A jó olvasó nem az írót keresi a műben, hanem saját magát. S a műnek, ha valóban mű, annyi jelentése van, ahány olvasója. Ezért kimeríthetetlen.”
TŐZSÉR ÁRPÁD
Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr.” (Zsoltárok 34:20)
Napról napra összeállítottunk neked üzeneteket, amiket ha olvasol, segítenek neked! Olvasd el mai bátorítást ITT: http://www.maiige.hu/maiige
Emberek ezrei olvassák, nekik megváltozott a szívük, életük!
LÉLEKEMELŐ OLVASNIVALÓ
2019-08-23
-Édesapám! Édesapám! Gyöjjön gyorsan, nagy a baj! Édesapám!
Kiabált Levente, s rohant lélekszakadva. Arcán rémület, arca mocskos volt az izzadságtól.
Pista bácsi lakott a legrégebben a faluban, s az egész környéken elismerték, hogy a doktortól is jobban ért bizony az állatokhoz.
Levente a hatházi tanyáról szaladt Pista bácsiért, ahova eljárt néha segíteni az özvegy Komonyainé Mari néninek, ami a legrövidebb úton is legalább négy kilométer.
Csak nézte az öreg a legénykét, s gyönyörködött benne. Mindig egész meghatódott, ha látta. S mindig arra kérte az Istent, hogy hagyjon még egy kicsi időt ezzel a legénnyel nékik, ezzel a késői boldogsággal, ha már megadatott.
Az öreg minden nap napkeltétől-napnyugtáig dolgozott, vagy kint a határban, vagy fuvarba volt az öreg Kese lovával. Kese már huszonhét éves volt, Pista bácsi csikóként hozta egy tanyáról, még szopós korában. Elpusztult az anyja, a gazda nem akart vele vesződni, Pista bácsi egy hízót adott érte. Mikor hazavitte a stráfon, azt mondta a felesége, Bözsi néni.
-No megint leltél valami gyámolítani valót?
-Tudod Bözsikém, olyan mindig van. Hízót meg neveljünk másikat a következő fialásból.
-Jó lesz az Pistám. Annyit együnk, amennyi lesz. Csak gyámolítsad azt a kis kesét. Így a csikó Kese lett.
Bözsi néni hátra kötötte a kendőt a fején, kötényt vett magára, gyúrótáblát tett az asztalra, lisztet szitált, tojást hozott s gyúrni kezdett. Sosem bánta amit a férjura tett, csak mosolygott rajta, hogy minden elveszettet haza hord. Volt amiért még fizetett is, csak ne üssék agyon. Onnét van Bogár a kutya, akinek az egyik szeme hiányzott születéskor, agyon akarták ütni. Pista bácsi két liter bort adott érte a jobbikból.
Meg Szegfűnek, a tehénnek a sorsa is megért egy misét. A harmadik szomszéd üszője volt, belecsúszott a kanálisba egyszer. Mindenki azt hitte odapusztul. Pista bácsi kihúzta, bár az egyik szarvába került. Hetekig ápolgatta, mire jobban lett. Azt mondta Feri, a harmadik szomszéd, neki fél szarvú üsző nem kell tehénnek. Meg ki tudja fog-e elleni, nem betegedett-e meg nagyon? No ő érte Pista bácsi a mangalica malacokból adott kettőt. S kilenc éve ellik, mindig gyönyörű borjakat.
Gyógyult már náluk füles bagoly, akit az erdőn leltek törött szárnnyal, etettek tejes bárányt, anyjuk hulltával. Mindig volt négy-öt éhes száj a háznál, akiről gondoskodni lehetett a többi egészségesen kívül.
A legnagyobb büszkesége Pista bácsinak mégiscsak Levente volt, a talált gyereke. Szó szerint a Tisza parton találta a gyereket kitéve. Elment vele a csendőrökhöz, senki nem tudott semmit a gyerekről. Azt mondta a szolgálatos Bertók Jani:
-Pista bátyám, há’ mér’ nem viszi haza ezt a pulyát? Úgyis összeszed maga minden ágrul szakadtat, gyereke meg úgy sincs. Megírjuk a passzust, oszt ha nem keresi a pulyát aratásig senki, hát szóljunk a jegyzőnek, oszt magára írja.
– Na mit mond? Máshun legfejjeb disznópásztor lesz belüle Pista bátyám, mindenhun öt-hat pulya kér enni. Magánál jó helye vóna.
Pista bácsi feljebb tolta a kalapot a homlokából, s nehezen szólalt meg.
-Tudod Jani fiam, ez nem egy kutyakölyök. Mit fog mondani Bözsi nénéd, ha én csak hazaállítok egy pulyával?
-Pista bátyám, higgyen nekem, olyan boldog lesz mint sose.
A hazafele úton Pista bácsi igen gondterhelt volt, a kis legényke csendesen feküdt, nem jajbékolt.
A hazafele úton Pista bácsi igen gondterhelt volt, a kis legényke csendesen feküdt, nem jajbékolt.
Rágta magát az öreg, mit fog szólni Bözsi? Oszt ha nem is kell néki a más gyereke? Oszt ha megsértődik, mert idegen gyereket visz néki, amér ő nem tudott szülni?
Három gyereket temettek el, egy se érte meg a hónapot. Két leánykát, s egy legénykét. Nem tudta mit fog mondani az asszony, de mán befordult a stráffal a sarkon, nemsoká kiderül az.
