Az illetékesek kénytelenek voltak – Jókai szavaival élve – „ingyen megnyittatni” az intézmény kapuit a beözönlő nép előtt. De olvassuk csak tovább a híres szemtanú beszámolóját:
„A páholybirtokosok is megnyiták páholyaikat a nép számára, ki még e közforradalom percében is oly tiszteletben tartá a gyöngédebb érzelmeket, hogy egy páholyt sem foglalt el, melyben hölgyek ültek. A zenekar fölváltva a Rákóczi-indulót, Marseillaise-t és Hunyadi László szebb helyeit hangoztatá. Később Egressi Gábor szavalá el Petőfinek fenn kitett költeményét, a nép ezreinek harsogó esküvése mellett. Ugyanazt rögtön Szerdahelyi által zenére téve a színházi polgártársak kara éneklé el; a közönség ismételteté a szavalmányt és dalt. „
A Bánk Bán este hétkor kezdődő előadása félbeszakadt. Egressy Gábor elszavalta a Nemzeti Dalt, a közönség pedig elénekelte a Himnuszt és a Szózatot is. A forradalmi nap eme különleges színházi előadásának több érdekes mellékzöngéje van. Ha jobban szemügyre vesszük a plakátot, láthatjuk, hogy Gertrúd királyné szerepében a híres színésznő, Laborfalvi Róza lépett fel. (Már ameddig a közönség igényt tartott mesés alakítására…) A színésznő azonban hamar feltalálta magát a váratlan helyzetben és ő maga tűzött kokárdát az est krónikása, Jókai Mór mellére. Kettejük első, márciusi találkozásából aztán augusztusi házasság lett…
És az elmaradt Bánk bán? Katona József drámáját annak idején még az ág is húzta. A mű 1820-ban készült el, kassai ősbemutatójára pedig tizenhárom (!) évet kellett várni, köszönhetően az akkori kőkemény cenzúrának. (Kálmánfi Gábor: Egy elmaradt előadás margójára )
IMA A HAZÁÉRT
Uram, Istenem vigyázz ránk !
Ne hagyjad elveszni a hazát !
Sírva kér két szemünk
Irgalmazz minékünk !
Emeld fel magadhoz Nemzetünk !
Szereted fénye égbennünk !
Míg élünk hiszünk és remélünk !
Vigyázz ránk, nyújtsd kezed,
Oltalmazzd népedet.
Az ősi Magyar Nemzetet !
Szűzanyánk szeplőtlen Mária
Hozzád száll lelkünk sóhaja.
Kérd értünk Fiadat,
Megváltó Urunkat,
Védje, s őrizze Országunkat.
Míg igaz magyar él a földön,
Nem hagyjuk hogy a rossz legyőzön !
Bármi volt bármi lesz
A magyar magyar lesz
A Szüzanya velünk lesz.
1848-49.
Tisztelet a hősöknek!
Utolsó roham
Villámokat szül lobogó szemünk.
Oroszlán nemzet, ha ugorva száll,
Hörgésrobajban arat a halál.
A tigrisnél is vadabbak leszünk,
Mikor utolsó rohamra megyünk.
Mikor utolsó rohamra megyünk,
Völgybe hegyeket temet a szelünk.
Lángba borul az arcunk, a karunk,
Mi lángseregek, magyarok vagyunk.
Hetvenhét világ jöhet ellenünk,
Mikor utolsó rohamra megyünk.
Mikor utolsó rohamra megyünk,
Nem lehet többé játszani velünk.
Barikád hasad, hajránk ha dörög,
Tolvajok mocskos vére hömpölyög.
Hörgésekre csak tűzzel felelünk,
Mikor utolsó rohamra megyünk!
Sértő Kálmán verse alapján.
1848-49. Tisztelet a hősöknek.
„Konok hűséggel hordozom
az úttalan bozótokon.
de fogom, viszem és megtartom.
S fogcsikorgatva hirdetem:
nem ért véget a küzdelem!
Mert valami még megmaradt.