Hallja Bözsi néni, hogy megjött az ura, iparkodott kifele, segíteni kifogni a lovat, s itatni. Amikor is meglátta a szekérderékba a koszos gyócsba tekert szilvakék szemű, szalma hajú legénykét.
-Te Pista, hát evvel a legénykével mi van itt? – olyan halkan kérdezte, hogy abban sem volt biztos, hogy az ura hallotta. Kezeit összekulcsolta, mintha imádkozna, szemei megteltek könnyel.
-Tudod Bözsikém, Janiéknál leltem a Tisza parton. Ott vót egyedül. Aszonta Jani, hozzam el, kiteszi a falra, oszt ha nem keresik aratásig, megtarthassuk. Ha akarod, ha nem majd elviszi valaki disznópásztornak.
Pista bácsi elkezdte csendbe kifogni a lovakat. Nem tudta mit gondol Bözsi, nem vótak mán fiatalok, mingyán betőti a hatvanat, Bözsi néni is csak két évvel vót rövidebb.
Ez a csepp gyerek meg alig hat hónapos ha van.
Bözsi néni nagyon lassan felvette a legénykét az ölébe, s elkezdte ringatni, s dúdolt neki, s bár a hangja el-elcsuklott, a könnyei pedig folytak végig az arcán.
Olyan csillogó szemekkel nézett az urára, mint tizenhét évesen, mikor jegykendőt adott neki.
-Te Pista, hozd le azt a bölcsőt a padrúl, én meg kinyitom a tulipános ládát.
Látod Pistám, csak szeret minket az Isten, mert kaptunk egy szép legénykét.
Hát ennek éppen tizenöt esztendeje. Levente ifjú legény lett, a legkülönbekbül a környéken.
-Édesapám, fogja be a Kesét. Mari nénje tehene igen beteg. Nem tudjuk, mi lelte. Lucernásba nem engedtem. Elleni még nem kéne neki, van vagy egy hónapja, de csak fekszik, nem kérődzik. Siessen édesapám. Nehogy késő legyen.
-Jövök fiam, addig eregy be anyádhoz, oszt mosakodj meg, végy egy tiszta inget. Iparkodok én is, te se maradj soká.
Szedte az öreg Kese a lábát, csak a könnyű kocsival mentek, a kis két kerekű futóval. Mire odaértek Mari nénihez, az asszony már nagyon kétségbe volt esve.
-Hála a teremtőnek Pistám, hogy itt vagy! Ez az egy tehenem van már csak, tégy valamit!
Pista bácsi megnézte a jószágot, majd így szólt.
– Mari ángyó, hozzon sózatlan disznózsírt, oszt a többit meglássuk. Ez a tehén elleni fog, ott van a lábhólyag.
Mari néni került – fordult, hozta a zsírt. Az öreg kicsit suttogott a zsemleszínű magyar-tarka fülébe, de senki nem tudta mit beszélt velök ilyenkor. A tehén kicsit változtatott a fekvésén, mintha értette volna, mit akar az öreg. Pista bácsi most a terhét tapogatta, hogyan feküdhet a borjú, mert hiába látszik már a lábhólyag, tudta, hogy valami nincs rendjén.
Megjelent egy láb lassacskán, mire Pista bácsi Leventével kicsit segített a Cifrának. Az öreg elmosolyodott, mert már tudta mi a helyzet.
-Ne búsúlj Mari ángyó, azért gyön hamarabb, mer’ ketten vannak, oszt mán nem férnek.
Valóban így is volt, két egészséges szép borjúnak adott életet Cifra. Volt öröm a háznál, még egy kupica pálinkát is megittak a nagy ijedelemre. Lassan bandukoltak hazafelé, Kese szinte már csak tipegett.
-Tudja édesapám, születhetett vóna maga vagy húsz évvel később.
-Oszt mire lett vóna az jó drága fiam?
-Annyival tovább lehetnék magával, meg annyival többet tanulhatnék még. Mondja meg édesapám igaz szívére, máshogy szeretne, ha az igazi fia vónék, ha nem a Tisza parton lel meg éngem?
-Te mit gondolsz fiam? Máshogy szeretnélek?
-Tudja édesapám, én csak azt ismerem ahogy maga, meg ahogy édesanyám szeret, de én aztat hiszem, hogy ettül jobban nem lehet gyereket szeretni a fődön. Tudja minden nap azért imádkozok a jó Istenhez, hogy adjon még időt nekünk együtt, ha már ilyen későn születtem meg maguknak.
Az öreg csak nyelt egyet, s nem tudott megszólalni, úgy megrendült érzelmeiben. Lassan hazaértek, kifogták a lovat, megetettek, megitattak. Elújságolták Bözsi néninek, hogy Mari néni cifrája ikreket ellett, s Levente most látott ilyet először.
Vacsorára került az asztalra kis puliszka, meg aludt tej. Majd kiültek a gangra kicsit lecsendesedni, mikor így szólt Pista bácsi.
-Édes fiam, venni kéne egy lovat a hétvégén a vásáron. Egy fiatalt, szekérbe mer’ én Kesét mán nem akarnám aratáskor befogni. Elég neki a könnyű kocsival minket elvinni ide-oda. Mit gondolsz édes fiam?
-Jónak látom édesapám. Aratás előtti vásáron meg tudjuk-é venni?
-Meg tudjuk fiam. Meg.
-Édesanyám mit gondol?
-Édes fiam, én azt gondolom, hogy itt mindig volt állat, s amíg apáddal a kezünket fel bírjuk emelni, mindig lesz. Menjetek a hétvégén a vásárra, s vegyetek egy lovat.
-Van édesanyámnak kívánsága a vásárrúl? Hozok magának, amit kíván.
Bözsi néni megfogta Levente kezét, s ráncos kezével a fiatal kézfejet lapogatta, simogatta, egy-két könnycseppje is ráesett.
-Tudod drága gyermekem, nekem egy gyermek volt az összes kívánságom az egész életemben. Hármat eltemettem, téged vénségemre kaptalak. Szeretnélek nősülni látni, meg tudni, hogy jó asszonyt kaptál.
Én csak azt kérem a Jó Istentől minden nap, hogy ha már ez így adatott, adjon nekünk még egy kis időt együtt.
Bözsi nénit, Pista bácsit és Leventét nagyon szerette az Isten. Pista bácsi kilencvenhét esztendős volt, mikor elment, Bözsi néni egy nap múlva követte. Leventének két gyermeke született, István és Erzsike, s az öregek még unokázhattak is kedvükre.
Nem értették, hogy mivel érdemelték ki, hogy ennyire szereti őket az Isten.
(Szerző: Rácz Mónika)
MESÉK, TÖRTÉNETEK MINDENKINEK…CSOPORTUNK…
Megjelent az Új Ember 2025. szeptember 14-i száma
Boldoggá avatták Bódi Mária Magdolnát
Interjú Székely Jánossal, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia új elnökével
Az Arcvonások rovatban a Zeneakadémia Egyházzene Tanszékét vezető Dobszay Ágnessel, a nemzetközi hírű zenetudós, Dobszay László lányával beszélgettünk édesapjára, a kilencven évvel ezelőtt született zenetörténész, népzenekutató, karnagyra emlékezve
„A kereszténység életereje, hogy segít és szeret.”
Székely János szombathelyi megyéspüspököt választották a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia élére a testület őszi rendes ülésén püspöktársai.
Az MKPK új elnöke Bódi Mária Magdolna boldoggá avatása után adott a Magyar Kurírnak interjút Veszprémben. Többek között arról is beszélt, hogy a legfontosabb feladatunk segíteni, szeretni és hiteles közösséget teremteni és képviselni a társadalomban.
A beszélgetés itt olvasható: https://www.magyarkurir.hu/…/a-keresztenyseg-eletereje…
Parakletos Könyvesház
Az én HATALMAS böngészős BIBLIÁM!
Ez a böngészős Biblia meglepő formátumú: az oldalak négyszeres méretre nyithatók!
A hatalmas oldalakon a bibliai történetek számos részlete előkerül 
, így mindig valami újabb dolgot fedezhetnek fel a kis olvasók 
.
Összecsukva viszont könnyen kezelhető 
és hordozható 
.
Izgalmas formátum, 
élénk színek, 
vidám képek, 
böngészős feladatok, 
könnyen érthető szöveg – ez pont ideális a 2–5 éveseknek 
Meseveled
4 különleges könyv – Lackfi János tollából!
Fedezzétek fel azt a világot, ahol a mesék nemcsak szórakoztatnak, hanem támogatnak, segítenek és felkészítenek az élet nagy pillanataira! 
Lackfi János sajátos, játékos stílusával mosolyt csal a kicsik arcára, miközben értékeket ad és biztonságot nyújt.
Ajándéknak is tökéletes – legyen szó születésnapról, karácsonyról, vagy csak egy kedves meglepetésről.
Válaszd a meséket, amik nemcsak szórakoztatnak, hanem útravalót is adnak – rendeld meg most!
Megjelent az Új Ember 2025. szeptember 7-i száma
Kultúra – 2025. szeptember 3., szerda | 19:20
Az Új Ember szeptember 7-i számát ajánljuk olvasóink figyelmébe, amely elérhető a templomokban, az újságárusoknál, illetve előfizethető szerkesztőségünk terjesztési osztályán.
Budapesten, a máriaremetei kegytemplom kertjében tizedik alkalommal rendezték meg a Szeretetláng Fesztivált. Az augusztus 30-án tartott eseményen mintegy háromezren vettek részt. A nap során előadások, tanúságtételek, dicsőítő dalok hangzottak el. Negyven pap gyóntatott, áldoztatott és adott lelki vigaszt a híveknek. Az örömteli, szentlelkes hangulatú rendezvényről összefoglalót közlünk lapunkban.
XIV. Leó pápa képviseletében Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek szeptember 6-án boldoggá avatja Isten tiszteletreméltó szolgálóját Bódi Mária Magdolna szüzet és vértanút. A nagy eseménnyel kapcsolatos gyakorlati tudnivalókról olvashatnak lapunk 12. odalán.
Ugyanezen az oldalon folytatódik a fennállásának nyolcvanéves Új Ember korábbi írásaiból összeállított sorozatunk, ezúttal Passuth László regényíró 1947-ben a lapban megjelent nyárvégi úti beszámolóját olvashatják.