Görcs zsibbasztja a markomat,
de markomban még itt a Szó:
a láthatatlan lobogó!
Ereklyém. Kincsem. Fegyverem.
Magosra tartom s lengetem!
És védem, foggal és körömmel!
Vad dühvel és õrült örömmel!
És mentem, mindeken által,
íntépõ, végsõ akarással!
Dúlt otthonom rég összedõlt.
Kifordult alólam a föld.
Társaimat ár elsodorta.
Mögöttem ég a poklok pokla.
Elõttem vad sziklák merednek.
De nekivágok a meredeknek!
Mert élek még! Ha törten is,
Ha vérben is, ha görcsben is,
még ha utolsó is vagyok,
kit az özönvíz meghagyott,
de harcom végigharcolom
s a lobogót megmarkolom!
Megmarkolom és nem hagyom,
ha le is szakad a két karom,
ha két lábam térdig kopik:
de feljutok a csúcsokig!
S utolsó jussomat, a Szót,
ezt a szent, tépett lobogót
kitűzöm fent az ormokon
s a csillagoknak meglobogtatom!”
Wass Albert
A Beporzók Napja a természetvédelmi jeles napok sorába 2018-ban javasolt nap, március 10-e.
Az ELTE Természettudományi Kara tudománykommunikáció a természettudományban mesterfokú képzésének egy oktatója és egy hallgatója kezdeményezte 2018. január 11-én. A felhívásban már számos intézmény és civil szervezet támogatására hivatkozhattak, mert mértékadó hazai tudományos és környezeti nevelési fórumok ismerték a problémát és helyeselték a figyelemnek, a mozgósításnak ilyen magas szintjét.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület már korábban is felkarolta a beporzók ügyét. A javaslat mögött a rovarvilág és a beporzást végző rovarok világszerte, de elsősorban az északi féltekén tapasztalt pusztulása,[1][2] tehát konkrét természetvédelmi probléma és annak orvoslása, illetve a lakossági cselekvésből származó környezeti nevelési lehetősége is ott volt. A pusztulás legfőbb okai a nagyüzemi, iparosodott mezőgazdaság (élőhelyek eltűnése, feldarabolódása, vegyszerhasználat) és a klímaváltozás, tehát globális és ipari léptékű változások. Mégis, ilyen körülmények közepette is egyszerű, lakossági módszerekkel a beporzó rovarok védelmében, életlehetőségeinek javításában jelentős lépések tehetők. Nem utolsósorban a sok ember számára kellemetlen rovarok hasznosságát a beporzók példáján keresztül szemléletesen és hatékonyan lehet ismertetni, elfogadottá tenni.
A beporzók napjának szellemisége annyiban különbözik a méhek napjától (április 30.) és a méhek világnapjától (május 20.), hogy a mérsékelt égövben sem csak a házi méhre, a méhalkatúakra koncentrál, hanem minden beporzó szervezetre, hazánkban elsősorban rovarokra. A világon azonban sok madár és denevér által megporzott virág, illetve növény létezik, őrájuk is kiterjed a figyelem. Ezeknek is szerepe van abban, hogy Magyarországon trópusi dísznövények, déligyümölcsök, egzotikus fűszerek kaphatók. Általánosságban a termesztett növények kétharmadát, élelmiszereink egyharmadát köszönhetjük nekik.
Forrás: wikipédia
RAGYOGJ!
Ragyogj, mert szeretetre születtél,
mert az élet hordozója lettél,
Ragyogj, mert érzelmek élnek benned,
Ragyogj, hogy erőt sugárzó lényed
szülője lehessen a reménynek.
Ragyogj, mert a közöny sivársága
nem vethet árnyat a napsugárra.
Ragyogj, mert szép vagy és ragyognod kell!
Mert lelkedben rejtett csillag tüzel,
Ragyogj, mert Isten üzenete vagy!
Szebb lesz tőled a világ, s boldogabb!
B.Radó Lili : A Nő dicsérete
NŐNAPRA SZERETETTEL