A 11. oldalon pedig részletes hírt közlünk arról, hogy a Görögkatolikus Egyház 2025. szeptember 1-jétől visszatér a Hiszekegy eredeti, az I. (Nikaia, 325) és a II. (Konstantinápoly, 381) egyetemes zsinaton megfogalmazott szövegéhez. Ez a döntés a görögkatolikus Hierarchák Tanácsának határozata, amely az Egyház ősi hagyományához és az egész kereszténység közös hitéhez igazodik.
A Mértékadó kulturális mellékletben hírt adunk arról, hogy a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, a Régi Műcsarnok épületében lévő Barcsay-teremben és az aulában Tökéletes egyensúly – Barcsay Jenő életműve új megvilágításban címmel nyílt kiállítás a százhuszonöt éve született mester munkásságából. Mészáros Ákos írását olvashatják a tárlatról, amely szeptember 27-éig keddtől szombatig 10-től 18 óráig ingyenesen látogatható.
A Portré rovatban Van időnk címmel a kilencvenedik születésnapját ünneplő Arvo Pärt észt zeneszerzőt méltatja Paksa Balázs, aki többek közt így ír: művészetének – ha egyetlent kellene mondani – talán ez a legjellemzőbb vonása: van saját, belső ideje, amit teljes természetességgel oszt meg hallgatójával. Ez nem az óramutató kronosz-ideje, amely fütyül a világra, és könyörtelenül kattog. Nem, Pärt műveivel a kairosz-időnek nyit teret: sorshatározó pillanatainknak, nagy felismeréseinknak, lélekrázó katarzisainknak.
Szent Ágoston monumentális életművéből a Vallomások (Confessiones) mellett kiemelkedik az Isten Városáról (De Civitate Dei) című, huszonkét könyvből álló munkája, amelyet 2005 és 2009 között a Kairosz Kiadó adott ki négy kötetben. Az első tizenhat könyv még Földváry Antal református lelkész 1940-es években készült fordítása alapján került a boltokba.
Mivel kéziratának többi része elveszett, a XVII-XXI. könyvet Dér Katalin, a XXII. könyvet pedig Heidl György fordításában olvashatjuk. A Kairosz idén újra megjelentette a teljes művet, amelyről Bodnár Dániel írt ismertetőt, Baranyai Béla pedig Bagár Iván feljegyzéseiről, amelyek kezdő dátuma 1944. december 24. A Hét és fél deka kenyér – Bagár Iván ostromnaplója című könyv az Evangélikus Egyházi Gyűjtemény, Luther Kiadó gondozásában jelent meg. A kötet megvásárolható az Új Ember könyvesboltjában.
Magyar Kurír
Megjelent az Új Ember 2026-os Kalendáriuma
https://www.magyarkurir.hu/…/megjelent-az-uj-ember-2026…
A remény embere
A magyarországi holokauszt kapcsán az utókor már a kezdettől fogva hangsúlyosan kezelte az embermentés kérdését. A kialakuló új rendszerben azok, akik életük kockáztatásával emberek tömegeit mentették meg a biztos haláltól, joggal számíthattak megbecsülésre, bár önzetlen cselekedetükből fakadó érdemeik elismerésére nem tartottak igényt. Többen közülük – különösen az egyházi személyek vagy a Horthy-korszak kulcspozícióban lévő politikusai, népszerű művészei – még csak azt sem mondhatták el magukról, hogy békében élhetnek. Az ő háttérbe szorításuk, nem egy esetben kitelepítésük, bíróság elé citálásuk, a jogfosztás jól jellemzi a háború után kiépülő sztálinista rendszer által hirdetett egyenlőség és demokrácia, valamint a tényleges tettek közötti ordító különbséget.
E méltatlanul meghurcolt emberek közé tartozik az evangélikus lelkész Sztehlo Gábor is, Kollár Zsolt történelmi regényének hőse, akit az 1944. március 19-i német megszállás idején egyháza kórházlelkészi feladatokkal bízott meg. A Maros utcai intézményben a sikertelen öngyilkosok számára kellett elvinnie a reményt Isten Igéje által. Életében óriási fordulat következett be a Nemzetközi Vöröskereszt budapesti képviselőjével, Friedrich Bornnal történt találkozással. A háború utolsó időszakában harminckét otthont hoztak létre, ahol kétezer, többségében zsidó gyermeket és felnőttet mentettek meg. Ennek viszontagságos története tárul fel az olvasók számára. A kötet címe és alcíme egyaránt utal az egyik legismertebb embermentőre, az üzletember Oskar Schindlerre, akiről Steven Spielberg készített meghatározó filmet, az ausztrál Thomas Keneally könyve, a Schindler bárkája feldolgozásával. A bárkák a Kollár-féle kötetben a gyermekotthonok, amelyek menedéket adtak az üldözötteknek és árváknak.
Ahogy az egy regény esetében megszokott, a cselekmény itt is több szálon fut: Sztehlóé az egyik, a főispánból belügyi államtitkárrá lett Endre Lászlóé a másik, és kevésbé erőteljesen, de egy harmadik szál is húzódik az események mögött: a szülei visszatérését váró, bujkálni kényszerülő Katz Tamásé és az egyik otthonban élő társaié. Sztehlóban és Endrében közös, hogy mindketten családos emberek, ám a legfontosabb kérdésekben teljesen más álláspontot képviselnek. Ahogy a hadi és politikai helyzet változik, úgy az ő életük is egyre többször kerül veszélybe. A lelkész küzd a rábízottakért, és ebben a küzdelmében nem egyszer szorult helyzetben találja magát, miközben feleségét és gyermekeit vidékre menekíti a fővárosból. Megjárja az államtitkári irodát is, bár egyáltalán nem biztos, hogy onnan szabadon távozhat. Endre az utolsó találkozásukkor ugyanúgy gyűlöli Sztehlót, mint korábban, pedig ideje lenne megbékélnie mindenkivel. Erre ő képtelen, hiszen családjából is teljesen más habitust hozott magával.
Kollár Zsolt alapos kutatást végzett a könyv megírásához. Ez nagyon jól látszik főbb szereplőinek hiteles ábrázolásából, abból, ahogyan a történelmi hátteret felvázolja, a karaktereket bemutatja olvasóinak. Még a látszólag jelentéktelennek tűnő, apró mozzanatokban is érződik tájékozottsága, a téma iránti érdeklődése. A hitelességet biztosítja a szaklektor, Kertész Botond iránymutatása. Bár a történet 1946-ban véget ér, a szerző az utószóban röviden összefoglalja Gaudiopolis történetét, a főhős sorsának további alakulását, emlékezetét.
Abban, hogy a kézirat egy igazán olvasmányos, ugyanakkor elgondolkodtató és nagyhatású kötetté állt össze, nem elhanyagolható a két lektor, Virág Sándor és Varga Veronika szerepe sem. No és a borítótervező Egri Mátyásé, aki igazán remek munkát végzett.
A kötet adatai: Kollár Zsolt: Sztehlo bárkái. A „magyar Schindler” története. Lazi Könyvkiadó, Szeged, 2024.
Egyházközségünk havonta megjelenő „Jöjj, kövess engem” újságunk augusztusi száma
A történet közepén
Kultúra – 2025. július 12., szombat | 17:00
Mindenki ismeri a bibliai elbeszélést, melyben Isten azt kéri Ábrahámtól, hogy áldozza fel a fiát, Izsákot.
Bár e parancs kegyetlennek tűnik, a pátriárka engedelmeskedik. Három napon át gyalogol, mígnem felér Mórija hegyére, ahol a megépített áldozati máglyára annak rendje és módja szerint rákötözi a fiát. Isten azonban csodát tesz, és Ábrahámnak végül Izsák helyett csak egy bokor fogságába esett kost kell feláldoznia. Mivel számtalanszor hallottuk már ezt a történetet, így nem is akadunk fenn rajta. Søren Kierkegaard, a dán filozófus azonban érzékeny ember volt, ezért szánt egy egész könyvet arra, hogy megértse, miről is van szó. A Félelem és reszketés című művében azt veti lelkésztársai szemére, hogy Izsák feláldozását – vagy ahogyan az ortodox keresztények emlegetik, megkötözését (akéda) – mindig a végkifejlet felől közelítve mesélik el. Kierkegaard ezzel szemben megpróbál úgy e drámai esemény mélyére hatolni, mintha nem tudná, mi lesz a vége – együtt bandukol tehát Ábrahámmal a hegy felé.
De lehet-e egy történet közepében lenni? Már csak azért is jogos ez a kérdés, mert egy történet attól az, ami, hogy az elmesélt cselekménynek van eleje és vége is. Ha mindezek hiányoznak, akkor történetről sem beszélhetünk. James Jones regényének, A vékony vörös vonalnak (The Thin Red Line) az egyik hőse – egy katona – egyszer csak azon kapja magát, hogy ráébred, márpedig ő most pont egy történet közepén van. Hogyan lehetséges ez? Elvileg sehogy, hiszen – mint említettem – nem ismert még sem az, hogy hol is kezdődik, sem az, hogy mi lesz a vége.
Kétségtelen, hogy az ember, az emberiség számára kulcsfontosságú az, amit történetnek nevezünk. Azért szeretjük ezeket, mert segítenek a megértésben, a feldolgozásban és az elhelyezésben. Életünk, létezésünk csak úgy lesz érthető és elfogadható, ha elmeséljük. Egy történetnek igazság szerint a vége a legfontosabb, onnan visszanézve találjuk meg a hozzá való kezdetet. Minden történet eljut valahova, és szinte mindegyiknek van tanulsága. Értelmezhetővé teszi az eseményeket még akkor is, ha valójában, a szó szoros értelmében semmit sem értünk meg általa. Mégis, képesek vagyunk egy történetnek akkora jelentőséget tulajdonítani, hogy feltesszük rá az életünket. Mint mi, katolikus keresztények. Nem véletlenül hívjuk Jézus életének eseményeit üdvtörténetnek.
Az említett katona arra döbben rá, hogy mindazt, amiben most benne van, el fogják majd mesélni. Valahogy így szól majd ez: „Az amerikai hadsereg 1942. december 7-én partra szállt Guadalcanal szigetén, és fél évig tartó véres küzdelemmel elfoglalta.” E katona azonban éppen a fűben hasal, az ellenség lövi őt, körülötte pedig halott és sebesült társai fekszenek. Mindez maga a megtestesült abszurditás, aminek egyáltalán nincs értelme. Ám tudja jól, hogyha majd elbeszélik, ez a történet mindenki számára érthető és elfogadható lesz, hiszen a 209-es magaslat elleni támadás is fontos része volt annak a hadjáratnak, melynek során az amerikai hadsereg bevette az egész szigetet. Ez pedig azt jelenti, hogy mindennek volt értelme, még a fűben hasalásnak is. És persze a rettegésnek és a halálnak is. Sokan elestek – rájuk hősökként gondolnak vissza –, de Guadalcanal megszerzését nem ők, hanem a túlélők fogják elmesélni. Katonánk azonban a földön lapulva azon morfondírozik, hogy ebből csak egy kapitális hazugság kerekedhet ki, hiszen a jelen pillanatnak nem lehet utólag értelmet adni. A mellette élettelenül heverő társának a halálát nem tudja megmagyarázni semmilyen, később elmesélt történet. Ha ezt megtesszük, akkor az valójában már nem a jelenhez, hanem a múlthoz fog tartozni.
Ha a fentiek szempontjából tekintünk a kereszténységre, akkor azt látjuk, hogy már a kezdeteknél elmesélte a végkifejletet is: a jó történeteket ugyanis mindig a végéről írják, visszafelé. Nem más ez, mint az utolsó ítélet, a második eljövetel, melynek során majd mindent megértünk, amikor minden értelmet nyer. A konkrét jelen mégis valahogy kilóg az üdvtörténetből. Azt a köztes kort, melyben élünk – vagyis a történet közepét – azért oly nehéz értelmezni, mert a teológusok által a már nem–még nem időszakként emlegetett periódusnak korunk embere igazából nem nagyon látja a célját. Napjainkban sokan teljesen megfeledkeztek a második eljövetelről, mondván, a tragikus és kaotikus jelen egyre inkább homályba borítja a reménytelinek ígérkező véget is.
Az ember pedig a történet közepén van. Mindig.
Baranyai Béla/Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. július 6-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Ünnepi szentmisével emlékeztünk Egyházmegyénk védőszentjére, Szent László királyra Nyírcsaholyban
Részletek: https://dnyem.hu/…/egyhazmegyenk-vedoszentjere-szent…/
**XIV. Leó pápa**
**1975: Ez az ember sokkoló döntést hozott:**
Elutasította a Harvard jogi karát, hogy Peru legszegényebb falvait szolgálja.
Ma ő a 267. pápa.
• Beszéli az ősi inka nyelvet
• Nyolc órát gyalogolt, hogy segítsen a szegényeken
• Ő az első, Amerikában született pápa
**Az újonnan megválasztott Robert Prevost pápa eddig ismeretlen története:**
1975-ben Robert Prevost a csúcson volt. Chicagói matektanár. Hithű katolikus. Felvették a Harvard jogi karára. Mindene megvolt, amiről egy fiatal férfi álmodhat.
Aztán — olyat tett, amire senki sem számított.
Nemet mondott a Harvardra.
Nemet mondott a hat számjegyű fizetésre.
Nemet a hírnévre. Nemet a kényelemre.
És IGEN-t mondott valamire, amit kevesen mernek választani: az önátadás teljes életére.
Csatlakozott egy missziós rendhez, és Peruba költözött. Nem a városokba. Nem a turistaparadicsomokba.
Hanem a legeldugottabb falvakba — ahol a gyerekek gyógyítható betegségekbe halnak bele, és a családok kilométereket gyalogolnak tiszta vízért.
Nem voltak utak. Sem vezetékes víz. Sem WiFi. Csak hegyek. Csend. És mély szegénység. De ő ezt otthonként fogadta el.
Robert nemcsak a nép között élt. Egy lett közülük.
• Megtanulta a kecsuát — az inkák szent nyelvét
• Napokon át cipelte gyalog az élelmet
• Földpadlón aludt a falusiakkal
• A csillagok alatt imádkozott
Amikor épp nem kunyhókat épített, mezítlábas gyerekeknek tanított matekot lyukas tetők alatt.
Amikor nem tanított, a betegeket szamárháton vitte orvoshoz.
Amikor nem gyógyított — hallgatott. Igazán odafigyelve hallgatott. Olyan történetekre, amelyek másnak nem számítottak.
Miközben barátai ügyvédek és orvosok lettek otthon, ő valami egészen mássá vált:
Egy pásztorrá.
Egy testvérré.
A hit csendes harcosává.
És lassan, lassan legendává.
Tetteit nem közvetítették tévék. De visszhangjuk bejárta az Andokat.
A püspökök felfigyeltek.
A papok felfigyeltek.
És végül — a Vatikán is.
Visszahívták, hogy vezesse az egész Ágoston-rendet. Egy faluból indult — 2800 szerzetest irányított több mint 40 országban.
De ő…
Megtartotta ugyanazokat a szandálokat.
Továbbra is a szegényekkel járt.
Továbbra is visszautasította a luxust.
Aztán jött a hívás, ami mindent megváltoztatott:
Róma közelebb akarta tudni. 2020-ban érsekké nevezték ki, globálisan felügyelve más püspököket.
Szokatlan volt. De Robert sosem a megszokott utat választotta.
Nemcsak latinul és kánonjogban volt jártas.
Hanem:
• Részvétben
• Alázatban
• Meghallgatásban
• Jelenlétben
A Vatikán nem csak egy papot látott.
Hanem egy lelkes vezetőt.
2023. szeptember 30-án Ferenc pápa hivatalossá tette: Robert Prevost bíboros lett. Csak egy lépésre a pápaságtól.
És aztán… 2025-ben történelem született. Először a katolikus egyház történetében:
Egy amerikai
Egy volt matektanár
Egy elfeledettekhez küldött misszionárius lett a 267. pápa.
És nem felejtette el azokat, akik formálták. A mai napig:
Pápaként is visszatér ugyanazokba a falvakba.
Még mindig kecsuául imádkozik.
Még mindig földpadlóra ül.
Még mindig némán fogja az öregek kezét.
Mert szerinte a vezetés nem pozíció, hanem jelenlét.
A világ megszállottja a hatalomnak.
De Robert Prevost bebizonyítja:
• A cím mit sem ér szolgálat nélkül
• A tudás semmit sem ér szeretet nélkül
• És a hit áldozat nélkül csak zaj
Ő hátat fordított a világnak.
És inkább megváltoztatta azt.
Isten éltesse XIV. Leó pápát! – Portrémelléklet a Szentatyáról az Új Ember 2025. május 18-i számában
Kultúra – 2025. május 14., szerda | 19:25
éve volt utoljára Leó a pápák sorában, most Prevost bíboros vette fel ezt a nevet
1903. július 20-án hunyt el Szent Péter 256. utóda, XIII. Leó pápa. Nevét elsősorban a Rerum novarum kezdetű szociális enciklika (1891) kapcsán szokták emlegetni, ugyanakkor teológiai műveltsége, egyházpolitikája, előremutató intézkedései miatt is a nagy egyházfők közé sorolhatjuk őt. Robert Francis Prevost bíboros XIV. Leó néven május 8-ától Szent Péter 266. utóda.
Bővebben: https://www.magyarkurir.hu/…/122-eve-volt-utoljara-leo…
XIV. Leó pápa életrajza
XIV. LEÓ – 2025. május 8., csütörtök | 21:36
Robert Francis Prevost OSA Ágoston-rendi szerzetest, amerikai bíborost és a Püspöki Dikasztérium korábbi prefektusát ma, május 8-án választották meg Róma 267. püspökének, Szent Péter utódának.
Az új pápa, Robert Francis Prevost, aki a XIV. Leó nevet választotta, 1955. szeptember 14-én született az Amerikai Egyesült Államokban, Illinois államban, Chicagóban. Édesapja, Louis Marius Prevost francia és olasz, míg édesanyja, Mildred Martínez spanyol származású volt. Két testvére van, Louis Martin és John Joseph.
Gyermekkorát az Amerikai Egyesült Államokban töltötte, ahol előbb az ágostonosok kisszemináriumában tanult, majd a pennsylvaniai Villanova Egyetemen, ahol 1977-ben matematikából szerzett diplomát, sőt filozófiai tanulmányokat is folytatott. Ugyanezen év szeptember 1-jén belépett a noviciátusba a Szent Ágoston-rend Saint Louis-i Jótanács Anyja tartományában, és 1978. szeptember 2-án letette az első fogadalmat; 1981. augusztus 29-én pedig az örökfogadalmat.
Ezután tanulmányait a chicagói Catholic Theological Union egyetemen folytatta, ahol teológiából diplomát szerzett. 27 évesen elöljárói Rómába küldték, hogy kánonjogot tanuljon az Aquinói Szent Tamás Pápai Egyetemen (Angelicum). Rómában, 1982. június 19-én a Szent Mónika ágostonos kollégiumban Jean Jadot püspök – aki akkor a Nem Keresztények Titkársága (ma Vallásközi Párbeszéd Dikasztériuma) alelnöke volt – pappá szentelte.
1984-ben licenciátust szerzett, majd 1985–86-ban Peruban, a chulucanasi misszióban (Piura tartomány) szolgált. 1987-ben megvédte doktori disszertációját A helyi perjel szerepe a Szent Ágoston-rendben címmel. Ugyanebben az évben kinevezték az Olympia Fields-i (Illinois állam, USA) Jótanács Anyja ágostonos tartomány hivatásokért felelős és missziós igazgatójává.
1988-ban Peruba, a trujillói misszióba küldték, hogy a chulucanasi, az iquitosi és apurímaci ágostonos vikariátusban a rendi jelöltek közös képzését vezesse. Tizenegy éven át több fontos tisztséget töltött be: 1988–92-ig a közösség perjele, 1988–98-ig a formációért felelős igazgató, valamint 1992 és 1998 között a már fogadalmat tett testvérek tanára volt. Emellett a trujillói érsekségben 1989–98-ig bírói helynökként tevékenykedett, valamint a San Carlos és San Marcelo nagyszemináriumban tanított kánonjogot, patrisztikát és erkölcstant. Egyidejűleg a város szegények lakta peremén lévő Miasszonyunk, az Egyház Anyja filiálé lelkipásztori gondozásával is megbízták, amely később Szent Rita titulussal vált önálló plébániává (1988–99), valamint 1992-től 1999-ig a monserrati Miasszonyunk-plébánia adminisztrátora is volt.
1999-ben kinevezték a chicagói Jótanács Anyja tartomány perjelévé, majd két és fél évvel később a rend általános káptalanján rendtársai őt választották meg a rend generális perjelévé, és 2007-ben egy második mandátumra is megerősítették tisztségében.
2013 októberében visszatért Chicagóba, és a Szent Ágoston-kolostorban a formáció igazgatójaként, illetve első tanácsosként és tartományi helynökként szolgált egészen 2014. november 3-ig, amikor Ferenc pápa kinevezte a perui chiclayói egyházmegye apostoli kormányzójává és szufári címzetes püspökké. November 7-én kezdte meg szolgálatát az egyházmegyében, ahol James Patrick Green apostoli nuncius fogadta, majd kicsivel több mint egy hónappal később, december 12-én, Guadalupei Boldogságos Szűz Mária ünnepén a Santa Maria-székesegyházban püspökké szentelték.
Püspöki mottója: „In Illo uno unum” („Őbenne, az egyetlenben egy”), amelyet Szent Ágoston egy prédikációjában, a 127. zsoltár magyarázatában fogalmazott meg, hogy megértesse: „bár mi, keresztények, sokan vagyunk, az egyetlen Krisztusban egyek vagyunk”.
Ferenc pápa 2015. szeptember 26-án Chiclayo püspökévé nevezte ki, 2018 márciusában pedig a perui püspöki konferencia második alelnökévé választották, amelyen belül a gazdasági tanács tagja és a kulturális és oktatási bizottság elnöke is lett. Ferenc pápa 2019-ben a Klérus Kongregációja tagjává, majd a következő évben a Püspöki Kongregáció tagjává nevezte ki. 2020. április 15-én kinevezte a callaói egyházmegye apostoli kormányzójává.
2023. január 30-án a pápa Rómába hívta, és kinevezte a Püspöki Dikasztérium prefektusává, valamint a Latin-amerikai Pápai Bizottság elnökének, és érseki rangra emelte. Ugyanezen év szeptember 30-i konzisztóriumán bíborossá kreálta, és a Szent Mónika diakóniát adományozta neki; 2024. január 28-án vette azt hivatalosan birtokba. Mint a Püspöki Dikasztérium prefektusa, részt vett Ferenc pápa legutóbbi apostoli útjain, valamint a Püspöki Szinódus XVI. Rendes Közgyűlése első és második ülésszakán, amelyeket Rómában tartottak: az elsőt 2023. október 4–29. között, a másodikat 2024. október 2–27. között.
Mindeközben, 2023. október 4-én Ferenc pápa a következő dikasztériumok és bizottság tagjai közé emelte: Evangelizáció Dikasztériuma (az első evangelizációért és az új részegyházakkal foglalkozó részleg); Hittani Dikasztérium; Keleti Egyházak Dikasztériuma; Klérus Dikasztériuma; Megszentelt Élet Intézményeinek és Apostoli Élet Társaságainak Dikasztériuma; Kultúra és Nevelés Dikasztériuma; Törvényszövegek Dikasztériuma; Vatikánváros Államának Pápai Bizottsága.
2025. február 6-án Ferenc pápa a bíboros püspökök rendjébe emelte, és megkapta az albanói szuburbikárius egyházmegyét. (A szuburbikárius egyházmegyék a római püspöki kollégium különleges részei, és hagyományosan a legmagasabb rangú bíborosok kapják ezeket a címeket – a szerk.)
Három nappal később, február 9-én a Szent Péter téren – Ferenc pápa elnökletével – szentmisét mutatott be a fegyveres erők, a rendőrség és a biztonsági erők jubileuma alkalmából, amely a szentév második nagy eseménye volt.
Miközben elődje, Ferenc pápa utolsó alkalommal kórházban tartózkodott a Gemelli-klinikán, Robert Prevost március 3-án a Szent Péter téren rózsafüzér imádságot vezetett a pápa egészségéért.
Forrás: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége
Fotó: Vatican News
Hollósi Judit/Magyar Kurír
A legújabb Rubicon témája Hunyadi János, középkori történelmünk egyik legnevesebb alakja, aki válságos időkben kormányozta és védelmezte a Magyar Királyságot, az utókor pedig évszázadok óta hősnek tekinti.
De honnan eredt valójában a család, mikor került hozzájuk Hunyad, és mi lett a vár későbbi sorsa? Hogyan vált Hunyadi az ismeretlenség homályából elismert, valamint a törökök által rettegett hadvezérré? És hogyan vélekedtek róla az európaiak, illetve hogyan a törökök?
Mindezekre választ kaphat a Rubicon áprilisi lapszámában, melyben kiváló történészek elemzik a témát.
Csifó Tamás: Szilágyi Erzsébet. Hunyadi János felesége, Mátyás anyja
Lupescu Radu: Vajdahunyad vára
Cseh Valentin: A déli védelmi rendszer. Az Oszmán Birodalom elleni határvédelem a 15. század első felében
Engel Pál: A szegedi eskü és a váradi béke
Ágoston Gábor: Oszmán hódítók és az „átkozott Jankó”
Pálosfalvi Tamás: A gubernátor. Hunyadi kormányzói hatalma 1446. június-1453. január
Fedeles Tamás: Csillag születik. Hunyadi törökverő nimbusza
Cseh Valentin: Nándorfehérvár ostroma
Lupescu Radu: Hunyadi János alakja a magyar történetírásban
Ha most indítja Rubicon-előfizetését, legújabb lapszámunkat INGYENES bónuszként küldjük el Önnek.
Kattintson ide az ajánlatért! 
http://rubicon-tortenelem.com/hunyadi